#faszvagyokhátaztán

[oszodi-beszedeim]

A legizgalmasabb Ash-ben, hogy gyakorlatilag úgy viselkedik, mint egy szingli nő. Nagyon kerülöm ezt a témát, de belül nagyon izgat, hogy vajon hányadán állhat a barátjával, ha ilyeneket ír nekem és gyakorlatilag heti rendszerességgel randizgatunk. Jövő hétvégén a Castello Hotelba viszem el. Egyrészt van benne egy kis nosztalgia faktor, a Петрушкával töltött nyaralásomra nézve. Másrészt meg nekem minden pénzt megér az, hogy egy teljesen amorf, megfoghatatlan kapcsolat részeseként kvázi 'bűnbe vigyem', anélkül, hogy én egyébként bármilyen szinten elmerülnék Ash-ben. Annyira hangsúlyos nála az ártatlan, mindig pozitív, szorongósnak tűnő lány archetípusa, hogy biztos vagyok benne, hogy valahol erősen félrement a csaj és valójában erkölcsileg elég csúnya dolgokat tud csinálni, ha úgy hozza a dolog. Talán nem annyira, mint O., de majdnem – gyakorlatilag őt látom benne viszont. Hihetetlenül izgat a tudat, hogy egy 'second chance' képében megkaptam az újrajátszás lehetőségét, mai énemet tekintve egy teljesen más karakterrel és gondolkodásmóddal. Na meg persze sokkal több lehetőséggel. Kicsit eljàtszhatom azt, aki talán akarnék lenni, ha még akarnék egyáltalán igazi személyiséget magamnak (de nem akarok). Azt a – kifelé hetero – BMW-s kulcsot pörgető, újgazdag hülyegyereket, akinek rengeteg mindene van és akinek mégsem számít semmi sem. Akiről azt hiszed/reméled, hogy te legalább számítasz neki...de valójában nem. Nem érdekli a tested és nem érdekli a személyiséged is. Senki és semmi. Az egész emberi kapcsolatotok csak egy színház. De annak nagyon valósághű.

Én csak ennyit szeretnék. Egy hiteles előadást, ami Ash-t elvarázsolja. Most mondd, hát nem édes ez tőlem? 😈

#ash #emberijátszma #castello #faszvagyokhátaztán #esti műszak #петрушка #aszexi #őszödi #május6

[oszodi-beszedeim]

A legutóbbi találkozásunk alatt Ash bejelentette, hogy felmond és el fog költözni az Egyesült Királyságba.

A helyzet az, hogy mostanság eléggé parkolópályára tettem őt és egyelőre ez jó lépésnek bizonyult. Valószínűleg érzelmileg Ash teljesen el van hanyagolva. Lehet, hogy az iráni faszija képes jól megdugni, de az is biztos, hogy közben sorvadozik mellette. Ha nem így lenne, nem mászna be azért a városba este 9kor, esőben, hogy vegyen nekem pizzát és gumicukrot, meg színházjegyet a Király Beszédére. Eleped azért, hogy bárkivel tudjon mélyebben beszélgetni.

Millióból egy az esélye, hogy ilyenkor ott legyen egy jóbarát, aki vált vele pár szót. Aki minimális érdeklődést tud mutatni. Aki nem a puncit látja benne. Elhiheted, hogy nekem egészen más kell belőle. Pontosabban: tőle.

Az igazság az, hogy nagyon kedvesnek kéne vele lennem az elkövetkezőkben. Most kéne nagyon-nagyon jól lehozni az igazán érzelmes jóbarátot. Nehéz játék ez. Kurva nehéz. Oli bizonyára sokkal profibb volt abban, hogy ráérezzen arra, hogy kell táncolni a vékony jégen, hogy ne szakadjon be, de azért őrizze meg a kellő törékenységét. Most nem szabad táncolnom, most kéne igazán hagyni Ash-t regenerálódni, közel vonzani. Azt hiszed, talán nekem nem megerőltető időt tölteni olyannal, aki (azt leszámítva, hogy kielégíti az egomat és perverziómat) semmit nem jelent?

