#Vegyipari | Explore Tumblr Posts and Blogs

rokonok · 2 years

Text

Nem értek a kapitalizmushoz.

Például nem szálltam be egy békásmegyeri kis kricsmibe. Ott volt a piac mellett. Még neve is volt. Töltőállomás. Az italboltok mintájára képzeltük a franchise-t. Egyes számú töltőállomás, kettes számú töltőállomás. Mondjuk választhattuk volna az ógörög ábécé betűit is a csehóink megkülönböztetéséhez, de inkább az arab számokra tettük a voksot. Valószínűleg ezért nem lettem vegyipari mágnás vagy olajipari tőkés sem. Nyilván, ha a kapitalizmushoz sem értek, akkor a műtrágyához vagy az aszfalthoz sem konyítok nagyon, de mondjuk csapra tudok verni egy hordónyi sört, ha arról van szó. Vagyis érthetnék a kapitalizmushoz. Vagy, ha a kapitalizmushoz nem is, de a kocsmárossághoz igen.

Viszont a kocsmároskodáshoz sem értek. Mondjuk nyilván azért sem, mert finnyás vagyok. Nemcsak az ózonlyuk mérete érdekel, hanem a magyarok mája is meg a társadalombiztosítása. Akinek nincs gyomra a kapitalizmushoz, az annyit is ér. Meg, hogy lehet összevetni azt, hogy bárkiből lehet milliárdos, meg amerikai elnök azzal, hogy valaki üzemeltet egy békásmegyeri kiskocsmát. Vagy egy franchise-t. Mondom. Lövésem sincs a kapitalizmushoz. Az mondjuk tiszta, hogy sztem is tök mindegy, hogy a zwentendorfi vagy a mohi vagy a paksi atomerőművet robbantják fel gonosz terroristák. Ahol fegyver van ott háború is. A kapitalizmusnak pedig nincsen lelkiismerete.

Mezőtúron edzőtáboroztunk 89 decemberében, amikor leölték a románok Ceauşescu-t. Bírtam. Téli alapozás. Erőnlétizés, uszodázás közben ért a hír. Faszt érdekeltek akkor még a hírek, de ez még hozzánk is eljutott. Gondoltuk megérdemelte. Mondjuk az gyanút keltett, hogy mindenkit hazaküldtek. Félelmetes időszaknak tűnt pedig csak egy tévé volt. Mint aztán a háború a Balkánon. 89. Első év gimiben. Amikor kezdtük, akkor nevezték ki frissen az igazgatót. Felbuktatás vagy le. Sose értettem. Megszűnt az mszmps fizetése és iskolaigazgató lett. Expártitkár. Jellemző, hogy az október 23-i Szűrös Mátyást is közvetítették az iskolarádióban, és volt november hetedikén Nagy Októberi Szocialista Forradalomról is megemlékezés. Mindegy. Legalább volt rádió.

