#na nem baj

[banatostenger]

“Elárultál, hátba szúrtál, és még rám is köptél…amikor én mindig ott voltam neked…szép.„

#barát #valami #kapdbe #vicces #na nem baj #magyar iras #fájdalom #elegemvan #magyar #magyar idézet #szomorú

[pappito]

elmesélem, mert látom érdekel

Van nekem egy fűnyíróm, illetve kettő, de a másik az elég hassle free, elemes. De Ez. Ez benzinges damilos fűkasza vagy mi a neve (line trimmer, weedeater, bushcutter, whatever) és amúgy nincs vele baj brummog és pörgeti (vagy ahogy unokaöcsém mondaná: pörgettye!) a damilt, szóval működik. De. Van neki a pörgettyűje közepén egy ilyen gomb-izé, ami, ha a földhöz csapkodod a masina elejét (Tap 'N Go), kienged még több damilt az elkopott, leszakadt helyett. Na ez a gomb-izé ez a használatban elvásott, elkopott, a teteje lemállott, így a földhözcsapkodás nem működik már. Na jó a csapkodás igen, csak nem lesz tőle hosszabb a damil. Ez, az múgy is utálatos fűnyírás élményén csak ront.

Na, gondoltam magamba' ennek van gyárja, majd veszek bele másik plasztik bigyót mibe kerülhet az, legott írtam is a gyártónak, hgoy hellóbelló, monnyad meg a cikkszámot vagy valami és már rendelem is az egyetlen alkatrészt ami _hótziher_ h elkopik a(z amúgy oké) szarotokon. Veszek hármat, évekre le van tudva. Az a kis izé a piros körben, na az az.

Kaptam vissza egy cirkalmas levelet, hogy nagyon örülnek, hogy elégedett vagyok a termékkel, de ez a filléres plasztik bigyusz bizony külön nem cikkszám, csak az egész damilos fej-bigyó egyben az, rendeljem azt. Anúgy nem vészesen drága, csak megsértődtem (ami ingyen van) hogy minek nekem egy egész új fej amiből csak ez az egy bütyök kell. Amúgy a damilcserebere része nem a legokosabb, a Husquarna sokkal jobb ebben, de a husky 10 munkaóra után meghalt. Ezt a szart online csak Invercargillból tudom megrendelni, akasszátok fel magatokat, van nekem 3D printerom, majd csinálok én magamnak ilyet, ha elvásik, printolok újat. Easy as.

Izé, szóval az van, hogy egy OctoPrintet futtató RPI volt ráakasztva a printerre, de a történelem fordulatai miatt az RPI kellett máshova, a printer is kicsit kiment a napi-heti használatból és bement a sarokba, de hát nem vagyunk állatok, hogy SD kártyán szaladgáljunk a gcode-al egyből kiokoskodtam, hogy végül is van itt egy öreg laptop, csak ül a polcon, de amúgy nincs baja, arra feldobok egy Octoprint, az majd USB-n megizéli a printert és kész. Aha.

A masina egy 2015-ös MB Air amin Monterey fut, mi baj lehet? A töltője is meglett egy óra alatt, egy másik alatt meg updételte magát amennyire tudta. Azt is mondja, hogy vigyem az akkuját szervizeltetni, de pár órát kibír azért. Erre nem érünk rá most, dolog van. Gyorsan elolvastam hogy kell OctoPrint tenni a macOS-re, nem bonyi, itt el van mesélve, töviről hegyire.

Miután ezt a laptopt a gyerek használta az isiben, nincs rajta semmi, gyári installt csináltam rajta amikor megkapta. Ezért elébb kell egy Xcode-ot telepíteni theát, sebaj, pikkpakk. Ja, nem, a mostani Xcode nem megy a Montereyen, kell egy régebbi változat, de azt csak akkor kap az ember, ha feliratkozik apple fejlesztőnek. Voltam én már mindenféle, ez is belefér, feliratkoztam. Találtam egy régi verziót (a 13-as jó) leszedtem a tíz gigát, kicsomagoltam, feltelepítettem. Kell még command line tools, azt is. Eltartott egy ideig, de sebaj, heg nélkül gyógyul.

Aztán kell egy Python, úgyhogy - követve a javallatokat - felinstalláltam a HomeBrew-t, azzal felraktam a Pythont, örvendeztem. Aztán kell egy virtualenv, de az ugye már nem kunszt, van pip, azt is felbigyóztam.

Aztán felraktam az OctoPrintet ami eleinte nem indult el, aztán meg de, nem értem se azt miért nem ment, se azt mitől megy most, de nem is érdekel, lényeg, hogy fut meg megy a kis webszervere is, lehet nyomkorászni az UI-ját. Igen a printert Elemérnek hívják.

Ezek után rájöttem, hogy fingom sincs milyen beállításokkal ment az OP a RPI-n, úgyhogy beléptem az RPI-be ami mással foglalkozik egész nap, megizéltem az izéjét, hogy két webszerver is fusson rajta anélkül, hogy idegesítenék egymást, így elértem a régi OP-t a régi, jól bevált settingeket tudtam backupolni, a backupot leszedni, rárakni egy USB-drájvra. (amit kerestem egy fél órát, ki használ ilyesmit). Ugyanezt megcsináltam a prusaslicerrel is, ha kéne a printert rángató szaron valamit kicsit újraszlájszolni meglegyen, de az nem volt nagy kunszt, config ki, config be, szivárványok, egyszarvúak. Aztán rákötöttem az öreg macet a printerre, látták és szerették egymást, minden fasza, elő a sublert.

A vacak elvásott darabot lemértem, Fusion-ban rajzoltam egy ugyanolyat mint emlékeim szerint eredeti állapotában ez volt (na jó, nem emlékszem jól, de mindegy a méret stimmol és nem egy komplikált alkatrész), stl ki, stl octoprintbe be, nyomtassunk. Az első print egy fos, a filament eléggé rottyon van, de sebaj, legalább a méretet le tudtam csekkolni, szépen passzol a fűnyíróba.

