#diákság | Explore Tumblr Posts and Blogs

keke-uton · 3 years

Text

Magdinál I.

szeptember 26

Első állomás: Malmö és Lund, pakolás és indulás, úton Rebével Magdihoz és rövidke kalandjaink Svédországban (első rész)

(nem olyan tökéletesen egyértelmű, de a kép alatt a kék "keep reading"-el nyílik meg a poszt).

Indulás és workaway

Indulás előtt, mint minden valamire való utazás előtt annyi dolgom volt, hogy ki sem láttam belőlük. Mindent kitalálni, elintézni, megszervezni – és ugye nem mellesleg pedig rengeteget dolgoztam augusztus-szeptemberben, hogy összeszedjek elég pénzt az útra. Mert azért lássuk be, skandináv országba utazni nem egy spórolós dolog… Valahogy összekapartam annyi pénzt, amennyivel szerintem kihúzom majd ezt a három hónapot. Egyértelműen ez lesz a legdrágább hely, ahol valaha jártam. Mindig megdöbbent milyen különbségek vannak a világon… Összehasonlításképpen Vietnámban a kedvenc szállásom Hoi Anban (azóta is szerelmem az a város) éjszakánként 1.370 Ft volt, gyönyörű kertre néző hatalmas erkéllyel, reggelivel és egy szabadon használható biciklivel (!) az árban. Ehhez képest egy éjszakára foglaltam Osloba szállást Airbnb-n, amit egy diáklány ad ki ’female solo traveller’-eknek, amivel nem mellesleg azonnal megvett. A szoba az ő szobájából nyílik és ugyan nagyon szép, de nagyon kicsi. Na ez 19.000 Ft volt egyetlen éjszakára.

Nem spórolni jövök, ez mondjuk az elejétől biztos volt. De szerencsére ugye a workaway alatt szinte semmire sem költök, szóval gyakorlatilag az olcsóbb, mint Pesten élnem, amikor meg várost nézek akkor meg majd sokat költök és pont. Ez van.

Gyors beszúrás arról, hogy mi az a workaway, hogyha valakinek nem lenne meg a koncepció. A www.workaway.info egy zseniális oldal és lehetőség, ahol leegyszerűsítve önkéntes munkát tudsz találni. Ez nem egy szervezet, az oldal célja mindössze annyi, hogy összekösse a keresetet a kínálattal. Emberek, akik utazni szeretnének és helyieknél lakni találhatnak olyan host-okat, akik szívesen fogadják őket. Általában heti 5 nap 5 óra munkáért cserébe kapsz ingyen szállást és ételt (az oldalon van egy éves regisztrációsdíj, de ennyi az összes költség). A munkák a lehető legkülönbözőbbek, voltam már így Andorra határában a hegyekben kerámiát festeni, Barcelonában egy anyukának segíteni rendben tartani a lakását, hogy ő több időt tölthessen az autizmussal élő kisfiával, dolgoztam egy néni kertjében és sétáltattam kutyát Valenciától nem messze, és tanítottam angolt Vietnámban.

Most Norvégiában mindenhol kerti- és házimunkákban fogok segíteni. Ha vasalni kell, vasalok, ha fát vágni, fát vágok, ha kerítést festeni, kerítést festek. Bármit. Cserébe pedig családtagként kezel engem egy-egy norvég család.

Pakolás

Nagyon szigorú listát írtam magamnak, hogy miket hozhatok el magammal, mivel bele kellett férnem az összesen 36 literes backpackembe, plusz egy kistáskába.

Amikor anno kiválasztottam az azóta is imádott backpackemet eleinte gondolkodtam, hogy 50 vagy talán akár 60 litereset kéne-e venni… Ezt a kérdéskört a boltban az eladóval elég hamar rövidre zártuk, mivel annyira kicsi vagyok és annyira rövid a hátam, hogy ezek a táskák egyszerűen nem jók rám. Ezeket a táskákat (meg úgy en bloc a világot) egészen egyszerűen nem rám szabták. Úgyhogy így történt, hogy 36 liternyi helyre kell mostantól minden hosszú útra összesűrítenem az életemet. Amúgy ez nem annyira nagyon kevés – ha az ember nem télre megy az északi sarkkör fölé… Síkabát, polár túranadrágok, kötött és polár pulóverek szépen kényelmesen elterebélyeszkedtek a táskám alján, nem beszélve a külsején lógó túrabakkancsról... Ezután jött a következő kihívás – ugyanis az utat nemcsak az önismeret és kalandvágy nevében hirdettem meg magamnak, hanem az illusztrációs stílusomon való munkáéban is. Úgyhogy következő lépésként 60 db színesceruzát, több sketchbookot, akvarellpapír tömegeket, festékek és filcek erdejét kellett bepaszíroznom. Ezek után még épp maradt annyi hely, hogy egy pár pólót az újonnan vásárolt szuperpraktikus rendezőimbe benyomorítsak és készen is álltam az útra.

