#nem kellek senkinek

[softicyhuman]

Megint addig voltam jó, amíg minden szar volt körülötte és kellett valaki, aki mellé áll.

Viszont azzal nem számolt, hogy ezt már más is eljátszotta velem és akkor megfogadtam, hogy soha többet nem könyörgök senkinek, hogy maradjon az életemben.

Ezt most be is tartom. Miatta sem fogok harcolni.

Ha nem kellek, hát elfogadom és továbbállok.

#magyar tumblisok #magyar tumblr #tumblr #saját poszt #saját #magyar #saját gondolatok #saját gondolat #saját érzelmek #saját érzés #kellék #nem kellek senkinek

[mergezoszavak]

ahogy összeomlik a rendszer

úgy esünk szét vele együtt.

hová megy végül az ember

miután már semmi szükség rá?

#satelles az adás megszakad #satelles #az adás megszakad #dalszöveg #magyar #magyar szöveg #zene #zeneszöveg #szétesés #nem kellek senkinek #magány #félelem

[ajtostolahazba]

Kikopott mellőlem mindenki. Egy barátonőm volt, 20 éve, akivel jóban-rosszban, akire számíthattam, akiben megbíztam. Gyanúsan ghostolt hetekig, de volt már ilyen, betudtam annak, hogy sok a családi probléma, hogy néha sok vagyok és van, hogy nem érünk rá. Egy igazi barátság kibírja ezt, a miénk is sokmindent kibírt már 20 év alatt. Nem. Ő úgy zárta le ezt a 20 évet, hogy elfelejtett szólni. Most azt érzem, hogy használtak, majd eldobtak, már nem kellek, ahogy írta: "változnak a dolgok, változom én is". Most az a John Travolta mém vagyok, aki ott áll tétován, hogy mi a fasz, és nem akarom elhinni, hogy 50 évesen nem lehet ledobni már a jatszmákat és megbeszélni, ha valami bánt. És eszembe jut persze, hogy vak vagyok-e, vagy naiv, vagy mindkettő, de én nem dobok el barátsagot se szó se beszéd, én nem akartam megint magamban kételkedni, mert én tényleg hittem, hogy jó ember vagyok. És főleg gyászolni nem akartam a barátságot, amiben hittem és azt érezni, hogy megcsócsáltak és kiköptek, mert eddig kellettem és már nem kellek, és köszöni, hogy megértem, de nem szeretne beszélni sem erről.

És ne érezzem, hogy senkinek se kellek, de érezzem, hogy fontos vagyok, hogy értékes vagyok, és amúgy köszi, hogy megértem, de 20 év elég volt, csá.

Szóval szerintem kurvára el vagyok tájolva, semmi sem evidens, és erre most kell rájönnöm. És lehet, hogy mégse vagyok jó ember. Mindenesetre gondolkodhatok rajta, de ez már nem változtat semmin.

Asszem még nem éreztem ennyire nyomorultul magam sose.

[emlekeimkonyvtara]

Nem kellek senkinek

#magyar #hungary #sajat #sajat szoveg #sajat iras #fajdalom #önutálat #szerelem #öngyilkos gondolatok

[thefuckingfireflower]

Az a helyzet, hogy neki tényleg egyszerű. Mármint amiatt, hogy halál nyugodt a kapcsolatban. És ez mind azért van mert tudja, hogy nem kellek senkinek sem. Nem érdeklődik irántam senki sem úgy. Szép vagyok de nem annyira, hogy érdekelnék bárkit. Érdektelen vagyok.

Szép.

#magyar #magyar tumblr #saját érzés #saját írás #saját gondolat #fáj a lelkem #elegem van #Miért nem vagyok szép #Nem érdeklek senkit

[badkarma-bitches]

Sebzett lett a lelkem,

Csak csorognak a könnyek,

Nincs már maradásom,

Mi vagy ki éltet.

Sebzett lettem én,

Minden üresnek látszik,

A szemem is káprázik,

A múlt közrejátszik.

Sebzett minden pillanatom,

Elillantak a boldog napok,

Nincs ki átölelne,

Egy hűvös hajnalon.

