#autós iskola

[sronti]

Remélem gyorsan követi a többi kerület ezt, akár magasabb díjakkal. Nagyon gyorsan elindít ez a megoldás felé egy elég súlyosnak tűnő problémát.

A kritikám a puszipá parkolókkal van, az iskolautcák ennél szerintem jobb megoldások. Ez az, amikor az iskola utcájában, vagy legalább az iskolához közeli szakaszon nem lehet megállni autóval a nyitás és zárás idején kék kártya nélkül, hanem a gyerekek besétálnak. Így azoknak se kell a dugó mellett állni, akik nem autóval jönnek és sokkal egyszerűbb az egész.

[ueresuveg]

Még gyerekként keveredtem a főváros tizedik kerületébe, ami minden fejlődésben lévő személyiségre komoly hatást gyakorolna, és bár nem laktam itt folyamatosan, azért elég mély benyomást tett rám, és (téves ember)ismereteim zömét is innen szereztem. Ezelőtt én csak álmodozó cigányokkal találkoztam, igazi romantikus cigányokkal, akik elfogadtatásukat, sőt egzisztenciájukat, megbecsülésüket is olyan dolgokhoz kötötték, mint tisztesség, őszinteség, munka, vagy a tanulás, és hát „mit ad Isten” egy diploma. Engem is tanárnak szánt anyám (állítólag mert iskola után mindig előadtam az aznapi tananyagot), amíg apám nevelése nem gyakorolt rám nagyobb hatást, mint anyámé. Mivel ezek a romantikus cigányok már rájöttek, hogyan is ránthatnának egyet felfelé népük sorsán, olyan életutat választottak a gyerkőcöknek, amivel később segíthetnek eme hányatott sorsú nép jövőbeli sorsán. A cigány elitek innen kétfelé haladnak tovább. Az egyik fele korrumpálódott (őket nem nagyon kell bemutatni), a másik fele meg úgy gondolja, hogy a cigányságot csak saját magától kell megvédeni, ezért ők, a saját cigány létük védelmét abban látják biztosítva, hogy aktívan nem avatkoznak kissebségi kérdésekbe (őket viszont be kéne). Persze tisztelet a kivételnek, de nem is ez a lényeg.

Szóval, amikor Kőbányára kikerültünk egy dolog egyből feltűnt. Itt mindenkinek van utánfutója. A tizenegy lakásos sorházban mi voltunk az egyetlen család, aki nem büszkélkedhetett ezzel az igen praktikus eszközzel. Ami viszont meglepett, hogy összesen csak két embernek volt autója. Abból az egyiknek ráadásul egy Zsukja, amire ritkán kötnek utánfutót. Akkor minek az a sok utánfutó? Erre hamar rájöttem, hiszen talicskával nehéz lett volna a megszűnt, vagy éppen megszűnő gyárakból a dög nehéz gépsorokat, vagy a használt téglát elhordani. De egy utánfutóval! Dőlt is a lé, aminek egyenes ági következménye lett, hogy előbb-utóbb egy kétütemű is került az utánfutó elé.

Ez annyira az újdonság erejével hatott, hogy család porontyai szinte kiköltöztek az autóba, és amikor az nem volt használatban a papa által, akkor ők „játszottak” vele. A zöldséges zsukkos cigányok mellett megjelentek a zsigulis cigányok is. Az egyetlen látványos különbséget a két társaság között csak az jelentette, hogy amíg a zöldségesek tudták, hogy családjuk megélhetését biztosítja az autó, addig a zsigások e fölött az apróság felett olykor hajlamosak voltak elsiklani. Had játsszon a gyerek, és ha már elmúlt tíz-tizenkét éves, akkor akár egy-két körre is elmehet, úgyis meg kell tanulni vezetni valamikor, nem? A végeredmény természetesen az lett, hogy az autót rendszeresen kellett javítani, és mivel a belső égésű motorok megkívánnak némi szakértelmet ezért a kőbányai szerviz biznisz sosem látott magasságokba emelkedett, és ugyanezekben a magasságokban lenne még talán ma is, ha mi, cigányok nem gondolkodó lények lennénk.

Egyértelmű, hogy ezután minden apa autószerelőnek szánta a fiát, vagy jobb híján akár a lányát is (ez alól egyedül anyám volt kivétel, ő még mindig diplomás álmokat dédelgetett, meg persze apám, aki a jövőbeli megélhetésünk biztos zálogát a Budapesti Közlekedési Vállalatban látta, értsd, ha ott dolgozol, akkor mindig lesz hiteled). Nem merném állítani, hogy ez okozta nem sokkal később a munkaerőpiac túltelítettségét az autószerelő szakmában - ha volt egyáltalán ilyen -, de tény hogy Kőbányán megismert kortársaim zöme jelenleg is praktizáló, vagy munkanélküli autódoktor, autóvillamossági műszerész, vagy fényező.

Be kell valljam én is buta voltam és naiv, mert egy ideig azt hittem, hogy elszalasztottam a könnyű meggazdagodás lehetőségét. Aztán, hogy ez nem így lett, azt egy gyerekkori barátom villámgyorsan bebizonyította azzal, hogy szervizt nyittatott az apjával egy igen jó nevű környéken. Akkor azt mondta, hogy végre kiszabadult a közegből, és jövőjét is biztosítva látja. Végre nincsenek „kannibál cigányok” (ahogy ezt mifelénk szokás mondani)! Mikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte a helyi elit mennyire lesz vevő egy cigány autószerelő szervizére, csak azt mondta, hogy egy jó szakemberre mindig szükség van, és ahol több pénz van, ott az autóra is többet szánnak. És valóban többet szántak. Viszont BMW-ket, meg Merciket ritkán javítanak egy csavarhúzóval, meg egy kalapáccsal, úgyhogy nagyobb befektetést kívánt a dolog. Befektettek. Nem tudom pontosan, hogy mi lett a vége ennek a siker sztorinak, de talán 15 éve találkoztunk utoljára, és nem tűnt felhőtlenül boldognak. Boldogtalanságának oka, hogy elég ügyfele ugyan van, de mindenki új autóval furikázik, és ezek ráadásul még vigyáznak is az autójukra, úgyhogy kerék-, gumi-, és olajcserén kívül mást nem nagyon csinál, pedig nem az a nagy biznisz. Szinte minden éjjel egy klasszikus tengelykapcsoló cseréről, meg ilyesmikről álmodik (nem csak a pénz miatt, hanem a szakmai kihívás miatt is), de mivel ő „úri nevelést” kapott, nem vetemedne arra, hogy hazudjon az ügyfélnek. Pedig emlékszik még rá mikor az egész pereputty havonta vitte a kocsiját szervizbe, mondjuk a leégett hengerfejpakolás miatt. De ezek a magyarok!

Tehát az volt a baja, hogy kevés a cigány?

[remelemmostmaraholdonlaksz]

KISALFOLD - Kamion és autó ütközött Győrben, a kocsi két gyalogost is elsodort - fotók

Ezek mi is lehettünk volna, ha engedek a reggeli hisztinek és elhozzuk ebéd után a picit az oviból. Itt járunk naponta többször is. Rettegek minden nap, hogy elütnek a zebrán, pedig én büszke gyalogló vagyok és csak szabályosan vagyok hajlandó közlekedni. A gyerekeknek minden egyes alkalommal elmondom, hogy a zöld lámpánál is csak úgy megyünk át, ha jól körülnézünk előtte. A szupermenő iskola előtti villogó zebrán ugyanúgy többször előfordult már, hogy vissza kellett őket rántanom az átrobogó autós elől. Ez most nem ilyen eset, de totál kiborultam :(

[jozsazsolt]

Csillag Autós Iskola - promo from Józsa Zsolt on Vimeo.