Mivel ezt a táskát a repülőn fel kellett adnom, 10 kg alatt kellett maradjak annak érdekében, hogy ne kelljen a 9.500 Ft poggyász ár helyett 18.000 Ftt fizetnem. Hatalmas megdöbbenésemre ez szinte grammra pontosan sikerült is! Azt az egy apróságot leszámítva, hogy Magdi szülinapjára egy üveg gint vettünk, ami Rebénél volt és a reptéren szeretett volna a táskámba bújni. Tudtátok, hogy egy üveg Lidl-s gin több mint egy kilót nyom?! Ezt teljesen biztosra tudjuk, mivel Rebe megmérte hajnali 5-kor a reptéren. Kisebb rendezgetések után sikerült megúsznunk a ráfizetést és megindultunk.

Alig vártam, hogy Svédország felett repüljünk, mert életem egyik legszebb látványa volt, amikor Helsinki és amikor Stockholm fele repültem… Elképeszt, ahogy millió amőba formát vág a víz a szárazföldből. Emlékszem, hogy ahogy akkor bámultam ezt az elképesztő skandináv tájat, több mint 3 éve végleg eldőlt bennem, hogy egyszerűen el kell ide jönnöm huzamosabb időre. És eléggé jó érzés az, hogy most ez az álom válik éppen valóra…

Na, de ott tartottam, hogy zsongva vártam, hogy most is láthassam ezt a tájat, Rebének is ezerrel áradoztam, hogy majd figyelje meg mennyire csodálatos lesz. Na hát csak nem sűrű-vastag ködbe burkolózott egész Európa aznap reggel?! Megfosztott sajnos minket ettől a látványtól… Na majd egy másik repülőúton.

A repjegy Malmöbe pofátlanul olcsó. Az odarepjegy 3.500 Ft-ba került. Ellenben a rendkívül baráti repjegy árhoz hozzá kell már azonnal számolni az iszonyat drága reptéri transzfer. Bejutni Malmöbe, és onnan nekünk ugye tovább még Lundba busszal összesen fejenként 7.000 körül mozgott volna. Mivel a taxi kettőnkre leosztva csak picit volt drágább, viszont negyed annyi idő alatt juttatott el Magdihoz, a lustaságunk győzött és taxiba vágtuk magunkat. A taxisofőr elképesztően kedves volt, és mivel sugárzott rólunk a keleteurópai-csóró-diákság (még ha én már nem is vagyok az), kicsit olcsóbban vitt el minket Lundba.

Mikor megérkeztünk, Magdink egy 10 percig még nem tudott nekünk ajtót nyitni, így a kollégiuma elé letelepedve elegáns ebédelésbe kezdtünk Rebekával:

Mikor végre kicsapódott a nagy fekete-piros kollégium üveg ajtaja és kilépett rajta drága Magdink, csak annyival fogadott minket, hogy "na megjöttek a csóró magyarok”. És mi boldogan és csórómagyaron nevettünk együtt teleszájjal az alúminiumba csomagolt szendvicseink felett.

Aztán beköltöztünk Magdi kollégiumi szobájába (amiért amúgy annyit fizet, mint egy kisebb újonnan felújított belvárosi lakásért fizetne itthon). Magdi innen onnan kapart össze nekünk ágynak valót, de ez több, mint tökéletes volt.

Mivel volt egy nagy beadandója a napokban, amin dolgoznia kellett, ezért eleinte Rebekával csak kettesben róttuk Lund utcáit. Lund nagyon nagyon kedves város, nagyon tetszett mindkettőnknek. Rebe elhozta az analóg fényképezőgépét, amivel csomót fotóztunk, úgyhogy tűkön ülve várom, hogy majd előhívassa őket otthon. Igazából semmi kiemelkedően izgalmasat nem csináltunk, csak jártuk a várost, és be-beültünk egy-egy kávéra. Ez volt, amennyit megengedtünk magunknak anyagilag, és amit nem is voltunk hajlandóak megvonni magunktól. Itt tudom, hogy nem csak a magam nevében beszélek, és Rebeka is valahogy így van vele, de a jó kávé jó helyen nagyon fontos része lett az életemnek. A kávénak egészen kis arányban van felfrissítő szerepe számomra. Vagy legalábbis nem a testemnek van rá szüksége, hanem a lelkemnek. Beülni egy szép helyre egy jó (lehetőleg világos pörkölésű) cortadora, vagy egy jó jeges kávéra megnyugtatja a lelkemet. Ennek a hobbinak persze a pénztárcám már otthon sem örült annyira, de már egy jó ideje úgy döntöttem, hogy magasról teszek rá. Úgyhogy ezt itt sem voltunk hajlandóak elvenni magunktól és hatalmas örömmel élveztük az alaposan megválasztott kávézók kellemes kis kávéit.

