#majd minden jobb lesz

[dzsenna]

#night #magány #majd egyszer #jobb lesz #minden

[fovarosiblog]

Néha szóba kell ezt szerintem hozni. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról. A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó. A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port? Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén. A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály. A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön. A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak. Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el. Ez mára mind nincs. Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították. És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha. Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma. (Kecskés Márton, Facebook)

[konyvekkozt]

az elmúlt napokat Bergamoban töltöttem, mert évekkel ezelőtt megígértem (az akkor még sokkal jobb mentális és fizikai állapotban lévő) anyámnak, hogy eljövünk ide (mert a cukrászdát, ahol kitalálták a sztracsatella ízű fagylaltot, úgy hívják, ahogy őt és korábban jártam itt konferencián)

nem voltak könnyű napok, de megéltem minden magasságát és mélységét, s sokkal jobban vagyok a "mi lesz, ha meghal, hol érzem majd a felelőssegemet a kapcsolatunkért" kérdésben

a város gyönyörű és a sok turistás élmény mellett megtaláltam benne a saját ritmusomat. a belső utazást pedig nem adnám semmiért!

[sztivan]

aftersérv*

most vasárnap lesz napra pontosan fél éve, hogy egy másik vasárnap, harmadikán azt mondta a gerincem, hogy milyen szép kanapéd van, igazán kár lenne, ha nem tudnál felkelni róla

tegnap elértem egy fontos mérföldkőhöz, egyszerre vittem fel az emeletre a karomban a két gyereket

és most vasárnapra van betervezve azóta az első 10 km-s futásom

elég fos érzés volt akkor szeptember elején elvergődnöm a hétvégi ügyeletre, majd onnan átküldtek a dél-pestibe, onnan viszont haza, mert csak neurológusok voltak bent ügyeletben, úgyhogy másnap reggel, amikor újra két órámba telt felkelni, utána el a háziorvoshoz, ő továbbküldött az sztk-ba, ahol hét óra várakozás után sorra is kerültem, és végre kezdtek velem valamit

*valójában nem tudom, hogy ezt lehet-e sérvnek nevezni, az egyik orvos azt magyarázta, hogy a több stádiuma közül az orvosok még nem annak hívják ezt, a köznyelv már igen. akárhogy is, nagyon fájt. és persze aki orvosnak csak mondtam, hogy rohadt sokat sportolok, mind azt kérdezte, hogy az nem okozhat ilyen bajt, de ugye sok ülőmunkát végzek?

az első, tényleg gyors javulást hozó tipp az volt, hogy feküdjek mindig nagyon keményen, első lépésként két hétig a földön aludtam, és ettől már legalább nem két óra volt reggelente felkelnem álló helyzetbe. közben pedig beindult egy gyógytorna és fizikoterápia, az is sokat javított. pár hónapnak el kellett telnie, amíg beütött az eredménye - persze türelmesnek kellett lenni, sokáig annyi volt a javulás, hogy csak olyan érzés, mint ha megvertek volna, nem olyan, mint ha épp vernének, na de aztán működött. a lényeg az, hogy a fenékizmaimat erősítsem meg, azok tartsanak, ne a gerincemre nehezedjek, és tök furcsa érzés sok év sportolás után felfedezni, hogy új izmaim kezdenek el működni

teljesen mindent ez sem oldott meg, sőt, november végén lett egy visszaesésem is, amikor azért napi három-négy fájdalomcsillapítóra szükségem volt. még jó, hogy mielőtt szeptemberben bedurrant volna, a nyáron kisebb fájdalmakat már éreztem, mert arra augusztusban kaptam egy időpontot kicsivel karácsony előttre, és onnan elküldtek egy vízi kúrára. úgyhogy a január-februári délutánjaim egész komoly része arról szólt, hogy a Lukácsban masszíroztak meg áztam a termálvízben, közben pedig a gyógytornát csinálom tovább - és működött!

