thoughtsbypetra

[thoughtsbypetra]

Túl szép vagy, hogy igaz légy

Nem tudom elhinni, hogy itt vagy még

Érzem mindennap a szereteted

Ezzel minden gondomat feledteted

Nagy megnyugvás, hogy itt vagy nekem

Szeretem válladra hajtani a fejem

A mosolyodtól több vagyok mint boldog

Nekem a szél a jövőről jókat suttog

Reménykedek, hogy sokáig kísérsz utamon

Veled olyan mintha szüntelenül futnék szabadon

Piszkosul bele vagyok esve a szemeidbe

Érted elmennék bármilyen messzire

[thoughtsbypetra]

Ölelni akarlak

Eltölt egy reményteli érzés

Újdonság, hisz a bizalmatlanság éltet

Furcsa, érzem e megértést

És Te vagy az, aki engem erre késztet

Sok volt nekem a sérelem

De e érzés olyan, mintha te begyógyítanád

Ölelni akarlak, édesem

Ha ez lehetséges, múltamat átírhatnád

Komfortot ad a társaságod

És ölelni akarlak, amíg csak lehetséges

Szörnyen értékelem a maradásod

Veled vagyok csak igazán teljességes

Könyörgöm, hogy ez működjön

Rettenetesen hosszan akarlak ölelni

Ne kelljen többet azon tűnődnöm

Hogy merjek-e valaha ismét szeretni.

[thoughtsbypetra]

Mosolyod a színtelen világomba egy palettányi színt vezet

Hangod oly kellemesen cseng, hogy bezengi a lelkemet

Azok a szemek, ily szépet még életemben nem láttam

Benned a szerelmetes megnyugvásra találtam.

[thoughtsbypetra]

Ki az kiben bízni tudok, ki utánam kap ha látja: haldoklom Hazug ez a világ, de a világ szavát magam köré hangolom Minden egyes nap arcomra ugyan azt a mosolyt rajzolom Csak a messzibe’ meredve a cigarettámat majszolom A füstszagon át mégis rothadó lelketek szagolom Mély gondolataimmal csakis énmagam mardosom. „Nincs kedvem élni” elég gyakran dalolom De nem tudja senki: alvás előtt a párnámba motyogom.

[thoughtsbypetra]

-Te engem sose szerettél

Ki az akit sosem feledtél?

Savanyú a tudat, tudni, hogy ki az

Hogy mi hiányzik belőlem, nem tudom mi az

Mivel fénylik jobban ő a szemedben

Vajon jár-e még ő az eszedben?

Honnan tudhatom én, hogy szavad valós

Hullámzok az érzelmek tengerén, akárcsak egy hajó.

Vajon engem hamar felednél?

Kiderülne-e, hogy mindig is szerettél?

Savanyú a tudatlanság, nem tudni a választ

Hogy elég vagyok vagy sem, van-e ami elválaszt

Fénylek-e eléggé a te szemedben

Többet járok-e nála az eszedben

Honnan tudhatom én, hogy felérek hozzá

Hullámzok az érzelmek tengerén, de gyorsan úszok hozzád.

[thoughtsbypetra]

-Arcomon lassacskán hullik végig a zápor

Van ami a szívemen táncol: mámor

Friss szellő cirógatja a bőröm

Túl kellemes az érzés, lelkemet kiöntöm

Kiöntöm a legközelebbi tó medrébe

Többet nem lesz már senki terhére

Zúg, szúr, búg a szívem szüntelenül

Csak ki akarok futni a világból esztelenül

Cirógassanak a felhők, ne a szellők

Kerüljenek el engem a mindennapi esők.

[thoughtsbypetra]

-Zúg a fejem, és a gondolatok

Már-már felemészt ez

És még meg nem halok

Remegnek a kezeim, kiráz a hideg

Nem tudom meddig bírom

Ez vagyok én belül: szörnyeteg

Fáj a fejem, és a gondolatok

Meddig tart még ez

A döntéseimbe fulladok

Hidegek a kezeim, kiráz a hideg

Gondolataimat kiírom

Lehet, sőt, hogy tönkremegyek lelkileg.

[thoughtsbypetra]

-Száll a füst, vele száll a kedvem is

Egyre rövidebb a cigaretta, és rövidebb az élet is

Belefájdul a fejem a keserű ízvilágba

Megszédít a hiányod, az sem hiába

Még van egy-két szívás a rövidítő kellékből

Bár kikergethetném gondolataimat a fejemből

Hallgatnék valami kellemes melódiát

De a fejem fáj, és a cigaretta nem enyhíti hiányod szomját.