[korankelo]

"Azt elismerték, hogy az új irodák és a lakások miatt több autó lesz a környéken, de azt ígérték, a jobban kitalált, gondosan megtervezett közlekedési rendszerrel a mostaninál még jobban, gyorsabban és biztonságosabban lehet majd autóval, gyalogosan vagy biciklivel közlekedni."

Szégyen az egész. 2 percenként járnak a tömött buszok reggel a belváros felé már most is, terv sincs a kötöttpályás közlekedés fejlesztésére, az utak az agglomerációból és a külső kerületekből érkező autók miatt járhatatlanok. Semmilyen infrastruktúra fejlesztés (iskola, óvoda?) nem történik, de felhúztak kb. 2,000 új lakást csak a közvetlen környékünkön (Karácsony idején hagyták jóvá az építési engedélyeket), most meg jönnek a tízemeletes irodaházak. Agyrém.

[foulchildtiger]

Mansfeld Péter (Budapest, 1941. március 10. – Budapest, 1959. március 21.) vasesztergályosszakmunkás-tanuló, az 1956-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb áldozata. A „pesti srácok” egyike, a forradalom mártírja. Személyét a kommunista rezsim annak a propagandának az erősítésére használta fel, amely a forradalmat köztörvényes bűnözők lázadásaként állította be. Életsorsának feldolgozása máig tartó folyamat.

A forradalomig

Négyéves korában családja felnőtt férfitagjait a bevonuló szovjet hadsereg kényszermunkára („málenkij robotra”) vitte. Nagyapja nem tért vissza. Apja, Mansfeld József magánfodrász volt, anyja ugyanitt segédként dolgozott 1946-ig. 1951-ben a szülők különváltak, 1953-ban hivatalosan is elváltak. Nővérével és öccsével együtt édesanyjuknál maradt. A Medve utcai általános iskola elvégzése után a csepeli Rákosi Mátyás Tanintézetben lett esztergályos ipari tanuló, jó eredményekkel. 1956-ban a MÁVAG-hoz helyezték.

A forradalom idején a Szabó bácsi vezette Széna téri ellenálló csoporthoz csatlakozott. Először el akarták küldeni, mert túl fiatalnak találták, aztán mégis ő lett a csoport egyik gépkocsis összekötője, bár jogosítványa életkorából adódóan nem volt.

November 4-én estéig maradt az ellenállókkal. Ezután fegyvereket gyűjtött össze (egy részüket Piros László volt belügyminiszter villájából), hogy elrejtse és újra elővegye őket, ha ismét kitör a forradalom.

A börtönig

1957-ben a MOM gyárba helyezték. A későbbi perirat szerint:

A következő két évben az illegalitás világában élt, kisebb bűncselekmények sorozatát hajtva végre. A MOM-ból és előző munkahelyéről szerszámokat, egyéb tárgyakat tulajdonított el. Később Zachorecz József nevű barátjával folytatták a lopásokat. Egy autó ellopását követően október 4-én elfogták, de megszökött a rendőrségről. Újabb lopások, majd három és fél hónapos vizsgálati fogság következett. Valószínűleg a börtönélmények hatására lett a kommunista rendszer elszánt ellensége. 1958. január 29-én egy év börtönre ítélték, de a büntetést három évre felfüggesztették.

Február 15-én három évvel idősebb barátjával, Blaski Józseffel elhatározták, hogy együtt kezdenek akciókba. Lopott autókkal végrehajtott, fegyveres rablótámadásokkal akartak pénzt szerezni. Később csatlakozott hozzájuk Mansfeld másik barátja, Bóna Rezső segédmunkás, az ő barátja, Furka László ipari tanuló és a Mansfeldnél két évvel fiatalabb tanuló, Egei Attila. A vezéregyéniségek Blaski és Mansfeld voltak.

Az öt fiú alkotta a csoportot, mely röplapok terjesztését tervezte és azt, hogy rendőröktől, munkásőröktől elvett fegyverekkel segítenek újraéleszteni a forradalmat. Legnagyobb „akciójuk” egy Vekerdi Elek nevű rendőr törzsőrmester lefegyverzése volt. A későbbi fő vád ellenük az volt, hogy Vekerdi, illetve Mansfeld volt cellatársa, Kalló József feleségének megölését tervezték, mert az asszony 1956-os fényképek gyűjtéséért feljelentette a férjét. Egyiket sem hajtották végre, viszont hamarosan elfogták őket, miután (valóban) sikertelenül próbáltak meg ellopni egy (egyébként jogos tulajdonosától budai körökben közismerten a munkásőrök által korábban elkobzott) Pobjeda gépkocsit a Mártírok útjánál.

Blaskit, bár neki is volt ’56-os múltja, a politika kevéssé érdekelte, ahogy Furka Lászlót sem; Bóna a forradalom után is terjesztett röplapokat, Mansfeldet azonban a rezsimmel szembeni ellenállás és a forradalom újraélesztésének vágya hajtotta. Ennek ellenére mégis Blaski neve fémjelezte azt a pert, mely Mansfeld halálraítélésével, majd kivégzésével végződött.

A Mansfeld Péter elleni vádak a következőek voltak: népi demokratikus államrend vagy népköztársaság elleni szervezkedés és az erre irányuló szövetkezés BHÖ 1 (1, 2), robbanóanyag rejtegetése BHÖ 33 (1), fegyver- és lőszerrejtegetés BHÖ 34 (1), lopás BHÖ 230, 232 (2), gyilkosságra való szövetkezés BHÖ 350, rablás BHÖ 433, hatósági közeg elleni erőszak BHÖ 98 (1), személyes szabadság megsértése BHÖ 379 (1), 34 (3), fogoly szökés BHÖ 218 (1), veszélyeztetés BHÖ 374, lopás BHÖ 422, 427/c, f, 429 (1), 431 (1). Első fokon (tanácsvezető bíró: Guidi Béla) életfogytiglanra, másodfokon (tanácsvezető bíró: Vágó Tibor) kötél általi halálra ítélték.

wikipédia/magyartudat.com

[avicdsgn1]

Gyogyi elftás ossza az “józan parazti észtet”, hogy a Bígécc őtet el akarja nyomni. Meg megméregezni meg fasztudja miket hordott össze. Jah a fickó meg a felesége egyszer már a vagyona felét eljótékonykodta. Ez csak képmutatás a tipliagyú szerint. Elmesélek valamit ehhez kapcsolódóan. Csak hogy a realitással is találkozz ne csak az origáós meg M1-es férgedékek alternatív realitásával. Néha nem árt találkozni a valósággal is. "alternatív tények" helyett :D