mostanra jutottam el oda, hogy 95 százalékban rendben vagyok, éles fájdalmam régesrég nem volt, tompa is csak nagyon ritkán, igazából csak a túl puha széken ülést és a hirtelen irányváltásokat nem szeretem. edzeni is tudok újra, úszni és bringázni már óvatosan október óta, futásban még nagyon el vagyok maradva a csúcstól, de boldoggá tesz, hogy nekiálltam megint. szóval haladok

vannak persze furcsa dolgok, például hónapokig nagyrészt otthonról, a kanapé mellett térdelve dolgoztam, de most már ez is sokkal jobb. a legnehezebben megszokható egyértelműen az, hogy meg kellett tanulnom nem hason aludni. (negatívum, hogy az immunrendszeremet ez jó alaposan igénybe vette, minden más nyavalya elleni küzdésre kevesebb erőm marad, úgyhogy a februárom arról szól, hogy amikor kicsit megfúj a szél, akkor utána taknyos és vörös orrú vagyok napokig), jó, meg amikor beküldtek MR-re, akkor gondolkoztam azon, hogy mások mennyi pénzt szoktak fizetni ugyanilyen hangok hallgatásáért, amikor azt technobulinak nevezik

és tényleg nagyon biztatni szeretnék mindenkit, akinek ilyesmi baja van - engem speciel a heti 40 óra ülőmunka ütött szét -, hogy menjen el és kezeltesse magát, mert azzal szemben, amit a defetisták állítanak, ebből bizony ki lehet jönni és csodálatos érzés újra mozogni meg teljes értékű emberként funkcionálni

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

#szerelem #szakítás #emlékek #viszonyok #barátság #ex #03-20

[chaise-nous]

van nekem egy (csomó) gyenge pontom, az, hogy nagyon tudok ragaszkodni tárgyakhoz csak azért, mert valakié voltak vagy valakitől kaptam, akkor is, ha ezek a tárgyak rondák.

az úgy volt, hogy miután az én drága apukám meghalt, anyámnak lett egy élettársa, aki, hát, na mindegy. neeeeem, jó ember volt a Sanyi bácsi és kívánni sem lehetett volna jobb nagyapát a gyerekeimnek, ha már az én apám nem lehetett ott nekik. szóval minden meg van bocsájtva Sanyi bácsinak, még az ízlése is, pedig az, na az fájdalmas volt.

Sanyi bácsi meghalt egy pár éve és többek között ezeket a felbecsülhetetlen értékű festményeket is anyámra hagyományozta:

a Búgó Bikát

és a Lecsapó Sast (biztos nem is sas). Csak mellékesen szerintem ez a sas (nemsas) kurvára elvétené ezt a kacsát a szög alapján, meg hát nem is a zsákmányra néz - hacsak nem az van, hogy nem is a kacsára megy, hanem a kacsa mellett álló uszkárra, amit már nem látunk. Ez egy őrült nagy csavar lenne a művész részéről, ép ésszel szinte fel sem fogható. De haladjunk tovább.

Amikor felmerült, hogy a művészeti örökségből kell-e nekem valami, akkor erre a kettőre lecsaptam (mint az madár az képen), mert tudtam, hogy Sanyi bácsi annyira örülne ha vinnék valamit és hát őszintén szólva a többi tárgy felfoghatatlanul ronda volt. Megörökölhettem volna egy krémszínű bőrfotelt is például vagy egy citromsárga subát.

Azt is éreztem, hogy egyszer még lesz ezeknek helye egy párhuzamos univerzumban. A férfi, aki velem él, úgy érezte, hogy nincs olyan univerzum, amiben ezeknek helye lehet, de ezt nagyvonalúan figyelmen kívül hagytam. A két képet anyukám gondosan becsomagolta és amikor kiderült, hogy lesz itt új lakásunk, ugyanolyan gondosan ki is hozta. A férfi, aki velem él, érezte, hogy szorul a hurok és finoman jelezte, hogy az új lakásban sincs olyan hely, ahol ezeket el tudja képzelni, még poén szinten sem. Hess-hess, nem kell mindent meghallani.

