#gyomorgörcs

[kocsmahercegno]

Éveken át tartó szorongás és gyomorgörcs..

Emlékezetető: A patkányok maradjanak kint.

@kocsmahercegno

#magyar #magyar tumblr #gondolatok #szerelem #csak egy gondolat #napi gondolat #fájdalom #szösszenet #kocsmahercegnő #erős vagyok #szorongas #szorongás #gyomorgörcs #félelem #egyedul #egyedül #depresszió #patkányok

[softicyhuman]

Tudod, nem mindenkinek lesznek végül jó emlékei az iskolás éveiről.

Mindig azt hallgattam; "Visszasírod még a gimis éveket." Hát nem tudom akkor mit sírjak vissza. A szorongást, a túlgondolást, az insomniát, az indokolatlan nagy stresszt, a megfelelési kényszert, az önbizalomhiány okozta önmarcangolást vagy a gyomorgörcsöt.😄

Egyik se hiányzik, de csakhogy az idősebbeknek igazuk legyen, majd választok egyet és azt fogom gyászolni.👍

Bármilyen jó dolog is történt azokban az években, visszaemlékezve lehet nem fognak annyira hiányozni, mint amennyire fáj rágondolni a sok rosszra.

#magyar tumblisok #magyar tumblr #tumblr #saját poszt #saját #magyar #saját gondolatok #saját gondolat #saját érzelmek #saját érzés #iskola #rossz érzés #szorongás #gyomorgörcs #túlgondolás #insomia #stressz #megfelelési kényszer #önbizalomhiány #önmarcangolás

[szeretemaszavakat]

Nem tudom, van-e még valaki, aki olvassa ezt a blogot, de úgy érzem, hogy azután a sok törött szívvel bepötyögött bejegyzés után csak helyénvaló lenne megosztanom, hogy végül végre megkaptam a csillámporos, tündérmesés, boldogan-éltek-amíg történetemet. Egy olyan személlyel, aki olyan varázslatos, hogy kitalálni vagy elképzelni se tudtam volna mielőtt az életembe lépett volna.

Megtanította, hogy a szerelem nem mindig tűzvész és vihar és szívrobogás meg gyomorgörcs, hanem sokkal inkább valami kedves és szelíd és gyengéd. Ami lassan, békésen ver gyökeret a szívben, aztán meg hirtelen minden teret kitölt az emberben. Valami szép. És szolid. És mindig, mindig boldoggá tesz.

- finálé

#idézet #magyar tumblr #magyar #szeretemaszavakat #magyar tumblisok #szerelmes idézetek #szerelem #szivárvány #homoszexualitás #szeretet #szenvedély #személyes #írások #magyar író #író #saját írás #magyar idézetek #magyar írás #szivfajdalom #viszonzatlanság #viszonzatlan szerelem #szenvedés #szomorú szerelem #szomorú #boldogság #remény

[eugeniovonsavoy]

Mondanám, hogy örülök a kirúgásának, de közben meg ott van a gyomorgörcs, hogy egy még nála is mérgezőbb krindzs pojáca lesz a következő kinevezett.

#l. simon lászló #ner #fideszesneklennijellemhiba

[csakazertis]

minden kurva évben

július, iskola utolsó hete: nyáron mindent el fogok olvasni amit kell a jövő tanévre és amit év közben akartam, de nem volt időm [tényleg mi a fasz jár ilyenkor a fejemben?!]. rengeteg időm lesz a strandon, meg a sátorban, meg otthon, unalmas óráimban. És lesz 3-4 nap, amikor megtervezem a tanmenetemet.

július, indulás előtt: igen, mind a hét könyvet szeretném elvinni [idén csak 3], igen a füzeteimet és a laptopomat is, mert dolgozni akarok. Hogy mondod? Hogy tavaly se? Nem tudom mire akarsz kilyukadni.

nyári szünet: anya, mi van a Nők Lapjában? huh, semmi, még jó, hogy tüzetesen végignéztem. jaj, valaki itt hagyott egy Best magazint... nohát, elválik a Stanci Peti a Monyáki Vivientől? ki az a Stanci Peti? Ki az a Monyáki Vivien? mindegy is. jaj, itt egy könyv, nem az, amit hoztam, hanem egy tök érdektelen, kezdjük el, de hagyjuk abba másfél oldal után és soha többet ne vegyük a kezünkbe, jó? A héten volt három napom tök egyedül, végig dolgoztam és készültem a jövő tanévre mert tudom, hogy nagyon nehéz lesz, ha nem dolgozom előre ültem valami kocsmában valamelyik barátommal és zéró percig gondoltam a munkára.

nyári szünet utolsó hete: bazdmeg, nem olvastam el semmit (gyomorgörcs). bazdmeg nem készültem semmit (idegből rágyújt). bazdmeg mindjárt kezdünk, és nekem fogalmam sincs semmiről (idegből söröz). annyira, de annyira meg fogom szívni.

