#szégyen amit csinálsz | Explore Tumblr Posts and Blogs

holvagymilan · 3 years

Text

A kis dolgok csömöre

Nagyon régóta akarok már mesélni az okokról. Hogy mégis minek kezd el az ember biciklizni, miért cseréli a reggeli ingázás rutinját a minden nap máshol ébredés rutinjára, a londoni irodát segédmunkára. És aztán mesélni arról, hogy mennyire nem megoldás ez a rutincsere, ez a fékevesztett helyváltoztatófesztivál, hogy végülis mennyire pontosan ugyanaz a ritualitás mozgatja a londoni Strand navy-blue-slim-fit-öltöny masszáját, a neonfényű tökmagospogácsa metróztatást, egy hegyi kolostor felé tartó mezítlábas folyóátkelést, a laoszi kígyóriasztó óvintézkedéseket, vagy a homoksöprögető thai sátorbontásokat. És aztán mesélni arról, hogy ezeket felismerve miért nem költözöm be mégsem egy nyugat-dunántúli kislakásba, egy budapesti gangosba, egy londoni hajóba, vagy úgy egyáltalán sehova.

Ennek a történetnek a szombathelyi Park erdő egy kiskertjében kellene kezdődnie, ahol a húsvéti szünetben ásókkal a vállukon gyülekezik egy csapat tizenhat éves, akik nem találják a helyüket a kortársaik Ady téri dörgölődzésének kiszámíthatóságában, a külvárosi robogóversenyek hajzselévilágában, a saját otthonaik kényszerű csendjeiben, de még a boroskólában tocsogó művház koncertek fülcsengésében sem igazán, ezért arra gondolnak, hogy ásnak egy tavat maguknak, hogy legyen valami part, ahova kivetődhetnek, és ahol a következő évek majd minden nyári hétvégéjén ócska borok és egymás mámorába menekülhetnek, mit sem sejtve arról, hogy hiába temetik be majd évekkel később egy utolsó buli során, életük végéig pucérfürdőznek majd benne az azóta már felnőtt Ady tériek és robogósok között bolyongva.

Szóval elmondanék egy hosszú és pátosszal teli történetet erről a tóról, és a bolyongásról, ami a betemetését követte és egészen Új-Zélandig űzött. Csak sajnos megint néma és tehetetlen vagyok, Kóbor János visszaült az ágyam szélére, én meg csendben nézem a kurzorvillogást. Viszont mindennél jobban szeretnék mesélni, szóval arra gondoltam, hogy összevágom a történetet életem legmeghatározóbb szövegeiből. Sokat jelentene, ha elolvasnátok. Köszi.

Életem irodalmi playlistje, három és:

---

„Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban.” (Allen Ginsberg: Üvöltés)

“- Ide figyelj, Sally! - Mi van? - Valami lányt figyelt a büfé másik végében. - Voltál te már teljesen torkig? Úgy értem, féltél-e már attól, hogy minden menthetetlenül elrohad körülötted, hacsak nem csinálsz sürgősen valamit? Például te szereted az iskolát, meg minden ilyesmit - Szörnyen unalmas. - De gyűlölöd? Azt tudom, szörnyen unalmas, de az érdekel, hogy gyűlölöd-e? - Hát azért nem gyűlölöm. Az embernek mindig kell... - Hát én gyűlölöm. Én aztán gyűlölöm. És nemcsak azt. Mindent. Gyűlölök New Yorkban élni, meg minden. A taxikat és a Madison utcai buszokat, a kalauzaikkal együtt, akik folyton üvöltenek, hogy a hátsó ajtón szállj le, és gyűlölöm, hogy meg kell ismerkednem gennyes alakokkal, akik szerint a Luntok angyalok, és hogy mindig liftbe kell szállnom, ha egyszerűen csak ki akarok menni, és hogy reám igazítják a Brook áruházban a nadrágot, és az embereket, akik mindig... - Ne üvölts, légy szíves. - Ez röhejes volt, mert nem is üvöltöttem. - Vegyük például a kocsikat - folytattam nagyon csendesen. - A legtöbb ember meg van őrülve a kocsiért. Ha egy kis karcolás van rajta, már odavan, és folyton arról beszél, mennyi benzint fogyaszt kilométerenként, és ha vadonatúj kocsija van, máris azon töri a fejét, hogy eladja, és vesz egy még újabbat. Én még az öreg kocsikat is utálom. Szóval engem nem izgatnak. Inkább szeretnék egy átkozott lovat.” (J. D. Salinger: Zabhegyező)

Radiohead: Fitter, happier | https://www.youtube.com/watch?v=3RFwhEvVqnA

„Egyszerűen csak arról van szó, hogy négy éve mást se látok, csak ilyen Wally Campbelleket, akárhova megyek. Pontosan tudom, melyik percben kezdenek bájologni, mikor kezdenek ocsmány pletykákat mesélni valamelyik szobatársnőmről, előre tudom, hogy meg fogják kérdezni, mit csináltam a nyáron, pontosan ismerem a mozdulatukat, amellyel odahúzzák mellém a széküket. (…) Nem pont Wallyról van szó. Éppúgy lehetne akármelyik lány is, az isten szerelmére. Például ha egy lány volna, mondjuk a mi hálónkból, akkor biztosan díszletet festene egész nyáron valamelyik profi színházban. Vagy végigbiciklizné Walest. Vagy lakást bérelne New Yorkban, és bedolgozna egy magazinnak vagy egy reklámcégnek. Szóval mindenkiről beszélek. Ez az egész, amit mindenki csinál, ez – mit tudom én – nem rossz, nem ocsmány, még csak nem is feltétlenül ostoba dolog, de olyan kicsinyes, olyan jelentéktelen, olyan elszomorító. És az a legrosszabb az egészben, hogyha bohémeskedni kezdesz, vagy más hülyeséggel akarod megnyugtatni magadat, mint a társaid, akkor se csinálhatsz mást, legfeljebb másképp csinálod.” (J. D. Salinger: Franny és Zooey)

“Én úgy igyekszem. Fölkelek.” (Nemes Nagy Ágnes: Délelőtt)

“Hány friss diplomás vállal megterhelő munkát nagy cégeknél fogadkozva, hogy olyan keményen fognak dolgozni, hogy 35 éves korukra elég pénzt keressenek a visszavonuláshoz, és végre azzal foglalkozhatnak, ami tényleg érdekli őket? Aztán mire elérik azt a kort, óriási jelzáloghitelük van, iskolába kell járatniuk a gyerekeiket, családi házban laknak, amihez legalább két autó szükségeltetik családonként, és úgy érzik, nem érdemes élni jó borok és drága külföldi nyaralások nélkül. Mihez kezdjenek, menjenek vissza gyökereket ásni? Nem, megduplázzák az erőfeszítéseket, és robotolnak tovább.” (Yuval Noah Harari: Sapiens)

„De tényleg, az élet leghétköznapibb valóságára gondoljanak, a zacskójába belekövesedő asztali só, a napi kötések mentén elvékonyodó cipőfűzők, az utcai agressziók s az elszivárgó szerelmi ígéretek lefolyórendszerének világára, ahol még egy csokor estikének is pénzszaga van. Az életnek ebben a leghétköznapibb valóságában nem a kis dolgok öröméig jutottam el, hanem a kis dolgok csömöréig, és nem a nagyszerűség és az örökkévalóság iránti vágy összetéveszthetetlen nyomára leltem, hanem a kisszerűség és a pillanatnyi kielégülésre szólító ösztön cáfolhatatlan bizonyítékaira.” (Krasznahorkai László: Megy a világ)

„Nézett kifelé a fakó naplementébe, látta a nejlonszatyorral hazafelé imbolygó polgárokat a hideg és sötét utcákon, átvillant benne, hogy lassan neki is indulnia kell – s akkor egy egészen szokatlan és egészen ismeretlen, fulladásszerű roham fogta el. Fel akart állni, talán egy pohár vízért, de nem mozdult egyetlen tagja sem, s pontosan ebből értette meg, hogy nem valami múló légszomj tört rá most hirtelen, hanem egy végérvényes fáradtság, a csömörnek és az elkeseredésnek, az eltelt több mint ötven év fokozhatatlan nyomorúságának, „az efféle naplementéknek és hazaimbolygásoknak egy halálos kimerültsége.”

