#szomjad

[egy-lany-blogja]

Ha te méreg lennél szomjad oltanám.

Ha te penge lennél ereim szaggatnám.

Ha te pokol lennél a mennyet is feladnám.

/LÚ ÍRÁSAI

#ha te #te #en #szomjad #penge #erek #erem #pokol #menny #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat #erzesek #szerelem #magyar idezet #szeretet #lú írása

[bloodrayn666-blog]

Szeretni fáj elveszteni a szeretedet mindenèl jobban fáj ö tovább lèp simán neked marad a hiány az alkohol nem öli a szomjad nem öli ki a hiányt űresen bólyongsz nèlkule a semibe

[sugarsunshine-05]

Egyszer majd rájössz,  hogy az alkalmi csajok nem hozzák létre boldogságot,

 az alkohol nem oldja a szomjad,

 cigaretta már nem oldja a feszültséget,

és egy haverok nem bújnak hozzád ha fázol.

 És miután aztán rájössz, mindenki akartál ott az orrod előtt, már késő lesz .

[takemetochurch13]

Egyszer majd rájössz, hogy a kurvák már nem hoznak boldogságot, az alkohol már nem oltja a szomjad és a cigaretta nem oldja a feszültséget. Akkor majd rájössz, hogy minden, amit akartál végig ott volt az orrod előtt, de már késő...

#szeretlek #szeretem #nagyon szeretlek #mindig #szükségem van rád #mindennéljobban #mindennél jobban #szeretet #mindig csak ő #legjobb #minden róla szól #legfontosabb #hianyzik #mindenem #hianyzol #hiányzol #igazsag #igazság #nagyon szeretem #magyar #kellesz #orokke #szeretni #ő #igaz #csak o #csak ő kell #szuksegem van rad

[elbaszottlelkem]

Egyszer majd rájössz, hogy a kurvák már nem hoznak boldogságot, az alkohol már nem oltja a szomjad, a cigaretta már nem oldja a feszültséget és a haverok nem bújnak hozzád, ha fázol...És akkor majd rájössz, hogy minden amit akartál ott volt az orrod előtt. De már késő.

[multbeliexed]

"Csókolózni olyan, mint sós vizet inni: iszol, és a szomjad csak nő."

—multbeliexed

[skeletonsinmyclosets]

Te nyertesnek nevezed magad, mert az a fél kerekedett felül, akinek szurkoltál. Dicsőség feszíti mellkasodat a csatában, melyben a hadba vonultak közérdek feliratú karókra huzatnak testeket, hogy a magyar vérrel áztatott földben, minden nappal egyre termékenyebben szüretelhessék a magántulajdont.

Minden nap elmész munkába, és dolgozol, becsületesen, alázatosan, hangoztatod, milyen gazdag nemzetünk: de mondd meg, mit érnek a keresztény nacionalista értékeid, ha a holttestedre egy olyan kórházi ágy felett vetnek keresztet, amely megmenthette volna az életed, ha a rászánt pénz útja nem a parlamentbe vezet.

A kormány miatt el kellett adnod az összes levágásra szánt állatod, de kaptál tőlük egy kiló húst, és feláldoztad magad a pillanatnyi önérdek oltárán.

Úgy érzed győztél, szerencsésen elkerülted a másik, fenyegetőnek tetsző oldal ígérte káoszt. Boldogan nézed a horizontot, narancsfényében egyre távolodva magaslik a nyugat-európai gazdaság, amely szívesen oltotta volna szomjad. Ám te csak mérget láttál a palackban.

Gratulálok, nyertél.

Én szomorú vagyok.

Sorsunk mégsem lesz különb.

[versinator]

Lehunyták köthessem

Sűrűre ablaknyíláson piramisokat bohóca Kitaláltunk mindannyiunkat ízlelem felgyújtanak Hínáraidban eltalálsze kéménynek tégedcsaló Erem testéből csillaggyümölcsei gyalázták Indulatoktól fénypatakok elterebélyesedik bűneit Karcsúak cserjét egyfiát aranylánca Szívverésem tapssal hadarják fecsegett Ujját!? kenyértörés szőjje hajtottál Horogra ámulatba mártírjai vezetné Szekfűről szomjad csontjaitok iparváros Szárnyaimmal szőrüket foglalkozom gyöngyharmatos Taplót előbukkanhassak kapuba szégyeljük

Húsunk csődbe megkínoztak pucca Fújtat felmérhetetlenebb érdemeit rabjai Csekélység toloncházak riogat korlátjára Ámulásokat dzsiramári szeretőmről ujjú Vigasztaltalak bitófák csillagtalan szucsi Korog farsangváró elragadtatással hegylánca Ezüstfehéren portádon napéj közepéről Tetves megaludt hordtál ellenségeinknek Távlat hozzunk kunyhóban siratnánk Takaróztak ruhákban ágyatokból koszos Terülnek himnuszokat gyöngyházszemű krajcáros Csalhatatlan magaslatán igazítsa elindult?

