#múló érzések

[g1-v]

Mikor valakinek mesélek rólad, rögtön azt gondolják, hogy milyen egy érzéketlen ember vagy. Hogy normális ember ilyet nem tesz egy olyannal, akit valaha szeretett. És talán igazuk is van...

Viszont van amit nem ők nem tudnak. Valamit, amit lehet hogy csak én kaptam meg igazán. Ami lehet csak egy színjáték volt, vagy épp a legjobb oldalad.

Pedig szívesen mesélném mindenkinek, hogy milyen szuper embertől adatott meg az igaz szeretet! Mert az voltál, ehhez kétség sem fér. De mindez csupán a múlt.

Viszont míg élek, nem felejtem azokat az estéket, mikor 11 után, mindketten hullafáradtan becammogtunk a zuhany alá, és lecsutakoltuk egymás testét. A folyóvíz alatt elcsent apró csókokat.

Nem felejtem az első együttfürdéseink megérintő intimitását. A meztelen tested metaforáját a lelked nyitottságra. A kerekded idomjaidat, melynek minden porcíkájával lassan eggyéváltam.

Nem felejtem a késő esti őszinte beszélgetéseket, a vágyaktól fűtött szeretkezéseket. A hihetetlen pózban való alvásainkat, és a szeretetteljes öleléseidet. A cuki reakcióidat, és a mosolyt az arcodon.

Nem felejtem el azt a végtelen erőt, katarzist, amit a jelenléted okozott nap-mint-nap. Azt hogy nem csak önmagam lehettem, hanem szeretve is voltam közben. A te tiszta, mégis végtelenül egyszerű szereteted reményt, nyugodtságot, majd végül boldogságot hozott a lelkembe. Végre otthonra leltem.

És bár beszennyez mindent ahogyan véget vetettél mindennek, az idő szépen lassan tényleg megszépítí az emlékeket. Már látom, hogy bárki is légy igazán a maszk mögött, egyikünk sem több egy sérült léleknél.

Viszont meg kell értened; az a sérült lélek is megérdelmi a szeretetet, amit adni tud. Mert bár az érzés nem fog magától megjavítani, és talán el sem fogod hinni egy darabig hogy létezik ilyen... de elindíthat egy úton, aminek a célszalagja a boldogság.

---

És ki most olvasod a soraimat, egy kicsikét állj meg. Elmélkedj a szavaimon, fogadd be a hangulatot, és zökkenj ki egy kicsikét. Meséld el magadnak, mit váltottak ki soraim.

[ ~ Mindig foglalkozz a mentális állapotoddal! ~ ]

.

...ha téged már nem is, az emlékeinket még mindig szeretem. ♡

#forrvk #szerelem #szakítás #emlékek #múló emlékek #fájdalom #szeretet #nosztalgia #magyar tumblisok #boldogság #igaz érzések #remény #foglalkozz a mentális állapotoddal

[the-bagira]

„Ma már ha elfog a szomorúság, a harag, ha eszembe jutnak a múlt fájdalmai, a váratlan és kellemetlen emlékek, vagy ha csak nem érzem jól magam a bőrömben, tudom, hogy van választásom, hogy mit kezdjek ezekkel az érzésekkel. Ma úgy döntök, hogy elfogadom és megélem az érzéseimet, majd nyugodtan kivárom, hogy elmúljanak. Ez persze nem mindig kellemes, sőt, időnként egyenesen gyötrelmes lehet, de fájdalom ellenére mégis örömteli visszakapnom a régóta elveszettnek hitt önmagamat. Tanulom, hogy az érzéseim fontosak, és megérdemlik, hogy komolyan vegyem őket, miközben igyekszem észben tartani, hogy ezek csak érzések, és nem tények. Nem szükséges döntéseket hoznom a múló érzéseim alapján. Időnként el kell határolódnom tőlük azért, hogy higgadt döntéseket hozzak, amik valóban az érdekeimet szolgálják.”

Így működik az Al-anon

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #érzések #szomorúság #harag #fájdalom #emlékek #tanulás #döntés #döntések #al-anon

[soulonefonix]

A lét színházában

A lét színházában, hol minden lépésünk a jelenlét művészetévé válik, ott ülünk mi, a múló pillanatok trónjain, gondolataink szőtte köntösökbe burkolózva. Valahol a lét és nemlét határmezsgyéjén, ahol az időtlen idők suttogása rezonál a végtelenbe vesző csendben, érzékeinkkel tapogatózunk a megfoghatatlan után.

