#szeresd bennem

[viking84chef]

Eddig Ateistának vallottam magam..... Ezek után át gondolom ha ez tényleg elfogadott..

"Köztudott, hogy Einstein több

amerikai egyetemen tartott előadást, ahol is

egy rendszeresen visszatérő kérdés, amit a diákok leginkább feltettek neki, az az volt, hogy

"Hiszel Istenben?"

És ő mindig ugyanazt válaszolta:

"Én Spinoza Istenében hiszek."

És azok, akik nem olvastak Spinoza-t,

nem értették Einstein válaszát.

Spinoza egy holland filozófus, akit a 17.századi filozófia három legnagyobb racionalistája közül az egyik volt a francia Descartes és a német Leibnitz mellett.

Itt van Spinoza pár bölcsessége, amivel Einstein is azonosulni tudott:

"Isten azt mondaná:

Hagyd abba a szüntelen imádkozást, és önmagad ütlegelését!

Szeretném, hogy elmenj a világba és élvezd az életed.

Szeretném, ha énekelnél, szórakoznál és élveznéd mindazt, amit neked készítettem.

Ne menj többé be azokba a sötét, hideg templomokba, amelyeket magadnak építettél, és ne mondd, hogy ők az én házam.

A házam a hegyekben van, erdőben, folyókon, tavakon, tengerpartokon.

Ott lakom, és ott kifejezem a szeretetemet irántad.

Hagyd abba, hogy engem okolj többé a nyomorult életedért, soha nem mondtam, hogy bármi baj van veled, vagy hogy bűnös vagy, vagy hogy a szexualitásod rossz dolog.

A szex egy ajándék, amit neked adtam, és amivel kifejezheted a szereteted, az extázisod, az örömöd.

Tehát ne engem hibáztass mindenért, amit elhitettek veled.

Hagyd abba az állítólagos szentírások olvasását, amiknek semmi közük sincs hozzám, mert az idők során emberek eltorzították azokat.

Ha nem tudsz meglelni a napfelkeltében, a tájban, a barátaid tekintetében, a gyermeked szemében - egy könyvben sem találsz meg!

Bízz bennem és ne kérdezgess engem,

hogy hogyan tegyed a dolgaidat.

Csak halld meg az érzéseidet és tedd, amit érzel. Az vagyok Én benned.

Hagyd abba, hogy félsz tőlem.

Nem ítélkezem feletted, nem kritizállak, nem haragszom és nem akarlak megbüntetni.

Én Tiszta Szeretet vagyok.

Hagyd abba, hogy bocsánatot kérsz, mert nincs mit megbocsátanom.

Ha elfogadsz engem, a hibák kiigazíttatnak, nincs bűn.

Ha én teremtettelek téged, feltöltöttelek szenvedélyekkel, szabadsággal, örömökkel, boldogsággal, érzésekkel, szükségletekkel, következetességgel, szabad akarattal...

... Hogy hibázthatnálak, ha reagálsz valamire, amit beléd raktam?

Hogyan büntethetnélek azért, mert olyan vagy, amilyen vagy, ha én vagyok az egyedüli, aki teremtettelek?

Vagy, aki vagy.

Olyan vagy, amilyennek megteremtettelek.

Gondolod, hogy létre tudnék hozni egy olyan helyet, ahol elégethetem az összes gyerekemet, akik az örökkévalóság végéig rosszul viselkednek?

Milyen isten tenne ilyet?

Felejts el minden parancsolatot, törvényt, ezek olyan dolgok, amik manipulálnak, kontrollálnak téged, és csak bűntudatot keltenek benned.

A béke, a szeretet, a szabadság már most a tiéd.

Boldog életre szántalak.

Az élet van, a halál pedig nem létezik.

Tiszteld a társaidat, és ne tedd azt, amit nem akarsz magadnak.

Csak annyit kérek, hogy figyelj oda az életedben, hogy az éberség legyen az útmutatód.

Legyél jelen az életedben.

A múlt elmúlt, a jövő nem létezik, csak a most a tiéd.

Ez az élet nem próbatétel, nem útközbeni lépés, nem próba.

Velem minden helyzet tánc a réten.

Ez az élet az egyetlen dolog itt és most létezik, és csak erre van szükséged.

Teljesen szabaddá tettelek, mindenki nyer és nem veszít, senki nem hord megkülönböztető jelölést.

Teljesen szabadon teremthetsz az életedben mennyet-jót, vagy poklot-rosszat.

Élj úgy, mintha ez lenne az egyetlen esélyed az örömre, hogy élvezd, szeresd, létezz.

Ne bánj semmit.

Élvezd a lehetőséget, amit adtam neked.

A földi lét illúzió, a csodás valóság csak utána jön. Ahol örök a béke, arany fény uralkodik és tiszta szeretet vesz körül.

Biztos lehetsz benne, hogy nem kérdezem meg, hogy helyesen vagy rosszul viselkedtél-e?

Amit kérdezni fogok: Tetszett? Jól érezted magad? Neked mi tetszett a legjobban?

Mit tanultál?

Ne higgy többé bennem; a hit feltételezés, találgatás, képzelgés.

Nem akarom, hogy higgy bennem, azt akarom, hogy érezz engem, amikor megcsókolod a szeretteidet, amikor betakarod a kislányodat, amikor simogatod a kutyádat, amikor fürdőzöl a tengerben, amikor sétálsz az erdőben.

Ne dicsőíts többé, szerinted ilyen

egomániás isten vagyok?

Mondj inkább köszönetet.

Hálásnak érzed magad?

Bizonyítsd be azzal, hogy törődsz magaddal, az egészségeddel, a kapcsolataiddal, a világgal.

Fejezd ki az örömöd, mert ez a módja, hogy dicsőíts engem.

Hagyd abba a dolgok bonyolítását, és ne papagájként ismételd, amit tanítottak.

Az egyedüli biztos dolog, hogy itt vagy,

hogy élsz, és hogy a világ tele van csodákkal.

Mire kellene neked még több csoda?

Miért kell annyi magyarázat?

Ha MAGadon kívül keresel engem, nem találsz meg.

Találj meg legbelül MAGadban, mert ott dobbanok veled együtt.

Ott vagy pontosan, ahol lenned és tenned kell.

Teljesedj ki!

És Hazaértél hozzám."

Utazás a lelkem körül -

[onmarcangolo]

Szaturnusz gyűrűi , avagy gömbök és repedések..

Tegnap életem első panto előadásán voltam Ian McKellennel és azt hiszem, megértettem valamit, ami talán neked is hasznos lehet.

Vannak, akik jól járnak ezzel, mert egy sikertelen életet újrakezdeni és sikeresebben folytatni nagy pozitívum. Ha nem engedték, hogy azt szeresd, akit szeretsz, ha távol kerültél az elnyomó családodtól, ha meg tudsz törni egy akár évtizedek óta lefelé húzó rossz spirált...

A baj azokkal van, akik sikeresek voltak, de legalábbis szerették a régi személyiségüket. Ők a majom csapdájába estek, aki rámarkol a sóra az üregben, de ki már nem tudja így húzni a kezét, és addig marad rab, amíg képessé nem válik az elengedésre.

Sokan élnek így külföldön, hátrafelé nézve, emlékeikben élve, a Dob utca fényeit keresve a new york-i éjszakában. Mert nem értik meg, vagy nem akarják elfogadni, hogy a folyondár menthetetlenül ott maradt.

Nekik igazából jobb lenne "otthon". Ők azok, akiknek sohasem lett volna szabad elköltöznie - egy ideális világban.

A többségük nem is akart. Nekik kellett.

Nekik nem volt választásuk, mert látták, hogy összeomlóban az évezredes kőfal a folyondár alatt. Vagy akár üldözték is őket, mint szinte minden valamire való embert a magyar történelemben...

