#pusztító

[melankolia72]

Nem pusztító a fájdalom és harag sincs bennem. Csak elfáradtam. Nagyon, nagyon fáradt vagyok és pang bennem az üresség.

#depresszio #ongyilkossag #magyar tumblr #ongyilkos gondolatok #ptsd #magyar tumblisok

[csacskamacskamocska]

Ártó megvetés

Nincs sok időm, de lejegyzetelem pár mondatban. Elértem az önismeretben odáig, hogy megértsem, senki nem fog a boldogságommal törődni rajtam kívül. Nem is dolga senkinek. Jó, szerencse, öröm, lávcsi, ha van valaki, akinek néha eszébe jut, hogy örömet szerezzen, de tulajdonképpen teljes mértékben enyém a projekt. A kérdés az, hogy ha valaki ezt már húszévesen tudja vagy életközépúti válságában döbben rá, akkor vajon mások miért látnak bele mindenféle szörnyűséget? Miért pszichologizáljuk szét azt, hogy valaki szemöldököt tetováltat, hogy szabados szexuális életet él, hogy mániákusan sportol, vagy akár azt, hogy fiatal nőkre indul be? Miért beszélünk megvetéssel arról, ha valakinek valami örömet okoz, építi az önértékelését, megteszi amit nem mert, megél valamit amit szeretett volna? Miért szorítjuk szigorú keretek közé, hogy mik az elfogadható örömök, cselekedetek? Miért nézzük le folyton a többi embert, aki valami mást szeret, mint amit mi? Jó, ti nem, csak én. Az embernek felnőnek a gyerekei, és ha sikerült megőriznie az ép eszét, akkor hirtelen lesz ideje, ereje, vágya és mindenféléje az élethez. Esetleg pénze is. És akkor jönnek az emberek... életközépúti válság... hm. tipikus... kompenzál mert nincs senkije... inkább unokáznia kéne... hogy ráér... kapkod az élet után... nem veszi észre, hogy öreg... Ezen a vonalon jutottam el oda, hogy VALÓJÁBAN a fiatalokkal is ezt csináljuk. Azért viselkedik így, mert... és jön valami dehonesztáló. Azért hord ilyen ruhát, azért csinálja ezt, azért foglalkozik ezzel, azért, azért... TÖK MINDEGY MIÉRT ha jól érzi magát, ha megerősíti, ha biztonságot ad, ha örömet szerez (és nem pusztító öröm), ha úgy érzi tőle, hogy történik vele az élete, akkor teljesen mindegy akárhány éves, ne vegyük el az örömét! Milliószor beleestem ebbe a hibába, hogy leszóltam mások elfoglaltságát. Nem kellett volna. Csináljatok, amit akartok! Csak legyen benne örömetek! Ez fontos. Az örömök, vidámságok fontosak. A nevetéssel töltött időkből sokkal több kell, hogy az emlékekből elmossák a nem annyira jó időket. Tessék csinálni amihez kedvetek van és másoknak is lenézés, leszólás nélkül hagyni ugyanezt! Akkor is, ha seprű méretű műszempilláról van szó. Azért a kutyaszart szedjétek össze!

#örömök #leszólás #életke #10-10

[egy-lany-blogja]

Ha megszeretlek, éreznem kell, hogy

az egyetlen vagyok, ahogyan veled is éreztetnem kell ugyanezt.

Szelídíts, és adj időt nekünk, mert én fülelni akarok, hallani akarom a lépteid neszét, ahogyan hazafelé lépdelsz.

Várni akarlak.

Hiányolni akarlak. Hagyni akarom, hogy megfényesedjen tőled az életem.

Ha megszelídítesz, akkor én évek múltán is ragyoghatok veled, mert fejlődni, haladni és felemelkedni akarsz velem, nem elszürkülni, elhidegülni, szívet bezárni.

Nekem olyan férfi kell, aki képes lehámozni rólam a lelkem rétegeit, ismeri a gyengeségeimet, de soha nem céloz rájuk szándékosan, mérgező, pusztító szavai fegyverével.

Olyan, aki nem tekint tulajdonnak, nem ír elő önkényesen számomra mindhalálig betartandó életszabályokat. Aki ismeri az összes arcomat, mégis tudja melyik az igazi, és ha ezt mégis elfelejteném, emlékeztet, és segít, hogy újra önmagamra találjak.

Aki akkor is ugyanezt az arcomat látja és szereti, amikor majd az idő és emlékeim mély ráncokat rajzolnak rá.

Király Eszter

[zeroz2ro]

30 éves lesz idén

Életben maradtak, Idétlen időkig, Összeomlás, Cliffhanger - Függő játszma, Jurassic Park, Az utolsó akcióhős, A cég, Szabadítsátok ki Willyt!, A szökevény, Tiszta románc, Bronxi mese, A pusztító, Carlito útja, Zongoralecke, Mrs. Doubtfire, Schindler listája, Philadelphia, A szomszéd nője mindig zöldebb, Tombstone, Apám nevében, Sose halunk meg Like ha te is láttad akkor a moziban ezeket, reblog ha te is kurvára öregnek érzed magad!

[a-boldogsag-osvenyen]

Az önbizalom egy kényes kérdés. Alap esetben mindig attól függ, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzánk. De valójában mi alkotjuk meg saját magunk önbizalmát. Belenézel a tükörbe, egy csodálatos embert látsz. Minden egyes képen, ahol megjelensz, egy csodálatos embert látsz. És miért? Mert képes vagy saját magad mögött hagyni azt a sok szart, ami egészen ideáig üldözött, ezt pedig csak és kizárólag saját magadnak köszönheted. Úgyhogy légy büszke magadra és ne hagyd, hogy mások a saját döntéseid miatt ítélkezzenek feletted. Légy önmagad, szeresd magadat úgy és olyannak, amilyen vagy, mert sokkal nagyobb értéket képviselsz a társadalom számára azoknál, akik pusztító hatást gyakorolnak nemcsak rád, hanem másokra is.

Varga Norbert

#saját #boldogság #gondolat #önbizalom #önbizalomnövelés #gondolatok #büszkeség #pesszimizmus

[megtudommagyarazni]

Pogátsa már eleve úgy indítja a posztot, hogy azokon élcelődik, akik aggódnak amiatt, hogy a Librit beszippantotta a NER, majd előáll egy olyan okfejtéssel, hogy ha a múltban „X” dolog történt volna, akkor a helyzet „Z” lenne, amiből „Y” következne.

Okos.

[angelofghetto]

NEr

Kiskoromban sokszor vicceltek azzal a felnőttek, hogy a legyeket pusztuljkáknak nevezték, mert milyen hülye név már az egy bosszantó szárnyas rovarnak, hogy légy, inkább lehetne nelégy, vagyis pusztuljka.