Nyilván amíg ezt gépeltem már eszembe jutott, hogyan lehetne ezt sokkal jobban csinálni, majd mindjárt újratervezem az egészet, mert nekem nem kell költséget csökkenteni, mint a gyárnak és nem számít, hogy 11g vagy 20g anyag megy bele a darabba, nem kell, hogy üreges legyen, csinálok jó masszív, tömört valami sűrű vagy full infillel.

Persze az egész kaland nem tartott volna ennyi ideig, ha van összerakva egy hálózatra kötött printer, vagy csak rájövök, hogy be van-e az sd kártya olvasó konfigurálva azon az SKR3 Mini E3 printer control boardon amire lecseréltem valamikor a gyári creality-t. Meg találok egy SD kártyát amit éppen nem használ semmi. De halvány lila fingom sincs, hogy amikor a firmware-t feltettem akkor megcsináltam-e ezt, sose kellett. (érdekes módon 3 éve a v1.2 board akkor 28 usák dollár volt, a mostani v3 meg hatvan. (le van ócsítva most 32-re de sokkal többet tud mint a v1.2 anno. Dual Z-driver, jobb hűtés, 3fan viszont ugyanazok a TMC2209 motorvezérlők vannak benne)).

Na mindegy, végül ilyen lett, nagyon szépen passzol, bár kicsit nehéz, 59.9g lett (phat boi) ami lehet, hogy kicsit zavarni fogja a masinát. Bár elég közel van a forgás közepéhez, úgyhogy úgy döntöttem, megbírja ez, megbírja. Most sajnos nem tudopm kipróbálni, mert nincs kedvem rossz az idő, de majd tán holnap.

#3d printing #lawn care #replacement part #dac #functionalprint

[oldmacykerenew]

Ma elmentunk a C&A-ba egy ket inget venni a Zuramnak…

A probafulkeknel egy 16 ev koruli lany az apukajaval volt, nevetgeltek, hogy az apuka nem tudja normalisan felvenni a pulcsit, a lany mondta, hogy “turd be, ugy jobb lesz na! :D”, stb…

Belemhasitott hirtelen az emlek, hogy mi is csinaltuk ezt apuval, hogy egyutt nevetgeltunk, okorkodtunk, mutatta a ruhat amit probalt, stb… es nem birtam tartani, elsirtam magam. Tomi kijott es latta, hogy valami nem oke, kerdezte mi a baj es akkor kezdtem el igazan sirni, mondtam, hogy “hianyzik apukam…” es tenyleg basszameg, lassan 7 ev utan is, meghalok az erzestol, mikor ilyeneket latok. Anya lanya parosoknal is… facsarodik a szivem 🥺

Sokszor felbukkannak a kerdesek bennem, hogy vajon anyuval is, milyen kapcsolatom lenne most… eljarnank anya-lanya napokra, meghivnam ebedelni, kavezni, stb.. hulyeseg az egesz, de annyira jo lenne 🥺

Valoszinu sose lesz ez teljesen rendben az eletemben, meg 80 evesen is megsiratom majd oket.

#nyugok #anyukam es apukam 🥺😞

[ajtostolahazba]

Azt terveztem, hogy hétvége=döglés. Tegnap az erkélyen raktam rendet, vagyonokért vettem virágokat, be is ültettem, este 6. Áh...gyorsan ki is takarítok: fél 11. Nem baj, alszok 11-ig. Negyed 8-kor ébredtem. Na ma! Ma kurvára nem csinálok semmit! Ahh..csak elugrok azért a sárga rhododendronért, meg 390,- minden egynyári, meg marhatrágya granulátum is kell...délben értem haza. Gyors' beültetem, aztán döglök, mert mindenem fáj. Negyed2. Mostmár tényleg nem csinálok semmit, csak kirántom azt a pár szelet húst, meg semeddig se tart, kell egy kis babérleveles krumplis tojássaláta.. 3/4 3. Már csak elmosogatok, beszedem a ruhákat és TÉNYLEG leülök. 3/4 4. Most leültem. Nem ettem még, ki kéne menni kajáért, de 5 körül Terkát le kell vinni... hulla vagyok. Tervem volt nem csinálni semmit, kimenni 2 órára a laposra felszedni egy kis színt, elvégre 30 fok van...erről ennyit. Mé nem tudok én nyugton maradni a seggemen????????

[nyeznajka]

No hát ismét ott tartok, hogy jó eséllyel kirúgnak, hacsak nem változtatok rendesen, vagy még inkább keresni fogok valami másik állást persze, csak még fogalmam sincs, hogy mit.

Közben szépen átgondoltam, és asszem idáig szinte az összes állásomból kirúgtak. Na nézzük csak.

Kis magyar informatikai kft, apám ismerőse a vezetője, apám miatt felvettek. Pár év után látták, hogy nem vagyok lelkes és kezdeményező (mint apám), így ugyan nem rúgtak ki, de nagyon szívesen egy ügyfelüknek átadtak, ott dolgozzak tovább.

Utazási szektorban működő multi, itt asszem 2 évet húztam, aztán kirúgtak. Volt egy olyan indok, hogy miért járok teljes feketében, az nem egészséges lélekre vall, és hát mitagadás. De inkább itt is az volt a baj, hogy hát nem voltam lelkes, stb.

Biztosító társaság, itt olyan 3-4 évet voltam, és innen nem akartak egyedül kirúgni, én akartam jobban fizető állást.

Mezőgazdasági cég, a két hónap próbaidő végén viszlát, nem voltam elég jó.

Magyar informatikai kkv, amit aztán megvett pár év múlva a német nagy cég. Mint sokkal később kiderült, a vezető mérnök nem akarta volna, hogy a próbaidő után felvegyenek, de a többiek meggyőzték. Itt 7 évet is elvoltam, de a végére már fenyegettek a kirúgással, mert nem körültekintően és lelkesen dolgoztam, ezt megelőzendő találtam új állást.

