kari-ka

[kari-ka]

Röplap no. 08

Kedves Énekkarosok!

Ma kevesebb elmélkedést és több adventi történetet találhattok a röplapban. Az evangéliumi szakasz mellé a szokásos, magunk által fogalmazott gondolatok helyett szépirodalmi szövegekkel készültünk.

Napi evangélium

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.

Mt 1,18-24

Adventi történetek és versek

Fekete István: Roráte

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.

Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak. Néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni. Ámbár hiszen sár van mindenütt. Az ég még sötét. A tegnap gondja, mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs.

A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is meggyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok égi Magasok!”

Mise végére egészen bemelegedett a templom, szinte otthonos lett. Legalább is így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte ezt Hosszú Illés is ugyanonnan. Ámbár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, aligha érezték volna, nagy harag volt ugyanis a két öreg között. Kitartó, régi harag. Formája sem volt már, nem is emlékeztek, ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.

És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás, hát csak ülnek tovább, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást. De egyébként is ráér. Félszemmel odapislant Mátéra, hogy alszik-e már, mozdul-e már, de Máté nem mozdul. Amilyen kutya, konok ember volt világéletében, azt várja – gondolja Illés – hogy én menjek előbb. De abból nem eszel! Pedig már a gyertyát is eloltotta a dékán. Azaz a harangozó, szóval a sekrestyés. Azután: csend.

Illés gondol erre, gondol arra, állát behúzza a meleg nyakravalóba és a szeme szép lassan lecsukódik.

– Nem! – ijed meg. – ezt igazán nem szabad – s Mátéra néz, aki úgy látszik elaludt.

Hö-hö-hö. Ez hát a híres? – mosolyodik el magában. Pedig három évvel fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégis csak fiatalabb. Aztán meg, milyen sárgák a fülei. Na, akár a halotté.

Uram Isten! Csak nem lett vele valami?

Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendben odamegy Mátéhoz, és kicsit borzongva megérinti a vállát.

– Hallod-e, te! Máté!

Máté felhorkan:

– Hö?! Mi? – és néz Illésre, mint a csodára.

– Te vagy az, Illés?

– Én hát. Hát mondok megnézlek, mert olyanformán ültél, hogy …

És nézi egymást a két öreg.

A templomban meleg csend, a kőszentek elmosolyodnak.

– Kicsit megszédültem – hazudja Máté. De áhítattal. Mert tele van a szíve. Szereti most Illést így közel látni. Már elmúlott.

– Há no! Hál Istennek, akko menjünk.

És egymás mellett kicsoszognak a templomból.

Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel egy pufók kis angyal Szent Péterre, ahogy az ajtó becsukódott. Olyan meleg lett a szívem egyszerre.

Két ember kibékült – mondja a főszent. És melegen sóhajt.

– Hjaj! Csoda! – suttogja a kis angyal.

– Hát bizony. A mai világban …

– És most mit csinálnak?

– Nézz utánuk, fiam.

A két öreg közben Illés háza elé ér. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.

– Gyere be, Máté, rég voltál nálunk – mondja Illés. Lángost sütött a lányom…

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:

– Mi az a „lángos”, Szentatyám?

A toronyban ekkor hetet ütött az óra. S e földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon

Klaus Hemmerle: Emberré lenni azt jelenti, gyermekké lenni

Emberré lenni azt jelenti, gyermekké lenni. Ádám és Éva óta nincs kivétel ez alól. Az emberré válás útja a gyermeken át vezet.

Ez Isten saját útja. Isten Fia azáltal lett ember, hogy gyermek lett. Hozzá tartozunk, ha befogadjuk barátait, a gyermekeket, és ha gyermekekként befogadjuk Őt magát.

Csak, aki gyermekké lesz az megy be Isten országába.

Egyszerűnek, őszintének lenni, képessé válni együtt szenvedni, együtt örülni. Mások ajándékát elfogadni és magunkat ajándékozni.

A gyermek – gyógyír a beletörődésre, a számítgatásra, az egoizmusra és a kilátástalanságra.

A gyermek, aki életet és életteret vár tőlünk.

Gyermek a bölcsőben, aki meghív, hogy Vele együtt emberek legyünk és Tőle isteni életet kapjunk.

Záró gondolatok

Köszönjük, hogy elolvastad az eheti Röplapot! Melegséggel tölti el a szívünk a tudat, hogy itt vagyunk egymásnak. Ahogyan azt mindig írjuk: jó, hogy vagytok! Hála Istennek, ezért!