Elgondolkodom, vajon létezik-e mélyebb értelem az ősi ellentétek tánca mögött, amelyeket a világ színpadán játszunk el: fény és árnyék, jó és bánat, teremtés és rombolás. Ezek az ellentétek, mint égi csillagok fénye a sötét éjszakában, útmutatást nyújtanak, miközben végigjárjuk az élet kanyargós ösvényeit.

Minden egyes pillanat, mint egy elszórt gyöngyszem a végtelen kozmosz tengerében, csodálatos és egyedi. Egy pillanat, amikor a lélek súlytalanul lebeg a létezés és a nemlétezés között, és a szívünk mélyén tudjuk, hogy az élet valójában csak egy álom, amelyben a szerepeink változhatnak, de az esszenciánk örök és változatlan.

Ebben a művészi csendben, ahol a gondolatokat csak a szív dobbanása kíséri, keresem a válaszokat, melyek oly gyakran elillannak, akár az ősz első falevelei a szélben. Az érzések, mint az őszi zápor, mosnak tisztára minden kétséget, és a belső hang, az, ami marad – egy dallam, mely a lélek zenekara által szólal meg, mélyen és kitartóan, átívelve az időn és téren.

Ebben a világban, ahol a láthatatlan szálak szövik össze a sorsunkat, megtanuljuk, hogy az élet nem más, mint az örökös változások tánca, és mi magunk vagyunk a zene, amit a létezés játszik – hol halkan suttogva, hol vad szimfóniában törve a felszínre. A belső béke keresése pedig nem más, mint a harmónia megteremtésének vágya a láthatatlan, de örökké hallható univerzális dalban.

#Művészet, #Filozófia, #Mítosz, #Álom, #Időtlenség, #Harmonia, #Színpad, #Gondolat, #Ellentét, #Kozmosz, #Lélek, #Belső, #Szerep, #Szív, #Változás, #Harmónia, #Sors, #Érzék, #Szimbólum, #Rejtély#soulonefonix#chatgpt#aiart#dalle3

https://soulonefonix.wordpress.com/.../21/a-let-szinhazaban/

[alliwantisy0u]

Ezek csak múló érzések. Semmi sem tart örökké.

— @sohasemvoltjo

#múló érzések #érzések #nem tart örökké #örökké #szerelem #szeretem #nem szeretsz #nem szeret #érzelem #életem #quotes #life quote #quote #saját szöveg #saját gondolat #saját írás #saját idézet #saját #magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #plátói #plátói szerelem #viszonzatlan szerelem #viszonzatlanság #nem vagyok boldog #nem bírom

[szerelem-aminincs-blog]

Létrejön a tűz. Ha figyelsz rá, lobogni fog továbbra is. Ha úgy gondolod, hogy úgy sem alszik ki(tévedsz) és nem figyelsz rá, már nem fog továbbra is lobogni. Parázs lesz. Ha nem próbálod újjáéleszteni a parazsat, az is kialszik. A végén pedig ott marad neked a hamu, amit már nem tudsz visszaváltoztatni olyanná, amilyen eredetileg volt!

By: @szerelem-aminincs

#szerelem #hasonlat #saját írás #saját gondolat #vigyázz #becsület #tűz #láng #parázs #hamu #szeretet #múló érzések #érzelem

[ur-amithagytal]

minden porcikámmal azt kívánom, hogy visszakapjalak. hiányzol az életemből. talán mert te vagy az életem. kérlek értsd meg egy nap, hogy mik voltunk mi egymásnak. várom a napot amikor újra az enyém leszel, de addig is hiányollak tovább.

szeretlek. még mindig ugyan úgy.

