#történés

[versinator]

Féltetek történés

Öten felkapnom játékosok világnyi Falatozgat megfagyna killy délelőttjük Felmentünk önáltatást intézte csillagnyi

Vitális kénytelenek kihullt megértjük Támaszkodik körsugarak zsákszám megfázva Megpróbált bosszankodó végigdőlök cseréljük

Kerülne legépebb fölfedezés látszva Közelség lendültem váltások dolgába Oldalnak eredményes hamisság csudálkozva

Tűző nagytáska társult uszodába Megérthető előrevetül villasori égboltnyi Lelkesedésbe ívei változatként hollandiába

#tercina #Tandori #Féltetek #történés #v2.2

[csacskamacskamocska]

Megnyugtatás

Tegnap arra jöttem rá, hogy az egyedülélésnek az egyik komoly hátránya, hogy nincs alapból mellettem valaki, akivel megoszthatom a szorongásaimat vagy a kétségeimet. Nézd... olvasom ezt a hírt... szerintem ez faszság, szerinted? Figyi, azon gondolkodom, hogy... és szerinted? A félelmek bennem maradnak és nincs feedback semmiről. Se rólam, se a gondolataimról, se a félelmeimről. Ha gondolok valamit, leírom, és sokan helyeselnek, az ember igaznak hiszi. Pedig csak egy közös téveszme. A téveszméket aztán más, kényelmesebb téveszmékre cseréljük. Na, ez sokkal könnyebb, ha van valakid. :) :) :)

Viccet félre. Lehetséges, hogy más emberek, akik egyedül élnek nem igénylik a visszajelzést mert annyira hisznek a saját igazukban. VAGY annyira leszarják, hogy igazuk van-e, mert a saját világuk a sajátjuk, abban komfortosan érzik magukat. Az ember a bajait is a saját világának oldhatatlan részeként éli meg. Ilyen vagyok, és ezért így élek, így „kell” élnem. Pedig csak ilyen vagyok, és úgy döntöttem, hogy így élek. Nem következik belőle. Uh, értem, hogy ez támadható gondolat, hogy a vélt vagy a valós személyiségünkből következnek-e a döntéseink. Azt hiszem a bajaink egy része nem belülről fakad, hanem ránk rakják és elfogadjuk. Azt gondoljuk, hogy azért fogadjuk el mert olyan a személyiségünk. De talán nem. Mintha a személyiségünk mellett lenne egy állványzat, amin mászkálva a valódi személyiségünket építgetjük, javítgatjuk avgy éppen elfedjük. Az egész vagyunk? Az állványzattal és a kamuflázzsal együtt? Vagy van bennünk egy valódi én, a többi pedig nemén?

Volt egy barátom, aki a fiatalkori fotóin egy édes-aranyos, nyíltszívű, kedves férfi benyomását kelti. Egyszerűen nem éred, hogy hogy nem pusztultak meg érte a csajok. Talán mert akkor is egy cinikus dög volt? Vagy a későbbi cinikus dögség csak egy keserűségből összerakódott álca? Akik megismerték, megtalálták benne azt a nagyon kedves embert? Vagy azért mentek el mert az a kedves ember nincs is valójában? Vagy nem őt keresték hanem magukat, ő le volt szarva? Mi történik, ha lebontod a falat? Sziahello, most akkor már más a világ, játszhatunk együtt? Vagy na ez is megvolt, veszem a szerszámaimat és keresek más kibontanivaló embert? Ki fontos? Ő vagy én vagy maga a történés?

Amúgy érzi-e az ember saját magáról, hogy falat épített? Vagy azokat a falakat, amik nem akadályoznak azt nem is érezzük, mert azt hisszük mi magunk vagyunk? „ilyen vagyok, fogadd el!” mondta az a barátom. Elfogadtam. De nem olyan!

Na mindegy. Azt mondta régen, hogy ne foglalkozzak ennyit magammal. Mondjuk, senki sem fogalalkozik velem, szóval ennyi, napi egy poszt, belefér. Mindjárt írok egy posztot a legújabb házról mert van ám fejlemény!

#ki kicsoda #szelfek #álcák #valóság #kérdések #kapcsolat #08-07

[zoeeozzoeeoz]

Tegnap este, megtörtént. Átadtam a kulcsokat, és a lakást, a Vevőnek. Hivatalosan fogalmazva: Megtörtént a birtokba adás. AZ előbb írtam meg ezt az Ügyvédnek is.

Még nagyon fura. Persze, valahol örülök neki, de....... Ez az egész eddigi életem.......szóval valami lezárult. Egy ajtó becsukódott. Jóóóó, igen, kedves volt a Vevő, mondta, hogy bármikor arra járok, és otthon vannak, egy kávéra mindig jó vagyok náluk, csak hát ki az aki ezzel él is? Meg ez a "otthon vannak" "itthon vagyunk"......Eddig Én mentem oda haza. Most meg már nem. Rengeteg sok emlék, történés. Jóóóóóóóóó, oké, amit kaptam érte, ami az én részem belőle, az kárpótol , és nézhetném "csak" ezt az oldalát, csak nekem nem ez számít. Olyan, mintha az egész eddigi életem véget ért volna.

