#az egész magyar oktatás

[diogenesz2020portugal]

Orbán eddig a „romkocsmák félhomályában merengő bölcsészeket” emlegette, most már a „szélfútta akadémikusokról” beszél, hogy ne azok „és egyebek” mondják meg, mi a helyes, hanem a nép által megválasztott politikusok.

Eddig is jól jártunk azzal, s rengeteget profitált az ország abból, hogy a „szélfútta akadémikusok és egyebek” helyett mindenben, gazdaságban, oktatásban, egészségügyben, tudományban, kultúrában stb. „a nép által megválasztott politikusok” mondták meg, mi a helyes, így aztán pompásan élünk, robog a gazdaság, prosperál a hazai egészségügy és a világ élén ott a magyar oktatás. Nem is sorolom tovább!

De mégis, én ennél a lábszagú, populista szövegnél egy pillanatra megállnék. Ha nem „széllelbélelt” akadémikusokat akart mondani Magyarország nemzeti sámánja, vagyis nem üresfejű, komolytalan, léha, mitugrász alakokként kívánta szóba hozni a szakmájukat agytevékenységükkel abszolváló embereket, akkor a „szélfútta” jelző valami olyasfélét jelent, hogy ezek az innen-onnan szalajtottak épp olyanok, mint az utcai szemét, amit összevissza fúj a szél, dobál innen oda, onnan emide, egészen addig, amíg nem jönnek az utcaseprők meg a nagy kukásautó, s el nem szállítják az egész koszrakást valamelyik szeméttelepre.

Kétségtelenül szép és hízelgő metafora, amely sokat elárul nem csupán az összehasonlításban szereplő elemekről, hanem annak használójáról is.

Kérdezhetném Magyarország nemzeti táltosától, hogy nem akar-e inkább egy kényelmes díványon elnyúlva erről beszélni, valamiféle „szélfútta” szakember rendelésén, ám inkább csak jelzem, hogy valamiért az őrültek szeretik a szelet emlegetni, de azt nagyon! Az ember pszichéjét tán legjobban ismerő Shakespeare-nél például az őrület felé tartó Lear király üvölti vadul, hogy „Fújj, szél, szakadj meg, fújj, dühöngj! Vihar, / Felhő, omoljatok le, míg a tornyot / S a szélvitorlát elsüllyesztitek!”, vagyis saját csalódása és tragédiája okán a világ apokaliptikus pusztulását reméli. Vagy ott van a saját kegyetlensége, gonoszsága és álnoksága által őrületbe zuhant Macbeth, aki szintén egyfajta apokaliptikus vég után vágyódva így ordít: „…s óhajtom, / Hogy a világ ízzé-porrá szakadjon. / Szélvész, dühöngj!”

De miután Magyarország nemzeti táltosa keresztény ember, ezért felhívom a figyelmét az Efezusiaknak írott levélre, ahol Pál apostol a szelet a megtévesztő tanítással és az álnoksággal hozza összefüggésbe: „megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide-oda hány és tovasodor.” (4,14)

S ha itt tartunk, jó, ha tudatosítja magában a kereszténységére oly buzgón hivatkozó nemzeti táltos, hogy a szélnek nem ő maga, hanem az Isten parancsol (Zsolt 135,7). Így aztán ne csodálkozzék, ha a szél nem a „szélfútta akadémikusokat” söpri majd el az útjából, hanem valaki mást, s vele együtt más szemeteket.

(Gábor György - FB)

[tuntetesinfo]

December 9 - Vonuljunk az MTVA-hoz Vonulás az MTVA-hoz - Engedjenek be a köztévébe! 🌏Vonulás: Flórián tér - MTVA székház (Kunigunda útja) Kedves Diákok, Pedagógusok, Szülők, Nagyszülők, Felelős Állampolgárok❗️

2022. november 9-én az Egységes Diákfront ultimátumot adott a köztévének. Felhívásunkban felszólítottuk az MTVA-t, hogy mi, diákok, megszólalhassunk az elmúlt időszakban zajló sorozatos kiállásokról és azok okairól. Erre nem kaptunk választ, bármennyire is próbálkoztunk minden módon eljutni az illetékes döntéshozókhoz. A közmédia továbbra sem teljesíti feladatát, hallgat az elmúlt hónapok közéletének egyik legmeghatározóbb jelenségéről. Mivel nem kaptunk választ, ahogy ígértük, demonstrációt szervezünk az MTVA épülete elé, ezt pedig a jövőben további megmozdulások fogják követni, ameddig a közmédia nem hajlandó hitelesen tájékoztatni a magyar oktatás válságáról. A köztévének kötelessége beszámolni az igazságról és minden magyar állampolgár joga, hogy értesüljön az egész országot érintő jelenlegi helyzetről, 💪MERT AZ OKTATÁS NEMZETI ÜGY!💪

#2022. 12. 9. #17:30 #Youtube

[kepeslajoska]

Természetesen nem az Orbán banda a hibás azért, mert 2010 óta forint ezermilliárdok ömlöttek Mészáros Lőrinc, a Család és a baráti kör zsebébe, meg az értelmetlen magyar fociba, stadionokba. Ők csak tartották az irdatlan méretű Louis Vuitton gigazsákokat a zubogó pénzláva elé.

Hát ez csak nem bűn?

Talán majd az emberek gyógyítására, egészségére kellett volna költeni? Ugyan. Őket különhelikopter viszi be torokgyulladással is, ha elköhhinti magát bármelyikük és különben is az olyan nagy baj, hogy tízezrek pusztultak el feleslegesen a járványban a nem megfelelő ellátás miatt? Nagy ügy, vagyunk elegen, de még azon is hasznot húztak!

Az��rt az lesz majd az igazi, ha minden magyar ember a Mészáros Lőrinc féle mondatszerkesztéssel és szókinccsel nyűgözi le a publikumot. Nem kell ide oktatás, meg tudás! Ezt is végre elértük!

Ja, megvan, Gyurcsány a hibás, bár 13 éve nem ő a miniszterelnök, de megfelelő agyi deformitással ezt is el lehet hinni.

Egy azért mindenképpen a káprázatos sikerek közé könyvelendő, hogy a reputációnk a világban tényleg kiemelkedővé vált. Több bukott diktátor, szélsőjobbos vezető is keblére öleli már a fasisztoid tolvaj család legújabb tagját, a felcsúti zsírturult.

Mindent meg lehet indokolni éktelen hazugságokkal!

Gyurcsány, Brüsszel, a baloldal miatt van az egész. Érted? Ezért van háború, ezért megy szarrá a magyar forint, napi szinten emelkednek az árak egekbe, de az amorf hadúrnak, a háttérben a leggazdagabbnak duplázzuk a havi fizetését!

Mert ő most BÉKEHARCOS.

Ő, a kegyetlen érzéketlen, fatuskó!

Remek időzítés!

Nem tudom, meddig veszi be az eltompított magyar agy az aljas néphülyítést, de egyszer majd a híveik sem tudnak jóllakni, kórházba is kerülnek, gyerekeik, a rokonok már külföldön, hogy legalább legyen, ki állja a temetési költségeket.

[villanypeter]

TAMPERE: AZ ÁLOM, A MUNKA ÉS AZ ODAVEZETŐ ÚT

Azt gondoltam ideje írni egy kisebb összefoglalót. Sajnos a folyamatos közvetítés nem igazán sikerült, sőt… Az az igazság, hogy folyamatosan olyan élményekben volt részünk, és olyan “egyben voltunk” a hellyel, hogy a telefon csak fotók alkalmával került elő, és a közösségi média sem kapott szinte semmilyen figyelmet.

A jégkorong egy egyszerű és igazságos sport. Ha dolgozol és bele állsz, akkor meglesz a siker. Vagy így, vagy úgy, vagy most, vagy kicsit később, de mindenképpen meglesz a siker. Érdekes párhuzamot vettem észre a válogatott egész éves felkészülése, szereplése és a saját életem között.

Kell a szerencse, ami egy lehetőséget biztosít a számunkra. (Az egyik kedvenc mondásom szerint: a szerencse a lehetőség találkozása a felkészültséggel.) Mint a jégkorongban tavaly: 2 erős hokinemzet kizárása, és mint nekünk anno: egy piaci rés megtalálása.

Aztán munka és munka és munka, mindkét oldalon. Látni és figyelni a válogatott szereplését és majdnem egy egész éves felkészülését ilyen szempontból fantasztikus volt. A feljutás ugyan nyögvenyelős volt tavaly Szlovéniában, de az igazi meló csak ezután kezdődött.

Jól összeállított, tudatos egész éves program, egyéni és csapat szintű oktatás és felkészülés. Bár nekünk szurkolóknak nem sok örömünk volt benne (túl sok meccset nem nyertek a felkészülés alatt a srácok). A világbajnokságon azért már látszott, hogy a sok munkának van eredménye: nagyon büszkék voltunk, jó volt Finnországban magyar mezben mászkálni. És egy este a himnuszt is elénekelhettük.

Örök emlék marad.

Van úgy, hogy az álom nem valósul meg. Az okok sokfélék lehetnek. Ha azonban pontosabb akarok lenni, akkor azt kell mondjam, nem egészen az valósul meg, amit elképzeltünk. Ez a saját életünkben is megvan. De látszik, hogy többek és jobbak lettünk folyamatosan, és már pontosan tudjuk milyen munka kell a sikerhez.

Ha többet és jobban dolgozunk, meglesz a siker. Még akkor is, ha most azért nagyon szomorúak vagyunk, és sajnáljuk is a srácokat. Élőben ott lenni fantasztikus volt, látszott, hogy mindent beleadtak, szurkolói mondással: felszántották a jeget. És ilyenkor megbocsátod azt, hogy mondjuk sokkal kikapnak, mert van úgy egyszerűen, hogy az ellenfél ennyivel jobb.

És hát igen. Bevallom, örültünk volna, ha bent maradunk. Szerettünk volna Csehországba menni jövőre. Viszont Olaszország is szép hely, és ott majd igazi ki-ki meccseket játszhatunk az újabb feljutásért. És reméljük, ugyanilyen tudatos felkészülést követhetünk végig megint.

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

[cafepr]

Az alapkészségek hiánya miatt hátrányba kerülnek a munka világában a fiatalok

A magyarok többsége úgy véli, a mai fiatalok életére negatív hatással lesz a közoktatás egyre romló színvonala – derült ki a FleishmanHillard Café felméréséből. A több mint 20 éves múltra visszatekintő kommunikációs ügynökség év végi kampányában a minőségi oktatás fontosságára és az alapkészségek átadásának jelentősségére hívja fel a figyelmet. 