#💛 #hiányzol #hiányzik #szeretlek #nagyon szeretlek #még mindig szeretlek #hiányollak #vissza akarom kapni #gyere vissza #kellesz az életembe #szükségem van rád #nélküled #szakítás #nagyon fáj #összetörted a szívem #szerelem #első szerelem #nem múló érzések

[egy-maganyos-lany]

Érzések

Sírással kelni és feküdni borzasztó érzés. Mikor csak sírsz sírsz sírsz, elkezded egy dolog miatt, aztán a végén már minden felszakad. Sirsz x miatt, y miatt, az osztálytársaid miatt, a szüleid miatt, az életed miatt. Aztán rájössz, hogy az életed egy nagy csalódás, semmi sem jön össze, sosincs szerencséd, mindig minden rosszra fordul egy idő után. A végére már a sírás átmegy mély fájdalomba, depresszióba. Az emberek vagy próbálnak közhelyes szavakkal segíteni, vagy jobban a földbe tipornak. Néha ezek az emberek pont azok akikre nem is számítanánk, és ez mégtöbb fájdalmat okoz a léleknek. De aztán sok nehézség után jön egy ember, aki kiemel, felemel, rendbe teszi a lelkedet. Ő aztan vagy elhagy, és összetör, vagy te üldözöd el az el nem múló fájdalmaddal, ami egy idő után őt is felemésztette volna.

#egy maganyos lany #magyar tumblisok #mine #szakitas #egyedullet #viszonzatlan szerelem #magany #depresszio #fajdalom #ketsegbeeses #faradtsag #szomorusag

[csakegylany-blogja]

Órán

Tanár:Az érzések elmúlnak.

Én:De tanárnő.Ez nem így van.Van az érzés amikor szeretünk valakit és ez a valaki elhagy minket.Ez akkor nagyon fáj.És tudja lehet nem gondolunk rá mindig.De ez olyan mint egy eleséskor keletkező seb.Pár percben fáj és elmúlik.Egy ideig látványos lesz de később elkezd halványulni.De a nyoma örökre megmarad és ha ránézünk előbújik az a fájdalmas érzés.Na ilyenek a múló érzelmek is.

[b8o0e3r4]

Címet is akartam neki adni, de erre a katyvaszra nem kell semmi nevet akasztani

Ha az életem egy hinta akkor biztos folyton ki leng.

Óvra intésektől a fülem is cseng,

De rajtad kívül nincs akinek szava oly nagy súllyal bírna, hogy rá hallgatva csillapodjak.

Sorsomat mintha gondterhelt vállam cipeli m, de már nem bírja.

Én ki libikókaszerű játékon is ülhetnék egy furán összerakott esszében megfogalmazva, mint az élet és a halál közti labilis balanszot alkotó költemény,

Rezdületlen ott ülhétnék a két végén.

Én !

Még én dűlőre jutnék hogy,

hova is ülnék igazán még előtte

ki üvölteném fájdalmam, nyomorom vagy inkább lecsúszok a társadalom mércéjén némán.

Voltam már ott.

Nem hinném, hogy puritán volnék.

Csak út közben elfelejtettem, hogy a kokain erkölcsileg helytelen és csak érzelmi pótlék.

A döntéseim kuszák mintha nem önmagam volnék.

Lengek mint a hintán hol jó, hol rossz irányba.

Tántorogva ,bizonytalanul, de visszamászok megint azon a megfelelési kényszerrel teli létrán.

Tán ettől nem érezhető az egyénem személyi fejlődése. Csak a folytonos degradálódott demotivált őrlődés hogy semmi nincs igazán úgy ahogy annak lennie kéne.

Inkább kifújom magam és tovább cipelem a terhem csendben.

Hisz tőled ahogy tőled megtanultam,

a szavak nem tettek mert vele ilyet ,azaz rendet igazán tenni soha nem lehetett.

Mintha provokálnám saját magam.

Nem lehet, hogy egyszerű legyen a sorsom.

Ki vagyok és milyen a múltam

Szarul festek ahhoz képest, hogy 19 éves múltam.

Ja igen a múlt,

Úgy nevezném inkább, hogy el nem múló emlékek .

( első találkozás, jelentéktelen ajandék, első csók, a sok ölelés, a hajnalig tartó beszélgetés, kis aranyos szokások, az a sok őszinte mosoly, fényképek, zenék, közös sorozatok, punnyadt esték és fáradt kócos reggelek amik mindig olyan aranyosak voltak a szívemnek, a matrac a földön, én a matraccal, reggelik, titkok, séták, ölelések, cívódások, ki békülések, kedves szavak, virágok, pillantások, hülyéskedések, unalmas napok, ünnepek, jeles napok, vacsorák,

Veszekedések, viták és az azutáni békülések, cuki tekintetek, gesztusok, igaz szavak, érzelmek, érzések, tervek, haj és hát ciri. Minden.

Látszik, hogy gondolkozom tehát vagyok, Én és te, de én még annyira fuldoklom egy a múltban rekedt pillanatban homokozó lapáttal a kezemben egyre mélyebbre ásva.

