uzenetek-neked

[uzenetek-neked]

Túl őszinte novella

Szőke hajzuhatag lepi be a mellkasom. A félhomályban fekszem valakivel, azok közül akikben tudom, hogy sosem talállak meg. Hirtelen felvillan a telefonom képernyője, mire azonnal lelököm magamról a szőkeséget és a mobilért nyúlok.

- Bassza meg! - suttogom miután felnyitom a képernyőzárat.

Megint nem te vagy.

Levágom a telefont az éjjeliszekrényre, visszadőlök az ágyra és a plafonon végigfutó vízszintes repedéseket bámulom.

Már megint túl hangos a csend.

- Ki volt az a lány aki ezt tette veled? - kérdezi, egy kis idő múlva, megtörve a csendet.

- Mégis micsodát? - a szemöldököm a homlokom közepéig szalad.

- Tudod te.

Akkor elmosolyodom és mesélek neki rólad.

Elmesélem, hogy ezer gyönyörű arcot láttam már a tiéd előtt, de amikor téged megláttalak egyszerre mind eltorzult a szememben.

Elmesélem, hogy imádtál enni és focizni és annyit is ettél mint egy egész focicsapat, mégis úgy néztél ki mint egy szupermodell.

Elmondom, hogy 185 centi voltál, de olyan kicsinek érezted magad ebben a hatalmas világában.

Mesélek neki az idegesítően mintás ingeidről, amiktől olykor kis híján epilepsziás rohamot kaptam, amik mégis olyan piszkosul jól álltak neked.

Megpróbálom körbeírni a mosolyod, de nem megy, ezért inkább megmutatom a rajzaim melyeket évek óta őrizgetek róla.

Felidézem a képet, ahogy a napsugarak beköszönnek azon a bizonyos nyári reggelen és megcsillannak a hajadon, ami kócosan terül szét mellettem a párnán.

Mesélek a hangodról, melynek hallatán összerezzentem, az érintésedről amire úgy ráfüggtem mint a részeg éjszakáimra, mióta elmentél.

Elmesélem az egészet, életem legfájdalmasabb és egyben leggyönyörűbb történetét, hogy hogyan jöttem rá; mégis van szívem.

Végül elmondom neki, hogyan sétáltál el a könnyebb utat választva, valaki olyan kezét fogva aki közel sem ismert téged úgy ahogy én.

Kicsit elgondolkodik, majd felül az ágyon és csak annyit mond:

- Szereted.

Nem szólok, csak a szokásos nem törődöm stílusomban megrántom a vállam és ő annyiban hagyja.

- Jövő héten? - kérdezi, miközben a bakancsom fűzöm be.

- Jövő héten. - válaszolok.

Az ajtóban állok, a kezem már a kilincsen, mikor így szól:

- Szerencsés lány lehetett volna.

- Az lehetett volna. - feleltem egy halvány mosollyal, majd kiléptem a szobából.

De nem érti…

Nem lány volt.

- Alexander Levin

[uzenetek-neked]

Amikor rád gondolok ,annyit rágom az ajkaim ,hogy ki cserepesednek...

Annyira cserepesek lesznek ,hogy egy egész tetőt fel lehetne belölle húzni....

#szomorú #szeretem #szeretet #szeretlek #szerelem #cserepes #nem számít #száj #száz #saját írás #sajat #saját gondolat #saját #magyar tumblisok #magyar

[uzenetek-neked]

Takard el a szemem és súgd fülembe gondolataid...

Súgd meg mi csiklandozza agytekervényeid...

Ölelj úgy lelked sötétjével ,mintha karod volna...

S,ringass úgy a fénnyel mintha szívem nem törékeny volna...

#szomorú #szeretem #szeretet #szeretlek #szerelem #saját írás #sajat #saját gondolat #saját #fájdalom #fájdalmas #nagyon fáj #miért fáj ennyire #lélek #törött lélek

[uzenetek-neked]

Elöbb jutok a pokolra ,mintsem hagyjam ,hogy az a megannyi érzésem kárbavesszen...

Oh...Te édes pokoli tűz,égess meg!

Égess porrá ,míg csontjaimbol csak hamu marad...

Égess meg ,hogy fantáziáljak róla,hogy leközelebb fájni fog-e ,ha megégetsz....

Égess ,hogy érezzem a fájdalom kecsektető dallamának mámorát...

Égess fel míg nem állok ellen...

Égess ,míg van mi égjen bennem...

#szerelem #szeretlek #szeretet #szeretem #szomorú #tűz #tűzvész #szív #törött szív #szívfájdalom #megszakad a szívem #üres szív #pokol #pokora #saját #saját gondolat #sajat #saját írás #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr