#nincs otthonom

[starmythelonesurvivor]

Itt állok a varroda ammónia szagú mosdójában, és érzem a mindjárt kitörő sírást. Olyan régóta bennem érlelődik, hónapok vannak, jó lenne kiadni, de nem ez a legmegfelelőbb alkalom. Vissza kell mennem, és készülni a vizsgára, ha én ebből majd jövőre szeretnék pénzt látni a duális okj-ből. Tegnap este óta tajtarozom nagyanyámat, reggel elhoztuk hozzánk, legyünk ott. Nem bír megmaradni. Vigyem haza, mielőtt elmennék a varrásra, nem akarja megvárni anyámat, haza akar menni. Könyörgök, hogy majd este süt anyám kenyeret, meg kártyázunk. A végén màr felordítok, akkor maradjon magának. Jó, de akkor mielőtt elmész igyál már, nem ő màr ivott, kiönti. Jó, akkor ittál, nem érdekel. A kaját tessék, rakd be a szatyrodba. Kulcsod megvan, meg. Hàt az ajtóig vittem, már késésben voltam. Anyám hív, engem kitagad, többet ne menjek haza, csak a gond van velem, utál engem, egy csalódás vagyok, nagyanyám ott ül a portán a munkahelyén, a nyaraló kulcsát vette el, nem néztem meg rendesen. Zokognék. Gyűlölöm anyámat, elegem van nagyanyámból, nincs családom, nincs otthonom. Ma a nagynéném is 10 percen keresztült ordított velem a telefonban, ne menjek oda karácsony előtt, csak kellemetlenség vagyok. Most akartam végleg kilépni ebből a pokoli kapcsolatból. Küldök egy üzenetet neki. Bepötyögöm, nagyon szeretem.

[osszeroskadva]

Megmondtam, hogy sosem fogok hazaérni

Nekem nincs otthonom

- 23:03

#magyar #idézet #idézetek #fájdalom #magyarul #magány #egyedül #saját #gondolat #család #otthon

[a-kaosz-istenno]

Otthon

Nincs már otthonom, Hideg van és fázom .. Nincs már ki meghallgason, Csak magamban síkoltozom A helyzet ugyan az mint régen , Csak most már nincs menedékem ..

-Rita🥀

#szerelem #love #hiány #fájdalom #saját gondolat #i hate it #tumblr #félelem #cute #hate

[takemetochurch13]

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem

Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem

Ködös a múltam, nem ismeri senki

Nincs otthonom, nincs hova visszamenni

#szeretet #igazsag #szeretlek #magyar #nagyon szeretlek #legjobb #mindenem #mindig csak ő #szeretem #hianyzik #hianyzol #mindig #legfontosabb #mindennél jobban #szükségem van rád #minden róla szól #hiányzol #igaz #igazság #mindennéljobban

[dedibelyegei]

Is this some fuckin nightmare?

Nos, hát itt a magyarázat, miért lepődtem meg magam is az előző poszt elején, hogy vannak hongkongi bélyegek, mivelhogy tele van az otthonom II.Erzsébet miniatűr másaival, mint az fent láthat��. Természetesen a legtöbből nem egy van, szóval így amikor elkezdtem szétszálazni, akkor tűnt fel, hogy nem mindegyik brit bélyeg. Na de most azonban ezekről lesz szó, és egyébként Erzsébet itt is debütöt hoz, mert meglepő módon angol bélyegek sem szerepeltek itt eddig.

Talán sejthető, hogy ez a tizenkét darab, közel sem egy sorozatot alkot, már csak az ismétlődő értékek miatt sem, különböző színekben. Tulajdonképpen ezt a dizájnt évtizedeken keresztül nyomták, különböző címletek és színek kombinációjában, szinte minden évben új variánsokat kiadva, úgy hogy persze mellette forgalomban maradtak a korábbiak is. A fent látható bélyegek nyolc különböző évből és sorból származnak, nyilvánvalóan nagyon nagy mennyiségben, de azért vannak köztük a semminél kicsit értékesebbek vagy érdekesebbek, illetve a tömegnyomás ellenére itt is picit látszik az Erzsébet rajongás mint jelenség létezése. Időrendben fogunk röviden végigmenni rajtuk:

1977: Hátulról a második, a világosabbik 50 pennys már közelíti az 50 évet korát tekintve is. Érdekessége a többiekhez képest, hogy magányos, nincs több tagja a sorozatnak. Talán emiatt, vagy kitudja, de van némi értéke, a csúnyán nyomottak is egy 100-asért mennek, egy ilyen mint itt fent inkább 200-300 forint.

