Tumgik
#nem felejtem el
unforgettablesblog · 1 year
Text
Nőt nővel felejtenek, de fiút férfival pótolunk.
297 notes · View notes
Text
Mindig úgy érzem hogy egyedül jobb lenne nekem, de közben mégis van egy üres rész az életemben amit egyedül nem tudok betölteni.
158 notes · View notes
missyouuu · 2 years
Text
Én csak veled akkartam lenni…😩💔
21 notes · View notes
tunderilona · 1 year
Text
had a crush on this guy in elementary & middle school for at least 6 years and i accidentally made every one of my friends be obsessed with him even though he had zero social skills, was blond and also american, yet he still willingly talked to some of my friends through msn but not me and still liked the other girls pics on social media but never my posts so fuck you jackson
3 notes · View notes
fovarosiblog · 10 days
Text
Néha szóba kell ezt szerintem hozni. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról. A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó. A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port? Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén. A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály. A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön. A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak. Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el. Ez mára mind nincs. Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították. És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha. Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma. (Kecskés Márton, Facebook)
233 notes · View notes
mindigvankiut · 11 months
Text
Egy Férfi válasza
- Hányszor szeretkezel a feleségeddel?
- Minden nap ezt csinálom.
- Mennyi az idő?
- Egész nap.
- Hogyan?
- Minden nap felkelek és csókkal a homlokán köszönök neki, kávét főzök neki, ahogy szereti, és lefektetem. Mielőtt munkába megyek, sosem felejtem el elmondani neki, mennyire szeretem.
Amikor szabadidőm van a munkahelyemen, nem felejtek el üzenetet küldeni neki, hogy megkérdezzem, hogy van. Próbálok minél többet szabadulni, hogy hazamehessek és vele tölthessek egy percet.
Érkezéskor olyan gyönyörű, vacsorával vár, kedvemre való tésztával. Miközben vacsorázom, közelről a szemébe nézek, és arra gondolok, milyen gyönyörű. Amikor felveszi a piszkos edényeket az asztalról, mondom neki, hogy finom volt az étel, és hogy ő a kedvenc gyönyörű szakácsom.
Amikor lefekvés ideje van, ránézek és megcsókolom, ágyba viszem és leveszem a ruháit, megcsókolom, simogatom minden gyönyörű domborulatát, ahogy kicsavarja az ingemet, és így mindketten szeretkezünk. A nap végén, mielőtt elalszik a mellkasomon, elmondom neki, hogy ő a legjobb ember, akivel valaha találkoztam az életben, hogy nagyon szeretem, és életem minden napján el fogom mondani neki.
Így szeretkezem a feleségemmel minden nap. Azt hitted, egész nap szex volt?
Nem, a szeretkezés azt jelenti, hogy kimutatod az összes időt, amit belül érzel egy személy iránt.
@mindigvankiut
199 notes · View notes
Text
Restart, vagy mi
Naszóval, az van, hogy megelégelvén saját bénaságomat, ez itt az új tumblárom. Az történt ugyanis, hogy miután úgy 7 éve hirtelen ötlettől vezérelve (és jó pár tumblis kollektív utálatát érezve) töröltem az első blogomat, ami az ősidőkben @bzandthetotalwasteoftime néven futott, aztán lett belőle talán @bzthelastviking vagy valami ilyesmi. Aztán pukk, nagy DEL gomb. Viszont közben azért volt egy nagyon kis kör, aki továbbra is érdekelt, élén @sugarpallos csodalánnyal, aki macskáink anyja és szívem csücske. Szóval lett egy olyan kukkolósblogom, amivel csak a pár engem érdeklő emberkét követtem - ez a @tudjukki-az-oreg-viking. Piccit jól is esett kijönni a rákthreadekből, a reblogolt perszonálkontentekből és a hunblr egy részének egymást mardosós világából, de persze naná, hogy nem tudtam megállni nemsokára, és csak elkezdtem picit írni, reblogolni. És mire észbe kaptam, megint nagyüzemben nyomtam (fullba a kretént). Na, de itt jött a bibi: mivel az új blogom tényleg csak nézelődősnek indult, valami eldobható e-mailről regisztráltam, amit azóta simán elfelejtettem - épp ezért jelszóemlékeztetőt sem tudok küldeni magamnak. Böngészőből már rég eltűnt az elmentett jelszó, és mobilon tudtam egyedül használni az accountomat, ahová automatikusan belépett (de persze a jelszót nem tudom kinyerni belőle, hiába írtam supportnak, semmi). Épp ezért legyen minden tiszta, íme az új blog, amit már mindenhonnan elérek majd, és nem felejtem el, meg ilyenek. Ha eddig is követtél, kövess nyugodtan. Ha eddig is blokkoltál, tedd meg újra. Minden megy tovább, ahogy eddig is. Csókolom.
57 notes · View notes
rosszulorzott · 1 month
Text
Hogyan és miért robbantottam ki a kegyelmi botrányt?