Bank, talán itt voltam a legtovább állásban. De itt is volt egy pont pár év után, hogy létszámleépítés miatt vajon kit küldenek el, hát már tudtam akkor, hogy az én leszek, mert nem vagyok lelkes és érdeklődő. De valami kurva nagy mázlival átraktak egy jelentősen kevesebb tudást és kihívást jelentő pozícióba, és ennek ellenére megmaradt az amúgy tök király fizetésem. Ekkor jött életem talán legszebb időszaka, 3 év, tök sok pénz, tök kevés és nem nehéz munka. De ekkor találta ki a volt feleségem, hogy németbe költözik a gyerekkel.

Itt kurvára nem találtam IT állást olyan A2-es szintű némettudással, nem csoda ám ez, így a Ravensburger gyárban pakoltam dobozokat 3 hónapig. Aztán jött egy 2 hetes üveglap szabászat, ott nem várták meg a próbaidő végét, aztán egy keserves, 3 műszakos állás 3 hónap a fúrószár gyárban.

Aztán a Hymer felvett, bár ott sem javasolt a műszakvezető. Nem a csavarkulcs volt a jelem az oviban. A lakókocsi összeszerelés például kurvára nem nekem való munka volt, néhány különböző részén dolgoztam, volt amit nagyon utáltam, volt ami elég nyugis és kényelmes volt, de mint kölcsönmunkaerőt végül nem vettek fel rendes alkalmazottként, mert biztos kitaláljátok, hogy miért.

Most vagyok 2 és fél éve a kis informatikai cégnél, ahol nem tudták nem észrevenni, hogy nem vagyok lelkes és érdeklődő.

miafasztcsináljakmostvajon

[greenteaforbreakfast]

Itt már említettem, hogy ez a sarki fény dolog ez olyan, mint a szerencsejáték. Na akkor a maival illusztrálom is:

A nyers tények:

A ovális a valószínűséget mutatja meg a kiterjedést (ez most bazierős, csomószor csak ilyen zöld derengés a térkép fölött), kp index 7-esig felmegy (az elég fasza, 5-nél már jókat lehet kifogni, a múltkori Mo-ról látható is kp 7 volt), Bt magasan pozitív, Bz nagyon negatív (legjobb kombó!), szélerősség 525 km/sec (bőven 300 fölött van, ami szintén ígéretes).

MINDEN tökéletesen kiadja, hogy elképesztően gyönyörű, világos, aktív, táncoló aurora legyen ma órákon keresztül.

Nyolc csillagfényes éjszaka után ma először az egész eget sűrűn borítják a felhők. Természetesen.

De nem baj, pár nap múlva újra ideér egy nagy hullám, abból a fekete lukból, ni:

Solar wind flowing from this large coronal hole should reach Earth on Dec. 4-5. Credit: SDO/AIA

Majd meglátjuk a többi érték akkor mit mutat, mert hiába jön a kitörés nagy erőkkel, ha közben pozitív a Bz. Plusz a többi 8-10 faktor. Lutri az egész, mondom.

Minden a spaceweather.comról van, ha vki akar még nézelődni.

#világvége utca három bé #arctic norway #norway #weather report #aurora

[csacskamacskamocska]

Miért is kínos a nőnap

Szerintem rém kínos. Kínos, mert ki van emelve valami, amit nem pontosan tudok, hogy mi. Az hogy női nemi szerveim vannak? Vagy, hogy képes vagyok szülni? Mit ünneplünk azon, hogy nő vagyok? Jönnek a férfiak, virágot adnak meg csokit. Mosolyogni kell meg értékelni a gesztust. Miközben nem igazán tudom mit mondhatnék egy kollégának vagy egy idegen férfinak aki találomra szegfűket vagy tulipánokat osztogat az Aldiban. Persze, értékeljem a gesztust. Kedves utasunk, ma virágot adunk amiért velünk utazott... ez lenne az utasnap. És arra gondolnának közben az emberek, hogy amúgy van választásunk? Tudunk mást tenni, ha e akarunk jutni A-ból B-be? És hülyén éreznék magukat, azon morfondírozva, hogy inkább utazhattak volna ingyen, de inkább ne is lenne az egész, mert amúgy a jármű koszos és büdös és cammog a dugóban. Nőnap... ha nem kapsz virágot az a baj. Nincs senkid és/vagy öreg vagy és/vagy nem sikerült senkit kellően megfélemlítően nevelned ahhoz, hogy ne feledkezzen el nőnapon (meg anyáknapján, név s születésnapon) felköszönteni. Lúzer vagy, bocs. Elmondom, hogy akkor is kínosnak éreztem, amikor volt pasim. Hozott egy szál virágot, beleraktam a vázába, és letudta ő is, én is. Aztán jót dugtunk, mint bármikor máskor, ebben se volt semmi. Ha hozott volna egy orbitális csokrot, akkor legalább a pazarlásban éreztem volna valami extra rajongást. Ha jól belegondolok, még a férjem volt, aki egész jól csinálta ezt a nőnapozást. Hozott valami teljesen nem virágot, amit szeretek, és olyan kedves örömmel adta át, ami inkább volt testvéri, haveri, mint férfias. Na, ezért is váltunk el. Szorongok a nőnaptól, ez a helyzet. Szorongok attól, hogy ha nincs elvárásom a nőnappal kapcsolatban, akkor saját magamat döntök úgy, hogy nem vagyok nő, engem nem kell tisztelni, nem kell felköszönteni, megvirágozni, megcsokizni, megcsókolni, az egyebekről ne is beszéljünk. Ha meg van elvárásom, akkor egy ölnyi olyan férfi köszönt fel, aki inkább ne nézzen nőnek, mert abból csak kényelmetlenség lenne, és az nem köszönt fel, aki meg jó lenne, ha nőnek nézne, és az meg fáj. Szóval a picsába a nőnappal, a picsába azzal, hogy nem tudok csak úgy örülni egy felköszöntésnek, pedig tudok úgy tenni, mintha örülnék, irtó aranyosan tudok örvendezni, de a háttérben ez van valójában. Nekem csak az az egy kell, a többi nem érdekel minek néz. Akkor tudsz boldog lenni nőnapon, ha minden nap boldog nő vagy. Lehetsz emberként boldog, de ezen a napon hangsúlyt kap, hogy nőként boldog vagy-e. Nesze egy virág! Most jobb?

