#kegyhely | Explore Tumblr Posts and Blogs

homregeszet · 3 years

Text

Beporzók hava - Méhészet, beporzás és szimbolikus ábrázolásaik az ókori Közel-Keleten

Az ember és a méhek kapcsolatának története az emberiség igen korai időszakáig nyomon követhető a régészetben. Nem csupán az édes és tápláló méz keltette fel őseink figyelmét, de hamar felismerték a méhviasz sokoldalú felhasználhatóságát is. A vadméhek kifosztását idővel felváltotta a méhek háziasítása és ezzel összefüggésben megkezdődött az első kaptárak kialakítása. (Bővebben lásd korábbi bejegyzésünket Fábián Sára tollából: A méhek hagyatéka)

Az úgynevezett európai méh (Apis Mellifera) fellelhető a Közel-Keleten, Közép-Irántól a Zagrosz és Taurus hegységen át Anatólia és Levante térségén keresztül egészen Egyiptomig (azonban Irakban és az Arab-sivatagban már nem).

A méhészethez kapcsolódó első írott forrásaink is az ókori Keletről ismertek, elsőként Egyiptomból.

A hettiták a legkorábbi írott források említései szerint is méhtartó népesség voltak, az apró rovar mítoszaikban is megjelenik. Tudjuk azt is, hogy a Hettita Óbirodalom (Kr.e. 1650–1430) idején törvényeik nagyon súlyos büntetést szabtak ki azokra, akik méhkast loptak.

1. kép: Méhészethez kapcsolódó törvényeket tartalmazó Hettita sztélé

Az ókori Egyiptomban a méz széleskörű felhasználásnak örvendett. Édesítés mellett használták a gyógyászatban, kenőcskészítésre, tartósításra, de túlvilágra szánt áldozatként is. Több templomi vagy sírábrázolás örökít meg méhészjeleneteket. A legkorábbi ilyen jelenet az 5. dinasztia (Kr.e. 3. évezred) idejére tehető, mely a Niuszerré Abu Gurobban található naptemplomában, az évszakok termében látható, de Egyiptom későbbi történetében is gyakran találkozhatunk a méhészet munkafolyamatait bemutató domborművekkel. A méhészethez kapcsolódó ábrázolásokon túl, a 6. dinasztia (Kr. e. 2345- 2181-ig) idejéből, Niankhniszu szakkarai sírjából ismert egy papiruszbozót jeleneten, amelyben a madarak és a pillangó mellett felreppen egy kis méh is. A ptolemaioszi korban (Kr. e. 305–30) számos templom épült, köztük az edfui Hórusz templom és a denderai Hathor templom. Mindkettőben megjelennek olyan áldozati jelenetek, amelyeken az uralkodó mézet kínál az isteneknek. Edfuban öt ilyen relief is található.

A számos profán és szakrális jelenet mellett a méh a hieroglifák sorában is feltűnik, egyaránt használták maga az állat és a méz írásjeleként. Mindemellett azonban e hieroglifa szorosan kapcsolódott az uralkodó személyéhez: az 1. dinasztia (Kr.e. 3100–2900) időszakától egészen a római korig a királyság egyik szimbóluma volt. A királyi titulatúra egyik eleme a nsw-bty (ejtsd: niszut biti) név: Felső- és Alsó-Egyiptom királya vagy szó szerinti fordításban Nád és Méh Ura, mely Egyiptom egyesítésére utal. Alsó-Egyiptom neve ugyanis a Méh Országa, míg Felső-Egyiptomé a Nád Országa. A méh tehát Alsó-Egyiptom vagy a Vörös-föld heraldikai szimbóluma.

2. kép: Niszut Biti: I. Széthi Abüdoszban álló templomában látható ez a hieroglifa csoport az uralkodó kartusa felett. A Felső- és Alsó-Egyiptom királya nevet alkotják.

Az apró rovarhoz kapcsolódó képzetek sora is színes. A hiedelem szerint Ré könnyei méhekké válnak, piramiszövegek szerint Nut istennő megjelenhet méh alakjában, Neith istennő Saisban található templomát pedig „a méhek háza” névvel illették. De előszeretettel viseltek méh formájú amuletteket is.