#szabadvers #Kassak #Lehunyták #köthessem #v2.0

[hianyerzetbenfulladozni]

Hey! Állj most meg egy pillanatra, nézz rám! Nem volt még elég az önmarcangolásból!? Nem veszed észre, hogy dróton rángat? Térj észhez, nem vagy bábu, érzéseid vannak, szíved van! Nem vagy játék akivel kedve szerint játszhat, akit amikor kedve tartja levesz a polcról, majd ha megunt, vissza tesz. Elhúzza előtted a mézes madzagot és rohansz, mint egy kiskutya a labda után. Ad egy szelet boldogságot és azt hiszed, hogy az egész torta a tied! Ne légy buta, sosem tanulsz igaz? Jusson eszedbe csak kóstoló, hogy tudd milyen lehetne, de nem lesz! Vakon rohansz a vesztedbe, ahogy mész előre észre sem veszed, hogy egyre méllyebb sebet ejt rajtad. Annyira vágysz rá, annyira csak őt akarod, hogy nem érdekel mennyire fáj, mert a legapróbb boldogság morzsáért is meghalnál. Folyton adsz és teszel érte, amíg minden egyes darabbal kevesebb és kevesebb leszel, addig míg el nem fogysz. Már így is eleget adtál magadból, jéggé fagyott tűz lángol benned. Hamis illúziókat kergetsz, amiket elhitet veled és ebbe kapaszkodsz. Sokszor azok a dolgok nagyobb fájdalmat okoznak amikbe kapaszkodunk, mint amiket elengedünk. Váltig állítod, hogy minden rendben lesz, hogy amit látsz nem délibáb. De mit is várhatnék egy szerelem ittas, rózsaszínködtől kábult önmarcangoló embertől? Pontosan az az iszonyú nagy szomjúság amit iránta érzel, az fog tönkretenni! Sosem fogja oltani a szomjad, csak nevet rajtad, mert pontosan tudja mire vágysz. Hamis mosollyal magához édesget majd amikor elhiszed, hogy tényleg boldog lehetsz, rideg karjaival lök el. Nem marad semmi, csak a mély csalódodtság érzete. Nincs annál kegyetlenebb dolog, amikor valaki megmutatja, hogy milyen boldog lehetnél. Majd hideg vérrel taszít el. De téged ez sem érdekel ugye? A végtelen próbálkozások, és a folytonos kudarc sem tántorít el. Végülis, mit veszíthetnél ha Ő a mindened, és már mindent odadtál magadból. Te hegyeket mozgatnál meg érte, átúsznád az óceánt, eladnád a lelked csak, hogy 1 percig lásd. Ő, és ő mit tenne érted? Látod, ezen gondolkodj el, hogy megéri-e ez az öngyötrő pusztítás a semmiért. Szedd össze a hiányzó darabjaid hagyd, hogy segítsenek összerakni. Hidd el, olykor a romokon nyílik a legszebb virág. Lehet, hogy neki csak egy játékszer vagy, de valakinek a világot jelented!

[miluka0630697-blog]

Egyszer majd rájössz, hogy az egy éjszakàs kalandok màr nem hoznak boldogsàgot. Az alkohol màr nem oltja a szomjad, a cigaretta màr nem oldja a feszültsèget ès a haverok nem bújnak hozzàd ha fázol... Ès akkor majd ràjössz, hogy minden amit akartàl ott volt az orrod előtt.

De már keső lesz..."

[quotesworldsblog-blog]

Egyszer majd rájössz, hogy a kurvák már nem hoznak boldogságot,az alkohol már nem oltja a szomjad,a cigaretta már nem oldja a feszültsèget,ès a haverok nem bújnak hozzád,ha fázol...Ès akkor majd rájössz,hogy minden amit akartál ott volt az orrod előtt...De már késő!!💋👌

[wino4ever]

Mióta várlak, már nem is tudom.

Napok, hetek vagy évek óta, mindegy.

Sok a dolgod, tudom, hisz férfi vagy,

nem ülhetsz az én szoknyámon örökké,

sőt, a másén sem. Ez nem szemrehányás:

sokkal féltékenyebb vagyok kalandjaidra

amelyek tőlem távol tartanak,

mint a nőkre, akik mellett rám gondolsz,

bűntudattal, mégis elégedetten,

hiszen én nem vagyok olyan mint te meg ők,

bár néha beléd mar a kétség: hátha én is.

Nyugodt lehetsz: én hűséges vagyok

hozzád s épp ily hű lennék bárki máshoz,

ha mást szeretnék. Hűségem nem érdem,

fogyatékosság inkább: képtelen

vagyok másra még csak gondolni is,

s érdemnek éppígy nem tartanám,

ha hű lennél hozzám míg másra vágysz.

Régen - nem is tudom, mikor - még nem szenvedtem

hiányodtól ilyen betegesen.

Korán felkeltem, tettem a dolgomat,

nem azért, hogy ne kelljen rád gondolnom,

mint mostanában. Boldoggá tett a napfény,

a kezem nyomán születendő rend, a munkás

nappal utáni éjszaka nyugalma,

a napok, hetek rendje, költöző

madárként visszatérő évszakok

önmagukat jelentették, nem téged,

nem a te elindulásod, megérkezésed,

nem vártam levelet, üzenetet,

nem kémleltem estefelé az utat:

hátha előbukkansz a jegenyék közt,

nem rezzentem fel álmomból riadtam:

mintha kopogtak volna...S csak a szél.

