you-dunnome

[you-dunnome]

Every day is a present for me

Műtétek sorról sorra. Erről szóltak az utóbbi heteim. Ettől függetlenül úgy gondolom, gyönyörű karácsonyban volt részem,csodálatos emberek között. Nem tudok nem hálás lenni mindazoknak, akik mellettem vannak ezekben az időkben is. Az utolsó műtéten vasárnap este estem túl, az altatásból felébredve boldogság töltött el. Akit jelenleg az életem értelmének tartok, órákon át csak fogta a kezemet, és várt.Várt és várt.Rég nem éreztem már ilyet. Az orvos zavartan lépett be az ajtón, láttam a szemében azt a 'rossz hírt kell közöljek' érzést.

Nos, igen, jót sejtettem. Kicsi a valószínűsége, hogy amit akkor mondott változni fog. Fél évem van hátra. Fél év...Nem is tudtam mit kellett volna mondjak erre. Nem szólaltam meg. Örömkönnyekkel megsimogattam a mellettem virrasztó legértékesebb ember arcát az életemben. És hogy mitől is voltam ilyen boldog? Hogy megtaláltam azt a személyt, akivel ezt a fél évet fogom eltölteni, és mindent megvalósítani. Halálosan szeretem. Leírhatatlanul. Ő az A Lány, akit mindig is kerestem. Meg sem érdemlem őt.

Ugyanakkor félelmeim is vannak ezzel kapcsolatban: Ki az , akinek hiányozni fogok? Ki az, aki gondolni fog rám, ha már nem leszek? Ki az, aki sajnálni fog? Ki az, aki a halálom után is jó véleménnyel lesz rólam?

Szörnyű érzés, még csak leírni is. Meg fogok halni. Meg van számlálva minden perc, és egyiket sem élhetem újra. Itt kell hagynom mindenkit. Hova kerülök majd ? Mi vár rám a halál után? Kérdések ezrei... Ám nem kapok rá választ.

Sok emberrel megszakítottam a kapcsolatot. Még is, ezek közül 2 ember miatt szenvedek csak istenigazán. Félreértés ne essék. Ti semmiben nem vagytok hibásak. Remélem TE is magadra ismersz a sorok között. Nagyon sajnálom, mindazt amit mondtam. Hogy érzem, magadat hibáztatod, én meg csak állok, és nem teszek semmit. Mindig nagyon fontos voltál,vagy, és leszel nekem! Köszönöm, hogy még ha rád is gondolok, megnyugtat. Köszönöm, hogy minden Veled együtt töltött napon boldog lehettem, és igazán élhettem. Szeretlek, és soha nem foglak elfelejteni, mert talán te voltál az egyik legigazabb barátom!

Úgy érzem magyarázattal tartozom. Azért tettem mindezt, hogy nektek jobb legyen, Inkább nekem fájjon, mint sem hogy titeket szenvedni érezzelek/lássak. Inkább utáljatok, és vessetek meg, mint hogy a sírom fölött az elhalványuló emlékemmel éljetek.

Eltörpült a szomorúságom a hihetetlen erős szeretetem mellett. Dóri, Nálad gyönyörűbb, kedvesebb, önzetlenebb, jobb embert soha nem fogok ismerni. Hihetetlen bele is gondolni, hogy egy ilyen lány minit Te, olyan embert szeressen mint én. Hihetetlen, mégis úgy hiszem: Igaz.Akinek csak meg is fordulna a fejében, hogy tönkretenné ezt az érzést, nagy sajnálattal közlöm, hogy értelmetlen hasonló dolgokra pazarolni a mentális energiáját, hiszen nem fog menni :) Még a halálom után sem! Soha! Hiszen én attól leszek boldog, ha ő is az. Bármi is váltja ki belőle ezt az érzést. Köszönöm, hogy minden lélegzeteddel szebbé teszed az életemet.Nekem Te vagy a nagy Ő. Megtaláltalak ! :) ♥ Szeretni foglak most, ezután, és ha oda is kerülök, Odafent. Vigyázni fogok rád Drágaság.

~David Sk. Heine

#élet #magyar #szerelem #szeretet #tanulság #betegség #rák #halál

[you-dunnome]

Gyomorrák-Hogyan tovább?