2. rész: a „miért”
„Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei,...”
Miután tegnap tisztáztam a "hogyant", térjünk át a „miértre”, vagyis annak kifejtésére, miért lettem a NER kritikusa, ellenzékének tagja, és milyen okokból kifolyólag alakultak ki bennem azok az érzések, melyek arra sarkalltak, hogy a botrányos kegyelmi döntésre felhívjam a független sajtó figyelmét. Mielőtt azonban ezt megtenném, szeretnék röviden bemutatkozni a közvélemény és az utókor számára.
Azok közé tartozom, akiket a magyar politikai szakzsargon „Fidesz-árváknak” nevez. Bizony, az a rossz hírem van a fideszes nagyurak számára, hogy ezt a kegyelmi botrányt a nemzeti jobboldali politikai közösség egy régi tagja, egy dühös és elkeseredett „Fidesz-árva”, egy egykori Fidesz-tag robbantotta ki, aki előbb volt jobboldali és konzervatív, mint Orbán Viktor, Kövér László, Deutsch Tamás, vagy Rogán Antal, és talán előbb lett a Fidesz tagja, mint Novák Katalin. De Győzikénél egész biztosan. Magyar Péter után itt van tehát még egy volt fideszes a történetben, igaz, nekem Magyar Péterrel ellentétben nem kellett „kicsekkolnom” a NER-ből, mert nem is léptem be oda soha. Az én gyomrom a NER-t egy pillanatig sem viselte volna el.
Felmenőim egyik ágon örmény eredetű erdélyi nemesek, a másik ágon pedig német és magyar ajkú felvidéki polgárok. Büszke vagyok arra, hogy egyik ősöm egyik vármegyénk alispánja, táblabírája és a reformkorban – Széchenyi, Kossuth, Eötvös és Deák párthíveként - reformpárti országgyűlési követe volt. Egy másik ősöm főhadnagyként vett részt az 1848-49-es szabadságharcban, ami után kivégezték. Távolról az 56-os hőssel, Pongrácz Gergellyel is rokonságban állok. Olyan nevelésben részesültem a szüleim által, hogy kisiskolás koromban már kívülről tudtam Erkel Bánk bánjának legszebb részeit. Városomban az elsők között voltam, aki – gimnazista diákként – a könyvtárban kikérte és átolvasta az addig nem nyilvános 56-os helyi forradalmi újságokat. Még a gimnáziumi tanórák alatt is frissen megjelent 56-ról szóló könyveket olvastam titokban. Amint az életkorom lehetővé tette, beléptem a Magyar Demokrata Fórumba és lelkes antallista lettem. Ma is az vagyok és halálomig az leszek. Számomra a mai napig Antall József jelenti a mércét nemzet- és hazaszeretetben, elv- és értékhűségben, konzervatívizmusban és a politika mesterségében is. 1990. április 8-án, a győzelem éjszakáján ott voltam a Bem téren, amikor a miniszterelnök úr bejelentette a győzelmet. Míg élek, nem felejtem el azt a tavaszi éjszakát: nemzeti színű zászlókat lobogtatva vonultunk barátaimmal a Bem tértől a Móricz Zsigmond körtérig, az emberek megálltak és gratuláltak a történelmi győzelemhez. Csodálatos idők voltak, egész életemben hálás leszek a sorsnak, hogy azokat a nagyszerű éveket az eszmékre, elvekre és érzelmekre legfogékonyabb életkorban élhettem meg. Ahogy Marius énekli a Nyomorultak című musicalben: „Eszmék vívtak és mi hittük: velünk győz az új világ! "Talpra hát!" A dal, hogy zendült!” Bizony, akkor meg voltam győződve arról, hogy történelmet írunk és velem, velünk győz majd az új világ.
A miniszterelnök úr ravatalánál kapott emléklap ma is ott lóg bekeretezve az íróasztalom fölött. Akárcsak az MDF-tagsági igazolványom, valamint az MDF egyik országos gyűlésén viselt kitűzőm Antall József, Bethlen István, Szabad György és más MDF-es vezető politikusok aláírásával. A legbecsesebb relikviáim ezek a tárgyak, s egyben politikai iránytűim is. A történelmi és politikatudományi könyvekből álló kis könyvtáramat Széchenyi István, Eötvös József arcképei, valamint Széchenyi István és Szent István mellszobrai díszítik. Jogi publikációim mellett számos politikai tárgyú írásom, tanulmányom jelent meg jobboldali napi- és hetilapokban és egyéb neves kiadványokban.