…

„világosan látta, hogy itt és éppen itt, a túlcukrozott befőttek és a fülledt dunyhapaplanok, a kifésült szőnyegrojtok és a védőhuzattal bevont fotelek e tespedt légkörében akad el minden erőteljes szándék, hogy a magukat a helyi társadalom krémjének tartó s az egyszerű, egészséges embereket pimasz gőggel kezelő, mamuszba bújt operettzabálóknak ebbe a halálos mocsarába fullad bele minden tenni akaró lendület,” (Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája)

„Remember we’re all going to die, so play your ukulele.” (Amanda Palmer: Ukulele anthem)

Ahol tudat (lélek) és anyag találkozik, ott érzékelésnek kell lennie, ahol érzékelés van, ott kapcsolódásnak kell lennie, ahol kapcsolódás van, ott érzésnek kell lennie, ahol érzés van, ott sóvárgásnak kell lennie, ahol sóvárgás van, ott ragaszkodásnak kell lennie, ahol ragaszkodás van, ott szenvedésnek kell lennie. (Buddha S.N. Goenka által tolmácsolt szavainak egyszerűsített szabadfordítása.)

„Ő nem értette az életet. Fogalma se volt, miért született erre a világra. Úgy gondolkozott, hogy akinek részévé jutott ez az ismeretlen célú kaland, melynek vége a megsemmisülés, az minden felelősség alól föl van mentve, s jogában áll, hogy azt tegye, amit akar, például végigfeküdhet a kocsiúton, és minden ok nélkül elkezdhet jajgatni, anélkül hogy különösebb megrovást érdemelne. De éppen mert az életét a maga egészében értelmetlenségnek tartotta, a kis részeit külön-külön mind megértette, minden embert kivétel nélkül, minden magasztos és aljas szempontot, minden elméletet, s ezeket azonnal magáévá is tette.” (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)

„Freedom is just another word for nothing left to lose.” (Janis Joplin: Me and Bobby McGee)

“Amennyit tudok a szabadságról, azt akkor tudtam meg, amikor elköszöntem Berényinétől és elindultam a Kálvin tér felé. Már abban az esetben, ha szabadság alatt nem a berepülő pilóták eufóriáját értjük, vagy a választási jogot, vagy, hogy erkölcsi normáink szerint ítélhetünk és dönthetünk, s e döntés ráadásul kivételesen egybevág a legtitkosabb vágyainkkal és érzelmeinkkel. Ha a szabadság nem a fehér papír fekete tintával. Ha nem négy kifeszített húr, vagy tízezer orgonasíp. Ha nem remetebarlang, meg nem is az a pillanat, amikor megáll Isten kelléktári vekkere és valami szétfeszíti a bordák ketrecét. Szóval legjobb, ha szabadság alatt most valami olyasféle állapotot képzelünk el, amelyben immár semmi nem köt a minket körülvevő világhoz. Nincsenek vágyaink, indulataink és félelmeink. Mondhatni: se célunk, se céltalanságunk, s még azt se tartjuk számon, hogy ez a vákuum immár nem zavar. Furcsa, leginkább jellegtelen állapot a szabadság. Semmi köze a közönyhöz, mert az óhatatlanul cinikus, meg semmi köze ahhoz, amikor minden mindegy, mert a mögött azért mégis ott lapul a szégyen vagy a remény. Ha már minden mindegy, az még igen emberi. Úgy is mondhatnám: a szabadság nem embernek való állapot.” (Bartis Attila: Nyugalom)

„Mégse mindegy; pedig utánam nem marad élelmes kis család, se tortaszelet-forma ház és kert, ékelve gipsz-önérzetü sorba, hulltomban meztelen imádjam az Urat, fillér is égetett, gatyámat is sokalltam, bámulva hogy önnön nedvétől részegen mindenki ráng, kerít, törtet, sosem pihen s vágyna száz évig is pacskolni ennyi bajban; tudom, sosem lehet jobb ez átvonulás, mert mindig szutykosat sulykol a nagymosás, a szenny mind visszahull, és elröppen a tiszta: mégse mindegy, hogy a derűs lét ősi titka szavamból fölkel-e és útjukra borítják, vagy csak holttestemet túrkálják mint giliszták.”

(Weöres Sándor: Animus)

“Ha van Isten, miért kellek én?” (Bartis Attila: Nyugalom)

„Ádám

Megállj! Mi eszme villant meg fejemben - Dacolhatok még, Isten, véled is. Bár százszor mondja a sors: Eddig élj: Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek. Nem egymagam vagyok még e világon? Előttem e szirt, és alatta mély: Egy ugrás, mint utolsó felvonás... S azt mondom: vége a komédiának. -

Ádám a szirt felé halad. Éva kilép az ajtón

Lucifer

Ah vége, vége: mily badar beszéd! Hiszen minden perc nem vég s kezdet is? Ezért láttál-e néhány ezredévet?” (Madách Imre: Az ember tragédiája)

„Ezek a népek valószínűleg még sokkal jobban féltek a haláltól, mint mi. Mi a civilizációtól már olyan nagyszerű lelki apparátust kaptunk készen, hogy életünk túlnyomó részében el tudjuk felejteni, hogy egyszer meghalunk; lassanként a halált éppúgy félre fogjuk tolni a tudattól, mint ahogy már félretoltuk Isten létezését. Ez a civilizáció. (…) Halálfélelem és halálvágy egészen közeli szomszédok voltak a lelkükben, és a félelem sokszor vágy volt és a vágy sokszor félelem. (…) És most nem a fáradtak és betegek, nem az öngyilkosjelöltek halálvágyáról beszélek, hanem azokéról, akik életük teljességében, sőt éppen azért, mert életük olyan teljes, vágyódnak a halál felé, mint a legnagyobb extázis felé, mint ahogy halálos szerelemről beszélnek. (…) Ezért mondom, hogy a meghalás erotikus aktus: mert vágyódtak utána, és végeredményben minden vágy erotikus.” (Szerb Antal: Utas és Holdvilág)

„Az európai, illetve nem pusztán az európai, de a modern ember állandó rettegésben él, rettegésben, hogy megszólal a telefonja, olyan rettegésben, amiről nem is tud, és mindez csupán egy azok közül a rettegések közül, amikről nem is tud, becsönget valaki, levelet ír valaki, szembe jön valaki, elkezdődik a tévében, rádióban valami, megannyi apró rettegés tartja rémes feszültségben és sodorja depresszióba az embert, és nincs ideje arra, hogy észre vegye, mert legfeljebb három hétre szakadhat ki az egészből, de az meg nem elég, és amikor rájöttem, hogy elvonókúrára szorulok, azt annak köszönhettem, hogy ezeknek a rettegéseknek az utórezgései lassan elmaradtak, kitisztult az ég a nagy vihar után, és ott álltam a felismeréssel a mozdulatlanságban, hogy nekem nincs szükségem semmire, senkire, a felismerés, hogy az életem rettegések összessége, egy veszélyes következtetéssel jár, hogy az életem nem kell nekem, ami pedig kell, az végtelenül egyszerű, fák és hangyák és madarak és víz és homok.” (Gerlóczy Márton: Elvonókúra)

“Ki minek gondol, az vagyok annak…

Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.”

