#pálmalevél | Explore Tumblr Posts and Blogs

imeldagreens · 5 years

Photo

🇭🇺 Inktober No. 11: Kencia pálma . Tudtátok, hogy igazi introvertált lélek vagyok? Fogalmam sincs, mennyire jön ez át itt az instán, de általában szorongással tölt el, ha új emberekkel kell találkoznom, vagy túl sokat kell megosztanom magamból, imádok egyedül lenni, sőt szükségem is van rá. . Introvertáltként nem mindig könnyű egy vállalkozás élén állni, ahol bőven kell adni magunkból. Erről és a megküzdési stratégiáimról szól a mai videó a youtube-on. . Ha hasonló cipőben jártok, és nehezetekre esik akár csak a munkátokat is (hát még az arcotokat...) megosztani online, abszolút megértem, én is folyamatosan átmegyek ezen. Nem mondom, hogy ma már maximálisan komfortos vagyok ezzel, de tanulom, hogyan tudok együtt élni vele. Vannak könnyebb és nehezebb időszakok, de ez így van rendjén, ez az én személyiségem. . Van itt más is hasonló cipőben? Osszátok meg a történeteiteket! . 🇬🇧 Inktober No. 11: Kentia palm. . Did you know that I’m an introvert? I have no idea how much this comes through on instagram, but it usually fills me with anxiety when I meet new people or give away too much about myself online. I love - and need to be alone at times. . As an introvert it’s not always easy to have my own business, where I often share quite a bit about myself, and of course, my work. . If you are in a situation where you find it difficult to share even your work sometimes, let alone your face, I totally feel you. I’m still in the process of learning to live with this kind of exposure. It’s sometimes easy, sometimes more challenging, but it’s fine. This is me. . Is there anyone else in similar shoes? Share your stories in the comments, it helps so much to know you are not alone. . . . #imeldagreens #howeaforsteriana #watercolorfloral #watercolorplants #botanicalpainting #watercolorbotanicals #botanicalillustration #plantillustration #plantart #plantdrawing #plantdoodles #plantsketch #botanicaldrawing #crazyplantlady #inktober19 #inktoberchallenge #inkpainting #inkwash #inktoberday21 #inktober2k19 #inktober2019day21 #pálmalevél #drawingchallenge #magyaryoutuber #kentia #kentiapalm #palmart #palmleaves #finetec #finetecpearlcolors (at Budapest, Hungary) https://www.instagram.com/p/B34_932BXZZ/?igshid=1nfp6ohju32a9

0 notes

receptajanlo · 5 years

Text

Fahéjas pálmalevél házi leveles tésztából recept

Ez a világszerte ismert süti a formájáról kapta a nevét. Eredetileg csak vaníliás cukorral szórják meg. Az itt látható a fahéjas változat még illatosabb, finomabb lesz! Tovább https://ift.tt/33Uffjl