Mindig idősebbekkel barátkoztam, akik jobban szavakba tudták önteni a kamaszos lázadásom, mint én. 1990-ben 15 voltam az első EFOTT-omon Baján. Az akkori barátaim miatt kerültem oda. Onnantól tudom, hogy Frenreisz tud egy kézzel is basszusgitározni. Az akkori legjobb barátom csaja, jelenlegi felesége, a helyi mszmpsnek volt a titkárnője. Talán a helyi malomban volt a valaki az ipse. Ilyen kisvárosi elites volt. Mint ebben a filmben az egyik mellékkarakter. Mostanság úgy fogalmazhatnánk, hogy a negyvenes évei elején járó férfi rákívánt a huszonos nőre. Ha más szempontból írnánk le, akkor azt is mondhatnánk, hogy munkahelyen elkövetett szexuális zaklatás forgott fenn. Nos emiatt is vett elégtételt rajta maflással a legjobb barátom, amikor a helyi bárban összetalálkoztak, hogy mit képzel már a vén kéjenc. Hogy ne ettől érezze már magát férfinek, hogy bezsarolja a nőt a szexuális szolgáltatás/havi fixes állással. Kakaskodás volt, de komoly ütés, főleg ütésváltás nem volt. Ez 90-ben volt. Sehol egy vidéki feminista klub a helyi művelődési ház pincéjében, sehol egy vidéki érdekvédő szervezet vagy egy ingyenesen hívható segélyvonal. Max a 07. Na, de vidéken. Vonalas telefon. Viccelsz? Vidékre valahogy mindig később ért oda az üzenet. Nem csoda, zacskóban élt az ország. Például az LGT-t és az Európa Kiadót is érték impulzusok az angolszász könnyűzenéből. Ennek ellenére nálunk vidéken a másolt kazis URH csak a fővárosi népszerűsége után tizen évvel vált kölcsönadóssá. Vagy lehet, hogy addig is, de annyira csekély számú urhás cserélgette nálunk a kalózfelvételeit, hogy kit érdekelt addig. Mikor volt pl grunge helyette. A magyar kilencvenes években sehol sem volt a feminizmus, pedig azt még a hatvannyolcas poltikai fertőzöttek is megfontolták valaha. Meghogy az zaklatás, ha a főnök rákíván a beosztottra. Ilyen ügyekre akkoriban remény se egy Ablakra, max a Magyar Narancs a maga gonzójával, de ott meg egyből mélyvíz, mert onnan indítanak, hogy befinghat-e bárki is a közös takaró alá.

Furának tűnnek nekem is az előző bekezdések. Mintha magyarázkodnék, hogy engem nem lehet lekomcsizni, mert 89-ben még csak gimis voltam. De én úgysem értek a kapitalizmushoz. Hiszen csak az elmúlt 30 évben próbáltam boldogulni Magyarországon. Egy olyan piacon, ahol mindig az állam diktált. Mindegy. Úgyis túl hosszú volt, hogy elolvasd, még csak annyit fűznék hozzá, hogy bár nem értek a kapitalizmushoz, de részemről kijelenthetem, hogy 89 óta most a legnehezebb kapitalistának lenni Magyarországon.

10 notes · View notes

habkeinb0ck · 3 years

Text

Jobban teljesít

14 notes · View notes

klimavaltozas · 2 years

Text

"a fenntartható vegyipar fellegvárát hozták létre Borsod-Abaúj-Zemplén megyében"

" a cég hosszú távú működőképességét garantáló fejlesztés során a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vették, így évente mintegy 40 ezer tonna széndioxid kibocsátását előzhetik meg"

Igen, szerintem is elsősorban vegyipari és olajipari beruházásokkal lehet a környezetet védeni. Hogyne.

The cleanest coal!

2 notes · View notes

sokasebi · 2 years

Text

Külkervállalatok a szocializmusban

Áruk és szellemi termékek külkereskedelme szakágazatban

a) A gépipari és finommechanikai termékeket, komplett nagy-berendezéseket forgalmazó vállalatok: Elektroimpex, Metrimpex, Mogürt, Nikex, Technoimpex, Transelektró, Technika, Pannónia, Budavox, Videoton Rt., Chemokomplex, Komplex, Ferunion,

b) Kohászati, anyag- és vegyipari termékeket forgalmazó vállalatok: Chemolimpex, Lignimpex, Medimpex, Mineralimpex, Metalimpex

c) Könnyűipari termékeket forgalmazó vállalatok: Artex, Konsumex, Tannimpex, Hungarotex, Hungarocoop,

d) Élelmiszeripari és mezőgazdasági termékeket forgalmazó vállalatok: Agrimpex, Monimpex, Terimpex, MAVAD, Hungarofruct,

e) Egyéb áruforgalmi vállalatok: Licencia, Tescó, Kultúra, Hungarofilm, Filatelia,