Aztán később én is Orbán Viktor híve lettem, mert – fiatal, tehetséges politikusként - ő lett a nemzeti oldal nagy reményű vezére. Hittem benne. A 2002-es – nem várt - vereség után én is úgy éreztem, hogy nekem is tennem kell a nemzeti oldal újbóli hatalomra kerüléséért, ezért én is beléptem a Fideszbe. Hány és hány vitát folytattam akkoriban baloldali meggyőződésű ismerőseimmel, kollégámmal a Fidesz és Orbán Viktor védelmében! Ezek még azok az idők voltak, amikor a jobboldaliság felvállalása, a konzervatív politikai elvek kinyilvánítása nem hogy nem járt semmiféle anyagi előnnyel, hanem – a baloldali, posztkádárista közegben - a társadalmi kisebbséghez tartozás tudatos vállalását jelentette. Akkoriban annyian voltunk a városi szervezetben, hogy amikor taggyűlést tartottunk, egy nagyobb asztal elegendő volt, hogy körülüljük. Emlékezetes, daliás idők voltak azok is!
Nagyon örültem a 2010-es győzelemnek és nagy reményeket fűztem Orbán Viktor újbóli, ráadásul ezúttal koalíciós kényszer nélküli hatalomra kerüléséhez A baljós, sötét fellegek azonban helyi szinten már ekkor is jól láthatók voltak. 2010-re ugyanis nem csak megjelentek közöttünk azok a jellemtelen és gátlástalan hiénák, akik 15-20 évvel a rendszerváltozás után, a zsákmány szagát megérezve úgy fedezték fel magukban hirtelen a keresztényt, a vallásost és a jobboldalit, mint annak idején a kommunisták a reformert meg a szociáldemokratát, hanem teljesen átvették az irányítást és a gátlástalan egyéniségüket felhasználva visszataszítóan erőszakos módon kezdtek el mindent leuralni és behálózni. Lassan már nem csak egy nagy asztal nem volt elég a taggyűlések lebonyolításához, hanem egy nagy terem sem. Jöttek a nagypofájú „vállalkozók”, a gátlástalan szerencselovagok, a sunyi kis ügyeskedők, akik amolyan üzleti befektetésnek tekintették a politikát, a „fideszezést”, mégpedig a szó legszorosabb értelmében, mivel a kampányukba a saját pénzüket is hajlandók voltak beletolni. Ezt el is várták tőlük. Ezek a figurák alkotják ma is a NER ocsmány, mindent átszövő feudális vidéki struktúrájának a személyi állományát. Nem tudtam és nem is akartam velük bármilyen módon közösséget vállalni, ezért a 2010-es győzelem idejére már elmaradtam, ha úgy tetszik: kiléptem. Már 2010-re megértettem, hogy a magamfajta, elvi alapon politizáló „doktrínereknek” nem lesz helyük a Fideszben. Igazam lett.
Hatalomra kerülése után Orbán azonnal nekiállt formálissá tenni a demokráciát és leépíteni a jogállamot. Bár a demokrácia látszatát kelteni hivatott alkotmányos intézmények maradéktalanul léteznek, valójában ezek nem az alkotmányos szerepüknek megfelelően működnek, hanem a kizárólag a kormányt és a miniszterelnököt szolgálják. Ezt Orbán azzal érte el, hogy – a köztársasági elnöki pozíciótól az Alkotmánybíróságon és a Számvevőszéken át a legfőbb ügyészig – a kétharmados többsége birtokában – ha úgy tetszik: azzal visszaélve - minden olyan alkotmányos intézmény élére megbízható pártkádert állított, melyek alkotmányos feladata éppen az lenne, hogy vele szemben, a kormány és a miniszterelnök túlhatalmának megakadályozása érdekében fékként és ellensúlyként lépjenek fel. Mindezt annak köszönhetően tehette meg, hogy az alkotmányos többségből származó, szinte korlátlan hatalmát nem korlátozták azok a közjogon túli, közmorálból és közfelfogásból eredő korlátok, melyeket a szerencsésebb történelmű nyugati demokráciákban a hosszú és szerves alkotmányos politikai és közjogi fejlődés alakított ki. A magyar társadalom demokrácia és jogállam iránti „elkötelezettségét” ismerve nem kellett attól tartania, hogy a társadalom részéről büntetésben lesz része a demokrácia formálissá tétele és a jogállam lebontása miatt.
Ma Orbánnak van Országgyűlése, köztársasági elnöke, Alkotmánybírósága, Számvevőszéke, médiahatósága, választási bizottsága, ombudsmanja, legfőbb ügyésze. Az alkotmányos intézmények egységbe tömörült, masszív konglomerátumot alkotnak, melynek tetején ő trónol amolyan korona nélküli királyként. Orbán – ízlelgessük csak a szavakat - „magyarázatot kérhet” a köztársasági elnöktől és – a szent közvéleménykutatási adatok beérkezését követően – egyedül dönthet arról, hogy le kell-e mondania. Nem is próbálják tagadni, hogy döntéseiket nem az erkölcs és az elvek, hanem kizárólag a közvéleménykutatási adatok vezérlik. Magyarország már régen nem jog-, hanem pártállam, és nem a hatalommegosztás, hanem az államhatalom egységének elve érvényesül. Egyetlen egy alkotmányos intézmény van, mely a kormánytól jelentős részben függetlenül működik, nevezetesen a bírói hatalom, s éppen ezért kell megbízható pártkádert tartani a legfőbb ügyészi funkcióban, hogy – a törvény előtti egyenlőség elvét lábbal tiporva – az ügyészi vádmonopólium intézményével visszaélve el lehessen kerülni a hatalom számára veszélyesnek tűnő büntetőügyek bírói szakba kerülését. A politikai hatalomért versengő pártok anyagi lehetőségei között nagyságrendi különbség van, mivel a kormánypárt – kormányzati kommunikáció címén – közpénzből is kampányolhat, mégpedig folyamatosan és teljesen korlátlanul, ráadásul a kezében tartja az ugyancsak közpénzből működő közmédiát, miközben a szabad sajtó lényegében csak az online térben működhet, közösségi adományokból.