#nőnap #03-07

[megtudommagyarazni]

...haverom kérdezi

Három opcióról lenne szó. Mindhárom oda-vissza át lett gondolva, számolva, másfél éve rajta vagyok van a haverom. 65 éves, nem bír, nem akar otthon ülni. A mutatványra lesz kb havi 1000-1200€, plusz a kezdő összeg, amiből a tárgyi kellékek kijönnek. Szerintem nagyjából minden számba lett véve, de roppant mód csodálkoznék, ha a tumbli nem világítana rá valami olyasmire, amire nem gondoltam. Barátom, csajom, jó ismerősöm, kutyám, macskám, hörcsögöm, aranyhalam nincs, 20 éve elváltam. Rég egyedül élem az életem, és rendben van így. Mármint érted, nem én, mondom, a haverom!

-A Lemennék végre hosszú távra Gran Canariára, mármint nem én, a haverom. Tavaly 400€ körül még lehetett bérelni kis lakást Las Palmasban, ott helyben jobb ajánlat is van. Persze olcsóbban is lehet, de azért ne kelljen a vegueta fölötti hegyen élni egy 20 emeletesben. Havi 3-400-ból nagyon alap szinten meg lehet élni (olcsóság van). Lakásvásárlás is lehetséges. Akár munka is, miért ne, minap jött szembe: buszvezető egy iskolához, diákszállítás, 1800/hó + lakás! Erről (is) készül egy útikalauz stopposoknak, majd felrakom. pros: nem kell magyarázni, ott lenne a szeretett városom és az óceán. cons: nem lenne egy magas élet, évente 2-3-szor haza kéne repülni, gyógyszerek, kontroll stb.

-B alig több, mint 2 miláért egy jól felszerelt 30 lábnál nagyobb vitorlást lehet venni a Balatonon, bútorozott, kényelmes, konyha-wc, napelemről működő hűtő, komplett felszerelés. pros: imádok vitorlázni, megvannak hozzá a papírjaim is. Szeret(t)em a Balcsit. Tök nyugi lenne cons: évi 8 hónap vízen, ezt még nem próbáltam. Nyilván sokat hajóznék, de 3/4 év egyedül talán sok lenne (bár ezt szoktam meg, 40 év kamionon nem a társas kéjhömpölyről szólt). Ahol kikötnék, csak a ner-rel találkoznék. Az arcpirító kikötői díjakra (ner, a kurva anyád) a hajó értékének felét-háromnegyedét kifizetném évente.

-C Talán a leginkább költséghatékony: 1-1,4mill körül lehet használt, de működő egyterűt kapni, VW Sharan, Ford Galaxy, esetleg kis szerencsével kisbusz, amiből a hátulját kidobnám, 200x80 cm matracot bele. Persze kicsit megpimpelve a belsőt, függöny, polc, szőnyeg, biszbaszasztalka stb. És irány Toszkana, Provansz, Andalúzia stb. Pl Béziers, 2,5 nap, 200-250eur benzin, mindenhol vágom az ingyenes utakat, az olasz SS, SP (Strada Statale meg Provinciale), francia RN meg RD (Route Nationale meg Départementale), osztrák Bundesstrasse, spanyol Autovias. 2-3-4 hónap lent, ahogy épp kedvem tartja, aztán haza, ügyeket intézni, ha kell. pros: egész éves. Bármikor meglátogathatom lányom családját, 3 pöpec unokámat Belgiumban, ők nem jönnek Neriába, érthető. Nagy szabadság, nyugi. Jó kaják, olcsóbban. cons: az is lenne, egy öreg kocsival hosszú utakon ne lenne?

_______________________________________________

Nos, ezek a tervek maradtak, kristályosodtak ki kb. egy év alatt, az idei év sajna beszart egy érsebészeti malőr miatt, pedig áprilisra már néztem a szigetet. Ne irigyeljen senki, 50 évet melóztam, az egész amúgy nagyon szoros volna költségvetésileg, tulajdonképp szinte nyomorgás, de szabadon, szebb környezetben. A nyugdíjam nagyobbik része sajna forintban jön, ha kuszaszem vagy orbán egyet trükközik, az euró ugrik egyet 400-420-450-re, aztán szívás az egész. Gondolom, jön számos trollkodó, utálkozó, genyázó komment, nem baj. Egyet lelövök most, az nem játszik: "B. B, BBB, BBB BÉ BÉ BÉ!" Na ok. Kíváncsian várom az okos hozzászólásokat, véleményeket. De a lényeg az, hogy nem fogok otthon ülni, és nézni bambán, ahogy a B oldal vége felé ugrál a tű, az hétszentség! Mármint nem én, a haverom, érted!

(ami nincs)

[nitta86]

Nőkkel ismerkedni nőként

Szóval ez az a téma, amiben úgy vagyok tök új, hogy már voltak barátnőim. A probléma az, hogy régebben ott volt a BDSM közösség és azon belül a mi saját szűkebb közösségünk, és ott inkább engem szedtek fel más nők, akik többnyire domináns beállítottságúak voltak. Még ennél is korábban volt, hogy kellett kezdeményeznem, de az kb. egy „szia, tetszik az adatlapod” volt, utána már kis túlzással minden haladt a maga útján. És most ott vagyok, hogy a BDSM már szinte egyáltalán nem érdekel, a baráti társaságunk eléggé szétesett, ki külföldre ment, kinek gyereke született stb.

