#izraeli politika

[izraelinfo]

Netanjahu: a nemzetközi közösség hamis vádakkal próbálja megállítani a gázai háborút

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a kormány vasárnapi ülésének kezdetén azt hangoztatta, hogy a nemzetközi közösség hamis vádakat hoz fel az izraeli hadsereg (IDF), a kormány és a miniszterelnök ellen a gázai háború megállítása érdekében. A miniszterelnök szerint a nemzetközi közösség megpróbálja megállítani a gázai háborút, és ezért erőfeszítéseket tesz az izraeli választások…

View On WordPress

#Benjamin Netanjahu #Hamasz #Izrael #izraeli politika #izraeli-palesztin konfliktus #október 7. #Rafah #választások #Vaskardok gázai háború

[palmsandsunglasses]

Nagyon szomorú, hogy az összes zsidó ismerősömben fel sem merűl, hogy ezt a szituációt az imperialista, proto fasiszta izraeli politika okozta. Ellenben mindenért a palesztínokat okolják.

Az meg külön gyomorforgató, hogy az izraeli vezetés a saját polgárainak a véren keresztűl erősíti meg magát politikailag valósítja meg a terveit. :(((

Itt mindenki áldozat

[fouldchildtiger]

Konrad Adenauer német politikus, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja, „az egységes Európa atyja.”

„Adenauer korunk gigásza.” (Lyndon B. Johnson, 1961)

Keletre is néznünk kell, ha Európára gondolunk – figyelmeztetett a 91 éves Konrad Adenauer röviddel halála előtt. Temetésén, 1967. április 25-én, a nyugati demokráciák összes jelentősebb személyisége képviseltette magát. Az akkor nyolcvan éves Ben Gurion sábesz révén gyalog ment az izraeli nagykövetségtől a bonni parlamentig, hogy tisztelegjen a kancellár ravatala előtt. Mindez 22 évvel a második világháború után történt.

Amikor 1876-ban Adenauer a világra jött, az éppen megszülető Német Császárság élén még Bismarck birodalmi kancellár állt. Majdnem egy évszázadot átívelő hosszú élete során Adenauer megélte nemzete példátlan sikereit és bukásait. Az első világháború utáni megszégyenülést, a weimari idők kaotikus éveit, a második világháborús sikereket, majd az összeomlást és az újjákezdés, valamint az újjáépítés sikereit. Ez utóbbiak nagyrészt az ő nevéhez fűződnek.

Politikai karrierjének első szakasza Kölnhöz, Poroszország második legnagyobb városához kötődik. 1917 és 1933 között ennek a 650 ezer lakosú Rajna-menti városnak a főpolgármestereként szolgált. 1921-től 1933-ig mintegy mellékállásban a Porosz Államtanács elnöki feladatait is ellátta. A nácik mindkét hivatalából eltávolították. Először a Maria Laach-i kolostorban húzza meg magát, majd a Hitler elleni sikertelen merénylet után, 1944 késő nyarán, a Pulheimben lévő braunweileri fogházba zárták, és csak a csoda mentette meg a kivégzéstől.

Az újabb vesztett háború után, már 70 évesen, kezdett bele egy új párt: a Kereszténydemokrata Unió (CDU) alapításába. Ebből a pártból a nyugati világ talán legsikeresebb polgári középpártja lett, melyben otthonra találtak és máig kitartottak egymás mellett katolikusok, protestánsok, liberálisok, konzervatívak, az agrár- és az ipari érdekeltségek képviselői. 1949-ben őt választották az alakuló Német Szövetségi Köztársaság első kancellárjává. Hivatalát 1963-ig töltötte be.

A második világháború végére Németország a megsemmisülés szélére jutott. A Royal Air Force, vagyis a brit légierő egymaga négyszázezer bevetést hajtott végre német területek felett és egymillió tonna bombával szórta meg polgári célpontjait. Ennek következtében hatszázezren vesztették életüket, három és fél millió lakás dőlt romba, hét és fél millióan váltak hajléktalanná. Mint látjuk, a nácik embertelensége megfertőzte ellenségeit is. Adenauer városában, „Kölnben, minden lakosra harminckét, Drezdában negyvenhárom köbméter törmelék jutott . A németek az önsajnálat, a képmutató önigazolás, a sértett ártatlanság és a dac valamiféle furcsa keverékével adtak hangot ama szándékuknak, hogy országukat nagyobbnak és hatalmasabbnak építsék újjá, mint az a múltban volt.” – írja Winfried Georg Sebald: Légiháború és irodalom című könyvében. Óriási feladatra vállalkozott tehát Konrád Adenauer, aki azt az öntudatos városi polgárságot képviselte, mely a maga erejéből, a maga képességéből, munkájából és elhivatottságából küzdötte fel magát, vált sikeressé. Az I. világháború után Köln városát építette újjá, a II. világháború után hazája, ezen belül Nyugat- Németország talpra állítására vállalkozott.

