#nonverbális kommunikáció

[idonttalkwithpplhere]

Mosolyogj! Lehet, hogy valakinek ezzel az apró gesztussal feldobod a napját. 😁

#mosoly #mosolygás #őszinte #gesztus #mimika #nonverbális kommunikáció #öröm #apró örömök #az élet apró örömei #ritka #emberek #rohanó világ #érzések #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját

[csacskamacskamocska]

Amit nem szeretsz magadban

Képzeld el, de tényleg gondold végig... együtt élsz valakivel és megkérdezed tőle, hogy mégis, miért? Mit szeret benned, mihez ragaszkodik? (valójában azt szeretnéd tudni, hogy milyennek lát téged) És nagy átéléssel mond valamit, ami... szóval valamit ami neked nem fontos vagy amit te egyáltalán nem szeretsz magadban vagy nem is gondolod, hogy olyan lennél. Gondolhatná azt az ember, hogy juhéj, én nem is tudtam, hogy ez egy értékes tulajdonságom, bár én jobban szeretem magamban azt, hogy figyelmes, türelmes, támogató vagyok, de ezek szerint az is érték bennem, hogy tudok párhuzamosan parkolni. (:D én nem, de biztos van, aki igen) Egyszer a gyerekem megkérdezte az apját, akkor már el voltunk válva elég sok éve, hogy mit szeretett bennem. És ezt el is mesélte nekem. Az apja azt válaszolta, hogy azt, hogy amikor elmentünk valahová, utána hazafelé rettenetesen szórakoztatóan cikiztem szét az egész társaságot. Hát, finoman szólva is, nem voltam boldog, hogy ez a dolog maradt meg benne rólam, amire egyrészt nem is emlékszem, nem is érzem sajátomnak, leszámítva, hogy időnként, főleg ha iszom egy kicsit, akkor laza és szórakoztató tudok lenni. Dehát volt ott sok év támogatás, megértés, törődés. A rugalmasság, a problémamegoldás. Az hova lett? Az energia amit a válás után abba tettem, hogy a gyerekek jó kapcsolatban maradjanak az apjukkal, annak is voltak előzményei. Az nem látszódott? Volt egy másik pasim, aki egyetlen dolgot tudott mondani rólam, hogy szép vagyok. Egészen valószerűtlen érzés volt. Mert persze, jólesett, de mivel amúgy nem egy felszínes pasi volt, hiányoltam az okos, kedves, vicces, vagy valami hasonlót. Merthát a szépség múlandó és mi lesz velem, ha már nem lát szépnek? Én nem láttam magam annak, szóval törékenynek tartottam ezt a tulajdonságot, merthogy másnak nem lát ugye, csak szépnek...

Érdekes dolog, hogy azt szeretnénk, ha a többi ember, pláne akit szeretünk, azt értékelné bennünk, amit mi szeretünk vagy nagyra tartunk magunkban. Csak hát, ő egy másik ember, aki esetleg nem azt mondja amit elvárunk tőle. Másra fókuszál.

Logan egyszer azt mondta, hogy nagyra tartja bennem, hogy minden szar ellenére amiben részem van, talpon tudok maradni. Nem gyakran dicsér mert ez valahogy nem olyan kézenfekvő neki, mint mondjuk nekem, bókbonbonok, nesztek, igazak és ingyen vannak. Szóval mondta ezt, és emlékszem, hogy bennem meg az volt, hogy baszki azt tartod nagyra bennem, hogy az érzelmi életem olyan mint egy teherhordó szamáré? Merthogy azt szerettem volna, ha a nőiességemet dicséri. Éppen ebben szenvedtem hiányt, hogy azt meglássa. Pedig valójában én is büszke vagyok a belső erőmre amivel egyedül is mindig újra talpra állok.

Kaptam én már olyan bóközönt baráttól amitől csak nyüszögtem, hogy jajj, bárcsak valami pasimtól kapnék én ennyi rajongást, úristen mennyire tetszik neki minden amit én is szeretek. Vagyis van, aki számára annak látszom, aminek/akinek érzem magam. Mert pont olyasmikre fókuszál.

