#károly falus

[mioritic]

“Fussbekleidung — Umgegend von Kalocsa (Komitat Pest). Hier haben die Frauen verhältnismässig früh die Stiefel aufgegeben und tragen an ihrer Statt farbige Strümpfe, aus Wolle gestrickt. Die Strümpfe werden auch mit farbiger Wolle bestickt, indem man sie mit Blumen, Vögeln, gegebenenfalls auch mit dem Namen der Trägerin schmückt. Auf die bestrümpften Füsse gehören Pantoffel.”

Ungarische Volkskunst (Corvina: Budapest, 1955)

Foto: Károly Falus + Alfred Schiller

#hungary #magyar #magyarország #1955 #károly falus #falus károly #alfred schiller #my scan

[mtahooligans]

"Budapest egyik központi részén, a 13. kerületi Visegrádi utcában rengetegféle üzlet található, mindegyik mögött izgalmas történetek húzódnak meg. Viszonylag új lakosaként végigjártam az utca Szent István és Róbert Károly körút közötti szakaszát, amit az itt élők közül sokan csak faluként emlegetnek. „Mindenki ismer mindenkit” – hangzik sokak szájából, de pontosan kik mondják ezt? Kik állnak a pult mögött, mi a történetük? Portréimmal megpróbálok leszállni az újlipótvárosi betondzsungelbe, és megérteni: mi tartja össze ezeket az embereket, mi kovácsolja őket közösséggé?"

hogy lehet ennyi és ekkora baromságot írni lead-ben? a "falu" az elvileg újlipótváros, amibe egy csomó pozsonyi úti belterj már bele se teszi a visegrádit, de az tuti, hogy újlipót legkésőbb a gogol utcánál véget ér, sőt, hivatalosan is csak a dráváig tart, nem a munkáskörútig (onnantól vizafogó). nem meglepő módon a cikkben szereplő utolsó üzlet a 92 a dráván belüli utolsó blokkban van. életem legrosszabb másfél hónapját sikerült eltöltenem valamelyik szomszédos házban, és hát biztos sok minden változott azóta (2003 jan-feb), de amikor éjjelente sétáltam a 4-6-tól az albérletbe, hát az kurva hamar nem volt már újlipót.

[fovarosiblog]

WASS ALBERT ÉS A HUNGARIZMUS

Az utóbbi években Wass Albert egyre szélesebb olvasóréteg körében vált ismertté, mondhatni irodalmi-politikai etalonná. Wass irodalmi nívója, munkássága kérdéses lehet, szélsőjobboldali-nyilas politikai állásfoglalása azonban aligha.

Az utóbbi évek egyik nagy irodalmi felfedezése Wass Albert. Egyre szélesebb olvasóréteg körében válnak ismertté a sokáig ismeretlen erdélyi író alkotásai, elsősorban költeményei és regényei. Szinte minden könyvesbolt polcain megtalálhatjuk műveinek gyűjteményes kiadását, a Duna Televízió Wass Albert-napot rendezett, s neves, hitelesnek tartott közéleti személyiségek méltatják munkásságát. Eközben mind gyakrabban felejtik el feltenni a kérdést: ki is volt valójában ez az író?1 A történeti források, valamint irodalmi-politikai munkássága egyértelműen azt bizonyítják, hogy Wass Albert halála napjáig meggyőződéses nyilas volt, és a hungarista puccstól kezdve az emigrációban is nyíltan hirdette Szálasi Ferenc igazságát.

Wass Albert kapcsolata a nemzetiszocializmussal az 1936-os berlini olimpián kezdődött. A fiatal író aktív sportoló volt, és céllövőként az olimpiára is benevezett. Első helyezést ért el, de mivel magyar színekben indult, Románia óvást nyújtott be ellene, és nem vehette át az érmet. Ekkor lépett közbe a Führer, aki nem akart diplomáciai konfliktust az ügyből, ezért egy saját kezű aláírással ellátott díszes oklevéllel igazolta Wass Albert teljesítményét. Az emléklapot az író később is nagy becsben tartotta, haláláig szobája falán, ágya felett függött.2 Ezután nem sokkal, 1936 júliusában Wass Albert az Erdélyi Helikon tagja lett. A zsidó származású és liberális írók (Bárd Oszkár, Ligeti Ernő, Endre Károly, Tompa László, Balázs Ferenc) távolmaradásukkal tiltakoztak a radikális nacionalista Wass meghívása ellen. Az Erdélyi Helikon 1937-es találkozóját már a Wass-rezidencián tartották, ekkor a liberális irányzat már teljesen elhatárolódott tőle. Ezt követően a román csendőrség házkutatást tartott nála, és rövid időre letartóztatta, mert otthonában jelentős mennyiségű, Harmadik Birodalomból származó propagandaanyagot találtak.3

Wass Albert németbarát magatartása a második bécsi döntést követően teljesedett ki. 1940. szeptember 11-én érkeztek meg Vasszentgotthárdra a magyar katonák, hogy a település szomszédságában lévő új magyar-román határt biztosítsák. Főhadiszállásukat a Wass-kúriában rendezték be.4 Az eseményt követően a Wass család tagjai, beleértve az írót is, magyar és német katonai egyenruhában jártak.5 Wass Albert egy korabeli fotó tanúsága szerint még Hitler-bajuszt is növesztett. Természetesen az író ismert hivatalos portréi között sehol sem közlik a képet, amely az Egyedül vagyunk harmadik, 1944. február 11-i számában és Raffay Ernő – Takaró Mihály – Vekov Károly A gróf emigrált, az író otthon maradt. Wass Albert igazsága című könyvében reprint mellékletként megtalálható.6 A Wass család a beszállásolt katonákat és csendőröket arra is felhasználta, hogy segítségükkel megfélemlítse és terrorizálja a környező lakosságot. Segédletükkel az író apja, Wass Endre gyakran betört fehér lovon Románia földjére, és ezen akcióik során civileket is meglőttek, megsebesítettek.7 Garázdálkodásuk halálos áldozatokat is követelt. Megjelenésük után néhány nap múlva letartóztattak öt "politikailag megbízhatatlan" vasszentgotthárdi lakost, köztük a falu román polgármesterét is, akiket a Wass-kastély magtárának pincéjébe zártak. Wass Endre közbenjárására a polgármestert szabadon engedték, de két román parasztot és két zsidó lányt, Mihály Esztert és Rozáliát, a falu zsidó boltosának rokonait továbbra is fogva tartották. Elfogatásuk után többen mentek könyörögni értük, de Wass Albert elküldte őket azzal, hogy később jöjjenek vissza. Délután újra megjelentek a kastélyban, ahol az öreg gróf ráordított a boltos síró feleségére: "Nem most kellene sírni, hanem egy évvel ezelőtt kellett volna!" Ugyanis egy évvel korábban a román csendőrség nyomozást indított a Wass család ellen, akik azt az alaptalan rágalmat kezdték terjeszteni, hogy a két lány jelentette fel őket. Az egyik román áldozat, Josif Moldavan az öreg gróffal állt perben, aki egy alkalommal csúnyán összeverte, mert a parasztember több szénát kaszált le a gróf legelőjéről, mint amennyit engedélyeztek számára. A másik román áldozatnak, Ioan Catinnak szintén nézeteltérése volt a gróffal. Miután a Wass család elfogatta őket, Pakuts őrnagy elrendelte, hogy vigyék a foglyokat a megyeszékhelyre, de néhány kilométerrel távolabb, Cege határában a kísérők brutálisan végeztek a négy emberrel. A hivatalos indoklás szerint meg akartak szökni. Szeptember 23-án Ombuztelkén még több ártatlan ember életét követelő mészárlást hajtottak végre. Csordás Gergely hadnagy vezetésével lelőtték Andrei Bujor pópát, feleségét, három gyermekét, Ioan Gurzau kántort és feleségét, a falu tanítójának feleségét, anyósát és ötéves kislányát, valamit a pópa magyar cselédasszonyát, Juhász Saroltát is. És mindezt azért, mert a román földreform idején a pópa kapott egy, a megélhetéséhez szükséges kis részt a Wass-birtokból. A Wass család ezt sohasem fogadta el, és folyamatosan visszakövetelte a területet, amelyet a mészárlás után vissza is kaptak a magyar államtól. 1946. március 13-án ezért a két gyilkosságsorozatért szabott ki távollétükben halálos ítéletet a román állam népbírósága Wass Endrére és Wass Albertre mint háborús bűnösökre. (A népbíróság gyakorlata a jogállamiságot súlyosan megsértette, s miként a hasonló perekben, itt is sok jogi szabálytalanságot követtek el. Ennek ellenére a vádak bizonyíthatóak, ezért utasította el több esetben is a román bíróság az ítélet megsemmisítését. Szemben a magyar Legfelsőbb Bíróság határozatával, mely a Ságvári-gyilkosságban részt vevő halálra ítélt és kivégzett csendőrt, éppen a népbírósági körülményekre hivatkozva, felmentette.8 ) A népbírósági perben együtt tárgyalták az ügyet egyéb magyarok által elkövetett etnikai atrocitásokkal. A kollektív vádiratban településenként sorolták fel azokat a helységeket, ahol különböző etnikumú személyek ellen emberiség- és népellenes bűntetteket követtek el. A cegei gyilkosságban Wass Endrét és Wass Albertet találták bűnösnek, míg az ombuztelki mészárlásban egyértelműen Wass Albertet jelölték meg felbujtónak. 1977-es, az USA Igazságügyi Minisztériuma számára írott Rövid életrajzában az író elhárítja a felelősséget. Azt állítja, ezekben a napokban nem tartózkodott a falujában, hanem felment a hegyre, vadászházukba. A tanúvallomások viszont egyértelműen cáfolják ezt az állítását.

Wass Albert németbarátsága a gyilkosságok után még jobban fokozódott. A Szamosvidék című újság főmunkatársaként 1942-ben a Kaukázusban haditudósító. Ekkor írott cikkei igencsak elfogultságról tanúskodnak: "A németek igen megbecsülik a magyar katonát és a megfontolt, emberanyaggal takarékoskodó hadvezetést. […] A tengely győzni fog, minden jel arra mutat. Kemény, nagy áldozatokat követelő idők jönnek, de nem kétséges, a tengely marad felül." A zsidó származású magyar munkaszolgálatosok szisztematikus elpusztítását azonban éppúgy elhallgatja, mint a magyar katonáknak a civil lakossággal szemben elkövetett kegyetlenkedéseit és emberellenes bűntetteit. A mészárlásoknak orosz, ukrán és zsidó áldozatai voltak. Az író elutazása előtt betért egy étterembe, ahol egy vendég "zsidó slágert" kért, erre Wass Albert rohant a rendőrségre, és kihágásért eljárást kezdeményezett a vendég ellen. Ezt az esetet megörökíti egy antiszemita hangvételű novellájában is.9

1943-ban maga is a már említett ukrán frontra vonult be katonának, a kolozsvári IX. hadtestnél zászlósként a lovasságnál szolgált.10 A németek két kitüntetéssel is honorálták tevékenységét. Először másodosztályú vaskeresztet kapott, mert megmentette egy partizánmerénylettől a németek egyik belvízi uszályhajóját, és az egyik elfogott partizán révén az egész partizáncsoportot leleplezte, akik zavarták az orosz csatornákon szállított német vízi utánpótlást. Az ellenállókat természetesen brutálisan kivégezték. Ezt követően Wass Albert még egész sor "hőstettet" hajtott végre, ezekért első osztályú vaskereszttel is kitüntették a németek. Többek között azért, mert a szovjet csapatok által körülzárt német harccsoportot, mint régi vadászember, a mocsarakon át a bekerítő gyűrűből minden felszereléssel együtt kivezette.

Az ukrán fronton Wass Albert megsebesül, ezért hazatér Erdélybe. Otthon meleg fogadtatásban van része, a már említett Egyedül vagyunk című újság "Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a keleti frontról" című cikkében hosszasan méltatja az író katonai és irodalmi erényeit. Még arról is nyilatkozik a kiadványnak, mennyire örül a nyilas újságíró, Milotay István vezércikkének az Új Magyarságban, amelyet A kastély árnyékában című regényéről írt. Arról is értesülünk, hogy Wass Albert karácsonyi szabadsága alatt belekezdett egy "magányos havasi emberről" szóló színdarab megírásába.11 Kolozsvárott 1944-ben a Magyarság című folyóirat is lényegében hasonló tartalmú cikket közöl róla.12 1944 elején Erdélyben tartózkodik, csíkszeredai, brassói és dél-erdélyi román atrocitások kivizsgálásában vesz részt. Irodalmi munkásságát is nagyra értékelik a német megszállás alatt: megkapja a Zrínyi-díjat, a Magyar Tudományos Akadémia pedig tagjai közé fogadja.13

Életének ezt a periódusát 1977-es életrajzában úgy állítja be, mintha a németek ellen foglalt volna állást. Elmondása szerint 1943-ban az Ellenzék című lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, ezért az íróra hárult a helyettesítése. Július elején két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy felügyelniük kell a lapot. Wass Albert nem bocsátkozott vitába, hanem kisétált, és egyenesen felment a hegyekbe. Két hét múlva apja barátja, az 1944-es kiugrási kísérlet egyik szervezője, Veress Lajos tábornok üzent neki, hogy keresik a németek, ezért behívatja a hadseregbe, és mint alhadnagyot Ukrajnába küldi. A német csapatok kötelékében végzett katonai szereplését elhallgatja, s ott folytatja, hogy sebesülése után 1944 januárjában Veress Lajos kinevezi őt a dél-erdélyi német-olasz bizottság kommunikációs tisztjének a román fennhatóság alatt lévő Brassóban. Feladata a románok magyarokkal szemben elkövetett jogtalanságainak jelentése, melynek következményeképpen napi 2-3 románt tartóztatnak le. Áprilisban visszahívják Veress tábornok szárnysegédjének, s felettesének vezetésével ő is részt vesz a náciellenes magyarországi föld alatti mozgalom tárgyalásain a Szövetséges Főhadiszállásokon. Ezeken a tárgyalásokon azt próbálják elérni, hogy ne az oroszok, hanem az angolok és az amerikaiak szállják meg hazánkat, de ezek a próbálkozások nem vezetnek eredményre. Mindenhol azt a választ kapják, hogy vegyék fel a kapcsolatot Sztálinnal. Szeptemberben a németek Veresst és Wass Albertet váratlanul letartóztatják, de az írót rangjának köszönhetően néhány nap múlva szabadon engedik, sőt, visszanyeri pozícióját, amelyet ezután Kovács, Fónagy és Tilger tábornokok mellett tölt be.14 Wass Albert letartóztatásáról és szabadon engedéséről azonban semmiféle bizonyíték nincsen.

Akkori politikai-ideológiai magatartásáról pontosabb képet ad egyetlen befejezett drámája, a Tavaszi szél, amely 1944. december 16-án, a Nemzeti Színházban, Kiss Ferenc nyilas színházügyi kormánybiztos igazgatása alatt került volna előadásra.15 A dráma Erdélyben játszódik az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben, 1914-ben, az első világháború kitörésekor és 1919-ben, Erdély Romániához való csatolásakor. A főhős, Tomori István, a neves arisztokrata család leszármazottja az író történelemfelfogását tolmácsolja indulatos kitörésében: "Megölik a magyart! És én nézzem?! Nézzem és tátsam a számat, mint a többi?! Hát nem! Én harcolni fogok, mint a farkasok! Mint a medvék! Engem nem lehet elnémítani! Hallod a szeleket odakint?! Tavaszi szél, a hegyek küldik, az én hegyeim! Nézd, söpör végig a városon! Ostorral hajtja maga előtt a port, a szemetet, a mocskot! Eljön az idő, amikor így söprünk mi is az országon végig! Én, vagy azok, akik utánam jönnek: lelkesek, tiszták, magyarok! Belevágunk ököllel a világba!"16

A dráma nagy figyelmet fordít a "zsidókérdés" kifejtésére. A zsidóságot teljes egészében azonosítja a nemzetközi nagytőkével, sérelmezi, hogy "a zsidók ellepték a kereskedelmet",17 és a román bankvilágon keresztül ők támogatják az erdélyi románok földvásárlását. A nemzet fogalmát így határozza meg: "Az ember legszentebb titka és törvénye a nemzet. A faji, a vérségi összetartozás. Hogy csak ezen belül, csak ezzel együtt, csak ezért, érti: csak ezért élhet az ember és töltheti be hivatását."18 Ezzel párhuzamosan kikerülhetetlen az európaiság kérdésköre is. Tomori éles szavakkal bírálja meg a hozzákényszerített arisztokrata feleség értékrendjét: "a maga divatból magyartalanított európai világa", veti az asszony szemére. Elmondja, hogy miért ment tönkre a házasságuk, miért nem tudott a lelkéhez igazán közel férkőzni: "Oda… a tavaszi széllel törhetett volna be, például. De azt sohasem kísérelte meg. Mert a szél, meg az ilyesmi, nem elég európai."19

1919-ben, az első világháború elvesztése után Erdélybe bevonultak a románok, s Tomorinak is át kellett adnia a helyét a román megbízottnak. A kaotikus történelmi helyzetről – az anyaországban őszirózsás forradalommal, tanácsköztársasággal – ilyen képet fest: "Nincs gyermekem, aki árván maradna! De van. Mindenütt. A magyarok. Magyarok! Hol vannak itt már a magyarok? Azok talán, akik részegen ordibálva eldobják a fegyvert? Vagy beállnak csaholó kutyának a zsidók közé? Egy Károlyi gróffal az élükön? Magyarok? (Megvetéssel) Magyarok…!"20 Egy francia tábornok felszólítja, hogy még aznap hagyja el Románia területét. Menlevelet is adnak neki, de ő önérzetesen összetépi. "Nem megyek el! Itt maradok!"21 – kiáltja. Azt a megoldást választja, hogy kivonul a társadalomból és a politikai életből, s visszatér fiatalkori élete színhelyére, a természetbe, fel a hegyekbe.

