szeretemaszavakat - Tumblr blog

szeretemaszavakat · 3 months

Text

Nem tudom, van-e még valaki, aki olvassa ezt a blogot, de úgy érzem, hogy azután a sok törött szívvel bepötyögött bejegyzés után csak helyénvaló lenne megosztanom, hogy végül végre megkaptam a csillámporos, tündérmesés, boldogan-éltek-amíg történetemet. Egy olyan személlyel, aki olyan varázslatos, hogy kitalálni vagy elképzelni se tudtam volna mielőtt az életembe lépett volna.

Megtanította, hogy a szerelem nem mindig tűzvész és vihar és szívrobogás meg gyomorgörcs, hanem sokkal inkább valami kedves és szelíd és gyengéd. Ami lassan, békésen ver gyökeret a szívben, aztán meg hirtelen minden teret kitölt az emberben. Valami szép. És szolid. És mindig, mindig boldoggá tesz.

- finálé

238 notes · View notes

szeretemaszavakat · 1 year

Text

Megint a hamvaiddal aludtam. Nem tudom, Te is közelebb érzel-e magadhoz, amikor így szorítom az urnádat. Szeretem hinni, hogy igen. Hogy lyukat szakíthatok a tér-idő-kontinuumba és egy picit visszaránthatlak ide.

[Hiányzol. Minden nap. És ez így önmagában még nem is lenne olyan nagyon borzasztó, ha nem tudnám, hogy én is hiányzok Neked. De így nagyon nehéz létezni.]

A múltkor azt álmodtam, hogy elaludtál a hóban. Nem fagytál meg, de merev és hideg lett a tested és szemrehányóan néztél rám, amiért nem találtalak meg előbb.

Egy másik álomban zombi voltál. Szaladni akartál, de a lábaid folyton összerogytak alattad és kilógott a nyelved és lelankadtak a füleid. Mindenki elborzadva figyelt Téged, de én csak vállat vontam és közöltem velük, hogy ahhoz képest, hogy már hónapok óta halott voltál, igenis jól tartottad magadat.

[Csak hogy tisztázzuk: Nem zavarna, ha zombi volnál. Az se, ha valami rosszabb. Csupán szeretnélek visszakapni.]

Amikor meglátogatsz, szinte mindig tudom, hogy meghaltál. Még olyankor is, amikor kirohansz az ajtó elé köszönteni és toporzékolsz és horkantgatsz és a vádlimhoz dörgölöd magad és hagyod, hogy felemeljelek és össze-vissza pusziljalak. De a viszontlátás ígérete akkor is ott zümmög a bőröm alatt és a testem néha elhiszi, hogy mindjárt megint itt leszel velem.

[Érezlek. Várlak. Reméllek. Mindig. És nagyon szeretlekszeretlekszeretlekszeretlek.]

Csibészhez. Szeretet volt minden egyes látásra.

15 notes · View notes

szeretemaszavakat · 2 years

Text

Tudni szeretnéd, hogy miért írtam vele folyamatosan annak ellenére, hogy napi szinten találkoztunk?

Azért, mert így olyan volt, mintha egy soha véget nem érő beszélgetésben éltem volna vele. Mintha egy másik dimenzióban, egy párhuzamos világban soha egy pillanatra se váltunk volna el egymástól. És mert szerettem a szavai visszhangját hallgatni a fejemben, ha magányos voltam.

- elvégre a szerelem mindenkiből költőt csinál

#idézet #magyar írás #magyar #saját írás #saját gondolat #szövegek #magyar tumblisok #magyar tumblr #szeretemaszavakat #szerelem

522 notes · View notes

szeretemaszavakat · 2 years

Text

Mindig szürreális élmény találkozni Veled - olyan sok éve jársz ki-be az életembe lidércnyomásból enyhe lázálommá szelídülve anélkül, hogy az alkalmi látogatásnál hosszabb ideig maradnál, hogy néha már abban se vagyok biztos, valóságos vagy-e, vagy csak a képzeletem szüleménye.