Miután már minden elkészült az új lakásban (értsd: minden kábé elkészült, de mi már teljesen), ki kellett festeni meg takarítani a régit és belefutottam egy Mandalorianba (-be?), aki végig ott lakott velünk. Sajnika nem Pedro Pascal, csak egy kép egy mandaloriani illetőségű lakosról, és akkor szöget ütött a fejembe, hogy azzal is csinálni kellene valamit...plusz hogyan fogom átvinni (a szerelmet a túlsó partra) az embernél a Búgó Bikát és a Lecsapó Sast (nemsast)?

Kicsit olyan már ez a poszt, mint a receptek, amikor a 4000 szavas keletkezéstörténet után jön a Forradalmian Új sajtos tészta recept, szóval rövidre zárom: kivágtam a mandalórit és ráragasztottam a Bikára, hogy legyen kinek búgnia.

Aztán úgy gondoltam, hogy a Bibliából méltatlanul kihagyott fejezet nyomán a Lecsapó Sas (nem sas! de.) a kis Jézusra fog lecsapni, amit Mária próbál majd megakadályozni, mert ő sem tudja, hogy a Nemsas (de) valójában az uszkárra megy. Ezen a ponton több bigott keresztény családtagom egyszerre fordult egy nagyot a sírjában.

Ezek után remélem, hogy nem derül ki, hogy ezek másfél millió forintos festmények voltak, mert akkor azonnal eret vágok.

Ja, és így is csak a konyhában rakhattam fel őket, ahol a helyem van, de nem kell mindig morgolódni. Meg zsörtölődni.

[sronti]

Bike computer projekt, telefon geekek help

Miután ráfeszültem, hogy kéne egy ilyen, körbenéztem a piacon és minden drága és szar, kitaláltam, hogy csinálok inkább egyet telefonból. A szűk keresztmetszet: akkumulátor (fú, hiba volt elkezdeni ezt, utálom kiírni hosszan, de az aksi se jobb, a battery se működik) idő. Olyan telefon kéne, ami ezeket a specifikus dolgokat tudja:

-Olcsó, használtan max 40-50k huf/80-100GBP, ahol leginkább a ramon és processzoron spóroltak.

- nagy teljesítményű akkumulátor (megint itt van ez a szó)

-viszonylag tiszta és viszonylag új android (bár rootolás is lehet lesz ebben, de jobb lenne elkerülni)

-jó kijelző/akkumulátor (!!!) teljesítmény arány, mert a kijelző fogja a legtöbbet fogyasztani always on-ban csak GPS és talán bluetooth lesz rajta, meg a cycle computer app, szóval hiába nagy az aksi, ha a kijelző is nagy.

-először azt gondoltam, hogy kamera nem annyira fontos, de aztán lehet, hogy a videó részét használom majd, szóval azért működjön valamennyire.

Ez az a kivételes eset, ahol meggyőzhető lennék egy régi szifonra, ha nem lassulna be és nem menne tropára az aksi (acceptance phase) addigra, amíg eléri a kívánt alacsony árat.

Minden megoldás érdekel, ha van ötleted, ne tartsd magadban. Köszi

[tattoodfirewicca]

"De én tudod inkább nem beszélek róla

Ez jobb ha mások szívét már nem nyomja

Így is tele vagyok régi sebhelyekkel

De továbblépek és talán majd egyszer

Minden ugyanúgy lesz mint

Amikor még régen kint

Játszottunk, és nem számított

Hogy ami nem öl meg az fájni fog"

#magyar dalszöveg #dalszöveg #soulwave #Sebhely #fájdalom #depresszió #Nem öl meg #magyar tumblisok

[pokmajom]

A halügyi posztomhoz

beérkezett kérdéseket, az alábbiakban szeretném egyben megválaszolni:

Azt kérdezném, hogy az ecetes hal pacolasanal a sorrend tényleg úgy néz ki, hogy a rántott halat már készen, bundában érlelem napokig? Masszívan halevő vagyok, de ez némileg broáf 😀 Igen, forró olajban aranybarnára kell rántani és úgy pácolni. A bunda meglepően egyben marad és jó az íze a pácolás után. De csinálják ezeket, csak simán, bunda nélkül sütve és pácolva is.

