#nagyon fontos vagy

[unforgettablesblog]

Nőt nővel felejtenek, de fiút férfival pótolunk.

#sajat #kapcsolat #férfi és nő #soha nem felejtelek el #nem felejtem el #felejtes #csak te #fajdalom #nagyon nehez #soha nem akarlak elvesziteni #fiuk #felejtés #felejthetetlen #fontos vagy #igazság #igazszavak

[eleten-at-tarto-gyulolet]

Életem legnagyobb csatáját vívtam veled, hogy boldogok legyünk, de sajnos elvesztettem ezt a csatát, ahogy feladtam az egész háborút is!

#saját érzelmek #saját #fontos #kellesz #hol vagy #szeretlek #te vagy a mindenem #boldogság #broke heart #i love it #im broke #hiányzik #hol vagy már? #hívj fel #nagyon szeretlek #ő a mindenem #te vagy az életem #hiába #hiábavaló #hiányzol #saját gondolat

[ajtostolahazba]

Anyuval tegnap este beszéltem, tök boldogan mondta, hogy sokkal jobban vannak, na mondom fasza, végre, akkor holnap tali, megyek haza, lefosom a covidot, ennyi erővel az Árkadban is elkaphattam volna, haza akarok menni. Egyszerre értünk haza a tesómmal. Anyu kint, kerdezzük: apu? Alszik. Ok. Bemegyünk, és ott mindketten padlót fogtunk. Apu holtsápadtan, erőtlenül fekszik, halkan beszél..olyan volt, mintha ott hasba rúgtak volna. Hogy ez a "jobban vagyunk"??? Hát apu konkrétan úgy nézett ki, mint akit kiterítettek. 2 percig sokkolva álltunk, aztán nálam bekapcsolt a robotpilóta. Két napja nem evett, mert nem éhes (wtf?) Anyuval veszekedett, hogy hagyja már nyugton pihenni (nagyon nehéz természet tényleg),de eközben észrevétlenül gyengült le. Igazából nem is az állapota aggasztott, hanem a depresszió, hogy ő feladja. Vittem húslevest, igazit, mondtam kimegyek tésztát főzni bele. Öcsém is kijött, ő sírt, én meg, bár belül bömböltem, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ebből az állapotból ki kell hozni aput! Kijött anyu, mondtam ok, akkor megmondom mi lesz. Apu enni fog. Leszarom, hogy nem éhes, ennie kell. Anyu nyisson vizet a kádba, indul a karácsonyi wellness, mosson hajat, be is csavarom. A tesómmal megbeszéltük, hogy aput kiviszi fürödni, hajat mosnak, én lerángatom az ágyneműt, szellőztetek, kitakarítok. Gyönyörű idő volt. Amikor apu kijött, ezerszer jobban nézett ki, megette a húslevest is, jóízűen, vigyorgott, viccelődött is...rendesen érezhető volt, hogy itt nem a húsleves, vagy a tiszta ágy a lényeg, hanem hogy ő érezte, hogy mennyire fontos nekünk. Nem sírtam. Felvidítottam, evődtünk, ahogy mindig, ott csillogott a szemében mindig egy könnycsepp, de tartotta magát. Csak akkor pityergett, mikor azt mondta, ő ezt meg sem érdemli..mondtam neki, hogy szeretem, hogy ebbe a covidba ő nem fog belehalni és ha szeret, miattam akarjon jobban lenni! Mert szükségem van rá! És megöleltem, és olyan jó volt! És úgy jöttem el, hogy 30-án megyek ellenőrizni, hogy betartja-e, amit megbeszéltünk(leszarom milyen messze van, én megyek!) és azzal a régi, huncut mosollyal az arcán mondta, hogy neki ez volt a legszebb ajándék és becsszó mindent betart, amit megígért... És tudom, hogy így lesz!

Aztán este beszálltam a kocsiba, vagy 50km-en át bömböltem, beszéltem a lányaimmal, akik támaszaim most, mert tudják, hogy bár kősziklaként állom a sarat, ez milyen iszonyat nehéz. Hálás vagyok érte!

Most a 2. pálinkát iszom. Rendbe teszem a gondolataimat, kieresztem a gőzt. Én nem adom fel küzdelem nélkül! Nagyon szeretem őket. Megöregedni szar, de mind megöregszünk. Szeretni nem szabad elfelejteni...!

[orokkeatied2017]

Mert lehet nem mindig tudom jól kimutatni;

-de fontos vagy nekem

-érdekel hogy mi van veled

-aggódom miattad mikor nem tudom hol vagy

-és mindig nagyon hiányzol…

#magyar #idezet #szerelem #hianyzik #hianyzol #hianyerzet #depresszio #szomoru #szerelmes vagyok beléd #szerelmi élet #beléd szerettem #igaz szerelem #szeretet #szeretem #szerettelek #magyat tumblr #magyar tumblisok #magyar idézetek #sajat #sajat szoveg #sajatgondolat

[sztupy]

Mivel csak éjfélkor megy a vonatom haza gondoltam így 11 év után újra meglátogatom az első lakást ahol laktam Londonban itt @sronti hoodja mellett.

Volt council housing a terület, ahol talán már az összes házat kivásárolták, vagy legalábbis továbbbérbeadják, még ha illegális is. Londoni Magyaroknak is volt itt 3 lakása is, abból az egyikben laktam.

Mint látható szép biztonságos hely, vaskapu védi mindkét oldalt a bejáratokat, beleértve a játszótért meg a charitys ruhaledobó kukát is, amit nem igazán értek, de gondolom ennek a 10 lakásnak mindig van elég kidobandó ruhája, hogy megérje azt ott tárolni, a tágabb környék meg bekaphatja.

Játszótér sincs sok a közelben, csak itt. Asszem anno csak egyetlen házban laktak fiatalok a telepen a 10-ből, a környékről a legtöbben emiatt átmásztak a kerítésen, hogy hozzáférjenek a kosárpályához a helyiek nagy örömére.

Volt a közelben egy bolt, nagyon imádtam a szezámos kenyerüket, mindig azt vettem munka után hazajövet egy kis sajttal. A bácsi már nincs ott (bár ha ő volt Elif akkor még nyitott három boltot szóval jól megy neki a bolt hihi), de a bolt megvan, belülről kicsit kiegészült és már árulnak lengyel cuccokat is. Szerencsére a kenyér is megmaradt pont olyan ízűnek mint emlékeztem, de tényleg kihozta az emlékeket.