Amúgy én rajongó típus vagyok abban az értelemben, hogy szeretem sorolni a választottam jótulajdonságait és makacsul ragaszkodom hozzá, hogy a tudtára adjam ezeket, sőt, ha már nem vagyunk együtt, akkor is mindig elmondom, hogy rendes ember és ez volt benne érték meg az. Talán mert szeretném úgy gondolni, hogy maradandó dolgokhoz ragaszkodom. Amik nem változnak attól, hogy már nem szexelünk.

Nade, hogy én szénné cikiztem embereket... nagyon fura. Vajon miért csináltam? Talán már akkor is a „megérzéseim” voltak, a testbeszéd, a nonverbális kommunikációs jelek. Örülök, hogy a volt férjem jól szórakozott, de azért mint személyiségjegy, ez nagyon gáz.

#kinek játszom és kinek látszom #bókok #tulajdonságok #mások visszajelzése #önismeret #11-01

[suti09]

A Kommunikáció Varázsa

Az emberi kapcsolatok egyik legfontosabb alapköve a hatékony kommunikáció. A kommunikáció nem csupán szavak és gesztusok egyszerű áramlása, hanem egy bonyolult folyamat, melyben különféle jelek, verbális és nonverbális kifejezések egyaránt részt vesznek. Ahhoz, hogy ezt a művészetet megértsük és mesteri szinten űzzük, érdemes elmélyülnünk a kommunikáció főbb kulcsszavaiban. 1. Verbális…

View On WordPress

[csajokamotoron]

Mesterséges intelligencia vezérli a kétkerekű MOTOROiDot

Magától gurul és önállóan egyensúlyoz a Yamaha által fejlesztett MOTOROiD. Most te is megnézheted, hogyan irányítja hangutasítással a gazdája ezt a nem mindennapi járművet. Egy teljesen új, példátlan gép megalkotásakor a tervezőcsapat arra törekedett, hogy félretegye az eredetileg állatszerű formára, háziállatszerű viselkedésre vonatkozó elképzeléseket, és megpróbálták a modell funkcióit és felépítését egy különleges formává optimalizálni. Annak ellenére, hogy a csapat kerülte az állatszerű tényezők lemásolását, a MOTOROiD külseje és mozgása végül mégis nagyban emlékeztet egy házi kedvencre. Hát még, amikor a gazdája - az egyetlen ember, akinek engedelmeskedik, akinek az arcát korábban bescannelte - a  "MOTOROiD, állj fel!" parancsot kiadja. Mintha álmából ébredne, hogy válaszoljon a hívásra, a gép lassan felemelkedik az oldalsó állványról. A MOTOROiD a vezető intő mozdulatára vagy hívására előre mozdul, és néha jobbra-balra kígyózva forgatja a kerekeit, mintha barátságos játékba kezdene a vezetőjével. Annak ellenére, hogy az ember egy géppel beszél, a jelenet inkább egy kutyára és gazdájára hasonlít, akik nyugodtan sétálgatnak, a meghittség és a kölcsönös bizalom érzésével. https://csajokamotoron.hu/a-honda-megteremti-az-egyensulyt-kezdok-alma-vagy-epp-remalma-az-uj-technika/ A MOTOROiD alapját egy olyan újgenerációs motorkerékpár képzi, amely egy önegyensúlyozó mechanizmust tartalmaz. A MOTOROiD-ot alkotó további fontos technológia egy képfelismerő AI-rendszer a motoros arcának és gesztusainak felismerésére, a Yamaha exkluzív AMCES (Active Mass Center Control System) önegyensúlyozó technológiája, valamint egy haptikus ember-gép interfész (HMI), amely a csípő köré fonódik, és célja a motoros és a gép közötti nonverbális kommunikáció elősegítése. Nézd meg te is, hogy működik a MOTOROiD! Ezen élvonalbeli technológiák mindegyikét már a MOTOROiD előtt is fejlesztették egymástól függetlenül. A fejlesztőcsapat célja a külső borítással az volt, hogy közvetlenebb, élethűbb fizikai érzetet keltsen, puha, de szilárd tapintású legyen, és úgy tűnjön, mintha érintésre testmeleget sugározna. Ez az elképzelés vezetett végül a MOTOROiD, mint egy teljesen újfajta jármű megalkotásához. A modell első koncepciója a 2017-es Tokioi Autoszalon nagy durranása volt, azóta tovább fejlődött a technológia.   Read the full article

[kasgaleria]

