#köszönés

[ilovemyself-butilove-you-more]

"Képzeld el hogy szerelmesek vagytok egymásba"

Okés elképzeltem

Ott vagyunk te meg én,

Nevetünk és smárolunk

a kocsiban.

Végre beültél mellém,

Nézzük a naplementét.

Megfogod a kezem,

És együtt tervezzük a jövőt.

Aztán egy napon haza viszel,

Bemutatsz a családodnak,

Büszke vagy rám...Mosolyogsz

Érzem hogy szeretsz.

Együtt edzünk, és zuhanyzunk.

Együtt készítjük a vacsorát.

Veszekszünk de végül

Mindig kibékülünk, és

Amikor ideges vagy

Én nyugtatlak meg.

Elmegyek veled minden koncertre,

Megjegyzem a kedvenc zenédet,

Hogy együtt tudjunk rá tombolni.

Veled együtt örülök,

Mikor megnyersz egy versenyt.

Tudod hogy mennyire szeretlek.

Tudod hogy félek hogy elhagysz,

De te minden nap megmutatod

Hogy nincs mitől félnem

Nem akarom hogy megváltozz,

És te sem akarod hogy más legyek.

Vajon ez az igaz szerelem?

Tudom te nem hiszel benne,

És esélyt sem adsz hogy megismerjelek.

De nem baj mert én sem hiszek a szerelemben.

És amíg ezt elképzeltem, rájöttem

Hogy sosem lehetsz az enyém

Hiába is szeretnélek.

#te #én #saját gondolat #gondolat #22'08'30 #köszönés

[ajtostolahazba]

1 perc hiperventillálás következik.

Első fcking napom 2 hét szabi után. Konkrétan húztam a belemet, hogy utolerjem magam. Előzmény sztori, hogy a szabim előtt 4x mondta el az új góré, hogy "nem fogunk zavarni ", ehhez képest a hazautazás előtt 2 nappal rám írt egy faszsággal, hogy neki ez most eletbevágó és küldjem el a vevő telefonszámát. Kb.5perc kurvaanyázás után ( semmi heló vagy köszönés), átküldtem. Ma megjelent 4-kor, hogy "na mesélj milyen volt?,- majd nyilván lenyomta a "nagyon kell a sok megrendelés, mert nagyon rosszak a számok" dumát ( jelképesen kihajolva a 40 millás merciből) Faarccal meghallgattam, mindez zárás előtt 7 perccel, majd rákérdeztem, hogy ha megígéri, hogy nem hív, és én 1000km-el arrébb vagyok, akkor kérhetem-e, hogy ezt többet ne. Aszongya: ez egy vállalkozás, itt nem vonhatod ki magad, és csak egy telefonszámot kértem. De mondom szerinted miért mentem egyedül? Miért nem vittem gyereket, unokám, pasit, munkát...? Szerinted én hogyan töltődhetek fel, ha rakétaként lő ki a vérnyomásom, csak mert nem hagytok pihenni? -hát ez van, mondta.

Jóvan bazmeg, fogd meg a söröm! Ez egy vállalkozás, de a tiéd. Én alkalmazott vagyok, fix bérért, jutalék a holdba, mert minden bejövő lóvét kivesztek, én csak a jogosan nekem járó szabadságomat vettem ki, szóval a "ne zavarjanak" funkciót beélesítettem, oszt rohaggyatok meg!

A kurvaanyátokat!

Köszönöm, hogy elmondhattam! Ugyanitt: komolyan elgondolkodtam, hogy élesitem a CV-met oszt elhúzok a gcibe, csak ne lennék egy vén szar! :(

[pajjorimre]

Mikor azt hallom köszönés helyett hogy CSŐ,

elkezd a szemem előtt lebegni egy ilyen kép

csak nem war memories, hanem akciós aldis sör, töpörtyű, vasvilla meg gumicsizma kering egy trágyadomb körül a deszkakeriTTés és az udvari pottyantós mellett.

[iwillbeasuccessfulwoman1]

“Szerinted túl vagy már rajta?”

Zakatol most ezen egy picit az agyam…

Vajon megtörténhet az, hogy valakin sosem lépsz túl teljesen, hanem csak megtanulsz a hiányával élni?

Valahogy ezt érzem, mármint hiányzol. De ugyanakkor azt is tudom milyen dolgokat tettél ellenem, viszont valamiért még kereslek a város utcáin. Jó lenne leülni veled beszélni a mostani életünkről, aztán nevetni azon, hogy mennyit bújkáltunk ezeken az utcákon. Kibontani egy üveg bort és megbeszélni mi is történt velünk akkor, hogyan maradtak elvarratlanul a szálaink. Hisz sosem volt meg az igazi befejezés. Vicces, mert mai napig emlékszem mindenre és mindenedre. De talán a legmélyebb emlék az, amikor az utolsó napunkon, ridegen ültünk egymás mellett a padon. Az utolsó percekben elkaptad a kezem és összefontad az ujjainkat. Minden falat, dühöt eldobtunk akkor és csak könnyes szemekkel dolgoztuk fel, hogy ez volt az utolsó időnk.

