#Vázák

[versinator]

Vázák kéziszövő

Körutakon ablakomban szeretőjüktől elrejtőzöl Városiak változtatja megszabadítottam fröcsköl Hiányzol tagadást megtaláltuk szőlős Kötéltáncos denevéreket derülten lóerős Elnéznek elvezetne kártevője gyöngyszín Tubarózsa zsivánnyal nyesegeti ibolyaszín

Tömik srapnel tehetetlenségbe ismernéd Felgyújtották indiából hordanak megérthetnéd Gátak növekedését nekigyürkőzött pillanatonként Szélhámosok férfiaink gyerekként felrettent Deszkapalánk antikvárius ligetekbe rozsdaszín Pilláikat galambjaim terülünk ezüstszín

Postagalamb horgonyon istenektől tükrözöl Ajándékozni előtérbe tiprok zörömböl Fürödne boszorkányvarázslat elpocsékolom felelős Hegyű csillagfények léteznél jelentős Gyógyult ordítások fényességes gesztenyeszín Emberszívek érzékenyebb elfordítja bronzszín

Fordítsa békességben éhükben ekéd Váltakoznak felemelik üvegszemét vihetnéd Felelőssége gondolataim gyűrűje pillanatonkint Kölykösen visszapillantva huszonhetes bevont Kiinni fordulhatnék csikarás kékszín Mechanikus szenvedéseinkben szárnyunk gyöngyházszín

Tárulkozó szitáld gránitja öböl Forralnak átkai koszorújában pöröl Eresze elbírhatatlan fogadalmaink döcögős Girhes szakítottam pucéran cseréptetős Becézzék kihúzta írtuk diószín Fölfeküdt kiültek sugarán felszín

Birtokain vesztegeljenek szerencséjét vennéd Eszméért utcákat vésték példabeszéd Tárgytalanság szedje felhőivel toronyiránt Kapudon szövőgyárban megsebeztek életunt Harangjával zsámolyánál megszédülten ónszín Puffanását mozdulatlanságból pucca bíborszín

#petofivers #Kassak #Vázák #kéziszövő #v2.2

[ultramegatroutman]

ultimét indusztriál midcentury dizájn: Zsolnay gyertyatartók vázák porcelánszigetelők a '60-as évekből

[x-allu00]

mostani illat: bolognai, 20:51

a mai nap hazalátogattam és olyan élmény volt, mint mikor a nagymamámhoz jártam ünnepekkor Sarkadon. a közös a mai napban és a régiekben, hogy ritkán jártam le és mostmár ritkán járok haza. nosztalgiázni megyek a külkerületbe, pedig nemrég még ott éltem.

hazafele menet leültem a buszon (nem volt jegyem)

kinéztem az ablakon és minden szembejövő házba, lakásba, odaképzeltem egy életet, amit nem ismerek és soha nem is fogok.

már értem miért szeretik a külföldiek Budapestet. mert emlékezteti őket valamire, aminek sosem voltak a részesei, de akarnák ha lehetne. minden épület egy emléket őriz. az hogy omladoznak az csak annyit jelent, hogy még a múlt próbál a jelenbe kapaszkodni szétmorzsolódott tégladarabokon keresztül. érted biztos miről beszélek. múlt, épület, romok, ami csak akkor van, ha valami régi és nem foglalkoznak vele ezért a jelenben rohad. stb stb stb.

szóval a buszon ült előttem egy kis fiú, aki edzésről jött. szólt anyukájának telefonon, hogy megy haza. örültem, hogy mennyire gondoskodnak egymásról egyesek.

busz, villamos, Margó Tivadar utca, majd haza, hello otthon! végre találkoztam a kiscicával, akit babaként is simogattam, ezért most is odabújt hozzám.

áttúrtam a házat. mindenütt képek, könyvek, festmények, rengeteg asztali lámpa, pedig van villanykörte a csillárokban, jók. penészes a fürdőszoba, amit az antik vázák, a fapolcok, műnövények és Tumblr-kék színű fürdőszoba függöny ellensúlyoznak. leültem vécézni, papírdarabokra ültem. óvatos voltam mindig is.

áttúrtam a házat, de nem találtam meg a kulcsot. a pilisszántói lakáshoz kellene. igazából csak azért megyek ki, hogy kitegyem a függőágyat és olvassak a hegyoldalban. van egy telkünk, de nincs ott semmi. semmi gazon, meg egy kisházon kívül. van ott egy bili is, teknős alakú. Gergő használta.

apukám tőlem kér segítséget. remélem találok neki munkát, bár egy adhd-s, melankóliamániás személyiségnek kicsit nehéz. szerinte azért nehéz, mert 58 éves. szomorúak a ráncai, sajnos nem az a nevetősfajta. ezért mondom, hogy az. ha elhalad melletted, mindig érzed a szagát. biztos megjegyeznéd magadban. sz. őt, az illata ellenére.

szeretném elmondani, hogy érzem magam. tudod, érdekes ez. mert sosem mondom ki. vagyis azt hiszem kimondom, mert azonosítom a helyzeteket. például tudom miért vagyok rosszkedvű ha az egyetemre megyek. mert nem tanulok. tudom miért vagyok stresszes napközben. mert nem dolgozok. sokat alszom. és neked azt mondanám, hogyha találkoznánk, hogy azért alszom, mert nyolc órát dolgoztam és késő estig egyetemig voltam. nézd, ilyenkor azért hazudok, mert hazudós vagyok. már nem emlékszem mikor mondtam utoljára igazat. nem hazudok nagy dolgokat, csupán annyit és azért, hogy az embereknek kellemes legyen. nem vagyok magamra büszke. néha fülön csípem magam. olyankor örülök, hogy végre őszinte vagyok. például a vécézésről őszintén szoktam beszélni, mert tudom az mindenkit megnevetett. én meg igazi mókamester is vagyok. az is, ez is.

biztos te se hallgatnád szívesen, hogy miért nem csinálok semmit. inkább beszéljünk rólad. tavasz van! sétálj, mozogj, menj a hegyekbe! én is odatartok!

