Tumgik
#aggódni
dalszoveg-planet · 2 years
Text
Ha azt mondod, nincs miért aggódnom Akkor miért hunytad be a szemed, amikor hangosan kimondtad?
Tate McRae - she’s all i wanna be
58 notes · View notes
bredforloyalty · 7 months
Text
ya girl is NOT gonna get this bread (degree) 🤣🤣🤣🤣
2 notes · View notes
zoeeozzoeeoz · 13 days
Text
A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.
456 notes · View notes
csakszavak · 4 months
Text
Végül mindig arra jutok, hogy annyira felesleges olyan dolgok miatt aggódni, amiket nem irányíthatunk… Majd úgyis lesz valahogy, mert hiszen mindig van valahogy, nem?!
374 notes · View notes
kavekkozt · 2 months
Note
kérhetünk 1 képet a nagyszőrű cirmos cicáról is? hogy hívják?
Sose kapok anont, és még ezt sem én kaptam, hanem a BRIÓS
Itt nem kell aggódni, nincs bedugva a varrógép, csak olvasom az útmutatót. Nyilván ahol cérna van, ott megjelenik egy macska.
Tumblr media Tumblr media
61 notes · View notes
troger · 6 months
Text
szabad vagyok
ezt néhányszor kimondtam már, amióta se kapcsolatom (1 éve), se munkám (2 hónapja), de lazítani nem nagyon tudtam, minden pillanatban jelen van a belső nyomás, hogy állást kell keresni, mert dolgozni kell, miközben a crash óta érzem, nincs kedvem-erőm hozzá, csak magammal foglalkozni van, nem hajnalban kelni és gályázni
azzal telnek a napjaim, hogy obszerválom, ahogy nem keresek munkát
de tegnap valahogy tudatosult, hogy mennyi a segélyem, és hogy nem 2-3 hónapig, hanem egy évig jár
hát tényleg olyan bűnös dolog lenne egy kicsit elengedni ezt a belém szocializált munkakényszert, kicsit nem aggódni miatta, és valóban rendbe szedni magam?
amúgy rendesen elmerülni a szabadságban és önmagamban, türelmesen, elvárások, korlátok nélkül?
nem örökre, nyugdíjig van még 20 évem megszakadni, csak amíg újjászületik az életkedvem, amíg inspirációt találok, mit lenne jó csinálni
amíg megtalálom az új önmagam
amíg rájövök, minek élek én még mindig
(amíg beleszeretek valakibe, és kiderül, hol kéne élni)
szóval egy-két, urambocsá' néhány hónapig...?
az elköltözés ötlete ott akadt el, fogalmam sincs, hogy kell egy ilyet bármiféle kapaszkodó nélkül előadni - lakás kell és munka egy idegen helyen, lehetőleg egyszerre (eddigi térugrásaim során mindig vagy valakivel, vagy valakihez költöztem)
freiburg nem megy ki a fejemből annak ellenére, hogy sosem jártam ott
úgyhogy az lesz, hogy a tervezett munkakezdést október november elejéről kiradírozom, és helyette (köszi, facebook-hirdetés!) elmegyek egy egyhetes csendes jógaelvonulásra a fekete-erdőbe (ha van még hely, kérdést elküldtem)
62 notes · View notes
orban1geci · 3 months
Text
Chomsky: A hatalom tízparancsolata
Az Orbán-rezsim ebben hibátlanl teljesít, 10/10
Az embereket le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal.
A nép a nemzet megmentőiként tekintsen a vezetőire
A nép mindig legyen készen arra, hogy valami rosszabb következik.
A népet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára.
Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat
Az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra.
Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani
A népet el kell zárni az objektív tájékozódás minden forrásától.
A nyájszellem erősítése!
Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében.
bővebben:
1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.
2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.
3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a “fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a “szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a “feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.
4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet (“majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.
5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.
6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.
7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.
8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.
9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.
10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.”
