#cserjés

[versinator]

Sörrel cserjés

Letörnék?! belémdöfi beteregette sokemeletnyi Darvaknak zöldfülű megolajozott keresztényi Körülölel pikkelyeihez rosszillatú juhászt Pénzszivattyúkat hányták kérdezhetünk grimaszt Átcsuklottak távolságok csigasikátor egyenlővé Anyjáé akasztották visítok részesévé

Szőjük vágyteli hónapokon megőrül Furulyám felszabdaltad olajágat gyökértelenül Nyugalmával dicsérted hazavárja posztol Airesből pesszimisták hordók jósol Közelembe kisujjam pint meddővé Elhamvasztják szalmabóbitás csábíts testvéreivé

Börze zugokon fület morzsányi Négyszeresen megérek zenghetnék pénzügyi Hívatlan mitológia uraságot halászt Szegényei küszöbükön learatjuk faszobrászt Gördítem horoggal tövön feketekávé Lecsorog körülültük fűrészelni egyszínűvé

Búvóhelyeit címer gyöngylánca térül Napszag gyötör? esőszemektől könyörtelenül Perspektívát? szövőszékinél edényei pislákol Szétfoszlanak ébressz dézsák indiánspanyol Gadányi kakasok kibírni! érthetővé Ízlelie áldozataiért tyű jegyeivé

Kandúrját elbújhassunk alóluk zsinórnyi Ágysorok ronggyal összecsuklott öklömnyi Árnyakkal vásárolok eltátott gramofonlemezt Európának husángjai lehetősége szerkeszt Kévekötő aranysujtásokkal hónapjai termővé Emlékünk gyémántkemény nyakatokba ové

Hámorok intsél nyúznák kötetlenül Megástam ébentestű parádésra gyöngül Hálóval barátocskám dobálóztak toporzékol Megáldottál legyőzhetetlen napzuhogásban bitangol Halommá bánnak horogról költővé Órájában bajlódtatok cél! szívé

#petofivers #Kassak #Sörrel #cserjés #v2.0

[tomanovicsgergely]

2023. január 12: friss rügyeket és hajtást láttam egy cserjés növényen, ez mennyire normális?

[videkma]

Friss! Túrkevét sem kerülik el a tüzek -20 hektárnyi bozótos ég

Friss! Túrkevét sem kerülik el a tüzek -20 hektárnyi bozótos ég

A tűzoltóknak sikerült körülhatárolniuk a körülbelül húsz hektáron felcsapott lángokat. Füves, bozótos-cserjés területek, erdősávok aljnövényzete kaptak lángra körülbelül húsz hektáron a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Túrkeve határában. A tüzet a katasztrófavédelmi műveleti szolgálat irányításával a mezőtúri, a karcagi és a szolnoki hivatásos, továbbá a túrkevei önkéntes tűzoltók oltják. A rajoknak…

View On WordPress

#túrkeve kütéri tűz #túrkeve tűz bozótos

[katacha]

Mátraszentistván - Galyatető, 10,5km, 460m+

Háromnegyed hatkor kivetett az ágy, OKT-n futottam, volt két km elég cserjés szakasz, ott tapsoltam és köhögtem a vaddisznók miatt, de csak négy őzt ijesztettem meg. A Galyatetőn erős szél volt, a Tátra is látszott, csodaszép volt.

[mellonthewhitegoldie]

Őszi túrák

2020.11.29.

Ősz az egyik legszebb időszak az erdei túrákra. Az utóbbi időben négy csapatáson is túl vagyunk, gyönyörű helyeken jártunk.

Spartacus-ösvény

Kihasználva talán az utolsó meleg szeptemberi napot, a hét főt számláló golden falkánkkal a Spartacus vadászösvényen túráztunk. Visegrád felől, az Ördögmalom Erdei Étterem elől indultunk. Nem hazudtak az elnevezése során, az út valóban keskeny, libasorban lehet haladni többnyire rajta. Nagyon változatos táj jellemzi, de helyenként igencsak meredek a völgy. Meglehetősen nagy forgalom volt a hegyen, érdemes korán indulni. Mi délelőtt 10 órakor vágtunk neki a gazdikkal. A csapatunkra sokan rácsodálkoztak menet közben, de néhány beszólástól eltekintve, örömmel, mosolyogva engedtek el minket. A legviccesebb az volt, amikor megdícsérték a “gyönyörű kuvaszainkat”. Megálltunk egy pihenőre, pár szendvics erejéig, ezalatt a kutyák pihentek az asztal alatt. A teljes kört a megállóval, nézelődéssel, fényképezéssel egy kellemes tempóban 4 és fél óra alatt teljesítettük.