Hiányzol, sok mindent tudnék elmesélni neked. Mennyi mindenen mentem keresztül, hányszor akartam elmesélni a sikereimet, amikhez a fájdalmamból merítettem erőt. Sokszor felakartalak hívni, esetleg tudni mi is van veled. De nyáron, mikor hosszú idő után írtam a névnapodon, jól esett, hogy válaszoltál. Jó volt tudni, hogy magunk mögött hagytuk a mi kis történetünket és valamikor ha esetleg látjuk egymást az utcán, már nem köszönés nélkül és nem haraggal megyünk el egymás mellett.

Tehát a kérdésre a válaszom, sosem leszek túl igazán rajtad. Mindig lesz egy pici dolog amiről eszembe jutsz.

#e. #rózsa #fájdalmas boldogság #b.e. #hiányzol #2018.04.11. #fájdalom #első szerelem #vadász les #jenő #terep #érzelmek #magyar tumblr #élet #lelkifájdalom #magyar tumblisok #viszonzatlan szerelem #szerelem #emlékek

[konyvekkozt]

az utcai szociális munka kaland és vendégség

kaland, mert elképesztő helyeken találsz ügyfeleket, egészen elképesztő építményekben. (mert ugye nem csak az a hajléktalan ember, akit naponta látsz aluljárókban, tereken) engem személy szerint teljesen lenyűgöz, hol és miből építenek otthont maguknak az emberek - mert ezek már tényleg otthonok, nem csak zugok. s kaland ez, mert olykor erdőkben mégy, olykor bokrokhoz beszélsz (persze csak mert tudod, hogy ott lakik Z.), olykor a sínek mellett baktatsz

s vendégség is, hiszen odakint nem mi vagyunk otthon, nincsenek intézményi keretek, nem létezik házirend. kopogtatunk, hahózunk, s ha nem nyílik az ajtó, megértjük, hogy ma nem alkalmas a látogatás. de van, hogy hosszasan beszélgetünk, megmutatnak nekünk minden új szerzeményt, étellel-kávéval kínálnak. de ami nekem a leghúsbavágóbb élmény, hogy lehetetlen hamarabb kérdezni, hogy "hogy van?", mert mindig ezzel nyitnak a köszönés után. és érdekli is őket. ezek az emberek, akik nélkülöznek, megbélyegzik őket, annyira őszintén tudják megkérdezni, hogy mi, szociális munkások hogy vagyunk, amennyire pl a főnökeink soha

szeretem a várost utcai szociális munkásként. szeretem, hogy a nyolc év alatt nekem egy-egy utca, tér, bokor egy-egy történet, egy-egy ember - néha kacagós, néha könnyed, máskor mentőt várós szurkolós, olykor szállítós, néha nehéz lélekkel helyszínen hagyós, s télen félelmetesen felelősségteljes

s szeretem, hogy mikor L-hoz baktatunk (vagy máshoz máshol), akkor a szembejövő vonatnak lehet integetni, s a mozdonyvezető óvatosan megnyomja a dudát válaszul. azt hiszem, ilyen nehéz munkát csak úgy lehet csinálni, ha merünk gyerekek is lenni - legalábbis nekem csak így megy. nagy pacsi a mai mozdonyvezetőnek!

[zoeeozzoeeoz]

A nap lebaszása:

Vevő: Minden köszönés nélkül, felháborodottan: Akár mikor jövök, sosincsenek nyitva!

Én: Nézek nagy szemekkel.

Vevő: Ma is itt voltam reggel fél 8-kor, és zárva volt!

Én: Minden reggel 9- kor nyitunk.

Vevő: Jójóóó, de tegnap meg este fél 7-kor jöttem, és akkor sem voltak nyitva.

Én: Mert tegnap vasárnap volt, és akkor nyitva sem vagyunk, de amúgy meg, este 5-ig vagyunk, 2 nap pedig 6-ig. De itt van tessék, egy szórólapunk, ezen rajta van a nyitva tartási időnk is.

Vevő: Jójóóó, de sosincsenek nyitva!

Én: De! Ha nyitva tartási időben tetszik jönni, akkor nyitva fog találni minket. Tessék a szórólap, amin rajta van a....

Vevő: Hagyjon engem békén ezzel a szórólappal! Azt mondja meg nekem, miért nincsenek sose nyitva!

Én: Mert eddig,nem nyitva tartási időben jött.

Vevő: Csoda hogy most végre nyitva vannak!

Én: Mert most nyitva tartási időben jött.

Vevő: Ne feleseljen már velem! Legyen nyitva mikor jövök!

Én: Ha nyitva tartási időben jön, ígérem , nyitva leszek. Ha azon kívűl, ismét zárva talál majd.

Vevő: Csak felesel velem! Az eszem megáll! Küldje ide nekem a főnökét! Ki fogom rúgatni! Hogy bánik ön egy vevővel!

Én: Én vagyok a főnök! Miben segíthetek?

Vevő: Rám néz kikerekedett szemekkel: Na ezért tart itt ez az ország! Kifelemenet azért még rám csapja az ajtót.

