#jogbiztonság

[csakazolvassa]

"nem érzi magát biztonságban" – mit gondolok az aktivistákról?

Annyi minden volt a héten, hogy mostanra sikerült csak a Szombati Botrányt leírni, és mindazt, amit az LMBT-aktivizmusról gondolok. Ezért nem fog titeket “elfogadni” senki, akinek van élete (öröme, rendes szakmája, családja) és ép értékrendje. Előtte gyorsan: én nem veszek részt a rítusaikban, ezért a magyar törvények és a józan ész nevében mindig az okmányaikban szereplő személynevüket használom…

View On WordPress

#aktivizmus #aktuális #botrány #eluntam #EU #idegesít #jog #jogbiztonság #jogszerű #képmutatás #konferencia #LMBT #megalázó #miért? #politika #pszichológia #transzaktivista #transznemű #tudomány

[chuckyeager]

#jogbiztonság

[pipipike]

http://www.zsiday.hu/blog/m%C3%A1sok-p%C3%A9nze

amikor a közgazdász magyarázza a jogász politikusoknak a jogbiztonság fontosságát

[keresztyandras]

Csalódott német befektetők

(Frankfurter Allgemeine Zeitung) Magyarország kiábrándítja a befektetőket, mert ugyan alacsonyak a bérek járulékos terhei, ám egyre kevésbé kiszámítható a gazdaságpolitika és mind több a kétség a jogbiztonság ügyében is. Ezt a konzervatív német lap a Német-Magyar Kereskedelmi és Ipari Kamara legfrissebb jelentése alapján írta. A jövedelmek ugyanis az unióban csak Romániában és Bulgáriában…

View On WordPress

#Csalódott német befektetők

[meanwhileinflatearth]

Na ez is ott rohadjon meg a börtönben

Micsoda bűntény, micsoda érték, micsoda jogbiztonság!

#bazzegszerencsétlen #értedötezer #kapvagyhúszévet

[fovarosiblog]

Campos Sánchez-Bordona, a bíróság főtanácsnoka tavaly novemberben közzétett indítványában megállapította: a rendelet jogalapja megfelelő, összeegyeztethető az uniós szerződésekkel és nem sérti a jogbiztonság elvét, a most meghozott ítélettel pedig így minden akadály elhárult a jogállamisági mechanizmus alkalmazása elől.

#eu

[samuraisam]

volt-van ugye valamennyi vita róla, hogy a “jogállamiságt”/rule of law mennyire megfoghatatlan kategória, mit jelent a való életben mondjuk a demokrácia fogalmához képest stb. én természetesen egyetértek pl. a széky jánossal abban, hogy a demokrácia hiánya miatt kellene tiltakozni ill. azt kellene orvosolni (miközben minden bizonnyal nem értek vele sok mindenben egyet azzal kapcsolatban, hogy mi számít a demokrácia hiányának). viszont furcsának tartom, hogy a „jogállamiság/joguralom“ kifejezéseknek mostanra az egész politikai diskurzusban általánossá vált az a jelentése, hogy ezek valami absztrakt, jogi-szakmai dolgok amik a való életben kb. azt befolyásolják hogy hogyan nevezik ki az alkotmánybírókat, vagy valami ilyesmi. ehhez képest a magyarok kb. negyede napi szinten láthatja budapesten - és nyilván egy csomóan meg pl. a balaton körül (is) - hogy folyamatosan úgy betonozzák széjjel a várost és rombolnak le műemlékeket, hogy az kívül esik mindenféle jogrenden, mert „nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás“, és egy ellenzéki önkormányzat sem tud tenni semmit ellene (ill. ha éppen nem lenne „nemzetgazdaságilag kiemelt“, akkor is gyorsan elvették ezeket az ügyeket az önkormányzatoktól és odaadták a központi kormányzat hatáskörébe, ami abszurd). ezekben az esetekben nem csak a demokrácia sérül, hanem teljesen egyértelműen és nagyon sokakat nagyon közvetlenül érintően a jogrend, a joguralom és a jogbiztonság.

[hicapacity]

JUSZT LÁSZLÓ SCHMIDT MÁRIÁRÓL

“Schmidt Mária tiltakozik Szabó István életműdíja ellen”

Azt tudom, pontosan tudom, hogy ki az az Oscar díjas Szabó István, tudom, hogy mit tett le az asztalra, és tudom - mások mellett Jancsó Miklóstól, - hogy hogyan élték át együtt az akkori helyzetet. De ki az a Schmidt Mária?

Csak nem ez az a nő, aki az érettségin puskázás miatt megbukott, (forrás: Gerő Ernő) majd az egyik első egyetemi szigorlatáról, mert a csalás hagyományát folytatta az ELTÉ-n rögtön ókortörténetből Komoróczy Géza megint csak puskázás miatt megbuktatta szigorlaton?

Csak nem az, aki azt írta, hogy "a Horthy-rendszerben (...) az országban többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokrácia, vagyon- és jogbiztonság volt egészen a harmincas évek végéig, és sajtó-, szólás- és gyülekezési szabadság”?