A színmű ismeretében az a felületes, tudományosan megalapozatlan álláspont végérvényesen megdőlt, amit Takaró Mihály képvisel: "Művei ekkor már egész Magyarország-szerte ismertek és elismertek voltak. Az akkor már nagy hírű írótól a Nemzeti Színház színdarabot kért, ám az 1944 karácsonyán bemutatni tervezett Tavaszi szél az időközben lezajlott nyilas hatalomátvétel miatt nem került színpadra." Wass Albert ezek szerint a nyilas diktatúra ellensége lett volna, nem pedig kiszolgálója. Takaró Mihály azt is leírja, hogy 1945 húsvétjának hetében Sopronnál távozott az országból, csak azt felejti el megemlíteni, hogy Szálasi bábkormánya is ugyanekkor menekült el. Vajon miért tartózkodott Wass egy helyen a nyilas kormánnyal?22 A dokumentumok alapján világosan bebizonyítható, hogy Wass Albert nem Veress Lajos körével tartotta a kapcsolatot, hanem a hungarista "szellemi elit" prominens képviselőivel, Nyírő Józseffel, báró Kemény Jánossal, Szeleczky Zitával, Henney Árpáddal, Süli Józseffel, Fiala Ferenccel, Marschalkó Lajossal, Kondorossy Lászlóval és Zas Lóránttal.

Wass Albert Németországban először a Bajorerdőben lakott, Bleibachban, Nyírő József és Alföldi Géza szomszédságában. Nyírő József, a nacionalista beállítottságú író az országgyűlés képviselőházának volt a tagja mint behívott erdélyi képviselő. A hungarista puccsot követően a Törvényhozók Nemzeti Szövetségében csatlakozott a nyilasokhoz, és szavazataival mindenben támogatta a magyar bábkormányt. Az országgyűlés közoktatási bizottságának helyettes elnöke volt (Hóman Bálint helyettese), és részt vett a könyvtári és múzeumi bizottság munkájában is.23 A parlamentet ő is követte Sopronba, majd Szálasi környezetével együtt Németországba települt át.

A két jó barát, Wass Albert és Nyírő József gyakran találkozott emigrációjuk első szakaszában. Wass Albert 1985. október 14-én, a Katolikus Magyarok Vasárnapja című kiadványban így emlékszik vissza írótársára: "Gyászos háborúnkat a Bajorerdőben fejeztem be, nem messze Nyírő Jóskától. Többször is összejöttünk bánatunkat hígítani."24 Wass Albert első felesége, Siemers Éva is hasonlóképpen nyilatkozott egy 1991-ben, Hamburgban adott interjújában: "Nyírővel a II. világháború után is igen közvetlen kapcsolatunk volt. Ő velünk együtt menekült az előrenyomuló szovjet és román csapatok elől, akiktől nem sok jót várhattunk. A Bajorerdőben volt egy darabig, találkoztunk is, mielőtt kiment volna 1950 tavaszán Spanyolországba." Arról is értesülünk szavaiból, hogy Albrecht főherceg menekülése idején, 1947-48 táján magyar írói estet rendezett Regensburgban, amelyen Wass Albert, Nyírő József és Kele János vett részt25 Nyírő Józsefet szoros baráti szálak fűzték Szálasi udvari poétájához, Alföldi Gézához is. Nyírő, amíg Németországban tartózkodott, munkatársa volt Alföldi emigrációs folyóiratának, a teisingi kastélyban kiadott Hídverőknek.26

Jó lenne feltérképezni Wass Albert és Alföldi Géza kapcsolatát is, de erről a jelenlegi tények ismeretében csak annyit mondhatunk, valószínű, hogy a nyilas emigráció megosztottsága kettejük viszonyát is elhidegítette. Wass Albert ugyanis, amikor 1949-ben áttelepült Amerikába, Henney Árpád altábornagy hungarista csoportjához csatlakozott, akik kifejezetten rossz viszonyban álltak Alföldi Gézával. (Alföldi folyóiratának, a Hídverőknek számos írása utal a konfliktusra.) Alföldi ugyanis nem ismerte el Henney Árpádot Szálasi örökösének, akit a nyilas miniszterelnök 1945. január 4-én, utólagosan vett be a kormányába mint országos munkarendvezetőt és a nemzetvezető személye körüli minisztert. Mivel volt már egy miniszterelnök-helyettes, gyakorlatilag ugyanolyan jogkörrel, Szöllősi Jenő személyében, ez az amúgy is koncepciótlan nyilas hatalmi struktúrát még kaotikusabbá tette, és minden bizonnyal megoszthatta a hungarista vezérkart. Feltételezhetjük, hogy, míg Alföldi Szöllősi mellett foglalt állást, addig Wass Albert Henney mögé állt. Nyírő József nem sokat törődhetett a konfliktussal, mivel parlamenti képviselőként lényegében Tasnádi-Nagy András németbarát politikáját képviselte. Ezért nem avatkozott bele a nyilasok belharcaiba, és minden hungaristát egyformán támogatott.

Henney Árpád a második világháború után álnéven bujkált Ausztriában, ezért nem fogták el a szövetségesek, mint a nyilas kormány többi tagját. Mikor elmúlt a veszély a feje fölül, 1948-ban Tatár Imrével és Gömbös Ernővel megalapította az emigrációs Hungarista Mozgalmat.27 Ez képezte a Hungarista Magyar Hírszolgálat alapját, mely Henney Venezuela fővárosába, Caracasba történt áttelepülése után teljesedett ki. Ekkor a világ különböző pontjain szétszóródott egyes nyilas szórványok csatlakoztak hozzá, és különféle sajtótermékeik kiadását és terjesztését is összehangolták. A Hungarista Magyar Hírszolgálat munkáinak irányítását kb. százan végezték, akikhez nyomdák és szerkesztőségek tartoztak Londonban, Münchenben, Sydneyben, Melbourne-ben és Montrealban. Ausztráliában a Kántor Béla vezette Út és cél, Londonban a Hídfő, majd ennek utódai, az Új Hídfő és a 24. óra voltak a főbb kiadványaik. Wass Albert a Hídfő újságírójaként lett a Hungarista Magyar Hírszolgálat főmunkatársa.28 A Hídfő alapító főszerkesztője a nyilas pártszolgálat budapesti vezetője, Süli József volt, aki elkerülte a felelősségre vonást emberiségellenes és háborús bűntetteiért. Londonban élt, nappal szállodában mosogatott, esténként pedig (1948-tól) a Hungarian Week című újságját szerkesztette, mely 1954-től viselte a Hídfő nevet.29 Wass Albert – Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos, Milotay István, Málnási Ödön, Nyisztor Zoltán, Zas Lóránt és Borsányi Julián társaságában – megbízható munkatársa volt a lapnak, amelyben számos költeménye és novellája is megjelent. Süli halála után Szálasi újságírói, Marschalkó Lajos, majd Fiala Ferenc vették át a lap szerkesztését. Legutolsó főszerkesztője – ekkor már 24. óra néven szerepelt a kiadvány – Tóth Judit volt, aki Zas Lóránttal és Szemenyei-Kiss Tamással, a Hungarista Magyar Hírszolgálat utolsó főnökével (1994-98) végezte összehangoltan a tevékenységét. Szemenyei együtt dolgozott a nyilas igazságügy-miniszter, Budinszky László kabinetfőnökével, dr. prof. Ternói Lászlóval, Kántor Bélával, Tarjányi Tatár Imrével, Lovas Istvánnal, a németországi hitleri utódpárt, az NSDAP/AO neonáci irányítójával, Gerhard Lauckkal, valamint Lányi Zsolt, Torgyán József és Homoki János kisgazda vezetőkkel, továbbá Király B. Izabellával és Cseh Máriával. Informátorai, segítői Ekrem Kemál György, Szabó Albert, Lentner Csaba, Tőke Péter, Mónus Áron, dr. Varga László, Rozgics Mária és Porubszky "Potyka" István voltak. A hírszolgálatban tevékenykedett a fideszes titkosszolgálati miniszter, Demeter Ervin apja, Hajdú Demeter Dénes is, aki jelenleg a MIÉP sorait erősíti. Szemenyei 1998-ban befejezettnek nyilvánította a hírszolgálat működését, mivel a magyarországi jobboldali pártok egy része integrálni akarta őket a magyar jobboldalba, és Szemenyei gyakorlatilag a magyar neonáci mozgalomhoz csatlakozott.30 A Hungarista Magyar Hírszolgálat teljes anyagát eladta az Országos Széchényi Könyvtárnak,31 de a feldolgozásra váró anyagot egyúttal zároltatta is. Ezért e fontos dokumentumgyűjtemény, melyben Wass Albert nyilas tevékenységéről is részletes képet kaphatnánk, nem kutatható.

A Hídfő hasábjairól azonban teljes egészében kibontakozik Wass Albert hungarista világszemlélete. Az erdélyi író a nyilas lapot, az egykori háborús bűnösök szócsövét a magyar emigráció kulcsfontosságú tényezőjének, a nemzeti eszme letéteményesének tekintette. Ugyanilyen elfogultság jellemzi a Hídfő főszerkesztője, a nyilas újságíró, Marschalkó Lajos halálára írott nekrológját: "Valahányszor egy óriásfa kidől, a roppanásba beleremeg az erdő. Fejüket összedugják a szálerdő tömegfái és suttogva adják tovább a hírt. A hegygerincek őrtállói, a ritkuló óriások, sötéten összenéznek s számítani kezdik az időt, ami még hátra van. A történelem szaggatta magyar hegylánc újra kopárabb lett. Marschalkó Lajos kidőlt az élők sorából. Megüresedett helyén foghíjassá karsztosodott a magyar gyepü. Olyan ember dőlt ki, akinek helyére nem termett utánpótlás. […] Marschalkó Lajos hitet tett a maga módja szerint s hite alapján élte életét, nemzetét szolgálva. Izzó magyarságában öklelt, mint a bika, védte a magyar gyepüt körömszakadtáig, utolsó lehelletéig, mert mást nem tehetett. […] Ember ennél többet nem tehet, minthogy önmagát veti a küzdelembe, amikor nemzetéért síkraszáll. Marschalkó Lajos élete egyetlen nagy síkraszállás volt, elejétől a végéig. Hogy jobban remegett alatta a föld, mint mások alatt? Ez az óriások kiváltsága, avagy balsorsa, aszerint hogy a megrendülő föld s a felszakadó szikla milyen pillanatnyi változásokat okoz közvetlen környezetében. […] Sok sebből vérzett Marschalkó Lajos ezen az átokkal sújtott magyar gyepün. Emlékezetének adassék tisztelet: bármilyen mélyre hasítottak is olykor a sebek, a magyar szó hitet tett harcosa meg nem hátrált soha és nem roskadt térdre senki emberfia előtt. Az egyre szegényebbé karsztosodó magyar ősgerincen most már üresen marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné. […] Óriások természetrajzához tartozik – s ez különbözteti meg őket a törpéktől -, hogy amit tesznek, azt nem elismerésért, érdemrendekért, csengő aranyakért teszik, hanem egyszerűen azért, mert lelki alkatuk olyan, hogy másként nem tehetnek. Minden porcikájukkal élik azt, amiben hisznek s lelkük minden izzó erejével hitet tesznek amellett, amit élnek. […] Sokasodnak a törpék ezen a földön s az óriások rendre kivesznek."32

Wass Albert nem látta át – vagy nem akarta átlátni -, hogy Marschalkó Lajosnak semmiféle önálló mondanivalója nem volt, és gyakorlatilag csak annyit tett, hogy Szálasi elméleti munkáit és szónoklatainak fordulatait szó szerint lemásolta és tetszése szerinti sorrendben variálta. Marschalkó Lajos két ún. "fő műve", a hungarista emigráció "bestsellere", a legalpáribb antiszemita hangvételben megírt Országhódítók, illetve a Világhódítók. Mindkét könyve erősen torzított nemzetiszocialista szemszögből írja le a zsidóság újkori történetét Magyarországon, illetve a világban. A kiindulópontja is alapvetően elhibázott, s a náci propagandaszólamok ismételgetésén túl semmit sem tud a zsidóságról. Marschalkó hazánkban is csak a nyilas házmesterréteg számára volt tekintélyes író, az emigrációban a hungaristákon kívül mindenki elhatárolódott tőle.

Wass Albert világszemléletének kulcsa a kettős mérce. Az eseményeket, történelmi szereplőket fekete-fehérben látja, és a tényekről egyszerűen nem hajlandó tudomást venni. Kettős mércéje antiszemitizmusán kívül leginkább abban nyilvánul meg, hogy miközben a román állam és a kommunizmus rémtetteiről regényeket ír, a náci rendszer bűneit teljesen elhallgatja. Az emigrációban is megmaradt a maga szűk politikai környezetében; nem rendelkezvén kellő empátiával, más álláspontoktól eleve elzárkózott. Kíméletlenül bírálta azokat, akik 1945-ben a szovjet csapatokban felszabadítót láttak, s nem ismerte el Magyarország német megszállás alóli felszabadulását. Elhallgatja, hogy az ország lakosságának többsége felszabadulásként élte meg az eseményt, és azokról, akik elismerték 1945-öt a német megszállás alóli felszabadulásnak, ilyen sorokat ír: "Mert legyen kommunista vagy akármi: semmirevaló hitvány ember az, aki hangos dorbézolással botránkoztatja meg a halottaikat siratók fekete gyászmenetét. A gyászolók joga elsőrendű emberi jog. […] Ez azoknak a new york-i, ottawai, montreáli és miami beach-i »magyaroknak« szól, akik április 4-én örömünnepet ültek a »felszabadulás« 25 éves emlékezetére. Még ha mindaz a sok gaztett, ami huszonöt évvel ezelőtt vérbe borította Magyarországot, az ő számukra szabadulást is jelentett volna, valahonnan még akkor is elvárhattunk volna tőlük annyi ízlést és tapintatot, hogy győzelmi diadalukat az eltiportak fölött legalább ezen az egy napon, amikor mindenki más gyászol, ne fitogtassák olyan kihívő gőggel. Akik régi gaztetteiket ennyi év múlva is ünneplik, azokról nehezen hiszi el az emberi világ, hogy valóban áttértek a megbékélés szelíd útjára."33

Az Új Hídfőben is megjelent az először 1950-ben, Hamburgban napvilágot látott rövid elbeszélése, a "Kicsi Anna sírkeresztje", amely nagy felháborodást váltott ki a magyar emigrációban. Wass Albert itt a német és a szovjet megszállás összehasonlítására tesz kísérletet, természetesen a német megszállás javára. Az erdélyi magyar falu a német katonák elől elbújtatja a kommunista beállítottságú román kovácsot és a zsidó kereskedőt; a címben szereplő árva pásztorlány, Kicsi Anna visz nekik minden nap élelmet. A németek keresik ugyan a két szökevényt, de nem követnek el semmiféle kegyetlenséget, közömbösek, sőt kifejezetten jóindulatúak a lakossággal szemben. A német katonaság ilyen bemutatása eleve nem felel meg a valós történelmi tényeknek. Ellenben az oroszok bejöveteléről kíméletlen gyűlölettel ír: "Megszállták a falut. [A német megszállás kapcsán Wass Albert nem használja a "megszállás" kifejezést. – N. L.] […] Akkor már egyetlen tébolyult sikoltás volt a falu. Tépett ruhájú asszonyok futkostak eszelősen búvóhelyeket keresve. Véresre vert férfiak hörögtek az udvarban. Röhögő, durva katonák vonszoltak hajuknál fogva sikoltozó leányokat." Itt persze még nincs vége a történetnek: a román kovács és a zsidó kereskedő előbújnak rejtekhelyükről. A zsidó kereskedő rövidesen szinte szó nélkül távozik a városba, és kommunista pártfunkcionárius lesz belőle. A román kovács marad, felemeli szavát a szovjet atrocitások ellen, megpróbálja Kicsi Anna megerőszakolását meggátolni. Erre a katonák véresre verik, hiába bizonygatja, hogy ő kommunista üldözött volt, a pásztorlány pedig másnapra meghal. A kovács, miután három hét múlva felgyógyult, sírkeresztet állít Anna sírjára, melyen ez áll: "Itt nyugszik kicsi Anna és a szabadság." A kovácsot letartóztatják, a faluban teljhatalmat élvező komisszár, aki a falu papját is pincébe záratta, ledönti a temetőben az összes keresztet. Fél év múlva tér haza a kovács, "elcsigázottan, nyomorékra verve". De elültet egy fát Anna sírjára, és elhatározza, ha a fa megnő, keresztet ácsol belőle, és azt írja rá: "Itt nyugszik kicsi Anna." "Mert a szabadság addigra feltámad." Az elbeszélés annyiban illeszkedik Wass Albert világképébe, hogy – a szovjeteket leszámítva – az egyetlen egyéni jellemvonásokkal felruházott negatív szereplő a zsidó kereskedő. Az olvasók számára mindezen felül még azt az üzenetet sugallja, hogy a két ellenségeskedő nép, a magyar és a román bármikor megbékélhet, hiszen létezik egy közös ellenség, akit mindkét fél megtehet bűnbaknak: a zsidóság.34

Wass Albert más műveinek zsidóságképe sem tér el a fentebb vázoltaktól. János Andor az író Elvész a nyom című, emigrációban született regényének bírálatában szemléletes képet ad Wass Albert antiszemitizmusáról: "Zsidó figurái mind gyapjas hajúak, kajla fülűek, hajlott hátúak, behúzott nyakúak, izzadságszagúak, ijedtek, húsos, érzéki ajkakkal, akik csak üzletről és pénzről beszélgetnek." János Andor idézi a regény egyik főszereplőjéről, a zsidó származású, keresztény vallású Gottfriedről a Wass Albert által írt jellemzést is: "Ez a közülünk-valóság és nem-közülünk-valóság volt minden egyéb törvény alapja. […] Gottfried kétféle vallásban nőtt fel. Hivatalosan katolikusnak keresztelték, de a másik, belső világában Júdea sötét titkát bízták rá. Az iskolai vallásórán azt tanították, hogy Isten szerető édesatya, aki egyformán jutalmaz és büntet, odahaza pedig egy félelmetes Jehováról tudott, aki egyedül a zsidóknak az istene, s aki szemet-szemért alapon Júdea népének ajándékozta a földet, minden embereivel és minden kincseivel. […] Mi cionista zsidók számon tartjuk egymást és azokat is, akik nem tartoznak közénk, de azért zsidók. Így azokat, akik idegen hitet vettek fel, hogy azáltal könnyebben boldoguljanak a gojok között."