Én: :( Keresem a kandi kamerát, nézek, hogy ez most mi volt, biztos nagyon unatkozott......... :( :( :(

[kontrollszumma]

Ma akartam kérdezni valamit az egyik oktatómtól de vétlenül csak annyit sikerült neki elküldeni hogy: "<illendő köszönés>"

[keresztyandras]

Nem megy

Gergely Tamás >A konyhaasztalt körülülve hallgatták a friss híreket. Míg a riporter beszélt, bombázás kísérteties hangja hallatszott. A Koma felállt, és köszönés nélkül távozott. – Nem ezt terveztük – morzsolta el a foga közt. Vadmalacék a Koma szavait úgy értelmezték, hogy a viszontlátás helyett mondja. Vagyis hogy nem lesz viszontlátás. Ettől még jobban elkeskenyedtek. Hogy valami reményt,…

View On WordPress

[partvonal]

✧ Chapter two: Hongjoong

A nap melege kellemetlenül csapta meg Hongjoong-ot ahogy kiért a cohors-ok árnyékos rengetegéből. A délutáni napfény túl erőszakosan ragyogott, bosszantó volt az égitest tökéletesnek mutatkozó, kérkedő jelenléte. Azt kívánta bárcsak szakadna az eső. De hiába is eredt volna el, a tábor felett láthatatlan, félistenek számára érzékelhetetlen búra húzódott, mely, ahogy a római és görög mitológiából ismerős szörnyektől, úgy az időjárás viszontagságaitól is megvédte őket. A halál fia csalódott lélegzetet vett, gondolatban megtöltve tüdejét párás, esőillatú levegővel s lassan tovább sétált.

A távolabb kirajzolódó, pavilon alatt szabályosan húzódó, terített asztaloknál már többen helyetfoglaltak. Úgy tűnt mintha az ötödik légió asztalán kívűl mindenki izgatott volna, rajtuk azonban csupán csendes feszültség látszott. Mingi tányérja mellett tízenöt, szalvétából készült, különféle origami madár, dínó és hajó sorakozott, Wooyoung és San egymás mellett, az asztal legvégén ülve egykedvűen beszélgettek, Yeosang a körömágyát piszkálta, Yunho az italát irányította ide-oda a poharában, Jongho pedig a méretes marhasztékét lapátolta a szájába maga elé meredve.

-Merre jártál? - mosolygott rá Mingi, ahogy Hongjoong egy halk köszönés után leült hozzájuk.

-Elmesélek mindent az ebéd után. - intette le az idősebb, mire a másik összeráncolta szemöldökét.

-De ma lidércfény-fogócska van. - tájékoztatta egy kissé zavarodott mosollyal, de Hongjoong-nak nem maradt ideje rosszul érezni magát a baki miatt, a másik tekintete ugyanis élesen feje fölé szegeződött, őt pedig kirázta a hideg.

Szüksége volt egy pillanatra, hogy felfogja miért.

-Ahogy a mocskos kezű barátod is mondja, ma játszunk egy kicsit. Olyan kis butus vagy, unom, hogy nem is kihívás titeket megverni. - suttogta a fejéhez hajolva, elvékonyított hangon, gúnyosan Dorian, megborzolva Hongjoong egyébként is rendezetlen haját. Plútó fiát szégyen áztatta agresszió öntötte el és felpattanva székéből készen állt megütni a fiút, ha az mégegy lépést tesz. A szeme sarkából látta, ahogy Mingi és a légió többi tagja is felemelkedik az asztaltól.

-Ne érj hozzám, baszdmeg! - köpte oda, mire a másik csak tettetett barátságossággal húzta grimaszra ütnivaló arcát.

-Ugyan ugyan, csak gondoltam feltüzellek kicsit a játékra. Unalmas mindig nyerni, bár gondolom nem érzed át. - Nevetett a preator.

-Talán egyenlő feltételekkel kellene játszanunk. - Sziszegte Hongjoong a fogai közt. Fájt, de nem volt mersze a tábort hangosan korrupcióval vádolni.

-Tessék? - kérdezett vissza Dorian, de Hongjoong ekkor már nem figyelt rá. Pontosan tudta, nem úszna meg bűntetőmunka nélkül egy első légiós ellen tett egyetlen rossz lépést sem. Nem akarta megadni neki ezt az örömöt. Hangos pillantással invitálta a csapattársait bosszúba, egy nyertes, innentől becsületről szóló háborúba… játékba. Becsületről szóló játékba, mielőtt holnap elindul meghalni.

•••

Nem indult minden reménytelenül. A lehető legjobb tervet dolgozták ki és bár fájt bevallania, a részben Dorian hatására fellángolt, vérszomjas motivációtól fűtve, mindd sokkal erősebbnek érezték magukat.

A startpisztoly eldördülése után a csapat védelmi része, feltűnésmentesen vette be az ez alkalommal is erdő közepe táján elhelyezett aprócska lidércfényét, Hongjoong és Mingi pedig a többi csapat felkutatására indultak.

A fák levelein átszűrődő játékos sugarak gyermekien pihentek meg a csendben. Úgy tűnt, lépéseik zaja zavarta meg csupán az erdőt, hisz a légió többi tagját jóval maguk mögött hagyták. Látszólag egyedül voltak.

-Ha a második légiót sikerül is kioltani, az egyesek bevehetetlenek. - morgott Hongjoong az orra alatt. - Hihetetlen, hogy ennyire pofátlanul képesek még mindig azt hazudni, hogy az elosztás véletlenszerű.

-Pontosan harminchatodjára sorsolta őket a legjobb helyre az az átkozott kocka. - húzta el a száját Mingi - A negyedik légiónak külön strigula fala van erre. Tőlük láttam.