A megkérdezettek 90%-a aggasztónak tartja, hogy az iskolából kikerülő fiatalok az általános iskolás éveik alatt ugyan megtanulnak írni, olvasni és számolni, de közel 30 százalékuknak később gondja van a számokkal és a betűkkel – derül ki a FleishmanHillard Café megbízásából, a Pulzus közvéleménykutató által készített reprezentatív kutatásból. A válaszadók túlnyomó többsége szerint hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon azok, akik nem részesülnek minőségi oktatásban az alapkészségek (szövegértés, matematika, természettudományok), valamint a digitális készségek terén. Mindezek nagymértékben befolyásolják a mai fiatalok jövőjét, azt, hogy megtanuljanak kérdéseket feltenni, válaszokat értelmezni és kritikusan gondolkodni.

A romló tendenciákat támasztja alá az is, hogy a PISA kompetencia felmérések adatai szerint az elmúlt tíz évben a gyengén teljesítő tanulók aránya szövegértésből 17,6%-ról 25,3%-ra, matematikából 22,3%-ról 25,6%-ra, természettudományokból pedig 14,1%-ról 24,1%-ra romlott. A kutatás rámutatott: a magyarok 56%-a véli úgy, hogy a fiatalok boldogulását ez teljes mértékben befolyásolja és iskolai teljesítményük negatív hatással lesz az életükre.

A FleishmanHillard Café kommunikációs ügynökségként kiemelten fontosnak tartja a szakma utánpótlását és azt, hogy a közoktatásból szöveget értelmezni és kérdezni tudó fiatalok kerüljenek ki. A kutatás eredményei is megerősítik: a magyarok túlnyomó többsége szerint az oktatási rendszernek és az oktatás minőségének jelentős hatása van az ember életére és arra, hogyan boldogul majd felnőtt korában.

„Kommunikációs ügynökségként elsőszámú feladatunk, hogy történeteket meséljünk el, hogy változást tudjunk elérni a világban és hatással tudjunk lenni közösségünkre. Ehhez elengedhetetlen, hogy kritikusan gondolkodjunk, kérdezzünk és értelmezni tudjuk a válaszokat. Ezen készségeinket tanítóinknak, tanárainknak köszönhetjük, e kompetenciák nélkül nem lehetnénk sikeresek a szakmánkban” – hangsúlyozza Balaton Anita, a FleishmanHillard Café ügyvezetője.

Az ügynökség fontosnak tartja, hogy kiálljon a diákközpontú, minőségi oktatás ügye mellett. Éppen ezért idén karácsonykor az ADOM Diákmozgalom – Alapítvány a Diákközpontú Oktatásért támogatásával köszöni meg a vállalat ügyfeleinek és partnereinek az egész éves együttműködést.

A kampányban az ügynökség munkatársai mondják el, kik azok a tanárok, pedagógusok, akik meghatározók voltak iskolai éveikben, akik hatással voltak pályaválasztásukra, karrierjük alakulására. A történetekkel a FleishmanHillard Café csapata valamennyi tanárnak, tanítónak köszönetét fejezi ki az áldozatos munkájukért.  A visszaemlékezések, köszönetnyilvánítások a cég Facebook és Linkedin oldalán olvashatók.

A Magyar Target-Pulzus Média Kutató Kft. támogatásának köszönhetően megvalósult kutatás számai is rámutatnak, mennyire fontos a magyar lakosságnak a minőségi oktatás ügye, az eredményekből egyértelmű, hogy a felnőtt lakosság ma mindössze kettesre értékeli a magyar közoktatás színvonalát. Ezért a kampány egyik kiemelt célja, hogy az ünnepek után is napirenden maradjon a diákközpontú, naprakész, hasznos tudást adó oktatás fontosságának kérdése.

Bővebben a kampányról:

Facebook: FleishmanHillard Café on Facebook Linkedin: FleishmanHillard Café on Linkedin web: www.fhcafe.hu

#fleishmanhillardcafé ADOMDiákmozgalom fhckaracsony2022 fhcatanarokert

[hicapacity]

Nem változott semmi Orosz-országban Rettegett Iván óta,

ami a népet az államtól elválasztó távolságot illeti. Az állam szent buzgóságot követel meg a néptől az önfeláldozásra,” írta Vlagyimir Szorokin orosz író. És valóban: a civil szervezeteknél dolgozó orosz barátaim is rendre arról számolnak be, hogy a Szovjetunió bukása után a demokratizálás lényegében felszínes maradt és érintetlenül hagyta az állami bürokrácia gépezetét. A csinovnyik hozzáállása mit sem változott. Még mindig óriási szakadék választja el azt a nagyvárosi értelmiségi réteget, amihez ők tartoznak, a nép tömegeitől. Az emberi jogokért, környezetvédelemért, kultúráért, egészségért stb. küzdő civil szervezetek zárványok maradtak, elefántcsontornyokba zárva - és ez az izoláció az elmúlt évtizedben egyre inkább adminisztratív-büntetőjogi eszközökkel is szentesítve lett.

Sokat beszélünk arról, hogy Orbán Putyin pincsije lett és tudatosan építi a putyini modellt itt Közép-Európában. És ez így is van. De az összehasonlítás nem állhat meg ezen a ponton. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a magyar társadalmat az orbáni politikánál sokkal több köti össze az orosz társadalommal, mint amit kényelmes lenne beismerni. Orbán nem lett volna képes a putyini modellt építeni Magyarországon - ha a magyar társadalom eleve nem lett volna hajlamos arra, hogy ebben a modellben működjön. A magyar néplélek mélyrétegeibe az elmúlt évszázadokban éppen úgy beépült az állam-központúság, a vezér-függőség, a házmester-szellem, a középszerű nacionalista giccs, az idegen- és új iránti gyanakvás, a frusztrált sértettség-tudat, ami nyugat- és értelmiség-ellenességben gyökerezik - mint az oroszéba.

Mind a bal, mind a jobboldalon egyaránt az etatista, provinciális, középszerű és opportunista politikusok tudtak a legjobban érvényesülni. A lelkiismeretes, nagy távlatokban gondolkodó, a szolidaritást és szabadságjogokat fontosnak tartók pedig többnyire külső- vagy belső emigrációban, esetleg bitófán végezték, vagy magukat is korrumpálta a rendszer. A jogokért, szolidaritásért harcoló civil szervezetek éppúgy zárványok maradtak, akiket a társadalom széles rétegei körében gyanakvás és értetlenség vesz körül, mint Oroszországban. Vannak persze nagyságrendbeli különbségek, de sajnos Orbán arra nagyon is jól érzett rá, hogy a magyar társadalom jelentős részében éppen olyan könnyű ezeket a beidegződéseket felébreszteni és építeni rájuk, mint Oroszországban. Éppen olyan könnyű képzelt belső- (drogos, meleg, NGO stb.) és külső (migráns, Soros stb.) népellenségek ellen hergelni az embereket. Éppen olyan könnyű forrpontra hevíteni a bizonytalan jövővel szembeni szorongást, hogy aztán elalélva és hálásan boruljanak a biztos, sosemvolt aranykor visszatérésének ígéretével fellépő Vezér biztonságos ölelésébe.

Vajon a most ellenzékben lévő pártoknak nincs-e felelőssége abban, hogy 2010 előtt gyakorlatilag érintetlenül hagyták az állami bürokrácia működését? Hogy a politikát meghagyták úri huncutságnak, hogy éppen olyan cinikusan építettek a “panelprolik” hiszékenységére és befolyásolhatóságára, hogy nem tettek azért, hogy a magyar társadalom ne csak az osztrák jólét iránti vágyában fogadja el immel-ámmal a liberális demokráciát - hanem valóban aktívan részt vegyen az élete irányításában? És hogy hagyták, hogy a magyar társadalom negyede reménytelen leszakadottságban, a margóról figyelje gyanakodva az egész demokráciát, ami neki csak szegénységet és kiszolgáltatottságot hozott? Ha le akarunk térni a putyini útról, akkor többre van szükség az artikulálatlan orbánellenességnél. Ne legyenek kétségeink: tartósan és hosszú távon csakis úgy tudunk új utat találni, ha szakítunk azzal a hozzáállással is, amiről a fentebbi bekezdésben írtam. Aktív, jogtudatos polgárok, erős civil társadalom és szakszervezetek, demokratikus oktatás, szolidáris szociális háló, befogadó közegészségügy, átláthatóan és elszámoltathatóan működő állam: ha ezeket nem sikerül szlogenekből valósággá tenni, akkor a putyini modell újra és újra feltámad, mint a zombi, ami csak akkor terül el végleg, ha az agytörzsét rombolják szét.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ez a háború, minden borzalma ellenére, nekem egy valamit elhozott: egy olyan tisztánlátást, amit eddig nem. Kristálytisztává vált ugyanis, amit eddig inkább csak erősen gyanítottunk, de bizonyosság nélkül: hogy hová is tart az a rendszer, amit Putyin modellje alapján építgetnek itt nálunk. Mert minden önáltató hazugsággal szemben Putyin nem azért sodorta háborúba és katasztrófába az országát, mert a gonosz Nyugat sarokba szorította. Hanem azért, mert az ilyen agresszív nacionalista önkényurak számára a háború előbb-utóbb szükségszerűséggé válik. Az orosz rendszerbe bele volt kódolva ez a katasztrófa. És bele van kódolva az itteni rendszerbe is, ha ezen az úton megyünk tovább.

   Egy ponton rá kell döbbennünk: nincs hová hátrálnunk!

#drgrptr #drgrpt #fideszbűnözés #ereszkormány #kormánymaffia #kormányzati bűnözők #oroszország #háború #háborúra derű #putyin #köpcös röfi #putin #war

[lineandround]

Lantos Ferencről

Lantos Ferenc életműve meglehetősen kiterjedt, változatos, tervezőként pedig végtelenül inspiráló. Mi egy termékfejlesztés apropóján kerültünk közelebb munkásságához, ezért is gondoltunk rá, hogy meséljünk egy kicsit komplex elképzeléseiről, illetve a képző- és alkalmazott művészethez, valamint a dekorativitáshoz fűződő viszonyáról. Kimondottan fontos ez számunkra, hiszen egy, a magyar design és művészettörténetben méltatlanul perifériára szorult mozgalmat és irányt képviselt Lantos, és az általa megfogalmazott elvek és irányok ma is megállják a helyüket.