Egyedül fekszem a pamlagon,

A szívemet hiába odaadom,

Nem kellek már senkinek,

Oly egyedül vagyok.

Sebzett lettem, sebes a két kezem,

Vágás itt, vágás ott,

Boldogtalan vagyok,

Hogy miért élek még, nem tudom.

[padgany]

Mostanság sokat gondolkodom azon, hogy miért nincs senkim és miért vagyok magányos. A tényeket nézve az az egyszerű következtetés vonható le, hogy nonszensz, hogy nem kellek senkinek. Viszont ha egy kicsit mélyebbre ások, akkor kiderülnek a valós okok.

A tények a következők: Nem nézek ki szarul, vannak napok amikor kifejezetten jó faszinak látom magam a tükörben. Nem vagyok ostoba, bunkó vagy hülye. Nem számítok értelmiséginek, főiskolát vagy egyetemet nem végeztem, de van hét szakmám és technikus vagyok. Sokat tanultam és jól értek egyes gépészeti ágazatokhoz. Sokat tanultam és ugyan nem egy irodában töltöm a munkaidőt, ennek a sok év tanulásnak meg lett az eredménye és olyan munkahelyem van, ami nagyon jól fizet. Persze magyarországi viszonylatban. Nyilván Németországban egy szakmabéli munkás átszámítva kb. 3 milliót visz haza, de az én éves jövedelmemből számított havi bérem így is ennek az ötöde, ami itthon azt hiszem elég jó fizunak számít. Összefoglalva nem nézek ki szarul, nem vagyok hülye és még jól is keresek. Nem vagyok egy humorista, de meg tudok nevettetni másokat, nem vagyok karót nyelt de idegesítően sem szoktam viselkedni.

De ez nem elég, bár tény, ezt a posztot leszámítva nem szoktam kérkedni magammal. Talán azt kellene, de ez nem én vagyok. Ezek többnyire külsőségek és hiszem, hogy mindenki egyenlő és senki sem több vagy jobb a másiknál, ezért én nem is tartom igazán relevánsnak ezeket a tényeket. Viszont vannak, akik annak tartják, viszont ők sem vesznek észre. Talán az ilyen embereket én sem. De akkor mi az igazság és mi számít? Akkor mi a baj és miért vagyok magányos? Miért vagyok egyedül? Egyáltalán miért akarok valakit?

Az okokat nem tudom, de amióta az eszemet tudom (óvodás időszak óta), valamiért - közhelyesen fogalmazva - egy falat húztam magam köré. Nem vastag falat, inkább csak egy plexit amin keresztül látom a világot, de nem érintkezhetek azzal, inkább csak megfigyelem, de valamiért nem válok, nem válhatok a részévé. Ezen keresztül nézem az embereket, az életüket és a kapcsolataikat. Ki- kitekintgetek, de sosem a világhoz szerettem volna kapcsolódni, inkább a számomra szimpatikus embereket magam mellé zárni, a saját világomba a falaimon belülre. Talán ezért klikkesedtem mindig és talán ezért van az, hogy jóideje egyedül érzem magam. Tudom, hogy a falon túli élet egyszerre szép és borzalmas, de azt is, hogy ez a falon belüli sem megoldás arra, hogy boldog legyek. Nem tudom, hogy mutathatnám meg magam a világnak, hogy tudnék a részévé válni ennyi év önkéntes bezártság után. Szeretném, ha észrevennének az olyan emberek, akiket eddig a falaim közé zártam volna. De úgy, hogy az ő világuk részese lehessek, falak nélkül. Talán nem késő, de nem tudom, hogyan álljak neki. Mostanra már annyira magam vagyok, hogy mégha tudnám, hogyan kell ezt csinálni, akkor is nagyon félnék tőle. Talán nem is tetszene. Nem akarok magamutogató provokatív nagyszájú emberré válni, nem szeretnék kérkedni, harcolni, vetélkedni vagy versenyezni. Még mindig azt érzem, hogy a falaimon belül talán jobb lehetne, de azt is; ha ott maradok, akkor egyedül fogok meghalni. És nem akarok egyedül maradni. De a falaim közé sem akarok már zárni senkit.