1980: A világoszöld 12 pennys a következő, 44 évével, meg is fakult, színe már inkább az ebben az évben kiadott 17 pennysére hajaz. Ez már egy négytagú sorozat volt, köztük sajátos, nem egész pennys névértékekkel, mint a 13,5 vagy 17,5 pennys. Hát igen, akkoriban még fél pennynek is volt értéke úgy fest. Értékét tekintve nem mutat sokat, egy használatlan példány kóstálhat olyan 150 forintot. A teljes sorozat megy postatisztán egy ezresért kb.

1981: A lilás 18 pennys - szintén megfakulva - már egy hatos sor ötödik tagja, egy évvel későbbről. Hasonló értéket képvisel, mint az előző 12-es, tisztán talán inkább már 200 forint ér egy jó példány. A teljes hatos sorozat, itt is egy olyan ezrest ér.

1983: Ebből az évből ketten is valóak, a 16-os és a 17-es darab. Ezt a kollekciót még nagyobbra duzzasztották, már hét gonosz királynő van benne. Értéke is kicsit jelentősebb, a legkisebb három és fél pennystől eltekintve, mutatnak két-háromszáz forintot a bélyegek, persze postatisztán. A 31 pennys, legnagyobb bíborszínű még nyomva is hozza ezt. A teljes sorozat 1.500-2.000 forintért szerezhető meg.

1984: Az orwelli évből is két bélyeg való, a 13-as és a másik, olivazöld 18-as. Ez meg egy ötdarabos sorozat lett, a fenti kettő a két alsó tagja. Ezek nem bírnak túl jó értékkel, érdekesség, hogy viszont készültek belőlük 'szél' verziók, tehát a bélyegív két szélén található példányoknak nem volt perforált vagy a jobb, vagy a baloldaluk, attól függően melyik oldalon voltak. Az ilyen példányok érnek 200-400 forintot akár. A 13-asból láthattok egyet a lenti képen, a második. A teljes sorozat (fogasak) használtan már ilyen 400 forintért van, tisztán pedig 1.200 körül.

1988: A 14-es és 19 pennys bélyegek vannak ebből az évből, egy tekintélyes, 8-as soriból, szintén a legkisebbek. Itt is készültek nem perforált verziók minden oldalról, és a sarkok sokat is érnek, akár 3.000 forintot is (tehát aminek két oldala egyenes teteje, meg az egyik széle). A normál verziók itt sem nagyon izgalmasak, túl a 19-es vad rikító színén. Azért persze, ha a teljes nyolcas sorozatot szeretné az ember jó állapotban, az így is 2.000-2.500 forint.

1990: A másik, szétpecsételt 50 pennyssel már megérkezünk a '90-es évekbe. Ez a bélyeg két verzióban létezett, ami itt megvan az az izgalmasabb. Bár a pecséttől elég rosszul látszik, de a bélyeg 'dereka' alatt kétoldalt látható egy szünet a fogazatban, úgy tűnhet mintha hibás lenne, leszakadt volna, azonban ez egy szándékos különleges nyomási mód, amit nem igazán figyeltem meg még más országnál. Egy úgynevezett szélesebb, elliptikus perforáció van a bélyegen. Ez is egy önálló bélyeg, annyi, hogy nyomtak belőle normál módon fogazottat is, abból kevesebett, így az egy picit értékesebb, de ez is ér 150-200 forintot így összenyomkodva is, postatisztán akár 1.000-ig is elmehet.

2011: Közel negyvenéves utazásunk végére érve, a két első darabot, a kettő és tizenegy pennyst érjük el, amik már XXI.századi bélyegek. Ezeken már sokkal szebben megfigyelhető a már fent említett elliptikus perforáció, illetve a régi bélyegekhez képest, ezek már öntapadósak voltak, nem kellett őket nyalogatni, mint a régi szép időkben. A sorozat öttagú egy pennytől húszig terjedően. Mivel még elég újak, nemigen van jelentős értékük, ha megvan mind az öt újkorában, az egy 800-1.000 forintot azért képvisel.

Most egy darabig nem lesz több II.Erzsébet királynős bélyeg, ezt megígérhetem.

