oszodi-beszedeim

[oszodi-beszedeim]

Luna közelsége egészen mámorító. A bipolaritásomat nyilván nem tudta meggyógyítani és nem is fogja, ebből adódóan vannak napok, amikor – ha nem is kifejezetten sötéten látom, de – elbizonytalanodom kettőnkkel kapcsolatban. Tagadhatatlan, hogy nem vagyok szerelmes és már nem is biztos, hogy leszek – O. kiölte belőlem a szerelem minden illúzióját. Nem is érdekel, mert Lunával nem azért jöttem össze, hogy eljátsszam a mindent elsöprő Nagy Ő meséjét. Hanem azért mert benne látom a perspektivikus aszex társat. Ahhoz képest, hogy mindketten szexmentesek vagyunk, nagyon érzéki az a dolog, ami van kettőnk között. Több vonzalmat ébreszt bennem, mint eddig az összes 'love interest', akikkel összehozott a sors. És előtte jobban megnyílok, mint bárki előtt.

#luna #napsütés #április6 #aszexi

[oszodi-beszedeim]

Azt hiszem életemben először van az, hogy ténylegesen kötődöm egy barátnőmhöz. Olit nem számítom, soha nem is létezett. Az elmémet már sikerült arra átszinaptizálnom, hogy benne a kezdetektől fogva csak O. maradt, akinek Oli egyfajta hamis alteregója lehetett valamikor, amely alteregóról alig egy-két foszlány maradt meg. De Luna ezt a pár foszlányt is lassan exstirpálja belőlem. Anélkül, hogy egyáltalán tudna erről a valakiről, akit éppen erodál.

Luna számomra egészen különös módon romlatlan és persze tudom, hogy ez még a rózsaszín köd fázisa (bár vele már egyszer túl voltam ezen), de úgy érzem, vagyok már annyira kiégett és kérges, hogy ez a rózsaszín kevéssé tompítsa el az agyam. Valamennyire azért tompít. A csókjától például mindig mámorba esek, amiben az összes többi csók emléke megszűnik, én meg olyan leszek, mint egy szűzfiú.

Olyan ez nekem, mintha egy nagyon nagyon hosszú böjtölést követően jött volna el az advent. Nyilván ez még nem a karácsony. De valamerre haladok. Nem tudom merre, a fényt még nem látom. De nem a gödör mélyén fekszem és jelenleg nem az elmúlást várom. Hanem azt, amikor a következő hétvégét együtt töltjük.

#luna #csúcspont!!! #napsütés #cenzúrázatlan #április6

[oszodi-beszedeim]

El se hiszem. 8 hónapot kellett várnom, de visszakaptam Lunát.

Luna életem nagy lehetősége, minden téren megvan benne a perspektíva. Most már nem a Nagy Őt várom az üstökösszerű berobbanással. Csak nyugalmat szeretnék és egy jó szexmentes kapcsolatot egy szép lánnyal. Ő biztosan nem hibátlan és nem minden téren ideális, de a fundamentális pontokban az. Azokban hibátlan.

Ezért írom, hogy életem nagy lehetősége, mert benne minden lehetőség megvan, hogy kiszorítsa az életemből azt a vákumot, ami az emberijátszmákat vonzotta maga után.

Természetesen Ash ismét elkezdett red flagezni. De nem érdekel. Ha most Luna itt marad mellettem, akkor végleg kukázhatom Asht. És akkor talán a Tumblrömet is. Végre.

#luna #csúcspont!!! #napsütés #lazafasza #aszexi #április5 #őszödi

[oszodi-beszedeim]

Gasztroenterológia egyperces

– Ne kurvázzon engem! Ez kurvára bánt! Én nem vagyok senkinek a kurvája! Bárcsak lennék!

#klinika #egyperces #február6

[oszodi-beszedeim]

– Nagyon köszönöm a tanácsod, tényleg segített. 'Gyújtsd fel'...?

– Gyújtsd fel a hidakat. ☺️ És sózd be a földet magad mögött.

#ash #lazafasza #emberijátszma #részeg #január6

[oszodi-beszedeim]

A legutóbbi találkozásunk alatt Ash bejelentette, hogy felmond és el fog költözni az Egyesült Királyságba.

