#nehogy

[minden-erted-volt]

SOKADIK TANÁCS

Április vége van girl, ne mosolyogj az üzenetein.

#hungary #tumblr #szerelem #nehogy #jonanyar #summer #uzenet #message #tanacs #magyartumblr #stay toxic

[mwagneto]

már megint itt van a pápa?????

aha😐 like girl mi a faszt akarsz itt. bfr

#ráadásul most nem is volt annyival előtte bejelentve mint a múltkor szal full nem #tudtam aköré tervezni hogy egész budapestet lezárják nehogy #valaki csúnyán nézzen a kriptaszökevényre és elporladjon #i got mail!

[drakvuf]

The Bear

Fent van már Disney+-on is, hahó!

#the bear #disney #nehogy megnézzem már megint #Youtube

[azsofiaa]

Nehogy azt hidd, hogy majd könyörgök. Majd ha érdekellek, keresel. Ha nem keresel, akkor pedig nem vesztettem semmit:)

#szerelem #szeretlek #üres szív #magyar tumblisok #magyar #magyar idézetek #magyar tumblr #magyar idezet #soha #vége van

[ampervadasz]

csak nehogy összekeverjék.....

[6pisztolyzenekar]

[katacha]

Sajnos magyar postával jött egy csomagom, reggel kaptam sikertelen kézbesítésről e-mailt, nyilván itthon voltunk, meg se próbált csengetni a postás, délután csekkolom, postaládában semmi cetli, meglepő, hogy több országon átívelő postai kommunikációs rendszereken keresztül kaptam egyáltalán e-mailt a sikertelen kézbesítésről a feladó cégtől, beslattyogok a postára, persze húsz perces sor, kivárom, a postán keltető meleg van, nem csoda, hogy ötkor már az összes alkalmazott olyan lassú, mint egy lajhár, az alkalmazott szerint nincs ott a csomag, szerintem meg de, nagy nehezen csekkolja és nahát tényleg ott van, majd elindul a kincskereső játék, először egy alkalmazott keresi, a vezetéknevemet hangosan kántálja, nehogy elfelejtse csomagkeresés közben, aztán beszáll a másik alkalmazott is, már ketten kántálnak, nyilván a sor már az utcán kanyarog, végül a vezetőnek lett egy ötlete, hol lehet a csomagom, véletlenül december elsején a december elsejei csomagok között van. Boldogság, legalább megvan.

[ajtostolahazba]

Lejöttem Siófokra a lányommal hosszú 7végézni, hogy realizáljam, hogy igenis ezerszer jobban megéri elmenni a tengerhez 1 hétre, mint idejönni. Gyalogoltunk vagy 2km-t, mire találtunk egy cca 50m-es szakaszt, ahol egyáltalán a víz közelébe tudtunk jutni, de az is betonos szar, oldalt lezárva, hogy nehogy tudjál sétálni a kutyával 200m-t közvetlenül a víznél, csak ez az 50m tiszta nád, szóval kiábrándító. A szállás, amit Bookingon foglaltam rendben van, viszont bazmeg saját parkoló van, de 3700 egy éjszakára a kocsi...A kutyabarát szálláson nincs itató, nincs víz kitéve, 3600 egy éjszakára a kutya úgy, hogy ki kell vinni az utcára pisilni. Biztos én vagyok túl kritikus, de a kalkulált 46000 helyett majdnem 80 lesz ez a két éjszaka, ami már nem olyan baráti. Ennyiért nincs Netflix, a házi WiFi szar... Ettől függetlenül csakazértis pihenünk, szeretünk együtt lenni és tudjuk jól érezni magunkat, de 142-ért egy hétig fogok héderelni a tengernél, klimatizált szálláson, végtelen tengerparton úgy, hogy nem rontja el a kedvem, hogy csak a gazdagok kiváltsága látni a vizet, amiért idejöttem.

[sztivan]

épp azt magyarázza egy arc a vonaton, hogy ő ugyan debreceni, de nagyon szurkol, nehogy Karácsonyt válasszák meg, mert akkor kitiltják az autókat Budapestről, pedig már így is mennyien szállnak fel Zuglóban

nehéz lehet, ha két agysejted van és azok elkezdenek verekedni egymással

[pajjorimre]

Nagyon meg van sértődve, egyemmeg

[diogenesz2020portugal]

Volt egy kérdés egy macskás csoportban arról, hogy miért nem tudjuk kialudni magunkat a macskák miatt.

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, #Sámson (kutya, 15), Margit (#MargaritaNyikolajevna macska, kb. 5) és Lajos (#SzörnyetegLajos macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[csacskamacskamocska]

Hogyan...