#bélyeg #stamp #united kingdom #nagy-britannia #great-britain #1977 #1980 #1981 #1983 #1984 #1988 #1990 #2011 #II.Erzsébet #II.Elizabeth #queen #queen elizabeth ii #királynő #2 penny #10 penny #12 penny #13 penny #14 penny #16 penny #17 penny #18 penny #19 penny #50 penny

[egy-lany-blogja]

Nem akarok többé

Egyedül járni a sötét utcán

Én nem akarok többé

Agyalni azon, ami elmúlt már

Nekem mindenki mondta, hogy vigyázzak

Aki várta, hogy hibázzak

Én lettem az, aki elromlott

Te meg, aki ettől nem boldog (áhh)

Tényleg ezt akarjuk?

Mi a célunk, merre tartunk?

A kapcsolatunk, elfutott nyár

Hogyan is állunk, nem tudom már

Én soha nem tettem volna semmit azért, hogy neked ártsak

Én akartam hinni bennünk

Én soha nem hittem, hogy te leszel, akit meg kell, hogy bánjak

Nem tudom, mennyi van bennünk

Hogy színes-e még vagy szürke

Hogy igazából kihűlt-e

Hogy ki leszek-e miattad ütve

Agyalok rajtunk padokon ülve

Rólad szól a szomorú séta

Mikor a telefon néma

Börtönrácsot rajzol rám

Az emlékek árnyéka

Én menteném a menthetőt

De már nem tudok úgy érezni többet

Ez a hely már rég nem az otthonom

Hazafele sétálok belőled

Elengedni túl nehéz

Ha veled vagyok egy egész

Nincs ott bennem, akit te kerestél

És én se lelem benned, akire vágytam

#magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat #magyar idezet #zene #zeneszoveg #magyar zene #erzesek #szerelem #szeretet #káosz #bizonytalansag #elengedni #egy egesz

[pszeudoertelmisegi]

Vélemény: eszméletlen kurva sok hibája volt a pécsi EKF-nek, de így 13 év távlatából azt látom, hogy a szubjektív jólét szempontjából sokkal jobb hely lett Pécs. Az autómentes belváros a legjobb dolog, ami valaha történt. A külvárosi közterületek (Uránváros, Kertváros, Tettye stb.) sokkal alkalmasabbak lettek arra, hogy a helyiek közösségi életet éljenek. A múzeumi utca szerintem csodás, a Tudásközpont a második otthonom volt, a Kodály Központ meg tényleg csecse (bár valószínűleg tényleg túlzás egy Pécs méretű városnak). Nyilván minden még ezerszer jobb lenne, ha a politika nem taknyolta volna össze ezt az egészet, de összességében úgy látom, hogy néhány értékes dologgal gyarapodott a város. (Plusz szerintem a pécsi EKF koncepció a kultúrának egy szűkebb fogalmával operált, a projektek így időtállóbbak tudtak lenni.)

Hogy látom eddig a veszprémi EKF-t? Nyilván itt is lopnak. Nagyon erősen kommunikálják, hogy tanultak Pécs hibájából és a beruházások helyett a programokra koncentrálnak, ennek ellenére folyik el a pénz sok esetben megfoghatatlan beruházásokra. Talán ebből az ActiCity-ből lesz valami, de szerintem Veszprém ezzel csak egy felturbózott művházat és egy tágasabb belvárosi zöldövezetet nyer egy olyan területen, ami eddig is autómentes környezetben volt. Jelenleg nem látom, hogy mit nyer a Veszprém-Balaton régió hosszútávon ezzel az EKF címmel. Például a nagyobb EKF programpályázatok általában úgy néznek ki, hogy elvileg csak azokat támogatják, akik olyan programot találnak ki, ami később képes lesz az önfenntartásra. A kiírásokból számomra nem derült ki, hogy bevasalják-e bárkin is, hogy ha mondjuk 2024-ben vagy 2025-ben már nem óhajtja megszervezni.

Ráadásul engem személy szerint idegesít, hogy 2020 óta lényegében minden helyi programra, projektre rásütik az EKF brandet és úgy működik ez az egész, mint valami multi, ami próbálja tömegével eladni az újonnan felcímkézett szar kis felhígított termékeit. A nagy számok törvénye alapján néhány program-projekt egész jónak vagy ígéretesnek tűnik, bár én úgy látom, hogy ezekre éppen helyben nincs igény, viszont Budapestről és más városokból szívesen jönnek ide emiatt pl. a Holtszezon, a fenntarthatóság emiatt kérdéses szerintem.