Ehhez új országot kellett alapítania. Persze épített a meglévő demokratikus és jogállami tradíciókra, a híres német polgári erényekre, de meg kellett találnia Németország nyugati részének helyét a kétpólusúvá vált világban, a kettéosztott Európában, a kettészakított Németországban. Be kellett illesztenie hazáját az új világrendbe. Adenauer megújította a német politika intézményrendszerét, elfogadtatta és működőképessé tette a demokráciát, kiszámítható politikai és gazdasági környezetet teremtett. A német polgárok alkotó energiáira támaszkodva beindította a gazdaságot. A vállalkozás szabadsága és a demokrácia együtt megkönnyítette a németek számára, hogy méltósággal viseljék vereségüket, és visszanyerhessék önbecsülésüket.

Adenauer Nyugat-Németországának stabilitása igencsak felértékelődött a hidegháború korai, sok feszültséggel, bizonytalansággal és kiszámíthatatlansággal járó időszakában. A kettéparancsolt Németországok ugyanis a hidegháború frontvonalán álltak, Berlinben pedig kétszer: 1948 júniusától 1949 májusáig, illetve 1961-ben újra farkasszemet néztek egymással a győztes szuperhatalmak. Nyugat- Németország stabilitása tehát Európa stabilitásának kérdésévé vált. Adenauer azért kötelezte el magát egyértelműen a nyugati szövetségi rendszer, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok mellett, hogy cserébe az USA biztonsági védőhálót feszítsen ki Nyugat-Németország felé. Adenauer kikezdhetetlen atlantistává vált, mert tudta, amerikai katonai erő nélkül a szovjet fenyegetés árnyékában hazája nem lehet biztonságban. Ezért mondott nemet Sztálin 1952-es javaslatára, ami a német egység és semlegesség fejében az amerikai haderő kivonását kérte. Tisztán látta ugyanis, hogy amennyiben az amerikaiak kivonulnak Nyugat-Németországból, és ezzel Európából, szabaddá válik az út Európa nyugati felének szovjetizálása előtt. Két hónappal később, 1952 májusában az NSZK elnyerte szuverenitását, bár területén a mai napig amerikai katonák állomásoznak. 1956 kettős traumája, a magyarországi szabadságküzdelmek kíméletlen szovjet eltiprása és rá adott kelletlen és lagymatag nyugati reakciók, illetve a szuezi válságban megmutatkozó nyugati tehetetlenségég megerősítették eltökéltségét az európai összefogás szükségességében. A szomszédjaival, mindenekelőtt a franciákkal való megbékélésre irányuló szándékán túl ezért játszott kezdeményező szerepet az Európai Unió létrejöttében is. Az Európai Unió, vagy másképp az európai közös otthon, a közös Európa-ház – Gorbacsov az ő kifejezését veszi majd át a Szovjetunió végóráiban – számára, ahogy de Gaulle és de Gaspieri számára is a nemzetállamok Európáját jelentette. A szabad nemzetállamok közös Európáját.

Adenauer kancellárrá választásának első napjától egyenrangú félként tárgyalt mindenkivel. A németség legjobb tulajdonságait megtestesítő, szilárd erkölcsi tartással rendelkező, tekintélyt parancsoló apafiguraként nem is tehetett másként. Nemcsak kora és fellépése tette tiszteletre méltóvá, de kötelességtudása, kiváló problémamegoldó képessége, megingathatatlan fegyelmezettsége és realizmusa is. Mindezen tulajdonságok nélkülözhetetlenek egy sikeres és jelentős politikusnál, márpedig Konrad Adenauer minden kétséget kizáróan, ízig-vérig az volt. De ahhoz, hogy azzá tegye hazáját, amivé tette, szüksége volt még kiváló diplomáciai érzékre, eltökéltségre és vízióra is. És arra, hogy tisztán lássa, mi pályájának legfontosabb célja, mi az, amit nem téveszthet soha szem elől. Ez a cél a német újraegyesítés reményének életben tartása volt. Istenfélő, óvatos, ravasz, becsvágyó, de mindenekelőtt büszke emberként kevesebbel nem érhette be. Az 1953. június 17.-i kelet-német antikommunista forradalmi megmozdulás után két nappal, százezres tömeg előtt esküdött meg Berlinben, hogy addig nem fog nyugodni, amíg egész Németország újra egységes és szabad nem lesz. Ehhez a céljához haláláig hű marad. Még ugyanebben az éven őt választotta az év emberének a Time magazin.