(Weöres Sándor: Ki minek gondol az vagyok annak)

„Az orvosok később megállapították, hogy az idegláz kimerültség eredménye volt. Nem is lehet csodálni: hiszen Mihály tizenöt évig egyfolytában megerőltette magát. Megerőltette magát, hogy más legyen, mint amilyen, hogy sohasem a saját hajlandóságai szerint éljen, hanem úgy, ahogy elvárják tőle. Utolsó és leghősiesebb megerőltetése házassága volt. Azután az utazási izgalom és az a csodálatos megoldódási folyamat, amit az olasz táj idézett fel benne, és az, hogy egész nászútján úgyszólván egyfolytában ivott, és sosem aludta ki magát, mind elősegítették az összeomlást. És főképp ez: amíg az ember jár, nem veszi észre, hogy milyen fáradt, csak akkor, amikor leül. Mihályon is csak attól kezdve hatalmasodott el tizenöt év kumulálódott fáradtsága, hogy Terontolában akaratlanul, de nem szándéktalanul, a másik vonatra szállt, a másik vonatra, ami Erzsitől egyre távolabbra vitte, a magány és önmaga felé.” (Szerb Antal: Utas és Holdvilág)

„Ha tudni akarod, véleményem szerint az összes bajnak a felét a világon olyan emberek okozzák, akik nem használják az igazi énjüket.” (J. D. Salinger: Franny és Zooey)

„Eddig a földön minden rendetlenség abból származott, hogy egyesek rendet akartak teremteni, minden piszok abból származott, hogy egyesek söprögettek is. Értsétek meg, az igazi átok ezen a világon a szervezkedés, az igazi boldogság pedig a szervezetlenség, a véletlen, a szeszély.” (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)

„Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefaág hajlatában, és éhen halok, pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, a fügék egyszerre ráncosodni kezdtek, feketedni, és egyik a másik után pottyant le a földre, a lábam elé.” (Sylvia Plath: Az Üvegbura)

„rendes esetben” úgy megy ez, hogy megmondjuk, innentől vagy erre, vagy arra kell menni, azaz vagy ez, vagy az ellenkezője a jó irány, csakhogy vannak esetek, az úgynevezett „nem rendes esetek”, amikor ez az érzék, ez a joggal magasra értékelt gyakorlatias tudás kijelenti, hogy az irány, amit kiválasztottunk, jó, hogy akkor tessék, ez lesz az, erre, ni, ez a jó – ám jó az ellenkezője is, jelenti ki ugyanez az érzék, na, és akkor áll be a bolyongás állva, mert ott van ez az ember, két súlyos bőrönddel a kézben s egy pár kitűnően megtalpalt bakancsban, és mehetne jobbra is, és nem tévedne ebben, de mehetne balra is, és abban sem tévedne semmiképp” (Krasznahorkai László: Megy a világ)

“Mindig csakis az őrültek tudnak érdekelni, akik őrülten élnek, őrülten beszélnek, egyszerre kívánnak mindent, akik sohasem ásítanak, és akiknek soha egy elcsépelt szó ki nem jön a szájukon, hanem égnek, égnek, égnek, mint mesés sárga római gyertya, mely pókként robban szét a csillagok között.” (Jack Kerouac: Úton)

“Az őrültek pokla a valóság.” (Bartis Attila: Nyugalom)

„az ifjúság paradicsoma is ezen dőlt meg, a realitáson, amivel nem számoltak, és aminek legfőbb megjelenési formája a pénz.” (Szerb Antal: Utas és Holdvilág)

“– Milyen nap van ma? – Aureliano azt mondta, hogy kedd. – Én is azt hittem – válaszolta José Arcadio Buendía. – De aztán rájöttem, hogy ma is hétfő van, mint tegnap. – Nézd csak az eget, nézd a falakat, a begóniákat. Ma is hétfő van. – Aureliano, aki hozzászokott már apja hóbortjaihoz, ügyet sem vetett rá. Másnap, szerdán, José Arcadio Buendía ismét megjelent a műhelyben. – Micsoda katasztrófa – mondta. – Nézd a levegőt, hallgasd a nap zúgását: ugyanolyan, mint tegnap és mint tegnapelőtt. Ma is hétfő van. – Pietro Crespi aznap este a folyosón ütközött bele: José Arcadio Buendía az öregek kerepelő sírásával siratta Prudencio Aguilart, Melchiadest, Rebeca szüleit, a saját apját és anyját; mindenkit, aki megmaradt emlékeiben, és immár egyedül van a halálban. Píetro Crespi megajándékozta egy srófra járó kötéltáncos medvével, de nem sikerült kizökkentenie megszállottságából. Megkérdezte, mi lett a tervéből, amit néhány nappal azelőtt említett, hogy épít egy olyan ingaszerkezetet, amellyel az ember a levegőbe emelkedhetik. Azt a választ kapta, hogy a terv nem valósítható meg, mert az inga mindent fel tud repíteni, csak önmagát nem. José Arcadio Buendía csütörtökön újra megjelent a műhelyben fájdalmas, kifosztott arccal. – Elromlott az idő gépezete – mondta majdnem zokogva –, és Ursula meg Amaranta milyen messze vannak! – Aureliano úgy megdorgálta, mint egy gyereket, mire José Arcadio Buendía megszeppent. Hat órán át figyelte a körülötte levő világot, hogy valami különbséget fedezzen fel az előző naphoz képest, valami változást, amely az idő múlását jelzi. Egész éjjel nyitott szemmel feküdt az ágyában, és Prudencio Aguilart, Melchiadest meg a többi halottat szólongatta, hogy jöjjenek, és osszák meg a bánatát. De egyik sem jött el. Pénteken reggel, amikor a többiek még aludtak, újból megfigyelte a természetet, és egészen megbizonyosodott róla, hogy még mindig hétfő van. Ekkor felkapott egy keresztvasat, és mintha az ördög bújt volna bele, valami hangzatos és lendületes, de teljesen érthetetlen nyelven üvöltve, emberfeletti erejének vad dühével ízzé-porrá zúzta az alkimista vegykonyha, a dagerrotípiai laboratórium és az ötvösműhely berendezését. Már nekilátott a ház többi helyiségének is, amikor Aureliano a szomszédok segítségéhez folyamodott. Tíz emberre volt szükség, hogy ledöntsék a lábáról, tizennégyre, hogy megkötözzék, húszra, hogy kivonszolják az udvarra, és odakössék a gesztenyefához, miközben tovább rikoltozta zagyvaságait, és zöldes hab buggyant ki a száján. Ursula és Amaranta hazatérésekor is ott volt, keze-lába a gesztenyefához kötve, esőverten, lucskosan, a teljes együgyűség állapotában. Megszólították, de ő csak nézett rájuk, nem ismerte meg őket, és érthetetlen szavakat mondott. Ursula kiszabadította a csuklóját és a bokáját, amely a kötél szorításától egészen kifekélyesedett: csak a derekán hagyta meg a kötelet. Később aztán pálmatetőt építettek a feje fölé, hogy ne érje a nap meg az eső.” (Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány)

“Ó, Mihály, a világ nem tűri, hogy az ember átadja magát a nosztalgiának. - Nem tűri. A világ nem tűr semmi eltérést a normától, semmi szökést és dacolást, és előbb-utóbb rászabadítja az emberre a Zoltánokat.” (Szerb Antal: Utas és Holdvilág)

“Mihály hallgatta. Hazamegy. Megint megkísérli azt, ami tizenöt éven át nem sikerült: konformizálódni. Talán most sikerül. Ez a sorsa. Megadja magát. A tények erősebbek voltak nála. Megszökni nem lehet. Mindig ők az erősebbek, az apák, a Zoltánok, a vállalatok, az emberek.