Sajátos művészetfilozófiája és pedagógiai alapfeltevései szorosan összefonódtak egymással, ezeket mind a művészeti gyakorlatban, mind az oktatásban kamatoztatta is. Mélyen belegyűrűzött saját maga számára megteremtett művészi pozíciójába a zeneművészet, valamint a biológia, és folyamatosan egyre távolabb pozícionálta magát a főiskolán megismert, konzervatív művészeti szemlélettől. Bár a mi szempontunkból Lantos zománcművészete volt a leginkább meghatározó, ennek megértéséhez elengedhetetlen, hogy ismerjük azok elméleti megalapozottságát.

Előzmények és művészeti oktatás

Lantos sokat merített leggyakrabban említett mestere, Martyn Ferenc természetből kiinduló látásmódjából, emellett korábbi, biológiai tanulmányai is végigkísérték életművét. Művészetében kulcsfontosságú fogalmak a viszonyok, az összhang, valamint a geometria. Több művészetekre nyitott szemléletét részben zeneoktató feleségének köszönhette, akivel közösen integratív zeneművészeti oktatást dolgoztak ki a zene és képzőművészet összefüggéseire alapozva, mely később több iskolában is bevezetésre került.

Kritikusan tekintett a hazai, valamint a nemzetközi művészeti oktatásra egyaránt, részben azért, mert meggyőződése volt, hogy a tanárok feladata nem művészeket gyártani, hanem a művészet segítségével emberműveket létrehozni. Ennek hiányában ugyanis reménytelen, kusza gondolkodású fiatalok kerülnek ki az egyetemekről. Ahhoz, hogy saját módszereihez hű maradhasson, magától és tanítványaitól is kemény, következetes magatartást várt el.

Kulcsfontosságúnak tartotta továbbá, hogy az ember keresse, milyen funkciókat és szerepet tölt be a művészet az ember életében. Ha nincs funkció két lehetőség nyílik meg: abba kell hagyni a tevékenységet, vagy meg kell keresni annak funkcióját. Lantos szerint a cél nem maga a művészet, hanem a minőségi emberi élet, aminek megteremtésében kell segítenie a művészetnek az emberek szellemi tájékoztatásában. A művészet lehetőséget nyit arra, hogy vizuális eszközökkel, renddel és tisztán megfogalmazott gondolattal egy belső igazságot hozzunk létre.

A Lantos – féle művészetfilozófia, avagy hogyan kapcsolódik szervesen geometria és természet

Művészeti szemléletének kiindulópontja volt, hogy a világ alapvetően geometrikus, kezdve a molekulákkal és az apró részecskékkel. El kell fogadnunk, hogy a világunk – és a természet is – geometrikus, még ha nem is látszik annak. Ez a látható és elemi között húzódó feszültség egész életében izgatta, így a vizualitás helyett azon belső mozgatórugók szintjén vizsgálódott, amelyek eredményeképp a természet ilyen gazdag vizualitással rendelkezik. Művészetében a természet alkotó folyamatait igyekezte követni, melyek során a geometrikus struktúrákkal való műveletképzés egy nem geometrikus összképhez vezet. Ennek a gondolatnak a mentén definiálta magát természetelvű festőként.

Mindenkoron a szintézisre törekedett, amihez elengedhetetlennek tartotta a természettudományokra való odafigyelést – nem az azzal való elmélyült foglalkozást – hogy azon keresztül próbálja az ember megérteni, hogyan, miért és miért így épül fel a minket körülvevő világ. Ennek a filozófiának a megértésére szolgálhat megfelelő alapként egy vizuális világ megépítésére a maga öntörvényszerűsége szerint.

Azt vallotta, hogy festészetében nem egy, vagy másféle ábrázolást követ, hanem a vizuális viszonyok egyensúlyán dolgozik, amelyből ugyanolyan természetességgel következik a figurális és a nonfiguratív ábrázolás is. Elzárkózott az absztrakció végletként való értelmezésétől, amely a valóságra való hasonlóságtól teszi függővé a műfaji megfelelést. Minden ábrázolásra és művészetre absztrakcióként tekintett, mintegy az adott művészeti ág eszközeivel való létrehozásként. Célja olyan művészeti alkotások létrehozása volt, amelyek sajátosan összefüggnek vizuális területekkel, de nem csak azokra érvényesek, hanem a zenére, irodalomra, természetre egyaránt. Interdiszciplináris szemléletének köszönhetően egész életében nyílt maradt a többi művészeti ág felé.

Lantos Bonyhádon

Bár Lantos életművének csak egy rövid időszakát teszi ki a zománcművészet, mégis kiemelkedő szerepe volt a ’60-as ’70-es években a műfaj önállósulásában – az ötvösségről való leválásban. Ebben az időszakban a korábban ötvösöktől nyüzsgő területre egyre több művészeti ág képviselői érkeztek meg, köztük a grafikus-festő Lantos is, aki 1967-ben látogatott először a Zománcipari Művek Bonhyádi Gyárába kísérletezni, egy diákja ajánlására. A gyár már akkor az egyik legjelentősebb zománcipari üzem volt hazánkban. Lantos az elsők között volt, akik felismerték, hogy a zománc technológia a progresszív képző- és alkalmazott művészetek számára is alkalmas műfaj lehet. Korábbi alapvetéseit és konstruktív logikai rendszereit erre a területre is átörökítette, így közelített a technológiában új, mégis a festészethez hasonlóan szabadon alakítható műfajhoz.

A bonyhádi zománcművészetre jellemző volt az egyszerűen egymás mellé sorolt formákból és színekből létrehozott komplex struktúrák kialakítása, ez az általuk képviselt optikai festészeti nyelv pedig nagyban kötődött Victor Vasarely munkásságához. Más hagyományokhoz is közelíthető azonban a bonyhádiak tevékenysége: a letisztult, plakátszerű vizualitás gondolatiságában és végeredményeiben is megidézte a bauhaus analitikus tanítási módszereken alapuló formanyelvét, valamint annak az ipari gyártással előállítható tárgyak esztétikájára irányuló szellemiségét. A konstruktivista hozzáállás és képszerkesztési elvek megannyi alkotáson visszaköszönnek.

Lantost foglalkoztatták ugyan a műfaj sajátosságai, nem volt szükség korábbi alapvetései és filozófiája átalakítására, mivel a zománc lehetőséget adott a tiszta, egymástól élesen elkülönülő színekkel és formákkal való építkezésre. Zománcművészetének jelentős részét murális, köztéri jellegű alkotásai teszik ki. Elsősorban ezek az alkotások szolgáltak inspirációként számunkra is. Zománcfalakat, térelemtanulmányokat, zománcszobrokat, valamint zománcfrízeket is készített a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, ezek jelentős része Pécsett került kihelyezésre. A zománcozott alkotások mindegyike a geometrikus absztrakció vizuális eszköztárának kihasználásával született meg, a korábbiakhoz hasonlóan természeti indíttatással, valamint a sokszorosíthatóság ígéretével. A kompozíciók tulajdonképpen variálható elemsorokból épültek fel, melyek számtalan lehetőséget kínáltak az összeillesztés terén. Lantos ugyanakkor az edukatív teendőkben is nagy szerepet vállalt, ugyanis az 1968-tól megrendezésre kerülő a bonyhádi szimpóziumok megszervezésében kulcsszereplő volt.

Legjelentősebb fríze kétségtelenül az 1970-71 között készült DÉDÁSZ, melyet a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat számítógépközpontjának épületére tervezett. Lantos tudatosan kereste a díszesnek ható mintáival a kompromisszumot természet és építészet között, még ha ez nem is volt minden esetben – első látásra – nyilvánvaló. Az alapvetően horizontális irányultságú épületen megjelenő fríz még inkább a vízszintes irányokat hangsúlyozza. A fríz kapcsolatot teremt az épület előterében található élükre állított kockákkal (szintén Lantos alkotásai), melyeken a DÉDÁSZ mozaikszó tűnik fel. A hasonló motívumok, színek és ritmus azt a hatást keltik, mintha a kockák térbeli kibontásai lennének a hátrébb síkban feltűnő mintázatoknak. Ez a konkrét alkotás jól példázza Lantos aziránti elkötelezettségét, hogy az architektúrához és térélményhez szervesen kötődő, azt kiegészítő és az ipari gyártáshoz igazodó felhasználást találjon a zománctechnológia számára.

Hamarosan részletesen beszámolunk nektek róla, mi hogyan tudtunk kapcsolódni a tárgytervezés szintjén ehhez a sajátos, konstruktív szerkesztési elvekre épülő, vizuális nyelvhez, valamint arról is, hogy milyen technológiai kihívásokkal és lehetőségekkel ismerkedtünk meg ezen az úton.

Szerző: Lukács Edit

Források:

Keserü Katalin (2010). Lantos, Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely, Pécs

Kopeczky Róna (2019). ÉGETETT GEOMETRIA - Zománcművészeti kísérletek Bonyhádon (1968-1972), acb Research Lab, Budapest

Interjú Lantos Ferenccel. Műábránd: Lantos Ferenc. Long Music Production, 2014. Szerkesztők: Fábián László, Fábián Zoltán. Web: https://www.youtube.com/watch?v=mxLGBiO5WDQ

Az egység felé – Lantos Ferenc festőművész portréja. Magyar Művészeti Akadémia, 2014. Rendező: Tóth Péter Pál. Web: https://www.youtube.com/watch?v=FEMWsMwwBVY

1. kép: Lantos Ferenc: DÉDÁSZ fríz elemek, Web: https://www.kozterkep.hu/36732/tuzzomanc-friz-es-terelemek#vetito=341676

2. kép: Bonyhádi zománcgyár, Web: https://www.utazzitthon.hu/latnivalo/bonyhad/zomancgyar-uzemtorteneti-gyujtemeny-20103

3. kép: DÉDÁSZ székház, Web: https://www.kozterkep.hu/36732/tuzzomanc-friz-es-terelemek#vetito=341678

4. kép: Lantos Ferenc: Cím nélkül, Web: https://www.ujmuveszet.hu/2019/09/london-calling/

#lineandround #IO #LantosFerenc #acb #acbgaléria #Égetettgeometria #Burntgeometry #Design #hungarian art

[diogenesz2020portugal]

Gábor György

TLDR

Ad notam: A logika a helyes következtetés tudománya. Egy következtetés akkor és csak akkor helyes, ha lehetetlen, hogy premisszái igazak, konklúziója viszont hamis legyen.