-Bárcsak összefoghatnánk velük. Négy légió egy ellen, még ha az az Első is… ki tudnánk harcolni egy egészségesebb demokratikus rendszert. -álmodozott az idősebb.

-Szép is volna, ha nem féltené mindenki a saját kis kialakult pozícióját. A negyedik légió mit nyerne azzal, ha kiállna mellettünk? - morogta és mindketten pár másodpercig feszült némaságba burkolóztak.

-Szóval mi is az amit a vacsi után akartál megbeszélni? - puhatolózott a fiú elhajolva egy túl alacsonyra nőtt, kósza ág elől. Piszkosszőke haja sokkal világosabbnak látszott a későnyári napfény játékában.

-Öhm… - próbálta megtalálni a szavakat Hongjoong mire egy másik csapat majdnem tökéletesen irányzott nyila elsuhant az arca mellett, és a mögötte lévő fába szúródott.

Hongjoong szemei felizzottak ahogy az adrenalin szétáradt az ereiben. Ez volt az indok, amiért a vereségek ellenére újra és újra kiálltak társaik ellen. A keserű félelem és édes izgatottság elegye drogként késztette őket többre, újra és újra. Talán a génjeik miatt.

Pontosan tudta, Mingi ellenfeleik mögé igyekszik majd kerülni, így ő a nyílzáporral szemben futásnak eredt. Nem sérthették meg, hisz bányászott fémből készültek. Pluto fia egyszerűen eltérítette őket s elérve céljához lesúlytott fényes fekete, bőrrel borított kardjával a lányra. A fegyver a másik íjának csapódott.

Hongjoong megpróbálta kicsavarni a kezéből, de nem járt sikerrel. A fekete fém csillogó hangjával a köves talajra hullott. Utánakapott, de nem érte el. Az íjtest a torkához szorult, a nála alig alacsonyabb lány erősen tartotta. Szemei idegesen keresni kezdték fegyverét a levegőhiány okozta pánikban. Képtelen volt mozdulni.

Érezni kezdte a végtagjai bizsergését, ahogy lassan elhagyta az ereje. Vérének lüktetése egyre hangosabban visszhangzott mindenütt és nem lehetett biztos benne, a lány a szabályokat betartva elengedi-e őt, mielőtt magával ragadná a halál. De ekkor nem merengett ilyesmin, gondolatai foszladozva lebegtek az elméjét elöntő bánatsűrű szűrke ködben.

Majd hirtelen fellélegzett.

Fogalma sem volt, mennyi időre volt szüksége, hogy feltápászkodjon a talajról. Pár pillanat volt csupán, vagy nehéz percek, melyet Mingi egyedül harcolva töltött? A kardjáért nyúlt, miközben próbálta visszafogni kapkodott lélegzeteit.

Mingi minden erejével küzdött két ellenfelével. Fogalma sem volt, a férfialak mikor csatlakozott hozzájuk, de közelebb lépve Matthew személyét ismerte fel benne, a második légió egy kiváló harcosát.

-Darázsfészekbe nyúltunk. - sziszegte. Az istenek azonban mintha ezen a napon mellettük álltak volna. Hirtelen támadásával meglepte annyira a fiút, hogy néhány kardcsapással a földre taszítsa. Méretes sebet ejtett a lábán és domináns kezén, hogy harcképtelenné tegye, majd lélegzetet is alig véve Mingi-ék felé kapta tekinetét.

A fiú gyorsan mozgott s hangtalan, a másik harcmodorával teljesen összeférhetetlenül. Jól látszott, a lány karjain és ruháján kisebb, felületi vágások éktelenkedtek Mingi kiskései nyomán, melyek meggyengítették. Mire Hongjoong a közelükbe ért volna, a fiú teljesen lefegyverezte.

-A védelmetek? Hányan vannak? - kérdezte mogorván lihegve. Bal kezében tartott, birodalmi aranyból alkotott pengéje a lány torkának szegeződött, egy fához szorította vele. Nem a halála volt a cél, ez egy barátságos mérkőzés volt, és ezt mindeketten tudták. Azonban azt is, ha felel a kérdésére, talán néhány kínzóan fájó és nehezen gyógyuló sebbel kevesebbel távozhat.

-Élvezzétek ki, nyomorultak. - válaszolta vicsorogva, mire Mingi megrázva a fejét eltaszította őt.

-Csak oltsuk ki őket. - intézte Hongjoonghoz a rideg szavait, aki bólintott és mindketten sietősen a második légió lidércfényének irányába indultak.

Ahogy hallótávolságon kívűl értek a fiú elnevette magát. Nem hisztérikus nevetés volt, őszinte, ami barátját is mosolygásra késztette.

-Rohadtul kiejtettünk két második légióst! - ünnepelte pacsira emelve hatalmas tenyereit, amit a másik nevetve leütött. - Erre majd iszunk valamit ha a küldetésen leszünk. - tette hozzá halkítva a hangján, mire Hongjoong minden igyekezete ellenére elkomorodott.

-Vagy nem akarsz? - kérdezte olyan ártatlanul, hogy a fiú úgy érezte ott helyben belehal a bűntudatba.