Apja elaludt, és Mihály kibámult az ablakon, a hold fényében próbálta kivenni a toszkán hegyek körvonalait. Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.” (Szerb Antal: Utas és Holdvilág)

„That’s why this very small fluke theme called bohemianism just will not die in western civilization, you know, it’s always been there. It was there before rave, before punk, before rock and roll, before jazz, before the impressionists, before the romantics. Back, back, back, there was always this strain of decent because it’s the lifeline of sanity in western society. Every time the bastions of bullshitery grow weak, the bohemian thread expands its options, offers itself as an alternative. I don’t think this is an eternal dance of frustration. I think eventually this archaic return, which is what this bohemian thing has always represented, will be felt, will be heard. We have very little time now. If I believed that salvation had to come from political institutions, I would just throw up my hands in despair. It’s very hard for people sometimes to figure out whether I’m an optimist or not. Let’s get something straight here. I am the most optimistic person you have ever met. I’m absolutely convinced that there is nothing wrong, and that nothing can go wrong, and that nothing will go wrong, and that if something needs to be done, you will find yourself doing it.” (Terrence McKenna in We Plants are Happy Plants: Incredible Pearl)

„Aztán a pincér azt tudakolta, hol lakik egyébként, milyen városból jött ide, honnan származik. Esti erre egyáltalán nem felelt. Egy szigorú mozdulattal félreparancsolta az öreget, aki nem messze az asztalától egy oszlop mögé húzódott, s onnan méregette ezt az érthetetlen fiút.

“Hogy honnan származom? - szavalgatott magának Esti, megmámorosodva a feketétől és az álmatlanságtól. - Onnan, ahonnan minden ember. Egy anyaméh bíbor barlangjából. Én is onnan indultam egy bizonytalan utazásra, melynek sem rendeltetése, sem utolsó állomása nincs feltüntetve az útlevélben. Kéjutazás? Remélem, az lesz, mert roppant szeretek élvezni mindent. Vagy tanulmányút? Bár tudhatnék mindent, amit eddig tudtak. Vagy csak affaire familiale? Azt se bánnám, mert imádom a gyermekeket. Szóval a föld férge vagyok, ember, mint te, kedves, öreg talián, jó is meg rossz is. Mindenekfölött azonban érzékeny és kíváncsi. Minden és mindenki érdekel. Mindent és mindenkit szeretek, minden népet és minden tájat. Mindenki vagyok és senki. Vándormadár, átváltozó művész, bűvész, angolna, amelyik folyton kisiklik az ujjak közül. Megfoghatatlan és átfoghatatlan.” (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)

5 notes · View notes

semminemjo01-blog · 7 years

Quote

Motiváció tőlem Neked, aki most ezt olvasod. Szia. Csak szeretnék mondani neked valamit. Igen, Neked. Neked, aki most ezt olvasod. Neked, aki talán úgy érzi, hogy most éppen nincs értelme semminek. Neked, aki talán most is a telefonja előtt sírdogál, mert elhagyta a szerelme. Neked, akit átvertek, Neked, aki elvesztett valakit, aki fontos. Senki másnak nem szól ez most, csak, és kizárólag Neked. Az első dolog egy kérdés lesz. Pontosabban, több kérdés. Az első: Miért hiszed azt, hogy nem vagy elég jó? Azért, mert valaki azt mondja? Azért mert az iskolában az a lány megszólt, mert te nem úgy öltözöl, ahogy mindenki más, és azért, mert neked nincs minden héten más pasid? Azért, mert édesanyád soha nem mondta, hogy büszke rád, vagy azért mert édesapád évek óta feléd sem nézett? Azért érzed azt, hogy te kevesebb vagy, mint más, mert a fiú, akivel együtt voltál, azt mondta? Vagy miért? Senkinél nem vagy több, vagy kevesebb. Miért is lennél? Én sem vagyok több. De tudom, hogy kevesebb sem. Nem vagy kevesebb annál a lánynál, aki éppen a Victoria’s Secret kifutóján megy végig fehérneműben, a tökéletes alakjával. Hiszen te is tökéletes vagy! Hiszen te is elérhetsz bármit, amit csak akarsz. Miért nem mersz álmodni? Mert neked nem sikerülne az, ami másnak igen? Honnan tudod? Hiszen meg sem próbáltad.Miért van az, hogy az olyan emberek, akik esetleg valamilyen betegségben szenvednek, és csak a rosszat kapták egész életükben, miért van az, hogy ők mégis tudnak mosolyogni? Ha ők meg tudják ezt tenni, akkor te miért nem? Ha más meg tudja ezt tenni, akkor te miért nem? Ha valaki ki tud mászni a legmélyebb gödörből, akkor te miért azzal az egyetlen kiálló hajszállal foglalkozol, ami miatt tudod, hogy valaki úgyis szólni fog? És? Szóljanak. Kit érdekel? Kit érdekel, ha te azzal a kis kiálló hajszállal érzed magad boldognak? Akkor kit érdekel, hogy ő meg ő meg akárki beleszól abba, hogy ki légy? Otthagyott a szerelmed valaki másért? Megcsalt? Rendben. Tegye azt. Miért sírsz ilyen ember után? Miért kellene ilyen ember az életedbe? Ilyen, aki átver. Jó az neked, ha azzal hitegeted magad, hogy megváltozik? Nem. Nem változik meg, te mégsem vagy képes ott hagyni. Miért? Mert félsz. Ne mondd, hogy nem, mert igenis félsz. Tudod mitől? Attól, hogy egyedül maradsz. Attól, hogy nem lesz ott senki, ha szétesel. Pedig hidd el, ott lesz. Amikor kelleni fog, ott lesz a megfelelő személy. Mindenki érzi úgy néha, hogy nincs senkije, miközben csak ki kell nyitnod a szemed, és észrevenni, mennyien akarnak segíteni. Édesanyád sem azért mondja, hogy vedd fel a sálat télen, mert bántani akar, vagy beleszólni abba, hogyan öltözködsz. Ez csak egy tanács, mert nem akarja, hogy fájjon a torkod, vagy épp, hogy beteg legyél. Egy tanács, amit vagy megfogadsz, vagy nem. Te döntesz arról, hogy beteg akarsz-e lenni.Néha annyira bolondok az emberek. Komolyan. Te is. Mikor azt hiszed, hogy “ez nem fog összejönni”. Miért nem? Talán azért, mert nem akarod eléggé. Mert nem hiszel magadban. Ne azt várd el, hogy más csinálja meg helyetted, hogy más adja alád, hogy de menni fog. Mert nem mindig lesz ott a legjobb barátod, vagy a szerelmed, hogy fogja a kezed. Igenis, valamikor saját magadba kell kapaszkodnod, mert amíg nem találod meg a segítséget, addig magadat kell felsegítened a földről. De miért ne menne? Hiszen erős vagy. És gondolj bele, miért hitted azt egy percig is, hogy nem vagy elég jó? Hogy testet akarsz cserélni a szomszéd lánnyal, mert mennyivel vékonyabb? Kinek számít? Lehet, hogy a mai világban elsőre úgy tűnik, mindenki a külsőt nézi. De hidd el, AZ AZ EGY, aki a belsődért fog szeretni, AZ AZ EGY fogja megérdemelni minden szeretetedet, amit másnak féltél odaadni. Hiszen nincs abban semmi szégyen, ha elesel. A szégyen abban van, ha nem állsz fel. Ha annyira sem tartod magad, hogy megpróbáld még egyszer. Mert mindent magadért csinálsz. Nem másért. Nem azért kell tanulnod az iskolában, mert Anya vagy Apa megkért rá. Magad miatt. Mindenkinek vannak rossz és annál is rosszabb napjai. Nekem például Szent Este halt meg az egyik szerettem, aki nagyon közel állt hozzám. Öt karácsonyt sírtam végig, tavaly pedig összeszedtem minden erőmet, és mosollyal az arcomon állítottam fel a karácsonyfát. Tudom, hogy van ennél rosszabb. Hogyne tudnám, de mindenkinek elég a saját kis gondja. Miért nem mész oda ahhoz a fiúhoz az iskolába, akinek nincsenek barátai? Én tudom miért. Mert félsz, hogy megszólnak miatta. Hogy “fúj te ezzel barátkozol?” Mégis miért ne? Honnan tudod, mekkora kincset találsz egy-egy emberben? Honnan tudod, amíg nem álltál meg beszélgetni egyel sem? A következő dolog egy kérés lesz, és eldöntöd, betartod-e. Arra kérnélek meg, hogy mosolyogj! Mosolyogj reggel, mikor hajnalba csörög az ébresztő, és már megint dolgozni vagy iskolába kell menni. Mosolyogj, ha valaki megnéz az utcán. Mosolyogj, ha egy családtagod megkérdezi, milyen napod volt. Mosolyog, ha süt a nap, ha esik a hó, ha fúj a szél, ha 40, vagy ha -10 fok van. Semmi mást nem kérek Tőled, aki most ezt olvasod, csak azt, hogy mosolyogj, mert egy napon valaki bele fog szeretni abba a mosolyba. Szeretlek.