Tudom, nem megszokott post és írásmód tőlem, de kérlek nézzétek el!

Soha, de SOHA senki nem fog engem megérteni, akármennyire is próbál. Viccesek és szánalmasak vagytok ! :)  (Tisztelet a kivételnek) TI jobban tudjátok, hogy jelenleg milyen a testi és lelki állapotom ? Gratulálok, elvégre ti élitek meg az egészet. Törődjetek a saját problémáitokkal, a mai világban ennyi éppen elég is. Engem nem kell sajnálni, nem szorulok rá.

De akkor most bővebben kifejtve az előző napok eseményeit.

Igen, bekövetkezett egy olyan dolog, amitől én már nagyon régóta tartottam, éreztem magamon. Ezt az ikertestvéremen és rajtam kívül senki nem tudta, hiszen féltem az igazságtól, de nem bírtam belenyugodni. Hetek óta étvágytalan,levert voltam. Ami tovább rontott a helyzeten, hogy az utóbbi rosszul létemnél az egész fürdőszoba és ágyam a kajamaradék helyett vérben úszott. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, ügyeletről rögtön sürgősségire küldtek kivizsgálni. A vizsgálat 5 órás volt, közben nem tudtam másra gondolni, csak hogy mi lesz velem...Mi van, ha tényleg nincs tovább? A vizsgálat után kiküldtek , az anyámat pedig megkérték, hogy maradjon bent egy kicsit. Amíg beszélgettek az orvossal talán 10 perc lehetett, nekem maga az örökkévalóság. Szinte már könnyben volt a szemem, fogalmam sem volt mire számítsak. Az orvos behívott engem is, rémülten nézett rám a kishúgom, az ikertestvérem és az anyám...Az orvos odanyújtotta a vizsgálat végeredményét. Ott állt feketén-fehéren...Minden tünet, minden fájdalmam rákra utal...Rákos vagyok. Abban a pillanatban hirtelen minden kusza lett. Úgy éreztem, mintha a kötél egyik végén lógnék, velem szemben a jövőm és a céljaim, és ezt a köteléket egy szemhunyás alatt elvágták volna.Rettenetes volt. Az orvos beszélt hozzám, szaggatott hangokat hallottam. Csend lett. Mindenki csak bambult az asztalra. Csak egy pillanatra ránéztem a családomra. A 12 éves kishúgom arcán könnyek. A te hibádból, a te vétked miatt. Gyűlöltem magamat, gyűlöltem minden egyes magammal kapcsolatos dolgot, undorodtam. Látni, hogy miattam szenvednek, azok, akikre mindig számíthatok. Soha, de soha senkinek nem kívánok hasonlót. Remegett kezem-lábam, szédültem, szúrt a mellkasom. A pillanatnyi sokként ért hír a testembe terjedt át. Kiléptem az orvosi szobából, mit sem törődve azzal, hogy ezt hogyan lehetne gyógyítani. Teljes erőmből a falba ütöttem, könnybe lábadt szemekkel, elborult elmével. Nem éreztem fájdalmat...Semennyit sem. Leültem és semmi nem érdekelt. Ne legyetek túl okosak...Nem csak én élhetem ezt át. Egy tájékoztatót hoztak utánam pár perc múlva, az orvosok próbáltak lenyugtatni, teljesen sikertelenül. Sírást hallottam. Nem tudom kiét... Beképzeltem. A családom odajött hozzám, kezüket nyújtva. A kocsiúton hazafele nem beszéltem. Nem lettem volna semmire sem képes.

Amikor hazaértem az első dolgunk az volt, hogy apámat felhívjuk. Apámat még soha nem láttam sírni. Az én apám, aki annyi mindenen átesett már, most miattam sír? Semmit nem tudtam kinyögni. Igazán semmit, felvonultam a szobámba, tükörbe néztem...'Ez nem a te sorsod'. Magamat nézve nem láttam a jövőmet...Nem láttam mást, csak a halált. Ami rám vár...Ami elvisz innen. Remegve lépve oda az ágyamhoz, és feküdtem le. Sötétség. MINDEN gondolat előtört belőlem....Igen,SÍRTAM. Olyan fájdalommal mint még soha.