#NOSALTY

0 notes

bakancslistaclub-blog · 6 years

Text

Konáraki naptemplom

A Konáraki naptemplomot, vagy más néven Szúrja-templomot a Ganga-dinasztiából származó I. Naraszimha Déva király építtette 1238 és 1264 között Indiában, az Orisza állambeli Bhuvanesvartól 60 kilométerre, a tengerparton. A király Szúrjának, a hindu napistennek szentelte a Fekete pagodaként is ismertté vált templomkomplexumot, amely három egységből áll: egyik a főtemplom épületegyüttese, vagyis a hívek szentélye a vele egybeépült belső szentéllyel és a külön álló tánctemplommal; a második a feltehetően korábban épült Visnu-templom; és végül a Majádévinek (Szúrja egyik feleségének) szentelt templom. Ezeket más épületek, például az adakozások csarnoka, a bhogmandapa, illetve medencék egészítették ki. A komplexumot 1238 és 1264 között, egy 264×165 méteres területre építette, melynek talaja homokos volt, így a talapzatnál laterit tömböket, a templom falainál pedig kondalitet használtak. Ez utóbbi nem bírja az időjárás viszontagságait és idővel meggyengül, ez az egyik fő oka a templom folyamatos állagromlásának. A főtemplom tizenkét pár keréken gördülő, hét ló vontatta szimbolikus szekeret formáz, melyet Szúrja hajt. Jellemzően az indiai művészetre, a komplexum minden eleme teljes felületén díszített, visszatükröződik benne az indiai nép hitvilága és mindennapjai. Építésekor a templom a nágara (városi) templomépítészeti stílus csúcspontját képviselte, de mára a komplexum sajnos romos állapotban van. A templom északi és déli oldalán összesen 24 faragott kerék található, melyek mindegyike 3 méter átmérőjű és több értelmezése is ismert, egyik szerint napórák, másik szerint az állatövi csillagegyekre utal. is. Ezt a napszekeret hét ló húzza, melyekről úgy tartják, hogy a hét napjait szimbolizálják. Ugyanakkor a templomot számos szépen kidolgozott domborművel díszítették, melyek állatokat, lombkoronákat, táncosokat, zenészeket és erotikus jeleneteket ábrázolnak a hindu templomokra jellemző ikonográfiák mellett. Számos helyi elbeszélés kering a konarki naptemplom körül. Az egyik népszerű mesét a helybéliek beszélik el a templomról: szerintük hatalmas erőtér veszi körbe a templomot, amely a tornyába beépített mágnespárból sugárzik. A mágnesekről az a szóbeszéd járja, hogy a levegőbe tudta emelni a királyi trónt és gyakran okozott hajótörést a partok mentén. Az egyik történetben úgy határoztak, hogy a torony kupoláját eltávolítják és lerombolják azért, hogy minden további hajótörést elkerülhessenek. A templomot elhagyták, betemette a homok, és csak a XX. század fordulóján ásták ki a templom megmaradt részeit, majd ezután restaurálták a brit archeológusok és egy múzeumot is nyitottak. Jelenleg a konarki naptemplom az UNESCO Világörökség része. Az egykor monumentális épületből mára csak a talapzat és a dzsagamóhana maradt fenn. A templom eredeti megjelenését egy pálmalevél kéziratban megőrzött rajzból ismerjük. A templom fő funkciója a Napisten születésnapjának megünneplése volt, a mindennapi ritusok, a havi ceremóniák, nap-éj egyenlőségek és a napfogyatkozásokkal kapcsolatos rendezvények helyszíne volt. Read the full article

#hindu #India #Konarak #Napisten #naptemplom

0 notes

beango · 6 years

Text

Szeretek tervezni. Nem csak ruhákat, hanem eseményeket is. Nemrég a húgom, Réka lánybúcsúját szerveztük meg, a most oly divatos, Palm Springs témakörben. Amikor kitaláltuk a témát, sajnos még nem voltak tele a boltok pálmalevelekkel, flamingókkal és kaktuszokkal, de ha most szervezel hasonló partit, akkor igen könnyű dolgod lenne, hiszen az összes népszerű üzlet csordultig van tropical formákkal és mintákkal.

Néhány tipp: HOGYAN SZERVEZZ FELEJTHETETLEN ÉS (A LEGFONTOSABB) STíLUSOS, KÖZHELYMENTES, A MENYASSZONYT NEM KELLEMETLEN HELYZETBE HOZÓ MEGLEPETÉS LÁNYBÚCSÚT, egy kismamákkal, és kisgyermekes anyukkal teli csapattal.

KINEK SZERVEZED? – Első dolgod az legyen, hogy átgondolod, a menyasszony személyiségéhez milyen téma illene. Könnyebb dolgod van, ha megnézed, milyen stílusban dekorálja a lakását, vagy hogyan öltözködik, esetleg mi a munkája. Ha belőtted a stílust, máris kitalálhatod a hozzá illő témát, lehet az egy karakteres film (vagy az ő kedvenc filmje), lehet az egy sztár, egy város stb. Esetünkben tehát Palm Springs, Kalifornia sivatagi városa lett. Tehát jöhet minden ami pálma, flamingo, kaktusz, ananász, limonádé … és mivel Réka szeret fotózni, soha nincs rajta a családi képeken, ezért úgy döntöttünk hívunk fotóst, hogy megörökítse a vissza nem térő pillanatokat. Ezúton is köszönjük Molnár Csilla!

