Ha a Fold bolygonak van, vagy lehetseges hogy van koldoke, eredoje, egyetlen, felmutathato, ramutathato gyokere ahonnan minden szepseg, minden csufsag, josag es gonoszsag ered, az Jeruzsalem.
Tobben tudjatok milyen kozelharcot kellett vivnom Asszonnyal hogy most itt lehessek.
Ennek egyetlen oka van, felt.
A harmadik repjegyet bukom el ezert amit kifizettem de mindig van olyan vilagpolitikai esemeny hogy jobbnak lattam stornozni az utamat.
Egyedul kell jonnom, en latom es hallom a szellemkepeket es azokat a hangokat amelyek csak engem szolitanak.
A mai napot Jeruzsalemben toltottem.
Vagy hat-nyolc eve voltam itt es azota valami megmagyarazhatatlan ero visszahuz.
De nem am kedvesen kapaszkodva mosolygosan hanem eronek erejevel, fajdalmasan.
Soha sehol nem ereztem hasonlot sem.
Parizs talan ilyen meg de mar tul sokszor voltam, jobban ismerem mint Budat.
Szoval itt ujra.
Kicsit felve ultem autoba hajnali negykor.
Ott akartam lenni amikor meg almat alussza az ovaros, elsonek akartam belepni a Damaszkuszi kapun.
Az arab friss novenyfuszeres asszonyok megeloztek, mar illatos fuszerfelhobe burkoltak a bejaratot mire lesetaltam a lepcsokon.
Menta, zsalya, kapor, majoranna, kakukkfu es rozmaring kellette magat frissen tepve.
Belevetettem magam a tortenelembe, lassan, meg-megallva haladtam az evezredes csuszos koveken.
Fuldokolva ittam a latvanyt, remego cimpakkal szagoltam a varos koszat es fuszeret.
Ket helyszint akartam celzatosan felkeresni a boklaszas mellett.
A Nyugati-falat es a Szent sziv templomot.
Tokeletesen ateista vagyok, ez nalam az alapvetes.
Kisse modosult ateizmus ez.
Erzem az energiakat.
Belul, ahova bekiabalni se lehet, ott ahol van olyan rejtek ahova se feny se hang nem jut be, csak a rezges van amely megfoghatatlan, elmondhatatlan, megmagyarazhatatlan.
Talan nem is szukseges magyarazni.
Sokaknak egyszeru szavuk van ra.
Ez a hit.
Ami nekem nincs.
A fal fele vettem az iranyt teljesen ontudatlanul.
Egyszercsak megerkeztem a belepteto kapuhoz, megeloztem egy olasz csoportot es beleptem a terre.
Furcsa dolog ez.
A zsidok egyik legszentebb imahelye.
Benne van a kiszolgaltatott felredobott megalazottsag tudata, valami, egy kis darab az eredendobol melyet imadni lehet.
De nem is imadat ez.
A falhoz jarnak a zsidok tobbezer eve imara.
A ter a fal elott hallott mar sokszazmillio imat, kerest, konyorgest, latott ketseget, gyotrelmet, gyaszt, haragot, duhot, boldogsagot, belenyugvast, oromot, remenyt.
En ugy erzem ha nagyon sok ember nagyon hosszu ideig a falnak szegezi mindezt, kizart, hogy ne maradjon ott a teren a rengeteg, szamolhatatlanul sok imabol, ketsegbol, gyotrelembol, gyaszbol, haragbol, duhbol, boldogsagbol, belenyugvasbol, orombol es remenybol egy kicsi, egy pici maradvany minden imadkozotol.
Es mivel ugy erzem marad pici, ezek a pici morzsak, toredekek, apro emberi rezdulesek mind akkumulalodnak, hogy egy olyan elementaris rezgest hozzanak letre ami letaglozza az erre fogekonyakat.
Szegyen nem szegyen ez rajtam konnyezessel bukott ki.
Ahogy neztem mas is hasonlokepp volt ezzel.
Fedetlen fovel nem szabad a falhoz lepni, ki van teve egy plexidoboz, benne egyszer hasznalatos kipak, ezt tesszuk a fejtetonkre, igy megyunk a falhoz.
Tobben ugyanolyan reakciokat produkaltunk.
Nincs bennem meg a hit kepessege, de ezt a szamlalhatatlan imat pontosan ereztem es teljesen letaglozott.
