#működni

[ugye-soha-nem-szerettel]

azt hiszem nem elég csak szeretnünk valakit vagy vonzódnunk hozzá, ha nem nekünk szánta a sors, sohasem fog igazán működni

#ugyesohanemszerettel #magyar tumblr #magyar #magyar tumblisok #saját gondolat #saját #érzés #sajat #nem elég #szeretni #sors #működni #szerelem #szeretet #párkapcsolat #emberek #gondolat

[meglehetsz-onmagad0827]

Az egész csak akkor fog működni, ha tényleg érdeklődünk egymás iránt...őszintén!

#meglehetsz onmagad0827 #magyar idezet #magyar tumblr #kapcsolat #szerelem #te és én

[sztivan]

három éve halt meg az apám, és most nem csak róla szeretnék írni, hanem arról is, hogy a teljes magyar társadalom mennyire nem dolgozta fel azt a kollektív traumát, ami 2020-21-ben történt

szóval lehet játszani azt, hogy visszamegyünk a normalitáshoz, de az, hogy akkor egy év leforgása alatt meghalt ötvenezer ember egy olyan betegségben, ami egy évvel korábban még nem létezett, közülük ráadásul nagyon sokan az állam hibái és a társadalom felelőtlensége miatt, azt jelenti, hogy több százezren vagyunk, akik akkor elvesztettünk valakit, és ez nincs kimondva, nincs feldolgozva, úgy teszünk, mint ha mennénk tovább, és egyéni tragédiák történtek volna, nem pedig közösségi

ahogy telik az idő, megy előre a személyes gyászfolyamat, és pont emiatt, hogy a mennyire hiányzik szakaszt lezártam magamban, érzem most már a teljes súlyát annak a tökéletes elbaszottságnak, hogy megbetegszik, de nem foglalkoznak vele, mert nem covidos, majdnem meghal, erre kórházba viszik, megmentik, viszont bent megfertőzik coviddal, és abba már viszont belehal. szóval én otthonosan mozgok az abszurd műfajokban, de ez azért mégis erős volt, na

és hogy hány százezren vagyunk ebben az országban, akik nem csak azt éltük át, hogy elvesztettünk valaki fontosat, hanem azt is, hogy eközben az állam előbb nem védi meg azt a polgárát, aki gyenge és segítségre szorul, majd azt hazudja, hogy megküzdöttünk a bajjal. fél évvel később pedig, amikor napi 200-300 ember halt meg így, a társadalom jókora része nyálcsorgatva azon verte magát, hogy mikor lehet már kiülni sörözni, mint ha nem lehetett volna még várni két hónapot, ha már annyit vártunk, amíg elég embert beoltanak. ott akkor azt írtam, hogy az állam megszűnt államként működni, a társadalom vagy nemzet, hívjuk akárhogy, pedig minden szolidaritását feladta. úgy próbálunk tenni, mint ha ez az egész meg sem történt volna, a társadalom azt a döntést hozta, hogy ez az egész nem számít, és ezzel a társadalommal, ezzel az állammal együtt kell élni még most is

értem persze, hogy mi még ennél is sokkal durvább közösségi traumákat sem voltunk képesek együtt feldolgozni. de mondjuk már ki, hogy itt történt valami nagyon rossz. és hogy nincs normalitás, nem tudunk visszamenni bele, csak sokkal rosszabb lesz minden, ha ami megtörtént, abból nem tanulunk, és nem is próbálunk úgy tenni, mint ha lett volna miből tanulni

[sronti]

Szerintetek mi az, ami 2023-ban, még rendben van férfiasságként? Nem csak férfiakat kérdezek itt, minden válasz érdekes lehet. Már egy ideje gondolkozom ezen, de nem sok minden jut eszembe.

Vannak negatívumok (agresszió, dominancia), meg olyan dolgok, amikből simán csak kiszorítják (kiszorítjuk) a nőket (barkácsolás, mérnöki munkák például), meg olyasmi, ami a szerintem elég elcseszett és az (egyáltalán nem régi nukleáris családhoz) meg a kapitalizmushoz kötődik, tehát az apa hajtsa szét magát a munkában, amíg az anya otthon küzd a házzal és a gyerekkel.