Próbálkozom ezzel a szómágiával a címben, hátha működik. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy ezeknek a gazfickóknak az irritáló, egyre dagadó pofáját nem teszem ki többé a tumblimba, mert már attól is kiráz a hideg, ha csak a nevüket meghallom, a képes felüket egyáltalán nem szeretném látni (esetleg nagyon nyomós indokkal, és/vagy felismerhetetlenül messziről).

Számomra nem is a hazudozás, a lopás a legbosszantóbb, még csak nem is a megosztó hergelés (bár az hosszan tartó gyilkos hatással bír), hanem az, hogy magyaroknak merik nevezni magukat, sőt egyedül szeretnék bitorolni ezt. Amit nem tudtak hódítók, megszállók, ellenségek elpusztítani, azt ez a söpredék most nevetségessé sőt szánalmassá teszi, lerombolja, meggyalázza, és sóval hinti be a helyét. Bemocskolják, meghurcolják a jelképeinket, a földön húzzák és tapossák a nemzeti színeinket, sír a zászló, mikor maszk gyanánt viselve abba szuszognak, és amögé rejtik álszent ábrázatukat. A "nemzet" fogalmából is szitokszót csinálnak. Kikérem magamnak, és legalább olyan indulatosan, mint Laár András abban a babfőzelék mellől felkelős nemlövöldőzős videórészletben.

Hogy ez mennyire pusztító, csak gondoljunk bele, ha most varázsütésre eltűnnének, vajon mennyi időbe telne helyreállítani a jóhírünket, visszahozni a becsületünket, és lemosni a gyalázatot.

[progarden]

Gyilkosság. Börtön. Lopás. Bűn. Pokol.

Néhány kulcsszó, ha az ember az elmúlt napok drogokkal kapcsolatos híreit szemlézi a neten.

Minden arról szól, hogy a tudatmódosító szerek használata szükségszerűen pokoli dolog. A szerhasználó = bűnöző.

A drog = ördögi.

Pedig ezzel szemben ha a legtipikusabb illegális drogfogyasztással kapcsolatos történetet szeretnénk leírni, az valahogy így nézne ki:

Józsi elszívott egy spanglit este, bután vihorászott valami YouTube videón, aztán elment aludni.

Nincs benne gyilok meg bűn meg pokol.

Ezért aztán ezek a történetek - ha a statisztikát nézzük, a történetek túlnyomó többsége - egyáltalán nem érdekesek a médiának.

De a függőség hétköznapi valósága sem érdekes, amíg nem illik bele a szenzációhajhász sztereotípiákba. Márpedig a legtöbbször nem illik bele.

Hiszen még ha valakinek problémássá is válik a kapcsolata szerekkel, akkor sem feltétlenül adja el az anyja veséjét a következő adagért és nem válik pszichopata erőszakos bűnözővé sem.

A függőség a legtöbbször nem pokoli drámákból áll, inkább a hétköznapok lassú, szomorúan unalmas sorvadozásából.

Gyermekkori traumákkal, a múlt kísérteteivel való sziszifuszi küzdelmekről szól.

Ez viszont nem érdekli a médiafogyasztó polgárt.

Ő a bűn és bűnhődés melodrámáit szeretné látni, végtelenítve.

Történeteket, amik megerősítik az előítéleteit és visszaigazolják a saját normáit.

Így az emberek a történetek extrém 1-2%-ának kiszínezett, dramatizált, kontextusból kiragadott verzióiból alkotnak képet az egész drogjelenségről.

Nekem meggyőződésem, hogy a társadalom hozzáállása ebben a kérdésben akkor tud változni, ha megtörjük ezeknek a démonizáló kényszer-narratíváknak és horror-sztoriknak a monopóliumát.

Nem az a cél, hogy ezzel szemben a droghasználatot vagy akár a függőséget pozitívan ábrázoljuk - csupán olyannak, amilyen: mélységesen emberinek.

Emberi megküzdési stratégiáknak.

A szerhasználat önmagában nem embertele és pusztító - legfeljebb az embertelen körülmények formálják azzá.

#drgrpt #drgrptr

[drflash-bazmeg]

Brutális május elseje. Munkahelyemen az utógondozóban hajnali fél négykor arra ébredtem, hogy egy kiscsaj folyamatosan visít, haggyál békén, hagyd abba, ezeket variálta egyre hangosabban sikoltozva, kiugrottam az ágyból, föl a gatya föl a cipő, rohantam az emeletre, közben ordítottam hogy mi a jó kurva annya folyik itt, fel a villanyt, az egyik kis szaros akarta megerőszakolni a másik  lelenc barátnőjét, istentelenül berúgva és betépve valami gyorsítótól. Május1 bazmeg a munka ünnepe mi? Így kezdődik egy rendes országban mi? Kajakkúrási kísérletre ébred a rendes ember?

Feltéptem a szobaajtót, villany, a pofátlan kretén zavartan vigyorogva kerengett a fényben mint egy tettenért molylepke.

            Ahogy összekapta magát, az ütvekúró meg elkezd nekem visszafelé támadni, azt hazudta hogy a csajé bőlegénye kést rántott rá dühében, hoz rá tanút is, haha, így ellenpontozta azt, hogy pár napja ő vonta ki a bökőt az egyik nevelőre. Jó kiscigány módra fenyegetődzni kezdett hogy hívja a 10 spanját, akik a következő nyenyegésében először rendőrökké, majd tekesekké avanzsáltak.     (Szarbavert náci nehogy itt elkezgyél cigányozni mert föltolom a picsádon az egész Reisztágot kupolástul büdösbogár!)  Negyedszázados rutinommal leoltottam a csírát tíz perc alatt, végre nyugalom lett a házban, de már nem tudtam visszaaludni, a fosbukról kitiltott a rablóállammal szövetkezett cenzúra, gyalázkodásba fojtani nem tudtam a felgyülemlett agressziómat, úgyhogy valami anarchista szerző szövegét kezdtem olvasgatni a netről, hátha lenyugszom.

            A csaknem megerőszakolt lányka előző este a barátjával kopogtatott be a nevelőibe, megkínált a sötétkék műanyag ételhordóból két kis csokiba áztatott piskótatekerccsel, amit a cukrászati gyakorlatára csinált, az egyiket hősiesen elrágicsáltam előttük egy definom! nyammogással, a másikat később odaadtam a kedvencemnek, a hiperkommunikatív gömb alakú Lacikának. Engem lazán az apjának nézett a párocska, ez kivénhedt pank létemre hízelgett nekem, elvégre kell valami minimális érzelmi kötődés ebben a moslékkal teliszart foshadék világban. Év végén amúgyis húzok a francba nyugdíjba, hogy eggyel tovább szaporítsam a minimál alamizsnán vegetáló szerencsétlen balfaszok számát, persze ha megérem.