További tartalmas adventi készülődést kívánunk!

[kari-ka]

Röplap no. 07

Kedves Énekkarosok!

Ma a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe van. Szeptember 8-án ünnepeltük Szűz Mária születését. Most, két hónap elteltével, de azonos dátumon az angyali üdvözletről olvashatunk az evangéliumban. Mária itt mond igent a meghívásra az istenanyaságra.

LECTIO DIVINA

Lectió

Abban az időben:

Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.

Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!

Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”

Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”

Ezután az angyal eltávozott.

Lk 1,26-38

Meditáció

Gábor angyal látogatásáról nagyon tényszerűen és tömören fogalmaz az evangélium: „Isten elküldte Gábor angyalt” … „Az angyal belépett hozzá és így szólt”. Ez számunkra nem a megszokott közlési stílus. Hol marad a homály? Hol marad a szenzáció? Az evangélium persze nem törekszik arra, hogy lenyűgözzön. Istennek minden megnyilvánulása természeti törvények természetességével zajlik. Az angyali köszöntés is a lehető legtermészetesebb megállapításként hangzik: „kegyelemmel teljes”, „Az Úr veled van!”, „Áldottabb vagy te minden asszonynál!”

Ezek a trivialitásként közölt állítások nem ébresztenek kételyt Máriában? Hitelesnek bizonyul az angyal? Itt nincs szó arról, hogy milyen alakban jelent meg az angyal, ez az emberek számára egyébként félelmetes és hatalmas lény. Nem a megjelenés számít, hanem az, hogy Mária tudja, hogy Isten küldte hozzá a követet. Így lesz hitelt érdemlő Gábor szava.

Mária megkérdezi: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Ezek sem a kétkedés szavai a részéről, hanem egy érett ember szavai, akinek egy döntés előtt meg kell ismerkednie a választásának részleteivel. Így mond igent arra, hogy a Megváltónk anyja legyen.

Oratió

Mária, égi Édesanyánk! Imádkozz érettünk! A Szentlélek növelje bennünk a szeretetet! Te példánk vagy abban, hogyan kövessük Isten akaratát. Azt az akaratot, ami a mi személyes életutunk legszebb verziója. Hálásak vagyunk, amiért tanítasz minket az életszentségre. A nehézségek közt is jó Rád gondolnunk, Mária. Nem hagysz minket cserben, bármin is megyünk keresztül. Mindig tudunk Hozzád fordulni.

Kontempláció

A Szentlélek segítségét kérve elhatározzuk, hogy igyekszünk megtenni azt, amiről bebizonyosodik számunkra, hogy helyes.

Bármilyen munka előtt

Isten, ki engem a semmiből megteremtve a te gazdagságod munkájának elvégzésében ilyen kimagasló fokra emeltél a földön, segíts meg, hogy semmit se tegyek magamért, akinek érted kell élnem és dolgoznom.

Fiúisten, ki leszálltál a földre, hogy az Atya munkáját beteljesítsd, végezd ezt el bennem is, hogy amit segítségeddel megteszek, általad és benned az ő dicséretére és dicsőségére szolgáljon.

Szentlélek Isten, a megfoghatatlan Szentháromság egysége, irányíts, kormányozz, világosíts meg engem, hogy mindazt illően megtegyem a földön, amit az Atyával és Fiúval való egységben elhatároztál a mennyben.

II. Rákóczi Ferenc

Végszó

Köszönjük, hogy végigolvastad az eheti Röplapot! Büszkék vagyunk rátok, hogy kitartotok a mostani nehéz járványhelyzetben is! Gondolunk rátok.

Kísérjen Isten áldása!

[kari-ka]

Röplap no. 06

Kedves Énekkarosok!

Visszatértünk! Amióta el lettetek hanyagolva közilap szempontból már ránk is köszöntött az advent. Emiatt persze senki se érezze azt, hogy lemaradt valamiről! (Elég, ha a szerzőket nyugtalanítja a dolog.) Sőt, csak most kezdődik igazán! Igyekszünk az adventi hangulatot erősíteni. A készülődés, várakozás és ünnepi hangulat meg fog jelenni a lectióban is.

LECTIO DIVINA

Lectió

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.

Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.