A statisztikai fizikai erőfölény tök jó, szeretek nehéz dolgokat emelgetni, de azért a társadalomszervezés egyik alapjaként kevésnek érzem.

Ez egyénileg nekem nem okoz gondot, nem érzem, hogy szűk lenne nekem a férfiasság mint keret és vonzana a cisz férfiségen teljesen kívül lévő világ, inkább elméletileg érdekel a dolog.

Az is valid nézőpont, hogy dobjuk az egész gender rendszert és építsük újra a világot az alapoktól persze, de nekem és a velem egyidőben, vagy korábban született emberek nagyobb részének ez nem fog működni.

Szóval mi az, ami működik és pozitív a férfiasságban, mi az, ami ahhoz kötődik és az akár képzeletbeli fiadnak azt tudod mondani, hogy ez egy minta, amit szeretnéd, ha követne, de a lányodnak nem emelnéd ki ugyanazt a mintát?

[nelkulednem69blog]

Plátói szerelem

A legfájdalmasabb szerelem a plátói szerelem. De az a fajta, ahol mindketten szeretitek egymást, mégsem fog működni köztetek soha.

[zeroz2ro]

Méghogy nincs demokrácia! Méghogy egy ellenzéki párt nem érhet el semmit!

[csacskamacskamocska]

Labirintus

„Az ember alapvetően olyan, hogy igényli az intimitást, a meghitt, szoros és mély szeretetkapcsolatokat, amelyeket nem lehet megosztani senki mással. Egészséges lelkületű ember nem létezik kötődések nélkül. Hosszú távon nem opciók akarunk lenni, hanem az egyetlen lehetséges út egy társ számára, akihez jó hazamenni, és akivel lelki szinten is hazaérkezünk egymásban.

Egy véd- és dacszövetség kell, melyben szükségünk van arra, hogy kölcsönösen az Egyetlen szintjére emeljük fel egymást; mindannyiunk számára fontos ez a biztonságos védvonal. Nem lehet minden emberi kapcsolatunk tökéletesen harmonikus, de arra törekedhetünk, hogy legyen EGY igazi, működőképes kapcsolatunk, ahol megélhetjük a teljes elfogadást és lelki intimitást, és amelyben nem kell félnünk, hogy megbántanak, vagy megszégyenítenek.”

Azt hiszem, hogy az igényli és a képes rá az két különböző dolog. Úgy látom, hogy sokan igénylik, de nem tudják kialakítani, működtetni, jól érezni magukat benne. Ebből az ellentmondásból aztán jön a baj, a konfliktus meg a nyafogás a tumblin :). TE teremtsd meg (vagy eredendően hozd magaddal) azt, hogy ÉN megéljem a biztonságos kötődést. Majd, ha lesz olyan valaki (az igazi), majd vele megélem, mert ő így meg úgy fog működni. Aki nem tudja belül megélni az örömöket egyedül is, ha nem tud jóindulattal fordulni másokhoz, vagy ha szándékosan bántani szokott más embereket, akkor ez nem múlik el. Csodás partner érkezhet (az univerzum küldi :D :D), de minek? A forgatókönyv ugyanaz lesz, mint mindig. Érdeklődés, kritizálás, tönkretevés, elhagyás. A biztonságos kötődésről azt hiszem, sokszor rossz elképzelésünk van. Bár mindenkinek célja, hogy jól érezze magát, kényelmesen, illetve békés és örömteli legyen az élete, de a problémamentesség nem azonos a biztonságos kötődéssel. A problémamentesség a felszínességgel azonos. A biztonságos kötődés az, amikor biztosan tudja mindkét ember, hogy a problémák ellenére stabil a kapcsolat, megbízhatnak egymásban, a szeretetük töretlen. A biztonságos kötődés valószínűleg hatalmas szabadságot ad az embereknek. Képzeld el, hogy biztosan hiszel benne, hogy a másik szeret, nem hagyna el semmilyen baj esetén, nem bántana. Mi történne ilyenkor? Nem gondolkodnál azon, hogy mit gondol, mit akar, mit miért tesz, mikor ír, mikor jön, mikor dugtok, mikor és hogyan lesz a bármi is, hanem van egy életed, amit csinálsz és az a belső bizalom, hogy bármikor felhívhatod, megölelheted, elmondhatod, megkérheted, kimutathatod, beszámolhatsz, kibosszankodhatod, stb, stb, és őt érdekli, támogat, figyel rád, örül neked. Ehhez viszont neked is érezned kell ugyanezt. Höhö. Teljesen normális, hogy az ember nem érzi mindig. Se te, se ő. Nem mindig van erőd, hogy meghallgasd, támogasd, elkísérd, megcsináld. A biztonságos kötődés legfontosabb része, hogy akkor is kötődsz, amikor éppen nem érzed, hogy akarod. A lelked mélyén akkor is hiszel a kapcsolatban, és törekszel rá, hogy a kapcsolat stabil maradjon. Hogy maga a kapcsolat a másik emberrel, fontos annyira, hogy túllépj a saját érdekeiden és őt részesítsd előnyben. Ez nem azt jelenti, hogy akkor is megteszel valamit, amikor a hátad közepére nem kívánod (néha azért előfordul), hanem az, hogy legalább abba teszel energiát, hogy normálisan kommunikáld a nem-et. Ha nem szeretsz valakit, akkor ez egyszerűen elképzelhetetlen.