            Nem sokáig tartott a nehezen, de ippeg visszanyert nyugalmam a magamra csukott ajtó mögött a nevelői szobában, rámkopogott Márió, a legfárasztóbb elmehunyt a rögökkel bőven kivert szocmoc pályafutásom során. Életképtelen, féldilis, ezért ebben a szegény- és nyomorult-pusztító rendszerben teljesen jövőtlen, az anyja által az utógonozásba lökött arc, valami olyan hatvanas íkúval, mint a karikacsapás. Megint valami zenéket akart letölteni a netről, amikor én éppen próbáltam összekapargatni a hajnali – szerencsére nagyon ritka - incidens miatt szétzuhant darabjaimat, na ebből nem lett semmi. Másfél óra múlva befejezte a zene letöltéseit és kihúzott a francba.

Elcsorgott a délután ahogy szokott egy munkahelyen, estefelé felhívott a Bajkeverő – akit azért neveztek el így, mert cingár létére egy metilmennyiség után beleköt boldog-boldogtalanba és tolja a feszkót mint drótostót a disznóóól ajtót - hogy a faszányos gitáros haver kint pönöget a Margitszigeten, nézzek oda ha jót akarok magamnak. Május elsején a munka ünnepén hogy ne mennék bazmeg? A hajnali feszkót le kell öblíteni valamivel hogy visszazökkenjek a kerékvágásba.

Kirohadok a négyeshatos kombínóval a Margitszigetre, derégvóttam vagy 15 éve, a bejáratánál a sötétben az út közepén egy rendőrautó villog, szép látvány, de ez akkoris nabazmeg, villogjá anyádon breki, ne a népkikapcsolódás felszentelt oltárának a bejáratánál. Beljebb a szupergiccsre világított szökőkút a borntubivájdra túráztatja magát föl-alá, debil túristák és alsóbivalybasznádi lebutított fideszférgek extatikus hűházásaitól kísérve. Brávó tömegszórakoztatás szakaggyatokanyátokba.

Húzok befelé a pina alakú szigetbe a dobozos sört kortyintgatva, meglátok valami „kristálypalotát”  (ez vót ráírva) kivilágítva rendessen a sötétségben, ásványvíz palackozó, annak a hátsó udvarán a teherautó rakodórámpán bazsevál Rajkó Hendrix, Bjudapest EGYIK legjobb gitárossa. Körbe lepattant alumínium kerítés, az egész mint egy klasszik gyárudvar,  vas kerti székeken a marihónajja füstbe burkolódzott 30-40 fős dörzsközönség értő füleivel halgassa a minőségi gitárzenét. Pont az uccsó számra értem oda. Mi ez baszod valami új romszórakozóhely?  Ennél stílszerűbb környezetet a legjobb akarattal se lehetett volna találni a villámkezű Rajkónak, egy széjjelkúrt giccssziget közepén egy rozsdaövezetből szalajtott betonrámpán. A véletlen (?) sokszor ügyesebb mint egy seggberakott halivúdi-büdösetyeki filmhelyszín vadász émmondomneked. 

Koncert végén lejött a nagy Rajkó a nép közé vegyülni, forgolódni a népszerűségben, a tüzes rajongói muffpillantások megolvasztották a glóriát a feje körül. Zsizsegett a csipetcsapat, a pár korty unikum kábé kurvagyorsan elfogyott, gyüttek kihajtani a népet, záróra hajcsadasztle zéróra kiáltással a kiengedőenberek, mennyünk a Kisrücsök moziböfögőbe, itt van a Margithíd túloldalán, röffentem rá a Bajkeverőre, kizúdult a brigád a kristályvízgyárból oszt félóra múlva már ott basztuk tovább a rezet.

Teltház a Rücsökben, mindenki üvöltve társalog ahogy a torkán kifér, tolják a rövidet orrbaszájba számolatlanul döntögetve, még a mozi előtt is áll a bagózó-dzsangázó tömeg, mitvársz faszfej többet májuseggy vasárnap az élettül hamegszabadkérdeznem? Mi a Felhő Bubi gitárossal toljuk a pult előtti asztalnál a biocefrét – sört – és nem mellesleg nézegessük a fasszányos felhozatalt a könnyű- és nehézsúlyú bonbázókból, hangsúlyozom! csak nézegessük, mert a halkszavú Bubi nem egy direktbekúrós tipus, engem pedig vár otthon alsómocsoládon a világszép cuki kis asszonkám. Egy-két petymegre azért felhördültem, miszerint: Púposra raknám mint Ráró cigány a trágyás taligát! Na de ne itt süssed el az összes rossz dumádat baszodalássan szólalt meg a jobbik énem, erre ittunk is a Bajkeverővel meg a Bubival. Az ezeréves haver Pultospityu tolta ki mázsaszám a cefrét a szomjasan ordítozó halálbrigádnak, közben déjézte a merőben hallgathatatlan műfajgyalázó kísérleti zenéit.

Nupagagyí bazmeg, namegáljcsak! Nemaddigvanaz! Az asztal másik oldalán Hajni az ix-faktor teheccségkutató dalvetélkedőt megjárt amazonja, oldalán hű dobgitárosával rázendített egy koloratúr nagyáriára, olyan hangerővel, hogy porrá törtek a kristálycsillárok, megrepedtek és megadóan beomlottak a kirakatüvegek, a mozi előtt kanyarodó Kombínó villamos meg ijedtében leugrott a sínekről és a Rózsadomb felé vette az irányt. Felhőbubi elhaló hangon súgta felém: X-Faktor...? Bingó! böfögtem vissza neki és idegesen felröhögtem a Pultospityu vérben forgó, hitetlenkedő szemeit látva, aki a Hajni produkciójától lesokkolva csak a záróra! záróra! szót volt képes ismételgetni. Az ária szertelenül föl-alá zúgott a teremben mint egy elszabadult hangtornádó, eszembe jutott a reggeli ébredésem a sikoltozó kiscsaj hangjára, a május elsejét ez a két „produkció” fogta nekem keretbe és világosított meg az elcseszett tavaszközépi vasárnap ünnepének erejéről. A megvilágosodáson a végtelen átérzés eufóriáját értve.

Pultos tereli ki a népet, vége a fasszányos röfögésnek, a Bajkeverő búcsúzóul beleköt valami kis szerencsétlen köcsögbe akiről azt állítja hogy nőverő, és ő a lovag most fellép ez ellen, de nagynehezen sikerül elindulni a féllegál budai óvóhely felé, négyesben Hajnival, a gitárosával, a tüzes Bajkeverővel és jaumagammal, közepesen becefrézett életvidám állapotban. Ahogy átmentünk a Kalefon a villamoshíd alatt, a híd tetejéről ránk kiabált barátságosan valami fiatal  csapat hogy hova megyünk, több se kellett Bajkeverőnek, ordítva kurvaanyázott vissza rájuk bőszen ugrálva és fakkokat mutogatva mindkét kezével. A csapat begurult és elénk rohantak, hogy számon kérik rajtunk a gyalázkodást, rózsdombi kis tinédzserek voltak, megörültek hogy végre történik valami, nagy hangon kérdezte az egyik hogy ki ugatott rájuk, a Bajkeverő rám mutatott, ő volt, ő volt, majd békítőként lépett fel az incidensben. Én ordítva vitatkoztam a szószólójukkal, gyávaságból nem fogom meghazudtolni jóbarátomat, Szarkeverőt, erre a semmiből előbukkant egy figura és azt mondogatta hogy húzzunk onnan mert mindjárt jönnek a röndérek, ő hívta ki őket, valami kamerán láthatta meg a vidáman randalírozgató társaságot, na itt mosódik össze az állami és

a magánhatalom, hallgattunk rá, igazán senki nem akart itt verekedni, elhúztunk biztonságos óvó helyünk felé.