A politika, a közélet és a társadalom mára nagyon mély morális válságba jutott. Az egzisztenciális következmények miatti fortélyos félelem tudatos és sunyi kialakításával a rendszerváltást követően a polgárosodás útján épphogy csak nagy nehezen elinduló magyar társadalmat tudatosan visszalökték a kádári állapotába, újra uralkodóvá váltak a kádári kispolgár olyan magatartásformái és viselkedési reflexei, mint a közélettől, a politikától való tartózkodás, a „ne szólj szám, nem fáj fejem”, a „megvan a véleményem, de megtartom magamnak”, vagy éppen a „kapcsolati tőke” mindenhatósága. A magyar társadalom ma ugyanúgy elfogadja a korrupciót és ugyanúgy immunis a közvagyon ellen elkövetett bűnölre, mint a Kádár-rendszer idején. Újra a bűzlő kádári posványban élünk, csak most éppen Orbánnak hívják az aktuális Kádárt. Orbán politikai propagandája a lehető leprimitívebb és legvulgárisabb üzeneteivel tudatosan a társadalom legkevésbé művelt, legkevésbé iskolázott és legkevésbé polgárosodott rétegeit célozza; teljesen mindegy nekik, kik szavaznak rájuk, a lényeg, hogy elegen legyenek, és ennek eléréséhez minden eszközt megengedettnek tartanak. A tudatos hazugságokat is. A gyűlöletkeltést is. A lejáratókampányokat és a karaktergyilkosságokat is. Miközben persze kioktatják a világot kereszténységből.
Emlékezzünk csak arra, hogy a koronavírus-járvány egy, a gyöngyöspatai szegregált oktatás miatt meghozott bírósági döntésen alapuló cigányellenes gyűlöletkampányt akadályozott meg, mely nemzeti konzultáció formájában is pusztította volna a közéletet. Magyarország – magát nemzetinek és kereszténynek hazudó - miniszterelnöke bement a közrádióba és elmondta, hogy a cigányok ingyenpénzt kapnak, miközben ő (meg a rendes magyarok) egész nap „keccsölnek”. Azokról a mélyszegénységben élő cigányokról beszélt így, akiket egyébként választásról választásra „mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát”. Ha van a magyar történelemnek tanulsága, akkor az az, hogy attól a politikustól, aki a hatalmát a nemzet egyes részeinek egymás iránti gyűlöletének kialakításával és szításával akarja megerősíteni, mint nemzetárulótól, meg kell szabadulni. Mégpedig a lehető leggyorsabban. Emlékezetes az a gyalázatos eset is, amikor - a magát nemzetinek és kereszténynek hazudó – miniszterelnök nyilvánosan megdicsérte a menekült gyerekeknek segítséget nyújtani kívánó panziós ellen bűncselekményt elkövető, a propagandistái által feluszított csürhe tagjait. Egy magyar ember igaz keresztényként segítséget kívánt nyújtani szerencsétlen sorsú menekült gyerekeknek, s az ország miniszterelnöke, akinek erkölcsi példát kellene mutatnia a nemzetének, nem mellé állt, hanem azok mellé, akik ezért önbíráskodást gyakorolva megbüntették. Tud politikus ennél mélyebbre süllyedni erkölcsileg? Lehet ennél jobban és gátlástalanabbul megtagadni Jézust és leköpni a Bibliát?
Amikor kitört a járvány, a „keresztények” első gondolata az volt, hogy miképp lehetne ezt a szörnyűséget is lopásra felhasználni. Miközben lepusztult kórházainkban a vírusnak és a kórházi fertőzéseknek köszönhetően aratott a halál és tízezrével haltak meg a magyarok, egyesek milliárdokkal lettek gazdagabbak a felesleges, túlárazott és közvetítőkön keresztül beszerzett lélegeztetőgépeknek és más orvosi eszközöknek köszönhetően.