@sztupy: Azt lehet tudni, hogy a brit lengyel boltokban árult pontyot karácsonykor honnan szerzik be? Mivel a pontytermelés dobogósai: 1. Csehország, 2. Lengyelország, 3. Magyarország, azt gyanítom, hogy a lengyel boltban, lengyel hal van. Termelnek amúgy pontyot a UK-ban is, de csak horgászatra nagy halakat.

@eleteskonyvtar: A tiszai szürke harcsa is tenyésztből jön? Valahogy sokkal jobb az íze mint az afrikainak, mondjuk aranyárban is van… Bár a szürke harcsát is lehet medencékben, tápon nevelni, a Magyarországon legálisan kapható szürke harcsa, a halastavakból származik. Ide 1-2% arányban azért telepítik, hogy kicsit edzésben tartsa a pontyokat és hogy kiegye a feltöltő vízzel bekerülő, gazdaságilag nem annyira értékes halakat. Főleg az ezüstkárászt. Mivel a halastóban, kb ugyanazt eszi, mint amit egy természetes vízben enne, ha a tó a Tiszából kapja a vizét, akár tiszai szürke harcsának is nevezhetjük ezeket a ragadozókat.

@verunikornis: Jobb megvenni a hűtőpultból és lefagyasztani vagy akkor már vehetek mirelitet? Van hogy majd később akarom megsütni. Mélyhűtött halakat, sokkoló hűtővel, nagyon gyorsan hűtik le -20 fokra. A te otthoni hűtőd ezt nem tudja, de 2-3 hetes mélyhűtés abban sem fog jelentős minőségromlást eredményezni. Pár hónap után viszont már érezhető lesz az avasodás. Általában eltér egymástól a friss és a mirelit hal kínálat, de ha valamiből van ugyanazon fajból készült termék, érdemesebb a frisset venni. Például az afrikai harcsa növekvő népszerűségével, megjelent a boltokban a Vietnámban termelt afrikai harcsa (önmagában is szép történet, egyszer megírom) fagyasztva, de a friss az még azért, helyi magyar termelés. Jobb, környezetkímélőbb és a helyi gazdaságot erősíted a fogyasztásával. Rá van írva egyébként minden haltermékre, hogy hol fogták vagy termelték.

@korivagyok: a pácolt halaknak (pl. hering) hogyan változik csomag bontás után az omega-3? mire érdemes figyelni? Na ehhez nem értek. Ennyire nem vagyok otthon a tartósítási technológiákban. Csak okoskodásból azt mondanám, hogy szerintem az ecetes tartósítás is gátolja a zsírsav oxidációt, úgyhogy az omega-3 zsírsav tartalom nagy része megmarad ezekben a termékekben is. Valaki esetleg ért hozzá?

[orban1geci]

Chomsky: A hatalom tízparancsolata

Az Orbán-rezsim ebben hibátlanl teljesít, 10/10

Az embereket le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal.

A nép a nemzet megmentőiként tekintsen a vezetőire

A nép mindig legyen készen arra, hogy valami rosszabb következik.

A népet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára.

Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat

Az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra.

Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani

A népet el kell zárni az objektív tájékozódás minden forrásától.

A nyájszellem erősítése!

Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében.

bővebben:

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a “fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a “szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a “feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet (“majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.”

#Noam Chomsky #Chomsky #tízparancsolat #hatalom

[tibberg]

Vettem biciklis seggkrémet. Impulzus vásárlás volt. Most majd biztos jobb lesz minden, még a bringa is jobban fog gurulni.

[szeress-kerlek]

Te is hamis ábrándokhoz kötöd a boldogságod?

