#mért pont velem van ez

[neszoljhozzam666]

Sajnálod, hogy szar nekem de mégsem akarsz változtatni semmin…

Akkor mégis minek vagyunk?!

#ez van #nem hiszem el #nem ertem #miertvagyilyen #mért pont velem van ez #nem megy #feladom #ez így nem jó

[hopelessromanticqueerqueen]

Mielőtt leülök írni, általában teljes káosz van az agyamban. A rengeteg gondolat, az összes érzés egyszerre, amiről írni akarok; teljes rendszertelenségben. Aztán, mielőtt a papírhoz érne a tollam, egyetlen mondat zeng a fejemben mózesi tűzoszlopként. Egyetlen gondolat, ami alkalmas arra, hogy az a katyvasz lavinaként megindulva mondatokká tudjon formálódni.

Szerelmes vagyok beléd.

Egy egyszerű kis mondat, amit már másfél éve szeretnék kimondani neked. A legerősebb visszatartó erő az az/eddig az volt, hogy nagyon… rendkívül szeretem és féltem a barátságunkat. És kábé pont azóta erősödik ez is (mármint a barátságunk), hogy rájöttem, hogy szerelmes vagyok beléd (másfél éve – az első Balaton óta). És nagyon élvezem és nagyon jó dolog a barátodnak lenni – még ha csak így távkapcsolatosan is. Éppen ez az oka, hogy most úgy döntöttem, megosztom veled ezt az információt. Ma Messenger videochaten volt (egyéni) konzultációm az EQ-coach-ommal és arra kért, képzeljem el, hogy épp jelen vagy és mondjam el neked, amit szeretnék; ami bennem van. Azt mondtam: „Az a helyzet, hogy szerintem szerelmes vagyok beléd. Nem szeretném, ha bármiféle kényszerhelyzetben vagy kényelmetlenül éreznéd magad, hanem épp azért, mert hihetetlenül fontos nekem a barátságunk, szeretném, ha tudnál erről; szeretném, ha az egész kapcsolatunk tisztán működne.” Szerintem még sosem mondtam ki rendesen hangosan ezelőtt, hogy szerelmes vagyok beléd. Szóval ez az igazság, sokat gondolkodtam rajta (csak mint általában mindenen), egy ideig próbáltam „kiszeretni” belőled (nem is egyszer), de… Hmm, hát láthatod próbálkozásaim sikerességét. Szeretném, ha tudnád, hogy akármi is lesz (like ever), az elkövetkezendő pár évben nem hiszem, hogy nagyon tudna ez változni, még ha össze is jössz/jövök épp mással.

Emlékszel (nem tudom, mennyire voltál józan akkor, én már biztosan más állapotban voltam), mikor most a januári Balatonon mesélted, hogy Lala kb. megsértődött azon, hogy összejöttél velem és összejött az exével? Mármint azt hitte, hogy összejöttünk. Emlékszem, pl. ott mennyire meg kellett erőltetnem magam, hogy meglepettséget mutassak, ne sírni kezdjek (részben a részegségtől lel). Csak mert ott annyira fogtam a fejem, hogy már neki is leesnek a social mediás nyilvános üzeneteim neked, neked meg sejtelmed sincs róluk. Például hogy konkrétan van egy külön highlightom neked Instán. Vagy hogy miért a Let Me Down Slowly a top 1-es szám, amit hallgatok. Vagy hogy mért hallgatom/játszom annyit a Willow-t…

Valójában nem is tudom, miért írtam le ezeket, csak én mindig egyszerre nevetek és sírok ezeken.. (Egyébként igen, tudom, valószínűleg igencsak instabilnak tűnhetek érzelmileg, de keményen dolgozom rajta, és elég jól halagdok, szóval no worries.)

Annyira szeretlek mint barát, hogy szeretném, ha lenne valaki, akiről biztosan tudom, hogy legalább annyira szeret téged, mint én téged és hogy legalább annyi mindent megtenne érted, mint én tennék. Ugyanakkor, mikor belegondolok, hogy esetleg… Ha elképzellek bárki mással… Csak rossz. De gondolom, ezt hívják féltékenységnek. Mikor „coming outoltam” neked (azért túlzás a kifejezés), és küldtél egy képet Liliről és rólad… Hát lell… (pedig akkor még le sem esett, hogy crush-som vagy)

Tudom, már igazán vége lehetne ennek a levélnek, de most olyan érzésem van, mint mikor coming outolok valakinek, aki közel áll hozzám, és kiderül, hogy tökre ally és akkor elkezdek beszélni neki az életem egy olyan részéről, amit azelőtt majdhogynem titkoltam előle.

Tudod, van az az érzés, mikor görcsbeáll a gyomrod; úgy érzed, hogy olyan gyorsan ver a szíved, hogy mindjárt felszállsz az levegőbe, úgy érzed, muszáj visszatartanod a lélegzetedet…? …és mindez csak akkor múlik el, az összes izmod akkor tud végre ellazulni, mikor azon ember ölelésében vagy, aki az egészet kiváltotta belőled…? Tudod, van az az érzés… …Először akkor volt ez, mikor az első Balatonkor megláttalak a vonatról leszállva, két kis szőke konttyal magasan a fejeden… akkora különbséggel, hogy akkor még voltam annyira socially awkward annyira, hogy nem ölelés volt az „alapvető köszönési forma” a barátaimmal (hanem semmi), így ott nem volt meg a feloldás. …Meg valószínűleg azért sem tudtalak ott megölelni, mert nem értettem, hogy mi ez; a gyomorgörcs és társai. Hiszen te a barátom vagy. Gondoltam, azért van, mert jobban hiányoztál, mint a többiek, mert mi kb. másfél éve nem találkoztunk azelőtt. Még akkor sem esett le, mikor részegen a fűben fetrengve a hajadat simogattam. Te jó ég, az a haj! Azaz abban a helyzetben, ott, a földön, elgondolkodtam, hogy me meg szeretnélek-e csókolni. És mivel az agyam egyértelmű nemet mondott, csak vállat vontam és mentem tovább a flow-val. Aztán pár nappal később leesett – már otthon –, hogy azért volt ez az automatikus kézifék az agyamban, mert brutálisan féltem (na meg később fedeztem fel, grey-/grayszexuális voltomat – ne guglizd meg, csak annyi, hogy sokkal kisebb/alacsonyabb és ingadozóbb a libidóm az átlaghoz képest kb.)

Egyebek iránt eléggé hiányzol; az egyetlen „kedvencem” a karanténban, hogy most sokkal többet beszélünk (remélem, ez a levéltől függetlenül így maradhat).

Remélem, hogy minden okés veled és hogy mind túléljük nagyobb veszteség nélkül ezt a koronavírusos időszakot (akármilyen jól is elvagyok így karanténolva, nem annyira fun). Gondolom, ez így sok lehet egyszerre; ez a levél, de tényleg… Sokkal fontosabb nekem az, hogy jelenlegi a kapcsolatunk legyen keep safe-elve, mint az, hogy valaha bármit viszonozz ebből az egészből.

Szépséges napokat,

Anna/Chance

Érd, 2020. március 27. péntek

23:30

U.i.: Te Te jó ég, most görcsben áll a gyomrom, mert azon gondolkodom, hogy egyszer felolvasom telefonba ezt a levelet neked…

Különben lehet, eléggé nyálasra sikerült ez az egész, deee… tényleg nagyon szeretlek és mindamellett, hogy félek, hogy megölöm ezzel jelen barátságosságunkat, nagyon adnám, ha adnál egy esélyt nekünk – I guess… …

#love letter #R #queer #lgbtq #gay #friendzone #magyartumblr #magyar

[megpendul]

térdeplő beszéd

letérdelek eléd és földig hódolok neked hatalmas szorongás megszűnt az agyam agy lenni megszűnt a szívem szív lenni mi kell még teneked én uram parancsolóm legyőzőm oltalmazóm te kísérsz engem eleitől fogva megfogtad a kezem az óvoda ajtajában neked adtam az ebédemet mindennap az asztalra hánytam de kitartottál mellettem és másnap is vártál kikísértél a nagyobb fiúk közé neked adtam a gyávaságom amikor azt mondták a rokonuknak húzzak be hogy aztán nyugodtan bánthassanak mert én is a magamnál kisebbet vertem felkísértél a hegyre amikor focizni indultam neked adtam a szégyenem a többiek a nagy cseresznyefán lógtak közéjük keveredtem a szabad réten a fa alatt amelyért nem nyúltam amelyre nem másztam pedig azt se tudtam hogy az valakié és ezért nem értettem hogy a kezed között vagyok csak mikor hazafutottam a botos ember elől és aztán az ablakban álltam a karjaidban izzadva fuldokolva hogy vajon utánam jön-e pont énutánam ott voltál amikor túl jó tanuló lettem a túl rosszak között és neked adtam a büszkeségem mikor túl jómódban éltem a túl szegények között neked adtam a szerénységem mikor túl gyenge voltam a túl erősek között neked adtam a meghunyászkodásom ott voltál az úttörőtáborokban messze hazulról de miattad ott sem voltam egyedül magamban neked adtam a magányom és nem hagytál magamra a kollégiumban sem mikor elhagyott gyerekkorom minden érzése tárgya ott voltál amikor paraszt lettem a városiak között ott voltál mindegyik nyomorult pillanatomban mintha vadásztál volna rájuk de nem kellett magamtól odaadtam neked még külön meg is kerestelek ha te nem kerestél hány városba kísértél el vagy ha nem jöttél velem hát hányszor utánam siettél megtaláltál megfogtad a kezem hideg sötét szobákban neked adtam a vacogásom te vezettél el a vonatokig mindegyik utazáson pakoltad össze a csomagom és kérdeztél rá hogy ez meg az vajon bent van-e küldtél vissza még egy-egy valamiért izzasztottál később eszembe juttatva azt ami mégsincs nálam fullasztottál hogy ugyan mi nem lesz ott majd rendben hogy ugyan hol alszom és kikkel és hogyan szólalok meg és egyáltalán mit csinálok én ott mért nem jó nekem otthon mennyi verejtéket mennyi fulladást asztmás nehézlégzést adtam neked perceim óráim legjavából minden szerelemben ott lesekedtél mennyit törtem le a szép érzéseimből neked és hány barátságba tetted bele a kezed hogy végy belőle ameddig meg nem telik a markod cserébe te mindig magadból adtál egy részt mindig eleget adtál a legdrágább súlyaidból én mindent otthagytam a házban ahol felneveltek mindent amit érdemes lett volna elhozni amiért érdemes lenne visszamenni csak te jöttél el onnan velem hogy ma is itt légy még itt ülj itt állj itt lihegj itt heverj kuporodj amikor kuporodom kapaszkodj amikor kapaszkodom álmomban másik házba költöztess visszavigyél bukottként valamelyik iskolámba szembesíts olyasmikkel amikre nem kéne emlékezni kecsegtess olyasmikkel miket nem tudok elérni felébressz olyasmikért amikkel nem tudok mit kezdeni hogy uralkodj egyetlen életemenamit nem veszel el ami nem kell neked csak rettentő markodban tartod legrégibb barátom legrégibb kedvesem egyetlen örökségem uram teremtőm hatalmas hasonmásom legeslegvégül kit kérhetnék meg mást ha nem téged hogy segíts én már ne adjalak tovább

- Antal Balázs

[holtkoltohalottszavakkal]

Nem értem

Nem értem a fákon miért nincs télen levél

Nem értem mért fagy meg a víz, mikor fagypontot elér

Nem értem miért romlik meg ami megromlott egyszer

Nem értem miért jön nyár után az ősz ezredszer

Nem értem a jó miért nem szép, a szép miért nem jó

Nem értem az élet miért ilyen gaz, miért nem nekem való

Nem értem a sors miként dönt felőlem

Nem értem miért szakít ki darabokat belőlem

Nem értem miért van történik ez velem

Nem értem miért jutott pont ez nekem

Nem értem miért zsibbadok,s remegek

Nem értem miért agyalok, rettegek

És azt se értem,hogy mi értelme annak amit tesznek

Míg egyeseket csúcsra emelnek

Addig másokat tönkre tesznek

És a naivakat palira vesznek

De eleg van ebből, nem akarom érteni már

Ezen a világon élni is kár...

