Tumgik
#végig
Text
22:25
Vagy küzdesz érte vagy végig nézed, hogy mással van
- hát te vagy az, aki végig nézi….
22 notes · View notes
banatostenger · 6 months
Text
„A szívet elárulhatod, de az agyat nem…“
42 notes · View notes
drakvuf · 1 year
Text
> be me
> csináltass tesco clubcardot
> válogasd össze a cuccokat úgy, hogy minél több kedvezményes legyen clubcarddal
> fizess úgy, hogy nem olvasod be a clubcardot
> sírj
10 notes · View notes
aspuzzledasachild · 1 year
Text
one thing about me is that i cannot say no
12 notes · View notes
csillagkisasszony · 11 months
Text
amikor a pogó akkorát megy hogy a tornacipőd nyelve leszakad az orráról 🥰
2 notes · View notes
rrrokamoka · 2 years
Text
igazából szeretném egy jobb hangulaton befejezni a napot, igaz ezt most csak az éjszakás meg a reggeles tumliműszak fogja látni but anyways
szóval 4 hete tudtam meg, hogy júni 25én repülök Rómába két hétre és eléggé instant volt a pánik. nem attól tartottam, hogy én ott elvesznék vagy éhen halnék, hanem hogy két hétig mostly egyedül leszek, az meg hát hmm nem az én stílusom. introvertált létemre nagyon igénylem a társaságot és a barátaim közelségét és ez így nagyon ijesztőnek tűnt
olyannyira, hogy az út előtt egy hétig masszívan szorongtam and it was bad. like, baaad.
de azért igyekeztem kielemezni az érzéseimet, a félelmeimet és az okait, és arra jutottam, hogy ez inkább csak múltbéli abandonment traumák hatása, érzelememlékek, semmint racionális félelmek. ami segített, de azért nem akadályozta meg teljesen azt, hogy előre szorongtam azon, hogy majd Rómában szorongani fogok
de szerencsére nem tudtam útját állni az idő múlásának, eljött az út napja és menni kellett és mentem
és úgy érzem hogy nagyon sokat kihoztam az útból, valóra váltottam két régi fontos álmomat és ugyan volt 2 vagy 3 nap, amikor nyomát éreztem a szorongásnak, akkor is erőt tudtam venni magamon, elindultam a városba meg ilyesmik és 1-2 óra alatt mindig el is múlt, so yay :3
'tis growth, babeh~
ettől még persze nem az egyedül utazás az új kedvenc hobbim :D de nagyon örülök, hogy a múltbéli traumák maradványai nem akadályoznak meg abban, hogy éljek a lehetőségeimmel :3
so anyways, menjetek pszichológushoz ti is, 'tis good for you :v
7 notes · View notes
nyulfarok · 1 year
Text
Szaktársam, aki rám ír hogy hogy állok a szakdogával, majd amikor megtudja hogy szarul, akkor elmondja hogy ő mennyire faszán belehúzott hozzám képest
Jöttél hozzám a legalacsonyabb lécet átugrani, mi, Zsuzsi?!
3 notes · View notes
egy-gondor-leany · 7 months
Text
Lassan kezdődik a ZH időszak. Bereccsenhetek majd újra agyilag és lelkileg is.
0 notes
ddooroomi · 7 months
Text
Tumblr media
június 15 - szeptember 16
ezen a kettő koncerten sikerült ott lenni az idei nyári szezonban (+ óbudai akusztik) igaz hogy a big girl munkahelyem miatt ennél többre nem volt lehetőség, de ha nem lett volna a iv album szerintem 1 hónapon belül felmondtam volna és elköltözöm budapestről
sokat jelent nekem sok carson coma szám és hogy ott lehetek néha (bárcsak többször) élő koncerteken
remélem jó nyarat zárnak, nekem jó zárás volt ez, az biztos ❤️
0 notes
gammonhu · 11 months
Quote
Szia! Egy egszerü kérdésem volna,hogy van az hogy a játékos(én) eljut 1722 pontig és innentõl kezdve bármit csinálok levissz 1680 pontig.Mert ennek hogy fel-le tornázik az ember semmi értelme fõleg az hogy egy 300-ik játékostol kikapok mert õ egy partiba kap7 duplát nekem meg annyi idõm sincs hogy meginduljak, volt rá példa hogy játszottam,neki még kint volt 5 korongja és nekem a legrosszabakat dobta neki szinte végig duplát. Ha ezen tudtok változtatni az jó lenne,ha nem akkor inkább töröljetek a játékosok közül Üdvözlettel:
gyengel
0 notes
ruddentropptabornok · 19 days
Text
Április 8.