A helyzet az, hogy mostanság eléggé parkolópályára tettem őt és egyelőre ez jó lépésnek bizonyult. Valószínűleg érzelmileg Ash teljesen el van hanyagolva. Lehet, hogy az iráni faszija képes jól megdugni, de az is biztos, hogy közben sorvadozik mellette. Ha nem így lenne, nem mászna be azért a városba este 9kor, esőben, hogy vegyen nekem pizzát és gumicukrot, meg színházjegyet a Király Beszédére. Eleped azért, hogy bárkivel tudjon mélyebben beszélgetni.

Millióból egy az esélye, hogy ilyenkor ott legyen egy jóbarát, aki vált vele pár szót. Aki minimális érdeklődést tud mutatni. Aki nem a puncit látja benne. Elhiheted, hogy nekem egészen más kell belőle. Pontosabban: tőle.

Az igazság az, hogy nagyon kedvesnek kéne vele lennem az elkövetkezőkben. Most kéne nagyon-nagyon jól lehozni az igazán érzelmes jóbarátot. Nehéz játék ez. Kurva nehéz. Oli bizonyára sokkal profibb volt abban, hogy ráérezzen arra, hogy kell táncolni a vékony jégen, hogy ne szakadjon be, de azért őrizze meg a kellő törékenységét. Most nem szabad táncolnom, most kéne igazán hagyni Ash-t regenerálódni, közel vonzani. Azt hiszed, talán nekem nem megerőltető időt tölteni olyannal, aki (azt leszámítva, hogy kielégíti az egomat és perverziómat) semmit nem jelent?

De nem is akarok úgy tenni, mint aki olyan profi lenne ebben. Ez egy tanulási fázis. Петрушка is az volt. Olira inkább úgy gondolok, mint aki az alapokat az ügyetlen tanonc kezébe adta, hogy az kísérletezzen. Még csak nem is ő az innovátor, mert rajta kívül még rengeteg nő csinálja ezt. Neki egyszerűen csak megvan a külseje és a tehetsége, hogy ebbe a játékba csatlakozzon.

Nekem a külső nem adatott meg. Sem tehetséges nem vagyok. Az egyetlen nagy fegyverem, hogy rám nem hat a punci és már nem hatnak rám a másik (vélt/valós) érzelmei sem. Egy széparcú sráctól ugyan el tudok csábulni, de maximum egy 12 éves, tuttifruttiszagú hercegnő szintjén. Dugni nem fogok egyikkel se, valószínűleg már akkor sem, ha Manó szintjét hozná. De nem hozza. Azért titkon reménykedem. Úgy vettem észre, hogy amikor fennáll a veszélye, hogy bárkivel összegabalyodom, arra Ash különös módon ráfókuszál. Nyilván nem egy klasszikus féltékenységről beszélünk. Jelen esetben Ash kívánalma maximum az lehet, hogy ő legyen számomra az első. A legpótolhatatlanabb, a legkedvesebb. A legjobb barát. Egyszerű, gyarló emberi vágyak, tudod...vagy talán nem is annyira gyarlók. Ahhoz képest, hogy én azért reszketek, hogy lássam őt tönkremenni, egészen biztosan nem azok.

#ash #emberijátszma #őszödi #faszvagyokhátaztán #január6

[oszodi-beszedeim]

Most már őt is elkezdtem tudatosan büntetni. Amíg O. sérelmemre elkövetett dolgai nem lesznek számomra kellően ellensúlyozva, minden hozzám közel férkőzőt büntetni fogok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez 100%-ban tudatos, van benne zsigeri komponens is, egyfajta lényegi eleme a működésemnek. Olyan ez nekem, mint egyfajta ősbűn, ami generációról generációra száll, mindazon emberekre, akiket kicsit is megérint a szele (azaz, akik bármiféle párhuzamot mutatnak O. életemben betöltött szerepével, működésével, gesztusvilágával, csak érintőlegesen is).

#ash #cenzúrált #emberijátszma #őszödi #december6

[oszodi-beszedeim]

#tha patkányz #A38 #cenzúrázatlan #lazafasza #december6

[oszodi-beszedeim]

Hosszú lesz.