Ma például egészen addig nem hittem el, hogy tényleg meglátogatsz majd, amíg meg nem szólalt a csengő. Görcsbe rándult a gyomrom a gondolattól, hogy ilyen kiszolgáltatott állapotban látsz majd - a szobámban, melegítőben, többé-kevésbé továbbra is az ágyhoz láncolva, a pólóm kivágásából kikandikáló kötéssel, smink nélkül, mosatlan hajjal. De aztán rám mosolyogtál és meg se próbáltad leplezni, mennyire fellelkesített a faltól falig erő könyv gyűjteményem és közölted, izgultál a látogatás előtt, mert most először léphettél be az otthonomba és mindent tudni akartál a műtétről és mire megfőztem a kávédat és szétosztottam a sütiket, amiket hoztál, már nem is feszélyezett a jelenléted - csak azon aggódtam egy picit, hogy a kanapémon üldögélő alakod szétfoszlik majd. Délibáb módra. Mert hát annyiszor sírtam miattad dramatikusan a rózsaszín karfájára borulva, hogy valószerűtlennek tűnt az ötlet, hogy egyszer Te is teljes lelkinyugalommal ücsöröghetnél majd ott rajta.

Pedig valóságos voltál.

Ebben azért is vagyok ezer százalékig biztos, mert még mindig itt hever mellettem az a motiváló felíratos füzet, amit ajándékba hoztál. Teleírtad az első két oldalát - forró kását kerülgető, zagyva semmiségekkel, meg a kéréssel, hogy írjak bele én is és aztán adjam vissza Neked, hogy válaszolhass Nekem és aztán én is válaszolhassak Neked és így tovább. A régi szép idők emlékére. Amikor napi 12 órán keresztül csücsültünk egymás mellett az előadásokon és a könyvtárban és több száz cetlit írtunk tele buta üzenetekkel.

Bevallom, ettől elgyengültem egy kicsit. Övön aluli támadás volt, hisz' tudod, mennyire imádom a szavakat. Esélyem se volt az új levelezős projekt ellen. Már látom is, ahogyan oldalakat írok tele - csak azt nem, miről. Azt mondtad, mindegy. Írjak, amit csak akarok. De még nem tudom, mit szeretnék megosztani Veled. Nem tudom, mi az, ami a füzetbe való. Hétköznapi kalandok, filozofikus gondolatok, fanfiction paródia vagy azok a kérdések, amiket szemtől szembe nem merünk feltenni, virtuálisan meg nem tudunk?

[Nekem csak egy van. Már négy éve. Mindig ott ég a nyelvem hegyén, de nem tehetem fel, mert szerintem nincs igazi válaszod rá és már túl idősek vagyunk a többihez.]

Majd kitalálok valamit. És átadom, ha legközelebb úgy döntesz, ideje megint felkeresni és kísérteni egy kicsit.

- szeretettel, L

90 notes · View notes

szeretemaszavakat · 2 years

Text

Néha úgy érzem, hogy kiöltétek belőlem a szavakat. Hogy már semmi mondanivalóm sincs, mert olyan üres vagyok belül, mint amilyenek az ígéreteitek meg a szemeitek voltak, amikor néztétek hogyan hullok darabokra.

Azóta persze összeférceltem magam - többé-kevésbé ép vagyok megint, de már nem hiszek. Magamban, másokban, szerelemben, barátságban, felsőbb hatalomban, nemes célban. Semmiben.

Csak lebegek.

Egyik napból a másikba, percről-percre és évről-évre és már meg se próbálok lépést tartani a világgal. Inkább egy helyben szobrozok és nézem, hogyan változnak körülöttem az évszakok és a csillagképek és hagyom jönni-menni mindazokat, akik átutaznak rajtam.

Néha álruhába bújok nekik. Beöltözök a régi önmagamnak - csak úgy, a játék kedvéért. Olyankor mosolygós és fecsegős leszek és elmagyarázom, hogy meg fogom menteni a világot és hogy mellette akarom a kertvárosi idillt is, fehér kerítéssel és négy gyerekkel. És olyan jól hazudok, hogy senkinek se tűnik fel, mennyire megkoptam a csillámporos jelmez alatt.