Annyira, de annyira idegesítő egyébként, hogy mindenki azt mondja, h nézzem a pénzt , amit kaptam érte, meg nem értik hogy miért ragaszkodom hozzá ennyire, hisz "ez csak egy lakás". Azoknak üzenném, hogy 1x ők is megfogják érteni.

#napi felesleges off. #napi én off

[x-maybe-in-another-life-x]

"szerettelek"

azt jelenti találtam számodra egy méltó rekeszt a szívemben és minden történés ellenére is képes vagyok tisztelettel gondolni rád.

#idézet #könyvidézet #Király Eszter #Elengedtelek #szerettelek #magyar

[nyuszimotor]

A SZORONGÁS MINT ONTIKUS ÉS MINT ONTOLÓGIAI JELENSÉG

Az Egzisztenciális Pszichológia nagyrészt azzal foglalkozik, hogy hogyan hatnak ránk a lét megkerülhetetlen adottságai, az "alapul szolgáló létszerkezet". Ez az ún. ontológiai sík, amit Heidegger nyomán meg kell különböztetni a "világon belüli létező ontikus leírásától". Amikor a fenomenológia segítségével szabatosan megpróbáljuk leírni, hogy hogyan tapasztalja meg valaki a szorongás élményét pl. az izoláció állapotában, akkor ontikus leírást adunk. A szorongásnak van tehát egy ontikus síkja, ami az átélő és a megfigyelő szempontjából rögzíthető, és az alapján lehetséges valamiféle "teoretikus-ontikus általánosítás", mondja Heidegger. Ez az, amire például az empirikus kutatás irányul.

Ám ez nem egyenlő az "ontológiai" dimenzióval, ami arra utal, hogy a szorongás, mint hangoltság egzisztenciálénak tekinthető, vagyis a létszerkezet része. Aki ebbe a világba belevettetik, az szorong. Nem valami akcidentális történés következtében, hanem az ember szorongva VAN. A szorongás, írja Kierkegaard, félelemmé akar válni, tehát valami helyzethez kapcsolódik, mint ontikus jelenség. A pszichológia, a pszichoterápia módszerei az ontikus szorongás esetében tudnak látványos eredményeket elérni, az ontológiai értelemben vett szorongás, mint hangoltság azonban nem megszüntethető, miként a létszerkezet többi egzisztenciáléja (idő, szabadság, végesség, stb) sem.

Az ember foglalkozhat és foglalkoznia kell az ontológiai/egzisztenciális szorongással, ami a létezés velejárója, és az e nyomán kialakuló ontológiai érzékenység nagyszerű dolgok születéséhez vezethet. : „Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt, a halál - írta Kosztolányi Dezső -. Az a roppant különbség, mely élő és halott között van, a halál hallgatása megértette velem, hogy valamit tennem kell. Én verseket kezdtem írni.”

A szorongás ontikus és ontológiai síkjai sajátos viszonyban vannak egymással. Az olyan szerzők, mint a Paul Tillich vagy Rollo May azt állítják, hogy minél kevesebbet foglalkozunk a szorongás ontológiai vetületével, annál több ontikus szorongás jelenik meg az életünkben. Hogy hogyan tudunk "foglalkozni" az ontológiai/egzisztenciális szorongásokkal a saját életünkben, arra nincsen "recept", nincsen csalhatatlan módszer. A módszerek és a technikák az ontikus szorongásra irányulnak, Ilyen értelemben teljesen hasznos lehet a relaxáció, a CBT és más módszerek. Az önismereti vagy terápiás folyamat itt kezdődik; az ontikus sík megkerülhetetlen. Az egzisztenciális szorongással azonban nem lehet tárgyiasítva és kompartmentalizálva fogalalkozni. Itt teljes önmagunkról van szó. Itt "a feladat te magad vagy" (Kafka). Forrás - Fácsé, Egzisztenciális pszichológia

[thegodcastermate]

Miért higgyek egy olyan Istenben, aki a Biblia szerint gyilkol?

A minap szembejött velem egy videó, ami arról szólt, hogy a bibliai tíz csapásnak lehetett-e történelmi, valós alapja. Nagyon izgalmasok azok a témák, amik eleve azt pedzegetik, hogy a sok csodálatos történés, amit a Szentírás elmesél, vajon tényleg megtörténtek-e, vagy a történetírói fantázia szüleményei. De most nem is kifejezetten ezt akarom taglalni, hanem inkább egy olyan erre a videóra érkezett kommentet, ami nagyon felhívta a figyelmemet, és jó szokásom szerint még kommenteltem is rá egy nagyot.

A felvetett probléma pedig az, hogy hogyan is lehet egy olyan Istent követni, benne hinni, aki ártatlan embereket gyilkol a saját céljai elérése érdekében.

Igazán súlyos gondolat, és nem csak a hitéből “kinevelkedett” agnosztikus vagy ateista tehet fel ilyen kérdést, hanem az egyszeri hívő is olykor-olykor elgondolkodhat ezen, egy adott bibliai történetet olvasva. 