Összesen csak egy hónapot laktam itt. Velünk lakott a Magyarok Londonban helyi helytartója aki szedte a sarcot kéthetente. Mindig adott pecsétes papírt is, hogy átvette. Továbbra is ez volt az első és utolsó hely a UK-ben, ahol céges pecsétet láttam:

A helytartó mellett lakott velünk még egy beszívott gyerek, minden nap elmesélte, hogy úgy 3 órát sétált nyugatra, mert csak ott lehet jó füvet kapni. Buszozni sose buszozott, mert az drága. Volt egy PC-je, egyszer megkért, hogy javítsam meg, mert nem ment rajta a CPU hűtés. Kb. 5 másodperc alatt kiderült csak annyi volt a gond, hogy egyszer valószínűleg kikapcsolt állapotban (mármint a gyerek volt kikapcsolva nem a PC) lehúzta az alaplapról a CPU hűtő tápkábelét, mert túl zajosnak találta. Ettől mondjuk elszégyelte magát, mondta hogy ad £20-at, ha ezt nem mondom el senkinek, de nem fogadtam el, valszeg ennyi pénze volt a héten fűre amúgyis.

A negyedik lakóra nem emlékszem, de asszem ő volt a szobatársam. Sose volt ott, szóval a szoba többnyire az enyém volt egyedül.

3 hétig laktam itt, aztán a helytartó, aki amúgy tökre úgy nézett ki, mint @deadmanrideagain átrakott egy másik lakásba. Pár hónap múlva derült ki, hogy illegálisan, legalábbis a Magyarok Londonban-nál azt hazudta, hogy ezt én kértem. Nem költöztem amúgy messze, és a hely is jobb volt szóval annyira mondjuk nem zavart, de hát na. Itt mondjuk már nyolcan laktunk, Lacika volt a kedvencem, aki talán @lacikaszep volt kinézetre. Talán nem, már a fasztuggya. Az összes pénzét arra tette fel hogy kiköltözzön a Londonba, összesen két hétnyi lakbérre való pénze maradt. Angolul se tudott nagyon, de 4 nap alatt talált mosogatós állást, aztán ott dolgozott míg el nem költöztem fél évvel később saját kecóba. Mondjuk elég nagy fasz volt, kétszer jött haza hullarészegen úgy hogy elkezdett balhézni a többi lakóval, szóval az én 100 kilómra volt szükség, hogy szétválasszam őket. Lacikának amúgy voltak fontos gondolatai, mint például hogy a cheddar egy ízetlen sajt, nem úgy, mint a trappista, aminek van íze.

Volt itt még két csaj is, barátnők voltak vagy mi. Azóta már nem. Az egyik nem volt a legélesebb kés a fiókban. Hamar talált mondjuk munkát a közelben, büszkén mesélte hogy nincs bejelentve, teljesen fű alatt dolgoztatják, és ez neki tökéletes. Mondjuk a minimálbérnek csak a felét adták neki, de hát ugye ő akarta hogy pont úgy dolgoztassák ahogy Magyarországon szokás. A másik csaj amúgy rendes volt, mai napig tartjuk a kapcsolatot, esküvőkön is ott volt meg ilyenek, de persze már rég nem Angliában él.

Lakott még itt egy pár, ők voltak a helyi janik, velük persze mindig a bajom volt, nem igazán viselték el, hogy lakik a lakásban egy másik aki nem balfasz és ért a dolgokhoz (persze elég balfasz voltam amiatt mert Magyarok Londonbanon keresztül költöztem ki, de hát na), szerencsére nem sokáig bírták, és elköltöztek. Rám hagyták a szobájukat, ami a ház legnagyobbja volt, szóval azóta már én voltam ott a jani, vagy mi.

Egyszer meséltem a lakóknak, hogy öt perc sétára van egy hatalmas park folyóval, tök szép sétáljunk el oda, teljesen meglepődtek hogy Londonban ilyen is van. Mondjuk térképet sose néztek, hogy hol laknak.

Kb. 3 hónap múlva jöttek a Magyarok Londonbantól, hogy a helyi helytartó lelépett úgy két hónapnyi beszedett lakbérrel (ez lehetett vagy £10k, fasztuggya hány lakásért felelt) a csajával, szóval ha esetleg látnánk szóljunk a rendőröknek.

Na mindegy ennyi, a nosztalgiázás végén egy kis ajándék ablakalattcica. Én addig majszolgatok egy kis szezámmagos kenyeret sajttal. Lehet még elnézek a helyi csirkéshez, hogy mennyi volt az infláció. Anno asszem itt £3.50 volt a csirkés szenyamenü. De lehet csak £2.50?

#london #nostalgy #gpoy

[just-a-girl-in-your-dreams]

Levél Nighty-hoz,

Amikor először találkoztunk nem gondoltam volna, hogy az életemnek ennyire fontos része leszel. Pár hét leforgása alatt váltál szinte egyik pillanatról a másikra a legjobb barátommá és egyben a lelkitársammá is. Tudnod kell, hogy előtted nem igazán hittem a lelkitársak létezésében. Nem hittem, hogy van valaki akivel ennyire egyeznénk, de aztán megismertelek és bár ez az egész helyzet egyszerre ijesztő és megnyugtató mégse cserélném el semmiért. Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkinek van egy múltja, hogy mindenkinél eljön az az idő amikor kételkedni kezd önmagában, de azt akarom, hogy ha ez veled is megtörténne akkor jusson eszedbe ennek a levélnek a tartalma (már ha valaha megmerem majd egyáltalán mutatni neked). Mert tudnod kell, hogy számomra Te így vagy tökéletes. Szinte látom magam előtt ahogy forgatod a szemed a klisé hallatán, de mindjárt kifejtem bővebben, hogy ezek miért is nem csak légből kapott szavak. Kezdjük a mások számára is látható dolgokkal. Imádom humorodat, hogy szarkasztikus vagy és állandóan a véremet szívod, a kedvességedet, hogy segítőkész vagy és, hogy lehet rád számítani. Azt, hogy képes vagy mindig felvidítani, hogy néha olyan vagy, mint egy rossz gyerek, de közben lehet veled komolyan is beszélni már amikor épp nem kardozol. Azt, hogy okos vagy átgondolt és logikus. Imádom, hogy magabiztos vagy menő és egyben baromi szexi is. Imádom a mosolyodat azt ahogy rám nézel miközben csillog a szemed. Azt ahogy vezetsz, hogy keresed a veszélyt, hogy magabiztos vagy, de bújos is ha arról van szó. Azt, hogy érzem, hogy fontos vagyok neked. Imádom a stílusodat, azt hogy motivált vagy, lelkes, maximalista, céltudatos, agyalos, kreatív, gondoskodó, önálló, talpraesett, éjszakázós, őrült. Imádom az illatodat, azt ahogy énekelsz a kocsidban. A kéz mozdulataidat, a pózolásodat, azt ahogy gügyögsz a nyuszidhoz. Imádom ahogy főzöl és azt is, ahogy angolul beszélsz. Imádom, hogy mindig felkapod a fejed mikor motorhangot hallasz. Imádom, hogy mindig összekócolod a hajam és azt is ahogy a félhomályban rám mosolyogsz. Imádom mikor megcsókolsz és magadhoz húzol. Azt, hogy puszit adsz a hajamra, összekulcsolod az ujjainkat vagy épp mikor visszahúzol magadhoz az ágyba. Imádom, hogy nem bírsz nyugton maradni alvásnál mégse engedsz el hanem végig ölelsz még akkor is ha fél percenként váltunk így pozíciót. Imádom, hogy még akkor is mikor hátat fordítasz odahúzod a kezem, hogy átöleljelek. Imádom mikor végig csókolod a nyakamat, vagy mikor puszit adsz az arcomra. Azt, hogy mindig nagyon közel hajolsz mikor sutyorgunk. Imádok veled hívásozni és imádom azt is mikor chaten szívet küldesz. Imádom, hogy számolsz velem a jövőben, azt, hogy azt mondtad nem szabadulok tőled, és azt is, hogy ott voltál nekem mikor kiborultam még ha nem is feltétlen tudtad kezelni a helyzetet. Imádom hogy, azt mondtad biztos döntésed vagyok, azt, hogy melletted önmagam lehetek, hogy gyilkos kombó vagyunk. Imádom, hogy a tiltakozásom ellenére elérted azt, hogy beleszeressek a legjobb barátomba.