Ezekből a sorokból világossá válik, hogy Wass Albert a zsidóságról csak a nemzetiszocialista propagandaanyagokból tájékozódott. Gondolatmenetének legfőbb forrásai a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, Hitler, Szálasi és más szélsőjobboldali szerzők művei, illetve a hungarista sajtókiadványok (a kifejezetten antiszemita profillal rendelkező Harc, Összetartás, Magyarság). Wass Albert elvakult zsidógyűlöletén a zsidóság második világháborús tragédiája sem változtatott. János Andor erre is szemléletes példákat hoz a regényből: "A kiszabadult zsidók hetek alatt milliomosok lettek a németországi feketepiacokon. A láthatatlan hálózat újra pompásan működött. Zsidótól zsidóig nyúltak a szálak óceánokon és világrészeken át és folyt az áru, tiltott és nem tiltott utakon, szárazföldön és levegőn át." Mert "kezetekbe adom mind e népeket – mondta Jehova. Gottfried mikor az elpusztult Európából Amerikába indult, úgy érezte, hogy egy süllyedő hajóról végre szilárd földre léphet, ahol jövendőt építhet Júdea népének törvénye szerint." János Andor kritikája végén arra is felhívja a figyelmet, hogy Wass Albert más szerzőtől plagizálta regényét: "Még csak azt szeretném megkérdezni illő tisztelettel a nyilasok kedvenc házi szerzőjétől, hogy véletlenül nem olvasta-e egy angol író hasonló tárgyú és hasonló felépítésű, de nem hasonló szellemű regényét valamelyik kölcsönkönyvtárban? Mert nincs új a nap alatt…"35

1993-ban napvilágot látott Antiszemitizmus: A huszadik század ámítása című írása Wass Albert zsidógyűlölő, hungarista életművének mintegy koronája. Annyira elrugaszkodik a realitástól rosszindulatú, alantas rágalomhadjáratával, hogy bebizonyosodik, Wass Albert a magyar történelemről is csak homályos elképzelésekkel rendelkezett: "Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeztek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból."

Éppen ellenkezőleg: a magyar zsidóság számarányát jelentősen felülmúlva vett részt az 1848-49-es szabadságharcban, ahol végsőkig kitartott, szemben más nemzetiségeinkkel és a későbbiekben magyarként képviseltette magát például az olasz Risorgimentóban is. A zsidó származású Mogyoródy Adolf emlékét, mint magyar szabadsághősét, mind a mai napig a legnagyobb tisztelet övezi Itália-szerte. Egyébként Wass Albert ezekben a sorokban az első világháború végének "tőrdöfés-elméletét" is feleleveníti. Ez a feltételezés teljesen alaptalan a források, főként a katonai évkönyvek tükrében: ugyanis számtalan zsidó származású katona vett részt az első világháborúban.

Majd így folytatja: "Már ez egymagában is elidegenítette a magyar népet, különösen a középosztályt a zsidóságtól. De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezető szerepet a kommunista pártban. Először 1918-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamuely-fivérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését. Miután visszatértek a »német haláltáborokból« [A haláltábor idézőjelbe tételéből egyértelmű, Wass Albert a holokauszttagadók csoportjához tartozik – N. L.], vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték, főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista irányzat a »rendszer ellenségeinek« tekintett. […] A kivizsgálók kivétel nélkül bosszúálló zsidó férfiak és nők voltak, akik minden magyart hibáztattak azért, mert nem akadályozták meg a zsidók elszállítását Magyarországról. […] Nem csoda hát, hogy mindezek az embertelen cselekmények mélységes gyűlöletet váltottak ki a zsidók ellen általában. Amidőn a megszálló szovjet csapatok kitakarodtak az országból, a zsidóknak nem lett többé alkalmuk a kommunizmus fenntartására. Mérhetetlen összegű nyugdíjakat szavaztak meg maguknak, nyugalomba vonultak és az ország közgazdaságának vezetését vették át, a sajtóval, a televízióval, a bankhálózattal együtt. »Demokratikusnak« kijelentve magukat, demokratikus pártokat alapítottak és választásokat tartottak. Magyarország ismét szabad lett, de pénzügyileg és gazdaságilag a zsidók kezében, beleértve a sajtót és a hírszolgálat valamennyi ágát." Az 1994-es választásokra utalva szóba hozza, "jövőre választások lesznek", és az az érdekük, mármint a zsidóknak, hogy "minél több pártra szakítsák a nemzetet", hogy "a többséget kezükben tartsák". Mondanivalóját azzal zárja, "ha valaki szót emel manipulációik ellen", azt rögtön antiszemitának bélyegzik".36

Wass Albert az Egyesült Államokban abban a meggyőződésben kezdett új életet, hogy háborús szerepét itt már senki sem fogja felemlegetni. Ezért érte váratlanul, amikor 1977-ben újra előkerült az ügy. A floridai egyetem egyik rovartani professzora egy romániai konferencián vett részt, ahol a román belügyi szervek átadták neki Wass Albert népbírósági ítéletét. Az írónak ezért tisztáznia kellett magát az USA Igazságügyi Minisztériuma előtt, s ezt 1979. augusztus 22-én íródott életrajzában meg is tette.37 Az amerikai belügyi szervek elfogadták az író bizonyítható tényekkel nem dokumentálható állításait, és anélkül, hogy alaposan megvizsgálták volna Wass Albert emigrációs kapcsolatait, hamarosan be is szüntették a nyomozást. Az amerikaiak figyelmét, annak ellenére, hogy az ottani "sajtó egy része szenzációt csinált az ügyből", és Wass "bíróság elé állítását szorgalmazta", még az is elkerülte, hogy a nyilas Hídfő nyíltan támogatásáról biztosította munkatársát, aki így nyilatkozott a lapnak: "Úgy hírlik, hogy a hajszát egy Bécsben élő magyar újságíró indította el", aki a budapesti televíziónak adott terjedelmes interjújában "megrágalmazta a nemzeti emigráció vezetését. A szálak Bukarest-Budapest-Washington vonalon mozognak." Összefogtak azok, "akiknek kellemetlen a magyar emigráció Erdélyért folytatott mozgalma". Még a magyar kormány is "ilyen piszkos játékhoz segédkezet nyújtott […], Kádár ágensei útján támadta hátba az Erdélyért küzdő politikusokat. Ez olyan dolog, amire nincs mentség, csak ítélet van."38 Az Egyesült Államok azonban nem kívánta a nemzetiszocialista emigráció hálózatát felgöngyölíteni, s egy idő után teljesen feledésbe merült a téma, senki sem kérdezett rá az író múltjára.

A 80-as évek második felében, a Szovjetunió válságára reagálva Wass Albert elérkezettnek látta az időt, hogy a nyilas emigráció előkészítse a hatalomátvételt, ha sor kerül hazánkban a rendszerváltásra. Szálasi konfederációs tervét veszi elő: a hungarista munkaállam, Hungarista Magyar Birodalom, a Kárpát-Duna Nagy Haza felépítését a Kárpát-medencében. Az emigrációs nyilasok reális politikai lehetőségeiket figyelmen kívül hagyva sohasem mondtak le munkaállamuk megvalósításáról, sajtókiadványaik állandó témája a majdani birodalomépítő tevékenység szólamának propagálása. A Hídfő hasábjain Wass Albert szorgalmazza legerőteljesebben a konfederációs állam létrehozását, és mivel más közép-európai országok emigrációjának is vannak hasonló elképzelései, a hozzájuk való csatlakozást tartja a legcélravezetőbb útnak: "A Közép-Európai emigrációk politikai képviseletei már évek óta szövögetik a szálakat, hogy adott időben, egyszerre, valamennyien visszaszerezzék önállóságukat és megalkossák a Közép-Európai Nemzetek Federációját, a Balti-tengertől le a Fekete-tengerig." A többi ország emigrációja sokkal szervezettebb, "csak a magyar emigrációnak nincs, a Nemzeti Bizottmány szétesése után elismert, hivatalos képviselete". Megállapítja: "A kérdés tehát ez: bekapcsolódunk-e ebbe a közép-európai mozgalomba vagy várunk továbbra is a sült galambra." Ugyanis "a Szovjetunió, mint olyan, húsz éven belül alkotó elemeire bomlik, akár egy túlérett görögdinnye", és "a magyar nemzet politikai irányvonala nyílegyenesen halad a lassú megsemmisülés felé". A közép-európai nemzetek federációs mozgalmába bekapcsolódva Wass elképzelése szerint azt kell elérnünk, hogy "Erdély mint önálló tagállam szerepeljen ebben a tervezett államszövetségben", és "a felvidéki magyarság teljes önkormányzatot" kapjon "a szövetséges Szlovákián belül".39

A konföderációba azonban csak az általa "honképes és talajgyökeres népszemélyiségnek" tartott elemeket vonná be, a többiekkel kegyetlenül leszámolna. Antiszemita írásain kívül erre utal "Vankujok és bölcs oláhok" című cikke, melyben két ellentétes csoportra osztja a románokat: a regátiakra és az erdélyiekre. A legfőbb ellenségnek a regátiakat jelöli meg, akik Nagy-Románia híveiként "egyebet sem tesznek, csak osztogatják a parancsokat, lopják az országot, fölözik le a tetejét mindennek, amit mi itt becsületes munkával megszereztünk". Őket Wass Albert kíméletlenül elűzné Erdély földjéről: "Őszinte szívvel remélem, hogy amikor az igazságtevés napja beköszönt, legyen az tíz év múlva vagy száz év múlva, megtisztítja szép Erdélyországot a vankujoktól, s kiűzi azt, ki nem odavaló. De csakis azt. Békességszerető, igazságos magyarok s békességszerető, igazságos Marszinyin-unokák újjáépítik Erdélyt azzá, ami volt: a magyar haza közös védőbástyájává." Miként a "Kicsi Anna sírkeresztje" című novellában, itt is a magyar-román összefogás szükségességéről szól, de a két nép szövetségét itt is egy közös ellenségkép kovácsolná össze: a regáti románság. Írása Nagy-Magyarország visszaállításának víziójával fejeződik be: "S mert Isten nem csak büntet, de igazságot is oszt, kétségtelen, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a Közép-Európa egyensúlyához annyira szükséges megoldás: a Kárpát-medence egységének visszaállítása."40

A magyar emigráció egyhangúlag elhatárolódott a nyilasoktól, ezért Wass Albert tevékenységét sem tartották említésre méltónak. Habár az író olyan hangzatos címekkel rendelkezett, mint a 131 erdélyi csoportosulást tömörítő Erdélyi Világszövetség elnöke, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke és a Lengyel-Magyar Világszövetség igazgatója, a valóságban nem sok hatásköre volt. Az emigráns Teleki Béla, az Erdélyi Párt vezetője 1978-ban ezt írja egykori politikustársának, Vita Sándornak: "Az emigrációban olyanfokú külpolitikai analfabétizmus van, hogy minden akciójuk sokkal több kárt okoz, mintha semmit se tennének. Ezek persze az erdélyi kérdést és a mai helyzetet sem ismerik. Csak demagóg szólamokkal szereznek tapsokat és áldoznak hiúságuknak. Egyik élharcosuk ez a moral insanity határán lévő, teljesen megkergült Albi."41

Wass Albert berobbanása a hazai köztudatba a rendszerváltozás után Zas Lóránt nevéhez köthető. Wass 1989-ban adta el neki műveinek kiadási jogát, amelyet a pomázi Kráter Kiadó vett meg, majd elkezdődött az író könyveinek gyűjteményes kiadása. Zas (Szász) Lóránt, a kalandos életű üzletember a hungarista emigráció meghatározó egyéniségévé vált a Hungarista Magyar Hírszolgálatban és a Hídfő, illetve az Új Hídfő szerkesztőségében folytatott tevékenységével. 1938-ban született Budapesten, majd 1957-ben szervezkedés címén bebörtönözték. 1967-ben disszidált, először Olaszországba ment, majd 1968-ban az Egyesült Államokban telepedett le. 1972-ben elektromérnöki diplomát szerzett, majd 1975-től az Amerikai Űrkutatási Intézet munkatársa volt. Üzletemberként, gazdasági tanácsadóként a világ számos helyén megfordult. Az USA kongresszusától kétszer is kitüntetést vehetett át.42 Senkinek sem tűnt fel, hogy nyíltan a nemzetiszocializmus elveit képviseli. Számos antiszemita és holokauszttagadó verse, írása olvasható a Hídfő és az Új Hídfő hasábjain. Az 1993-ban megjelent "Kétféle mércével" című írása Szendi József volt magyar csendőr felelősségre vonásával és az Egyesült Államokból való kitoloncolásával foglalkozik. Szendi 1956-ban menekült Amerikába, ahol háborús bűnössége teljesen feledésbe merült. A rendszerváltáskor a magyar politikai küzdelmekbe is bekapcsolódott, s 1990-ben a miskolci MDF p��rtszervezetét anyagilag is támogatta a választásokon. 1992-ben derült fény második világháborús bűneire. Szendit végül kiutasították az Egyesült Államokból, amiről Zas a Népszabadság 1993. június 19-i számából szerzett értesülést. Az egész ügyből ezt a holokauszttagadó következtetést vonta le: "A népirtás hatvan millió szovjet keresztény alattvalójával végző, vagy a brjanszki erdőben lengyel tiszteket tömegsírban rohasztó lenini és sztálini mutatója miért nem leng ki legalábbis egyvonalban a »hatmillió« egyébként is kérdőjelezhető, vagy a Babij-Yar-i emlékműnél USA elnöki beszéddel is kegyeletet adó hitleri gonoszsággal?"43 A Plata folyó című költemény alapmotívuma is a holokauszttagadás. Egy hamis papírokkal bujkáló náci háborús bűnösről szól, aki valószínűleg fiatal suhancként részt vett a haláltáborok terrorgépezetében. Amikor elfogják, mert embereket gázosított el, és azt mondják neki: "Treblinkában követted el a gaztetteket és bűnhődni fogsz", ő csak ennyit válaszol: "Tévedés – mondtam. Lehetséges?"44 Wass Albert 1980-ban figyelt fel Zas Lóránt költészetére, Jézust kiáltó című verseskötete kapcsán. A költemények olyan nagy hatást tettek az erdélyi íróra, hogy életre szóló barátságot kötöttek egymással, mely üzleti síkon is eredményes lett.45

Wass Albert magyarországi felfedezéséhez és népszerűségéhez Zas Lóránt teremtette meg a pénzügyi alapot és a kellő médiatámogatást. Az irodalom és az emigráció perifériáján helyet foglaló szélsőjobboldali, hungarista író egyik napról a másikra a magyar irodalom egyik sikerszerzője lett. Bízzunk abban, hogy a hazai nagy magyar írók panteonjába azért nem kerül be…

Jegyzetek

1 Kunstár Csaba: "Szimpátia a sötétséggel" I. , "Szimpátia a sötétséggel" II. Élet és Irodalom, 2005. 49. évf., 5., illetve 26. szám; Kunstár Csaba: "Válasz Czegei Wass Hubának" . Élet és Irodalom, 2005. márc. 11.; Kollár Erzsébet olvasói levele, Népszabadság, 2003. ápr. 1.; Szobota Zoltán: "Wass Albert, a halálraítélt jobboldali írósztár". Hetek, 2003. ápr. 25.

2 Kunstár: "Válasz Czegei Wass Hubának ".

3 Uo.

4 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", I.

5 Raffay Ernő – Takaró Mihály – Vekov Károly: A gróf emigrált, az író otthon maradt. Wass Albert igazsága, Budapest, Szabad Tér – Czegei Wass Foundation, 2004. 152.

6 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 32.

7 Uo. 153.

8 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel"; a Ságvári-perről: A Ságvári-dosszié. A Legfelsőbb Bíróság és a jogállam. Budapest, Pannonica Kiadó – Eszmélet Alapítvány, 2006.

9 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 150.

10 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar – a sajtó tükrében. Összeállította: Turcsány Péter. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 7.

11 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 32.

12 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", II.

13 Wass Albert élete, i. m. 7.

14 Uo. 16-18.

15 Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár – Nemzeti Színház, 1944; Magyarság, 1944. nov. 19., 6.; Összetartás, 1944. nov. 30., 6.