Csak nem az a magát történésznek hazudó milliárdos, aki így fogalmazott: ”Ha a fiatalabb generációk a második világháborúról a holokausztra asszociálnak, akkor világosan kell látnunk, hogy ennek a történelmi hűséghez természetesen semmi köze sincs… Bármennyire is sajnálatos: a holokauszt, a zsidóság kiirtása, vagy megmentése mellékes, mondhatni marginális szempont volt”? Ajánlhatom esetleg figyelmébe Hitler 1923-ban írt Mein kampját: “…a zsidók egy világméretű összeesküvés révén térdre akarják kényszeríteni Németországot és az egész világot.”? Ezen túl nem ártana érdeklődni a családi emlékezetben, mert ott is kiderülhet valami, amire a mai jobboldal nem igazán lenne vevő. Királyhegyi Pál ezt anno úgy fogalmazta: "Tanuld meg fiacskám, hogy kezdetben mindenki zsidó volt."

Csak nem ez az a némber, aki így nyilatkozott egy EMBERRŐL, aki könyvet mert írni Orbánról: “…egy tisztességes helyen ilyenkor az ember lecsatolja az oldalfegyverét és lelövi mint egy kutyát.”

Csak nem ez az a történész, aki Ungár Lajos képét, az apósát, - aki az ’56-os forradalom utáni rendteremtésben elévülhetetlen érdemeket szerzett a munkásőrségben - nem volt hajlandó kitenni a terror házában?

Csaknem ez az a “történész”, akit Bécsben Bárdossy László, a Horthy-kor 1941-42 közti miniszterelnöke peréről szóló előadásán - mert olyan otromba hülyeségeket mondott - hangosan kinevették, s az előadása be sem került a konferenciakötetbe?

(Jut is eszembe: ez ugyanaz a Bécs, - ahol Schmidt Máriát hangosan kiröhögik - ahol Szabó István az egytem megbecsült tanára a mai napig.)

Csak nem ez az a nőszemély, aki férjével az SZDSZ-ből indulva az ingatlanbizniszből “érdekesen” lett milliárdos?

Csak nem ez az a “forradalmár”, aki 2007-ben milliárdjai és nagytőkés barátainak segítségével akarta eltávolítani Orbán Viktort a Fidesz éléről, majd miután ez nem sikerült nem győzte magát vissszanyalni a vezér kegyeibe?

Szóval megkérdezem mégegyszer ki az a Schmidt Mária?

És akkor most ne essen szó arról a sok-sok milliárdról, amit az elmúlt években a történelemhamisításért kapott és kap!

[vandergraff]

Jogállamisági kritériumok.

A jogállamiság fogalma már Európa Tanács 1949. évi alapokmányában is felbukkan, és – a demokrácia és az emberi jogok mellett – az egyik alapelv, amire az Európai Unió és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) épül. A jogállamiságra való utalás megtalálható többek között az Európai Unió szerződéseiben, az 1993-as „koppenhágai” csatlakozási kritériumok között, valamint az európai bíróságok esetjogában. 1. A jogszerűség, beleértve az átlátható, számonkérhető és demokratikus eljárást feltételező jogalkotást

2. A jogbiztonság. Ez az elv alapvető fontosságú az igazságszolgáltatás és a jogállamiság iránti bizalom tekintetében, de meghatározó az üzleti környezet és közvetve a gazdasági fejlődés szempontjából is.

3. A végrehajtó hatalom önkényének a kizárása. Noha a szabad mérlegelés joga elengedhetetlen egy sor kormányzati feladat elvégzéséhez egy modern, összetett társadalomban, ez nem jelentheti a hatalom önkényes gyakorlását, ami méltánytalan, ésszerűtlen, irracionális és elnyomó döntésekhez vezethet.

4. A független és pártatlan bíráskodás, beleértve a közigazgatási döntések felülvizsgálatát.

5. Az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása. A jogállamiság nem minden esetben jelenti az emberi jogok tiszteletben tartását, bár a két fogalom között jelentősek az átfedések. Az Emberi Jogok Európai Egyezményében lefektetett számos jog kimondottan vagy implicit módon utal a jogállamiságra: (1) az igazságszolgáltatáshoz való jog, (2) az illetékes bíróság általi tárgyaláshoz való jog, (3) a meghallgatáshoz való jog, (4) a kétszeres eljárás alá vonás tilalma, (5) a visszamenő hatály tilalma, (6) a hatékony jogorvoslathoz való jog, (7) az ártatlanság vélelme, (8) a tisztességes tárgyaláshoz való jog. A negyedik pontban felsorolt feltételek úgyszintén emberi jogi kritériumok is, jóformán kivétel nélkül, illetve ide sorolja a Velencei Bizottság a véleményszabadságot – a hatóságok tevékenységének bírálatához való jogot – és a kínzás tilalmát, ami szintén a tisztességes tárgyaláshoz való jog része.