A biztonságos kötődésnek nincs köze a szerelemhez.

A biztonságos kötődés túléli a szerelmet.

A biztonságos kötődés működik a szülők, testvérek, barátok felé is. Néha azon gondolkodom, hogy milyen is az a szuperember, aki mindazokat tudja, amikről írok ezen a blogon. Nem létezik. :) MINDET senki sem tudja. De vannak dolgok, amiknek a tudása sok területre hat. Ha van belső tartás (ez nem az önérzet), belső béke, önszeretet, önismeret, egy pozitív (jóindulatú) életszemlélet, ezek kihatnak minden területre. Ez például egy elég jó életcél.

Nos, így a végére át kellett gondolnom, hogy én hogy is vagyok ezzel. Valójában úgy, hogy nem tudok biztonságot érezni a kötődéseimben. Csak azt tudom érezni, ahogy mindig is működtem, hogy kötődök, mindent beleteszek a kapcsolatba, de csak abban hiszek, hogy bármi is történik, én túlélem. Hiába teszek bele mindent, ennek semmi köze a biztonságos kötődéshez. Nem a kapcsolatban hiszek és nem a másik emberben, hanem magamban, a saját erőmben. :( Ez persze másoknak lehet kényelmes meg akár kellemes is, de nekem nem jó. Nem emlékszem, hogy bárki férfit érdekelt volna, hogy hogy vagyok én ezzel és elmondta volna, hogy ő hogy van ezzel. Az asszimetria (erős kötődés, erős bizalmatlanság) nehéz helyzeteket teremt. Ezen még melózni kell.

#kötődés #kapcsolat #kommunikáció #érzelem #biztonságos kötődés #03-25

[kiforditom-szetszedem]

Végre van fűtés!

Ez most úgy néz ki mint HAL a 2001 Ürodüsszeiából, kb így meg is szivatott minket a nap folyamán.

Ahhoz, hogy idáig eljuthassunk, szét kellett verni a régi fürdőszobát, amiből most a kazánház lett, kiütni egy válaszfalat, lebetonozni, burkolni a helyiséget, felszerelni, majd megemelni a kéményt, biztosítani bejövő oxigént, átvágni két falat ajtónak, hogy legyen ahol bevinni a kazánt, bevezetni a vizet, kivezetni a szennyvizet, megcsinálni a villanyszerelést.

Felszerelni a tíz radiátort, kazánházban összeforrasztani az indító rendszert, tágulási tartályt, osztó-gyüjtőt, stb, majd tiszta csizmákkal várni a Mikulást.

Aztán ma:

Telefonált a szaki délelőtt. Hogy az a ház, ahol fekete Mondeó van az udvaron? Mondom: az az SMS, amit induláskor kellett volna küldjön? Ja, későn jutott eszébe, de ott már nem volt térerő 😁 mondom, negyed óra s ott vagyok.