Adenauer a szabadságot tartotta a legtöbbre. Talán mert a náci időkben megértette semmivel nem pótolható jelentőségét, a börtönben megtapasztalta hiányát. Ahogy a nemzeti szocializmusból, úgy a szovjetek nemzetközi szocializmusából se kért, mert mindkét rendszer a szabadság ellensége volt. Tudta, hogy csak a szabad és öntudatos német polgárok tehetik azzá a hazáját, aminek mindig is látni akarta: sikeresnek és büszkének.

Adenauer Nyugat-Németországa egy évtized alatt normalizálódott, polgárai fellélegeztek. A bajor protestáns Ludwig Erhard és a rajnai katolikus Konrad Adenauer szövetsége a Marshall segélyre alapozva olyan felelősségteljes, szociális piacgazdaságot honosított meg, mely aranykorrá változtatta a huszadik század második felének Nyugat-Németországát. Amikor 1949-ben nekivágtak, hatalmas rizikót vállaltak. Egyszerre vezették be az új valutát, a nyugatnémet márkát, – a szövetséges hatalmak előzetes engedélye nélkül –, és inflálták el a háborús adósságállományt. Miközben a piacot szabaddá tették, éltek a protekcionizmus és az állami szabályozás nyújtotta gazdaságirányítási előnyökkel is. A nekilendülő és egyre jobban teljesítő, a családi és középvállalkozásokra épülő gazdaság az olcsó pénzzel együtt felpörgette az exportot. Az ötvenes évek végére az NSZK Európa gazdaságának motorjává vált, munkát adva nemcsak az ország aprajának-nagyjának, de annak a közel 11 millió a szülőföldjéről deportált német menekültnek is, akikkel együtt, közösen építették otthonná hazájukat. Az évtized közepétől csatlakoztak hozzájuk azok a hadifoglyok – 10 ezer fő -, és civilek – 20 ezer fő -, akiket a kancellár a Szovjetunióból hozatott haza. 1957-re Nyugat-Németország vált Európa legnagyobb autógyártójává. A családok frizsidert, mosógépet, telefont és persze autót vásároltak, vagyis fogyasztani kezdtek. A kettéosztott Európa most már egyre inkább az ideológiai fronton birkózott egymással. Kelet a szociális ellátórendszerét állította hadba a fogyasztást felpörgető nyugati offenzíva ellen. Adenauer meg volt győződve arról, hogy egy virágzó és szabad Nyugat-Németország mágnesként hat majd a szabadsághiányos és ezért valós teljesítményre képtelen Keletre. Így is lett.

Adenauer Németországa egyszerre volt a hidegháború áldozata és haszonélvezője. A feltétel nélküli megadás, a németek kollektív megbélyegzése és megszégyenítése, százezrek kitaszítása súlyos, máig tartó tehertételként nehezedik a német nemzetre. Miközben helyt kellett állniuk abban az ideológiai polgárháborúban, amely német földön zajlott a két világrendszer között, a győztesek hozzákezdtek a németek átneveléséhez. A holokausztért érzett felelősség, a bűntudat, igencsak próbára tette a német nemzet túlélési képességét. A bipoláris világban a nyugat-németek kizárólagos feladatává vált a náci múlttal való szembenézés, míg a szocializmust építő keletiek az antifasizmust sajátították ki maguknak. Erre hivatkozva kapott felmentést az NDK a náci bűnökkel való szembenézés kötelezettsége alól. Ha a nácitlanítást és a közéleti tisztogatást az NSZK-ban a későbbi generációk elvárásainak megfelelően folytatták volna le, az németek millióit tette volna földönfutóvá és a rendszer ellenségévé. Szó sem lehetett volna a sikeres újjáépítésről, a gazdasági csodáról, a háborús sebek begyógyításáról. Ezért az első körben eltávolított 53 ezer köztisztviselőt szinte kivétel nélkül (1071 kivételével) újra munkába állították. Hiszen egy totális diktatúrában, főleg háborús időkben, a hatalommal való ellenszegülésnek igencsak korlátozott tere nyílik. Nyugat-és Kelet Németországban, ha más-más okokból is, de egy időre tehát állandósult a kollektív hárítás és felejtés állapota. Ahogy ez a kommunista diktatúra bukása után is történt.

Adenauer sikeres politikus és nagy hatású államférfiú volt, aki egész életét a köz szolgálatának szentelte. Idős korára, nemzete vezetésére vállalkozva, elsajátította a demokratikus politizálás csínját-bínját is. Pártvezér lett és népszónok, igazi parlamenti politikus, tetejében kiváló stratéga. Mindenkit meghallgatott, mindenkire odafigyelt, és ha kellett és szükségessé vált, változtatott. Nem hitt ugyanis a kész megoldásokban. Hitt viszont a türelemben, vagyis abban, hogy a kitartás mindig meghozza az áhított eredményt. Például hazája újraegyesülését. Ebben is igaza lett. Helmut Kohl befejezte, amit mestere elkezdett. Erejét hazája, nemzete és hite szolgálatából merítette. „A politika az a művészet, amivel az erkölcsi alapokon nyugvó helyesen felismertet megvalósítjuk. Politikánk célja a szabadság, a béke és az egység.” – mondta.