Szóval erre jöttem rá. Olyan nem létezik, hogy ennyire láthatatlan legyek, nem létezik, hogy ennyire nem kellek. Az viszont létezhet, hogy senkit sem érdekel és senkinek sincs szüksége egy olyan bizonytalan emberre, aki a saját kis várából nézelődik, de tenni nem tesz azért, hogy kiszabaduljon.

Októberben kezdem a terápiát, kiváncsi leszek, hogy mi lesz a pszichológus véleménye erről, és milyen tanácsokat ad majd. Megbeszélni ezt mással úgysem tudom, a falak nem vonzanak senkit.

#magány #egyedül #tények #falak #okok? #Youtube

[amiketmegaterapeutamnaksem]

Tegnap voltam fogorvosnál, leszedte a hidat a számban. Sajnos az egyik fogam, ami a hidat tartotta eltört, úgyhogy jövő héten megyek szájsebészhez, aki kiszedi. Aztán egy hónapot kb. pihen a fogam helye, majd utána csiszolás és lenyomat készítés az új hídhoz. Utána pedig a front fogaimat fogja megszépíteni a fogorvosom. Nyárra hálivudi mosolyom lesz. Már előre örülök neki.

Tegnap előtt nyomorultul éreztem magam, mert egyedül vagyok. És ezek az ünnepek ezt előhozzák. Meg a sok hülye filozófia arról, hogy én tehetek arról, hogy egyedül vagyok.

Bizonyos mértékben igen. Mert lehetnék rossz kapcsolatban is, ahol nagyon sokat kell alkalmazkodnom, és ha hajlandó lennék erre a sok alkalmazkodáshoz, akkor lehetnék párkapcsolatban.

Másrészt viszont nem. A helyzet az, hogy nemigen kellek én senkinek. Sose voltam egy pasimágnes. És ha már rólam van szó: sosem voltam nőmágnes sem.

És nemigazán tudom min múlik vagy min kellene változtatnom.

Harmadrészt: nincs pasikínálat a közelemben.

[benemteljesuloalomsblog]

Sajnálom. Sajnálom, hogy olyan barátnő vagyok, akivel nem tudsz bármiről nyugodtan beszélni. Hogy a veszekedéseink alapja az, hogy nem tudok bízni az emberekben. Hogy az én életemben kimaradt, hogy vakon megbízzak. Már nem. Ha ennyit ér, akkor ennyit. Senkiért és semmiért nem könyörgöm.

Soha nem voltam egyszerű eset és soha nem is leszek. De ha valakinek így nem kellek, akkor ne kelljek sehogy.

Tudod, nekem mindig is tiszta volt a lelkiismeretem. Nekem nem kellett soha azzal foglalkozzak, hogy vajon mit kéne neked megmutatnom. Nemhogy neked, senkinek. Nekem nincsenek titkaim. Soha nem is voltak. Ha valamit be akartam bizonyítani, megtettem és meg is tenném mindig. Mert annál jobban szeretlek, mint hogy kételyek között hagyjalak.

Lehet, ha meglátnék valami olyat amit nem szeretnék kiborulnék rendesen. De én nem ezt szeretném látni. Én csak azt szeretném látni, hogy igazat mondasz. Én mindig el szeretném hinni neked.

De, nem leszek az az ember akit átvernek. Az már nem én vagyok.

Tudom, hogy szeretsz, ezt nem tudnám megcáfolni. De soha nem tudom milyen vagy egyedül a gondolataiddal. Hogy olyankor mi lehet benned. És én ettől félek mindig, hisz azt már tudom, a gondolataid olyan helyekre visznek el, ahova én soha nem szeretnék eljutni.

És már nem sírok, helyette reszketek. Reszketek, hogy miért tartunk megint itt. Reszketek hogy igazat mondasz -e és reszketek mert nem vagy mellettem. Az összes könnycsepp ami létezik már elpazarolt.