Hogy igazából nem is tudom megmenteni a világot.

Hogy már nincsenek bennem szavak.

[Pedig olyan nagyon szeretem őket...]

107 notes · View notes

szeretemaszavakat · 2 years

Text

Update [2022]

Sziasztok!

Vagy ezer éve nem adtam itt életjelet magamról, de miután ma tanulás helyett inkább végiggörgettem az utolsó pár bejegyzést valahogy kedvem támadt megint írni ide, mert olyan érzés volt visszaolvasni ezt a blogot, mintha egy lezárt, befejezett könyv lett volna és ez így azért nem igaz - olyan sok minden történt az elmúlt évben és úgy érzem, most per pillanat egy teljesen másfajta időcsapdában élek, mint annak idején, amikor létrehoztam ezt a blogot és rendszeresen posztoltam. Ennek a mostaninak is vannak jó meg rossz pillanatai is és folyton cserélődnek a szereplők és a helyszínek és azt hiszem, én is váltogatom az alakomat. Keresem a következő énemet. Most nincs pasztell rózsaszín filter és csillámpor. Inkább olyan fehérnek érződik minden. Ami nem feltétlenül baj, mert szeretem a fehéret. Próbálom kiszínezni. Kitölteni az űrt. Sokat sétálok és olvasok és fanfictiont írok és dolgozok a diploma munkámon. És várom a tavaszt. Nagyon remélem, hogy Ti is jól vagytok - hogy az univerzum kedves hozzátok és hogy rengeteg szép és jó dolog történik Veletek és hogy ez az új év sok boldogságot hoz majd Nektek!

<3

#magyar #szeretemaszavakat #magyar írás #idézet #magyar tumblr #magyar idézetek #magyar tumblisok #magyar szöveg #élet #saját #gondolataim #írások #magyar író #személyes

8 notes · View notes

szeretemaszavakat · 3 years

Text

Mindig szürreális élmény találkozni Veled - olyan sok éve jársz ki-be az életembe lidércnyomásból enyhe lázálommá szelídülve anélkül, hogy az alkalmi látogatásnál hosszabb ideig maradnál, hogy néha már abban se vagyok biztos, valóságos vagy-e, vagy csak a képzeletem szüleménye.

Ma például egészen addig nem hittem el, hogy tényleg meglátogatsz majd, amíg meg nem szólalt a csengő. Görcsbe rándult a gyomrom a gondolattól, hogy ilyen kiszolgáltatott állapotban látsz majd - a szobámban, melegítőben, többé-kevésbé továbbra is az ágyhoz láncolva, a pólóm kivágásából kikandikáló kötéssel, smink nélkül, mosatlan hajjal. De aztán rám mosolyogtál és meg se próbáltad leplezni, mennyire fellelkesített a faltól falig erő könyv gyűjteményem és közölted, izgultál a látogatás előtt, mert most először léphettél be az otthonomba és mindent tudni akartál a műtétről és mire megfőztem a kávédat és szétosztottam a sütiket, amiket hoztál, már nem is feszélyezett a jelenléted - csak azon aggódtam egy picit, hogy a kanapémon üldögélő alakod szétfoszlik majd. Délibáb módra. Mert hát annyiszor sírtam miattad dramatikusan a rózsaszín karfájára borulva, hogy valószerűtlennek tűnt az ötlet, hogy egyszer Te is teljes lelkinyugalommal ücsöröghetnél majd ott rajta.

Pedig valóságos voltál.

Ebben azért is vagyok ezer százalékig biztos, mert még mindig itt hever mellettem az a motiváló felíratos füzet, amit ajándékba hoztál. Teleírtad az első két oldalát - forró kását kerülgető, zagyva semmiségekkel, meg a kéréssel, hogy írjak bele én is és aztán adjam vissza Neked, hogy válaszolhass Nekem és aztán én is válaszolhassak Neked és így tovább. A régi szép idők emlékére. Amikor napi 12 órán keresztül csücsültünk egymás mellett az előadásokon és a könyvtárban és több száz cetlit írtunk tele buta üzenetekkel.