Csókakő

Sajnos a hosszan elhúzódó betegség nehezítette a kutyás lét szépségeit. Az október nagyjából rá is mert a gyógyulásra. Mellont kímélni kellett, így viszonylag rövid sétákat tettünk a már megszokott környékünkön. Látszott is az eben, hogy rohadtul unja a banánt, ugyanazok a kollégák róják szokásos köreiket, azok meg unalmasak, mert nem lehet lezúzni az arcukat egy jó játék keretében. Amikor két napja kivittem a töltéshez, mint „őrült, ki letépte láncát” futkározott fel alá, hogy a költőt idézzem. Mivel a gyógymód beválni látszik és szabadságunk is akadt még, kiixeltük a pénteket. Szokás szerint felcsaptam a jól bevált Természetjáró appot és a Bakonyra kerestem rá. Hova mehetünk, ahol csapathat a haver, esetleg fürödhet egyet végre valami mocsárban. Közepes távot kerestem, ami könnyen teljesíthető. Végül a Bakony helyett a Vértes környékére tévedtem, így találtam rá Csókakőre. A Nudli (Mellon egyik neve (a szerk.)) erről a környékről, mégpedig Mórról származik, miért is ne mutathatná meg nekünk a szülőföldjét. Autóba pattantunk, majd meg sem álltunk a Csókakői vár parkolójáig. Innen indul az itiner szerint a kinézett 6,3 km hosszú séta. Táska bepakolva, térkép letöltve, kutya felhámozva, indulhatunk. A parkolóból rövid kaptatón érünk el a várig, mely tárt kapukkal, ingyenesen várja a látogatókat. Kutyát pórázon be lehet vinni, de elég sok és helyenként meredek lépcsőn lehet feljutni az őrtoronyba. Mi nem tettük ki még ennek a jószágot, így felváltva tekintettük a meg a falut, illetve a mögöttünk magasodó sziklafalakat. Visszatértünk az ösvényre, amely a bejárat előtt felkaptat, majd lebukik egy völgybe. Meglehetősen meredek falon, falépcsőkön lehet leereszkedni, így biztonságosabbnak láttunk elengedni a kölköt. Leszáguldott a mélybe, majd vigyorogva várt be minket. Tovább folytattuk az utunkat a szurdokban, ahol sziklák és kidőlt fák szegélyezték a vonalat. Az éles visszafordítót követően egy irtás felé, majd szellős csertölgyesen keresztül a kopár sziklákig haladtunk. A dús erdőt felváltotta a ritkás cserjés. Ismét kilátásunk nyílt Csókakőre a sziklák széléről, bár a párás időben távolabb nem lehetett ellátni. A kitaposott nyomvonalon kullogtunk libasorban, mígnem ismét egy szurdokszerű ösvényre értünk. Innen lefelé haladtunk egészen az arany-hegyi szőlőkig. Érthető miről kapta a nevét a tájegység. Sárgába borult a teljes borvidék, megadva ezzel az ősz hangulatát. A szüreten túl voltak, nem találtunk potyaszőlőt. Lebandukoltunk az útra, majd a pincék között kezdtük meg az utolsó, felfelé vezető szakaszt a kiindulási pontig. Útközben loptunk málnát, de hát kilógott az útra, nem volt mit tenni. Belefutottunk egy gazos területen álló kőasztalba, mely mementóként szolgál az itt eltöltött baráti beszélgetéseknek és a közben elfogyasztott móri ezerjónak. Érkezéskor 7,4 km-t mutatott az óra, de egy-két helyen letértünk a térképről. A parkoló valójában kellemes pihenőpont, padokkal, asztalokkal és tűzrakó helyekkel. Háromból két faház is nyitva volt, ahol ételeket, italokat, helyi borokat és kávét kínálnak. Miután elfogyasztottuk a madárlátta szendvicseket, melyet jóféle feketével kísérve készítettük fel magunkat a hazaútra. Azért beújítottam egy üveg ezerjót, majd este leteszteljük, hogy Mellon hazája mit áld a fáradt utazónak.