Az kérte a pszichológus, hogy egy kérdéssel menjek a következő ülésre. Egy olyan kérdéssel, amit talán neked tennék fel, vagy valakinek, akitől segítséget várok, Istennek, anyámnak, barátnak vagy magamnak, de a lényeg az, hogy így kezdődjön: Hogyan… – és egy kérdőjellel végződjön. Egy teljes hónapig éltem a kérdés keresésében, ezzel keltem és ezzel feküdtem. Napok, hetek teltek el, míg az elsőt megfogalmaztam. Hogyan tehetted ezt velem? De aztán elgondolkodtam, hogy az utolsó kérdésem hozzád tényleg ez a vádaskodás lenne? És, ha válaszolnom kéne rá, hisz ki más válaszolna ott a pszichológus egyik székéből a másikba ülve vagy otthon a tükör előtt állva, a választ is tudnám: nem tettél semmit, nem állt szándékodban semmi, nem gondoltad, hogy ez lesz. Folyt a kezemre a meleg mosogatóvíz és gondolkodtam közben. Hogyan…? Álltam a zuhany alatt és gondolkodtam közben. Hogyan…? Szaladtam az esőben, a dudáló autókra sem figyeltem, mert csak az járt az eszemben: Hogyan..? Forgattam a számban a kérdést, az agyamban a gondolatot, míg ki mertem mondani a tükör előtt: Hogyan tudnám visszacsinálni? Te őrült! Eszedbe ne jusson! Hát meddig kínoztad volna még magad a szép szemével, a féloldalas fura mosolyával, az ingéből kikandikáló szőrszálakkal, a gyönyörű kezével, rajta a legszebb körmökkel, amit férfi kaphat a sorstól. Meddig a várakozással, hogy megsimogat, hogy dicsér, rajong, elismer és örül minden percnek, amit együtt tölthettek, ahogy te tetted? Hogyan jutottunk idáig? Hogyan, hogyan? Jó sok melóval. Sok odanemfigyeléssel, felületességgel, közönnyel, elsumákolással, nem szólással, nem simogatással, nem öleléssel. Hogyan tudnálak elfelejteni? Majd elfelejtesz. Idővel mindenki sztori lesz csak, egy anekdota, tanmese, vicc, rémtörténet, szívszorító, jól eladható emlék. Takaró alatt megbújva rágódó trauma, soha be nem teljesedett vágy alig érzékelhető lenyomata egy beadandó dolgozatban, egy könyvben, egy plakáton. Hogyan kellett volna csinálnom? Mindegy lett volna, hogyan csinálom. Vagyok, aki vagyok és amit tudtam megtettem, sőt, azon is túl, a határaim forgáccsá feszegettem, a lelkem meztelenebb volt, mint bármikor életemben, úgy szerettem. Hogyan szerettél volna meg? Sehogy, szerelmem, sehogy. Nem szerettél volna sosem. Se karcsúbban, se feketébben, se sportosabban, se háziasabban. Nem értem fel a szívedig. Hogyan tudtalak volna jól szeretni? Ha elengedlek, ha bízom benned, ha hiszek neked, ha sosem szólok, ha sosem kérek, nem várok el és nem vagyok sosem feladat, sem időigényes, problémás rész, csak könnyű üdítőital, alkoholos koktél, nyalánkság, tartalmas könyv, vidám időtöltés. Hogyan kellett volna elmondanom, hogy boldogtalan vagyok? Nem úgy, ahogy tettem, hanem nap mint nap, mondani: ezt ne, ezt se, ezt nehogy, ez nekem nem jó, kérlek, érts meg, én is értelek téged, kérlek, legyen ez máshogy! Nem lett volna máshogy. Hogyan tudlak elfelejteni? Mint minden mást, gyerekkort és kamasz szerelmeket, amibe nem haltam bele végül, ki érti ezt, és szülést és aggódást, és remegős levélvárást, és szívdobogtató találkozást, és ahogy elfelejtünk tejet venni, aztán a kulcsunkat, hogy hova tettük, hogy milyen sorrendeben panírozunk, hol lakunk, hogy kik a szeretteink, és mi kik vagyunk, majd szépen így. Hogyan töröljelek ki a gondolataimból? Sehogy. Miért félsz velem élni, miért nem hiszed el, hogy el fog múlni a hiány, a harag, a kérdések, a szégyenek, a rossz, és végül csak a jó marad? Miért félsz, hogy ha csak a jó marad, bánni fogod? Lehet, hogy a megbékélés marad. Hát nem ér meg egy próbát? Hogyan tudsz továbblépni? Ahogy te is. Nap, nap után. Másra figyelve. A reggeli kávé ízére, a ruhámat cibáló szélre, a liftajtó csukódásra, az üzenetek hangjára, a néma telefonra, az emberekre, akik mozgatják a szájukat, az ebéd ízére, a napfényre az utcán, a tejre, ami megint elfogyott, a vízre, ami simogatja a bőrömet és megtisztít. Így, hosszú ideig. Hogyan fogok harminc évig nélküled élni? ?