Freund Éva – Péter Szabina: AKVÁRIUM helyspecifikus multimediális installáció Megnyitó: 2021. december 11., szombat 18 óra Megnyitja: Széplaky Gerda, esztéta, filozófus

Installációnkban a tér egészét kezeljük médiumként, a K.A.S. Galéria belső terének specifikus adottságaiból kiindulva akváriummá alakítva át azt. A párbeszédes forma interperszonális, interszubjektív terét és a nyelvi kommunikáció problémáit hozzuk játékba a tudattalan, kollektív, non-verbális jelenségek fluid közegével. A dialógusvideó a verbális és a vizuális nyelv relációját és működését kutatja. Diszkurzív megnyilvánulásainkkal azokat a szituációkat és helyzeteket keressük, amikor a beszélt nyelv struktúrája megrendül, így az egyik fél egy másfajta meghatározottságba kerül – például mert rosszul értette a másikat, ezáltal védtelenné és zavarodottá válik. Egy ilyen momentumra – amikor egy dialógus folyama megbomlik, turbulenssé válik vagy elapad; amikor a magából értetődésből egy pillanatra kizökkenünk vagy épp kilátunk – egyszerre tekinthetünk vakfoltként, üres helyként, eseményként (mintha álomból ébrednénk, vagy épp álomba térnénk). Ezek folyását követjük az akváriumokban látható videókban. A videók szerkesztésekor – egy poétikus narratívát követve – a jelölők és a jelöltek lineáris szekvencialitása helyett egy omnipervazív koherencia; a spontán felmerülő párhuzamok, analógiák átmeneti feltűnései és megbomlásai mentén haladtunk. Mint a cseppjében is teljességében jelen lévő tenger, az akváriumokba zárt óceáni pre- és nonverbális élményén át szemléljük a jelentésképződés és - felbomlás árapályát. Így reagálunk, a képek és a nyelv médiuma, a nyelvelőttes és -nélküli között ingázva, az üres / túlcsorduló helyek, illetve jelölők mozgásaira, fluiditására – a dialógusban ezek szinte teljesen kiüresednek, az akvárium ágaiban pedig inkább túltelítődnek. Ezáltal próbálunk létrehozni egy olyan, pillanatnyi benyomásokból, emlékekből, érzetekből táplálkozó turbulens, egyszerre kontemplatív közeget, ahol mindezeken túl a látogató és a tér találkozása – mint egy szemipermeábilis membrán – is tematizálható, jelentésteli. A befogadói státuszt, az önértelmezést is játékra hívnánk így: a passzív fogyasztó, a szemtanú, a vendég, az alkotótárs, a „hal”, sat. pozíciói között ingadozva. Az akvárium mikroszinten hordozza magában azt, amit óceáninak hívunk: a határaink annyiban és azáltal megtartók, hogy egyszerre szükségképpen áteresztők is. Facebook esemény --- A hangtér / zene létrehozásában rajtunk kívül Bodnár János Kristóf is részt vett, a végleges változatot ő keverte és masterelte. Az akváriumokat Ádám Istvántól kaptuk. @Akvárium Padlás Köszönettel tartozunk Őrsi Ferencnek a mélytengeri felvételekért, Varsányi Andrásnak a monitorokért, Libel Róbertnek a dialógusvideók fényeléséért, Herczeg Tamásnak a technikai és az installálásban való közreműködéséért! Megtekinthető 2022. január 8-ig, nyitvatartás: szerda-péntek 16:00 - 19:00 vagy előzetes bejelentkezéssel /// Éva Freund – Szabina Péter: AQUARIUM Site-specific multimedia art installation Opening: Saturday, 11 December, 6 p.m. Opening speech by: Gerda Széplaky, aesthete, philosopher The space as a whole is treated as a medium in our installation: considering the special given qualities of the interior of K.A.S. gallery, it is transformed into an aquarium. The artists’ dialogue creates an interpersonal and intersubjective space, which, together with the problems of linguistic communication is brought into interaction with the fluid medium of non-conscious, collective, non-verbal phenomena. The dialogue-video looks into the relation and operation of verbal and visual language. Through our discursive acts we were searching for situations in which the structure of speech is destabilised, creating different contexts for the two parties. Such moments of the flow of the dialogue breaking can be perceived as blind spots, empty spaces or as events (as if waking from a dream or entering a dream). Editing the video, we followed a poetic narrative instead of a linear sequence of signifiers and the signified; an omnipresent coherence, spontaneously emerging parallelisms, the ephemeral presence of analogies. As the ocean is present in a drop, we watch the ebb and flow of the formation and disintegration of meaning through the pre-and non-verbal experience confined in the aquariums. We react to the movement and fluidity of empty and overflowing spaces and signifiers by fluctuating between the medium of images, language and the pre-and non-linguistic. At times, the dialogue becomes completely empty, while the branches of the aquarium overflow. We aim to create a turbulent yet contemplative medium feeding on experience and momentary impressions, where the meeting of space and visitor can be interpreted as a semi-permeable membrane and is meaningful. We may invite the perceiver status and self-interpretation to play: fluctuating between the position of the passive consumer, eye witness, guest, co-creator and “fish”. On a micro- level, the aquarium carries in itself what we call oceanic: our boundaries only contain by at the same time necessarily being permeable, too. Facebook event --- Bodnár János Kristóf has also taken part in creating the soundspace, he mixed and mastered the final version. We would like to thank Ferenc Őrsi for the deep-sea recordings, András Varsányi for the monitors, Róbert Libel for lighting the dialogue-videos and Tamás Herczeg for the technical contribution and help in building the installation. On view until 8 January, 2022 Wednesday to Friday 4 p.m. to 7 p.m. or on appointment.