2023. augusztus 21-2024. július közepe:

2024. július, iskola utolsó hete: nyáron mindent el fogok olvasni amit kell a jövő tanévre és amit év közben akartam [tényleg mi a fasz jár ilyenkor a fejemben?!]. rengeteg időm lesz a strandon, meg a sátorban, meg otthon, unalmas óráimban. És lesz 3-4 nap, amikor megtervezem a tanmenetemet.

[csacskamacskamocska]

Egyébként úgy volt

hogy a minap azon gondolkodtam, hogy muszáj lesz segítséget kérnem valakitől. Pszichológus? Faszomnak van kedve megint elmesélni az egész sztorit a gyerekkoromtól kezdve :/ A barátaim? Elfogultak de rettenetesen. Dehát ki az, aki nem elfogult, okos és tapasztalt, nem kívülálló de távolálló, de nem annyira, hogy ne írhatnék neki. És eszembe is jutott „nevezzükbélának” úgyhogy elkezdtem fogalmazni a levelet. Nade. Önigazolást keresk vagy egy jó tükröt? Szóval csak óvatosan azzal, hogy ki milyen és mit követett el, mert ez olyan mint a konzultációs kérdőív, már a megfogalmazás is nyomást gyakorol. Úgyhogy fogalmazgattam a levelet, tisztogattam a szavakat és egyszercsak beugrott, hogy baszdmeeeeeeeg. Én folyton jelenbeli dolgokra reagálok és jelenbeli dolgokat akarok így-úgy megoldani, pedig az egész probléma csak egy árnyjáték. Annak a játéknak az árnya, hogy a másik ember, jelen esetben egy számomra fontos ember, éveken keresztül figyelmen kívül hagyott minden más platformon a magánlevelezésen kívül. Máshol nem léteztem. Egyáltalán nem! Nem úgy hogy nem annyira vagy nem eléggé, hanem semennyiresem. Az egész dolog onnan eredeztethető, hogy miért nem? Amúgy kaptam erre válaszokat, teljesen használhatatlan és hazug dolgokat. És ment az agyalás, ha én nem, más miért igen? És persze milyen megalázó kérni, kérdezni olyan dolgokról ami kicsinyesnek, féltékenynek, de pláne „nem normálisnak” tűnik. És itt már sikeresen eltévedtem a saját gondolataimban és érzelmeimben. Miközben a dolog roppant egyszerű. Én ezt a dolgot visszamenőleg nem tudom se megjavítani, se meggyógyítani. Nem mondom, hogy ez a barátom nem tudná, mert megtudná, de nyilván nem fogja. Nekem arra kell figyelnem, hogy soha többet ne történhessen meg.

De ezt is hosszabban meséltem most, mint ahogy zajlott, mert az egész egy megvilágosodás volt. Ne te menekülj, ne te korlátozd magad azért, hogy ne érjen sérelem. Tiltsd le a picsába az egész mindenkit és élj nyugodtan, élvezd az életet! Ha amúgysem olvas, nem zavarja, ha zavarja majd visszatilt és mindenki nyugodt és elégedett lesz a maga buborékjában. Legyél már magadnak fontosabb! Sokkal, sokkal fontosabb bármi másnál! Hogy mit válaszolt volna a problémámra „nevezzükbélának”, azt nem tudom, mert szemérmes vagyok és nem írtam neki. Nem attól félek, hogy lebaszna, és azt mondja, hogy én vagyok hülye, mert azon már rég túl vagyok, hogy ne lássam, hogy hülye vagyok. Csakhogy nem magamtól vagyok az, hanem hülyére vettek. Az kicsit más. Inkábbcsak a személyes elmesélésekkel van bajom, hogy bármit elmondok a követőimnek, de facetoface mesélni minden előzmény nélkül olyan mintha ingyen pszichológusnak használnám a másikat. Az szerintem gáz. megértette volna, de végül elég segítség volt a varázs amit teremtett maga köré, mert lám, a puszta gondolattól, hogy írok, meg tudtam oldani magam is.