Kellemes élmény, együtt megszakértettük a rendszert, felprogramoztuk a gépet, indítjuk, nem gyullad. Eltelik negyed óra, újra, semmi. Tele füsttel, nincs oxigén. Ja, ventillátor nem megy. Ő szétszedi a dobozt, addig én töltöm le az alaplap rajzát. Kibogozzuk, hol csatlakozik a ventillátor, hát nincs becsavarozva, megoldjuk, elkezd működni. Indul a fűtés!

Várunk, hogy elérje a kazánvédő szelep hőfokát a víz, hogy keringjen, csak nem kering. Újabb debug, kiderül, hogy rossz helyre csatlakoztattuk a keringető szivattyút, mert szerbül van felírva, a "szivattyú" megvan, de hogy használati melegvìz vagy fűtési melegvíz, annak csak a rövidítése van. Nem akarjuk megfejteni, átrakom a màsikba. Beindul a szivattyú!

Nézzük, ahol a csőnek melegnek kell lennie, hideg, ahol hidegnek, meleg. Zseniális, kész sikersztori. Én meg égek, mint Zetelaka. Hardver debug. Mondja, fordítva lehet bekötve a kazánvédő szelep. Megint: rajzok letöltve, ellenőrzés, megvitatás, ez márpedig így jó. Visszacsapó szelep: ugyanaz a sztori, végül: ez is rendben. Keringető szivattyú: jó irányban van felszerelve. De mindegy, kazán beállìtva, beüzemelve, innen az én bajom, remegek, dadogok, nyugtat, fizetek, hazamegy.

Tartok fél óra szünetet, kiszellőztetem a fejem.

Visszamegyek, eszembe jut, hogy amikor a szivattyú tápkábelét összeraktam, nem volt egyèrtelmű, melyik lesz a fázis s melyik a null. Kihúzom, fordítva bedugom: elkezd minden jó irányba keringeni, de valamièrt még mindig nem az igazi, mert nő a nyomás, s nincs keringés.

S ekkor beugrik: amikor összeraktam a rendszert, egy mentális jegyzetet írtam magamnak, hogy ne felejtsem el megnyitani az osztókörön az áramlásmérőket a beüzemelés előtt... ugrok oda, nyitom, s már hallom is, ahogy süvít a melegvíz, melegedik át az osztó, nyomás visszaáll nominálisba, s radiátorok kezdenek melegedni!

Gyors telefon a kazános szakinak, hogy ő is aludjon nyugodtan, majd még eltököltem egy órát az áramlások kalibrálásával, most a radiátorok kb egyformán melegítenek, de ezen majd még csiszolok.

#házfelújítás #fűtés #kazán

[pszichiatriaiintezet]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“ Az életed”

[nitta86]

Az előző évben elég sokat gondolkoztam azon, hogy miért volt könnyebb régebben mindkettőnknek a nyitott kapcsolat/poliamoria. Egyértelműen azért mert régebben egy konkrét közösségből válogattunk, szóval ha a férjem összejött egy nővel, hogy ő lesz majd rajtam kívül a másik partnere, őt már régebben, legtöbbször évek óta ismertük, sokszor már haverok voltunk, már nevettünk együtt, és már lelkiztünk egy-egy házibuliban hajnaltájt. Szóval a legtöbb metamourom (a partnerem partnere), barátnőm volt korábbról, és mikor már nem jártak a férjemmel akkor is barátnők vagy haverok maradtunk. És ez fordítva is működött, a férjem is ismerte a nőket akikkel összejöttem, tudtam ki szimpi neki, kit ki nem állhat, ezt figyelembe vettem mikor választottam. Szóval volt egy nagyon informális kölcsönös rábólintás egymás partnereire. És emiatt a speciális helyzet miatt sokszor szerveztünk közös programokat pl. túra, múzeumlátogatás, hármasban vagy négyesben, sokszor egy ágyban is aludtunk, sőt voltak közös szeretőink is, akikkel logikus módon közösen szexeltünk, de olyanok is, akiket nem zavart, sőt még izgatott is, ha jelen vagyok. Szóval ez az egész polikapcsolat hiába nem éltünk sose mindnyájan együtt, ez inkább ilyen összetartó baráti közösség volt, akikkel időnként szexeltünk is. Ráadásul én elég introvertált vagyok, de így könnyebben ismerkedtem, hogy egyrészt ismertem mindenkit már egy ideje, másrészt régebbi és jelenlegi partnerek noszogattak, hogy jöjjek össze azzal, aki tetszik.