Lehet magunkat azzal vigasztalni - és igaz is! -, hogy a gyerekeinknek jobb lesz, de az életünk nem redukálható az ő boldogságukra. Nekünk is boldognak, elégedettnek kell lennünk, különben egyoldalú szolgálattá válik az életünk.

El kell engedni a sót.

Meg kell értenünk, hogy ez teljes újrakezdés. Akinek a szakmája átmenthető, annak azért persze könnyebb, mert a szakma hozhatja az új embereket, az új helyeket, az új megbecsültséget, az új éjszakák új fényeit is.

De sokunknak kell meztelenül fejest ugrania az örvénylő sötét semmibe.

Azt hiszem, ez nem a képességekről szól. Ha más nem, Auschwitz megmutatta, milyen elkepesztően szívós, alkalmazkodóképes és ellenálló az emberi lény. A mi életünk mások megpróbáltatásainak töredékén megy át. A mi viharjaink csak nekünk nagyok.

Ez a büszkeségről szól. Arról, hogy nem vagyunk hajlandóak elölről újrakezdeni. Diákká válni a professzorból. Nyelvet tanulni, újra előről referenciákat építeni, elfogadni, hogy újra beazonosígthatalan szürke pontok, láthatatlan kis senkik legyünk, miután egyszer már vérrel és verejtékkel váltunk valahol valakivé.

Vagy legalábbis jól esett ezt mondani magunknak.

Egyszer azt írtam, a költözés az alázat magasiskolája: a szálderekú tölgyek is megtanulnak a földig hajolni.

Magam sem tudtam, hogy e sorok írásakor még messze voltam az alázattól, amire azóta is folyamatosan tanít az élet.

Az alázat az lesz majd, amikor mosolyogni tudunk az új nyelven ejtett nyelvtani hibáinkon, amikor mosolyogva tudunk elfogadni rosszabb körülményeket, hogy onnan építkezve újra magasra juthassunk bármilyen értelemben, amikor nem érzünk már "méltatlannak" semmit, mert megértjük, hogy a méltóságunk belülről, a saját magunkhoz való hozzáállásunkból, nem mások hozzánk állásából ered.

Ekkor engedtük el a sót. Ekkor válunk szabaddá a saját magunk okozta fogságból. Ebben a pillanatban kezdjük el újraépíteni az életünket a korábbi életünk lélegeztetőgépen tartása helyett.

A társulatban sok szempontból a saját, otthon hagyott társulatomat láttam. És azt, hogy hiába lett volna meg bennem az alázat, a tehetség, az odaadás, bevándorlóként lehet, sőt valószínű, hogy sohasem lesz már belőlem Ian McKellen.

Többre vihettem volna ott, ahol a sok is kevés, ahol a legmagasabb hegy is csak domb és ahol csúcsragadozó lehet a patkányból.

Ahol ma nagynak lenni semmit sem ér, mert a kisszerűek milliói lehúznak, lerángatnak maguk közé akármennyire harcolnál is ellene.

Ez az, amit soha nem fog megérteni, aki ragaszkodik a magyarországi státuszához. Ez az, amit nem lehet elmagyarázni sokaknak. És ez az, amit meg kell értenünk, amikor a hátrahagyott egykori személyiségünket dédelgetjük párás szemmel.

Hogy a sikereink valójában porból voltak, a kicseink pedig kövek. Amint megengedjük magunknak, hogy felnőhessünk, látni fogjuk, hogy olyanok, mint a kisgyerekek féltve őrzött kis ládikái, amikben rágópapírt és törött rugókat tartanak.

Ha el merjük engedni, csak akkor építhetjük újra a személyiségünket, és csak akkor láthatjuk meg, hogy valójában nem veszítettünk semmit.

Amikor az új szemünkkel nézzük majd a régi magunk.

*

(Ezt még áprilisban írtam, de valamiért akkor nem tettem közzé.

A képen Ian Mckellen a Mother Goose című panto előadás során. A panto egy speciális színházi műfaj (nem azonos a pantomimmal), leginkább talán a vásári komédiához hasonlítható.)

#ágoston lászló #csúcsragadozó

[csacskamacskamocska]

Férfi és női kommunikáció

Nem tudom mennyire etikus feldolgozni egy ilyen videóanyagot, aminek az a lényege, hogy elmond alap dolgokat ingyen, aztán megpróbál rávenni, hogy vedd meg a többit… Mármint azért gondolkodtam el az etikusságán, mert lehet, hogy aztán az emberek nem mennek megnézni és végül nem lehet őket trükkösen meggyőzni, hozzáteszem, az a része a videónak nekem már epeömlést okozott, de leginkább a nők klubbja lehetőség riasztott meg, ahol más nőkkel lehet beszélgetni a problémákról. Nade az anyag. A hívószó az volt, hogy hogyan lehet a problémákról beszélgetni, hogyan lehet a kapcsolatról beszélgetni úgy, hogy a pasas ne rohanjon világgá, ne harapjon, de ne is kényszerítődjön.

A problémákról a nők akarnak beszélni. Mert a nők mindig is támogató női közösségekben éltek, ahol kibeszélték, kiventillálták a gondjaikat és működött a "beszéljük meg". Míg a férfiak számára a versengés, a győzelem, a harc adta meg a számukra szükséges jóérzést, a nőknek a béke, a kiegyensúlyozott állapot volt a cél. (ilyen egyszerűen alapozta meg a problémát a video, és felesleges berzenkedni, mert egyrészt az egész emberi evolúció egyelőre hangyafasznyi idő, nagyon is munkálnak bennünk az ősi ösztönök, a hormonjaink még ősrégi kódok szerint dolgoznak, másrészt általánosítás nélkül nehéz ilyen alap szinten elmesélni valamit) Tévhit 1 Szeresd jobban, adj neki több gondoskodást és beszélgess vele sokat, amikor elhanyagolva érzed magad. Ez egy tipikus női stresszválasz: gondoskodj és támogass/barátkozz! Ezzel szemben a férfi stresszválasz: Üss vagy fuss! Következésképpen a nő és a férfi is úgy próbálja megoldani a problémákat, amire az alapvető stresszválasz ösztönzi őket. (csoda, hogy senki nem azt kapja, amire vágyik?) Tévhit 2 Beszéld meg vele a problémákat! Tedd nyilvánvalóvá, hogy szeretnéd ha megváltozna. A férfi sikert keres. A férfiak nyitottak a beszélgetésre, de nem a kapcsolódás öröméért (ahogy a nők), hanem azért, hogy sikeresek legyenek az udvarlásban. Meglevő kapcsolatban is. A beszélgetési problémák egy tünet: a vonzalom hiányának tünete. A férfi azért tesz, vagy nem tesz valamit, mert a nő erre inspirálja. A kölcsönös szeretethez 2 ember kell, de a változás elindításához elegendő 1 is! Ez volt amúgy a legérdekesebb az egészben, mert ez összekapcsolódott bennem más anyagokkal. Arra koncentrálunk, hogy megváltoztassuk a másikat, pedig egyszerűen élni kell az életet, változtatni magunkat, egészségesebben élni minden tekintetben (testileg és lelkileg), feltöltődni, rendben lenni, és aki akar minket az velünk tart, aki nem akar minket, arra meg miért is lenne szükségünk? (ezt én mondom, a videoanyag nem volt ilyen sarkos) A nő számára a kapcsolat addig működik, amíg meg lehet beszélni dolgokat. A férfi számára az a kapcsolat nem az igazi, amiről folyton beszélgetni kell. Ez azért ütős mondat, szerintem. A férfiak legfőbb igénye, hogy ne kritizálják őket. („Mit akarnak a férfiak? Rengeteg havert, és azt, hogy az emberek ne haragudjanak annyira rájuk. Beszéljünk a nőkről. Freud azt mondta, nem tudja, mit akarnak a nők. Én tudom, mit akarnak: rengeteg embert, akikkel beszélgethetnek. Hogy miről akarnak beszélgetni? Mindenről. K. Vonnegut) A nők gyakran zsörtölődéssel fejezik ki a meghittség iránti igényüket, amit a férfiak úgy értelmeznek, hogy nem elég jók és nem elég sikeresek az udvarlásban. (itt persze eszembe jutott egy haverom, akinek a felesége folyton veszekedett. Hát, szegény nyilván nem volt jól szeretve, de azt az oldalt nem ismerem, csak ugye ezek a dolgok visszafelé is igazak) A férfi nem a zsörtölődéstől vagy a kapcsolatról beszélgetéstől, hanem a kapcsolatért tett erőfeszítéseiért kapott dicsérettől érez szeretetet. A lényeg, hogy ha valami gáz van a kapcsolatban, ne a problémával foglalkozz, hanem magadat építsd, magadat tedd erőssé, töltődj fel és ez felemeli a másikat. Senki sem szeret lent lenni, és a férfiak szeretnek büszkék lenni arra, akit meghódítottak. Ehhez nem kell szépnek lenni, se sikeresnek, csak boldognak.