[communicativeszandra-blog]

4. Reflexió

„A mimika, másképpen arcjáték, az érzelmek tükre. Az öröm, a szomorúság, a félelem, a harag, a düh, az indulat, az undor, unalom, érdeklődés, együttérzés, sajnálkozás verbális közlés nélkül is kiolvasható az arcokból.” (Forgó, 2011., 131.o.)

A nonverbális kommunikáció egyik alappillére az arcon megjelenő izompároknak a csoportosulása. A testtartás és öltözék mellett ez is könnyen informálja a társadalmat az egyén aktuális attitűdjéről.

A témában izgalmas kérdés, hogy meddig tudja az ember színlelni az érzelmeit, valamint ha ezt rendszeresen teszi, mikor válhat ez a valós kifejeződésévé? Van-e olyan mimika, amit nem tanultunk és mégis megmarad felnőtt korra? Lehetséges, hogy az autisztikus emberek megtanulják ezeket a mimikákat és természetessé váljanak számukra?

A kommunikáló felek eltérő ember-, egyéb kognitív sémák ismeretének hiánya is lehet probléma, és az ezekre adott válaszuk is konfliktusokba keverhetnek bárkit. Ezt a mai magyar közegben is így látom. A különböző társadalmi rétegek másképp kommunikálnak. Az alacsonyabb rétegek tagjai általában alig használják tudatosan a nem verbális kommuniációt és a szóbeli közléseik is szűk szókincsből építeznek. Ezeket általában a saját környezetükből merítik, a jobb módúak különböző szenny műsorokból. Ezzel szemben a középosztály már az iskolai tanulmányaik során is sokat fejlődnek mindkét téren, de a különböző szépirodalmak különösen árnyalttá tudják tenni a tanulók jelrendszerét. A jól előadó tanárok remek hatással tudnak lenni az ifjúságra, de a magasan kvalifikált főnökök is tudják segíteni munkatársaik megnyilvánulásait. Az érett kapcsolatkban gyakran cserélődnek az információk abban, hogy az emberek milyen mimikát mutattak, amikor éppen valamit érezték, így segítve a későbbi együttműködést. Pozitív elmozdulást látok ezen a területen Magyarországon. Egyre több iskolában van kommunikációs foglalkozás. Egyre több szervezet tagja szervez tréningeket, ahol alapvető tényeket osztanak meg a résztvevőkkel és gyakorolnak be a későbbi hatékonyságot növelve.

A mimika gyakran megtévesztő az egyéb információk mellett, de a helyes verbális kommunikáció tud ennek a problémának a kulcsa lenni.