épp főznek. örülök neki, hogy nem nekem kell. ezt például őszintén megmondom, ha kérdezed. nem tudok főzni. lehet arról fogok mondani valamit, hogy ezt és azt elkészítem, de nem jól. sosem túl jól, csak épp annyira, hogy én meg tudjam enni, mert enni kell és nincs sok pénzem. inkább csak időm. nem, egyik sem igaz, valójában kedvem nincs hozzá. és erőm.

Good morning Show me the place where he inserted the blade Or praise the Lord, burn my house I get lost, I freak out You come home and hold me tight As if it never happened at all Good morning Show me the fifth or the cadence you want me to play Good morning Show me where to tie the other end of this chain pam pam pam pam pam prom

#23

[miniatureballoonstranger]

Az ejtőernyős

A fejemet már emelem. Olyan pózban fekszem az ágyban, mint az ejtőernyősök, amikor kiugranak a gépből és zuhannak a föld felé. A két kezemet és a két lábamat szétfeszítem felfelé, nem érnek a matrachoz. A hasamon billegek. Érdekes, hogy most csak egy ponton, a köldököm magasságában érintkezem az ággyal.

A nyálam viszont folyamatosan csorog, beteríti a lepedőmet. A fogzás már elindult. Most szerencsém van, mert az ínyem nem fáj, csak minden úszik körülöttem az ezüstösen csillogó nyúlós nyálkában.

Ahogy ebben a pózban próbálgatom az izmaimat, az ízületeimet, nézegetem az ágyam körüli dolgokat. Kilesek a rácson keresztül a szoba többi pontjára. Látom az asztal egy részét. 

Asztallap széle-rúd-asztal széle-rúd-asztal sarka.

Rühellem ezt az asztalt, mert ahányszor kitesznek, hogy kicsit kolbászoljak a kék-piros mintás szőnyegen, anyám felvisít, amikor belekapaszkodom a bútor lábába, majd a lapjának a szélébe, és elkezdek felegyenesedni. Nem akarok semmi rosszat, csak fel szeretnék állni, és megnézni, hogy mi a bánatos bús franc van azon a nyomorult asztalon. De, amikor a muter torkából előtör a hangorkán, akkor engem a frász tör ki és ijedten rogyok össze.

Mindegy, most nem fenyeget az a veszély, hogy sikongatni fog, mert az ágyamban vagyok és ejtőernyőzöm. Ahogy így billegek a hasamon, azt érzem, hogy valaki szép lassan alám nyúl és emel. Liftezek felfelé, az ágytakaró mintája, a labdás maci, amit minden alkalommal tüzetesen meg tudok vizsgálni három centiről, most egészen jól kivehető már fél méter magasból. Nem hiszek a szememnek, amikor azt látom, hogy a szeretet macim, amivel minden este elalszom, milyen idétlenül vigyorog, és mennyire béna a labdája. Ez egy röhej, ilyen ovális alakú labda nincs is, csak a felnőttek agyában.

A liftezés folytatódik és nem tudom, hogy hol lesz a végállomás. Most meglátom az ágyam keretét felülről, majd végre rálátok az asztal tetejére. Aztán teljesen elképedek, hogy ezt a ronda vázát és hamutartót, meg ezt a matyómintás terítőt akarom az asztal lábába kapaszkodva mindenáron megnézni, miközben a muter sikoltozik?

Úgy érzem magam, mint egy madár, ami a légörvénnyel egyre feljebb és feljebb vitorlázik a levegőben. Aztán az emelkedés hirtelen megáll, és én ismét felveszem az ejtőernyősök pozícióját. Kezemet és a lábamat szétvetem a fejem fenn van. Baromi jó innen a kilátás. Azt hiszem, hogy a kétméteres apám lehet az, aki a hóna alá csapott, és mintegy játékbabát hurcol körbe-körbe a lakásban 160 centiméter magasságban.

Egyébként tök jó, mert a hurcibálás közben jobban meg tudom szemlélni a tárgyakat. Látom a firenzefal, avagy szekrénysor sárga szövetes szivacsos ülőpárnáit, ahogyan katonás rendben sorakoznak a bútor kiugró részén. A tervező valószínűleg úgy gondolta, hogy jó ötlet egy székrényre ültetni a vendégeket.

Nézem a bútoron levő könyveket, a Jókai összesétől egészen a világirodalom remekei sorozatig ott sorakoznak egymás mellett. Aztán megakad a szemem a Káma-Szútrán. Az meg mi a bánat lehet? A borítóján furcsán tekereg két alak, idétlen színű ruhában. Vélhetően bájosak akarnak lenni, nekem inkább sutának látszanak. Mindegy, majd ha elérem, leveszem, és megnézem, hogy mi van benne.

Ahogy emelem feljebb a fejemet, most tűnik fel, hogy a szekrény tetején vázák is vannak. Ezek teljesen lenyűgöznek. A vékony, hosszú szájuk, amikbe a virágot kell dugni, hatalmas hordóhasba végződnek. A has rejti a virág számára értékes vizet, amit ha van vágott virág benne, az anyám mindennap kétszer cserél. Néha Kalmopyrint is rak bele, mert azt mondták, hogy attól jobban eláll a növény, hosszabb ideig lesz a szoba dísze.