Van egy Gambiai haverom Amadou. Egy Gambiai faluból származik Banjultól nem messze. Úgy ismertem meg, hogy elég jól beszél angolul. Tud angolul írni-olvani és beszélni is elég jól. Amúgy semmi lehetőség feléjük enélkül. Az iskola ahol tudott tanulni egy Gates alapítvány által támogatott iskola ahol hanyatlós nyugati tanárok voltak akik ahogy kivettem tulajdonképp bagóért segítenek ott. Ha ez nem lenne semmi lehetőség nem lenne. A helyzet így hanyatlós nyugati szemmel nagyon durva. Van egy falujuk. Ahol ilyen kis kunyhókban nyomják. Munka felejtős a környéken. Nincs semmi. És a semmi alatt értsd....SEMMI.. ZÉRÓ!! Se pénz, se ruhák, se cipő, se kaja. Kaját lehet venni, ha esetleg akad valami kétkezi feketemeló a falu mellett van pár afrikai kisbolt. SEMMI más. Árvák. Apjuk egy nagyon jó barátja kunyhójában élhetnek, mert engedte nekik. Segély nincs, árvaház meg ilyesmi felejtős. A kormányuk leszarja az árvákat. Csak a zsebüket tömik. Azok alapján amit mesélt nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a ruszkiknál meg orbánisztánban. Van a diktátor(jó most ezt khikkkkkérik máguknak....akkor legyen diktátornak látszó valaki, ha így jobb) És akkor az ő családja meg haveri köre meg csicskásaik szanaszét lopják az egész országot. Ők dőzsölnek mindenki más meg csóró. Annyi különbséggel, hogy náluk sokkal kevesebb még a szétlopnivaló is. Csak hogy értsd mennyire kemény a helyzet és mindennapi élet-halál harc. Nem volt pénzük szúnyoghálóra az alváshoz és most éppen esős időszak van. Azt pedig szeretik a moszkítók. Nemrég az öccse maláriás lett egytől. Az kb. annyit tesz, hogy kampec. Arrafelé a faluban nincs nagyon orvos a legközelebbi a city-ben van. Autó az felejtős. Szóval egy lerohadt biciklin kellett eltekerni a városba a kissráccal. Azzal a lendülettel küldték is el. Mivel árvák és nincs legális munkája nincs ellátás sem. 1500 Dalasi lett volna az ellátás. A gyerek egyre lázasabb. Az egyetlen gyors megoldás az volt amit kitaláltunk, hogy Western Unionon keresztül küldtem neki zsetont a kórházra. Semmi más lehetőség nem volt. Utalni felejtős, Paypal felejtős, minden más opció is felejtős. A diktátoruk nem tűri az ilyen nyugati fertő cégeket. Mindennek keresztbetesz. Szóval ezek a szolgáltatások nem elérhetőek. De végül a kissrác megkapott mindent belőle. Gyógyszereket is és él és virul. Szóval.....ha így végig követed a láncot. Amadou egy árva egy olyan faluban ahol sok-sok kilométerre semmi sincs. És ha nem tud megtanulni egy BíGécc alapítvány és olyan hanyatló nyugati tanárok (akik tényleg bevállalják ezt a poklot szinte semmi pénzért csak, hogy segítsenek) jóvoltából akkor nem nem tudott volna megismerni engem. Ha nem ismer meg engem nem lett volna pénz az ellátásra. Ha nem lett volna pénz akkor az öccse 90%, hogy most nem élne. És ha nem tanulhatott volna akkor semmi esélye sem lenne abból a pokoli semmiből kijutni. Ez csak egy példa arra, hogy ha találkoztál már az ilyen szintű nyomorral vagy épp benne vagy mennyit számítanak apró dolgok és mennyit tud érni a segítség. Egy ilyen Bíígéc meg a felesége valszeg sokmillió embernek voltak az egyetlen kapaszkodó. Egyébként én azt látom, hogy ők sokkal jobban megbecsülik ezt, mint egy gyogyoró pl. De ezt tényleg csak az érti aki találkozott már az ilyen szintű nyomorral. Tévedsz debilke.....az amit ezek az emberek csinálnak nem képmutatás. Egyébként a malária kutatásban is elég jó dolgokat ért el az alapítványuk.

[hanselbeck]

Hogyan ne legyen rémálom a jogsiszerzés?

Felröppent egy kis vita a magyar twitteren, hogy lehet-e élni jogsi nélkül és ebben nagyon sokszor visszaköszön érvként, hogy ha nem muszáj, nem érdemes megcsinálni, hiszen a megszerzése egy rémálom, egy tortúra. Nekem nem volt az, sőt kifejezetten élveztem és megosztanám a receptem.

Tényleg kell a jogosítvány?

Úgy nőttem fel, hogy Jeremy Clarkson és a Top Gear ment a TV-ben és mindig olvastam autós magazinokat, mindig szerettem volna jogsit, de igazából racionális érvem nem volt mellette. Budapesttől 10 percnyire töltöttem a gyerekkorom és aránylag fiatalon beköltöztem A Városba, mindig jó volt a közlekedés ahány helyen csak laktam, cserébe szívás a parkolás, meg nem vagyok híve (most sem) a belvárosban furikázásnak. De van amikor egyik élethelyzetből másikba csöppen az ember és (akkor még) 28 évesen belevágtam.

Ha eddig megoldottad az életed autó nélkül, nem is vonz a dolog sőt ha egyenesen rettegsz a vezetés gondolatától (nagyon sokan vannak és a család, párjuk kényszerítése miatt vállalják be), akkor inkább hagyd a fenébe. Tényleg! Egy hatalmas baromság az a toposz, hogy csak jogsival lehetsz valaki az életben és a 350-400 ezres képzési díj egy filléres kis tétel egy autó birtoklásához képest. Vagy ahogy az oktatóm mondta: "Lehet szörnyülködni a képzési díjon, de rájöttök majd, hogy ez volt autós életetek legolcsóbb befektetése."

Na de lépjünk arra a részre, hogy mégis szeretnéd megcsinálni, mert ezt választottad.

Válassz úgy iskolát, mint éttermet

Kézenfekvő, hogy étterembe is járunk szájhagyomány útján, de ha ez nincs vagy már bezárt a sokat méltatott hely, akkor kell más megoldás után nézni. A közlekedési hatóság (NKH) weboldalán elérhető adatbázis elvben azzal a céllal jött létre, hogy minden autósiskola főbb statisztikája meglegyen egy helyen és ezt a saját weboldalukon is kötelező feltüntetni. A cél az volt, hogy ezzel segítsenek a választásban, de ez inkább lett egy torz tükör.

VSM elmélet - Köznyelven a "KRESZ vizsga" sikerességi átlaga első nekifutásra..

VSM forgalom - Ugyanaz, mint az előző, csak a forgalmi vizsgára értendő.

ÁKÓ - Átlagos Képzési Óraszámot jelöli.

Na szerintem ezeket a statisztikákat dobd ki a fenébe, én is görcsöltem felettük eleget és csak az időt húztam vele. Egy részüket az elhelyezkedés, mást pedig a kenőpénzek torzítanak. Sokan főleg az ÁKÓ-t nézik, hogy megtudják nagyjából mekkora pénzt gombolnak majd le róluk, de el kell fogadni, hogy Budapesten milyen a forgalom és emiatt sok pótórára kell felkészülni.

A sok NKH statisztika összehasonlításába belefáradva egyszer egy ebédszünetben véletlenül belebotlottam egy irodámhoz közeli autós iskolába, cuki tantermet láttam és nagyban könnyítette az életem a közelségük. Láttam van Facebook oldaluk (kinek nincs), amit ügyfélbarát felfogásban lehet értékelni is (na ez sokkal ritkább), ami közel 5 csillagos volt a néhai tanulók visszajelzése és a tengernyi lelkes, oktatókat különösen dicsérő szöveges értékelés súlya alatt. Másnap beiratkoztam.

Úgy voltam vele, hogy ha egy éttermet is túl lehet élni a Facebook értékelésekre támaszkodva, akkor talán egy autós iskolát is. Spoiler: Bejött, sőt nekem jó élményként maradt meg az egész!

Mennyi idő elejétől a végéig?

Na ez az ami teljesen megmondhatatlan, nagyon sok egyéni faktor van benne, de általánosságban elmondható, hogy rá fog menni pár hónapod. Igyekszem pontokba szedni mi-mennyi idő Budapesten és ebben nem csak a saját, de a környezetem tapasztalata és a fellelhető újságcikkek is benne vannak:

Tantermi elméleti ("KRESZ") oktatások nagyjából 3-5 hetente indulnak kisebb iskoláknál, nagyobbaknál lehet sűrűbb is, maga az oktatás 2-3 hét (de a Covid óta ezek sok helyen nem indulnak, csak e-learning van).

