Tumgik
Quote
A szerelem a legerősebb érzelem. Ezért a legveszélyesebb is.
(via zsebike)
69 notes · View notes
Text
Szerelmes dal
Kopogtat a szerelem, halkan, lágyan, pont, ahogy szeretem. Belép az ajtón, mintha mi sem történt volna, odalép az ágyhoz, valami szerelmes dalt fújva. Leveti ruháját, s bebújik mellém, „Eddig hol voltál?” kérdésemre nem is felelvén. Csak elcsavarja fejem, újra meg újra, most már ismerős szerelmes dalt fújva. Régi dallam, régi láng, s oly sok régi fájdalom. Ám hiába minden, ha bolond s szerelmes vagyok, vállalom. Felöltözik csendben, s lassan fehér hajába túrva, ismét elhagy engem, egy új szerelmes dalt fújva.
137 notes · View notes
Quote
Amikor meghallom a hangod a szívem olyan erős dübörgésbe kezd.
By: Chocolaterosedream
0 notes
Text
Szerelem
A szerelemben nincsenek szabályok. Egy kapcsolat alapjai közé tartozik, hogy tiszteljük a másikat, hogy elfogadjuk egymást testestül-lelkestül, változtatások nélkül. A szerelem képes mindent legyőzni, túlélni. A szerelemben rejtőzködő erő, nem csak a problémákat képes leigázni, ha nem a szívet is.  Egy olyan csoda amelyhez nem kell semmi más csak két dobogó szív. Egyszerre gyönyörű és veszélyes érzés a szerelem.
By: Chocolaterosedream
0 notes
Text
Ez nem varázs világ, sem szerelmes regény
Minek a ma, minek a holnap? Miért vannak szavak ha senkihez se szólnak? Sötét van, csak a csend játsza hegedün a magány szimfoniát. Hallgatom...lelkem zenének átt adom. Könnyeim a dobra peregve, játszanak a hegedüvel kettesben. Ültem szívemmel az éjj sötétlő árnyán. Azt játszottam hogy eltévedt gondolat vagyok, a szél visz szárnyán, csapongok. Testem könnyű volt, lelkem meghasadt. Kitártam két karom: megadom magam. Utolsó erőmmel, minden fájdalmammal kitártam szivem. Körbenéztem és nem nyúlt érte senki sem. Naiv voltam, mint mindig, elsodort a remény. Ez nem varázs világ, sem szerelmes regény. Szivemből bimbozik egy kis törékeny vallomás. Egy tovatűnő látomás, egy kép vagy, semmi más. Néha tekintetem félve csap le rád s ajkam elmond egy imát. Aztán mint ha nem is lennél... De a tűz, érzés újra felkavar. Nem tudok parancsolni szívemnek. Hol vagy ész? Harcolj, harcolj elme, ez csak egy lány szerelme... Mennyire törékeny és szép a szív, ha úgy szeret hogy fáj. Behunyom két szemem s a remény mint törékeny álom, csillan meg ólompillámon.
By: Chocolaterosedream
0 notes
Text
Az utazónak  választása van. Aki útra kel, tudja, hogy a dolgok nem lesznek olyanok, mint otthon. A bensőnk egy-egy váratlan  városára, nem tudunk felkészülni. Akarunk dolgokat mélyen a tudatunk és az érzéseink alá rejtve. Van, amit a lelkünk akar. A vágyaink végtelenek. Rengeteg vágyunk sosem elégül ki. Az élet senkinek sem ad meg mindent. A rendezetlen vágyaink s��várgóvá és kielégületlenné tesznek minket. Ettől nem szabadulhatunk, de megtanulhatunk szabadon vágyakozni, és szabadon vágyni csak az tud, aki eljutott a legmélyebb vágyaihoz, amelyeknek a megélése nem sóvárgóvá, hanem értékessé tesz minket. Nem jó elfojtani egyetlenegy kívánságot se, ha bennünk marad belebetegszünk. A vágy miatt zajlik az élet. Attól lesz értelme. Attól ér meg mindent. Áhítozni, hogy lásd a következő napfelkeltét vagy naplementét, hogy megérintsd azt, akit szeretsz, hogy újra próbálhasd. A vágyaknak komoly hatalmuk van. Különösen szívünk vágyainak. Emberként és gondolkodó emberként újra és újra föl kell tenni magunknak az alapvető kérdéseket: kik vagyunk, hol vagyunk, miért élünk, és miért úgy ahogy. Én irányítom a saját érzéseimet, kézben kell tartanom, amit érzek, és felelősséget kell vállalnom azért is, hogy mit engedek be az életembe. Olyan ember vagyok, aki képes megbocsátani a legfájdalmasabb dolgot is. Olyan, akinek fontosabb a mások sorsa, mint a sajátja. Olyan, aki képes az őszinte beszédre. Olyan, aki a fontos dolgokért hajlandó bármit feladni és megtenni. Olyan, aki mindenkiben meglátja a jót. Olyan, aki képes az igaz barátságra. Olyan, aki mindig igyekszik jobb ember lenni. Olyan, aki tanul a saját hibáiból.  De olyan akarok lenni, aki mindezt egyesíti magában, hogy végre az a lány lehessek, akinek nem kell egy fiú a boldogsághoz.  Emlékeket szeretnék, tökéletes, nem zavarba ejtő pillanatokat. Nem akarok folyton töprengeni, csak élvezni azt, ami történik velem, élvezni azt amit az élettől kapok. Megéreztem, hogy mi az odatartozás az emberen túlihoz, mi a felbonthatatlan szövetség az ember és a művészete, az eszme között, s hogy ehhez képest mennyire lényegtelen minden más epizódja az életnek. Rájöttem, hogy legjobban arra kell vigyázni, hogy ki ne száradjon az ember szíve. Rájöttem. hogy ha feladjuk legáhítottabb szenvedélyünket amiről úgy gondoljuk, még inkább akarjuk, a végén nagyon nyomorúságosan érezzük magunkat. Az embernek nem muszáj elhinnie azt, amit érez, és azt sem, amit az agya diktál. Embernek lenni annyi, mint vágyakozni. Kívánni. Akarni. Küzdeni. Élni.