TÖKÉLETES HELYSZíN – Ha már megvan a téma, keresd meg a környéken a megfelelő helyszínt (a gyerekek miatt nekünk fontos volt, hogy a közelben legyen). Vedd figyelembe a büdzsét. Mi össze szoktuk pótolni a teljes parti árát, de fontos letisztázni már az elején a lánybúcsús csapattal a limitet. Esetünkben mi sem illett volna jobban, mint egy medencés hely, Baján a már jól bevált Gombeach szálláshelyen: az aranyos, készséges tulaj (itt a reklám helye) mindenben rendelkezésünkre állt.

DEKORÁCIÓ – Tavasszal még nem dúskáltak a boltok ilyen jellegű dekorációkkal, de azért nem volt nehéz dolgunk így sem, hiszen már fellelhetőek voltak a nyári kollekciók. Legfontosabb elemét a partinak, az óriás flamingo úszógumit, mégis a netről rendeltük, fele annyiért, mint az üzletekben. Aztán jöhetett a terítés, mivel szeretünk jókat enni, fontos volt, hogy milyen lesz az asztal és nem mellesleg a drink bár. Műanyag helyett papír tányérokat, poharakat és kisebb edényeket vettünk (hogy ne kelljen mosogatni utána), amibe a kisebb déli gyümölcsöket tettük. Hozzá illő szalvéta, pálmalevél alátét (ami saját kezűleg készült filcből), asztalterítő, és különböző témába illő dekorációs tárgyak, lámpák, díszek. Szerettünk volna azért, egyenruhában díszelegni, a hatás kedvéért flamingo pinkbe öltözött mindenki és Rékának egyedi feliratos pólót nyomtattunk: girlfriend, fiance, wife felirattal.

KAJA – Ezt egyszerűen megoldottuk (főleg a gyerekek és időhiány miatt), hogy senkinek ne legyen dolga előtte: rendeltünk pizzát. De természetesen az asztal roskadozott gyümölcsöktől: eper, banán, ananász, áfonya, málna … mindehhez limonádét és pezsgőt ittunk, aki ihatott erőset az gin tonikot fogyasztott.

FORGATÓKÖNYV – Fontos, hogy legyen egy jól átgondolt forgatókönyved, ami alapján le tudod vezetni a lánybúcsút, de akár fel is oszthatod a csapat tagjai között a feladatokat. Menyasszonyunk csak annyit tudott, hogy aznap valamikor lesz a lánybúcsú, de nem tudta, hogy hol és mikor. Tudtuk, hogy aznap egy próba sminkre és hajra, ezért kamu helyszínt és időpontot adtunk meg neki. Vőlegénye volt segítségünkre abban, hogy egy kitalált sztorival hozza oda Rékát. Meg is érkeztek, felcsendült a kedvenc száma, welcome drink (pezsgő eperrel – kismamáknak szigorúan gyerekpezsgő), megkapta a kezdő túlélő készletét (ami tartalmazta a pólót, fürdődresszét, csillámtetkókat) és kezdődhetett a buli. A feladatokat elrejtettük. Ezeket kézzel készült térképek segítségével kellett megtalálnia az udvar teljes területén. Minden feladat után kapott egy ajándékot (ezeket témához illően vásároltuk meg). Néhány extra ajándék, amit nem hagyhattunk ki: pénisz alakú rúzs, a lánybúcsús csapat puszi-festményéhez, arany színű lánybúcsús tetkók a wish-ről, bugyik különböző eseményekre, flamingós torta a bajai Mama Műhelyből.