Premisszák:

A tankötelezettséget 16 éves korra csökkentette.

Egy totálisan inkompetens rendőrt nevezett ki a köznevelés és a közoktatás élére.

Rá sem hederít arra, hogy az egész közoktatás darabokra esik szét: sokszorosan megalázott, kifosztott, semmibe vett tanárok, a jövőjüket az általános és a középiskolákban elveszítő diákok, már az induláskor sorstalanná tett esélytelenek.

A múlt évszázadban feledkezett gondolkodásával és habitusával, s a jövő hazai cselédtársadalmának víziójával, bent bandukolva a XXI. században, azt mondja, hogy a hazai oktatás legfőbb baja a hittan és a testnevelés hiánya, mintegy ezek pótlásában és kiterjesztésében jelölve meg a közoktatás hazai programját.

Szó nélkül hagyja, hogy a szakmai tárgyalásokat óhajtó és az ellehetetlenített helyzetük miatt, továbbá a diákok jövője érdekében tiltakozó tanárokat a rendőrminiszter rendőrrohammal intézi el, s teszi ki az utcára, egyszerre növelve a pedagógushiányt, s egyszerre ellehetetlenítve a tanulókat, legfőképp az érettségire készülő, s tanáraikat elveszítő diákokat.

Egy szava sincs, amikor a közoktatás és a köznevelés ügyével megbízott rendőrminiszter azt mondja, hogy „én nem értek az oktatáshoz.”

Az egyetemek vagyonát alapítványi formába tereli és teszi lenyúlhatóvá, s inkompetens pártállami komisszárokat ültet élethossziglan az alapítványokba: saját minisztereit, államtitkárait, pártbéli polgármestereket, kormánybiztosokat, pártjának képviselőit, pártjának és családjának üzletfeleit, csókosait, barátait és barátnőit.

Az egyetemi autonómia elvéről mit sem tudva, s arról hallani sem kívánva nem teszi lehetővé, hogy az egyetemek a legminimálisabb hozzászólási vagy véleményezési jogkörrel rendelkezhessenek saját jelenük és jövőjük tekintetében.

Az alapítványok pártállami összetételében látja a garanciát arra, hogy a tudományosság általa megnevezett legfőbb kritériuma, a „nemzeti” eszme megerősítése és az „internacionalista-globalista” szemlélet száműzése a hazai oktatás és tudományosság dicsőségére realizálódjék.

A káderlerakatokká egypártrendszeresített +egyetemi" alapítványok átláthatatlanságát maga szorgalmazza, pártállami reflexeiből fakadóan természetesnek tekinti az intézményes garanciák teljes hiányát, s pártállami káderein keresztül őrzi az átláthatatlanság megszokott ködét és homályát.

Nem érdekli, hogy a közoktatásban részt vevő diákok nemzetközi felmérésekben is kimutatott eredményei mekkora mértékben esnek vissza, s még csak el sem gondolkodik annak okán, vajon miért választja egyre több diák a külföldi felsőfokú képzést a hazai helyett, továbbá ezekből hány marad kint véglegesen, a méltányosabb és biztonságosabb anyagi és egzisztenciális feltételeket, s az összehasonlíthatatlanul jobb tudományos-kutatási körülményeket választva.

Konklúzió:

„Akinek van gyermeke, az azért azt mondja, hogy miféle emberek ezek? Lehet, hogy van egy vita Magyarország meg Brüsszel között, meg nem értünk egyet. Micsoda ember az, aki bosszút áll más ember gyerekén vagy a fiatal nemzedéken? Micsoda dolog ez? Hát, ilyen emberek vannak Brüsszelben. Képzelje ezt el! Egy politikai vitát úgy akarnak lerendezni, hogy bosszút állnak a magyar fiatalokon.”

(A gátlástalanság, a manipulációs szándék, a tényleges felelősség hárításának gyávasága és a cinizmus csimborasszója.)

[nyeznajka]

El vagyok keseredve.

Ma jött a főnök, hogy hát panasz volt rám, az egyik ügyfél panaszolta, hogy bizony nem értettem meg mindent, amit mondott.

Nekem ebben leginkább az volt a meglepő, hogy ez hogyhogy másfél hónap után derül ki. Holott másfél hónap alatt azért ha nem is sokat, de egy kicsikét jobban beszélek.

Viszont a főnök továbbra is kedves, nem azt mondta, hogy hát akkor fel is út, le is út, hanem hogy akkor hogyan lehet ezt megoldani. Mármint hogy hogyan fogok jobban kommunikálni. Ő a nyelvtanfolyamot vetette fel, és hát nekem sincs jobb ötletem. Beszélni és beszédet érteni csak úgy lehet egyre jobban, ha az ember csinálja. Én úgy 3 és fél éve kezdtem el konkrétan németül tanulni, előtte ilyen minimális tudásom volt, ki tudtam olvasni a szavakat, ha szépen lassan mondták meg is értettem, már ha sima jelen idő kijelentő mód volt. Szavakat is tudtam szép számmal, de a nyelvtant azt tulajdonképpen egyáltalán nem. Szóval elkezdtem tanulni, könyvből, aztán egy kis ideig online beszédóra magyar anyanyelvű némettanárnővel, de azt is abbahagytam. Igazából kevesebb mint egy évig tanultam viszonylag rendesen, aztán meg csak ami itt ragadt rám. Illetve a Duolingót nyomom naponta, meg újabban a Clozemastert, ami sokkal jobb, mert ugyan nyelvtani tanítás nincs benne, viszont nagy szókinccsel, rengeteg valós példamondattal van tele. De ezek is igazából írást fejlesztenek, meg a Duolingó egy egész kicsit az értést is. Viszont beszélni, mondatokat összerakni, a saját gondolataidat átültetni német nyelvre, na arra nem jók.

Szóval leginkább arra volna szükségem, hogy jobban értsem a dolgokat, mert ráadásul telefonon keresztül a legnehezebb, nem is látom a másikat, és ráadásul rosszabbul is hallom. Ennél már nem sok szarabb szituáció van, ugye?

Elkezdtem a környékbeli nyelviskolákat megszondázni, de igazából tök fölösleges személyes, tantervi órára járnom. Egyrészt még nem is lehet, másrészt úgyis elsősorban telefonbeszélgetésre kell gyúrnom, ha az megy, akkor élőben már amúgy is könnyebb. Tehát inkább online oktatás kell nekem. A másik kérdés, hogy vajon itteni, anyanyelvi tanár a jobb, vagy inkább magyar anyanyelvű tanár. Mert ugye az is igen fontos, hogy a gondolataimat átültessem németre, amiben egy magyar jobban tudna segíteni, mert azért a szókincsem sem tökéletes, van még pár szó, amit nem tudok németül.

Az is szomorú ebben a dologban, hogy amúgy sem különösebben lelkesen viszonyulok a némethez, bár szerencsére nem is utálom. De sajnos az ilyen esetekben csak görcsösebb leszek, és a kedvem is inkább elmegy, mint megjön az egészhez. És hát sajnos ez most hogy úgy mondjam vérre megy. A megélhetésem múlik rajta, nem csak hobbiból tanulgatom, mint ahogy régebben az angolt, az olaszt és a franciát. És sajnos a német a legnehezebb ezek közül. Bár a franciába is beletört a bicskám tulajdonképpen, azt elég hamar abba is hagytam.

Kurvára nem szeretnék újra gyárban melózni, fárasztó és unalmas munkát csinálni. Jobb lenne, ha csak vagy fárasztó vagy csak unalmas lenne. Magyarba meg elsősorban a fiam miatt nem akarok visszamenni, de igazából most már legalább még 4 évet kihúznék itt, hátha sikerül aztán egy jó kis német állampolgárságot megszerezni.

Amúgy még az is itt van, hogy most még csak a nyelvtudás derült ki. Az majd csak később jön, amikor rájönnek, hogy nem vagyok igazán jó szakember, mert tulajdonképpen nem érdekel annyira ez a szakma (sem). Ez általában pár év után jön elő, akkor meg el lehet menni másik munkahelyre. Már csak max 20 évet kell kibírnom a nyugdíjig. De milyen jó lenne egyszer valami olyan munkát csinálni, amit élveznék is! Vajon mi lehetne az? Az elmúlt 30 évben még nem találtam rá.

Ha valakinek van valami konkrét javaslata, annak örülnék.

Általános izék nem érdekelnek. Vicces hozzászólások is jöhetnek, mert attól talán egy kicsit könnyebb.

[tuntetesinfo]

FRIDAY, DECEMBER 9, 2022 AT 5:30 PM UTC+01

Vonulás: Flórián tér - MTVA székház (Kunigunda útja)

Kedves Diákok, Pedagógusok, Szülők, Nagyszülők, Felelős Állampolgárok!

2022. november 9-én az Egységes Diákfront ultimátumot adott a köztévének. Felhívásunkban felszólítottuk az MTVA-t, hogy mi, diákok, megszólalhassunk az elmúlt időszakban zajló sorozatos kiállásokról és azok okairól. Erre nem kaptunk választ, bármennyire is próbálkoztunk minden módon eljutni az illetékes döntéshozókhoz. A közmédia továbbra sem teljesíti feladatát, hallgat az elmúlt hónapok közéletének egyik legmeghatározóbb jelenségéről.

Mivel nem kaptunk választ, ahogy ígértük, demonstrációt szervezünk az MTVA épülete elé, ezt pedig a jövőben további megmozdulások fogják követni, ameddig a közmédia nem hajlandó hitelesen tájékoztatni a magyar oktatás válságáról.

A köztévének kötelessége beszámolni az igazságról és minden magyar állampolgár joga, hogy értesüljön az egész országot érintő jelenlegi helyzetről,

MERT AZ OKTATÁS NEMZETI ÜGY!

#2022. 12. 9. #17:30

[romanmigracs]

Alapvetések:

1. A nemzeti būszkeség kompenzálás és tudati parazitizmus

2. Magyarnak lenni nem érdem és nem szégyen, hanem véletlen állapot.

Intézzük el a zsidót! - EXTRA MUROS

EXTRA MUROS

Avagy mi a magyar és legyünk-e büszkék magyarságunkra?

Kollektív érdem vagy kollektív bűn?