De talán ez az ami ráébresztett , hogy soha nem fogom feladni ! Megfogadtam, hogy az utolsó reményforrásig küzdök. Bármi legyen. Ez nem egy betegség ! Ez egy lecke, ami arra tanít, hogy értékeljem azt amim van. Hogy mindent, amit megtanultam érvényesítsem. Boldog leszek, akármi legyen ! Boldog életem lesz, az unokáim körében fogok meghalni, nem egy kórházi ágyon, úgy, hogy mindenki felettem sír. Így nem lehet vége.

Kemoterápia az én esetemben mindenképp szükséges, a szervezetem dönti el ezután, hogy a műtét mennyire lesz hatásos. Azt mondták a műtét után a betegek 50-70%-a nem megfelelő kezeléssel 5 éven belül meghal. Ez nem egy biztató jel, de NEM ÉRDEKEL, ÉN ÍGY IS TÚL LESZEK RAJTA, ÉS BELE FOGOK TARTOZNI ABBA A 30%-BA, AKIK TÚLÉLIK.Erős maradok, és megpróbálok minél kevesebb energiát belefektetni abba, hogy ilyen dolgokra gondoljak. Sokan segítenek ebben, el sem hiszitek, hogy mennyire sokat jelent egy kis törődés is. KÖSZÖNÖM NEKTEK ! ♥

#magyar #betegség #halál #gondolatok #maradjerős

[you-dunnome]

Elmezaj

Tébolyult gondolatok szaggatnak szét darabokra, s hiába próbálom összerakni a cafatokat, csupán csak egy pillanatig áll össze ismét minden teljes egésszé, majd ismét szétszakad.Elfáradok…

Várom, hogy történjen valami, ami felkap és megment. Erősen remélem, hogy a melankolikus szürke homályt csakis a fényes való követi.

Jeleket látok, s várok…majd csalódok : nem minden jel igaz. Észre venni a valódit mesterség, de talán mégsem kell odafigyelni rájuk annyira amennyire azt diktálják. Csukot szemmel kell hinni abban az útban amelyre a fentebb való, megfoghatatlan kéz terel. Azt az utat végig járni becsülettel és erővel. Talán ez az élet rendje… Ésszerű….de mégis ‘ sült galamb’ effektusnak tűnik. Harcolni kell e a sorssal? Meg lehet e változtatni azt ami a jövő? Meg van e írva kiradírozhatatlan tintával? Vagy csak a grafit hegy lenyomata mindez? Különös elméletek mélázása egy halandótól.

Az elméletek mind törvények. Folyton megcáfolják egymást. Nincs törvényszerűség mint a fizikában, nem olyan, mint a matematika megtanulható sémák által könnyedén kiszámítható képletei. Vagy talán itt is van egy egyetemes megoldás? Amit még nem fedett fel senki? Elzártan őrzik, nagy gonddal vigyáznak rá? Mertha fény derülne rá értelmetlen lenne minden… Nem félnénk…nem vágyódnánk és nem sírnánk. Csak léteznénk céltalanul, beletörődve a biztosba.

Egy ilyen élet nem lenne élet, mert értelmét vesztené amiért élünk. Így marad nekünk a melankólia és a bizonytalanság.

#magyar #élet #zavartság

[you-dunnome]

In the end.

Hogy tűnhet el minden egy pillanat alatt? Bosszantó, sőt mi több idegtépő… és az érzés elhatalmasodik az egész testünkön, minden gondolatunkon.A józan ész már nem létezik… mit ha valamiféle árny alak megszállta volna a testemet és olyasmire kényszerítene, amit józanul soha se tennék meg. Mintha igéretet tett volna nekünk a démon, hogy ha követjük az utasításait, garantáltan visszarepít az álomvilágba… de csak távolodunk és távolodunk és mindaz ami valaha is értékünket adta veszni látszik. A becsület, a jóság, az önzetlenség, a szeretet. Szeretni kell még ha fáj is, még ha viszonzatlan is, még ha nevetséges is akkor is, hűnek lenni önmagunkhoz. A démon hazudik, merjünk ellentmondani neki hiszen a tündérmesékben is mindig a jó győz.