Cuha-szurdok

Az elmúlt hétvégen Bakonyban, a Cuha-szurdokban kirándultunk a kisebb falkánkkal. Mira nagyi és Lilly unokatesó legnagyobb bánatukra otthon maradtak. Kiválóan járható út, a sava-borsát az adja meg, hogy jópár helyen keresztezi a Cuha. Fontos egy vízhatlan cipő, ha esetleg két kő közé lépve megkóstoljuk a patak vizét. Ez természetesen a csapat kutyatagjait egyáltalán nem frusztrálta. Egy könnyebb kaptatót leszámítva nincs jelentős szintkülönbség a 13,5 km hosszú szakaszon. A táj gyönyörű, a bakonyi vasútvonal alagútjai, viaduktjai is megcsodálhatók. A Hódos-ér mentén hódrágta fákkal találkozhatunk. Vinyéről indulva, a túra végén a büfénél medvehagymás tejföllel kent tönkölylángost lehet flamózni. Érdemes előtte tájékozódni a Cuha-patak szintjéről, mert magas vízállásnál még rafting csónak is elkell az átkeléshez.

Döbrönte

Erősen vacilláltam a vértesi Kutyás-körön, de a szintidőben nem voltam biztos, hogy nekünk már vállalható. Kinéztem egy hasonlóan 18 km-es karikát, mely a Veszprém megyei Döbröntéről indul. Kiváló lesz tesztnek az instant kör előtt. Ezúttal csak ketten, Mellonnal jelentkeztünk a túrára. Nembaj, tartunk egy férfias napot, legalább megdumáljuk a keményebb témákat, nem kell moderálni magunkat. A reggeli ablakkaparás nem sok jóval kecsegtetett, nincs azért az a parizerpöndörítő hőség. Az indulási ponton - 1°C volt fél 11 kor. Track betöltve az órára, GPS levadászva, Mellon felhámozva, indulhatunk. A tervem az, hogy 4,5 óra alatt tokkal vonóval lezavarjuk a kört, legyen valami sportértéke is. Az első szakaszon könnyű erdei ösvényen haladtunk. Az egyik kanyar után megpillantottunk egy erdészt, aki éppen a domboldalat figyelgette. Amolyan környezettudatos vadász volt, Lada Niva helyett kerékpárral táborozott az út mentén és telefonon egyeztetett az aranysakál populáció kedvezőtlen alakulásáról. Az erdőszabályt betartva, mosolygós Jó szerencsét!-tel üdvözöltem, de nem nyertem el a bizalmát. Nem, hogy egy nagy stampó jägerrel nem kínált meg, de köszöntésemet sem viszonozta. Annyi baj legyen, csapassuk tovább. Elég sokáig emelkedett az út, hol erdőben, hol tisztáson baktattunk, amíg a Szent Kútig, amolyan erdei kegyhelyig nem értünk. Mellon, rohangált a patakban én meg frissítettem egy pohár teával. A kálvária mentén visszafele haladva csorogtunk be Magyarpolányba. A főutcán csattogva az összes kutya jelezte jöttünket. Az ebéd utáni sziesztát megzavartuk, nem értette a gazda ki jár itt Covid idején: "- Buksi, Kántor! Nemmísz a helyedre, csöndbe lész, mer kifordítom a szűrödet! Na azé! Hát már a Texasi kopót sem tudja nyugton nézni az ember." A puli és a németjuci szomorúan kullogot a helyére, amire Mellon még peckesebben lépdelt a flaszteren. Polányban tartottunk pihenőt egy szendvics erejéig, mely életem egyik feledhető döntésének bizonyult. A templomdomb alatt elhaladva kemény emelkedő veszi kezdetét, melynek a végén a serény tempónk mellett, nőiesen szólva is a seggemen vettem a levegőt. A kölök csak vigyorgott, miközben minden befagyott pocsolyába belegyalogolt és levélkupacokban hempergőzött meg. A dombtetőn újból itattuk a lovakat. Épp pakoltam el a palackot, amikor kisétáltak elénk az erdőlakók. Szándékosan nem írom, hogy őz vagy szarvas, mert lövésem sincs, hogy melyikbe botlottunk. Mellon hosszúpórázon volt, de meg sem próbált megindulni feléjük. Szándékosan nem engedtem el, mert idegen erdőben amúgy sem szoktam és itt meglehetősen sok volt a túrás. Arról meg azt tanultam, hogy a vaddisznó nem kérdez, jobb elkerülni a kétes szituációkat. Az utolsó 4 km már kellemesen fájt, pedig többnyire egy völgyben haladtunk, mígnem egy újabb kaptatóhoz nem értünk. Egymásra néztünk, amolyan ezt nem hiszem el, hogy megint felfelé kell menni tekintettel. Szarvaskő várán vezet keresztül az ösvény, amely már csak köveiben őrzi az egykori úri lakomák hangulatát. Lecsorogtunk a kocsihoz és kifújtuk magunkat. Sikerült 4,5 órán belül teljesíteni, amiért nagyon büszke voltam a kutyámra. Ez volt élete leghosszabb túrája, és sikeresen abszolválta. 18,5 km és 366 méter szint lett ma a miénk. Gyönyörű volt az útvonal, változatos felszíni formákkal, gazdag növényzettel, forrásokkal.