Uh, amúgy a tegnapi napom egy merő gyomorgörcs volt, és konkrétan a rettegés töltött el amikor megmozdult a mobilom, hogy mit is fog mondani ez az arany ember és belecsúszok-e megint a magyarázkodásba és a kísérletbe, hogy megértessem magam. Na, ennyi a sztori. Menni kell és csinálni az éeletet. A többi teljesen nem számít.

#story #05-22

[vegigertedeltem]

Kedves hangulatigadozás, stressz, random dühkitörések, remegés, hányinger, gyomorgörcs, üdv ismét az életembe.

[noquiereesevida]

Megint ugyanaz a kör. Megint az idegtépő hétvége. Megint a hányinger és gyomorgörcs. De kurva elegem van belőle

[szivemzegzuga]

szenvedek a hiányodtól

amint felébredek, amint kinyitom a szemem újra visszatér a gyomorgörcs, hogy elmentél és többet nem jössz vissza

pedig annyira akarom hogy vissza akarj jönni

[egyinverzanorexias]

2023.12.17

Este van,

Lement a nap,

Az ágyamban fekeszem,

Megint elvesztem az eszem.

Mert eszembe jutottál,

Amikor reggelente rám gondoltál,

Amikor találtál egy puszit az arcodon,

És édes csókokat hagytunk ágyadon.

Amikor megláttál a fa alatt,

Amikor reggel felkeltettél lázam miatt,

Ahogy főztél nekem,

Majd a szobádba beszélgettem veled.

Ahogy eljött az az este,

Amikor az érzelmeink elvesztek,

Az utolsó este mikor átöleltél,

De már tudtam nem szerettél.

Az a reggel az ikeába menve,

Amikor ölelésedbe temetkeztem,

Majd kezemet kinyújtottam

És barátságot fogadtam.

228 napja lett vége,

228 napja vágyakozom érted,

Hasamba megint gyomorgörcs van,

Fejembe megint te vagy.

Olyan jó lenne írni neked,

Egy szép üzenetet, egy verset,

Amit elolvasol este,

És utána azt mondod “szeretlek”.

Vagyok és voltam emberekkel,

Te Kiskincs vagy a tengerben,

Te egy olyan ember vagy,

Aki fényesebben ragyog mint a nap.

Hiányzol,

Vágyok rád,

Bárcsak újrakezdenénk mindent,

Mint két idegen.

Én hiszem hogy rossz időbe találkoztunk,

És azt is hogy nem vágyakozunk.

Mert te nem szeretsz már,

Te nem sírsz át miattam 228 éjszakát.

#love quotes #brake #228 #poetry

[0imamess0]

Szívesebben választanám a halált mint ezt a fájdalmat.

Az egésznapos szédülés, hányinger, gyomorgörcs helyett.

Annyira szeretném ha belehalnék most valamibe, bár lehet ebbe bele is fogok.

De ebben az fáj talán a legjobban, hogy ez senkit nem érdekel főleg nem őt. Más érdekli de én nem. Én csak veszekedést szítók ezzel, pedig ha értené.

#nagyon faj #rossz érzés

[keresztyandras]

Fantáziaszülte jogi szakvizsga

Ismeretlen szerző >Helyszín Bp. Markó u. 16., a Kúria és a “Legfü” épülete. Szereplők Cenzorok: Dr. Akkoris-Bűnszervezet Kelemen kúriai tanácselnök, a vizsgabizottság elnöke Dr. Savanyú-Aljas Baltazár, a Legfőbb Ügyészség ügyésze Dr. Schmúz Alajos ügyvéd Vizsgázó dr. Tremor-Gyomorgörcs Ildikó jogi előadó A kollegina életében nem foglalkozott büntetőjoggal, egy hatóságnál dolgozik szabályozási…

View On WordPress

#fényképek #Jogi szakvizsga

[eugeniovonsavoy]

Eddig úgy voltam vele, hogy majd csak lesz valahogy, de naná, hogy kell ide is egy meteorcsapás, mint életem minden más pontjára.

Ma megkaptam a workshop programját, ami szerint Daniel Raff lesz a discussant abban a szekcióban, ahol előadok.