Summa summarum, míg Pécs legalább egy új és élhetőbb városképet nyert az EKF-fel, addig szerintem Veszprém csak néhány jó emlékkel fog gazdagodni, az EKF-fel együtt elillan innen a kultúra is.

#Pécs #Veszprém

[petra-ovoneni]

"Haza akarok menni, mondtam csendesen, éreztem, hogy ami van, az nem igaz. Csak utólag jöttem rá, hogy átvertem magamat, de átverni mást sem akarok. Ahogyan a másik is engem, mert ez együtt jár. Ő mint hiéna vetette rám magát, hogy feldaraboljon, mint húst a vágódeszkán, s a fejsze a tárgyával nem valósan kommunikál, csak funkcionál. Ebből érzed, hogy nincs jelen, magának bizonyít, veled nincs párbeszédben. Az ágyneműbe kapaszkodtam, meg a könnyeimbe, csakhogy ne érezzem annyira az űrben magam. Azt éreztem, minden érintés fáj, egy nyílt seb vagyok. Az otthonom biztonságosabb, mert ott a realitás. Ott minden sarokban van egy emlék, az egyikben ütött, a másikban fojtogatott, a harmadikban rám kiáltott, a negyedikben hátat fordított – ott egyből magamhoz tértem a nosztalgia hívásából. De idegen térben elvesztem, kiszolgáltatottá váltam, kislánnyá, nem érzékeltem önmagamat, nem tudtam védeni a határaimat. Ott védelmet akartam, amit a másiktól vártam, s ezért a fedezékért cserébe a testemet is odaadtam.

De ez a félelem, ez a fájdalom, ez a magány, ez a kiszolgáltatottság ez az érzelmileg és fizikailag elhanyagolt gyerekkor íze. Ezt akarjuk nem érezni egy másik testen át. De mégiscsak érezzük, ha a testen túl is létezünk. Érezzük, és a hátunkon kell hazacipelnünk, mert senki nem veheti át tőlünk, és senkire rá se terhelhetjük. Ez a mienk. A saját magányunk. És amíg eltagadjuk, addig önmagunk előtt is hazudunk. Addig átmegyünk valakihez, úgy, hogy ott sem vagyunk.

Haza kell menni. A szégyenhez. A bűntudathoz. A félelemhez. A fájdalomhoz. A veszteséghez. A kudarchoz. A magányhoz. A tévedéshez. Az önátveréshez. A hazugsághoz. Ott kell ülni vele. Kicsinek kell lenni. Ölbe venni. Megérteni. Elfogadni. Átélni. Hordozni. Elbírni. Elviselni. Kihordani. Megszülni. Megszeretni. Megismerni. Megérezni mindenkor, ha működésbe lép. És megvédeni. Nem elmenekülni.

A fájdalom legmélyébe léptem akkor. De már a józanságba. Tudtam, hogy nincs visszaút a férfihoz, akit elhagytam. És tudtam, hogy nincs most út előre sem, máshoz, máshova. Csak a tömény hazugság fájása égetett a bőrömön, egészen a legbensőmig hatolóan. Hiába húzna a félelem vissza, a beszűkülésbe, magamat kell kitöltenem. Kislány voltam, és úgy döntöttem: innen már csak szeretetben nevelem fel önmagam."

(Hipnózis 6-kor, részlet)

#Tisza Kata #megjelenő

[nemondoksemmit]

Adj otthont a lelkemnek, egy helyet aminél nincs biztonságosabb, ahova bármikor bármivel fordulhatok, csak ennyit kérek. Légy az otthonom és én soha nem hagyom el azt.

#tumblr magyarorszag #sajatposzt #sajatgondolat #sajat iras #sajatidezet #magyar tumblisok #magyar tumblr #boldog vagyok #boldog akarok lenni #gondolataim

[h-o-r-n-b-l-a-s]

Otthon.

Nehéz mi? 😂

Egyszerűbb mint gondolod.

Had mondjam én hogy jártam.

Egy kis falúban nőttem fel, alig vártam, hogy kiszabadúljak és meneküljek a "nagyvárosba" szóval koleszos lettem.

Emlékszem a szép időkre, mikor még ártatlan, gyámoltalan kisgyerek voltam, aki 5.000 forintot kapott egy hétre és péntekenként haza vitte a mosást. Talán a családi faszságok, talán az én züllésem, de itt jött egy törés.