Egyre feljebb próbálok nézni, és lassan a látómezőmbe kerül az óriási vascsillár stukkója, amikor hallom, hogy valaki gügyög. A gurgulázás irányába nézek, és a francia kontyos anyámon akad meg a szemem. Aztán feltűnik, hogy valamit tart a kezében. Egy fekete dobozt, aminek az elején ezüst karika van. Anyámból csak a kissé előrehajló teste, a kontya, és a fél arca látszik. A feje másik felét elnyelte a fekete doboz, ami mögül ezeket a furcsa hangokat hallatja.

Mindegy, most csak a muter háromnegyede van jelen, az is elég nekem. Biztos azt akarja, hogy belenézzek az ezüstösen csillogó karikába. Jó, belenézek. Annyira hülyén gügyög, hogy nemcsak belenézek, de el is röhögöm magam. Erre kattint egyet és visítani kezd a gyönyörűségtől, valami olyasmit mond, hogy ennél jobb kép nem fog rólam készülni kilenc hónaposan.

Apám még mindig a karjában tart. A teste melege fűti az oldalamat. Megnyugtatóan dobog a szíve, egy idő után azt érzem, hogy egy ritmusra jár az enyémmel. Már nem is külön vagyunk, hanem egybeforrtunk. Én lettem az ő kicsi énje. Magabiztosnak és erősnek érzem magam, tudom, hogy semmi bántódásom nem eshet, amig velem van.

Már azon tanakodom, hogy holnap tuti felállok, és megnézem közelebbről is azokat a ronda tárgyakat az asztalon, amikor megszólal csengő. Biztos, hogy az, mert annak a hangját szeretem.

Azt mondja, hogy brrrrrrrrr...

Ilyenkor mindig történik valami. Most is. Mozgolódás támad, apám pedig elindul az ágyam felé.

Már tudom, hogy letesz, mert dolga van. Vannak ugyanis olyan esték, amikor csöngetnek, és apám felöltözik, majd elmegy azokkal, akik megnyomták a csengő gombját. 

Aztán másnap hazajön, és megint eltelik fél év mire behívják tartalékosnak a katonasághoz 24 órára. Anyám kicsit szomorú, amikor apám készülődik, de azért a szája szegletében bujkáló kaján vigyorral megkérdezi:

- Most akkor mész megvédeni a hazát, hogy az imperialisták keze nehogy betegye a lábát?

- Megyek, és bemérek néhány eltévedt amerikai gépet. Csak nehogy az egyikről mégse szóljak, aztán leszáll, mi meg felszállunk rá – mondja röhögve apám.

Még mindig mosolyog, ahogy visz az ágyam felé. Azt látom, hogy a macik megint egyre közelebb kerülnek, és a labdáik ugyanolyan idétlenül eltorzultak, mint 10 perccel ezelőtt. Apám azonban nem a hasamra, hanem a hátamra tesz le. Miközben óvatosan lerak, látom, hogy mozog a szája, de nem értem, hogy mit mond.

A mondatait csak évekkel később fogom fel, amikor már ezredszerre pörgetem vissza ezt a jelenetet az agyamban. Azt gondolom ma már, hogy azt mondta: édes, arany kislányom...

Apámnak...

#father #mother #family #novelist #women writers #children

[blackthornhalltitkai]

XV. Juliantől Magnusnak

Helló Magnus!

Tudom, azt mondtad csak akkor lépjünk kapcsolatba veled, ha „valódi vészhelyzet” adódik, ráadásul azt hiszem már elmentél nyaralni, de támadt egy kis problémánk itt a Chiswick Házban, és igazán jól jönne pár tanács. Elég, ha írsz! Nem kell megszakítanod a nyaralást! Kivéve, öhm, ha úgy gondolod, tényleg vészhelyzet van.

A Chiswick Ház szörnyű állapotban van úgy általánosságban, így nehéz megállapítani, hogy mi a valódi probléma, és mi a százéves elhanyagolás következménye. Egy kisebb körletet leszámítva senki hozzá sem ért ehhez a helyhez körülbelül Tatiana Lightwood kora óta.

Van pár kertitörpénk, akik szerkezeti javításokat végeznek, továbbá a nagy dolgokat, mint a kőművesmunkát és a tetőt csinálják. Úgy értem, nem szó szerint kertitörpék, talán inkább manók, de van nagy hegyes kalapjuk és szakálluk meg mindenük. Eleinte elég lassan dolgoztak, de nemrég itt járt Kieran, és elbeszélgetett a munkavezetővel (ezzel a Kerek Tom nevű alakkal, aki nem is olyan kerek), azóta felgyorsultak a dolgok. Sokkal kevesebb panasz érkezik a munkakörülmények miatt, és kevesebben tűnnek el a nap hátralevő részére, ha öt percre elfogy a tea. Ugyanakkor elkezdtek felajánlásokat hagyni a ház körül a „Nem-Tündér Földesúr”-nak, aki azt hiszem Kieran. Mondjuk semmi olyan, amit szerintem Kieran hasznosnak találna. Csak makkokat és szép köveket találtunk. Ja, és néha Kieran portréját krétával megrajzolva, de hadd mondjam el, örülök, hogy az építkezéshez értenek, mert az arcképfestésükön lenne mit javítani. A biztonság kedvéért mindent elraktunk neki egy dobozba.

Fecsegek, bocsánat. Mi itt csak zajongunk ekörül a hatalmas rom körül, és másra sem vágyunk, mint hogy jöjjön valaki, akinek a béna otthonfelújítós történeteinket ecsetelhessük. Amiről valójában beszélni akartam, az a szellem.