Mt 4,18-22

Meditáció

Jézus most munkatársakat toboroz. A történet ott veszi fel a fonalat, hogy meglát két testvért. Mi azonban most valamennyivel korábbról szemléljük az eseményeket. A halászok épp kivetették a hálóikat. Már javában folyt a munka. Krisztus csak ekkor ér oda. Megszakítja a teendőik végzését. Ők a hívást hallva követik. Nem szól a történet arról, hogy pontosan hogyan fogadták az ajánlatot. Mennyire döbbentek meg Jézus szavait hallva. Annyit érzünk, hogy nem kellett őket sokat győzködni. Ekkor még igen fiatalok voltak a tanítványok. Korukhoz híven, fiatalos lendülettel indultak Krisztus után.

Oratió

Drága Jézus! Most ismét Előtted állunk. Elolvastuk, miként szólítottad meg a halászokat, és tetted őket tanításod hirdetőivé. Most adventben készülünk a te megváltó munkád földi kezdetének megünneplésére. Ébernek kell maradnunk, hogy mindig meghalljuk, ha te hívsz minket. Milyen óriási misztérium, hogy Simont, Andrást, Jakabot és Jánost megszólítottad, és ők követtek. Hálát adunk, amiért nem felejtkeztünk el arról, hogy minket is meghívtál. Igaz, hogy sokszor nem vagyunk képesek, hogy zokszó nélkül lássunk feladataink végzéséhez. Van, hogy inkább elfutunk a teendőktől. Elbújunk a nehézségek megélése elől. Bízunk viszont abban, hogy végül mindig sikerül felidézni a Te hívásod. Segíts minket, hogy ne távolodjunk, hanem most adventben egyre inkább közelebb kerüljünk a kis Jézus bölcsőjéhez. Már várjuk a találkozást a kisdeddel!

Kontempláció

Ma ismét tanítottál minket Urunk. Köszönet ezért! Megpróbálunk nyílt szemmel és füllel járni az elkövetkező héten, hogy ha szembe jössz meglássunk, és ha szólítasz meghalljunk. Szentlélek, kérünk, hogy áldásoddal foganatosítsd az elhatározásunkat!

Bármilyen munka előtt

Isten, ki engem a semmiből megteremtve a te gazdagságod munkájának elvégzésében ilyen kimagasló fokra emeltél a földön, segíts meg, hogy semmit se tegyek magamért, akinek érted kell élnem és dolgoznom.

Fiúisten, ki leszálltál a földre, hogy az Atya munkáját beteljesítsd, végezd ezt el bennem is, hogy amit segítségeddel megteszek, általad és benned az ő dicséretére és dicsőségére szolgáljon.

Szentlélek Isten, a megfoghatatlan Szentháromság egysége, irányíts, kormányozz, világosíts meg engem, hogy mindazt illően megtegyem a földön, amit az Atyával és Fiúval való egységben elhatároztál a mennyben.

II. Rákóczi Ferenc

Végszó

Köszönet azért, hogy vagytok! (Egyébként ki olvasná ezt? 😊) Várjuk a következő személyes találkát.

Legyen szép hetetek! Kísérjen Isten áldása!

[kari-ka]

Kedves Énekkarosok!

A mai (2021. 11. 8.) evangéliumi szakasz Szent Lukács könyvéből származik. Most nem írtunk elmélkedést, viszont készült egy zongoradarab, ami talán pótolja a szavakat.

LECTIO DIVINA

Lectió

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz:

„Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!

Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!”

Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!”

Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.”

Lk 17,1-6

Meditáció

…

Oratió

…

Kontempláció

…

Ima a magyar szentekhez

Istenünk, Te nagynak mutatkoztál egész történelmünk folyamán. Nemzetünk szentjeinek életével és odaadásával ajándékoztad meg Egyházadat, mindegyikükben Krisztus örömhírének és az üdvösség útjának egy-egy ragyogó tanúját küldve közénk. Engedd, hogy az előttünk álló pályát példájuk és égi közbenjárásuk erejével győzelemmel fussuk végig, hogy hervadhatatlan koronájukat mi is elnyerjük a mennyben, ahol velük együtt dicsőíthetünk téged, Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

Pákozdi István

Végszó

Köszönjük, hogy gondoltok egymásra! Nagyon szeretünk bennetek!

Legyen szép hetetek! Kísérjen Isten áldása!

[kari-ka]

Röplap no. 04

Kedves Énekkarosok!