#saját

[laragangler]

ördögkatlan fesztivál gyűlöllek aka hogyan csesztem ki magammal egyhuzamban 72 órán keresztül

Augusztusban az öcsém meg a Wajdus nagyon sokat győzködött, hogy menjek el ördögkatlan fesztivàlra. A szüleim màr iksz ève jàrnak ördögkatlan fesztivàlra és mindig lelkendezve mesélték, hogy hát tudod bubikám az csoddálatos mert nemtommilyen vonósnégyes és siling árpád felolvas partinagylajost és más fontos férfiak, nagggggyszerű kultúrális programok, azzal a csekélységgel, hogy három órát kell sorban álljál, hogy nyolcvan százalékos eséllyel kapjál belépőt a lenyűgöző színházi előadàsra amit a beremendi áltisi tornatermében tartanak és nincs benn légkondi, ezért a kisnyugdíjasok inkluzíve a szüleim hőgutát kapnak és viszi el őket a mentő. Mondtam, hogy hát az nem olyan nagyon vonzó, szóval inkább kihagyom. De miután annyit győzködött a tesóm meg a Wajdus is, akit úgy ismertem meg, hogy 2006-ban délután háromkor egy póréhagymát pörgetett a ferenciekterèn, idén szilveszterkor pedig egy több négyzetméteres hidegtállal a kezében rohangált a városban és azt üvöltötte hogy coldplate, szóval ilyen nem kisnyugdíjas pajtásaim is nagyon rá akartak beszélni, ezért elkezdtem tanakodni, hogy talán mégis megnézem magamnak.

Mivel elég bizonytalan voltam, ezért megkérdeztem a pajtimat, a Mártit, hogy figyelj Lara, szerinted érdemes lemenni ördögkatlan fesztiválra, mondta, hogy lara ne menj oda, ott csak ilyen oltásellenes otthonszülős tarisznyás sarus hosszúszoknyás bölcsészek vannak. Ezen kicsit vitatkoztunk, hogy ezek a csoportok nem nagyon fedik le egymást,  az ördögkatlan fesztivál közönségét pedig végképp nem, de aztán úgy döntöttem, hogy jó, péntek délelőtt elmegyek oda, de aztán szombat éjjel visszajövök, mert Mártival megegyeztünk, hogy vasárnap délelőtt megyünk a Hitgyülibe vidám vasárnapra.

Pénteken reggel kilenckor el is indultam, és csekély hat óra utazást követően ott voltam a vylylylyan nevű teraszon, ami azért van így elnevezve , mert ez vicces, legalább annyira mint azok az események, amiket úgy hívnak hogy cool túra. Közben útba ejtettem a pécsi buszállomást, ahol van négy jegypénztár, mindegyikben lehet kártyával fizetni, csak nem lehet egyikben sem jegyet venni, azt ugyanis a buszon kell, hogy közben jó ideges legyen a vezető meg az utasok is. Na mindegy, ezen nem bánkódtam, végülis ott voltam a vyylylyly teraszon, ahol nyoma nem volt sarus oltásellenes stb bölcsészeknek, hanem önnön fontosságuktól eltelt szegőjánosok kézműves hamburgereket fogyasztottak és a villányi borvidék legínycsiklandóbb nedűiből készült rozéfröccsöt fogyasztottak, miközben hangulatos dzsesszmuzsika szólt, amit tiszta szívemből gyűlölök. Akkor már nagyon ideges voltam, hálistennek megjött a Wajdus meg a Sára, akiket imádok, Sára gyorsan megosztotta velem, hogy Erdélyben csomó parasztasszonyt Pólikának hívnak, mert volt egy Polixénia nevű grófnő még a huszadik század elején, akiért nagyon rajongott a nép, és az ő emlékét őrzik ezzel. Az öcsém sajnos nem volt ott, mert aznap épp másutt volt dolga, de megígérte, hogy szombat reggelre már a katlanban lesz megint. Gyorsan kiterveltük, hogy elmegyünk a kőfejtőbe vagy szoborparkba, ami jól néz ki, utána Both Miklós lesz valahol, akiről alsajnos a taz judithbotler nevű twittere jutott eszembe, de utána lesz nyupagagyi vagy micsoda nevű ukrán cigányzene, az biztos jó.

A kőfejtő vagy bánya vagy micsodában vettünk három liter fröccsöt és csalódottan tapasztaltuk, hogy a színpadon balanescu feat lajkófélix, lajkófélixet nagyon nem szerettem sose, balanescut meg utoljára öt éve, de most nagyon szenvedtek egymással a színpadon, ezért inkább elfordultunk tőlük és azt kiabáltuk, hogy nyitva egy bármi bárhó, mire odajött egy ember, és lelkendezve mesélte, hogy ő ott volt AZON a koncerten még nemtom az évezred elején. Aztán továbbálltunk, és valahol kikötöttünk egy focipályán, ahol sajnos kiscsillag szólt meg 30y , és ezen az se segített, hogy amikor bemutatkoztam egy lánynak, hogy én vagyok lara gangler, akkor mondta, hogy ő is lara gangler, véletlen, aligha. Akkor már kicsit dühös voltam a zenei felhozatalra is, ezért átmentünk a nyupagagyira, hogy az biztos érdekes lesz, de ehelyett az volt, hogy négy unott cigány fószer a nézését meg a járását énekelte, amitől végleg nagyon lehangolt lettem, ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy váltottunk három sornyi üzenetet a volt barátnőmmel, aminek se tartalma, se értelme nem volt, csak nagyon szomorú lettem tőle, meg hogy mit keresek itt a nagyharsányi kuttúrház udvarán. Wajdusnak se nagyon tetszett, szóval elindultunk elfele, én ott bandukoltam részegen,  csalódottan és szomorúan, és balszerencsémre szembejött egy kis bódé , ahol kézműves plüssnyünyőket árultak, és nagyon cuki volt az összes, én pedig fogtam a legcukibbat és mondtam, hogy jajdeédi és elraktam, mert meg voltam győzve, hogy láthatatlan vagyok. Tovább bandukoltam, és ugyan hallottam ilyen felháborodott meg parancsoló hangokat a fülem mellett, hogy 'teszed vissza' meg 'de most ezt mért kellett', meg ilyenek, csak legyintgettem, hogy fáradt vagyok meg szomorú, ez a nyünyő meg annyira kedves, hát igazán megérthetik, hogy elloptam.

Aztán egyszer csak megállt mellettünk egy kisbusz és kipattant belőle négy biztosúr és három biztosasszony, körülálltak, és mondták , hogy pakoljam ki a táskámat neg adjam ide a személyimet, mert alapos gyanú megtörténése van fennforgás alatt. Akkor egy picit kijózanodtam, és rájöttem, hogy nagyon nem érdemes tagadni semmit, visszaszolgáltattam az imádnivaló plüssnyünyőt ( másképp nem tudom hívni, ilyen párna alakú volt, de csak maroknyi méretű, viszont ahhoz túl nonfiguratív volt, hogy plüssállatnak lehessen nevezni) , és gondoltam, hogy ezzel pontot lehet tenni a dolog végére , hát kibaszottul nem, mert húsz percig telefonáltak a biztosurak hogy őrmester úr a gyanú fennforgása alatti vádolottat biztosíték alá helyezni szíveskedjék vagy mittomén, közben igazából nem nagyon törődtek velem, meg el se mondták, hogy mi történik épp, ezért amikor fél óra múltán minden további komment nélkül a kezembe nyomtak egy formanyomtatványt, hogy EZTET MOST ALÁÍRJUK, akkor kedélyesen összehajtogattam az iratot, zsebrevágtam és komótosan elsétáltam, bikóz pokgári ellenállás vagy nemtommit gondoltam akkor,  biztosék utánam ordítottak, hogy várjon egyet héj, erre elkezdtem futni, mert azt hittem, hogy már józan vagyok, hát rohadtul nem , hanem elestem a jó kavicsos betonon, a rendfenntartó erők pedig rám vetették magukat és visszahúztak a tett helyszínére, és közben ajvécóreszoltak, hogy jaj drágauram ezt minek kellett. A végén aláírtam, hogy a tett fennforgását elismerem, a tutibiztos urak pedig eltűntek az éjszakában, én pedig, mintha mi sem történt volna, azt javasoltam Sárának meg a Wajdának, hogy akkor menjünk és igyunk egy fröccsöt a nagy ijedségre. Sára mondta, hogy Larabaszki nem mész sehova, nézzé magadra, erre lenéztem a végtagjaimra és láttam mindkét kezemből meg lábamból dől a vér, szóval inkább odamentünk két ambuláns úrhoz, akik belemártották jódba a térgyem kalácsát, és utána leültünk fröccsözni.

Sajnos akkor már extra módon csalódott és szomorú voltam, ezért fogtam az egész nap a kezemben cipelt hálózsákot és szó nélkül ott hagytam a kis pajtásaimat, és bementem valami kempingbe, ahol volt ilyen pult meg sátortábor meg színpad meg focipálya és mindenki mindenhol feküdt, ezért én is azt gondoltam, hogy mindenhova fekszem, kiválasztottam egy hangulatos szpotot, és leheveredtem. Nagyon nem tudtam aludni, mert átfújt rajtam a szél, meg szólt a teknó és ordítottak, aztân elaludtam, de csak rövid időre, ugyanis kora reggel arra ébredtem, hogy egy mogorva férfi áll a fejem fölött és azt mondja:

- Figyejj kejjé fel innen mert ez a parkoló...