16 Wass Albert: Tavaszi szél és más színművek. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 69.

17 Wass: i. m. 47.

18 Uo. 65.

19 Uo. 65.

20 Uo. 79.

21 Uo. 80.

22 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 22.

23 Az Országgyűlés Képviselőházának Naplója 369. XX. – az országgyűlés képviselőházának 374. ülése (1944. nov. 6.) és 375. ülése (1944. nov. 7.) – Országgyűlési Levéltár.

24 Wass Albert élete, i. m. 22.

25 Uo. 141-142, 148.

26 Hídverők, 1953. 21. szám, Nyírő József-emlékszám.

27 Dobszay Károly: "Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása" (2) Szittyakürt, 2003. szept.-okt.

28 Dobszay Károly: "Wass Albert, a hungarista ". Szittyakürt, 2003. júl.-aug. A cikkben Dobszay összefoglalja az ebben a tárgyban fellelhető írásokat (Kollár Erzsébet olvasói levele a Népszabadság 2003. ápr. 1-i számában; Szobota Zoltán: "Wass Albert, a halálraítélt jobboldali írósztár" című cikke a Hetek 2003. máj. 9-i számában; Szemenyei-Kiss Tamás olvasói levele a Hetek 2003. máj. 9-i számában).

29 Dobszay: "Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása", i. m.

30 Dobszay: "Wass Albert, a hungarista", i. m.

31 http://hetilap.hetek.hu

32 Wass Albert: "Az épülő híd üzen a Hídfőnek". Hídfő, 1967. júl. 3.

33 "Wass Albert írja". Hídfő, 1970. júl. 15. Wass Albert cikke mellett Hubay Kálmánné haláláról található írás, mely részletezi az internálótáborban eltöltött éveit és Szálasi özvegyével, Lutz Gizellával való kapcsolatát.

34 Wass Albert: "Kicsi Anna sírkeresztje". Új Hídfő, 1989. máj. 1-3.

35 János Andor: "Kimazsolázom Wass Albertet… Szemérmetlen lázítás, fröcsögő gyűlölet az Elvész a nyom c. kötetben". In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 90. – János Andor (1893, Makó – 1968, Monte Carlo): újságíró. 1919-től Ausztriában, 1935-től Franciaországban, az Egyesült Államokban és Argentínában élt, 1954-ben Monte Carlóban telepedett le. A Szabadság című folyóirat külső munkatársa, de írásai napvilágot láttak az Amerikai Magyar Népszavában, Az Emberben, a Hatikvában és a Világban is. Éjféli kaland című, homoreszkeket és karcolatokat tartalmazó könyve 1951-ben jelent meg Haifában. (Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Budapest, Argumentum Kiadó – Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000. 443.)

36 Wass Albert: "Antiszemitizmus. A huszadik század ámítása". (Fordította Dr. Dobos Rezső, megjelent: Hungary's Today, 1993. szept. 10.) In: Wass Albert: Magyar Pólus. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 320-321.

37 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", I.

38 Hídfő, 1979. nov. 11.

39 Wass Albert: "A mi jövendőnk: ahogy én látom". Új Hídfő, 1988. júl. 7-8.

40 Wass Albert: "Vankujok és bölcs oláhok". Új Hídfő, 1989. júl. 1-2.

41 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", II.

42 www.krater.hu

43 Zas Lóránt: "Kétféle mércével". Új Hídfő, 1993. szept. 6-8.

44 Zas Lóránt: "A Plata folyó". Új Hídfő, 1988. nov. 13.

45 Wass Albert élete, i. m. 116.

(Megjelent az Eszmélet c. folyóiratban 2006-ban, szerző: Nagy László)

#wassalbert

[tortenelem]

3. Magyar középkor

3.1

894 Szvatopluk halála (morva állam szétéses)

895-907 Árpád, Kárpát-medence

899-970 47 hadjárat

933 Merseburg (német győzelem)

955 Augsburg (német győzelem)

970 Arkadiupolisz (bizánci győzelem)

3.2

972-997 Géza fejedelem

972 I. Ottó német császárhoz küldött követeket (térítő papok)

997 Koppány vs Vajk

1000. december 25 vagy 1001. január 1. István koronázása (III. Ottó, II. Szilveszter pápa)

István: vármegyék, megyésispán (adó szedés, bíráskodás, hadba vezetés), királynak alárendelt katonai szervezet, udvari szervezet, királyi tanács, oklevélkiadás, pénzverés, I. törvénykönyv (keresztény vallás, hospes befogadás), II. törvénykönyv (10 falu 1 templom, egyházi tized, új birtokrend)

1001 esztergomi érsekség

1038 I. István meghal

1077-1095 Szent László (kegyetlen)

1092 szabolcsi zsinat (ünnep számok meghatározása, tized fizetés szabályos), magántulajdon védelme

Szent László: ünnep számok meghatározása, tized fizetés szabályos, magántulajdon védelme, reformpapság (cölibátus, új apátságok, szentté avatások), invesztitúra harcok

1096-1116 Könyves Kálmán: pápaság felé orientált, horvát király, öt törvénykönyv (magántulajdon, kevésbé szigorú szankciók, letelepítés, reformpapság, boszorkányok nincsenek :)

1172-1196 III. Béla: egész vármegye adományozás, regálé

1205-1235 II. András

II. András: az adományozás legjobb mértéke a mértéktelenség, új birtokberendezkedés (tárnokmester), új adófajták (rendkívüli adó, pénzbeváltás)

1222 Aranybulla

1231 megújítás

1233 beregi egyezmény

1235-1270 IV. Béla

1236 Julianos szerzetes hír a tatárokról

1238 Batu kán felszólítása

1241. április 10-11 muhi csata

3.3

1301 Árpád ház kihalása

1308-1342 Károly Róbert

1301, 1309, 1310 koronázás

1324 körül, vége a tartományuraságnak

1325 aranyforint

1336 kapuadó, harmincadvám

1335 Visegrád, cseh-lengyel-magyar találkozó

1342-1382 I. Anjou Nagy Lajos (lengyel-magyar perszonálunió)

1351 Aranybulla megerősítése, ősiség, kilenced

1382-1395 Mária (merénylet)

1385 Durazzói Károly (merénylet)

1387-1437 Luxemburgi Zsigmond

1389 Rigómezei csata

1396 Nikápolyi csata

1417 főkegyúri jog

1414-1418 konstanzi zsinat

4.1

V. László vs Ulászló

1443-1444 hosszú hadjárat

1444 drinápolyi béke

1444 Várna, Ulászló halála

1448 II. rigómezei csata

1456 Nándorfehérvár

1458-1490 Mátyás

1463 béke III. Frigyessel

1464 koronázzák meg

1467 adóreformok

1479 Kenyérmező, olmützi béke

[grofjardanhazy]

A Goldberger-féle textilgyár pavilonja a XXX. Budapesti Nemzetközi Árumintavásáron

ép.: Falus Elek és Staudhammer Károly, 1935

in: Tér és Forma, VIII. évf. 6. szám, 1935

___

Az 1765-ben alapított óbudai Goldberger gyárat Goldberger Berthold halála után, 1913-ban annak második fia, Goldberger Leó vette át. Ő bővítette a komplexumot egy saját fotó- és szövőgyárral (1923), Kelenföldön pedig szövödét, fonodát (1927), selyemszövödét (1930) és vigonyfonodát (1932) alapított. Leó a gyártásban való újdonságok egész sora mellett a kulturális élet és az építészet ütőerén is rajta tartotta a kezét – így történhetett meg, hogy 1935-ben az egyre erőteljesebbé váló modern stílusirányzatokat meglovagoló, a körülötte állóknál jóval előremutatóbb pavilonja születhetett az árumintavásáron.

[cikkiro]

Zárójelentés

Hova tovább?

A világhírű direktorunk, Szabó István hosszú szünet után visszaült a rendezői székbe, hogy újra együtt dolgozzon kedvenc színészével, a Mephisto sztárjával, Klaus Maria Brandauerrel. Az új lehetőségeket kereső nyugdíjas orvos története pedig, egyesek szerint nem más, mint Szabó István rendezői búcsúja.

A film a rendező eredeti forgatókönyve alapján készült és a váratlanul nyugdíjazott Stephanus professzorról (Brandauer) szól. Az idősödő orvos még nem szeretne elszakadni hivatásától, így elbúcsúzik kórházi kollégáitól, hazaköltözik a szülőfalujába, és – a helyiek nagy örömére – körzeti orvosként kezd dolgozni. Újra találkozik a legjobb gyerekkori barátjával (Eperjes Károly), sőt még a fiatalkori szerelme (Kerekes Éva) is újra része lesz az életének. De a kellemes hétköznapok hamar felbolydulnak, mikor a professzor belekeveredik a helyi politikai csatározásokba. Stephanus szembe találja magát a falu polgármesterével (Stohl András) és a saját kárán kell megtanulnia, hogy a múlt kísérteteivel csak akkor számolhat le, ha szembenéz a jelennel is.

A régi banda

Szabó István több mint 30 év után ismét Klaus Maria Brandauerre bízta a főszerepet. Az osztrák színész és a rendező olyan nagy sikerű filmeken dolgoztak már együtt, mint az Oscar-díjat is nyert Mephisto, vagy a Redl ezredes. Legutolsó közös munkájuk pedig az 1988-as Hanussen volt.

A rendező 2012-ben készített utoljára nagyjátékfilmet, Szabó Magda Az ajtó című regényének adaptációját, melyben Helen Mirren játszotta a főszerepet. Meg Eperjes Károly, aki a Zárójelentésben a falu plébánosát és a doktor barátját alakítja. „Nem arra van kihegyezve a történet, hogy milyen a vallás és az orvoslás szerepe a napjainkban, hanem inkább arra, hogy ha a saját helyeden bezárulnak az ajtók, akkor a barátoddal együtt nyiss ki egy újabbat, ahol továbbra is hasznos és boldog lehetsz” – mesélte a filmről a színész.

Atipikus politikus

A falu dörzsöltnek tűnő polgármesterét Stohl András alakítja, de szerinte a karaktere korántsem az a tipikus politikus. A történetben a falu elég komoly anyagi gondokkal küzd, és a vezetője úgy segítene ezen, hogy EU-s támogatásokból felhúzna egy gyógyfürdőt, pontosan az orvosi rendelő helyére. Még akkor is, ha alatta nincs is semmilyen gyógyforrás. „Azt állítja, hogy ha felépül, akkor minden lesz. A falu elöregedő lakossága bízik benne, ő meg csodálatosan vezeti őket az orruknál fogva, de az a furcsa, hogy valójában nem akar rosszat. Csak abban a szerepben akar tetszelegni, hogy ő lesz az, aki ezt a falut felvirágoztatja” – mondta szerepéről a színész.

Stohl szerint az sem lehet véletlen, hogy Szabó István a Zárójelentés címet választotta a filmjéhez: „Valószínű, hogy ez egy búcsú. De ettől is olyan szívet melengető. Gyönyörű emberi érzések lesznek benne, egy nagyon szép filmet fognak majd látni" – mondta.

Nyelvjárások

A filmben Brandauer az anyanyelvén játszott, miközben a többiek magyarul mondják a szövegüket. Ez okozott némi nehézséget, hiszen a magyar színészeknek nagyjából memorizálniuk kellett a német szöveget, hogy tudják hol tart éppen a „doktor”. Brandauernek pedig a végszavakat kellett megtanulnia a magyarul, hogy gördülékenyebbek legyenek a párbeszédes jelenetek.

Wimmer Doro

Start: 2020. február 27.

(Megjelent a Mozimánia 2020. februári számában)

[nemzetinet]

Határon innen és túl

Drága nagymamám rögös életútján panasz szinte soha nem hagyja el az ajkát. Tette, amit a legfontosabbnak vélt az életében.

„Varga Irma vagyok, 96. évemet taposom. Tizenkilenc éves koromig a szüleimmel és öcsémmel Kötegyán faluban éltünk. Egy fiatal szalontai gépész szemet vetett rám, édesapámtól engedélyt kért az udvarlásra. Bevallom, nekem nem tetszett a nálam pár centivel alacsonyabb fiú, de ismerőseim rábeszéltek. Arra biztattak, menjek csak hozzá, jobb sorom lesz városon, mint falun, és egy gépész igazi jó fogás.

Három hónapi ismeretség után 1943. október 31-ére tűztük ki a lakodalom napját. Varga Lajos és Hajdú Irma élete ezután mindörökre összefonódott. Újdonsült menyasszonyként kavargó érzelmekkel telve mondtam ki a boldogító igent a kötegyáni kicsi református templomban. Életem addigi húsz évét szülőfalumban töltöttem, így alig tudtam elképzelni további sorsomat a szüleim nélkül.

Világraszóló lakodalmat csaptunk. Mindenki boldog volt, hogy egy ilyen szemrevaló fehérnépnek városi fiú lett a hites ura.

Könnyeimmel küszködtem, amikor kevés motyómat összecsomagoltam. Érzékeny búcsút vettem szerető szüleimtől és egyetlen öcsémtől. Új élet várt reám egy idegen városban, Nagyszalontán. Csak az vigasztalhatott, hogy mindössze tizenhat kilométerre lakunk majd egymástól. Sajnos, az anyós kegyetlenkedése megkeserítette mindennapjaimat. Semmi sem volt jó, amit csináltam. Mindenbe beleszólt a kiállhatatlan fúria. Lajos férjem Nagyszalonta szomszédságába, Jánosdára járt ki dolgozni, az ottani malomban gépészként alkalmazták.

Így teltek a napok, mígnem észleltem, hogy áldott állapotban vagyok. Igen ám, de Lajost behívták a hadseregbe, így vissza kellett költöznöm Kötegyánba szüleimhez, hogy ne maradjak egyedül, támasz nélkül otthon. Anyósom határozottan kijelentette, hogy ő nem tart el, amíg a fia odalesz. Ínséges idők voltak azok, nagy szegénység uralkodott mindenütt. A világ felbolydult, és a második világháború szele minden nemzet sorsát megtépázta. Időközben, 1944. szeptember 23-án Kötegyánban megszületett a kislányunk, aki az Irma nevet kapta. Az ártatlan csecsemő mit sem sejtett arról a könyörtelen világról, ahová hirtelen becseppent. A kegyetlen háborúskodás helyett a béke lett volna a csöppség egyetlen oltalma. Lajos nem is értesült lánya világrajöveteléről, hisz ki tudja, akkor éppen merre harcolt. Mindenki aggódott férjéért, szeretteiért. A falu felbolydult méhkasra hasonlított. Az emberi méltóságukat kivetkőzött orosz katonák rendületlenül vonultak előre, a lakosok kétségbeesetten, kiszolgáltatottan szenvedték el a véres eseményeket.

1944. szeptember 26-án a front elérte a falut. A kertek alatt fejvesztve menekültek az asszonyok s a gyerekek. Kis motyójukat a nyakukba akasztva szaladtak le az óvóhelyre. Háromnapos csecsemőmmel a karomon kerestem oltalmat a föld alatti sötét bunker védelmében. Minden kincsem a pici leánykám volt. Őt szorongattam karomban, és imádkoztam, egyre imádkoztam. Szörnyű veszedelem viharzott a bunkerok fölött. Géppuskasorozatokra és ágyúdörgésre rezzentek össze az óvóhelyen lapulók. Mindig abban reménykedtünk, hogy egyszer mégiscsak vége lesz ennek az értelmetlen öldöklésnek. Édesapám régen orosz fogságban volt, beszélte ezt a nyelvet. Az oroszok tolmácsként foglalkoztatták, így – a szolgálataiért cserébe – a mi családtagjainknak nem esett bántódásuk.

Felvirradt a béke napja, és előbújhattunk rejtekhelyünkről. Elkeseredetten állapíthattuk meg, hogy a kapzsi orosz katonák kifosztották házainkat, feldúlták otthonainkat. Minden értékes holminknak nyoma veszett. Lajos szerencsére épen, egészségesen tért vissza a frontról, így együtt örvendezhettünk leánykánknak. Sok bajtársa viszont odaveszett a véres küzdelemben, nem tapasztalhatták meg a viszontlátás örömét. Lajos a szüleiért aggódott, mert Nagyszalonta Románia fennhatósága alá került. Némi tépelődés után elhatároztuk, hogy Nagyszalontán telepedünk le.

A három hónapos Irmuskát babakocsiba tettük. Kevés kis holminkat összeszedtük, és elindultunk az új haza felé. A tizenhat kilométeres utat a sínek mentén tettük meg, magunk előtt tolva a babakocsit. A gyermek fekhelye alatt egy magyar zászlót dugtunk el, reménykedve, hogy valamikor még büszkén lengethetjük. Ez a jelkép volt a legbecsesebb kincsem, ez az egy kegyes tárgy képviselte ezentúl elhagyott hazámat. Idestova 76 éve élek Nagyszalontán úgy, hogy egy kukkot sem értek románul.”

A rendszerváltás örömteli pillanatai után ki hitte volna, hogy először én lengethetem a Bikini temesvári koncertjén ezt a féltve őrzött ereklyét?

A magyar nemzeti lobogó használata, a himnusz éneklése Ceauşescu alatt főbenjáró bűnnek számított Romániában. Sajnos, ez ma sincs másképp.