Úgy tűnhet, hogy van ebben némi ellentmondás, de azért én értem. A problémákon rágódás egy spirál lefelé a teljes kimerülésig és a kapcsolat haláláig. A megoldás, hogy ki kell lépni abból, hogy az ember a problémákra fókuszál, önmagunkra kell fókuszálni, feltöltődni, élni, és hagyni, hogy a dolgok menjenek a maguk útján. Aki nem tart velünk, az valójában meg sem érdemel. Ezt nem mantrázni kell, ezt egyszer csak az ember mindennél jobban érzi. Akkor, amikor a helyén van.

#kommunikáció #férfi és nő #Dr. Mészáros Ádám

[milliodarabratortel]

Megtaláltalak.

A káosz közepén, akkor, amikor végre saját magam lettem a prioritás és a sebek begyógyítása, amiket magamnak okoztam azáltal, hogy mástól vártam igazolást. Megtaláltalak, amikor végre szembe tudtam nézni a hibáimmal és azzal, hogy azok sorozatos ismétlése nem botlás, hanem mintázat.

Megtaláltalak, amikor már elfogadtam, hogy a keserédes egy olyan jelző, ami a legtöbbször leírja a hangulatomat, amikor elfogadtam, hogy a szerelem önmagában nem elég. Amikor dolgozni kezdtem magamon, mert már azt hittem, hogy mindig az a lány leszek, aki csak olyan klubhoz akar tartozni, ami nem fogadja el tagjaként, és akihez mindig csak fájdalmas verseket írnak.

Már kezdtem azt hinni, hogy engem nem lehet csak félig szeretni, vagy csonkig égve, önpusztítóan, hogy én vagyok az a lány, akinek végül fel kell égetnie minden hidat maga után, hogy ne fájjanak az emlékek.

Megtaláltalak, pedig azt hittem, hogy megleszek szerelem nélkül. Ott voltál és hirtelen úgy passzoltál a zajos életembe, mint a kirakós hiányzó darabja. Megtaláltalak és mindent visszakaptam, amit elveszettnek hittem.

Vagy inkább te találtál meg. Örök nyugtalan voltam, amikor megismertelek csak arra vágytam, hogy kicsit megpihenjen a lelkem, de végül békére leltem az ölelésedben.

Megtaláltál, hogy valakivel végre megoszthassam azt a rengeteg érzést, ami a mellkasomban foglal helyet. Megtaláltál, hogy aztán végigsimíts a berögződéseimen és egy új kezdetet ígérj.

Megtaláltál, mert azért jöttél, hogy azt is szeresd bennem, amit én nem tudok magamban. Hogy akkor is szépnek láss, amikor én nem tartom magam annak, és hogy tudjam végre, milyen igazán szeretni.

Megtaláltál, vagy megtaláltalak? Nem is ez a lényeg, hanem hogy végre megérkeztem.

[anonime-things]

#Spotify

[metalindex-hu]

Jubileumi fesztiválozás: Alestorm, Tankcsapda, Leander Kills, Lord, Sing Sing – Tábor Fesztivál, Alsóörs, 2023.08.24-25.

Jubileumi fesztiválozás: Alestorm, Tankcsapda, Leander Kills, Lord, Sing Sing – Tábor Fesztivál, Alsóörs, 2023.08.24-25. - https://metalindex.hu/2023/09/02/jubileumi-fesztivalozas-alestorm-tankcsapda-leander-kills-lord-sing-sing-tabor-fesztival-alsoors-2023-08-24-25/ -

Jubileumi évéhez érkezett a Tábor Fesztivál, immár 15. alkalommal gyűltek össze a rockerek, hogy a Balaton partján szórakozzanak egy nagyot. Ennek apropójából a szervezők  – a fesztivál történetében először – nemzetközi előadókat is szerződtettek (a Phil Campbell And The Bastard Sonst és az Alestormot), még ha az egyik zenekart félig-meddig magyarnak is tekintjük.

Két napon utaztam le, és munka mellett csak némely bandába sikerült belenéznem. Persze a közlekedés sem könnyítette meg a lejutást, mindkét nap lépésben haladtunk egy ideig az autópályán. A fesztivál területe szerintem nem sokban változott, ami érthető, hiszen ugyanazon a helyen van már évek óta. Nagyobb változást ott tapasztaltam, ahova a közönség nem láthat be. A backstage-ben, amin érződött, hogy a nemzetközi zenekarok már más szintet igényelnek. De nézzük is, kiket láttam és azok milyenek voltak.

Csütörtökön a Leander Kills volt az első, akit láttam és szegényeket ezen a napon az ág is húzta. Amikor utoljára láttam őket, még teljesen más felállásban léptek fel, így kíváncsi voltam, mennyiben érződik majd a tagok cseréje. Ha pusztán a zeneiséget és a színpadi produktumot nézzük, akkor azt kell mondanom, nem éreztem visszaesést. Ez természetesen részben annak is köszönhető, hogy a tengely változatlan, Jankai Valentin dobos és Köteles Leander frontember párosa nagyon látványosan, szórakoztatóan és megbízhatóan prosperál.

Baromi jó alapot adtak a két új gitárosnak, Nyerják Gábornak és Barkóczi Bencének.

De, ezen a napon a szerencse nagyon elpártolt tőlük, szinte folyamatosan kisebb-nagyobb technikai gondokkal küszködtek, a technikusok rendszeres „látványelemei” voltak a színpadképnek, ráadásul Leander az elején elmesélte, hogy előző nap mindhárom gitáros elvágta az ujját, így leragasztva próbáltak maximumot nyújtani. A hangulatra nem is lehetett panasz, a közönség szinte a bandával együtt énekelte a dalokat, talán érezték, hogy elkél a támogatás a csapatnak.

Támogatás érkezett máshonnan is, három szám erejéig az ugyanezen a napon fellépő Alestormból beugrott Bodor Máté kisegíteni a csapatot, aki amolyan ötödik embere a zenekarnak. Nem szoktam Leander-koncertre járni, talán ez volt a második találkozásunk, de furcsa volt Mátét egy teljesen más környezetben, más stílust játszva, más outfitben látni. A vége felé Leander lejött az első sor elé, kölcsönkért valakitől egy Csillám póni fejfedőt, és abban énekelt a közönség nagy örömére. Szó se róla, elég nagy kontrasztot mutatott a vicces fejfedő és a hörgés.

A csapatra és a közönségre nem lehet panasz, csak az a fránya technika… Vigyetek kórházba / Túlélő / Sötét én / Majd úgy sírsz értem / Falakon túl / Boldogság virág / Szeresd bennem / Örökzöld / Nyolcadik főbűn / Madár / Híd / Csak te / Viharom, tavaszom // Véres kardot hoztam / Szerelmetlen dal / Te leszel a párom / Valami folyjon

A technikai bakik és pechek szöges ellentéte volt a másik színpadon kezdő Sing Sing. A fesztivál valamilyen szinten nekik hazai pálya, ennek megfelelően egy igen látványos és jó koncert adtak. Mire átértem hozzájuk, már játszottak és az utóbbi években – egy fellépéstől eltekintve – őket sem láttam (a rengeteg külföldi koncert bőven elég). Azt kell mondjam, nagyon egyben van a csapat.

Persze nekem furcsa volt a lassan 10 éve az együttesben éneklő Sipos Tomi látványa, őt máshol szoktam meg.

És bevallom, a vége felé előadott Halál a májra dal alatt többször is a mirigyesek sorai ugrottak be. Visszatérve a koncertre, az elején érkező slágerek és pörgősebb nóták, meg persze a bevetett pirotechnikai arzenál kellően beindította a publikumot. Itt nem volt semmilyen technikai malőr, a lángok és szikrák is megfelelő helyen és mértékben üzemeltek.

Ennél a színpadnál a fotósárokba még hatalmas hangfalak voltak lepakolva és utólag azt kell mondjam, talán ez a színpad jobban szólt, mint a „fő” színpad. A szett közepén hagyták egy picit a közönséget megpihenni, hogy aztán a végén megint a nagy durranásokon legyen a hangsúly. Hazai pályát említettem az elején, a fesztivál ex(?) és jelenlegi szervezője is erősíti a csapatot, apa és fia.

Jó választás volt Lévai-Hangyássy Bence csatasorba állítása, ugyanis az eredeti tagok már nem szántják fel a színpadot, ellenben Bence folyamatosan ezerrel pörgött. És ha már Bence és fesztiválszervező, másnap este láttuk, ahogy ballagtunk a fesztivál területén, hogy egy létra tetejéről éppen világító testeket szerelt fel egy állvány oldalára. Nem az a kanapén tespedő szervező, respekt!

Szóval hangulatilag ebbe a buliba sem lehet belekötni, elég látványosra is sikeredett, engem csak a balladás középrész ültetett le. De jó volt ezeket a rég hallott dalokat újra hallani!

Pirates Of The Balaton. Talán nincs még egy olyan külföldi banda, aki ennyire elkötelezett a Balaton mellett, mint az Alestorm. És végre a tó partján léphettek fel, ráadásul már előző este megérkeztek a helyszínre, így mindenre (is) jutott idő. A fellépés előtti estén a srácok a közönséggel múlatták az időt, ezzel is hatalmas örömöt szerezve a magyar rajongóknak. Természetesen abban a hőségben nem hagyhattak ki egy kis csobbanást, úszkálást a tóban, ennek megfelelően már eleve jó hangulatban kezdtek neki az estének.

A koncert után mondtam – talán Garethnek -, hogy míg külföldön a csapat „csak” egy nemzetközi zenekar, akik nagyon sikeresek, Magyarországon mi magyar bandaként tekintünk rájuk, köszönhetően a magyar tagnak, Bodor Máténak, a magyar menedzsernek és persze a két magyar dalnak. Talán mindezeknek köszönhetően sikeredett emlékezetesre a show, mert a tagok a koncert után eszméletlen buliként aposztrofálták a fellépést.

A csapat és a közönség szimbiózisán kívül az sem árt, ha jól muzsikál az „őrült ötös”, ami meg is valósult. Chris profi módon vezényelt, Elliot a billentyűfutamokon kívül faszán screamelt, amikor kellett, a Gareth-Peter páros szórakoztatóan hozta a biztos alapokat, hogy a többiek tudjanak lubickolni.

Máté pedig… Máté volt, olyan, amilyennek kedveljük. Lazán, mosolyogva hozta tételeit, a színpad minden szegletét bejárta, ami Garethre és Chrisre is igaz volt. És közben élvezte, hogy a közönség szereti, amit csinál, mégis csak a mi fiunk. Többször említette már, hogy neki a magyar koncertek a legfontosabbak, a szokásos koncertvégi átkötő szövegben ezt nyomatékosította is, elmondva, hogy a nyári turnén ezt az estét várta legjobban. Pedig többek között volt egy Wacken főszínpados fellépése is a bandának!

Mi az, hogy szereti a közönség, amit csinálnak? Egyszerűen megőrülnek a csapatért! A dalokat szinte folyamatosan énekelték, az Alestorm-pólók mennyisége pedig talán minden eddigi számot überelt. A felfújható kalózkardok, kalózfejfedők mind felbukkantak a táncparketten, de nekem egy transzparens volt, ami mindent vitt: a zenekar valamelyik kiadványának limitált verziójában a bónuszlemezen a dalok kutyák által „felugatott” verziói kaptak helyet, na, valaki ezt a verziót követelte!

A programot nagyon jól szedték össze, az utolsó két lemezt ugyan picit előtérbe helyezve, az összes lemezről elővettek valami slágert. Feldolgozás is szerepelt, hiszen a Hangover már klasszikus közönségkedvenc (nekem is az egyik kedvencem), amiben náluk tök természetes, hogy egy rappelő cápa tűnik fel a színpadon, aki miután kiszövegelte magát, megpróbált beleharapni a gitárosba.

Nem sokkal egymás után érkezett két olyan dal, aminek a szövegét az is velük együtt énekli, aki először találkozik velük. A Mexico és a P.A.R.T.Y. mára két olyan hangulatfokozó nótává vált, ami az amúgy sem gyenge hangulatot egy magasabb szintre emeli. A normál műsort egy alig másfél perces őrület zárta le, a Shit Boat kellően kifacsarta a közönséget, akik a ráadás előtt kaptak egy kis szusszanásnyi időt. És ha már kipihentük magunkat, mindjárt jött a galeri, hogy csak úgy megigyák a söreinket, bár szerintem a közönség önként dalolva is odaadta volna, ha szépen kéri a zenekar. A refrénben érkező „Drink! Drink! Drink!” szöveget az egész Tábor együtt üvöltötte a csapattal.

Természetesen nem maradhatott ki a Magyarország dal, ez amolyan kötelező eleme lesz innentől a hazai koncerteknek, és előtte jött a Máté-speech, amit fentebb említettem. Ha eddig jó volt a hangulat, akkor ez ennél a nótánál megsokszorozódott, azt gondolom, aki picit is szereti a metálzenét, annak egyszer ezt a dalt élőben kell hallania, mert valami hihetetlen hangulatot teremt. Mondhatnám, hogy a koncertnek több csúcspontja is volt, de ezen felrobbant a tábor. Az országról szóló dal, magyar nyelvű refrénnel, kultikus italunk említésével, és a dalban szereplő tónál, ennél nem lehet ikonikusabb pillanat, azt gondolom.

És hogy mire is figyelnek a srácok! A turné összes állomásán a „Kacsamesék” főcímdala megy outróként, természetesen eredeti nyelven, de nálunk a magyar nyelvű verzió hangzott el, miközben Mátét az első sorok szeretgették halálra, Chris a közönség közé ugorva szörfözött és standing ovationnel búcsúztak el a táborlakók Balaton kalózaitól. A tagok egyöntetűen az egyik leghangulatosabb és legjobb koncertnek tartották ezt a bulit, nem véletlenül.

Ez a közel 70 perces műsor, mindenféle üresjárat nélkül zakatolt át rajtunk. Keelhauled / No Grave But The Sea / The Skunk’n Norwegian / Alestorm / Under Blackened Banners / Hangover / The Battle Of Cape Fear River / Mexico / Magnetic North / P.A.R.T.Y. /Captain Morgan’s Revenge / Shit Boat (No Fans) // Drink / Zombies Ate My Pirate Ship / Magyarország / Fucked With An Anchor

A számomra második napon a dolgaim mellett az első banda, akiket sikerült látnom, a Lord volt. Évente legalább egy Lord-koncertbe beleszaladok, szinte kivétel nélkül valamelyik fesztiválon vagy valaki előzenekaraként. Az idei a Tábor fesztiválra esett és nem kellett csalódnom, a megszokott minőség most sem csorbult.

Ebbe a bő egy órába szinte az összes kedvencem bekerült, így én baromira élveztem a koncertet. Vannak olyan bandák, akik ha rosszabb napot fognak is ki, akkor sem tudnak egy bizonyos szint alatt teljesíteni. Ezt nem azért mondom, mert rosszabb napjuk volt, hanem mert én még nem voltam rossz Lord-koncerten. A dalok eleve évtizedek óta meghatározzák életemet, mondjuk úgy, hogy ha ritkán is látom-hallom őket, az első taktusok után a winchesterből jönnek elő a dalok és a második sortól már én is a kórus tagja vagyok.

Másrészt a csapat motorja és tengelye, a Pohl Misi–Erős Attila páros, korukat meghazudtolóan tolják a mai napig!

Azt hiszem néhány fiatal frontember példát vehetne Misiről, hogy mennyire jól tud bánni a közönséggel.

A három fiatal a hangszerüknek köszönhetően statikusan vesznek részt a műsorban, bár a legfrissebb tag, Világi Zolika dobos játéka látványban alaposan feldobja a hangulatot. A korábban a Demonlordban is játszó doboson azt láttam, hogy a rockos témákat metálos stílusban játszotta, miközben a dalok nagy részében a vokálozásból is kivette a részét.

És akkor vissza a főszereplőkre, akik szinte folyamatosan kilépve a színpadról, a fotósárokba lerakott hangfalakon lépkedtek, játszottak és énekeltek, vagy vezényelték a közönséget, akik nagyrészt keménymagos lordosok lehettek, mert szinte maguktól tudták, az adott dalra milyen koreográfiával kell reagálniuk.

És ennek a kapcsolódásnak köszönhetően egy jó kis Lord-koncert vezette fel a nap headlinerének fellépését.

A Tankcsapda szinte már rendszeres vendége a Tábor fesztiválnak. Az elmúlt három évben felléptek és valahogy mindig különlegesre sikeredett az aktuális este.

Szűk egy héttel korábban láttam a Tankokat a tűzijáték előtt és akkor is azt beszéltük a haverokkal, hogy ezek a közel órás/hetven perces előadások nagyon jól működnek náluk. Nem azt mondom, hogy nem szívesen hallgatom őket a normál hosszúságú, közel két órás koncerteken, de itt is szinte egy pillanatnyi üresjárat nélkül dózerolták le a tábort.

Amikor a Parkban a banda kezdő tételnek választotta A négy című nótát, akkor először meglepődtem, de már első alkalommal rá kellett jönnöm, hogy nagyon jó választás volt. Ahogy a hangszerek egymás után lépnek be a dalba, kiváló alkalmat nyújt a srácoknak, hogy egyesével lépjenek színpadra és elkezdjék az estét. A közönség is fel tudja venni a fonalat, amit a záró akkordig el sem enged.

Ha az előző napi Alestorm-beszámolóban pozitívumként említettem, hogy milyen jól válogatták össze a műsort, akkor a Tankokra ez ugyanúgy igaz, szinte mindegyik lemezükről vettek elő valamit. Bár az furcsa, hogy az utolsó albumról semmi sem került bele a műsorba, viszont a nemrég megjelent Ez a nap az a nap ilyen rövid idő alatt is szépen belesimult a régi klasszikusok közé. A színpadképet annyival toldották meg, hogy a megszokotthoz képest pár „lángot” még beüzemeltek és így elég korrekt kis színpadi látvánnyal támogatták meg a koncertet.

Ahogy egy korábbi interjúban mesélte Sidi, még nem teljesen tudja belevetni magát a felfokozott hangulatba, a headbangelésen kívül viszont minden mást tud, ezért a színpad minden egyes pontját bejárta. A buli vége felé, játék közben még egy húrszakadás is megakasztotta pár pillanatig, de Márk, a technikusa hamar nyakába akasztott egy másik hathúrost, így minimális döccenővel folytatódhatott az előadás.

A banda régi motorosai most is remek formában voltak, Fejes lazán hozta a biztos alapokat, amihez Laci is csatlakozott. Ő amúgy a megszokotthoz képest szerintem többször hagyta el a megszokott helyét, úgy tűnt, ő is úgy élvezi a koncertet, mint a közönség, mert rengeteget mosolygott. És hogy a 30 foknál melegebbet hozó időjárásban bőrdzsekiben nyomta le a műsort… le a kalappal!

A tőle megszokott átkötő szövegekbe egy kis csavart tett egy különleges apropó miatt. Az előző nap még a színpadon zenélő szervező, Lévai-Hangyássy Bence ezen a napon ünnepelte születésnapját, így Laci egy kis anekdotával vezette fel a köszöntőt, majd Bence is a színpadra érkezett, hogy a banda felköszöntse, illetve hogy a közönség megtapsolja.

E rövid kitérő után folytatódott a show, amin Laci megemlítette, hogy aki többet szeretne látni a csapatból, az jöjjön el szeptember 22-én a Budapest Parkba, ugyanis a banda idén is duplázik Budapest legnagyobb szabadtéri helyszínén, ahol több meglepetés is vár a rajongókra. A „Pesten megjelent Isten” elnevezésű koncert zárja a banda nyári turnéját és ez lesz az új dal címe is, ami a koncert másnapján érkezik.

Pörgős, sallangmentes, közönségkedvencek tömkelegével zsúfolt programot adtak a srácok. Ahogy előző nap Leander, most Sidi érkezett le az első sor elé, ahol a taposókra állva játszott a közönség legnagyobb örömére.

Nem volt egyszerű lejutnia, mert a fotósárok szélén rengetegen voltak kíváncsiak a koncertre, a napi fellépők egy része is ott toporgott. Hogy a szülinapos Bence szavaival zárjam: „A Tankcsapda az Tankcsapda!” A négy / Köpök rátok / Jönnek a férgek / Törölköző teniszütőkkel / Mindig péntek / Mitől legyen? / Nem kell semmi / Ez a nap az a nap / Rock a nevem / Gyűrd össze a lepedőt / Mennyország Tourist / Ez az a ház / Baj van!! / Fordulj fel / A Rock & Roll rugója // Be vagyok rúgva

Hogy mit hoz a jövő, majd kiderül. Mindenesetre jó irányba indult el a fesztivál. Vélhetően jövőre is lesznek nemzetközi bandák, aminek én nagyon örülök, mert mára eljutottunk oda, hogy igazi rock/metálfesztiválnak csak a Tábor Fesztivál maradt a nyári felhozatalból.

Szöveg és fotók: Savafan Külön köszönet az Alestorm, a Tankcsapda zenekarnak és managementnek!

#Koncertbeszámolók #Leander Kills

[230226]

Megtaláltalak.

A káosz közepén, akkor, amikor végre saját magam lettem a prioritás és a sebek begyógyítása, amiket magamnak okoztam azáltal, hogy mástól vártam igazolást. Megtaláltalak, amikor végre szembe tudtam nézni a hibáimmal és azzal, hogy azok sorozatos ismétlése nem botlás, hanem mintázat.

Megtaláltalak, amikor már elfogadtam, hogy a keserédes egy olyan jelző, ami a legtöbbször leírja a hangulatomat, amikor elfogadtam, hogy a szerelem önmagában nem elég.

Már kezdtem azt hinni, hogy engem nem lehet csak félig szeretni, vagy csonkig égve, önpusztítóan, hogy én vagyok az a lány, akinek végül fel kell égetnie minden hidat maga után, hogy ne fájjanak az emlékek.

Megtaláltalak, pedig azt hittem, hogy megleszek szerelem nélkül. Ott voltál és hirtelen úgy passzoltál a zajos életembe, mint a kirakós hiányzó darabja. Megtaláltalak és mindent visszakaptam, amit elveszettnek hittem.

Vagy inkább te találtál meg. Örök nyugtalan voltam, amikor megismertelek csak arra vágytam, hogy kicsit megpihenjen a lelkem.

Megtaláltál, hogy valakivel végre megoszthassam azt a rengeteg érzést, ami a mellkasomban foglal helyet. Megtaláltál, hogy aztán végigsimíts a berögződéseimen és egy új kezdetet ígérj.

Megtaláltál, mert azért jöttél, hogy azt is szeresd bennem, amit én nem tudok magamban. Hogy akkor is szépnek láss, amikor én nem tartom magam annak, és hogy tudjam végre, milyen igazán szeretni.

Megtaláltál, vagy megtaláltalak? Nem is ez a lényeg, hanem hogy végre megérkeztem.

- I💕

[mindenkor-oruljetek]

Amit kihozol belőlem pont az érdemled!

Leander Kills - Szeresd bennem

#szeresd bennem #leander kills #dalszöveg #dalszoveg #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #pont azt érdemled #ordít a lelkem #gondolatok #tombolj #21.századbanmindenérzelemeltűnik

[hicapacity]

Amikor Einstein az amerikai

 egyetemeken artott előadást, a visszatérő kérdés, amit a diákok leginkább feltettek neki:

- Hiszel Istenben?

És ő mindig azt válaszolta:

- Én hiszek Spinoza Istenében.

Baruch de Spinoza holland filozófus volt, akit a 17 századi filozófia egyik nagy racionalistájának tartottak a Descartes mellett. (Spinoza): Isten azt mondaná: Hagyd abba az imádkozást. Azt akarom, hogy elmenj a világba és élvezd az életed. Szeretném, ha énekelnél, szórakoznál és élveznéd mindazt, amit neked készítettem. Ne menj többé be azokba a sötét, hideg templomokba, amelyeket magadnak építettél, és mondd, hogy ők az én házam A házam a hegyekben van, erdőben, folyókon, tavakon, strandokon. Ott lakom és ott kifejezem a szeretetemet irántad. Ne engem okolj többé a nyomorult életedért, soha nem mondtam, hogy bármi bajod van, vagy hogy bűnös vagy, vagy hogy a szexualitásod rossz dolog. A szex olyan ajándék, amit adtam neked, és amivel kifejezheted a szereteted, az extázisod, az örömöd. Tehát ne engem hibáztass mindenért,  amit elhitettek veled. Hagyd abba az állítólagos szentírások olvasását, amiknek semmi közük hozzám. Ha nem tudsz olvasni napfelkeltében, tájban, barátaid tekintetében, fiad szemében... ➤ könyvben nem találsz meg! Ne kérdezd többé, hogy ′′ megmondod, hogyan végezzem a munkámat?" Ne félj tőlem ennyire. Nem ítélkezem feletted, nem kritizállak, nem dühöngök, nem zavarlak. Tiszta szerelem vagyok. Ne kérj többé bocsánatot, nincs mit megbocsátanod. Ha én teremtettelek téged... Szenvedélyekkel, korlátokkal, örömökkel, érzésekkel, szükségletekkel, következetlenségekkel... szabad akarattal. Hogy hibáztassalak, ha válaszolsz valamire, amit beléd raktam? Hogyan büntethetnélek azért, mert olyan vagy, amilyen vagy, ha én teremtettelek? Gondolod, hogy létrehozhatnék egy helyet, ahol elégethetem az összes gyerekemet, akik az örökkévalóság végéig rosszul viselkednek? Milyen isten tenne ilyet? Tiszteld a társaidat, és ne tedd azt, amit nem akarsz magadnak. Csak annyit kérek, hogy figyelj oda az életedben, hogy az éberség legyen az útmutatód. Szerelmeim, ez az élet nem próbatétel, nem útközbeni lépés, nem próba, és nem is a paradicsom előjátéka. Ez az élet az egyetlen dolog itt és most, és csak erre van szükséged. Teljesen szabaddá tettelek, se díj, se büntetés, se bűn, se erény, senki nem hord jelzőt, senki nem vezet rekordot. Teljesen szabadon teremthetsz az életedben. Mennyország vagy pokol. ➤ Nem mondhatom el, hogy van-e valami az élet után, de adhatok egy tippet. Élj úgy, mintha nem lenne. Mintha ez lenne az egyetlen esélyed, hogy élvezd, szeresd, létezz. Tehát, ha utána nincs semmi, akkor élvezni fogod a lehetőséget, amit adtam neked. És ha van, biztos lehetsz benne, hogy nem kérdezem meg, hogy helyesen vagy rosszul viselkedtél-e, megkérdezem. Tetszett? Jól érezted magad? Neked mi tetszett a legjobban? Mit tanultál?... Ne higgy többé bennem; a hit feltételezés, találgatás, képzelgés. Nem akarom, hogy higgy bennem, hanem azt akarom, hogy higgy benned. Azt akarom, hogy érezz engem benned, amikor megcsókolod a szeretteidet, amikor betakarod a kislányodat, amikor simogatod a kutyádat, amikor fürdőzöl a tengerben. Ne dicsérj többé, szerinted milyen egomániás isten vagyok? Unatkozom, hogy dicsérnek. Belefáradtam, hogy köszönetet mondjak. Hálásnak érzed magad? Bizonyítsd be azzal, hogy törődsz magaddal, az egészségeddel, a kapcsolataiddal, a világgal. Fejezd ki az örömöd! Így kell dicsérni engem. Hagyd abba a dolgok bonyolítását, és papagájként ismételd meg, amit rólam tanítottak. Mire kellenek még több csodák? Mennyi magyarázat? Csak az biztos, hogy itt vagy, hogy élsz, hogy ez a világ tele van csodákkal. - Spinoza

#ateizmus #szekularizmus #Szekularizáció #spinoza #isten #istenke #jóisten #keresztény erkölcstelenség #katolikusbűnözés #katkók #keresztény fajgyűlölők #Albert Einstein #Einstein

[psychosocial69]

Szeresd bennem a rosszat, amit kihozol belőlem.

-psychosocial60

#szerelem #fájdalom #magány

[firstloveneverfadesaway]

Mar nem akarom, hogy vissza gyere.