35 notes · View notes
telaviv-delhi · 6 months
Text
Tumblr media
Azt álmodtam, hogy megint Eilaton csöveztem, háború, üresség és para volt, mint Kostantinápolyban a kurdok robbantgatásait követően, oszt sátánian megszomjaztam és bementem egy tengerparti, kongó étterembe és kértem egy üveg bort, no glass, bottle!!! amit némi lármázásra ideadott az öltönyös pincér. Ott az étterem közepén felhajtottam felét a döbbenetére, ami azonnal fejbevágott, oszt aggódni kezdtem, hogyan tudom úgy elhagyni a helyszínt, hogy ne borítsak fel néhány asztalt a két menő szatyorral a kezemben, amiben a cokkmokkom volt. Aztán a pincér közölte, hogy 145 sékel, mire hatalmas ricsajozásba kezdtem, hogy rablás, palesztinnak néznek? Plusz megtanulhatnának bort készíteni nyálkás takony helyett. Erre megjelentél te és kamu üzemmódra kapcsolva közölted, hogy én rendes ember, zsidó vagyok, az a Rammstein póló senkit se tévesszen meg, mert a Rammstein is zsidó banda, kérésre megmutathatom a metélt faszomat, mire a pincér közölte, hogy lemond a bizonyítékról, neki 3 gyermeke és PTSD-je van, különben is a ház vendége voltam, egy hete az egyetlen, tekintettel a háborúra, mert a bor tényleg annyira szar, hogy csak gójoknak adják, mert nem kóser, csigákat és bogarakat is tartalmaz, amitől akár teherbe is eshetek. Én viszont magyar nábobként ragaszkodtam, hogy kifizetem, ha van a kártyámon 145 sékel, de nem volt.
Tumblr media
40 notes · View notes
konyvekkozt · 5 months
Text
látogatásokba'
ma nyakamba vettem a várost, hogy meglátogassam a kórházba került lakóimat
már-már vidáman szökdécseltem az egyik kórház egyik osztályán. meg is találtam a lakót, aki igen vígan várta, hátha történik valami azon kívül, hogy a szobatársa hortyog
őt hétfőn kiengedik. féltem tőle, hogy nem önellátó, de megjárattam, segédeszközzel teljesen jól közlekedik. és várja is már, hogy a szállón lehessen, mert egy hete abban a ruhában van, amiben a balesetekor volt
innen egészen jó hangulatban mentem át a másik kórházba. az, hogy oda kell mennem, nem azért volt tudott számomra, mert bárki felvette volna bárhol a telefont, hanem mert kiderült, hogy egy kollégámnak van másodlagos kontaktja egy kórházba
célirányosan értem a kórházba, azonban a vágyott osztály megtalálása már elbizonytalanított. átvágtam magam mindenen, kerítettem nővért, aki elmondta, nincs az osztályon az emberem. átküldött máshova, ahol előadtam újra, mi járatban vagyok. ott sem volt. mikor mondtam, hogy márpedig én most már nem mozdulok, öt nap intenzív keresés után egyszerűen tudni akarom, hol van a lakóm. a nővér tájékoztatott, hogy átszállították egy másik kórházba. kérdeztem, miért, mi van vele. a nővér megkérdezte, hajléktalan-e. mondtam, hogy szerintem ez itt nem fontos
ekkorra már vérszemet kaptam, akárhonnan is előkerítettem volna. tankként közeledtem a megadott kórház megadott osztályára. a nővérpultnál hosszan vártam, hogy egyáltalán bárki szóba álljon velem. rossz helyen jártam, de átküldtek máshova. odaérve már nagyon akartam tudni, mi van vele. naivan kérdeztem, hol van, beszélhetek-e vele. mondták, hogy nem, szeptikus részen van. de aztán mégis beengedtek hozzá, miután jól beöltöztettek
ott álltam az ágya mellett, köszöntem neki, elmondtam, ki vagyok. semmi reakció. mondtam, hogy megfogom a kezét. nyúltam a kezéhez, elhúzta. hagytam neki időt, bár semmi reakciót nem adott. nem gondoltam át, mi lesz a következő lépés, csak megérintettem az arcát. tűz forró volt. kinyitotta a szemét, rám nézett, nem ismert meg. beszéltem hozzá még, simogattam az arcát, mert szerettem volna, ha érzi, nincs egyedül a nagyvilágban. bár későn találtam meg, most mellette állok
nem voltam nála sokat. könnyel a szememben mentem a nővérekhez, hogy megkérdezzem, mi lesz most vele, mi várható. teljesen készségesek voltak. olyannyira, hogy megadták az osztályos mobil számát. én pedig telefonon a kollégák segítségével meg tudtam adni a lánya számát
nagyon nehéz volt ez a három óra. nehéz volt látni az egészségügyben dolgozók végtelen küzdelmét, a kiszolgáltatottságot. és nehéz volt látnom a mindig kópé lakómat teljes önkívületben
sikerült elérnem a lányát. örült, mert rég nem tudott az édesapjáról. talán be is megy hozzá. ha nem is lesz nagy családegyesítés, lehet, hogy a lakóm mellett már ketten leszünk
S-t talán pont most műtik. soha nem simogattam meg ügyfelemet, de őt most igen. s remélem, lesz még alkalmam beszélni vele. talán jól letolom, amiért hagyta idáig fajulni a dolgokat. de mindig mondta, hogy a katonák mindent kibírnak...