A korrupció vonatkozásában Orbán és a társadalom viszonya a bántalmazó kapcsolatban élők viszonyához hasonló. A bántalmazók célja mindig olyan alá-fölérendeltségen alapuló pszichés viszony kialakítása, melyben a bántalmazott tudomásul veszi, hogy bántalmazzák és azt el is fogadja, beletörődik, sőt, egy idő után normálisnak tekinti. Orbán éppen úgy tudatosan nem titokban tette hazánkat az EU legkorruptabb országává, mint ahogy a kocsmából naponta részegen hazatérő férj sem titokban veri meg a feleségét, miközben üvöltve vacsorát követel tőle. Ez a bántalmazáshoz való szoktatás része, sőt lényege. Azzal, hogy a legszűkebb környezetének, a családjának és a baráti körének tagjait tette – mégpedig nem is titkoltan - közpénzből milliárdossá, bántalmazóként azt üzente a társadalomnak, hogy „igen, én ezt teszem veled, mert megtehetem és te el fogod viselni, mert nem tehetsz mást.” Jól tudta, hogy ennek a bántalmazó kapcsolatnak a kialakítása nem fog különösebb nehézségekbe ütközni egy olyan társadalom részéről, mely „...ezer éve / magával kötve, mint a kéve, / sunyít, vagy parancsot követ.”, melynek tagjai őstől örökölt ösztönnel büszkén oldanak meg még ma is mindent „okosba”, s generációkon át akként szocializálódtak, hogy ha azt szeretnék, hogy az orvos normálisan beszéljen velük és legalább a kis reményük meglegyen arra, hogy emberséges és szakszerű ellátásban lesz részük, akkor bizony vastag borítékkal kell a doktor úr elé járulni. Ha Orbán tényleg erős magyar tőkésosztályt szeretett volna teremteni – ami egyébként valóban nemzeti érdek és történelmi szükségszerűség -, megtehette volna úgy is, hogy a tehetséges és ambiciózus vállalkozókat, valamint a külföldön is versenyképes, magas szellemi hozzáadott-értékű, innovatív termékeket és szolgáltatásokat előállítani képes vállalkozásokat támogatja minden lehetséges eszközzel. Ebben az esetben ma nem olyan „kapitalistáink” lennének, akik csak a cementhez, az aszfalthoz, a betonhoz, meg a szálloda-üzemeltetéshez értenek és harmincnégy évvel a rendszerváltás után nem az lenne a magyar gazdaság jövőképe, fő kitörési iránya, hogy immár nem csak a nyugat, hanem a kelet bűzlő, rákkeltő összeszerelő-üzeme és hulladéklerakata is leszünk.
Ma ott tartunk, hogy egy egészséges erkölcsiséggel és az átlagosnál magasabb intelligenciaszinttel rendelkező, az aljasságot és a hazudozást közömbösen elviselni nem képes magyarnak a mentális egészsége megőrzése érdekében tudatosan távol kell tartania magát a hazája miniszterelnökének megnylvánulásaitól.
Ha Orbán valóban hívő ember, tényleg azt gondolja, hogy el fogja kerülni a büntetést, ami ezért a - kegyelmi botrány által is nyilvánvalóvá tett - erkölcsi züllésért, a kereszténységnek a tízparancsolatban is megjelenő, legalapvetőbb morális parancsainak folyamatos és súlyos megszegéséért vár rá? Nem, nem fogja elkerülni. A büntetés – legkésőbb a mennyei ítélőszék által - el fog jönni és arányos lesz az elkövetett bűnökkel.
(Folytatása következik.)
Vidéki prókátor
20 notes · View notes
donb · 4 months
Text
advent
megint eszembe jutott egy régi-régi cikk (zárjelben: Vietnám ma már á-val írandó)
Karácsonyi jegyzet a vietnami kalapról
Van nekem egy öreg, szakadozott vietnami (zárójelben: kéne arról is egy Korrektorblog-post, hogy Vietnamot a-val kell írni, nem á-val, ahogy annyi mindenfele írják-mondják (én csak tudom (higgyék el nekem, nemcsak a helyesírási szótárakból tudom, igazi vietnamiaktól is (mellesleg Viet Namban latin betűs írás járja, márcsak azért is a (namost próbáljuk meg bezárni az összes zárójelet))))) kalapom, tudják, az a lapos, kúp alakú izé. A kalap a vietnami szesz- és dohányárus asszonyról jutott eszembe, akitől a minap becherovkát vettem a Lehel alagsorában; hozzá járok Teacher's viszkiért meg kávéért (és ha már ott vagyok, bagóért, köhögőscukorkáért satöbbiért) is.
A vietnami szesz-dohány-édesség árus asszonynak – európai uniós aspektusból különösen – szívszagattó sorsa lehet; ő zár ott az aluljárószinten utoljára (gondolom, boltja a hajnali redőnyhúzáskor is mindig nyitva van már), mégis, akárhány órája rohangált már le-föl zsúfolt polcai közt, mindig ugyanazzal a kedves mosollyal kérdezi, amikor elém rakja az utoljára kért minimálárréses gyarmatárut: „mást nem?”. Mást, momentán, nem. A halottaimat nem volna rossz, de őket, kedves, úgyse tartja a polcain.