E-learning online elméleti képzés indítható már a beiratkozás napján is, nem kell várni a következő turnusra és csak rajtad múlik mennyi idő alatt végzel vele.

Az elméleti vizsgára az iskola jelent be, átfutási ideje 3-4 hét (fontos, hogy orvosi alkalmassági igazolás kell hozzá, legyen meg előre).

Tantermi tanfolyamnál megvan az a lehetőség, hogy előre bejelentenek vizsgára (ismétlem: orvosi papír legyen meg korán), e-learning esetén csak akkor jelentkezhetsz, ha végeztél az anyaggal (kikérdez minden fejezet végén).

Az elméleti vizsga az NKH központjaiban történik, már a sikeres vizsgád napján jelentkezhetsz vezetésoktatóhoz az iskoládon keresztül.

A vezetésoktatók legzsúfoltabb időszakai: Reggeli órák, késő délutáni és esti órák, hétvégék. Ha csak ekkor jó (és a legtöbb embernek csak ekkor jó), nem kizárt, hogy heteket, de akár 1-2 hónapot is várhatsz, mire beülhetsz a vezetőülésbe.

Ha tudsz nap közben menni, örömkönnyekkel ölelnek a keblükre, mert az sokszor üresjárattal telik az oktatóknak, gyorsan kapsz kocsit és tele leszel foglalható időpontokkal (saját tapasztalat).

Felelős oktató akkor vállal be, ha hetente legalább 2, de inkább 3 alkalmat tud neked biztosítani (ezért vársz az üresedésre). A heti 1 alkalmas vezetésnek nem sok értelme van, időben és óraszámban is végtelenégig nyújtod majd.

A forgalomban minimum 29 órát és 580 km-t kell vezetned, hogy vizsgára mehess, Budapesten esélytelen ennyi kilométert összeszedni csúcsidőben, számolj 50 órával inkább, de ha nehezebben megy a történet a 60 órás tartományba is belenyalhatsz (semmi gáz ezzel, inkább tanuld meg rendesen, csak a pénztárcád fog siratódalokat énekelni).

Egy vezetési alkalom 2 óra szokott lenni, számolj utána annak, hogy Budapesten 50 órával (25 alkalom) heti 2 vagy 3 találkozóval mennyi ideig fogsz járni az oktatásra. Sok bizony.

Szükséged lesz egy elsősegély tanfolyamra (1 nap) és vizsgára is (1 nap), Vöröskereszt szervezi és ezt bármikor megcsinálhatod a képzés előtt, alatt, után, csak a jogsi kiváltásához kell a tőlük kapott papír az okmányirodában.

Azért ne lepődj meg, hogy Budapesten simán bele lehet nézni fél éves képzési időkbe (de többe is) és ha buksz valamiből, az is időveszteség (na meg pénz). Bár te sok pénzt kifizetsz, de az oktató ebből veszi meg az autót, ebből szervizeli, ebből tankolja, adót fizet és a maradék az ő fizetése. Nem kőgazdagok, nem is vonzó életpálya, kevés az oktató, ez pedig növeli a képzési időket.

Mennyi az annyi? Pénzezzünk egy kicsit!

Én egy Excel táblázatban vezettem a költségeket és egyetlen bukást elkönyvelve, de a budapesti átlagnál sokkal gyorsabban haladva 312.090 Ft volt a B-kategóriás jogsi megszerzése. Az első vizsgára 36 levezetett órával mentem, de a másodikkal együtt is összesen 42 órám volt. Nagyon sokan nem férnek bele 42 órába még úgy sem, ha mindenből csont nélkül elsőre átmennek. Nekem a munkahelyem rugalmasan kezelte a dolgot, tudtam nap közben is vezetni, meg lecsaptam a visszamondott időpontokra is.

Ezek az akkori árak még a Covid előtti évből (2019 első fele), azóta nőttek a díjak (pl: KRESZ tanfolyam 49.990 Ft és a vezetés óradíja 6500 Ft). Mai árakra átszámolva már 400 ezer forint fölé nőnének a költségek ugyanilyen óraszámok mellett. A hirdetett ~240 ezer forintos képzési díjakban nincs benne pár egyéb kiadás és a pótórák sem, amit venni fogsz, akkor is ha a fejed tetejére állsz.

2019-es árak a sulimban:

KRESZ tanfolyam - 30 000 Ft (x1)

KRESZ könyv - 3 590 Ft (x1)

KRESZ tesztszoftver - 5 000 Ft (x1)

KRESZ vizsga - 4 600 Ft (x1)

Elsősegély tanfolyam - 12 000 Ft (x1)

Elsősegély vizsga - 7 900 Ft (x1)

Orvosi vizsgálat - 8 000 Ft (x1)

Forgalom óradíj - 5 000 Ft (x30)

Forgalom pótóra díj - 5 000 Ft (x12)

Forgalmi vizsga - 15 500 Ft (x2)

Volt-e akkor olyan iskola, mely ennél alacsonyabb díjakat ígért? Hát persze, nem is egy, sokat szórólapokról, Google hirdetésekből ismerek, na meg persze számos ismerősöm rémtörténeteiből, hogyan húzták le a bunkó oktatók. Elsőre csábító lehet az alacsonyabb óradíj, de a végén a rossz iskola lesz a drágább, mert sokáig a vendégük maradsz.

Kiemelném, hogy az alap óradíj és a pótóra azonos áron ment (mai napig így van náluk), így nem érdekeltek abban, hogy a pótórákra hajtsanak. Az oktatóknak várólistája van, hónap végén egy fillérrel sem visznek többet haza, ha téged minél tovább ott tartanak. Ha levizsgáztál, már másnap a helyedre ül egy várólistás tanuló.

Fogsz venni pótórát, ezt könyveld el halálbiztos ténynek. Tanulhatsz kertvárosban, agglomerációban, vidéken is a gyorsabb haladás érdekében, de szerintem többet ér a Budapestnek nevezett szanatóriumban tanulni ha tervezel itt (is) vezetni.

Mennyit kellett zsebbe csúsztatni?

Én már a legelején megfogadtam, hogy soha egyik ponton sem fogok kenőpénzeket adni. Az összes barátomtól végighallgattam az egymásra licitálós történeteket, hogy ki adott nagyobb borravalót, de mindig undorítónak gondoltam az egészet és nehéz megmondani, hogy ez kinél elvárás és ki az aki csak nem néz oda amíg a boríték a kabátzsebébe kerül. Nem akarom ezt a rendszert fenntartani, így én egészen kereken nulla forint kenőpénzt adtam és a kitartott marokba előbb köptem volna bele.

Egyszer buktam forgalomban. Az oktatóm szerint nem volt igazságos, én viszont nem dőltem kardomba, őt jobban megviselte, mint engem. A vizsgabiztos szétdícsérte az autó kezelését, de a vizsgadrukk (és egy magánéleti gikszer miatti 4 órányi alvás) miatt kissé mereven reagáltam a forgalomra. Nem vitattam ezt, igaza volt. Engedte levezetni az útvonalat és a vizsgaállomáson tett fel szóbeli kérdéseket, de olyan érthetetlen módon fogalmazott, hogy még az oktató sem értette mit akar válaszként hallani. Bukás.

Vettem két pót alkalmat, újabb nekifutásra vizsgadrukktól mentesen, kipihenten vezetve hibapont nélkül megvolt. Több ismerősöm szerint csak azért buktam elsőre (főleg ilyen körülmények között), mert nem fizettem, de az oktatóm ismeri az összes vizsgáztatót, nem csak lefizethetetlen hírben állt, de tanulókat is feljelent a próbálkozásért ha olyan lábbal kelt fel.