#magyar #gondolatok

[you-dunnome]

Kota.

Már tudod,hogy nem tudsz visszatérni a gondolatokkal és néha melegséggel teli emberi világba,fárasztóak a távoli emlékeid.Üvöltesz egyet és rohansz a felejtés túlvilági folyója felé,rohansz és üvöltesz,örömkiáltás tör ki a tüdődből mint egy vadállat.Félelmek nélkül,üvöltve jöttél erre a világra,aztán szokások,szabályok,rítusok és tanítások tompítottak el,de végül megint visszanyerted az őszinte öröm kiáltását,furcsa,hogy nem hallod a hangodat.Látod a fehéren fodrozódó tájékot,ahogy továbbrohan,de nem tudod megkülönböztetni a felső és az alsó folyását,tovahullámzik,eloszlik a ködben,súlytalan vagy,nyugodt,olyan szabadságot érzel,amit még soha nem tapasztaltál meg,és egy kis félelmet,nem tudod mitől,és ezért még nyugtalanítóbbat.Miként szakad el az egyén a valóságtól, hogy megismerhesd önmagad?

#magyar #gondolatok #thinking

[you-dunnome]

Without you

Nincs már egy jó ideje. Eltűnt, elment. Akkor tudok írni, amikor vagy szomorú vagyok, vagy kissé depresszív, vagy mérges.Bár az utóbbi esetben a szűk látókörűség jellemzi szavaimat….. talán. A másik két említett kedély állapotomnál, viszont sokkal könnyebb kizárnom a külső, zavaró tényezőket és belefeledkeznem gondolataim kusza zuhatagába. Nehéz összerakni őket egy egésszé. Lehet van kinek ez könnyű és egyszerű… irigylem őket. Nekem nehéz. Mikor írok önelemzést tartok. Hiszen, hogy lehetne valamiről negatív vagy pozitív véleményem ha önmagamat nem futtattam át az ” erkölcsi” tesztemen. Ezt sokan nem teszik. Úgy állítanak fel egy ítélőszéket, hogy magukat még véletlenül sem ültették elé mint vádlott. Célszerű lenne pedig. A saját elveinknek a legnehezebb megfelelni.

Emberek vagyunk. Tökéletlen lények, akik tökéletesnek hiszik magukat, olyas létformának kik mindenek felett állnak. Saját hibáink felett szemet hunyunk a bűntudatunk által okozott gyötrelem hatására, pedig mást veszünk célba. Ám ezt az elméletet sem lehet ráhúzni minden egyes magasabb rendű létformára, hiszen a kivétel erősíti a szabályt itt is… és örömmel burkolódzunk mindig a kivétel leple alá:) Kár boncolgatni e témát a továbbiakban, mert mindig ugyan oda lyukadunk ki.. ez pedig az önismeret. NE hidd hogy ismered magad. Onnan indul a megismerés folyamata amikor elismered hogy nem ismered magad és ekkor már továbbjutottál mint a legtöbb ember.

Kusza? Nincs meg a múzsám… említettem. Bár ennek örülnöm kéne mert ez azt jelenti, hogy jelen pillanatban kiegyensúlyozott az életem, sínen van minden, de a gondolatok nem bogozódnak ki nélküle… össze kell párosítanom a kettőt vagy új múzsát keresnem.

Mert így minden zavaros.

Nem szeretem a zavart.

Te sem szereted.

Merülj el benne!

[you-dunnome]

Things.

Nincs szebb szó eme kettőnél ; ‘szeretlek’,'gyűlöllek’. Az előbbinél minden nyugodtsággal és megbízási készséggel a másik ember szívéhez szólva,biztonságtudattal beszélsz,míg az utóbbinál összetörve,akár egy pillanat alatt beugrik egy szerte foszlott kép,mely olyan érzéki számomra,hogy akárhányszor éreztem ezt,mindig léleksímogató érzésem volt.A második szót jobban preferálom,mert az elsőt csak két embernek tudom teljesen őszintén kimondani.És itt van a hangsúly.Kimondani,nem leírni.Borzasztó,hogy személyes ismeretség nélkül dobálóznak az emberek eme két csodálatos szóval.Olyan érzésem van,mintha húznák a hajam,de mégsem fizikailag fáj,sokkal inkább lelkileg.