3. kép: Karneol méh amulett, 8-12. dinasztia.

Írásos források is bővelkednek a méhészethez és mézhasználathoz kapcsolódó említésekkel, szövegrészekkel. Az 5. dinasztia idejéről ismerünk egy Nikaré nevű hivatalnokot, akinek címei között már szerepel a méhészek elöljáróra is. Irodalmi szövegek közül az egyik legismertebb, a Középbirodalom idején íródott Szinuhe története, melyben említésre kerül az olívaolajban és mézben bővelkedő Kánaán. Így kitekintőt kaptunk nem csak Egyiptom, de a környező térség méhészetének kérdésére is. Ez azért is fontos, mert Szíria és Palesztina területéről egészen a hellenisztikus korig nem ismerünk a méhészethez kapcsolódó szövegeket.

Héberül a debaš, Akkád nyelven a dišpu egyaránt jelenthet mézet és egyéb édes szirupot (pl. datolyaszirupot). Ennek fényében felmerül a kérdés, hogy a „tejjel-mézzel folyó Kánaánban” valóban méz folyt-e? A legfrissebb régészeti eredmények alapján jó esély van rá. Ezt erősíti a 2005-ben és 2007-ben feltárt mintegy 30 kaptár, az izraeli Tel Reḥov (arabul Tell eṣ-Ṣarem) Kr.e. 9-10. században lakott vaskori településén, mely a Bét Seán völgy észak-keleti részében található, termékeny földek és vízforrások közelében fekszik. A kaptárakat az 5. réteg városi negyedében fedezték fel (Area C). A 80 cm hosszú, 40 cm átmérőjű, 4 cm vastagságú, 56 liter űrtartalmú, könnyen kezelhető, fogantyús szerkezeteket agyaggal kevert szalmákból készítették. Középütt volt a méhek számára egy 2-4 cm-es lyuk, amelyen keresztül közlekedhettek, és amely távolt tartotta a nem kívánatos állatokat is.

A leletegyüttes lehetőséget biztosított a különböző természettudományos kutatások számára is: vizsgálták a méhek és méhsejtek maradványait, a méhviaszt, az elszenesedett gabonaszemeket, azonosították a pollenszemeket. A C14-es vizsgálat alapján arra jutottak a kutatók, hogy a méhészet a Kr. e. 10. század utolsó évtizedeiben és a 9. sz. első évtizedeiben működött az északi királyságban, Izraelben. A produktív mézelő méhek pedig Anatóliából (Sam’al, Carchemish, Que, Gurgum?), a mai Törökország területéről kerültek Izraelbe (Anatolian honey bee) a főníciai tengerpart vagy a szíriai Orontész-völgy kereskedelme révén.

4. kép: A keleti vonal kaptárai, háttérben egy vörös padló réteggel. Fotó: A. Mazar

A kaptárakkal együtt előkerült egy ép agyagoltár is. E mellett számos egyéb kultikus kellék is napvilágra került a feltárások során: még egy majdnem teljesen helyreállítható, ám szándékosan összetört oltár, további oltártöredékek, meztelen női szobrocskák/díszítő elemek, egy „Hippo”-típusú tárolóedény valamint egy házi kegyhely. Ezek az ősi Rehov kulturális életének fontos aspektusát világítják meg, bemutatva a város és lakóinak különleges jellegét az ókori Izrael történelmének ebben az időszakában. Ez a modell szentély egy súlyos agyagdoboz, mintegy 38 cm széles és 28 cm magas, lapos talppal és domború tetővel. Nyitott ajtós homlokzata felett kötélszerű rátét látható, amely talán kígyót ábrázol. Ezen felül a doboz tetején egy applikációs jelenetet látunk, amely egy állat és két emberi fejből áll. Az állat lába és mancsai aránytalanul nagyok a testéhez képest. Bár ezt a lényt nehéz azonosítani, nyitott szája és lógó nyelve azt sugallja, valószínűleg oroszlánról van szó, amely ábrázolás gyakori a korszak és régió művészetében. Az emberalakok fejét az állat karmaival magához ragadja, szájuk kisség megnyúlt, tátott, mintha arcuk szenvedést tükrözne. Nemük nehezen megállapítható, de inkább férfiak. E jelenetnek eddig nem ismert párhuzama, talán valamilyen helyi mitológiához, szertartáshoz kapcsolódhatott. A szentély, valamint az agyagoltárok erős kánaáni hagyományokat jeleznek a helyi lakosság körében a 10. és a 9. században. Bár egyre elterjedtebbé válik a Jahve imádat, a korábbi hagyományok még aktívan élnek.