Azt hiszem, az egész Tumblröm a maga valójában írta le az O. féle embergépek működésének lényét. Ez az egyetlen történetszál, amiből semmit nem töröltem ki az évek folyamán, legyen az bármennyire nyálas, értelmetlennek tűnő, érvénytelen, vagy zavarba ejtő rám nézve. Mert retrospektíve minden az én álláspontomat igazolja O. működésére vonatkozóan.

Az egész bukásom valószínűleg abban áll, hogy én őt időben lelepleztem a tudatalattimban. Gyakorlatilag mindenről, amit anno róla írtam, ordít a redflag. Most. Mostani fejjel. Amikor ezt a fentit írtam, még nem értem a gödör aljára, csak félúton voltam lefelé és már ott volt a megoldás a tumblrömben.

Azt még nem tudtam, hogy tudatosan az öcsémet akarta megszerezni rajtam keresztül, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen beteg. De nem is lett volna szükséges megtudnom, már ott volt a személyére vonatkozóan minden, ami kell, feketén-fehéren. Le volt írva. Még ki tudtam volna kecmeregni, ha kicsit talán sebesen, karcosan is. Ki tudtam volna, ha lett volna bárki, aki olvassa a Tumblrömet és elmondja nekem, azt, amit én odaírtam a naplómba, hol a drogmámortól, hol az elvonási tünetektől kábultan.

A naplómat akkoriban leginkább egy-két, ilyen csöpögős szövegekre maszturbáló tinilány olvasgatta csak. Egyetlen közös ismerősünk volt, aki premier plánba látott mindent, beleértve a naplómat is, az NCore. De persze ez nem az ő felelőssége volt, hogy is lett volna az. Ekkor még jó barátnak bizonyult.

Róla nagyon nem is írtam eddig amúgy. Azt hiszem, ez az első alkalom, hogy egyáltalán előkerül a neve, amióta – kb. 4 éve – atomokra bontottam a köztünk lévő emberi kapcsolatot.

A megégésemet követő állásfoglalása és reagálása az, ami következtében egy egyszerű, kitaposott, szaros bakanccsá zsugorodott, amit bármikor tud az ember pótolni, ha a szükség úgy hozza. De a szükség sosem hozta úgy, sosem éltem meg a hiányát, azóta sem... Akkor sem, amikor O. kvázi 'elmarta' mellőlem a lényét (hogy is tudna hiányozni, amikor túl tudtam élni egy Oli-féle barát elvesztését?). Persze aztán Ncore kicsit bénán, hisztisen reagálta le azt, amikor rájött arra, hogy ez mivel járt, de tulajdonképpen ez az új, megfeketedett énemnek ez csak egy átmeneti, jóleső trippet tudott kölcsönözni, sok mást nem váltott ki belőlem.

—————

Ez az új énem azóta is szilárdan áll. Lehet, hogy ideig-óráig a Manóval való kapcsolatom ki tudott mozdítani belőle, de úgy tűnik, nem bizonyult sem elég tartósnak, sem elégségesnek. Még egy Manóval meg úgysem hoz már össze a sors többé. Később szereztem egy Oli-pótlékot, akit aztán el is dobtam, azóta pedig még egyet találtam – egy még jobbat/kívánatosabbat – akinek szintén képtelen vagyok megérezni a hiányát, vagy kötődni hozzá. Más szóval: ugyanúgy nem jelent semmit, ahogy senki és semmi más sem. Nos, ez az egyetlen dolog, amire NCore tényleg ráhibázott:

#őszödi #oli #o #ncore #miket nem találok a tumblrömben... #emberijátszma #repost #november6 #04:55

[oszodi-beszedeim]

– Azon gondolkodom, hogyan lesz egy fiúnak ilyen gyönyörű haja?

– Hát, ahhoz türelmesnek kell lenni.

– Türelmesnek kell lenni...amíg megvárod, hogy így megnőjön?

– Igen.

– Nagyon tetszik...ez a türelem.

#esti műszak #professzornő #október5

[oszodi-beszedeim]

Többször jártam már szürkezónában, de még sosem volt olyan, hogy élesben terepre mentem egy fegyveres bűnözőhöz. Ráadásul ma még előtte egy aszex lánnyal is találkozom, akitől szinte biztosan nem akarok semmit és az egész ismeretségünk a szürke ködbe vezet majd.