6. A diszkriminációmentesség és jogegyenlőség. A diszkriminációmentesség azt jelenti, hogy a törvények nem különböztetnek meg egyéneket vagy csoportokat, valamint védelmet biztosítanak az igazságtalan megkülönböztetéssel szemben, legyen az faji, nemi, nyelvi, vallási, politikai, nemzetiségi vagy társadalmi státushoz kötődő. Az egyenlőség feltételezi, hogy egyetlen egyén vagy csoport sem élvezhet törvényes előjogokat.

(via  quadcopter)

#jogállamiság #ET #quadcopter

[videkma]

Az alapvető jogok biztosa eljárást indított a kgfb-díjak képzése miatt

Az alapvető jogok biztosa eljárást indított a kgfb-díjak képzése miatt

Az alapvető jogok biztosa vizsgálatot indított a Magyar Autóklub panasza nyomán, miután a szervezet problémákat jelzett a biztosítók által a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás (kgfb) díjának meghatározásához használt bonus-malus rendszer szabályozásával, továbbá az úgynevezett károkozói pótdíj felszámításával kapcsolatban.

  A Magyar Autóklub szerint a rendelet korlátozás nélküli…

View On WordPress

#besorolás #biztosítás #bonus #bonus-malus rendszer #családi pénztárca #csekk #előzmény #fizetés #Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége #jogbiztonság #kalkulált díj #károkozás #károkozó #KGFB #követelmény #Magyar Autóklub #Magyar Biztosítók Szövetsége #Magyar Nemzeti Bank #malus #slide #túlárazás #ügyfél #utalás

[startup-punk]

Ama általános vélekedés, hogy a francia forradalom a polgári osztály forradalma volt, s legfőbb célja saját anyagi, mindenekelőtt a tulajdonhoz fűződő érdekeinek kodifikálása és biztosítása lett volna, ebben a formában téves. A francia forradalom döntő hatású személyisége, eszmei irányadó személyisége, Rousseau olyan dolgokat írt annak az embernek a kártékonyságáról, aki először kerítve körbe kertjét hangoztatta: „ez az én tulajdonom”, amiket azóta a legradikálisabb szocialista se licitálhatott túl. A francia forradalomban annak első percétől kezdve felléptek azok az erők, amelyek e gondolatok következetes keresztülvitelét szorgalmazták. Nem kétséges, hogy az adott helyzetben ezek keresztülvitele aligha volt reményteljes. A nemesi kiváltságok megszüntetése fejében éppen a nem nemesi tulajdon biztonságosabbá tétele volt az egyik fő mozgató. Miután a francia forradalom a volt nemesi kiváltságok megszüntetésével egy nagyszámú társadalmi réteg anyagi érdekeit is súlyosan értintette, az adott helyzetben tehát a tulajdon megrendülése, relativizálása, nagymértékű korlátozása nem látszott túlságosan biztatónak, ezért a francia forradalom első percétől kezdve megjelentek a tulajdon szentségének valóságos dogmatikus kezelői. Úgyannyira, hogy ennek fenyegető árnyékában a nemesek nem nemesi, nem kiváltságos jellegű, de azért igen nagy mennyiségű tulajdona a többi, nem nemesi tulajdonos jóvoltából nagyon nagy mértékben védelemben részesült. Ez az átmeneti, felemás helyzet tükröződik az emberi jogok jegyzékében. A tulajdon joga, mint emberi jog, felsoroltatott azon emberi jogok között, amelyek az ember személyes biztonsága, szabadsága szempontjából szükségesek. És ebből a szempontból a tulajdonjog nem jelentett többet, mint amit a személyes jogbiztonság egyik fontos követelménye jelent. Érdekes módon e fölsorolás után az emberi jogok jegyzékében legvégül a tulajdon védelmében, hogy úgy mondjam, ditirambikus szöveg {4-780.} következik, s ebben ennyire általánosságban talán először szerepel az azóta sokszor ismételt megfogalmazás: a tulajdon szent és sérthetetlen. A mérhetetlenül tisztelt királyi hatalom szokásos jelzőit most a tulajdonra alkalmazták, a tulajdon fetisizálása itt kezdődött. Ha azonban a francia forradalom megbicsaklása nem következik be, belátható időn belül bizonyosan fel kellett volna vetődnie a józan logikát követő megoldási kísérletnek. Hiszen a nagyméretű tulajdonnak többé-kevésbé kártékony és funkciótlan volta olyan nyilvánvaló dolog volt már akkor is, hogy nehéz elképzelni, föl ne vetődött volna a tulajdonnak méret szerint való eltérő megítélése. Hogy ez nem következett be s a tulajdon fetisizálása állandósult, abban véleményem szerint döntő része van a francia forradalom megbicsaklásának s a francia rémuralom ellenhatásaképpen a túlontúl radikális megoldásokkal szemben tanúsított általános középosztályi vonakodásnak. Ez a vonakodás, az általános megrökönyödés kiterjedt olyan rétegekre is, amelyeknek semmi félnivalójuk nem volt attól, ha a tulajdon korlátlanságát a tulajdon méretére való tekintettel bárki is szabályozni, korlátozni, megtámadni akarná. Mind a mai napig tart a kistulajdonosoknak, sőt a törpetulajdonosoknak a szolidaritása a nagytulajdonnal, azon oknál fogva, mert a tulajdonelkobzás mumusával lehet őket sakkban tartani. A mumus képződésében pedig döntő szerepe van annak, hogy a szocializmus a maga absztrakt és utópisztikus fogalomrendszerében a tulajdon méret szerinti megkülönböztetésének nem tulajdonított olyan jelentőséget, mint amit kellett volna. Mind a mai napig fennáll a tulajdon fetisizálódása, a liberális demokratizmussal való szoros összekapcsolása, mondjuk inkább így: össze-asszociálása. A liberális demokrata általában kötelességének tartja, hogy megálljt kiáltson, amikor a tulajdon szentségét bárki érinteni akarja. És ez azt jelenti, hogy a tulajdonnak olyan formái, amelyek méreteiknél {4-781.} fogva már nem tulajdon jellegűek, hanem egyszerűen a hatalom eszközeivé válnak, a liberális demokratizmus védőszárnyai alá kerülnek.