5. kép: A lelőhelyről előkerült kultusztárgyak

A mezopotámiai méhészetre kevés bizonyíték áll rendelkezésre. Bár fennmaradt szövegek tömkelege ismerteti részletesen az élet minden elképzelhető aspektusát, köztük a mezőgazdaságot vagy lakomákat is, a méhészkedéshez kapcsolódóan nagy a csend. Egy figyelemre méltó probléma veszi körül a mezopotámiai „méz” szót. Mint korábban már említettem, az Akkád dišpu (Sumer làl) egyaránt jelölhet datolyaszirupot (arab dibs) és mézet, így nehéz a sorok közt olvasnunk. A méh nem szerepel kiemelkedő módon a mezopotámiai szövegekben, és ábrázolása sem jellemző a régió művészetére. A „méh” kifejezés akkád szavainak többsége csak lexikális szövegekben jelenik meg és nem ismert méhészethez kapcsolódó szókincs. A méhészethez kapcsoló első ékírásos nyilvántartás Shamash-resh-ușur, a Szíriai Eufrátesz regionális kormányzójának sztéléjéből származik, ugyancsak a vaskorból, a Kr. e. 8. század közepéről, aki azt állította, hogy elsőként hozott le méheket a hegyekből (feltehetően Zagrosz vagy Taurusz egy gazdag méhészeti hagyományokkal rendelkező területéről).

„Shamash-resh-ușur vagyok,

Suhu és Mari földjének kormányzója…

A méheket, amelyek gyűjtik a mézet,

és amiket egyetlen ősöm sem látott még

vagy hozott el Suhu földjére,

én hoztam le Habna embereinek hegyéről,

és telepítettem le a Gabbar építette város gyümölcsösében.

Gyűjtenek mézet és viaszt,

és én tudom, hogyan olvad a méz és a viasz,

és a kertészek is tudják.”

Mezopotámiában a méhészet hiányának magyarázata egyszerű: az iraki síkság nagy része egyszerűen túl meleg és túl rövid virágzási idővel rendelkezik a méhészet fenntartásához.