Ezalatt a négy nap alatt igazán kedves volt az időjárás és úgy érezte, hogy minden ősszel lehetséges időjárás változatot szeretne bemutatni, nehogy lemaradjunk bármiről is, ezért a négy nap alatt létezhettünk gyönyörű napsütésben, hatalmas szélviharban, és durva jégesős-viharban is. Egy kicsit mindenből.

Ez a kép nem kifejezetten előnyös egyikőjükről sem, de annyira imádom ezt a képet, hogy márpedig csakazértis ide teszem, ahogy kabátban a szemerkélő esőben mi mindenképpen a kolesz erkélyen akartuk meginni érkezés után a kávénkat, bármennyire is szenvedtünk. Egyszerűen csak megmelengeti a szívemet ez a kép a babák szenvedő arcáról.

(folyt.köv.)

0 notes

kari-ka · 3 years

Text

Röplap no.02

Kedves Énekkarosok!

Újabb hét, újabb közilap! Ma egy ószövetségi részletet olvashattok, ami (nem titok), hogy az eheti, hétfői olvasmányok közt is ott van. Ez az előző számnál is így volt. Ez egyrészt sokkal kényelmesebbé teszi számunkra a választást, másrészt segít bekapcsolódni az Egyház közös imájába, Biblia tanulmányozásába.

Ezen kiadás olvasása után jó lenne, ha még esetleg nem tettük volna, hogy beemeljük saját imaszándékaink közé a szlovákiai diákság és Egyház vírushelyzet miatti állapotának javítását. Most ismét különösen nagy szükség van erre.

LECTIO DIVINA

Lectió

Jónás prófétához így szólt az Úr: „Kelj fel, és menj Ninivébe, a nagy városba! Hirdesd, hogy gonoszságuk már az égig ér!” Jónás el is indult, de csak azért, meneküljön az Úr színe elől. Lement Joppéba, ott talált is egy Tarziszba tartó hajót: megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarziszba utazzék velük az Úr színe elől. De az Úr szelet bocsátott rájuk, és nagy vihar támadt a tengeren. Hajójuk majdhogy össze nem tört, oly erős volt már a vész. Megrémültek erre a hajósok, és mindegyikük a saját istenéhez kiáltott. Tengerbe dobta mindegyik a hajón lévő holmiját, hogy azzal is könnyítsenek a hajón. Jónás eközben lement a hajó aljába, és mély álomba merült. A kormányos felrázta őt, és rákiáltott: „Miért alszol oly mélyen, kelj fel, és te is hívd Istenedet, hát hogyha éppen az az Isten gondol majd reánk, és nem pusztulunk el!” Majd így beszéltek a hajósok: „Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért minket ez a veszedelem.” Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Erre megkérdezték tőle: „Mondd nekünk, miért zúdul ránk e csapás? Mi a foglalkozásod és honnét jössz? Hol a hazád? Melyik néphez tartozol?” Ő így felelt: „Héber vagyok. Az Úr az Istenem, aki a tengert és a földet teremtette.” Megrémült erre mindegyik, és sorra kérdezgették: „Hogyan tehetted ezt?” Elmondta ugyanis, hogy ő az Úr elől menekül. Megkérdezték: „Most mit tegyünk veled, hogy megszűnjék a tenger háborgása ellenünk?” A tenger ugyanis egyre jobban háborgott. Ő így szólt: „Fogjatok meg, dobjatok a tengerbe! Így a tenger háborgása biztosan elcsitul körülöttetek. Mert jól tudom, hogy miattam szakadt rátok ez a nagy vihar.” A férfiak megpróbáltak úgy evezni, hogy partra jussanak, de mindhiába, mert a tenger csak egyre jobban háborgott. Ekkor az Úrhoz kiáltottak: „Kérünk, Urunk, hallgass meg! Ne vesszünk el emiatt az ember miatt! Ne háríts ránk ártatlan vért! Mert te, Uram, azt tetted, amit tenni akartál!” Azzal Jónást a vízbe dobták, és a tenger lecsendesült. Erre félelemmel telt el mindenki az Úr iránt: áldozatokat mutattak be az Úrnak, és fogadalmakat tettek. Az Úr pedig egy nagy halat rendelt oda, hogy az Jónást elnyelje. Három napot, három éjjelt töltött Jónás a hal sötét gyomrában. Akkor az Úr parancsára Jónást a hal kivetette a partra.