FELADATOK – A net tele van lánybúcsús feladat ötletekkel. Gondold át, mi az ami a menyasszonynak a tűréshatárán belül van, mi az amit szívesen csinálna, és mi az amit nagyon nem. Réka egy elég prűd csaj, szóval igyekeztünk olyan feladatok elé állítani, ami illik a személyiségéhez, kedves, szép emlék marad számára. Azért azt sem felejtettük el, hogy ez egy lánybúcsú, úgyhogy egy kis pikantériát vittünk a dologba, ami a vőlegényhez kapcsolódik, de ez inkább maradjon berkeken belül.

INNEN TÖLTSD LE A LEGJOBB FELADATVÁLOGATÁST

Ezek után mégsem tudod, hogyan fogj neki?

Keress minket, megszervezzük a legmenőbb lánybúcsút!

[email protected]

Egyedi lánybúcsú személyre szabva. Hogyan szervezz stílusos lánybúcsút? Szeretek tervezni. Nem csak ruhákat, hanem eseményeket is. Nemrég a húgom, Réka lánybúcsúját szerveztük meg, a most oly divatos, …

0 notes

kincsy · 6 years

Text

The sun is shining, it is so beautiful… Okay, thank you

Ez csak egy kis ízelítő abból a milliárd párbeszédből, ami miatt az ember viszonylag gyorsan belefárad a small talk-okba itt Sri Lankán.

Nagyon el vagyok maradva a bloggal, ami részben annak köszönhető, hogy az előző hetemet betegen, ágyban fekve töltöttem. Volt szerencsém egy kis Sri Lanka-i vérvételhez is, csak hogy nehogy már anélkül hagyjam el az országot, hogy ismét invazív eljárásoknak vessem alá magam.

Ezen kívül jártam egy lakásavató bulin és egy újságpapíros házassági ajánlat 1. találkozó eseményen, és meghívtak még egy esküvőre. Utóbbira az előző kettő függvényében nem megyek el végül, egyszerűen túl sok lett a hivatalos Sri Lanka-i ünnep. Majd mesélek ezekről, bár fotózni már nem annyira szoktam az ilyeneken… Először viszont a sorrendiség kedvéért leírom az utolsó hétvégém Embilipitiyában.

Biztos emlékeztek, írtam egy posztot még régebben a Kathina nevű eseményről, amiért átutaztunk fél Sri Lankán, mikor sebes volt a lábam, és találkoztunk Dhanuékkal, de maga a ceremónia unalmas volt. Na, hát ez az esemény megismétlődött Embiben is, bár kicsit nagyobb durranás volt, és már jóval, napokkal előtte ment a készülődés:

Épül épül:

Kész is:

Érdekes szeletelési mód:

A 2000 hoppers-re elegendő kókuszos alapanyag egy része:

Végül a két napos programnak a lényege a kis monk-ok szerzetessé avatása, ami egy csomó hivatalos résszel jár, például megkapják az első szerzetesi köpenyt, kopasszá borotválják a fejüket, és a szülők hivatalosan “lemondanak” a gyerekekről. Plusz, új nevet is kapnak, és már a szerzetesekkel együtt fognak enni. Ezeken a részeken kívül a fél város a templomban alszik ilyenkor, együtt imádkoznak, virrasztanak, és mindenféle mutatvány, ingyen hopper, és hasonlók várják a kedves érdeklődőket, tehát elég nagy esemény. Én a magam részéről a készülődésbe is bekapcsolódtam:

És az eseménynél is segítettem:

… És persze a programokon is részt vettünk, sokszor ismét kis tengeri élővilágban úszkáló édesvizi aranyhalacskának érezve magam….