Rájöttem, hogy tulajdonképpen ezek a dolgok remekül maszkolják a depressziómat. Minden olyan dolog, amikor nem önmagam vagyok és szerepet játszom tulajdonképpen ilyen hatással van. Legyen az a lopott kocsim utáni 'magánnyomozósdi', vagy egy randi, amivel eldemózom, hogy még képes vagyok kötődni bárkihez. Lehet, hogy lassan jobban mozgok idegen bőrben, mint a sajátomban.

Lehet, hogy nincs is saját bőröm.

#bmw #szeptember5

[oszodi-beszedeim]

Egy hónapja nem írtam.

Miután Luna 'elhagyott', úgy éreztem, elvesztettem a történet fonalát. Most jutottam el oda, hogy annyi minden felgyűlt, hogy muszáj kiírnom. Nem is azért, hogy ventilláljak, hanem hogy egyáltalán lépést tartsak a történtekkel.

Most ami miatt írok, hogy belekeveredtem egy meleg kapcsolatba egy nálam 10 évvel fiatalabb fiúval, akivel kapcsolatban teljesen az az érzésem, hogy valamiből menekül. Valamiből, vagy valami elől – egy velem való kapcsolatba. De lehet, csak azért érzem így, mert most kivételesen nem előlem menekülnek, hanem az én irányomba.

"– Nem várok túl sokat egy másikkal való kapcsolattól. Az emberek egy idő után leszoktatnak arról, hogy bármiben is reménykedj.

– Én azért reménykedem benned."

Eléggé feszélyez amúgy, mert kissé pushy, majdnem annyira, mint Ungár. Vagy mint kb. bármilyen meleg, aki – velem ellenben – tényleg meleg és szexelni is akar. A srác konkrétan úgy lesmárolt, hogy azt hittem, mindjárt meg is akar lovagolni. De szerencsére 'csak' a nadrágomban turkált.

Úgy érzem, ahogy idősödöm és jönnek velem szemben az emberek, a red flagek nem hogy nem csökkennek, hanem egyre korábban buknak ki és egyre nagyobb mértékben.

Persze ez igazából csak nekem red flag. Egy normális ember teljesen alapnak gondolja, ha éjszaka 2-kor egy sötétített BMW bőrülésén a 'beszélgetés' esetleg magában foglalja a testiség bizonyos aspektusait is. Tudom én. De az évek alatt annyira aszexuális (sőt, lassan aromantikus) lettem, hogy nálam már egy ember puszta közeledése is red flag. Hiszen az egészségesek ösztönösen elkerülnek. Mostanra annyira deformált lettem, hogy talán már ösztön sem kell hozzá, elég csak kinyitni a szemüket és látni, hogy én nem mozgok kényelmesen a jelen rendszerben.

De ez valamennyire áldás is. Ha másban nem, leginkább abban, hogy Manó óta már senki elvesztése nem tud érdemben megérinteni, legalábbis érzelmi szinten biztosan nem. Luna esetén sem bánkódtam sokat, pedig Luna a legnagyobb kihagyott ziccere egész eddigi életemnek. Pontosan olyan aszexuális volt, mint én, szép külsővel, ráadásul tökéletes alapjául szolgált volna egy Ash 'ellen' folytatott szisztematikus emberi játszmához. Ehhez képest kifulladt abban, hogy egy rövid időre felpiszkáljam Ash féltékeny, egoista énjét. Persze ö sem hülye, az elsö meglepetésből felocsúdva rögtön visszaváltott a szokásos modorára, de a pillanat hevében egyértelműen látszott rajta, hogy szíven üti a dolog. Néha magam is meglepődöm, milyen kegyetlen és szemét tudok lenni.

