Tumgik
#boldogág
dreamsneverlie · 2 years
Text
Pont felszabadult egy hely a szívemben… Nem akarsz esetleg helyet foglalni? :)
12 notes · View notes
greeneyedangel1 · 3 years
Text
Csak azzal eszek egy asztalnál akivel együtt éheztem.
34 notes · View notes
Text
Gyanús ez a nagy kiegyensúlyozottság meg boldogág, kíváncsi vagyok mikor baszódik el újra.
49 notes · View notes
wuhanqueen · 5 years
Text
28. 9/30 h
Reggel elmentem az iskolába, de egyedül voltam, mert Aoi elutazott, Ana nem annyira érezte jól magát, a maradékokról nem tudok, de így megúsztuk a speaking házi előadását. Next time. Órák után csomót nézegettem a térképet, hogy mégis hol lehet az az agency az egyetemen, de nem találtam meg, úgyhogy random elindultam egy bank felé, mert gondoltam csak valahol arra van az a cucc is. Hát, a bank egy full elhagyatott helyen volt, és kábé egy órát bolyongtam, mire meguntam és elindultam a legközelebbi vonatállomásra. A campus tour is hasznos volt, mert legalább volt fogalmam arról, hogy lyukadjak ki ott, ahol nekem jó. Még nem sikerült eltévedni, ami igazán boldogág :D A metrótól is kicsit féltem, mert még nem mentem egyedül és azért elég nagyok az állomások meg kicsit katyvasz nekem az egész metróhálózat meg úgy minden. De túléltem. Ami érdekes volt, hogy például ahol átszálltam a line 2-ről a 4-re, ott nem úgy volt, hogy leszálltam a line2-ről és akkor át kellett menni a line4-hez mozgólépcsőn meg ilyesmi, hanem leszálltam, és a peron másik oldalán a line4 ment. Csak pont a másik irányba, mint ami nekem kellett volna. Úgyhogy föl, le, és ott meg volt a másik irányba a line2 meg a line4. Elég érdekes megoldás. Eljutottam WuChang railway station-ig, aztán láttam táblákat, hogy ticket office, azt követtem és fuu nagyon para volt. Rengeteg ember volt. Kicsit nehezen találtam meg a dolgokat. Kimentem a felszínre, ott volt a ticket office, de baromi sok ember volt. Tényleg. Mindenki vonult a bőröndjével és fuu. Egy ideig álldogáltam, mert azt sem tudtam, melyik sorba álljak be, annyi közül választhattam volna. Találtam egy szimpatikusat, és amúgy egész gyorsan haladt. Amikor ketten voltak előttem, akkor gondoltam, ideje lelépni, de aztán gondoltam, ha már itt vagyok, inkább megkérdezem. A bácsi nem tudott angolul, úgyhogy cseréltek egy nénivel, és akkor vele megbeszéltem a dolgokat, és végül sikerült megvenni és jó volt. Eléggé örültem. Visszafelé meg vettem enni, mert a doupi finom, és a néni meg kérdezgetett tőlem dolgokat. Vicces, hogy megjegyzett. Mondjuk nem, mert valószínűleg nem sok nemkínai vesz nála kaját, én meg azért előfordulok arrafelé viszonylag sűrűn. Olyan háromnegyed négy körül értem vissza, szóval jó hosszú kör volt, és onnantól egész este olvastam, nagyon nagyon sokat. Közben bekopogott a mongol meg a vietnámi szobatáram és az egyik valami műsütit adott, a másik meg olivás arcmaszkot, mert hogy national holiday van. Eléggé meglepődtem, mert őőő. Hát na. Ez nem ajándékozós ünnep. Vagyis nem gondolom annak. De itt Kínában bármi bármikor lehet. Ajándékot meg nem utasítok vissza, szóval gazdagodtam ma is szeretetben. <3 
3 notes · View notes
Photo
Tumblr media
Legyetek boldogok és szabadok.... 🤩🌽😋🎬 #utazosvlog #idezet #magyarblogger #ausztralia #kalandvagy #hovautazzunk #magyaryoutuber #szabadsag #boldogság # boldogág (at Veszprém) https://www.instagram.com/p/B1Hd2tSCkWE/?igshid=1raqrou5rivhi
0 notes
Lepedőbe csavart boldogág.