“Hogy is van az, hogy a mindeneket teremtő, és szeretetében gondozó Isten olyasmire vetemedik, hogy ártatlanok életét nehezíti meg, vagy veszi el, akik meg sem érdemlik a szenvedést?”

Induljunk ki a tíz csapás közül az utolsóból, hogy átérezzük a kérdés súlyát. A fáraó érthetően nem akarja elengedni a rabszolga hébereket, akik gyakorlatilag éhbérért építik fel a birodalomat, és gondozzák a későbbi “Róma éléskamráját” - szóval igencsak sok munka volt. Erre a héberek Istene - történetünkben az EGY IGAZ Isten - mintegy bosszúból csapásokkal sújtja az egyiptomiakat, hogy ugyancsak engedjék el a héber rabszolgákat. A nemleges választ csapás csapásra követi, míg el nem jutunk a tizedik, talán legdurvább csapásig.

Isten szó szerint legyilkolta (ἐπάταξεν) az elsőszülötteket, emberekét és állatokét is, kivéve azokét, akinek a húsvéti bárány vérével jelölték meg az ajtajukat (Kiv 12. fejezet). Ezt így olvasva nagyon durván hat, pedig a Szentírás így beszéli el a történteket. Ezek után megtörik a fáraó, és elengedi a hébereket.

Tegyük fel akkor újra a kérdést: Milyen “emberszerető” Isten az, aki ilyen kíméletlenül veszi el ártatlanok életét? Sajnos ezzel a kérdéssel nem csak a Szentírás olvasása közben találkozhatunk, hiszen számtalan olyan tragédia történik, amik hallatán jogosan tör fel a kétségbeejtő kérdés. 

A válasz elsősorban két dologban rejlik: az emberi élet esendőségében és Isten mindentudásában. Amellett, hogy az Isten szereti az emberiséget, nem szakítja ki a természet szabályaiból, annyira nem, hogy ezt még Jézussal sem tette meg (ő is szenvedett és meghalt). Az emberi életnek mi is látjuk minden nap a maga hibáit és bajait, akár a legkisebb nehézségekben, mint például, hogy nem csatlakozik egy bluetooth eszköz rendesen a telefonunkon, egészen olyan nagy tragédiákig, mint egy szerettünk halála. Óriási különbség van a kettő között, de a közös mégis az, hogy a szenvedést éljük meg benne, bár más fokon természetesen. Az emberi élet esendőségében azt látjuk, hogy az élet bizony cérnaszálon függ, ami sajnos sokszor elszakad, sokszor több is egyszerre, és akkor csőstül jön a probléma, ahogy szokás mondani. Ezt próbálhatjuk többféleképpen értelmezni, de az egyik első mindig a mutogatás. Mutogatás a sorsra, a véletlenek balszerencsés sorozatára, vagy persze magára az Istenre. Sokszor még egyenesen vádoljuk is, hogy hogy tehette mindazt, ami megtörtént.

Pontosan itt jön be az isteni mindentudás kérdése. Eszerint a tan szerint Isten mindent tud (duhh…), azt is ami megtörtént, azt is ami meg fog történni, és természetesen a jelent is. Minden információ a birtokában van. Ezért pontosan tudja, hogy mi fog történni, ha például saláta helyett cukrozott sajtos kenyeret eszek minden nap (bár ezt annyira nem nehéz kikövetkeztetni…), de azt is, hogy egy adott fontos döntésemnek, mint például a hivatásnak vagy házasságkötésnek mi lesz a következménye.

Ezek a szándékos fordulatok, oké, de mi van a nagy véletlenekkel. A véletlen találkozásokkal, amik barátsággá vagy szerelemmé formálódnak, hogy aztán válás vagy harag legyen a vége. A véletlen balesetekkel, amik ártatlan emberek életébe kerülnek? 

Bizony Isten ezeket is ismeri, és tudja, hogy be fognak következni. Néha talán érezhetjük az életünkben az isteni irányítást, ha egy-egy jó döntést sikerül meghozni az életünkben, de bizony ott van a sok rossz döntés is. Isten egyszerre visel gondot a világra, de közben hagyja azt is, hogy szabadon történjenek a dolgok, mert tudja azt, hogy a dolgok legvége valami olyan jó felé fog vezetni, amit el sem lehet képzelni. Személyes vélemény, de szerintem Isten megengedte a világháborút is, hogy abból egy addig nem látott globális béke jöjjön létre. Igen, még a hidegháború és a kisebb nagyobb háborúk ellenére is, azt mondom, hogy igenis békésebb időket élünk, mint évszázadokkal ezelőtt.

Na de ennyi magyarázat után térjünk csak vissza az eredeti témára: “Hogy lehet, hogy a Szentírás Istent egyszerre szeretőnek és gyilkosnak is ábrázolja? Hogy lehet így hinni benne?”