Bibó István: a tulajdon fétise

[sokasebi]

mi jár a 4-szeres fizetés mellé Ausztriában? Minden, ami azzal jár, hogy nem lopják el, amit a kormány beszed. Úthálózat, közlekedés (nem bundázott felújítás utáni, 1970 - es Zsiguli a XXI. század tömegközlekedési-, metró jelképe), valóban ingyenes, XXI. századi oktatás (ami ugye nem az állampárt kezébe vett "nevelést" jelenti), egészségügy (szintén ingyenes és XXI. századi) , magán - és közszolgálati tevékenység morális és szakmai szintje, közművek, épületállomány átlagos szintje, jogbiztonság, közbiztonság, média, közügyek intézményes megoldása, demokrácia állapota, közúti közlekedés biztonsága, szociális biztonság, támogatás lehetősége, családok támogatása, nyugdíj, 13. plusz 14. havi fizetés, korrupció szintje... Meddig soroljam, mi jár még a közel 4-szeres fizetés mellé a valódi, "ronda kapitalizmusban" ?!

[jogbiztonsag-blog]

Lex CEU az AB előtt!

Bár az előzetes értékelésünkkel szemben Áder János nem fordult Alkotmánybírósághoz a Lex CEU-ként elhíresült, a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosítása ügyében, későbbi értékelésünkben (belátva, hogy sajnos tévedtünk a köztársasági elnök vétóját illetően) leírtuk azt is, hogy utólagos normakontroll keretében - többek között - 50 országgyűlési képviselő is fordulhat a testülethez a törvény rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességének megállapítása céljából. Már a héten is lehetett tudni, a parlamenti ellenzék egy része kész csatlakozni az LMP alkotmánybírósági indítványához, ami a mai napon meg is érkezett a testülethez, sőt, már az Alkotmánybíróság weboldalán az online böngészhető indítvány- és határozati nyilvántartásban is fellelhető, II/01036/2017-es ügyszám alatt. A helyzet sokkal rosszabb, mintha a köztársasági elnök fordult volna a testülethez, de közelről sem menthetetlen: eginkább úgy tudnánk leírni a helyzetet, hogy míg az elnöki indítvány esetében az Alaptörvényben lefektetett határidőkkel (30 nap) dolgozik a testület, úgy az ilyen indítványok esetében az Alkotmánybíróságot nem kötik határidők. A folytatásban gyors pillantást vetünk az indítványra és a lehetséges kimenetelekre is.

Az eljárás buktatói

Ahogyan korábban is írtuk: ebben az ún. utólagos normakontroll eljárásban az Alkotmánybíróságot határidők nem kötik. Bár elméletileg, az Alkotmánybíróság ügyrendje szerint lehetőség van soron kívüli eljárásra, ehhez a főtitkár, az ügyet előadó alkotmánybíró, a tanácsvezető kezdeményezésére, vagy saját hatáskörében az elnök döntésére van szükség. Bár érdekes volna tudni, a 15 alkotmánybíróból pontosan kihez került az ügy - hiszen az ő feladata lesz előkészíteni az ügyben a határozattervezetet - ezt hivatalos forrásokból nem lehet megtudni, általában csak a határozat nyilvánosságra kerülésekor derül ki. Mivel nincsenek pontos alaptörvényi vagy törvényi határidők, így ha sem gyorsított, sem soron kívüli eljárásra nem kerül sor, úgy sajnos az Alkotmánybíróság döntési hajlandóságai kifürkészhetetlenek. Korábbi, az ásotthalmi szabályozásról szóló posztunkban is jeleztük már, hogy az ombudsman indítványaival is igen nagyvonalúan bánik az Alkotmánybíróság. Ez fokozottan igaz az utólagos normakontroll-eljárásokra is, a Kúria egyetlen indítványa vagy épp más, országgyűlési képviselői indítványok is fekszenek már évek óta a testület fiókjaiban. A magunk részéről nem tartanánk elvetendőnek, ha a speciális, szűk indítványozói körre tekintettel az Alaptörvényben nem csak az előzetes normakontrollnak, de az utólagos normakontrollnak is határidőt szabna az alkotmányozó. 