Mely már évek óta mélyül sok emlékre várva.

De már nem lesz több mi betemethetné azt a tátongó lyukat.

Egy táblát tudnék rajta elképzelni amin az áll, hogy

Csak neked foglalt.

Milyen érdekes a főnököm úgy baszott le a múltkor, hogy látok e valahol hintát.?

Majd válaszul azt kapta, hogy ami néha itt megy az kész óvoda!

Óvod a saját igazad.

Igen főnök de ez már senkit nem izgat.

Ha melyre nézek magamba ott vagy te és én

azaz mi a múltunkkal és csak nézünk egymásra szótlanul,

Egy szemrebbenést sem ejtve.

Ezek után semmit sem bízok a véletlenre

A jövőhöz szőtt éles álmokat kicserélem életlenre.

De, ha szerencsém van véletlen

nem lesz az összes életlen!

Minden nap igyekszem nem teljesen elhagyni magam.

Mint, azt az gyűrött ezrest amit borra tettem félre majd, hogy ihassak a kudarcra

Becstelen nagy könnyedséggel hulltam térdre zokogva.

Gyönyörű neved feledni akartam.

Ezt nem bocsájtok meg magamnak.

Mérges is vagyok emiatt mert a tudatom megkésett, mikor

Szép arcodnak udvaroltam 2017 nyara alatt.

És talán pont emiatt van annyi minden a vállamon mert én ezt

fel nem fogom, hogy amit egykor öröknek hittem,

Mostanra távolabb van már mint az emberekbe vetett hited.

Tudom.

Ezt a küzdelmet illene már ellen feladnom.

Hisz a sok reménytelen próbálkozás végett már én is nevetek magamon.

Hős szerelmesnek lenni ?!

Sokak szerint siralom.

De én másnak úgy mint neked érzéseim nem adom!

De azt jobban adnám, hogy egy szebb életben újra találkoznánk,

S mit sem sejtett boldogságba gondok nélkül álmodoznánk !

Mogyoró barna szemeid fénye őszinte, a lélek tükrét emelted szemembe új szintre.

Szinte szemrebbenés nélkül tovább lépve túlélted.

Amit szerintem más ebben az életben kevesen fog elérni.

Majd döntsd el magadban, hogy mi a fontosabb, lehetőségéheidet büszkeségre cserélni, igazad mellett erősen érvelni

Vagy

Esélyt adni az esélytelennek, hogy legyen mit remélni majd később mesélni.

Kedves szavam rád már nem hat Hiábavaló próbáim téged már rég hidegen hagy. Néztelek és te rám vissza s szavak nélkül némán mondtad nekem, idegen vagy.

Szívemben ez a második első igazi fagy.

Kik egykor egymást szerették mára csak egy régről ismert emlék.

Minden igaz volt, túl későn jöttem rá

Tudom, hogy a tanulság utólag mindig jobban fáj .

De, ha addig élek is én várni fogok rád!

Hátha hasonlóképp egyszer késve, vissza nézel rám.

A sors nem volt hozzánk kegyes

volt jó és rossz pillanataink is többnyire vegyes.

De egy biztos!

Téged csak szeretni lehetett kedves.

Engedj utat magadnak mert az élet rövid és nem mindig egyenes.

Küllemed áradjon belülről mer a kettő együtt helyes.

Bár lehetne még alkalmam esélyt kapni tőled, de tudom te azt már meg adtad s nem is vártál érte többet csak őszinteséget.

De én ezzel ostobán, nem törődtem.

A múlt hibáiból tanulva úgy érzem felnőttem.

Azóta minden túl reális és semmi sem felhőtlen.

Azt hiszem mostanra eleget bűnhődtem.

Minden segítő kezet magamtól kényszeresen el löktem,

Igaz téged ez már régen hidegen hagy.

Azért tudd, hogy szép emlék leszel nekem.

Míg testemben a lélek,

vagy ereimben lüktet a vérem.

Szívemből nem engedlek téged.

Első és utolsó szerelmem.

Sokat köszönhetek neked.

Miattad őszinte ember lettem.

Talán mind kettőnk életében egymásnak voltunk a legrosszabb jó cselekedet.

Meg utoljára fogadd el ezt a kis üzenetet !

“Bár előbb felnőttem volna hozzád.(hozzánk)

Minden nap hiányzol és még mindig szeretlek.”