Előrebocsátom, hogy nem tudom, mi a ún. "magyar", sőt ezidáig nemigen érdekelt. Szombaton viszont néhány szobafestő elvitatta magyarságomat, bármi is legyen az, sőt ezáltal (mi magyarok vagyunk, te nem, tehát!) feljogosítva érezve magukat, hogy jól elkalapálják a fejemet.

Van nékem egy tökfedőm, melynek neve tákijá/topi/kufi, az iszlám világban ez a hagyományos fejfedő. Én egy magyarországi nőismerősömtől kaptam ajándékba, aki Orbán, Semjén & Co. ösztönzésére már Londonban keresi kenyerét, a legutóbbi hírek szerint nem is keveset, namindegy. Szóval van nékem egy mókásnak és Magyarországon szokatlannak ható fejfedőm, kiváló csajozásra meg kíváncsi idegenekkel való szóba elegyedésre. Most is sikerült szóba elegyednem egy vadidegennel a Wesselényi utcai Nemzeti Trafik előtt, hogyaszondja:

"Nem szégyelled magad, hogy zsidó vagy, hanem még provokatívan mutogatod is!!!"

Meghökkenés > Hitetlenkedés > Düh

Jobban meghökkentem, mintha Semjén Zsolt tüllszoknyában megkérte volna a kezemet. Mivan?!!! Mivan?!!! Mivan?!!! Zsidóskodjak otthon, a négy fal között? Az a bizonyos hitetlenkedés, mikor az ember nem hisz a fülének, az agya nem bírja feldolgozni a beérkező infókat. You talking to me?  Sajnos, az illető pirospozsgás fejére kiülő gyűlölet eléggé egyértelművé tette a helyzetet, hogy itt és most, kéremszépen, kötözködés áldozata vagyok, Budapest belvárosában, egy hétvégi napsütéses napon, méghozzá egy proletár testvérem részéről, hiszen ezen sorok írója sem blogírással keresi kenyerét.

Ezidáig csak lerománozás jutott nekem, teljesen újszerűnek találtam a mostani helyzetet.  Hann Péter és a Tett és Védelem Alapítvány szerint Budapest fele antiszemita, de "a  legtöbb antiszemitát a leggazdagabbak között találjuk", de hát ilyen peches vagyok, nekem egy csóró antiszemita jutott. Úgy éreztem, hogy méltatlan és gyáva cselekedet lenne, ha szimplán közölném, "de hát én nem is vagyok zsidó", úgyhogy miután némi hitetlenkedő hápogás követően visszanyertem a beszélőkészségemet, felszólítottam az idegent, hogy ne szólítson le vadidegen férfiakat az utcán, inkább a kedves édesanyjával létesítsen szexuális kapcsolatot,  én nemrég még jattot is adtam a nagyon tehetséges anyucijának, sőt felrúglak, le se esel, feldugom a golyóidat a seggedbe stb, stb,, elnézést, de mint már jeleztem, proletár környezetben szocializálódtam. Egy pc, toleráns liberál bizonyára megsimogatja a vöröslő fejű munkásembert és empatikusan megkérdezi, hogy "Mondd, ó, embertestvérem, mi a te frusztrációd valódi oka és segíthetek-e neked bármiben."

Ekkor megérkezett az erősítés, a jómunkásember kollégái és némi szóváltást követően az alfahím kiadta a utasítást:

"Fiúk, nézzetek szét, hogy merre vannak a kamerák, most elintézzük a Zsidót."

Ekkor a sorok írója rugalmas elszakadó hadműveletbe kezdett, taktikai visszavonulást végrehajtva az ősi magyar harcmodor szerint, hátrafelé anyázva ("Sokan vagytok, bátrak vagytok! Csürhe! Csürhe! Csürhe!").

A történetnek még nincs vége.

Még hogy nem a sapka teszi az embert. Ezidáig boldog biztonságban magyar állampolgárként éltem, egy tarka közösség részeként, reformátusok, katolikusok, hitgyülisek, zsidók, vallástalanok, alkoholisták és más drogosok, pinabubus heterók, seggkedvelő buzik, lefetyelő leszbikák, autósbosszantó biciklisták, biciklistabosszantó gyalogosok, gyalogosbosszantó hajléktalanok, tojásfejű egyetemisták, büdös prolik, bajkeverő romkocsmalakók, ködevő liberálisok, ostoba nácik, sörivó bunkók, borivó sznobok, rohadt korrupt gazdagok, rohadt korrupt szegények, északias szőkék, balkáni barnák és festett tiritarkák stb. de most néhány arc közölte, hogy LÓFASZ. És mivel nem "magyar" vagyok, hanem "zsidó", hát nekik bizony most joguk van elintézni engem.

Ezúton közlöm mindenkivel, hogy fel van baszva a zagyam!

Mi a magyar? Mi a magyar nemzet?

A zsidók amúgy nem magyarok? Radnóti? Dagadj, honfikebel, nézd, ezen kis nép mennyi Nobel-díjast adományozott a világnak, például elüldözés formájában. És mi van a szabad identitásválasztással? Egy részeg szobafestő, egy Orbán, egy Vona vagy egy bizottság döntsön ebben? Genetikailag osztrákok, nyelvüket tekintve finnugorok csoportja? Állampolgárok közössége? Aki adót fizet? Államnemzet vagy kultúrnemzet: a székelyek magyarok? A csángók? Közös történelmi kudarcélmény: akinek fáj Trianon? Bűnközösség: a magyar nemzet kirabolt és kínhalálba küldött százezrei miatti cinkosság és hárítás? Közös eredet: kidobjuk a kun kalapot is? Ha Amerika a népek olvasztótégelye, akkor mi a Kárpát-medence?

Etnikum, nyelv, kultúra, sorsközösség? A Londonba kitántorgott magyar magyar-e? És a magyarabok?  Szolidaritás sohasem látott, ismeretlen emberekkel? "Közös lelki alkat" (Sztálin) vagy esetleg ahogyan az a másik komcsi nemzetkarakterológus kifejtette, viszonylag kis területi elhelyezkedése ellenére sokszínűségében egységes (Hamvas B. - Az öt géniusz). A közös együttélésre való törekvés? Akkor a nácik nem magyarok? Gyurcsány tagja a nemzetnek, bár "saját nemzetére támadt"? Orbán és üzlettársai ezek szerint nem a magyar nemzet részét képezik, hiszen cinikusan, nemzetünkre tapadt parazitaként pusztítják lakóközösségünket? Akik egy viszonylag apró, viszonylag szegény, de viszonylag jó helyen fekvő országot eladnak Putyinnak, hogy megtömhessék a zsebüket, azok magyarok-e?

Mi a nemzeti érdek? Ezek szerint nemzeti érdek az ún. nemzeti burzsoázia (valójában a piacon versenyképtelen álvállalkozók) közpénzen való hizlalása? Megannyi kérdés.

Ezidáig abban a tudatban éltem, hogy magyarnak lenni a véletlen műve. A magyarnak a szüleiben gerjedelem ébred, oszt tessék, máris egy újabb élet az amúgy is túlnépesedett Földön, karmától/Isteni akarattól/véletlentől függően annak szegényebb vagy gazdagabb, boldogabb vagy boldogtalanabb részén, valamilyen közösségbe beleszületve, ezen sorok írója történetesen a magyarba. Things happen, ahogyan a művelt külföldi mondja. Úgy gondolom, hogy magyarnak lenni állapot, nem érdem vagy szégyenteljes baleset, egy vagyok a néhány milliárdnyi egyedet számláló ön- és közveszélyes emberi fajból, oszt csókolom. 

Büszke legyek-e a magyarságomra?

Neadjisten szégyeljem a magyarságomat? 

Kollektív érdem és kollektív bűn?

Senki sem kérdezte, hogy magyarnak akartál születni, nem egy zsűri adományozta magyarságodat érdemeid elismeréseképpen. Magyarként születtél, mint ahogyan férfiként vagy nőként, barnaként vagy szőkeként, magasként vagy alacsonyként. Imigyen, ha azt mondod, hogy "büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok", kábé ugyanazt jelenti, mintha arra lennél büszke, hogy pisze az orrod vagy zöld szemeid vannak.

Mivel a magyarságod nem személyes választás vagy versenyen elnyert jutalom, hanem születés révén meghatározott törzsi hovatartozás, büszkeségről (Nobel-díjasok! Európa védbástyája! Puskásöcsi!), se szégyenről (tízmillió fasiszta!, utolsó csatlós) nem érdemes beszélni, elégedettnek vagy elégedetlenek sem lehetünk magyarságunkért: ezt dobta a gép.

Ugyanígy arra sem lehetünk büszkék, hogy embernek születtünk, hiszen az emberiség is bővelkedik aljas gazemberekben (lásd. politikusok), akik az egész emberi fajt nevetségessé teszik, beleértve azokat, akik szorgosan elviszik kicsiny szavazataikat a pártok és politikusok oltárára. Vannak magyarok, akiknek magyarsága emeli közösségünk fényét, és vannak, akik miatt a fél világ rajtunk röhög vagy bosszankodik. Büszke lehetünk Petőfi-Petrovicsra vagy Szent-Györgyi Albertre, de nem Orbánra, Gyurcsányra, Vonára, akik pszichopata bűnözök, hiszen politikusok, akik bűnbandát szervezve egy egész ország kirablását tűzték maguk elé célként. "A hazafiasság a gazemberek utolsó menedéke". (Samuel Johnson) A nemzeti nagyságokkal való handabandázás közönséges bűnözök üzelmei paravánjául szolgál, elég az SZDSZ akciójára gondolni, mikor Kossuthot és társait plakátokon az SZDSZ szellemi elődjeként reklámozták, egyfajta legitimációként. 

Mindenki önmagáért felelős. mindenki csak önmaga teljesítménye miatt büszkélkedhet/szégyenkezhet. Esetenként büszke lehet egy ember, hogy rendes, becsületes, sikeres ember (de nem azért, mert az emberiség tagja), vagy azért, mert kultúráját nem szaniszlói szinten ápoló magyar (nem azért, mert történetesen magyarnak születtél). Szégyenkezzem Auschwitzért, de legyek büszke a Nobel-díjasainkra? Húzzam ki magam 1956 miatt, de sunyuljak-nemmagyarozzak a Rákosi-Kádár korszakért? Labancok vs. kurucok? Legyek büszke a 3-6 miatt? Baszom, azóta már "lesüllyedtünk" a brazil harmadosztály szintjére, ráadásul jelen sorok írója 5 méterről elhibázza a kaput. Érdekesen hasadt lelkiállapot ez a nemzeti büszkeség (vagy szégyen). Hetediziglen büszke vagy bűnös? Kollektív érdem és kollektív bűn? Apámfasza.

Azt megértem, ha valaki a csemetéjére büszke: azonos gének, saját nevelés, oktatás, lemondás, erőfeszítés a siker érdekében, hús a húsomból. Nade Mátyás király? Mi közöm-közünk hozzá? Segítettük vagy gátoltuk sikerében? Rovásírás? Hábazmeg, ne jöjjön senki a sumérokkal, hiszen nagyjából egyszerre mászott le az egész ősemberiség a fáról és nem egy speciális ősmagyar petesejtből születtünk egy ornitológiai perverzió következtében.

Másrészt teljesen igazságtalan, sőt felháborító, hogy egy sikertelen magyar arra legyen büszke, hogy a sikeres magyarokkal virtuálisan együtt bandázhat. Mi köze Pincekocsmai Übermagyarnak vagy az államigazgatásban-pártbürokraciában könyöklő senkinek a magyar űrutazó milliárdosunkhoz? Ettől nem lesz se sikertelenebb, se sikeresebb kocsmatöltelék/irodakukac lúzer minőségében, pusztán attól, hogy mindketten tudnak magyarul. Oktatta, ruházta?

Milyen alapon akar részesülni sikertelen fasz magyar egy sikeres magyar sikereiből? Azért, mert magyar? Fizessek még egy fröccsöt, magyar vérem? Hány fröccsre értékeled a magyarságod? Milyen előjogokra tartasz magyarságod okán igényt? Ha csak a magyarságodat tudod felmutatni teljesítményként, akkor tűz van, babám.

Ez igazságtalanság, véreim, ne lopjuk a sikert, hanem küzdjünk meg érte. Magyarnak lenni nem önérték, hanem állapot, sikeres magyarnak lenni viszont valóban értékelhető teljesítmény, amire büszke lehet az elkövető. "Rúgtunk egy gólt", mi?! Mikor végeztél társadalmi munkát utoljára? Mondok egy könnyebbet: mikor hallgattál Lisztet vagy Bartókot? Mondok egy még könnyebbet: mikor olvastál utoljára - nem Blikket, nem ám -, hanem egy könyvet? Vagy a legegyszerűbbet: mikor kapcsoltad ki egy kis időre a tévédet/fészbukkodat/internetedet, hogy megpróbálj egy rövidke ideig önállóan gondolkodni?

Epilógus:

Van még remény: fél óra múlva összefutottam a sarki CBA-ban egy fickóval, akiről kiderült, hogy a kötözködő cimborája. Megszólított és mentegetőzni kezdett: bocsánat, hülyék a cimboráim...

Van még remény. 

(a blogbejegyzés Andrei Plesu "Mandria de a fi roman" esszéjének felhasználásával készült)

#mi a magyar #magyarság #magyar nemzet #nemzeti būszkeség #nemzeti szégyen

[hanselbeck]

Hogyan ne legyen rémálom a jogsiszerzés?

Felröppent egy kis vita a magyar twitteren, hogy lehet-e élni jogsi nélkül és ebben nagyon sokszor visszaköszön érvként, hogy ha nem muszáj, nem érdemes megcsinálni, hiszen a megszerzése egy rémálom, egy tortúra. Nekem nem volt az, sőt kifejezetten élveztem és megosztanám a receptem.

Tényleg kell a jogosítvány?

Úgy nőttem fel, hogy Jeremy Clarkson és a Top Gear ment a TV-ben és mindig olvastam autós magazinokat, mindig szerettem volna jogsit, de igazából racionális érvem nem volt mellette. Budapesttől 10 percnyire töltöttem a gyerekkorom és aránylag fiatalon beköltöztem A Városba, mindig jó volt a közlekedés ahány helyen csak laktam, cserébe szívás a parkolás, meg nem vagyok híve (most sem) a belvárosban furikázásnak. De van amikor egyik élethelyzetből másikba csöppen az ember és (akkor még) 28 évesen belevágtam.

Ha eddig megoldottad az életed autó nélkül, nem is vonz a dolog sőt ha egyenesen rettegsz a vezetés gondolatától (nagyon sokan vannak és a család, párjuk kényszerítése miatt vállalják be), akkor inkább hagyd a fenébe. Tényleg! Egy hatalmas baromság az a toposz, hogy csak jogsival lehetsz valaki az életben és a 350-400 ezres képzési díj egy filléres kis tétel egy autó birtoklásához képest. Vagy ahogy az oktatóm mondta: "Lehet szörnyülködni a képzési díjon, de rájöttök majd, hogy ez volt autós életetek legolcsóbb befektetése."

Na de lépjünk arra a részre, hogy mégis szeretnéd megcsinálni, mert ezt választottad.

Válassz úgy iskolát, mint éttermet

Kézenfekvő, hogy étterembe is járunk szájhagyomány útján, de ha ez nincs vagy már bezárt a sokat méltatott hely, akkor kell más megoldás után nézni. A közlekedési hatóság (NKH) weboldalán elérhető adatbázis elvben azzal a céllal jött létre, hogy minden autósiskola főbb statisztikája meglegyen egy helyen és ezt a saját weboldalukon is kötelező feltüntetni. A cél az volt, hogy ezzel segítsenek a választásban, de ez inkább lett egy torz tükör.

VSM elmélet - Köznyelven a "KRESZ vizsga" sikerességi átlaga első nekifutásra..

VSM forgalom - Ugyanaz, mint az előző, csak a forgalmi vizsgára értendő.

ÁKÓ - Átlagos Képzési Óraszámot jelöli.

Na szerintem ezeket a statisztikákat dobd ki a fenébe, én is görcsöltem felettük eleget és csak az időt húztam vele. Egy részüket az elhelyezkedés, mást pedig a kenőpénzek torzítanak. Sokan főleg az ÁKÓ-t nézik, hogy megtudják nagyjából mekkora pénzt gombolnak majd le róluk, de el kell fogadni, hogy Budapesten milyen a forgalom és emiatt sok pótórára kell felkészülni.

A sok NKH statisztika összehasonlításába belefáradva egyszer egy ebédszünetben véletlenül belebotlottam egy irodámhoz közeli autós iskolába, cuki tantermet láttam és nagyban könnyítette az életem a közelségük. Láttam van Facebook oldaluk (kinek nincs), amit ügyfélbarát felfogásban lehet értékelni is (na ez sokkal ritkább), ami közel 5 csillagos volt a néhai tanulók visszajelzése és a tengernyi lelkes, oktatókat különösen dicsérő szöveges értékelés súlya alatt. Másnap beiratkoztam.

Úgy voltam vele, hogy ha egy éttermet is túl lehet élni a Facebook értékelésekre támaszkodva, akkor talán egy autós iskolát is. Spoiler: Bejött, sőt nekem jó élményként maradt meg az egész!

Mennyi idő elejétől a végéig?

Na ez az ami teljesen megmondhatatlan, nagyon sok egyéni faktor van benne, de általánosságban elmondható, hogy rá fog menni pár hónapod. Igyekszem pontokba szedni mi-mennyi idő Budapesten és ebben nem csak a saját, de a környezetem tapasztalata és a fellelhető újságcikkek is benne vannak:

Tantermi elméleti ("KRESZ") oktatások nagyjából 3-5 hetente indulnak kisebb iskoláknál, nagyobbaknál lehet sűrűbb is, maga az oktatás 2-3 hét (de a Covid óta ezek sok helyen nem indulnak, csak e-learning van).

E-learning online elméleti képzés indítható már a beiratkozás napján is, nem kell várni a következő turnusra és csak rajtad múlik mennyi idő alatt végzel vele.

Az elméleti vizsgára az iskola jelent be, átfutási ideje 3-4 hét (fontos, hogy orvosi alkalmassági igazolás kell hozzá, legyen meg előre).

Tantermi tanfolyamnál megvan az a lehetőség, hogy előre bejelentenek vizsgára (ismétlem: orvosi papír legyen meg korán), e-learning esetén csak akkor jelentkezhetsz, ha végeztél az anyaggal (kikérdez minden fejezet végén).

Az elméleti vizsga az NKH központjaiban történik, már a sikeres vizsgád napján jelentkezhetsz vezetésoktatóhoz az iskoládon keresztül.

A vezet��soktatók legzsúfoltabb időszakai: Reggeli órák, késő délutáni és esti órák, hétvégék. Ha csak ekkor jó (és a legtöbb embernek csak ekkor jó), nem kizárt, hogy heteket, de akár 1-2 hónapot is várhatsz, mire beülhetsz a vezetőülésbe.

Ha tudsz nap közben menni, örömkönnyekkel ölelnek a keblükre, mert az sokszor üresjárattal telik az oktatóknak, gyorsan kapsz kocsit és tele leszel foglalható időpontokkal (saját tapasztalat).

Felelős oktató akkor vállal be, ha hetente legalább 2, de inkább 3 alkalmat tud neked biztosítani (ezért vársz az üresedésre). A heti 1 alkalmas vezetésnek nem sok értelme van, időben és óraszámban is végtelenégig nyújtod majd.

A forgalomban minimum 29 órát és 580 km-t kell vezetned, hogy vizsgára mehess, Budapesten esélytelen ennyi kilométert összeszedni csúcsidőben, számolj 50 órával inkább, de ha nehezebben megy a történet a 60 órás tartományba is belenyalhatsz (semmi gáz ezzel, inkább tanuld meg rendesen, csak a pénztárcád fog siratódalokat énekelni).

Egy vezetési alkalom 2 óra szokott lenni, számolj utána annak, hogy Budapesten 50 órával (25 alkalom) heti 2 vagy 3 találkozóval mennyi ideig fogsz járni az oktatásra. Sok bizony.

Szükséged lesz egy elsősegély tanfolyamra (1 nap) és vizsgára is (1 nap), Vöröskereszt szervezi és ezt bármikor megcsinálhatod a képzés előtt, alatt, után, csak a jogsi kiváltásához kell a tőlük kapott papír az okmányirodában.

Azért ne lepődj meg, hogy Budapesten simán bele lehet nézni fél éves képzési időkbe (de többe is) és ha buksz valamiből, az is időveszteség (na meg pénz). Bár te sok pénzt kifizetsz, de az oktató ebből veszi meg az autót, ebből szervizeli, ebből tankolja, adót fizet és a maradék az ő fizetése. Nem kőgazdagok, nem is vonzó életpálya, kevés az oktató, ez pedig növeli a képzési időket.