Egy kis kihagyás után ismét visszatért a heti röplap! Most mindenszentek után, halottak napján jelentkezünk. Az e heti evangéliumban Jézus bátorít minket: „Ne nyugtalankodjék szívetek!” Közben elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Használjuk ki ezt a meghitt időszakot a szemlélődésre! Segítségünkre vannak ebben a szentek és saját halottaink.

LECTIO DIVINA

Lectió

Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek!?

Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!”

Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”

Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”

Jn 14,1-6

Meditáció

Jézus utolsó alkalommal vacsorázik együtt tanítványaival azelőtt, hogy keresztre feszítenék. Milyen lényeges üzeneteket hagy hátra a tanítványoknak? Az egyiket itt olvashattuk: „Ne nyugtalankodjék szívetek!” Sokszor elhangzik, hogy ne féljetek, de most másképpen fogalmaz Krisztus. Nyugalomra int. Meg is indokolja a kijelentését: „Atyám házában sok hely van.” Ezt a kiválasztott tanítványoknak mondja, akik lelkiismeretesen követték őt, de egyben hozzánk is szól. Hozzáteszi, hogy helyet készít nekik, hiszen ismerik az utat oda, ahova Ő megy. Nagyon elgondolkodtató, hogy mi az összeköttetés a két állítás közt. Azért készít helyet, mert ismerik az utat? Tamás fogalmazza meg mindannyiunk aggodalmát. Azt az aggodalmat, hogy nem tudjuk, hogyan és merre kellene haladnunk. A félelmet, hogy eltévedhetünk. Jézus az emberi és isteni kapcsolatok csodájával oldja fel a látszólagosan feloldhatatlan problémát. Egyben nem csak azt mondja, hogy Általa lehet eljutni az örök boldogságra, hanem szükséges feltételéül is rendeli az Ő tanításának megtartását.

Oratió

Drága Jézus! Most ismét eléd állunk. Gondolatban, lélekben magunkkal hordozzuk elhunyt szeretteinket és egymást. Nyisd meg a szívünket szeretetedre! Segíts minket, hogy a jó harcot megharcoljuk, és a pályát végigfussuk! Végül aztán Veled fogunk találkozni. Kérünk, hogy a szeretteinket is emeld magadhoz!

Kontempláció

Szentlélek Úristen! Most edzettél minket, hogy könnyebben ráleljünk arra a vékony ösvényre, ami az igazi értékek megleléséhez vezet. Nem kell aggódania annak, aki szeretetben él. Hogyan éljünk szeretetben? Ezt a kérdést nem lehet szavakkal megválaszolni. Egyetlen reményünk, hogy Te szeretsz minket. Ne hagyj el soha!

Ima a magyar szentekhez

Istenünk, Te nagynak mutatkoztál egész történelmünk folyamán. Nemzetünk szentjeinek életével és odaadásával ajándékoztad meg Egyházadat, mindegyikükben Kirsztus örömhírének és az üdvösség útjának egy-egy ragyogó tanúját küldve közénk. Engedd, hogy az előttünk álló pályát példájuk és égi közbenjárásuk erejével győzelemmel fussuk végig, hogy hervadhatatlan koronájukat mi is elnyerjük a mennyben, ahol velük együtt dicsőíthetünk téged, Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

Pákozdi István

Végszó

Köszönet, hogy elolvastad a heti Röplapot! Reméljük, hogy segítségedre volt ez az iromány abban, hogy valamivel jobban elmélyülj a mostani ünnepkörben. Írás közben én azt éreztem, hogy ez az időszak könnyebbé teszi, hogy a halál és az üdvözülés témájáról gondolkodjak. Isten áldjon Téged, és legyen nagyon szép heted!

[kari-ka]

Röplap no.03

Kedves Énekkarosok!

Már nem kell sokat aludni, hogy ismét személyesen is találkozzunk! Már nagyon várjuk, hogy beszélgethessünk! Ezen a héten rövidebb evangéliumi részleteket olvasunk a miséken. Ezek mindegyike valamennyivel komorabb az általánosnál. Jézus minden történetben a zsidók együgyűségét korholja. Azok hol jelekre várnak, hol a tanítás részleteit elemezve képtelenek észrevenni a lényegest. A héten ezeken a szövegrészeken is gondolkozva figyeljünk a jóra.

LECTIO DIVINA

Lectió

A legnagyobb csoda az, hogy Jézus jelen van köztünk.

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk:

„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.

Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”

Lk 11,29-32

Meditáció

Drága Jézus,

„Ez a nemzedék gonosz nemzedék” – visszhangzanak szavaid. Sikerül felvennünk keresztünk? Megéljük a pillanatokat? Olyan szép tud lenni, amikor érzed, hogy élsz, mert nem homályosítja el a gondolataid, a kicsinyes aggodalom. Istenem, milyen nehéz elindulni! …Ettől már csak úton maradni nehezebb. Minden percben, folyamatosan veled járni. Szentté lenni. Jelekre nem várni. Merni élni.

Oratió

Jó Istenünk, kérve kérünk, hogy ne engedd, hogy egy pillanatra is elforduljunk tőled! Köszönet érte, hogy keményen beszélsz velünk! Bennünk sokszor nincs annyi szeretet, hogy elmondjuk a másiknak, ha észrevesszük, hogy hibázik. Sőt néha arra sincs erőnk, hogy tisztán megosszuk a véleményünk. Te tudod, hogy mikor kell, és mikor nem kell szólni. Taníts minket!

Kontempláció

Erősség lelke! Áradj ki ránk! Most újra felkerekedünk. Jobb emberek leszünk. Honnan tudjuk, hogy jobbak lehetünk? Mert Jézus nem tanított volna fölöslegesen, ha nincs reményünk.

Lackfi János

Tudod, azért

Tudod, azért ez durva, ha belegondol az ember. Persze a legtöbb ember önvédelemből bele se gondol. Olyan jól hangzik, hogy Jézus azért jött, hogy minden embert megváltson, de itt a “minden ember” kifejezés mögé értelemszerűen középosztálybeli családot gondolunk kifésült, kimosdatott gyerekekkel, csini házzal, karácsonyfával, mindennel. Akik “ajjan szépen élünk”, templomba járunk, és igyekszünk megválogatni a szavainkat. Pedig a minden ember – az minden ember, a tetkós, kigyúrt kopaszra borotvált fejű troll, az eleven butikként billegő plazacica, a nagyon büdös, mocskosul káromkodó hajléktalan, a saját béltartalmában fetrengő, belőtt huszonéves. Szóval mindenki, akit nem szeretnél látni a templomban, sőt, ha valami keresztelő vagy esküvő besodorja, már a bénázásuk égbe kiált. Fordítva vetik, ha vetik a keresztet, nem énekelnek, rosszkor állnak fel és ülnek le, a nép válaszait nem ismerik. A katekizmust meg nyilván még annyira sem. Azt se tudják, hol vannak. Hiszen minálunk a hit megszokott bútordarab, tologatjuk, hol mutat jobban, előszedjük rendszeresen, porolgatjuk, kellemesen elimádkozgatunk. De mikor éltük át utoljára a “mélységből kiáltó”, iszonyú erejű sóvárgást Isten után, aki, úgy érezzük, elhagyott? Egy ilyen lendület többre visz talán, mint egy egész, langyosan odaadott keresztény élet. Síugró versenyt biztosan nem nyerhetünk úgy, hogy sok kicsit ugrálunk a léccel egy helyben. Szóval durva. Még belegondolni is. Így hát többnyire nem gondolunk bele.

Végszó

Köszönet, hogy elolvastad a heti Röplapot! Isten áldjon Téged, és legyen nagyon szép heted!

[kari-ka]

Röplap no.02

Kedves Énekkarosok!

Újabb hét, újabb közilap! Ma egy ószövetségi részletet olvashattok, ami (nem titok), hogy az eheti, hétfői olvasmányok közt is ott van. Ez az előző számnál is így volt. Ez egyrészt sokkal kényelmesebbé teszi számunkra a választást, másrészt segít bekapcsolódni az Egyház közös imájába, Biblia tanulmányozásába.

Ezen kiadás olvasása után jó lenne, ha még esetleg nem tettük volna, hogy beemeljük saját imaszándékaink közé a szlovákiai diákság és Egyház vírushelyzet miatti állapotának javítását. Most ismét különösen nagy szükség van erre.