Végül engedjék meg, hogy visszatérjek politikai végrendeletének ahhoz a részéhez, amivel ezt a rövid megemlékezést kezdtem.

„Keletre is néznünk kell, ha Európára gondolunk. Európának nagynak, erősnek  és befolyásosnak kell lennie, ha érdekeit a világpolitikában érvényre akarja juttatni.”

Churchill szerint Bismarck után Adenauer volt a legnagyobb német államférfi. Tanuljunk tőle.

Elhangzott november 4-én, Konrad Adenauer városligeti szobrának avatásán.

[rosszulorzott]

Az izraeli hadsereg egyelőre nem kezdte meg az utolsó nagyobb város, Rafah ostromát. A minapi száznál is több halálos áldozatot követelő incidens az élelmiszer segélyek kiosztása közben viszont tovább növeli a nemzetközi nyomást Izraelen, hogy egyezzen bele egy tűzszünetbe.

Izrael nyugati szövetségesei persze sok mindent nem tehetnek, így a szóbeli nyomásgyakorláson kívül más eszköz nem igazán látszik ennek az elérésére. A nyugati közvélemény egy jelentős része viszont egyre nagyobb viszolygással figyeli az eseményeket, aminek a leírása pusztán ízlés kérdése, hogy beleesik-e a népirtás kategóriájába. Ez természetesen csak az európai kulturális minták szerint értelmezhető problémahalmaz, mivel a Közel-Keleten ez egy átlagos szerda.

Ettől függetlenül a nyugati politika számára kellemetlen a helyzet, különösen ott, ahol a muszlim szavazóbázis jelentős tömeget képez, vagy pedig a szélsőbal mozgalmak palesztin-barát közege érzékelhető zajt gerjeszt. Ez egyre inkább nehézséget okoz a Biden-kormányzatnak is, amelyik ugyan lassan magára maradva, de kiáll az izraeli intervenció mellett, a progresszív szavazókat ezzel viszont elidegenítik. Nem véletlen a bejelentés, hogy az Egyesült Államok légi úton is elkezd segélyszállítmányokat juttatni az övezetbe.

A helyzet viszont az, hogy bár a Hamasz támadását követő izraeli offenzíva az európai értelemben vett morális értékrend szerint egyre gyengébb lábakon áll, geopolitikai szempontból teljesen logikus kimenetel. A geopolitikát pedig a legritkább esetben szokta érdekelni az utcán heverő gyermektetemek száma.

Ha ránézünk Izrael térképére és elkezdjük méregetni a távolságokat, akkor rögtön érthetőbb lesz a helyzet. A tenger és a Jordán folyó között a legnagyobb távolság sem haladja meg légvonalban a 110 kilométert. Ciszjordánia nyugati határa és a tenger között pedig majd 50 kilométeren át a távolság nagyjából 15 kilométer. Ukrajna megteheti, hogy Avgyijivkából kivonulva több rétegű védekező pozíciót vegyen fel, melynek a harmadik vonala 17-18 kilométerre van a várostól, Izrael esetében ez viszont az ország közepén azt jelenti, hogy a tengerben állva védekeznek, miközben a területüket kettévágták.

Összefoglalva, Izraelnek nincs stratégiai mélysége, vagyis minden bejövő agressziót a határon, vagy még előtte meg kell állítani. Ezt az egész problémahalmazt súlyosbítja a Gázai Övezet, ami Izrael hátán fekszik.

Amikor tehát a Hamasz Gázából kiindulva támadást indít az izraeli területek ellen, azzal de facto egzisztenciális fenyegetést hoz létre és bizonyítja, hogy a gázai övezet alapvető biztonsági kockázat. Mivel Izrael nem tud hova visszavonulni, az egyetlen logikus lépés, hogy ezt a biztonsági kockázatot felszámolja egyszer és mindenkorra. Ezzel óriási erőforrás szabadul fel a gázai határ mentén és eltűnik a háta mögött lévő kés egy esetleges másik irányú konfliktus esetén.

Netanjahu kormánya, amely a jogállam felszámolására tett kísérlettel óriási morális válságot okozott az izraeli társdalomban, csak úgy tudja folytatni a működését, ha fenntartja a háborút, ezáltal a fenyegetettséget (mint Putyin, vagy Orbán). Netanjahu politikai céljai viszont a Hamasz támadása után egybeesnek az izraeli stratégiai érdekkel, vagyis egyre kevésbé várható a gázai helyzet rövidtávú rendezése, sőt.

