#pokolban

[algebraicvarietyshow]

Nincs sértettség Palkovics Lászlóban amiatt, hogy tavaly szétszedték a minisztériumát, lemondása óta Orbán Viktorral elsősorban a hadiiparról és az egyetemekről beszélt. A győri Széchenyi István Egyetem alapítványának kuratóriumi elnökeként arról beszélt a Telexnek, hogy az Európai Unió az egyetemistákat és a kutatókat bünteti azzal, hogy a magyar egyetemeket kitiltották a Horizont Európából, és nem fair ez a fajta nyomásgyakorlás.

ah, speaking of nem fair nyomásgyakorlás, az alapítványosodásba mindenki csak úgy önként és vidáman ment bele ugyebár!!

#pokolban lesz hely ezeknek az embereknek

[magyarfilmekatolcettig]

Két félidő a pokolban - 1961. Rendezte: Fábri Zoltán. Főszerepben: Sinkovits Imre, Garas Dezső, Márkus László, Molnár Tibor, Farkas Antal, Görbe János, Makláry János. https://podcasters.spotify.com/pod/show/magyarfilmekatolcettig

#mfac #magyar filmek ától cettig #régi #retro #movie #film #hungarian #két félidő a pokolban #1961 #fábri zoltán #sinkovits imre #garas dezső #márkus lászló #molnár tibor #farkas antal #görbe jános #makláry jános

[poembyme]

Sírok. Nem vagy mellettem,

Itt lenne a helyed szerelmem.

Sírok. Nem fogod a kezemet,

Könnyekbe temetem fejemet,

Sírok. Nem kapom ölelésed,

Minden nap, a pokolban égek,

Sírok. Nem mondhatom többet,

Csillogó szemedbe, szeretlek,

Sírok. Mi vetett véget ennek?

Az élet, vagy a sors? Elvégeztetett.

#magyar #poem #gondolataim #magyar vers #sajat #magyar gondolat #poembyme #sírok #szenvedés #hiányzol #magyar tumblr #magya

[az-ejszaka-kiralynoje]

Mindig a bosszút fogom választani, majd a pokolban megjavulok.

#gondolatok #idezetek #idézetekmindennapra #magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #magyar idezet #gondolataim #elet #élet #pokol #bosszú #valtozas #választások

[angelofghetto]

úriember és lakáj

Nemzet színésze, a klasszikus kimért gentleman, valami elképesztő finom, intelligens humorral. Még apja tehetségét is felülmúlta, pedig ő sem volt jelentéktelen figura. Élete B oldalán tragédiák súlya törte meg, és halványította el arisztokratikus félmosolyát. De mint tudjuk, az úr a pokolban is úr. Nagyon szerettem. Hiányozni fog.

#Youtube #benedek miklós

[egy-lany-blogja]

Gondolj bele mindössze egy év alatt mennyi minden megváltozott körülötted ...jártál magasan s lent a pokolban ,voltál fent,lent.Nyertél s vesztettél csatákat ,talán pár dolgot most másként tennél ,de ne haragudj magadra hiszen akkor az a döntés tűnt a legjobbnak...itt vagy mindez már csak a múlt...

Vegyél mély levegőt s légy büszke magadra...mert kibirtad s újra be bizonyitottad magadnak,hogy erős vagy...

#gondolkodj #egy ev #valtozas #harc #veszekedes #gyozelem #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat #erzesek #kibirtad #erosvagy #erosebbvagymintgondolnad

[pappito]

a büdös kölyök nem alszik, látom ég a villany, bemegyek, nézem mit csinál, hát olvas ő és közben időnként vékony filctollal aláhúz dolgokat a könyvben. Szépen, vonalzóval. Mondok, hát te meg mit művelsz? Aláhúzom amiről azt gondolom, hogy ilyen-vagy olyan (mutatja a belső borítón a színkódokat, hogy a zöld a shocking a sárga meg a too cute, ilyesmi). És ezt miért műveled, kérdem én, dalmahodik bennem felfele az apám haragja, akitől megtanultam még az olcsó könyvek idején, hogy a könyvet tiszteljük, nem bántjuk, nem szamárfülezzük és nem firkálunk bele pláne, mert akik a könyvekbe firkálnak azoknak külön bugyor van a pokolban azok mellett akik cukorkászacskót csörgetnek a színházban.