Automata? Manuális? Benzines? Dízel? Elektromos?

Mivel már egy ideje nincs kötelező rutinpálya, így hamar kell mindent egyszerre csinálni: Forgalommal megküzdeni és a váltót kezelni. Sokaknak ez egyszerre túl sok és nekik jó az automata váltó, de ha azon vizsgázol, bekerül a jogsidba és csak azt vezetheted (különbözeti vizsgát tehetsz később). Van iskola, ahol lehet az első pár órát automatán levezetni, majd a forgalmat megszokva áttérni manuálisra.

Ennek az idő és költség oldaláról azért van értelme, mert nekem 2 alkalom (4 óra) után mondta az oktató, hogy olyan szépen bánok a kocsival, hogy kimehetünk a Hajógyári szigetről az igazi őrültek házába. De mások meg nem ritkán 14-16 órát is eltöltenek csak a gépészkedés megtanulásával, mert az éles forgalomban nem akar összejönni nekik. Szerintem megéri manuális váltós autón vizsgázni, de ez a döntés a tiéd.

A benzin vagy dízel vitának pedig ma már nincs értelme. Régen volt, mert a benzines könnyebben lefullad kuplungoláskor és sokan mondják, hogy azon kell megtanulni, onnantól minden menni fog. A legtöbb oktató már olyan modernebb autóval tanít, ahol már elektronika szabályoz és külön gázadás nélkül, kuplung felengedésre indul az autó (gyakran ez kombinálva van visszagurulás gátlóval, így a kézifékes indulást sem tudod gyakorolni).

Lényeg a lényeg: Nem számít, hogy benzin vagy dízel, én is nagybátyám (jó szándékú) intése miatt ragaszkodtam a benzineshez, de felesleges volt.

Szexisták és bunkók az oktatók?

A szexizmust férfiként én nehezen tudom saját perspektívából elmesélni, az én oktatóm nagyon jó arc volt és a női tanulóira sem tett degradáló megjegyzéseket, ha valakit a történeteiben dicsért vagy elrettentő példaként hozott, ott nem volt lényeges a neme. De neki a felesége is oktat (ugyanannál a sulinál akkoriban). Lehet női oktatókat is keresni, sok iskola hirdeti is ezt.

Sok baráti történetben visszaköszön az a motívum, hogy az oktatók a tanulót kérték meg, hogy vigye el a postára, hivatalba, bevásárolni és addig a tanuló ülhet a kocsiban (neki pörög az óradíja, de a kilométer nem igazán). Ez rohadt nagy szemétség és normális iskola ilyen seggfejeket nem fog alkalmazni. Egyszer volt, hogy az oktatóm a fejéhez csapott, hogy az asszony megkérte vegyen epret, amit elfelejtett és már csak 15 perc volt zárásig (Aldi parkolóban volt a standja). Odamentünk, gyakoroltam egy parkolást és pár perc alatt lerendezte a dolgot, sűrűn bocsánatot kért és hozott nekem is egy maréknyit cserébe.

Olyan is volt, hogy én voltam az utolsó tanulója aznap, Flórián térre visszatérve ért véget az óra, nekem Újpest felé volt dolgom és ő arra lakott, megkérdezte megyünk-e együtt, vezethetek én. Nem kért érte semmit, elvégre ugyanabba az irányba tartottunk, de a többlet kilométereket beírta a normál órámhoz.

A forgalmi vizsgáim előtt mindkétszer mondta, hogy van szabad 30-40 perce, ha gondolom vezethetünk addig, hogy bemelegített lábbal érkezzek a megmérettetésre. Kérdeztem mi pénzzel tartozom ezért és nem fogadta el, ajándék volt. Így inkább feldobtam, hogy elvezetek a McDrive-hoz és veszek neki reggelit vagy sütit, azt elfogadta.

Mindezt csak ellenpéldaként akarom hozni a sok horrortörténetre, hogy vannak normális, lelkiismeretes és nagyon rendes oktatók, őket érdemes felkutatni iskola keresésnél, hogy a kóklerek kipontozódjanak a piacról. Amit mások a vizsgabiztos lefizetésére tesznek félre, én abból a sikeres vizsga után vettem neki egy különlegesebb bort, hogy igyák meg a feleségével a verandán, megköszönve a munkájukat.

#autós iskola #jogosítvány #B kategória #jogsi #vezetői engedély #KRESZ #vizsga #forgalom

[iwillbeasuccessfulwoman1]

Anya: Igen azt észrevettem, hogy közel álltatok egymáshoz.

Én: Igen igen.

(Magamban: De még milyen közel.. hisz Ő volt a mindenem..)

@almodozoangyal-818

#e. #osztályfőnök #anya #iskola #fájdalom #lelkifájdalom #hiányzol #szeretlek #leszbikus #érzelmek #magyar tumblr #viszonzatlan szerelem #élet #fájdalmas boldogság #rózsa #autó #utazás

[bajnokokreggelije-blog]

Szeptember 1.

Reggel, tavaly és most:

Tavaly ötkor már zablisztes palacsintát sütöttem, tetején egy-egy kocka csokival, hogy jól induljon ez a nap. Közben főztem magamnak egy teát, amit a konyhában, állva iszogattam miközben uzsonnát csomagoltam Pannek. Pan a fürdőszobában készülődött, csini haj, csini smink, fekete harisnya,

fekete szoknya, első bevetésen a matrózblúz. Dave még az ágyban heverészett és a fészbukkot tekergette. Háromnegyed hatkor megreggeliztünk, fél hétkor indultunk otthonról, negyed nyolcra beértünk a suliba. Nem tudtuk milyen lesz a forgalom, hátsó utakon mentünk, kicsit korábban érkeztünk, mint terveztük.

Fél nyolckor már Davet is kitettem a munkahelyén, én pedig úton voltam haza, mert aznap is otthonról dolgoztam. Izgultunk milyen lesz az első nap a gimnáziumban, új tanárok, új osztálytársak, új tantárgyak, új termek, új portás, új öltöző szekrény, új padtárs, új büfé, ja az nem, mert az általánosban nem is volt büfé. Vártam a délután, hogy Pan mindent elmeséljen.

Ugyanez idén.

Tegnap este sokáig írogattam még a nulladik nap beszámolóját. Későn aludtam el vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy inkább korán. Elaludtam. Negyed nyolckor keltem, Dave negyedóra múlva letette a teámat az ágy mellé. Iszogattam és próbáltam meggyőzni magam, hogy perceken belül tettrekészen ugrom ki az ágyból. Szerintem Garfieldot megszégyenítő lett a végeredmény, de ez a belső kamerán szerencsére nem látszott. Nyolc előtt tíz perccel hallottam Pan ébresztőjét jelezni. Én akkor már a reggelimet készítettem. Pan negyed kilenckor bukkant fel, leült mellém az étkezőasztalhoz, de vagy még aludt, vagy meditált, mert még tízenöt percen keresztül olyan volt, mint egy háttérszereplő Madame Tussaud egyik jelenetében. Fél kilenckor megmozdult és sütött magának két pirítóst. Dave akkor már egy órája gép előtt ült. Se reggeli, se vitamin, azt sem tudtam mikor kelt. Se újdonság, se izgalom, az autó kint ázott az esőben a ház előtt. Reggel Dave tett néhány sikertelen kísérletet hogy igazoljuk Pan hiányzását a Krétában. Múlt héten ugyan elértem az Oktatási Hivatalban az Illetékes Személyt, megtudtam, hogy megkapta az engedélyt az egyéni tanrendre, de a Postás Fiú ma sem hozott nekünk erről határozatot.