Mi is offereltünk az új szerzeteseknek:

Új babák:

Micsoda tanult komolyság :)

Nem olyan egyszerű az új viselet:

Gentleman:

Esti ünnepség:

Az egész ezzel a hatalmas esőzéssel kezdődött, amit a lányok kreatívan ki is használtak, és elkezdtünk papírhajókat gyártani a frissen keletkezett óceánra:

Szorung:

Kathinás ebéd:

Persze csajok:

Különleges étkezőtársunk:

A tanítás nem állt meg azért:

Nézés:

A rendezvény előkészületeken kívül még egy meglepit terveztünk, az utolsó estére a lányoknak kicsit kidekoráltuk a falat és meglepetésként nyomtattunk nekik fényképeket:

Az egész körülbelül egy óráig élte túl, utána a lányok leszedték a képeket a falról és elrakták maguknak. Kicsit nehezen érintett bennünket a dolog, de akkor már nem volt mit tenni. Én ezek után már csak a csomagolással foglalkoztam, másnap indultam ugyanis Nuwara Eliyába, ahonnan már nem Embibe mentem haza, hanem vissza az eredeti helyre, Kaduwelába.

Ezt nehézzé tette, hogy a lánykák felismerték a búcsúzás tényét, és körülbelül két percenként jöttek be a szobánkba, hogy ajándékokat, emlékkönyveket adjanak és aláírásokat kérjenek tőlünk. Kaptam például egy csokor pálmalevél-rózsát :)

0 notes

allashirdetes · 9 years

Photo

levegő folyamatos mozgatása

#fb #trash #pálmalevél #állás #álláshirdetés #extravagáns munka

10 notes · View notes

imeldagreens · 5 years

Photo

0 notes

kincsy · 7 years

Text

Kathina

A következő hétvégén az egyik itteni szerzetes meghívására Colombo-tól délre, Panadurába utaztunk, hogy megnézzünk egy nagyon fontos szertartást, amit Kathinának hívnak, és gyakorlatilag a szerzetessé válás ünneplése egy három hónapos végső tanulási fázis lezárását követően.

Az odaút nagyon hosszú volt, ráadásul a napot tanárok napjával kezdtük, ami abból állt, hogy a tanárok kriketteztek, és hihetetlen módon a nők kivétel nélkül száriban. Hát, én próbáltam ugye szárit, járni alig lehet benne. Ők meg sportoltak. Le a kalappal :)

A szurkolótábor:

A hosszú nap után megérkezve a templomba készítettünk egy kis vörös autentikus akármicsodát magunknak, amit itt mindenki rág, és eleinte még ki akartam próbálni, de mivel nem túl gusztusos sem maga a cucc, sem pedig, ami azután történik, hogy elkezded rágni, inkább kihagytam. Amúgy leginkább a dohányhoz hasonlít, bár annál kicsit több minden van benne:

Másnap reggel hatra kellett menni a szertartásra, és mivel már így is késő volt, gondoltam az engem elszállásoló családnál csak aludni fogunk már. Ehhez képest az eddigi legfinomabb kávét ittam így éjfél körül, egy közel órás beszélgetésbe elegyedtünk, és én már akkor rájöttem, mennyire kedves emberek közé kerültem. Azt az önzetlenséget, azonnali szeretetet még csak ebben az országban tapasztaltam. Mikor azt érzi az ember, hogy annyit kapott, hogy azonnal szeretne valamit adni cserébe, hogy olyan hálás, amit nehéz szavakban kifejezni. És a figyelmesség… Minden reggel teát kaptam még az ágyban, mikor megtudták, hogy első este megcsíptek a szúnyogok, másnapra szereltek fel szúnyoghálós baldachint, külön elmentek reggeliért, mert hát gyümölccsel nem lehet jól lakni reggel… Az utolsó napunkon pedig egész kirándulásra vittek minket, végül ajándékot is kaptunk. Szerencsésnek érzem magam, hogy találkoztam ezekkel az emberekkel.