Ùgy gondoltam, hogy jjjjjó akkor nekem ennyi most pont elég volt az ördögkatlan fesztiválból, soha az életbe nem jövök ide, csak kerüljek ki innen, ez újabb hat órámba telt, csak most volt rajtam négy darab gennyedző fekély, egy összevérzett rövidnadrág, meg egy kiló masszív másnapszag.

Szenvedéseim még messze nem értek véget, otthon ugyanis kiderült, hogy előkerült a tesóm három évvel ezelőtti szeretője, aki közben megkattant és szerelmes leveleket ragasztott a bejárati ajtóra. Azzal nyugtatgattam magam, hogy majd este iszunk a Mártival egy sörikét a szabadsághídon és kedélyesen elszórakozunk a történteken. Ez is történt, Márti megjegyezte, hogy a sebeimet Németh Sándor stigmáknak fogja nézni és az egész hitgyüli a csodájára jár majd. Hajnali kettőkor el is indultunk haza, sajnos közben megint nagyon bemálnáztunk, ezért Márti elkezdett rugdosni meg kigáncsolni, majd azt javasolta, hogy üljünk be a Kicsi Ír presszóba, de csak egy, azaz pontosan egy és nem több sörikére. A kicsiír a világ legszürreálisabb éjjelnappali kocsmája, a parlamenttől kb fél méterre, ahol csak és kizárólag szolgálatban lévő taxisok ülnek, de mivel igaziból csak műszak közben beülnek pihenni, ezért nem isznak, vagyis annak ellenére, hogy a közönség kilencven százaléka férfi, nincs tele részeg kötekedő csávókkal, ehelyett kávéznak és ultiznak, és néha, ha megéheznek, átmennek a Maxi Grillbe, amit Maxikáról neveztek el,  vagy fordítva. Maxika a tulajdonos+kiszolgálószemélyzet egyben és döbbenetesen bensőséges kapcsolatban van a taxisokkal, mert minden mondatban, amit egymáshoz intéznek, megszólítják egymást, pl. - Egy kis savanyút nem kérsz, Zsoltom?  - De, Maxikám, csapjál hozzá két kovászos uborkát.  - A Béla hol van Zsoltom, nem láttam egész héten.  - Nemtom én se Maxikám.

Szóval ide ültünk be, nyilván rohadtul nem egy sörre, hanem reggel ötkor még secret szelfiket készítettünk a béláimmal, majd mikor elindultunk haza, megláttuk, hogy a néprajzi múzeum lépcsőjén egy figura alszik az Itt a helyed felirat alatt, ezért úgy gondoltuk, hogy nekünk is ott a helyünk, és melléfeküdtünk. Valamikor reggel felébredtünk, és rájöttünk, hogy minket pár óra múlva vár a vidámvasi. A lényeg az, hogy kb három óra alvással nagyon büdösen és undorítóan találkoztunk másnap a nyugatinál és kibumliztunk kőbánya fckn kispestre , mert ott van a HIT PARK. Sajnos amikor odaértünk, kb délelőtt tizenegyre, egy kibaszott lélek nem volt a hit parkban. Ezen annyira megrökönyödtünk, hogy felhívtuk a vidám vasárnap szerkesztőségét aka hit hotline, hogy ez most mi, válaszként pedig egy udvarias diszpécser azt csicseregte, hogy egy idő óta már a Vidám Vasárnap szombat este van, szóval teljesen hiábavalóan toltuk el az arcunkat halál másnaposan a város szélére, és ráadásul a hitgyüli egyszerűen szavakat hamisít, gondolom náluk a Nagypéntek is kedden délután van.

Hazafele Márti mondta, hogy őrá további szenvedések várnak, mert egy pajtijának délután születésnapi bulikája lesz a rómaifürdőn, és ő lett megbízva a főzőcskézéssel, de erre most egyáltalán nem képes, mert meg akar halni, és ki kéne találni, hogy mit főzzünk , ami megvalósítható minimális erőbefektetéssel. Arra jutottunk, hogy grillezünk zöldségeket, a Rómain van valami grillplatz, szóval vettünk rohadt sok padlizsánt meg paradicsomot meg paprikát, és battyogtunk hazafelé, miközben pontosan tudtuk, hogy aznap délután le fog szakadni az ég, de nem baj, ez is csak a katatón önszopatássorozat következő stációja. Pár óra múlva el is indultunk, illetve én elindultam, de az Árpád hídnál majdnem belém csapott a villám, Márti pedig livestreamelte, ahogyan összeveszik a faszijával, meg kb az összes emberrel, akit meghívott erre az eventre.

 Ezen a ponton úgy gondoltuk, hogy a kezünkbe vesszük a sorsunkat, és véget vetünk az önkibaszás-szériának, ezért ahelyett, hogy a szabad ég alatt folyattuk volna a nyakunkba a jégesőt, inkább meglátogattunk egy zakkant coloradói biokertészt a népszínház utcában, aki nagyon kedves volt, azzal együtt, hogy egy rózsaszín fürdőköpeny-öv volt a homloka köré kötve. Nyilván mire odaértünk, csontig áztunk, meg elhagyam az esőkabátomat, de ez már mindegy.

.

.

.

Amúgy ez azért lett aktuális így október közepén, mert most volt a lopási ügyemnek a tárgyalása, ez úgy nézett ki, hogy a haller utcai örsön péntek reggel nyolckor nagyon álmosan egy tréninggatyás rendőr hadnaggyal ültem szemben, aki közölte velem, hogy peren kívül elintézik az ügyet, ami azt jelenti, hogy a plüssnyünyő tulajdonosának megtérítem a plüssnyünyő árát, ami ezerötszáz forint, közben viszont nagyon röhögtem, mert ott volt előttem egy nagyon komoly rendőrségi jegyzőkönyv, amiben szerepelt a plüssállat szó. Közben arra gondoltam, hogy na ez a white privilege, mert ha nem vagyok fehér, akkor garantáltan nem úszom meg ennyivel, pedig már arra számítottam, hogy iksz óra közmunka és a Sándor Máriával meg a Nefelejcs Gergővel fogok valahol avart gereblyézni a kiskunságban.

Tanulság nincs, illetve az, hogy ne menjetek ördögkatlan fesztiválra, mert olyan rossz, hogy csak plüssnyünyőlopással lehet elütni az időt, és akkor soha nem juttok el a Vidám Vasárnapra.

[aretsorozat]

A Rét XXXIII. epizód, 2. buborék

De Most Penész újabb szózata a népéhez:  Bélafing pribék arra ébred.

Edina meg arról álmodik, hogy egy kibeszélő showt vezet. Végre új  X- TRAKTÁK ! Szentlélek külön kiadás. Közben réti anzix.

Az jelölje be Bogit a közösségi oldalon, aki vámpír! Az ifjú házasok a Jázminban.  

AKI A MI HÚSUNKBÓL ESZIK…

 Bélafing csíz pribék egy nap arra ébred, hogy már nem úgy motyorászik, ahogy hosszú évtizedek óta megszokta. Nem azzal a csendes keserűséggel, és minden sejtjét átitató gyűlölettel, ami oly természetes alaphangulata, hogy ehhez képest már csak jobb kedve lehetne, avagy még rosszabb. Miszerint ki rohadjon meg élve. Mindenki. Ki dögölt volna meg már az anyjában?  Aki anya szült, mert elevenszülő fajtához tartozik. Ennek az átoknak a megfelelője: faltak volna fel ikra korodban, léptek volna rá tojásodra, osztódás közben öntöttek volna le kénsavval, avagy maradtál volna meg perverz, ám meddő gondolatnak.

Mindenki.

Minden csíz is. Különös tekintettel Szadó Nagyúrra.

Minden csíz nőstény! Bár Bélafing még egyet se látott. Mindenki ebben az űrbékában.

Robbanna fel a csillaghajó!  A rendszer, ahol éppen áthaladnak! A Galaxis!

Az egész Univerzum és a párhozamos univerzumok! Semmi se legyen!

Még a semmi is semmi legyen, még sötétség se legyen! Hogy miért?

Csak! Mert Bélafing  egy senkinek született, azért. Egy senki kis pribéknek.

Nem elég ok ez arra, hogy a valóság megszűnjék létezni?

És csak semmi új Nagy BUMM! Semmi kezdet. És semmi vég.

Na, elég.

Bélafing egy nap nem erre a szinte közömbös hangulatára ébredt.

Hanem arra, hogy többen van jómaga is. Szégyenszemre. Ugyanúgy, ahogy az a lehetetlen kinézetű emberszabású izé, aki Balognak mondja magát. Meg Kázmérnak és erotikustánc művésznek. És ugyanúgy, ahogy néhány rabszolgának szánt fogoly a ketrecsoron, akik túlélték a kínvallatásukat, tehát még életre szánja őt az ő istenük, és ez a bizonyosság csak emeli az értéküket, és akiket többek közt a pokoli, egykilós kiszerelésű húskonzervvel etet.

És ebből két dolog következik. Az első, hogy Balog és Kázmér és erotikus és tánc és művész nem kamuzik, amikor azt állítja, hogy öten van, mivel Szadó nagyúr a táncáért azzal jutalmazta, hogy faljon fel egyet a beszélő húskonzervek közül, és amiben történetesen a három ismerős halek lelke és egy Hello már benne lakott. A másik, és ez sokkal kínosabb Bélafing számára, hogy bele-belenassol a foglyoknak járó ételekbe. Még a pokolian rossz egykilós kiszerelésű, eleve romlott, nyúlós, rohadt zöld húskonzervekbe is. Bele

zugzabál. Holott neki rendes csíz pribék ellátás ját és rendesen meg is kapja azt. Ez a ciki.

De a legnagyobb baj az, hogy a benne megjelenő lélek puzzle darabok egy alapvetően pozitív diszpozíciójú öntudattá álltak össze. És elkezdett vele vitatkozni. Mert elszánta magát, hogy Bélafing kollega lelkét a tenger sok keserű gyűlölködéstől észérvekkel és érzelmi ráhatással megváltja.

Szegény Bélafing pribék! Képzelhetni!

Micsoda közdelem dúl a fejében, már ha azt az izét az ő nyakán felül is fejnek lehetne nevezni. De ez most mindegy is. Hogy a csíz pribék emberi szemmel nézve kibírhatatlanul ronda.