3 notes · View notes
pistiramisu · 11 years
Text
Amúgy
az élet szép. A legtöbb ember problémája "csupán" annyi, hogy ezt nem tudja kivel megosztani. Vagy nem azzal szerette volna, akivel végül megtette.   Márpedig az ember társas lény, és hiába szajkózzák a legnagyobb pozitivitás-guruk, hogy saját magunkban kéne megtalálni a boldogságot... hogy is van az a Hiperkarma dalszöveg? "És te hiába mondod, hogy szép az élet, ha nem látja senki más, cseszheted" Vagy valami ilyesmi. 
71 notes · View notes
dreamsneverlie · 5 years
Text
Daily prayer
Fohászkodom a nagy mindenséghez, az élethez, Istenhez, ki ott van mindig mindenhol, mi halandók mégsem látjuk őt sehol.
Először neked beszélek idő, te drága, mert eltékozlunk téged feleslegesen. Tudod, milyen, ha sokat kell várni, azt is tudod, milyen, ha már a várakozás is árt. Hisz oly hamar elillansz boldog perceinkben, ám oly lassan telsz a gyötrelmes órákban. Kérlek téged, vedd figyelembe, mi emberek törékeny lelkek vagyunk... Hol itt, hol ott, hébe-hóba követünk el hibákat, mily sokat rágjuk magunkat dolgokon, csaknem felemésztve belső lényünket. Légy tekintettel ránk, adj nekünk, akik rászolgálnak, többet belőled a szép pillanatokra, és keveset a fájdalomra.
Boldogság. A céltalan cél mindenki számára, az idő legszebb párja. Te, olykor elérhetetlennek tűnő álom, most hozzád szólok. Merre jársz? Hallasz engem? Olyan jó lenne, ha néha felbukkannál. Annyi rege, óda zeng már rólad, rólad, akiről sokan nem hallottak még, és mint egy csoda, úgy tekintünk rád. Te vagy a legfontosabb az életünkben. Kérlek, aki megérdemli, azt látogasd meg, amilyen gyakran csak tudod.
Szeretet. Mi mind tiszta szívvel beszélünk rólad. Te vagy a boldogság legelbűvölőbb gyermeke. Engedd, hogy beléd kóstoljunk, hogy megízleljünk téged... Szólj sokszor szívünkhöz... Ne hagyd, hogy a hiúság elborítsa a lelkek elméjét, hogy a büszkeség megölje az érzelmeket, hogy a kéz gyilkoljon bosszúvágyból és gyűlöletből. szükségünk van rád.
Szükségünk van rátok, ti hoztok nekünk nyugalmat, erőt, lelki békét, harmóniát létezésünkbe. Szomorú, hogy ebben az elfajult világban kevesen maradtunk, akiknek jár mindez.
S végül hozzád szólok sors. Te hatalmas magány, kiről tudjuk, már régóta megírta könyvünk fejezeteinek lapjait, s kinek humorérzéke majdhogynem ironikus. Minden pillanatban választás elé állítasz minket, apróbb majd egyre nagyobb választások sorozata elé, mik meghatározzák jövőnk mérföldköveit. De ha tudod, mi lesz a vége döntéseinknek, miért nem könnyíted meg azokat időnként? Miért vezetsz minket a legkacskaringósabb utakon, ha van egyenesút is a cél felé? Értem én, ha fontos az okulás a döntések szempontjából, hiszen a tapasztalatszerzés legjobb módja, ha alkalomadtán eltévedünk. De utoljára téged kérlek, te makrancos, a nehéz időkben adj nekünk határozott választ, hogy megkönnyítsük helyzetünket. Óvj meg a kételyek mély bizonytalanságától, az elhibázott döntések kockázatos következményétől.
Tumblr media
2 notes · View notes