6. kép: Shamash-resh-ușur sztéléje

Azonban egy érdekes ábrázolásmód és akörül keveredett tudományos vita e térségben is megfigyelhető. A 19. század közepén, a nimrudi dombormű felfedezését követően egy érdekes stilizált fa ábrázolásra lettek figyelmesek a kutatók. Az asszír palotadomborműveken és pecséthengereken ismert egy képtípus, amelyen egy jó démon, egy úgynevezett apkallu úgy tűnik mintha beporozna egy stilizált fát (pálmafa egy variánsát). Az elmélettel elsőként Edward Taylor, korának leghíresebb antropológusa állt elő 1890-ben. Véleménye szerint a démon kezében a pálma hím virága látható, amellyel a növény beporzását végzi. A lény másik kezében tartott vödör, pedig a további virágokat tartalmazhatja. Elméletét arra alapozta, hogy már Hérodotosz is megírta, hogy a babiloni térségben nagy számban nő a telepített pálmafa, melyek az egyébként lapos táj felé magasodnak. E fák ellátják a helyieket gyümölccsel, kenyérrel és mézzel (datolya sziruppal). Az elmélet egy ideig tartotta magát, hiszen a datolyapálmát mesterségesen kell beporozni. Azonban az 1920-as évek hajnalán George Rawlinson szembe szállt az elmélettel, hiszen véleménye szerint a jelenethez kapcsolódó további ábrázolások nem erősítik meg azt. Más képeken ugyan is a korábban virágként értelmezett „tölcsért” a lény, az uralkodó felé fordítja, megint más ábrázolásokon a város, palota vagy templom bejárata felé néznek. Ilyen esetekben pedig „ez a [megtermékenyítés] elmélet minden erejét elveszíti”. Úgy vélte a lények kezében ábrázolt tárgyak inkább valamilyen rituális eszközök lehetnek. Tovább cáfolta az elméletet, hogy nem csak a pálma típusba sorolt fa ábrázolások esetében jelennek meg az apkalluk, hanem más fatípusok, pl. gránátalma mellett is. Ezt hosszas tudományos elemzések követték, melyek kielemezték a lehetséges ábrázolásmódokat: milyen fa, milyen alakokkal, merre néző eszközökkel, milyen kombinációkban jelenhet meg? Mára a rendelkezésre álló szövegek száma is jelentősen megnőtt, amelyek segíthetik az ábrázolások megértését. Így a beporzás elmélet megdőlt, mára inkább az tűnik valószínűnek, hogy az ábrázolt lény, egy úgynevezett “megtisztító” nevű, tobozra vagy pálmavirágra hasonlító eszközzel vesz energiát, gyűjti be a tisztaság eszenciáját, amelyet aztán az uralkodó vagy város felé tovább ad. A beporzásnak tehát nincs egyértelmű ábrázolása. A fa ábrázolása és az azt körülvevő szimbolikus eseménysor ikonográfiájának pontos értelmezése azonban még ma sem teljesen bizonyos.

7. kép: Asszír relief- két sasfejű apkallu a „szent fával”, Nimrud ÉNY-i palota 1. terem Kr.e. 865-860

Láthatjuk hát, hogy az ókori Közel-Keleten a méhészet mekkora jelentőséggel bírt, az így előállított termékek értéke mennyire magas volt, különösen azokon a területeken, ahol importra szorultak belőle. Az anyagi értéken, mindennapi funkciókon túl szimbolikus jelentések, mitologikus, elvont tartalmak, hiedelmek, rítusok, plusz jelentések kapcsolódtak a méhekhez és méhészethez.

És jól látható az is, mennyi nehézséggel kell szembenéznie a régésznek, ha értelmezni próbálja a múltat, sokszor még az írással, ábrázolásokkal gazdagon ellátott területek esetén is. Egy-egy feltárás, egy új szöveges forrás a kirakós egy új darabját jelentheti, ami közelebb visz hozzá, hogy tisztábban lássuk a múltat.

Kertész Gabriella Nikoletta

Felhasznált irodalom:

Eroğlu, Özgür – Yuksel, Serdar: Historical Development and Current Status of Beekeeping in Turkey and the World ATLAS JOURNAL 2020 (27): 345-354

https://www.researchgate.net/publication/341495322_Historical_Development_and_Current_Status_of_Beekeeping_in_Turkey_and_the_World (Utolsó elérés 2021.03.24.)

Giovino, Mariana: The Assyrian Sacred Tree: A History of Interpretations (Orbis Biblicus Et Orientalis) 2007.

Head, Ronan James : A Brief Survey of Ancient Near Eastern Beekeeping in: FARMS Review 20/1 (2008): 57–66.

https://scholarsarchive.byu.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1747&context=msr (Utolsó elérés 2021.03.24.)

Kalla Gábor: A lakoma szerepe az ókori Mezopotámiában in Ókor 2005. 53-62. http://www.ookor.hu/archive/cikk/2005_3_kalla.pdf (Utolsó elérés 2021.03.24.)

Mazar, Amihai – Panitz-Cohen, Nava: It Is the Land of Honey: Beekeeping at Tel Rehov in Near Eastern Archaeology (ISSN 1094-2076), Volume 70, Number 4, December 2007

https://www.researchgate.net/publication/291853946_It_is_the_land_of_honey_Beekeeping_at_Tel_Rehov (Utolsó elérés 2021.03.24.)