Mivel hogy minden, ami létezik igaz, tehát szép. Abban a pillanatban széppé vált, amikor a lehetőségek végtelen halmazából reális minőséggé, onnan pedig dologgá, vagy életté érett. Így a Puzzle lélek Bélafing fejében. Az a rút, az dögöljön meg, aki nem lett valósággá, mert arra alkalmatlan volt. De az meg mért dögöljön meg, ami nem is élt? Ergo: gyűlölködni, más halálát kívánni, egész űrhajókat, naprendszereket, galaxisokat és univerzumokat a halál faszára kívánni felesleges, illogikus, ostobaság. Mivel például a halál is szép, máskülönben nem lenne. És igazán sajnálhatjuk, hogy nem láthatjuk a saját halálunkat, mivel amikor ő itt van, akkor mi már nem vagyunk jelen, mint azt némely sztoikusok oly bölcsen tanítják a számunkra.

Puzzle lélek jókor emlegette a halált. Bélafing ugyanis már az öngyilkosság gondolatával foglakozott. Állapotát a többi csíz pribék előtt, pláne a Szadó Nagyúr jelenlétében már alig-alig volt képes eltitkolni. Arca rángatózását (amennyiben azt ott a feje elején arcnak lehetne nevezni) ráfoghatta a zsábára, és hogy ez örökletes betegségnek tűnik. Bár hogy ezt a hülyeséget milyen alapon állítja, amikor se az apját, se az anyját, se senki felmenőjét nem ismeri, mert nem ismerheti, egyelőre nem kérdezte meg tőle senki. Lévén csíz a csízre, hogyha hím, elvből nem figyel, csak ha muszáj. Barátságot nem köt, bizalmas beszélgetést nem folytat. Hogy egyáltalán lenne lelke, el nem ismeri.

Gyengeségre nem hivatkozik, kifogást nem keres. Ha hibázik, inkább veti a mélyűrbe magát, mintsem megvárja a büntetése kiszabását, ami szükségképpen kínvallatással kezdődik.

Bélafing pribék tehát igen közel jut ahhoz, hogy az abszolút nulla fok közelébe fagyott testét a sötét anyag lágy hullámainak átadja, kilépvén az űrbéka légzsilipjén. Ám ad még magának egy halvány esélyt. Tanácsot kell kérnie.

Ami persze megint nagyon nagy szégyen. De mégis meg kell kérdeznie Balog Kázmér erotikus táncművészt, hogyan sikerül a fejében rendet tartani ahhoz képest, hogy egyszerre öten van, és mégse őrült meg még teljesen. Na most a tanácskérés után Balog urat rögtön meg is kéne ölnie. Csak az a baj, hogy nem teheti, mert Balog urat a Nagy Szadó felvette a kínzásra igencsak alkalmas eszközök listájára, miután táncával seperc alatt megtörte a három méter magas, fehér szőrmókot, aki eladdig ki nem mondta volna a szót: hogy.

Így történt, hogy Bélafing elindult a konzervraktárba Balog Kázmérhoz.

Séta közben a következő beszélgetést folytatta le Puzzle úrral.

- De mért is ölnéd meg Balog Kázmért?

- Hogy ne éljen, baszod.

- És az mért lenne jó neked, Béla?

- Például, hogy ne élvezze a szégyenem!

- Tanácsot kérni nem szégyen, hanem a bölcsesség fundamentuma, barátom.

- Meg a kurva anyádat!

- Jaj, Béla, Béla…

- Takarodj ki a fejemből, te tetű!

- Hidd el, hogy a kedvedért megtenném.

- Akkor mire vársz?

- A testedhez kötöttél azzal, hogy belezabáltál a foglyok ételébe.

- Mert még én vagyok a hibás, mi?

- Én nem firtatom, ki a hibás. Sőt! Azt mondom, hiba nélkül nincs mozgás.

Mozgás nélkül nincs fejlődés. Mozgás nélkül semmi nincs, még idő se.

Látod, így kell a hibát is nézni. Aki nem hibázik, nem is él.

- Akkor dögölj meg!

- A falánkság ritkán egészséges szokás. És úgy tudom, vannak bizonyos vallások, ahol főbűnnek tartják.

- Leszarom.

- Rendben. Viszont gondolj bele: aki falánk, az nagy valószínűséggel túlsúlyos.

Mármost a felesleges testtömeg fenntartása megterheli a szervezetet, rontja az önbizalmat és különben is ritkán egészséges. Szemben persze bizonyos lényekkel, akik az extrém hideg világokban élnek, ahol…

- Kuss!

- Kérlek.

- Addig fogd be, amíg beszélek ezzel az erotikus Baloggal!

- Ahogy óhajtod.

Bélafing bősz lendülettel nyit be a konzervraktárba, ami ismét a Nyesad Birodalom Parlamentje plenáris ülésétől volt hangos. Nagy volt a pfujjogás, éljenzés, abcugolás, meg hogy a Nyesad nem koronáz, ám a pribék már rég megtanulta alapzajnak tekinteni az öntudatra ébredt egykilós kiszerelésű pokoli húskonzervek üvöltözését. Mellesleg azt soha senki nem állította, hogy a demokrácia halk intézményi üzem.

Balog és Kázmér és erotikus szokott helyén, a helyiség sarkában ült, a lehető legtávolabb a plenáris üléstől, a lábát felhúzva, a térdeit összekulcsolva, a fejét egyenletes ütemben a konzervraktár falának ütögetve.  A belépő Bélafingot csak egy futó pillantásra méltatta, gondolván, nyilván ismét azért nyitott be, hogy magával ragadja a szélsőségeseket.  Különben ahhoz képest, hogy majd minden nap elvisz a konzervekből tízet-tizenötöt, sehogy se fogynak. Látványosan biztos nem. Lehet, hogy ezek titokban, valami pokoli praktikát kiötölve, szaporodnak?  Ahogy azt a népvezér és megaszónok. De Most Penész meg is jósolta? Mert ha igen, akkor bizony soha többé nem lesz csend itt.

De, mint tudjuk, Bélafing nem konzervekért jött. Hanem megállt Balog Kázmér fölött és rámordult.

-Velem jössz!

Az erotikus táncművész felnéz Bélafingra, és nem örvend meg a parancsnak.

Ezek szerint újra hívatja Szadó Nagyúr. Hogy a táncával ismét szétzúzza valaki szerencsétlen, nem emberi lény akaratát, és a fő kínvallató makogó, nyáladzó áldozatává váljon. És ez méltatlan Kázmérünk kimunkált, rafinált, hol kellemes, hol meg kifejezetten provokatív művészetére nézve. Balog Kázmér táncára rég jégcsappá fagyott, reménytelenül aszexuálissá süllyedt asszonyok olvadtak meg, és emelkedtek fel az őrjítő vágy extázisáig. De ez a szolgálat, hogy őt lajtsromba vették, mint kínzóeszközt, tehát még csak nem is úgy, mint személyt, hanem mint egy dolog…

-Nem születtem kínzóeszköznek!- fakad ki tehát. No nem hangosan, és távolról se agresszíven, hanem sírósan nyávogva. És nem is abban a reményben, hogy Bélafing ezt egyáltalán meghallja, és a nyavalygását nem tekinti ugyanúgy alapzajnak, mint a Nyesad plenáris ülés zsivajgását.

- Kit érdekel, puhapöcs? – vicsorog rá Bélafing. Ezek szerint meghallotta.

- És nyújtanom is kell!

- Mit csinálnod?

- Az ízületei berozsdásodtak, hello! – magyarázza meg az új kifogást Balog Kázmérból Hello.

- Majd kinyújtalak én téged, várj csak!

- Szívemnek pribékje! Ehhez a tevékenységhez napi három-négy órát kéne

edzeni- csatlakozik a társalgáshoz Kázmérból Gábor ön-azonos űrhalek lélek is.

- Szólj a lelkeidnek, hogy ők is kussoljanak!

- Mért?

- Hello!

- Mert csak veled akarok szót váltani. Világos?

- Én mondtam már ezeknek ezerszer, hogy azé a test, aki megműveli…

- De pont arról volt szó, hogy nem műveled, buzi köcsög- fakad ki Vágási Matyi ön-azonos űrhalek.

- És arról én tehetek?

- Tiéd a test.

- És ki idézett a Jázmin Teázóból ide?

- Na látod, Kázmér, ez az egymillió dolláros kérdés- szólal meg végül Ónagy Jenő ön-azonos űrhalek is, és Hello persze képtelen megállni, hogy ne tegye hozzá:

- Hello!

- Csend legyen, vagy kihajítom az egész bagázst az űrbe!- üvölt tájuk Bélafing erősen felindulva. Persze, úgy se merné megtenni, mivel Balog úr már leltári tárgy, és Szadó Nagyúr előbb-utóbb keresné. Ám ezt a zsibongó konzervek nem tudják. Valamint azt se, hogy Bélafing pribék indulata nem ellenük irányul.

Ezért aztán a Nyesad plenáris ülése testületileg megszeppen.  Rég nem tapasztalt csend ereszkedik az Űrbéka konzervraktárára. Az öntudatra ébredt egykilós kiszerelésű pokoli húskonzervek figyelme Balog úrra és a pribékre irányul, ezért az eszmecseréjüket nagyon is hallják.

- Az mondd meg neked, puha pöcs, hogy tudnál ezektől a buziktól a fejedben megszabadulni!

- Bár tudnám!

- Anyád buzi!- buggyan ki Balog úr száján Vágási Matyi ön-azonos űrhalek lélek.

- Hello!

- Szívemnek Mátyása, most csakugyan jobb lenne hallgatni.

- Hallgat a faszom!

- Hello!

- Ez tényleg képes kidobni minket a mélyűrbe!

- Na és? Már voltunk ott.  És ott se szarabb, mint itt.

- Az már igaz, pokoli ez a helyzet- sóhajt végül Balog úr, legutoljára Ónagy Jenő ön-azonos űrhalak lélek hangján. Aztán az erotikustánc művész, az azé a test, aki megműveli alapon a saját jogán sírva fakad, és ez még ember szemmel is szánalmas látvány, nem hogy a csíz pribék mérvéjével.

- Az segít, ha eszméletlenre verlek? – érdeklődik nem annyira segítőkészen, mint undorodva. Kázmér belegondol, a fejét rázza, hüppög.

- Magamhoz térek.

- Na és, ha agyoncsapnálak?

- Az megoldás lenne a problémára…

- Na…

- De abba belehalnék.

- De várjál már! Nem kellett volna azzal az iszonyú ízű döghússal együtt a lelkeket is megemésztened?

- A döghúst se kellett volna megennem!

- Akkor is mondj valamit, mit tegyek veled!

- Talán ha visszaengednétek a Földre…

- Ott mi lenne?

- Elmehetnék egy jól menő pszichiáterhez…

- Mert az meg mi?

- Lélekgyógyász.

- Micsoda?!

- Nálatok, csízeknél, nincs ilyen szakma?

- Mi itt mind férfiak vagyunk, puha pöcs!

- Hello!

- Szívemnek sorstársai!- szólal fel mély bánatában Gábor ön-azonos űrhalek- sajnos azt kell a saját balsorsunkon tapasztalnunk, hogy a lélek, mint olyan csakugyan halhatatlan és kiirthatatlan…

- Hello!