De nem is akarok úgy tenni, mint aki olyan profi lenne ebben. Ez egy tanulási fázis. Петрушка is az volt. Olira inkább úgy gondolok, mint aki az alapokat az ügyetlen tanonc kezébe adta, hogy az kísérletezzen. Még csak nem is ő az innovátor, mert rajta kívül még rengeteg nő csinálja ezt. Neki egyszerűen csak megvan a külseje és a tehetsége, hogy ebbe a játékba csatlakozzon.

Nekem a külső nem adatott meg. Sem tehetséges nem vagyok. Az egyetlen nagy fegyverem, hogy rám nem hat a punci és már nem hatnak rám a másik (vélt/valós) érzelmei sem. Egy széparcú sráctól ugyan el tudok csábulni, de maximum egy 12 éves, tuttifruttiszagú hercegnő szintjén. Dugni nem fogok egyikkel se, valószínűleg már akkor sem, ha Manó szintjét hozná. De nem hozza. Azért titkon reménykedem. Úgy vettem észre, hogy amikor fennáll a veszélye, hogy bárkivel összegabalyodom, arra Ash különös módon ráfókuszál. Nyilván nem egy klasszikus féltékenységről beszélünk. Jelen esetben Ash kívánalma maximum az lehet, hogy ő legyen számomra az első. A legpótolhatatlanabb, a legkedvesebb. A legjobb barát. Egyszerű, gyarló emberi vágyak, tudod...vagy talán nem is annyira gyarlók. Ahhoz képest, hogy én azért reszketek, hogy lássam őt tönkremenni, egészen biztosan nem azok.

#ash #emberijátszma #őszödi #faszvagyokhátaztán #január6

[oszodi-beszedeim]

Egy hónapja nem írtam.

Miután Luna 'elhagyott', úgy éreztem, elvesztettem a történet fonalát. Most jutottam el oda, hogy annyi minden felgyűlt, hogy muszáj kiírnom. Nem is azért, hogy ventilláljak, hanem hogy egyáltalán lépést tartsak a történtekkel.

Most ami miatt írok, hogy belekeveredtem egy meleg kapcsolatba egy nálam 10 évvel fiatalabb fiúval, akivel kapcsolatban teljesen az az érzésem, hogy valamiből menekül. Valamiből, vagy valami elől – egy velem való kapcsolatba. De lehet, csak azért érzem így, mert most kivételesen nem előlem menekülnek, hanem az én irányomba.

"– Nem várok túl sokat egy másikkal való kapcsolattól. Az emberek egy idő után leszoktatnak arról, hogy bármiben is reménykedj.

– Én azért reménykedem benned."

Eléggé feszélyez amúgy, mert kissé pushy, majdnem annyira, mint Ungár. Vagy mint kb. bármilyen meleg, aki – velem ellenben – tényleg meleg és szexelni is akar. A srác konkrétan úgy lesmárolt, hogy azt hittem, mindjárt meg is akar lovagolni. De szerencsére 'csak' a nadrágomban turkált.

Úgy érzem, ahogy idősödöm és jönnek velem szemben az emberek, a red flagek nem hogy nem csökkennek, hanem egyre korábban buknak ki és egyre nagyobb mértékben.

Persze ez igazából csak nekem red flag. Egy normális ember teljesen alapnak gondolja, ha éjszaka 2-kor egy sötétített BMW bőrülésén a 'beszélgetés' esetleg magában foglalja a testiség bizonyos aspektusait is. Tudom én. De az évek alatt annyira aszexuális (sőt, lassan aromantikus) lettem, hogy nálam már egy ember puszta közeledése is red flag. Hiszen az egészségesek ��sztönösen elkerülnek. Mostanra annyira deformált lettem, hogy talán már ösztön sem kell hozzá, elég csak kinyitni a szemüket és látni, hogy én nem mozgok kényelmesen a jelen rendszerben.