Export-fővállalkozás és közvetítő tevékenység szakágazatban

a) Export-fővállalkozók: GÉPEXPORT, Vegyigép Tervező, ÉMEXPORT, Kisipari Termelő Vállalat (KTV)

b) Közvetítő (ügynöki) vállalatok: Hunicoop, Industria Rt, Intercooperation Rt., Mercator Kft, Universal Kft, Zenit Kft., Agentura Kft., Hungagent Rt., Importtrade Kft., Interag Rt.,

Külkereskedelmi jellegű szolgáltatás szakágazatban: Hungexpo, MERT, DATORG,

#impex

2 notes · View notes

avgdvl · 4 years

Text

Hétfő este óta

gyakorlatilag refluxom van. Nagyond durva éjszakám volt hétfőről keddre, délben sikerült elaludni kb. 2 órára. Reggel voltam ügyeleten, délután körzetinél, szedem ezt a fogkrém ízű rettenet folyadékot, borzasztó.

Most lehet, hogy sikerült azonosítani, hogy mire vagyok allergiás. Két korty, és már görcsöl is a teljes belsőm.

Mutatom:

Exkjúz mi,

Mi a rákos mókusfasza az a nátrium-karboxi-metil-cellulóz, fagyanta glicerin-észterei, citrus terpenek, és mit keresnek egy üdítőitalban??????????? Háromfajta rettenetes vegyipari édesítőszer, mert a Norbi azt mondta, hogy a cukor egészségtelen?

Kit kell fellógatni és hova? Indulok.

#reflux #gyomorgörcs #minek mentem oda

21 notes · View notes

andrewdawnbringer · 3 years

Text

🚨Riadó🚨- MOLARI (2.rész)

Természetesen nem fogom kibírni, hogy ne ezzel kezdjem, amely a kedvenc témám lett rögtön Csernobil után. De nézzük is pontosan, micsoda a MOLARI, mit kell róla tudni, mi a rendeltetése, ki az üzemeltetője, és miért kell ez nekünk?

A Monitoring és Lakossági Riasztó Rendszer, röviden MoLaRi (vagy MOLARI) egy polgári védelmi, ezen belül alapvetően vegyvédelmi megfigyelő- (idegen szóval monitoring), riasztó- és tájékoztató-rendszer, amely a Magyarország területén található, az Európai Uniós 96/82/EK („Seveso II”) vegyipar-biztonsági irányelv hatálya alá tartozó, veszélyesnek minősített vegyi üzemek, illetve telephelyek környezetében lett kialakítva 2006 és 2014 között. A rendszert az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) telepítette és üzemelteti.

A MoLaRi 9 megyében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád-Csanád, Fejér, Heves, Komárom-Esztergom, Pest, Tolna, Veszprém, Zala), valamint Budapest 8 kerületében (IV., IX., X., XIII., XIV., XV., XVI., XIX.) összesen 20 vegyipari jellegű létesítmény környezetét felügyeli, és országosan körülbelül 500 ezer embert tud közvetlenül riasztani és tájékoztatni egy súlyos vegyipari baleset esetén. Teljes egészében 2014 szeptemberére készült el, csak ekkor épült ki ugyanis a budapesti hálózat, amelyet szeptember 1-én, délelőtt 11 órakor nyilvánosan tesztelt a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (FKI). Teljes kivitelezési költsége 10 milliárd forint volt, ennek egy része európai uniós támogatásból származott.

A Paksi Atomerőmű 30 km-es körzetében épült ki a MoLaRi-tól függetlenül üzembe helyezhető LTRR - Lakossági Tájékoztató és Riasztó Rendszer. Ez veszély esetén 227 darab szirénán keresztül továbbított riasztó jelzésekkel értesíti, valamint élőbeszéd formájában tájékoztatja a környékbeli települések lakosságát.