A minap sírtam ide, ebbe a rovatba Edit halálát, és igen, jutott eszembe keserűen, pakolhatnék ide tovább egy sorozat könnyfacsarós jegyzetet (ötven felett, úgy látszik, ez úgy adódik, mintegy) nagyanyáimról – a kőbányai proletár asszonyról (igen, prolizós buzik, igazi ember volt, az orsószilánkkal a szemében, félig vakon, világháborús özvegyen, beteg dédanyámmal (anyósa, mellesleg) a nyakán, nevetve-adva mindig magától értetődőn (rumos praliné, istenem)); meg a tiszteletes asszonyról, az elsős elemisták örökös tanítónőjéről (ő nevelt fel, ha meggondolom (mennyi mindent cipelünk belőle apámmal, jézusom)) –; Dénes unokabátyámról, szinte kölyökként pusztult (szinte szó szerint); vagy Lajosról, a pofázógép-vitabuzi reformkommunistáról, ordítva vitatkoznánk hetente a politikáról filozofice, dehát az önpusztító baromja – fiatalabb volt nálam bár – nem érte meg még az Antall-kormányt sem (hiányzik, rettenetesen); és vannak még, de hagyjuk.
Illetve, pofátlanul belelököm még a sorba Andrást. András él és virul, de amióta megjárta a politikai-államigazgatási hatalom magasb régióit, nem lehet emberi hangon szót váltani vele, isten bizony, elsiratom néha emiatt. Azért, mert ő is benne van, hogy nekem fontos, ki van-e téve egy vessző, lent vagy fönt nyit-e az idézőjel, egyáltalán, tükröz-e bármit is a szedéstükör. Gimnazisták voltunk, 1971., elcipelt magával nyári munkára a Révaiba, trógeroltuk a félkész könyveket a kötészeten, birkóztunk röhögve a spénben, jártunk a szakik nyakára nyomdásztudományért (tudja még valaki ebben a komputéros világban, mi az a linószedés?), betűmintakönyvért, életért; András kezdett dumálni ott a folyosón a három vihorászó, csitriszerű vietnami lánnyal.
A csitrik végzős egyetemisták voltak, derült ki lassan, hozzánk képest érett asszonyok, összehaverkodtunk mégis rendesen, egy évig mászkáltunk hozzájuk a műegyetemi kollégiumba. A nevetős cigányképű vagány és a légiesen karcsú gyönyörű nevére, szégyenszemre, már nem emlékszem (András lökné őket kapásból, biztosan), de Huongot nem felejtem el soha. Villamosmérnöknek tanult, arra a karra vezényelte a kommunista párt, pedig bölcsész volt, velőig, nyelvzseni, úgy beszélt magyarul, mint senki született, és vágta a József Attila-összest, eszméletlenül. Igazi kelet-ázsiai fazon volt, rövid lábak, kis mellek, nagy fenék, kerek arc; és szerelmes voltam abba az addig sosem tapasztalt hatalmas szellembe; meg abba a mindent kibíró vietnami mosolyba. Tőle kaptam azt a foszladozó kalapot.
72-ben ő lediplomázott, hazament, én előfelvételis katona voltam a legsivárabb Duna–Tisza közi homokon (buzi tudós, hülye zsidó, fókára, katona!). A század-KISZ-klubban láttam meg a szoc.-modern csővázas dohányzóasztalon púposodó újsághalom tetején mosolygó arcképét. Hosszú antiimperialista cikk volt a Népszabadságban annak apropóján, hogy Le Kim Huong, a Pesten végzett mérnöklány néhány nappal hazatérte után Hanoiban (Ha Nôi, vietnamiul, és j-vel kell ejteni, hanoj) meghalt. Bombatámadás áldozata lett. Az Amerikai Egyesült Államok hadserege akkor bombázta utoljára Hanoit. (Itt most – bölcs vietnami mosollyal – mellőzzük az Amerikai Egyesült Államok demokráciaexportőri akcióiról feltoluló olcsó analógiákat.)
A minapi csarnoklátogatás után, enyhén becherovkaközi állapotban azt képzeltem, hogy szenteste az asztal mellé telepszik a halpástétom, a gesztenyés pulyka meg a töltött káposzta mellé, mennyből az angyal, kopott rizsszalma kalapban egy vietnami mosoly. https://index.hu/velemeny/imho/kalap/
31 notes · View notes
im-leaving-soon-s2 · 3 months
Text
Elmondhatom mi zavar, ha a végén oda lyukadunk ki, hogy én rosszabbat teszek. El is felejtem néha, hogy nem szabad elmondanom. Mert neked nem az számít, hogy a lehető legtöbb dolgot komfortossá tegyem neked, hanem az az egy amit nem tudok komfortossá tenni. Ezért amikor a lehető legkisebb komfortot kéne neked nyújtanod te erre hivatkozva nem teszed. Mert egy dolog nem úgy van ahogy neked kényelmes.