De ez valamennyire áldás is. Ha másban nem, leginkább abban, hogy Manó óta már senki elvesztése nem tud érdemben megérinteni, legalábbis érzelmi szinten biztosan nem. Luna esetén sem bánkódtam sokat, pedig Luna a legnagyobb kihagyott ziccere egész eddigi életemnek. Pontosan olyan aszexuális volt, mint én, szép külsővel, ráadásul tökéletes alapjául szolgált volna egy Ash 'ellen' folytatott szisztematikus emberi játszmához. Ehhez képest kifulladt abban, hogy egy rövid időre felpiszkáljam Ash féltékeny, egoista énjét. Persze ö sem hülye, az elsö meglepetésből felocsúdva rögtön visszaváltott a szokásos modorára, de a pillanat hevében egyértelműen látszott rajta, hogy szíven üti a dolog. Néha magam is meglepődöm, milyen kegyetlen és szemét tudok lenni.

Azt amúgy Ash nem is tudja, hogy Luna kitörölt az életéből. Az új srácról sem tud (akit meg én fogok kitörölni az életemből, csak még nem tudom, mikor). De nagyon érzi a csikicsuki húzásaimat és azt, hogy én a periférián tartom őt, nem egyszer vagyok kénytelen 'őszinteségi rohamokat' produkálni. Mert már csak nagyon nehezen tudom magamra erőltetni azt, hogy közeledő gesztusokat tegyek neki. Így marad az, hogy időről időre 'kirohanásaim' vannak arról, hogy valójában milyen magányos vagyok és mennyire nem tudja, mi zajlik bennem és mennyi sérülésem van. Az anyai ösztöneire apellálok, amit mindig előszeretettel hangoztat, hogy neki milyen erősek. És talán ez igaz is – onnan látszik, hogy ő még mindig anyáskodik felettem, pedig már módszeresen ki kellett volna irtania az életéből. De ő töretlenül ragaszkodik hozzám, jobban, mint Петрушка valaha. Pedig ő talán valaha még szeretett is. Talán én is őt. Talán Ash-t is. Talán.

A hangsúly az évek alatt egyre inkább a 'talán'-ra helyeződik, át az érzelmekről. Olinál még ez a szó fel sem merült. Aztán gyakorlatilag berobbantotta és most már mindenki egy nagy-nagy talán. Én magam sem tudtam ezen kívül semmit mondani szegény srácnak, akinek csak azért muszáj nevet adnom, hogy egyáltalán kontextusba tudjam helyezni a naplómban. És aki egyébként maga sem tudja, hogy meleg-e és mégis jobban közeledik hozzám, mint amennyire én valaha is fogok bárkihez. Előre sajnálom.

Vagy inkább nem. Nem tud már érdekelni senki. És senkinek a semmije. Különben is ő közeledett felém, mondhatni besétált az oroszlánketrecembe. Szegény, szegény srác.

#ares #melegsrác #ash #петрушка #luna #emberijátszma #faszvagyokhátaztán #04:25 #tinder #lazafasza #augusztus6 #fishing on orfű #koncert

[oszodi-beszedeim]

Egyperces Ash-el

- Köszönöm, hogy megsimizhettem az állataidat. Feltölt. A melegük annyira más, mint az embereké. Most olyan 'boldog-bogyó' vagyok.

- Te mindig boldog-bogyó vagy.

- Hát próbálkozom. Csak az emberek többsége irigy (...), nem értem, miért kell elvenni a másét, amikor adhatnánk is egymásnak. Az emberek önzők.

- Az emberek emberek.

- Igen, de én is ember vagyok. Akkor én mi vagyok, mugli? Vagy albínó? Meg te is annyira más vagy. Melletted merek őszinte lenni. Vagy ezt nagyon benézem...de úgy érzem, melletted tud az ember boldog lenni, mert nem irigyled el a másik boldogságát. Albínótársam.

- *(igen, Ash, ezt bizony nagyon benézed)

#emberijátszma #ash #lazafasza #március6 #faszvagyokhátaztán

[oszodi-beszedeim]

Kiderült, hogy Ash vetít nekem, egy közös kollégánktól tudtam meg, hogy hazudott egy dologban. Valószínűleg nem is egyről van itt szó, korábban is éreztem, hogy hajlamos konfabulálni, de amikor egy harmadik személytől hallom vissza a gyanúmat, az nekem mindig egyértelmü megerősítés.

És ez jó.