11 notes · View notes

igazikutya · 7 years

Text

Zajok a nappaliból - 2017 április

Ebben a hónapban semmiképp nem hirdetnék „hónap legjobbja” és egyéb hülyeségeket, egyrészt anno azért kedveltem meg jobban a művészeteket a sporttal szemben, mert itt nincsenek győztesek, másrészt olyan nagy és sokszínű az áprilisi kínálat, hogy ez értelmetlen is volna. Blawant már régi barátként üdvözöljük, a technoliga utánpótláskorú üdvöskéjeként híresült el még 2010 körül. Pár évre Pariahval közös Kareem projektje a dárembéz liga számára hozott friss erőket. Fura ütemvilág, prosztó cementlapcsapkodó felmosószett ritmusok és a falba zárlatosan bekötött és bevakolt elektromos hálózat zajai jellemzik. Most nem Blawan, hanem Bored Young Adults néven hallhatjuk a szokványosnál puhább Shy Dancers On Bungalowdorf Beach című háromtrekkesét. Pazar, mint mindig! A Frak nevű svéd triót már régóta figyelem, emlegetni is szoktam, ugyanis megérdemlik. Bevallom, azt én se tudtam róluk, hogy 1987 (!) óta léteznek, szégyen ide vagy oda, én az utolsó 5-6 évüket ismerem (és utána fogok nézni). Fenti adat azért különös, mert nekem ez az utolsó 5 év is igen változatosnak, vagy valamiféle fejlődési ívet befutónak tűnt. A friss Altan Gathering EP hét felvételt tartalmaz. Szuper lendületes talpalávalók, igényes elektronika sokféle hangszarból összegyúrva, valahol a leftfield house és a techno halmazában. Kiemelkedőek: Greater, Circulate, Mantics. A Cosmo Vitelli néven publikáló Benjamin Boguet, bár részese volt az 1998 környéki nagy French Touch-nak (Daft Punk, Air, Etienne De Crecy, Laurent Garnier...), hosszú idő után tavaly aktívizálta csak magát egy Last Train to Marzahn single erejéig. A saját kiadójánál (I’m a Cliche) megjelent Cosmo Viteli EP tényleg fransziásan szól, dallamos, érzelmes, eklektikus, diszko is, meg talán acid is. A legeltaláltabb 9 perc a The Cemetery Of Unsigned House Tracks című fejezet. Ott lesz az év szerzeményei között!

youtube

Valahogy úgy van az elektronikus zene történetisége, illetve annak műfajai, mint a németjuhász tenyésztés. A kialakult, majd megszilárdult műfajiság magában hordozta a pedigrészerű túltenyésztést veszélyeit. Ennek egyik leginkább sújtott műfaja – szerintem - az electro, amely fajtatiszta formájában én nem is tudom meghallgatható-e ma még, van-e benne élet? Nos, ennek az electro-nak, Detroit Motor City-nek egyik főhőse volt a zseniális nevű Dopplereffekt banda, hogy csak a Cellular Phone című slágert említsem. A Dopplereffekt pedig él és létezik, és minő öröm, remek albummal rukkolt ki. Különös érzés a Cellular Automata, mert tényleg, mintha megint 1995 lenne, de ez az elektro nem az az elektro, az ütemek hátrébb vannak, a mozgalmi jelleg elült, a Kraftwerk szelleme lengi be, laboratóriumi csendben gyorsulnak a részecskék körbe-körbe. Itt is valami olyan minőségi kifinomodásnak lehetünk tanúi, mint amit 2014-ben a Clock DVA (Clock 2) vagy 2003-ban a Front 242 (Pulse) esetében megfigyelhettünk. Luca Mortellaro (aka Lucy, Stroboscopic Artefacts) továbbképezte magát az ezozenésítés terén. Volt itt már minden, techno-ra agitált Krisnamurti (Why Don't You Change / Dub Man Walking), feladva a techno-t meditálásba folyt hősünk (The Lotus Eaters, Self Mythology), most meg a Tarot foglalkoztatja. A The Hermit / The High Priestess trackpár csodálatos ékköve Lucy pályafutásának. Mint mikor összesűrűsödnek azok az erők, technika, gyakorlat, tapasztalat, ami az út folyamán felgyűjtésre került, csak le kell ejteni finoman a földre, és kész van. Kíváncsi vagyok, innen merre tovább? A düsseldorfi Kreidler European Song albumával tovább menetel a megkezdett úton, ha ismersz Kreidler lemezeket, nem fogsz meglepődni, ha nem ismered őket, érdekesnek fogod találni. A repetitív, kautrock/ posztrock vonal is változatlan, talán kicsit hátrébb került az electronika és feszesebb a sound. Ha már leírtam, hogy krautrock (kimondtam hogy jehova), kerüljön ide a társadalomkritikus/politikai üzenetekkel támadó brit Gnod, akik a noise, pszichedelia, drone sokszinűségében tobzódják magukat krautrockra. Úh, azért nagyon szépen behúzza az embert! Az, hogy ők mit gondolnak, nem lehet kérdés, íme a lemez címe: Just Say No To The Psycho Right-Wing Capitalist Fascist Industrial Death Machine. Oké!