Szeretem magam,de kevésbé,mint régen.Azt hiszem szerelmes voltam magamba.Igen,nézzetek csak hülyének,de tényleg így volt.Ameddig be nem lépett az életembe az az ember,aki a mai napig a legeslegfontosabb szerepet tölti be,és ez sohasem fog változni.Először idegen volt a boldogság érzet.Eszméletlen idegen.Tudjátok,mint amikor valami teljesen új dolog lép be az életetekbe.Nekem ez gyökeresen megváltoztatott mindent,sokkal kiegyensúlyozottabb lettem,mint anno.Csak köszönetet szeretnék mondani Neked,tudod ki vagy Te.Mindent köszönök.Mert ha vidám vagy, meg akarom kétszerezni vidámságodat; ha bús vagy, akkor meg akarom felezni veled a bánatot és így öröm lesz az neked, mélyebb az örömnél. És ha jól érzed magad, mulatsággal és változatossággal fogom üdíteni lelkedet; ha pedig beteg vagy, ápolni foglak; és ha fáradt vagy, a én lesz majd alvópárnád, hol megnyugodhatsz – s éjjel és nappal a lelkem a lelkeddel lesz és karom ölelni fog. És ha nem kívánsz, távol leszek; és ha ismét akarsz, ott leszek nálad. És ha előtted halok meg, úgy rendjén van és le kell mondanod rólam – ám ha te hagysz engem itt hátra, akkor követni foglak, mert nem szeretnék nélküled élni egyetlen napot sem.

~David Sk. Heine

#gondolatok #magyar

[you-dunnome]

Nem minden sebünk látható. A lélek sebei gyakran évekig véreznek. Ha valaki ezt megérzi, akkor inkább ellökjük, nehogy be kelljen ismernünk, hogy valami fáj, valami, ami egyszer régen történt. Valami, ami már évek óta visszatart attól, hogy a saját életünket éljük. Amire annyira vágytunk, és amiért küzdeni is fogunk. De néhányan közülünk már elég sokáig harcoltak érte, a nagy szerelemért. És valamikor be kell látnunk, hogy a sors talán egészen más jövőt szánt nekünk. Egy jövőt teljesen egyedül.

[you-dunnome]

Just David.

Akik nem olvasták az előző és egyben elhanyagolt blogomat, egy kis felületi ismeretséget szeretnék nyújtani. Ne legyetek túl okosak, ettől függetlenül nem fogsz ismerni, ez csakis kizárólag felületes ;