Bevallom, ettől elgyengültem egy kicsit. Övön aluli támadás volt, hisz' tudod, mennyire imádom a szavakat. Esélyem se volt az új levelezős projekt ellen. Már látom is, ahogyan oldalakat írok tele - csak azt nem, miről. Azt mondtad, mindegy. Írjak, amit csak akarok. De még nem tudom, mit szeretnék megosztani Veled. Nem tudom, mi az, ami a füzetbe való. Hétköznapi kalandok, filozofikus gondolatok, fanfiction paródia vagy azok a kérdések, amiket szemtől szembe nem merünk feltenni, virtuálisan meg nem tudunk?

[Nekem csak egy van. Már négy éve. Mindig ott ég a nyelvem hegyén, de nem tehetem fel, mert szerintem nincs igazi válaszod rá és már túl idősek vagyunk a többihez.]

Majd kitalálok valamit. És átadom, ha legközelebb úgy döntesz, ideje megint felkeresni és kísérteni egy kicsit.

- szeretettel, L

#idézet #szeretemaszavakat #magyar #szerelem #szomorú #magyar tumblisok #magyar tumblr #törött szív #szerelmes idézetek #magyar írás #magyar idézetek #szerelmi csalódás #szerelmes #szomorkás #személyes #szomorú szerelem #viszonzatlanság #történet #saját írás

90 notes · View notes

szeretemaszavakat · 3 years

Text

Belélegezlek és te füstté válsz a tüdőmben. A fejembe szállsz és teljesen elbódítasz, egy üdítő kábaságba taszítasz, amíg úgy nem érzem, hogy megszűnik a gravitáció és én már csak lebegek a semmiben az emléked édes árnyékával a nyelvemen, amit nálam felejtettél.

- újabb részlet egy definitíven-nem-szerelmes-történetből

521 notes · View notes

szeretemaszavakat · 3 years

Text

Tudni szeretnéd, hogy miért írtam vele folyamatosan annak ellenére, hogy napi szinten találkoztunk?

Azért, mert így olyan volt, mintha egy soha véget nem érő beszélgetésben éltem volna vele. Mintha egy másik dimenzióban, egy párhuzamos világban soha egy pillanatra se váltunk volna el egymástól. És mert szerettem a szavai visszhangját hallgatni a fejemben, ha magányos voltam.

- elvégre a szerelem mindenkiből költőt csinál

522 notes · View notes

szeretemaszavakat · 3 years

Text

Az élet, az igazi, nagy betűs Élet, talán nem mindenkinek való. A legtöbb ember szerencsére felnő és előbb vagy utóbb megtalálja a helyét a világ pragmatikus rendjében és remélhetőleg boldogan él majd amíg-

De vannak, akiknek ez nem sikerül. Nem azért, mert nem elég jók vagy szorgalmasak vagy kitartóak és nem is azért, mert folyton kudarcot vallanak az élet minden területen, nem, erről szó sincs, habár gyakran ez a meggyőződésük. Igazából az a baj, hogy ők alapból nem igazi hús-vér emberek, hanem amolyan szellemféleségek.

Ötletekből épültek, és álmokból és csodákból és varázslatból és szirénekből és holdfényből és hullócsillagokból és sárkánytűzből és epres fagyiból. Gyermeki ártatlansággal pislognak a világba, a szívük túlcsordul a szeretettől és éjt nappallá téve csak építgetik a fellegváraikat és versekből szőtt pokrócba csavarva várják a saját heppi end-es nagy kalandjukat.

Aztán lassacskán engednek a természet hajthatatlan rendjének és felnőnek, de csak úgy látszólag, a játék kedvéért, hiszen ez még nem jelenti azt, hogy le kell mondaniuk a mesékről. Tovább reménykednek és várnak és sziporkázva világítanak, akaratlanul is fénybe borítva maguk körül mindent - ezek azok a furcsa lények, akik egy-egy mosollyal vagy kedves szóval beragyogják az életünket és semmit se várnak viszonzásul, csupán annyit, hogy ne romboljuk le azt az apró csodaországot, ami számukra valóságosabb, mint az a valóság, amit mi ismerünk.