#kommunikáció #elmélet #reflexió

[idonttalkwithpplhere]

#könyvrészlet #könyv #ismeretség #emberek #megkülönbeztető jegy #sajátos tulajdonság #sajátos mozdulat #személyiség #kinézet #nonverbális kommunikáció #felismerés #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #érzések #benjamin black #a fekete szemű szőke

[csacskamacskamocska]

Hazugságvizsgáló

Ezzel a címmel találtam egy podcastre és most tele a fejem izgalommal. Azt mondja, hogy azt, akit ismersz, azt nem tudod profilozni és nem tudod monitorozni a testbeszédét. Közbeszól a megerősítési torzítás. Hogy eleve van egy prekoncepciód és csak az önigazoló dolgokat vagy hajlandó észre és figyelembe venni. A többi, nemcsak hogy nem okoz kognitív disszonanciát, de egyszerűen NEM LÉTEZIK. Úgy éreztem, hogy hirtelen magyarázatot kaptam egyes politikával kapcsolatos jelenségekre. A kognitív disszonancia feltételezi, hogy látod az ellentmondásokat, csak nem tudsz vele mit kezdeni. Ott van lehetőség, hogy végül valami módon a valóság kerül elfogadásra. A megerősítési torzítás egyszerűen vak azokra a dolgokra amik nem igazolják az ember prekoncepcióját.

Volt még egy dolog, az egoról. Aki beszélgetés közben a szavadba vág azzal a kijelentéssel, hogy ő tudja, hogy mit fogsz mondani, abban égig ér az ego. Azt gondolja, hogy tudja. Azonnal akarja a figyelmet, a saját gondolatai elfogadását általad, és fogalma sincs róla, hogy ezzel az egoizmussal mennyi sokat veszít. Pedig, ha meghallgatná, tanulhatna belőle és megdöbbenne azon, hogy a másik ember miket oszt meg vele és a kölcsönös figyelem érzése milyen elképesztő dolgokat hoz ki az emberekből. De többnyire nincs kölcsönös figyelem.

Eszembe jutott, hogy múltkor rámpirított egy barátom, hogy nem fejezem be a mondataimat. Szörnyen zavarba jöttem és elgondolkodtam utána, hogy valóban. Amikor vele beszélek, akkor ez fokozottan így van, de amikor másokkal beszélek, akkor is gyakran előfordul. Nem kéne beszélnem. Erre jutottam, miközben ez egy csapda. Azért nem fejezem be a mondataimat, mert miközben beszélek a másiktól nulla visszajelzés érkezik. Úgy érzem a falnak beszélek, úgy érzem, hogy unalmas és érdektelen amit éppen mondok. Nincs mosoly, nincs bólogatás (ezzel szokták az emberek a figyelmet és az "értem"-et jelezni), semmi, csak lehajtott fej vagy rezznéstelen tekintet, mint egy vallatáson, ahol a kihallgató figyel, hogy nehogy elárulja magát. Olyan emberekkel, akik nyiltan kommunikálnak, akik a gesztusaikkal, a tekintetükkel visszajelzik az érdeklődést és a figyelmet, olyanokkal szemben ez csak annyira fordul elő velem, mint a mondat végén a három pont... valami itt még van, amit találj ki, rád bízom. Amúgy biztos rém bosszantó lehet. :/

Rengeteg új infóhoz jutottam a regényemhez, úgyhogy most kezdem az első adástól és jegyzetelni fogok. Nagyon piszkál engem ez a testbeszéd és monitorozás meg profilozás, hogy rosszul ítéljük meg azt, aki közl áll hozzánk. Oh, és leszámoltak egy legendával, amit én is sokszor hangoztattam. Hogy a kommunikációnk 93%-a nonverbális és a nonverbális gesztusok felülírják a verbalitást. Nos, nem így van, illetve csak kivételes esetben, csak akkor, ha azt kell megítélni, hogy valaki vonzódik-e hozzánk. Akkor valóban a nonverbális kommunikáció a meghatározó (a párzás baszdmeg mindent visz :D). Egyébként a kommunikáció alapja a közös nyelv.