Ash nagyon izgalmas, mert láthatóan beteg és őszintétlen, de nem olyan mértékben, mint én, tehát ilyen téren én tudok dominálni. És egyelőre úgy néz ki, hogy profibban is hazudozom, mint ő. Legalábbis én nem bukok le.

Egyébként ez a kollégánk kérdezte, hogy vajon mit szól Ash barátja ahhoz, hogy én feljárok filmezni Ash lakására. Mit szólna? Szerintem semmit, mert nem tud rólam. Ash eddig nem ajánlotta fel egyszer sem, hogy hármasban menjünk valahova, pedig remek alkalom lenne ahhoz, hogy gyertyatartóvá degradáljon. De érdekes módon ezzel a lehetőséggel egyelőre nem élt. A falán pedig egy képet sem láttam a barátjáról. Ott volt viszont 4 szál rózsa. 4 szál, azaz 4 év.

Ez (számomra) vagy nagyon jót jelent, vagy nagyon rosszat. Nem zárhatom ki, hogy stabil érzelmi háttere van, de több olyan indirekt jel utalt ennek az ellenkezöjére, amiket korábban már leírtam és amik alapján azért reménykedhetek.

Egyébként a barátjára nem jelentenék veszélyt. Elég csak rám nézni. Igaz, anno É.H.-t elvettem a barátjától, de az már jó 6 éve volt. És akkor még kifejezetten nem irtóztam sem az emberektől, sem a szextől. Viszont annak a gondolata nagyon felpörget, hogy egy esetleges érzelmi megcsalásba belevigyem Ash-t. Hogy ő legyen az új, végső Oli számomra. Nála szívesen bankolnék. De ezt most tényleg nagyon óvatosan és lassan kell kialakítanom, csikicsukival. Oli ebben sokkal profibb volt nálam, szóval nehéz helyzetben vagyok. De talán az egóm helyzetben tart.

#ash #emberijátszma #faszvagyokhátaztán #napsütés #lazafasza #március6

[oszodi-beszedeim]

Azt hiszem amennyire én az embereket egotripnek használom, annyira hajlamosak engem szemetesnek használni. De Ash-en nem igazán tudok egyelőre kiigazodni, mert a beszélgetéseink nem az ő problémái, vagy lelki világa körül forognak. Igen, sokszor hajlamos hangoztatni, hogy mennyire önfeláldozó, amitől belül kicsit mindig felfordul a gyomrom, de ezek leginkább csak futó megjegyzések és a köztünk lévő ismeretséget leginkább nem ez dominálja. Hanem...nem is tudom mi.

Talán az, hogy a tudatalattija kiszimatolta, hogy én belül mennyire szétbaszott vagyok. Láthatóan ő is kicsit knokkos, de nekem meg a tudatos énem az, amelyik ezt vele kapcsolatban nem bánja és szívesen veszi annak fejében, hogy van egy cuki, szép lány, akivel kicsit eljátszhat. A tudatalattim talán szívesen össze is jönne vele (ezt így tudatosan nem tudom megerősíteni, vagy cáfolni), de egyelőre tökéletesen megvagyok így. Amúgy állítása szerint van barátja, ami számomra még érdekesebbé teszi ezt az egészet, tekintve, hogy mennyit írkál. És gyakorlatilag mindig/mindenkor van ideje, amikor bármi programja van, akkor az is leginkább család, vagy munka miatt van.

Ez amúgy pont egy szubtilis utalás volt az ő irányába.

Nem azért, hogy elhívjam - tudtam, hogy rögtön azt fogja írni, hogy 'szívesen velem jönne, de nem tud' és már készen is voltam a megfelelő válasszal. Leginkább azért, mert azóta, hogy O. működéséből ezt az alapmotívumot eltanultam, imádom használni. Egyrészt kiválóan monitorozza a másik reakcióját (és Ash tankönyvi módon egyből magára reflektált), másrészt, ha elég arrogáns módon hazudsz (mint ahogy én is ez esetben) fel lehet használni arra, hogy a másiknak az egóját kicsit erodáld, de magadról egy egyenes jellemet fessél le.

Tudom, szemétség. Nincs lelkiismeret-furdalásom.