Ennek megfelelően sajnos még egy átlagos elbírálási időt sem tudunk saccolni, hiába szól az ügyrend egyébként az eljárási határidőkről, az Alkotmánybíróság eljárása ezen a téren szinte nyomonkövethetetlen. És az sem bizonyíték semmire, hogy a testület tárgyalja az indítványokat: nem egy indítványt tudnánk mondani, amely már ötször-hatszor szerepelt az alkotmánybírósági teljes ülés napirendjén, mégsem sikerült arról döntést hozni. Ennek oka igen egyszerű: az Alkotmánybíróság létszámának “felduzzasztása” után (amikor 11 főről 15-re nőtt a testület tagsága) sokkal nehezebbé vált összehozni a többséget (8 alkotmánybíró támogató szavazatát) egy-egy ügyhöz. Ha egy alkotmánybíró teljes ülés elé visz egy ügyet, de ott nem értenek egyet az érvekkel és a meghozandó döntéssel, úgy azt a tervezetet az előadó bírónak újra kell írnia. Sokszor a bírók olyan sokszor nem képesek összehozni az áhított többséget, hogy végül “visszaadják” az ügyüket az azokat kiszignáló elnöknek. [Erről a dilemmáról beszélt Lévay Miklós, már leköszönt alkotmánybíró a Fundamentum c. folyóiratban, amikor felelvenítette: az önkényuralmi jelképeket tiltó Btk. tényállás 2012-es alkotmánybírósági megsemmisítő döntést csak sokadjára sikerült meghozni, és hogy ez sikerült, annak volt köszönhető, hogy nem a véleménynyilvánítás szabadságára, hanem a jogbiztonságra alapozta a megsemmisítést. Ugyan a véleménynyilvánítási szabadságra alapozott megsemmisítést tudta volna leginkább támogatni, az ügyet fontosabbnak tartotta a tudományos meggyőződésénél, és átírta a határozattervezetet.] Egyszóval azon túl, hogy az indítvány mit tartalmaz, más szempontok is érvényesülnek: így például az alkotmánybíróság döntési hajlandósága, a bírák politikai-értékrendi nézetei, vagy éppen az eljárást gyorsító-lassító törvényi környezet.

Természetesen indítványozói oldalon is van lehetőség a sürgetésre, illetve a hatályba még nem lépett rendelkezések esetében a hatálybalépés felfüggesztésére is. Utóbbi ugyan nagyon ritka (fontos ügyben legutóbb az Alkotmánybíróság a családok védelméről szóló törvény vizsgálata kapcsán döntött ilyenről), de nem kizárt, hogy az Alkotmánybíróság helyt adjon a kérelemnek. Ezen ideiglenes intézkedések viszont értelemszerűen a már hatálybalépett rendelkezéseket nem érinthetik. 

De mit is tartalmaz az indítvány?

Az indítvány elsődlegesen (szimbolikusan) azt kéri, hogy az Nftv.-t módosító törvényt (a “Lex CEU”-t) - az elfogadás módjára, a soron kívüliség körülményeire tekintettel - egészében, a kihirdetésére visszaható hatállyal semmisítse meg az Alkotmánybíróság. Másodlagosan kéri továbbá, hogy a nemzetközi egyezmény fennállását előíró szabályt, valamint azt a szabályt, amely szerint külföldi felsőoktatási intézmény akkor működhet, ha a székhelye szerinti országában “ténylegesen” is folytat felsőoktatási tevékenységet semmisítse meg; valamint, hogy semmisítse meg a föderatív államra vonatkozó szabályokat, és az átmeneti rendelkezéseket is, illetve, hogy függessze fel a még hatályba nem lépett rendelkezések hatálybalépését. Az indítvány a másodlagos okokat a tanulás és tanítás szabadsága [Alaptörvény X. cikk (1) bekezdés], a tudományos kutatás szabadsága [Alaptörvény XI. cikk (1) bekezdés], a diszkrimináció-tilalmat rögzítő alaptörvényi rendelkezés [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés], valamint a jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmére alapozza.

Ugyan az elfogadás körülményeit is méltatlannak tartottuk, de az ezzel kapcsolatos kérelemnek aligha fog helyt adni az Alkotmánybíróság, az ilyen kérdésekben általában - leszámítva a kirívó eseteket - tartózkodóan nyilvánul meg a testület. Azzal viszont már korábban is egyetértettünk, hogy az indítvány legerősebb ütőkártyája az Alaptörvény X. cikke lehet, amely biztosítja az egyetem számára a tanítás szabadságát. Akkor is fontosnak tartottuk kiemelni: a CEU alapjoggyakorlása lényegében Magyarország Kormánya - és az USA kormánya - diszkrecionális döntésétől függene. Olyan önkényes feltételhez köti tehát a jogalkotó alapjog gyakorlását, amely a CEU hatókörén kívül esik. Alapvető jog gyakorlása márpedig nem köthető állami diszkrécióhoz - ha úgy tetszik az állam jóindulatához -, az ilyen korlátozások önkényesek, messze túlmutatnak a szükséges és arányos korlátozásokon. Az indítvány ezen is túlmegy: mivel a törvény a föderális berendezkedésű államok esetében teljesíthetetlen feltételt tartalmaz, a Lex CEU a jogbiztonság követelményét is sérti.