Jón 1,1–2,1.11Lk 9,46-50

Meditáció

Jónás próféta nem tudja egyszerűen felvállalni a küldetését. A küldetést, ami elkerülhetetlen. Az elkerülhetetlenségének szimbóluma, hogy Isten még azt az egészen felfoghatatlanul irreális megoldást is képes bevetni, hogy a hal gyomrában mentse az Jónás életét. Mert Jónásnak meg kell tennie azt, amire Isten meghívta!

Oratió

Istenünk, mennyiszer futunk előled! Futunk saját magunk elől is. Hiszen a kettő nem különbözik. Ami a Te akaratod, az a mi legbelső akaratunk is egyben. Légy velünk! Ragaszkodj hozzánk úgy, mint Jónáshoz ragaszkodtál! Ha menekülünk, inkább alázz meg minket, hogy amikor a hal gyomrából megszületünk, akkor majd ázottan, szomjasan és a túlélés esélyének apróságától halálra rémülten is, de hozzád térjünk vissza Atyánk!

Kontempláció

Urunk, most engedd a Te szemeiddel látni a világot. A járványt, az embereket, magunkat. Most csak nézzük a világ tengerét, ami szörnyű viharokkal tombol. Mikor csendesedik már a zaj? Tudjuk már, hogy minket is úgy szeretsz, mint Jónást szeretted. Szeretetből nem engedsz lankadni. Ezért bátran indulunk, mert meg kell tenni azt, amire meghívtál.

Az ifjúságért

Imádság

Úr Jézus Krisztus, világ Megváltója, te emberré lettél, hogy az életet teljes gazdagságában ajándékozd nekünk. Te velünk maradsz egyházadban az idők végéig. Azután teljesedik be Országod: az új ég és az új föld telve szeretettel, igazságossággal és békével. Ezért remélünk, ezért építünk, ezért adunk hálát neked.

Kérünk, áldd meg a világ valamennyi fiatalját. Mutasd meg magadat azoknak, akik keresésedben élnek. Rázd föl azokat, akik nem hisznek benned, és erősítsd azok hitét, akik megvallanak téged. Hadd kerekedjenek fel újból és újból, hogy hozzád menjenek, akárcsak a három napkeleti bölcs.

Tedd az ifjúságot egy új, a szeretet civilizációjának építő mesterévé, és a reménység tanújává a világ számára. Légy általuk közel mindazokhoz, akik szenvednek az éhségtől, a háborútól és az erőszaktól. (…)

Te Máriát Édesanyánkul adtad. Közbenjárására ajándékozz ezekben a napokban új erőt egyházadnak, amellyel a világban hitelesen tehet tanúságot rólad.

Ezért könyörgünk Urunk, Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

(A 2005. évi kölni Ifjúsági Világtalálkozó előkészületi imádsága, fordította: Dr. Pákozdi István)

Végszó

Köszönet, hogy elolvastad a heti Röplapot! Isten áldjon Téged, és legyen nagyon szép heted!

„Mert Jónásnak meg kell tennie azt, amire Isten meghívta!”

0 notes

startup-punk · 6 years

Link

na tessék.

miközben a diákság a “modern oktatásért” tüntet, addig az Economist is szépen beáll abba lassan, amit már az OECD is pedzeget, nálunk meg Palkovics és az EMMI szépen végigvisz: nem köll mégse annyi felsőoktatás skacok.

legalább a diákhitel-intézetek jól jártak közben

14 notes · View notes

nekemisvantumblim · 4 years

Text

TGM: Színjátszó logika - 444

Mondjuk én eleve ezt az egész tárgyalás dolgot nem értem. OV csak erőből ért, így a lemondás + egyetem foglalás a lehető legjobb döntés volt. Vagyis ha azt üzenik, hogy itt legfeljebb az üres épületet tudja megszerezni a Fidesz, mert se diák, se tanár nem fog ott maradni, akkor OV előtt annyi marad, hogy vagy teljesen elpusztít egy egyetemet vagy meghátrál.