u.i.:  Pár nap múlva a kísérleti erőszaktevő srác bejött hozzám az ügyeleti szobába – fellépésemmel kivívtam becsülését, sőt tiszteletét – és büszkén mutatta alkarját, amire a következő sorok voltak rátetoválva: Az ütés a pillanatnyi öröm, az önkontroll a folyamatos öröm. Tessék kedves olvasó, emigyen kell elindulni az elvonatkoztatott gondolkodás rögös útján, további kellemes nemzeti és másegyéb ünnepeket kívánok mindenkinek.

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2023. 10.

Most, hogy egy hónap pihenőt adtam magamnak: Kámpinkáutolok! Már akkor is pinkfloydos lehettem, mikor még sejtelmem se lehetett róla. Megboldogult édesapám szalagos magnófelvételei, a kor voriuzartsztjai ellenállás nélkül jutottak el gyermeki elmém legmélyére, s ezek – a tudatosság és az ellenállás teljes hiányában – audio kodekek formájában települhettek a friss operációs rendszerre. Aztán 15 évesen meg már a teljes diszkográfia ott állt kazettákon. Forrásom Vince Miki osztálytársam, aki lovagi küldetésként a Videoton Oktatási Központ könyvtáráig merészkedett, ahol a helyi bakelitgyűjteményt privatizálta számunkra csekély forintok ellenében – „legálisan”. A zenekar mélyebb ismerőjeként kb. mindent sikerült már átgondolnom velük kapcsolatban, kezdve Syd Barrett ikaroszi szárnyalásától, a Gilmour-Waters tengely kreatív / pusztító jelenségén át, a méltatlan szakításig. A jelenből, a pszeudók korából nézve a legszánalmasabb ez utóbbi. Gondoljunk csak bele, ezek az arcok 1985-87-ig pereskedtek a Pink Floyd névért, funny, weird floyd. A kilencvenes évek elektronikus zenei forradalma is megteremtette a kor pinkfloydját – talán erre szoktam hivatkozni – a The Orb nevű, kevésbé botrányos történetű, ám hősi történeteket nem nélkülöző banda formájában. A The Orb életmű, főleg, hogy itt nem ugrottak egymás torkának a közreműködők, lényegesen nagyobb, mint a Pink Floyd, viszont ők végig maradtak az undergroundban – nincs Dark Side of the Moon-juk, de van Back Side Of The Moon című zsenijük. Ezúton felhívnám a figyelmet, hogy a Hold sötét oldala csak annyiban misztikus, amennyiben így jönnek létre a csodás látvány jelentő holdfázisok. Ellenben a Hold túlsó oldala – ami ugye nem feltétlen sötét, csak soha nem látjuk – na, az egy tudományos téma, mi több, rejtélyes is, apropó, léteznek laposhold-hívők?

Back to The Orb. Idővel már annyira szabaddá váltak, hogy – kb ott az Orbsessions körüli kétezres évtizedben – gyakorlatilag bármit eljátszhattak, összegyúrhattak, szétkaphattak – működött. Még egy megjegyzés: ha úgy vesszük a The Orb ikaroszi sztorija: a The KLF. A másik zenetörténeti hősköltemény – ha nem érted miért, watch this movie.

A The KLF alapítója Jimmy Cauty és Bill Drummond volt 1988-ban (1992. február 12. lett a vége, az a bizonyos Extrem Noise Terror-ral közös vaktöltényes őrület a Brit Awards-on). Párhuzamosan ezzel zajlott a The Orb indulása is, az alapító szintén Jimmy Cauty illetve: Dr Alex Paterson, szintén 1988-ban. A szakítás 1990 áprilisa. Addigra azonban a The KLF – Chill Out albuma (mely ma műfaji címkeként, mit címkeként, a köznyelvben életérzés szinonimájaként van jelen) és a The Orb – A Huge Ever Growing Pulsating Brain That Rules From The Centre Of The Ultraworld EP-je lerakta a modern kori ambient, ambient-house alapjait, elindítva egy hatalmas történetet, megváltoztatva sokak a zenéhez való hozzáállását.

A kétezres évek nagy szálldosásának vége felé, 2010-ben jelent meg David Gilmour és a The Orb (ami ekkora már a Patterson-Fehlmann kettős) közös albuma a Metallic Spheres. És itt jött be, mint öreg pinkfloydosként a problémám Gilmour végtelen és sokszor geil gitárszólóival (és nem vagyok se Waters- se háborúpárti). Két 28 perces (Metallic Side) és két 20 perces (Spheres Side) műben kerülgette egymást a két pólus, voltak szakaszok, amikor működött a kollázs, de sajnos sokszor meg nagyon nem, az ízek bántóan szétváltak. Szerintem a megjelenése óta egyszer nem hallgattam újra, míg a két fél klasszikusaival ezt rendre megtettem.

Metallic Spheres In Colour címmel jelent meg szeptember végén az album újragondolt, tulajdonképpen remixelt változata. Megint két oldal, Seamless Solar Spheres Of Affection Mix és a Seamlessly Martian Spheres Of Reflection Mix, mindegyikük elfelezve, összesen négy Movement-re. Azt hiszem, ennél jobbat nem is tehettek volna MS-szel. Ez se lesz ott a kedvenc tíz The Orb lemezem között, de ez inkább a többi csúcsteljesítmény „hibája”. Van az úgy, hogy a főzelék nincs még kész, alá kell gyújtani és keverni rajta párat – itt most ez történt, és Gilmour kicsit hátrébb került, pont a helyére. Na de közben meg néha olyan szintisustorgást hallani, ami a Floyd – Wish You Were Here albumának Rick Wright-os gerjedelmeire hajaz, a Movement 3 legnagyobb pimaszsága, mikor – és ezt tuti, hogy „a Patterson” csinálja – öt perc körül, a tétel közepén megszólal az egyik legfontosabb PF mű, a Set the Controls for the Heat of the Sun gitár és dob etno témája, persze aláteszi – jó mélyről indítva – az eredeti basszustéma sündörgős, „én csak éppen erre jártam”-szerű variánsát, majd a dub kap egy jazzy-gellert, és elragadja egy tipik-orbikus szintetizátorhullám. Aztán Gilmour, a tar luna(tic)latinlaver, a holdsarlón lógatvaláb pilinckázza le a befejezést. A Movement 4, na az megint néha geil, de biztos, hogy sokaknak meg az lesz a kedvence.