“Akkoriban sokan menekültek, ki-ki belátása szerint. Mindenki családja felkutatására indult, a zűrzavarban az emberek szétszéledtek. Óriási káosz uralkodott mindenütt. A határnál szolgálatot teljesítő kiskatonák azt mondták a menekülőknek: „Aki most átlépi Magyarország határát, az úgy tegye, hogy többé vissza nem térhet.” Szívem mélyére hatoltak a határőr szavai, de már nem volt visszaút. Ekkor sohasem gondoltam volna, hogy az igazi megpróbáltatások még csak ezután következnek, s hogy a kiskatona jóslata milyen hamar valóra válik.

A tizenhat kilométeres út végén elcsigázottan érkeztünk meg Nagyszalontára.

A gondviselés azonban a Varga családot a Szalontától nem messze lévő Cséfára sodorta. Itt született meg 1945-ben a második gyermekünk. Lajcsika a rengeteg nélkülözés, a rossz táplálkozási lehetőségek következtében meglehetősen gyengének, betegesnek mutatkozott. Élete első hónapjaiban súlyos tüdőgyulladást kapott. Sok tápláló energiát adó ennivalóra lett volna szüksége. Akkoriban, a háború utáni ínséges időkben szinte a betevő falat is nagy kincsnek számított. Iszonyú nincstelenség, szegénység sújtotta az embereket. A református templom tornyából hiába láttunk át Magyarországra, mivel a határt lezárták, Nagyszalonta és Köte­gyán elérhetetlen távolságba került egymástól. Megszüntették a nagyszalontai vasúti forgalmat, és a levelek sem jutottak el a címzetthez. A hivatalos határátkelés, az útlevél csak álom maradt. Sokat pityeregtem emiatt, és minduntalan mardosó honvággyal küszködtem. Annyira szerettem volna beteges édesanyámat átölelni és drága gyermekeimet megmutatni szeretteimnek. Akkor még nem tudhattam, hogy erre a pillanatra nem kevesebb, mint egy évtizedet kell várnom.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy bár a határt lezárták, mégiscsak voltak a zöldhatáron átmerészkedők, egy kis kereskedésért nap mint nap vásárra vitték bőrüket. Romániából sót és petróleumot csempésztek Magyarországra, visszafelé élelmiszert hoztak. Hiánycikkekkel kereskedtek, így mindkét fél jól járt. A petróleum akkoriban valóságos kincsnek számított, mert mindenütt petróleumlámpával világítottak, a sót zsákokba töltve cipelték át, és így értékesítették.

1945 tájékán édesapám, Hajdú Károly az élete kockáztatása árán is átszökött a határon, és napokig bandukolt, amíg Cséfára ért.

Betegeskedő kis unokája, Lajcsika számára hozott cukrot, élelmet. Talán éppen ezek a fontos élelmiszerek mentették meg a már súlyosan beteg gyermek életét. Többé aztán nem volt mersze átlépni a határt, mert veszélyes vállalkozássá vált. A két ország közötti feketekereskedelem 1948-ig tartott, mígnem egy sót szállító csempész összetűzésbe nem keveredett egy román határőrrel. A kiskatona feltartóztatta a sót szállítók egy csoportját. Egy feldühödött legény, Tóth nevezetű, hirtelen felindulásában agyonütötte a kötekedő határőrt. Ebből az incidensből hatalmas botrány támadt. Kinyomozták a tettes kilétét és börtönbe zárták. A hatóságok ettől a pillanattól kezdve annyira megszigorították a határt, hogy többé senki sem mert a zöldhatáron átkelni. Figyelmeztettek mindenkit, hogy ezután könyörtelenül rálőnek arra, aki a határ mentére merész­kedik.”

Iszonyú sebességgel peregtek a politikai események. A Romániában rekedt magyar kisebbség a megpróbáltatások egész sorát élte át. Sorozatos megaláztatások, igazságtalanságok keserítették meg napjaikat.

A magyar lakossággal szemben egyre keményebb, egyre szigorúbb rendszabályokat léptettek életbe. A már-már elviselhetetlen elnyomást az is tetézte, hogy korlátozták az amúgy is csekély anyanyelvi oktatást, a sajtót pedig egyre szigorúbban cenzúrázták.

„Időközben megint szaporodott a család, megszületett Gizella lányunk. Remegve vártam három csemetémmel azt a pillanatot, hogy végre hazautazhassak látogatóba a szülőföldemre, s megmutathassam nekik a számomra legcsodálatosabb országot, Magyarországot. Számomra az a tíz év, amíg nem láthattam szerető szüleimet, testvéremet, drága hazámat, egy örökkévalóságnak tűnt. Amikor nagy sokára, hosszú évek után beindult a levelezés, édesanyám arra kért, vágjak néhány tincset gyermekeim hajából, s küldjem el levélben. Amikor végre szabad volt az út, 1954-ben felkerekedtünk mindannyian, s az előre megbeszélt időpontban Károly öcsém várt ránk. Tíz év után bizony alig-alig ismertük meg egymást. A két reményvesztett öreg szülém leírhatatlan örömujjongásban tört ki, amikor rég nem látott leányuk három gyermeke kíséretében bezörgetett kicsi házunk ablakán. Öleltük, csókoltuk egymást. Volt mit bepótolni, hisz egy évtizedre szakított el egymástól az országhatár.

Édesanyám az évekig tartó várakozás miatt ideg-összeroppanást kapott, az egekig érő bánat őrölte fel az idegeit. Éjjel-nappal értem aggódott, hisz volt olyan időszak, hogy semmit sem tudott a sorsom felől. Meg aztán epekedve sóvárgott az unokák után is. Iszonyú kegyetlenséggel gázolt a sorsunkba a történelem, a három gyermek ekkor láthatta először nagyszüleit. Irma tíz-, Lajos kilenc-, Gizella hétéves volt.”

A sokat szenvedett, meggyötört család újra egymásra talált, és a makacsul húzódó országhatár sem választhatta többé el őket. Ezután rendszeresen találkoztak, és közösen örvendeztek az Úr kegyelmének, hogy a véres háború családjukból nem követelt emberáldozatot.

Nagymamám a 96. évében jár, ma sem tud többet románul annál, hogy „jó napot!” Kisgyermekként megtanított nekem egy verset: Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem, / Magyar nótát dalolt a dajka felettem, / Magyarul tanított imádkozni anyám / És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!

Egész életében ebben a szellemben élt. Örült, amikor a hódmezővásárhelyi polgármester a szégyenletes december 5-i népszavazás után mindenkinek megadta a tiszteletbeli állampolgári címet, díszkeretben asztalán áll e becses do­kumentum.

Most, a magyar állampolgárság igénylésekor boldogabb, mint valaha. Újra visszakaphatja azt, ami mindig is az övé volt. A hazájának határát ezután bármikor átlépheti, kedves szüleinek a sírjához ellátogathat.

Egyik szeme sír, a másik nevet, mert e sorok írója, az unoka és családja Magyarországra települt. A határ megint elválaszt családokat, nemzedékeket.

Bagdi Andrea Gizella

(A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete Magyarok a román nemzetállamban című pályázatának 3. díjas munkája)

Háromszék

Határon innen és túl a Nemzeti.net-en jelent meg,

#csempész #Magyarország #szegénység

[szantograf]

A tudásba nem lehet beleszületni, tapasztalni kell!

SzántóGráf - https://szantograf.hu/2013/10/19/a-tudasba-nem-lehet-beleszuletni-tapasztalni-kell/

A tudásba nem lehet beleszületni, tapasztalni kell!

A mai fiatalok tévesen úgy gondolják, hogy a szépkorúak már nem tudnak érdemben hozzátenni a világhoz, pedig csak ők tudják átadni nekik azokat az értékeket, amelyekre szükségük van a boldog élethez, és egy méltóságteljes öregkorhoz. Az időseket köszöntötte Alsódobszán dr. Mengyi Roland, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke.

Péntek délután zsúfolásig megtelt az alsódobszai kultúrház. Kerekes Lászlóné képviselő köszöntőjét követően a helyi óvodások és iskolások műsora következett, amellyel mosolyt csaltak a ráncos arcokra, és könnyeket a szemekbe.

Bűdi Károly polgármester köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a falu kezd megújulni, és egyre több fiatal marad, illetve érkezik a településre. Az idősekre egyre nagyobb szükség van, mert a gyerekeket az életre kell nevelni, átadni nekik a tudást, ez pedig nagy feladatot ró a szülőkre és a nagyszülőkre.Dr. Mengyi Roland hangsúlyozta, hogy a korral járó tudásba nem lehet beleszületni, azt meg kell élni, tapasztalni, amihez időre van szükség. Ez a tudás nem más, mint a türelem a család felé, a szeretet, a bölcsesség, és mindezt úgy kell nekik átadni, hogy tudják hasznosítani. Hiába a fiatalság, a lendület, a rohanó világ, a pénz, a tudást nem lehet megvenni. „Most áll helyre a világ, ne hagyják, hogy azt gondolják, nincs önökre szükség, mert most van a leginkább!”- emelte ki a közgyűlés elnöke.

Ezt követően Danyikó Zoltán képviselő mondott beszédet, majd a polgármester saját verseinek nyomtatott változatával kedveskedett Lénárt Lajosnénak. A beszédek sorát Vass-Nógrádi Béla református lelkipásztor zárta, majd fellépett a Musical Műhely Miskolc csapata. A műsor után vacsorával vendégelték meg a szépkorúakat, amely közben jót beszélgettek. Az elnök finom süteménnyel kedveskedett a szépkorúaknak.

#Az ecetfák alól jelentem

[korkep-blog]

A község szlovák, lakosainak földje magyar területre került - Centenáriumi emlékünnepség Balassagyarmaton

Sok időbe telt, amíg a többségből kisebbségi sorsba került magyarság megértette, hogy nem egy átmeneti időszakról van szó.

Négynapos, gazdag rendezvénysorozat keretében emlékeztek meg Balassagyarmaton a Civitas Fortissima, azaz a Legbátrabb város 100 évvel ezelőtti eseményeiről.

  Konferencia

  A nyitónapon, 2019. január 26-án, a balassagyarmati Városháza dísztermében megrendezett konferencia a korabeli, 1918/1919-es eseményeket mutatta be, melynekek résztvevői kitekintést nyertek az időszak történelmi hátteréről és a legjelentősebbb településeken lezajlott eseményekről és személyiségekről, emberi sorsokról.

    A konferenciára megtelt a díszterem, a helyiek mellett a tágabb környékről is sokan eljöttek. Közöttük polgármesterek, különböző szervezetek képviselői.

    A konferenciát Tyekvicska Árpád történész, muzeológus, egykori levéltáros, a város történetének egyik legjobb ismerője készítette elő, aki a tartalmát úgy állította össze, hogy a hallgatóság teljes betekintést nyerjen a korabeli események lefolyásaiba.

  Kovács Benko Fruzsina

  Kovács Benko Fruzsina, népdalénekes fellépése után a jelenlév��ket Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere üdvözölte, elmondva hogy a város a négynapos rendezvénnyel állít méltó emléket a 100 évvel ezelőtti események hőseinek, a magát akkor megvédeni tudó városnak. Érdekességként elmondta, hogy a konferenciát megelőzően a Palóc Rozmárok úszására került sor a nyírjesi Nagy tóban, melyen Kovács László 19 percig volt a vízben. “Ők azt mondják, hogy a bátrak ilyen módon is tudnak ünnepelni“.

  Medvácz Lajos polgármester

  A konferenciát Tyekvicska Árpád vezette le. Címe, kérdése a „Hogyan veszett el…“ sok fajta módon megválaszolható. Utal például arra is, hogy hogyan veszett el az a több évszázados együttműködés, amely a tóth atyafiakat és a jó palócokat összekötötte Nógrád megyében, hogyan vesztek el azok arcai, akik valamilyen módon részt vettek a harcokban – „nagyon keveset tudunk róluk“.

  Tyekvicska Árpád

  „A mai konferencián arra teszünk kísérletet, hogy két bevezető előadás keretében áttekintsük azokat a nemzetközi és nemzeti meghatározottságú kereteket, amelyek között ez a történet játszódott … s ezekben a keretekben az egyén és a közösség milyen magatartási formákat tud kialakítani, hogyan tudja magát elhelyezni ebben a történetben” – hangzott el többek között.

  Szarka László

  Az előadásokat Szarka László történész nyitotta meg, aki főleg magyar-szlovák viszonylatban vizsgálta meg a két nemzet törekvéseit és szembenállását 1918/19-ben. Bemutatva benne a Monarchia nemzetiség viszonyait, a „wilsonizmus“ tartalmát, az antant hatalmak célait: A nemzeti önrendelkezés wilsoni és lenini elve kereteket adott a finnek, balti nemzetek, lengyelek, „csehszlovákok“, „jugoszlávok“ háborús, nemzet- és államépítő nacionalizmusainak.

  „1918 júniusában az újabb háborús év kockázatát már nem vállaló antant főparancsnokság kikényszerítette a Monarchia felszámolásának megfogalmazását.“ A Monarchiának nem volt esélye ez ellen tenni – hangzott el. Szót ejtve arról, hogy milyen elvek szerint zajlott le a határok megállapítása (térképeken bemutatva a győztes hatalmak határjavaslatait), hangsúlyozva, hogy azok meghúzása az Ipoly mentén is számos konfliktus forrása lett.

  Simon Attila

  Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója előadásában azt vizsgálta meg, hogy milyen magatartásformák jellemezték 1919-ben az új helyzetbe került felvidéki magyarságot. A gyakran „impériumváltásnak“ nevezett, hozzávetőlegesen egy éves eseménysort hét szakaszra osztva vizsgálta meg. Ez egy olyan történéssorozat volt, melynek egyes szakaszait sokan visszafordíthatónak ítéltek meg.

  A lakosok nem voltak felkészülve arra, hogy egy új ország részei lesznek, vajmi keveset tudtak a csehekről, Cseh-Szlovákia hivatalos megalakulásáról. A cseh katonaság területfoglalása számos helyen okozott pánikhangulatot,  1918 végén számtalan településen pánikhangulat alakul ki, lázadásokra került sor. A rendet a cseh katonai egységek próbálták biztosítani, ha kellett erőszakkal. Sok időbe telt, amíg a többségből kisebbségi sorsba került magyarság megértette, hogy nem egy átmeneti időszakról van szó.

    Az  országváltás helyi eseményei két felvidéki város és egy régió településein keresztül lettek bemutatva. A konferencia során többször is elhangzott, hogy milyen fontos ezen történések bemutatása. Az 1918/19 eseményekben (és más történelmi folyamatokban is) a helyi őslakosok voltak azok, akik mint ez esetben is, megkérdezetlenül válnak az események, fogalmazzunk így szenvedő szereplőivé.

  A döntések ellen ugyan tiltakozhatnak, de alig befolyásolhatják azokat. Balassagyarmaton úgy alakult a helyzet, hogy az ellenállás, ha áldozatok árán is, de sikerrel végződött. Hős város lett, még az említett három helyszínen nyugalommal, beletörődéssel kellett tudomásul venniük a történéseket. Hiszen az itteni kezdeményezéseket még a kezdeteik kezdetén elfojtották.

  Müller Péter

  Müller Péter lévai helytörténész a lévai eseményeket foglalta össze. Kiemelten szólva a Pálmay Ernő vezette Pálmay katonai csoport tevékenységéről. A több mint 300 fős csapat 1918 decemberében még a város Magyarországhoz való tartozása mellett állt ki, de elég volt néhány nap ahhoz, hogy lényegében tehetetlenül meg hátráljon a cseh csapatok lől. Elhagyták a várost. Miután tudomást szereztek a balassagyarmatiak ellentámadásról. azzal segítette a felkelőket, hogy elfoglalták a határmenti Dejtár, Vece, Drégelypalánk és Hont községeket, hogy ily módon lekötve a cseh katonák fegyelmét támogassák a balassagyarmatiak sikerét.

  A csapat némi reményekkel a Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt tért vissza Lévára. Visszafoglalták a várost, de sikerük csak rövid életű lett, hiszen a Tanácsköztársaság 1919 június végén megbukott, s így a csapatnak véglegesen el kellett, hogy hagyja a várost.

  A zászló átadása

  Mint az elhangzott, a Pálmay csoport nem vesztett csatát, de mégis. Tevékenységükről a bécsi döntés után többször is megemlékeztek, 1938-ban megkerült a csoport nemzeti színű zászlaja is, mely később a lévai múzeum gyűjteményébe került. A Reviczky Társulás és a Lévai Magyar Asszonyok Ligája tagjai elkészítették a zászló másolatát, s azt Müller Péter előadása után átadták Balassagyarmat polgármesterének.

  Böszörményi István

  Hasonló, de még más helyzet alakult ki Losoncon. Az eseménysort e sorok írója és Böszörményi István mutatták be előadásaikban. Az előadások a Magyar Nemzeti Tanács Losonci intézőbizottságának jegyzőkönyve, a losonci vasúti állomás emlékkönyve, a helyi sajtó, valamint Scherer Lajos tanár személyes naplója alapján készültek el.

  A cseh katonaság 1919. január 3-án gyakorlatilag ellenállás, veszteség nélkül foglalta el várost. A lakosok néhány csoportja ugyan szervezett néhány ellenakciót, de ezek a szélesebb körű összefogás hiányában eleve kudarcra voltak ítélve. Eltartott egy ideig, amíg a város magyar többségű lakossága megértette, hogy egy új országban fognak élni, hogy a többségből kisebbségbe  kerültek.