Hát, hogy most én elolvasom, megjelölöm - magyarázza - és aztán odaadom Emilynek, és amikor ő olvassa, akkor tudja, hogy én mit gondoltam az aláhúzott mondatokról. Mert amit most Emily olvas és ugyanígy jelölget azt én fogom olvasni, és akkor majd én látom, hogy Emily mit gondolt az aláhúzott dolgokról.

Leültem az ágyára gondolkozni és végül arra jutottam, hogy én vagyok a hülye, hogy ettől ideges lettem, saját könyve (valami fantazi marhaság) és nem könyvtári és így nem csak olvassa, hanem odarajzolja színekkel az olvasás közbeni érzelmeit amit így megoszt a másik tinédzserrel aki szintén ezt csinálja, és bár a könyv így színes lesz itt-ott, de nem sérül, nem lesz olvashatatlan és erről csetelni fognak egymással miután könyvet cserélnek és tulajdonképpen mi a francért is vagyok én ideges ettől?

Milyen berekkent idiotizmus-driven, örökölt stresszt kéne nekem, a szülőnek továbbadnom a gyereknek, aki végül is nem csak arra használja a könyvet amire való, mármint, hogy elolvassuk, hanem hozzá is tesz meg eszmét cserél valaki mással az alapján amit összegondolkodott olvasás közben, sokkal többet kivéve így a könyvből (vagy bele is téve magát abba), mintha csak úgy simán elolvasná aztán visszatenné a polcra.

Elolvas évente több mint száz könyvet, miközben én már régen nem olvasok feleannyit se, most meg itt ülök és azon gondolkodom, hogy miken kéne végigmennem és átértékelnem vén fasz fejjel, hogy a gyerekeimet ne stresszeljem megalapozatlan és felesleges hülyeségekkel és ne legyek olyan mint az apám.

[gregpostok]

“Gyerekként azt éreztem, hogy bármennyire is szeretném, nem tudom irányítani apám alkoholizmusát, így felnőttként megpróbálok mindent kontroll alatt tartani. Ez részben abból is fakad, hogy nem vagyok képes megbízni másokban.”

Életke.

[dangel-here]

“Inkább uralkodik a pokolban, semhogy szolgáljon a mennyben.”

-John Milton

#magyar #idezet #magyar tumblisok #hungary #sátán #pokol #menny #isten #ördög

[nemzetikonyvtar]

Kedves tumbászok! Rejtő Jenő lecsúszik a podcastcsatornán?

#podcast

[eltiron2]

Még két hét (nagyon személyes poszt)

Múlt vasárnap, 3 hónap kórházi szenvedés után elment a bátyám, 64 éves korában. 

Írtam 2-3 alkalommal arról, hogy kórházban van és, nos, meg fog halni. Borzasztó nehéz leírni, amit érzek, ezért tartom a tumblit, ide álnéven, a családtagok nélkül le lehet írni minden kutyafülét, maximum vadidegen arcok lehülyéznek, na bumm. 

Azt hiszem, még mindig picit sokkos vagyok, nem érkezett meg a fájdalom, csak a megkönnyebbülés, hogy vége az idegőrlő kórházi látogatásoknak, és a félelemnek. Borzalmasan féltem, hogy (Magyarországon vagyunk, ugye) valami látszatjavulás után hazaengedik, hogy otthon haldokoljon lassan, égve egy borzalmas néma belső pokolban. Jó kezekben volt (csak dícsérni tudom mind a két kórházat ahol volt, elképesztően kedves és profi személyzetettel találkoztam mind a két dél-pesti kórházban, bár a Jahn olyan volt, mintha egy világháborús filmforgatás helyszíne lenne), kezelték a fájdalmait, türelmesen. 