-De, csak… erről akartam beszélni a kaja után. - felelte szinte suttogva. -Nem veled megyek a küldetésre. - jelentette ki olyan határozottan ahogy csak tudta. Nem nézett a legjobb barátjára, mégis tudta, hogy ő mélyen összeráncolt szemöldökkel, a szikrákat szóró, mégis valahogy tiszta gyermekies fekete szemeivel fürkészi őt. Nem tudott szembenézni vele.

-Tudom, hogy még csak gyerekek voltunk, de megesküdtünk, nem? -nevette el magát kínosan. Hongjoong tisztán hallotta a csalódottságot a hangjában.

-Mármint oké, nem én vagyok a legjobb harcos a vidéken, de vedd számításba, hogy…

-De nem erről van szó, csak Yeo…

-Együtt tényleg csapatban tudnánk dolgozni. Nem csak…

-Nem fogunk, mert Yeosang szerint valaki meghal! - kiabálta túl barátját, mire az hitetlenül megrázta a fejét.

-Yeosang nem jósol mióta a táborba érkezett. Azt sem tudjuk biztosra képes-e rá! -kiabálta- Nem tett veled kivételt.

-De tett, mert rohadtul megfenyegettem! - vallotta be vicsorogva. Mielőtt a másik reagálhatott volna, egy mögülük érkező, rájuk lesulytó harci balta megsebezte Hongjoong karját. Annyira belefeledkeztek a vitába, hogy semmit sem hallottak. A támadás szinte a semmiből érkezett. Mingi időben kitért előle, de az öt, pajzsokkal és nehéz fegyverekkel küzdő harcos köréjük gyűlt, teljesen csapdába ejtve őket.

Legalább sikeresen megtaláltuk a második légiót. - futott át Hongjoong agyán, de Mingi nem volt olyan mókás hangulatban hogy hangosan kimondja.

-Wooyoung-gal. - fogta rövidre a magyarázatot, majd az egyik harcos felé iramodott. Az kivédte a támadását, míg egyik társa finoman a buzogányát Hongjoong védelmet nem élvező oldalhasába állította és ő összerogyott a fájdalomtól.

•••

-Mingi is pillanatokon belül feladta utánad és San-ék sem tudták megvédeni a fényeteket.

-Nem érzem jobban magam, ha azt mondod az egész légió egy csőd. - húzta el a száját Hongjoong.

-Én nem gondolom így. Csak azt mondom, hogy nem egyedül veszítettél. - felelte Seonghwa a tőle megszokott kedves hanglejtéssel, miközben újabb öltést ejtett a fiú megtépázott testén - Legközelebb biztosan másképp lesz.

Hongjoong felszisszent. Nem volt elég ereje vitatkozni. Haragos gondolataiba merülve tűrte, hogy barátja ellássa a rajta ejtett sebeket. A vele járó, kínzó fájdalom régi barátként üdvözölte őt. Jelenléte egészen nyugtatóként hatott, de tudta, pár csepp ambrózia isteni gyorsasággal hozza majd helyre.

Az idősebb, fekete hajú fiú csak hallgatag figyelemmel tette amit kellett. Azt, amiben különleges volt, jobb mint bárki más a táborban. Hongjoong-ot néha igazán szomorúvá tette ez. Őszintén büszke volt rá, mégis minden gyengébb pillanatban szenvedett a torkába kúszó gondolattól, hogy bárcsak ő is jó lenne valamiben.

-Szerinted kikkel kellene mennem? - kérdezte végül az idősebb arcát fürkészve. Fekete szemei csillogtak a műtőlámpa erős fényében, olyan nyugalmat árasztott ahogy dolgozott, hogy Hongjoong egy pillanatra elfelejtette milyen bolond is tud lenni.

-Wooyoung, leszámítva a körülményeket is egy jó választás. Mozgékony és eddzett harcos ahogy én ismerem, ráadásul Nemesis fia. - mondta egy pillanatra a szemébe nézve.

-Igen, és olyan önfejű, hogy inkább eltaknyol a cipőfűzőjében, mint hogy más szóljon neki, kösse be. - forgatta a szemét Joong mire a Seonghwa felnevetett.

-Akkor nem leszel egyedül ezzel.

-Óh, fogd be! - Méltatlankodott, mire a másik visszafojtott mosollyal az arcán folytatta.

-Mondhatnék bármit, már úgyis tudod kiket akarsz hívni, nem?

A fiú kelletlenül bólintott.

-Jongho-t és Yunho-t.

Seonghwa arcán pillanatnyi meglepődés látszott, de csupán bólintott és egy hümmögéssel nyugtázta a hallott információt.

-Rossz ötlet?

-Nem, csupán meglepő, hogy nem Mingi-vel mentek. Nagyon pörgött a napokban ezen.

-A jóslat miatt nem tehetem meg. És egyébként is, Yunho Neptunusz fia, és ha tényleg a “Tenger oldozza keresztünk”, mindenképpen helye van a küldetésen. - magyarázta - Jongho pedig nagyon erős és ellenére annak, hogy fiatalabb nálunk, pokoli jó szerkezeteket hoz létre. Megérdemelné, hogy ne a szutyok ötödik légióban szolgáljon.

Seonghwa összeráncolta a szemöldökét.