Az Alföldről hazafelé jövet a kocsiban végig 27-28 fokot mutatott a hőmérő, délután háromkor. Ez kb. a május közepi-végi hőmérsékletnek felel meg. Négy hete nincs érdemleges csapadék, magyarán tavaszi aszály van. Az orgona nagyjából elnyílt, ami ugye az "öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára" sorokból tudhatóan kb. öt hétnyi eltolódás jelent, mert május első vasárnapja lenne az ünnep. Riasztásra mentem, egy nap alatt végzett a monília kompletten a kajszival. Külső fertőzés nem lehetett, rendben ment minden növényvédelmi kezelés. Nem mennék bele a szakmai részletekbe, hogy hogyan függ össze a téli (komoly) fagyok hiánya, és ennek az öt-tíz éve még röhögve kezelt betegségnek a mérhetetlen pusztítása, de a lényeg annyi, hogy a (kajszi) barackosnak vége. Septében összeült a kupaktanács, megszületett a döntés: ősszel jön a láncos, kibasszuk az egészet a picsába. Honap kellett volna a következő esedékes kezelést elvégezni rajta, de nem csináljuk, értelmetlen. Minek, ha kivágjuk pár hónap múlva? Tíz éve tudom, hogy ez lesz, és tíz éve pofázom, hogy bajban vagyunk, de most, hogy az egész klímakatasztrófa hétfő reggel kilenckor egyben rám szakadt, megrogytam. A sírógörcs kerülgetett délelőtt a gyümölcsösben. Öntjük rá a pénzt, a munkát és ez a harmadik év, hogy nincs egy szem termés sem. Nyilván, ha egy vállalkozás három éven keresztül nem termel egyetlen peták bevételt sem, azt be kell szántani. Nálunk ez szó szerint ezt jelenti: láncos lesz és szántás. Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de most kurvára mellbe vágott. És ez csak az intrója a ránk váró apokalipszisnek. A hazai szántóföldi gazdálkodás még nagyobb bajban van. A kukorica, ami gazdasági értelemben a gerincét képezi az egésznek, négy éve szart sem terem az Alföldön. Gazdálkodó haverokat kérdezve, mindenki veszteséges az elmúlt három évben. Nem sírni akartam, csak ventilálni és elmondani, hogy KURVA NAGY SZARBAN vagyunk mindannyian. TE IS! A kibaszott MAD-MAX-korszak sokkal közelebb van mint hinnétek.
270 notes · View notes
iloveyouandmissyou · 7 months
Text
Mindig is büszke leszek arra az énemre, aki egyedül végig vitte a legnehezebb harcokat..
708 notes · View notes
drakvuf · 2 years
Text
szomorú boomer hangok
0 notes
sronti · 2 months
Text
Nem tudom, hogy érdemes-e erről írni, de hátha egy kicsit segít összeszedni a gondolataimat erről.
Mindig mindent összezavar, ha valaki meghal. Nem lehet vele mit kezdeni, valójában semmilyen narratívába nem illik bele, és mindennek az értékét megkérdőjelezi.
Egy kollégánk halt meg. Egyik napról a másikra, nem jött dolgozni, egyedül élt. A HR küldött mentőt, akik megtalálták a holttestet. Nem tudjuk mi történt, de talán már egy hete halott volt, mert akkortól nem válaszolt a üzenetekre.
Egyike volt a kevés embernek, aki mellett sokszor kifejezetten tájékozatlannak éreztem magam. Nem volt bizalmas kapcsolatunk, csak irodai, felületes beszélgetéseink voltak, de mivel sok közös érdeklődési területünk volt, ezért tudtam róla dolgokat.
Egy ismerős halála mindenképp megvisel, de ez különösen érzékenyen érintett. P magának való ember volt, senkitől nem akart semmit, mindig korán lelépett, mert "ment a vonata", de igazából szerintem csak nem találta a helyét szociális helyzetekben.
Állami gondozottként nőtt fel, a vér szerinti családja traveller (~vándorcigány) volt, szerzetesek nevelték, ő is be akart lépni a rendbe, de aztán tanúskodott az egyik ellen egy pedofília ügyben és így kiutálták. Így csak világi testvér vagy mi lett.
Mióta dolgozni kezdett, végig kiszolgáltatott emberek érdekében dolgozott, sok területen, végzettségéhez és tudásához képest alacsony fizetésért és alacsony presztízsű állásokban, panasz nélkül, nagyon magas színvonalon. Olyan 45-50 év körül lehetett.
Nálunk másfél éve volt, az első hét óta, minden héten kétszer behozott egy tortát, vagy süteményt, mert szeretett sütni, de nem szeretett édességet enni. Mellékesen megjegyezte nemrég, hogy amikor Párizsban lakott, akkor elvégzett egy cukrásztanfolyamot, onnan az érdeklődés. Tele volt ilyen meglepetésekkel. Születésnapjainkra lehetett tőle rendelni, egyszer csinált csak úgy dobostortát, mert magyar édességekről beszélgettünk előző héten. Minden sokkal jobb volt az irodában, hogy csak úgy mindig volt süti.
Végre februárban kiderítettük, hogy szereti a sajtot, és így így volt mire összedobnunk neki: a helyi francia hipsterboltból vettem sajtokat, különösebb formaságok nélkül adtuk oda, mert nem akartuk, hogy kínos legyen neki. Szerintem örült.
Aztán három hét múlva meghalt. Egy hétbe telt, míg valakinek feltűnt a hiánya, az is a munkahelye volt.
158 notes · View notes
tevagyazenkepletem · 6 months
Text
De
Te nem tudod, hogy
mik az én traumáim, mennyire sértettek vérig az ideges szavak, hányszor téptem volna ki inkább a szívem, csak ne érezném, hogy az bánt, akiért feladtam volna önmagam.
És fogalmad sincs róla, hogy meddig gyászoltalak, hogy hány éjszakát forgolódtam végig egyedül. Mert téged sose érdekelt, hogy mennyit voltam melletted egyedül.
És tudom, hogy nem érdekel,
de valahányszor rád gondolok rossz érzésem van. Fáj ott valahol mélyen a mellkasom, de már nem érted, hanem miattad.
- @tevagyazenkepletem
291 notes · View notes
konnyeknelkul · 2 months
Text
Ha esetleg valami véletlen csoda folytán megoldódna minden az életemben, és boldognak érezném magam, egész végig ott lenne a félelem is bennem, hogy ez megint meddig fog tartani....de felesleges gondolatok ezek, hiszen nem látok rá esélyt, hogy rendbe jöjjön az életem....
139 notes · View notes