Sokszor esünk abba a hibába, hogy a nagy kép helyett csak részletekre figyelünk, ezért nem értjük meg a dolgok igazi jelentését, és ezért se kapunk választ a kérdéseinkre. Ha a Szentírást csakis úgy olvassuk, hogy egy-egy részt kiragadunk belőle, akkor könnyen téves értelmezésbe esünk, és úgy járunk, mint az egyszeri iszlám fundamentalista, aki egy-két Korán idézetre alapozza azt, hogy ártatlan embereket kell ölnie. A teljes történet - amit megtalálunk a Kivonulás (Mózes második) könyve 6-15. fejezeteiben, nem hosszú - éppen arról szól, hogy Isten szereti a választott népét, és gondot visel rá. A bibliai történeteket egyébként is többféleképpen kell értelmezni, mivel szinte mind elbeszélés, és nem pontos történelmi mű. Ezeknek tanító jellegük van - kétségtelen, hogy a hívők és teológusok nagy része sem gondolja, hogy hat nap alatt jött létre a világ - és éppen Isten és az ember kapcsolatáról akar magyarázatot adni. 

Különben érdekes kutatás folyik arról, hogy mindaz, ami a Szentírásban le van írva, valóban megtörtént-e a múltban. A videó, aminek apropóján ezt a jegyzetet írtam is erről szól. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy a történelmi események alakulása igenis bizonyíthatja Isten Gondviselését, még akkor is, ha esetleg egyes dolgok máshogy történtek, vagy nem éppen úgy, ahogy azt a Szentírásban leírták. Az ember és Isten közösen a szerzője a könyvnek, és az ember, a maga módján tudja úgy értelmezni a történelem alakulását, hogy azzal bizonyítsa Isten létezését, jóságát és mindentudását.

Alább pedig a videó, ami kapcsán ezt a bejegyzést írtam, szerintem nagyon érdekes:

G. V. Cooper History: A BIBLIAI 10 CSAPÁS VALÓS ALAPJAI - Megtörtént?

#kereszténység #hit #biblia #isten #magyar #filozófia #youtube

[thismadeitshit]

Túl sok a történés, túl sok az ember, túl kevés a levegő, minden csak túlcsordul, van mikor csak kifelé, van mikor csak befelé.

#magyar #artists on tumblr #hungary #black stories #tumblr #magyar tumblisok #magyar tumblr #saját #egyedül #fájdalom #samael #peter #sajat erzes #sajat iras #sajat szoveg #sajat vers #sajatgondolat #sajatidezet #sajatkep #sajatposzt

[rebus9321]

Mondják, semmi sem történik véletlenül, de azt nem említik, mekkora horderejű maga a történés. És azt sem, hogy az ember nem ismeri fel azonnal a jelentőségét.

Ruby Saw

#sorsok #sors #nincsenekveletlenek #mindenokkaltortenik #sorskeze

[ms-mau]

"Fal vagyok, sérülékeny és védtelen entitás, amelyen minden történés nyomot hagy, sebezhetőségem, kiszolgáltatottságom nyilvánvaló. Az idő egyre több mindent pakol rám, az érzelmeim, a velem történt események, az átélt traumák, de a boldog pillanatok is formálják a felületem, megtörik a síkszerűségemet, komplexebbé tesznek. A rám rakódott rétegek olykor durvák, karcosak, sötétek, mint a szén, pasztózusak, mint a megkötött szurok vagy éppen törékenyek, mint megszáradt beton. Azonban ezek mind hozzám tartoznak, fontos részét képezik az identitásomnak, a belső énemnek. A lényem magja a fal, amit nem feltétlenül osztok meg másokkal, ezek feltárása ugyanis rámutat a sebezhetőségemre (vulnerability). Vajon felfedhetem-e mindazt, ami bennem forrong, formál vagy a rejtőzködés biztonságában feloldódva érdemes szemlélni a külső valóságot?

Rónai Viktor táblaképei ezt a dilemmát járják körül. Az itt látható anyag egy része nyers, háborítatlan felületeket mutat fel, az építőipar vizualitását és az arte povera érzékiségét ötvözve létrehozott kompozíciók az anyaghoz való ősi kapcsolódásunkat jelölik, faragatlanok, csiszolatlanok, rücskösek, érdesek, kérgesek, akárcsak a traumáktól meggyötört, törékeny belső énünk. Meztelenségük zavarbaejtő, ugyanakkor szól a sebezhetőség felvállalásának bátorságáról, a kiszolgáltatottság és kockázatvállalás észleléséről és annak elfogadásáról. „Úgy gondoltam anno, hogy a traumáimról nem lenne érdemes beszélnem, inkább elnyomtam ezeket az érzéseket. Most azonban látom, hogy ezek feltárása előre fog vinni”.

A belső térben látható objektek a maszk elhagyását tematizálják: arctalan, absztrakt portrék ezek, amelyek az elrejtés-felfedés kettőségében olvashatók. A felületeken megjelenő ráncok és gyűrődések a készülés során használt fóliának a nyomai, ami korábban betakarta, elfedte e portrékat, kvázi maszkként funkcionált. Szimbólumként olvasva a fólia minden, ami a látszat, a hamis, ami elfedi, de közben meg is védi azt, ami alatta van, ami valódi, igaz. És bár ezek az arcok megszabadultak az őket rejtő/fedő fóliáktól, azok nyomai beleégtek a felületekbe, jelezve ezzel azt is, hogy bár van esély a felszabadulásra, korábbi rejtőzködéseinknek emlékét mindvégig magunkkal fogjuk cipelni.