#nighty #saját gondolatok

[nitta86]

Elhanyagolás

Tegnap a férjem segített kiszelektálni a régi kinyúlt zoknijaimat és közben volt egy felismerésem a szüleimről, ami miatt most enyhén ki vagyok borulva. Szóval pakoltuk ki a zoknikat és a kezembe akadtak a régi, de még mindig használható, nagyon jó minőségű, gyapjú túrazoknijaim, amiket a szüleimtől kaptam még 10-20 évvel ezelőtt. És mondtam a férjemnek, hogy igazából hálás vagyok a szüleimnek, hogy ennyi minőségi meg tartós cuccot vettek nekem, pl. bakancsot, hátizsákot, korcsolyát, de konkrétan nem értem, hogy miért nem voltak nekem hajlandóak hétköznapi zokniból, bugyiból, pólóból újat venni, amikor már kinőttem azokat, meg rongyosak voltak. És azt válaszolta, hogy azért mert ezek a nagyobb és tartósabb ajándékuk kapcsolódtak az aktuális projektjeikhez, pl hogy együtt túrázzon a magashegyekben a család, a hétköznapi dolgok meg nem. És az a baj, hogy igaza van. Minden ajándék vagy ilyesmihez kapcsolódott, vagy oda lehetett adni az egész rokonság előtt, amiből látszott hogy ők gazdagok és gondos szülők. Egy csomag bugyi vagy póló a 10 éves gyereknek az nem ilyen, azért nem jár ováció, szóval olyat nem vettek csak ritkán, mert nem fűződött hozzá érdekük.

És igazából igen, az is baj, meg rossz emlék hogy minden fehérneműm rongyos volt gyerekként amíg nem lettem elég idős hozzá, hogy vegyek magamnak a zsebpénzemből, és az is hogy folyton ki volt száradva a bőröm, mert nem törődtek vele, hogy nem tesz neki jót a lúgos szappan, amit ők szeretnek, és itt is az hozott megváltást amikor kamaszként vettem a zsebpénzemből tusfürdőt. De nem is ez volt igazán rossz, hanem a rémálmok amiatt, hogy 9 éves koromtól rám volt bízva a húgom, meg hogy 11 éves koromtól rendszeresen egyedül voltunk hagyva napokra. Meg az, hogy a húgomat én neveltem 5 éves korától, nem túl jól, mert túl kicsi és ijedt voltam hozzá, és ez valószeg hozzájárul ahhoz, hogy nem szeretnék saját gyereket.

És igazából bőven lett volna pénzük bébiszitterre, sőt a rokonok is szívesen vigyáztak volna ránk akár gyakrabban. Jellemző, hogy mikor egyszer anyám fontos előadásra készült, és itthon szerette volna ezt tenni mert a munkahelyén zavarták, akkor arra a hétre felfogadott egy au pair-t, aki vigyázott ránk és főzött, pedig előtte 2 hétig magunkat láttuk el, amíg elmentek apámmal kettesben nyaralni. Szerintem azért nem fizettek bébiszittert máskor, mert akkor kevesebb pénze maradt volna apámnak a drága extrémsportjaira, és nem azért mert nem tudták volna kigazdálkodni.

Időnként hajlamos vagyok arra visszavezetni a problémáimat, hogy nagyon patriarchális családban nőttem fel. És ez igaz, meg az is, hogy apám elég nőgyűlölő és terrorizálta az egész családot, ami anyám szerint a szeretet jele. Szóval ez szintén hozzájárult a problémához, de sorstársaimnál azt látom, hogy amellett hogy rossz volt nekik, hogy elnyomták őket a származási családjukban, amiatt hogy nők, amellett azért gondoskodtak róluk, meg tanítottak nekik lifeskillek-et hogy később jó anya és feleség váljon belőlük. Nálunk még ezt se, nem tanítottak semmit, csak amihez épp kedvük volt vagy kapcsolódott az aktuális érdeklődési körükhöz. Az hogy alap dolgokról fogalmunk sincs, az nem zavarta őket, sőt sokszor elhajtottak ha érdekelt valami, ami épp őket nem. Jellemző hogy évekig éltünk mirelit és instant cuccokon, 9 éves koromtól kezdve ezeket főztem magamnak és a húgomnak, és csak akkor tanítottak meg rendesen főzni mikor apám kitalálta hogy minden hétvégén hatalmas vendégség lesz nálunk, annyi kajával hogy mindhármunknak (anyámnak, nekem és húgomnak is), folyamatosan főznünk kellett. Nem az zavar, hogy nem kaptam elég tudást a házimunkáról, mert sok más kortársam se, és ezeket később is meg lehet tanulni, hanem inkább az, hogy amikor tanítottak valamit pl. a főzésről azt rögtön 50 főre kellett és ez is eléggé traumatizált, meg hogy alap dolgokat nem magyaráztak el nekünk, és pl. 10 évesen nem ismertem fel a parlamentet, azt hittem rá, hogy egy random kastély, de közben büszkék voltak arra, hogy a mi családunk milyen értelmiségi. És tényleg nagyon sok olyan apróság kimaradt amit mások megtanulnak pl. 4-5 évesen , mert a szülők sokat magyaráznak nekik, pl. illemszabályokról, emberi kapcsolatokról, vagy akár arról mit milyen gyakran érdemes kimosni, én meg 30 felett tanultam meg az internetről vagy terápiában. Mindez igazából néha ad szabadságot is, mert amit felnőttként tanulok meg, azt könnyebb felülbírálni, de összességében azért elég szívás.