Szóval itt vagyok már viszonylag vanillán, de még eléggé polin, és időnként ismerkednék nőkkel. Még tavasszal felregisztráltam Okcupidra és őszintén kiírtam a polistátuszomat és hogy férjem van, és pozitív csalódás, mert vannak fent poli és biszex nők még rajtam kívül is. Igazából jó élmény volt, ha nem is lett egyelőre másik partnerem. De csomó mindenre nem számítottam. Azt hogy én is kezdeményezhetek, azt eleinte nagyon élveztem és lelkesen írtam a leveleket, nem is csak azoknak akikkel match-em lett, hanem másoknak is, mert az Okcupid engedi. Az első meglepetés az volt, hogy itt milyen gyorsan tiltottak le az első levél után, ha nem volt match, de néhány esetben még akkor is, ha volt, pedig mindenkinek udvarias, nem nyomulós levelet írtam. Azért ezután jobban megértem, hogy miért annyira frusztráltak sokszor a férfiak heteró ismerkedésnél, mert visszautasítás tényleg bőven van és rosszul tud esni. De ettől még mindig ők jártak jobban, mert ők a randizási fázisban nincsenek fizikailag veszélyben, előtte meg nem kapnak bunkó szexuális tartalmú leveleket.  És igen, most elérkeztünk oda, hogy nőkkel ismerkedésnél ez nagyon nagy előny, hogy nem kell ettől félni, senkitől se kaptam fotót a nemiszervéről, és sértő vagy szexuális tartalmú levelet se, és mindenki nagyon udvarias volt, kivéve mikor nem írtak vissza soha többé.

Szóval sok szempontból jobb és nyugodtabb élmény volt, mint férfiakkal ismerkedni, bár igazából abból nekem csak BDSM-es tapasztalatom van, ami megint más. Na de a nehézségek. Az első az, hogy mikor legutoljára neten ismerkedtem másodéves egyetemista voltam és arról írtunk egymásnak ki hol bulizott, most viszont későharmincas nőként későharmincas nőkkel ismerkedtem és arról írtunk ki mit olvasott, ki mit sportol, és ki mennyire szereti a természetet. De hát nem baj, ezek remek témák, viszont az a baj, hogy ez nagyon sokszor átment versengésbe, hogy ki olvasott szépirodalmibb könyveket és kinek vannak jobb sporteredményei és ki védi jobban a környezetet. És ez kiábrándító és fárasztó. De néhány esetben túljutottunk ezen is, sikerült társalgást létrehoznunk, nem csak műveltségi vetélkedőt, akkor ott a következő akadály, kéne randizni. És itt jön az, amiben én is fejlődhetnék. Ez senkinek se a hibája, ez a női szocializáció, mindnyájan heteró közegből jövünk, és ott sokszor leszidták azokat a lányokat, akik túl határozottak és kezdeményezőek voltak, hogy így nem fognak kelleni a fiúknak. Emiatt sokan csak ülnek és várják az udvarlást. És képes vagyok randira hívni másokat, még úgy is, hogy félek a visszautasítástól, de legalább azt egyeztetni akartam a legtöbb esetben, hogy hova menjünk, mihez lenne kedve. És itt az a gond, hogy csak két esetben lesz belőle valami, vagy ha én kitalálok egy konkrét helyszínt, időpontot stb. max a másik azt mondja hogy nem jó, vagy ha olyasvalakivel ismerkedem, aki leszbikus vagy tapasztaltabb biszexuális és nem hódítást vár, ezért normálisan lehet vele egyeztetni randihelyszínt. Minden más esetben soha nem fogunk randizni.

Egyébként összejött pár randi nagyon nehezen. Bár az lett a vége általában, hogy lazább vagy szorosabb haverok lettünk, azért így is jó volt. Most épp nem tudom, hogy szeretnék-e épp ismerkedni, de ha majd újból fogok, akkor készülnöm kell randi helyszínekkel, mert ebben is gyakorlatlan vagyok sajnos. Biztos hogy összegyűjtök majd ismerősöktől pár árban átlagos, LMBT barát vagy kellően nagyvárosi beülős helyet. Randira is alkalmas sétahelyszíneim vannak már és azokban bíztam is, de annak meg az lett a vége, hogy március legelején kerülgettük az olvadt hólét, miközben lassan ránk sötétedett, szóval azt is be kell még látnom, hogy mikor ne tervezzek sétálós randit. És az is jó kérdés, hogy akik a heteró kapcsolataik alapján hódítást szeretnének azok mire vágynak és vajon meg tudom, akarom-e ezt nekik adni. Lehet, hogy nem, de lehet, hogy csak pár apró gesztus kell nekik és akkor igen.

És akkor még ott van az a probléma, hogy hogyan ne lelkizzünk mindenről túl korán. Mármint nem feltétlenül jó rögtön az első randin egymás gyerekkori traumáiról beszélgetni. Mármint lehet jó, de sokszor korai. És azt vettem észre, hogy a leszbikus nőknek az egyik kedvenc, leggyakoribb témájuk, hogy milyen volt a coming outod, milyen a viszonyod a szüleiddel. És ilyenkor szokott kiderülni az, hogy nem beszélek a szüleimmel, meg sokszor a BDSM múltam is, pedig nem ezzel akarom kezdeni, meg nem szeretnék rögtön lestresszelni valakit. De az is nehéz, amikor ők elmesélik a coming outjukat és hogy a szüleik milyen bántó megjegyzést tettek akkor és azóta, mert én együtt érzek veled és köszönöm a bizalmat, de ma találkoztunk először, azt se tudom, hogyan szereted ha vígasztalnak. Szóval néha ó jaj, és itt is rá kell jöjjek még hogy hogyan lehet udvariasan jelezni, hogy ez érdekel, de lehet később menjünk bele a részletekbe. Mindenesetre teljesen máshogy problémás, mint a szokásos, ami az érzelmileg elérhetetlen férfiakkal randizás.

#szövegesposzt

[meg-megbanom-ezt]

Hogy milyen érzés majdnem négy év után csókolózni? Mint a viccben:

milyen volt? Jó. És bővebben? Bővebben? Nem jó. :T Vagyis fizikailag kicsit jó érzés, persze, de közben fejben nem tudok elvonatkoztatni, hogy ez mégis milyen... kínos és undorító is... Most ennyire elfelejtettem volna, ennyire béna lennék és/vagy ő is az? Hogy bírják ezt mások? Vagy hogy bírtam ezt én még annak idején? Sokkal kívánósabbnak és/vagy szerelmesebbnek kéne lenni?

Csak tudnám, mi a faszért kérte el a számomat, ha utána úgyis ghostolt. Mondjuk én is éreztem, hogy ez nem az igazi, aláírom, de ha ő is, akkor mégis miért kellett ez? Ez valami elbaszott power play?

De legalább nem vagyok szomorú, inkább csak mérges, másrészt meg az kicsit aggaszt, hogy azt hittem, izgatottabb leszek, hogy valaki felszed ennyi idő után. Mert nem arról van szó, hogy ne tetszene a srác. Csak valahogy már annyira... kiégtem, hogy csak mérsékelten örültem az egésznek. Hurrá, végre kipipálhatom a listámon, hogy volt egy próbálkozás.

És akkor mégis miért adtam volna esélyt neki? Mert volt egy olyan benyomásom, hogy csak túl gyors volt ez az egész. Teljesen elszoktam attól, hogy hozzám érnek így, és újra kell tanulni. (Egyébként nem-erotikus módon sem szeretem, ha hozzám érnek, kivéve a Kiválasztottakat(TM).) Persze, neki meg nem volt türelme ehhez. Nem baj, az ölelés azért jólesett, meg az önbizalmamat kicsit megdobta. Lehet, hogy csak ennyire volt szükségünk épp egymásra. Na mindegy.

#a társkeresés pokla #na mindegy #gif #valaki mindjárt beírja hogy 'ez a legszomorúbb poszt evör' 3... 2.. 1...

[diogenesz2020portugal]

Kedves Naplóm!

Ma éjjel megint háromszor álmodtam Apukával. Persze mindháromszor el is élveztem. A harmadik álmomban Apuka Karácsonyt alázta meg a dugók miatt. Na, akkor fel is állt, pedig ébren ez már évek óta nem történt meg velem. Imádom ezt a dugó témát. Messzire viszi el a fantáziám, és mind nagyon erotikus. Annyira nem, mint Apukára gondolni, de napközben jó ez is. Sokan azt hiszik, hogy én csak a pénzért csinálom, pedig számomra nincs fontosabb dolog az életben, mint Apukát szolgálni. Nincs olyan, amit meg ne tennék érte. Még Apátit meg Jeszit is dobnám érte, meg az egész Megafont. Istenem, de jó lehet Havasi Bercinek, hogy olyan közel lehet hozzá! Már régóta gondolkodom, hogyan lehetne ellopni kólás dobozt tőle. Kredencet is csináltattam neki rejtett világítással, istenbizony sokkal jobb helyen lenne nálam, mint az ő iróasztalán, ahol belepheti a por, és beköphetik a legyek. Hogy lehet egy ereklyével így bánni??? Azt sem hiszem, hogy jobban szopna, mint én... Én, aki egyedül négymillió alkalommal kattintottam a Tucker Carlson Apukával készült interjújára, hogy pörögjön az a számláló! Az a baj, hogy nem becsülik meg a NER-ben az igazi hívőket. Itt van például a Pesty Laci. Hát ő az asztalra szart, és még mindig nem adták meg rá a kilövési engedélyt. Pedig már készen áll egy anyagom, ami azt bizonyítja, hogy Soros eltitkolt fia, és biciklizik is. Na, majd ha Apuka nyilvánosan is elítéli, élesítem. Én akarok az első lenni. Kedves Naplóm, most mennem kell, mert ma még posztolnom kell négy Karácsonyos meg dollárbaloldalos mémet, különben nem jön a napidíj. Anélkül meg nehéz a Balatonon és Tiborcz Pisti új menszklubjában menőzni. Aki oda nem iratkozik be, annak reszeltek.

Kristóf

[oldmacykerenew]

Feldobta ma nekem ezt a 2016-os idezetes emleket a facebook:

“Minden nevetés kellős közepén a szenvedés ül.”

Eletem legszarabb Karacsonya volt. 7 eve… amikor mar csak 1-2 hetet josoltunk apunak, aki bent fekudt a szobaban. En kint aludtam a nappaliban, hogy barmikor meghalljam, ha baj van az ejszaka. A derekam mar beallt, alig tudtam menni, karacsonyra le is betegedtem, ugyhogy aput maszkban lattam el, nehogy elkapja. (Bar igy utolag visszatekintve az lehet csak a lelkiallapotom miatti lazasodas volt, ahogy a derekam beallasa is.)

Nem vettem Karacsonyfat, hanem unokatesomek oda adtak a pici vilagitos fajukat, hogy azert legyen mar valami, ami feldobja a hangulatot… (nem dobta fel :D) vettem egy adventi koszorut, de na…

Emlekszem, hogy kaptam par embertol csokit, azt egy este alatt mind megettem, amig apu nyugodtan aludt… kozben idiota filmeket neztem, sirtam, es akkor ezt igy felvaltva csinaltam. Neha bementem hozza, probaltam tukmalni, hogy egyen… Nem az erdekelt, hogy nincs 2 meteres fank, ami mindig volt, nem az erdekelt, hogy nincsenek ajandekok… az erdekelt, hogy az utolso Karacsony apuval es o nem is tudta szerintem, hogy Karacsony van, hol maganal volt, hol aludt mar. :( Nem tudom, hogy hogyan, de meg utana tobb, mint 1 honapot egyutt lehettunk. Borzalmas 1 honap volt, de akkor is elt meg, meg tudtam puszilni, megfoghattam a kezet… Ha ez nem lett volna eleg, kozben ugye kaptam az ivet a csodas rokonsagtol is, hogy miert nem ulok apa mellett es olvasok neki konyvbol, vagy csak uljek ott vele, hogy tudja, hogy ott vagyok, hogy miattam fog meghalni, stb... (1 ember tudja innen, hogy mennyit voltam akkor apuval… hogy a csalad is mennyire ugyesen kicsinalt akkor.. nem jelolom ot, de remelem tudja, hogy NEKI koszonhetem, hogy talpon maradtam, tartotta bennem a lelket, erot adott es elterelte picit a gondolataim. Neked koszonhetem, senki masnak, es barhogy is volt, barmi is volt, orokke halas leszek Neked! ❤️remelem olvasod es magadra ismersz)