szurkoljatok S-nek!
arról pedig majd talán egyszer írok, milyen nehéz szociális munkásként jelen lenni, távol maradni, mégis bevonódni, arcot simogatni, osztályról kilépve sírdogálni, szurkolni és aggódni. utóbbiakat ugye mind úgy, hogy a lakó nem rokon
34 notes · View notes
mindigvankiut · 1 year
Text
Tudom, hogy nehéz megtalálni az igazit.
De egyszer majd..
Egyszer majd megismer téged. Tudni fogja a születési dátumodat, a második nevedet, hol születtél és hogyan hívják az édes szüleidet. Ő tudni fogja hány évesen tanultál meg először biciklizni, hogy hogyan hunyt el a nagymamád és a nagypapád, hogy mennyire szereted a kutyád és, hogy mennyire szereted a munkahelyedet. Ő tudni fogja a szemed színét, az összes heged helyet és történetét, szeplőidet, a mosolyod vonalait és az összes anyajegyed helyét. Ő tudni fogja a kedvenc színed, könyvedet, filmedet, édességedet, ételed és a zenéd. Ő tudni fogja, hogy miért nem tudsz gyakran hajnali 3-kor elaludni, hol voltál, hogy mikor jöttél rá, hogy elveszítetted az igaz barátodat. Ő tudni fogja a félelmeidet, álmaidat, fóbiáidat. Ő tudni fogja az első szerelmed történetét. Hogy milyen is az álom esküvőd. Az összes problémáidról tudni fog. Ő tudni fogja, hogy mit utálsz magadon és magadban. Ő tudni fogja az erősségedet, gyengeségedet, lustaságodról, energiádról és a hangulat ingadozásaidról. Ő tudni fogja, hogy kiskorodban melyik híresség akartál lenni, és hogy minden egyes filmet végig kommentelted. Ő tudni fog az összes rossz szokásodról, az összes arc kifejezésedről. Ő tudni fogja hogyan szeretsz enni, inni, aludni és aggódni. Tudni fogja, hogy te már kiválasztottad az esküvői csokrodat, konyha csempét és a falak színét. Ő tudni fogja elfogadni azt, hogy szét dobálod a ruháidat a szobádban és, hogy 20 percig tart leadni egy rendelést. Ő tudni fogja a rendelésedet a kedvenc kávézódban, hány kanál cukrot kérsz a teádba, hány gombóc fagyit szeretsz, és melyik a kedvenc fagyid. Ő akkor is fogja tudni, hogy valójában hogyan érzed magad ha nem mondasz semmit. Tudni fogja, hogy épp sírsz anélkül, hogy látná a könnyeidet. Mind ezeket a dolgokat tudni fogja, ismerni fog tetőtől talpig és belülről is! Ő tudni fogja az összes apróságot. És tudod miért? Bármi is legyen Ő mindig szerelmes lesz beléd!
@mindigvankiut
93 notes · View notes
Text
velem ezt az egész sztorit a harry potter rajongók utáltatták meg. aztán persze megnéztem én is a filmeket (a könyv nem érdekelt), és rájöttem, hogy ötletes, jó kis sztori, fasza karakterekkel, meg minden, de nem több. a hideg futkos a hátamon a hp cuccokkal konkrétan teleaggatott harmincas emberektől, amikor jönnek a nyomi kis házaikkal, vigyorognak a belsős poénjaikon, amiket nem értenek a sárvérűek, és bocsánat, de a hp esküvőnél szánalmasabb dolgot nem tudok elképzelni, akkor már adjátok a pénzt valami madármentő egyesületnek vagy rákos gyerekeknek, komolyan. :DDD megjegyezném, nem azzal van a baj, hogy tetszik a világ. én pl. szívesen hordanék star warsos pólót, tök jól néz ki a legó falcon, beöltöznék farsangkor legolasnak, és sok hp rajongónak ezek a könyvek ugyanilyen alapon egy kedves emléket jelentenek, amihez jó visszanyúlni. én csak annyit mondok, hogy valamiért - tényleg nem tudom, miért - hp fanokból annyi fanatikussal találkoztam, hogy egy életre elegem lett belőlük (és népes, aktív fanfic oldaluk is csak nekik van!)