És a hetentéből havonta lett.

Aztán apám meghalt, így a családi ház ahol felnőttem már nem volt otthon.

A kollégium lett az otthonom, és a barátaim lettek a családom.

Aztán az iskola végeztével( most hagyjuk hogy a pénzt hogyan) de felköltöztem fehérvárra..

És mivel az akkori barátnőmnek is szar volt otthon a helyzet, hozzám költözött.

Az is otthon lett.

Én a nappaliban fifázom, ő a konyhában fest. Éjszaka vakon kitaláltam a wc-re😂.

De szakítottunk, útána a másik lánynál kinyitottam a szekrény ajtot, mert ott kellett volna lennie a wc-nek.

Na mindegy... a lényeg talán az, hogy az otthon nem egy hely.

Hiába van és volt saját lakásom ahova csak kúrni meg aludni jársz az nem otthon.

Az otthon az ahol szeretnek.

Most.............

Most itt ülök egyedül 5.000 km-re magyarországtól.

Túlzás lenne azt mondani, hogy beszélem a nyelvdt, alkalmazkodom.

De ndm sírok, nem érzem magam szarul, mert megtanultam egyedül lenni.

Itt... itt... is úgy érzem magam mintha otthon lennék.... mert nincs otthonom.

Ilyenkór egy punnany szám jut eszembe.

"Szíved mélyén mindig 3 szín marad a zászló"

Lehet patkány vagyok, de miért süllyednék a hajóval együtt?

Ahh.... túlbonyolítottam...xd

Szokásom

Vigyázz magadra babám😘

[starmythelonesurvivor]

Gyerekkoromban nem igen tudtam hova tenni a halált, bármit is kapcsolni hozzá, csak névelen, arctalan alakoknak kellett fényes gyertyákat gyújtogatni a hegylábánál lévő temetőben. Az anyám nagy családból jött, a temető két végén is voltak hallotjaik, miközben még az Én dédszüleim is éltek, és a szépanyám fa alatti sírján kellett azokat a bizonyos gyertyákat meggyújtani. Most már vannak hallottjaim, de már egyáltalán nem tud semmit kiváltani belőlem ez az egész temetős “díííí”, nem érzek semmit, hiába halt meg az apai nagyanyám, meg az anyai nagyapámról dédnagyanyám ezen a nyáron, nem érzem úgy, ott kéne állnom a sírjuk előtt, és nagyban tisztogtani, megteszi azt a álszent kurva, máshoz sem értet csak a képmutatáshoz, nagyapám sírjához is elcipelt, hogy ott zokogjon neki, mekkora csalódás, és szégyen vagyok neki. Nagyanyám szerint az anyám az apján kívül mást nem szeretett. Én szerettem a nagyapámat, aki egy agresszív, bipoláris angyali férfi volt, az egyik pillanatban szó szerint felvásárolta Neked az egész játékboltot, a másik pillanatban ütöt, átkozódott. Különleges képessége volt, hogy mire a sírba raktuk végig kúrta, egy kis túlzással, az egész várost...Nekem már nincs családom, az anyám családja is sorban kihalt, mikor felsős voltam, azóta őt sem fogta semmi, a palimat kísérem 400km-re az otthonomtól a temetőbe, sajnálom, hogy gyászol, de maguk a hullák a lábam alatt Nekem senkik, csak Ő van, Ő mentet meg otthonról. Nagyanyám szeretett Engem egyedül egész gyerekkorom, tini korom alatt, és hiába él még, viszek neki ajándékokat, sálat, blúzt, kesztyűt, egy garmada vitamint, nadrágot, vitamint, beszélek vele majd mindennap már csak elszomorít, olyan demens már, hogy köze nincs már az ahhoz az egykori Önmagához aki volt, nem maradt abból csak egy-két kósza pillanat már a jelenben. Szép életem van, jól élek, szeretnek. Ha nem megyünk “mini szabira”, vasárnap itt van  a gyereke, 3 fogásos ebédet csinálok, több órányi főzőcske után a desszertnél drukkolok, hogy a süti a vastag olajban nyíljon szét rózsaszerűen, pont úgy, ahogy nagyanyámnak. Ezeket hoztam magammal, azért is csinálom, hogy elhozzam ide a gyerekkorom, a biztonságom, azt ami ismerős. Az anyám hívott hónapok után néhány napja, nem vettem fel, nem igen mondhat nekem semmi olyat, amivel ne bánthatna. Az a baj, hogy túl jól ismerem, nem kellett felvennem ahhoz, hogy tudjam, semmit jót nem fog mondani. Nem érdekel, vagyis igazából igen, de erre itt van a tumblr, csendben gyászolom az otthonom, ami soha nem volt igazán az. 