(Kétségeim nincsenek afelöl, hogy mit választana, csakhogy ezzel egy értelmetlen pusztítást kellene magára vállalnia, ami végső soron mégis védhetetlen és nyitott módon kerülne az örökségébe.)

0 notes

lilcantina · 7 years

Text

CEU, Gender studies, fejlett nyugati ország, értelmiség,”Mi közünk hozzá?”

Elöljáróban leszögezem. Nem politizálok. Nem szimpatizálok egyetlen párttal sem, és nem is érint közvetlenül a CEU bezáratása körüli mizéria. Magyarország egyik vidéki egyetemén vagyok kvázi harmadéves hallgató. A lex CEU nem érint minket. Ma mégis megjelent az eseménymeghívó, néma szolidaritásra hívják a hallgatókat a főépület elé. Az egyetemünk az 1700-as évektől datálja magát. A hagyományaink a kulturális örökség részét képezik, és a hallgatóság páratlan összefogásra képes. A kívülről érkezőket nem ritkán meglepetésként éri ahogy a hallgatóság és az oktatói gárda egy frontot képezve áll fel egy ügy érdekében. Ma amikor megjelent az esemény, rá pár órára megjelent egy hozzászólás az oldalon. Az egyetemünkön nem rég létrehozott Ügyfélszolgálati és Tudásmenedzsment Központ Igazgatója szólalt fel. Miszerint a CEU ügy fel lett fújva, minket nem érint. Hogy a CEU kevés hallgatót vesz fel, és a féléves költségek jóval magasabbak, mint más egyetemeken. És hogy ha nincs közünk a CEU-hoz, akkor mire fel akarunk mi itt Sopronban szimpátiatüntetést tartani? És hogy ilyen költségek mellett akár Londonban is lehet tanulni. Ilyen hozzáállásmellet miért csodálkoznak az emberek, hogy olyan vonzó az a londoni söntéspult? Hogy menekül a fiatal? A hab a tortán nekem az, ebben a történetben, hogy a kommentek között, mint egy kegyelemdöfésként, vagy végső érvként az Igazgató Úr egy képet osztott meg a tüntetésről, az alábbi szöveggel: “ We're saving the Gender studies. Komolyan, ez olyan fontos???????“ Kedves Igazgató Úr, és mindenki más, aki a társadalmilag még nem túl széles körökben ismert Gender studies feleslegességével akarja takarni ezt az egész bűzlő kupac problémát. Egyrészt: a Gendeer studies fontos. Talán még soha nem volt olyan fontos, mint ma, amikor a fejlett nyugathoz tartozónak érezzük magunkat. Mert a “Gender studies arról szól hogy ilyen fajta buzik vannak, nekem azt minek kell tudnom?” fajta hozzáállás miatt nem kerül előtérbe az a haszon amit hoz. Másrészt: mint egyetemi dolgozó, tanár, értelmiségi, ha csak ennyiről is szólna a Gender studies, amennyit egy tájékozatlan ember belelát, akkor is, nem az értelmiségnek kéne példát mutatni elfogadásból, toleranciából? Szociális érzékenységből? Kedves értelmiségiek! Ilyen hozzáállással akartok elfogadó, integrált társadalmat létrehozni? Ilyen hozzáállással kinevelni egy elfogadó társadalmat? Ha az egyetemeken ilyen példa áll előttünk, hogyan fejlődjünk fel a nyugathoz? Tudom, ha a diákság feláll és megmozdul, az ijesztő. Tudom, nem én kiáltok, a föld dübörög. Tudom, mi csak diákok vagyunk, akik jönne, tanulnak, elmennek. Mi nem maradunk itt örökre. Mi nem értünk a politikához, a pénzügyekhez, a felső vezetéshez. De ez nem jelenti azt, hogy nem tudjuk mi a jó nekünk. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnénk jobban, jobbat tanulni. Vagy csak egyáltalán tanulni. Tessék nyugodtan megijedni. Tessék nyugodtan ágálni a fiatalság ellen. Tessék próbálkozni. Igen, mi itt csak némán szolidarítani szeretnénk. De akkor sem lehet befogni a szánkat. Nem lehet elnyomni a hangunkat. Hahó! Mi vagyunk a jövő! Figyeljetek ránk!!!

#CEU #Gender studies #társadalmi ézékenység #szociális érzékenység #felhúzták az agyam #értelmiség #egyetem

3 notes · View notes

nemzetinet · 7 years

Text

Csillogó szemű fiatal, független civilek Orbán ellen I. rész

A baloldal elég súlyos átszállót kapott 2010-ben a korábbi évek kormányzati teljesítményéért.