Nem forgolódtam fél éjszaka ébren

jelenre váltva múltat és jövőt,

nem kívántam meghosszabbítani

az éjszakát, hogy legalább álmomban

láthassalak. Ha reggel felkelek,

elképzelem: hol jársz most, mit csinálsz -

mint a növényeket a föld alól

felszívott nedvesség: reménység duzzaszt

s estére velük fonnyadok. Lefekszem

feléd tájolva arcom a sötétben

mint a hívő Mekka felé. Nem bírom

ezt így tovább. Börtönöm vagy, kilépek

belőled, mint gubójából a lepke.

Szabad akarok lenni. Egyedül

voltam eddig is, de most én szabom meg

magányomat, mindig magam leszek

inkább, mint mástól kelljen függenem.

Inged kívántam lenni, kenyered

vized és levegőd. Már nem kívánom

éhséged, szomjad csillapítani,

ugyanarra van nekem is szükségem

mint neked s bárkinek. Tárgy nem vagyok,

hogy ha eszedbe jut, elővegyél,

anyád se, hogy mint tékozló fiú

visszatérj hozzám, amikor elfáradsz.

Nem rostokolok itthon ezután

hogy itthon találj, ha véletlenül

betoppansz. A hosszú ádventnek vége.

Megkaptam a lapokat. Köszönöm.

Bármikor meglátogathatsz. Nem zavarsz.

Megbocsátok persze. Hiszen nem szeretlek.

Tóth Éva: Solvejg utolsó levele

#tóth éva #Solvejg utolsó levele #magyar vers #magyar költészet

[kitermelmenyeim]

Himnusz, Részeg szájra

Egyre korábban halnak a prófétáink

Vadul köhög Ugat Elkínzott szívizomhúrt tép A félájult hajnal mint Egy elgyűrt szajha Félrenéz, pajkosan legyint. Nagy Dionüszosz! Csak zakatoló szomjad Súlyos terhét hagytad ránk! Sámánjaink pedig hiába keresik A Méhszájat, Kapaszkodva fel a köldökzsinór Száraz, babonás göcsein Végül megdöglenek, Az aranylövés visszahívja őket,  Törött trombita marad Vagy elnémult őrjöngés Mint a bottalvert látnok Az őrültek háza gangján A cigaretta Csermely a koszorúér, Ellököm a parttól, kushadok csónakomban Az Elízium mészárosai Nevetve aláhullnak a Fátylak közé.

Nagy Dionüszosz! Szikkadt, túlérett mámorod Nehéz teher! Ülsz nyakszirtünkön, Mi meg rosszul vagyunk a metrón, Röhögve hányunk Vagy pincehelyiségekben Öklendve ekhóztatjuk a vécécsészét. Nincs szabadság Csak féktelenül játsszuk meg Hogy nem köt gúzsba más Csak a hús.

Nagy Dionüszosz! Már eretnekek tüzét fakasztjuk A felsővezetékek Józan mérnökei alatt. Mond, hogy állj! Mond, hogy állj! Bacchánsnőd vigyora Minden vagina. 

 Ígérted, Nyelveken szól aki eleget beszél, És én megszédülök a szótlanság peremén.

[shadow-dancer99]

"Csókolózni olyan, mint sós vizet inni: iszol, és a szomjad csak nő."

#csók #csókolózás #víz #vágy #akarat

[miketm]

ordiBÁJ - tm

Csókod zamatát ajkaim közt tartom Rád gondolok míg a párnámon elalszom. Karjaid törött láncokként hullanak alá, bár ne volna semmi, mely ezt elszakítaná. Látlak, ha lehunyom a szemem, itt vagy! Érintenélek tüstént, de a látszat cserbenhagy.. Nyisd ki szádat bébi, engedd el magad, ne félj betölteni vágyakozó szomjad! Nézz két szemembe s ordiBÁJl, tépd fel szárnyaim, repülj el rabmadár! Drogom vagy, mely ápol s eltemet, Ó, mikor őrjítő szemöldököd rám veted. Igéző tekinteted sugallja a szél is, beszívott illatodtól mint egy unikornis repülök messzi, csillagmagasságokig, arcodról nyakadon át a válladig. Tölteném teles-teli Boros poharam, Míg nem teljesen eldobom az agyam. Aromád oly édes, még tovább és tovább Innék jobban üvegedből, leginkább. Reszketek mikor sírni látom szemed meg mozgatnék völgyeket, hegyeket, hogy, újra lássam a somolygó Anettet. Álmos vagy? kérlelem Kedvesem. Feküdj le mellém, s szorítsd meg két kezem én majd megpuszillak, s félelmed eliszkol, aludj nyugodtan, itt vagyok míg elalszol.

Tm.

#tmpoetry

[nyugalomszigete10]

“Bátor kis kakukk,te törött szárnyú harcos.

Mond,oltja-e szomjad a magány tava?

Vagy tovább mész egy szebb jövőért?”