#szövegesposzt

[diogenesz2020portugal]

Karikó

Ágoston László

Pontosan emlékszem hol voltam és mit csináltam, amikor meghallottam, hogy Kertész Imre Nobel-díjat kapott. Sóletet ettem Debrecenben, egy szavalóverseny szünetében.

Karikó Katalin Nobel-díjának hírére is mindig emlékezni fogok: éppen videót vettem fel, és egy mikrofonállványt vittem az emeletre.

Nyilván nem a sólet és nem is a mikrofonállvány a fontos ebben - de a nagy, nagyon nagy dolgokra való ráeszmélés pillanata mindig nyomot hagy az emberben.

Arra is emlékszem, mit mondtak körülöttem, amikor Kertész nyert.

"Zsidó... Ha nem zsidó lenne, lószart nem kapott volna. Egyébként is miért nem Kosztolányi vagy Ady? Hülyeség ez a Nobel-díj is..."

Hiába, az utca embere 8 általánossal mindig jobban tudta és mindig jobban is fogja tudni, mint a Svéd Királyi Akadémia.

Most az első komment, amit láttam (nem viccelek, tényleg az első):

"Gyilkos"

Nem sokkal később:

"Sintér"

És itt be is zártam a kommenteket.

Azon gondolkodom, mikor tudtunk valaki sikerének legutóbb köpködés nélkül örülni. Mert ugye a Saul fia Oscar-díja is "zsidó", a fociválogatottnak ellenszurkol az ország fele, a külföldre száműzött művészek meg ha sikeresek, akkor is gyalázni kell őket, ha meg nem... na akkor pláne.

Karikó Katalin egy nemzeti kincs - lehetne, ha nem lett volna egyből "asszonyság".

Karikó Katalin így viszont az amerikai álom (és a magyar rémálom) megtestesítője: az ember, aki egy darab semmivel kellett, hogy elhagyja a hazáját, és hosszú szívós munkával, tudással és tehetséggel felért a világ csúcsára.

Aki senkit nem érdekelt, amíg haszna nem lehetett belőle. Választott új hazájában lett igazán példakép.

Magyarországon ha valaki példát akar venni róla, az a példa, hogy menni kell, ha valamit nemzetközi szinten akarsz elérni.

Emlékszem, amikor Dárdait kinevezték a magyar válogatott élére és Bognár György a "magyar futballszakma meggyalázásáról beszélt ", hogy egy tapasztalatlan "senkit" választottak a magyar "nagyságok" helyett.

Karikó Katalin nem lenne Nobel-díjas, ha 1985-ben nem gyűjti össze a bátorságát és nem hagy mindent hátra. Nem azért jutott fel a csúcsra, mert magyar, hanem annak ellenére.

A világ rengeteget vesztett volna, ha Magyarországon marad. Ez valahol talán az ő személyes tragédiája is, de egy népé minden bizonnyal.

Magyarország pedig tovább dobálja a szemétbe a gyémántjait, hogy a salakot emelje a magasba. És fúrja, nyúzza, zsidózza, köpködi, ha valaki a középszernél jobb akarna lenni.

Maradj puha. Maradj langyos. Maradj szürke. Hagyd meg a nagyszerűt a többinek.

[csacskamacskamocska]

Ez is izgalmas

"Egy tartós párkapcsolatban is elmagányosodunk, ha nem figyelnek ránk. Sok párkapcsolati tanácsadás témája, hogy a partnerek úgy érzik, az évek során 'elmentek egymás mellett'. Nagyon fontos szem előtt tartanunk: attól, hogy egyszer megtaláljuk a kapcsolódási pontokat a másikhoz, ez még nem lesz mindig így – pedig a legtöbben e szerint élnek egy tartós kapcsolatban. Nem számít, hogy mióta vagy mennyire jól ismerjük a másikat, ha már nem figyelünk rá, előbb-utóbb nem fogjuk ismerni, és már nem tudunk kapcsolódni hozzá. Lemaradunk a személyiségének folyamatos alakulásáról.

Mindenki változik, ahogy átlépdel az élete különböző szakaszain. Változnak a vélemények, a tapasztalások, múlik az idő, sokféle hatás ér. Minden ember folyamatosan változik. A biztonságos kötődésen alapuló párkapcsolat nyitott marad erre a változásra és a folyamatos megismerésre. Nem ragad le a kezdeti élményeknél, nem ugyanazt és ugyanúgy várja el, mint a kapcsolat kezdetén. A partner iránti kíváncsisága fennmarad – de nem azért, mert a másik állandó izgalmakkal bombázza és mindig megújul. Hanem azért, mert ő maga nyitott mindarra a változásra, amin a másik keresztülmegy. A figyelem még az érintésnél is erőteljesebb hatással van az emberre, nélkülözhetetlen a testi-lelki életben maradáshoz." Dr. Lukács Liza: Életbátorság

#Életbátorság – Dr Lukács Liza

[eleten-at-tarto-gyulolet]

Sajnos eljött az idő, mennünk kell tovább de már külön utakon. Nagyon rég óta bennem van ez a gondolat, hogy lehet azzal teszek neked a legjobbat ha elengedem a kis kezed és hagylak. Nem tudlak boldoggá tenni, nem tudom neked azokat megadni amire igényed van. Nyilván ez a munkából is adódik illetve sok minden másból. Lehet csak szimplán nem illünk össze. Nagyon sok dolgot megtanultam az egy év alatt tőled, valamint a közös kapcsolatunktól. De a legfontosabb az, hogy bízz meg a másikban és fogadd el úgy aki valójában. Nagyon de nagyon sok nehéz pillanatokon vagyunk túl, de úgy gondolom voltak mellette boldog pillanataink is. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget szenvedtél ahogy én is, hiszem bántottuk egymást a kapcsolatunk vége felé. Abban a pillanatban hoztam meg a döntésemet amikor te ki mondtad nekem, hogy “testem fele már lezárt téged, de valamiért nem tudlak elengedni”. Igen nehéz elengedni egy olyas valakit aki küzdött és hajtott az utolsó pillanatokig, akármennyire megaláztad, nem érdekelte. Próbáltam át adni a magam módján a szeretetemet de sajnos nem érezted már úgy mint én. Tudom nagyon de nagyon nehéz eset vagyok, de csak szeretni kellene ami a kapcsolatunk felétől sajnos meghátrált. Nagyon sok boldogságot és sok sikert kívánok neked az életben, remélem megtalálod életed párját aki boldoggá tesz, nem lesz unalmas az életed mellette, ki tudsz kapcsolódni, megtudsz nyílni számára. De ne felejtsd számomra mindig a kis szerelmem maradsz. Szeretlek és vigyázz magadra!

Szeretlek nyuszkó!

Egy Korszak lezárult!