A királynői szobám:

Reggeli:

A kathina fő ceremóniájáról, az új szerzetesi köntös átadásáról lemaradtunk, pedig becsületemre legyen mondva, én már hat előtt ott voltam. Az egész dolog amúgy hajnali háromkor kezdődött, de még hattól is soha véget nem érőnek tűnt. Főleg ugye, hogy mivel szinhalául volt, mi egy szót sem értettünk, és a pár órás alvás után gyakran erőltetnem kellett a szemem, hogy nyitva maradjon. Amúgy viszont mindenki nagyon örült, hogy részt veszünk ezen a fontos programon, és külön ki is emeltek a szerzetesek a beszédükben. Pár kép a templomról:

Az adomány-fa:

Az ebéd előtt nekünk volt egy szünet, ahol részben ülve elaludtam, részben pedig sétáltunk egyet. Azt elfelejtettem mondani, hogy az ország ezen részén folyamat esik az eső. Az én fáslis, gyógyuló lábamnak ez nem volt túl jó hír, de inkább ezerszer kötést cseréltem, mint hogy otthon maradjak. Utólag inkább megérte volna, mert ezen a tengerparton kívül nem sok dolgot látni itt:

Várakozások közben:

Az ebéd úgy zajlott, hogy hosszú beszéd, szerzeteseknek kínáljuk fel az ételt úgy, hogy megyünk körbe és felszolgáljuk, ami nekem iszonyat furi volt, utána pedig újabb beszéd, és mi is ehettünk. Én addigra már éhenhaltam ötször, de legalább újra ízlett a Sri Lanka-i kaja, plusz, azért szép volt az egész:

Egy kis ebéd utáni alvást követően egy meditációs szoba avatásán vettünk részt, de igazából onnantól kezdve, hogy pihenhettem, aludhattam egy kicsit, nekem már az is mindegy lett volna, ha még öt Kathinát végig kell ülnöm és utána levizsgáznom a szinhala beszédekből. Ezt a hivatalos megjelenést már jobban élveztem.

A főszerzetes original pálmalevél-esernyőjével:

A ceremónia:

Az a megtiszteltetés ért, hogy én áldozhattam az elsők között Buddhának a szertartáson :))

Ezután még meglátogattunk egy templomot, ahol szintén valami special rendezvény volt, és ennek keretei között részt vehettünk egy nagyon különleges vacsin. A lényeg az volt, hogy ez egy ingyen vacsora a templomban azoknak, akik kivárják a szuper hosszú sort. Nekünk ezt nem kellett, rögtön sorra kerültünk. A nők és férfiak elvileg külön teremben esznek, mi valahogy a férfi terembe keveredtünk, és vagy 6-7 vigyorgó fiúval szembe ültünk le, a földre terített szőnyegekre. Ezután kaptunk “tányért”, vagyis valami pálmalevél-félét, és arra pakolták szépen sorban a mindenféle csípős ételeket, amit kézzel, igazi Sri Lanka-i módra ettünk meg. Nem tudom, ettetek-e már rizst kézzel, de nem egy egyszerű feladat. Én többnyire próbáltam más ételekből villát és kanalat alkotni, de ugye azok is lassan elfogytak, így nem maradt más, mint az ügyetlenkedés - amin a Sri Lanka-i fiúk nagyokat vigyorogtak persze. Mit lehetett tenni, én is vigyorogtam, és játszottam az ügyetlen kis európai turistát, ami tulajdonképpen épp voltam, és próbáltam a “köszönöm”-ből álló szinhala tudásommal elkápráztatni mindenkit.

Ezeket az olajokat, vizeket behozzák az emberek a templomba, hogy a szerzetesek megáldják őket, majd ezután a névvel ellátott üvegecskéit ki-ki hazaviszi:

Egészen egyszerű, giccsmentes falikép:

És akkor az örök-élmény vacsoránk:

A vacsi után még a tengerpartra is kimentünk, és egy random meglepetés látogatást tettünk egy Sri Lanka-i családnál, akik ismerik a szerzetesünket. Hát nem is tudom… Ha este tízkor beállítanak hozzám, mikor egész nap, hajnali háromtól fent voltam és dolgoztam a ceremónián, lehet, hogy nem azért jövök idegbe, mert nem tudok elég dolgot a vendégeim elé tenni (ők tudtak!), hanem mert húzzon már a francba az, aki odatévedt. De nem, ez a család egy rögtönzött vacsorát állított össze, és végig ott álltak körülöttünk, szemmel láthatóan örültek nekünk. Mondjuk nem maradtunk sokáig, hagy aludjanak… És itt ettem életem legeslegkisebb banánját is :)