Életünket rajtunk kívül álló tényezők osztják szakaszokra. A tényezők masszáját akár 'mátrixnak' is hívhatjuk, ha meg akarunk felelni a modern trendeknek.

Én ezt a mátrixot már régóta csak túlélem. Miközben megjárom a poklot is arra gondolok, hogy a következő szakasz mennyivel jobb lesz és, hogy az majd elhozza számomra a boldogságot, a dicsőséget és a sikert.

Lehet, hogy szenvedek a gimnáziumban, de majd az egyetemen minden kiváló lesz. Aztán rájövök, hogy nincs is érdemi különbség közöttük, de ez nem szomorít el túlságosan, mert ha már lesz egy munkám, akkor sikeres leszek. Sajnos ez sem igaz. Utána is ugyan azt a kiüresedettséget érzem, mint 10 évvel ezelőtt a gimnáziumban. Vajon majd ha kiköltözöm külföldre, megszerzem a jogsit, megházasodom, megveszem az első házam, elmegyek nyaralni, vajon majd mindezek után érezni fogok valami őszintét?

És bár ezzel az önámítással lassanként elérek bizonyos földi célokat, talán soha nem érem el azt az egy dolgot, ami igazán számít, nem érem el a boldogságom.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #budapest #magyarország #magyarok #magyar vers #sajat #sajatgondolat #sajatidezet #sajatszoveg #sajat iras #szerelem #szeretet #szenvedély #szöveg #együtt #rideg #történet #tények #igazság #idezet #iskola #oleles #pokol #ilyen az élet #sors #durva #forró #gondolataim

[megtudommagyarazni]

...haverom kérdezi

Három opcióról lenne szó. Mindhárom oda-vissza át lett gondolva, számolva, másfél éve rajta vagyok van a haverom. 65 éves, nem bír, nem akar otthon ülni. A mutatványra lesz kb havi 1000-1200€, plusz a kezdő összeg, amiből a tárgyi kellékek kijönnek. Szerintem nagyjából minden számba lett véve, de roppant mód csodálkoznék, ha a tumbli nem világítana rá valami olyasmire, amire nem gondoltam. Barátom, csajom, jó ismerősöm, kutyám, macskám, hörcsögöm, aranyhalam nincs, 20 éve elváltam. Rég egyedül élem az életem, és rendben van így. Mármint érted, nem én, mondom, a haverom!

-A Lemennék végre hosszú távra Gran Canariára, mármint nem én, a haverom. Tavaly 400€ körül még lehetett bérelni kis lakást Las Palmasban, ott helyben jobb ajánlat is van. Persze olcsóbban is lehet, de azért ne kelljen a vegueta fölötti hegyen élni egy 20 emeletesben. Havi 3-400-ból nagyon alap szinten meg lehet élni (olcsóság van). Lakásvásárlás is lehetséges. Akár munka is, miért ne, minap jött szembe: buszvezető egy iskolához, diákszállítás, 1800/hó + lakás! Erről (is) készül egy útikalauz stopposoknak, majd felrakom. pros: nem kell magyarázni, ott lenne a szeretett városom és az óceán. cons: nem lenne egy magas élet, évente 2-3-szor haza kéne repülni, gyógyszerek, kontroll stb.

-B alig több, mint 2 miláért egy jól felszerelt 30 lábnál nagyobb vitorlást lehet venni a Balatonon, bútorozott, kényelmes, konyha-wc, napelemről működő hűtő, komplett felszerelés. pros: imádok vitorlázni, megvannak hozzá a papírjaim is. Szeret(t)em a Balcsit. Tök nyugi lenne cons: évi 8 hónap vízen, ezt még nem próbáltam. Nyilván sokat hajóznék, de 3/4 év egyedül talán sok lenne (bár ezt szoktam meg, 40 év kamionon nem a társas kéjhömpölyről szólt). Ahol kikötnék, csak a ner-rel találkoznék. Az arcpirító kikötői díjakra (ner, a kurva anyád) a hajó értékének felét-háromnegyedét kifizetném évente.