Persze, az élet kegyetlen és őket is ritkán kíméli meg. Tudni illik, általában olyan törékenyek, mint egy virágszirom. Csak idő kérdése, hogy elkezdjék megkérdőjelezni és szidni magukat, amiért olyanok, amilyenek. A szeretetteljesen rájuk kacsintó csillagképek hirtelen börtönrácsokká változnak, a szívükben megszülető világok szilánkokra robbannak és végül kihúny a fényük - és ez az emberiség tragédiája, hiszen soha meg se tudják, mennyire gyönyörűek és fontosak és mennyivel elviselhetőbbé teszik ezt a rideg valóságot mindnyájunk számára.

- a szellem-emberekről

369 notes · View notes

szeretemaszavakat · 3 years

Text

Hát nem mókás, hogy mind azt hisszük, tudjuk, mi a szerelem?

A társadalom már a bölcsőben elkezdi letuszkolni a torkunkon azt a nevetséges eszményképet a rózsaszín szemüvegről és a pillangókról. A jóképű, magas lovagokról és a hétszépséges királylányokról. A bizsergésről és a villámcsapásokról és a szívritmuszavarról meg az elgyengülő térdről. De ezek a mesék nem készíthetnek fel az igazi élményre.

Egy regény, tinimagazin, sorozat vagy film se említette, hogy Szerelem nem mindig lesz szívdöglesztő és bátor és hősies és romantikus. Ellenkezőleg. Vézna lesz és esetlen és még szemüveget is hord majd. És nem akad majd el a szavatok, ha meglátjátok egymást. Ellenkezőleg. Órákon keresztül beszélgették majd a világ legkevésbé romantikus témáiról és nem lesz olyan kérdés, amiben egyetértenétek. Nem pirulsz majd el, miközben az ifjúsági szexbakijait elemezgetitek vagy azt magyarázod meg neki, hogyan lehet vészhelyzet esetén vattapamacsokat gyúrni egy szétvágott tisztasági betét belsejéből. Pillangók se lesznek a hasadban, ha rád mosolyog.

Ezért eleinte trükkös feladat lehet felismerni Szerelmet, ha szembejön az utcán [spoiler: Ez alapból valószínűtlen szcenárió, mert a váló világban nincs sok szerelem első látásra], de hidd el, ha eljön az ideje, tudni fogod, hogy rád talált. Azokból a jelekből, amikről soha nem beszélnek, mert az igazi csodák helye nem a médiákban van.

[Tudni fogod, mert eljön az a pillanat, amikor csak nézed Őt a gondolataiba merülve egy könyv fölé görnyedve, vagy kávézás közben vagy az elnyűtt melegítőjében a kanapén heverve, és hirtelen sírni tudnál, mert hallod megrepedni a szívedet a mellkasodban. Pedig nem is vagy szomorú. És még nem is vesztetted el. De mégis úgy félted, úgy óvod, mint egy üvegtestű lepkét, mert működésképtelenné válnál, ha le kellene mondanod a melegségből, ami az Ő lelkéből és tiédbe szivárog át.]