Tavaly év végi bizonyítványok kiosztása,

dicséret a tavalyi könyvtárversenyen nyújtott teljesítménye miatt, évnyitó, kézfertőtlenítés az iskola kapujában, élménybeszámolók, osztálytársak, reménytelen maszkos hömpölyögés a folyósokon, az osztálykirándulás újratervezése. Ezekből maradt ki, ma Pan.

Gyerekkoromban Hahotát olvastam. De a nyomtatott sajtó csillaga leáldozóban van. Viszont mikor az Úr bezár egy ajtót, kinyit helyette egy ablakot. Ma is benéztem a fészbukra. Megnézzem az első-nap-a-suliban-, a hülyék-rátok-zárták-a-határt-, és a ma-is-az-én-macskám-a-legcukibb-fotókat, a napi hírek lídjeit, néhány képeslapjelölt fotót kastélyokról és romos templomokról aztán belefutottam az elmúlt évek education-punkjának, Jocóbának az évnyitó posztjába. Jocóbá pont annyira cuki, hogy még elhiggyük, egyessel kezdődik a személyi száma, szenvedélyes kirohanásokban védi a kamaszokat, akik köré mi néha, egy nehéz nap éjszakáján, az éj sötétjében boszorkánykört rajzolunk végső elkeseredésükben, de Jocóbá mindannyiunk szerencséjére még olyankor is szereti őket. Ma szokatlanul határozott volt a hangnem. Kicsit olyan leszarom mit gondol anyád, a suliban akkor is felveszed a maszkot és kész hangvételű. Huh! Jocóbá megkapta tőlem az idei év első piros pontját. Persze a konteós mamik észlelték a megszólítást, egy óra alatt pici szívűk minden félszét, rémét, kényszerképét odaborították a pionír tanerő oldalára. És bár a fészbuk-posztok olvasásával a gyorsolvasásomat szoktam csiszolgatni hirtelen megakadtam. Ezt most ide teszem, mert nálam ez lett a nap kommentje

Ez az agyszkennelés nekem nagyon tetszik, kipróbálom a boltban a kézi vonalkódleolvasóval, hátha azzal is működik 🤣

[thecursedrat]

Camaro

Üdvözletem.

 Igazán rám jellemző, hogy miután bejelentem, innentől rendszeres lesz a posztolás, rendszertelenül posztolok. Mindenkitől elnézést a csúszás miatt, tegnap esőben sétálás miatt nem tettem ezt ki, illetve kicsit jobban össze is kellett szednem a gondolataim.

 Ennek pedig nem más volt az oka, mint a választott témám. Igaz, ez egy irodalmi jellegű oldal, meg egyebek, és nagyon kecsegtetőnek is tűnt, hogy egy értelmes, jól feldolgozható topikot keressek, ám ez nem lenne annyira rám jellemző. Ehelyett inkább nyáladzok egy keveset életem álmára, avagy az első generációs Chevrolet Camaróra.

 Páratok olvashatta Rémcirkusz címre keresztelt írásom, és azok számára elég ismerős is lehet ez a gépezet, méghozzá meggypiros színben. A legtöbb fejezetben megjelenik, pornográfiát kenterbeverően részletes nyálcsorgatással körbeírva, elég nagy jelentősége is van a sztori folyamán, és igen, ez egy bújtatott reklám.

 Mindenesetre nem ez itt a lényeg, most inkább egy kicsit arról is beszélnék, hogy ez az autó miért is jelképez számomra egyfajta szabad kötetlenséget. A kevésbé benzinvérű követőimnek talán nem is érthető vagy legalábbis átérezhető ez a fajta képzettársítás, hiszen csak egy gépjárműről van szó. De pont azért indul ez a poszt, hogy ezt egy kicsit átadhatóbbá és érthetőbbé tegye.

 Gaming time:

 Szóval. Kétezerhetet írunk, fiatal Patkányt még nem is hívják Patkánynak, de legalább az autók sem érdeklik túlzottan. Bármilyen unalmasan is hangzik, átlagos gyerek voltam, a figyelmemet egy dolog kötötte le éppen, a dinoszauruszok, jó sokat fel is tudtam sorolni fejből. Ennek ellenére az általános iskolával kinyílt picit a világ, hiszen új embereket ismertem meg, és ekkor szerezte be a családom az első számítógépet, amelyen nem csak az Aknakereső futott. Hanem a Need for Speed Carbon is! Le voltam nyűgözve, autók szottyogtak a képernyőn, és eléggé úgy nézett ki, mintha harminccal mennének, de a kilométeróra kétszázat mutatott, szóval elhittem, és „Wow!”

 A game három szekciót ajánlott fel: tuning, egzotikum és izom. Mivel az előző kettő eleinte olyan négykerekűeket takart, amik vagy nagypapperek hétvégi autóit idézték, vagy egy szabadon választható márkájú szovjet hűtőszekrényt, így maradtak az amcsi dögök. Mit ad Isten, az első beszerezhető darab egy 1969-es Chevrolet Camaro SS, amely semmilyen unszolásra sem akart kanyarodni, de legalább egyenes menni sem tudott annyira jól. Ennek ellenére imádtam, hiszen széles volt, hangos és agresszív.

 Internet híján a verda jó darabig ez is maradt, a kezdőautó a Carbonból, amit szeretek, azután a gép is lerohadt. Ezer okom lett volna elfelejteni, hiszen nem is ragaszkodtam hozzá olyan mélyen, mint ma, ám ekkor történt valami, ami a Hair musicallel és a Queen diszkográfiával kezdődött, és hátközépig érő lobonccal végződött.

 It’s not a phase mom:

 Bármilyen meglepő, tényleg nem az volt. A család vénebb tagjai folyamatosan visítoztak a látványos, külső züllésemen, hiszen milyen ember az, aki nem hord szép ruhákat, nem nyírat frizurát és csúnya, hangos, sÁtÁnIsTa zenét hallgat. (Akkoriban még hírből sem hallottam az Infant Annihilatorról például, valószínűleg már mindegyiküket sírba tettem volna vele.)

 Deep Puprle, Led Zeppelin, Hobo Blues Band, Eric Clapton, minden terítékre került, ami csak valamiféle lázadást képviselt, iszonyatosan visszavágyódtam a hatvanas-hetvenes évekbe, hiszen akkor a fiatalok kvázi megváltoztattak mindent. A könnyűzenét, a művészetet, a világot. Általános iskola, ötödik-hatodik osztálytól iszonyatosan beleéltem magam ebbe, igaz az autókultúra még nem jutott el hozzám, lévén, webelérés nélkül éldegéltem akkoriban. Írogattam a kis akármijeim (főleg hetedik-nyolcadik táján), rebellis nótákat hallgattam karcos CD-kről, éldegéltem a kis életem.

 Az osztályom rajtam kívül nem tartalmazott túl sok rockert, nem is igazán tudtam, mi fán terem ez a szubkultúra. Ennek ellenére tökéletesen beleillettem a buta, fiatal zenesznob szerepébe, aki szerint minden szar, amiben nincs hangos gitár, de a hörgés sem jó, meg egyebek. Good ol’ days.

 High school times:

 Ezután a nyakamba szakadt a középiskola, ahol rengeteg, hozzám hasonló wannabe-vel hozott össze a sors, körbe is pattogtuk egymást, hogy hú, hosszú haj, van egy vékony láncod, de menő. Ami itt igazán változtatott a nézőpontomon, az az internet volt. Már nem lehetett hova napolni, az iskolához kellett, szóval hosszú vajúdás után be is kötötték. Ennek köszönhetően sikerült beleásnom magam a rockzene, a metál és az extrém metál bugyraiba, (és legalább egy iskolai feladatot meg is csináltam emellett a négy év alatt).