Mennyi az annyi? Pénzezzünk egy kicsit!

Én egy Excel táblázatban vezettem a költségeket és egyetlen bukást elkönyvelve, de a budapesti átlagnál sokkal gyorsabban haladva 312.090 Ft volt a B-kategóriás jogsi megszerzése. Az első vizsgára 36 levezetett órával mentem, de a másodikkal együtt is összesen 42 órám volt. Nagyon sokan nem férnek bele 42 órába még úgy sem, ha mindenből csont nélkül elsőre átmennek. Nekem a munkahelyem rugalmasan kezelte a dolgot, tudtam nap közben is vezetni, meg lecsaptam a visszamondott időpontokra is.

Ezek az akkori árak még a Covid előtti évből (2019 első fele), azóta nőttek a díjak (pl: KRESZ tanfolyam 49.990 Ft és a vezetés óradíja 6500 Ft). Mai árakra átszámolva már 400 ezer forint fölé nőnének a költségek ugyanilyen óraszámok mellett. A hirdetett ~240 ezer forintos képzési díjakban nincs benne pár egyéb kiadás és a pótórák sem, amit venni fogsz, akkor is ha a fejed tetejére állsz.

2019-es árak a sulimban:

KRESZ tanfolyam - 30 000 Ft (x1)

KRESZ könyv - 3 590 Ft (x1)

KRESZ tesztszoftver - 5 000 Ft (x1)

KRESZ vizsga - 4 600 Ft (x1)

Elsősegély tanfolyam - 12 000 Ft (x1)

Elsősegély vizsga - 7 900 Ft (x1)

Orvosi vizsgálat - 8 000 Ft (x1)

Forgalom óradíj - 5 000 Ft (x30)

Forgalom pótóra díj - 5 000 Ft (x12)

Forgalmi vizsga - 15 500 Ft (x2)

Volt-e akkor olyan iskola, mely ennél alacsonyabb díjakat ígért? Hát persze, nem is egy, sokat szórólapokról, Google hirdetésekből ismerek, na meg persze számos ismerősöm rémtörténeteiből, hogyan húzták le a bunkó oktatók. Elsőre csábító lehet az alacsonyabb óradíj, de a végén a rossz iskola lesz a drágább, mert sokáig a vendégük maradsz.

Kiemelném, hogy az alap óradíj és a pótóra azonos áron ment (mai napig így van náluk), így nem érdekeltek abban, hogy a pótórákra hajtsanak. Az oktatóknak várólistája van, hónap végén egy fillérrel sem visznek többet haza, ha téged minél tovább ott tartanak. Ha levizsgáztál, már másnap a helyedre ül egy várólistás tanuló.

Fogsz venni pótórát, ezt könyveld el halálbiztos ténynek. Tanulhatsz kertvárosban, agglomerációban, vidéken is a gyorsabb haladás érdekében, de szerintem többet ér a Budapestnek nevezett szanatóriumban tanulni ha tervezel itt (is) vezetni.

Mennyit kellett zsebbe csúsztatni?

Én már a legelején megfogadtam, hogy soha egyik ponton sem fogok kenőpénzeket adni. Az összes barátomtól végighallgattam az egymásra licitálós történeteket, hogy ki adott nagyobb borravalót, de mindig undorítónak gondoltam az egészet és nehéz megmondani, hogy ez kinél elvárás és ki az aki csak nem néz oda amíg a boríték a kabátzsebébe kerül. Nem akarom ezt a rendszert fenntartani, így én egészen kereken nulla forint kenőpénzt adtam és a kitartott marokba előbb köptem volna bele.

Egyszer buktam forgalomban. Az oktatóm szerint nem volt igazságos, én viszont nem dőltem kardomba, őt jobban megviselte, mint engem. A vizsgabiztos szétdícsérte az autó kezelését, de a vizsgadrukk (és egy magánéleti gikszer miatti 4 órányi alvás) miatt kissé mereven reagáltam a forgalomra. Nem vitattam ezt, igaza volt. Engedte levezetni az útvonalat és a vizsgaállomáson tett fel szóbeli kérdéseket, de olyan érthetetlen módon fogalmazott, hogy még az oktató sem értette mit akar válaszként hallani. Bukás.

Vettem két pót alkalmat, újabb nekifutásra vizsgadrukktól mentesen, kipihenten vezetve hibapont nélkül megvolt. Több ismerősöm szerint csak azért buktam elsőre (főleg ilyen körülmények között), mert nem fizettem, de az oktatóm ismeri az összes vizsgáztatót, nem csak lefizethetetlen hírben állt, de tanulókat is feljelent a próbálkozásért ha olyan lábbal kelt fel.

Automata? Manuális? Benzines? Dízel? Elektromos?

Mivel már egy ideje nincs kötelező rutinpálya, így hamar kell mindent egyszerre csinálni: Forgalommal megküzdeni és a váltót kezelni. Sokaknak ez egyszerre túl sok és nekik jó az automata váltó, de ha azon vizsgázol, bekerül a jogsidba és csak azt vezetheted (különbözeti vizsgát tehetsz később). Van iskola, ahol lehet az első pár órát automatán levezetni, majd a forgalmat megszokva áttérni manuálisra.

Ennek az idő és költség oldaláról azért van értelme, mert nekem 2 alkalom (4 óra) után mondta az oktató, hogy olyan szépen bánok a kocsival, hogy kimehetünk a Hajógyári szigetről az igazi őrültek házába. De mások meg nem ritkán 14-16 órát is eltöltenek csak a gépészkedés megtanulásával, mert az éles forgalomban nem akar összejönni nekik. Szerintem megéri manuális váltós autón vizsgázni, de ez a döntés a tiéd.

A benzin vagy dízel vitának pedig ma már nincs értelme. Régen volt, mert a benzines könnyebben lefullad kuplungoláskor és sokan mondják, hogy azon kell megtanulni, onnantól minden menni fog. A legtöbb oktató már olyan modernebb autóval tanít, ahol már elektronika szabályoz és külön gázadás nélkül, kuplung felengedésre indul az autó (gyakran ez kombinálva van visszagurulás gátlóval, így a kézifékes indulást sem tudod gyakorolni).

Lényeg a lényeg: Nem számít, hogy benzin vagy dízel, én is nagybátyám (jó szándékú) intése miatt ragaszkodtam a benzineshez, de felesleges volt.

Szexisták és bunkók az oktatók?

A szexizmust férfiként én nehezen tudom saját perspektívából elmesélni, az én oktatóm nagyon jó arc volt és a női tanulóira sem tett degradáló megjegyzéseket, ha valakit a történeteiben dicsért vagy elrettentő példaként hozott, ott nem volt lényeges a neme. De neki a felesége is oktat (ugyanannál a sulinál akkoriban). Lehet női oktatókat is keresni, sok iskola hirdeti is ezt.

Sok baráti történetben visszaköszön az a motívum, hogy az oktatók a tanulót kérték meg, hogy vigye el a postára, hivatalba, bevásárolni és addig a tanuló ülhet a kocsiban (neki pörög az óradíja, de a kilométer nem igazán). Ez rohadt nagy szemétség és normális iskola ilyen seggfejeket nem fog alkalmazni. Egyszer volt, hogy az oktatóm a fejéhez csapott, hogy az asszony megkérte vegyen epret, amit elfelejtett és már csak 15 perc volt zárásig (Aldi parkolóban volt a standja). Odamentünk, gyakoroltam egy parkolást és pár perc alatt lerendezte a dolgot, sűrűn bocsánatot kért és hozott nekem is egy maréknyit cserébe.

Olyan is volt, hogy én voltam az utolsó tanulója aznap, Flórián térre visszatérve ért véget az óra, nekem Újpest felé volt dolgom és ő arra lakott, megkérdezte megyünk-e együtt, vezethetek én. Nem kért érte semmit, elvégre ugyanabba az irányba tartottunk, de a többlet kilométereket beírta a normál órámhoz.

A forgalmi vizsgáim előtt mindkétszer mondta, hogy van szabad 30-40 perce, ha gondolom vezethetünk addig, hogy bemelegített lábbal érkezzek a megmérettetésre. Kérdeztem mi pénzzel tartozom ezért és nem fogadta el, ajándék volt. Így inkább feldobtam, hogy elvezetek a McDrive-hoz és veszek neki reggelit vagy sütit, azt elfogadta.

Mindezt csak ellenpéldaként akarom hozni a sok horrortörténetre, hogy vannak normális, lelkiismeretes és nagyon rendes oktatók, őket érdemes felkutatni iskola keresésnél, hogy a kóklerek kipontozódjanak a piacról. Amit mások a vizsgabiztos lefizetésére tesznek félre, én abból a sikeres vizsga után vettem neki egy különlegesebb bort, hogy igyák meg a feleségével a verandán, megköszönve a munkájukat.

#autós iskola #jogosítvány #B kategória #jogsi #vezetői engedély #KRESZ #vizsga #forgalom

[amtitkosvergodese]

Teljes félreértésben van a NER az egyetemeket illetően, és a cikkben szereplő kínai nyalakodás csak egy kisebb dolog. Eleve, hogy az ITM a felelős az egész egyetemi helyzetért, mintha az egyetemek lennének felelősek az innovációért (alapkutatás, oktatás?). Az, hogy egytemi kuratóriumoknak adnak vagyont, és azt feltöltik pártpolitikusokkal, Fidesznek elkötelezettekkel, tényleg, miafasz? CEU-t kitúrják, helyette sokkal erősebb pozícióba hasonló rendszerű kommunista egyetemet húznak be, hogy képzelik? Felháborító, gusztustalan, hazaárulás, amit művelnek.

#matura tamás

[nonquebecoisayul]

Nyikorgó, rozsdaette social life a sivatagban

Pár órával ezelőtt az Instituto Nacional de Meteorologia kiadott egy figyelmeztetést, miszerint péntek éjszakáig életveszélyesen meleg és száraz idő várható az ország délnyugati régiójában (így nálunk is). Még a brazilok szoktak engem a brutális magyar nyelvi fordulatainkért támadni, erre viccesen épp az életveszélyt nevezik ők risco de morte-nak (ejtsd: hiszku dzsi morcse), azaz halálkockázatnak.