Azt amúgy Ash nem is tudja, hogy Luna kitörölt az életéből. Az új srácról sem tud (akit meg én fogok kitörölni az életemből, csak még nem tudom, mikor). De nagyon érzi a csikicsuki húzásaimat és azt, hogy én a periférián tartom őt, nem egyszer vagyok kénytelen 'őszinteségi rohamokat' produkálni. Mert már csak nagyon nehezen tudom magamra erőltetni azt, hogy közeledő gesztusokat tegyek neki. Így marad az, hogy időről időre 'kirohanásaim' vannak arról, hogy valójában milyen magányos vagyok és mennyire nem tudja, mi zajlik bennem és mennyi sérülésem van. Az anyai ösztöneire apellálok, amit mindig előszeretettel hangoztat, hogy neki milyen erősek. És talán ez igaz is – onnan látszik, hogy ő még mindig anyáskodik felettem, pedig már módszeresen ki kellett volna irtania az életéből. De ő töretlenül ragaszkodik hozzám, jobban, mint Петрушка valaha. Pedig ő talán valaha még szeretett is. Talán én is őt. Talán Ash-t is. Talán.

A hangsúly az évek alatt egyre inkább a 'talán'-ra helyeződik, át az érzelmekről. Olinál még ez a szó fel sem merült. Aztán gyakorlatilag berobbantotta és most már mindenki egy nagy-nagy talán. Én magam sem tudtam ezen kívül semmit mondani szegény srácnak, akinek csak azért muszáj nevet adnom, hogy egyáltalán kontextusba tudjam helyezni a naplómban. És aki egyébként maga sem tudja, hogy meleg-e és mégis jobban közeledik hozzám, mint amennyire én valaha is fogok bárkihez. Előre sajnálom.

Vagy inkább nem. Nem tud már érdekelni senki. És senkinek a semmije. Különben is ő közeledett felém, mondhatni besétált az oroszlánketrecembe. Szegény, szegény srác.

#ares #melegsrác #ash #петрушка #luna #emberijátszma #faszvagyokhátaztán #04:25 #tinder #lazafasza #augusztus6 #fishing on orfű #koncert

[oszodi-beszedeim]

#clavia nord #július5

[oszodi-beszedeim]

Nem véletlenül hozom sokszor a parazita-gazdatest analógiát, amikor az emberi 'kapcsolataimról' írkálok. Gyakorlatilag semmivé foszlottam. Önmagamban nincsenek gondolataim, nincsenek hosszútávú vágyaim. Pillanatnyi percepcióim vannak, érzelmi fellángolásaim, meg primer szükségleteim. Egyedül még inni sem szeretek, pedig komoly dependenciám alakult ki a részegség irányába. Szándékosan nem az alkoholt írom, mert a legtöbb ilyen 'feketebárány' (alkohol/dohány/keménydrog/koffein) irányába repulzív vagyok és az alkohol sem kivétel, utálom, mint a szart. Engem maga a részegség állapota vonz, meg a kilengés. Mert akkor még érzek valamit. Csakis ezért nyúlok ezekhez a szarokhoz, semmi másért.

#fishing #koncert #backstage #őszödi #július5

[oszodi-beszedeim]

"Nem akarok előítéletes lenni, de vigyázz. Te egyszerűen túl jó ember vagy. Mondom...ha mi, a B***al korábban találkoztunk volna veled, biztos, hogy szerelmesek lennénk beléd. Te kicsit mániás vagy és olyan a szeretetnyelved, hogy adsz. És hát, aki arra fogékony...(...)...az könnyen rád tapad."

Asht eléggé szíven ütötte, hogy összejöttem Lunával. 'Hirtelen volt neki.' És ezt ő mondta, nem én projektálom.

Bevallom, Lunával kapcsolatban van pár red flag. Az édesapja alkoholista- és gyógyszerfüggő, ő maga Olanzapine-t szed, Gyermekként a Hit gyülekezetének tagja volt. Mind a gyülekezetben, mind otthon bántalmazták és korábban (nem is olyan régen) még voltak BDSM fantáziái. Ha csak a múltját nézem, gyakorlatilag visszaérkeztem a kályhához. Sőt, talán még mélyebbre mentem a kályhába.

De ha Lunát nézem, azt, amit most látok belőle, akkor egy egészen más dimenziót projektál nekem. Azt látom, hogy ő az első barátnőm, aki vonz. Jó megcsókolni és jól esik közel lenni hozzá. Imádom a mosolyát és a gyönyörű szemeit. Még azt is megkockáztatom, hogy valamennyire felébreszt bennem egyfajta szexuális vágyat, attól függetlenül, hogy nem akarok szexelni senkivel. Olyan nekem, mint egyfajta gyerekszerelem, egy múltidézés. Pontosabban inkább a múlt egy olyan szeletének a pótlása, ami tulajdonképpen nekem teljesen kimaradt az iskolás éveimből (Sz.F.-et nem számítom, ő sosem volt vonzó számomra). Tulajdonképpen Manó is pontosan ezt az aspektust képviselte, csak a meleg oldalról.