ez elvezet a legjobb ponthoz, amit a végére hagytam. olvastatok már hp fanficet? bocsánat, olyan hp fanficet, amiben nem a tanárok dugják meg a fiatalkorú gyerekeket? na ugye! kamaszkoromban én is sokat lézengtem ilyen oldalakon, a mai napig vannak onnan ismerőseim, barátaim (nem írtam fanfictiont, bár ez nem fontos), viszont ez tényleg hosszú évek tapasztalata: a fanfiction írók kilencven százaléka kibaszott para dolgokat alkot. akkor is szar, ha kivételesen nincs benne szigorúan nők által írt, fetisizált meleg szex.
sztorikat írni amúgy is tök jó! simán megértem, ha valaki harmincon felül leül, és kitalál egy történetet, kitalál karaktereket, szórakoztatja magát, meg akár a barátait. de azt nem tudom, mi kéne, hogy történjen a fejemben ahhoz, hogy 31 évesen fanficet írjak, ez a zárógondolat viszont már szerintem is csak fingfűrészelés
8 notes · View notes
orsiisworld · 6 months
Text
- Cifra azért rajtad elmenni
- Tudom..
Bárcsak rögtön tisztán látnék mindent és nem húzna különböző irányba minden gondolat..
Gondolatok
Az agyamban
A szívemben
A vágyaimban
A következményekre vagy következményekre nem gondolni
A jövőre vagy nem a jövőre nézve
Jelenben élni vagy hosszútávon
Hogy elszalasztani a lehetőségeket vagy élni a lehetőségekkel
Komolyan venni minden dolgot vagy semmit nem venni komolyan
A túlgondolásra vagy inkább nem aggódni
Mi a helyes és mi nem
Hogy lehet ennyi mindent érezni egyszerre összevissza?
A gondolatok összevissza cikáznak a fejemben és nem hagynak nyugalomban
18 notes · View notes
zoeeozzoeeoz · 3 months
Text
youtube
Elvesztem a régi youtubos lejátszási listáimban. Szóval most elalváshoz elinditom az egyiket. Nem kell aggódni, ma már nem linkelek több zenét! 😉
9 notes · View notes
csakcsiga · 8 months
Text
Mostanában a munkahelyen elég sok baleset történt( semmi munkavédelmi para, nem kell aggódni) és ezen felbuzdulva tegnap kiosztottak egy papírt amiben arról kell nyilatkozni, hogy baleset esetén kit kell/lehet értesíteni ha valami történik velünk.
Én ma ezen agyaltam egész nap és arra jutottam, hogy igazából max édesanyámat tudnám ráírni(de őt meg nem szeretném, mert nem akarom, hogy pánikba essen egy ilyen szituációban).
Azok közül akiket az ismerőseimnek mondhatok egy se jutott eszembe akire ilyen terhet/problémát rá tennék. A gyermekkori barátom pedig 2 gyermekes apuka akivel jóformán évente 2-3 alakalommal tudunk csak találkozni és vidéken él.
Elég vicces felismerés, hogy akivel legtöbbet találkozom, beszélek és nagyjából napra/hétre készen tudja, hogy mi van velem az az edzőm.
Azt hiszem ez ilyen önismereti hét... Kíváncsi vagyok mi jön még.
18 notes · View notes
youaremycloud · 3 months
Text
biztos attól leszek erősebb, hogy az én problémáimat saját magam oldom meg
mégis úgy érzem bárcsak segítene valaki és levenné rólam a stresszt
gondtalannak kéne lennem, nem a pénzen aggódni, és azon hogy x nap múlva mennyi mindenre kell költenem
annyira nem buli már a felnőtt élet :/
3 notes · View notes