[mintafelhok]

Feszeklako

Mar nincs otthonom

Lakas amiben eloszor ereztem magam jol

Reges reg eltunt

Sehol nem erzem az ismeros otthon illatat

A feszkem amit annyira akartam szethullott

A szel szalmaszalankent tepte szet

Az utolso morzsa az arnyekban talalta magat

Vele egyutt En is, messze szalltam

Latom a te lelked otthonba ert

Az enyem a bortonnek az ablakaban nez vissza ram

A feszkunk vegul nem lett ugyan az kettonknek

De nem mondhatok semmit mar

Barcsak visszamehetnek oda

Oda ahol otthon voltam

Ahol vartam a haza utat

Hogy ujra feszeklako legyek mint regen

[dollnamedbonbon]

Home 3-4-5#

Egyik nap sem volt erőm, hogy leüljek írni. Mindennapos dolognak, majd rutinnak akarom betudni, mintha Neked mesélnék. Így könnyebbnek látom átvészelni a napokat, amíg nem vagy itt.

Elmentem kiszúratni a fülemet. Rég akartam, de sosem szántam rá az összeget és magam, hogy tényleg elmenjünk. Egy kis zöld követ választottam. Neked. Egy bordó került volna választásra, de mikor megmutatta a piercinges, Neked akartam tetszeni. Hogy amikor újra találkozunk, majd azt mondd, jajj de szép, zöld! Észrevettem, hogy minden dolog, amiben meglátlak, melegséggel tölt el. Jobban odafigyelek rá. Mint a zöld kő, vagy, hogy ma a Te zoknidat vettem fel és vigyázni akartam rá, ezért cipőt vettem fel, ha kiléptem a házból. Rengeteg dolog van itthon, amiben hasznossá tudom tenni magam, de mindben csak azt látom, hogyan üthetem el az időt. Jelenleg nincs sok örömöm, illetve, nem tudok azokra koncentrálni. Csak rád.

Egyre több ismerősöd jelöl be Fb-n. Jól esik, tudják, hogy hozzád tartozom. 4 napja raktad ki a közös profilképünket. Mielőtt elmentél, kikerült, hogy el vagyunk jegyezve. Nem hagytál egyedül, de mégis.. Ki fogom találni, hogyan kerülök ki ebből az egyedüllétből és stresszből itthon. Nehezen írom le. Itthon. Te vagy az OTTHONOM. Bárhol jó, csak velem legyél. A minap gondoltam, hogy írok egy dalt. Sosem voltam jó szövegíró, talán egy vers jobb lenne.

Ígérem összeszedem magam. Sőt!

Adok magamnak időt..

#magyar #spirituality #idézet #blogger #spiritualjourney

[maradjcsendben]

Kezd formalodni a...

Kezd formalodni a fejemben egy roppant erdekes felfedezes, muszaj leirnom. Ugye egy ideje elkezdtem befele fordulni, elgondolkodni az eddigi eletemen, hogyan tudok egyensulyt kialakitani onmagammal, mire vagyok valojaban, mi vonz az eletben, hogyan tudom ezt elerni. Mert az es ahogy voltam, nem volt az igazi. Kurvasokat es kurvakemenyen dolgoztunk az elmult evben, megeltunk eskuvot es temetest (hianyzol mamikam), de vegul meglett a sajat hazunk. Telekkel. Naggyal. Otthonnal. Lehetosegekkel.

.

De az a rohadt munka, csak az ne lenne, nem birom, nem elvezem, untat, kiborit! De szeretem a kis cukikaim, buszke vagyok rajuk, es hogy reszese lehetek a fejlodesuknek. Nekem csak a mentalitas nem tetszik: hogy kinemszarjale lelketlen cegek neveben vagy epp ertuk hazudok, vagy hat hangsulyozok lenyegtelen dolgokat es nyomok at embereken. Lelketlenul. Robotkent. Ez nem en vagyok.

.