Gázában nagyjából kétmillió lakos volt, az IDF offenzívája viszont az övezetben lényegében lerombol mindent. Elpusztul az infrastruktúra, a gazdaság, a közművek. Mad Max, Fallout, Wasteland. Megszűnnek az életfeltételek az övezetben. Beszédes, hogy az izraeli kormány a gázai lakosoknak nem adott semmilyen ajánlatot: "lincseljétek meg a Hamasz katonáit és élhettek tovább", vagy bármi hasonló. A fentiek tükrében ez érthető, hiszen a Hamasz támadása elhozta a végítéletet az övezetnek, Izrael pedig lecsapja a magas labdát.

A határokat előbb-utóbb meg fogják nyitni valahol, vagy Egyiptom, vagy Ciszjordánia felé, az övezet pedig ki fog ürülni, mert egy izraeli blokád alá helyezett kősivatagban nem lehet élni. Ezzel Izrael el fogja érni a célját és megszüntetni a hátában lévő stratégiai fenyegetést.

A gázai lakosság tragédiája, hogy ők egyébként nem kellenek senkinek. Az arab / muszlim országok ugyan hevesen szemétzsidóznak, de egyébként nem töri magát senki, hogy érdemi segítséget nyújtson Gázának. Mindenkiben él még az emlék, amikor a palesztin menekültek a 70-es években meg akarták dönteni a jordán király uralmát, a 80-as években pedig vastagon benne voltak Libanon káoszba fordulásában és azóta is annyira voltak képesek, hogy kitermeljenek maguk fölé egy terrorkormányt. Szaúd-Arábiában a minap valaki elővett egy palesztin zászlót és perceken belül letartóztatták. No country for palestinian man. A szunnita iszlám országoknak pedig az sem hiányzik, hogy a nyakukba vegyenek egy problémát, amely nem kis részben a siíta Iránból került szponzorálásra. Vagyis marad Izrael pocskondiázása, ami meg egyébként is a hétköznapok része.

Előbb-utóbb persze lesz az a pénz, amiért a gazdasági összeomlás határán táncoló Egyiptom átengedi a menekültek egy részét és bezárja őket a Sínai-félszigeten létrehozott izolált menekülttáborokba. Egy másik részük szétszéled, a harmadik részük pedig Ciszjordániába kerül majd, ami meg szoros izraeli ellenőrzés alatt lesz.

Hogy mi nem lesz? Kétállami megoldás. Ugyan hogyan mehetne bele Izrael egy állam létrehozásába, ahol a káosz és a szélsőséges mozgalmak uralkodnak. Az arab országok egyébként is vagy teljesen diszfunkcionálisak, vagy ha van olaj akkor totális diktatúrák. Ez utóbbi Izraelnek még talán meg is felelne, mert akkor legalább van kivel tárgyalni, de a palesztinok esetében ilyen nincs. Ki igazgatna egy palesztin államot? A terrorista Hamasz? Vagy Irán a proxyjain keresztül?

És hogy mi ebből a tanulság? Az a nép, amelyik hagyja, hogy egy szélsőséges elnyomó rezsim uralkodjon felette, amelyik mindenkit magára haragít a környezetében és az elitje idegen diktatúrák érdekeinek a kiszolgálására rendezkedik be, az elveszíti az irányítást a sorsa felett.

kard fb

[libirk]

Egy nyolcvan-valahány éves néninél pucoltam ablakot, és a beszédtémák közül előkerült a politika is. Nem volt elég az orosz invázió, most kiújul az arab-izraeli viszály is. -Mit vétettek szegény zsidók, hogy ennyi rosszat kapnak-kérdezi -Okosabbak a többi népnél, és mindenki utálja a nála okosabbakat -pengetek meg egy kis kocsmafilozófiát. -A mi falunkban csak öten éltek, mind kereskedő, üzletember. (egy ötszáz lakosú falu a Somló lábánál). Ha valaki megszorult, csak ők adtak kölcsönt, senki más. Jó emberek voltak, a nép szerette őket. Egy nyilas élt a faluban, '44-ben feljelentette őket. Szekéren vitte a gyűjtőhelyre az áldozatokat, a fél falu meg ment a kocsi után és siratta őket, és kérte a csendőröket, hogy ne vigyék el őket.- Kérdezem, mi lett a nyilastestvérrel a háború után, biztos buzgó párttag lett. Nem, Bpesten a bíróságon lett népi ülnök! Különben ő nem politizál, mert egyik párttal se ért egyet. A lényeg, a nyugdíjat Orbán emelte, Gyurcsány meg elvette a 13. havit. Kérdezem, milyen tévét szokott nézni: hát az M1-et, a TV2-őt, néha az RTL-t