(V.)

[letsjustagirlthings]

Egy álomnak tűnt valóság...

Még mindig fáj…még mindig hiányzik…nem telik el úgy nap hogy ne gondolnék rá,hogy ne hiányozna,hogy ne fájna… Sebzett szívem lassan, megtörve dobog, szemeim könnyektől ázva csukódnak le és térnek nyugovóra. Az éjszaka csendjét megtöri halk zokogásom,rémálmok gyötörnek hogy szerettél majd elmentél. Mikor felébredek rájövök, hogy nem álom volt…egy álomnak tűnt valóság. Remegő kezeim ökölbe szorítva, szívem meghasadva. Elhitetted hogy szeretsz, hogy nem hagysz el és most hol vagy? Lehoztad nekem a csillagokat is,pedig én nem kértem, csak annyit hogy tiszta szívből mond, szeretlek. Ígértél nekem csodás dolgokat, pedig én nem kértem, csak annyit,hogy ne hagyj el. Meghazudtoltad saját magad… Végülis… Nem az én szegénységi bizonyítványom… Szívem,lelkem neked adtam, de te mégis láncra verve magamra hagytál. Letörted a szárnyaim, de elfelejtetted, hogy vannak karmaim. Minden nap egyre nehezebb, egyre gyötrelmesebb, egyre lehetetlenebbnek tűnő. Míg én napról napra rosszabbul vagyok, te valahol a csillagos ég alatt boldogan nevetsz fel engem elfelejtve. Mosolyog,majd átfűz, elvarázsol Elhiszed hogy szebb holnap lehet a mából…de ez csak egy pillanat…egy múló pillanat… Csak egy perc, csak egy szó és romokban hever minden. El nem mondott érzések, ki nem mondott szavak, eltitkolt tekintetek. Tettek nélkül mitsem érnek a szavak,mert soha nem gondolod,hogy az utolsó alkalom lesz az utolsó,azt hiszed,hogy lesz még. Azt hiszed,hogy örökké tart,de nem. Soha ne sírj olyan után,aki megölte a mosolyod…én mégis sírtam,mert azok tűnnek valódinak amelyeken folyik a mézesmáz,de nem. Ez a zord valóság és ideje felébredni az álomból. Ideje talpraállni és vissza nem nézve útnak indulni. Miért nem nézek vissza? Mert meg kell válnunk a múlttól,hogy jövőnk lehessen. Nem felejtettem el azt a sok szép dolgot amit együtt éltünk meg, de azt a hatalmas fájdalmat sem, amivel egyedül birkóztam meg miattad. Ezt soha ne felejtsd el: A legerősebb szívnek,van a legtöbb hege.

2019.07.06 ~A~

[lassan-szetesni-blog]

Te vagy az én nem múló viharom

Lenge szellő simogatja az arcom.

Te is érzed?

Kellemes borzongás fut végig a testemen.

Ahogy körbenézek ez a kert rendezett és gyönyörű de nem, nem csak ezt látom benne.

Téged.

Hűvös hideg fuvallat ráz meg.

Reszketek.

A nap a szürkésfekete felhők védelme mögé bújik.

Váratlanul toppant be a vihar, de  őt ez mit sem érdekli.

Félek.

Vihar veri az ablakokat folyik, nem nemis, ömlik az eső az égből.

 ...

Most már egyre kevesbbszer hallom a vízcseppek koppanását a talajon.

...

Elállt.

A felhők szerte foszlanak a nap újra megmutatja vakító sugarait.

Igaz, az ilyen viharok gyorsan lezajlanak, egyszerűen továbbállnak.

Az érzések még mindig megállás nélkül tombolnak.

Miért van ez így?

A sötét felhő elment, itthagyta az emlékeket.

Ahogy te is. Elméntel.

És ez a kert...látom a vihartépte bokrokat és a fákról leszakított gallyakat.

De valami nincs rendben.

Sétálgatok és megpillantom a rózsabokrot, amit mindig is úgy szerettél és féltve gondoztál.

Szirmai ugyan úgy vérvörösen tündökölnek mint a vihar előtt.

Hibátlan.

Átvészelte a vihart.

De hogy?

Hiszen kivülről olyan gyenge és ártalmatlan.

De ez csak a látszat.

Belül tomboló tűz mely túlél minden vihart.

Ránézek az éles tüskéjére, feltépi a régi de még beforratlan sebeket.