Ah, de tanultam egy remek pasizós/csajozós taktikát így testbeszédileg. Ha észreveszed, hogy valaki néz, ránézel, elkapja/lesüti a szemét (rajtakapottság érzés, ösztönös szégyen) és nem tudod eldönteni, hogy tetszel vagy a pattanást bámulja az orrod tövében, akkor menj arrébb, menj kicsit távolabb és nézd meg, hogy akkor is keres-e a tekintetével. Ha igen, akkor érdekled. (vagy akkora a pattanásod, hogy a Holdról is látszik :D :D)

Hát, millió ellentmondás keletkezik ám így is (a hozzánk közelállóakat tényleg nem tudjuk monitorozni), mert aki szorongó vagy aki felelősséget érez, aki gondoskodó típus, az akkor is követni fog a tekintetével, ha semmit sem akar tőled, csak kontrollálni, uralni a helyzetet, készenlétben van. Szóval elmondták, hogy ez csak egy jel, de millió ilyen apró, hosszasan szándékosan nem kézben tartható jelből lehet leszűrni dolgokat. Mondjuk nem ilyen kis vicceseket, hogy Józsi akar-e baszni velem, hanem súlyos dolgokat. Mondjuk a megvetést. Ahogy megrándul Józsi szája. És egész addig, amig nem tudatosítják benned, hogy ez a megvetés jele, addig nem érted a rengeteg ellentmondást. De vajon a valóság ez vagy ez is a megerősítési torzítás? :D Ugye? A lényeg, hogy kommunikálni kell, mindkét ember felelőssége a kommunikáció, ha valaki fontos neked, akkor kommunikálj empatikusan, hallgasd meg, figyelj és SOHA NE FÉLJ! Mert mi történhet veled?

#A hazugságvizsgáló #kapcsolat #kommunikáció #testbeszéd #megerősítési torzítás #10-17

[csacskamacskamocska]

Szómágia és gesztusnyelv

Nem tudom mennyire pontos a definíciója a szómágiának, de jó hosszú, van többféle értelmezése. Röviden: Szavakkal űzött varázslat, ráolvasás, illetve a nyelv politikai célú eltorzítása, mely a szavakat önkényesen másként értelmezi. Én nem ezt értem alatta. Szómágia a szavak használatának tulajdonított többletüzenet. Hogy bizonyos szavak használata valami mást is kifejez az alapvető jelentésen túl. Nézzük mekkora különbség van a között, hogy azt mondod, nem szeretem amit csinálsz, meg a között, hogy undorító amit csinálsz. Nyilván nem szeretek undorodni vagyis mondhatni ugyanaz. Az undorban harag vagy gyűlölet, elutasítás. A nem szeretemben benne van, hogy jobban szeretnélek, ha nem tennéd. Ha szeretsz valakit, nem használod az undor szót vele vagy a dolgaival kapcsolatban. Csűrés csavarás, közös nyelv egy kapcsolatban, túlagyalás? Mindenfélének lehet mondani, de azt hiszem azokra, akik fontosak nekünk, úgy rá tudunk hangolódni, hogy pontosan tudjuk, a szó amit alkalmilag használ milyen többlettartalmat (érzelmet) fejez ki. A közlő csak elmondta amit gondolt. A vevő pedig nem pontosan tudja, hogy mi ütött, vagy simogatott, hiszen a közlő nyugodt hangon beeszélt, semmi sokk. A szómágia mégis hat. A kimondott szavak nagyon nagyon erős, személyiség és sorsformáló hatással vannak vagy tudnak lenni. A szómágiával építést és rombolást is lehet támogatni. Van aki pontosan tudja, és e szerint válogatja meg a szavait. Van, aki csak ösztönösen, de ha rákérdezel érzi a különbséget. Hoszzú időn keresztül azt mondták, hogy a kommunikáció 80%-a nonverbális. De nemrég olvastam róla, hogy ez tévedés. A beszéd az elsődleges kommunikációs forma, a gesztusnyelv kiegészíti. Az viszont igaz, hogy amikor a beszéd és a gesztusok nem fedik egymást, akkor a gesztus jobban hat. Egyszer összevesztem egy barátommal. Elég végletesnek tűnt a dolog. Vagy két hónap múlva találkoztunk egy rendezvényen, szia szia, okés fátylat rá, felejtsük el a vitánkat. Egymás mellé kerültünk az asztalnál és az egész rendezvény alatt úgy ült, hogy az asztalra támasztott ökölbe szorított kezével fityiszt mutatott nekem. Soha előtte és utána nem láttam őt ezzel a kéztartással pedig ismerem jópár éve. Mondhatom akkor, hogy nem volt őszinte a megbocsátása? Nyilván. Én többnyire az érintéssel buktatom le magam. Nem szeretlek, nem kellesz, haragszom, de nem tudlak nem megérinteni. Pfff. Mindent tudok kontrollálni, de pont ezt nem, ami meg azért elképesztő, mert kifejezetten nem vagyok tapogatós. Mindkét dolog valójában akkor kap jelentőséget, ha valami nem jól működik egy bármilyen kapcsolatban. A szómágia felfedezéséhez ismerni kell a másikat, a verbális képességeit, a szókincsét, szóhasználatát, követni mikor ki vagy mi imponál neki, vesz fel új szavakat, kóstolgat értelmezéseket. A szómágia egy jó szó, ami önmagán túlmutató, kicsit pszichós, kicsit ezós, olyan „tudod mire gondolok!” szó. :) A gesztusnyelv megfejtése viszont több veszélyt rejt mert valószínűleg vakok leszünk a valóságra és a saját tudatalattink tükröződését fogjuk látni. Illetve ott van még, hogy minél idősebb valaki és minél inkább azonosul valamiféle szerepével, annál koherensebb lesz a gesztusnyelvi kommunikációja, ritkábban és alig érzékelhetően árulja el magát. mert az nagyon fontos, hogy nagyobbrészt hiszünk-e a mondanivalónban, hiszen, ha igen, akkor nincs rejtegetnivalónk és a szöveg a képpel szinkronban lesz.