#golden retriever

[markoferko]

A nádasokkal tarkított, cserjés, bozótos területen ifjabb Petrov András kutyája, Szikra, a rövidszőrű magyar vizsla szuka egy árokból lépett fel, a félméteres fűben viszont egy sakál lapult, ami ugrás közben torkon ragadta a vadászok által nagyra becsült, kiváló munkaképességű kutyát. A sakál a vizsla gégéjét átharapva azonnal nekifordult a puskás hajtósornak, de a sűrű részek, más kutyák, hajtók miatt érdemi lövést senki sem kockáztatott, így a sakál eltűnt a bozótosban.

GOOD BOI ÜGYES SAKÁL!!

[atlatszo]

#szekszárd #fidesz #környezetvédelem

[most-nem]

Ahogy a nap lehanyatlott, a síkságban magányosan meredező hegycsúcsok, a völgyek, a sziklák, az elemek által kifaragott dombok és vízmosások sivár, félelmetes látványa eltűnt, minden sárga és melegbarna színekben izzott, s néhány szénfekete sáv kiemelte a vörös meg az ezüstszürke százféle variációját. Az egész olyan gyönyörű volt, hogy megálltam egy letaposott, széltől meghajlított cédrus- és borókafenyő-cserjés közelében, és egy pillanat alatt megfogott, kelepcébe ejtett a színorgia, elkápráztatott a fény tisztasága. A lebukó napban sötéten és élesen rajzolódott ki a hegyek csipkés oromzata, s keleten, ahová a ferde fénysugarak akadálytalanul zuhogtak, a furcsa vidék rikító színekben pompázott. Az éjszaka pedig egyáltalán nem tűnt félelmetesnek, sőt kimondhatatlanul szépnek láttam, mert közvetlenül a fejem felett ragyogtak a csillagok, és bár a hold nem világított, a csillagok ezüstös fénybe borították az égboltot.

(John Steinbeck: Csatangolások Charleyval)

#john steinbeck #csatangolások charleyval

[ndav1d42]

OKT-25 Tornabarakony - Felsővadász/Nyésta (1. nap, 24km)

2017-ben is nagyjából szeptember közepén jutottam el egy hosszabb, több napos kéktúrázásra, akkor a putnok-tornabarakony szakaszt jártam be, végig az aggteleki karszton, belekóstolva a cserehátba. kerek egy év kellett, mire visszajutottam ide, hogy folytassam, a decemberi bakonyi szakasz óta először kéktúrázva 2018-ban. innen bővebben a törés után:

ahogy 2017-ben az utolsó buszon is egyedül voltam tornabarakonyból hazafelé, úgy komjátiból is egyedül zötykölődtem az azóta csak szarabb utakon a jó sok késéssel érkező buszon a zsákfalu felé, miután már legalább négy óra vonatozás volt mögöttem budapesttől miskolcig, és onnan Bz-vel Komjátiig. negyed 2-kor viszont nyomhattam újra a pecsétet itt a világ végén (annak ellenére, hogy tavaly valamiért kettőt nyomtam már...). iszonyat jó volt újra menni, még a 9 kilós zsákot se éreztem meg a hátamon, aminek nagy részét a sátor, hálózsák meg derékalj tette ki. tesztként a 30 literesbe pakoltam, meglepő módon  mindent elnyelt! 30 liter mindenre elég.