10 notes · View notes
nepanik · 9 months
Text
Ez este jutott eszembe, mikor felkeltem beakasztani a láncot.
18 notes · View notes
Text
Mert tudod hogy velem akkor is nyerhetnél ha vesztenénk
Youngboy Rallo - Rendben (feat Czaffy)
51 notes · View notes
keszegeteszeget · 1 year
Text
A szeret egy macska
Anyám szerint létezik macskaküldő szolgálat. Ha nincs éppen macskád, de az univerzum erői úgy vélik, szükséged van egyre, küldenek neked egyet. Volt már jó párszor, hogy az ajtónk előtt nyávogott egy vadidegen példány, és mikor kinyitottuk az ajtót, felháborodva besétált, azt sugallva: ”mi tartott ilyen sokáig?!?”
Nincs macskánk.
Tumblr media
Alapból nem kedves. Nem bújós. Sőt, sokszor limbó-hintózik is, ha meg akarjuk simogatni: kinyújtjuk felé a kezünket, és ő lerogyasztja a testét, hogy nehogy hozzáérjen egy porcikája is a kezünkhöz. Nyöszörögve vinnyog, ha felemelem, mintha az büntetés lenne neki.
Ennek ellenére minden egyes reggel jön, és a konyhaajtónál nyávog, hogy engedjük végre be. A lányoknál felmehet az ágyra, de ott nem sokszor tanyázik, a kedvenc helyein fetreng a legtöbbször. Szereti azt a csempét a konyhában, ami a radiátor előtt van, mert a padló alulról melegíti, a radiátor meg hátulról, az egyik gyereknél a bárányszőrös kisfotelt, a másiknál meg a puffot.
Szereti még a radiátort a nappaliban, pedig arról majdnem lefolyik. Tényleg majdnem lefolyik, merthogy az köztudott, hogy a macskák úgy viselkednek, mint a folyadékok. Be is bizonyították fizikai képletekkel, hogy a rendelkezésre álló edény térfogatát képesek felvenni. A tudományos cikk IgNobel díjat hozott a szerzőknek. Sosem felejtem el azokat a fotókat, amin a macskák mindenféle üvegvázába préselték bele magukat. Édes kis hülye macskák.
A nappaliban persze szereti a kanapét, ahova hivatalosan nem jöhet fel, de a lányok a pokrócra nèha felengedik, ha az apjuk nincs itthon. Apjuk most ment el futni, a macska pedig átjött a radiátorról a kanapéra, a betakart lábam mellé kucorodott a pokrócra. Persze ha megsimogatnám, elmenne, így csak nézem, ahogy elhelyezkedik, és hallgatom, ahogy hálásan dorombol, és lassan elszundikál. Hozzám dől a kis teste. Így azt hihetem, hogy szeret. Ha hozzáérnék, utálna, elmenne. Hozzáérnék, szeretgetném, de csak hagyom, hogy a maga módján szeressen. Ez lenne a feltételes szeretet? Létezik egyáltalán feltétel nélküli szeretet? Mindig van feltétel, nem? Max kimondatlan, számunkra magától értetődő, olyan határ, amit ha a másik átlép, akkor vége a szeretetnek. Persze ez mindenkinél más. Mik az én szeretetem határai? Megcsalás, fizikai bántalmazás, verbális erőszak, a gyerekek molesztálása, anyagi függőség? Magától értetődő a másik tisztelete, a határainak megismerése és elfogadása? Ezek sokszor annyira tabu témák, otthon, gyerekként ilyenről szó nem esett. Más fontos dologról sem.
Vajon a szeretet tényleg olyan, mint egy macska? Felveszi az üvegedény formáját? Kitölti? De az edényben nem csak szeretet van, a szeretet mellett ott van más is. Igen. Ez az. Inkább egy lávalámpának képzelem. Egy kétkomponensű oldatnak, amik nem elegyednek. A szeretet ott lebeg a hagyjbékénben, néha a felszínre tör, felbuggyan, néha meg lemerül az edény aljára.
A szeretet ott lebeg a hagyjbékénben és néha a felszínre tör.
60 notes · View notes
nedvesalmok · 1 year
Text
Sose felejtem el mikor elősször estünk egymásnak részegen egy házibuliban. Mikor megcsókoltalak soha senki nem viszonozta még ekkora hévvel azt, mikor levetkőztettelek soha nem volt senki ennyire szégyenlős, és mikor hozzád értem soha senki nem volt még ennyire nedves.
Nem fogom tudni elfelejteni ahogyan megujjaztalak a takaró alatt, ahogy az izzadt testünk egymáshoz ért, a cuki fejedet mikor elélvezel és a pici nyögéseidet ahogyan kiszívom a nyakadat.