By: chocolaterosedream
0 notes
Text
Egy olyan álom vagy, ami nem létezik, csak álmomban.
Bálványozva néztelek téged, egy szót sem szólva, még hunyorítani is elfelejtettem. Elmerülök benned, magamba akarom szívni az egész lényed. Csak te voltál szomorú szemeim előtt, megigéztél. Gyengéden felrajzoltalak mélyvörös színnel a fehér falra. Miközben visszafojtom a könnyeimet, napról-napra felnevetek. Egyedül,a fájó gondolatokkal,képtelen vagyok arra,hogy mozduljak Bár normálisan lélegzek,úgy tűnik végül összeomlok. Érzed ahogy dobog a szívem? gyötrőmámorral vágyakozva ver. Egy olyan álom vagy, ami nem létezik, csak álmomban.
by: chocolaterosedream
0 notes
Text
Tánc
Vannak, olyan nők akik egyik kapcsolatból kilépve azonnal beletáncolnak egy másikba, mert egyedül mindig fáznak. Egy másik ember ütemes lélegzetvétele nélkül nem tudnak élni se. Kell, hogy valaki ott álljon mellettük,irányítson, vezessen, mint egy táncot, ahol a férfi vezet és hódít, a nő pedig  követ. Ezek a nők csak így érzik magukat gyönyörűnek, ütemes táncot táncolva. De van aki egyedül táncol, önmagában és úgy érzi szólóban is gyönyörű.
Egyedül is lehet táncolni,kecsesen,csábosan. Egy igazi nőnek nem kell mindig partner ahoz hogy táncolhasson, neki az élet szépsége és szeretete a fontos.Önmagunk elfogadása,szeretése, a kisugárzás és a lélek belső fénye képes varázsolni.
By: chocolaterosedream
0 notes
Text
“Kint az eső mossa tisztára a földet, azt kívánom bárcsak az én szívemből is kimosná minden fájdalmat. Lélekdöfés, mintha egy puskacsővel lőnék át minden nap, a mindig dobogó szívem.”
0 notes
Text
Hiány
Néhány ember  az életünkben csak jön és megy, végig mennek lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb és beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem veszik le, sáros lábbal taposnak a szívünkön, ezzel lábnyomokat hagyva, amiket vagy ellep az idő kristályhomokja, vagy fantomfájdalomként örökre jelen lesznek életünkben. Mint amikor a levágott testrész sajog időnként, úgy fáj valaki hiánya, ez a lélek fantomfájdalma.
By: chocolaterosedream
0 notes
Text
Csak álltam némán,csendesen.
Ólomsúly koppan léleksebemre, arcod nagyon felkavart. Fázósan rándul össze a testem, sötét homály betakar.
Egy érzés mely szívemben él, érzem, közeleg, dideregve jön. Megmagyarázhatatlan, megbújik megfakult szívembe.
Csend van, néma, sápadt félhomály. Ráfájdul a csend lelkemre, tűnődöm a sors szándékán ,könnyezem.
By: chocolaterosedream
0 notes
Text
Bízunk önmagunkban
A legnagyobb változást azzal érhetjük el, ha bízunk önmagunkban, ugyanis az önbizalom nőkben és férfiakban egyaránt kifejezetten vonzó. Nem jó taktika, ha meghúzzuk magunkat, és arra törekszünk, hogy észre se vegyenek: inkább igenis mutassuk meg a világnak elragadó hajkoronánkat, kiemelkedő stílusérzékünket vagy gyönyörű kézfejünket. Ha sikerül megtanulnunk, hogyan szerethetjük meg kinézetünket, akkor a környezetünk is ugyanígy tesz majd.
A rossz szív még a legszebb arcot is úgy elrútítja, hogy rosszabb lesz, mintha csúnya volna.
A szépség teljesen relatív. Egyik nap szépnek látod magad, a másikon kevésbé. Egyik nap szépnek látsz valamit, a másikon már nem tetszik. Egy állandóan változó, képlékeny helyzet ez, amelyet feleslegesnek érzek viszonyítási alapnak tekinteni az életben.
By: Chocolaterosedream
1 note · View note