Ez itt minden, ami miatta keletkezett es epult fel tobb, mint 7 even at. Talan ennyi ido kellett ahhoz, hogy megertsem, miert is kell elengednem?! Talan meg kellett talalnom a megfelelo embert, ahhoz, hogy mar ne fajjon ezt megtenni? Nem tudom erre a pontos valaszt. Ez a 7 ev olyan volt szamomra, mintha minden letezo jot, boldogsagot, oromot kiszivott volna belolem. Egy ember miatt. Akit mindennel jobban szerettem. Akiert barmit megtettem volna. Akiert kepes voltam felaldozni magamat ennyi even at. Hogy miert? A szerelem miatt? Ez lenne a szerelem? Tenyleg kerdezem, mert nem tudom. Csak remelni tudom, hogy nem ez. Ez alatt a sok ev alatt en megutaltam magam minden miatt, amit erte tettem es amit nem tudtam tenni erte. Utaltam magam azert, mert ot keptelen voltam, barmit is tett velem. Mikor mar elengedtem volna-mert ilyenre tobbszor is volt pelda-vissza rantott es nem engedett. Erzelmileg zsarolt 7 even at. Utaltam magam, mert ot keptelen voltam. Mintha nem akarta volna felfogni, hogy mit tesz velem, igy hat egyre jobban fokozta a dolgokat, amikkel bantott, amikkel en bantottam sajat magam. Mindig visszajott hozzam. Tudta nagyon jol, hogy mindig visszavarom. Tudta, hogy szeretem. Hogy en szeretem. Mert keptelen lennek mast tenni. Tudta, hogy tonkre tett teljesen, megsem erdekelte talan egy percig sem. Es csak folytatta evrol evre. En pedig hagytam, mert azt hittem ez a boldogsag. Amit o tud nyujtani azzal, ha epp nem basz at. Evrol evre egyre szarabbul lettem. Mar nem is kellett irnia, de olyan rohamok jottek ram, amikrol mar tudtam, hogy ez nem normalis. Fizikailag is szarul voltam tole, barmit is tett. Tudtam, hogy ezt nem engedhetem neki tovabb, es amugy sem tudnank mukodni barmilyen csoda is tortenhetne. Vege lett. Remelem vegleg. Nehez ezt meg leirni is, mert soha nem tudtam volna elkepzelni, hogy valaha ezt fogom akarni. Hogy valaha kepes leszek magamat valasztani helyette. Az elso szerelmem helyett. Meg az is nehez, hogy ebbol ki akarjon jonni az ember, mert en eddig sosem akartam. Ugy gondoltam, nekem ez van megirva. Hogy szenvedjek egy narcisztikus drogos fasz miatt. Azt hittem az szamit, mennyire szeretek valakit. Hogy az semmit sem, hogy a masik fel hogy banik velem es mennyire viszonozza ezt. De rajottem, hogy nem az a lenyeg, hogy mennyire szeretsz valakit, hanem az, hogy milyen tukrot mutat neked. Hogyan banik veled, mennyire fontos neki, hogy hogy erzed magad a borodben, es nem csak magad miatt, hanem miatta is. Sosem volt meg ilyenben reszem. Soha senki nem ismert meg ennyire. Senki sem ismerte ennyire minden pillantasomat, mozdulatomat, cselekedetemet. Senki sem ertette ennyire mit miert csinalok. Soha senki nem figyelt meg ennyire ram. Sosem gondoltam volna, hogy o lesz az a fiu, aki ekkora segitseget fog nekem nyujtani. Azt hiszem soha nem biztam ennyire senkiben, ahogy most benne. Vajon ez lenne az? Ami egyben biztonsag erzetet nyujt, mikozben szeretsz es szeretve vagy? Amiben nem utalod magad azert, mert szeretsz valakit? Amiben a masik fel szeretne, hogy szeresd magad? Ez lenne a szerelem? Megis miert erzem ezt a gondolatot tul elhamarkodottnak, mikor az elsonel 2 het utan tudtam? Miert felek ennyire? Mi van ha megse? Talan azert erzem ezt bizonytalannak, mert nem erzem magam bizonytalannak? Es mert sosem ereztem ilyet fiu mellett? Mert azt tudom, hogy mindig ketelkedtem valamiben. Mindig feltem es bizonytalannak ereztem mindent. Kicsit most is felek. De gondolom ez az erzes nem mulik el egyik pillanatrol a masikra. Megis tudom, mit akarok. Ilyet azt hiszem 4 eve ereztem utoljara, de akkor is csak egy altalam kialakitott kep miatt ereztem igy. 3 eve megfogalmazodott bennem az, hogy miert nem felelt meg senki szamomra. Meg ha szerettem is valakit, tudtam, hogy nem akarok vele komolyabbat. Mert nem ereztem azt a pluszt. Amit nem tudok megfogalmazni mibol all. Szerintem mindenkinel masbol. Egyszeruen vagy erzem vagy nem. De itt meg a kerdes sem merult fel bennem, hogy erzem-e, vagy ott van-e egyaltalan. A kerdesemre viszont meg igy sem merek valaszolni. Talan azert, mert mar felek ettol az egesztol.

[sonnenscheinmano]

Engemet gyerekkoromban az tartott életben, hogy mindig hittem valamiben. Pl abban, hogy jól fogok tudni beszélni, és akkor minden rendben lesz, szeretni fognak az emberek. Elmúlik a sárgaságom, és akkor minden rendben lesz, szeretni fognak az emberek. Sovány leszek, és akkor minden rendben lesz, szeretni fognak az emberek. És aztán amikor ezek bekövetkeztek, nem változott semmi, mert végig bennem volt az a gőrcsös akarás, hogy szeressetek, miközben magamat sem szerettem, sőt gyűlöltem, egy rakás szerencsétlenségnek tartottam magam. És mindenki mást is utáltam. Teljes erőből. Ha lenne rá lehetőség, úgy odamennék a fiatalkori énemhez, aki ott áll egy koncert közepén tökegyedül, hogy bazdmeg, mosolyogj, engedd el magad, mert mindenki azt látja rajtad, hogy furi vagy. Szeresd magad, de persze fingom nem volt, hogy mit lehet bennem szeretni, és ráadásul nem volt senki, aki megmondta volna, hogy hogyan szeressem magam. Negyven évnek kellett eltelnie, míg erre rájöttem. Mindennek az alapja, hogy szeresd magad. És igazából nem tudom, miért jutott ez most eszembe, de jó volt leírni.

[csacskamacskamocska]

Elalvás előtt...

jajj, de cuki ez a pasi, úristen de szeretem, jézusmária mi afaszomatcsináljak, hess, ne gondolj rá, de amikor annyira... ilyen, olyan, megszexi, de lefőképpen normálisnak látszik, dehát tudod, hogy nem normális, tééényleg, lehet, hogy én vagyok a hülye mert normális, nem az, hess, aludj, ne gondolkozz, ne szeresd, barát, barát, barát, de mért, nem lehet megsimogatni meg megölelni, és ha megkérném? figyi nekem szülségem van rá, nem adnád kölcsön a testedet, hogy kicsit kiéljem a szeretgetési kényszeremet? Mondjuk, akkor meg az hiányozna, hogy ő meg nem szeretget vissza. Nem baj, azt majd akkor kérem. :D Van olyan, hogy megkérdezed valakitől, hogy figyelj, te miért voltál fasz velem korábban és most miért vagy ilyen normális? Amúgy erre tényleg akarja tudni az ember a választ? Azt álmodtam, hogy társasjátékoztunk és büntetésből szerelmet kellett vallanom valakinek, akit a többiek választottak ki. Egy lány volt. És elkezdtem mondani, hogy azóta szeretlek amióta először találkoztunk a neten. És mondtam és mondtam mindent ami bennem van. Ültek körben a többiek és éreztem, hogy nem kapnak levegőt meg elszorul a torkuk és rettenetesen zavarban vannak, mert annyi szerelmet meg szenvedélyt öntöttem oda amitől szörnyen kínosnak érzik az egészet, mert valóságosnak tűnik, hát lehetséges, hogy leszbikus vagyok és azért vagyok egyedül meg azért lógok ezzel az aszexuálisnak tűnő faszival, de ha nem, az akkor azért szörnyű, hogy erre képes vagyok ilyen őszintének látszó hazugságra. Nem volt vicces és nem nevettek. Én meg nevettem rajtuk, mi van gyíkok, senki sem volt még belétek igazán szerelmes, mi? És volt aki elsírta magát. Logan is borzalmasan érezte magát, mert ő tudta, de hiába tudta, nem tudott mit kezdeni vele, én meg éreztem, hogy ez faszság volt, csak mondani kellett volna valami felszínes hülyeséget, valami vicceset, mert tudom, hogy nem akarja tudni. Lehet, hogy nem csak olyan emberek vannak, akiknek nem volt beteljeseült szerelmük, hanem olyanok is akibe sosem volt valaki igazán szerelmes?

#szerelem #játék #álom #08-05

[marffylusztig]

December 17/2

Nem szeretném untatni kedves olvasó közönségem, ezért rátérek a lényegre. Szóval emiatt a hitem s múltam miatt tudom teljes nyugalommal elengedni az összes földi normákhoz kötött elvárást, keretek közé szorított lét gondolatát, s undorítóan ítélkező emberek bíráskodó nézését.(Ide persze tartozik a legkevesebb kár okozása a környezetemben, és már azt is megtanultam, hogyan tartsam távol a nem kívánatos felesleges konfliktusokat) Természetesen, nem lehetek a velejemig önző ember, éppen ezek miatt az érzések miatt, így igyekszem a legjobban tisztelni, tiszteletben tartani, és értékelni az összes körülöttem legyeskedő csodát. Mert minden ember egy csuda csoda, pontosan azért, mert olyan amilyen. 

Feltett szándékom, hogy a tisztelt olvasó közönséggel megfelelőképpen tudassam, hogy habár önmagamat egy igen boldog és pozitív embernek tartom, az a lebegés mely csak kíváncsian kukucskált a küszöböm melletti ajtófélfa mögül a korai decemberben, az egy ominózus adventen teljesen más univerzumot nyitott a világomban.. A lebegés a tejútrendszerben, életem egyik legszebb utazása volt. Nem tudom leírni milyen érzés, mikor úgy érzed minden egyes porcikád szeretve van. Nem is érzed, tudod. Mikor.. Akkor. És csak akkor. És utána még és még, mert az ember mindig telhetetlen, én pedig végtelenül önző, és ember. Nem tündér, nem angyal, hanem egy farkas. Mégis pont emiatt az érzés miatt gondolom, hogy megoszthatom/merhetem megosztani /meg szeretném osztani veled azt ami bennem van, vagy csak azt a részét amit itt szavakban le tudok írni, és ügyetlenül megpróbálni körülírni.

Sosem voltam jó magyarázó, pláne nem olyan új dolgokba mint az érzések. Mindenesetre, ami igazán fontos számomra, az az, hogy az ember önmaga lehessen, hű ahhoz aki, akárki és akármilyen is, mert senki sem tudja mit hoz az út vége, hogy visszatérünk-e vagy csak találkozunk a végén mindenkivel egy idő után.. Vagy esetleg teljesen magunkra maradunk. Érdekes, mert nem hiszem hogy létezik magunkra maradás.. Hiszen ha teljesen magad vagy, akkor szinte külön érzed a lelkedet, az elmédet és a testedet. Nem tudom, hogy egy olyan állapotban milyen lenne ahol teljesen magamra maradok, mindenesetre ha így lesz tudom, hogy csak magammal számolhatok el, és szeretném ha a végén úgy nézhetnék magammal szembe, hogy, ez vagyok én, és mindent megtettem magamért, és a boldogságomért. Hiszem, hogy azzal, hogy én boldog vagyok, a későbbiekben végül sokkal több ember lesz boldog. “Szeresd önmagad, hiszen ha magadat nem szereted, akkor a világ egyik legnagyobb önzősége mástól ezt elvárni. Tegyél a saját boldogságodért, mert ha mástól várod ezt, sosem lesz igazán kötetlen és tiszta.“ -Napi Marrfy Lusztig bölcsességek

#december #márffylusztig #szerelem? #önzőség

[petra-ovoneni]

Simon Márton – Az az illat, amikor szénnel fűtenek – égősor -

Van valahol egy konyha,

ahol most mindenki ott van,

meleg és zajos, a rádió, ez a műanyag,

olcsó ezüsttel lefújt szív recsegve teszi a dolgát.

Én nem vagyok ott, én itt ülök,

és arra gondolok, hogy ezeket a nyirkos, téli buszutakat

még mindig ugyanannyira utálom,

és hogy még mindig ugyanúgy azt mondom, „haza”,

és épp nincs kinek azt hazudjam, hogy ez kinek számít.

Az Atyának és Fiúnak. Annyit írni, hogy „elértem, jövök”.

Nem tudni, hova.

A hajnali fagyban a hóba állított tönkön varjú,

az ismerős zsibbadásban, ami a kert.

Tócsa darabokra tört tükréből sár és fűcsomók.

Elhelyezhetetlen vagyok a képben, noha emlék.

Van benne kávé, tűz, odafent puszta lég,

van benne fejsze – mint az elképzeléseimet, szorongatom.

Fát vágok, hogy be tudjak gyújtani, mielőtt fölébrednek.

Például ide.

De történet nincs, égősor van.

A szabály az, hogy évekkel kell később jönni rá, ha jó volt.

Persze amúgy se rossz már.

Az „egyébként” kezdetű kérdések desszert közben.

Családi filmekre együtt inni éjjel. Aprósüteményt hányni.

Keresni valami régit, csak olyasmit találni, ami nem kell.

Magamat, amikor még komolyan azt hittem,

hogy tévénézés közben nem lehet meghalni.

De ez nem gyász: lift vagyok, elromlottam, valaki bennem ragadt.

Azóta próbálok úgy nézni, hogy ő is lássa, amit én.

Bár semmit sem értek. Egyébként hová lett?

És miért mindig a kék a kókuszos?

Azóta megtanítottak, hogy kell fenyőt ültetni, zokninak örülni,

karácsony napján tanácstalanul álldogáló mentősök

mellett elsétálni az aluljáróban. Amit elértem, hazahozott.

Amit majd ezután fogok, már elvisz innen.

De most hozd ki a reggelt, ülj le, és amíg hűl, mesélj.

Mesélj az arcokról, amiket sosem fogunk már látni.

Mesélj a repülés és a csontozat konfliktusairól és különbékéiről.

A kialvatlanság korának templomairól.

Medúzák zselés boldogságáról.

Úgy mondd, hogy nem tudod, melyikünk élete múlik rajta.

Piros-sárga, piros-sárga, kék-zöld, kék-zöld villogás.

Hallgasd, hogy kiabálják egy távoli ablakból az álmaink.

Az az illat, amikor szénnel fűtenek, az a Szent Lélek.

Hát hajítsd messzire, ami mozdulatlan, és szeresd, ami zuhan.

[fuckyoupls]

Soha nem fogok olyan lenni mint ők...

Soha nem lesz olyan gyönyörű szép sima bőröm...

Soha nem fogok tudni olyan vékony és karcsú lenni...

Soha nem fogok olyan tökéletesen kinézni sminkben mint ők...

DE...

Soha nem foglak elhagyni...

Soha nem fogom magamat jobban szeretni nálad...

Mért én nem olyan vagyok...

És soha nem is leszek...

Mert nekem soha nem lesz az fontosabb hogy hogyan nézek ki...

Ha úgy szeretsz ahogy vagyok akkor neked se lesz soha fontosabb hogy minden percben tökéletesen csinos legyek...

Mert ahogy én szeretlek téged és amit jelentesz nekem annál semmi sem ér többet...

Nézzen ki valaki eszméletlenül jól, mit sem ér ha a szíve másból sem áll csak a külsőből...

És csak a külsőt lehet rajta szeretni...

Mert szép én is tudok lenni, siminkkel vagy nélküle, csak meg kell látnod bennem a szépséget...

DE...

Ha neked többet ér hogy minden áron jól nézzen ki a lány...

És a természetesség egy kicsit se vonz...

Vagy hogy valaki önmagát adja neked...

Akkor sok sikert...

Hiába szeret téged valaki ilyen lány...

Ha téged inkább más vonz...

Mert olyat aki tiszta szívből szeret, és megbecsül...

Emiatt a kritériumod miatt, hogy legyen szép, csinos és vékony....

SOHA NEM FOGSZ TALÁLNI.

Ébredj fel, gondolkozz el hogy mid is van, szeresd szívből és becsüld meg...

Mert megérdemli, ő is ugyan ugy szeret téged...

De ha még mindig nem érdekel mindez, akkor ne szórakozz vele...

És én kívánok neked sok szerencsét a lehetetlenre...

Mert egy kirakati babával megegyező lány soha nem fog úgy szeretni téged, ahogy azt te elvárod, és megérdemelnéd.

És ha képes vagy megcsalni csak azért mert egy masik lány csinosabb vagy vékonyabb...

Akkor minden alja ember vagy, de férfi az 100%-ig nem!