  Bárhogyan is nézzük ezt, mindenképpen elgondolkoztató, hogy egy közel 10 ezer lakosú városban, amelyben két kaszárnya, több ezer magyar katona, erős értelmiség volt, miért nem lett  a balassagyarmatihoz hasonló ellenállás. Január végén, amikor a magyar hadsereg visszaszorította a cseh csapatok az Ipoly bal oldalára, a hivatalos demarkációs vonalra, a losonciak várták, hogy Losoncra is eljönnek. De nem jöttek. Sőt, túszokat szedtek Losoncon, hogy alapjaiban akadályozzák meg a balassagyarmatihoz hasonló  esetleges felkelés kialakulását. A Magyar Nemzeti Tanács losonci intézőbizottságának jegyzőkönyve egy igazi raritás, melyhez hasonló dokumentum más városokban nem maradt meg.

  Csáky Károly

  A témát folytatva Csáky Károly, helytörténész, néprajzkutató az Ipolyság közelében lévő kisebb települések, Ipolyhídvég, Drégelypalánk és Nagycsalomija 1919-es életébe vezette el a hallgatókat. A cseh csapatok január közepén jutottak el a településekre és foglalták el azokat. Az eseményeket az ipolyhídvégi plébánia krónikája örökítette meg. A községek, közöttük Nagycsalomija a mai Szlovákia területére kerültek, a lakosok földjei pedig Magyarországra. Az országváltás után csak útlevéllel és engedéllyel a kezükben művelhették meg a földjeiket.

  A csehek január 11-én jutottak el Ipolyhídvégre, elfoglalták az iskolát, majd áprilisban lezárták a hidat is. Erről az időszakról a Márton István plébános által vezetett plébánia története tanúskodik. A drégelypalánki plébánosok 1920 novemberétől nem mehettek át Ipolyhídvégre misét celebrálni, a helyiek ekkor fordultak a nagyszombati vikáriushoz papot kérni.

  Ugyancsak érdekes helyzet állt elő a Balassagyarmattól kevesebb mint tíz kilométerre lévő Nagycsalomján. A ma Szlovákia területén lévő kisközségben élőknek az Ipoly bal oldalán, a mai Magyarország területén voltak földjeik. Az 1918/1919-es változások után csupán útlevéllel s engedéllyel mehetek át az Ipolyon túli földjeiket megművelni. Nem mondhatnánk, hogy egyedi esetekről van szó. Előfordult, hogy a határt a falu közepén húzták meg.

  Angelika Šrámková

  Losonc és Balassagyarmat eseményeinek központi személyisége Bazovsky Lajos, závadai születésű, Losoncon letelepedett ügyvéd volt. Szlovák származása és szüleinek hatására már fiatal korában támogatta a nógrádi szlovákok törekvéseit. Ugyanakkor olyan kiválóan megtanult magyarul, hogy a megye legjobb szónokaként tartották számon. Törekvő, becsvágyó, ellenmondásos  személyiség volt, aki hajlékony gerinccel és számos „köpönyeggel“ rendelkezett.

  Egyszer kiállt a monarchia érdekeiért, nem sokkal később szlovák bankot alapít, hogy ezzel segítse az elszakadási törekvéseket. Losonc elfoglalása idején a Cseh-szlovák álláspont elkötelezett híve. Nógrád első cseh-szlovák zsupánja, de gyorsan távozik a posztjáról. Nem tudja elfogadni a cseh törekvéseket és a szlovákok igényeinek háttérbe szorítását. Harcolni kezd Szlovákia autonómiáért, a börtöntől csak a bécsi döntés következményei, Losonc visszacsatolása mentette meg. Magyar állampolgár lesz és a magyar kormányt kezdi szolgálni. Nem volt könnyű dolga a nagykürtösi Angelika Šrámková történésznek, aki feldolgozta és könyv formában is megjelentette az élettörténetét. A konferencián is Bazovsky Lajos életének a vizsgált időszakhoz kötődő részleteiről adott egy rövid összefoglalót.

Gere József

  Megyei szinten lényegesen ismeretlenebb személyisége volt a korszak történéseinek Schuch István mozdonyvezető. A balassagyarmati  eseményekben viszont főszerepet játszott, nagyban hozzájárulva a város felszabadításához. Életét  Gere József, balassagyarmati várostörténész idézte fel.

  Zeidler Miklós

  Az előadások sorát Zeidler Miklós történész előadása zárta, aki Somoskő és Somoskőújfalu 1924-es visszacsatolásának történetét idézte fel. Pontosabban azt a folyamatot, amely ezt a kivételesnek nevezhető határkorrekciót lehetővé tette.

  A határok meghúzása után az Antant nagyhatalmakat nem érte meglepetésként, hogy a határvonal mentén módosítások igénye merült fel. Ezek megoldására határbizottságokat hozta létre, melyek feladata volt, hogy megvizsgálják a követelések jogosságát. A bizottságban helyet kapott Magyarország képviselője is, de nem sok esélye volt arra, hogy a döntéseket befolyásolni tudja. Az egyeztetések és határbejárások során egy kivételtől eltekintve minden határkiigazítást elutasítottak. Ez az egy Somoskő és Somoskőújfalu visszacsatolása volt, melyről az elvi döntést 1922 márciusában hozták meg, és 1924. február 15-én lett hivatalos.

        A konferenciát követően került sor Baráti Huszár Aladár, az 1919. január 29-i „csehkiverés” volt városparancsnoka, Nógrád, Hont és más vármegyék főispánja, Budapest főpolgármestere, a magyar függetlenségi mozgalom mártírja emléktáblájának leleplezésére, melyet a Civitas Fortissima Múzeum falán helyeztek el.

  Huszár Aladár életéről ezen alkalomból egy könyv is megjelent. A rövid kultúrműsor után (Csábi István, előadóművész, Hlavács Réka, az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola tanulója) Csach Gábort, Balassagyarmat alpolgármesterét is köszöntötte. Az avatóbeszédet Szeneczey Balázs, Budapest városfejlesztésért felelős főpolgármester-helyettese mondta el.

          Az 1919. január 29-i balassagyarmati események lefolyását másnap délután, a város főterén látványos hadijáték keretében elevenítették fel. Mégpedig M. Nagy Richárd rendezésében a balassagyarmati 16-os Honvéd Katonai Hagyományőrző Csoport, a dunaharaszti Katonai Hagyományőrző Egyesület, a Honvéd Kerékpáros és  Hagyományőrző Egyesület, a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány, a Győri  Honvéd Hagyományőrző Egyesület, az Oroszkai Hadtörténeti Múzeum fegyveres hagyományőrzői és a Balassagyarmati Színkör tagjainak közreműködésével.

          Ezt megelőzően adták át a felújított hősi temetőt és megkoszorúzták az 1919. januárjában elesett magyar és cseh katonák sírjait. Az emlékünnepségen Németh Szilárd, a magyar Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára mondott beszédet. Este levetítésre került „A legbátrabb város“ c. film is, mely az alkalomból DVD-n is megjelent.

    A rendezvénysorozat harmadik napján többek között megrendezték a XI. Civitas Forissima Kárpát-medencei Történelmi vetélkedőt, bemutatták a Huszár Aladár élettörténetét összefoglaló könyvet, és volt fáklyás felvonulás is.

    A zárónapon, január 29-én ünnepi megemlékezés volt a Civitas Fortissima szobornál, ahol Latorcai János, a magyar Országgyűlés alelnöke mondott ünnepi beszédet. Megkoszorúzták a Civitas Fortissima emléktáblát, a balassagyarmati Képviselő Testület ünnepi ülésén díszpolgári címet, Pro-Urbe díjakat és Civitas Forissima Emlékérmeket adtak át.

    Puntigán József

#Angelika Šrámková #Balassagyarmat #balassagyarmati 16-os Honvéd Katonai Hagyományőrző Csoport #Bazovský Lajos #Böszörményi István #Civitas Fortissima #Csáky Károly #Gere József #Győri Honvéd Hagyományőrző Egyesület #Honvéd Kerékpáros és Hagyományőrző Egyesület #Ipolyhídvég #Ipolyság #Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány #kiemelt #Léva #Losonc #Nagycsalomija #nógrád #Oroszkai Hadtörténeti Múzeum fegyveres hagyományőrzői #Puntigán József #Simon Attila #Somoskőújfalu #Szarka László #Tyekvicska Árpád #Zeidler Miklós

[napimagazinn-blog]

http://www.napimagazin.hu/negyed-evszazados-sikersztori-huszonot-eves-a-sziget/

New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/negyed-evszazados-sikersztori-huszonot-eves-a-sziget/

Negyed évszázados sikersztori: huszonöt éves a Sziget!

Fontos dátumhoz érkezik idén a Sziget fesztivál, hiszen idén ünnepli fennállásának 25. évét! A „Szabadság Szigetén” bár nagyon sok minden megnőtt és megváltozott, még mindig érvényesek az 1993-ban meghirdetett szlogenek: „itt mindent szabad, de semmit nem muszáj”, mert idén is „kell egy hét együttlét”, augusztus 9-16 között.

Egy kis történelem

„Egy zötykölődő mikrobuszban kezdődött minden. Tavasz volt, még nem zöld, de már reményekkel teli. Félúton a főváros és a vidéki helyszín között, egy azóta elfeledett Sziámi-koncertről hazafelé tartva, Müller Péter Sziámi zenész, költő, színházi-filmes ember és Gerendai Károly koncertszervező hosszasan fantáziáltak…” Így kezdődött a történet, valamikor ’93 márciusában és vált valósággá még abban az évben, augusztus 19-26 között, egy azóta Európa legnagyobbjainak csapatából kétszer is a legjobbnak választott Sziget, akkor Diáksziget néven. „Utoljára Napóleon oroszországi hadjárata volt hasonló volumenű vállalkozás, mint a Diáksziget fedőnevű monstre rendezvénysorozat. Nagy létszám, bravúrosan megoldott hadtáp, és állandó, elkeseredett küzdelem az őslakókkal” – írta akkor a Magyar Narancs, pedig hol voltak azok a méretek a maiakétól.

Sziget flyer 1993-ból (fotó: sziget.hu archívuma)

Néhány szám

S hogy mekkorát fejlődött az elmúlt években, azt a számok mutatják képletesen. 1993-ban 43-ezer fizetős néző érkezett – 2016-ban 496-ezren voltak a Szigeten, 1993–ban az egy hét alatt volt 200 koncert, 80 film és 40 színházi előadás – manapság naponta van ennyi program a Szigeten, és a műfajok száma is hihetetlenül megsokszorozódott. 1993-ban 26 milliós költségvetésből gazdálkodtak a szervezők – a jubileumi Sziget 6.3 milliárd forintból áll össze. Az elmúlt 24 évben összesen 7 millió 928 ezer látogató volt kíváncsi Magyarország legnagyobb turisztikai attrakciójára. És a 25. Szigeten várják a szervezők a kezdetektől számított 8 milliomodik látogatót…

Sziget fesztivál 1994-ben (fotó: sziget.hu archívuma)

Mit adott nekünk a Sziget?

A „fesztivál életérzést” és generációk számára meghatározó közösségi élményt. Ma a fesztivál szó egyet jelent a Sziget Fesztivállal. A magyarországi 16 évesnél idősebb lakosság 15%-a személyes élménnyel rendelkezik a rendezvény kapcsán, mivel több, mint 1,2 millió magyar ember látogatta már meg a rendezvényt, legalább 1 alkalommal, de a személyenkénti átlag látogatás száma 3,4.

Felrajzolta Budapestet a nemzetközi fesztiváltérképre. A Sziget hatalmas utat járt be az elmúlt 24 évben, s lett, egy baráti társaság egy hetes zenés piknikjéből Európa kétszer is legjobbnak választott nagyfesztiválja, a legnagyobb presztízsű elismerés a szakmában, az European Festival Award „legjobb zenei felhozatal” díjának tulajdonosa és a 2016-os fesztivál megkapta a „nemzetközi fellépők kedvenc fesztiválja” díját is.

A legmenőbb és legismertebb hazai márka lett. Azon túl, hogy hazánkban a legsikeresebb és legmenőbb brandnek a Szigetet választották, mára ez a legismertebb magyar márka a nagyvilágban is.

Hoz egy csomó pénzt az országnak. A Szigetre érkező látogatók több mint 13 milliárd forintot költenek el Magyarországon, miközben a rendezvény költségvetésének kevesebb, mint 1%-a közpénz, addig a fesztivál által generált adó és járulék bevétel a támogatás majd 100 szorosával, közel 5 milliárd forinttal gazdagítja évről évre a központi költségvetést. A Sziget az elmúlt 24 év alatt megközelítőleg 100 milliárd forinttal járult hozzá Magyarország GDP-jéhez.

Magyarország legnagyobb turisztikai attrakciója

A számszerűsíthető gazdasági hatások (a GDP-hez való hozzájárulás, adóbevételek, munkahelyteremtés) mellett komoly, hosszabb távon ható turisztikai előnyt is jelent az országnak a fesztivál, hiszen az általa generált nemzetközi kereslet növeli Budapest és Magyarország nemzetközi ismertségét, elismertségét. Bár az első Diákszigeteken még nem voltak jellemzők a külföldről érkező vendégek, már 95-ben a hetijegyek 15%-át a határokon túl adták el. Ez a szám aztán folyamatosan növekedett, s ma már a szigeten évente 80-85 ezer külföldi fordul meg, ami megközelítőleg 650.000 vendégéjszakát generál a hazai turizmusnak egy évben. A Sziget nemcsak a legismertebb magyar brand lett a világon, ahová több mint 100 országából érkeznek ma már vendégek, de Budapest trendi, fiatalos imázsához is jelentős mértékben hozzájárult. A Sziget rendezvény egy hét alatt megtermeli Magyarország egy teljes évben történt külföldi vendégéjszakáinak közel 5%-át. S ha összegezni akarunk, akkor a 24 év szigetes heteit összeadva mintegy 7 millió vendégéjszakát hozott a hazai turizmusnak.

…és ma már a Sziget a kulturális sokszínűség szinonimája. A Szigetnek köszönhetjük például, hogy Magyarországon a világzene egyre ismertebb lett. Az elmúlt tizenhét évben a Világzene színpad kirívó nemzetközi rangra tett szert, lévén a műfaj valamennyi kiválósága fellépett rajta, másrészt azért, mert folyamatosan érzékenyen reagált az újabb és újabb világzenei trendekre, hullámokra. A Sziget mindig fontosnak tartotta a roma kultúra terjesztését és népszerűsítését. A hazai cigányzenészek és nemzetközi sztárok tucatjaival találkozhatunk évente a fesztiválon. A Sziget kiállt az LMBTQ közösség mellett, helyet– és alkalmat adva bemutatkozásuknak – látványos show-k, filmek, előadások és beszélgetéseken keresztül. A Magic Mirror sátor a mai napig az egyik leglátogatottabb, izgalmas programokkal teli helyszíne a Szigetnek. Fontosnak tartja a Sziget a nemzeti hagyományok ápolását is. A Hungarikum Falu rengeteget tett azért, hogy a magyar népi kultúra ismertebb legyen hazánk határain túl is. A fesztivál a kezdetektől fogva helyt ad a Civil Szigetnek, amelyben a pályázaton kiválasztott szervezetek immár 25. alkalommal aktív részesei az eseménynek. Kiemelt figyelmet kapnak a mozgássérült szigetesek is. Amellett, hogy a Sziget teljesen akadálymentes, Mozduljunk ki! néven egy hazánkban egyedülálló kezdeményezés is elindult tavaly a Szigeten, melynek célja, hogy a mozgássérült fiatalok közül mind többen át tudják élni a társas események, koncertek, fesztiválok nyújtotta élményeket. A Sziget legnagyobb látványosságainak számítanak évek óta a Nagy Utcaszínházak, minden évben más-más országból érkező hatalmas performanszok, melyekkel javarész csak a Szigeten találkozhat a nagyérdemű. Évek óta hosszú sorok kígyóznak a Sziget cirkusz sátra(i) előtt. Mint ahogy jelen van a komolyzene is, annak széles spektrumával, az operától, a filharmonikus előadásokig. És még hadd említsük meg a vizuális kultúra jelenlétét, mely egyre erősebb, s ma már az Art of Freedom installációi adják az egyik fő jellegzetességét a fesztiválnak.

Kádár Tamás (a kép jobb szélén), a Sziget cég operatív vezetője – akit az alapító, főszervező Gerendai Károly immár az utódjaként mutatott be a sajtó képviselőinek – kiemelte, hogy idén is több száz pályamű érkezett szerte a világból az Art of Freedom pályázatára. A projekt alkotói elképesztő fantáziával álmodják meg évről évre a fesztivál legkülönlegesebb építményeit, szobrait, installációit. A pályázóknak és a felkért közreműködőknek köszönhetően így idén is művészi alkotások tömkelege díszíti majd a Szabadság Szigetének főbb tereit és apróbb szegleteit.

A Sziget tovább fejleszti a már megkezdett környezettudatos tevékenységét, a fenntartható fesztiválozás és ennek kommunikációja terén. Ennek egyik hatalmas és környezetvédelmi szempontból rendkívül jelentős lépése lesz, amennyiben az engedélyeket is megkapják rá, az ivóvíz pazarló használatának radikális visszaszorítása, mégpedig a Duna vizének felhasználásával. A terv szerint, miután a szervezők több ezer köbméter vizet fordítanak pormentesítésre, ballaszt tartályokba súlynak, vagy egyéb célokra, ezt a mennyiséget nem ivóvízből, hanem a Duna vizéből fedeznék. A tavaly megújított környezetvédelmi programnak köszönhetően naponta a fesztivál ideje alatt 140-150 m3 szelektív hulladékot gyűjtöttek be. Az összesen begyűjtött hulladék 35%-a került újrahasznosításra. Mintegy 2000 darab sátrat és kemping cikket (matracok, takarók) tudunk jótékony célokra felajánlani. Összesen nagyjából 1200 m3 hulladékot adtak át feldolgozásra. Az idei évben immáron 5 Recycling Centerben lehet hulladékokat ajándékokra cserélni, és 150 ponton lesz majd lehetőség a szelektív gyűjtésre. Ettől az évtől kezdve megtiltják az összes vendéglátóhelynek az eldobható műanyag evőeszközök és tányérok használatát. Helyette fából és lebomló anyagból készült termékeket kell, hogy használjanak. Mostantól a kereskedőknél sem lehet majd műanyag zacskókban vásárolni, hanem papír vagy más lebomló anyagokból készültet kell használniuk. A környezetvédelmi akciók bevezetésében és a szelektív hulladék lebonyolításában mintegy 50 önkéntes vesz majd részt.