[keresztyandras]

Ellentét Netanjahu és a hadsereg vezetése között

Az izraeli kormány és a hadsereg közötti ellentmondásokról (The Economist) Izraelnek súlyos károkat okoz, hogy teljesen eltérő irányba tart a miniszterelnök, illetve a hadsereg vezetése. A háború küszöbön áll, ám a helyzetet mind jobban befolyásolja a politika. A lakosság nagy része támogatja a szárazföldi offenzívát Gáza ellen, miközben Netanjahu népszerűsége folyamatosan zuhan. A Likudtól már a…

View On WordPress

[zeroz2ro]

“Az ügy kapcsán a Magyar Nemzet megkereste Horváth József titkosszolgálati szakértőt, aki lapunknak kijelentette: a megjelent cikkekben semmiféle hírt nem lát. Véleménye szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok a hatályos törvények alapján végzik a munkájukat. – Magyarországon senkit nem figyelhetnek meg bírói, valamint igazságügyi miniszteri engedély nélkül – szögezte le Horváth. Hozzátette: „rendkívül káros az a folyamat, amellyel egy jól behatárolható kör a politika mocsarába akarja lerántani a rendvédelmi szerveket, a titkosszolgálatokat”.  Kétségeinek adott ugyanakkor hangot, hogy egy csúcstechnológiát képviselő izraeli fejlesztésű kémszoftver bármilyen nyomot hagyhat a telefonokon.” A Pegasus nem is hagy nyomot, érted?

[bagdyernoke]

Pszichoszexuális politika

Nem nemzetállamban gondolkodunk, és elrugaszkodunk attól, amire gyerekkorunk óta idomítottak a családban és az iskolai történelem órákon. Hidd el, vannak sokkal vonzóbb és emberibb perspektívák is, mint az értelmetlenül szenvedő nemzet szenvedő tagjának lenni! Vannak nemzetek, ahol ezt jobban csinálják, értem ez alatt, hogy valamiféle tanulság jön ki a történelemszemléletükből, ami hasznosítható a gyakorlati életben. Az izraeli perspektíva is önsajnáló, ugyanakkor az egész társadalomban van egy túlélő és progresszíven opportunista tulajdonság, és csoportszolidaritás, ami sikeresebbé teszi a résztvevőit, és az adott társadalmat, mint csoportot is.

Én azonban szeretnék még ennél is tovább menni, és nem megelégedni ezzel, hanem azt mondani: képzeljünk el egy formációt, amiben az identitásunkat nem egy több milliós, vagy több tízmilliós fiktív közösség határozza meg. Hiszen egyetlen valódi kapcsolatod a nemzeteddel a gyakorlatban az, hogy büszke vagy rá, és ezért hajlandó vagy politikusokat eltartani, akik kihasználnak téged, és szarnak arra, hogy túlélsz-e és ha igen, akkor ez hogyan sikerül. Túl sokat fizetünk mi ezért.

[otthonzulles]

Azt egyelőre mindenki csak találgatja, hogy ki és milyen céllal készíthette a videót, és ezt miért most juttatták el a sajtónak. A legtöbben valamilyen titkosszolgálat munkáját gyanítják a háttérben, de többször felmerült Tal Silberstein, korábban Magyarországon is tevékenykedő izraeli kampánytanácsadó szerepe is az ügyben.

Még érdekesebb szál, hogy Jan Böhmermann német komikus már áprilisban tudhatott a videóról. A népszerű humorista akkor egy díjkiosztón élő videón jelentkezett be, amiben ironikusan arról beszélt, hogy néhány FPÖ-s barátjával épp bekokszolva és Red Bullt vedelve lóg egy orosz oligarcha ibizai villájában, ahol arról tárgyalnak, hogy hogyan szerezhetnék meg a Kronen Zeitungot, de erről többet nem mondhat.

Az akció mögött a Centrum a Politika Szépségéért elnevezésű akcionista művészcsoport rejtőzhet, amelynek Böhmermann is tagja. A Kurzschluss14 nevű Twitter-fiókot nem sokkal a Strache-videó kiszivárgása előtt hozták létre, és ennek első követője a Centrum a Politika Szépségéért volt. A Twitter-fiókon ezután sorra jelentek meg részletek a 7 órás videóból. 

Ez mekkora, ha igaz

[vilaglato]

Egy izraeli képviselő hóhérnak nevezte Sorost

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push(); A hazai ellenzék és a liberális média egy óvatlan pillanatában megpróbálta elhitetni velünk, hogy a sorosozás antiszemitizmus. Aztán jött Netanjahu, aki szétsorosozta magát, és a több évtizedes antiszemita vád úgy kipukkadt, mint hellerágnes ...