Felhasznált képek forrása:

1. kép: Eroğlu, Özgür – Yuksel, Serdar: Historical Development and Current Status of Beekeeping in Turkey and the World ATLAS JOURNAL 2020 (27): 345-354

2. kép: https://maatkara.extra.hu/florafauna/meh.htm

3. kép: https://www.metmuseum.org/art/collection/search/555582?rpp=20&pg=1&rndkey=20140104&ao=on&ft=*&when=8000-2000+B.C.&what=Carnelian&pos=9

4. kép: Mazar, Amihai - Panitz-Cohen, Nava: It Is the Land of Honey: Beekeeping at Tel Rehov in Near Eastern Archaeology (ISSN 1094-2076), Volume 70, Number 4, December 2007

5. kép: https://bibliakultura.blog.hu/2018/08/20/meheszkedes_az_okori_izraelben

6. kép: Eroğlu, Özgür – Yuksel, Serdar: Historical Development and Current Status of Beekeeping in Turkey and the World ATLAS JOURNAL 2020 (27): 345-354

7. kép: British Museum

15 notes · View notes

nemzetikonyvtar · 3 years

Photo

A bal oldalon Nádasdy Ferenc, a jobb oldalon Esterházy Anna félalakja. Mögöttük mellvéden címerek. A mellvéd fölött a lorettomi Fekete Mária kegyhely látképe.

papír, rézmetszet 17,6×25,5 cm (lapméret)

A Régi Ritka az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárának folyamatosan bővülő digitális tartalomszolgáltatása, amely az intézmény által őrzött legkorábbi nyomtatványokhoz biztosít szabad hozzáférést. Magyarország leggazdagabb régi könyves kollekciójából elsőként gróf Apponyi Sándor jelentős történeti forrásértékkel bíró metszetgyűjteményének mintegy ezer darabját tesszük virtuális közkinccsé, remélve, hogy az eredetiben csak külön kutatási engedéllyel tanulmányozható dokumentumok a lehető legszélesebb közönség számára válnak így elérhetővé.

https://regiritka.oszk.hu/

(Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára)

#régiritka #metszet

17 notes · View notes

zeroz2ro · 3 years

Photo

Jók a programok, csak sok a köcsög COVID-os! Lesz forralt bor, sült kolbász, arcfestés, helyi temetkezési vállalkozók standjai, akciós sírkövek, temetői kegyhely tervezés 3D programban .....

6 notes · View notes

treeofonelife · 5 years

Text

Not soft...

Snippet about the Dreaded Silverskull, and his interesting hobbies. I swear he has a soft side... Who are we kidding, he is soft all over. He is also allergic. I left the original language version in after the link.

Not Soft

"Again??" "Again." The maid bowed her head and that made her form look all the more fragile. She acted as if it was plainly her fault. "She cooks up something in every accursed month. Every Madgod-damned month, I swear; there is always some ball, some ceremony, some event, something, and she just has to invite me for each. She is getting on my nerves. Nevermind...Nevermind, we'll solve this." A quiet, but audibly agitated sigh left his mouth; more like a blow in tone. He turned and walked away not even bothering to dismiss poor Anja. And she just stood, sad blue eyes staring after him. "Dismissed." She whispered to herself, as if that made Dell having forgotten it any less painful.

Dell retreated into his chambers, lost in thought. The inner cloister was silent, as always; the perpetual dusk now came with the song of cicadas. No sound aside of that reached the garden however, not the screams from the cellar, nor the music. A quiet noise still gave away the only creature moving here aside of him. It caught up to him and followed his ankle by the time he reached the middle of the garden; and it slipped in through the sleeping quarters door before he could step inside as he opened it. He sat on the bench at his home altar, and the being followed him there too; it perched right next to him. Dell watched the grotesque contorted statues at the corners of his private sanctuary room with contemplation. Meanwhile he removed a few fine hairs from his cowl lapel. He no longer even remembered how those got there. He watched with disgust as they floated down towards the floor. "Hair... Filth... Everywhere. Ugh." His small companion empathically bumped and rubbed its head into his open palm. Dell smiled; thing he did more rarely than some other nobles hold public executions. The hollow eyesockets stared back at him understandingly, as much as those could. He touched the creature gently, and the clean toothy jaws opened a few times in silence. Dell brought his delicate, porcelain white fingers across the bare bones again and again. He smiled proudly and lovingly at his creation. Tiny, white, meticulously re-assembled bones pressed against his cloak's fabric rhythmically, and the creature lovingly bumped its smooth bare skull against his hand again. "Hm. Not soft... But cute."