A Sziget születésnapi tortája

A fenntarthatóság mellett több fontos üzenet is megjelenik a Szabadság Szigetének zászlaján. 2017-ben a Sziget is csatlakozott az Európai Fesztiválszövetség (Yourope) Take a Stand nevű kezdeményezéséhez. Ennek lényege, hogy a fesztiválozó közönséget meggyőzze a fiatalabb generációk kulcsszerepéről a jelen és jövő közéletének formálásában. A Take a Stand olyan kulcskérdésekre próbálja felhívni a figyelmet – és ezáltal ösztönözni a társadalmi párbeszédet -, mint a közügyekben való szerepvállalás, a kulturális tolerancia, a kisebbségekkel szembeni szolidaritás és a folyamatos és kölcsönös tanulásra való nyitottság. A kezdeményezés mögé – a Sziget mellett – számos egyéb nagynevű fesztivál is felsorakozott már, köztük a Roskilde, az EXIT, vagy a Lollapalooza.

Kádár Tamás elmondta azt is, hogy a fizetésekkor korábban alkalmazott kártyás és órás lehetőségek mellett idén – egy újítás révén – már mobil applikációval is lehet fizetni. “A Fesztivál újratervezett mobil applikációja a készpénzmentes fizetés kényelmi funkcióval bővítettük. A kártyaegyenleg, kártyatörténet, letiltás funkciók mellett bankkártyával is feltölthető az egyenleg. Sőt, vendégeink idén közvetlenül a mobil applikáción keresztül igényelhetnek Festipay kártyát, amit a jegybeváltásnál kézhez kapnak. Így teljesen elkerülhetik a sorbanállásokat a Festipay feltöltőpontoknál” – mondta Kádár.

#fesztivál #program #sziget #sziget 2017 #sziget 25 #születésnap

[nemzetinet]

Zabola hun eredete

Aradi Éva világhírű India kutatónknak köszönhetően egyre többet tudhatunk meg az ázsiai hunokról, és ezen belül az indiai hun birodalomról. Kr. u. az 5-ik században az Attila által vezetett európai hunoknak, valamint a heftalitáknak, azaz a fehér hunoknak a birodalomépítése hozzájárult a Római Birodalom bukásához, az utóbbiak pedig alaposan legyengítették az ókor két virágzó államát: Perzsiát és Indiát.

A hunokkal foglalkozó kutatók szerint, a fehér hunokról több forrás maradt fenn, mint az ázsiai fekete hunokról. A heftalitákról fennmaradt bőséges kínai, indiai, perzsa, görög, bizánci, sőt arab forrás. A hunok indiai szereplése után keletkezett Kalhána, a káshmíri szanszkrít író Rádzsatarangíni-je, azaz ”A királyok története”, melyet híres kutatónk Stein Aurél fordított angolra. Kalhána ebben a könyben felsorolja a hun uralkodókat, sőt a később Káshmírban trónra lépett leszármazottaikat is, pontos évszámokkal együtt.

Prokópiusz görög történetíró beszámol a heftalita uralkodók által kibocsájtott nagyszámú pénzérméről, állításait utólag az ásatások igazolták. Toramána és Mihirakula heftalida uralkodók pénzérméi Káshmírban és Kabulban még a 13-ik században is forgalomban voltak. Az 1900-as évek elején, kutatónk Stein Aurél még talált Toramána érméket a kabuli bazárban. A heftalita pénzérméken a királyok nevén és évszámán kívül a páva, a bika, a Nap és a Hold, nyíl-íj és tűzoltár ábrázolása látható. Indiában a páva szent állat, a monszun előjelzője.

Upendranáth Thakur benáreszi professzor a fehér hunok baktriai és indiai hódításairól, háborúiról, uralkodóikról, vallásukról, leszármazottaikról írt egy tartalmas könyvet 1967-ben. Szerinte a hunok, Indiába jövetelük előtt a tüzet imádták. Kr.u. 420-ban foglalták el Baktriát és Perzsia egy részét, s az uralkodók, valamint a vezető réteg hamarosan a zoroaszteri előtti óiráni vallást követte. Firdauszi perzsa történész arról ír, hogy sok zoroaszter pap élt a hun városokban.

Rengeteg hun várost sorol fel, többek közt Kagan (Bokhara mellett Üzbegisztánban), ez volt a kagán székhelye, később a mai Afganisztán területén Badhagíz lett a főváros. Egy másik fontos hun város volt Zabula, ami nem más mint Kabul hun neve, és többnyire Zabola névvel említik. A gurdzsárok ősei Gurzaszthán hun városban laktak, ma Guzár a neve, és Üzbegisztánban van Turkesztán hun neve Tokarisztán. A tokarok a türkök voltak hun nyelen. A kínai zarándok írók türk nemzetiségűeknek tüntetik föl a hunokat.

A hunoknál a fejedelemasszonyt khatunnak hívták, a felségcímek:kagán, tegin voltak, akár csak az avaroknál. Ez is igazolja László Gyula történsz hun-avar-magyar folytonosságát. A hun uralkodó osztály Indiában is a tüz vallását követte, a persza Behram szerint is, de a nagy többség továbbra is természetvallású volt, a Napot imádták. Hiüen Csang kínai utazó szerint szerint a Napot a heftaliták Kshun-nak nevezték és egyben leírja Nap-istenük templomát Zabola városban.

Gula (Gyula) hun név, Koszmasz Indikopleusztész említi, hogy a hunok utolsó indiai nagykirálya Gollasz, vagy Gullasz volt. A baktriai tartózkodásuk alatt a heftaliták érméiken is már a perzsa baktriai nyelvjárását használták, ezt megtartották Indiában vert pénzérméiken is, magukat ezen a nyelven „sahan-sáhi”-nak, azaz a királyok királyának neveték. Stein Aurél szerint Mihira-Gula nevének jelentése: a „Napisten virága”. A Gula névből alakult ki a ma is uralkodó mewári (udaipuri) maharánák családneve, mely 1400 év óta: Guhil, Guhilot, Géhlot változatokban használatos.

Toramána és fia családneve egy a Pandzsábban, Kura városban talált kőfelirat szerint Dzsaula volt, s ebből keletkezett Kabul akkori neve, azaz Zabola. A fehér hunok rombolták a buddhista kolostorokat, viszont Shíva (a hindu vallás Hadura) követője volt a hun vezérkar. Shíva számára templomot építtetett Sákala fővárosában, majd Kásmírban Mihirapura városátt hozta létre Shíva tiszteletére. A Napistent a hunok mindig hét lóval ábrázolták, ez húzta a Nap szekerét, s ez az ábrázolás fennmaradt 1300 éve a rádzsasztáni hindu templomok szobrain. A dzsaina vállást követő hun leszármazottak zarándokhelye Arbuda, azaz Buda hegye, ami 40 templomból áll. Attila Buda bátyjának a neve is számtalan hun helységnévben szerepel.

Az indiai hunok egyik központja Malva, körülötte hun falvak vannak: Hunavászi, Hunaganv. A Napisten imádattal majdnem egyenrangú az anyát megtestesítő Matadzsí, a mi Nagyasszonyunk megfelelője, melynek még több ünnepe van, mint nálunk Máriának. Templomaikban a mandala nagyon hasonlít a mi kazettás menyezetű templomaink kazettáira, elgondolkodtató ez a párhuzam. A páva ábrázolás, a tűzzománcos, színösszetételében: kék és türkisz pávaminta három helyen található: Mewárban (Rádzsasztán), Belső Ázsiában és a Kárpát medencében.

A Szent Koronán az úgynevezett „párta-lemezeken” látható félköríves minták, de az udaipuri maharána palota szobáiban, folyosóin a pávák szárnyain ugyanaz a minta, a szinek és a tűzzománc technika. Papjaik, a csélák, nem mások mint a mi táltosaink, nemcsak a szertartásokat végzik, hanem gyógyító emberek is. Az ősöket tisztelik, kis házi oltáraik vannak. Az indiai hunok történetével Aradi Éva kutatónk foglalkozik.

A háromszéki Zabola községközponthoz, Székelypetőfalva, Székelytamásfalva és Szörcse tartozik. Páva község 1964-ben olvadt bele. A fentiekben láthattuk, hogy a hunoknak több Zabola városa, települése volt, a háromszéki is az egyik. Hasonló hun eredetű községek: Oszdola és Bodola, hisz mindkettő a Zabola egy-egy változata. Azonkívül a páva ábrázolás, helységmegnevezés is a hunoknál található, ezt is igazolja a háromszéki Zabolához tartozó Páva község. A falu és vidéke ősidőktől folyamatosan lakott.

A belterületen végzett régészeti ásatások felszínre hozták a csiszoltkő-korszak, a vas-, majd a bronzkorszak tárgyi emlékeit. A római légiók 271-től ezt a vidéket is feladták, csakhamar különböző népek felvonulási területévé vált. A helyi lakosság hosszabb-rövidebb ideig gótok, hunok, gepidák, avarok fennhatósága alá került. A határában nyugatra 2 km-re emelkedő Tatárdombon bronzkori és honfoglaláskori temetőt tártak fel. Ide temették el az 1658. évi tatár betörés áldozatait is. 1466-ban székely nemzetgyűlés színhelye volt, 1478-ban a Mikes család vásártartási jogot nyert.

Zabola ősi váráról Orbán Balázs ezt írja: “A várárok, mely ez erődöt környezte, s melybe a Zabola pataka beereszthető volt, öreg emberek állitása szerint néhány évtizeddel ezelőtt még épségben volt. Sőt egyik lőréses bástya is még fennállott. Most azonban az árkokat betöltötték – mert Háromszéken minden talpalatnyi föld értékesitve van – beépitették, kertté, udvarrá alakitották, s szabad téren pedig medrébe tavak gyültek össze; de ha az ember e vonalon ásatásokat tesz, mindenütt régi, szilárd falzat nyomaira akad.

A várnak lerombolt falaiból épültek hihetőleg a várkastélyos templom s a zabolai udvarházak is. Eltünt a vár, de a hagyomány megvédte emlékét s meg egy szép regét is, melyet Finta István pávai ref. lelkész oly költői tollal s oly szép felfogással dolgozott fel.” 1910-ben 3166 lakosából 2650 magyar, 425 román, 29 német volt. A trianoni békediktátumig Háromszék vármegye az Orbai járáshoz tartozott. Más megközelítésben, a szkitáknak, hunokmak, magyaroknak a ló totemállatuk is volt, Zabola neve a zablához is kapcsolódik. A zabla vagy fékemlő, szájvas, zabola lószerszám egyik része, amelyet a lószájába helyeznek, hogy az állatot ezen keresztül irányíthassák. A zabla általában fémből, ritkábban más anyagból, gumiból vagy bőrből, esetleg ezek kombinációjából készül. Egy középső elemből és két karikából áll. A szájrész, amely a karikák között van, állhat egy vagy két darabból. Ezeknek a daraboknak a vastagsága megválasztható aszerint, hogy a ló erősebb vagy gyengédebb irányítását tartjuk-e szükségesnek. A honfoglaló magyarok a zablát “fék”-nek hívták.”Emlő, a gyeplőnek egyik régi magyar neve (eremlő, fékemlő)”. A ló, nyereg, fék, ostor szavunk a legősibb magyar szavaink közé tartozik.

A világon a következő Zabola nevek találhatók: Zabola (Erdély, Háromszék, 45° 53′ 29”, E 26° 7′ 57”), Zabola (Spanyolország, Baszkföld, N 43° 2′ 19”, W 2° 33′ 9”), Zarbola (Zimbabwe, Midlands, S 19° 10′ 0”, E 29° 48′ 0”), Zabola (Kongó, Nord Ubangi, N 3° 29′ 57”, E 20° 27′ 1”).

A fentiek szerint feltételezhetünk a hun és a baszk nyelv között egy kapcsolatot. A baszk nyelvet időszámításunk kezdetekor bizonyítottan a Pireneusoktól északra és délre, valamint Észak-Spanyolország nagy részén beszélték. A rómao uralom után a nyelvterület tovább növekedett délnyugat felé, egészen a Rioja Alta tartományig. A keleti baszk nyelvjárásokat a feltörekvő újlatin nyelvekkorán kiszorították. A középkorban a vidéki, íratlan baszk nyelv csak nehezen tudott érvényesülni az újabb keletű újlatin írott és kultúrnyelvekkel, anavarrai és okcitán nyelvekkel szemben.

A 10. századtól kezdve a baszkot délen kiszorította a folyamatosan teret hódító spanyol nyelv, ma azonban mégis nagyjából ugyanazzal a földrajzi elterjedéssel bír, mint a 16. században. A baszk nyelv eredetével rengeteg tudós foglalkozik, többek közt magyarok is. 1866-ban jelent meg Ribáry Ferenc munkája a Nyelvtudományi

Közleményekben, Budapesten, ő az első ismert magyar kutatója a nyelvnek. Majd 1877-ben jelent meg a Baszk nyelvtan Párizsban, francia fordításban, ezt követően 140 évvel később jelent meg Morvay Károly baszk nyelvtana.

Egyes kutatók hasonlóságokat vélnek felfedezni a baszk és egyes afrikai nyelvek között. Nevezettek a berber, azaz az afroázsiai nyelvek egyik alcsoportja, a nílusi-szaharai szonghai nyelvek, valamint a manda nyelvek csoportja, ami a niger-kongói nyelvek közé tartozik. Ezt talán a fent felsorolt helységnevek is alátámasztják.

dr. Bencze Mihály / megjelent Brassói Lapok, 31. évfolyam, 4. sorozat, 1509. szám, 2019. január 10.

Zabola hun eredete a Nemzeti.net-en jelent meg,

#hindu #Kabul #Spanyolország

[nemzetinet]

Osztrák a földet tőlünk, a németektől a nyelvet loptad- A nyugat-magyarországi felkelés

A nyugat-magyarországi felkelés 1921. augusztus 28. – 1921. október 13. között zajlott Őrvidék, az osztrákok által átnevezett mai Burgenland és Magyarország nyugati területén. A felkelés kiváltó oka az osztrák államtanács 1918. november 17-i nyilatkozata volt, amelyben etnikai elvekre hivatkozva bejelentette területi igényét a többségében németek lakta, de jelentős horvát és magyar kisebbséggel rendelkező Nyugat-Magyarországra, beleértve Sopron városát is.

Az antant jóváhagyta az osztrák kérelmet és az 1919. szeptember 10-i saint-germaini békeszerződésben Ausztriának ítélte a területet, majd 1920. június 4-én a trianoni békeszerződésben ezt megerősítette. (Wikipédia) A Rongyos Gárda 1919. április 18-án alakult meg az első világháborút megjárt tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a Székely Hadosztály maradványaiból.

Az önszerveződő (irreguláris) fegyveres csoport célja a tanácsköztársaság ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállás, a trianoni békeszerződésben Magyarországtól elvett Sopron környéki területek megtartása volt, de más területeket is vissza akart szerezni Magyarország számára. Megakadályozták az osztrák reguláris hadsereget a vidék elfoglalásában, sőt a mai Burgenland területét elfoglalták, ahol kikiáltották a Lajtabánságot. Ez vezetett az 1921. december 14-16. közötti soproni népszavazás megtartásához. A felkeléshez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott Durics Hilmi Huszein vezetése alatt. Közülük egy Ahmet nevű katona elesett az osztrákokkal vívott harcokban, így a nyugat-magyarországi felkelés mártírja lett. A felkelők amellett radikális nézeteket is vallottak, Szabó József százados irataiból kitűnik, hogy még a félterrorista módszerektől sem riadtak vissza. 1938-ban az első bécsi döntést megelőzően a Rongyos Gárda újjászerveződött. Október első napjaiban mintegy ezer „rongyos” önkéntes szivárgott át a csehszlovák határon, hogy nyomást gyakoroljanak a csehszlovák kormányra és a nemzetközi közvéleményre. A gárdisták telefon- és távírókábelek elvágásával, katonai alakulatok elleni gerillaakciókkal keltettek riadalmat, majd észak felé vonultak és a baráti Lengyelországba mentek át. A Rongyos Gárda tagjai döntő szerepet vállaltak az 1939. január 6-án Munkácsot ért támadás visszaverésében. A gyengén felfegyverzett „rongyosok” ekkor a helyi lakosság és a rendőrség támogatásával verték vissza a Kárpátalján állomásozó csehszlovák haderő páncélosok fedezésével indított támadását. 1939-1940 telén Finnország ellen folytatott szovjet téli háború magyar önkénteseinek jelentős része a gárda egykori tagja volt. A finn közvéleményben rendkívül jó benyomást keltett a magyar alakulat, bár a kiutazás hosszadalmassága miatt tényleges harci cselekményekben már nem vehettek részt.