Bár a művész korábbi munkái a feltárulkozásról, az igazi realitás felvállalásáról, frissebb képei sokkal inkább az eltakarásról, fedésről, az illuzióról szólnak: azt állítják, hogy a valóság szemfényvesztés, Máya fátyla, amit magunkra húzva mint egy puha takarót rejtjük el az anyagiságunk valódi természetét. Védekező mechanizmus ez: hibátlannak, tökéletesnek mutatjuk magunkat kifelé, hogy ne tudjanak bántani.

Az alkotó legfrissebb munkáin a matéria vadságát és forróságát ütközteti az egyenletesen kezelt, sima és kvázi-hibátlan felületekkel, amelyek feledtetik az anyag valódi rendeltetését, az apollónit helyezik előtérbe a dionüszoszival szemben. Rónai ezzel nemcsak a belső én elrejtésének és feltárásának ambivalenciáját hozza diskurzusba, de reflektál a virtualitás okozta elsimulásra. Arra, hogy a social media miképp teszi egyre inkább monolitikussá az embert, hogyan homogenizálja az élet minden területét, hogyan simítja ki az arcunkon a ráncokat. A gumi felületek fontos szimbólumok, nem áteresztő, szigetelő rétegek, amik bezárnak, lehatárolnak, sematikussá tesznek. Jelzik azt, ahogyan a világ egyre kevésbé diverz, azt, ahogy a tömegmédia és a fogyasztói kultúra, valamint a virtualitás egyre egyneműbbé tesz minket. A durvaságunk plasztikussá válik, a saját belső valóság totális megélése pedig ellehetetlenedik. Fal vagyok, de mennyire lélegezhetek szabadon ebben a gumiszerű, sima világban?"

[versinator]

Részesei aranykalitkát

Boldogságtól bari kocsinyom egyből Bibék címében pórusait testemből Levegőnek odatartott töltve kigázol Vakultunk megteltek cipőjét távolodol Vállalása kóborolnak kanala realitásához Kötetből lesöpri királyleányt gondoz

Fölveti késdobáló fortyogást szubsztanciaként Akasztjuk húsukban kendőben osont Elitélsz határmezsgyét éppenséggel botrányt Lóversenytér történés ragyoghatott súlyt Dobolnak bukásod erzsébetnek nyersanyagához Szigliget gesztusokat bujdosnak megvalósításához

Oválison legyűrhetetlen kóborolt kezedből Körülkerít peremét puncsot fülemből Pincért pennyt olvasol pucol Tündökletesen beléphet talányait lerombol Felijed belefagy ügyetlenek városához Vonzaná legfurább üregek magunkhoz

Beöltözve megtörténne sejtelme saint Labirintus elárul táplálni levelenként Asztalfőn stílusban nyomoru szenvedélyt Aranyházban kiveszem makogó királyleányt Szegek ágaskodik honfoglalás halotthoz Bűnhődés könyvében nyugalmával bebalzsamoz

Bűnbeesett ecetből füvén zsebünkből Gyerekkorunkban elragadtatásban ládák szépségtől Keresztfáról burns világháborús távozol Kérője elkiáltja imádkozás hatol Zsiliprendszerét földekre pihék jajához Fölvétel realitását önfeledtségében

Passzív visszaveszi fogolytáborból átosont Csúcsáról drámájában megágyazol elfogadhatatlant Sejtjeim fokra léptekért süteményt Kergető nyugtalanító eszközöket félhomályt Kedveltjei ismételve levelekre Aranyházba ömli gyermekké

#petofivers #Pilinszky #Részesei #aranykalitkát #v2.2

[lillon]

1 év és az ereje

Egy éve fogalmam sem volt, hogy lesz még periódus, amikor a te életed és az enyém közös pillanatokat élvez. Visszanézve, ha akkor március 4-én nem lettem volna kihasznált, átvert, manipulált és válaszok nélkül hagyva, talán mindez nincs. Azonban nem csak kihasznált, átvert, manipulált voltam válaszok nélkül hagyva, hanem szerelmes is. Igaz, a szerelmed ott nem csinált mást csak ölt, mart, égetett és porba tiport, ugyanakkor éppen ideje volt már egy újabb törésnek. Melletted legalább fél évente meg kellett újulni, ez pedig méginkább változtatásra késztetett. Ezután nemcsak tudatosan, hanem tudattalanul is jöttek a dolgok. El nem hittem volna sose, hogy rockot és technot fogok hallgatni az idő legnagyobb részében, de persze a retrorol nem tudtam lejönni. Azóta kondiba járok, ezzel teljesítve az egyik legkedvesebb vágyamat, verseket írok és októberben rakom az angol C1-et. Nem tudom, lesz-e még ilyen, tartogat-e a jövő törést vagy egyelőre felszabadít de az tuti, hogy minden buszülésre írt szöveg, elképzelt történés, áthúzott sor a verses füzetemben egyedül a múltról árulkodik, a jövőről nem. A jövőben már nem leszel, tudom jól. Nem leszel, és a mostani énem valószínűleg szintúgy, viszont mindezidáig úgy éltettelek, hogy te úgy élni sose tudtál.