A teljes cikket itt találod ... 1draw, Leleplezések, Nagyvilág, Politika #1draw, #Leleplezések, #Nagyvilág, #Politika

#európa #internet #közösségi-média #politika

[izraelinfo]

Három front, egzisztenciális veszély, egy megoldás

Prof. Eva Illouz egy zseniális cikkben összekapcsolja az Izraelt kívülről és belülről érő fenyegetéseket annak megértésével, hogy valós egzisztenciális fenyegetésnek vagyunk kitéve.

Eva Illouz Prof. Eva Illouz (a jeruzsálemi Héber Egyetem és a párizsi Haladó Társadalomtudományi Tanulmányok szociológia professzora) egy zseniális cikkben összekapcsolja az Izraelt kívülről és belülről érő fenyegetéseket annak megértésével, hogy valós egzisztenciális fenyegetésnek vagyunk kitéve. A külső megfigyelők nem érthetik azt a komoly válságot, amelyen Izrael mostanában keresztülmegy.…

View On WordPress

#Benjamin Netanjahu #bibisták #demokrácia #gázai háború #háború #Izrael #izraeli politika #izraeli társadalom #jogi puccs #Kneszet #október 7 #populizmus #ultraortodoxok

[most-nem]

Tanítással az előítéletek, a fanatizmus ellen

Karcagi Katalin telefoninterjúja Elie Wiesellel

A tanítást, a nevelést Elie Wiesel legalább olyan fontosnak tartja, mint az írás művészetét. A Nobel-békedíjas író, aki maga is megjárta Auschwitzot és Buchenwaldot, s elvesztette családját, könyveiben megrázóan örökíti meg a legújabb kori zsidó sorsot, az utódok viaskodását a múlttal, emlékképeikkel. A Nobel békedíjas Wiesel szerint a gyógyulást, az önmegtalálást segíti a zsidó történelem, kultúra minél pontosabb ismerete. A Bostoni Egyetemen tanít vallásbölcseletet, irodalmat, kurzusai témáját évente változtatja. Idén a kafkai életmű pszichológiai, teológiai, politikai vonatkozásait és az őrület problémáját elemzi előadásaiban. Wieselt manhattani otthonában hívtam fel.

(via Szombat, 1992)

Hogyan látja a térség helyzetét a közel-keleti konferencia negyedik fordulója után? Elképzelhetőnek tartja, hogy a közös gondok, a vízhiány, a környezetszennyeződés közelebb hozza egymáshoz a zsidókat és az arabokat?

Több a remény erre, mint valaha, mert a madridi izraeli-arab párbeszéd óta új kép alakult ki a Közel Keletről. Izrael nemcsak az arab országok képviselőivel tárgyalt, hanem a palesztinokkal is palesztinokként állt szóba. Eddig teljesen hiányzott ez a párbeszéd. Ezért vagyok optimista. Úgy gondolom, hogy ezek a tárgyalások folytatódnak. A partnerek természetesen majd új nehézségekkel találják szembe magukat, új akadályokat kell legyűrniük, ám végső soron a megértés felé haladnak.

De ott van még Jeruzsálem problémája.

Szerintem a résztvevők megértik majd, hogy ezt a kérdést csak sokkal később oldhatják meg. Meg kell mondjam, én is úgy érzem, hogy Jeruzsálemnek izraeli fennhatóság alatt kell maradnia.

Az egész városnak?

Természetesen, mert amikor Jeruzsálem ketté volt osztva és a fele Jordániához tartozott, egyetlen zsidónak sem engedték meg, hogy a Siratófalhoz, vagy más szent helyre menjen. Most ezzel szemben mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, eljuthat a szent helyekre, legyen zsidó, keresztény, vagy mohamedán. Nem hiszem, hogy akadna izraeli kormány, akár bal, akár jobboldali, amely feladná Jeruzsálemet. Szerintem az arabok meg fogják érteni, hogy Jeruzsálem státusa csak a tárgyalások legutolsó napirendi pontja lesz.

S ha Jordánia beleegyezne, hogy garantálja a zsidóknak a szabad átjárást a falhoz?

Izrael akkor sem fogadná el, mivel Jordánia 194849ben is megígérte ezt, mégsem tartotta be. Most miért állná a szavát?

Mégis, később mi lehet a megoldás?

Nem tudom.

Mennyi ideig viselheti még Izrael a bevándorlás terhét? Ha tovább nehezednek az életkörülmények, a lakosság Ön szerint akkor is zokszó nélkül fogadja majd az újonnan érkezőket?