innen sok-sok szalmabálna mellett, a dombok közt kanyarogva vezetett az út Rakacaszendre, ahol egy ablakból kilógó cigánynéni is mindenféle áldást osztott rám (mármint tényleg, “a jó isten áldjon, vigyázzon rád” stb.), meg egy másik is, akivel beszélgettem az utcán nagyon féltett, h jajjnagyon vigyázzak ám! egyedül vagyok? miért egyedül? nagy ám az erdő! meg különben is, megázok! (dörgött az ég, de nem jósoltak esőt). mondtam, h tessék megnyugodni, nem fog esni, tudok magamra vigyázni. mindenesetre jól esett az aggódás. a bezárt boltnál pecsét, tűz tovább. egész estig dörgött a távolban, morajlott folyamatosan itt-ott az ég. lecsapó villám egy se volt, se csapadék. még.

a települést elhagyva az erdőben egész közel sikerült settenkedni egy legelésző őzhöz (4. kép). Irotán pihentem először talán.  elég kihalt volt így hétvégén, de rendezett, szép falunak tűnt. újabberdős rész, előkerültek az iszonyat idegesítő, légyszerű dögök, amik az ember arca előtt egy entivel repkednek, időnként bele a szembe. na, ezek kilométerekre követtek, amíg ki nem értem a nyílt terepre Felsővadász előtt. hát ezen a falun inkább gyorsan végigmentem, mert... borsod... gyors pecsételés a dohányboltban, vettem egy sört a vacsorához, megkerestem a geoládát a Rákóczi-kastélynál, aztán irány minél gyorsabban Nyésta felé a szántóföldek közt.

térképen nagyából a két település közt félúton néztem ki egy elég különálló erdőfoltot, ami nagyjából rombusz alakban terült el a szántóföld közepén (7. kép). ezt céloztam be esti szállásként. a sejtésem bejött, magas és sűrű lombú fák, köztük emiatt minimális aljnövényzet, és mindezt sűrű cserjés vette körül, tökéletes a vadkempingre! a nyugati oldalán (hogy reggel a napkeltére lássak rá) kerestem egy könnyebben áthatolható részt, a fák közt meg bőven volt hely a sátornak már. gyors tereprendezés, sátorállítás. ugyan a szántótól csak a 3-4 méter széles cserjés választotta el a sátrat, kívülről semmi nem látszott belőle:

bevágtam a vacsorát, aztán 7-8 körül, mivel már sötétedett is, fáradt is voltam, le is feküdtem aludni. az éjszaka többnyire nyugodt volt. mivel ilyen elzárt erdőben, és annak is a szélén voltam, vadak nem járkáltak, de azért hallottam neszezést, többször felébredtem éjjel, valszeg megint a sünök buliztak... a távolban szarvasbőgés hallatszott éjfélig, időnként rókaugatást is ki lehetett venni. 9-10 körül elkezdett szemerkélni az eső, de reggelre nyoma se maradt. 6 után magamtól keltem a horizont és Nyésta fölött épphogy kibukkanó nap fényére. folyt. köv.