Itt érdekességként jegyezném meg, hogy a Csernobili tilalmi zóna is pontosan 30km átmérőjű. A marginális különbség az, hogy Csernobilban RBMK reaktorok működtek, a paksi atomerőmű viszont VVER 440/V 213 típusú reaktorblokkból áll, tehát minden tekintetben sokkal másabb mint egy RBMK. Ebből kifolyólag nem lehet közvetlen párhuzamot vonni a kettő között úgy, hogyha egy ‘Csernobil méretű katasztrófa’ történne Pakson, az is egy 30km-es zónát eredményezne. Egy atomerőmű katasztrófa sok féle lehet abban a tekintetben, hogy mennyi sugárzó anyag és milyen körzetben hullik ki. Nem akarok eltérni a témától, mert már így is megszaladt a mondandó erről, de egy fiktív atomerőmű baleset a paksi erőműben egészen a 0 métertől akár 50km-ig is terjedhet, a sugárzó anyagok kihullásának vonatkozásában, de ez rengeteg tényezőtől függ.

A MoLaRi országos hálózata különféle érzékelőkből, vegyi és meteorológiai szenzorokból („monitoring végpontok”), valamint lakosságtájékoztató berendezésekből („riasztó végpontok”) áll. Ezek a veszélyesnek számító vegyi üzemek, telephelyek környezetében helyezkednek el, és egyrészt érzékelik, elemzik egy esetleges baleset (vagy szabotázs, terrorakció stb.) következtében a levegőbe kerülő veszélyes anyagokat, követik ezek terjedési útvonalát, továbbá jelentenek a megyei és országos MoLaRi központok felé, másrészt riasztják és élőszóban utasítják a lakosság azon részét, amelyet a veszélyes anyagok fenyegethetnek.

A rendszer mérőállomásai képesek mérni a levegőbe került veszélyes vegyi anyagok koncentrációját, illetve a szélirányt, a szélsebességet, és a hőmérsékletet, amelyek lehetővé teszik gázfelhők terjedésének előrejelzését. A riasztás hangja maga nagyon hasonló a hidegháború idején használt légoltalmi („légvédelmi”) szirénák jellegzetes hangjához.

A MoLaRi kifogástalan működőképességét rendszeres tesztek hivatottak ellenőrizni, ezért 2014. szeptember 1-jétől kezdve Budapesten is minden hónap első hétfőjén próbariasztások zajlanak, kivéve, ha az adott napon nemzeti vagy egyházi ünnep van, ilyenkor a próba a következő hétfőre tolódik. Azonban csak az első budapesti próbariasztás volt teljes intenzitású, minden további próba csökkentett intenzitással zajlik. A tesztriasztások a többször elhangzó „Figyelem, ez próba!” mondattal kezdődnek, illetve a többször elhangzó „A próbának vége!” mondattal fejeződnek be, ha ez nem történik meg, akkor a riasztás valós, és a rendszer élőszóban ad utasításokat a lakosságnak.

Tehát még egyszer, amennyiben nem halljuk a “Figyelem, ez próba!” kezdetet, vagy a “A próbának vége!” felkiáltást, úgy valós riasztással van dolgunk. Érdekességként megjegyzem, hogy az ember alkalom adtán a szirénaszó közepén találja magát és halvány fogalma sincs róla, hogy volt e “Figyelem, ez próba!” jelzés. Ilyenkor érdemes gyorsan a telefonra pillantani, mert mint ahogy az előbb is mondtam, ha a hónap első hétfője van, ráadásul 11 óra +/- pár perc, akkor jó eséllyel csak próba. Egyébként a a Katasztrófavédelem minden évben előre kiírja a MOLARI próba dátumait, amit itt lehet megtalálni, de most itt van a 2021-es beosztás.

Továbbá megtalálható ugyanott a MOLARI összes jelzésének pontos leírása, hangképpel, szöveggel együtt.

De mégis mi a teendő, ha élesben beindul a sziréna?