Továbbra is mesterek nyomdokain lépdelve, cEvin Key folytatta a Skinny Puppy-tól privatizált sorozatát, mely leánykori nevén Back & Forth. Ezzel a címmel jelent meg a SP saját kiadású debut EP-je 1984-ben. Ötven példányban akarták kiadni a srácok, de csak 35 készült el – van ez így. Tekersz? Szóval, a sorozat első eleme a legendás EP volt. Nyolc évre jelent meg a Back and Forth Series Two, mely tartalmazza az ősanyagot, meg élőket, remixeket – döbbenetes energiájú, örök ipari darab. És innentől egy retrospektív válogatássorozat vette kezdetét, A Brap: Back and Forth Series 3 & 4 dupla, majd a Brap: Doomsday: Back and Forth Volume 5: Live in Dresden remekül mutatják, hogy a SP élőben varázsol igazán. A hatoson már találunk cEvin Key szólókat és kollabokat, a hetes az utolsó Skinny Puppy által jegyzett,a Last Rights és a The Process albumok extráiból. A 2018-as Brap and Forth Vol. 8-et már Key jegyzi, 83-85 között rögzített demókból. És akkor elérkeztünk a mába, mert megjelent a bRap and fOrth, vol. 9! cEvin: A bRap and fOrth 9 a legkorábbi felvételeim gyűjteménye, amelyeket nemrég fedeztek fel egy 4 számos kazettán. A legtöbb 1985-ből származik a hírhedt "bites" apartmanból, néhány későbbi. Szállj be az időkapszulába! Megvolt. Csodálatos! Olyan, mintha lenyomatokat kapnánk a a történelmi download-ról, Dwayne Goettel elméje, amit Kevin Crompton lemodellezett, és nem félt használni, finomhangolni, kiterjeszteni. Mi több, sétálhatunk benne, különféle időket és velük közös tereket aktivizálhatunk, melyek közös emlékeik összeolvadt felhőiként ölelnek. Az egyik ilyen kedvenc téridő elme-clusterem a Sonic Interlude volt. Minden hímbozorgányos frenchkanadai kvantumvudu dacára, azért cEvin fél kézzel akkor is egy indusztriál-rockbanda dobosa, főleg az 1985-ben. Így összességében olyan ez, mint egy Skinny Puppy válogatás átszűrve a dragon experience-i elektronikába, csillogóan tisztára polírozva, újraszínezve.

Olvasom a Discogs-on, hogy Dash Rush Lars Hemmerling-gel közös pszeudója (volt 2011-ben), a LADA. LArs + DAsha, érted? LADA. Dolgok, amiket felesleges tudni. Pedig kedvelem a hölgyet, akit egy Sztrugackij novellából szalasztottak, majd gyakorlatilag elzavartak a Zónából, mert minden szentivánéjen hangos ambient-performance-t tartott boszorkánykocsonyán játszva.

Contemplating – elgondolkodva, új, ötödik albumának címe. Türelmes elektro-ambient, nagy szünetekkel, mély terekkel, szelíd, gyógyító jin-erőkkel teleszőve, mely szálakat Dasha kezei pergetik fonatukba. Az album a chemnitz-i Raster-nál, Carsten Nikolai kiadójánál jelent meg.

Azt hiszem, kicsit szerelmes vagyok Lukács Kati hangjába – megint – bár a hölgy bandájában hasonlóan mély tisztelettel viseltetek Kistáskási Valentina, ütemekből doktorált multidrámmerina iránt is. Szóval itt az új, már nyár közepén beígért Vanishing Twin album, Afternoon X címmel, borítóján egy összefércelt könnyező E.T.-vel. Nem mesélem el újra a bandanév alapítás történetét – akit érdekel, wikizze ki! – de az akkor is érdekes, hogy sztálinoid tempóban tünedeznek el a tagok, és mára egy neutroncsillaggá látszik sűrűsödni ez a hármas.

Az olasz csizma tűsarkában született Valentina Magaletti a doboknál, a japó Zongamin, aka Susumu Mukai hozza azt a basszust, ami néha portisheadien pulzál, szívkamráig hatolva dubban. Cathy Lucas pedig, aki körül forog a színpad, a különvilág, a mesterkedve manipulált eredetisége csavarodik követhetetlenül egymásba hajló rétegekeibe omolva, süllyedve, Vale meszkalinhangon csörgetett üvegkristályaival, elferdült, lusta délutánok elmosódó emlékeivel kibélelve szatén.

A Delsin Recordings egyik legszínesebb és legkevésbé vonalas alkotóművésze Samuel Van Dijk már ötödik albumát jegyzi, ami szintén kivételes teljesítmény az elektronika ezen bugyrában, pláne, ha visszaemlékszünk az 2021-es Spiritual Machines LP-re. Pontosabban VC-118A teszi mindezt. A Waves of Change egy nagyon finoman hangolt idm-techno, mely hol a glitchy, hol az ambient, dub vagy deep jelzőkkel finomítható irányokba hajlik. A hangsúly a „hajlik”-on van, nem igazán vannak ugyanis éles, karcos elemek, minden lekerekített és íves, elliptikus pályán mozog. Vannak szikárabb, metronómikusabb darabok, s azok is erőlködés nélkül haladnak tova az örökmozgás útján. Azért pontos a névadás, mert a Waves of Change-et tényleg áthatja a zen által (közben) megfigyelt örök változó, a dinamikus harmónia egyensúlya.

Az a nagy rózsaszín szív eléggé fáj a szememnek. Mondjuk a 2020-as Rijia meg Soma albumok borítói se voltak szépek. Ennek legalább a textúráján el lehet… Jay Glass Dubs aka Dimitris Papadatos, korunk jeles dubpreparátorának (mondd ki ötször!) sokszereplős unreality-je a szerelem körül forog, nyilván ez önéletrajzi ihletésű és megtörtént események alapján forog a színpad, csak neked, a tévékettőn, tizenkilencnullanullakor. A You Would Love Me Now albumon hallhatjuk a Mouse On Mars session-jeiből ismerhető Louis Chude-Sokei-t, Maria Spivak-ot, Richard Youngs-t, x.ypno-t, Christina Vantzou-t, és a végére hagytam, Marcella Suring-et, holland rádios dj, producer, label tulajt – na vele két track-et jegyez JGD. Csak, ha Marcella hangjából ilyenek hozhatók ki, akkor egyértelműen pályát tévesztett. Vonnegutosan, ez már csak ilyen, s amíg ezen töprengek, Jay Glass már Marcellával a Group Rhoda barokkjára gavottoznak, ide rántva a jelenbe az Out Of Time - Out Of Touch sodrását 2012-ből. A You Would Love Me Now az Extended Techniques label legelső kiadványa, talán ezzel magyarázható, hogy az amúgy ismert szerző „szívecskése” nem érhető el a Spotify-on.