84 notes · View notes
ndav1d42 · 6 months
Text
izland dolgok és fun fact friday
(...lett volna, ha nem felejtem el tegnap posztolni 😀)
amik így szembejöttek meg előjöttek, meg nekünk érdekes volt, vagy csak simán hasznos infó bárkinek:
ennyi Teslát meg Polestart még életemben nem láttam, mint itt
a 90km/h a helyieknek ha jól sejtem csak ajánlás. jó az 95-100-nak is a töküres úton. nyomni kell!! meg előzni, akkor is, ha én is 92-93-mal megyek amúgy. de nem bántam, ha előztek, legalább nem a seggemben tailgate-eltek
a hülye izlandi kétsávos körforgalmak. némi utánaolvasás, reddit keresés, youtube videók után leesett, h hogy működnek. szerencsére út közben nem volt sok, északon futottunk bele egy városban, akkor se kaszált el a busz, utána a túra végén Reykjavíkban voltak újra, de addigra felkészültem, és bár para volt, úgy használtam, ahogy a helyiek, és nem basztak el. a lényegük, h a belső sávnak van elsőbbsége. őrjítő!
egyetlen fizetős útszakasz van a szigeten, északon egy alagút, de azt is el lehet kerülni (ahogy tettük mi is, mert inkább nézelődök, mint egy sötét lyukban vezetek)
az Android Auto (igen, a CarPlay is ugyanilyen fasza lehet) óriási hatalmas segítség volt, ha akarnék autót, most ennél húznám meg az alsó határt, h ezt tudja
a szél 70-100km/h-val fúj vagy sehogy
a legolcsóbb kávé, amit láttam 300 volt. korona, nem ft.
egy csapolt sör 1300-1400isk, boltban 200-250-300 is akár
egyébként nagyjából olyan árak vannak, mint itthon forintban az összeg, csak ISK-ban és ugyebár szorzódik 2,7-tel...
kurvasok a birka az országban (jó, az itthon is haha), de tényleg, alig 400k emberre jut 800k birka (éérted, kétharmad, HAHI)
májusban kiterelik a birkákat, h menjenek világgá legelni, aztán szeptemberben összeszedik őket és beterelik a birkaelosztókba szétválogatni
készpénzt egyedül a bedobós zuhanyzónál használtunk, ott is a kemping recepción kaptuk az ötvenkoronásokat, amúgy még a legvilágvégibb wc is érintősfizetős volt.
büszkék a tiszta ivóvízükre, sok helyen volt kút feltölteni a kulacsot, tartályt
a meleg víz több helyen kénes szagú, mivel az is kb. egyenesen a földből jön
a Parka app hasznos parkoláshoz (és akár kemping kereséshez is)
vedur.is időjáráshoz
road.is, umferdin.is az utak állapotához
krónan, bonus, netto a bevásárláshoz
tökre nem éri meg kaját cipelni repülőn
ha kicsit mégjobban átgondoljuk a pakolást, sztem simán elfértünk volna két hátizsákban tíz napra #wtfnagybőröndösturisták
így szeptember elején még a télikabát se lett volna túlzás időnként, de fasza aláöltözőkkel, rétegesen öltözve nem fáztunk
a bakancs kellett valóban időnként. az esőnadrág nagyon musthave volt!
benzinkutakon van szinte mindenhol ingyen kézi kocsimosó lecsapatni a retket a kocsiról. (viszont kéztörlő vagy kesztyű kevés helyen volt tankoláshoz)
szinte az összes benzinkút önkiszolgáló (a dízel 308-314 ISK/liter volt)
kocsibérléshez nem árt ha van credit card
szinte mindenki tud angolul
az amerikai turisták iszonyat idegesítőek
meglepő módon sok a lengyel (mármint nem turista, hanem ott lakó)
@mar-lenka folytatja a sort, ha eszébe jut még valami
15 notes · View notes
justfallinangel · 24 days
Text
Sosem felejtem el az első talalkozasunkat , ahogy te idegen szép estét kívántál az estét amit végig beszéltünk és te reggel mentél dolgozni de ez nem érdekelt téged, mert velem akartál beszélgetni
Amikor először eltűntél, az első álmatlan éjszakák amiket okoztál
A kibékülések, közös zene, viccek amiket csak mi értünk
Te vagy voltál az egyetlen fiú barátom akire nem volt féltékeny egyik párom se, mert ők is látták, hogy ez több mint barátság, de sosem lenne kapcsolat tényleg olyanok voltunk , mint két testvér a tűzbe mennénk egymásért, de mégis egymasnak okoztuk a legnagyobb fájdalmakat, aztán már csak te nekem
Naivnak nem mondanám magam sok embert elengedtem sokkal kisebb dolgok miatt is, de téged nem tudlak annyira fontos vagy számomra hogy belém szúrod a kést és miközben húzom ki már nem is haragszom.
Kitudja lehet előző életünkben tényleg testvérek voltunk...
4 notes · View notes