Nem puha

- Megint? - Megint. A szobalány lehajtotta a fejét, amitől még törékenyebbnek látszott. Úgy viselkedett, mintha csak az ő hibája volna. - Minden nyomorult hónapban kitalál valamit. Minden rohadt hónapban kell, hogy legyen valami bál, ünnepség, rendezvény, akármi, és persze mindig meghív. Az idegeimre megy. Mindegy. Megoldjuk... Egy halk, de érezhetően ideges, szinte puskadörrenésszerű sóhaj hagyta el a torkát. Úgy fordult meg és indult el másfelé, hogy még szegény Anja elküldésére se vette a fáradtságot. Ő pedig csak állt, szomorú kék szemekkel nézve az ura után. "Elmehetsz." suttogta magának, mintha csak ettől Dell kevésbé felejtette volna el.

A belső kert csendes volt, mint mindig; félhomályba burkolózott és az örök alkonyathoz örök kitartó ciripelés is társult. Ezen kívül azonban semmi nem hallatszott be ide, sem a sikolyok a pincéből, sem a zene vagy bármi más. Halk neszezés adta hírül ez egyetlen rajta kívüli jelenlévő lény közeledését. Az kert második felére már a sarkához szegődött, a hálókörlet ajtaján a bokája mellett surrant át, és a belső kegyhely melletti padra is felugrott mellé. Dell elmélázva nézte a homályban a groteszk szobrokat a privát szentély sarkaiban. Közben ugyanazzal a frusztrált sóhajjal eltávolított egy szőrpamacsot a gallérjáról. Már nem is emlékezett, hogy került oda. Undorral nézett utána, ahogy az a föld felé lebegett. - Szőr. Szösz. Mindenhol. Ugh.... Útitársa vigasztalólag fúrta a keze alá a fejét. Dell mosolygott; ez olyasmi, amit ritkábban csinált, mint ahányszor néhány nemes nyilvános kivégzést rendez. Az üres szemüregek körülményekhez képest értelmesen néztek vissza rá. Megérintette a lényt , mire a csupasz állkapocs az ujjai között némán elnyílt néhányszor. Dell vékony, finom kezeit újra és újra végigfuttatta a fehér csontokon. Kedvtelően mosolygott az alkotására. Apró, pontnyi fehér csontocskák nyomódtak a köpenye szegélyébe ritmikusan, a lény pedig hízelgően a tenyerébe nyomta kopasz a fejét. - Hát... Nem puha, de aranyos.

#tw: skeleton #tw: undead #writing #fanfiction #si #idk why i tag it si but u know... background still counts i guess

2 notes · View notes

zarojel-hu-online-hirmagazi-blog · 7 years

Text

Hátborzongató: videón a madeirai baleset, amint a fa rádől az ünneplő forgatagra

New Post has been published on https://zarojel.hu/hatborzongato-madeira-baleset/

Hátborzongató: videón a madeirai baleset, amint a fa rádől az ünneplő forgatagra

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Madeira szigetén rádőlt egy fa a szabadtéri vallási kegyhely mellett ünneplő tömegre. A baleset 13 emberéletet követelt, köztük egy fiatal magyar nőét, aki még élt, amikor kórházba szállították, de a kedd esti hírek szerint néhány órán belül belehalt a sérüléseibe.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

A balesetet megörökítette egy közeli kamera.

Igaz, nem túl jó minőségű a videó, de ennél jobb felvétel még nem került elő a tragédiáról.