How To Break a Break? – biztos ez volt az alapötlet a háromszámos MHVA3, azaz Modern Hypnosis Various Artists EP-re, mielőtt Pugilist (Alex Dickson, Ausztrália), Henry Greenleaf (UK) és EBB (Guy Smith, Új Zéland) urakat megvitorláztatták a Brit Nemzetközösség vizein.

Amszterdami a label (Will & Ink), amszterdami Yaleesa Hall is, aki a számozott Cullen-ek után második kislemezét jegyzi idén. A címadó Newman a dance-sláger, és annak két másik oldala a rubik kockáról is, úgy szaladnak át rajtunk, mint tornádó a Németalföldön. Az old school elemekkel, már-már nyomokban kraftwerki elektro-trance pulzálásokkal erre-arra billentett breakbeat trackek húzása változatos, könnyed és lendületes, már-már elegáns – underworld disco frequency, slow high energy.

Clay Ruby a wisconsini Madisonban született, de a család szindarinista vallású, és az ősi hagyomány szerint harondoriak, egy a Harad-út menti névtelen kis faluból származnak. Így tehát a Burial Hex néven alkotó Clay-nek ösztönös vonzódása van a gomolygó füst, kihalt sírkertek, halott csontok, templomi orgonák, hervadt virágok és ködös novemberi hajnalok iránt. A képen a művész a csókakői római katolikus templomban varázsol, búcsú idején – a környéken erős – Szentkorona Szövetség és néhány átszellemült várbarát meghívására, 2011-ben.

A most megjelent In Hiding a harmincötödik Burial Hex lemez húsz év alatt, és csakis a mindenütt ott érezhető tündelobbival magyarázható ismeretlensége, elfátyolozottsága. Vagy, hogy néha a kevesebb, több - sebaj! Ugyanis az In Hiding egy újrakevert válogatás a második évtized legjobbjaiból, a Cold Spring Recordings fagyos kezeiből.

Akinek minden fekete vagy fehér, nézegessen terápiás célokból Alva Noto lemezborítókat! Tudnám ajánlani a legújabbat – aminek olyan szexi a neve, mint Elon Musk n-edik számú gyerekéé – a Hybr:ID II, ami a 2021-es első folytatása. Szóval szürkével támad a fekete és a fehér a borítóról, meg konkáv és konvex sokszögekkel.

Ezek a lemezek Carsten Nikolai földalatti, valahova Berlin külsőre, 5-7 emelet mélyre telepített laborjaiban születnek. Attól ilyen elképesztően vegytiszták, sterilek, hajszálpontosak és hibátlanok. Pedig Nikolai nem is Nikol AI – meglesz az. Addig is, Carsten magának tölti ki a számlát, azaz a Hybr:ID II is saját kiadójánál, a Noton-nál jött ki.

Inkább érdekesség, semmint a hónap lemezeinek egyike: Elizabeth Parker most megjelent válogatáslemeze, a Future Perfect. Nem igazán bír apropóval, annál inkább zenetörténeti értékkel, Elizabeth Parker a legendás BBC Radiophonic Workshop csapatának egyik tagja volt 1978 és 1998 között A kései jelen tehát egy újabb korai elektronikus pionírról emlékezik meg, kik között egyébként igen sok az xx-es kromoszómájú, gondolom, a sok ismeretlen miatt.

A zeneileg mindig nyüzsi Al Wootton (a Holy Tongue mezében is felbukkan még) az ASC galaxisa környékére kormányozta magát a kanadai Priori aka Francis Latreille társaságában. Semmiféle epigonkodásban ne reménykedj gonosz, rosszindulatú olvasó, Deadboy Allen ezúttal se veszejti el harcát az ismeretlen kutatása közben, kivételes arányérzékének újszülöttjeit a Traxelektorban keresd! A hazai pályán (Trule) megjelent Flaw EP borítóját láthatóan megint Allen firkantotta fel.

Marc Richter szólóprojektje a Black To Comm a lassú, pontos, kíméletlen sújtás zenei megfelelője. Nem ragoznám, álljon itt Herr Richtertől egy idézet: „Nemrég rájöttem, hogy a kompozícióm nem túlságosan különböznek attól, amit az AI szoftverek csinálnak manapság – különösen, ha a mesterséges intelligencia hallucinál” – és a Te lelkeddel! Az At Zeenath Parallel Heavens album a bámulatos Thrill Jockey Recordingsnál jelent meg New Yorkban.

Polygoniáról akkor beszélünk, ha egy szög több szöggel él házaséletet. Nem, sajnos nem. Lindsey Wang, Münchenben élő multidiszciplináris zenész-alkotóművész nevezi így projektjét. Misztikus hangzásvilág, organikus, összetett ritmika mozgatja, mely bármikor átcsúszhat technoba, elszállhat downtempóba, átlényegülhet etnoba, de természetközeli hangzását mindig megőrzi. Az ötszámos Otro Mundo EP a párizsi Bambe Recordings kiadványa.

Megjelenések:

Alva Noto - Hybr:ID II [2023, Noton][LP] Ana Quiroga - Azabache [2023, Houndstooth][LP] Black To Comm - At Zeenath Parallel Heavens [2023, Thrill Jockey][LP] Burial Hex - In Hiding [2023, Cold Spring][LP] cEvin Key - bRap and fOrth, vol. 9 [2023, Artoffact][LP] Dasha Rush - Contemplating [2023, Raster][LP] Elizabeth Parker - Future Perfect [2023, Trunk][LP-Comp] Jay Glass Dubs - You Would Love Me Now [2023, Extended Techniques][LP] Khidja - Transmissions Part 2 [2023, Malka Tuti][EP] Luke Slater & Dubfire - The Dissent [2023, Mote-Evolver][EP] Polygonia - Otro Mundo [2023, Bambe][EP] Priori & Al Wootton - Flaw [2023, Trule][EP]

Offspot Data

Jay Glass Dubs - You Would Love Me Now [2023, Extended Techniques][LP] - bandcamp link

Traxemle

Rejtegeti szépségét a falánk tekintetek elől az orosz névtelen szuperszexi gépnő – írja címoldalán az Origo. Machine Woman kapcsán, kiről utolsó emlékünk a precovid érából When A Machine Cries, You Get Petrol EP megdönthetetlen igazsága. Az ismeretlen gépnő, Anastasia Vtorova most egy lényegesen mélyebb téma felé közelít új, ötszámos EP-je címében: When Elegance Becomes Violence, melynek igazi mélységeit a Traxelektorban meghallgatható I Received Your Email Today fedi fel igazán.