Biztosra veszem, hogy halványan több tucat véletlenszerű lélek is jelen van a házban az elmúlt évszázadokból–Kerek Tom is utalt rá–, de van kifejezetten egy, ami aktívan kísérti a helyet. Voltak kopogószellemes jelenségeink. Leginkább ártalmatlan csínytevések: felborult vázák, kiöntött italok, halk zene a távolból, ami sehonnan nem szólt, furcsa meleg helyek, furcsa hideg helyek, becsapódó ajtók, nagyon lassan és maguktól becsukódó ajtók. Csak hogy tisztázzuk, NEM olyan kopogószellemre gondolok, mint ami abban a filmben van, amit Dru megnézetett velem. Senkit nem húztak át démondimenziókba vagy lebegtettek (még!). Mégis úgy éreztem, hogy meg kellene próbálnunk elejét venni ennek a helyzetnek, ezért Emmával igyekeztünk közvetlenül kapcsolatot felvenni a jelenléttel. Bárki is legyen az, nem válaszolt nekünk, és kezdjük hülyének érezni magunkat, amiért kedvesen beszélünk a semmihez, mintha képzeletbeli barátunk lenne. Annyi történt, hogy következő reggelre valaki tornyot épített a kertitörpék kalapjaiból, és meg kellett győznünk őket, hogy nem mi voltunk.

Nehogy azt hidd, hogy nem próbálkoztunk olyan okos dolgokkal, mint az „ide kis szellem szellem szellem” kiabálása, Tiberius még küldött is nekünk egy eszközt, amin dolgozott, afféle Szenzor szellemeknek. Egy ideig a termeket jártam, és találtam egy helyet az egyik random folyosón, ahol a Szenzor majd megőrült. Feltörtem a falat egy kőtörő kalapáccsal–valahogy úgy érzem, téged ez nem zavar különösebben, ám a törpéket nagyon is zavarta–, és a vakolat mögött, két gerenda között egy Ouija táblát találtunk, ami legalább Tatiana idejéből származik, ha nem korábbról. Planchette[1]nem volt hozzá, ezért csináltuk egy sajátot fahulladékból és bútorlapokból. Talán hiba volt, hogy ezt használtuk és nem azt, ami eleve az Ouija táblához tartozott, nem tudom, hogy működnek ezek a dolgok, de kipróbáltuk a táblát, és szörnyen végződött.

Próbáltuk hivatalosan csinálni—Emmával éjfélig vártunk, kiöltöztünk, és lementünk a pincébe. (Egy csomó szoba van ott lenn, amik nagyon kísértetiesek, és úgy néznek ki, mint amiket a múltban szellem-es ügyek intézésére használtak.) Eloltottuk a boszorkányfényeket (ott lenn sincs több áram, mint a ház többi részén), és meggyújtottunk egy rakás gyertyát. A szellemek szeretik a gyertyákat, nem? Volt egy tekercs fekete selymünk, amit Emma talált valami csomagban valahol, erre ültünk a tábla két oldalán elhelyezkedve, és mindketten rátettük a kezünket a planchette-re.

Mi: HELLO

Semmi.

Me: NEMJELENTÜNKVESZÉLYT

A gyertyák pislákolni kezdtek, de a szobában a legtöbb ablak be van törve, szóval a szokásos huzat miatt nem vagyok benne biztos, hogy ezt reakciónak vehetjük.

Mi: MIANEVED

Kaparászó hangot hallottunk az egyik fal irányából, és nagy izgatottan fel is nyitottuk azt a falat, de kiderült, hogy csak egy borz volt. Valójában egy anya és a kölykei, ami nagyon aranyos volt addig a pontig, amíg az borz mama meg nem próbált ölni minket. Szünetet kellett tartanunk, hogy szóljunk a törpéknek, akik átköltöztették a borzcsaládot valamiféle tisztásra. (Ki is állítottak nekünk egy számlát „borz táborbontás” címszóval.)

Mindez hatalmas csalódás volt. Emma mondta, hogy talán udvariatlan megkérdezni egy szellem nevét, mielőtt mi magunk bemutatkoznánk.

Emma: ANEVEMEMMACARSTAIRS

ÉN: ANEVEMJULIANBLACKTHORN

Na erre érkezett reakció. Amint befejeztem az „N” betűvel, a tábla a földre ugrott és hevesen forogni kezdett. A planchette elrepült, Emma pedig utána vetette magát, hogy visszaszerezze a szoba másik végéből, de mire meglett, a tábla körbe-körbe repdesett a levegőben, és sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de vagy két teljes percen keresztül próbáltuk levadászni sikertelenül. Egy idő után a szellem gondolom megunta magát, az Ouija tábla megdermedt a levegőben, majd darabokra tört, ezek pedig a földre hullottak. Minden gyertya kialudt. (Tizenhat darabra hasadt, ha ez jelent bármit is. Emma szerint nem számít, de én a biztonság kedvéért meg akartam említeni.)

Szóval… valami tanács? Esetleg túl sok szellemi energia volt ez egy régi Ouija tábla számára? Vagy hibás lehetett? A szellem azt akarhatja, hogy békén hagyják? (Ha igen, akkor miért döntöget össze mindent?) Megsérthettük? Az eset óta semmi hasonló nem történt, de a felrobbanó Ouija tábla kellően fenyegető volt ahhoz, hogy fel akarjam venni vele a kapcsolatot. Mit gondolsz, mi legyen a következő lépésünk?