- A szerelem teória

1K notes · View notes

szeretemaszavakat · 3 years

Text

“1. Volt egy nyár, amikor annyira nagyon beteggé tett az irántad érzett szerelem, hogy csak az hozott enyhülést, ha elképzeltem, hogy én vagyok a folyó-istenség a Chihiro Szellemországban című filmből - hogy valaki lassan kihúzza az oldalamba fúródott faágat és egy egész mocsár ömlik ki belőlem. A végére egészen áttetszőnek és könnyűnek képzeltem magamat és egy percig tudtam lelélegezni. Két hete a kórházban elég közel kerültem az álomszcenárióhoz. Legalábbis annyira, amennyire az ember közel kerülhet egy ilyenhez. Egy cső lógott ki a mellkasomból és egy vákuumos tasakba vezette a felesleges vért, meg más folyadékot a sebemből és nekem eszembe jutott az a nyár. Nem értettem, hogy hihettem valaha is felszabadítónak a faágas gondolatot, mert a cső irtózatosan fájt és csak nehezítette a légzést. Bár lehet, annak idején nem tűnt volna fel, mert a hiányod fantomfájdalma jobban kínzott. 2. Ha egy fanfiction lenne az életünk, a kategória a Hanahaki-betegség lenne. Erre csak pár nappal az utolsó látogatásod után jöttem rá, éjjel kettőkor egy koktélozós karantén-skype-parti után. Azt a tipusú [viszonzatlan] szerelmet éreztem irántad, amitől virágok nyílnak az ember tüdejében, és aztán felkúsznak a torkán és lassan megfojtsák. Csoda, hogy még egy szirmot se köhögtem fel. 3. Nem tudom, Neked is hiányzik-e néha-néha a barátságunk. De örültem, amikor a búcsúzásnál úgy döntöttél, mégse érdekel a bébi elefánt és megöleltél.”

— - felismerések

74 notes · View notes

szeretemaszavakat · 3 years

Text

Te voltál a Lolitám.

Minden irracionális vágyam, megszállott, bűnös mesterkedésem és perverzióba fúló rajongásom költői ömlengésbe öltöztetett oltára. Az ingatag híd a józanság és a téboly közötti szakadék felett. A pusztító tűzvész a testemben és a mindent elborító füsttenger a fejemben.

[De már nincs hatalmad felettem. Már minden rendben.]

355 notes · View notes

szeretemaszavakat · 3 years

Text

Köszönöm, hogy emlékeztettél rá, hogy az élet nem csak keserédesen végződő epikus dráma lehet, hanem romantikus vígjáték is.

Hogy a főszereplők egymásba futhatnak Szörnyella de Frász és Örmény-nagybácsi jelmezekben is és a szóba elegyedésük oka egy hülye sütőtök-nyereményjáték is lehet [köszönöm, hogy felajánlottad a díjadat] és hogy a való életben is végigszánthat az égen egy hullócsillag [az első, amit valaha láttunk] pont akkor, amikor a hősnő megjegyzi, milyen szép az éjszakai égbolt a város füstjétől távol.

Hogy egy ilyen szcenárióban az olyan mondatok is elbűvölőnek hatnak, mint az “Igazából nem vagyok ám ennyire hülye, elvileg jogot tanulok” és a “Van egy fura fog-fétisem és ha így vigyorogsz csak erre tudok koncentrálni”.

Hogy a legtöbb lányt igenis le lehet venni a lábáról pár történetről az ember vicces nevű házi tyúkjairól és a macskájáról és élete legrosszabb nyaralásáról.

Hogy az élet, ha fáj is, ha bánt is, megy tovább és mindig tartogat pár kellemes meglepetést, még azoknak a személyeknek is, akik stigmaként viselik magukon a szerelmi sérülések megalázó sebhelyeit.