Aztán persze beindult a halálmalom, ami gyerekkorom óta elborzaszt. Késői gyerekként nagyon korán át kellett élnem az összes nagyszülőm elvesztését és mivel nagy a család, természetesen sok halált láttam. Köztük apámét, 14 éves koromban. Miután ő meghalt, anyám mellé éppen Gyula bátyámat nevezték ki másodlagos gyámomnak, szóval mondhatom, hogy másodszor is megárvultam. 

Szóval el fogjuk temetni, de csak február 20-ra tudták megoldani a sógornőmék, szóval még 16 napig fog feküdni valahol a teteme annak az embernek, aki az egyik legfontosabb ember volt számomra. 

Azt hiszem most, ahogy írom ezt a hülye posztot, kezdem érezni a dolgot. Nem igazán beszélgettem erről senkivel, nem is akarok, nálunk nem szokás kimutatni a fájdalmat, leginkább a “megvagyok, csak hagyjatok békén” mentalitás az uralkodó. 

Szóval megvagyok, üzenem ezt annak a pár barátomnak, akik olvasnak itt engem a tumblin, és meg is leszek, ha ez a bő két hét letellik és túlesek a fájdalom és gyász dzsemboriján. 

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és azoknak, akik elolvasták ezt a hosszú, személyes szart. 

#énblog #lájf #halál

[nyuszimotor]

Amúgy

miért mondják arra, aki meghalt, hogy megboldogult? Lehet épp szarul érzi magát a mennyben az unalomtól vagy épp a pokolban döfködik vasvillákkal. Márha az ilyen klasszikus dichotomiák narratívája alapján kell elképzelni a dolgot.

[drakvuf]

Külön hely van a pokolban azoknak, akik éjszaka betaggelnek slacken.

#slack #munka

[angelofghetto]

“Hercegnő” története

A néni a banyatankkal ment több napra bevásárolni a hidegben, mikor a tél még utolsót támadott. A mellékutcából fordult elé ez a kis állat óvatosan, minden támadó szándéktól mentesen. Csontsovány volt, az összes bordája külön látszott, hátsó lábai csípőnél majd' átszúrták a bőrét. Minden ízében remegett. Azzal az esdeklő "segítsetek rajtam emberek" tekintettel nézett.

A néni először kicsit megijedt, mert a rádió épp a napokban mondott be valami veszett rókát a Bakonyban vagy hol, és nem ismerte az állatot, de azt tudta, hogy a veszett jószágok néha megtévesztően szelídek. Második gondolatával kinevette magát, mert az ő környezetében (vagy egyáltalán a megyében) ugyan honnan jöhetne veszett kutya. Elkóborolhatott szegény pára, fel kéne kutatni a gazdáit, talán hetek óta keresik. Hazaszólt telefonon a családnak, hogy valami közösségi oldalon tegyék közzé, hogy ittésitt kóborol egy szerencsétlen kutyus. A néni megállt a sarkon a banyatankkal, és várt. A kis csavargó a kereszteződésnél leült és messziről figyelte őt, érezte, hogy itt segítségre számíthat.

A fiatalasszony jött gyorsan egy mobillal, próbált fotókat készíteni a közzétételhez. Kicsit mindenki bizalmatlan volt még, de ez idővel oldódni látszott, egyre közelebbi képek készültek. A kis jószág barátságos és szelíd volt, próbált pacsit adni bárkinek, aki hajlandó fogadni.

Hamar került tálkában víz, és egy kutyakonzervből pár falat kóstoló, csak óvatosan, nehogy a kiéhezett gyomor hirtelen megterhelődjön. A vagdalthúsból épp hogy csak pár falat fogyott, de a víznek nagy sikere volt, másodpercek alatt eltűnt a tálból. Újabb hazatelefon, fiatalember érkezett egy palack vízzel. A lelenc még két teljes tállal megivott. Kicsit kihúzta magát, tartása megegyenesedett, a szeméből is mintha eltűnt volna a reménytelen szomorúság.

A fiatalok becsalogatták az udvarba, a garázsban szorítottak helyet, terítettek rossz pokrócokból vackot neki. A többi kutyához még nem engedték közel, amíg nem tudták, van-e külső-belső parazitája, betegsége ami fertőz.