LECTIO DIVINA

Lectió

Jónás prófétához így szólt az Úr: „Kelj fel, és menj Ninivébe, a nagy városba! Hirdesd, hogy gonoszságuk már az égig ér!” Jónás el is indult, de csak azért, meneküljön az Úr színe elől. Lement Joppéba, ott talált is egy Tarziszba tartó hajót: megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarziszba utazzék velük az Úr színe elől. De az Úr szelet bocsátott rájuk, és nagy vihar támadt a tengeren. Hajójuk majdhogy össze nem tört, oly erős volt már a vész. Megrémültek erre a hajósok, és mindegyikük a saját istenéhez kiáltott. Tengerbe dobta mindegyik a hajón lévő holmiját, hogy azzal is könnyítsenek a hajón. Jónás eközben lement a hajó aljába, és mély álomba merült. A kormányos felrázta őt, és rákiáltott: „Miért alszol oly mélyen, kelj fel, és te is hívd Istenedet, hát hogyha éppen az az Isten gondol majd reánk, és nem pusztulunk el!” Majd így beszéltek a hajósok: „Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért minket ez a veszedelem.” Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Erre megkérdezték tőle: „Mondd nekünk, miért zúdul ránk e csapás? Mi a foglalkozásod és honnét jössz? Hol a hazád? Melyik néphez tartozol?” Ő így felelt: „Héber vagyok. Az Úr az Istenem, aki a tengert és a földet teremtette.” Megrémült erre mindegyik, és sorra kérdezgették: „Hogyan tehetted ezt?” Elmondta ugyanis, hogy ő az Úr elől menekül. Megkérdezték: „Most mit tegyünk veled, hogy megszűnjék a tenger háborgása ellenünk?” A tenger ugyanis egyre jobban háborgott. Ő így szólt: „Fogjatok meg, dobjatok a tengerbe! Így a tenger háborgása biztosan elcsitul körülöttetek. Mert jól tudom, hogy miattam szakadt rátok ez a nagy vihar.” A férfiak megpróbáltak úgy evezni, hogy partra jussanak, de mindhiába, mert a tenger csak egyre jobban háborgott. Ekkor az Úrhoz kiáltottak: „Kérünk, Urunk, hallgass meg! Ne vesszünk el emiatt az ember miatt! Ne háríts ránk ártatlan vért! Mert te, Uram, azt tetted, amit tenni akartál!” Azzal Jónást a vízbe dobták, és a tenger lecsendesült. Erre félelemmel telt el mindenki az Úr iránt: áldozatokat mutattak be az Úrnak, és fogadalmakat tettek. Az Úr pedig egy nagy halat rendelt oda, hogy az Jónást elnyelje. Három napot, három éjjelt töltött Jónás a hal sötét gyomrában. Akkor az Úr parancsára Jónást a hal kivetette a partra.

Jón 1,1–2,1.11Lk 9,46-50

Meditáció

Jónás próféta nem tudja egyszerűen felvállalni a küldetését. A küldetést, ami elkerülhetetlen. Az elkerülhetetlenségének szimbóluma, hogy Isten még azt az egészen felfoghatatlanul irreális megoldást is képes bevetni, hogy a hal gyomrában mentse az Jónás életét. Mert Jónásnak meg kell tennie azt, amire Isten meghívta!

Oratió

Istenünk, mennyiszer futunk előled! Futunk saját magunk elől is. Hiszen a kettő nem különbözik. Ami a Te akaratod, az a mi legbelső akaratunk is egyben. Légy velünk! Ragaszkodj hozzánk úgy, mint Jónáshoz ragaszkodtál! Ha menekülünk, inkább alázz meg minket, hogy amikor a hal gyomrából megszületünk, akkor majd ázottan, szomjasan és a túlélés esélyének apróságától halálra rémülten is, de hozzád térjünk vissza Atyánk!

Kontempláció

Urunk, most engedd a Te szemeiddel látni a világot. A járványt, az embereket, magunkat. Most csak nézzük a világ tengerét, ami szörnyű viharokkal tombol. Mikor csendesedik már a zaj? Tudjuk már, hogy minket is úgy szeretsz, mint Jónást szeretted. Szeretetből nem engedsz lankadni. Ezért bátran indulunk, mert meg kell tenni azt, amire meghívtál.

Az ifjúságért

Imádság

Úr Jézus Krisztus, világ Megváltója, te emberré lettél, hogy az életet teljes gazdagságában ajándékozd nekünk. Te velünk maradsz egyházadban az idők végéig. Azután teljesedik be Országod: az új ég és az új föld telve szeretettel, igazságossággal és békével. Ezért remélünk, ezért építünk, ezért adunk hálát neked.