Egyrészt fasza, mert eléggé hasonló dolgokkal foglalkozom, mint ő, másrészt kellett ez a plusz gyomorgörcs, mint meteorcsapás a háborúba...

#Eugén problemz

[xmrsstilinskix]

Gyomorgörcs,üdv újra

[csacskamacskamocska]

Még tart

a karácsony és vele a pszicho absztinencia, úgyhogy legyen itt pár jó dolog tegnapról. Nagyon jó fasirtot csináltunk, kiváló krumplisalátát és egészen meglepően finomra sikerült a pisztráng. Itt abba is hagytuk a karácsonyi ételekkel való foglalkozást mert sürgős társasjátékozni és likőröznivalónk volt. A Tiltott szigetet vettük meg magunknak ajándékba és bejött. Ma hajnalban még gondolkodtam kicsit, hogy vajon hogyan működik, mitől izgalmas egy játék amiben nem lehet versengeni egymással, de leginkább a kaparós sorsjegy feelinghez tudom hasonlítani. (igaz, én szoktam a gyerekeimmel közösen sorsjegyet kaparni és nagyon jól szórakozunk közben. Tudjuk nyújtani az élvezeteket) Elbaszkódtunk még a sütivel, de bonyolult és fárasztó volt, úgyhogy a töltelék részt mára hagytuk és inkább megintcsak társasoztunk. Ha elkészül ma az édesség, lehet, hogy teszek be fotót, bár tegnap azon is remekül szórakoztunk, hogy körberajzoltunk egy típust, aminek a kajafotózás is része volt. A panaszkodva dicsekvőkön röhögtünk, felemlegetve az összes ilyen tapasztalatunkat és eljátszottuk, hogy hogyan is kéne nekünk is ezt csinálni. A legjobb azt hiszem a „túl hangosan csobog a terasz alatt a tenger” volt – mint jövőbeli panaszlehetőség. Amúgy megkérdezte tőlünk valaki, hogy hol vehetne maszkot, mert nem engedik be a gyerekklinikára. Szerencse, hogy nálam volt pár csomagolt maszk, úgyhogy tudtam neki adni. Ezt a gyerekklinika is megtehetné!!!!! – ez volt az aktuális háborgásdicsekvés. Egyébként azért volt nálam néhány maszk, mert trehány disznó vagyok és nem vettem ki a táskámból legutóbb amikor meg voltam fázva/influenzás voltam, és voltam olyan jófej, hogy nem tüsszögtem szana meg szét a bacikat és vírusokat. – tulajdonképpen ez is ügyes álcázott önfényezés. :D Eh, megy ez nekem! A lányom annyira okos (vagy ez már bölcsesség), hogy engem mindig meglep. Mert amúgy csendes, nem okoskodik bele semmibe. Szipogás nélkül beszélgettünk régi dolgokról. Anyámról, az apjukról, a családról. Megkérdeztem, hogy miért más ahogy ő van velem, hogy szívesen tölti velem az estét, mint ahogy én voltam anyámmal, hogy gyomorgörcs volt bár vitt a muszáj. Lehetett volna ilyen is, hisz láthatóan alkalmas vagyok rá. Elmondta, hogy én sosem bántom. Ilyen egyszerű. És tényleg. Szerettük ezt az estét. Éjjel láttam, hogy Logan küldött karácsonyi üzenetet. Meghatott vele.

Nem kaptam ilyet karira, de vicces. :D

#karácsony #12-25

[vkaffee25]

Szeri?

Hogy szenvedhetünk ennyire valaki miatt,

akit még csak nem is szeretünk,

vagy legalábbis nem tudunk róla,

mert kérdéses helyzetünk.

"Szeretlek"

Üres vagy mögöttes?

Viszonozzák vagy csak beleegyeznek?

Komolyan gondolják vagy félvállról veszik?

Magam se tudnám,hogy létezik.

De tudom!

Mert érzem!

Minden egyes nap!

Nem szerelemből hanem mély barátságból.

Minket el nem szakíthatnak soha egymástól.

El nem hagynám egy toxic valamiért,

még titulálni se vagyok hajlandó kapcsolatként.

Se baráti,se szerelmi nem volt,

üres szavak,felszínes képfolt.

Miért?

Miért gondolunk állandóan valakire,kit feledni akarunk?

Egymáshoz sem kötődünk,nincs rá okunk.

Pár csók és egy-két szép este miatt?

Ugyan,

hány lánnyal csinálta végig ezt a körutat!