Ezek csupán az én gondolataim, nem tankönyvi megfejtések, úgyhogy fenntartom magamnak a tévedés és a felületesség jogát, de majd a disszertációmban alaposabb leszek! :D

#szómágia #gesztusnyelv #kommunikáció #06-23

[csacskamacskamocska]

Egoista vagyok

Logan szerint. Finoman fogalmazott: "minden oroszlán narcisztikus valamennyire" Ez ugye felveti a kérdést, hogy akkor hisz a horoszkópok szerinti besorolásban? Az is igaz, hogy nála szűzebb szűzet nem nagyon ismerek és szerintem ezt be is látta, hogy nagyon ráillik a dolog az összes jó meg rossz tulajdonsággal. (Kérdés, hogy mi jó és mi rossz.) Egy pár pillanatig bántott a kijelentése, mert a fene se akar egy egoista baromnak látszani annak a szemében, akit szeret, de aztán túlléptem rajta. Ha ő erre a részre akar fókuszálni, akkor az isten se veszi el tőle ezt a meggyőződését. Én meg nem fogok azon erőlködni, hogy az ellenkezőjét bizonygassam. Sőt. Persze, van olyan ember, akinek csak a lelki sérült, önkontroll nélküli, hisztérikus ember elég jó. Abban nem látja az önzést. Az szegény csak szenved az élettől... én meg egoista módon megpróbálok egyedül elboldogulni. A nők jobbak a gesztusnyelv felismerésében. És sokkal több hangszínt képesek használni, hogy befolyásolják a környezetüket. Evolúciós okai vannak ennek. A kutatás kiterjedt a világ sok tájára, szóval nem kapcsolódik sem életkorhoz, sem területhez. Talán ezért van, hogy a nőknek jobbak a "megérzéseik". A kommunikáció 65-80%-a nonverbális. (különböző helyeken eltérő számokat olvastam). Végeztek egy kísérletet, amiben hang nélküli jeleneteket kellett értelmezni. A férfiak 50 % körül értelmezték helyesen a gesztusokat, a nők 70% felett. Talán ezek miatt a plussz infók miatt tűnnek a nők a férfiaknak érthetetlennek, túlagyalósnak, miközben mi nők meg értjük egymást, hiszen LÁTTUK, hogy mit csinál a másik. És a nők hazudni is jobban tudnak, éppen ezek miatt az ismeretek miatt. A gesztusnyelv nagyon érdekes dolog. Viszont bosszantóak azok a leírások, amik néhány jelzésre egyszerűsítenek fontos dolgokat és nem veszik figyelembe, hogy bár a gesztusaink árulkodóak, az erősségük vagy a valódi, árnyalt jelentésük nagyon is függ az adott személytől. Ha valaki gyakran a sliccéhez kap, hogy ellenőrizze, hogy nem maradt-e nyitva, az lehet a férfidominancia nagyon kifinomult jelzése, de lehet egy kényszeres cselekedet is, ami mögött a megszégyenülés gyerekkori terhe áll, de tulajdonképpen, végülis mégis a férfidomionanciáról szól, hiszen felnőttként már kézben tudja tartani a dolgot. Szóval ismerni kell a másikat. Akkor jobban érthető a gesztusnyelvartikuláció. :D Én pl nem tudom elviselni, ha ruha van a nyakamon. Garbót, de magasan záródó ruhát sem tudok hordani, mert folyton rángatom a nyakát, fulladás érzésem van tőle. Ha olyan helyre megyek, hogy zárt felsőt kell felvennem, akkor öntudatlanul rángatni fogom a ruha nyakát. Ami a gesztusnyelvben a hazugság jele. Lehet mondani, hogy hazudok éppen, hiszen olyan öltözékben vagyok, olyan szerepben, ami nem igazán az enyém. Ugyanígy, amikor nem fázásból húzom az ujjam végéig a pulcsit, akkor nem bírom azt se, ha az alkaromon ruha van. Meleg, idegesít ahogy birizgálja a csuklómat. Dekoltázs, alkarmutogatás, a gesztusnyelv szerint egy szexgép vagyok. (oké, de jó lenne ha már valaki kivenne a dobozomból :D) Van ami pl zavarba ejt amikor a csapattal videochatelek. Az emberek ugyanúgy leadják ezeket a mindenféle jelzéseket, de nem lehet tudni, hogy kinek szól!!!! Sakkozgatok, sakkozgatok, de furcsa dolgok jönnek ki. Miközben ez éppen az, amit észből nem lehet dekódolni, csak megérzésből. Amit viszont torzít, hogy mindenki csak egy kép előttem a monitoron vagyis mindenki "nekem jelel", miközben olyan is van, aki közben a tumblit pörgeti. :D A szánk beszél, a testünk árulkodik.