[csacskamacskamocska]

Közös nyelv

Volt egyszer egy ismerősöm, (eh, a szerelmem volt valójában és rohadt sokat szopódtam a vele való kapcsolatban), szóval ő például nem ismerte a különbséget a megbántódás és a megsértődés között. Nekem volt különbség. Neki nem. Leginkább talán azzal tudom ábrázolni a különbséget, hogy a megbántódásból szeretéssel, megértéssel, gyengéd bocsánatkérdéssel ki lehet hozni a másikat. A sértődés csak akkor "gyógyul", ha a másik ember megalázkodik, elismeri a sértett fél nagyszerűségét, kiválóságát, feljebbvalóságát. A sértettség egoból megy, a megbántódás... hát szóval a megbántódás meg valami érzelmi káosz, valami fájdalom, ami mögött persze feltételezések, traumák, zavaros énkép, etc, egy csomó szar lehet. A megbántódott ember (én legalábbis így vagyok vele), nem arra vágyik, hogy a másik lábtörlőként elé feküdjön, hanem arra, hogy mellé üljön és átölelje. Ne légy szomorú. Ebből következik, hogy hajtogattam, hogy nem vagyok megsértődve vagyis nem kell lemenni kutyába, ő meg hajtogatta, hogy márpedig ő nem fog lemenni kutyába. Rengetegszer, de tényleg rengetegszer lement ez a meccs, amit aztán mindenki a maga módján értékelt. Én: micsoda egy érzéketlen fasz. Ő: egoista picsa. Azt gondoljuk, hogy ugyanazt értjük szavak alatt. Pedig nem. De nem csak szavakról kéne közös szótár. A cselekvések közös szótára a közös élet következetes ismétlődéseiből alakul ki. Szeretlek: fontos vagy nekem, törődöm veled, nem akarlak elveszíteni, lázba hozol, érdekelsz, vágyom rád, fontos nekem a fizikai és mentális egészséged, a biztonságod, a boldogulásod. És akkor még a meg is basználakot ide se írom, mert így univerzálisan használható. Ez pl egy elég rövid szócikk. De képzeljük el, hogy mi van akkor, ha egy cselekvés következetlen vagy a hozzá csatlakozó információ folyton változik és a szócikk kilométer hosszú mert figyelembe kell venni minden kivételt, módosítót, tájnyelvi, szakmai, társasági változót vagy alkalmi megfeleltetést. „– Ott volt valahol a szósalátában, hogy kedvel meg hazakísért meg mellém ült és sokszor segített, és... és... miért kell ilyet kérdezni? – Mi volt az, amiről maga, a maga fogalmai szerint úgy gondolta, hogy szereti magát? Barátilag, emberileg. – jaj. :( Nem tudtam azt gondolni.”

Hogy szeretett-e, ez már nem fog kiderülni. A lényeg, hogy az én fogalmaim szerint a rengeteg ellentmondás közepette ez nem lett megerősítve. Olyan egyszerű leírni egy ilyen szót és több évnyi történés, érzés van benne. Szereti és megölte. Szereti és elhagyta. Szereti és nem írt vissza. Szereti és megtette érte. Szereti és megharcolja. Szereti és másnak mondja. Szereti és feladta magát. Szereti és nem érti meg. Szereti és fel se fogja. Szereti és mellette állt. Szereti és mást is szeret. Szereti és nem szeret mást. Szereti és meghallgatja. Szereti és megfőzi neki. Szereti és nem itatja. Szereti és hazacipeli. Szereti és róla álmodik. Szereti és nem akarja szeretni.

#közös nyelv #sértődés #bántódás #szeretet #kapcsolat #kommunikáció #02-29

[zoeeozzoeeoz]

Nem tudom mi van velem, de lehet, hogy ez az elengedés egyik lépcsőfoka? Nem tudom, de az utóbbi időben, elég sok régi, és gyerekkori és fiatal felnőttkori emlékek, élmények kerülnek ismét felszínre az agyamban. Pár dologra, most döbbenek rá, hogy az akkor miért és miért úgy, és mennyire naív, mennyire vak voltam. Ide,a tumblira is kerül belőle, mert kiírom magamból időnként. Legalább, nem csak a munkámról írok örökké :S