Teljesen világos volt, hogy amit mondanak, az nem számít, annyira hiteltelen és súlytalan lett az akkor még néhány kegyelmi pillanatig egységes MSZP. Ebben az új helyzetben ki kellett találni, hogy ki fogja átadni a továbbiakban a progresszív nyugati gondolatokat a magyaroknak, ráadásul a pártkasszát elnézve, költséghatékony megoldást kellett találni. Előkeresték hát a balliberális véleményformáló körök környezetében így vagy úgy sertepertélő fiatal rokonokat, ismerősöket, akikből egy Facebook-csoport megalapításával azonnal „forradalmárt” lehetett faragni, ráadásul így az egész ingyen volt.

Az újhullámos kormánydöntők gittegyletei nem ritkán agresszívek, de az erőszakosságuk az őszinte gyűlöleten kívül azt is célozza, hátha egyszer keményebb rendőri fellépésre kerül sor. Akkor aztán rögtön fel lehet venni az áldozatpózt, és idecsődíteni azokat a sorosista kollégáikat külföldről és belföldről, akiknek nem az utcai rendbontás, hanem a felhőtologatás a feladatuk, a demokráciák, a korrupció, a sajtószabadság és hasonló megfoghatatlan fogalmak miatti aggódással, valamint Magyarország ezek szempontjából való minősítgetésével.

4K!

Legyen mindenkinek jó, és mindenkit érdekeljen a demokrácia! – nagyjából ezt akarta a kirúgott egyetemistákból, romkocsmában szódavizet rendelő és a vécében stikában füvező fiatalokból verbuválódott Negyedik Köztársaság Mozgalom. Rendkívüli módon emlékeztet ez a szándék az olyan nagyszerű társadalmi kísérletekre, mint például a kommunizmus: ha nem lenne az a fránya nép, amely nem okvetlenül vágyik az olyan típusú segítségre, amilyet az elszánt mozgalmárok kiötölnek számára, működhetett is volna.

Igazán, csak még egy esélyt annyira megérdemelnének már.

Így gondolta ezt a Korvin Ottó 1919-es népbiztosra megszólalásig emlékeztető Istvánffy András csapata is. Ők elővigyázatosan már akkor elkezdték törni a majdani utat, amikor még nem következett be, csak borítékolható volt a baloldal iszonyú 2010-es sorsa.

A 4K! sokat közösködött a Millával, mígnem meg is előzték Juhászékat a párttá alakulással. Aztán a választásokon szerzett 1784 szavazat hatására belátta a 4K!, hogy ez a pártpolitika mégse annyira nekik való, mint a matricaragasztgatás, és 2016-ban ismét mozgalommá szelídültek vissza. Az Együtt pártot elnézve, végülis becsülendő ez a realitásérzék.

Milla és Szolidaritás Mozgalom

A Milla abban különbözik a többi kormánybuktató mozgalomtól, hogy erre legalább sokan emlékeznek. Alapítója, Juhász Péter 2010 végén hirdette meg a Facebookon a tervezett, de örök vágyálomnak megmaradó egymilliós tömeget a sajtószabadságért, amely már akkor is pont úgy meg volt szűnve állítólag, mint most, pedig még létezett a Népszabadság.

A következő évben többször tüntetgettek, egyre csekélyebb érdeklődés mellett, mígnem váccpáör… Hogy is hívták azt a feminista lányt, aki egyre rövidebb hajjal igyekezett belecsúnyulni az ideológiai közegébe? Ő Karsay Dorottya, aki néhány hétre popsztár lett, majd néhány hétre újra. Először az derült ki róla, hogy mérsékelten bírja a magyar nyelvet, hiszen ő már inkább a progresszív angolt beszéli, majd ő volt a Milla Nem tetszik a rendszer tüntetését beharangozó, borzasztóan ingerlő videójának fő arca.

Az az érdekes, hogy az összes, csillogó szemű fiatalokból álló civil szervezet azóta is az egész rendszerváltás utáni politikai elitet küldené feledésbe, de valahogy mindig úgy alakulnak a dolgok, hogy egytől egyig összeboronálódnak az MSZ(M)P–SZDSZ kiterjedt értelmiségi-művészi holdudvarával.

Aztán utóbbiak valahogy mindig felbukkannak a fiatalok mögött tanácsadóként, sőt a Nem tetszik a rendszer videóban tömegszaporítóként is megjelentek, hogy ne csak fogatlan cigányok szájáról olvashassuk az üzenetet.