#itt a vége #vége #feladtam #szeretlek #hol vagy #broke heart #im broke #nagyon szeretlek #hiába #te vagy a mindenem #fontos #hiányzik #hiányzol #hiábavaló #te vagy az életem #ő a mindenem

[ajtostolahazba]

Megvolt az első bértárgyalásom, mióta itt vagyok (9 éve). Tegnap bejön, aszongya: Nagyon fontos vagy nekünk, nagyon nagyra értékelem a munkádat, így a jövő évtől szeretném 15%-al emelni a béredet, hogy motiváljalak. Ohh..mondom, az fasza. Aztán számológép elő, kis áltisis matek, és jött a fekete leves. Minimálbér+ plusz elszámolásban vagyok. Természetesen csak a minimálbért tudja emelni... Ma bejött, mondom neki: "Én is részt vettem néhány kommunikációs tréningen, nagyon tudok hájpolni, de te most magasan vitted ezt, szóval fussunk neki újra. Beütöttem a Portfólió.hu-t, és hát Kedves P. ez a kötelezően előírt emelés mértéke... Tehát beszéljük már át, hogy hogyan is gondoltad azt a motivációt, mert ez így nem az, és megértem, hogy mint munkáltató te másképp számolsz, de ez negyedikes matek..." Aztán levezettem, hogy mennyit spórol a cég rajtam ezzel az alkalmazással, mennyi a költség, mi az, amit extra kifizettetnek velem stb. Nem volt veszekedés, meg semmi, de akartam, hogy tudja, a hülyék nem ebben az oldalban laknak. Nyomatékosítottam, hogy a cafeteria vmi 30 ezerig kedvezményes adózású(/hó), kezdjünk akkor arról beszélgetni, AZ motiváció. Ez nem az. Végül sikerült találni egy kompromisszumos megoldást, de azért a k.anyádat, hát nem most jöttem a 6.20-assal, kössed fel a gatyádat, ha engem akarsz megvezetni...

Már csak az a kérdés, hogy lesz-e a fenszi vacsorán valami karácsonyi pulykapénz, vagy nem, mert ha nem, akkor még elvitelre is csomagoltatok a kib.szott libamájból vagy 10 kg-t...

[kognitivdisszonancia]

Közeledik a 30+1. szülinapom, és a barátaim már kérdezték, hogy hogyan akarom ünnepelni. Erre általában az a válaszom, hogy mindegy, bármi jobb, mint ami tavaly történt.

Van egy barátnőm, akivel egy napon születtünk, csak pár év különbséggel, és mióta felfedeztük ezt a tényt, azóta közösen tartottuk minden évben a Sweet16 koccintást.

Mivel a tavalyi kerek volt, úgy voltam vele, hogy nagyon szeretnék egy külön ünneplést magamnak, amit elmondtam az akkori pasimnak is. Mondtam, hogy nekem nem kell 200ezer ft-os ajándék, mint amilyet én dobtam össze a barátaival (Lego Millenium Falcon), csak legyenek ott azok akik szeretnek, és imádnám, ha a fiúkákkal táncolnának nekem, mint ahogy a cuki vőlegény és bestmen csapat csinálja azon a számtalan youtube videón.

Nos, ezt meg is kaptam, és még egyszarvú tortám is volt, meg 30-as héliumos lufim. Aztán a pasim, akivel akkor már több, mint 4 éve voltam együtt, közös lakásunk (hitelünk) volt, és együtt terveztük az életet, a buli után egy órával atomrészegen közölte, hogy el fog hagyni, mert beleszeretett valaki másba. Hogy a lány hű, meg ha, és élete szerelme, őt feleségül is venné, és bár ő maga nem akar gyereket, ha a csajnak ez fontos, akkor simán bevállalja.

Azt gondoltam, hogy ennél azért többet várhatok tőle, hiszen szerettük egymást, közös terveink voltak és egy abszolút meghitt kapcsolatunk. Amúgy ő az a klasszik “rendes srác”, aki nem rengeti meg ugyan a világodat, de számíthatsz rá, stabilnak tűnik (nem az), megbízhatónak (nagyjából), és akiről azt gondolja az ember lánya, hogy akár hozzá is menne feleségül (de jó, hogy nemet mondtam a részeg lánykérésre).

És mint olyan, klasszik rendes srác, aki aztán szépen pofára ejt, mindegy milyen okból, képes volt fogni az életem egyik olyan pillanatát, amit kivételesen csak magamnak akartam, és tönkretette.

Tudom, hogy nem szándékosan csinálta, de hát most komolyan… akkor mondta volna le az egész bulit.

A legjobb, hogy amikor még egy héttel az események előtt tudomást szereztem a lányról, meg is kérdeztem, hogy szakítani akar-e, tehát abszolút megvolt ott minden esélye, de akkor épp nem volt hozzá kedve, vagy nem tudom mi okozta, de a válasz az volt, hogy ő velem akar lenni.

Szóval ennél még az is jobb lesz, ha idén csak a plafont nézem.

#flóraságok

[istenes-bibic-mihaly]

Közszolg:

Karácsonyi stúdiófotózást vállalok idén decemberben áron alul. Miért áron alul? Teljesen őszintén azért, mert most járok a képzés végén, és még nincs annyi tapasztalatom. Az eddigi munkáim elküldöm privátban, és ha az alapján úgy gondolod, miért ne, akkor valahogy így folytatódna a dolog: - A budapesti stúdiók karácsonyi termei kb 13 ezer forint között mozognak. Ezt előre be kell fizetni, visszatérítés nincsen szinte sehol, tehát olyan időpontot kell egyeztetnünk, amin biztosan ráérsz. Sajnos nem szabadúszó fotós vagyok, így az én munkarendem is figyelembe kell venni, de ha sikerül leegyeztetni mikor és hol akkor: - Jössz a stúdióba egyedül vagy a partnereddel (mindegy, milyen nemű), a csecsemőddel, a gyerekeddel, ha a stúdió engedi, akkor a kutyáddal, macskáddal is, és megcsináljuk a képeket. - Ha nem akarsz stúdiózni és nem félsz a hidegtől, kint is fotózhatunk, vagy bármi olyan opcionális helyen, ahol világos van (bpi látványosságok, karácsonyi vásár, vagy karácsonyra égőkkel feldíszített épületek). - Árak: én a stúdió költségén felül egy húszasra lőném be a dolgot, de ezért minimum 20 kép jár is, szóval 1000/fotó áron dolgozom. A sorozatról küldök egy kicsinyített összesítőt, és ha azt mondod a végén, hogy nem lett 20 olyan kép, ami tetszik, vagy eleve nem kell ilyen sok kép, akkor persze alkudható az összeg, ez csak irányár. - Esetleges otthoni fotózást csak nagyon világos lakásban vállalnék, mert jelenleg nincs ttl vakum. - Amit tuti nem vállalok, az fehérneműs fotózás, engem feszélyezne a vadabbik oldalad :D Ha fontos neked/nektek, hogy ne a fotózás napján lássatok először, akkor egy kávé mellett megbeszélhetjük a részleteket, hozhattok olyan képeket, amiket szeretnétek viszontlátni magatokról és én is megmutatom az elképzeléseim (ezt mondjuk akkor is célszerű megejteni, ha a stúdióban találkozunk először).