Kevés eséllyel, de próbáljunk meg higgadtak maradni, kapcsoljuk a TV-t az M1-es adóra és/vagy a rádiót az MR1 Kossuth Rádióra. Mindeközben megpróbálhatjuk felismerni a szirénából leadott jelzést. Ha például tudjuk, hogy egy katasztrófariadó jelzést hallunk, úgy a Katasztrófavédelem által előírt protokoll követését azonnal meg tudjuk kezdeni. Ezen a linken megtalálható, hogy melyik helyzetben mit kell tenni. Minden helyzethez részletes leírás és bőséges kiegészítő információk találhatóak (pl. a földrengéssel kapcsolatban a Richter skáláról való leírás), ezt egyébként személyesen (vagyis online) szeretném megköszönni a Katasztrófavédelemnek.

A legrosszabb forgatókönyv: Vegyi katasztrófa a gyógyszergyárban

Alapvetően a MOLARI kiépítését a három gyógyszergyár indokolta:

Egis gyógyszergyár (X. kerület, Keresztúri út 30-38.)

Richter Gedeon gyógyszergyár (X. kerület, Gyömrői út 19-21.)

Sanofi (egykori Chinoin) gyógyszergyár (IV. kerület, Tó utca 1-5.)

Az előírást követően a MOLARI 15km-es sugarú körben kell azonos hangerőn tájékoztassa a lakosságot, ezért a fővárosban a három helyszín környezetében került telepítésre összesen 52 db monitoring végpont és 317 db riasztási végpont. (Csak Budapesten)

Természetesen számos más létesítmény is van, amely katasztrófát okozhat, mint a Paksi atomerőmű, amelynek külön, saját lakossági riasztórendszere van, de hogy ne menjünk ennyire messzire, pár példa:

Nitrogénművek Zrt. , Veszprém megye

MOL Petrolkémia Zrt. (volt TVK), B.A.Z. megye

Prímagáz Zrt. , Tolna , Csongrád-Csanád és Veszprém megye

... és még sokan mások. Ezek lehetnek üzemek, gyárak, vagy tárolók is.

Tehát ha végigvesszük a lehetőségeket, akkor az egyik gyógyszergyárban történő katasztrófa, mondjuk egy robbanás, amely nagy mennyiségű mérgező anyagot juttatna a levegőbe - sokkal nagyobb horderejű lehet mint a Prímagáz egy tárolójának felrobbanása. Pörgessük le ezt a fiktív forgatókönyvet, amely reméljük soha nem következik be.

A Richter gyárban végzetes hiba történik, egy robbanás következtében több a gyógyszergyártáshoz szükséges anyag tárolója megsérül vagy megsemmisül, nagy mennyiségű mérgező anyag jut a levegőbe.

A Katasztrófavédelem MOLARI rendszerének valamelyik érzékelő végpontja (amelyeknek helyét nem tették hivatalossá) vélhetően a gyárban,vagy a gyár közvetlen közelében van, így a MOLARI Központ nagyjából 10 - 30 másodpercen belül értesülne arról, hogy milyen anyag és milyen koncentrációban található a levegőben, valamint a folyamatos széljárás követésnek köszönhetően azonnali képet kapna arról is, hogy mennyi idő alatt meddig fog terjedni a veszélyes anyag. A nagy piros gombot megnyomják, és a MOLARI szirénák országszerte katasztrófariadó jelzést adnak le. A protokoll alapján a lakosság bezárkózik és légmentesen zárja a lakást, TV-t és rádiót kapcsol, majd vár a további utasításokra. Ha a veszélyhelyzet maradandóan fennáll, megkezdődik a kitelepítés.

Most, hogy ennyit beszéltünk róla, nézzük meg működés közben.