#okt #kéktúra #ndavid kirándul #túra #cserehát #okt-25 #tornabarakony #irota #felsővadász #nyésta #ősziháromnapos #vadkemping

[versinator]

Fájdalmatlanul ledűl

Kérdd megkeményedett szembejön gondvetélés Lírám átokverte marcangoló megbűnhődtem Szalmiákszag feladataimat ezekhez híremet Kopogtatok végigmentek pikk apátlanul Vendégeit ismerné kispolgári rigóival Évfordulóra altatgatom napgyümölcs cserjés Úrfelmutatáshoz bordélyokban elevenségtől keresztjéről Elkanyarodik vallomásra fáklyasorral mári Ra roppantó sugároznak lemosakodtak Leverniük ösztönök szívüknek viharzó Fújd gazdasszonyt izmosodnak törvényfogalmazó Fölkergetjük levesét kamataiból kínokban

Ördögének sátorernyő hurkokba bocsánatkérés Máriás öntözővel reménytelenebbül ásta Megverekszenek kiteljesedett visszája csóvásodnak Wedekind pelyheket fogamzanak végighordta Esténkint feleségének fénykocsikon irgalma Meghajolni bátorsága öregasszonynál örömüvöltés! Tovaleng átszúrtak foglalata engesztelhetetlenek Megsajdul ringásától megfürdetett pipacsszemű Falamon kedvű hálásak kuckóban Ojtotta szónokoltak oszlott batyuzó Sortüzet feleselnek hegyesre kormányzó Ártatlanságát bűneinkért sóhajtottam ártatlanságom

#szabadvers #Kassak #Fájdalmatlanul #ledűl #v2.0

[borcsimegyeri]

,,Éjjel egy óra múlt tizenöt perccel. Az ablakpárkányomra támaszkodva, a tüdőmet roncsoló, egykor Amerikából behozott, kiszárított, cserjés növény, papírba gyömöszölt tekercsét gyújtom meg. Fúj a szél. Nagyon. Pontosan 19 km/h-val. Akárcsak a gondolataim, ahogy egy teljesen más világba vezetnek. Már mérföldekkel arrébb járok. Valahol, ahol minden más. Azon tűnődöm, én vagyok-e az utolsó slukk a cigarettádban? Én vagyok-e az utolsó korty vodka-szóda, az utolsó falat a kedvenc süteményedből, vagy az utolsó rágó a csomagban, amit olyan féltve őrzöl másoktól? Egyáltalán voltam-e valaha? Most már mindegy is. Vagy talán nem is annyira? Szokás mondani, hogy annyi ilyet találsz még, mint Dunában a kavics. Vajon tényleg így van? Egyszer majd biztos megtudom."

[videkma]

Két hektárnyi cserjés, gazos terület kapott lángra Tiszabőn

Két hektárnyi cserjés, gazos terület kapott lángra Tiszabőn

A kunhegyesi és szolnoki tűzoltókat riasztották az esethez.

(more…)

View On WordPress

#cserjés #gáz #gazos #hektár #Kunhegyes #láng #Szolnok #Tiszabő

[keresztyandras]

Lék

Gergely Tamás Mälar-parti séták >Még ki sem érünk a tóhoz, a Kerek erdő cserjés szélén máris észlelem a különlegest: valami színest a jégen, mi lehet az? Kijutva a partra látjuk, hogy valakik léket vágtak a Mälar jegébe, majd azt elkerítették, nehogy más beleessen a vízbe. Négy vékony karó van a lék négy sarkához fagyasztva, s azokat egy műanyag szalag köti össze. Piros-fehér, vidám jelenség ez…

View On WordPress

[bdpst24]

Megérkezett a II. Soproni Sörfőzőverseny nyertes söre: itt az új Óvatos Duhaj Hoplager

Malátásan testes, európai és újvilági komlóktól gazdag ízvilágú, üde hoplager, Cserjés László sörfőző alkotása jelenik meg a napokban az üzletekben, mint a Soproni Óvatos Duhaj sörkülönlegességek legújabb tagja, az immár második alkalommal rendezett amatőr sörfőzőverseny győztes söre. A Soproni a házi sörfőzés, a sörkülönlegességek és a sörkultúra népszerűsítése érdekében hirdette meg a…

View On WordPress

[rekatoth]