A lakossági threaddé válást elkerülendőleg a többi kérdés jobb, ha privátban érkezik. :D

[rosszulorzott]

NÉHÁNY UTOLSÓ MONDAT MAGYAR PÉTERRŐL

Az elmúlt napok politikai mozgásai kétségessé tették, hogy belátható időn belül elérhető-e két alapvetően fontos cél: a tisztességes, valódi választások feltételeinek kivívása, illetve az egységes, megújult és hiteles ellenzéki erő létrejötte.

A március 15-én, komoly sajtótámogatással létrejött, sok érdeklődőt vonzó és kifejezetten sikeres rendezvény legfontosabb üzenete ugyanis az az ígéret volt, hogy a jelenlegi hatalom leváltható a következő választáson, még akkor is, ha a választások feltételei a jelenlegiek maradnak.

Jól látszik, hogy van igény ilyen ígéretre, az okkal csalódott és kiábrándult ellenzéki közönség nagyon várja azt az embert, aki majd csodát tesz. Sajnos azonban bárki, aki ilyet ígér – még ha őszintén teszi is, bízva a saját nagyszerűségében –, az vagy hatalmasat téved, vagy Ha pedig tisztában van azzal hogy téved, és úgy mondja ezt, akkor sajnos hazudik.

Egyáltalán nem új stratégia az, amelyik először a választás megnyerését ígéri, majd aztán a demokrácia visszaállítását. Az összes eddigi parlamenti és parlamenten kívüli párt ezt ígéri, és a március 15-ét zászlóbontásra használó új párt üzenete is ez.

De hiába mondja ezt szinte mindenki, sajnos SZINTE biztos, hogy ez csak fordítva működik: először a valódi választások feltételeit kell kiharcolni és azután váltható le a kormány – sokszor elmondtam már: A „szinte” szó fontos a Fidesznek, mert amíg a látszata megvan a vereségének, a tömegek négy évig nyugton vannak.

Tudom, hogy vannak, akik felhorkannak ezen, és azt vetik közbe, hogy hát én is nyertem egy egyéni választókerületben, Budapesten és a nagyobb városok egy részben pedig ellenzéki polgármesterek vannak. Nem mond ez ellent a legfőbb állításomnak: az országos választást a jelenlegi körülmények közt megnyerni szinte lehetetlen.

Több oka van ennek. A legismertebb az erőviszonyokban rejlik: a hatalomnak semmi sem túl drága, akár kormánypropagandára kell költeni, akár népboldogító osztogatásra. Ha nagyon veszélyben érzi magát, lesz majd 14. havi nyugdíj is, vagy valami hasonló.

És a lényeg, a legfontosabb: bármikor meg tudják változtatni a játékszabályokat, ahogy tették a közelgő önkormányzati választás előtt is. Ha veszélyben érzi magát a hatalom, hoz egy olyan törvényt, amelynek értelmében az ellenzéki jelölteknek hátrakötözött kézzel és leragasztott szájjal kell indulniuk. Mert megtehetik.

Sokszor elmondtam ezt, de a jelek szerint ellenzéki honfitársaink egy jelentős része számára még mindig vonzóbb az a remény, hogy csak egy, az eddigieknél esetleg alkalmasabb jelölt hiánya az akadálya a kormányváltásnak. Az ő körükben nagy lelkesedést okozott az új, külső szereplő felbukkanása, és csak remélni merem, hogy nem csalódnak majd nagyon.

Azt azonban be kell vallanom, számomra ez a csodavárás komoly dilemmát okoz: fel kell tennem a kérdést, hogy szabad-e folytatnom a politizálást. Egyedül ugyanis természetesen soha nem fogom tudni elérni az állami propaganda hirdetések leállítást, a fideszes álcivil szervezetek milliárdos támogatásának tiltását, az MTVA vezetőjének leváltását, a külföldön dolgozó sok százezer magyar szavazati jogának visszaadását.

Márpedig szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen legitim célja annak, hogy elfogadtam a parlamenti mandátumot. A cél eléréséhez tömegek támogatása kellene, amit eddig nem tudtam megszerezni. Ennek oka – a saját gyengeségeim mellett – leginkább az a fals reménytelenség volt, hogy "ezekkel" szemben nem lehet eredményt elérni.

Most azonban felcsillant az a fals remény is, hogy a kormányváltáshoz nem kell tenni semmit, csak várni a következő választásokat és bízni az új vezércsillagban. A következő időszak legfontosabb kérdése lesz számomra, hogy maradt-e az én álláspontomnak bármilyen támogatottsága az ellenzéki szavazók között, vagy a hamis reménytelenséget felváltja a hamis remény: nem kell küzdeni a tisztességes választásokért, így is győzni fogunk.

Legalább ilyen súlyú kérdés, hogy Magyar Péter berobbanása után van-e esély egy egységes, megújult és hiteles ellenzéki erő létrejöttére. Március 15. után sajnos kicsit kevesebb, mint eddig, több ok miatt is.

Abban természetesen igaza van Magyar Péternek, mint oly sokaknak, hogy egy új, határozott, tiszta és HITELES politikai erőre hatalmas szükség van Magyarországon, és az is nyilvánvaló, hogy a létező ellenzék akarva vagy akaratlanul a hatalom érdekeit szolgálja. A hogyannal azonban sajnos több baj van:

Az új, határozott, tiszta és hiteles ellenzéki jelzők mellé az EGYSÉGES is elengedhetetlen. Itt az elképzelések homályosak, és hiba lenne arra várni, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok meghajolnak az új erő előtt és önként távoznak. Az oly sokat várt ellenzéki egység kétféle módon érhető el. Az egyik, ha az új erő egyszerűen lemossa a pályáról az eddigieket és persze ezzel együtt a Fideszt is megveri. Ez nem lenne lehetetlen egy demokráciában, csak ugye az az, ami nincs.

A második, ha az új párt már az indulásnál jóval erősebb a meglevő ellenzék legerősebb pártjánál és a választások előtt így olyan erőpozícióból tárgyalhat, hogy elérheti a kompromittálódott politikusok kihagyását az "összefogásból". Ez a cél elérhető a megmaradt független sajtó támogatása esetén, de érdemes tanulni azoknak a példájából, akik hasonlókat ígértek. Bajnai Gordon például szintén "messiásként" tért vissza 2012-ben, ő is egy nagy tüntetéssel adott reményt és az ő mozgalmát is 14 százalékra mérték rögtön a bejelentés után, aztán még sem sikerült neki.