A két héttel ezelőtti első esőnek nyoma sincs, pár nap enyhébb és nedvesebb idő után még erőteljesebben tért vissza a perzselő forróság. Lassan két hete minden álló nap 30 és 36 fok között van a napi csúcs, a páratartalom pedig sivatagi szinteken, tegnapelőtt 9%-on! Fáj is rendszeresen a fejem, pedig annyit vedelek, hogy Anya büszke lenne rám. Sőt olyan történik velem, ami még a legnagyobb hazai kánikulákban sem: egy szál gatyában töltöm az egész napot. A mosógép gyakorlatilag nem jár, a ruháink amúgy is májusi érkezésük óta gyakorlatilag elvannak magukban... Csak akkor veszünk magunkra egy pólót meg egy sortot, ha a kamera be van kapcsolva vagy lemegyünk a boltba meg Anyóshoz. Totál nonszensz...

Amikor Rafát Pesten vagy Montréalban kérdezték, hogy milyen a jellemző időjárás Brazíliavárosban, ő mindig azt felelte, hogy a legmelegebb napokon is ritkán kúszik 30 fok fölé a hőmérő higanyszála. Ehhez képest csak én legalább 30 ilyen napot tudok megszámolni. Na igen, utoljára 2008-ban élt itt tartósan, így pontosan az ő bőrébe bújva érezhető igazán a felmelegedés: 12 év már sanszosan elegendő, hogy észrevegyünk paradigmaváltásokat. Brazília középső része néhány évtized múlva egyszerűen lakhatatlanná válik modellszámítások szerint. Új főváros után kéne nézniük esetleg...?

A múlt héten véget ért a kéthónapos nyelvi kurzusom, de az utolsó szintre inkább nem jelentkeztem. Nekem egyáltalán nem jön be ez az online oktatás, nekem élő emberi társaság kell, így ezért a szakadós-berregős-szétkapcsolós élményért inkább nem fizetek 1100 reált. Főleg, hogy a nyelvvizsgát is törölte az egyetem, ami még mindig szúrja a bögyömet. Étteremek, bárok, foci van, de egy szaros vizsgát nem mernek levezényelni, minden iskola zárva van: elképesztően visszazuhan egész Latin-Amerika a szegénység és az egyenlőtlenség mértékében - akár kétévtizednyi munka is kárba veszhet, rémisztő!

Viszont a privát féljelenléti beszélgetős kurzus megy, és baromira élvezem. A bolgár asszony egy alkalom után visszalépett, így hatan maradtunk, közben megérkezett az olasz srác is, akinek a szerelme brazil, és aki miatt ide-odajárogat Torino és Brazíliaváros között. Mivel turistaként jön-megy (nincs köztük hivatalos kapcsolat, amit most még macerásabb lenne 3 hónap alatt kivitelezni tekintve, hogy hetedik hónapja áll az államapparátus, szintén agyam eldobom élmény!), ezért maximum 90 napot tartózkodhat csak itt félévente. Persze a pandémia ezt is jól megagyabugyálta.

Egyre jobban megismerem az óraközi szünetekben a többieket úgy is, hogy tartjuk a távolságot és csak ivás meg evés alatt vesszük le a maszkot. De már ennek is úgy örülök, mint majom a farkának! Az első tanárnőnk egy 30 körüli bölcsész, bizonyos Samara, aki elképesztően elhivatott, felkészült és nyitott volt minden egyes alkalomkor. Életem első versét is megírtam portugálul. Sőt még rajzoltam is hozzá! Ezek az apró, már-már terápiás örömök, amik úgy kellenek, mint a literszámra ivott víz...

Egyre többet megyünk ki a lakásból: vasárnap - hónapokig tartó unszolás után - Rafa egykori katolikuscsoport-társai jöttek el a lakótelepünkre, ahol a kiszáradt fű (helyére) plédeket terítettünk és maszkban be lettem mutatva. Szimpatikus emberek, jó este volt! A héten jártunk bankban is, hogy végre társtulajdonos lehessek a számláinkon, mert eddig helyi személyi hiányában ez nem volt kivitelezhető. Nem fogjátok kitalálni, nem működött sem az igazolványszkenner, sem az adatrögzítő banki szoftver, ezért sűrű elnézéskérés közepette javasolták, hogy térjünk vissza másik alkalommal aláírni a papírokat. Már a szemem se rebben...

Péntek estére pedig vacsorára vagyunk hivatalosak egy régi kollégához, aki kétszer is járt nárunk Pesten, sőt Rafa még Tokajba is elvitte, mert nagy borszakértő; aztán amikor Rómában dolgozott, meg is látogattuk egyszer őt és amerikai férjét, most pedig ő is itthon van, szinte velünk egyszerre költözött, ő Jakartából.

S mivel idén kimarad a fogorvosomnál a szokásos ellenőrzés, Anyós intézett nekem időpontot az övénél: épp a portugál fogászati szókincsemet bővítem, hogy értsem a maszk és a visor mögött, mit beszél majd az orvos a plusz 37 fokban. Kihívás van bőven, de legalább van valami élet a 110 m2-ünkön túl is...

#időjárás #klímaváltozás #iskola #ügyintézés #élet

[sronti]

Kb. évi huszonötezer gyerek kerül ki a magyar oktatási rendszerből

funkcionális analfabétaként (Radó Péternél olvastam most). Ez nem a teljes munkaerőpiacon használhatatlan szám, hanem csak azok, akik nem tudnak értelmezni egy egyszerű albérleti szerződést, vagy akár egy összetett mondatot egy használati utasításban.

Nem csak jelenleg munkaerőpiacon használható képességük nincsen, hanem bármilyen ilyen képesség megszerzéséhez évek iskolai mulasztását kell előszőr pótolni és a munkaerőpiacon kívül is egy nagyon komolyan sok szempontból veszélyeztetett réteget jelentenek, mert az átlagnál könnyebben kihasználhatók, átverhetők, nagyobb eséllyel áldozatai, vagy elkövetői bűncselekményeknek, az egészségügyi állapotuk nagyobb eséllyel elkeserítő stb. Évi ~90k gyerek születik Magyarországon, a szociális rendszer és oktatás semmit sem tesz ennek a 25k-s számnak a csökkentéséért, szóval nyugodtan adottnak vehetjük, hogy a gyerekek legalább harmadának semmi lehetősége nincs minimális létfeltételek kialakítására .

Ez szerintem a legfontosabb adat arra, hogy mennyi esélye van Magyarországnak a huszonegyedik században más országokhoz képest és hogy hogyan pazarolta el az ország egész történelmének egyik legnagyobb lehetőségét élhető viszonyok megteremtésére az elmúlt harminc évben.

[sztivan]

azokban a napokban tudtuk meg, hogy Ádám lesz, amikor tavaly tavasszal elkezdték jobboldalról mantrázni, hogy a fő cél innentől a Magyar Családok Elég Gyerekkel, úgyhogy eléggé érzékenyen érintett minden baromság az azóta eltelt időben is

rosszul nézik ezt a dolgot, nagyon sok szemszögből

kezdjük azzal, hogy - és igen, ezt kisgyerekes szülőként mondom - nem a létszám számít. egyáltalán nem. nem egy XVIII. századi társadalomban élünk, ahol a királynak kell a hadra fogható népesség, a családoknak meg az, hogy minél többen legyenek, mert ugyan sok az éhes száj, mégis kell, aki majd eltartja a szülőket öregen. tőlem aztán nyugodtan legyen Magyarországnak ötmillió lakosa, ha az ötmillió boldog, jólétben élő embert jelent. ha a népességszám számítana, akkor Oroszország és Banglades a világ legboldogabb országai között volnának, pedig bizony na

ugyanígy egy családban sem az a lényeges, hogy hány gyerek van. elképesztő boldog családok élnek egy gyerekkel, kettővel, hárommal, néggyel, öttel, meg akár gyerek nélkül is, totál nem kéne, hogy számítson a gyerekek száma, a lényeg az, hogy aki ahány gyereket saját maga szeretne, annyi lehessen neki. ez egész pontosan a nullától a biológiai lehetőségek végső határáig terjedő számok közül akármennyi, jó eséllyel arra azért figyeljünk oda, hogy egész szám legyen, az azért nagyon nem mindegy

ez az egyik

a másik az, hogy teljesen félre van itt értve, mi az az ösztönző, amitől majd több gyerek lesz. nem, nem az ingyenpénz (ami nem is ingyen van teljesen, tekintve, hogy hány olyan család van már most, akik szívnak amiatt, mert kéne egy harmadik gyerek még a csokhoz, de már most szétment a kapcsolatuk, és valaki kénytelen lesz visszafizetni). ezt más nem is bizonyítja jobban, mint hogy a középosztály alja és közepe nem vállal több gyereket, akármennyi pénzt is tol bele ebbe a kormány. a gyerekvállaláshoz olyan dolgok kellenek, mint például

- anyagi biztonság a nőnek

- iszonyatos támogatások a cégeknek, amelyek segítik a részmunkaidőt

- jó lehetőségek a férfiaknak, hogy ne kelljen magukat betegre dolgozniuk egy tisztességes megélhetésért

- jövőkép a születendő gyerekeknek, mert mindenki szívesebben vállal gyereket, ha tudja, hogy egy jó helyen fog felnőni, olyan országban, ahol van stabilitás, lehetőségek (bónuszként hogy ha a gyerek lány lesz, akkor nem másodlagos állampolgárként fogják kezelni)

- egészségügy, oktatás minőségi szinten, nem csak azoknak, akik gazdagok, és meg tudják fizetni a magánt

érdemes hozzátennem, hogy Ádám így nem a kormány családpolitikája miatt, hanem annak ellenére született meg. azért, mert annyira szeretjük egymást, hogy családot akartunk, és mert úgy gondoltuk, hogy saját erőnkből megteremtettünk egy olyan környezetet, amiben meg tudunk adni neki mindent, amire csak szüksége lehet. de minden, amit ez a kormány csinál és csinált, ez ellen dolgozott

azt pedig már csak bónuszként teszem hozzá, rettentően örülök, hogy olyan feleségem van, akinek vannak ambíciói, céljai az életben, és nem az jelenti Élete Egyetlen Célját, hogy anya legyen, mert hátralévő életünk jelentős részében bizony nem leszünk kisgyerekes szülők. vannak persze emberek, akiknek ez jön be (bár gyanítom, több köztük az, aki csak kontroll alatt akarja tartani anyagilag is a feleségét, mint aki tényleg családcentrikus), de nagyon nem szeretném, hogy a hivatalos kormánypolitika egyetlen alternatívát emeljen ki a sok lehetőség közül