Bélafing csak bámulja a helyiség sarkában ücsörgő egyfejű, ötlelkű csődtömeget. A legjobb tényleg az lenne, ha kicsapná az agyát a falra, minek utána felpofozta és megrugdosta. De nem teheti. És ami még szörnyűbb, lehet, hogy néhány nap múlva ő is ilyen állapotban lesz, a folyamatos társbérlet miatt Puzzle úrral? És a foglyok, akik csaknem kizárólag az öntudatra ébredt szélsőséges konzerveken élnek? Velük mi lesz? A csíz űrbékából mi lesz? Bolondok hajója?

Bélafing csíz pribék elborult arccal, és még az eddigieknél is halálosabb kedéllyel fordul el Balog Kázmértól, és hagyja el a konzervraktárt.  Nincs mese, neki magának muszáj lesz a légzsilipen át, búcsúszó nélkül távozni. No de ha a lélek halhatatlan? Akkor örökre össze lesz kötve ezzel a rózsaszín lelkű barommal? Akkor a halálra fagyás mire megoldás, he? Bélafing keserűségében, tanácstalanságában elhatározza, hogy akkorát rúg valakibe, mindegy is, hogy kibe, amekkorát csak bír. Az első élőlénnyel, akit meglát, bárki is az. Kivéve persze Szadó Nagyurat. Ám lehet, hogy még belé is rúgna, ha hallaná amaz szózatot, amit De Most Penész enged meg magának azóta, hogy a pribék távozott. Mi hallhatjuk, feltéve és meg nem engedve, hogy nekünk most nincs kedvünk rugdosódni.

- Sorstársak! Kortársak! Sorskortársak! Íme hát, hallhattuk az igazságot! A lélek halhatatlan! És nekünk, öntudatra ébredt pokoli, egykilós kiszerelésű húskonzerveknek komoly szerepet szánt a Teremtő. Megvilágosodtam az imént!

Nekünk nem az a sorsunk, hogy csupán ebben a teremben regnáltassuk, a legjobb tudásunk és tehetségünk szerint a Nyesad Birodalmat. Ó, nem. Nem csak az. Uraim! Hölgyeim! Nyesedékek és Adalékok! A kiválasztott nép mi vagyunk! Bízzatok bennem, és én kivezetlek benneteket innen, amit a csíz istenek konzervraktárnak hívnak. Mi el fogunk terjedni. Hiszen mindenki, aki eszik a húsunkból, az a népünk része lesz, mert a bennünk élő lélek igenis halhatatlan, és elpusztíthatatlan. Ó, igen, már látom: a Nyesad Birodalom uralja majd az egész Galaxist. Hogy miért mi? Mert a Teremtőnek így tetszik. És ezért lőn, barátaim!

A plenáris ülésen tartózkodók mély csendben emésztik a hallottakat.

Aztán néhány botortalan hurrá és bár úgy legyen után lassan kiteljesedik az ováció. Balog Kázmér pedig, most mind az öten egyetértésben arra gondol, talán mégis csak jobb lenne az űr mélyén a sötétségben teljesen megfagyva és tökéletesen egyedül. Vagyis öten. De vajon mit kéne ahhoz tennie, hogy jutalomképpen elnyerje ezt a büntetést?

                                                O

  MI LESZ VELED, RÉTI ÉTI?

 Té. úr irodájában nem éppen vidám ciripelés folyik.

- Nem szívesen mondok ilyet, főnök, de én nem akarok már Kocsár Vajkkal

együtt dolgozni.

- Ó, jaj, drága Edina…

- És röstellem, hogy fúrok valakit, pláne a háta mögött…

- Akkor mi lenne, ha nem is tenné?

- Az egy bunkó!

- Tudjuk, azért szerződtettük.

- De a forgatókönyv szerinti szövegen felül is extra bunkó.

- Nos, az nem baj, ha bizonyos határokon belül tovább színesíti a karakterét…

- Nézte a tegnap felvett részeket?

- Még nem volt rá időm.

- Spárgát „főztem” tejfölösen.

- No! Az egyszerű, de igen finom étel.

- Aha…Mondom bele a Jani kamerájába, hogy a tetejét megszórjuk zsemlemorzsával, aztán vajdarabkákat kenünk a tetejére, mire az a tapló így:

előbb enne cukorspárgát cukorba mártogatva, mint hogy az én tejfölös rakott cuccosomat megkóstolja.

- Igen. És?

- És? Maga szerint ez vicces?

- Bunkó.

- Na látja.

- Mint egy házsártos férj. Összeveszés előtt, vagy közben, esetleg után. – Azt persze honnan is tudhatná egy űrcsótány ágens, hogy a homo sapiens ezt pontosan hogyan csinálja? Bár miért ne tudhatná? Már elég régen a Földön sunnyog, és nagyon is figyel, mert Té úr nem olyan alak, aki ne dolgozna meg a pénzéért.

- De engem ez megzavar.

- Mármint egy kis veszekedés?

- Ha Kocsár úr nem azt mondja, ami a forgatókönyvben van.

- Mert abba mi volt?

- Azt kérdezi, mikor teszem bele a fokhagymát.

- Mire maga?

- Hogy ebbe nem kell.

- Mire ő?

- Hogy foghagyma mindenbe kell. Jobb konyháknál még a mákos tésztába is.

- Ez is igaz.

- Hogy kell foghagyma a mákos tésztába?

- Azt nem tudom, Edina. Az is igaz, hogy ez is elég bunkó és szellemes duma.

- Na látja.

- Majd beszélek Kocsár úrral, rendben?

- Főnök! Keressen valaki mást helyettem!

- Micsoda? Arról szó se lehet!

- Hadd csináljam csak a pletyka-híradót!

- A főzőműsorunk az egyik legnézettebb!

- Főzzön a Julcsi!

- Ő a főszerkesztő.

- Veronika!

- Neki senki nem hinné el, hogy meg tudja különböztetni a tepsit a serpenyőtől.

- Mért, mi a különbség?

- Edina! A főzőműsor a magáé, mert magára találtuk ki.

- De én másra vágyom.

- Én is.

- Maga mire?

- Hagyjuk. Maga mire?

- Szeretnék egy kibeszélő showt.

- Mit?

- Jó szaftos kis anyázósat.

- Az rég kiment a divatból, szívem.

- Majd én megint divatba hozom.

- Ne már!

- De!

Té. úr, mint minden gyakorló ügyvezető persze zsigerből tiltakozik minden új ötlet ellen. De a bogár ott van ám a fülében, ha ezt a szólást lehet alkalmazni egy űrcsótyánnyal kapcsolatban. Minő képzet. Egy csótány, a füle, benne egy bogár…

Té. úr, mint minden gyakorló ügyvezető persze sosem mond kategorikus nemet, ha a tévéje egyik üdvöskéjéről van szó, bármekkora hülyeségnek is tűnik az ötlete.

Té. úr, mint minden gyakorló ügyvezető a megszokott rutinját alkalmazza: mismásol, időt húz, akadályt gördít, alkudozik, kifogást keres.

- De a főzőműsort nem vesszük le.

- De…

- És Kocsár Vajkot se rúgom ki.

- De…

- Maga meg írjon erről az ötletéről egy rövid szinopszist.

- Mert az mi és minek?

- Pár sort. Mit, mikor, kivel, miért, mennyiért.

- Holnap hozom.

- Gondolja át rendesen, ne siessen!

                                       O

 HELL KOMBAT!

A JÁTÉK!

A JÁTÉKOK JÁTÉKA!

AKI BELÉP A KAPUN, FELHAGYHAT MINDEN REMÉNNYEL!

AKI KIJÖN ONNAN, GAZDAGABB LESZ EGYMILLIÓVAL!

REGISZTRÁLJON MOST!

A TESZT ÓZEMMÓD ALATT INGYENES!

TÖLTSE LE A JÁTÉKOT ÉS LÉPJEN BE A KAPUN!

HELL KOMBAT!

A JÁTÉK!

A JÁTÉKOK JÁTÉKA!

 AURA HUBA MEGKÖRNYÉKEZÉSE

 Üvölt a tévében a ’Haka hirdetése. A grafika is kiváló hozzá. Nem lehet nem odanézni, és ha odanéztél, nem bírod a tekinteted elfordítani. Pokolian profi.

Még a Tokaji Borozóban is megáll az élet arra az egy percre, amíg ez a hirdetés uralja az időt. Aztán lecseng. Ehhez képest a többi reklám szürke, unalmas

Ignác csapos le is halkítja addig a készüléket, amíg el nem kezdődik a X-trakták rendkívüli műsora a Szentlélekről.

(Talán még emlékszünk rá, hogy Bedeő atya folyó év húsvét hétfőjén borotválkozás közben megvilágosodott, és erről be is számolt a gyülekezetének az aznapi miséken, mondhatni, azon nyomban. Ennek nyilván híre ment. Julcsi már másnap hívta egy stúdi beszélgetésre.)

A főszerkesztő asszony gondolta, és jól gondolta, hogy Bedeő atya megvilágosodása összefüggésben lehet a Hegyit Beszélő Gyermekkel, vagyis Krisztiánnal, avagy még Aura Hubával is, aki szintén szokásba vette, hogy bizonyos maligánfok elérése után idéz Márk evangéliumból, noha soha nem olvasta. Vagy lehet, hogy titokban magolja a szöveget, csak hogy érdekes alaknak tűnjön? Á, Hubát ismerve ez igen-igen kevéssé valószínű.

Szóval Julcsi meg is beszélte az atyával az X-traktákat, hogy összeereszti őt egy vitára Kovács docival. Ettől az atya megrettent kissé, de némi hezitálás után belement a dologba. Ám a műsor időpontját csak nem sikerült egyeztetni. Még Pünkösd utánra se, pedig mely elegáns is lett volna. Aztán később se. De végre ma. És mert az aztán tényleg nem butaság, hiába állítják a brit tudósok is, hogy a mi Univerzumunkban minden mindennek összefügg. Mivel így van a kvantumok mechanikája kicsinálva.  Nem véletlen, hogy a Földtől, a Réttől, és pláne a Gazdag Kábel épületétől sok ezer fényévnyire Balog Kázmér erotikus táncművész és még benne négyen, Bélafing csíz pribék, a Nyesad Birodalom Parlamentje plenáris ülésén De Most Penész egykilós kiszerelésű pokolian öntudatra ébredt húskonzerv is naná, hogy a lélek halhatatlansága probléma körére akadtak.