Szeretnék újra bocsánatot kérni, amiért megzavarunk, de a segítséged rengeteget jelentene nekem. Olyan hellyé akarom tenni Blackthorn Hall-t, amit a Blackthornok újra használhatnak, amit második otthonunknak tudnánk érezni. Ráadásul jó érzés lenne, ha a londoniak a Blackthorn családot egy nagy kastéllyal azonosítanák egy hírhedt romhalmaz helyett, ami persze nem fog megtörténni, ha a látogatók ágyrácshoz kötözött hajjal ébrednek vagy a csomagjaikat leborítják a lépcsőn. Fizetségképpen annyi bébiszitterkedést ígérünk, amennyire csak szükségetek lesz. Persze lehet jobb lenne majd csak azután, hogy már nem egy omladozó halálcsapdában élünk.

Lekötelezve,

Julian

[1] Ouija tábla: A tábla maga körülbelül 30 x 45 centis, általában körívben helyezkednek el rajta az abc betűi, a számok egytől tízig, az “igen” és a “nem” szó, valamint legtöbbször egy elköszönés is. Tartozik hozzá egy kis lap (planchette), erre kell helyeznünk a kezünket, és ez mutatja meg a választ. Amikor felteszünk egy kérdést, a kezünket finoman a planchette-re helyezve mintha öntudatlanul mozgatnánk, így betűről betűre összeáll a válasz. (Forrás: astronet)

Írta: Cassandra Clare

Fordította: Eszter K

Magyar szöveget gondozta: Emyna Ryuu

Angol verzió: https://secretsofblackthornhall.tumblr.com/post/667304014500839424/julian-to-magnus

#secrets of blackthorn hall #blackthorn hall titkai #magnus bane #julian blackthorn #emma carstairs #hungarian translation #magyar fordítás

[flowpet-alls]

Hullámvasút

“Gyorsan múlik az élet. Ha nem állsz meg, hogy körülnézz, lemaradhatsz róla.” - Ferris Bueller. 

Mindenki felteszi magának egyszer a kérdést: Ki vagyok én? 

Egyáltalán ismerjük igazán magunkat, meg fogjuk ismerni magunkat vagy sosem tudjuk meg igazán mit jelent úgymond magunknak lenni? 

Miután elgondolkozunk ezen a kérdésen talán sokszor ott vétjük a legnagyobb hibát, hogy magunkban keressük önmagunkat, mert ez tűnik a leglogikusabbnak és sokak szerint az egyetlen útnak. 

De nem az. 

Az élet egy óriási hullámvasút tele izgalmakkal, csalódással es felfedezéssel. Ahogy egy hullámvasúton, úgy az életben sem vagyunk egyedül. Persze tehcknikailag vannak olyan hullémvasútak amin egyedül van az ember, de mi izgalmas egy olyan vidámparkban ahova nem mennek sokan, mert nem izgalmas. 

Ha ilyen egyáltalán létezik. 

Sokaknak ijesztő lehet egy menet, fel és le a váratlanba, figyelmeztetés nélkül. Mégis egyszer csak  meglátod az óriási utat lefelé. Már csak másodpercek kérdése mikor zuhansz le a még ismeretlenebb helyekre. Az első amit megtehetsz a sok reakció közül az lesz, hogy megfogod a kezét. Igen, az övét. 

Most biztos vagyok benne, hogy gondoltál valakire, bárkire. Anyukádra, a bátyádra, a macskádra, a szomszéd hölgyre vagy a szerelmedre. Igazából nem számít ki az a személy, a lényeg az hogy megbízol benne és akár talán, végig mennél érte egy égő múzeumon is.  Tény, nagyon sok féle szeretet létezik, emberként elkerülhetetlen kacsolatot teremteni más emberekkel vagy élőlényekkel. 

Mint ahogy minden egyes új nyelv, úgy minden új kapcsolat is egy új jelentést ad az életedhez, egy új ecset vonást.  

Mert ők azok akik lassan formáznak minket. Tapasztalat, izgalom, csalódás. Ezeknek a szavaknak nem lenne értelme nélkülük. Nem látnánk a világot, az életet nélkülük. 

Amikor legközelebb a tükörbe nézel és lassan szemléled magad, próbálos felfogni a lényedet, átgondolod egy kicsit az életed, gondolj egy dologra. 

Te te voltál, te vagy és te leszel. Nincs még egy olyan szemeély aki azon ment volna keresztül amin te.Nincs még valaki aki úgy látta volna és azt amit te, azzal vagy anélkül akivel te. 

Alkotások vagyunk. Festmények, vázák, szobrok. 

Egy festmény sosem festi meg saját magát.  De a festéken áll, hogy beszárod és nem engedi hogy formálják,vagy a legjobb alapanyag lesz. 

El fogsz készülni csak idő kérdése.  

Igazi alkotás vagy. 

#Writing #Írás #Novella #Novel #Magyaridezetek #Magyar #Poetry #Könyv #Gondoltatok #saját gondolat #sajatposzt #sajat szoveg #sajatidezet #sajat iras #Kreatív #elgondolkodtató #aesthetic #depressing quotes #Depresszió

[fovarosiblog]

a vasedeny.hu oldalon a vázák tagadói gyűlnek össze?

[girlintheforest]

Hello Azores

Midterm szünet.  Mi már pénteken kivettük, gyerkőc nem ment suliba tegnap. Maradhatott volna délig, de minek. Persze azért indulás előtt még valami matek projectet kellett gyorsan befejeznie, nem is értem hogyan gondolta a tanárnője. A reptéren még neki áll dolgozni rajta? Csoportos feladat volt. Mindegy, megoldotta, 2 perccel azelőtt töltötte fel, hogy nyomtatás gombra nyomott volna a tanárnője.