David Sk. Heine (Heine Dávid,Heine kiejtése :'héjn') vagyok, amerikai származású. Egy szép téli napon, december 10-én láttam meg a napvilágot Atlantában,évjárat nem publikus. Van egy ikertestvérem, Bianca, 47 másodperc van köztünk.Egypetéjű ikrek vagyunk, olykor áldás, olykor átok. Ne kívánjátok azt az  érzést, amikor éjjel valaki belerúg kisujjal az ágy szélébe, és te ugyanúgy érzed mint ő.Az akkori életem átlagosnak volt mondható, bár akkor is nagyon vonzódtam a zenéhez.New York-ba költöztünk, ott éltem egészen 2001 09.11-ig. A new york-i katasztrófa hatására a szemem láttára haltak meg több százan és ezren, maradandó égési sérülést szenvedtem. Elvesztettem a nagybátyámat és az unokaöcsémet, az akkori eszemmel mit sem fogtam fel az egészből. Édesanyám magyar származású , ezáltal jobbnak éreztük , ha minél távolabb tartottuk magunkat az országtól. Ide költöztünk, bár apám ragaszkodott Amerikához, később vissza is ment munka céljából. 2002-ben örökbe fogadtunk egy kislányt, akit ma is a húgomként szeretek.  7 évesen 2-ban kezdtem az iskolát, hiszen az amerikai oktatás már nyújtott nekem alapokat, csak persze nem magyarul... aprapó, a magyart és az angolt is kiskorom óta anyanyelvemnek tekintem és beszélem. Rögtön gitár és dob órákra jelentkeztem, non stop.Először Pesten kezdtem általános iskolát, majd jobbnak láttuk ha a lakhelyemhez közel maradok, így Klotildliget (Piliscsaba északi része) maradt a választás. 14 évesen alapfokon beszéltem a németet és a franciát. Sok új barátom lett, 12 évesen viszont magasabb értelmi szinttel rendelkeztem a korombeli fiúknál. Ilyenkor kezdtem nagyon megkedvelni Balassai Adriánt, aki nekem ma is szinte az öcsém. A 8 általános kijárása után elsőként egy egyszerű gimnáziumba jelentkeztem. Hiba volt, az iskolapadban ülve is énekeltem magamban. Nagy szerencsémre sikerült 10-ben felvenniük az Egressy Béni Zeneiskolába, életem talán eddigi legjobb döntése volt . Azóta napi 7 órában éneklek, dobolok , gitározok, és zongorázok. Lehet kicsit nagyképűnek hangzik, de úgy érzem van hozzá tehetségem:) a 12. kijárása után ösztöndíjat kapok, a jelenlegi célom természetesen befutni 3 hónapra, és eltűnni mint a mai tiniszárok. Persze, szép is lenne, valamint szánalmas is. Nem, nekem a célom, hogy megmaradjak az emberekben, valamit áttudjak adni a zeném által, amit máshogy nem tudok, szerintem csodálatos dolog. Covereket is csinálunk természetesen. Kedvencem: Empire State Of Mind. ♥ Igen, a hazámra emlékeztet, mindig oda vágyok. Amúgy 2 havonta látogatok vissza Atlantába és New York-ba, ilyenkor az apámat boldogítom. 7 nagyobb fellépésem volt, 3 Amerikában, 4 Magyarországon, és ahogy láttam az emberek arcán az elismerést és a mosolyt, az felbecsülhetetlen. 16 évesen leraktam a jogosítványt 'otthon', büszke voltam magamra, hiszen ezzel is előrébb vagyok valamivel, és nem akadályozom a tömegközlekedést sem. Nos, ez volnék nagyon nagy vonalakban én...

Na de a tumblr blogom nem erről szól...Számomra az érzelmek kifejezését jelenti, ahol nem szégyenlem önmagamat. Mivel nagyon sok esetben egyedül érzem magamat, vagy nem hallgatnak meg, mindig örömmel járok erre. Elég sokat szoktam írni, aki végigfutotta a régi blogomat ,1 év eseményeit részletesebben is lehet látni. Köszönöm a sok pozitív és negatív kritikát is ,igyekszem ezekre építkezni! :)

Nyugodj meg, nem untatlak tovább :)

~David Sk. Heine

#magyar #élet #élettörténet #bemutatkozás

[you-dunnome]

NoTitle.

Visszatértem.Ha emlékeztek,arra hivatkozva nem írtam blogot,hogy túl boldog vagyok.Nos,örömmel jelentem be kedves olvasók,ez az állapot elmúlt.Reményvesztett,összetört,átvágott,csalódott embernek vallom magam.Milyen boldog voltam még 3 hete…

Van két ember(aki kicsit is ismer,akár felszínesen,akár nem,az tudja,hogy ki ez a kettő),akik mindennél és mindenkinél fontosabbak voltak számomra,bár mindketten más-más értelemben.Ők voltak mindig a kivételek,őket szerettem a legjobban,bennük bíztam a legjobban.És ezek a dolgok a mai napig megmaradtak,csak társult hozzá egy olyan is,hogy ; bennük csalódtam a legnagyobbat.Sohasem gondoltam volna,hogy pont bennetek..De biztos ezt érdemlem.

Az életemet adtam volna csak azért,hogy ők ketten tovább élhessenek,akár a saját boldogságom árán is örömet szereztem volna és szereznék most is nekik.Csak tudjátok..Nem értem,hogy mit csináltam rosszul..Én mindig csak azt lestem,hogy mivel tudnék NEKTEK örömet okozni,és sajnálom,ha valaha megbántottalak volna titeket.Én:

Heine Sk. David

#magyar #blog #visszatérés #érzelmek