De mi most még csak a Hell Kombat hirdetése utáni átmeneti csendbél tartunk, amit dr Kecskés ügyvéd arra használ fel, hogy igencsak célzott szándékkal Aura Hubához fordul, akit jó előre, a hirdetés elhangzása előtt meghívott háromszor három rizling fröccsre. Háromszor, mert úgy döntött, eme nap délutánját és estéjét erre áldozza. Mármint arra, hogy Aura Hubát Hartai úr megbízásából a sárga földig leitassa, aztán belökje őt a Pokol kapuján, ahonnan eme gyenge ember úgy agyban, mint jellemben, nyilván soha nem talál ki.

-Na, hogy tetszett? –fordul tehát a hirdetés lecsengése után sanda mosollyal az

ügyvéd szegény Hubához.  Akit momentán egyáltalán nem kell sajnálni, mert ennyire kellemesen, ennyire mélyen és ennyire ingyen évek óta nem sikerült berúgnia. Éppenséggel az idejét se tudja, mikor fizetett neki valaki is csak úgy barátságból huszonhét! nagyfröccsöt szűk két és fél óra alatt. Talán soha. Sőt! Soha! Ingyen, barátságból ekkora nagyságú gesztust nem szokás tenni felebarátunknak. És tudja ám ezt Huba is. Ignác csapos meg még jobban tudja. Nem is nézi jó szemmel dr Kecskés ügyködését. Egyáltalán, mit kavar megint itt ez a szarfaszú alak? Ez utoljára vagy másfél éve járkált ide, amikor a szorgalmazására megalapították a Ballik civil mozgalmat, Jobbágy képviselő jelölt és Ónagy Jenő politikai ellenlábasaként. Abból is csak kellemetlensége támadt. Mert Ignác lett az elnök. Ki más? Azóta nem győz lemondani. Bár meg kell adni, a mozgalom azóta se mozog, hála az égnek, egyáltalán nem működik. Talán ha a közeledő országgyűlési választásokra megélhetési párttá alakulnának. Országos listával ők is bekanyalhatnának száz milliót. Hátha még hagyják ezt a trükköt működni a nagyobb urak…  Á, kár álmodozni. Egyszer volt kutyán Budavásár, és azt is a kis kutya bánta. No de ne politizáljunk, nem értünk mi ahhoz se.

-Na, hogy tetszett? – kérdezi meg másodszor is, nem kevésbé sandán dr. Kecskés, mert előszörre Huba se figyelt oda. Másodszor már meghallotta, de nem értette, ez az ő legújabb legeslegjobb barátja mire kérdezi. Mentségére szóljon, hogy huszonhét fröccs az jó sok bor ám. Vagyis dr Kecskés bőven túllőtt a célon, amikor ennyit itatott meg a Hegyit Beszélő Hubával. Öt liter és négy deci vinkóval a gyomrodban, most őszintén, te mennyit értenél meg ebből a kérdésből: hogy tetszett.

Huba barátunk ennyit:

- Mi hogy tetszett, testvér?

- Hát a hirdetés.

- Milyen hirdetés?

- Amiről eddig meséltem! A játéké. Annak a hirdetése.

- Játéké?

- A Hell Combaté, Huba!

- Ja! Ja? Ja! De várjál már, testvér! Te nem arról meséltél, hogy volt egyszer neked is egy nagynénikéd? Vagy az nem te voltál, nem jól emlékszem?

- Az a Babos úr volt, Huba.

- A Babos?

- A Babos.

- Ja! De akkor…ő most hol van?

- Elment haza.

- Haza?

- Haza.

- De mért ment haza?

- Mert azt mondta, otthon akarja megnézni az X-traktákat.

- De mért ott?

- Mert itt minden bunkó részeg állat belepofázik.

- Ja! Ja? Ja, az igaz. Figyelj, testvér, én mért nem megyek haza?

- Mert velem dumálsz, azért.

- Azért nem megyek?

- Azért.

- Meg azért, mert meghívsz még egy fröccsre?

- Nem lesz sok?

- Á!

- Akkor meg. De előbb áruld már el, hogy tetszett!

- Jó. De mi?

- A hirdetés.

- Ja! Nem néztem.

- De nézted. Mert szóltam, hogy nézzed.

- És néztem?

- Nézted.

- Ja! Akkor tetszett.

- És játszanál vele?

- Mivel?

- Hát a játékkal, Huba!

- Milyen játékkal?

- Amiről eddig meséltem!

- Ja! Az tetszett.

- És játszanál?

- De várjál! Mit is…Várjál! Megvan! Nekem nincs olyan számítógépem!

- De ezt is megbeszéltük, Huba.

- Meg?

- Meg!

- És mit beszéltünk erről? Mert ez most nem ugrik be.

- Hogyha jelentkezel tesztjátékosnak, akkor a cég ad neked kölcsön egy gépet.

- Nekem?! Mért?

- Mert én elintézem.

- Mért?

- Mert csíplek, azért.

- Testvér! Én is csíplek! Nem! Én szeretlek! Hozol egy fröccsöt?

- Hozok.

- De várjál! És a Babos. Az mit is mesélt?

- Mitől, Huba?

- Hát a nagynénjéről. Hogy régen neki is volt egy. Vagy azt te mesélted?

 Reklám:

 FÉNYEVŐ?

KIPRÓBÁLNÁ?

SZOLGÁLTATÁSUNKKAL ÁLLUNK A RENDELKEZÉSÉRE!

EGÉSZ ALAKOS MÉLYINFRA SZOLÁRIUM

ÁLL AZ ÖN RENDELKEZÉSÉRE, MIKÖZBEN A LÁBÁT

EXTRA ERŐS, EXTRA TISZTA, VIRÁGTÁPPAL DÚSÍTOTT

ÁSVÁNYVÍZBEN ÁZTATJA!

 Aztán:

                                       O

 X-TRAKTÁK

A SZENTLÉLEK KIADÁS MOST KEZDŐDIK

MOST MÁR NE ÁLLJANAK FEL A FOTELBŐL,

NE MENJENEK SEHOVÁ!

A STÚDIÓBAN JULCSI VENDÉGEI KOVÁCS DOCENS

ÉS A SZERETVE TISZTELT BEDEŐ ATYA!

 És Molyirtó Mosolyú Mónika int, tessék, és már megy is az élő adás.

 -Jó estét, jó borzongást, kedves Rét! Végre elérkezetünk a várva várt naphoz, amikor Bedeő atya kifejtheti a véleményét a Réten harmadik éve tomboló mágia mibenlététől. Örökös szakértőnket, Kovács docens urat pedig megkértük arra, hogy a tiszteletes úr mondandójára reagáljon. Jó estét, atyám, jó estét, uraim!

Barna János kamerája a leendő vitapartnereket mutatja, akik a nézőknek illendően köszönnek, aztán visszatér a műsorvezetőhöz.

- Atyám! Beszámolna a megvilágosodása pillanatáról?

- Mint ahogy azt már többször lenyilatkoztam, borotválkoztam.

- És akkor?

- Akkor.

Kovács docens máris nem állja meg, hogy közbe ne szóljon.

-Brit tudósok szerint, az emberek többségének reggeli borotválkozás vagy vécézés közben támadnak a legeredetibb ötletei. Ennek az oka pedig az, hogy rendszerint elvisszük aludni a megoldhatatlannak tűnő problémáinkat.

Na most, kérem. Alvás közben a tudatalattink, avagy a tudat előzetesünk, képletesen szólva a kezébe veszi az ügyet. Megvizsgálja, kérem. Noha távolról se fogalmi szinten, de analizálja. Ezek után meggyurmázza, és kész. Kérdezné a gazda személytől, hol itt a probléma. De nem kérdezi. „Éber” állapotunkban ugyanis a tudatalatti hallgat. Már akinek. Mert akinek nem, és látványosan nem, az előbb-utóbb mehet a zárt osztályra. Pedig mennyivel bölcsebbek lennénk, ha…

- Kovács úr!

- Parancsoljon, szerkesztő asszony.

- Nem engedné Bedeő atyát szóhoz jutni?

- Ó, de, hogyne, bocsánat.

- Atyám, előtte még kérdeznék a docens úrtól valamit.

Bedeő persze máris megsértődött, és most joggal, ezért a mosolya nem teljesen őszinte, amikor válaszol Julcsinak.

-Hogyne, kérem. A maguk műsorideje …(bánja)- valószínűleg ezt akarta az atya mondani. De ezen is meglátszik, mennyire megváltozott az utóbbi hónapokban, hogy ezt nem mondta ki. Julcsi pedig felteszi a szellemesnek szánt kérdést.

- És mi van azokkal a hölgyekkel, akik reggelente nem borotválkoznak?

- Igen?

- Azt kérdem, mi van velük?

- Hogyhogy mi van?

- Azoknak nem is lehet egy jó ötletük soha?

- Mért ne lehetne?

- Nem jut ki a fejükből az éjszakai gyurma.

- Már hogyne jutna ki?

- Ha nem borotválkoznak, akkor is?

- De kakálnak, nem?

- Ja, az is számít?

- Szerintem mondtam. Borotválkozás és/vagy vécézés.

- Ja, tényleg mondta.

- Nem beszélve a sminkelésről.

- Az is jó?

- Az alapozás? A rúzs? A szempilla? Hát már hogy a francba ne lenne jó?

- Na, akkor ez megnyugtat.

                                                O

 ÍRJON NEKI, AKI VÁMPÍR!

 Tibor a nagyszobában ül a kanapén, Krisztiánnal az ölében. Már vagy fél órája eljött a fektetési idő, de az apuka úgy döntött, ma egy kicsit fennmarad a gyerek, és együtt megnézik anyukát a tévében. A kicsi úgy se tűnik álmosnak, és szemlátomást érdekli anya és az X-Trakták.

Különben is nagy nap ez a mai. Benjamin a lakásban tartózkodik! Nem csak arra a fél órára, amíg a hasát megtömi és összeszedi a másnapra szükséges cuccokat, hogy aztán rongyoljon le a próbateremnek bérelt alagsori helyiségbe. Az imént még a tévét is nézte egy percig. A Hell Combat hirdetését. Amire úgy reagált, hogy röffentett egy megvető nagyot, és kifordult a nagyszobából.

De most megint ott áll az ajtóban, és megszólítja az „öreget”.

- Figyelj, szerinted regisztráljak?

- Mi?

- A játékra, amit hirdetnek.

- Ezt tőlem kérded?

- Mert szerinted az öcsémtől?

Nahát, ilyet! Csakugyan különleges nap ez a mai. Hogy Benjamin bármit is kérdezzen tőle, pláne tanácsot kérjen.

- Felőlem…

- Simán végigmegyek a pályán és bekaszálom az egymilliót.

- Gondolod?

- Nem lehetek annyira nyomorék, hogy nem. Vagy igen?

- Ja…hát biztos… de szerintem ne.

- Mit ne?

- Mert érettségizni fogsz.

- És?

- Tanulnod is kéne?

- De mi köze van annak ehhez a játékhoz?