-C Talán a leginkább költséghatékony: 1-1,4mill körül lehet használt, de működő egyterűt kapni, VW Sharan, Ford Galaxy, esetleg kis szerencsével kisbusz, amiből a hátulját kidobnám, 200x80 cm matracot bele. Persze kicsit megpimpelve a belsőt, függöny, polc, szőnyeg, biszbaszasztalka stb. És irány Toszkana, Provansz, Andalúzia stb. Pl Béziers, 2,5 nap, 200-250eur benzin, mindenhol vágom az ingyenes utakat, az olasz SS, SP (Strada Statale meg Provinciale), francia RN meg RD (Route Nationale meg Départementale), osztrák Bundesstrasse, spanyol Autovias. 2-3-4 hónap lent, ahogy épp kedvem tartja, aztán haza, ügyeket intézni, ha kell. pros: egész éves. Bármikor meglátogathatom lányom családját, 3 pöpec unokámat Belgiumban, ők nem jönnek Neriába, érthető. Nagy szabadság, nyugi. Jó kaják, olcsóbban. cons: az is lenne, egy öreg kocsival hosszú utakon ne lenne?

_______________________________________________

Nos, ezek a tervek maradtak, kristályosodtak ki kb. egy év alatt, az idei év sajna beszart egy érsebészeti malőr miatt, pedig áprilisra már néztem a szigetet. Ne irigyeljen senki, 50 évet melóztam, az egész amúgy nagyon szoros volna költségvetésileg, tulajdonképp szinte nyomorgás, de szabadon, szebb környezetben. A nyugdíjam nagyobbik része sajna forintban jön, ha kuszaszem vagy orbán egyet trükközik, az euró ugrik egyet 400-420-450-re, aztán szívás az egész. Gondolom, jön számos trollkodó, utálkozó, genyázó komment, nem baj. Egyet lelövök most, az nem játszik: "B. B, BBB, BBB BÉ BÉ BÉ!" Na ok. Kíváncsian várom az okos hozzászólásokat, véleményeket. De a lényeg az, hogy nem fogok otthon ülni, és nézni bambán, ahogy a B oldal vége felé ugrál a tű, az hétszentség! Mármint nem én, a haverom, érted!

(ami nincs)

[konyvekkozt]

pápa

óvodásként lettem szemüveges. az óvónők szóltak a szüleimnek, hogy szerintük nem látok. valóban nem láttam, legalábbis jól biztos nem, szemüveges lettem. az anyám kitalálta, hogy olyan szemüveg kell nekem, aminek a szára a lencse aljától halad hátra. pont úgy nézett ki, mintha fordítva lenne rajtam. és pont emiatt csúfolt mindenki. utáltam ezt a keretet, de az anyám mindig talált az optikában ilyet, így még alsóban is ilyet hordtam

a szemüveg drága dolog, egyre ritkábban lett új pápám és egyre inkább megszoktam a világot homályosnak és karcosnak

pár hete tőlem teljesen szokatlan módon pápában aludtam el, éjjel ráfeküdtem és menthetetlen lett a szára. semmi baj, gondoltam. elővettem az előzőt, aminek a kerete törött el. hiába javítottam korábban pillanatragasztóval, újra eltörött, a kolléga, aki vállalta a ragasztást, összekente ragasztóval a lencsét. de itt sem estem kétségbe, elővettem a még korábbi pápámat. ez konkrétan annyira karcos volt, hogy azt sem hittem el, hogy kilátok rajta