youtube

Introducing the Confession címmel jelent meg Samantha Glass új albuma. Azt akartam írni, hogy a 2012-ben megjelent Mysteries From The Palomino Skyliner albumtól, főleg a Return to the Sky trilógia éteri magasságaitól messze van ez a mostani, mármint hogy lejjebb. De közben meg nincs igazam, mert ez (és már az utóbbi Glass lemezek is) egy teljesen más vonalon mozognak. Erőteljesebbek a noisy-experimental vonások, kevésbé dominál már Beau Devereaux szintetizátorjátéka, illetve felhőszerűbb, alaktalanabb és repetitívebb lett, ezáltal már nem kapunk melodikus szerzeményeket, az egész egyetlen gomolygó történetté állt össze. Ez van! Visconsin felett az ég. Talán a záró Personal Witness kicsit emlékeztet a Return to the Sky-ra.

youtube

Mintha mindenki készülne a a party idényre, Eric Copeland is acid-technos lemezzel lépett tovább. A Courtesy, Professionalism, Respect táncossága ellenére ugyanúgy képviseli azt a néhol zavaros vidámpark feelinget, ami az előadó védjegye. A beszűrődő rétegek hülyeségei rendre megbontják az egyenes tempók tánczeneiséget, azaz kisérleti zene ez még bőven, hiába formailag techno. A Lobster Thereminnél debütált HLLW a Restitution albumával. A LT terjeszti Mike Nylons Wetlandjét is, illetve Kiss Imre lemezeit is, láthatóan nyitott az új és érdekes kisérletezők felé. A nyitó Naturkraft akár rokoni szálakat is mutat az említett Mike Nylonsszal, amit megtör a háromtételes Mysterious, ez már Sheffield és Warp világa, nem csoda, hogy bizonyos kritikák aphextwineznek. Nem alaptalan, de inkább csak matematikailag jogos az aphexezés, mert ezen a lemezen nincsenek RDJ-i polgárpukkasztások egyéb elektrotrollok és elektrovitriolok. A lemez vége megint egy technocsavarás, ez amolyan inverz keretezés lett. Néhány ajánlat a déjéknek. Mumdance & Logos kétszámos remix single-je Perc & Truss remixekkel egybefüggő rohamsisakos menetelés lett. Ez a mai mainstream techno. Szerencsére akadnak finomabb mutatványok is a szcénában, Pristől a For A Better Understanding Remixed Blawan és Shifted remixekkel megsegítve. A Dodeca (Blawan remix) is ott lesz az év trekjei között. Az amúgy dallamos elektronikát játszó Shinedoe is egy remixnégyest jelentetett meg, innen talán a Release 2000 and One's Dream Version-je emelkedik ki. Az Ostgut Tonnál időző Nick Höppner az évi egy-egy kiadványával sokat tesz azért, hogy a magamfajta hepciás diszkópatkány számára ne legyen a díphauz szitokszó. Nick nem mozdul el szinte soha a deep house - tech house tengelyről, most sem, és ez így van rendjén, mert neki ez megy. Még mindig Ostgut Ton, de ez most egy nagy hal. Luke Slater pszeudója révén (Planetary Assault Systems) emlékezik a The Light Years (Reworks)-szel. Hja, akinek van mire emlékeznie! Meg akinek olyanok remixelnek, mint Function, Octave One, Lucy, Slam vagy Steve Bicknell, így könnyű a BL-ben focizni. Nehéz a 11 menetes meccsből kiemelni bármit is, de a Function által újraértelmezett Diesel Drudge ilyen. David Sumner lemezei annyira lágyak és éteriek, szépek is, meg jók is, de amikor hozzányúl egy ilyen kőkemény anyaghoz, mint a PAS, akkor születik valami efféle koszosan pattogós szürkeskála, ami „félek, magával ránt”. Az már prognosztizálható, hogy nyáron a Surface Noise P.A.S. Live Editje okoz majd néhány nehéz pillanatot a meggondolatlan és/vagy kezdő partyarcok körében. Szegény Octave One-t tavalyi meglepetésmentes albuma kapcsán kicsit megkritizáltam, de itt, amikor saját stílusra kell fordítani egy meglévő valamit, ez a fent említett fajtatisztaság genetikai szorzóvá lép elő, és íme működik! A 11 remix végén találhatunk egy csendölő Megamixet is. És még mindig fúziók, de nem remix. A dominikai Paul St. Hilaire jellegzetes karibi énekhangját adja Marco Rhauderwiek tech house, deep house alapjaihoz. A DERDEOC album is akkor a legjobb, amikor szabadabbak a kezek és sikerül elengedni a korlátot. A The Bug-ot még 2007-ben ismertük meg többen, mikor a Skeng-hez az Autechre készített nagyon ütős remixet (klippel). Aztán meghallgattam több lemezüket, tavaly is volt a Demolition Dub, most meg összeállt a The Earth – igen ez a nevük – száztagú dronezenekarral a Concrete Desert album erejéig. Na de hát már a címek is kedves olvasó, ugye? Na ugye. Mondom. És akkor még a zene! Tök szemét dolog valakiről attribúcionálni bármit is, hiszen nem ismerem, nem tudhatom... de egyfolytában olyan érzésem van, hogy Kevin Martinnak le kéne tennie a füvet, és már jó régen, mert ez már az a helyzet. Valaki szóljon már neki, te Kevin, marhajó amit csinálsz, de ez sötétebb mint a portisheaddel leborított pripjatyi mezzanine! Szóval Kevin Marwin, obocsánat Martin új lemeze (a Földdel) nagyon nagy zene, a Ninja Tune-nál jelent meg (ráadásul!), de esős-havas időben nagyon veszélyes, mértékkel fogyassza! Bálambient, Csarnoklounge, Easy Kabosing és Swingdrone – a The Caretaker Everywhere at the End of Time - Stage 2 című albumán századeleji (és néhol klasszikus) konkrét zenetémákat (degramo)fonizált ambientté. Didzsé gegnek buliban tökéletes, bevallom, én eddig képtelen voltam az egészet egyben végighallgatni, de ez inkább az én hibám lehet. A Hospital-nál landolt az industrial-techno egyik fő húzóneve, az Orphx 1993-1994-ből származtatott válogatáslemeze. Aki az általunk ismert Orphx-et várja, csalódni fog, ugyanis ez egy 27 noise-experimental-industrial felvételből alkotott zajörvény, klasszikus kísérleti anyag, annak viszont igen erős. Végezetül egy filmes kitekintés, érkezik a Ghost in the Shell, ennek okán kaptuk a Ghost In The Shell (Music Inspired By The Motion Picture) válogatást. Nyitányként Steve Aoki lenullázta Kenji Kawai méltán híres filmtémáját, azt hiszem ez már nem a zeneiségről, és főleg nem a tiszteletről szól, ezt marketingnek és üzletnek hívják. Aztán a többiek mentik a helyzetet, és kapunk szép filmes hangulatokat, DJ Shadow és Nils Frahm közös anyaga például, meg neveket is, Tricky vagy Gary Numan személyében meg az Enjoy the Silence slágeres átiratát. Az meg majd kiderül, hogy van e Ghost a Ghost in the Shell-ben. Bored Young Adults - Shy Dancers on Bungalowdorf Beach [The Trilogy Tapes, 2016] Cosmo Vitelli - Cosmo Vitelli EP [2017, I'm a Cliche] Dopplereffekt - Cellular Automata [Leisure System, 2017] Eric Copeland - Courtesy, Professionalism, Respect [Long Island Electrical Systems, 2017] Frak ‎- Altan Gathering [Kontra-Musik, 2017][LP] Gnod - Just Say No To The Psycho Right-Wing Capitalist Fascist Industrial Death Machine [Rocket, 2017] [LP] HLLW - Restitution [Lobster Theremin, 2017] [LP] Kreidler - European Song [Bureau B, 2017] Lucy - The Hermit ł The High Priestess [Zehnin, 2017] [EP] Mumdance and Logos - Move Your Body - Hall of Mirrors (Perc & Truss Remixes) [Tectonic, 2017] Nick Höppner - Box Drop EP [Ostgut Ton, 2017] Orphx - Archive 1993-1994 [Mannequin, Hospital Productions, 2017][Comp] Planetary Assault Systems - The Light Years Reworks [Mote-Evolver, 2017] Pris - For A Better Understanding Remixed [Resin, 2017] [EP] Rhauder & Paul St. Hilaire - DERDEOC [Sushitech, 2017] Samantha Glass - Introducing the Confession [No Rent, 2017] [Album] Shinedoe - Ark of the World [EP] [Intacto, 2017] The Bug vs Earth - Concrete Desert [Ninja Tune, 2017] The Caretaker - Everywhere at the End of Time - Stage 2 [History Always Favours The Winners, 2017] VA - Ghost In The Shell (Music Inspired By The Motion Picture)[Paramount, 2017]