Aztán minden megváltozott, és széthullott, átalakult az egész. Ennek azért vannak előnyei, de persze hátrányai is, és néha minden hibája ellenére hiányzik a nagyobb közösség. Nagyon nagy hátránya, hogy most már nem úgy vagyunk polik, mint voltunk, ezért is hívom inkább nyitott kapcsolatnak, és hogy ez az átalakulás rögös volt és konfliktusokkal tarkított. Mert míg régebben (5-10 éve ) mindenkit ismertem és rábólintottam hogy jöhet a polihálónkba, pár éve ez megváltozott és az a helyzet állt elő, hogy a férjem tök lelkesen és szerelmesen hazahoz valakit, akibe bele van zúgva és aki nekem az első perctől kezdve enyhén ellenszenves és teljesen egyértelmű, hogy nem csak hogy nem találjuk a közös hangot, de a másik nőt is lestresszeli ez a helyzet és versengeni akar velem. Hosszútávon az lett a megoldás, hogy jobb, ha sose találkozom a metával és ez így most működik. Attól tartok, hogy a jövőben a további partnereivel is vagy jobb, ha nem találkozom, vagy majd egy rövid ismerkedős találkozó után eldöntjük, hogy jó ötlet lenne e.

Azt se tudom, hogy ő hogy fogadná az én vadiúj és általa csak akkor megismert plusz partneremet, ha lenne. Nekem most az is probléma, hogy nem tudom, hol ismerkedjem, meg hogy egyáltalán szeretnék-e ismerkedni. Mondjuk tavasszal próbálkoztam azzal, hogy OkCupidon ismerkedtem poliamor nőkkel és ez jó volt, meg tanulságos, és adott annyi önbizalmat, hogy nem csak a régi és szűk közösségünkből tudok válogatni, de végül haverokat találtam ott, aminek nagyon örülök, de szerelmet egyelőre nem.

Arra mindenképpen jó volt, hogy legalább ismerkedtem nőkkel, úgy hogy én kezdeményeztem, (régebben ez nem igazán volt jellemző), és hogy jobban belelátok, meg kapcsolódni tudok az LMBTQ közösséghez, mert régebben nem nagyon ismertem ezt a közeget, hiába voltak női szeretőim, mi elvoltunk a saját kis zárt világunkban. Volt, hogy az akkori barátnőmmel elmentünk Pride héten egy filmvetítésre és mindenki csak csodálkozott, hogy mi kik vagyunk és miért vagyunk szoknyában, de amikor látták, hogy fogjuk egymás kezét, már kedvesek voltak velünk. :) Szóval nem nagyon volt átjárás és ez is egy új világ, amit fel kell fedeznem.

Egyébként visszatérve a poliamoriára, szerintem ez most működik, és működni is fog így, csak valószeg ezzel az új és ridegebb szabályokkal, amikor nem, vagy alig ismerjük a másik partnereit. Szóval ez ilyen naptárpoliságnak ígérkezik, hogy ki mikor kinél alszik és nem annak a meghitt állapotnak mikor még egy kupacban aludtunk mindnyájan. Kicsit szomorú vagyok, hogy ez elmúlt, de valójában már mindenkinek kevesebb ideje van, nehezebb is lenne ilyen összetartó, mindenki ismeri egymást polihálót fenntartani, mint régebben.