- óda a cuki pasihoz a halloweeni partiról

140 notes · View notes

szeretemaszavakat · 3 years

Quote

1. Volt egy nyár, amikor annyira nagyon beteggé tett az irántad érzett szerelem, hogy csak az hozott enyhülést, ha elképzeltem, hogy én vagyok a folyó-istenség a Chihiro Szellemországban című filmből - hogy valaki lassan kihúzza az oldalamba fúródott faágat és egy egész mocsár ömlik ki belőlem. A végére egészen áttetszőnek és könnyűnek képzeltem magamat és egy percig tudtam lelélegezni. Két hete a kórházban elég közel kerültem az álomszcenárióhoz. Legalábbis annyira, amennyire az ember közel kerülhet egy ilyenhez. Egy cső lógott ki a mellkasomból és egy vákuumos tasakba vezette a felesleges vért, meg más folyadékot a sebemből és nekem eszembe jutott az a nyár. Nem értettem, hogy hihettem valaha is felszabadítónak a faágas gondolatot, mert a cső irtózatosan fájt és csak nehezítette a légzést. Bár lehet, annak idején nem tűnt volna fel, mert a hiányod fantomfájdalma jobban kínzott. 2. Ha egy fanfiction lenne az életünk, a kategória a Hanahaki-betegség lenne. Erre csak pár nappal az utolsó látogatásod után jöttem rá, éjjel kettőkor egy koktélozós karantén-skype-parti után. Azt a tipusú [viszonzatlan] szerelmet éreztem irántad, amitől virágok nyílnak az ember tüdejében, és aztán felkúsznak a torkán és lassan megfojtsák. Csoda, hogy még egy szirmot se köhögtem fel. 3. Nem tudom, Neked is hiányzik-e néha-néha a barátságunk. De örültem, amikor a búcsúzásnál úgy döntöttél, mégse érdekel a bébi elefánt és megöleltél.

- felismerések

74 notes · View notes

szeretemaszavakat · 3 years

Text

[…] Minden versek legszomorúbbikát írhatom meg ma éjjel. Szerettem ��t, és néha ő is szeretett engem. Az ilyen éjszakákon a karjaimban tartottam őt. Oly sokszor csókoltam meg a végtelen ég alatt. Szeretett engem, s néha én szerettem őt. Hogy is ne szerettem volna a nagy, nyugodt szemeit?

Minden versek legszomorúbbikát írhatom meg ma éjjel. Belegondolni, hogy nem az enyém. Érezni, hogy elveszítettem. Hallgatni a hatalmas éjszakát, még hatalmasabb nélküle. És a vers úgy hull a lélekre, mint harmat a fűre. Mit számít, hogy a szerelmem nem tudta itt tartani őt? Az éjszaka csilagokkal teli és ő nincs velem. Ez minden. Messze-messze innen valaki énekel. Messze-messze. A lelkem elveszett nélküle. Mintha ezáltal közelebb hozhatnák, a szemeim őt kutatják. A szívem őt kutatja és ő nincs velem. Ugyanaz az éjszaka, ami ugyanazokat a fákat világítja meg. Mi, azok akik voltunk, már nem vagyunk többé.

Többé már nem szeretem őt, ez igaz, de mennyire szerettem! A hangom a szelet kutatta, hogy megérinthesse a fülét. Valaki másé. Valaki másé lesz. Úgy, ahogyan egyszer az én csókjaimé volt. A hangja, a könnyű teste. A végtelen szemei. Többé már nem szeretem, ez igaz, de valószínűleg szeretem.

A szerelem oly rövid és a feledés oly hosszú. Mivel az ilyen éjszakákon a karjaimban tartottam őt, a lelkem elveszett nélküle. Annak ellenére, hogy ez lehet az utolsó fájdalom, amit nekem okoz és ez lehet az utolsó vers, amit neki írok.

- részlet Pablo Neruda “Szomorú vers ”-éből, saját fordítási kísérletem az angol verzióból (mert az engem jobban megfogott mint a hivatalos magyar fordítás és mindig a könnyekig meghat)

#idézet #magyar #magyar írás #szövegek #szerelem #magyar tumblr #magyar tumblisok #szeretemaszavakat #szeretlek #szerelmes idézetek #törött szív #pablo neruda #szomorú #fájdalom #saddest poem #költészet #fordítás #vers

313 notes · View notes

szeretemaszavakat · 3 years

Text

Remélem, a szívedben hordod a képemet, ahogyan én is a szívemben hordom az álomvilágban elő kislányét és a rettegő tinédzserét, aki titokban remélte, hogy egy napon elüti majd a kanyarban egy autó.

- levél a jövőbeli énemhez

#idézet #saját gondolat #magyar írás #saját írás #magyar tumblr #magyar #szövegek #magyar tumblisok #pozitív #szeretemaszavakat #szerelem #saját #törött szív #fájdalom #szeretlek #öngyilkos gondolatok #szomorú #depresszió

306 notes · View notes