1 note · View note

teknosteki · 6 years

Text

Hazugságok

Azon gondolkodtam, hogy lehet valaki egy olyan ember aki bármit letagad ami csak rossz rá nézve 17-18 évesen...

Szörnyű...

Csinálsz valamit az életben és eltitkolod hogy ne tudja meg senki de az a dolog egy kurva undorito és hányigerkeltő dolog...

Nem is egy tett hanem több...

Ez az ember vágyik boldogságra amikor az élete egy hazugság...?

Ez az embernek sír a szája, hogy mennyire szar az élete?

Hát baszdmeg azt kapod amit megérdemelsz...

Hogy képzeled azt hogy majd csupajó lesz minden miközben egy hányinger hazug ember vagy...

Hulyìted az embereket...

Jó színben tünteted fel magad és elfelejted milyen is vagy valójában...

Szégyen...

Még mindig nem értem hogy lehet így napról napra nyugodt szívvel lefeküdni...

Kajakra nincs lelked vagy mi a halál fasza van már?!

Csak rossz nézni ahogyan jönnek szépen sorba az emberek az életedbe és mindenkinek beadsz egy kurva nagy rizsát aztan jol elhiteted vele a te kis meséd es ha nem hisz neked akkor egy utolsó szarfaszfej aki kurvanak néz téged...

Kérlek szépen dragaságom

Ha leszopsz valakit a templom mellett

Jelzem A TEMPLOM MELLETT!!!

Akkor te mi a jó isten vagy?

Szent szűzkurva?

Mondd mar meg

Neked mi van az agyadban ilyenkor

Hát főbe lőttem volna magam ha én lány létemre ilyet tettem volna

Hát nem szégyelled magad...

Én meg ezt a kurvat védtem...

Tejóég

Azt kívánom kapd meg a sorstol azt ami neked jár de kurva keményen

És jól basszon át valaki téged hogy beleroppanj...

Annyit nem érsz kérlek szépen hogy rád nézzek...

Vagy hogy köszönjek

Legszivesebben leköptelek volna amikor szemben ültél velem

Kár hogy sokan voltak

És te azt hiszed hogy én vagyok egy utolso szarházi...

Monndd már meg milyen egetrengeto bűnt követtem el?

Azt is mondd már meg hogy hány ember hagyott volna ott egy lányt aki már tette volna a lábát szét de a fiu nem nyúlt a lányhoz mert szerettett téged...

Hmmm...?

Hány ember mondta volna azt hogy bocsi nem duglak meg mert mást szeretek...

Manapság ez is ritka már

Mindenki baszik fűvel fával

Kár hogy végig kell néznem azt a ribanc képed még 2 even keresztül...

Ahogyan a jó kis mondás mondja: "Az alma nem esett messze a fájától..."

0 notes

juditta · 6 years

Text

2016.10.17.

Szerdán reggel irány az ovi, majd itthon haladtam persze irigykedéssel azokra, akik már előrébb járnak a vállalkozásépítésben, azokra, akik 2-3 gyerekkel is lendületesebbek, hatékonyabbak, mint én és azokra, akikről úgy tűnik, tudják mit és hogyan kell csin álni... Ők pedig mit mondanak? Azt, hogy engem látnak ügyesnek. Ez jólesik nagyon!! ☺

Küldtem ki Hírlevelet a listáimra arról, hogy gyógyszernek minősülnek-a a ganodermás és a többi DXN étrendkiegészítők. Aviva-tornáztam is, ami a hormonokra ható menstruáció meghozó torna, nekem nagyon bevált.

Oviból irány a Helloanyu Közösségi Ház, és egy bábelőadás, ahol Liza aktívan részt is vett, majd frissen sült sütit evett és játszottunk az anya-gyerekbarát helyen és élveztem körülöttünk a sok 1 év körüli picurt is☺

Tömegközlekedéssel haza: Mindig elcsodálkozom, amikor facebookon, fórumokon anyukák panaszkodnak, hogy mennyire szégyen, hogy a mai fiatalok nem adják át nekik a helyet a buszon, sem amikor nagy pocakkal utaztak, sem amikor már a Manóval. Nos, én Liza 3 hónapos kora óta BKV-zok vele rendszeresen. Mióta ovis, napiszinten akár órákat is vegyesen busz, villamos, metró, troli. MINDIG felpattan valaki, hogy átadja a helyét. Nagyon sok tizenéves fiú úgy is, hogy Liza és én egymás mellé tudjunk ülni.

Rendben hazaértünk szerdán is, bár amikor rájöttünk, hogy a pingvines esernyő ottmaradt a HelloAnyuban, akkor volt egy pici szívszaggató sírás. Este & csütörtök reggel az apja nélkül telt.

Reggel oviba vittem Lizát, majd otthon a szokásos online marketinggel foglalkoztam majd fogorvos.

Sikerélményem: Az asszisztensnő érdeklődött a kávé iránt, amit két napja adtam neki és kóstolt. Nem sikerélményem: ott lobogtattam előtte a névjegykártyámat, végül mégsem adtam oda. Noormáális voltam?? És legközelebb majdnem egy hónap múlva megyek... Ááá... De megoldom, tudom☺

Sikerélmény az oviban

Utána hiperelzsibbasztott fél arccal irány az ovi. Az egyik legbarátságosabb anyuka kérdezte: - Hogyhogy mostanában gyakran látlak? - Én járok Lizáért. Felmondtam az Exxonnál és 3 hete otthonról dolgozom. - feleltem. - De jó! Mit csinálsz? - Egészséges kávékat forgalmazok. - Tudnál nekem hozni? Anyukámnak októberben lesz szülinapja és nagy kávésok, rájuk férne az egészséges. Mi az pontosan?

Ez a spontán lazaság nekem bejön☺ Elmeséltem a jellemzőket, előnyeit, árát és adtam neki egy zacskó Cream Coffee-t kipróbálásra.

Lizával újra a HelloAnyuba mentünk, most elsődlegesen a tegnap ottfelejtett esernyő miatt, de a friss süti, a játékok és az aznapi Táncház is vonzó és ott tartott minket. Majd haza BKV és újra apa-mentes éjjel.