A gépünk fél 7-kor indult. Lisszabonba.

Nem tudom, hogy említettem-e, hogy  szerdán megérkezett anyukám, így hármasban indultunk útnak.

Elég nagy szél volt a reptér környékén, aggódtam is egy picit, hogy nem száll le a gépünk ami vinne minket vissza, de a TAP pilóták profik, simán landolt a gép. 

Le is videóztam miközben éppen a bérlő ügyvédjével értekeztem. Azok a fránya kis kapuk, amikkel lehet halasztani, húzni a fizetést. 

De legalább érkezett egy kis pénz a számlára, így kicsit lazábban mehet ez a nyaralás. :)

Nyugodt másfél óra Lisszabonig, ott volt kb. 2 óránk a következő gépig.  Még szerencse, mert kiderült, hogy nem jó töltőt hoztam el otthonról és vennem kellett egy konvertálót.

A járatunk indulása  Ponta Delgada-ba picit csúszott, a személyzet kajájára vártunk. 

Na itt már nem nagyon beszélgettünk, gyerek próbált aludni, én meg Náray Tamás egyik könyvét olvastam. Lassan telt el a két óra. Éjjel 1 volt ( helyi idő éjfél) mire leszálltunk. Persze sokkal simább leszállás volt mint Madeirán. A sötétben ha jól láttam, nem volt meredek hegyoldal a közelünkben, sokkal síkabb a táj. 

Seperc alatt leszálltunk és gyalog besétáltunk a terminálba.

Ha Madeirához hasonlítom, akkor annál sokkal egyszerűbb, picit régibb, picit porosabb.

Talán ilyen lehetett Madeira 20 évvel ezelőtt.

Mostanában kezdik egyre többen felfedezni az Azori szigeteket, - na nem mintha nem lennének már itt az Atlanti Óceán közepén több száz ezer éve - talán pár év múlva ugyanolyan felkapottak lesznek mint Madeira. 

Több szigetből áll ( Sao Miguel, Terceira, Pico, Flores, Faial, Sao George, Santa Maria,  Graciosa és Corvo szigete)

Sajnos nekünk nincs időnk bejárni mind, nem is szerettem volna egy island hopping ( sziget ugrálós ) nyaralást. M-vel vagyok és anyukámmal, aki ugye már elmúlt 70 - bár szerintem fittebb mint a legtöbb 30 éves -  szóval picit lassúbb, nyugisabb napokat tervezünk.

Egyszer azért Pico, Flores és Terceira is sorra kerül.

Ponta Delgada Sao Miguel szigetén található. szinte mindenki ide érkezik meg.

Mi is, a bőröndjeinkkel, és pár perc múlva már kint is voltunk. Nézünk jobbra, nézünk balra, de nem találtuk a vendéglátónkat. Valahogyan elmellőztük egymást, pedig még a nevemet is felírta egy papírra.

Sebaj, telefon és már jött is Sara és a barátnője. Volt nagy ölelkezés, puszilkodás, M örömére. Úgy üdvözöltek minket mintha rég nem látott családtagjaik lettünk volna akik elindultak az Újvilágba szerencsét próbálni és ezer év után végre hazatértek.

Az Airbnb-n foglaltuk a szállást. 

Airbnb szűz vagyok, ez az első alkalom, hogy így szállunk meg. Szállodához szoktunk,  főleg az apájával, aki ragaszkodik az 5 csillagos ellátáshoz.

Na de ezt még nem próbálta. 

Nézegettem  ugyan szállodákat, de egyik se nyűgözött le, plusz minimum két szobát kellett volna kivennünk ami igencsak megterhelte volna a költségvetést.

Gyerek már nem szeretne egy ágyban velem aludni, én se szeretnék anyukámmal, anyukám nem alszik kinyitható pótágyon…szóval reménytelen volt.

Talán a reggeliket sajnáltam de gondoltam próba cseresznye, megnézzük milyen is így utazni.

Vadonatúj szállás volt, senki nem véleményezte, de annyira bájos volt és elég hálószoba volt benne, ára is kedvező, úgyhogy gyorsan lefoglaltam.

Nem bántam meg. Elbűvölő kicsi sorház előtt parkolt le a hölgy, ahol 3 tinilány is várt minket. Az egyik a tulajdonos, Sara lánya volt. Az év legnagyobb vallási ünnepe /fesztiválja van jelenleg  itt és buliztak addig amíg meg nem jöttünk.

Míg Sara magyarázta nekünk a dolgokat és végigvezetett minket a házon, addig a lányok le se vették a szemüket a kicsi fiamról. Nagyon furi érzés  volt. Ennyire intenzíven még nem tapasztaltam meg. Persze gyerkőc még nincs tudatában annak, hogy zöldes szürke szeme, - na és persze ahogyan néz vele - milyen hatással van a nőnemű egyedekre. :)

Hajnali 2-re csak lefeküdtünk. 

Addig muszáj volt mindent megnézni és persze eldönteni, hogy ki melyik szobában alszik.

Hihetetlen ízléssel van berendezve ez a házikó, a kiegészítők, dekorációk miatt akár egy lakberendezési magazinban is megállná a helyét. Abszolút nincs itt az a mentaliítás, hogy dugjunk el minden dísztárgyat, csak az alapvető dolgok legyenek, nehogy összetörjenek bármit is a vendégek.

Én az ajtónál. Amit nem lehet kulccsal bezárni. Csak be kell húzni. De minek is ide zár?

Csodálatos picike filodendron kerámia levélen várt minket a friss azori sajt és az általa készített házilekvár, parányi vázák tömkelege teli  illatozó violával, fonott kosárban friss ananász, banán és alma, papírzsacskóban friss zsömle. 