Traxelektor 2023 10 Spotify Playlist - link

(67/72, 5:30/6:45, 93%)

Traxelektor Playlist 2023 10

Alva Noto - HYbr-ID Ectopia Removing Infinities [Hybr:ID II, Noton] Alva Noto - HYbr-ID Ectopia Singularity [Hybr:ID II, Noton]

Ana Quiroga - Inner City Light [Azabache, Houndstooth] Ana Quiroga – Wallada [Azabache, Houndstooth] Ana Quiroga - We, The Witches [Azabache, Houndstooth] Ana Quiroga - Where It Begins [Azabache, Houndstooth] ASA - Inconsciente Alfa [Radial, Raster]

Black To Comm - On the Grass Her Shoes of Deer-Skin [At Zeenath Parallel Heavens, Thrill Jockey] Black To Comm - Steep Thy Plumage in His Sweetness [At Zeenath Parallel Heavens, Thrill Jockey] Brendon Moeller - Exodus [Pathways, Constellation Tatsu] Brendon Moeller - Movement [Pathways, Constellation Tatsu]

Burial Hex - A Kiss To Birth The Rotted Sun [In Hiding, Cold Spring] Burial Hex - Backwards Curse [In Hiding, Cold Spring] Burial Hex - Of Roses, Astronomers & The Falsely Accused [In Hiding, Cold Spring] cEvin Key - Ambient World Christian [bRap and fOrth, vol. 9, Artoffact] cEvin Key - Help Me Good [bRap and fOrth, vol. 9, Artoffact] cEvin Key - House Tried to KILL ME [bRap and fOrth, vol. 9, Artoffact] cEvin Key - Sonic Interlude [bRap and fOrth, vol. 9, Artoffact] Dasha Rush - Hans Rivers [Contemplating, Raster] Dasha Rush - Llight and Dust [Contemplating, Raster] Dasha Rush - Summer Photons [Contemplating, Raster] Eivind Aarset & Jan Bang - Fire Dancer [Last Two Inches Of Sky, Punkt Editions] Eivind Aarset & Jan Bang - Minute Warning [Last Two Inches Of Sky, Punkt Editions] Eivind Aarset & Jan Bang - Seraphine [Last Two Inches Of Sky, Punkt Editions]

Elizabeth Parker - The Killing Skies [Future Perfect, Trunk] Henry Greenleaf - Stopper Knot [VA - MHVA3, Modern Hypnosis] High Lonesome Sound System - Waiting for the Lights (Tribal Remix by Anatolian Weapons)[Sound Metaphors Remixed Pt. 1, Bless You] Hoavi - Phase 7 [Phases, Gost Zvuk] Holy Tongue - Dey Sey [VA - Holy Tongue, Beatrice Dillon, Lamin Fofana, LABOUR, Honest Jon's Records] Jay Glass Dubs - You Would Love Me Now [You Would Love Me Now, Extended Techniques] Jay Glass Dubs feat. Marcella - Waltz [You Would Love Me Now, Extended Techniques] Jay Glass Dubs feat. Spivak - Narcissus [You Would Love Me Now, Extended Techniques] Jlin - Obscure [Perspective, Planet-Mu]

Khidja - Osm to Kbn [Transmissions Part 2, Malka Tuti] Khidja - Under Stressure [Transmissions Part 2, Malka Tuti] Khidja feat. Tamir Hassan Chen - Laid Back [Transmissions Part 2, Malka Tuti] Labour - Etu Keur Gui Part 2[VA - Holy Tongue, Beatrice Dillon, Lamin Fofana, LABOUR, Honest Jon's Records] Lamin Fofana - Niary Ngorong (Itinerant Mix)[VA - Holy Tongue, Beatrice Dillon, Lamin Fofana, LABOUR, Honest Jon's Records] Luke Slater & Dubfire - The Dissent [The Dissent, Mote-Evolver] Luke Slater & Dubfire - The Sonic Assassin [The Dissent, Mote-Evolver] Machine Woman - I Received Your Email Today [When Elegance Becomes Violence, Delsin] Michal Wolski - Unfolding [Unfolding, Southern Lights] Nihiloxica - Postloya [Source Of Denial, Crammed Discs] Nihiloxica - Source of Denial [Source Of Denial, Crammed Discs] Nihiloxica - Trip Chug [Source Of Denial, Crammed Discs]

Polygonia - Never Have I Seen… [Otro Mundo, Bambe] Polygonia - Otro Mundo [Otro Mundo, Bambe] Priori & Al Wootton - Leniency [Flaw, Trule] Priori & Al Wootton - Mud and Exhaustion [Flaw, Trule] Priori & Al Wootton - The Bell With The Wooden Tongue [Flaw, Trule] Pugilist - Flip Trix [VA - MHVA3, Modern Hypnosis] She Spread Sorrow - Queen of Guilt [Orchid Seeds, Helen Scarsdale Agency] She Spread Sorrow - Star [Orchid Seeds, Helen Scarsdale Agency]

Spivak - Mid Week Ritual [You Win Again, Ecstatic] Spivak - No Place Like Paphos [You Win Again, Ecstatic] Sven Väth - Mystic Voices (Benjamin Damage Remix)[Catharsis Remixes, Cocoon] The Disciples - Overflown (Easy Flight Mix by Anatolian Weapons)[Sound Metaphors Remixed Pt. 1, Bless You] The Orb & David Gilmour - Flat Side Seamlessly Martian Spheres of Reflection Mix Movement 3 [Metallic Spheres In Colour, Sony] The Orb & David Gilmour - Round Side Seamless Solar Spheres of Affection Mix Movement 1 [Metallic Spheres In Colour, Sony] The Orb & David Gilmour - Round Side Seamless Solar Spheres of Affection Mix Movement 2 [Metallic Spheres In Colour, Sony] Vanishing Twin - Afternoon X [Afternoon X, Fire] Vanishing Twin - Lazy Garden [Afternoon X, Fire] Vanishing Twin - Lotus Eater [Afternoon X, Fire] Vanishing Twin - The Down Below [Afternoon X, Fire] VC-118A - Glub [Waves Of Change, Delsin] VC-118A - Motherboard [Waves Of Change, Delsin] VC-118A - Replace Image [Waves Of Change, Delsin] VC-118A - The Deep [Waves Of Change, Delsin] VC-118A - Ufonic [Waves Of Change, Delsin] VC-118A - You [Waves Of Change, Delsin] Yaleesa Hall - Newman [Newman, Will & Ink] Yaleesa Hall - Shanks [Newman, Will & Ink]

#zene #zeneajánló #underground #electronic #music #zenekritika #traxelektor #intelligent dance music #spotify #playlist #Youtube

[klimavaltozas]

"Fel kell készülnünk az extrém szárazságra, új kártevők megjelenésére, és arra is, hogy a hirtelen lezúduló zivatarokat, sőt az árvizeket is hasznosítanunk kell. A mezőgazdaságban pedig olyan új gabonafajtákat kell nemesíteni, amelyek jobban tűrik a szélsőséges időjárási körülményeket, különben Európa-szerte éhínség alakulhat ki."