0 notes

zarojel-hu-online-hirmagazi-blog · 7 years

Text

A nép nevű bűnszervezet nevében

New Post has been published on https://zarojel.hu/nep-nevu-bunszervezet-neveben/

A nép nevű bűnszervezet nevében

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Németh Szilárd Orbán tusványosi beszédét követő sajtótájékoztatóján, az Index újságírói tisztázni akarták, mit is értett a főnöke azon, hogy a választásokig nem az ellenzékkel, hanem Soros maffiahálózatával, a brüsszeli bürokratákkal, és az általuk működtetett médiával kell a Fidesznek megküzdenie. Orosz Babett felkapta vizet.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBlbHMlQzUlOTElMjBCTCUyMC0tJTNFJTBBJTNDaW5zJTIwY2xhc3MlM0QlMjJhZHNieWdvb2dsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMHN0eWxlJTNEJTIyZGlzcGxheSUzQWJsb2NrJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjM1MzUzMDE5ODMlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG8lMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNFJTNDJTJGY2VudGVyJTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”138596″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][vc_column_text]

Babett háborúba indul

A Németh Szilárd párt alelnökekorábbi önmagához képest is nagyot, emlékezeteset alkotott. Egyetlen kérdésre sem válaszolt. „Tárják fel, maguk a tényfeltárók”, mondta, majd hozzátette:” Eligazítani nem én szoktam, hanem az ön gazdája, Simicska. Ők szokták eligazítani az újságírókat, a lapokat, hogy mit kell csinálni. Simicska, Soros, egykutya.” Minderre még rátett egy lapáttal: „Könnyű bujkálni, hogy én a sajtó vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy ön a sajtótól van, hanem, hogy kapott egy megbízást, amit teljesít.”

Németh bicskanyitogató mondatataira, Oroszi Babett,a 24.hu újságírója, közösségi oldalán reagált:

Németh Szilárd tegnapi performansza kapcsán úgy érzem, itt az ideje tisztázni néhány dolgot. Engem Oroszi Babettnek hívnak. Újságíró vagyok. Ez a mindennapokban azt jelenti, hogy minden reggel úgy kelek fel, úgy indulok el a munkába, hogy emlékeztetem magam arra: én vagyok az, akinek ellenőriznie kell a politikusokat. Ez a szakmám lényege. Az anyukám, az apukám, a szomszéd és a boltos néni helyett teszem ezt. A politikusok az ő pénzükből élnek, az ő pénzükkel gazdálkodnak, és az ő nevükben beszélnek. De a szomszéd nem tud odamenni hozzá, hogy megkérdezze, te figyelj már, az én adómmal mégis mit csinálsz? Az én nevemben mégis miről beszélsz? Hogy képzeled, hogy bűnszervezetnek nevezed azokat, akik helyettem, a szomszéd néni helyett megkérdezik, hogy mik a céljaid az én adómból kapott pénzzel, az általam adott felhatalmazással. Miért döntöttél úgy, ahogy döntöttél, az én nevemben? Szóval, tisztelt nézők, tisztelt olvasók. Amikor Németh Szilárd nem válaszol nekem, vagy bármelyik kollégámnak, akkor azt nem árt tudnotok, hogy ilyenkor valójában nem nekem nem válaszol, hanem nektek. Ilyenkor titeket nem tart még annyira sem, hogy összetett mondatokat ejtsen ki a száján. Végszónak pedig: valóban, van megbízóm. Az pedig nem más, mint ti, akik nem tudtok odamenni kérdezni, akiknek nincs lehetőségük számon kérni se a kormányt, se az ellenzéket. És ha ezért egy bűnszervezet tagjának tart Németh Szilárd, legyen. Büszkén viselem, hogy a nép nevű bűnszervezet tagja lehetek.

Orosz Babett markáns álláspontja nagy vihart kavart, sokan fogalmazták meg a véleményüket. A teljesség igénye nélkül néhány idézet:

“Mindez a hierarchikus szemléletből fakad; a hatalom urai, akik magukat a nemzet reinkarnációjának tartják “kikérik maguknak” nemhogy a kritikát, de a “pimasz” kérdésfelvetéseket is! Ezt is a számukra dekadens liberális nyugat nemzet-ellenes, liberális hozadékának tartják. Az a lényeg, hogy aki nem “hivatalos” szószóló az csak ellenség lehet..”

„Hogy Rizsabiztos Szilárd milyen okokból kerülheti a válaszadást, arra többféle lehetséges megoldás is van, s ezek közül csak 1 lehetséges pont az, hogy nem tiszteli a nőket. Noha nem értem miben befolyásolja valakinek a neme az értelmi képességeit!

Politikusaink elfelejtették kik ők. „

“Annyiban túlzónak érzem a posztot, hogy Németh Szilárd szerintem nem az újságírók irányába nem hajlandó összetett mondatokat megfogalmazni, hanem úgy általánosságban nem képes rá. A többivel egyetértek.”

“Szilárdtól összetett mondatokat várni? Csak a sorosozás és az “elmúlt 8 évezés” megy nekik. Két bűnszervezet van. Az egyik a parlamentben a másik az igazságszolgáltatásnak nevezett maszlagban. Ezért lehet milliárdokat eltüntetni évtizedek óta. De hát narancsködbe veszve mindenki szépnek jónak látja a helyzetet. Főleg a haverok,meg a slepp.”

“Végre valaki kiáll értünk, mert az ellenzéki politikusok csak egymás lejáratásával vannak elfoglalva. Szégyen, hogy egy törékeny nőnek kell megmutatnia, hogy kell “tökösen” fellépni a „csúti törpe” maffiája elleni harcban.”

“Ez rendben, de ezt nem nekünk kell elmondani. Sajnos még nem láttam újságírót aki a sajtótájékoztatón ezzel szembesítette volna a politikust. De nem virágnyelven, hanem úgy, ahogy én is kiosztanám. A parlamenti ellenzék is csak finomkodik, de a választókban forrongó felháborodást egyáltalán nem tolmácsolja.”

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBtJUMzJUExc29kaWslMjBCTCUyMC0tJTNFJTBBJTNDaW5zJTIwY2xhc3MlM0QlMjJhZHNieWdvb2dsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMHN0eWxlJTNEJTIyZGlzcGxheSUzQWJsb2NrJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjUwMTIwMzUxODUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG8lMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNFJTNDJTJGY2VudGVyJTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Kritikus hangok:

“Elolvastam ezt a cikket de csodálkozom azon hogy Babettának független újságírónak az nem tűnik fel hogy a balliberális politikai oldal hónapok óta nem nyilatkozik csak a kedvenc médiumoknak. Tán azért nem, mert az ő munkaadója a Hír tv és a 24. Így aztán csak bértollnok ő is!”

“Én azt gondolom, hogy az Ön feladata csupán arra terjed ,tényszerűen tálalja a valóságot. Senki nem hatalmazta fel semmire, és nem kérte, hogy újságíró legyen.

Minden hovatartozás nélkül mondom, hogy Ön és az önhöz hasonlók bujtják az embereket, és teszik élhetetlenné Magyarországot”

Kétségünk ne legyen, sem a Fidesz, sem Németh Szilárd nem fog változni. Nyeregben érzik magukat, talán már a pezsgőt töltik a jövő évi győzelemre.

Portálunk a Zárójel Winston Churchil egy mondatát ajánlja a politikus urak és hölgyek figyelmébe:

Életem során gyakran kellett visszanyelnem a szavaimat, és be kell valljam, hogy mindig egészséges étrendnek találtam.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBoYXJtYWRpayUyMEJMJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyNjQ4ODc2ODM4MiUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

#Németh Szilárd #Orosz Babet #sajtószabadság #vita

0 notes