[thoughtsbypetra]

-Csípi a bőrömet a hideg

A hideg, és a hangulatom több mint rideg

Szürkék a felhők az égen

Ha süt is a nap, szürke a hangulatom régen

Fúj a szél

Könnyes arcomból kifújja a hajamat, elnyel a mély

Hangos ez a világ

A csendben nem hiányzik nekem a társaság

[thoughtsbypetra]

A busz ablakán bámulok ki

A mai napot mikor sírhatom ki?

Kövér könnycseppek marják arcomat

Az élet sérelmei törik álarcomat.

A sárga levelek esnek le a fákról

Így tűnnék el én is a világról.

A busz ablakán bámulok ki

Kérlek, mentsen meg valaki!

Fel kellene adnom a harcomat

Nyújtsd felém befogadó karodat.

A busz ahogy kivisz a városból

Így tűnnék el én is a világról.

[thoughtsbypetra]

-Úgy érzem magam, mit egy kalitkába zárt madár

Szárnyalnék, repülnék, de van nekem egy határ

Szabad akarok lenni, nem akarok szenvedni

De mégis a tetteim pocsolyájában kell fulladozni

Fulladozok a kimondatlan szavaktól, mik kaparják a torkomat

Nincsen kedvem élni: had felejtsem minden gondomat.

[thoughtsbypetra]

-Hideg van, de belül égek

Éget a gondolat, s felemészt végleg

Mit tehetnék, hogy ne érezzem én ezt

Fázok és vacogok, de belül égek.

Meleg van, de belül fázom

Hideg a magány, társaságra vágyom

Mit tehetnék, hogy ebből ne legyen károm

Sós víz a verejték, de belül fázom.

Táncol a világ, de kívülről nézem

Dobban a padló, nekem csak a szívem

Mit tehetnék, hogy leálljon légzésem

Vidám az élet, de kívülről nézem.

Boldog vagyok, de meg akarok halni

De nem akar a lelkem másoktól elválni

Mit tehetnék, hogy ne kelljen fáradni

Arcomon mosoly, de meg akarok halni.

[thoughtsbypetra]

-Még mindig érzem ajkaidat az ajkaimon

Pedig te már eldobtál a napjaidból

Te boldogítottál a rossz napjaimon

Most mégis kitaszítasz a karjaidból.

Mondd, miért nem tartasz magad mellett

Miért nem érezhetem homlokomon az ajkaid

Miért nem teljesülhet ki mi elkezdett

És nekem hiányoznak a cirógató ujjaid.

[thoughtsbypetra]

-Kezemmel kezedet cirógatom

Szemeidben a csillogást tapasztalom

De mégis mikor aludt ki barna szemeidben a fény?

Arcodon olyan szépen csillogott a napfény.

Mind a belsőd és a külsőd elvarázsolt

Úgy döntöttem: neked a szívem szánom

De miért nem kell neked az érted háborgó szívem?

Minden levegővételnél a te illatodat érzem.

[thoughtsbypetra]

-Félek, félek én attól, hogy

A napnak a sugara már nem szirógatja többé a bőröm

A meleg takaró nem ölel át többé, gyötrődöm.

A türkiz óceán nem káprázik többé a szemembe

A boldogság többé már nem repít az egekbe.

Félek, rettegek én attól, hogy

A hullócsillag amitől kívánhatnék, többé nem hullik

A szemembe másodpercek alatt százezer könny gyűlik.

[thoughtsbypetra]

-Néha túl hangos a csend, de túl csendes a hangos

Néha nem is olyan rossz az, mikor a magány mardos

Néha lehet jobb lenne, a hazug szavaid nélkül

Néha jobb lenne a gondolataimnak, a szenvedtetésed nélkül

De veled szeretnék kelni-feküdni

És téged akarlak mindörökké ölelni

Veled akarom tölteni minden nappalom-éjszakámat

Téged akarlak csókolni, míg a halál el nem választ.

[thoughtsbypetra]

-Szenvedek

Segítségért nem kapkodok de

Egyre-egyre csak fulladok

Fordulnék én hozzád, hisz

Te vagy az én okom,

Amiért megéri szenvednem

Maró a fájdalom, savanyú a szerelem

Nem nekem találták ki az életet

Csókjaid ékesítik az én ajkaim

Jelenléted megnyugtatja

A szenvedő szemeim

Szenvedek

Segítségért nem kapkodok de

Egyre-egyre csak fulladok

Fordulnék én hozzád, de

Immár te vagy az én okom

Amiért kell szenvednem

Maró a fájdalom, egyre savanyúbb a szerelem

Nem nekem találták ki a szerelmet

Csókjaid továbbra is ékesítik ajkaim

De hazugságaid könnybe áztatják

A szenvedő szemeim.