Na nem akarom elbaszni senki napjat az en pillanatnyi kizokkenesemmel. Lenyegeben annyit akartam ebbol kihozni, hogy nagyon becsuljetek meg ezeket a napokat, mikor a szeretteitekkel lehettek, es a rokonsagomhoz hasonlo embereket igyekezzetek nagyon hamar levaltani, elkuldeni a picsaba, vagy csak ignoralni, mert ugy jartok, mint en… elhiszitek, hogy szarok vagytok.

A 2017-es Karacsony volt apa nelkul az elso. Az is szar volt. Eljott a “tokeletes” rokonsag hozzank, es ment a mu boldogsag..

Azota nem hivtam oket magunkhoz. Sot, azota nem talalkoztam veluk :) ez igy jo! Mostmar szuk csaladias karacsonyaink vannak, amik oszintek es normalisak, veszekedesek nelkul😍❤️🎄

#nyugok #eletem #nagyon hianyzol apu

[istenes-bibic-mihaly]

velem ezt az egész sztorit a harry potter rajongók utáltatták meg. aztán persze megnéztem én is a filmeket (a könyv nem érdekelt), és rájöttem, hogy ötletes, jó kis sztori, fasza karakterekkel, meg minden, de nem több. a hideg futkos a hátamon a hp cuccokkal konkrétan teleaggatott harmincas emberektől, amikor jönnek a nyomi kis házaikkal, vigyorognak a belsős poénjaikon, amiket nem értenek a sárvérűek, és bocsánat, de a hp esküvőnél szánalmasabb dolgot nem tudok elképzelni, akkor már adjátok a pénzt valami madármentő egyesületnek vagy rákos gyerekeknek, komolyan. :DDD megjegyezném, nem azzal van a baj, hogy tetszik a világ. én pl. szívesen hordanék star warsos pólót, tök jól néz ki a legó falcon, beöltöznék farsangkor legolasnak, és sok hp rajongónak ezek a könyvek ugyanilyen alapon egy kedves emléket jelentenek, amihez jó visszanyúlni. én csak annyit mondok, hogy valamiért - tényleg nem tudom, miért - hp fanokból annyi fanatikussal találkoztam, hogy egy életre elegem lett belőlük (és népes, aktív fanfic oldaluk is csak nekik van!)

ez elvezet a legjobb ponthoz, amit a végére hagytam. olvastatok már hp fanficet? bocsánat, olyan hp fanficet, amiben nem a tanárok dugják meg a fiatalkorú gyerekeket? na ugye! kamaszkoromban én is sokat lézengtem ilyen oldalakon, a mai napig vannak onnan ismerőseim, barátaim (nem írtam fanfictiont, bár ez nem fontos), viszont ez tényleg hosszú évek tapasztalata: a fanfiction írók kilencven százaléka kibaszott para dolgokat alkot. akkor is szar, ha kivételesen nincs benne szigorúan nők által írt, fetisizált meleg szex.

sztorikat írni amúgy is tök jó! simán megértem, ha valaki harmincon felül leül, és kitalál egy történetet, kitalál karaktereket, szórakoztatja magát, meg akár a barátait. de azt nem tudom, mi kéne, hogy történjen a fejemben ahhoz, hogy 31 évesen fanficet írjak, ez a zárógondolat viszont már szerintem is csak fingfűrészelés

[koltomata]

Váróban

Sokan vagyunk. Nem baj.

Várunk.

Kopott metlaki. Kipattogzott fuga. Ebédek falba szítt illata.

Őt ismerem. Ismert ember ül itt. Nem tudom miről ismert. Szoktam látni. Talán vicces dolgokat csinál, vagy csak osztja az észt. Nem emlékszem pontosan.

Amott. Őt is mintha láttam volna már. Költő talán, vagy író, vagy mindkettő. Néha kint van a fotója, meg amit írt, de nem olvasom el.

Az a fickó meg csak ül, mosolyog, csetel. Ajándékszatyor van nála. Biztosan udvarol most is. Vagyis... jegygyűrű van rajta. Talán friss házas. Mit írhat? Valami pajkos dolog juthatott az eszébe és most elküldi neki. Emiatt biztosan várja az estét.

Na és ő? Az ő telefonjában gyerekek vannak háttérképnek beállítva. Láttam, itt ül mellettem. Kisportolt sportcipő van a lábán. Kissé izzad, a haját a felesége nyírja szerintem.

Szemben egy srác megint feláll, újra hívást kapott, most épp magyarul beszél. A könyöke kissé magasabban van. Azt mondja, hogy akkor legyen 14, ne pedig 15 és hogy jó lesz ez így is. Várj, hív valaki mondja és megnyom a telefonon egy ikont.

És akkor itt vagyok én. Igazából egy senki. Mit gondolhatnak ők énrólam? Néha rámpillantanak. Gyakran pillantanak rám. Ez zavarba hoz. Egyáltalán mire várunk? Zavaromban a fali plakátot nézem.

“Gazdátlan ének”

Valami koncert, vagy együttes, gondolom. Milyen egy gazdátlan ének? Amit senki sem akar elénekelni, csak úgy van?

Nagyon hülye név.

Lehet, hogy csak én nem értem.