Másnap volt a nagy kirándulós napunk. Először visszamentünk ahhoz a templomhoz, ahol már a gallei kirándulásunkon voltam egyszer, de persze még mindig nagyon szép volt. Itt természetesen áldoztunk, mászkáltunk, ámultunk-bámultunk, utána pedig továbbmentünk egy tök szép arisztokrata kastélyba, aminek azért is örültem, mert ezt még a könyvem sem írta. Most a kastély árvaházként működik, és bár nem rég renoválták, idő közben újra ráférne:

Háttérben a cselédlépcsővel (mi is csak ezt használhattuk, mert a fő lépcső valami nagyon drága fából van, ami eredeti a kastélyban, eszméletlenül védik):

A fő lépcsősor:

Kilátás:

A kastély után a vendéglátóink másik családjánál ebédeltünk; valami hihetetlen figyelmességgel főztek ránk, kaptunk welcome-drinket, kávét, mindent. Még arra is gondoltak, hogy csibefalatokat is süssenek ki az egyébként Sri Lanka-i ebédhez:

Végül pedig egy ősi barlanghoz vittek el, ahol valami nagyon régi, 37000 éves leleteket találtak és most archeológiai terület az egész. Egy kis buddhista templomtól lehet felsétálni a barlanghoz, ahol van egy szórványos vízesés, fekvő Buddha és denevérek is. Már az odavivő út is megérte, olyan gyönyörű volt az egész:

A barlangjárás után pedig végül egy abszolút kedvemre való program következett: vásárlás :) Vettem magamnak egy szárit, ami TUDOM, hogy alapvetően abszolút felesleges, de nem a legdrágábbat választottam, és olyan egyedi az egész. Este Dhanu segített rám adni, hát, szerintem egy órán keresztül csak vettem felfelé. Elég macerás, pláne, hogy alsószoknya és alsó kabát is kell alá, és biztosítótűkkel kell rögzíteni, de szerintem megérte:

Este még azon hülyéskedtünk, hogy a szingli önkénteseknek kellene keresni házastársat az újságban, ugyanis a házigazdáink így találkoztak. Itt eléggé menő úgy házasodni, hogy a szüleid bújják az általam csak offline Tindernek keresztelt rovatokat, ahol azonban képek nélkül vállalja a kedves szülő a kockázatot a megfelelő házastársjelöltek bejelölgetésével. Dhanu vigyorogva magyarázza, hogy ez tulajdonképpen jó dolog, mert a szülőé a felelősség, ha a házastárs nem bizonyul kiválónak. Arról is mesélt korábban, hogy sokszor a friss házasok még azelőtt elválnak itt, hogy az esküvői képek előhívása és albumba rendezése megtörténne, így nem a legbiztonságosabb szakma az esküvői fotózás. Ez az infó nekem némiképp ellentmondásos az előzőekben megismert házasodási és egyéb morálokkal ebben az országban, de ez is csak abban erősít meg, hogy többféleképpen működnek ezek a Sri Lanka-i családok. Mindenesetre így néz ki egy ilyen újság:

Az este végére sajnos a búcsúzkodás ideje is elérkezett, ahol ezeket az ajcsikat kaptuk:

Közös szelfik a napról:

Dhanuval :)

Másnap reggel annyira korán indultunk, hogy valami fél öt körül keltem. Amíg a tuktukot vártam, Dhanu anyukájával ezt a programot néztük a tévében…:

A tuktukból pedig ő vigyorgott rám egész úton az állomásig:

Őt amúgy sok helyen lehet kapni, de nem enednek az árából, és nekem úgy nem buli a piac :)

0 notes