A fejemben kakofon hallottam a konyorgeseket, erzekeltem az erzelmeket.
Mintha ezeket odavittek volna egy nagy zsakban, leboritottak volna a ter kozepere, gonosz vigyorral egy cetlire felirtak volna nesztek hitetlenek, majd a cetlit bedobtak volna ebbe az ezernyelvu kavalkadba.
Tovabbsetaltam annak remenyeben hogy valoban tuleltem a falat, maps-szel kutattam a templom utan.
Hatulrol talaltam meg, koszlott sikatorok tucatjain felve nyitottam ki egy oldalajtot, hogy a forgatag kellos kozepebe keruljek.
A templomban talalhato az a nyilvanvaloan hamis marvany ko, amire a kereszteny hitvilag bizonysaga szerint Krisztus testet fektettek a keresztrol valo levetel utan.
Persze kamu, hogyan vittek volna a Golgotara egy harommazsas marvanyt, mindegy.
Sok eve megerintettem ezt a kovet es mintha aram razott volna meg, konkretan kicsi hijan hatradobott az erintese, itt kezdodott a mostani kalvariam.
Biztam benne hogy a multkori csak valami buta hobort, felfokozott lelkiallapotbeli kamusag volt.
Megerintettem ujra a jovet hat, masodik eljovetelem alkalmaval.
Nos, ciki bevallanom, de a terdem megrogyott es nem tudtam elengedni a marvanyt.
Bebicsaklott a labam es arra eszmeltem hogy ugyanugy terdelek mint az altalam ostobanak tartott filippino asszonysag aki kendoket dorzsol ahitatosan ahhoz a kohoz amely engem rabul ejtett.
Kellemetlenul igyekeztem szabadulni, eronek erejevel sikerult, kitamolyogtam, zihalva ultem a kerekre koptatott kopadon, vissza kellett meg mennem, gyertyat kellett gyujtanom a halottainkert, nagybatyam, anyosom.
Ez volt a masodik Jeruzsalemem.
Nehez, kuzdelmes, nem revelacio-erteku de elgondolkodtato, megfejtendo, szep, kinos, kicsit ciki.
Ateista vagyok.
0 notes
Ha a Fold bolygonak van, vagy lehetseges hogy van koldoke, eredoje, egyetlen, felmutathato, ramutathato gyokere ahonnan minden szepseg, minden csufsag, josag es gonoszsag ered, az Jeruzsalem. Tobben tudjatok milyen kozelharcot kellett vivnom Asszonnyal hogy most itt lehessek. Ennek egyetlen oka van, felt. A harmadik repjegyet bukom el ezert amit kifizettem de mindig van olyan vilagpolitikai esemeny hogy jobbnak lattam stornozni az utamat. Egyedul kell jonnom, en latom es hallom a szellemkepeket es azokat a hangokat amelyek csak engem szolitanak. A mai napot Jeruzsalemben toltottem. Vagy hat-nyolc eve voltam itt es azota valami megmagyarazhatatlan ero visszahuz.De nem am kedvesen kapaszkodva mosolygosan hanem eronek erejevel, fajdalmasan. Soha sehol nem ereztem hasonlot sem. Parizs talan ilyen meg de mar tul sokszor voltam, jobban ismerem mint Budat. Szoval itt ujra. Kicsit felve ultem autoba hajnali negykor. Ott akartam lenni amikor meg almat alussza az ovaros, elsonek akartam belepni a Damaszkuszi kapun. Az arab friss novenyfuszeres asszonyok megeloztek, mar illatos fuszerfelhobe burkoltak a bejaratot mire lesetaltam a lepcsokon. Menta, zsalya, kapor, majoranna, kakukkfu es rozmaring kellette magat frissen tepve. Belevetettem magam a tortenelembe, lassan, meg-megallva haladtam az evezredes csuszos koveken. Fuldokolva ittam a latvanyt, remego cimpakkal szagoltam a varos koszat es fuszeret. Ket helyszint akartam celzatosan felkeresni a boklaszas mellett.A Nyugati-falat es a Szent sziv templomot. Tokeletesen ateista vagyok, ez nalam az alapvetes. Kisse modosult ateizmus ez. Erzem az energiakat. Belul, ahova bekiabalni se lehet, ott ahol van