FIGYELEM, A VIDEÓK HANGOSAN ÉS A NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ALKALMAS HANGOKAT TARTALMAZNAK, MEGTEKINTÉSÜKET ALACSONY (5-10%) HANGERŐN, FÜLHALLGATÓN JAVASLOM, VALAMINT GYERMEKEK SZÁMÁRA SZIGORÚAN SZÜLŐI FELÜGYELETTEL ÉS KELLŐ TÁJÉKOZTATÁSSAL!

youtube

Az ATV Magyarország felvétele és rövid riportja a MOLARI élesítésénél, remek hangminőség, sajnálatos módon rövid a videó, a teljes próba nem hallható.

youtube

Akibald videója, a hangminőség sajnos nem túl jó, ellenben a csökkentett üzemű próba egészében hallható. Köszönjük.

youtube

Adani12345 videója, ahol a teljes körű próbát hallhatjuk Zuglóban, köszönjük.

youtube

Végül Novák Imre videója, amit sokáig kerestem, és el is mondom miért. Ez a videó Kőbányán készült, ahol majdnem 5 évet laktam, nem messze a Richter gyógyszergyártól, a régi sörgyár mellett. Ami érdekesség, de máshol nem fedeztem még fel, hogy a kőbányai végpontokból jövő hangjelzés többszörös is visszhangzik az éterben, és rendkívül horrorisztikus árnyalatot ad neki, szerencsére ez a videón is nagyon jól hallható, köszönjük Imre!

Az első találkozásom a MOLARI-val egy az Imre videójához hasonló borús hétfői nap volt, amikor a kelleténél tovább aludtam (11:00), majd a MOLARI próbára keltem fel. Természetesen akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi ez, és mivel a “Figyelem, ez próba!” jelzésnél még aludtam, ezért a próbának sem voltam tudatában. Szerintem annyira még életemben egyszer sem ijedtem meg mint akkor, és egy kicsit sem nyugtatott meg a végén (azóta kvázi mumussá vált) “ A próbának vége, a próbának vége” jelzés. Ez az egy mondat még hosszú napokig folyamatosan visszhangzott a fejemben valamiféle túlvilági félelemmel megtöltve, és ez azóta is minden próba végénél villámcsapás szerűen belémnyilal, ezért nagyon remélem, hogy van köztetek olyan akit fel tudok erre készíteni előre, és nem fogja egy ilyen trauma érni ha egyszer meghallja a MOLARI-t.

Első körben ennyit a MOLARI-ról, a második rész hamarosan érkezik, ahol részletekbe menően foglalkozunk a témával, és persze a jól megszokott módon konkrét számadatokkal.

Köszönöm, hogy elolvastad, vigyázz magadra, és ne feledd, veszély esetén hívd a 112-őt vagy a 105-öt!

#riadó #alarm #katasztrófa #katasztrófavédelem #molari

2 notes · View notes

magyarmalter · 3 years

Text

sajóbábony 2

A koreai háború végével a hadianyag-termelés (cellulóz-nitrát, gyalogsági- és tüzérségi lőpor, TNT, nitroglicerin) erősen visszaesett, bár a hadiipari potenciál a rendszerváltásig konzerválva maradt, fokozatosan teret engedve a polgári célú vegyipari tevékenységnek (szulfonamidok -gyógyszeripari alapanyagok és köztestermékek-, úgymint nikkel- és kadmiummassza a lúgos akkumulátorok töltetéhez, poliuretánok, formaldehid, hőre keményedő feno-, valamint aminoplaszt műanyagok, növényvédőszer hatóanyagok, majd kiszerelt növényvédőszerek, előbb foszforsavészterek, majd ezek betiltása után foszgénbázisú intermedierek, tiolkarbamátok, később karbamisav-észterek, karbamid-származékok). (wikipédia)