Majd talán 20-30 év múlva szakad rám ennek az egésznek a súlya...vagy soha. Talán én is olyan leszek, mint O., É.H., Sz.F. és a hasonszőrűek. Kifejezéstelen arccal lépek tovább és élem a kis életem.

#ash #őszödi #emberijátszma #faszvagyokhátaztán #február6

[oszodi-beszedeim]

Fantasztikusan érzem magam. Exanyós pajtásnak sincs már meg az ura, mint megtudtam. Surprise surprise, anno, mikor otthagytam őket abban a putriban, annyira ki tudtak oktatni a szerelemről, meg a párkapcsolatról két xanax tabletta között... Imádom látni, ahogy ezek a zombik a múltamból rohadnak szét és tűnnek el végleg a lefolyóban. Őket onnantól nyugodt szívvel tudom archiválni. Még maradt hátra pár ember, de türelmes vagyok. 😊

#faszvagyokhátaztán #lazafasza #napsütés #stalking #január4

[oszodi-beszedeim]

"– Szervusz aranyom.

– Kezicsókolom, mama.

– ...

– 🤨

– Miért haragszol rám, aranyom?

– Nem haragszom én magukra.

– Nem akarsz beszélni velem...

– ...mert elegem lett az emberijátszmákból és a szarkavarásból. Kezicsókolom. "

*balra el

Amikor hazafelé megyek, nagy néha, mikor jön egy érzés, leülök és 'megpihenek' a BTK előtt, mint ma délelőtt. Tudtam, hogy nem fogom Manót látni, de ilyen bagatell dolgokban engedek a tudattalannak. Arra viszont nem számítottam, hogy ahogyan ott üldögélek épp, O.-ék felől fognak megkörnyékezni (megint), most épp az elmebajos nagyanyja, ahogy hazafelé ment. Rendkívül kellemes és tömör beszélgetést folytattunk le (ld. fent). Bár igazából végig zenét hallgattam közben, mert ez a vén szar is úgy szólít le, hogy baszik rá, hogy rajtam épp egy kibaszott fejhallgató van. De azt így is levágtam rajta, hogy totál zavart és fogalma sincs, miért hagytam őket ott két éve, mint a teleszart zoknit. Eleve elment mellettem aztán megállt és úgy fordult vissza, hogy rákérdezzen. De nem baj, már nem fogok senkinek semmit elmagyarázni, eddig is tudtam, hogy O. otthon a csillagokat is lehazudta arról, hogy hogyan szakadt meg a 'barátságunk' (szerintem külön örült, amikor látott minket زوزو-val és otthon alibiből elmondhatta mindenkinek, hogy buzi lettem és arabokkal kefélek) . Haljon meg csak abban a tudatban a nagyanyja, hogy ő baszott el mindent. Elvégre neki is szerepe van abban, hogy ilyen genetikai selejt lett az unokája.

Vicces amúgy, hogy az öreglány hogy magára vette az O. elleni vendettámat. Miközben semmi közünk egymáshoz, hacsak azt nem számítjuk, hogy az életkora pont háromszorosa az enyémnek, szóval ja, tényleg semmi közünk nincs egymáshoz. Gusztustalan szatír. Ki a faszt szokott amúgy érdekelni a másik NAGYSZÜLŐJE? Azon gondolkodom, hogy ez az egész pszichotikus működés valami öröklődő dolog lehet, mivel náluk a nagyszülők is együtt, egy házban élnek a családdal. A pszichiátria valószínűleg úgy nevezné ezt a generációkon átívelő fertőzést, hogy 'diszfunkcionális család'. Viszont bármennyit is panaszkodott nekem O. a nagyszüleiről, én is ugyanolyan diszfunkcionális családból jöttem, mint ő, ezért ez soha nem fogja a bűnét a szememben enyhíteni.

De tényleg nem haragszom rájuk, egyszerűen csak még nem törlesztettem neki. Egyszer.

#o #faszvagyokhátaztán #weeping angel #emberijátszma #napsütés #október4

[oszodi-beszedeim]

Részlet egy őszinte beszélgetésből

– Azért szeretek magához járni mert itt minden...sokkal egzaktabb. És én is ki tudom mondani a dolgokat...