 Lassanként elért a tinédzserlét minden sava-borsa. Vedelés az osztálykiránduláson, az osztályban, az osztályon kívül, gyökér bulik, alkotási kényszer, önigazolás. Ami csak kell. Ideje volt kitűzni magam elé egy életcélt. A normális emberek ilyenkor zömben karriert építeni akarnak, szakmák között válogatnak, én, miután nem mehettem vissza ötven évet az időben, és a materiális dolgok nem számítottak túlzottan, elég elveszettnek éreztem magam.

 Ekkor kacsintottam ki az autókultúra felé. Valamire szükségem volt az életemben, ami továbbvisz, egy jelképre, ami drága, de a pénz mégsem számít. Nos, ki is kötöttem az amcsi dögöknél. Ehhez a Mötley Crüe, a Metallica, és az iskola udvarán parkoló, indokolatlan ’67-es Impala segítettek hozzá leginkább. Itt pedig felderengett a régi játékom, rá is gugliztam gyorsan, mi fán terem egy Camaro.

 Innentől a többi történelem. Végigjártam az utam az autókkal is, akárcsak a rockzenével. Voltam buta sznob, akinek csak a szívó V8 számított, azután minden, ami klasszikus, végül pedig egy általános hobbivá nőtte ki magát az egész, amihez egyébként nem értek eléggé. De ez orvosolható.

 Ám a Camaro velem maradt, egy ősöreg célként, egy mérföldkőként, egy jelképként, ami őriz egy általam kedvelt időszakot. Illetve azt a fajta szabadságot, amire mindig is vágytam. Ha meglesz, kiszabadulok. Ha meglesz, akkor átélhetek egy darabot egy szabad korszakból. Ha meglesz, akkor végre nem köt gúzsba semmi, a benzinköltségen kívül. Ez az autó egy jelkép lett számomra. Nem is tudnék többet mondani róla ennél hirtelen. Túl mélyen rezonál bennem ahhoz, hogy ne egy újabb kisregényként öntsem szavakba.

 Egy kérdésem lenne hozzátok, akik ezt végigolvastátok.

 Van-e a ti életetekben valami, ami ennyire meghatározó? Legyen szó akármiről. Ha igen, hagyjátok lent kommentben.

#camaro #car #autó #rock #metal

[videkma]

Mások helyett tették le a jogsit - Összesen 7 férfit gyanúsítanak (Videóval)

Mások helyett tették le a jogsit – Összesen 7 férfit gyanúsítanak (Videóval)

A Budapesti Rendőr-főkapitányság  Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály nyomozói elfogták azt a hét férfit, akik megalapozottan gyanúsíthatóak azzal, hogy rendszeresen segítettek vezetői engedélyhez jutni arra nem jogosult személyeket.

(more…)

View On WordPress

#állampolgárság #autós iskola #iskola #jogosítvány #képzettség #korrupció #közokirathamisítás #vidék

[driftoktatas-blog]

driftoktatás.hu

drift oktatás Tekintsd meg drift oktatásainkat, amelyek egytől egyig kiváló ár/érték aránnyal rendelkeznek! Drift élményeken kívül elindult Drift Iskola szolgáltatásunk, ahol akár Téged is megtanítunk arra, hogyan válj profi drift versenyzővé! Látogass el weboldalunkra, nézd meg a driftoktatásokat és próbáld ki még ma milyen nagyszerű érzés egy közel 400 LE-s BMW autó vezetése!

#drift oktatás

[szabadpecsofficial]

Olvasói levél: "Nem a várakozás kulturált módját igyekeztek megteremteni a fizető ügyfelek részére"

Olvasói levél: “Nem a várakozás kulturált módját igyekeztek megteremteni a fizető ügyfelek részére”

Parkolást akadályozó oszlopokat telepítettek a Jókai utcai iskola melletti egyirányú utca egyik oldalára. Olvasónk kiakadt.

“A Jókai suliba becslésem szerint nagyjából 5-700 gyerek jár, ennek a fele alsós, akiknek jó részét autóval hozzák reggel a szülei. A testvérpárokat, illetve a tanárokat számításba véve durván egy-kétszáz autó érkezik az iskolához reggel és délután is.

Reggel az…

View On WordPress

#jókai #levél #oszlopok

[bubikort]

már egy ideje projekt nálunk az új céges rohangálós autó, csak egyelőre nem találkoztak az érvek. két iskola van: egy kicsit fiesta méretű benzines gép, hisz nagy dolgot pl. szerver ritkán viszünk. másik, hogy egy új mondeo legyen a régi helyett. na most amíg ez nem dől el két lehetőség van. - céges greengo használata - régi mondeo

tegnap voltam olyan szerencsés, hogy a szardeoval indultam el egy nagyobb körre. éppenséggel minden baja van. de a legidegesítőbb, hogy random leáll, és utána semmit nem csinál. kettesben, csusztatott kuplunggal lehet ugrálásközben működésre bírni. ez mondjuk pont akkor geci idegesítő, mikor a 7-es busz előtt keresztben áll le.  na de tegnap állok a pirosnál, kezd párásodni az üveg. megnyomom a gombot, hogy a szélvédőt fújja. erre fogta magát, leállt bezárt és elkezdett riasztani.  pont semmire nem reagált. úgyhogy ültem, fboztam kicsit, majd kb. fél perc után abba hagyta. 

[fantasticbagelapricotdeputy-blog]

2018

Nagyon jól kezdődött valljuk be. :) Hiszen azzal a személlyel léptem be az új évbe akit nagyon szerettem. 

Ugyan úgy persze nehézségek voltak az iskolával, de próbáltam a legjobbat kihozni magamból a 8. tanfolyam végére. Jött az új iskola választás, felvételi, jelentkezések. Eljött a ballagás is... Szép volt, örültem, hogy ennek is vége. :)

A nyár is jól telt. Nyaralás közösen a legjobb barátnőmmel, családdal és a szerelmemmel. 

 Felvettek egy iskolába, ahová nem szívesen mentem volna, mert sok rosszat hallottam róla. Féltem.  Féltem a tanároktól, az új környezettől, új emberek, stb. Eljött a nyílt nap időpontja. Heves szívveréssel léptem be az iskola ajtaján. Sok ismeretlen arcot láttam, nagyon izgultam. 

A nyílt napon megismerkedtem egy fiúval. Egyből be jelöltük egymást facebookon, rengeteget beszélgettünk.

Vége lett a nyárnak, kezdődött az iskola. Első nap ismét heves szívveréssel mentem be az épületbe. :) Teltek a napok, osztálytársakkal egyre jobban megismertük egymást. Rájöttem, hogy szerencsére nagyon jó iskolába kerültem, szuper osztályközösség, mindig jó hangulat, jó tanárok, egy nagyon király osztályfőnök. 

Nagyon jóba lettünk azzal a fiúval. Mindig megvártuk egymást, együtt mentünk a buszhoz, iskolán kívül is találkoztunk. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, és nagyon szerelmes lettem.  

Nem sikerült a fiúval a kapcsolat, rengeteget sírtam miatta, mert nagyon szerettem. Közben a volt barátommal mentek a harcok, mert ő még mai napig szeret. Teltek a hónapok... Ő is próbálta mással, én is. 

Közben rengeteg új barátom lett, de még is sokszor egyedül éreztem magam. 