Bár az indítvány minden elemét elbírálásra és vitára érdemesnek tartjuk (így például a diszkrimináció-tilalmat is), valószínűleg a fenti alapjogsérelem orvoslását még egy olyan jobbra tolódó, konzervatív felfogású alkotmánybíróságnak is komolyan kell vennie, mint amilyen a magyar Alkotmánybíróság. Az alapjogok állami önkénytől függő gyakorlását éppen egy magát konzervatívnak, a jogalkotó nagyfokú szabadságát tiszteletben tartó, szuverenitáspárti alkotmánybíróságnak kellene megakadályoznia. Ez ugyanis se nem több, se nem kevesebb mint a jogállami minumum.

#CEU #lex CEU #alkotmánybíróság #jogbiztonság

[hirzilla]

Plusz-mínusz: A kormány a családok segítésével állítaná meg a népességfogyást http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/hirtv/2019/04/04/plusz-minusz-a-kormany-a-csaladok-segitesevel-allitana-meg-a-nepessegfogyast/?feed_id=17566&_unique_id=5ca6dfe4d589c Orbán Viktor miniszterelnök február 10-énévértékelő beszédében bejelentette a hét pontos családvédelmi akciótervet. Szarvas Szilveszter műsorvezető a Hír TV Plusz-mínusz című műsor felvezetőjében azt mondta: politikai gondolkodók arról beszéltek, hogy az ellenzék ezzel csapdába sétálhat, hiszen a magyarok támogatják a kormány családvédelmi akciótervét, amelyet hétfőn fogadott el az Országgyűlés, az ellenzék nemmel szavazott. Bősz Anettnek szegezett kérdésében arról érdeklődött, hogy miért mentek szembe a választók akaratával? A Magyar Liberális Pártügyvivője erre kifejtette, hogy a termékenységi arányszám javításával kapcsolatban több javaslatot is megfogalmazott, mert alapvetően máshogy gondolkodnak arról, hogyan lehet segíteni a vágyott gyermek megszületését. Bősz Anett azt is hozzátette, a csomag vitájánál több kérdést is feltett, de szerinte a kormánynak ezekre nincs válasza. Böröcz László, a Fidesz frakcióvezető-helyettese az ellenzéki képviselő kijelentésére azt mondta: a kormánypárt és a liberálisok között alapvetően szemléletmódbeli különbség van, mivel a liberálisok a skandináv, nyugat-európai példákat követnék, de ott más a társadalom szerkezete is, a gyermekek főleg a bevándorló szülőktől születnek. Míg a magyar népesség csökkenésének a problémáját a magyar kormány nem a bevándorlással, hanem a magyar családok segítésével oldanák meg. Szarvas Szilveszter azon kérdésére, hogy az egész családvédelmi csomagot nem tudják elfogadni vagy vannak olyan részei, amit a liberális párt is elfogadhatónak tartott Bősz Anett a következőket mondta: „láttam előremutató elemeket a Fidesz családpolitikájában, pl a GYED extrát – ami nem ennek az akciótervnek a része – de nagyon fontos előrelépésnek tartom,azonban nem tartom elegendőnek" A Magyar Liberális Pártügyvivője azt is hozzátette:„azt nem vitatom, hogy a népesedéspolitika közügy, és közös ügyünk, hogy tudjuk segíteni a családokat abban, hogy a vágyott gyermekeket világra tudják hozni, hiszen tudjuk, hogy a meg nem született gyermekek országa vagyunk. De ehhez jogbiztonság kell és olyan esélyegyenlőség és jogegyenlőség a munkapiacon, ami azt eredményezi, hogy az édesanyák nem szenvednek joghátrányt abból eredően, hogy gyermeket vállalnak és ez ma Magyarországon nem biztosított. Azt gondolom, hogy ameddig ez a csomag nem tud kibővülni ezzel, addig számomra liberálisként bizonyosan nem elfogadható” -mondta Bősz Anett. Böröcz László erre válaszolva elmondta, hogy 2010 óta duplájára emelkedett a családok támogatására szánt összeg, jelentősen megnőtt a házasságkötések száma, csökkent a válások száma, az abortuszok száma 30 százalékkal csökkent, tehát pozitív irányú tendenciának vagyunk a tanúi. Hír TV http://hirtv.hu/plusz-minusz/plusz-minusz-a-kormany-a-csaladok-segitesevel-allitana-meg-a-nepessegfogyast-2479315?utm_source=feed&utm_medium=rss