Meggyőződésem szerint egy valódi reményt keltő, új politikai erő létrehozásának három alapfeltétele van:

Nem EGY ember tűzi ki a zászlót, és várja, hogy mások csatlakozzanak hozzá, hanem több, komoly és hiteles szereplő indul el együtt az úton. Erre lett is volna esély, most viszont egy darabig jóval kevesebb. A legendákkal szemben ugyanis egyáltalán nem állnak hosszú, tömött sorban azok, akik letettek már valamit az asztalra életükben, ismertek valamennyire, emiatt vesztenivalójuk is van, de nem, vagy nem nagyon mártóztak meg eddig a magyar politika pöcegödrében.

Ha nem egy, hanem több ilyen ember összeáll, akkor lenne esély arra, hogy a maradék független média által felkapott médiapárt helyett valódi, a legkisebb falvakba is elérő HÁLÓZATOT hozzanak létre és ez után akár arra is lehet esély, hogy sikerese küzdjenek a tisztességes választásokért, majd akár el is indulhatnának azon.

Nyilván, a magányos zászlóbontásban is lehet fantázia, kellő médiahájp mellett RÖVID TÁVON különösen sikeres lehet. Hosszú távon azonban csak akkor, ha a zászlóbontó vezér valóban, minden kétséget kizáróan HITELES. Ha egy kicsit is belegondolunk, Magyar Péterre ez nem igaz, legalábbis rengeteg kérdést vet fel a személye. Ha valaki már eldöntötte, hogy ezentúl csak rá hallgat és benne bízik, kérem, hogy ne olvassa el az alábbiakat!

- Magyar Péter egyike volt azoknak az – általam nem kedvelt – embereknek, akik a rendszertől nulla munkáért horribilis pénzeket bezsebelve nézték némán a demokrácia leépítését. A nyilvános adatbázis szerint a Diákhitel Központ vezetőjeként – nyilvánvalóan politikai kinevezettként – 2018-2022 között havonta 3,6 millió(!) forintot + havi 700 ezer forint prémium ütötte a markát. A családi viszályokkal egy időben innen távoznia kellett, azonban ezután havi 1,5 millióért(!) ült a rendszer kegyeltjeit finanszírozó Mészáros Bank felügyelő bizottságában (nulla munka) és a Közútkezelő, valamint a Volánbusz igazgatóságában (1,2 millió forint). Ezekhez az állami cégekhez is nyilvánvalóan politikai kinevezettként került. Ha nem lenne annyira szomorú, mosolyognék azokon a kommentenken, amelyek szerint ő valamiféle Lúdas Matyiként lenne. Maximum Döbrögi kirúgott, de addig jól fizetett íródeákja lehetett volna a mesében.

- A Diákhitel Központ szerződéseit tartalmazó listáján számos megkérdőjelezhető tétel van, az ő általa vezetett időszakból is. Ezek közül többet (a vezetése alatti és az utáni időszakból) ki is kértem a Központtól, remélhetően meg is fogják küldeni. Ezek közül természetesen a legkirívóbb a milliárdos propagandakirály, Balásy cégeinek a megbízása, amiről egyébként maga Magyar nyilatkozta, hogy felesleges és túlárazott szerződések voltak. Ez magának a korrupciónak a definíciója amúgy Varga Mihály szerint is, a jog pedig hűtlen kezelésnek mondja ezt. Így van ez akkor is (sőt), ha Rogán utasítására volt Magyar Péter társtettes. Ezt meg lehet bánni, önfeljelentést lehet tenni és nagyon szép dolog, ha bizonyítékokat is hoz. Egy dolog viszont hiteltelen: ha valaki azonnal önmagát nevezi meg ennek a rendszernek a lebontójaként. (Természetesen előre látom azokat a véleményeket, amelyek arról szólnak, hogy hát én is a Fidesz tagja voltam. Ezt az összehasonlítást azért kikérem magamnak)

- Jól dokumentált történet továbbá, hogy Magyar 2019-ben polgármesterként indult Balatonhenyén és Gulyás Gergelyt is meghívta kampányrendezvényére. Az utolsó pillanatban azonban visszalépett, mivel polgármesterként a Diákhitel Központ vezetéséről és az azzal járó milliókról is le kellett volna mondania. Így maga helyett egy barátját küldte a posztra, aki egészen botrányos módon akarta az addig a nyugalom szigeteként ismert faluban úgy átminősíteni a telkeket, hogy arra új gigaberuházások épülhessenek (az Orbán Ráhel bizalmasa által épített hatalmas kastély építését pedig tovább segítette).

- Bár a jelek szerint házasságuk vége meglehetősen viharosra sikeredett Varga Judittal, Magyar mégis végig asszisztálta felesége mellett a demokrácia leépítését. Számomra abszolút hiteles forrásom szerint sokaknak dicsekedett azzal, hogy valójában "ő vezette az Igazságügyi Minisztériumot". Ezt bizonyítani nem tudom, de hogy azok az általa is elismert komoly veszekedések nem a demokrácia leépítése miatt történtek, az szinte biztos.

- A Partizánnak adott első interjúban egyértelműen arról beszélt, hogy tiszteli Orbánt és felnéz rá, a második interjúban pedig egészen magától értetődőnek mondta, hogy adott esetben koalícióba lépne a Fidesszel. Ez azt jelenti, hogy vagy nem gondolja komolyan a magáról sugallt képet, vagy nincsen tisztában a rendszer lényegével.

- Végül a HVG cikkre adott meglepően arrogáns válasza alapján nem tudja, mi a különbség a szabad sajtó és a propaganda között.

A fentiek közül egy is elég lenne, hogy óvatos legyen az ember, de a tények sorozata mellett csak akkor lehet elmenni, ha az ember vak, vagy annyira hinni akar, hogy becsukja a szemét. Megértem, hogy vannak, akik annyira szomjazzák a reményt, hogy így tesznek. De engedjék meg nekem azt a luxust, hogy kimondhassak egy dolgot. Nem tudom, hány választást élek még meg, azt pláne nem tudom, ebből mennyi lesz a valódi választás, de száradjon le a kezem, ha Orbán után még egyszer akár hittel, akár "befogott orral“ olyan emberre szavazok, aki egyrészt életében nem tett le még semmi komolyat az asztalra a politikán kívül, másrészt azt kéri, hogy felejtsem el neki, mit mondott vagy mit tett korábban.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel a néhány gondolattal sokakban rossz érzést fogok kelteni. De ha visszanézek a 2006 óta végzett politikai munkámra, akkor egy valami biztosan igaz: sokszor én is túl későn mondtam el dolgokat. Ezt a hibát szeretném elkerülni. Cserébe ígérhetem, hogy ezek lesznek az utolsó mondatok, amikben Magyar Péterrel foglalkozom.