Tibor máris megbánta, hogy bepróbálkozott egy atyai tanáccsal. Benjamin pedig, hogy megkérdezte őt, aki soha életében nem szólítana mostoha apjának, vagy papának, vagy akárhogy is. Bár azzal, hogy a Hegyit Beszélő Krisztiánnak mégis csak Tibor az apja, kénytelen a legszorosabban vett családtagnak tekinteni. Na, például ezért lakik ő még mindig inkább a pincében, mint a régi szobájában. Viszont tényleg tanulni kéne. Mert ha felveszik az egyetemre, a szaván foghatja ezeket itt, akik megígérték, hogy az egyetemi évekre már elköltözhet Tibor kelenföldi lakótelepi garzonjába. Vagy nem ígérték meg?

Egy biztos, nem mondtak kategorikus nemet. És a „hallgatás beleegyezés” szokásjoga már elég erős vitaalap lehet.

-Most nézzük inkább anyádat, oké?- zárja le Tibor is a beszélgetést. Erre Benjamin másodszor is röfög egyet, és kihátrál a szobából.

Szóval akkor regisztrál a játékra.

Vagy ne?

Kisbabos tuti nyomul már a játékon. Majd megkérdezi tőle, milyen.

Írni kéne egy emailt a csajszinak. Az sürgősebb.

De az mért is sürgős? Írjon neki, aki vámpír! Infantilis szűzkurva.

                                       o

-Igen, azt hiszem, mélyen hiszem, és ezért állítom is, hogy nálunk Réten ezek a különös események, amiket ne nevezzünk csodának, noha nehéz rá racionális magyarázatokat találni, a mindent átható Szentlélek pezsdülései, nem holmi pogány mágia, az úgynevezett mana áramlása a csakra pontokból, meg egyéb csacskaságok- érvel közben Bedeő atya az X-Traktákban. És a modorából nyugodt, kedélyes magabiztosság árad, nem amaz agresszív csaholás, amit oly sokszor hallunk érvek helyett. Kovács docens pontosan észleli ezt, ezért jómaga is Bedeő új stílusához idomul. Julcsiban meg egyre nagyobb tisztelet ébred a tiszteletes úr iránt. Amilyen gőgösködő kis pukkancs volt azelőtt, mielőtt a Pántlikás avagy Szent Lada felbukkanásával elkezdődtek itt a gondok.

Vagy Lenke mama megjelenésével a Jázminban tartott szeánszon? Vagy amikor elkezdődtek Réten a bibliai csapások azzal, hogy vér kezdett folyni Szép Juhászné fürdőszoba csapjából? Vagy amikor először szólalt meg a Hegyit Beszélő Gyermek?

Julcsi azon veszi észre magát, hogy nem figyel a saját műsorára. Ezért lopva körülnéz, elkezd sűrűn Kovács docens hozzászólására bólogatni, aztán gyorsan abba is hagyja az egyetértés e páneurópai egyezményes jelét.

-Ezért mondom, hogy lényegében nincs köztünk vita, atyám. Mert ugyebár, ha isten a Teremtő, akkor minden más az ő teremtménye, tehát teremtett.

Következésképpen a mágia is az. A pogány mágia is. A csakra. A csacska csakra, hahaha… Tehát ugyanaz a szentlélek buzog kőben, fűben, fában, emberben, űrcsótányban, ufóban, piros talicskában…

-Ez utóbbi felsorolásával kénytelen vagyok nem egyetérteni, Kovács úr- emeli fel Bedeő atya jobb kezének mutató és középső ujját, mint aki áldani készül, vagy csak udvariasan jelentkezik.

- Pardon?

- Szigorúan véve csak a lelkes élőlényeknek van lelke.

- Bocsásson meg, de ez először is tautológia.

- Nem baj.

- Az istenit! Pardon! De ebben is milyen igaza van! Hiszen az isten maga

a tautológia!

- Mi?!

- A teremtő a teremtésben megismétli magát.

- Á, nem.

- Megengedem, eléggé tehetségesen.

- Ez szép magától-  Bedeő atya kezdi elveszteni angyali nyugalmát. Julcsi látja ezt, és közbelép.

- Elnézést, uraim, egy kis kereskedelmi szünet.

És Molyirtó Mosolyú Mónika vérprofi módra csap le az egyik gombra, nyom meg egy másikat, így a kedves réti néző a reklámot látja, és nem az atya szederjesedő ábrázatát, amint tápászkodik felfelé, hogy ő innen máris távozik.

Na persze ilyen nincs, mert az adásidő tartalommal kitöltése fontosabb parancs még annál az első tíznél is, amiben ezek szerint az Úr csak megismételte önmagát.

 Reklám:

 HA ELJÖN AZ IDŐ

RENDELJE MEG!

                                      O

  TE IS KAMUZOL, ÖREG!

 Igen ám, de amit Gombos Veronika szeretne rendelni, azt Ónagy Jenő nem tart se a polcon, se a hűtőben, se hátul a raktáron a Jázminban.  Nem mintha neki magának éppen nem lenne fölöslegben is, ám mégse adna szívesen kedvenc oknyomozó riporternőjének, aki a sarokban búsong újdonsült férje táraságában.

Már ha újdonsültnek lehet nevezni őt uszkve három havi házasságot, amilyen iramban követik az igenek kimondása után a nemek, az esküvők után a válóperek.  De csak nem ezen mocsódnak ők ketten is, találgatja a lopótökfejű önmagával azonos halek, a pult mögül időnként a fiatalokra sandítva.

Csak nem?

Vagy de? Máris?

Vagy csak valami olyasmi? Minden esetre, ha Veronika egy deci vodkákat kér ki, akkor inkább Purlitz ’Rnő már, mint Gombos. És az is biztos, hogy Ákos nagyon szereti ezt a kis nőt. Most is, ahogy megpróbálja azzal a kölyök mosolyával lefegyverezni az egyre jobban gesztikuláló asszonyt…

- Szóval nem vagy boldog, Veronka? – kérdezi.

- Mi van?!

- Hát…én kérdem, mi van.

- Eddig nem figyeltél, miről ugatok neked?

- Bocs, de a X-Traktákra koncentráltam.

- Hetek óta ezt mondom!

- Igen?

- Igen!

- Oké. Akkor…mit is mondasz?

- Pont ez a bajom veled!

- Mi?

- Hogy túl boldog vagyok!

- Mi?

- Süket is vagy, nem csak hülye?

- És az mért baj, hogy boldog vagy?

- Túl boldog!

- Pláne.

- Na jó. Még egyszer elmagyarázom neked.

- Lekötelezel.

- Jenő! Hozzál nekem még egy vodkát! Ákos, te mit kérsz?

- Maradok a teánál.

- Majd hazamegyünk taxival.

- Inkább vezetek. – No meg nem árt, ha az ilyen egzaltáltra deformálódott csevegésnél valaki tök józan marad. Veronika kiegészíti a rendelését. – És a barátnőmnek még teát! – Jenő int, hallotta a rendelést, a rossz viccen viszont nem hajlandó somolyogni. Purlitz ’Rnő nem is igényli ezt tőle, visszafordul a férjéhez, aki angyali mosollyal tűri ezt a beszólását is. Túl rendes ez a pasi.

Ilyen nincs is. És ha van, akkor az gyanús.

- Két okból baj. Figyelsz?

- Figyelek.

- Az első: engem ez lehúz.

- Hova?

- Legyalulja az agyam.

- Ne már.

- Komolyan érzem, ahogy simulnak ki a barázdáim.

- Örülnél a nyugalomnak.

- De ez agylágyulás, bazmeg!

Ákos nagyot nyel, a mosolya egy pillanatra lehervad, aztán visszaerőlteti.

- És mi a másik ok?

- Az a Murphy.

- Amennyiben?

- Ami elromolhat, az el is romlik.

- Ja, hogy ez a Murphy.

- Ami meg túl jó, az még jobban elromlik. Előbb-utóbb.

- És te attól vagy kiakadva, hogy majd egyszer ki leszel akadva?

- Na végre, hogy érted.

- De ez egy hülyeség, Veronka.

- Nem az.

- Élveznéd inkább a…

- Nem élvezem!

- Várjál! Mert ha boldogtalan vagy attól, hogy túl boldog vagy, akkor már nem is vagy boldog, tehát nincs is mi elromoljon, tehát nem kell félned.

- Én nem félek!

- Na persze, te semmitől, de…

- És nálam ilyen talaj menti okoskodással kurvára nem jutsz ám messzire!

- Ja…hát akkor…

Jenő hozza a kért italokat. Veronika elé rakja az egy deci vodkát az egy deci szódavízzel. Pókerarcot erőltet, noha nyilván aggódik, mivel ez a negyedik.

De amíg itt van a férje, a színjózan… Vera fogja meg a karját.

-Jenő!

- Parancsolj, Veronika!

- Szerinted van olyan, hogy örök boldogság?

- Amennyiben tisztázzuk annak a szónak a jelentését, hogy örök…

- Sírig tartó.

- Mért ne?

- Te is kamuzol, öreg.

- Mért ne?

- Mert miért is?

- Nekem holnap be kell mennem megint a kapitányságra Balog Kázmér miatt.

- Még mindig nincs meg?

- Szerintem már nem is lesz.

- És ezért kamuzol a boldogságról?

- Én éppen ezért bármit lódíthatok róla. Annyira messze van tőlem, hogy tökéletes a rálátásom.