(forrás: hvg)

https://youtu.be/xgX21I4y9xE

[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

#kegyhely #kidőlt fa #Madeira

0 notes

bdpst24 · 9 months

Text

Missziót indítottak a szegénygondozó nővérek

Nagyboldogasszonykor tízezer zarándok érkezik a nemzeti kegyhelyre Meghallgatlak sátorral települnek ki a Ferences Szegénygondozó Nővérek hétvégén, a katolikus nemzeti kegyhely főbúcsúján, hogy a problémájukkal egyedül maradt, meghallgatásra vágyó testvéreknek segítsenek. Együttműködésbe kezdtek a Ferences Szegénygondozó Nővérek és a Mátraverebély-Szentkúton szolgálatot teljesítő ferences…

View On WordPress

#nővérek

0 notes

szantograf · 3 years

Text

Végre ismét kirándulni indulhatnak a sorstársak

Program: a máriaremetei kegyhely megtekintése idegenvezetéssel, majd séta a vadregényes Remete-szurdokban. A kirándulást ebéddel zárják Nagykovácsiban. Találkozó: 2021. május 20-án 9.45-10.00 óra között a budapesti Széll Kálmán téren, a metró kijáratánál. Visszaérkezés: 15.30-16.00 óra között. A kiránduláson csak védettségi igazolvánnyal lehet részt venni, s a maszkra is szükség van. További…

View On WordPress

0 notes

nonquebecoisayul · 3 years

Text

A városképi tematikus fotóválogatásaim harmadik részét két nagyon érdekes templomnak szenteltem. Ugyan a vallási imahelyek nyitva vannak most is, mégis igen kevésbe jutottam el az elmúlt évben; Rafa is talán egyszer mert csak elmenni misére. Mindkét ábrázolt templomban jártam már anno is, sőt 2017-es posztokban is osztottam meg már itt fotókat. Az első képeken a katedrális látható íves betonpillérekkel. A második, szinte pszichedelikus hatású csoportban pedig a Santuário São João Bosco katolikus kegyhely látható kívülről-belülről: 100% kék vasbeton brutalista gótika. Külön felhívom a figyelmet a szellőztetési megoldásra: billenő ablakok az üvegcsempék közé rejtve - bravúros!

#évforduló #építészet #templom #katedrális #impresszió #kék #városkép

3 notes · View notes

nemzetinet · 6 years

Text

Legyen nekem a Te igéd szerint – ma van a csíksomlyói búcsú napja

Május 19-én, a pünkösdvasárnap előtti szombaton rendezik meg a csíksomlyói búcsút, az összmagyarság egyik legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepét az erdélyi Csíksomlyón. A mai kegyhelyen először a bencések építettek román stílusú templomot, az ő helyüket a 15. század közepén a ferencesek foglalták el. 1444-ben IV. Jenő pápa körlevélben biztatta a lakosságot, hogy segítsen a szerzeteseknek a templomépítésben, cserében búcsú megtartását engedélyezte. A négy évvel később befejezett gótikus templom főoltárát díszítette a hársfából faragott, gipsszel és festékkel bevont, székely leányarcú Mária-szobor, amely azóta is Csíksomlyó legértékesebb ereklyéje.

Ez a világ egyik legnagyobb kegyszobra, magassága, a koronát is beleszámítva 2 méter 27 centiméter. A Máriát „Napba öltözött asszonyként”, karjában a kis Jézussal ábrázoló alkotást többször festették újra, mígnem a múlt században megtiltották bármilyen módosítását. A szobrot 2012-ben megtisztították a rárakódott szennyeződéstől, és védőbevonattal is ellátták.

1567-ben volt az első búcsú

Az első búcsújárást a legenda szerint 1567-ben tartották, abban az évben, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem fegyverrel akarta a katolikus székelyeket az unitárius vallás felvételére kényszeríteni.