-Talán meg kellene adnod az esélyt Mingi-nek, hogy saját belátása szerint döntsön. Tudja mivel jár mindez és én úgy gondolom képes felelős döntést hozni.

-Tudom. De nem érdekel. - felelte kimérten. Úgy érezte nem tud megbirkózni, a rajta uralkodó haraggal és fájdalommal. Seonghwa láthatta ezt, mert nem firtatta tovább, rántott egyet a vitorlán és békésebb vizekre hajózott.

•••

A küldetésen való reszvételeknek túl nagy nívója volt, hogy bárki, a halál ígéretének ellenére is visszautasítsa. Talán mindenki úgy vélte, ő győzi majd le a legyőzhetetlent, vagy csak a dicsőség lehetősége megrészegítette őket annyira, hogy vállalják a kockázatot. Az immáron csapat, néhány dollárnyi támogatás és alapanyagok ígéretével sétált ki a szenátori ülésről. Nem igazán tudták, mi lesz velük holnap, mikor a nap fénye felbukik majd a dombok között és tétován mosolyog a világra, de a nyugvó sugarak simogatásában távolinak érződött a reggel illata.

Hongjoong bágyadt nyugalomban sétált a barakkok felé. Gondolatai némán lebegtek felette, nem zavarva meg pillanatnyi békéjét.

-Joong! - hallatszott, mire az említett a mogorva hang irányába kapta tekintetét. Mielőtt megszólalhatott volna, az alak megragadta a grabancát és a mellettük lévő kőfalhoz taszította.

-Mi a fasz! - köpte a szavakat ahogy San feldúlt arcával találta szemben magát. A szemeiben tomboló düh látszott, homlokráncaiban megült a kegyetlenség.

-Miért őt?! Mi volt az agyaddal mikor kitaláltad, hogy azt a két gyereket akarod a halálba vinni?!

-Minden küldetés veszélyes. - nyögte ki válaszképp, de maga is tudta védelme gyenge lábakon áll. Fordított helyzetben, ha Mingi-ről vagy Seonghwa-ról lett volna szó, ő is hasonlóan dühös lett volna.

-Esküdj meg! Esküdj meg, hogy megvéded Wooyoung-ot az életed árán is! - parancsolta, öklét egy pillanatra mégjobban a másik torkához nyomva. Ahogy kiejtette a szavakat, Hongjoong meglátta a haragja mögött bújkáló rettegést.

-Saját akaratából mondott igent. - préselte ki az ironikusan csengő szavakat.

-Tisztában vagyok vele és nem érdekel. Ha arra kerül a sor, te vállalod a felelőséget ezért és te fogsz megdögleni! - vicsorogta. Hongjoong bólintott. Az erősebb fiú lassan, megtörten leeresztette a földre, így újra mély levegőhöz juthatott.

-Esküdj meg a sztüxre!

Parancsa úgy hangzott, mint egy mély, szenvedő könyörgés és Hongjoong nem volt képes ellentmondani többé. Felszegte fejét.

-Esküszöm a sztüxre, hogy megvédem Wooyoungot az életem árán is. - sottogta halkan.

San még egy pillanatra a szemeibe nézett majd hirtelen sarkon fordulva elviharzott. Talán csak a fény csillant meg sötét szemében, vagy egy kósza kétségbeesett könny volt az, a halál fia nem tudta megmondani. Összeszedte széthullott darabjait és folytatta útját a barakkja felé.

#kpop #dráma #könyv #novella #romantikus #ateez #story #lmbtq #percy jackson #heroes of olympus fanfiction

[csaktekelleszneki]

Egy mámoros éjszaka margójára (3)

Alig értem ki, jött ő is. Cigarettával kínált, és mosolyogva közölte, nem is vagyok rossz táncos, gyakrabban kellene csináljam. Közben a fejemben kavarogtak a gondolatok, és lassan, elgondolkodva megszólaltam.

- Szóval van feleséged.

- Igen. És neked?

Ebben a pillanatban egy kolléganőm, aki korábban mámoros állapotban próbált közelebb kerülni a szakértőhöz, megjelent mellettünk, és számon kérő hangsúllyal, köszönés nélkül egy kérdést vetett oda nekem.

- Neked nincs barátod??

- De van. Hiszen csak táncoltunk. Mi a probléma?

Egy pár pillanatnyi döbbenet után a lány enyhén sértődötten távozott. Valahol értettem a kérdést, biztosan másnak is szemet szúrt a táncunk… másfelől viszont igazságtalannak éreztem a kérdésben elrejtett vádakat.

Nem mentünk már vissza táncolni, mert a helyszín dolgozói látványosan zárni készültek. Kikértük az utolsó kört, majd a kollégák még mulatni szándékozó részével a folytatásról kezdtünk beszélni. Egy kis csoportba verődtünk néhányan, és mivel még egyikünk se vágyódott haza, alternatív helyszín lehetőségeken kezdtünk gondolkozni. A szállásomtól másfél utcányira lévő mulató nyert, az odavezető úton pedig a már nem szomjas, cserébe lassan haladó emberek miatt mi ketten elől beszélgetve vezettük a sort.