#gesztusnyelv #nonverbális kommunikáció #04-27

[communicativeszandra-blog]

3. Reflexió

A ki- és ki nem mondott közlések kapcsolata

„ A szóbeli közlést kiegészíti nem tudatos, nem is mindig szándékolt automatizált cselekvés, amelyek kiegészíthetik, alátámaszthatják, de helyettesíthetik is a verbális kommunikációt.” Forgó Sándor: A kommunikáció elmélet alpjai, 119.oldal

A fenti idézet legelemibb mondanivalója az, hogy a verbális kommunikáció önmagában nem hordozza az üzenet egészét, azt a nonverbális jelzések mindig kiegészítik vagy adott esteben felül is írhatják az szóbeli közlést. Egyszerűen nem megengedhető, hogy a közvetlen kommunikációban legalább a beszélő megjelenését, jellemét és testbeszédét ne vennénk figyelembe – az elhangozott üzenten túl-  a valódi információ megismerésének érdekében.

A testbeszédet illetően érdekes lenne olyan kutatást indítani, ahol azt vizsgálnák az alanyokon, hogy az adott testbeszédet az ember melyik szocializációs környezetben sajátította el, esetlegesen automatikus-e a cselekvése. Az elmúlt évtizedek alatt vajon mennyi új testtartás, mimika lett bizonyos korosztályok sajátja egy-egy televíziós műsor miatt. Vajon bizonyos jelzések kaptak-e egyes filmek vagy egyéb műsorok miatt olyan jelentéstartalmat, ami miatt a régebbi tartalmát felül írta?

A mai magyar vendéglátás gyorséttermi részlegéről van személyes tapasztalatom. Fontosnak tartom, hogy az alkalmazottainkat tudatosan képezzük arra, hogy a szavaikban miben képviseljék a vállalatunkat. Már nem csak arra kell ügyelni, hogy mindig köszönjenek előre a vendégeinknek vagy mindig mondjanak köszönetet. Már ki kell téreniük arra, hogy alapvetően sosem legyenek háttal a vendégnek, valamint a kimondott szavakat a megfelelő, barátságos hangnemben mondják. A megszövegezett szabályokon túl még fontosnak tartom, hogy csapatkoordinátorként igykezzünk megismerni a munkatársaink személyes és általános metakommunikációját, hogy a későbbi közös munka folyamán az utasításokat minél hatékonyabban tudjuk kiosztani, ezálatál növelve az étterem hasznát.

#kommunikáció #elmélet #reflexió