ez volt az a pont, mikor beláttam, új pápa kell. begaloppoztam egy optikába, s mint egy kocsmában, közöltem, hogy pont olyat kérek, mint az előző volt. a hölgy szelíden mondta, hogy talán mégse így legyen, mérjük be a szemem. két munka közt voltam, szaladtam dolgozni, mondtam, hogy nekem ennél fontosabb dolgom van. szerencsére újra ajánlotta a dolgot, így puffogva belementem. bepattantam az optometrista székébe, felhívva figyelmét, hogy dolgozni szaladok. semmit nem várva ültem ott, pont ugyanúgy próbáltam megfejteni a pacákból, hogy milyen betűk lehetnek, mint a mindennapokban. mert én nem látom a buszon, hogy melyik vagy hova megy, csak mikor már teljesen előttem van. nem messziről vadászom az akciókat a boltban, hanem közelítve. és én ezt elfogadtam. évek óta így van, azt gondoltam, nem lehet máshogy. és akkor a hölgy mondta, hogy kipróbál valamit. csinálja - gondoltam én. és akkor, ott láttam. a vonal alatti második sort is LÁTTAM, élesen. elsírtam magam és kérleltem, hogy ez a csoda ez az új pápámba is kerüljön át

heteket vártam a pápámra. minden nap többször eszembe jutott a látás élménye. minden nap nézelődtem és tippelgettem, milyen távolságról látok majd hirdetéseket, más lesz-e olvasni

a pápám megérkezett. sokkal élesebben látok, mint eddig bármikor. és főleg sokkal jobban megtanultam, hogy kell próbálni minden újat, hinnem kell, hogy a meglévő rossz nem örökre rendelt, hanem van kiút, fejlődés

óriási kincs van az orromon minden nap. és azóta is sok esetben eszembe jut az a teljes katarzis, mikor még a székben ülve a vizsgálati pápával először láttam élesen

két dioptriát romlott a szemem. el tudjátok képzelni, mit jelent ez, mennyivel láttam kevesebbet a világból?!?! ne legyetek buták, keressétek a jobbat - mindenben -, mert sokszor van jobb

[sztivan]

szóval dolgozik magán az ember, hogy el tudjon indulni az életben valamerre, túljut a tizen- meg huszonéves kor minden nehézségén, eljut a harmincas éveibe, amikortól már sokkal jobb és egyszerűbb lehet minden, majd hopp, elkap egy betegséget és szenved vele egy csomót, majd meghal

ha van netán valami isten, akkor majd ha egyszer elé kerülök, szeretném felkérdezni, hogy ezt mégis hogy a kurva anyjába gondolja

(igen, megtörtént esemény alapján, egészen friss)

vagy hogy akkor már miért nem valami ártalmas ember halhatott meg negyven éves kora előtt, ha már muszáj valakinek, áh. de hát nem, nyilván nem lenne muszáj

és ott van az a nagyon csúnya mellékszál is, hogy akkor ez most már ilyen lesz, hogy az, hogy halál, nem csak valami olyan dolog, ami az öregekkel történik meg, meg mások ismerőseivel, hanem olyanokkal, akik velem egykorúak, és ezzel a tudattal nem jó érzés együtt lenni

[csacskamacskamocska]