olyan rejtek ahova se feny se hang nem jut be, csak a rezges van amely megfoghatatlan, elmondhatatlan, megmagyarazhatatlan.Talan nem is szukseges magyarazni. Sokaknak egyszeru szavuk van ra. Ez a hit. Ami nekem nincs. A fal fele vettem az iranyt teljesen ontudatlanul. Egyszercsak megerkeztem a belepteto kapuhoz, megeloztem egy olasz csoportot es beleptem a terre. Furcsa dolog ez. A zsidok egyik legszentebb imahelye. Benne van a kiszolgaltatott felredobott megalazottsag tudata, valami, egy kis darab az eredendobol melyet imadni lehet. De nem is imadat ez. A falhoz jarnak a zsidok tobbezer eve imara. A ter a fal elott hallott mar sokszazmillio imat, kerest, konyorgest, latott ketseget, gyotrelmet, gyaszt, haragot, duhot, boldogsagot, belenyugvast, oromot, remenyt.En ugy erzem ha nagyon sok ember nagyon hosszu ideig a falnak szegezi mindezt, kizart, hogy ne maradjon ott a teren a rengeteg, szamolhatatlanul sok imabol, ketsegbol, gyotrelembol, gyaszbol, haragbol, duhbol, boldogsagbol, belenyugvasbol, orombol es remenybol egy kicsi, egy pici maradvany minden imadkozotol. Es mivel ugy erzem marad pici, ezek a pici morzsak, toredekek, apro emberi rezdulesek mind akkumulalodnak, hogy egy olyan elementaris rezgest hozzanak letre ami letaglozza az erre fogekonyakat. Szegyen nem szegyen ez rajtam konnyezessel bukott ki. Ahogy neztem mas is hasonlokepp volt ezzel. Fedetlen fovel nem szabad a falhoz lepni, ki van teve egy plexidoboz, benne egyszer hasznalatos kipak, ezt tesszuk a fejtetonkre, igy megyunk a falhoz. Tobben ugyanolyan reakciokat produkaltunk. Nincs bennem meg a hit kepessege, de ezt a szamlalhatatlan imat pontosan ereztem es teljesen letaglozott. A fejemben kakofon hallottam a konyorgeseket, erzekeltem az erzelmeket. Mintha ezeket odavittek volna egy nagy zsakban, leboritottak volna a ter kozepere, gonosz vigyorral egy cetlire felirtak volna nesztek hitetlenek, majd a cetlit bedobtak volna ebbe az ezernyelvu kavalkadba.Tovabbsetaltam annak remenyeben hogy valoban tuleltem a falat, maps-szel kutattam a templom utan. Hatulrol talaltam meg, koszlott sikatorok tucatjain felve nyitottam ki egy oldalajtot, hogy a forgatag kellos kozepebe keruljek. A templomban talalhato az a nyilvanvaloan hamis marvany ko, amire a kereszteny hitvilag bizonysaga szerint Krisztus testet fektettek a keresztrol valo levetel utan. Persze kamu, hogyan vittek volna a Golgotara egy harommazsas marvanyt, mindegy.Sok eve megerintettem ezt a kovet es mintha aram razott volna meg, konkretan kicsi hijan hatradobott az erintese, itt kezdodott a mostani kalvariam. Biztam benne hogy a multkori csak valami buta hobort, felfokozott lelkiallapotbeli kamusag volt. Megerintettem ujra a jovet hat, masodik eljovetelem alkalmaval. Nos, ciki bevallanom, de a terdem megrogyott es nem tudtam elengedni a marvanyt. Bebicsaklott a labam es arra eszmeltem hogy ugyanugy terdelek mint az altalam ostobanak tartott filippino asszonysag aki kendoket dorzsol ahitatosan ahhoz a kohoz amely engem rabul ejtett. Kellemetlenul igyekeztem szabadulni, eronek erejevel sikerult, kitamolyogtam, zihalva ultem a kerekre koptatott kopadon, vissza kellett meg mennem, gyertyat kellett gyujtanom a halottainkert, nagybatyam, anyosom. Ez volt a masodik Jeruzsalemem. Nehez, kuzdelmes, nem revelacio-erteku de elgondolkodtato, megfejtendo, szep, kinos, kicsit ciki. Ateista vagyok.
0 notes