[csacskamacskamocska]

Egy vitában

az ember ritkán vagy sosem jut el odáig, hogy a másik ember álláspontját valóban megpróbálja megérteni. Hogy mindabból amit mond egy "jelenet" álljon össze aminek a közepébe belép és körbenéz. Ez lenne az az igyekezet amikor elhagyom az Énközpontúságot, azért, hogy jobban megértsem, hogy az Én hogy jutott oda ahol van. Nem tudom ez mennyire érthető. Hogy nem az a cél, ha az ember magára vegye a másik problémáit, tetőzve vele a sajátját, hanem csak figyelmesen meghallgatja a másik életének díszleteit, és mintha besétálhatna, mint egy színpadon, egy szerepbe, belelép a másik életébe. Aha, aha, értem, látom, már tiszta. Látlak téged, látom magamat, és látom a konfliktus okát, és, ha én vagyok inkább tisztánlátó, akkor megpróbálom a konfliktust a megoldás felé mozgatni. Amiben rengeteg sok olyan van, hogy "értem", "értelek". És ami nagyon nehéz, mert érdekellentétek vannak. Hiszen máshogy nem jött volna létre a konfliktus. És az sem cél, hogy megússzuk! A napokban megkérdezték tőlem, hogy „milyennek látod magadat az ő szemével?” Váratlan utazás volt, mert amit láttam azt valóságosnak láttam, de kicsit sem olyannak amilyennek látni szerettem volna magam. Amúgy ajánlom mindenkinek ezt a játékot. És ennyi év pszichológiai ismeretterjesztő olvasmány és terápia után vajon nekem miért nem jutott eszembe? Hát, ezért van szükség a segítőkre.

Azt hiszem, van olyan konfliktus aminek a gyökerei mélyre nyúlnak és valójában nincs megoldása csak kulturált elviselése. Ahogy az ember formálisan jóban van a kollégáival például, akkor is, ha baja van vele.

Nem csak hajlamom van rá, hanem késztetésem is, hogy a konfliktusokat a saját káromra simítsam el. Egy narcisztikus anya mellett az ember ebbe beleszokik. Mindig föladni magam, hogy elmúljon a félelem ami egy gyerekben van, hogy ha haragszanak rá, akkor vége a világnak, vége az életének. Hiszen mit csinálhatna egyedül?

Ez a rutin aztán azt eredményezi, hogy az ember meggyőződés nélkül kapásból alámegy másoknak. Nem konfrontálódik később sem vagy olyan intellektuális módon teszi, hogy a másik észre sem veszi. A szarkazmus az intelligens emberek fegyvere. Attól, hogy valaki rutinból felold konfliktusokat, még nem következik az, hogy ezek benne is feloldódtak. A MÁSIK ember számára oldja fel a konfliktust. És ennek muszáj valamikor véget vetni. Mert ez pusztító. Mert az elfedett konfliktusok belül újabbakat generálnak, és csak kívül lesz béke, de belül nem.

Én nem tudok kiállni magamért. Nem tudok felnőtt vitákban részt venni. Egyszerűen nem tanultam meg, nem nőttem fel ebben és fogalmam sincs milyen egy olyan vita, amiben két ember szörnyű dolgokat vagdos egymáshoz, aztán kifújják magukat és összeölelkeznek és szent a béke.

Egyetlen utat tudok, hogy ahhoz igazodom, mostmár, hogy elég öreg vagyok és ez fontossá vált ahhoz, hogy ne egy érzelmi káoszban éljek, (ami korábban menőn művészinek tűnt), próbálok a saját érzéseim mélyére menni és nem hazudni se magamnak se másnak. Nem manipulálni, nem megfelelésre hajtani. De az életemnek az a része, hogy hogyan kell felnőttként kezelni konfliktusokat, ez el van baszva. Csak csodálattal nézem azokat, akik bátran és önazonosan csinálják ezt.

Ha két olyan embernek van konfliktusa, akik mindketten el vannak ebben baszva, akkor nem tudom mi van. Várnak a feloldásra, amíg meg nem halnak.

#konfliktus #empátia #őszinteség #önismeret #önfeladás #narcizmus #02-18

[hicapacity]

Betegségeket terjesztenek, veszélyesek! Megközelítésük teljes testet hermetikusan védő önvédelmi szkafanderben , csak nagy körültekintéssel, saját felelősségre! Virulenciájuk extrém magas! Kommunikációjuk pusztító/mérgező.

#fidelidad #fideszbűnözés #nerkölcstelenek #vérszívók #fertilitás #10/10

[pipipike]

[bereczkytamas]

Végül

mind a négy rész elolvastam:

Kicsit egyenetlen minőségű, de nagyon frissítő, okos könyvek. Atwood, de még inkább Octavia Butler jutott eszembe sokszor, csakhogy Chambers nem ragad le a disztópiánál, a könyveiben nincs apokalipszis (vagyis volt, de nem törődik vele), sem pusztító háborúk vagy lézerkardos ütközetek (vagyis van, de nem fontos), hanem potencialitások vannak, jövőbeliségek, queer kommunizmus. Praxis.

[rejszelde]

Az ember megszelídítette a tüzet, hogy fényt és meleget adjon, ezáltal óriási előnyre tettek szert az állatokkal szemben. De nem sokkal később már tüzes dárdákkal támadták egymást az ellenséges törzsek, és felgyújtották az ellenség táborát.

Az ember megtanulta feldolgozni a fémet, és így óriásit lépett előre a hosszú távon is használható eszközök létrehozásában, a mezőgazdaság szintet lépett. De nem sokkal később már fém dárdahegyeket, kardokat, nyílvesszőket, mozsarakat használtak a háborúkban.

A kínaiak úgy találták fel a puskaport, hogy az ünnepségek tűzijátékához kerestek újabb anyagokat, hogy még szebb és szórakoztatóbb legyen a tömegek számára. De párszáz éven belül már lőfegyvereket gyártottak a puskaporra alapozva, amikkel hatékonyabban lehetett rombolni és ölni.

Az ember felfedezte az elektromos áramot, hogy sokkal egyszerűbben juttassa el az energiát a világítás és a kommunikáció meghajtásához. Nem sokkal később villamosszékkel kezdték kivégezni a bűnösöket, árammal agyonütni a betolakodókat, vagy csak távoltartani valamitől az elektromos kerítésekkel.

Az ember felfedezte a nukleáris reakciót, hogy sokkal hatékonyabb energiaforrást találjon az egyre több áramot fogyasztó társadalomnak. De már rögtön az atomerőművek építésével párhuzamosan kifejlesztették a legpusztítóbb fegyvert is, ami a nukleáris energián alapul.

Az ember eljutott fejlettségi szintjén odáig, hogy a technológiai infrastruktúra és a régóta fejlesztett neurális modellek metszetében megjelenő példanyok már olyan teljesítményre képesek, ami felveszi a versenyt az emberiség intelligenciájával. Mindezt azért, hogy még gyorsabban fejlődjön a civilizációnk, és a mesterségesen gondolkodó modellek egymással karöltve fénysebességbe kapcsolják az emberiséget.

Még nem ismert hogy milyen pusztító eszközöket készitünk belőlük.