Itthon a családban is mentek sokszor a veszekedések. Szüleim nem bíztak bennem, mert sokat hazudtam nekik. Persze mára már nagyon megbántam. :( 

Az év utolsó hónapjaiban ismét megismertem egy srácot. Korábbról, látásból ismertük egymást, de egyszer össze futottunk valahol. Beszélgettünk pár szót, és miután elment egyből rám írt. Már akkor valamilyen okból mosolyogtam az üzenet láttán. :) Mindent megbeszéltünk egymás között, megbíztunk egymásban, mind a kettőnk tudott egymásról mindent. Nagyon jól ki ismertük egymást. Mindig rengeteget nevettünk együtt, egymáson, másokon :D  és az üzeneteken amiket küldünk egymásnak. Telt az idő… Nem tudom mikor és hol, de egyszer csak beleszerettem. 

Azt mondta szeret. Mindig dicsért. Azt mondta imádja a mosolyom, a szemeim stb. Én ezekkel ugyan így voltam. 

Hozzá teszem idősebb volt sokkal mint én, de bíztam benne, hogy működni fog. 

Kiderült, hogy csak ki akart használni. Elhitette velem, hogy szeret, én meg túl naiv voltam. Így otthon elrontottam a karácsonyt is, veszekedtem ismét a szüleimmel, anyám szívét is össze törtem, és én is teljesen a padlón voltam. Végül anyummal sikerült megbeszélnem mindent. De rettentően nagyot csalódtam abban akit szeretek és akiben a legjobban megbíztam.  Ilyen rossz karácsonyom még soha nem volt... :( 

Volt barátom még pár nappal a történtek előtt felkeresett, hogy beszélni szeretne. Karácsony után írtam neki, hogy jó lenne találkozni. Így hát megbeszéltünk egy időpontot és helyszínt. Szerencsére sikerült mindent megbeszélnünk egymás között.

Elmeséltem neki azt is, hogy mi történt velem és az a srác között. Érdekes, hogy pont őt kerestem meg és vele beszéltem meg mind ezt, de úgy éreztem, hogy ő az egyetlen aki megért, akiben még bízhatok és ő az aki a legjobban ismer.

Mikor meglátott az arcomról egyből levágta, hogy valami baj van. 

Találkozónak azt a helyet beszéltük meg ahova kávézni járok sokszor. 

Kint álltunk a hely teraszán mikor egyszer csak jött egy autó... Hát persze, hogy az a srác és egy haverja volt. Egyből elkezdtem sírni. A hely tulajdonosa és a volt barátom vigasztalni próbáltak miközben mindenki engem nézett, csak ő nem... Ő teljesen átnézett rajtam, mintha nem is ismernénk egymást, és ez még jobban fájt. De nem is baj, jobb ez így. 

Megint csak teltek a napok... Sokszor volt rossz kedvem. 

Apummal és a kutyáimmal voltam kirándulni, anyummal voltunk dolgozni és mekibe is voltunk :D A volt barátommal is újra nagyon jóba vagyunk, elmentünk reggel kávézni, találkoztunk a legjobb barátommal, délután pedig bicikliztünk. 

Napközben már egész jó kedvem van, de még mindig belül fáj kicsit és hiányzik, de kezdek már bele törődni és minden nap küzdök a fájdalommal, de tudom, hogy idővel elmúlik és minden jó lesz. 

Itt most azokat meséltem el, amik mély nyomot hagytak a szívemben és nagyon tanulságosak voltak számomra vagy szép emlékekké váltak ebben az évben, de persze még rengeteg kisebb és jó dolog is történt velem az évben. 

Megint egy érdekes évet éltem át. :) 

Sok új dolgot tanultam, sok ember lépett be az életembe és sok ember távozott is. De mindegyik tanított valamit. Megtanultam, hogy küzdeni kell és sose szabad feladni, hogy minden rosszban van valami jó, és hogy nem érdemes harcolni mások figyelméért, mert akiknek igazán fontos vagyok azok törődnek velem és értékelnek. Megtanultam, hogy nem minden ember akit ismerek barát, és hogy alaposan meg kell válogatni hogy kiben bízok meg. Megtanultam, hogy mindig a mának és a pillanatoknak kell élni, mert bármikor véget érhet az életem, és megtanultam értékelni a jót. Minden nap harcoltam magammal magamért. Minden csalódás, minden boldog pillanat, minden jó vagy akár rossz döntésem erősebb emberré tett. Akár hányszor pofára estem mindig felálltam, mindig küzdöttem. Megtanultam figyelmen kívül hagyni jelentéktelen embereket véleményét.  Megtanultam, hogy a családnál és az igaz barátoknál nincs jobb és fontosabb dolog az életben. 

Rádöbbentem, hogy soha senki nem lesz olyan hatással rám mint anyukám és hogy az életemben ő lesz mindig az az ember aki mindenben támogatni fog. Rájöttem, hogy nélküle most nem itt tartanék, mert mindig ő volt az aki buzdított és sose hagyta hogy fel adjam. Ennél jobb anyukát nem is kívánhatnék magamnak.

 Kipróbáltam egy másik életmódot, de rádöbbentem hogy ez nem én vagyok. Úgy döntöttem, hogy vissza szeretném kapni a régi életemet. Vissza tér az őszinte, boldog, mosolygós, bolondos, kedves, de néha nagyszájú lány. :D :) Aki mindig is voltam. Mert ez vagyok én. Úgy gondolom, hogy megtaláltam önmagam. És anyukám rá ébresztett arra is, hogy ne akarjak túl gyorsan felnőni, hisz még annyi, de annyi jó dolog, sok kaland vár rám, és hogy az életben a legjobb időszak gyereknek lenni. 

Köszönöm édesanyámnak, hogy mindig ki áll mellettem, és mindig a legjobbat akarja nekem és testvéremnek, hogy mindenünk megvan, és hogy nekünk jó legyen kidolgozza a belét is, ebben az elcseszett országban. 

Köszönöm édesapámnak, hogy bármi gondom volt, mindig mehettem hozzá, hogy megnyugodjak, és ő is mindig a legjobbat akarta nekem. Sose volt túl jó kapcsolatom apummal, de ebbe az évben úgy érzem közelebb kerültünk egymáshoz, és több mindent meg tudtunk beszélni egymás között. 

Köszönöm dédnagymamámnak, hogy mindig oda figyel rám, ránk, és mindig segített minket. Szerintem amit tett értünk soha az életben nem fogjuk tudni meghálálni. Nagyon szeretünk! :) 

Köszönöm nagypapámnak, hogy ahányszor jövök hozzá mindig megnevettet, és boldoggá tesz, bármilyen rossz hangulatom is volt előtte. :) 

Köszönöm a barátoknak, hogy mindig segítettek kiszedni a szarból és mindig lehetett rájuk számítani. 

Na és az öcsém :D Még egy ilyen bolond, aranyos  és jó testvért nem kívánhatnék magam mellé. Néha meg tudnánk ölni egymást, mint minden testvér… :D De akkor is nagyon szeretem és nem is tudom mi lenne velem nélküle. Nem mondtam még, de tudd, hogy nagyon büszke vagyok rád, hogy ilyen jól megy a suli és milyen ügyes, okos vagy. 

Anya, apa, megfogadom, hogy nem lesz több hazugság! Megértem, ha féltetek és  hogy a sok kamuzás után nehéz megbíznotok bennem, de adjatok esélyt, hogy megmutassam nem lesz több ilyen! Ígérem! :) 

 A régi énemmel, boldogan, a szeretteimmel, régi barátokkal szeretnék átlépni az új 2019-es évbe. :)  

Míg ezeket a sorokat írtam többször is legördült pár könnycsepp az arcomon, hogy ilyen jó családom és ilyen jó barátaim vannak. Mindent köszönök mindenkinek! :) 

<3