Végül: természetesen Magyar Péter nagyon sok, a kormányt és az ellenzéket is érintő igazságról beszél mostanában, kétségtelenül nagyon meggyőzően. Ez viszont még akkor sem biztos, hogy összességében magának az igazságnak jót tesz, ha azokat komolyan gondolja. Munkájához sok sikert kívánok!

hadházy fb, videóval

a fals reménytelenség és a fals remény, én nagyon adom

[sronti]

Sofőr elv

Régi mondásom, hogy a Fidesz nagyjából mindent egy ötven körüli, középfokú végzettségű, átlagos hivatásos sofőrre lő be (azért ezt a munkát mondom, mert ebből a közegből velük beszéltem a legtőbbet és talán ők azok, akik a legnagyobb számban a legtöbb random emberrel beszélnek viszonylag kötetlenül az összes szakma közül, talán a fodrász-kozmetikus lehet még ilyen, de azért ők Magyarországon politikamentesebb közegben dolgoznak)

Kb. mint a UK-ben az elképzelt Worthington, meg Essex man, amik választói archetípusok, csak ott a lokális kötődés sokkal fontosabb, mint Magyarországon.

Amikor ez a profil megvan, akkor onnantól csak arra kell figyelni, hogy minden ügy, ami központban van, cím+lead, vagy ötmondatos FB poszt formátumban semleges, érthetetlen, vagy nekik kedvező legyen.

A korrupciós ügyekben is mindig van valami, amit lehet bonyolítani, meg kicsit mindenki unja is a ki mit lopott el ma történeteket. Viszont, amikor egy központba kerülő ügyben, amiről emberek beszélgetnek az ebédszünetben, vagy a taxiban rossz oldalra kerülnek, akkor az a hozzá kicsit is kötődő botrányokat is magával húzza és figyelmet irányít rá, ráadásul mindezt kiszámíthatatlanul teszi. A kegyelem->Novák-Varga->Magyar->Rogán (Balog, kicsit Orbán családja is) útvonalra nem nagyon lehetett felkészülni, ahogy például egy Mészáros korrupcióra, vagy az EU pénzek visszatartására igen.

Mik ezek az ügyek, amik ilyenek lehetnek?

-Gyerekek bántalmazásával kapcsolatos ügyek, ahol mindez hatalommal kapcsolódik össze.

-A többség kiadásait hirtelen és közvetlenül növelő terhek (netadó, 2006-os megszorítások)

-Gyilkosságok (ez főleg 2006-10 körül ment, a megölt kézis, meg az olaszliszkai lincselés példa erre, viszont a cigányokat célzó terrortámadások nem voltak ilyenek)

-rendőri erőszak speciális esetei, a középosztály tagjaival szemben

-szexbotrány

-kiszivárgó hangfelvételek/videók, ahol mondjuk korrupció mellett van más is, jellegzetes stílus, pletykák, ilyesmi

-egy korábbi fideszes hatalmasság hangos kiszállása és visszaköpködése.

-utcai, politikai zavargás erőszakkal

-korábban volt még a nyugati visszajelzés, de ez egyre megszokottabbá és így érdektelenebbé vált.

A lista nem teljes, mondjátok, mit hagytam ki

Ha ezek kordában vannak tartva, akkor minden más rutinból elmaszatolható, és nem kerül ki annak a nem tudom, kevesebb mint egymillió embernek a köréből, aki veszi a fáradtságot a nem fideszes média követésére. Ebből a körből egyszerre kb. öt nagyon erős mondat tud kijönni, amire fel lehet fűzni a többit, ha ez az öt mondat elérte a kritikus tömeget (aminek jelentős része csak átfutja a híreket és csak azt nyitja meg, ami tényleg szokatlan és nem akar eltűnni a címlapról/feedről), onnan már lesz organikus érdeklődés és lehet tovább görgetni a dolgokat, de addig nem.

Enélkül az organikus érdeklődés nélkül a történetek elvesznek az alapzajban, amit a Fidesz szándékosan magasan tart. Minden nap farkast kiáltanak, hogy ne tűnjön fel, amikor tényleg jön egy. Sajnos a percről-percre doomscrolling világban ez nem akkora kihívás és a nem fideszes oldali hírverseny is a kezükre játszik ebben.

Az a baj, hogy ha van is egy ilyen botrány, az ellenzék nem tudja kihasználni, részben, mert mindig jön a dilemma, hogy a teljes spektrumon fenntartja a felháborodást és a háttérbe vonul, vagy maga szervezkedik és csak a társadalom egy kisebb szeletét éri el. Egyik verzió se igazán jó. A celeb-civil-single issue mozgalom tüntetések nagyok, de alapvetően nem érnek semmit. Majdnem földhöz vágtam a telefonom, amikor olvastam, hogy a Hősök terén az egyik szónok milyen boldog volt a pártlogók hiányától, hát mégis ki fog végigvinni egy változást, ha nem egy politikai párt? Amíg viszont ez a politikától viszolygás megvan, a pártok se tudnak igazán nyerni ezeken az ügyeken, mert nem tudnak középpontba kerülni és megnyerni új támogatókat.

A másik fontos dolog a gazdaság percepciója és egy ilyen botrány összeérése. Ha éppen megy a szekér a középosztálynak, akkor minden kezelhető és a düh nem megy mélyre és nem lesz tartós a felületesen politizálók között. Most éppen annyira nem dübörgünk, és 2025 végére legkésőbb kell majd zsé osztogatni, a szemét EU meg még mindig nem adja ki Navracsicsnak a pénzt. Abból, hogy az önkormányzati+EU választásra még egy nyomorult nyugdíjkiegészítés se jut (vö. 2022) látszik, hogy nincs sok mozgástér, így szimbolikusakat kell lépni.

Most, hogy kicsit lenyugodtak a kedélyek látszik, hogy a Fidesz a szokásos dolgokra készül:

1. LMBTQ emberek elleni támadások, összekötve az EU elleni harccal, aminek megvannak a maga költségei, de át lehet kötni rá a kegyelmi ügy elleni dühöt.

2. Tesztelni új témákat, hogy 2026-ra meglegyen, amivel mennek, illetve ezzel lehet a zajt is növelni, hogy ne legyen osztatlan figyelem a kegyelmi ügyön.

3. A szokásos parlamenti választás előtti finomhangolás a rendszerrel, hogy kijöjjön a 135 fős többség, ami láthatóan jobban működik, mint a '14 és '18-as 133 fős.

4. Reménykedés, hogy az ukrajnai háborúhoz hasonló dolog jön majd, mert a nemzetközi ügyekben sokkal több a mozgástér, és sokkal könnyebb formálni a magyar közvéleményt.