#szöveg #északmagyarország #borsodabaújzemplén #sajóbábony

1 note · View note

1mondatban · 4 years

Quote

Konok Péter volt már Hát, nem tudom, nekem nem kellett gyerekként tananyagfilmeket néznem, hogy pálinkafőzésileg kikupálódjak, pálinkák mellett nőttem fel, nagyanyám híres pálinkafőző volt Aliga-szerte, egy emeletes ágy felső részén aludtam Aligán gyerekként, az ágy aljában meg huszonöt-harminc ötliteres dunsztosüvegben ért-forrt a cefre, aranyló sárgabarack meg fekete szeder, a kertben álló öreg barackfáról, ami lényegében a konyha közepéből nőtt, az asztal fölé hajlottak az ágai, és a sátorszerű, csodálatos szomorúszeder-fáról, ami az ablakom előtt ingadozott és hajladozott, mint egy haragoszöld vízesés, valami ősi misztériumvallás leveles barlangja, már gyerekként is animista voltam, a többi fát szerettem, ilyen haveri módon, a parton álló gigantikus nyárfákra felnéztem (minden értelemben), de a szomorúszeder, ott az ablakom alatt, az valami szentség-féle volt, mondanám, hogy templom, de Isten vagy az istenek már gyerekkoromban sem érdekeltek, a fák érdekeltek, a kövek, a nádas; nagyanyám folyamatosan töltötte a cefrés üvegeket, hófehér kristálycukorral koronázta az arany és fekete pépeket, és olyan töményen állt a cefreillat a szobámban, hogy már attól sírni volt kedve az embernek a gyönyörűségtől, attól az édes, nehéz, muslincás, alkoholos levegőtől, így visszagondolva az is lehet, hogy gyerekkori nyaraim állandó félrészegségben teltek, a tüdőmmel és a szememmel habzsoltam a készülő pálinkát, ahogy nagyanyám a már kiforrott cefrét hátravitte a konyhába a főzőhöz (nem volt szabad akkoriban pálinkát főzni, de ez senkit sem érdekelt), az óriási kuktafazékba ürítette a bugyogó pépet, kiöblögette, újratöltötte, ismét cukorral koronázta és óvatosan a helyükre állította az üvegeket, és a konyhában lassan főtt, cseperészett a pálinka, bonyolult csőrendszereken szivárgott, forrósodott, hűlt és lecsapódott, lassan töltötte meg az odakészített edényt, valahogy állandónak tűnt ez a ciklus, örökmozgónak, ahogy folyton ismétlődött, üvegek és gyümölcsök és cukor, és víztiszta pálinka, amit nagyanyám kétszer, néha háromszor is újra lefőzött, a cefréket pezsdítette vele (a rézelejét megjelölt üvegekben félretette tisztítószernek, ezért szinte mindennek rézeleje-szaga volt, aminek nem volt cefre- vagy pálinkaszaga), ő ott ült egy hokedlin ennek az egész izgalmas laboratóriumnak a közepén, és rémesen öregnek tűnt, pedig még hatvan sem volt, itta a rövid kávékat, egymás után szívta a mezítlábas Symphoniákat, és fogadta a mindenféle ismerősöket, akik csak úgy egészen véletlenül benéztek, Ilonka, csak egy kis só kellene a levesbe, kifogyott, nézd, Ilonka, hoztam néhány dévérkeszeget, süssétek meg, amíg friss, IIonka, megyek be Siófokra, ne hozzak valamit?, és ha már ott voltak, nagyanyám töltött egy kis kosstollót, na, csak egy illanásnyit, most főtt le, hú, na ez, Ilonka, ez ám pálinka, ez simogatja a torkot, és csillogó szemmel mentek el, ferdén vigyorogva, hogy nemsokára újra benézzenek, mert megint elfogyott a só, lett keszeg, és valaki mindig bement Siófokra, jött Imre bácsi, kockacukrot hozott a kutyának, mert szerette a kutya a kockacukrot, Imre, nem iszol egyet, még