Mindig lazadtam. Csak azert sem ugy, legalabb 1%-ban maskepp, de en dontsek. Legyek ott es benne. Szoval vegul ezzel a nagy onbizalommal es onhittseggel nekimentem a falnak mindig. Es atutottem magam. Kicsit maskent, mint masok, mert ott tombolt bennem a versenyszellem. Mentem, tortettem elore es daraltam a munkat es a lehetosegeket, hajtottam a penzt. De most, hogy megvan az otthonom, gyakorlatilag mar csak egy gyerek kell, hogy teljes kis csaladom legyen, minek halmozni a penzt? Nem akarom ezt tobbet celomul.

.

Mostanaban eszrevettem magamon, hogy oregszek, rendes romlott szerintem a szemem pl. De azert ki is vagyok pattintva rendesen.

.

Szoval mara eljutottam odaig, hogy tudom, mit akarok: nem EZT dolgozni - helyette lennek postas. Tudom, hogy onfenntarto szeretnek lenni, en magam akarom megteremteni a sajat etelem, a sajat ket kezemmel. Talalkoztam mindenfele emberrel a vilagban, de a parasztnal boldogabb nincs. Paraszt akarok lenni, itt van hozza a telek! A termeszetben akarok lenni, a termeszettel, a reszese akarok lenni a korforgasanak, megismerni a luktetesenek utemet, felismerni a madarat tollarol, viragot formajarol. Gombaszni is szeretnek. Es allatokat, es fat ultetni, es kovetni azoknak a fantasztikus embereknek a peldajat, akik felhivjak a vilag figyelmet arra, hogy ez milyen fontos. Ha csak kicsiben is. A mi kis reszunkkel szeretnem tehermentesiteni a Foldet, amennyire lehet. Es jol akarom csinalni. Szoval tegnap eldontottuk (mert emogott erzem az oszinte tamogatast), hogy kerteszmernok leszek.

.

Meghoztam a dontest, es rajottem, hogy erre mutatott minden, ide hozott ez a bolond utam. Bakker mennyi mindent tettem pedig ezellen. Eltem kulfoldon is, a nagyvarosban, buliztam, tanultam butasagokat, az eddigi karrierem ugy irnam le egy szoval, hogy szorakoztato ipar, elkoltottem minden penzem, kiprobaltam mindent, amit csak ki akartam es mertem (tehat akartam) probalni. Istenem, de nagyot eltem! De most itt vagyok egy helyen, ahonnan nem en tavozok, hanem mellolem tavoznak. Mar nem en tanulok, hanem en tanitok. Es a kiscsibek kirepulnek szepen, buszke vagyok rajuk. Es ugy erzem, hogy ezzel itt nekem sincs mar tovabb. Es ez tok jo, mert vegre nem egy bizonytalan tini vagyok, hanem tudatosan keresek egy szakmat, amihez mar rengeteg alapom es tapasztalatom van, hogy tudatosan es hittel kezdjek neki - amit anno nem tettem -, nyomjam vegig, magabiztosan, akarattal, komolyanveve, hogy a megszerzett tudassal elerhessem azt, ahova vezetett az utam: hogy paraszt lehessek. Jo paraszt.

.

Biztos, hogy egyszer lovam is lesz. Es postas is leszek felallasban. Ide a rozsdas bokot. Elkepeszto akaraterom van: vegiglazadtam egy eletet a legnagyobb hedonizmusban es most ujraepitek egy teljesen mas eletet, es meg csak 34 evesen! Es meg mennyi elet var?

.

Szebb lenne a vilag, ha mindenki olvasna Vonnegut-ot.

[anonymous89213]

Millió egyszer tettem meg, hogy kiírom magamból a fájdalmat. Miért ne tehetném meg mégegyszer, majd újra és újra.

Nem neked szól, de közben mégis. Rólad szól, de közben mégsem.

Magányosnak érzem magam ezzel a mérhetetlen fájdalommal amit még letettél a küszöb elé, majd tovább áltál búcsú nélkül. Magányosnak érzem magam, mert elvették tőlem azt az egyet, ami az egész világot jelentette számomra. Hogy lehet az, hogy létezik a világmindenség egy csöppnyi emberben? Hogy lehet az, hogy amikor a szemedbe néztem, azt mondtam, ,,hazataláltam”. Most nincs otthonom.