#koltomata #keresnelkul

[csacskamacskamocska]

Lehet tippelni:

ki az, aki kibaszott nagyot, olyan igazi terülőset esett 24-én este a családi vacsorára sietve? Megütöttem a bordám, egy percig azt gondoltam, hogy esetleg eltört vagy megrepedt és a sürgősségin töltöm az éjszakát, de aztán kaptam rendesen levegőt, nem szúrt, nem fájt. Csak a bokám. Amúgy egész csendesen ücsörögtem a kihalt utcán amíg lábra tudtam állni. és a meglepi, hogy a harisnyám nem szakadt el, pedig a térdemet rendesen megütöttem. Nálam rendszeres, hogy kibicsaklik a bokám, és ebben az évben majdnem nem lett meg még a három se nemhogy a szokásos négy esés. Ezt is meg kéne műttetni mielőtt tényleg összetöröm magam egyszer. :/

Gyerekkorom óta van ez, de valamiért nem vették komolyan a szüleim. És mivel ők nem, így később én sem. És tényleg csak pár éve néztem utána, hogy ez nem egy olyan dolog amire rá kell legyinteni. Amúgy, senkit sem ismerek, aki felnőttként rendszeresen elesik és nem alkoholista, nem drogos, és nincs baj a mozgáskoordinációjával.

Na, szóval ezt kaptam karácsonyra, bedagadt a bokám, de örülés, hogy nem lett nagyobb baj! :)

#karácsony #esés #bokaficam #bakancsban #12-25

[megtudommagyarazni]

Megyünk tovább

A lepopós Merci volt annak a korszaknak a Rolls Royce-a, kamionban. Mozaikszó, légrugós ponyvás pótost takart. A légrugó új invenció volt, ma már nincs is más. Azonban valami nem volt rendben vele, sok borult. A HC akkori vezetése meg volt győződve arról, hogy túl kényelmes, a sofőr elalszik benne, és kész a baj. Lófaszt. A Mercedes és a Kassbohrer közös, hamvába holt próbálkozása volt, kicsi, majdnem személyautó méretű kerekekkel, ma jumbónak mondják. Valamit elbasztak, szerintem a pót forgózsámolyánál, 70-90 közt elkezdett szitálni, táncolni, és mire a sofőr észrevette, már oldalán csúszott. Az biztos, hogy nem a keleti utakra tervezték, de a német autobahnon is láttam feküdni párat. Abba is hagyták.

Istanbulban mindig megálltunk vásárolni. Sajnos imádom a ropogtatni való magokat, földimogyoró, törökmogyoró, kesu, mandula, pekán, pisztácia stb. 1 kg-os törökmogyóróval indultam Ankara felé. Eszegettem. Valahol Aksaray körny��kén volt a TIR-parkoló, akkor máshol nem szabadott megállni, na ott már görcsölt a hasam pöttyet. Másnap átgurultam a Toroson (Taurus), Adana felé. Az átgurulás kissé eufemisztikus kifejezés, mert kb 2,5-3ezer méteres magasságról van szó, a tengerpart előtti gyapottermelő síkságon, vagyis 0 méteren fekvő Adanáig. Ott 3-4-szer meg kell állni, hogy a tüzesen világító fékek kicsit hűljenek. Lepisálni tilos! Azonnal szétpattannak. Adana után már göcseim voltak. Ma már tudom, hogy a mogyoró eltömíti a bélbolyhokat, akkor még nem tudtam. Osmaniye, Gaziantep, már ömlött a víz rólam, meg rázott a hideg is. Urfa előtt

ami ma már Şanlıurfa

azt éreztem, hogy végem. Még egy kibaszott darázs is bebaszódott az ablakon, és megcsípett a nyakamon. Meg kellett állnom. Az egyik kanyar után megláttam egy ismerős színű kamiont, zöld traktor, sárga ponyva. Végre!! Közelebb érve vettem észre, hogy jobb oldalán fekszik, egy lepopós Merci volt.

Korabeli, szar, de jellemző kamionos vicc:

Főnők, eltört a jobb tükröm. Cseréld ki! nem egyszerű, az egész szerelvény rajta fekszik... A srácnak szerencsére semmi baja nem volt. Cigit hozott (Marlboro), ezért két géppisztolyos török katona járkált körülötte. Gyorsan leterítettek egy pokrócot a lepopós mögé, és lefektettek. Akkor már talán kicsit szarul néztem ki. Kibaszott görcseim voltak. Az egyik török a katonai rádión beszólt valahova, aztán eltáncolták, hogy az urfai hegyi orvos kinn van terepen, estefelé jön le a hegyekből, akkor felvesz. Kemény, durva hegyek voltak, villogó fogú és szemű kurdok, még kardokkal és puskákkal járkáltak. Már sötétedett, mikor a Landrover hangját meghallottam. Az ember megnézett, aztán betoltak a Landrover hátsó ülésére, és egy óra múlva Urfában voltunk. Két napig voltam benn. A szobában volt még rajtam kívül egy olajmunkás, aki valami olajkút-robbanásnál szarrá égett, szegény szörnyen bűzlött, egy nagy gézzel volt leterítve a rácsos ágya, és csak nyögött néha, és bűzölgött. Egy emlékem maradt, mikor kicsit magamhoz tértem, ránéztem az ablakra, és gondoltam, milyen morbid, hogy fekete a függöny, egy kórházban, aztán meglibbentette a szél, és felszállt a száznyolcvanötezer légy, és kiderült, hogy fehér a függöny. Másnap délutánig minden váltás fel akart vágni, volt, aki már gumikesztyűben, szikével a kezében jött. Közben persze itattak mindennel, olajjal, gyógynövényfőzetekkel, teákkal.

Este valahára megmordult a gyomrom, berohantam a függöny mögé a taposós vécére, és szörnyű kínok közepette megszültem egy pár centis cuccot, onnan minden oké volt. Másnap visszavitt a doki a Landroverrel a lepopós mellé, beültem a Mercibe, és indultam, kicsit gyengén, kicsit fehéren, kicsit remegve. Irány Bagdad.

Következő részünk tartalmából:

Mosul, Bagdad.