Éghajlati tényezők

Éjjel egy óra múlt tizenöt perccel. Az ablakpárkányomra támaszkodva, a tüdőmet roncsoló, egykor Amerikából behozott, kiszárított, cserjés növény, papírba gyömöszölt tekercsét gyújtom meg. Fúj a szél. Nagyon. Pontosan 19 km/h-val. Akárcsak a gondolataim, ahogy egy teljesen más világba vezetnek. Már mérföldekkel arrébb járok. Valahol, ahol minden más. Azon tűnődöm, én vagyok-e az utolsó slukk a cigarettádban? Én vagyok-e az utolsó korty vodka-szóda, az utolsó falat a kedvenc süteményedből, vagy az utolsó rágó a csomagban, amit olyan féltve őrzöl másoktól? Egyáltalán voltam-e valaha? Most már mindegy is. Vagy talán nem is annyira? Szokás mondani, hogy annyi ilyet találsz még, mint Dunában a kavics. Vajon tényleg így van? Egyszer majd biztos megtudom. Tovább sodródom. Napokkal, hónapokkal, évekkel, mérföldekkel és még időzónákkal is arrébb. Egy olyan helyre, ahol a víz sziklákat mos. Tudtad, hogy pontosan másfél másodperc telik el két hullám partra csapódása között? Én tudom, mert lemértem, mikor épp, csendes magányomban, te jártál a fejemben. Akkor felhős volt az ég, a víz hideg és az apró kövek a homokban borzasztóan vágták meztelen combom. Fürdőruhában voltam, ezen a 31 Celsius fokos, nyári késődélutánon. A nyugati szél hirtelen irányt vált, és egy teljesen más helyen kötök ki. Vajon létezik ilyen a valóságban? Nem tudom, mivel ez mind csak a fejemben játszódik. Bár, ha egy leheletnyit valósághű akarok lenni, már csak azért sem tudom, mert soha nem voltam jó földrajzból. A mai napig homály az éghajlatot alakító tényezők különösebb ismerete számomra. Persze, ezt te is tudod, hiszen annyiszor állítottad már, hogy te ismersz a legjobban. Eközben rohamsebességgel sodródom a következő állomásomra, körülbelül a 48. északi szélességi, és a 22. keleti hosszúsági fokhoz. Oda, ahol a házak koszosak, a város silány. Szokásos helyemen ülök, a veranda korlátja mellett, ahonnan az egész udvart belátni. Rövid, sötétbarna hajú, százhúsz centi magas, pálcikalábú, az életről még mit sem tudó kislányként. Legalábbis ezt mondták. Rajzolok valamit, amit talán egyszer majd neked is megmutatok, talán nem. A társaság hiányának ellenére, jól érzem magam, szokásos tevékenységeimmel töltöm szabadidőmet. Ez legfőképpen az elmélkedés. Min is tud elmélkedni egy alig tízéves gyerek? Jobb, ha soha nem tudod meg. Merészen állítom, hogy nem azon, mint a többi tízéves. Napjaim jobban teltek, mint valaha. Hogy mi az oka? Minden bizonnyal az, hogy még nem ismertelek. Én persze mindig találtam okot a szomorkodásra, ne vedd magadra. Bár, azért picit mégis veheted. Elvégre mindent végérvényesen felkavartál bennem. Utánad már semmi sem volt ugyanaz. Az esőcseppek kopogásának, a falevelek zuhanásának, az első hónak és az első rövidnadrágos időszaknak innentől kezdve jóval több jelentőséget tulajdonítottam. Minden gondolatom valahogy hozzád vezetett vissza. Pont, mint most. Sok emléket felidézhetnék. Sok mindent, amit nem tudsz rólam, és több, mint valószínű, soha nem is fogsz. Természetesen, ha te sem, senki más sem. Magamban hordozom, és néha visszanézek. Csak, hogy erőt merítsek, hogy elárasszam magam azzal az eufórikus nosztalgiával. Veled. Neked se a minden, se a semmi nem volt elég jó. Pedig mindkettő elég tág fogalom, de te ezt úgysem tudhatod. Neked ez csak egy unalmas szóhalmaz, aminek a felét sem érted. Elkeseredett próbálkozásaim ellenére, most én vagyok az, aki pontot tesz az i-re. Szívesen mesélnék még, de már elnyomtam a cigarettám, és kezdek fázni. Becsukom az ablakot.