Elkerülés

Azt gondoltam eddig, hogy az elkerülésnek az az értelme, hogy az ember, "Valaki", nem akar konfrontálódni, nem akar igazat mondani, felvállalni saját magát, ezért elsunnyogja a dolgokat. Hogy kb az van mögötte, hogy hogyan tudná a jót megtartani egy adott kapcsolatól, de úgy, hogy nem fizet érte semmit, nem vállal sem kötelezettséget, sem semmit, ami a másiknak alapból járna. Mintha azt mondaná, legyen minden úgy, ahogy nekem jó, majd beszélünk amikor nekem jó, válaszolok amikor nekem jó, találkozunk amikor nekem kedvem van, reagálok arra ami engem érdekel, te meg fogd fel, hogy ez a kapcsolat, ezen a szinten ilyen kis könnyed valami, szólj ha valami nem tetszik aztán legfeljebb nem csináljuk. Nincs se az, hogy szeretlek, se az, hogy nem szeretlek, ahogy láthatóan mások felé sincs, mert minden kapcsolatból kiszedi ami neki jó, akkor is, ha nyilvánvalóan lenézi vagy utálja az illetőt. Ha van bármi ami hasznos belőle, akkor használja. Nos, az elkerülés nem ez. Az elkerülés az, hogy valami kibaszottul fájt és onnantól az ember mindent megtesz azért, hogy sose ismétlődjön meg az, ami fájdalmat okozott. Mindent megtesz azért, hogy a közelébe se kerüljön annak, ami rossz érzést okozott, amit nehezen élt túl, nehezen dolgozott fel. Az egészséges ember tudja, hogy az ami fájt, az adott emberhez, alkalomhoz, az adott kapcsolathoz kötődött, nem törvényszerű az ismétlődése és nem egy egész kapcsolatot kell hárítania, hanem csak azt a dolgot, ami nem sikerült. Lehet máshogy csinálni. Ahogy a volt férjem mondta a válás után, hogy a pszichológussal rájött, hogy miket baszott el és nagyon figyel rá, hogy ezeket máshogy csinálja, mert tulajdonképpen tudja máshogy csinálni, csak nem tudta, hogy ez fontos. (Persze kicsit kurvaanyád érzés volt ezt hallgatni, de tudtam neki őszintén sok szerencsét kívánni. És amúgy tényleg máshogy csinálta, és tényleg bejött neki! Legalábbis az a rész.) nade vissza... Az ember gyakran nem magát fejleszti, hogy meg tudjon oldani dolgokat, hanem elutasítja azokat a helyzeteket amiben kényelmetlenség vagy fájdalom érheti. És nem azt a pici romlott részt vágja ki az almából, hanem ha van rajta egy kis folt, kidobja a picsába az egészet, sőt, hamarosan kijelenti, hogy nem is szereti az almát, savat csinál, és tulajdonképpen semmilyen gyümölcsöt nem ehet (nehogy véletlenül alma kerüljön bele). Az én mumusom a becsaphatnak. A bizalmatlanság olyan mint a purhab, minden rést kitölt, és ki onnan már nem szeded többet. :( :( Ne is menjünk bele, akkora démonok lapulnak a sötétben, hogy jobb most nem piszkálni.

Szóval az elkerülés mindannak az elkerülése ami bármilyen módon emlékeztet valamire, ami korábban fájdalmat (vagy bizonytalanságot, félelmet, veszteséget) okozott. Kötődés, szerelem, kapcsolat, barátság, kitárulkozás, intimitás, de lehet siker, szeretet, pozitív dolog is, aminek az elvesztése sebet ütött és onnantól az ember szabotálja az adott dolog minden tényezőjét.

És akkor eljutunk oda, hogy nem kell nekünk ellenség, elegek vagyunk mi magunknak.

Hogy van-e gyógyulás ebből? Azt mondja a pszichológia, hogy a gyógyulás útja az, hogy bármennyire is vagyunk sérültek, egy rész belőlünk egészséges. Hogy mindig van egy rész, ami egészséges és amit el is tudunk érni. Nem teljesen vagyunk tönkremenve, akkor sem ha úgy érezzük (kivetítve valami rossz érzést az egész életünkre), és ha megismerjük és megértjük a hibásan működő részünket, akkor kezelni tudjuk, és egyre jobb lesz, és egyre kevésbé fogja uralni az életünket.

Tegnap pókhálóztam és kézzel fogtam meg pókokat, és kedvesen beszéltem velük, hülye vagy kishaver, hát láthatnád, hogy jövök a cuccal, miért nem szaladtál el időben most kilakoltatlak, és volt amelyiket hagytam elszaladni. Nekem akkora pókfóbiám volt, de akkora, hogy ha megláttam egy pókot, pánikba estem, az öklendezésig undorodtam, ébren és rettegésben töltöttem az egész éjszakát, hogy hol lehet az a dög. Nem tudom mi történt. Nem tudom minek a „megtestesülése” volt a pókfóbia. De hogy van változás, azt jól mutatja.

Talán egy nap a bizalom is így fog megváltozni bennem. Mert tudni még nem tudom, hogy mit kellene tennem.

#elkerülés #kötődés #fóbia #változás #kapcsolatok #04-03