[lilcorycore]

Tudom, hogy csak azért gondolom ezeket, mert haragszom rád, és mert rohadtul nem kellek senkinek. Légyszívesebben ott hagynál ahol tartozom, a múltban.

De engem nehéz lerázni, vagyok annyira szánalmas, hogy ne hagyjam nyugodni a dolgot. Sőt, sokkal szánalmasabb is vagyok.

[just-a-girl-in-your-dreams]

Én kellek neked? Nem érzel iránta semmit? Miért ragaszkodsz hozzá? Akkor is engem választanál ha lenne választásod?Nem.tudok hinni neked. Sose voltam elég jó senkinek. Miért pont neked lennek elég? Pótlék vagyok vagy tényleg én kellek neked?

#nighty #saját gondolatok

[rkvktrx]

annyira megszoktam, hogy nem kellek senkinek, hogy már nem is erőltetem ezt az efész szerelem dolgot.

[baszkis-blog]

Folyamaton kapom hogy nincs senkim

Ember nem kellek senkinek fogd fel

Meg ismernek és el futnak ez van nem tudok ezzel mit kezdeni…

[illalwaystryagain]

Nem tudom, hogy ez a srác most megmutatott valami mélységet, vagy belelökött (belelöktem magamat, csak rá mutogatok) valami sötét önmarcangolásba (kösz,G és a kapcsolat monológod), megéreztem hogy nem vagyok menthetetlen, vagy megláttam, hogy de igen -nem kellek senkinek eléggé/toxikus szeretet- erőt adott a felépülésben és egy jelzőbója volt, vagy egy rosszkor jött bármi is.

Vagy talán, szerelmeseket átölelő semmi vagy.

[tojasosbigmek]

Nem véletlen érzem azt, hogy engem senki se szeret, és nem vagyok elég jó, és nem kellek senkinek, és engem soha nem tisztel meg senki. Ezek kurvára nem tévképzetek, nem véletlen hogy ezeket érzem. Mindig valami nem jó bennem és nekem kell változzak, én egy szar vagyok, mert a másik ember képtelen úgy kezelni engem mint akárki mást és úgy kezel mint egy szardarabot. Ezért is érzem azt egyfolytában, hogy én nem tudok egyenrangú lenni senkivel és csak el fognak nyomni. Én nem várom el mástól hogy segítsen rajtam, mindent megteszek amit csak tudok, kedvében járok mindenkinek, nem szólok a dolgokért amelyek nekem nem tetszenek és fejet lehet felettük hunyni, de engem sose lát senki. Az effortot amit beleteszek, hogy engem érdekel, hogy én törődök, és hogy fontosnak tartalak, sőt a legfontosabbnak. De persze menjek a picsába mert csak egy posztó szolga vagyok és nem szolgálom ki az igényeidet 100%-ban és aztán takarodjak. Más embernek elnézed és úgy szereted ahogy van, holott többet nálam nem tett, sőt lehet hogy én többet nyújtok mint az adott személy, de hát az élet ilyen igazságtalan, szerepek ki vannak osztva aztán éljed. És amúgy az a jó, hogy lettem annyival okosabb, hogy tudjam hogy az élet jó oldala is létezik, mégha nem is számomra. Mert az másnak lett osztva, nekem meg valamit meg kell tanulnom. Habár így is tök sok jó dolog van az életben, igaz kurvára szar feldedezni a világot hogy milyen siralmas a valóság, de azért lehet élvezni dolgokat és igazából leginkább te magad változtatsz a dolgokon, ahogy szeretnéd hogy menjenek.

Kurvára nem vagyok én kevés, vagy szar, sokkal több mindent elviselek és ráadásul kurvára nem engedek rátok semmilyen trauma responset, és mindenkivel szépen bánok annak ellenére hogy én megszenvedem az egész létezést pont miattatok, de én hiszek bennetek. Sokkal többet tudok és sokkal több rejlik bennem mint bennetek. Ti el akartok nyomni de bro, nem hiszek neked, hogy én egy szar volnék. Lehet, ezt kell megtanulnom, hogy hogyan higgyek önmagamban és higyjem el hogy megérdemlem a jót az életben.