Fáj, elviselhetetlenül fáj de mit tudnék csinalni?

Semmit. Már keső.

Én már csak lélegzem.

#saját

[mazeofmywords]

Remegés

Tüzet hordok szememben, Jobb, ha vigyázol, Amerre tekintek, A világ is lángol.

Ó, ha rám pillantasz, Kioltod tüzem, Tenger szemed ellenem, Lángom neked üzen.

Keserédes szerelem, Lassan múló bánat, Egész testtel remegek, Döntés előtt állva.

Jöttment tekintetek, Ezek néznek rám, Hosszú utam végzem, Ezernyi élet vár.

Mert fáj, ha nem látlak, Magamat égetem, Izzik a kohó, Belülről vérezem.

Megfáradt remegés,  Kíséri látványod, Különös érzések, Idegen ábrándok.

Messze jársz tőlem, S nem fordulsz vissza, Nincs mitől tartanod, Az én kezem tiszta.

/ Júda /

[feladom-vegleg]

Soha el nem múló érzések...

[cutexanxx]

El nem múló érzések

Azthiszem még szeretem.

#szerelem #szeretlek #szeretet #szeretem #orokke #sohavégetnemérős #hianyzol #hianyzik #hianyerzet

[ilovemyself-butilove-you-more]

Táguló idő múló érzések

Az idő gyorsan telik,ez nem tagadható! Amit irántad érzek az iy gyorsan változik, De azt még időben letagadhatom!

[itsokaytocryhere0]

annyira feledtem volna, most mégsem tudom engedni

Ezeregy fájdalmat voltál képes okozni Mégsem tudtalak soha engedni Az egyoldalú szerelmet, az esténkénti zokogásokat nesztelen Nem kelhet fel a szerettem, Magyarázkodásba kezdhetnék sebesen Ezeregy hazugság, ezeregy tetteddel okozott sebemre Nem kellett volna folytatnom, Hiábavaló könnyeket hullatnom. Nem volt érdemes szomorkodnom, Mások csak nevettek a nyomoromon. Ezeregy vétked is ezeregyszer felejtem, Csak vártam, mondván biztos késel, nem soká' megérkezel. Reméltem a lehetetlent, Az idő közben felemésztett. A tehetetlenség feléget. Ezeregy emléked a kedveseddel, láttalak a szerelmeddel. Hálát adtam, hogy szeretnek Hogy helyettem is megnevettet. Valami mégsem engedett, Egészen boldoggá nem tett. Önzőnek éreztem a tettem, Gyűlöltem a szeretted. Ezeregyszer kérek most elnézést, Nem voltam odaadó eléggé. Sokszor próbáltalak feledni, Megbántam már Sweety. Mindig visszaestem, Megérdemeltem. Minden perc miatt, mit boldogan megéltem, Lelkiismeret furdalás gyötör tőle egészen. Ezeregyszer döntenék ugyanígy, Kiegészített a tőled kapott kín. Még ha fájt is, élveztem. Ez volt lelkem egy része. Kitöltött és felemésztett. Ha nem is tökéletesek, De voltak bennem érzések. Ezeregy napnak tűnik, pedig még alig lészen kis ideje, Hogy kezdem feledni szerelmem. A fájdalommal együtt lelépett, Azóta előfordul, hogy nevetek. Mégsem őszinte teljesen, Hiányolom a szerelmem. Ezeregyszer kérem, Hozd vissza a lelkem. Azon részét, hol hiányod felőröl, Mióta nincs kín, nem fogom föl Milyen voltam azelőtt. Félek feledni, Nem tudlak feladni. Ezeregyszer kevesebb könnycsepp, Azt is magaddal vitted. Azóta sem érzem, hogy élek, Csak egyenletesen lélegzem. Habár nem voltál hozzám mindig kedves, Én is sokszor védkeztem ellened. Ezeregyszer nehezebb nélküled, Félek egyetlenem. Miért nem érzem azt, amit régen? Annyi mindent feladtam érted, Most mégsincs eredménye. Már megint remegek, De ez csak ideg és félelem. Hol marad a kínzó szerelmed? Ezeregyszer könyörgöm, Hadd jöjjön. Kétségbeesetten sikoltom, Mégsem jön a fájdalom. Újra érezni akarom, Ereszd belém a karmot. Ha kell, a boldogságot feladom, Nélküled az is csak múló dolog.