Hercegnői finomsággal ereszkedett a pokrócra, látszott rajta a halálos fáradtság, de nem merte lehajtani a fejét, mert még nem tudta, biztonságban van-e, mit tesznek vele ezek az emberek. Hunyorgó szemmel csak pillanatokig aludt. Került egy apró hősugárzó is a garázsba, amitől a reszketés alább hagyott. Azon az éjszakán havazott.

Másnap sikerült elérni a menhelyes ismerőst, aki orvoshoz vitte, leolvastatta a csipet, amiből kiderült az állat neve, hogy minden oltása megvan, és hogy a gazdi a főutca átellenes végében lakik. A kutya parazita és fertőzésmentes, csak nagyon gyenge, és a bundájára száradt sár teszi olyan ágrólszakadttá. Vitaminokat kapott, és némi roborálószert, és tanácsokat a fokozatos feltápláláshoz. Megtisztítani csak nagyon óvatosan lehetett, ha hozzáértek, éktelen sivalkodásba kezdett. Talán bántották. Ez sem lesz egyszerű.

Később a menhelyes és a fiatal pár együtt keresték meg a címet. Előre elképzelték, hogy lesz nagy öröm. Ezzel szemben kiderült, hogy a gazdi, egy idős néni jó másfél hónapja meghalt, a címen egy középkorú alkesz pasas lakik, aki a szomszédok szerint álló nap a kocsmában könyököl, vagy otthon ájultan alszik. Szerencse, hogy az erős szél kivágta a rozoga kaput, hogy Hercegnő megszökhetett. (Magukban így nevezték át a kutyát.) Vajon mit élhetett át szegény az elmúlt hetek alatt?

Másnap már a házban kapott helyet, a falkában, a családban, az előszoba sarkában a fűtőtest mellett talált magának helyet, és onnan nem mozdult: "nekem itt jó". Szemével követte a jövés-menést, de csak feküdt valami leírhatatlan arisztokratikus tartással. Az úr a pokolban is úr.

A következő három napot szinte átaludta. Később feltápászkodott, és bátortalan felfedező útra indult a házban. A mozdulataiból, a tekintetéből feneketlen szeretetéhség áradt. A kisbaba különösen tetszett neki. Néha lefeküdt a kis rácsos ágy tövébe, és "őrizte".

Jó is lehetne a vége ennek a történetnek, de nem az. Örökbefogadó gazdik jöttek-mentek, de felhizlalni nem sikerült, csak kicsit felerősíteni. Időről időre visszakerült a családhoz "ideiglenesen", csak amíg a végleges gazdit megkeresik. Kiderült, hogy rákos folyamatok miatt olyan sovány, és így már senkinek sem kellett. Végül az állapota romlott, és el kellett altatni. A család azzal vigasztalta magát, hogy legalább az utolsó hónapjait kicsit megszépítették, egy szerető falkában.

Ha lehet hinni a szóbeszédnek, most valami erdő mélyén alussza örök álmát, jeltelen sírban. De én tudom, hogy a kutyamennyországban van, egy sokkal nagyobb falka tagjaként, közel a kályhához.

[ajtostolahazba]

Remélem a pokolban egy külön bugyor van fenntartva az ostobáknak, az egoistáknak, a f@szméregető egoista ostobáknak és a zsigeri kizsákmányolóknak is!

Ismerek olyat, akiben ez mind megvan egyszerre, na ő remélem a világ végezetéig fog a pokol tüzén égni!

Köszönöm, hogy elmondhattam!

[tulsagosanoszintee]

“A csöngető és elszaladó gyerekkor,

Ami bennem, mi velem volt.

A tiszta fény, az édes álom,

A régi bál, hol égszínkék a vászon.

De kezemben fekete vízfesték,

A pokolban lettem díszvendég.

Ha magamtól bármit is éreznék,

Nem kéne a hajnali részegség.”

Red Bull Pilvaker - Hajnali részegség

#tulsagosanoszinte #hajnalireszegseg #redbullpilvaker #magyar #magyar tumblr #magyarzene #magyarvers #magyar tumblisok #magyar dalszöveg #dalszoveg #fekete #részeg #részegség #érzés #érzések #álom #fény #pokol