1918. november 17-én a szociáldemokrata többségű osztrák államtanács etnográfiai elvekre hivatkozva bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra. “Vörösausztria” az antant hatalmakkal folytatott, majd egy évig tartó egyezkedése során elérte, hogy az 1919. szeptember 10-i Saint German-i béke a magyar önrendelkezés jogát a hajdani társnemzet viszonylatában is kizárja, és egyoldalú döntést hozva Ausztriának ítélték Moson, Sopron és Vas vármegyék nyugati sávját 4000 négyzetkilométerrel és 50 ezer magyar lakossal (a régióközpontot, Sopront, és környékét is beleértve), azzal az indoklással, hogy ne valósulhasson meg a dédelgetett csehszlovák–délszláv korridor sokat emlegetett terve.

Miután Ausztria mindenfajta külön megállapodást elutasított a magyar kormánnyal, beleértve a nyugat-magyarországi terület kettéosztását, az eseményekbe beletörődni nem tudó magyar hazafiak megkezdték az ellenállás megszervezését. 1921 nyarán több szálon indult meg a fegyveres ellenállás előkészítése. A fegyveres felkelést azonban nem a hivatalban lévő magyar kormány, hanem két elkötelezett hazafi, Prónay Pál és Gömbös Gyula szervezte és irányította. Thurner Mihály soproni polgármester személyesen kereste meg Prónay Pál szolgálaton kívüli alezredest Sopron megmentése érdekében. A szintén soproni Thirring Gusztáv vezette Nyugat-magyarországi Liga önkénteseket toborzott. A Nyugat-magyarországi Szövetség röplapjai hirdették: “Sopron a soproniaké!” A toborzás sikeres volt, hiszen a trianoni békediktátum kegyetlensége Magyarország lakosságát elkeserítette, a volt szövetséges Ausztria területi követelése pedig egyenesen fölháborította.

Héjjas Iván

1921. augusztus 20-án Sopronban tízezer résztvevővel addig soha nem látott tömegtüntetésre került sor a Széchenyi téren. Augusztus 29-e lett volna Sopron város Ausztriának történő hivatalos átadásának napja. A magyar hatóságok — ha vonakodva is — kiürítették az átadásra kijelölt területeket, így Sopront és környékét is. Ekkorra már a város összes hivatala elköltözött Kapuvárra, Csornára és Győrbe, majd a Nemzeti Hadsereg kivonása is megtörtént. Úgy tűnt, hogy itt már csak a csoda segíthet. Az érintett terület átadására a magyar kormány gróf Sigray Antalt mint kormánybiztost küldte ki, a közrend fenntartásával Ostenburg-Moravek Gyula őrnagyot, a II. országos csendőrzászlóalj parancsnokát bízták meg.

Augusztus 29-én az antant szövetségközi tábornoki bizottsága és az osztrák kormány megbízottjai a Széchenyi-palotában pezsgővel a kézben várták az osztrák fegyveres erő Sopronba történő bevonulásának hírét — s magukat a csapatokat. Az “A zóna” Magyarország felöli határán álló osztrák csendőrség 500 fős egysége birtokba vette Ágfalvát, a szomszédos települést, és várták az Ostenburg-Moravek vezette magyar csendőrzászlóalj Sopronból történő kivonulásának hírét, amely után díszlépésben szerettek volna a városba bevonulni.

báró tótprónai és blatniczai Prónay Pál esküvője.

Magyar szempontból a helyzetet bonyolította, hogy ekkor Sopronban állomásozott egy 300 fős francia, olasz és brit katonai kontingens, amelynek viselkedése teljesen kiszámolhatatlan volt, legalábbis a felkelők irányába. A kockázatot nem mérlegelve a magyar ifjúság 1921 augusztusában a hazaszeretetből és áldozatkészségből — nem először a magyar történelem során — ezúttal is jelesre vizsgázott! Soprontól 5 kilométerre nyugatra Ágfalvánál a Prónay Pál és Héjjas Iván által toborzott felkelők mintegy 120 fős csapata Francia-Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor parancsnoksága alatt meglepetésszerű harcálláspont-felvétellel és erős puskatűzzel visszavetették a bevonulásra készülő osztrák csendőrséget. A kibontakozó tűzpárbajban hősi halált halt Baracsi László kecskeméti gazdalegény. Ez volt az első ágfalvi összecsapás, amellyel kezdetét vette a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi fegyveres felkelés. Az ütközet végén a felkelők még Robert Davyt, az osztrákok által “Burgenlandnak” elkeresztelt tartomány újdonsült kormánybiztosát is elfogták.

A felkelőket — a hivatalos magyar állam által történő ellátatlanságuk okán — Rongyos Gárdának nevezték el. Az osztrákok banditáknak, az antant pedig magyar inszurgenseknek (felkelőknek) nevezték a hazafiakat. Soraikban az akkori Magyarország valamennyi társadalmi rétege ott harcolt. Héjjas Iván rongyosai, Budaházy Miklós, Taby Árpád, Prónay Pál felkelői. Egymás mellett küzdöttek szegények és úrifiúk, leszerelt honvéd tisztek, veterán frontharcosok, soproni főiskolások, polgárok, pesti műegyetemisták, mosonmagyaróvári gazdászhallgatók, szombathelyi, felsőőri, soproni vasutasok. A maximum 2500-3000 fős és területenként 20-25 részre osztott felkelő sereg 200 kilométeres határszakaszon a Fertő-parti Nezsidertől a Vas megyei Németújvárig küzdött az 1000 éves határokért. Közel két tucat győztes ütközet során minden egyes alkalommal megállították a négy-ötszörös túlerőben lévő osztrák erőket, akik jellemző módon az igen erős ellenállást a testükön érzékelve, minden egyes alkalommal letettek eredeti szándékukról, és a korábban még ellenállás nélkül elfoglalt területeket is feladva visszavonultak, többnyire egészen az 1000 éves határon túlra.

Az osztrák kormány 1921. szeptember 7-én másodízben is kiadta az utasítást Sopron megszállására. A szocialista Karl Renner vezette osztrák kormány csatlakozásra akarta bírni Sopron német ajkú polgárságát (a lakosság 51%-a német anyanyelvűnek mondta magát az 1910-es népszavazkor). Ágfalváig ezúttal is eljutott a géppuskás szakaszokkal is megerősített félezres osztrák csendőrsereg. A felfejlődésüket megelőzendően a magyar felkelők azonban ezúttal is megelőzték az osztrákokat. A többségében soproni főiskolások az akció előtti éjjel a 48-as laktanyában gyülekeztek. A helyi akadémistákhoz szombathelyi vasutasok és Maderspach Viktor harcedzett bosnyák világháborús veteránjai (ők 20-an voltak) csatlakoztak. Mindannyian civil ruhát viseltek. Fegyvereket és lőszert csak az ütközet napjának hajnalán kaptak Ostenburg csendőrzászlóaljától. A Manlicher karabélyokat tehát “kölcsönbe kapták”, mert a Bethlen-kormány nem engedte a reguláris magyar fegyveres erőknek a felkelésben való részvételt.

A felkelők erejét a korabeli források mindösszesen 110 főben adják meg. Az osztrák túlerő tehát ezúttal is négyszeres volt. A magyar felkelők parancsnokai Maderspach Viktor tartalékos huszárszázados, Gebhardt Pál százados és Székely Elemér tartalékos tüzér főhadnagy, főiskolai karhatalmi parancsnok voltak. Szeptember 7-én éjszaka erdei ösvényeken át indultak el Ágfalva felé. A kicsiny seregnek a kézifegyvereken és a nyeles gránátokon kívül egyetlen Schwarzlose géppuskája volt, amit aztán két tapasztalt bosnyák felkelő kezelt. A haditerv szerint három rajra oszlottak. Nyolcadikán hajnali háromnegyed ötöt ütött az ágfalvi templomóra, amikor az 1. és 2. főiskolás osztag az ágfalvi erdő és a brennbergi vasút között, a 3. (szombathelyi vasutasokból és bosnyákokból álló) rajjal a falu alsó részén előre tört. A megindult támadást az osztrákok az utolsó pillanatban felfedezték, s a falu északi részén, a nagymartoni vasúti töltés mögül tüzet nyitottak a magyar erőkre. A felkelők az evangélikus templom oltalmában bejutottak a faluba, de az iskolaépületből ismét erős osztrák tüzet kaptak. Kénytelenek voltak visszahúzódni a brennbergi úton előrenyomuló csoporthoz. A Kirchknopf-vendéglő felől vezetett erős tűzcsapással azonban sikerült hátba támadni az osztrákok centrumát, akik ezt követően egészen a nagymartoni vasút töltése mögé hátráltak, majd később a töltés fedezékében még hátrább.

A 3. raj aztán oldalba támadta a vasúti bakterház, majd a töltés védőit, majd a Hausbergnél tűzállást foglalva visszaverte a szuronyrohamra induló osztrák csendőröket. A felkelőknek ezúttal három hősi halottjuk volt: Machatsek Gyula erdőmérnök hallgató tartalékos hadapród-őrmestert, Szechányi Elemér bányamérnök hallgató tartalékos alhadnagyot és Pehm Ferenc önkéntest, pénzügyi tisztviselőt. Rajtuk kívül heten súlyosan, sokan könnyebben megsebesültek. A Bécsújhelyig menekülő osztrákok veszteségeiről máig ellentmondóak az adatok. A magyar források 15 és 30 fő köztire teszik elesettjeik számát. Az bizonyos, hogy ebben az ütközetben vesztették a legtöbb embert. Halottjaik zömét és sebesültjeiket magukkal vitték, a csata helyszínén a magyar hatóságok csak két elesett osztrák csendőrt találtak, Arnold Mosch és Karl Heger járőrvezetőket.

Ez az ütközet mentette meg Sopront az osztrák megszállástól. A hősi halált halt magyar felkelők számára Sopron városa dísztemetést rendezett, és őket a jelenlévő sokaság részvéte mellett szeptember 10-én helyezték örök nyugalomra a Szent Mihály temetőben, míg Pehm önkéntes Szombathelyen alussza örök álmát. A második ágfalvi csata után az osztrák erők a történelmi határra vonták vissza csapataikat. Ennek az ütközetnek is köszönhető, hogy Sopron és környéke népszavazással dönthetett hovatartozásáról.

ifj. Sarkady Sándor

  Osztrák a földet tőlünk, a németektől a nyelvet loptad- A nyugat-magyarországi felkelés a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Budaházy György #Burgenland #Magyarország #Nyugat

[korkep-blog]

"Apukám a Szuperhős" - Családi nappal kedveskedtek szüleiknek a füssi ovisok

Június 16-án Apák napja alkalmából összegyűltek az ovisok és családjaik a füssi óvodában. Mivel Anyák napjakor betegeskedtek a kicsik, így az anyukákat és nagymamákat is most köszöntötték a csemeték. A rendkívül jó hangulatú eseményről az óvoda egyik fiatal óvónőjét, Károlyi Szilviát kérdeztük. ...

Június 16-án Apák napja alkalmából összegyűltek az ovisok és családjaik a füssi óvodában. Mivel Anyák napjakor betegeskedtek a kicsik, így az anyukákat és nagymamákat is most köszöntötték a csemeték. A rendkívül jó hangulatú eseményről az óvoda egyik fiatal óvónőjét, Károlyi Szilviát kérdeztük.

  Mikor találtátok  ki, hogy ilyen módon kedveskedjetek az apukáknak?

  Ez a kezdeményezés 6 éve kezdődött. Már akkor is az apukák gyermekeikkel sportfeladatokat teljesítettek Apák napja alkalmából. A hagyományt minden évben továbbvittük. Az akkor még kis létszámmal induló akció lényegesen nagyobbra nőtt azóta, mivel idén először az egész családnak kedveskedni szerettünk volna.

    Hogy zajlott le családi nap?

  Bevezetésképp köszöntöttük az anyukákat, nagymamákat pár kedves verssel, dalocskával és ajándékkal. Utána következtek a várva várt sportfeladatok, ahol az apukák gyermekeikkel versenyeztek. Volt akadálypálya, egyensúly gyakorlatok, kötélhúzás, foci és az agytekervényeket is kicsit megtornáztattuk.

    Akkor biztosan sikerült jól elfáradni is…

  Igen. A versenyszámok közti pihenő idő alatt frissítővel és szendvicsekkel kedveskedett a jelenlévőknek az önkormányzat. A sikeres feladatok elvégzése után a gyermekek átnyújtották az oklevelet az édesapáknak, majd az “Apukám a Szuperhős” című verssel zárták a napot. Reméljük, hogy a továbbiakban is sikerül ezt a remek hagyományt megőrizni!

    A családi nappal kapcsolatban megkérdeztük Farkas Károlyt, a község polgármesterét is. A Körkép.sk kérdésére elmondta, hogy mindig örömmel támogatja ő és az önkormányzat is az ilyen közösségépítő rendezvényeket, főleg mert a gyermekek jelentik a falu jövőjét.

  “Szeretnénk mindent megtenni annak érdekében, hogy a gyerekek úgy érezzék, az a hely, ahol élnek, mindent megtesz értük. Csak bízhatunk abban, hogy felnőve ezt úgy hálálják majd meg, hogy ők is bekapcsolódnak a következő generációk támogatásába, és hogy minél többen itthon maradnak, és itthon próbálnak majd boldogulni, családot alapítani. Elvégre ez tartja fenn közösségünket és községünket is.”

  mondta Farkas Károly.

        Komjáthy Petőcz Andrea

Nyitókép forrása: Füss község facebook-oldala

#anyák napja #apák napja #családi nap #Főoldal #füss #károlyi szilvia #ovisok #óvoda #régió #ügyességi vetélkedők

[korkep-blog]

Kicsik és nagyok együtt sportoltak a Nyolc falu sportnapján

Idén 11. alkalommal került sor több Alsó-Csallóközi község közös sportnapjára. Az eredetileg négy község közreműködésével induló sportnap mára már 8-csapatosra bővült, a hangulat pedig egyszerűen irigylésre méltó. A Komáromi járásbeli Füssön jártunk.   Csallóközaranyos, Ekel, Megyercs és Ke...

Idén 11. alkalommal került sor több Alsó-Csallóközi község közös sportnapjára. Az eredetileg négy község közreműködésével induló sportnap mára már 8-csapatosra bővült, a hangulat pedig egyszerűen irigylésre méltó. A Komáromi járásbeli Füssön jártunk.

  Csallóközaranyos, Ekel, Megyercs és Keszegfalva polgármesterei 2006-ban elhatározták, hogy évente egyszer összegyűlnek, és községeik lakosainak bevonásával közösen végigsportolnak egy napot. 2007-ben már meg is valósult az első sportnap, melynek sikerét látva a következő években csatlakozott Tany majd Füss, idén pedig Szilas és Bogyarét.

  Farkas Károly füssi polgármester köszönti a résztvevőket

  A sportnap hagyományosan gyermek horgászversennyel valamint „örömfutással” indult, majd a községek gyerekekből álló csapatai ügyességi versenyeken, a felnőttek pedig kidobós-versenyben mérték össze erejüket.

  Idén a 2015-ben csatlakozott Füss adott otthont a sportnapnak. Farkas Károly polgármester a Körkép.sk-nak nyilatkozva elmondta, hogy örült, hogy idén már községe láthatta vendégül a többi település sportolni vágyó lakosait.

  „Úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű rendezvények erősítik a települések közti összetartást, ami már csak azért is példaértékű, mert sokszor a községeken belül is nehéz összefogni az embereket. Az pedig, hogy közben sportolunk, már csak hab a tortán. Sajnos manapság már nem olyan kort élünk, mikor kora tavasztól késő őszig gyerekzsivajtól volt hangos a futballpálya.”

  Az “örömfutás” célegyenesében

  Farkas Károly kiemelte hogy magában a sportoláson kívül fontos eleme az ilyen rendezvényeknek az új kapcsolatok kialakítása és a régiek ápolása nem csak polgármesteri szinten, hiszen a gyerekek és a felnőttek egy egész napot töltenek el egymás társaságában.

  “2015-től ott voltunk minden évben a “6 falu sportnapon”, és mindig jól éreztük magunkat. Szerettük volna eddigi vendéglátóinknak mi is visszaadni azt a kedves vendéglátást, amelyben nekünk is részünk volt. Úgy érzem, és a visszajelzések is ezt támasztják alá, hogy egy igazán sikeres és élményekben gazdag napot töltöttünk el együtt.”

  Családias hangulatú volt a horgászverseny

  A sokszor mókás pillanatokat hozó sportversenyek és a finom ebéd után rövid kultúrműsorral zárult a nap. Szokássá vált ugyanis, hogy a résztvevő községek bemutatják a közösségükben tevékenykedő tehetségeket is.

  Minden csapat és egyéni versenyző díjban részesült

  Az eredmények:

  Nagykidobós verseny:

Szilas község csapata

Polgármesterek csapata

Tany község csapata

Megyercs község csapata

Füss község csapata

Keszegfalva község csapata

    Gyermek sportvetélkedő:

Füss

Megyercs

Csallóközaranyos

Tany

Ekel

Keszegfalva

Szilas

    A gyermekhorgászverseny végeredménye:

Hlavačka Stanislav – 2,31 kg

Szabó Ákos – 1,44 kg

Petrovič Kevin – 1,16 kg

*a versenyen 33-an vettek részt, a szervezők minden résztvevőt külön díjaztak

  Képgaléria

Komjáthy Petőcz Andrea

A cikkben szereplő képek a szerző felvételei

#bogyarét #Csallóközaranyos #Ekel #Főoldal #füss #keszegfalva #megyercs #nyolc falu sportnapja #szilas #tany