– ...hát igen. Maga használ engem.

– Ezt hogy érti?

– Maga arra használt, hogy itt megmondjam magának a tutit, aztán abból maga összeválogatta, ami kell, ahhoz, hogy magának jobb legyen. De belül nem változott semmit.

– Hát igen. Jobb is lett, sokkal. Mondhatni a csúcson vagyok. Most kihúztam a gyufát, mi?

#lazafasza #terápia #faszvagyokhátaztán #emberijátszma #új én #ironikus #február3

[oszodi-beszedeim]

Tegnap lementem karaokéra, hogy — egy hónap után — 'véletlenszerűen összefussak' NCore-al. A blogmeghívójára nem reagáltam semmit, de előzőleg azért csekkoltam, mit ír. Ott állt, hogy Pestre költözik, de akkor ezt nem vettem komolyan. Viszont — mint mesélte tegnap — szakítottak Ismeretlen Jótevőmmel, teljesen megdöglött a kapcsolatuk (mivel jó ideje kikapcsoltam a facebook-hírfolyamát, erről nem tudtam semmit).

Szóval jah, kedden utazik fel állásinterjúra.

Nem tagadom, kurva kellemes elégtételt érzek most, hogy NCore a fasz végére került. Egyrészt, mert NCoreura olyan fellengzősen tudta nekem anno mondogatni, hogy neki NCore az igazi, nem kell más, stb. — ahogy mindig mindent jobban tudott nálam, azt is, hogy én meg akarom-e dugni O.-t, vagy hogy depressziós vagyok-e. Egy dologra viszont tényleg kurva jól ráérzett — és ezt respektálom is, hogy anno elmondta nekem — hogy O. valakit rajtam keresztül akart megszerezni a közvetlen környezetemből. Úgy, hogy Ismeretlen Jótevőm azt se tudta, ki az a Wolf, pláne, hogy nekem egyáltalán van testvérem.

A másik, hogy — mint mindig — így végül nem közvetlenül nekem kell kinyírnom a barátságunkat' (ami megmaradt belőle).

De a legjobban annak örülök, hogy velem együtt O.-t is itthagyja. Ezzel gyakorlatilag a legnagyobb lépéshátrányom szűnik meg azzal a pinával szemben — hogy anno el tudta lopni tőlem a barátomat.

#ncore #ncoreura #ismeretlen jótevő #o #bipoláris #faszvagyokhátaztán #szociopata #június2

[oszodi-beszedeim]

Amikor teljesen beletespednék a boldogtalanságba, az egyetlen mentsváram, hogy ellátogatok É.H. tumblrjére, hogy az ő boldogtalanságából merítsek erőt. Szerencsére amit ott látok, az stabilan hozza az elvártakat.

#faszvagyokhátaztán #augusztus3

[oszodi-beszedeim]

Ncore meghívott a személyes blogjára. Szegénykém, szerintem még nem tudja, hogy a tumblrömről már le is tiltottam. Persze bele nem akarok akkorát rúgni, mint O.-ba. Csak kisebbet (az úgy pont engem is kellemes érzésekkel töltene el és annyira már ő sem venné fel). Elvégre valamikor a legjobb barátom volt. Meg igazából ő az, aki legkevésbé hiányzik, vagy hiányzott valaha is, szóval annyira nem is haragszom rá, inkább az emberi játszma hiányzik, a konfliktus.

Hiába, mindig találunk jobbat, szebbet. Ha valaki egyszer hibázik, utána már nem értékeljük, ha tényleg törődne velünk.

#ncore #bipoláris #tumblr #faszvagyokhátaztán #június2

[oszodi-beszedeim]

- Nem erre lakik valahol? Nem a rózsaszínben?

- Jah.

- De a csaj totál kábszeres lett, nem?

- Áh… (*túl szép, hogy igaz legyen…)

#o #faszvagyokhátaztán #szeretvevagyok #február2

[oszodi-beszedeim]

Ma Patrónánál ébredtem. Továbbra is elég menetrendszerűen mennek a dolgok – elfogadta a randimeghívásomat is, bár azt nem tudom, mikor megyünk el, mert a következő hetekben elvileg nem lesz egy szabad estéje sem.