És ugyanakkor megijeszt. Van bennem egy nagy kettősség vele kapcsolatban. Egyelőre nem akarom a környezetemhez túl közel engedni, sem az ő környezetét túl közel. Azt szeretném, ha csak mi ketten lennénk, egy izolált buborékban. Egy menedék, ahol csak mi vagyunk és csak a jelenünk. Tudom, hogy a múlt visszavonhatatlanul beleégetett mindkettőnkbe olyan dolgokat, amelyek a tudatos és tudatalatti mechanizmusainkra nézve alapvetően befolyással bírnak. De talán ettől még túlélünk. Talán megérjük az első hetet. És ha ez sikerül, akkor talán a másodikat is. És hétről hétre talán szép lassan eljutunk az első hónapig. Nincsenek vele nagyon távlati terveim, mert minden hitemet elvesztettem már egy tartós párkapcsolatra vonatkozóan.

Azzal, hogy Lunát elvittem a Castelloba (ahová Ash nem jutott el velem) és szeretném elvinni a Rudasba (ahová Ash így csak másodikként jut el velem), sikerült Ash-t úgy felprovokálnom, hogy – nagyon kis időre, de – felszínre törjön belőle egy féltékenységi roham. A másik – számomra nagyon gyönyörködtető megmozdulása – az volt Ash-nek, hogy miután ködösen említést tettem Luna 'terhelő múltjáról' (konkrétumok nélkül) felvetette, hogy ezek okozhatnak később szexuális zavarokat, például ASZEXUALITÁST és ez probléma lehet majd.

😃😃😃

Szegény Ash. Gyakorlatilag beletrafált az EGYETLEN dologba, ami priméren közös pont bennünk és összehozott minket Lunával. Es ahhoz képest, hogy milyen közel van a valóság egy aspektusához, milyen rosszul értelmezi a dolgokat. Mert nem merül fel benne, hogy ami neki riasztó, nekem pont az kell.

Vagy éppen jól értelmezi és titkon sejti, hogy én aszexuális vagyok. Csak ki akarja provokálni belőlem a megerősítést.

#luna #szerelmusz #ash #emberijátszma #őszödi #lazafasza #napsütés #aszexi

[oszodi-beszedeim]

Még sosem voltam ennyire a csúcson.

Ha most nem csinálok valami nagy nagy farkashibát, akkor összejön egy aszex kapcsolat egy – amúgy elég vonzó – lánnyal. Emellett pedig eldemózhatom azt a perverz vágyamat Ash-el, hogy konkrétan berakom őt a második helyre. Leredukálom. Nem játszadozás szintjén, hanem komolyan. Persze továbbra is táplálni kell. Sőt. Mostantól sokkal kedvesebbnek kell lennem vele az utóbbi időben történtekhez képest. Csak a mennyiséget fogom csökkenteni.

A legszebb, hogy egy szava sem lehet. Elvégre ő is kapcsolatban van.

Még nem tudom, hogy nevezzem el. Különösebben nem 'izgalmas', nem tűnik ki a tömegből. Egy csendes, kicsit alternek tűnő, magának való, de szép lányka. Őt nem igazán szeretném a játszma aktív résztvevőjévé tenni. Egyszer-kétszer persze összeereszteném majd Ash-el, de ennek megvan az a veszélye, hogy Ash beleszivárog a közös terünkbe. Szóval egyelőre rejtegetném Lunát.

Luna, ez lesz a neve. ❤️

#luna #randii #aszexi #napsütés #ash #emberijátszma #őszödi #június6

[oszodi-beszedeim]

Elárulom...imádom azokat, akik olyanok, mint Ash...azt hiszik, hogy ők a minden. Közben meg...

ők a SEMMI.

#mesi #nagyon részeg #jagermeister #június6 #őszödi