[algebraicvarietyshow]

még néhány dolog így éjszaka

1. Háborús emlékművet rongálni vagy csak akár szimbolikusan lemosható festékkel leönteni (ráadásul különösebben végiggondolt üzenet nélkül) nem kifejezetten okos dolog. A Szabadság téri emlékmű persze régóta szúrja az emberek szemét, részben nyilván joggal, szimbolizál valamit, ami nem csak 1945-höz kapcsolódik, és amivel kapcsolatos felelősségét Moszkva a mai napig nem ismeri el. Ezzel együtt a háborús emlékművek a meghalt katonáknak állítanak emléket, akiket kollektíven nem lehet elítélni azokért az egyébként valós bűnökért, amiket a Vörös Hadsereg elkövetett, és akik nyilván nem önszántukból jöttek ide (és most akkor azt ne is részletezzük nagyon, hogy véletlenül Magyarország támadta meg a Szovjetuniót, és nem fordítva történt a dolog). Magyar katonai temetők is vannak Oroszországban, ezek védelmét nemzetközi egyezmények biztosítják, nyilván valamiféle kölcsönösségi alapon.  

2. Nekem még a nagykövetségnél tüntetéssel kapcsolatban is vannak fenntartásaim. Nem azt mondom, hogy ennek egy teljesen tabu dolognak kell lennie, van, amikor kifejezetten ott lehet egy üzenetet célba juttatni (ezzel ugye leginkább mondjuk épp a saját nemzet emigrációja szokott élni, vagy lehetséges valamilyen masszív emberijog-sértéssel szembeni demonstráció stb.). A mostani tüntetéshullámnak egyértelműen van egy külpolitikai kontextusa, de azért alapvetően belpolitikai jellegű a konfliktus és belpolitikaiak a célok; nem szeretjük Putyint, de azért nem is őt akarjuk lemondatni, komikus is lenne kicsit. (Ami nem azt jelenti, hogy Putyin nem próbál beavatkozni ebbe a belpolitikai vitába, és ezt nem kell elítélni, de erről később.) Ráadásul a nagykövetségek védelméről aztán úgyszintén nemzetközi egyezmények vannak, nyilván semmi másról nincs szó, mint békés megmozdulásról, de azt azért jó tudni, hogy ha bárhogy véletlenül bármi elfajulna, akkor a karhatalom egy nagykövetségnél aztán igazán fel fog lépni, és ezt nem is lehet felróni nekik. Nem azért mert mondjuk Putyin rendszeréért annyira rajongani kéne, hanem mert ez a szokás és mert - megint csak kölcsönösségi alapokon - ez a garancia arra, hogy a mi (vagy a nyugati országok) diplomatái is relatíve zavartalanul végezhetik a munkájukat a mienkénél jóval elnyomóbb rendszerekben. 

3. Mindezekkel együtt, ami a Magomed-ügyben történik, az még legjóindulatúbb olvasatban (vö. Thuróczy Richárd kommentje) is súlyos kérdéseket vet fel. Még ha egy pillanatra fel is tesszük, hogy senki nem küldte “elbeszélgetni”, a végeredmény akkor se értelmezhető másként, mint fenyegetés, akkor is ha Komáromy esetleg naivan tényleg el is hiszi ezt a “népek barátsága” szöveget. Illetve hát az is elég egyértelmű, hogy ez részben hazai (mármint oroszországi) fogyasztásra készült: nem véletlenül az oroszok adtak ki rögtön közleményt a videóra hivatkozva, és némi kereséssel gyorsan látható, hogy ez különböző orosz social media felületeken fel lett kapva (időnként a valóságtól eléggé elrugaszkodott leírással), és így lett közel kétszázezres nézettség másfél nap alatt.  Az éppen Thuróczy által a Cinkben három éve vendégposztként leírt - és bizonyára a Cink történetének egyik szégyenfoltját jelentő - nem túl szofisztikált nemzetkarakterológiai magyarázatot persze nyilván nem kell elfogadni, nem arról van szó, hogy az oroszok ilyenek, inkább csak arról, hogy az a politikai kultúra, ami a Putyin-rendszerre jellemző, bizonyos magatartásformákban nyilvánul meg, ami a nyugati demokráciákban elfogadhatatlan. Az orosz-posztszovjet térségből viszont pont, hogy jól ismertek ezek a módszerek, ahogy ezt például az indexes publi is kiemelte. 