Abszolút nem bánom, mert minél lassabban jutunk előre, annál lassabban jutunk el az ágyig. Látszik rajta, hogy nagy libidójú és ez eléggé aggaszt. Persze nagyon szép lány, számomra kifejezetten vonzó, csak éppen a vele való szex gondolata nem annyira vonz.

O. élete egyre inkább szétesik – legnagyobb megelégedésemre. Marihuánafüggő lett, annyira, hogy elvonási tünetei vannak. Szombat este ő is csatlakozott hozzánk a Cooltourban, meg a barátja, akivel épp a szakítás szélén vannak, elég szórakoztató volt Patrónával kézenfogva figyelni azt a drámát, amit levágtak. O. meg persze ilyenkor hozzám bújik, mintha nálam keresne menekvést, miközben nyugodt lélekkel összeken azzal a szarral, amit éppen kavar.

Ráadásul annak ellenére bújik hozzám, hogy előtte amúgy velem is összeveszett. Bevittem neki egy elég geci ütést (sajnos ide sem írhatom le, szürkezónás dolog...). Hatásosnak bizonyult, ki is viharzott pár percre. Aztán mindenki előtt az arcomba vágta, hogy mennyire szeretem kavarni a szart. Szerencsére annyira súlytalanul csapódott le az egész, hogy Patrónának sem tűnt fel. Persze O. később kettesben is árulkodott Patrónának, hogy 'úgy érzi, utálom őt'

– mintha még nem tudatosult volna benne, hogy ő az én Nemezisem, belőle indul ki minden és mindenki, olyan nekem, mint Jokernek Batman. Azt leszámítva, hogy ő is egy Joker.

Ezt az egész árulkodást persze Patrónától hallottam vissza, de túl jól játszom a szerepemet, ahhoz, hogy bármit is elhiggyen belőle . És persze ő még nem is ismeri az igazi énemet, csak annyit lát belőlem, ami tetszik neki, hogy egy orvos vagyok, aki 'udvarol' neki, szépnek látja...és aki annyira de annnnnyira aggódik a barátnőjéért.

Valahol mélyen amúgy ő ezt ugyanazért csinálja, mint én. Azért istápolja O.-t, mert szórakoztatja. Szórakoztatják a drámái, az impulzuszavara, a sírógörcsei. Miközben mentünk haza, végig arról mesélt, mennyire sajnálja O.-t, hogy ilyen sérült és ennyi problémája van, de a hangjában lehetett érezni, ahogy folyamatosan orgazmál. Mintha ugyanúgy élvezné a szarvihart, mint én, csak ő a kellős közepén, a Megmentő szerepében akar feltűnni. Én inkább a periférián meghúzódó Kaméleon vagyok, aki csak bosszút akar.

#patróna #o #emberijátszma #nagyfröccs #faszvagyokhátaztán #őszödi #lazafasza #december5

[oszodi-beszedeim]

– Jó èjt Manó, örülök, hogy kicsit lenéztél a tankönyvlapok közül. 😊

– Majd írj, de ne úgy, ahogy szoktál...!

– Tudod, majd megbeszéljük. 😈

– Gonosz vagy.

#emberijátszma #faszvagyokhátaztán #augusztus5

[oszodi-beszedeim]

Ma csináltam veled egy próbát. Olyasmit, mint Ismeretlen Jótevőm. De nem gondoltam volna, hogy ennyire ráharapsz a horogra. Belájkoltam Széplányka borítóképét, amin Te is szerepelsz. Erre persze rögtön felkerested az adatlapom és belájkoltad a profilképem. Majd pedig rám írtál, hogy ma este sétáljunk.

Nem akarok ebből nagy következtetéseket levonni. De azért fogok.

A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy eszedbe jutott, hogy egyáltalán létezem. Nem baj, ez maradjon is így. Jobb, mint amikor nekiálltál hisztizni nekem.

Igen, igazságtalan vagyok. Meg manipulatív. Kicsit játszottam egyet. Baj lenne? Szerencsére nem az én bajom.

#antimuszkanista #emberijátszma #faszvagyokhátaztán #július