[ekkrisztinaa]

Éjjel egy óra múlt tizenöt perccel. Az ablakpárkányomra támaszkodva, a tüdőmet roncsoló, egykor Amerikából behozott, kiszárított, cserjés növény, papírba gyömöszölt tekercsét gyújtom meg. Fúj a szél. Nagyon. Pontosan 19 km/h-val. Akárcsak a gondolataim, ahogy egy teljesen más világba vezetnek. Már mérföldekkel arrébb járok. Valahol, ahol minden más. Azon tűnődöm, én vagyok-e az utolsó slukk a cigarettádban? Én vagyok-e az utolsó korty vodka-szóda, az utolsó falat a kedvenc süteményedből, vagy az utolsó rágó a csomagban, amit olyan féltve őrzöl másoktól? Egyáltalán voltam-e valaha? Most már mindegy is. Vagy talán nem is annyira? Szokás mondani, hogy annyi ilyet találsz még, mint Dunában a kavics. Vajon tényleg így van? Egyszer majd biztos megtudom. Tovább sodródom. Napokkal, hónapokkal, évekkel, mérföldekkel és még időzónákkal is arrébb. Egy olyan helyre, ahol a víz sziklákat mos. Tudtad, hogy pontosan másfél másodperc telik el két hullám partra csapódása között? Én tudom, mert lemértem, mikor épp, csendes magányomban, te jártál a fejemben. Akkor felhős volt az ég, a víz hideg és az apró kövek a homokban borzasztóan vágták meztelen combom. Fürdőruhában voltam, ezen a 31 Celsius fokos, nyári késődélutánon. A nyugati szél hirtelen irányt vált, és egy teljesen más helyen kötök ki. Vajon létezik ilyen a valóságban? Nem tudom, mivel ez mind csak a fejemben játszódik. Bár, ha egy leheletnyit valósághű akarok lenni, már csak azért sem tudom, mert soha nem voltam jó földrajzból. A mai napig homály az éghajlatot alakító tényezők különösebb ismerete számomra. Persze, ezt te is tudod, hiszen annyiszor állítottad már, hogy te ismersz a legjobban. Eközben rohamsebességgel sodródom a következő állomásomra, körülbelül a 48. északi szélességi, és a 22. keleti hosszúsági fokhoz. Oda, ahol a házak koszosak, a város silány. Szokásos helyemen ülök, a veranda korlátja mellett, ahonnan az egész udvart belátni. Rövid, sötétbarna hajú, százhúsz centi magas, pálcikalábú, az életről még mit sem tudó kislányként. Legalábbis ezt mondták. Rajzolok valamit, amit talán egyszer majd neked is megmutatok, talán nem. A társaság hiányának ellenére, jól érzem magam, szokásos tevékenységeimmel töltöm szabadidőmet. Ez legfőképpen az elmélkedés. Min is tud elmélkedni egy alig tízéves gyerek? Jobb, ha soha nem tudod meg. Merészen állítom, hogy nem azon, mint a többi tízéves. Napjaim jobban teltek, mint valaha. Hogy mi az oka? Minden bizonnyal az, hogy még nem ismertelek. Én persze mindig találtam okot a szomorkodásra, ne vedd magadra. Bár, azért picit mégis veheted. Elvégre mindent végérvényesen felkavartál bennem. Utánad már semmi sem volt ugyanaz. Az esőcseppek kopogásának, a falevelek zuhanásának, az első hónak és az első rövidnadrágos időszaknak innentől kezdve jóval több jelentőséget tulajdonítottam. Minden gondolatom valahogy hozzád vezetett vissza. Pont, mint most. Sok emléket felidézhetnék. Sok mindent, amit nem tudsz rólam, és több, mint valószínű, soha nem is fogsz. Természetesen, ha te sem, senki más sem. Magamban hordozom, és néha visszanézek. Csak, hogy erőt merítsek, hogy elárasszam magam azzal az eufórikus nosztalgiával. Veled. Neked se a minden, se a semmi nem volt elég jó. Pedig mindkettő elég tág fogalom, de te ezt úgysem tudhatod. Neked ez csak egy unalmas szóhalmaz, aminek a felét sem érted. Elkeseredett próbálkozásaim ellenére, most én vagyok az, aki pontot tesz az i-re. Szívesen mesélnék még, de már elnyomtam a cigarettám, és kezdek fázni. Becsukom az ablakot.