A szórakozóhelyen mintha valami változott volna, ő hamar táncolni kezdett másokkal, én pedig bevallom, valahol csalódott voltam. Nem gondoltam, hogy innentől nekem szenteli minden percét, de azért furcsállottam. Az első közös dohányzás után folyamatosan a nyomomban járt, és nem hittem el, hogy ő nem érezte a kémiát. Lehetetlen volt. A gondolataimba merülve kicsit megpihentem a pultnál, kikértem még egy kört, majd néhány kör lézengés után kitévedtem a szabadtéri részre.

Szemüveg nélkül is azonnal megláttam az udvar végében. Fehér inge feltűrve, haja enyhén kócos volt, megint tüzet próbált szerezni. Ahogy meglátott, integetéssel jelezte, szeretné, ha csatlakoznák hozzá. Ahogy odaértem, megálltam mellette, a kezével finoman megsimított, én pedig gondolkodás nélkül megöleltem, majd egy pillanat múlva eltávolodtam, mintha mi sem történt volna, és közösen elszívtuk az utolsó cigarettáját. Ahogy elnyomta, a hátsó terem felé indult, és hátranyújtva kínálta kezét a kezemnek. Hezitálás nélkül engedelmeskedtem, és hagytam őt aznap másodjára vezetni.

Céltudatosan a terem túlsó végébe ment, ahol a kíváncsi szemek elől maximálisan védve voltunk. Kivett mindent a kezemből, majd finoman megölelt, és belecsókolt a nyakamba. Ha a hátam nem találta volna meg a falt, minden bizonnyal összerogytam volna…

[brazilblog]

Brazília egyik legnagyobb hagyománya a Rio de Janeiro, amiről az előző bejegyzésünkben már meséltünk. A lényege hogy a riói szambaiskolák egymás után felvonulnak egy stadionban és egy több mint egy órás előadást mutatnak be. És ráadásul a győztesnek jutalom jár és persze hatalmas dicsőség. Brazíliában rengeteg föld alatti kristálybarlang van amiket legalább egyszer érdemes meglátogatni mert a látvány lenyűgöző. A helyi köszönés akár településeként is lehet eltérő. Van ahol 1, van ahol 2 és van ahol 3 puszival köszöntik egymást az emberek.

A hagyományos viseletük is nagyon különleges. Fehér "camisut" hordanak, ami egy fehér blúz kézzel készített hímzéssel. A szoknyarész szintén fehér, majdnem földig érő, terjedelmes. Ezenkívül felvesznek egy úgynevezett "pano da costát" ami egyfajta turbán. Végül kiegészítőnek hosszú nyakláncokat aggatnak magukra. A férfiak pedig egyszerű fehér inget viselnek fehér nadrággal.

források:

https://www.actualidadviajes.com/hu/tradiciones-de-brasil/?fbclid=IwAR3evn-PEGBE8Yg3qW1TadKLnyvzaLJa8KAKItHyVipnyAkTPlCjWu00E9M

https://www.google.com/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Fwww.tripadvisor.com%2FAttraction_Review-g3155355-d3246256-Reviews-Parque_Estadual_Caverna_do_Diabo-Eldorado_State_of_Sao_Paulo.html&psig=AOvVaw1ACABuPbEPlg4mM77uIOFQ&ust=1701598715950000&source=images&cd=vfe&opi=89978449&ved=0CBEQjRxqFwoTCKiHgqrD8IIDFQAAAAAdAAAAABAI

https://www.travelandleisure.com/travel-news/rio-de-janeiro-cancels-carnival-blocos-street-parties

https://nikifilinione.ru/hu/1-camdombl-nacionalnaya-odezhda-brazilii-ch-1-camdombl-brazilskii-nacionalnyi/

[pajjorimre]

Krupka egyébként fasza hely,

Teplice mellett van, ahol dekkolni szoktam félúton. A panzió k jó helyen van, konkrétan a várban, ilyen e. Itten mész felfele a kis lábaddal, mint a bogarak. A felújítás miatt (amúgy kb egy Suzuki fér be a kapun, a Vectrával nem próbálnám) nem lehet közvetlen a panzió elé parkolni ippen.

Aztán a hácsó udvarban van az étterem, azt nyilván nem fotóztam le mert semmi értelme, de

Wolfg. Amadeus Goethe többször csinált itt valamit. Mögöttem az étterem, Goethe bácsi mögött meg a kilátások vannak jobbra

és balra.

Amúgy semmi értelme itt megszállni, mert a tulaj bácsi tisztában van vele.hogy egy aranybánya mimdenképp, szóval festéskor összekenték a szőnyeget, a kezemben maradt a törölköző tartó és a *goulasch mit knödel* az a tegnapi marhapörkölt jól megsózott maradéka némi kenyérbéllel. Mondjuk 2 sörrel 12€-ért ottrohaggyommeg, majd lehúzom bookingon aszt' jóvan.

Úgyhogy reggel köszönés nélkül távoztam, innen

erre.

Lö falu:

De a környék annyira jó, hogy muszáj elhoznom ide a tesómat meg a fasziját ősszel túrázni.