Kérünk, áldd meg a világ valamennyi fiatalját. Mutasd meg magadat azoknak, akik keresésedben élnek. Rázd föl azokat, akik nem hisznek benned, és erősítsd azok hitét, akik megvallanak téged. Hadd kerekedjenek fel újból és újból, hogy hozzád menjenek, akárcsak a három napkeleti bölcs.

Tedd az ifjúságot egy új, a szeretet civilizációjának építő mesterévé, és a reménység tanújává a világ számára. Légy általuk közel mindazokhoz, akik szenvednek az éhségtől, a háborútól és az erőszaktól. (…)

Te Máriát Édesanyánkul adtad. Közbenjárására ajándékozz ezekben a napokban új erőt egyházadnak, amellyel a világban hitelesen tehet tanúságot rólad.

Ezért könyörgünk Urunk, Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

(A 2005. évi kölni Ifjúsági Világtalálkozó előkészületi imádsága, fordította: Dr. Pákozdi István)

Végszó

Köszönet, hogy elolvastad a heti Röplapot! Isten áldjon Téged, és legyen nagyon szép heted!

„Mert Jónásnak meg kell tennie azt, amire Isten meghívta!”

[kari-ka]

Röplap no. 01

Röplap

Kedves Énekkarosok!

Íme, ez itt a Közilap! Célja, hogy adjunk egy kis lelki táplálékot addigra is, amíg személyesen nem találkozunk. Egyúttal ez az első száma egy olyan sorozatnak, amely vélhetőleg segít majd abban, hogy többet gondoljunk egymásra, illetve közösen gondolkodjunk egymással egy-egy témán.

A koncepció az, hogy heti rendszerességgel osztunk majd meg veletek ilyen és ehhez hasonló olvasmányokat, amelyekből mindannyian épülhetünk majd lelkileg. Lesz itt Biblia részlet a heti olvasmányból, ima, kapcsolódó idézetek és ami szem szájnak (léleknek) ingere!

Mindezt igyekszünk úgy adagolni, hogy az kellően érdekfeszítő, ugyanakkor elég velős tartalom legyen.

Ennyi bevezetés után csapjunk is a lecsóba:

LECTIO DIVINA

Lectió

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük.

Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.”

Ekkor János vette át a szót: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”

Lk 9,46-50

Meditáció

Mit mond számodra az olvasott szöveg? Hadd, hogy megérintsen és kérdéseket vessen fel!

Oratió

Mit mondunk mi az Úrnak válaszul az Ő Szavára? Mik fogalmazódtak meg benned? Ilyenkor lehet nagy felfedezéseket tenni!

Kontempláció

A Lectio Divina a kontemplációval zárul, melyben Isten ajándékaként az Ő szemével nézzük és ítéljük meg a dolgokat, s föltesszük magunknak a kérdést: a gondolkodás, a szív és az értelem milyen megtérését várja tőlünk az Úr?

Az ifjúságért

Imádság

Úr Jézus Krisztus, világ Megváltója, te emberré lettél, hogy az életet teljes gazdagságában ajándékozd nekünk. Te velünk maradsz egyházadban az idők végéig. Azután teljesedik be Országod: az új ég és az új föld telve szeretettel, igazságossággal és békével. Ezért remél��nk, ezért építünk, ezért adunk hálát neked.

Kérünk, áldd meg a világ valamennyi fiatalját. Mutasd meg magadat azoknak, akik keresésedben élnek. Rázd föl azokat, akik nem hisznek benned, és erősítsd azok hitét, akik megvallanak téged. Hadd kerekedjenek fel újból és újból, hogy hozzád menjenek, akárcsak a három napkeleti bölcs.

Tedd az ifjúságot egy új, a szeretet civilizációjának építő mesterévé, és a reménység tanújává a világ számára. Légy általuk közel mindazokhoz, akik szenvednek az éhségtől, a háborútól és az erőszaktól. (…)

Te Máriát Édesanyánkul adtad. Közbenjárására ajándékozz ezekben a napokban új erőt egyházadnak, amellyel a világban hitelesen tehet tanúságot rólad.

Ezért könyörgünk Urunk, Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

(A 2005. évi kölni Ifjúsági Világtalálkozó előkészületi imádsága, fordította: Dr. Pákozdi István)

Végszó

Köszönet, hogy elolvastátok a heti Röplapot! Isten áldjon Bennetek, szeretteitek, családjaitok, és legyen nagyon szép hetetek! Kitartást a mindennapok küzdelmeihez, és ne feledjétek: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”

#jesus #lord