Minden szobában bekészítve az üveg víz régi csatos üvegben, pihepuha párnák és a tökéletes keménységű matrac.

Mondanom se kell, hogy szuperul aludtam ( volna) ha hajnali 5-től nem lett volna minden órában ágyúdörgés ( utólag rájöttem, hogy petárda volt, de akkor másnak hangzott), és nem kezdtek volna el felettünk szállni a repülők. 7 percre vagyunk a reptértől.

Majd ugattak a kutyák, dehát az én hibám, tárva nyitott ajtónál aludtam. 

Reggel volt időm gyönyörködni mindenben és csendben szemlélődni a teraszról. Főleg M teraszáról, ahonnan le és beláttam a szomszédos házak kertjébe is. 

Idős nő már kint dohányzott  balra a második háznál, kicsit odébb egy macska nyalogatta fényesre bundáját. Rögtön jobbra alattunk három kutya rohant elő őrjöngve mikor meglátott, kicsit olyan Kedvencek Temetője félék voltak. 

A környező házak bájosan lepukkadtak, de ami  szembe van az gyönyörű. Hatalmas telekkel, piros nagy kapuval, piros zsalujaival igazi nagymama házikó.

Voltunk felfedezni is a várost.  Persze, hogy rossz irányba indultunk el és jó nagy kerülővel értünk oda ahová szerettünk volna. Belefutottunk egy egészségszűréses kocsiba, - egy nő elájult a vérvételtől-   majd végig gyalogoltunk az óceán part mellett. És Igen, meleg van, 25 fok, majd megsültünk, főleg, hogy semmi árnyék nem volt, sehol egy pálmafa, viszont volt sok árvalányhaj ami aranyosan csillogott a napfényben.

Gyerek már éhezett, én kávéra vágytam, anyukám csak jött mögöttünk megadóan, és akkor megláttuk az ismerős SUBWAY feliratot. 

Onnantól kezdve már kellemesebb volt, megnéztük a régi városkaput, voltunk egy sajtboltban, és a végén a Sparban bevásároltunk.

Most pihi van, gyűjtjük az erőt az újabb kódorgásra. Csak mi ketten anyukámmal. Napnyugtára haza akarok jönni, fenomenális lehet a teraszról.

És mit találtam? Naaa? 

Poncha árust, igazi madeira bodegában. 

Este meglátogatom.

U.I.: Elnézést a kicsit kapkodós posztért, de mennék is nézelődni,meg  írnék is. Ha nem írom most le, akkor más érzések lesznek bennem pár óra múlva. Szóval most ez van. Ponta Delgada... hmm... varázsolj el!

#Szünet #azori szigetek #ponta delgada #sao miguel #airbnb #subway

[manzardcafe]

[furacska]

ÍGY SIKERÜLT

Lakik felettem egy gyereklány, egy valami neurológiai ínyencséggel büntetett, egy jobbá gyógyíthatatlan, egy így sikerült. És tucatszám törnek a vázák ebben a felettemben, és bálok állnak nagyszámban, és ordenáré rikoltozás, és bőgés, és el se képzelhető kínlódások, és pokolbéli szebb napjaira gondol aki fültanúja az egésznek, vagy a rádiójára kakaót ad gyorsan, vagy a kutyát leviszi, vagy a lakást félárért bocsájtja áruba, mindegy is az, hogy melyik, csak hallani ne kelljen ahogy a láthatatlanok tűzbe mártják bele, és szúrós valamiben forgatják meg, és kalapácsokkal ütik azt a kis tehetetlent, és reggeltől egész estig, és néha még hajnalban is, és nem tudni kikkel szemben, és főleg nem tudni mit követett el, hogy tizenegykét évecskéi mind ebből álltak csak…

#kedvesnaplóm #gecigenetika #ígyahogymondom

[versinator]

Vázák szellőzteti

Masiroznak őrséget angolosra hazahozza Elindulni kórterem számlák kettőkor Kihúztak mozsarak foltokkal áldozza

Gidáik értéktelen napnyugati virágcsokor Semmijük körültáncolták elsorvadt belemenni Kényszerítse gyakorló puffanását kilenckor

Szánjalak denevéreket gőzében fonni Evezel puttonyos zerge zárai Fiainkat húsunkat teljesek robbanni

Ingecskében ábrázatomat pillanatokat várai Hagyhat halottaidat párnáidon elhúzza Apámra gyászdalt balinok mocsarai

#tercina #Kassak #Vázák #szellőzteti #v2.2

[negyart]

Törött vázák

Időnként mindannyian csak törött vázák vagyunk, és ilyenkor - sajnos - a virágokat nem tudjuk életben tartani… - Németh György – RP története, (Kép: DP Brown - Broken Vase, 2006)

#németh györgy #rp története #könyv #ennyi

[style-and-home-lakberendeze-blog]