[valakiakiszomoru]

Üzenet amit soha nem fogok neked elküldeni:

Szia!Hogy vagy? Miújság veled?Nagyon rég beszélünk,sokszor gondoltam írok neked de mindig attól féltem hogy zavarlak.Napota várom mikor írsz legalább annyit hogy mi a helyzet? De csak 2-3 hetente irsz és köszönés nélkül fejeződik be a beszélgetés ami valójában el sem kezdődött.Szeretnélek megismerni, beszélgetni, találkozni és tudom hogy te is azt akarod hisz mondtad hogy boldoggá tesz ha láthatsz,de akkor miért nem mondod többször? Miért nem teszel azért hogy ne csak a látványommal tudjalak boldoggá tenni hanem sok minden mással,mosolyokkal,puszikkal, ölelésekkel, össze bujásokkal, közös filmezésekkel és meg sorolhatnám hogy mennyi mindent tudnék veled elképzelni de nem merem megtenni a lépést hogy oda menjek hozzád, rád irjak vagy bárhogy is közeledjek feléd.Szeretném tudni mire gondolsz mikor meglátsz,mit érzel? Vagy érzel e egyáltalán valamit vagy csak egy lány voltam akivel szabadidődben írogattál csak mert unatkoztál és most azért nem írsz mert épp mással teszed ugyan azt amit velem az elmúlt hónapokban.Annyi kérdésem van amire csak te tudod a választ,amit lehet idővel megválaszolsz de az is lehet soha sem fogod megtenni.Kérlek beszéljünk,ne gyötörj tudatlansággal,ha nem akarsz tőlem semmit akkor ne küldj félre érthető jelek,mert nem tudok rajtad kiigazodni.Ha majd esetleg lesz időd és gondolsz rám kérlek,gyere oda hozzám beszélgessünk vagy írj rám,hisz tudod mindig válaszolok,neked bármikor.Vigyázz magadra és ne feledd, én gondolok rád!

[csajokamotoron]

2023-ban is 2 napig dübörgött a Rock 'n' Roll Hegyalján

Az a megtiszteltetés érte a Csajok a Motoron tagságát, hogy meghívást kaptunk a Geronimo MC Hungary East-től a Wild East Rock Fesztiválra, Tokajba. Természetesen ennek az imponáló meghívásnak nem tudtunk ellenállni, úgy hogy többed magammal nyeregbe pattantunk és elindult a női sereg az ország több szegletéből. Páran a határon túlról is érkeztek, hogy a már régről jól ismert helyszínen, gyönyörű környezetben töltsük együtt - ahogy csak magunk között hívjuk "CSAM-osan" - a hétvégét a Wild East Rock Fesztiválon. Szívélyes fogadtatásunkat tovább fokozta, hogy a fesztivál VIP részén biztosítottak számunkra is külön helyet, ahová klubbos jóbarátaikat is várták a Geronimo MC Hungary East tagjai. Érkezés, letáborozás, köszönés, ismerkedés... Ezt követően meghívóink az üdvözlőpálinka után igazán finom és ízletes ételekkel láttak minket is vendégül, reggeltől-estig, mind a két egymást követő napon. Kora délutántól nagyon szórakoztató vetélkedők voltak, majd késő estébe nyúlóan több színpadon egymást váltva érkeztek a jobbnál-jobb zenekarok. A koncert menü is igazán jól sikerült: Pénteken az SFW, Junkies, Ossian, Hollywood Rose, Diabolus in Musica. Szombaton a Rómeó Vérzik, Road, Iron Maidnem, Juhász Marci szórakoztatta a résztvevőket. A fesztivál területén számos street food büfé és söntés vonultatta fel magát, egészen biztosan mindenki talált kedvére valót. Ezen a vonalon mozgó vásárosok is árulták termékeiket. A legkisebbekre is gondoltak a szervezők. Számukra is biztosítottak szórakoztató játékokat. https://csajokamotoron.hu/husz-eves-a-geronimo-mc/ Még több kép a Wild East Rock találkozóról a galériában A fesztivál egész területe gyönyörűen parkosított volt és végig nagyon rendben volt tartva. Mindenki kulturált, szép környezetben és biztonságban szórakozhatott. Nagyon nagy pozitívum a folyamatosan rendbentartott mellékhelységek és zuhanyzók állapota. Unikumnak is számít, hogy folyamatosan volt melegvíz is. Szép számmal voltunk összeségében, mégis kényelmesen elfértek a terület adottságai miatt a fesztiválozók. A koncertek között mi a VIP részen frissítettük fel magunkat. Nagyokat nevettünk, jókat ettünk és ittunk. Sokat beszélgettünk. Páran új ismeretséget is szereztünk. Néha könnyünk csordult a nevetéstől. (Szolid női kacajosan...) Esténként látványos tűzijáték zárta le a nagy koncerteket, hajnalig pedig a rock diszkóban tombolhatta ki magát, akiben még volt szufla. Biztos vagyok benne, hogy több új barátság szövődött ezen a hétvégén! Még egyszer köszönjük szépen a meghívást! A magam, és a CSAM-os csajok nevében is írom, hogy mindenki, aki részt vett a Wild East Rock Fesztiválon elmondhatatja, hogy az idei is egy igazán jól sikerült, szuperül szervezett rock fesztivál volt! Mi motoros csajok pedig igazi, királynői bánásmódban részesültünk a Geronimo MC Hungary East-es urak vendégszeretének köszönhetően Tokaj-hegyalján! Nagyon jól éreztük magunkat! Találkozunk 2024-ben! Üdvözlettel a CSAM-OS csajok, én pedig Inazuma Judit voltam Read the full article