Csík, Gyergyó és Kászon népe a gyergyóalfalvi plébános, István atya vezetésével pünkösd szombatján Csíksomlyón gyülekezett, s miután Szűz Mária segítségét kérte, győzelmet aratott a fejedelem serege felett a Tolvajos-hágón. A diadal után nyírfaágakkal ékesített lobogóikkal újfent Csíksomlyón adtak hálát a diadalért, és fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben elzarándokolnak ide pünkösd szombatján.

A templomot a törökök 1601-ben felgyújtották, tetőzete leégett, de kegyszobrai épen maradtak. 1664-ben újjáépítették, ezután vált Csíksomlyó a székelység egyik gazdasági és kulturális központjává, ahol a ferencesek posztógyárat, elemi iskolát, gimnáziumot, tanítóképzőt és papneveldét is működtettek.

A mai nagy barokk templomot a 19. század elején kezdték el építeni, 1876-ban szentelték fel, és 1948-ban kapott basilica minor (kisebb bazilika) rangot. A szabadtéri oltár Makovecz Imre és csíkszeredai tanítványa, Boros Ernő tervei alapján készült.

A legnagyobb magyar katolikus búcsújáró helyen évről évre több százezren gyűlnek össze. A búcsú fő ünnepe a pünkösd előtti szombaton tartott nagymise, amelyet a templom feletti, Jézus hegyének is mondott Kis-Somlyó és az azon túl emelkedő, 1035 méter magas Nagy-Somlyó erdős hegye közti széles hágó gyepén tartanak.

Magyarok a Nyeregben

A hagyomány szerint a közelebbi, de sok esetben a távolabbi egyházközségek keresztaljai, búcsús közösségei is gyalog teszik meg az utat, a távolabbi vidékek búcsúsai szervezetten vagy egyéni kezdeményezés alapján érkeznek.

Magyarországról több különvonat, az úgynevezett Székely Gyors és a Csíksomlyó Expressz, valamint a Boldogasszony zarándokvonat szállítja a zarándokokat. A búcsú napján a hívek Máriát dicsőítő énekkel, körmenettel érkeznek, először mindig a gyergyóalfalvi keresztalja.

A felvonulás ezután az érkezés sorrendjében történik, a menet fokozatosan több kilométer hosszú lesz, és a kegytemplom után kettéválik: az egyik ág Jézus hegyét északról megkerülve, a másik ág a Szent Anna-kápolna irányából közelíti meg a mise helyszínét.

Labarum és mézeskalács

A menet számos hagyományos egyházi jelvényt visz magával: középtájt, a főpapok előtt helyezik el a Labarumot, a nép által labóriumnak nevezett győzelmi jelképet, amely az ókorban Nagy Konstantin császár győzelmi jelképe volt. A harminc kilogrammos tárgyat a hagyomány szerint a katolikus gimnázium egy-egy végzős diákja emeli a magasba, ami nem kis teljesítmény.

Amikor a Labarum a Kissomlyó-hegyen lévő Salvator-kápolna elé ér, ahol az István pap vezette első zarándoklat emlékét őrző kereszt áll, eléneklik az Egészen szép vagy Mária című éneket, amit főpapi áldás követ. A keresztalják fokozatosan betöltik a hágó széles terét, és megkezdődik a mise.

A búcsúról hazatérők búcsúfiát visznek magukkal: kizöldült nyírfaágat, megszentelt emléktárgyat, amelyet a kegyszoborhoz érintenek, a gyerekeknek szánt búcsúfia közül az egykor kultikus eledelként számontartott mézeskalács a legnépszerűbb.

Az idei csíksomlyói pünkösdi búcsú mottója: „Legyen nekem a Te igéd szerint.” Az ünnepi szentmisén, amelyet a Duna Televízió, az Erdélyi Mária Rádió és a kegyhely honlapja is közvetít, a szentbeszédet Marian Adam Waligóra pálos szerzetes, a czestochowai Jasna Góra-i pálos kegyhely és kolostor házfőnöke mondja.

Legyen nekem a Te igéd szerint – ma van a csíksomlyói búcsú napja a Nemzeti.net-en jelent meg,

#csíksomlyói búcsú #hagyomány #mise

1 note · View note