[egyszerboldogvoltam]

Hiba

Tudod nem okollak amiatt amit velem tettel. Kihasznaltal, átvertèl, hazudtál. De mégsem hibáztatlak és tudod miert? Oh drágám dehogy tudod honnan is tudnád. Mindketten hibáztunk. Az én hibám az volt hogy hittem neked es a sok hazugsagnak honapokon át. Azt hittem hogy neked is jelent valamit a szeretlek vagy a szuksegem rad. De szamodra ezek csak hazug szavak voltak. Hazug szavak.lehet felmerul benned a kerdes hogy ezt mért most irom nem amikor kiléptél az életemből. A válasz meglehetősen egyszerű holott mégis nagyon bonyolult. Azért most mert már nem érdekelsz. Nem szivem ez egyáltalán nem azt jelenti hogy nem szeretlek. Hanem csak h már nem érdekel hogy mivan veled vagy éppen hogy vagy. Neked jött egy masik lany aki valószínűleg szerintedd jobb es szebb. Szivem ez lehetseges viszont a lehetetlen az hogy annyira szeressen mint en. Na vissza terve arra hogy miert pont vasarnap este jott ram az hogy innentol nem varom hogy irj keress vagy barmi mast. Gondolkodtam. Elég sokat miota csak ugy letiltottál mert hogy ezt igy illik. Illem. Igen ez az a szó ami a te szotáradban nem szerepel. A minap éppen azon gondolkodtam hogy mit rontottam el amikor rájöttem hogy ez nem az en hibam volt en mindent megtettem erted. S noha ez neked kevés volt azzal én már mit kezdeni nem tudok. Arra jutottam a gondolkodasomban hogy te neked van más nekem is szükségem van valakire aki szeret. Tudod egy olyan fiura aki ha fazom odaadja a pulcsijat. A Baratai elott buszken felvallal es boldog mellettem. Ès akkor besétalt a kepbe. Mint a derult egbol villam csapas. A gyonyoru szemeivel es a csodalatosan edes kisfius mosolyaval. Megtetszett benne hogy ilyen. Persze hol mas hol ismerkedhet meg egy ilyen lany mint en pont vele? a Barataink sutogetesen. De azt meg mindig nemtudom pontosan hogy akkor miert csokolt meg vagy hogy hogy kerult elo a szormes bilincs. És hogy a képeken miért dolok neki. Aztán sok vegig setalgatott delután. Egyszer meg esett is pontosan emlekszem. Eltelt egy hét. Hétvége. Mostmár ő hivott bográcsozni. Én azt hittem megint 4 en leszünk. De ott voltak a barátai. Bemutatott nekik. És büszkén állt mellém holott még nemis vagyunk együtt. És hát szombat este lévén este jaj ha még csak este lett volna, éjszaka lévén fázni kezdtem. De nem szóltam csak oda mentem a tűzhöz. Oda jött és azt hitte baj van en meg mondtam h csak faztam. Egybol oda adta a pulcsijat es leult. En nem akartam leulni nehogy felfazzak es le is esett neki mert az olebe huzott. A Baratai azt mondtal h ezentul ugyismernek hogy a Baratnoje en meg neztem ra o meg csak mosolygott buszken. Mikor minden jelenlevotol meg kaptuk h aranyosak vagyunk egyutt levakarhatatlan mosoly felszokott az arcomra. Talán. Pont miattad ismertem meg őt. Tudod igazából talán ami velunk tortént Rudi az nem is volt hiba. Kelett hozza hogy megismerjem.

[daysofyourdepression-blog]

65. nap

Előző éjjel kijöttünk hozzád, mert a saját közegedre volt szükséged. Kicsit lehiggadtál, dolgoztunk a házidon is miközben róla beszélgettünk. Szeretném megérteni, hogy mi az, amiért őt ennyire a kegyedbe fogadtad, de nem tudom. Olyan jellegű ellenérzésem van vele kapcsolatban, hogy ezt nem tudom feloldani magamban.  Igyekszem megérteni, hogy miért fáj neked annyira egy kis fiatal fruskának a viselkedése, hogy nem barátkozik már veled. Miért pont az ő barátsága fog neked hiányozni? Miért pont az fáj, hogy ő így viselkedik? Miközben látom a párhuzamot abban, hogy te is hasonlóan viselkedsz velem. Hideg vagy, elkezdek mesélni valamit, de téged nem érdekel.

Miért zavar téged, hogyha úgy viselkedik, mint egy ribanc? Lehet nem ismered őt eléggé, lehet csak addig voltál jó, amíg kisírhatta magát valakinek a vállán, de nincsen szüksége a barátságodra. Legalábbis én ebben reménykedem, hogy ez a helyzet áll fenn, mert így megkönnyebbülnék, hogy nem kell őt a közeledben tudnom, hogy nem kell azon agyalnom vajon többet beszélsz-e vele, mint velem, vajon jobban érdekelnek-e az ő gondolatai, mint az enyémek.  Te sose voltál ilyen 20 évesen, mondod te. Neki mért kéne olyannak lennie, mint neked 20 évesen? Amit én látok belőle, abból amit elmeséltél róla, ez egy beképzelt, önelégült, elkényeztetett lány. Ott az autó - ballagásra kapta, használt és? Kit érdekel, én se kaptam. Az új telefon, amit eláztatott, ja mert kit érdekel? Majd kap másikat. Az albérlet vagy saját lakás, ez mintha lényegtelen is lenne melyik, ki fizeti? Azért nehogy már azt mondjuk, hogy mindent a kibaszott telefonálgatós fizetéséből áll. Mit érdekel téged, hogy hogyan csinálja a sulit. Leszarja, mert ott az egyetem, csinálja azt. Úgy viselkedik, mint egy mostani 20 éves, aki mindent leszar, nem kellett megdolgoznia semmiért és inkább több csávót is hülyít, megdugatja magát, majd sír, mert kihasználták. 

És akkor jött az az eshetőség, hogy lehet többet akar/akart tőled, azért viselkedik most így veled. Ha ez áll fenn, akkor nem szeretném melletted tudni. Nem azért, mert benned nem bízok, hanem mert ne ébresszük fel az alvó oroszlánt. Lehet hízelgő neked, hogy valaki rajtam kívül akar téged, de én egy tigris vagyok és megvédem azt, ami az enyém. Bár ugye tudjuk, hogy nem birtokoljuk az embereket, de a lényege szerintem érthető. Nem szeretném, ha reménykedne, nem szeretném, ha ellenem hangolna, nem szeretném, ha egyáltalán bármilyen kontaktusa lenne az irányodba. De ugyebár azt nem tilthatom meg, hogy találkozzatok és beszélgessetek. Nem akarom, hogy hozzád érjen, nem akarom hogy hozzá érj. Nem akarom, hogy olyanokat írj neki, amit én félre értenék, vagy akár ő. Mert lehet, hogy olyanokat írtál neki, amiket ő félreértett, jól esett neki a törődés és elkezdett akarni téged.  Nem akarom ezt a lányt a közeledben tudni. A nők nem ölik ki magukból az érzést, hanem elnyomják, de az sose fog elmúlni. Ez számára kínzás lenne. Egy férfi és nő között nem lehet így barátság, sose. Mert az egyik mindig többet fog akarni, mint a másik. És ha ez az eshetőség áll fenn, akkor most ő az, aki többet fog akarni. Mindig. Nem fog tudni felülemelkedni, mert nem tapasztalt hozzá kellőképpen. 

Megkérdeztem, hogy mit éreznél, ha azt mondaná, hogy akart/akar tőled valamit. Azt válaszoltad semmit, megmondanád, hogy próbáljon ezen felülemelkedni, mert téged ő nem érdekel. Nőként nem. És azt se érted, mire vagyok féltékeny. Nem a külsejére ezt bizton állíthatom.  Magamban nem bízok, hogy nem vagyok neked elég, hogy én már nem tudok neked annyit nyújtani, amennyit szeretnél, hogy velem már nem tudsz olyan jókat beszélgetni, hogy túl sokat kell velem foglalkozni, nem egyszerű velem a helyzet. 

Megkérdezted, hogy miért nem mondja a szemedbe, hogy mi baja van? Szerinted miért? Ha nincs szüksége a barátságodra, akkor nem akar megbántani, nincs benne annyi kurázsi, hogy a szemedbe mondja. Mert így neki sokkal egyszerűbb, hogy inkább paraszt módon viselkedik és ellök magától, mint hogy erőt vegyen magán és ezt megmondja neked. Mint ahogy a többieknek is, szerinted miért keresett kifogást arra, hogy miért nem megy pénteken? Sokkal egyszerűbb és könnyebb lelkileg is kitalálni egy kifogást, ami miatt sajnáltathatja magát, még akár szimpátiát is kelthet a többiekben, mint sem megmondani 5 embernek, hogy bocs, leszarlak titeket. Kurvára nem érdekeltek és a közös program sem. Az emberek így működnek.

Ha pedig akart/akar téged, miért mondaná meg? Sebezhetővé válna, megtudnád a gyenge pontját. Kitárulkozna, nem maradna neki semmi. Amúgyis van valakid, mi értelme lenne neked elmondania? A nők nem úgy működnek, mint a férfiak. De nagyon remélem, hogy nem akart/akar téged. Mert akkor odamegyek és kitépem valamelyik létfontosságú szervét. Mert az én emberemet ne akarja más, aki ennyire közeli kapcsolatban van vele. 

Tartsunk ki.

[neszoljhozzam666]

Az érzés mikor írnál valakinek de mégsem,mivel nem akarod zavarni a saját fájdalmaddal…

#feladom #ez így nem jó #elfaradtam #nem birom #mért pont velem van ez #rohadtul fáj #nem megy #elegem van nagyon #nem hiszem el

[neszoljhozzam666]

Megelégelés

Megvan az az érzés mikor bármit is csinálsz nem jó?

A megszokott dolgokat teszed és most valahogy semmi nem ugyan az, nem felelsz meg a főnököknek sem a családnak sem a barátoknak na meg a párodnak sem. Ilyenkor vesz az ember egy mély levegőt és próbálja túltenni magát rajta,de mindez kevés hozzá.

#nem megy #feladom #szar minden #ez van #bazdmeg #kurvaélet #ez így nem jó #elfaradtam #elegem van nagyon #nem birom #mért pont velem van ez #nem értem

[neszoljhozzam666]

“Ne írj semmit”

“Majd beszélünk jó?”

Ennél a pontnál feladtam

#elegem van nagyon #nem megy #feladom #kurvara faj #szar minden #ez így nem jó #elfaradtam #nem birom #mért pont velem van ez

[neszoljhozzam666]

Azt mondod milyen jól néztem ki régen…

Csak tudd…

Most is az vagyok más mellett..

#hagyjál #majd elmúlik #majd mással jobb lesz #mért pont velem van ez #fajdalom #gondolatok

[neszoljhozzam666]

Megkértél, hogy hagyjalak békén mégis te írogadsz nekem míg nem válaszolok.

Akkor ez most,hogy is van?

#ez így nem jó #nem ertem #miertvagyilyen #feladom #ez van #elfaradtam #mért pont velem van ez #nem birom

[neszoljhozzam666]

Csak fekszünk egymásnak háttal s némán elviseljük a fájdalmat…

#fajdalom #feladom #nem megy #ez van #elegem van nagyon #ez így nem jó #elfaradtam #nem birom #mért pont velem van ez

[neszoljhozzam666]

Idő

Mindenki azt mondja idővel minden jobb lesz. De nem, idővel minden fájdalmasabb lesz. Nem jobb lesz csak elfogadod, hogy ez van.

#nem megy #Nem tudom már #fajdalom #bazdmeg #feladom #kurvaélet #Elfaradtam #mért pont velem van ez #Ez így nem jó

[neszoljhozzam666]

Imádom mikor már a saját ágyamban sem csinálhatom azt amit akarok:)

Még az öcsém akarja megmondani mikor nyújthatom ki a lábam hangsúlyozom a SAJÁT ágyamban:))

#szar minden #bazdmeg #kurvára elegem van #nem hiszem el #mért pont velem van ez #elegem van nagyon #fáj mindenem #nem szeret senki #értéktelen vagyok #a zene se segít már #mindig én vagyok a szar #a kövér feketebárány #az idióta #a kurva