Nem tudom mi lesz, de amúgy akkora fasz vagy, hogy nem is fogod fel mit mondok, soha senki se fogja fel, ezért ilyen fejlett az önkifejezésem. És magad ellen beszélsz, de persze én afelé hajlok, hogy a te oldaladat lássam ezért ez a tény felett is elnézek mint egy barom, aki nem látja a fától az erdőt. Az én oldalamat nagyon ritkán akarja bárki is látni, mindig nekem kell mindenkiét, mert senki nem képes annyira megtisztelni, mint egy embert. És képzeld, valószínűleg te sokkal nyugodtabb állapotban ott ülsz a telefon előtt és nézed a tiktokokat, míg én az előbb zokogtam és összetört majdnem bennem a világ amit századjára is felépítettem, és nem valakihez menekülök hogy elbabusgasson, sőt nem is tudna igazából, és a te gondodat se tudná senki se úgy kezelni, ahogy szeretnéd, mesében élsz. És én ide írom ki, magamnak és magam is dolgozom fel, nem is várom senkitől hogy ezen erőlködjön, hogy hogyan lehetne rajtam segíteni, és ez természetes, mert senki se tudja magad helyett megoldani a sajád problémádat, csak minimális szinten tud rajtad segíteni, hogy meghallgat és ha tud akkor segít valahogy, ha tud akkor lelki támogatást ad, de ha nem is tud csinálni semmit, nem azért mert leszarja, mert közben érdekli te barom. Értékeld amit más adni tud te fasszopó, mert mindenkiben vannak gyönyörű tulajdonságok és nem egyforma senki sem.

Az a fura, hogy megnyugodtam és nem érzem úgy magam, mint régen, mikor ilyenek történtek, mivel már megerősödtem annyira hogy tudjam, mit érek, mit teszek, ki vagyok, még ha nehézségeim is akadnak pont olyan gecik miatt milyen te vagy, mert így bántok velem, de vannak határok.

Valószínűleg soha nem fogom megérteni miért ilyen geci velem mindenki, de vannak akik jól bánnak veled és látnak téged, azzal fogok törődni, hogy merre keressem és mit tegyek azért amit szeretnék, és ha nem maradok nyitott, sose kapom meg azt amire vágyok. De most már legalább tudom, honnan ered ez a szolgaérzet, és ez az önbizalomhiány. De ha szépen lassan egyre kevesebbet engedsz, megváltozik az, hogy kik lesznek az életedben, hogy mások mit mernek megengedni maguknak veled szemben.

De látom, neked már jobb a kedved. Én nem tudom, hogy vissza tudok e térni ugyanoda ahol ezelőtt voltam, habár nem törtem meg. De te nem tudsz értékelni engem, én pedig nem vagyok hajlandó ezt elviselni, a dolgokat alád tenni, mert én nem ezt érdemlem.

És rá kell jönnöm, hogy én mindig nagyobbra értékelek mindenkit magamnál, közben mind olyan barmok vagyok, hogy nem értem, miért hiszem azt hogy én nem érek fel hozzátok, holott túlhaladlak benneteket, és azt hiszem mindig, hogy egoisztikus paraszt vagyok, és úgy viselkedek, mintha én olyan sok lennék. De a végén rá kell jönnöm, hogy több vagyok nálatok.

Azt most megyek veled tiktokozni te szemét. És idk, I guess a dolgok folytatódnak, még ha nem is úgy mint előtte, mert én barom, lehet hogy megbocsájtok, habár nem tűnik úgy. De aztán megint úgy lesz beállítva, hogy te nem bocsájtasz meg nekem.

Én még csak nem is vagyok paraszt, de te sokszor az vagy, és én azt mindig elnézem neked.

[rekaofficialblog]

Lehet, hogy kövér vagyok és nem kellek senkinek, de rajtam legalább van mit formálni, van miből dolgozni, aki alapból nádszál vékony, azzal mivan?