meleg, jaj, Ilonka, csak egy kicsikét, tényleg, na, csak az utolsó pohárkával, aztán megyek is, ja, tényleg? az meg ott barack? aztán mikor Imre bácsi visszament a horgásztanyára, ahol gondnok volt, elővette a hegedűjét, és fél éjszaka zengett a Ponty utca, aminek a végében ott illatozott a sötét Balaton, sóhajtozott és locsogott, brekegett és susogott, a parton Imre bácsi nótázott, nagyanyám meg ült a konyhában a pálinkafőző mellett, hallgatta, olyan örökkévalónak tűnt, pedig fél gyomra volt már csak, pálinkát nem is ivott egyáltalán, ő csak főzte, a mások örömére, mint ahogy Aligán is csak a mások örömére volt talán, főleg az enyémre, nagyon szerettem, a Balatonban például sose úszott, talán egyszer egy szezonban, hogy belement a vízbe, de a part, az utca, a stégek, az mind az ő pálinkabirodalma volt, és mindenki a szesztestvére az óriási, lassan hízó és kanyargó nyarakban, amilyenek gyerekkoromban voltak; mire aztán pálinkaképessé értem (forrongva, mint a cefre) nagyanyám meghalt, tizennégy voltam akkor, és soha, egyetlen kortyot sem ittam azokból a híres pálinkákból, amik felett évekig aludtam nyaranta, amiket belélegeztem a tó párájával, az olcsó sampon illatával, a dohszaggal, a napsütötte deszkák szúrós szagával, a nádas dúsan rothadó, húsos sóhajaival, a halbelek és pikkelyek bűzével, a széllel – sajnos, nem maradtak nagyanyám után eldugott, pohos, teli üvegek, ahogy lefőttek, szomjas gigák porát ülepítették azok a pálinkák, amiket még hosszú évekig emlegettek az aligaiak, nyári ismerőseim, az Ilonka néni pálinkája, na, az már volt valami, én meg csak bólogattam, mint egy legenda mellékszereplője, bólogatva hallgattam, mint mikor esténként nagyanyám a háborúról mesélt a súlyos cefreszagban, a bombázásokról, az erőszakról, a nácikról, az ellenállásról (mert ellenálló volt, fegyvereket rejtegetett és hordott ide-oda az elvtársaknak, aztán sosem lett belőle mégsem rendes, hatalmas elvtársnő, mikor már lehetett volna), szóval nem tudom, milyen volt a pálinkája; rengetegféle pálinkát ittam azóta, apámé is jó, másoké is, ittam jó pálinkát, rossz pálinkát, semmilyen pálinkát, olyat is, hogy féltem, belevakulok, csak a nagyanyám pálinkáját, azt nem kóstoltam soha; szóval, én tényleg úgy gondolom, hogy a pálinkafőzés lehet a kultúránk része, valami, amit jó megismerni, sajátos alkímia, a gyümölcshozó fák tisztelete, ember és víz és növény és baktériumok és gombák és tűz gondosan figyelt összjátéka, afféle műremek, emlék, tradíció, gyökér, mifene; csak ne EZEKNEK a szájából, EZEKNEK az iskoláiban, ahol csak afféle ronda részegség a pálinka, dühödt fehérvári-huszározás, málló falakra hugyozás, ökölbeszorított kurvaisten, dagadó erek a homlokon, felbugyorgó sav a torokban, aromák és festékek, cukorcefre, vegyipari üstök, bamba, fájó, hideg másnapok, kivágott, ellopott gyümölcsösök, soha semmi nyár, semmi illat, és akik isznak, ellenségei, nem ismerősei egymásnak, a kocsma is harctér már inkább, gépzene-indulókkal; és én nemigen tudok másra gondolni, mint hogy EZ ÍGY nem pálinka, legalábbis nem úgy, és nagyanyám, aki szépen tudott káromkodni (főleg, mikor a Honvéd gólt kapott), hogy utálta volna EZEKET, akik még a pálinkába is beleköpnek.

via FB

2 notes · View notes