4. Morális ekvivalenciákról és ruszofóbiáról: igen, a jelenlegi amerikai elnök maga is azzal indított, hogy “we do a lot of killing too”. És igen, Donald Trump nem lett hirtelen jobb ember, azért mert 59 tomahawkot elindított Asszad ellen, viszont ez nem is lesz egyenlő azzal, ahogy Putyin beavatkozott Szíriában. (És persze soha nem lesz ezerszázalékos bizonyíték, de azért túlzás azt mondani, hogy “kellőképpen alá nem támasztott információk” vannak csak arról, hogy Asszad maga küldött gázt a saját lakosságára, azért ne legyen mindegy, hogy népirtó vagy népirtott oldalán avatkozik be valaki, ahogy Jeremy Corbynból se csináljunk csak azért hőst, mert nem akart Líbiában egyáltalán beavatkozni, miközben Kadhafi épp készült lemészárolni a saját népét.) Habár mind nagyon-jobbról és nagyon-balról (nyilván különböző szempontok alapján) csökkenteni akarják a jelentőségét, de azért világos, hogy Putyin beavatkozott az amerikai elnökválasztásba, ez nem volt egyáltalán ártatlan és ártalmatlan, sőt, a körülmények között akár döntő is lehetett, ahogy az európai destabilizációs kísérletei is világosak, akár a holnaputáni francia választásokra gondolunk, akár a magyar belpolitikára. Ennek veszélyeire felhívni a figyelmet nem ruszofóbia, a “ruszkik haza” skandálása pedig a magyar történelem ismeretében világos, hogy mire vonatkozik: nem az orosz nemzetiség és kultúra ellen, hanem a politikai önrendelkezés (putyinista trollok és behódolók egyik kedvenc hivatkozási alapja) védelmében. Ahogy ezzel az Oroszországgal szemben a Nyugatra való hivatkozás sem sovinizmus, imperializmus vagy nem tudom mi, az EU ebből a szempontból nem a neoliberális projekt, hanem az az intézmény, amit a második világháború után azzal a céllal hoztak létre, hogy ne legyen több háború Európában. Lehet kritizálni, és van is miért, de azért számomra mindig sokat elárul, hogy a “nyugati életért” utcára vonulók (Ukrajnában, nálunk stb.) ösztönösen jobban tudják, hogy az “Európa, Európa” skandálás mit jelent, mint azok, akik nagy elméleteket akarnak gyártani ezekről a dolgokról. Kiszámítható élet, jogbiztonság, pluralizmus, bármiféle önkénnyel szembeni védelem - és persze az ezekkel összefüggő, de azért jóval nehezebben elérhető viszonylagos anyagi jólét, ilyesmikre gondolnak. A Nyugathoz tartozás iránti vágy nem mindenki más lenézése vagy a Nyugat bűntelenségének hirdetése, hanem az a tapasztalat, hogy a maguk korlátaival a nyugati típusú liberális demokráciák biztosították/biztosítják leginkább ezeket a feltételeket.

(És még egy, mert ez a mániám: még mindig az tetszik, ahogy a 30-as évek végének balos, marxista, időnként kommunista amerikai értelmisége rájön, hogy - összehasonlítva az altenatívákkal - az az Amerika mégse volt olyan elviselhetetlen, amiben éltek. Pedig egy alapvetően rasszista, szegregált Amerika volt, mindenféle hibákkal. De látták a nácizmus térnyerését, közelről megtapasztalták a sztálinizmust, és pontosan tudták azt, amire végül csak évtizedekkel később lettek perdöntő bizonyítékok, hogy a sztálini Szovjetunió mennyire épült be nemcsak a kézivezérelt kommunista pártba, hanem az amerikai kormányzat és értelmiség szövetébe. A kor egyik nagy vitát kiváltó ügye Alger Hiss pere volt, a konszenzus ma az, hogy szovjet ügynök volt, márpedig ő az ENSZ létrehozásáról szóló tárgyalásokban az amerikai delegáció egyik vezetője volt, nem egy lényegtelen pozícióban lévő ember. [Ahogy minden bizonnyal Julius Rosenberg is kém volt, a feleségét viszont valószínűleg tévesen ítélték el, miután annak testvére inkább magát és saját feleségét mentette a vallomásaiban.] A mccarthyzmus ettől még egy demagóg túlreagálás volt súlyos károkkal, amit idővel ki is vetett magából a rendszer - viszont volt valós veszély is, és utólag se lehet mindent antikommunista hisztériaként lesöpörni. Nem azt mondom, hogy ugyanaz a helyzet most, mint akkor, hogy Putyin Sztálinnal egyenlő vagy ilyesmi; a módszerek is nyilván különböznek, a célok is. De a zavarkeltés most is megvan, és a védekezés csakis a - bármennyire is propagandának és világösszeesküvésnek hangzik ez a kifejezés, vagy szándékosan tették pont azzá - nyílt társadalmak irányából jöhet, értsünk ezalatt akár egyéni jogokat, akár nyilvánosság előtt megfélemlítés nélkül zajló vitákat. Az, hogy hagyjuk-e, hogy kétes alakok “elbeszélgessenek” bárkivel, aki nekik nem tetsző módon nyilvánít véleményt, elég fontos határpontnak tűnik.)

[mielőtt jönnek a kötelező válaszok, hogy milyen jól működik a CEU-s indoktrináció, gyorsan hozzáteszem, hogy az élet ennél komplikáltabb, és biztos vagyok benne, hogy ennek a véleménynek bizonyos pontjaival kifejezetten kisebbségben lennék a CEU-n belül]

[peterbreuerblog]

Az emberek egészsége, a jogbiztonság és a gazdasági stabilitás fenntartása érdekében

Az emberek egészsége, a jogbiztonság és a gazdasági stabilitás fenntartása érdekében (more…)

View On WordPress