#szövegesposzt

[idonttalkwithpplhere]

"right person wrong time"

Nem hiszek a "megfelelő személy nem jó időben". Azt hiszem, hogy a megfelelő személynek nincs olyan, hogy rossz időpont. A "megfelelő személy nem jó időben" csak egy kifogás arra, hogy reményt adjon, hogy ez valamikor még a jövőben, egyszer fog működni, amikor a valóságban nincs olyan ok, ami miatt ez nem működött volna (ha arról az emberről volna szó). Mi pedig kényelmesen élhetünk ezzel a gondolattal, hogy talán egy nap ez majd újra működhet. Várunk az illetőre, elutasítjuk a jelenben lévő összes lehetőséget, ugyanis a közös jövőre fókuszálunk, ami valójában már az elejétől kezdve azt mutatja, hogy nem egymásnak vagyunk kitalálva. Úgy gondolom, hogy sokan elveszítjük magunkat egy ilyen helyzetben, mert ez kihívást jelentő és kényelmetlen, mert félünk beismerni az igazságot, hogy az a személy nem az igazi volt.

#kapcsolat #szerelem #igaz szerelem #mérgező kapcsolat #igazság #kifogás #gondolat #hazug szavak #hazug #hazugság #átverés #hitegetés #őrülten szerelmes #csalódás #csalódott #csalódottság #sírás #távolság #távkapcsolat #érzelmi zsarolás #negatív gondolatok #félelem #manipuláció #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #emberek #érzések #saját

[petrany]

Aranyszabály Budapesten: A Fidesz irodák környékén még a VIII-ban is működik a térfigyelő. Ha a biciklid lopják el a VIII-ban, nem fog működni, illetve más esetben sem. De Fidesz irodát ne rongálj, mert ott megy.

[sztivan]

aftersérv*

most vasárnap lesz napra pontosan fél éve, hogy egy másik vasárnap, harmadikán azt mondta a gerincem, hogy milyen szép kanapéd van, igazán kár lenne, ha nem tudnál felkelni róla

tegnap elértem egy fontos mérföldkőhöz, egyszerre vittem fel az emeletre a karomban a két gyereket

és most vasárnapra van betervezve azóta az első 10 km-s futásom

elég fos érzés volt akkor szeptember elején elvergődnöm a hétvégi ügyeletre, majd onnan átküldtek a dél-pestibe, onnan viszont haza, mert csak neurológusok voltak bent ügyeletben, úgyhogy másnap reggel, amikor újra két órámba telt felkelni, utána el a háziorvoshoz, ő továbbküldött az sztk-ba, ahol hét óra várakozás után sorra is kerültem, és végre kezdtek velem valamit

*valójában nem tudom, hogy ezt lehet-e sérvnek nevezni, az egyik orvos azt magyarázta, hogy a több stádiuma közül az orvosok még nem annak hívják ezt, a köznyelv már igen. akárhogy is, nagyon fájt. és persze aki orvosnak csak mondtam, hogy rohadt sokat sportolok, mind azt kérdezte, hogy az nem okozhat ilyen bajt, de ugye sok ülőmunkát végzek?

az első, tényleg gyors javulást hozó tipp az volt, hogy feküdjek mindig nagyon keményen, első lépésként két hétig a földön aludtam, és ettől már legalább nem két óra volt reggelente felkelnem álló helyzetbe. közben pedig beindult egy gyógytorna és fizikoterápia, az is sokat javított. pár hónapnak el kellett telnie, amíg beütött az eredménye - persze türelmesnek kellett lenni, sokáig annyi volt a javulás, hogy csak olyan érzés, mint ha megvertek volna, nem olyan, mint ha épp vernének, na de aztán működött. a lényeg az, hogy a fenékizmaimat erősítsem meg, azok tartsanak, ne a gerincemre nehezedjek, és tök furcsa érzés sok év sportolás után felfedezni, hogy új izmaim kezdenek el működni

teljesen mindent ez sem oldott meg, sőt, november végén lett egy visszaesésem is, amikor azért napi három-négy fájdalomcsillapítóra szükségem volt. még jó, hogy mielőtt szeptemberben bedurrant volna, a nyáron kisebb fájdalmakat már éreztem, mert arra augusztusban kaptam egy időpontot kicsivel karácsony előttre, és onnan elküldtek egy vízi kúrára. úgyhogy a január-februári délutánjaim egész komoly része arról szólt, hogy a Lukácsban masszíroztak meg áztam a termálvízben, közben pedig a gyógytornát csinálom tovább - és működött!