Szóval, most az a legújabb, hogy álmomban, de van hogy éber gondolataimban is, jönnek a gyerekkori nyaraim, hétvégi ebédek, szülinapok,stb.. a nagyszüleimnél. Most megmenekültök ezektől, mert még nem tudom írásba önteni, még kuszák. Majd idővel. Mind a két helyszín, mind a két nagyszülő, teljes részletességgel minden történés. Gondolom, hogy honnan, és miért jönnek most ezek elő, miért "zaklat" ezekkel az agyam, csak fura. Gyerekkoromban/fiatal felnőtt koromban adta el a család apai nagyszüleim házát, mikor a nagyim a keresztanyámhoz költözött. Akkor nem érintett meg annyira, mert azt fogtam csak fel, hogy a nagyi már nem bírja egyedül, és tenni kellett valamit. Aztán az anyai nagyim házát adták el a szüleim, mert nagyi alzheimeres beteg lett, és előszőr közelebb költöztették, majd sajnos otthonba került az állapota miatt. És most, hogy már nem élnek a szüleim, és hogy Én is eladtam a szüleim lakását, valahogy nem tudok ennek örülni. Jönnek, tódúlnak az emlékek. Fél életemet ott éltem, ott nőttem fel, ezernyi emlék. Ahogy közeledik az átadás napja, úgy jönnek egyre sűrűbben, és néha már úgy fojtom vissza a könnyeimet. Hogy ezt most nekem itt kell hagyni. Nem jöhetek többet haza...... Más, idegen fog aludni az én egykori szobámban. Más fog az erkélyen állva gyönyörködni a közeli zöld erdőben, más fog sétálni benne le egészen a Duna partig, más fog beszélgetni a szomszéd nénivel, és a pár éve oda költözött. piszkosul jól kinéző szembe szomszéd sráccal, és egy csomó élmény, történés, ami emlékké szelidűl(t) .

Szüleim, közel 50 évig éltek itt, én csak 23 évig. Ezernyinél is több emlék. Nehéz elengedni, és nehéz lesz nem haza jönni. Mint ahogy nehéz most felfogni azt is, hogy a nagyszüleim házát is csak kivűlről tudom megnézni. Be már nem mehetek, mert már más lakja. Mint ahogy a szüleim lakását is.

Kicsit ez olyan, mintha egy fának elvágnák a gyökereit. Aztán idővel, a fa is.......

#napi felesleges off. #napi én off

[egy-lany-blogja]

Nagyanyám szilveszter napján mindig körbejárta azokat a helységeket, amelyekben szemetes volt, hogy kivigye a szemetet, nehogy az újév rendetlen házat találjon. Hosszú időn keresztül én magam is lázas takarításba kezdtem ezen a napon, felülírva ezzel mindent, ami igazán fontos. Az elmúlt évek döbbentettek rá, hogy ideje lenne inkább megvizsgálnom minden lelki örökségem, tapasztalataim, emlékeim, ezért lelki lomtalanításba kezdtem. Egy ideje tart már ez a folyamat, az újév csak alkalmat adott arra, hogy megálljak, és körbe nézzek, hol tartok most... Lehet, hogy számodra a szülinapod volt, mely megállásra késztetett, de egy betegség vagy veszteség is rákényszerít, hogy szembenézz az életeddel. Bármennyire nehéz, minél korábban kezdesz hozzá, annál több lehetőséged van a változásra, változtatásra. Viszont nem ajánlom, hogy kampányszerű nagytakarításba kezdj, vagy határidőkkel erőszakold magad.

Ahogy a bölcsek tartják, minden egy lépéssel kezdődik…kezdd tehát ott, és azzal, amit a lelked elbír. Vedd sorra azokat a dolgokat, amikért hálás vagy, azokat az emlékeket, élményeket, amik örömöt okoztak, tedd ki őket lelked jól látható polcaira, hogy gyakran rá tudj nézni, és töltődni belőlük. Aztán, ha elidőztél velük, jöhetnek azok a tapasztalatok, események, melyeket nem volt egyszerű átélned, de utólag rájöttél, hogy fontos pont vagy történés volt az életedben, és igazából javadra vált. Töröld le róluk a port…nézz rájuk mai szemmel, és döntsd el, hozzáférhetővé teszed-e a lelkedben? Közben ne felejts el pihenni, mert szükséged lesz a lelkierőre ahhoz, hogy szembenézz a fájdalmat, dühöt, keserűséget okozó makacs, sötét foltokkal, kínzó sebekkel…lehet, hogy most rájuk se tudsz pillantani, mert érzed a rémületet magadban. De tudnod kell, hogy dönthetsz. Dönthetsz arról, hogyan tovább. Nem baj, ha úgy érzed, még nem jött el az ideje, és most még a legmélyebb fiókba rejted. Dönthetsz úgy is, hogy segítséget kérsz valakitől, aki melléd szegődik az úton, egy barát, egy bizalmas…egy segítő.

De ha felkészültél…kezdj hozzá, viszont itt is érvényes, csak lépésenként, meg-megállva, türelemmel…de haladva…

Minden, ami az életedben zajlik, történik, idővel tapasztalattá válhat, de igazán csak akkor változhat életedet gazdagító bölcsességgé, erőforrássá számodra, ha szembenézel vele, feldolgozod, és általa megerősödsz.

Azt kívánom magunknak erre az új esztendőre, hogy bölcsebben, erősebben és boldogabban éljük meg, mint a múlt évet.

Ui: A szemetet azért ne felejtsd el kidobni.

[myralog]

Október végső hete

2023. október 24., kedd 7:24

Nem így terveztem

📝 Terveim:  Bolggal foglalkozni, rutint létrehozni.

⚧️ Kedvem:  Nem sok, én veszek át, én nyitok. Élni sincs kedvem. Közben meg várok a véglényre...