Egyszerűen nem bírom álomra hajtani a fejem, hajnalban felébredek, a kezemmel kereslek az ágyban, vajon hol lehetsz? Hol vagy? Nem vagy mellettem. Nem hallom a szuszogásod, amire elaludtam, nem érzem a karod, amivel átölelsz és biztonságot adsz. Hol vagy? Ha egyet kívánhatnék, az lenne, a mi történetünk soha ne érjen véget. De véget ért. Nincs tovább.

Annyi mindent kérdezek tőled gondolatban, de mégis veszni hagyom.

Haragszom a világra. Haragszom erre a világra hogy gener��ciók óta ilyen embereket teremtett a földre, mint a szüleim. Ha kaphattam volna egy szerető családot, akik egészséges embert nevelnek belőlem, talán most nem sírnám minden nap álomba magam, hogy elvesztettem életem legcsodálatosabb emberét.

Esküszöm Neked, egyszer minden rendben lesz. Megígérem. Rendbe hozom. Csak adj egy kis időt. Magadnak, magunknak.. Érted, értem, értünk..

Nem akartam, az egész annyira frusztrál. Hidegzuhanyként ért az egész és egy pillanatig sem tudtam gondolkodni mit kellene mondanom.

Csak azt szeretném, ha tudnád, hogy rendbe szeretném hozni.. szeretném magamat rendbe hozni, hogy majd magammal hozzalak rendbe Téged.

Annyira kétségbeesett vagyok, annyira hazavárlak.

[emlekeimkonyvtara]

Elvesztettem őt, már nem kötődik hozzám annyira, már nincs szüksége rám az alváshoz sem. Már nem hiányzom neki annyira. Ez, ez a 2 hónapos csoda amit adott felbecsülhetetlen érték volt. Már akkor tudtam hogy nem fogom soha látni, mikor bele kezdtünk ebbe. 286 kilométer, lehetetlen. Bíztam benne, reménykedtem hogy ő lesz életem nője és boldoggá tesz sanyarú életem végéig, de nem lehet. Nekem ez nem jár. Furcsa is lett volna ha járna. Itt vagyok, 19 évesen és még egy boldog kapcsolatom nem volt, erre jött ő és mesebeli boldogságot hozna az életembe de messze van. És eljátszom a bunkót, a flegmát hogy ne nekem kelljen le írnom neki majd azt hogy:”viszlát”. Nem szeretnék elbúcsúzni, de csak idő vesztegetés vagyok neki. Egy ártatlan lábtörlő amibe törli a mocskot amit másik rádobáltak. Meghallgattam minden gondját, segítettem a lelki nyugalmát, aztán mehetek. Mennem kell. Nem maradhatok. Más más szerepet töltünk be egymás életében, és ezt te nem látod. Én egy megálló vagyok, te pedig az otthonom. Nekem csak 2 hónap járt, ennyi idő alatt virágzott el szerelmünk, de miattad tanultam meg azt, vagy inkább észrevettem azt, hogy a száraz virágszirmok is gyönyörűek. Szép emlékeim vannak rólad, rólunk. Az éjszakák amiken csak szeretkeztünk, azok amelyen sírtunk, vagy akár azok amiket végig nevettünk. Színes voltam melletted, most pedig szürke. Elszürkültem a félelemtől, most meg már így szürkén nem is tetszem. Nem írhatok neked, bele szakad a szívem a gondolatba is, hogy el kell hagyjalak téged. De élned kell, most kezdődik az életed. Most leszel igazán ember. Nem tudok elbúcsúzni, örök szégyen foltom marad.. túl fontos vagy nekem ahhoz hogy elbúcsúzzak, már így is könnyek potyognak mackómra amin fekszem. De még mennyi..mindegyikben ott vagy. Az összes könnycsepp egy szép emlékünk. Gyönyörű vagy, édesméz. Ha ezt olvasod hidd el hogy az vagy, most is! Mindig is! Ne foglalkozz a külvilággal. Magaddal foglalkozz. Csak magaddal, legyél önző! Mert te vagy maga a példa a tökéletességre. Az egyetlen tökéletes nő, akivel találkoztam, te vagy. Semmi hiba nincs benned. Készen állnék most is feleségül venni téged. De nem lehet, tovább kell állnod és ez ��gy helyes. Én voltam a híd ami átsegített téged, és ez így volt szép.

Köszönök mindent Lili! Te vagy nekem az igazi! ❤️‍🩹

#hungary #magyar #sajat #sajat szoveg #sajat iras #szerelem #fajdalom