mostanra jutottam el oda, hogy 95 százalékban rendben vagyok, éles fájdalmam régesrég nem volt, tompa is csak nagyon ritkán, igazából csak a túl puha széken ülést és a hirtelen irányváltásokat nem szeretem. edzeni is tudok újra, úszni és bringázni már óvatosan október óta, futásban még nagyon el vagyok maradva a csúcstól, de boldoggá tesz, hogy nekiálltam megint. szóval haladok

vannak persze furcsa dolgok, például hónapokig nagyrészt otthonról, a kanapé mellett térdelve dolgoztam, de most már ez is sokkal jobb. a legnehezebben megszokható egyértelműen az, hogy meg kellett tanulnom nem hason aludni. (negatívum, hogy az immunrendszeremet ez jó alaposan igénybe vette, minden más nyavalya elleni küzdésre kevesebb erőm marad, úgyhogy a februárom arról szól, hogy amikor kicsit megfúj a szél, akkor utána taknyos és vörös orrú vagyok napokig), jó, meg amikor beküldtek MR-re, akkor gondolkoztam azon, hogy mások mennyi pénzt szoktak fizetni ugyanilyen hangok hallgatásáért, amikor azt technobulinak nevezik

és tényleg nagyon biztatni szeretnék mindenkit, akinek ilyesmi baja van - engem speciel a heti 40 óra ülőmunka ütött szét -, hogy menjen el és kezeltesse magát, mert azzal szemben, amit a defetisták állítanak, ebből bizony ki lehet jönni és csodálatos érzés újra mozogni meg teljes értékű emberként funkcionálni

[troger]

randifronton totál csőd

nehéz elhinni, hogy ez az online dolog valaha működni fog, teljesen ki vagyok ábrándulva belőle

[zeroz2ro]

“ az új rendelkezések felszámolnák a piacgazdaságot az építőanyaggyártás és -kereskedelem területén, és konkrét tervutasításos rendszer lépne életbe, amelykben az egykori Országos Tervhivatal elnöke helyett Lázár János miniszter döntene. “ “ az állam nemcsak elvehetné a magáncégek áruját, de az építőanyaggyártók bizonyos esetekben kötelezhetők lennének a termelés fokozására. Az ellenszegülőket egyelőre nem lőnék le: az érintett cég bizonyos indokokra, például alapanyaghiányra kivatkozva kimenthetné magát a Terv előírásai alól, de ha ezt elmúlasztaná külön lejelenteni, az előző évi bevétel 10 százalékáig terjedő bírságot kaphatna. “ “ A piaci cégektől einstandolt árucikkeket a kormány állami tulajdonban lévő Nemzeti Építőanyag Kereskedésekben árulná, amik az egész ország területét lefednék Nemzeti Építőanyag-kereskedelmi Hálózat néven. “ Uramisten, tökre felvállalják a Teljes Kommunizmust!

[csacskamacskamocska]

nem tudom, hogy szabad-e

de annyira izgatott vagyok, hogy nehezen erőltetek magamra bármiféle nyugalmat. TALÁLTUNK egy házat. Semmiben nem olyan mint amit 4 éve elképzeltem, de mégis csupa lehetőség. Egy olyan kisvárosban ami egy mese, de a ház körül van tér és mindenből van egy kicsi. picike kert is. És kibaszott olcsó. A tenger autóval kicsivel több mint egy óra. Másfél óra Pisa, Firenze kicsit több talán kettő is, mert idő amíg a szerpentíneken míg eljut az ember az autópályára. Szeretném ezt! Nagyon szeretném. És van egy magyar ügyvéd, aki éppen ezzel a területtel foglalkozik. Most a barátnőm férjének kell még rábólintani, hogy belevágjunk. Épp annyi pénz amit még nyugodtan lehet kockáztatni, beletolni egy vidéki házba. Igaz, nem marad semmi tartalékom, csak amit hónapról hónapra össze tudok guberálni, de lépni kell és haladni kéne mert fel van fűzve minden egy fonalra, ha meghúzod, minden elkezd működni és gurul utána. Lesz ebből karácsonyi ajándék? Vagy következő szülinapi? Akárhogy alakul, úgyis elmesélem. :)

#ház #olaszország #első remény #06-20