🛄 Súlyom:  63,35 kezdek 63 környékén lenni. :)

😴 Álmom:  Volt, valami nosztalgikus. Nem először, csak eddig nem emlékezetem. Most is csak az érzés marad meg.

Időjárás: 20 / 12 °C ☀️ Napkelte: 7:21 Napnyugta: 17:47 Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Hely: 47.681528, 17.636096 Értékelés: ★★★☆☆

2023. október 24., kedd 21:43

Létezem

💭Mai gondolatok:  Ja...

📆Ma történt:  Nyitotta, sokan voltak. Utána jött is az áru. Egész nap elvoltam.

☑️ Elvégzett feladatok:  Fürödtem.

📖 Könyv: Ne ess pániba, lassan vége. 

🍽️ Étkezések:  Szokásos + virsli ebédre.

🏃‍️ Sport:  Semmi igazából.

💸 Kiadások:  Semmi nem volt.

🎧 Zene:  Spoty...

🎬 TV:  Nem néztem semmit.

🙏 Hálás vagyok:  A nehéz napért, hogy jól bírtam.

🌞 Időjárás:  Hűvös. Ráadásnak hazafelé eső.

Adatok: Súly: 63,35, Alvás: 5:26, Lépések: 6 060, Olvasás: 32, Kalória: 1 670 Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★☆☆

2023. október 25., szerda 7:50

Érj be hajrá

📝 Terveim:  Túlélni a napot. 

⚧️ Kedvem:  Buszt pár másodperccel csúsztam le, így nem tudok időben nyitni. Szuper nap lesz. 

🛄 Súlyom:  63,30 semmi változás, nem akar a 62 feltünni.

😴 Álmom:  Nem volt, de egész jól aludtam.

Időjárás: 18 / 12 °C ☀️ Napkelte: 7:23 Napnyugta: 17:46 Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Hely: 47.683343, 17.633271 Értékelés: ★★★☆☆

2023. október 26., csütörtök 9:00

Fárdt vagyok 

📝 Terveim:  Nem sok, fürdés, borotválkozni, talán mosni. 

⚧️ Kedvem:  Csak kezdek süppedni, nehéz már várni. 16 nap, nagyon a nyakunkon van.

🛄 Súlyom:  63,30 csak nem látom azt a 62-t.

😴 Álmom:  Nem volt, csak Odin rúgott le párszor. Reggeli ébredés viszont jó volt. Csak feküdni, s simizni a hasam. Olyan amilyet elképzeltem.

Időjárás: 18 / 11 °C ☀️ Napkelte: 7:24 Napnyugta: 17:44 Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Hely: 47.681851, 17.636725 Értékelés: ★★★☆☆

2023. október 27., péntek 9:00

Már csak egy nap

📝 Terveim:  Mosni, már muszáj, meg borotválkozni is.

⚧️ Kedvem:  Megint jó volt az ébredés, csak keveset élveztem. Reggel valahogy jobban elhiszem már megváltoztam.

🛄 Súlyom:  63,05 csak nem látom még. :/

😴 Álmom:  Nem volt, de jót aludtam. Órát is elfelejtettem, így később is keltem. Az overál s a felső meg kellemesen izgatott. Jó ébredés volt. (Mégha durva is volt az erekció, amit utálok.)

Időjárás: 18 / 11 °C ☀️ Napkelte: 7:26 Napnyugta: 17:42 Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Hely: 47.681413, 17.636522 Értékelés: ★★★★☆

2023. október 28., szombat 7:48

Álmodtam ma

📝 Terveim:  Kibírni a munkát, mosni, adatokat felvinni.

⚧️ Kedvem:  Van, de nem acélos. Azért is írok keveset, mert alig van történés. Ezek a reggelik, amik igazán állandók tudnak lenni.

🛄 Súlyom:  62,95 kis csalással, amúgy pont 63. Végre láttam a 62-t. De nem rekord...

😴 Álmom:  Zsuval mentünk valami korház szerűbe. Elég hosszú folyosói voltak. Többször volt már ott, engem ott hagyott a pultnál mindenképp szerezzek időpontot. Nagy nehezen bejutottam egy nőhöz. Előtte egy faszi gúnyolta a transzokat, hogy hisztisek. Bent volt egy két kérdés, beszélgettünk. Majd egy teszt a perspektivikus látásáról. Mikor szóltam, hogy nincs, akkor ébredtem.

Időjárás: 16 / 9 °C ☀️ Napkelte: 7:27 Napnyugta: 17:41 Holdfázis: 🌕 Telihold Hely: 47.681342, 17.63615 Értékelés: ★★★☆☆

#hrt #mtf #transgender

[emlekeimkonyvtara]

Emese.

Már 2 napja írsz nekem, megviselnek a szavaid. Az a sok évnyi történés, az hogy mennyit sírtál utánam, hisz én is sokat sírtam utánad.

Megvisel az hogy elmeséled az eddig történteket minden apró részlettel.

Megvisel a jelenléted.

#magyar #sajat #sajat szoveg #hungary #sajat iras #fajdalom