Amikor már zavaróan elfáradt az egész Milla-történet, akkor alternatív köztársasági elnököt választottak a megbízatását befejező Sólyom László helyett. A kabaréba illő választáson végül az elmebaj határozott jeleit mutató Bartos Cs. István, valamint a rapdivatból már kiment, ezért baloldali aktivizmusba menekült Dopeman közül utóbbi lett a győztes. Ezzel elnyerte a jogot, hogy ő képviselje a Milla értékeit a nyilvánosság előtt, és ő élt is a lehetőséggel: 2013 szeptemberében egy következő tüntetésen teátrálisan ledöntötték Orbán Viktor hungarocellből megformált szobrát, majd az alternatív államfő gyermeki élvezettel rúgott bele a szobor letört fejébe.

Mindezt azonban megelőzte még 2012. október 23-án a legfontosabb millás tüntetés, amelyen már a 2014-es újabb Fidesz-KDNP kétharmadra hangolva, bevetették a korábban hónapokon át ígérgetett csodafegyvert. A baloldali szimpatizánsok az ígérgetés hallatán minimum egy Horn Gyula szintű nagyágyút vártak, de a színfalak mögül csak a színtelen-szagtalan Bajnai Gordon perdült elő az ő Haza és Haladás Alapítványával, és rettenetesen szürke, technokrata modorban megpróbálta eljátszani a messiást.

Az Együtt 2014 választási mozgalomból hamarosan párt lett, a Milla 2014-ben megszűnt, mivel tevékenységét gyakorlatilag áthelyezte a pártba, és magába csatornázta a még jelentéktelenebb, de hasonlóan agresszív Szolidaritás Mozgalmat is.

Közvetlenül ezt megelőzően átkapcsoltak makákóüzemmódba, és mindenre felmásztak, ami eléjük került. 2013 végén még tagadták, hogy ők másztak fel a Fidesz-székház erkélyére, de a következő év elején már az identitásukat vállalva és szovjet zászlóval tértek vissza a székházerkélyre, majd következett a Sándor Palota erkélye, de halált megvető bátorsággal megostromolták a budavári Mária-szobrot is. Azt hitték, hogy ha mindenhova felmásznak az aktivistáik, az bármit hoz majd a választáson, de az ötlet csak a későbbi ligetvédőknek tetszett meg, a válsztópolgároknak nem.

Az Együtt – A korszakváltók pártjának exciviljei végül a 2010 előtti korszakkal összefogva támogatják azóta is jelenlétükkel a Fidesz-KDNP-kormányt. Az exmillás Juhász Péter megbízhatóan és kitartóan szemlélteti az ellenzék agresszióval palástolt nyomorúságát, a Haza és Haladásból megörökölt szerencsétlen Szigetvári Viktorról pechjére erősen lerí, hogy élete hibáját követte el, amikor Gyurcsány hónaljából kilépett a nyomasztó nyilvánosság elé, a volt szolidaritásos Kónya Péterre pedig utánunk most mások is rágúgliznak, hogy tényleg még mindig képviselő-e. Bajnai amilyen unalmas, annyira nem ostoba – le is lécelt hamar ebből a reménytelen brigádból.

Hallgatói Hálózat

A magyar felsőoktatás lényegi alapja hosszú ideje változatlan, viszont ma már korszerűbb eszközökkel vértezi fel a diákokat mindazokkal a készségekkel, és hozzáállással, amelyekre szükségük lehet a 60-70-es évek Magyarországán. Az Orbán-kormány megpróbált belenyúlni ebbe a megcsontosodott rendszerbe, amely senkinek sem jó, amelyet senki sem szeret, de amelyben senki sem akar egy millimétert sem engedni a saját kis privilégiumaiból. Pedig igazán nem volt erőszakos a beavatkozás, mindössze azt célozta, hogy sokkal kevesebben lébecoljanak az egyetemek campusain, éveken át azon gondolkodva, mit is kezdjenek majd magukkal.

És ugyan mindenki számára világos, hogy iszonyú túlkínálat van kommunikátorokból, közgazdászokból, jogászokból és bölcsészekből, miközben mérnökből, de még szakmunkásból is égető a hiány, ez remek alkalom volt egy újabb rikoltozás megkezdésére elsősorban a kommunikátorok, közgazdászok, jogászok és bölcsészek számára. Princz Dani nevére ma már kevesen emlékeznek, de a hangja valószínűleg ismerősebben cseng, hiszen összetéveszthetetlen orgánummal kezdett el nyilvánosan érteni a világon mindenhez.

A nagyra felfújt és csillámpapírba csomagolt semmi ékes példája volt a Hallgatói Hálózat.