#Álljon meg egy novellára 2024 #05-13

[sztupy]

Fiam és az édességek

Eldugjuk a "haloween-i / húsvéti stasht" valami magas helyre hogy ne érje el

Míg nem figyelünk összeeszkábál valami kevésbé OSHA kompatibilis megoldást, hogy elérje

Megesz belőle egy-két szemet, mert többet ugye nem szabad

Odahozza hozzánk, hogy apa, anya rejtsük el magasabbra, hogy nehogy elérje

Repeat from 1

[ultramegatroutman]

Macskalétra bazmeg.

Az van, hogy ezek a büdös jószágok tudnak ugrani nyilván, csak nem szeretnek. Eddig a kökénybokron jártak fel, csak kivágtam (amúgy havonta vagdostam róla a tüskéket, nehogy felsértse a kis lábukat, muhaha), úgyhogy elkezdték a fügebokrot használni. Mielőtt tönkretették volna, odatámasztottam egy alulétrát ideiglenesen, de még mielőtt valaki benyúl érte és elviszi, kaptak egy sajátot.

Egyébként a terasznál is van egy, és ha véletlenül elveszem, képesek ott sírdogálni, pedig kb. 6 métert kellene kerülniük hogy a fáskamránál le tudjanak jönni. Nyilván csak ha kint vagyok, amúgy simán lemásznak a villanyoszlopon is, vagy bárhol.

[oldmacykerenew]

Nagy kő esett le a szívemről ma. 🙈

A héten jönnek a kertészek… kiszednek 2 hatalmas tuját, és elkezdik a magaságyás építését, mert a mostani már elég közel van az összedőléshez…

Időközben észrevettem, hogy 2 rozsdafarkú folyamatosan munkálkodik nálunk, és már az volt bennem, hogy lemondom a kertészeket, mert tuti, hogy a tujában fészkelnek valahol, és nem akarom, hogy bajuk essen. (Hónapok óta húzzák az időt a kertészek, pont ezt akartam elkerülni…)

De ma kifigyeltem őket!🫣😀 Ahogy néztem, kb. 5 kicsike van a fészekben, a kocsibeálló tető alatt a gerendán. 🥹Sem macska, sem ember nem tudja igazán megközelíteni🥹❤️ Úgyhogy nagyon megnyugodtam, hogy nem esik bajuk és nyugodtan nevelhetik őket tovább 🥹❤️

Amíg várakoztam, hogy anyuka és apuka hova repülnek, hát olyan csetepatét csináltak. Figyeltek nagyon, hogy nehogy “támadjak”, mindent is bevetett a hím, hogy ne tudjam hova megy :D Annyira édesek 🥹 Ahogy odarepült a kajával, ezek üvöltve tátogtak, hogy megkapják a kaját - odáig full meglapulva, csendben voltak😀 Imádom őket és a hangjukat is! ❤️

#igen ilyen hulye vagyok #nekem fontosak az allatok #eletem #nyugok #SoundCloud

[newlifeprojects]

ma egy veletlen folytan feny derult arra a rejtrlyre, amit azt gondoltam, hogy mar orok homaly fog fedni.

a lepcsohazi ajtoszomszedunk (!!!) talalta meg a kutyat azon az ominozus delutanon, ahol megfogadtam, hogy a kurvaanyjat soha tobbe nem engedem el a mezon, mert annal sokkal tobb idom es penzem van benne, hogy csak ugy hagyjam kinyuvadni valami arok menten, miutan telibe verte egy kocsi, vagy felnyarsalta egy vasrud. kiderult, hogy alig fel oraval a vilagga rohanasa utan mar itt kalezolt a haz elotti parkoloban, ok meg osszeszedtek, de balszerencsejere a biletajan a telefonszama van, aki akkor eppen dolgozott, igy nem volt nala a telefonja. a biztonsag kedveert tettek par kort meg a haz korul is kocsival, hatha eszreveszik azt, aki keresi, mikozben en meg a padon vartam a masik oldalon, meg korbejartam az osszes szantast, szolot es mezot fel es ala, hatha valahol felbukkan. ezutan a sikertelen kiserlet utan mentek fel a kastelyhoz a rendororsre, es adtak le ezt a szutykot, majd vitte haza magaval zarora utan az ugyeletes rendor sankt georgenbe.

szoval megiscsak hazajott ugy, hogy engem okosan kikerult, nehogy lebaszast kapjon, amiert elrohant...

#prs #fülöp