Állíthassa, hogy ő komolyan gondolja,

de azért tenni is kellett volna hébe-hóba.

Túl sok mindent nem vártam tőlle,

de azért az alap inteligencia hiányzott belőle.

Lovagias tettek sem kellenek,

de legyen már ott, mikor elnyomnak a kételyek.

Először barátság,aztán szerelem,

ez lenne a normális szerintem.

Mi mégis elvesztünk az alapokba,

imerkedés nélkül csaptunk a lovakba.

Később sem hagytál alkalmat bepótolni,

ugyan minek ilyenre időt vesztegetni?!

Miért?

Mondd miért kell állandóan rá gondolnom?

Hisz nem is szerettem,

csak kedveltem.

A több napi gyomorgörcs és pillangók másról árulkodnak,

kimondani azt a 8 betűt mégsem tudtam.

Lehet itt a csavar?

Mégis szerettem?

Tudtam,csak kimondani féltem?

Igen,

van benne igazság.

Hogyan is tudtam volna,ha érzem túl sok benne a turpisság.

Felszínesen hangzott,mit minden embernek elmond,

amivel normál esetben nincs is semmi gond,

de gondoljunk csak bele,

nem más az ha úgy várod tőlle,

mint párod?

Miért?

Miért van az,hogy törölném a fejemből,

mégis ha szépre gondolnék,rögtön ő az első?

Az első aki beugrik,hogy mennyi mindent megélhettünk volna,

de ezen álmok is elúsznak tova.

Hisz sosem volt olyan,hogy "Te meg Én",

csak össze-vissza fűt-fát ígértél.

"Megoldjuk!"

Mondtad....

Végül te voltál az,ki elrontottad.

Semmi erőfeszítést nem tettél,

annyira sem méltattál,hogy megismerjél.

Hogy a te elképzelésed alapján milyen a komoly kapcsolat,kíváncsi lennék,

de ha olyan,amit velem csináltál,sok szerencsét.

Lehet sok lányt behálózol rövid idő alatt,

viszont egyikből sem lesz ily alapon komoly kapcsolat.

Aki ismer már nem fog hinni neked,

nálam már a bizalom is óriási problémát jelentett.

Szerintem érthető.

Hiszen egyértelmű.

Kinek lenne könnyű,ha valaki ilyen szabad lelkű.

Hogyan is illenénk,semmit sem tudunk a másikról,

a legalapabb dolgok sem mennek kapásból.

Arra lett volna az ismerkedési szakasz,

de mégis hogyan,

mondd hogyan ha semmi lehetőséget nem hagysz!

A világ szemléletünk is teljesen más,

mindkettőnk életében más a prioritás.

Miért?

Mondd miért kell minden percben eszembe jutnod!?

Emlékeink minden percét belengi illatod.

Képtelen vagyok szabadulni gondolatodtól és tudom te nem változol,

mégis várok...

Várom az üzeneted.

Várom,hátha valami értelmes lesz,netán megjön az eszed.

De már az is elég lenne,ha szimplán megkérdezed:

"Szia,hogy vagy?"

Kereslek...

Mindenhol téged kereslek.

A tömegben,az utcán,a mezőn,közel és távol,

holott tudom reménytelen.

S a túlzott reményem által,én még mindig várok...

Várom,hogy megjelenjél,egy váratlan pillanatban,

hogy elfelejtsek minden rosszat,

ölelésedet alkotó,biztos karjaidban.

Miért?

Mondd miért kellett,hogy te legyél az első?!

Nem volt ez szerelem,csak pofára ejtő.

"Szeri"

Mennyire számít ha valaki nyálasan rövidíti?

Ugyan olyan erővel bír,

vagy csak fele annyival?

Egyátalán komolyan lehet venni egy béna emojival?

Nem tudtam viszonozva leírni,

hát még kimondani,

viccből sem sikerült elsunnyogni.

Nem ment,

és még mindig nem értem,

vajon taccsra vágta az egész lényem?

Hogyan tovább,nem tudom,

minden percet számolok.

Számolom az időt,mire haza érek,

S újra megnőlnek a valószínűségek.

Megnől az eshetősége annak,hogy lássam,

pedig nem akarom,

de megnyugtat a tény,

hogy közelebb tudom.

Miért?

Mondd miért kell ennyit szenvedni?

Nem lenne egyszerűbb őszintén tisztázni!?