Egy gazdag amerikai üzletember érdekeltségei alaposan ellátták őket külföldi tanácsadókkal, bizonyára az ő hatásukra lendültek bele annyira a tengerentúlon akkoriban fénykorát élő „occupy” életérzésbe. A Szabadság-hídon óriási hadműveletbe kezdve, végül minden idők legröhejesebb hídfoglalását hozták össze.

Később lényegében az ott dolgozó tanárok biztatására, halált megvető bátorsággal megszállták az ELTE médiaelméleti tanszékét. Csakhamar kiderült azonban, hogy leginkább lógni akartak, hippi jelszavakat felírni a táblára, zenét hallgatni, meg margarinos kenyeret majszolva piknikezni a nagyelőadóban.

Aztán csak úgy csendben vége lett, pedig olyan, teljesen független szakértők támogatták őket, mint az MSZP-s Braun Róbert, valamint Ferge Zsuzsa, György Péter, Heller Ágnes és Vásárhelyi Mária nevével fémjelzett Oktatói Hálózat, illetve- Magyar Bálint és Tamás Gáspár Miklós Hálózat a Tanszabadságért nevű egylete.

Kormányt ez sem tudott buktatni, de elérte, hogy megmaradjon az egyetemeken a létszámában és képességeiben is rendkívül felhígult diákság.

***

Tiszta Kezek Mozgalom

Még 2011 decemberében, egy elég bénán kivitelezett, öncélú retusálás remek alkalmat adott az éppen átalakítás alatt álló közmédia balliberális dolgozóinak a tiltakozásra. Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka a mártírrá válás szándékával ment ki éhségsztrájkolni a munkáltatójuk épülete elé, de csak simán kirúgták őket, ami a siránkozó ballib holdudvaron kívül nem is igazán érdekelt senkit.

De ők nem adták fel, hamarosan teljes favellatábort hoztak létre, amelyről csak úgy sugárzott az igénytelenség.

Lakói egészen arcpirító módon követelőzve kilincseltek támogatásért, külön megjelölve, hogy éppen vizet, gázpalackot vagy ételt kérnek. Felemelő pillanat volt, amikor Demszky Gábor céklalevest hozott nekik, ekkor tudtuk meg, hogy a leves és a gyümölcslé nem számít bele az éhségsztrájkba. Talán még egy kis hagymás rostélyos is belefér néhanapján. Naponta. Néhanapján.

Nem nagyon megfogható a pillanat, mikor ért véget a közérdeklődést teljes mértékben nélkülöző éhségsztrájk, ahogy azt sem, mikor alakult át a magáról minden kormányellenes fellépésen béna szelfiket a Facebook-oldalára feltöltő Nagy Navarro egyszemélyes mozgó demonstrációjává, de egy-egy vicces dolgot azért hagyott maga után.

A szelfik mellé írt lázító szövegeiben hemzsegő helyesírási és ragozási hibák nyomán elsőként az merült fel joggal bárkiben, hogy mit keresett ez az ember egy olyan munkahelyen, ahol elvileg kell tudni írni. Ám a szelfijeinél is emlékezetesebb a hatalmas műesése, amikor nem bírta tovább, hogy senki sem bántja, így elébe ment az eseményeknek. Latin focistát megszégyenítő mozdulatsorral és ordítással esett össze a biztonsági őrök között, amire megkapta a jogos jutalmát: helyben kiröhögték.

A Tiszta Kezek Mozgalomra ma már teljes joggal nem emlékszik senki, azonban a későbbi ellenzéki „civil” megmozdulások archetípusaként olyan hagyományokat teremtett meg, mint a lehetetlen elnevezés, a maroknyi elszánt gyűlölködő táborozása a vágyott hippikoszban, a minden más kormányellenes megmozdulásba is belefolyás, továbbá kamuatrocitások megrendezése, amelyekkel az „erőszakos” kormány ellen próbálják hangolni a közvéleményt. Először Nagy Navarro Balázs esetében tették fel hétköznapi emberek a költői kérdést:

Ha évek óta éhségsztrájkol, akkor miből él?

Ugyanezt a kérdést azonban sosem tették fel a külföldi média képviselői, akik valami rejtélyes módon mindig értesülnek, és nagy érdeklődéssel fordulnak az egy-két tucat embert érintő, és még a magyar lakoss��g számára is ismeretlen megmozdulások felé.

(Folytatjuk)

www.tutiblog.com

Csillogó szemű fiatal, független civilek Orbán ellen I. rész a Nemzeti.net-en jelent meg,

1 note · View note