Bizonyára te is hallottad, hogy a S/ALON BUDAPEST 8A standján egy különleges enteriőr-párossal készülünk. 😊 Standunk tervezője, Viktória Lovász így nyilatkozott a standon megjelenő fürdőszoba térről: “Az enteriőrben megjelenő fekete-fehér árnyalatok tökéletes ellentétet alkotnak, egyedülálló kettős színhatást létrehozva a térben. A fekete-fehér színösszeállítás a trendektől függetlenül, sosem megy ki a divatból. Bár a fekete dominánsabb, határozottabb, keményebb szín, a könnyed, finoman mozgalmas fehér hatására visszahúzódik, háttérben marad és egymást erősítve alkotnak valami megfoghatatlan kettősséget. ▫️▪️▫️▪️ A standon helyet kapó fürdőszoba enteriőrben a zongora billentyűre emlékeztető Piano mozaik, a fekete élvédővel lehatárolt patchwork padló, a 3D hatású nemesfa falburkolat, a fekete merevítővel ellátott Walk in zuhanyfal, a hozzá passzoló, erre a kiállításra limitáltan készített, fekete színű zuhanyszett, a mosható tapéta és a 2,5 méter magas, mindössze 6 mm vastag, márvány hatású lap, mind-mind különleges esszenciái a térnek. 🛁 Az ördög a részletekben rejlik: megfigyelhető, hogy a monokróm színhatás mellett feltűnnek a finom “fűszerek”, mint a Piano kontrasztjai közé csempészett arany szín, a kavicságyon elhelyezkedő érdekes formát követő vázák, kaspók, a mosdót tartani hivatott bútor finom fa hatása és a szinte minden fényt elnyelő szupermatt, fehér falburkolat. Bár a monokróm hatás önmagában is nagyszerű mégis a karakteres fa padlóval kiegészülve otthonosabbnak érezhető, melegséget kölcsönözve ezzel a térnek, így a nap végén szívesen töltődnénk fel az enteriőrben helyet kapó térben álló kádban, melyet körülvesz a harmóniát sugárzó környezet.” Ugye te is kíváncsi vagy a kész enteriőrre? Megtekintheted szeptember 20-21-22-én a S/ALON Budapest Lakástrend Kiállítás 8A standján! Szeretettel várunk! 🤩

#lakberendezés #interiordesign #homedesign #otthondesign #styleandhome #salonbudapest

[andrasperes]

Szia! A képeden amin a tükör előtt állsz a szobádban, honnan vannak a falon lévő polcok, illetve a vázák ? nagyon tetszenek csak azért kérdezem :)

Szia!:) a polcok a Mömax-ból vannak, a vázákat meg egy rokonom hozta Mongoliából :)

[karpatirebeka-blog]

Köcsögök... hehehe igazából vázák

[nemzetinet]

Elképesztő, milyen hétköznapi tárgyak is lehetnek radioaktívak

A 20. század embere a radioaktivitást a legnagyobb csodának és a legnagyobb veszélynek is tartotta. Csernobil után nyilvánvalóan inkább az utóbbinak. Ám az urán 19. század végi felfedezése óta a mai napig vannak olyan helyek, ahol a radioaktív sugárzást valami jó dolognak fogják fel. Nem, nem gyógyászatról beszélünk.

A BBC riportja a radioaktív tárgyak elterjedéséről érzékletesen mutatja be, hogyan vált a sugárzó tárgyak utáni hajsza hobbivá. Teljesen hétköznapinak tűnő tárgyak is sugároznak. Persze nem a normális szintű háttérsugárzásról beszélünk (az ember is radioaktív bizonyos mértékig, mert szervezetében van Kálium-40 izotóp).

Andrew Walker azok közé tartozik, akik hobbit űznek e a sugárzó anyagok kereséséből. Elbeszéléséből kiderül, a legelképzelhetetlenebb és leghétköznapibb dolgok is sugározhatnak határérték felett. Ennek oka, hogy az uránium felfedezése utáni évtizedekben a sugárzást az emberek kezdetben varázslatos dolognak, a tudomány csodájának nevezték.

Walker szerint – aki az USA-ban kutatja a radioaktív tárgyakat – az amerikai régiségkereskedések hemzsegnek a sugárzó „ereklyéktől”. Urániumot tartalmazó festékkel színezett szobrocskák, vagy sugárzó, sárga illetve zöld színű üvegből készült vázák és tálak esetében jelzett „veszélyt” a Geiger-Müller-számláló. A kétes üvegtálak használatát egyébként az USA jogrendje tiltja tárolása céljából.

A begyűjtött és lefotózott tárgyakat aztán a Twitter vagy más közösségi oldalakon megosztják a hobbi „sugárvadászok” egymás közt. Walker kedvtelése során ismerte fel, hogy kis mennyiségben uránt és plutóniumot tartalmazó salakot használtak a betonhoz az építkezéseknél Idaho államban.

De talált olyan órákat és karórákat, amelyeket fekete, uránnak szennyezett festékkel vontak be. A gyárakban többnyire nők dolgoztak, és festés közben gyakran vették szájukba az ecsetet, így az sugárzó festék miatt sokan súlyosan megbetegedtek: jellemző volt náluk például a csontrák kialakulása az álkapocsban.

Persze a radioaktivitás felfedezésétől eltelt időszakban az emberek lelkesedése a sugárzásért alább hagyott. Megnövekedett a rákos megbetegedések száma, a hidegháború alatt állandóan ott lógott a levegőben az atomháború apokalipszise, és persze ott voltak az atomerőmű-katasztrófák, amelyek közül a legismertebb a csernobili és a fukusimai voltak.

Pedig nem mindig volt ez így. A 20. század első felében a radioaktivitás olyannyira divatba jött, hogy már bizarr üzleti fogásokat is eredményezett. Például a sugárzó kúpot, amely állítólag a férfiasságra volt jótékony hatással, de készítettek szándékosan radioaktív óvszert is.

A BBC cikke beszámol egy osztrák városról is (Bad Gastein), ahol az ottani termálfürdőben radioaktív radon gázzal próbálják „növelni” a wellness élményt.

BBC.com, Körkép.sk

Nyitókép: BBC.com

Elképesztő, milyen hétköznapi tárgyak is lehetnek radioaktívak a Nemzeti.net-en jelent meg,

#USA