Jelenleg semmiféle tiltakozás nem tapasztalható. Izraelnek ez a nagysága, de a bevándorlás tagadhatatlanul gondot is jelent. Ám Izrael kész bármilyen terhet vállalni, befogadni a bevándorlók többszörösét is. S a világ zsidósága bizonyosan segít majd. Egyébként decemberben Moszkvában voltam, a gyűlölet anatómiáját vizsgáló konferencián, amit én szerveztem. Találkoztam orosz zsidókkal, akik panaszkodtak, hogy nem érzik jól magukat. Amit láttam, az sem győzött meg arról, hogy Oroszországban a zsidók sorsa job ban menne, mint Izraelben.

Ellenzem az államvallást

Helyes Ön szerint, ha a vallás meghatározó szerepet tölt be a társadalomban, sőt állami rangra emelkedik? Magyarországon vannak jelei az állam és az egyház összefonódásának. Izraelben a mindennapi élet jórészt vallási előírd sok szabályzata. Az iszlám világban is hasonló jelenségek tanúi vagyunk.

Ellenzem az államvallást. Nem hiszek abban, hogy a vallásnak hatalommal kellene rendelkeznie. A politika és a vallás két különböző dolog. Nem szabad, hogy a politikának vallása, vagy a vallásnak politikája legyen. A kettőt szét kell választani.

Mekkora a fundamentalizmus terjedésének veszélye a világon?

A legnagyobb veszélyt éppen a fanatizmusban Iá tóm. Úgy gondolom, mindegy, hogy iszlám, katolikus, vagy zsidó fanatizmusról van szó. Az elvakultság szabadság és kreativitásellenes, nem enged teret a fantáziának. Régóta foglalkozom a fanatizmus problémájával, próbálom felderíteni faji, etnikai, kulturális, vallási összetevőit. Szerintem világunkban ez a legsúlyosabb probléma, amivel szembesülnünk kell.

Lát megoldást?

Az egyetlen lehetőség, amit én ismerek, a tanítás. Az ENSZ, vagy az UNESCO szervezésében csúcsszinten kellene konferenciát tartani a fanatizmus természetéről. Láthattuk, mi történt Algériában, ez is intő jel. Államfők, vallási vezetők, spirituális mozgalmak vezetői tanácskozhatnának a fanatizmusról. Figyelmeztetni kellene a világot, mennyire romboló a vakbuzgóság.

A kontinens keleti részén történtek véget vetettek a kelet-nyugati szembenállásnak. Vajon eltolódnak a válaszfalak Észak és Dél közé, s ezentúl a fejlett ipari államok és a harmadik világ súlyosbodó ellentéteivel kell számolnunk?

Ezek a válaszvonalak már léteznek. S hová sorolná Oroszországot? És Magyarországot?

Mindkét állam a fejlett országok táborába vágyik, de még biztosan sokáig tart, amíg odajutnak.

A gazdaság nem a szakterületem. De azt tudom, hogy drámai a különbség azok között, akiknek vannak javaik, s akiknek nincs semmijük. A gazdagok és a szegények közötti szakadéknak nem lenne szabad léteznie. A tehetőseknek adniuk kellene a nincsteleneknek.

Tavaly márciusi találkozásunk óta úgy tűnik, Európa-szerte nőtt a türelmetlenség az idegenekkel szemben, még több az előítélet. Elképzelhető, hogy átmenetileg visszaszorul az antiszemitizmus, mert a bűnbakkeresők a zsidók helyett más ellenséget találtak?

A gyűlölet „internacionális”

Nem hiszem. Aki bárkit gyűlöl, végül biztosan eljut a zsidók gyűlöletéig. Tanulmányaim és tapasztalataim alapján úgy látom, ha az emberek gyűlölnek, a zsidók is sorra kerülnek. A jelek szerint az antiszemitizmus sajnos nem tűnik el. Amikor szembeszállók a bigottériával, az előítéletekkel, a fajüldözéssel, azért is teszem, mert az antiszemitizmus következményeit akarom enyhíteni. Az antiszemitizmus maga is betegség ugyan, de a fanatizmus, a fajelmélet komplexumába tartozik.

Nemrégiben náci összeesküvést lepleztek le Ausztriában, Magyarországon is eljárást indítottak újfasiszták ellen, és a szálak az Egyesült Államokba vezettek.

Erről nem hallottam, de a veszély valós, mert a szélsőjobboldali reakciósok és a náci pártok jól szervezettek, sok pénzük van. Résen kell lennünk. Világszerte erősödik az intolerancia, a bigottéria. Ahol rossz a gazdasági helyzet, talajra találnak az újfasiszta pártok.

Tehetnek-e a zsidók valamit azért, hogy elfogadtassák magukat a környezetükkel?

Nem hiszem, hogy bármit is tenniük kellene, kivéve, hogy vállalják önmagukat. Legyenek azok, amik: zsidók. Többet kell tudniuk magukról, tanulniuk, s nem rejtőzködni. Persze nyitottnak kell maradniuk a nem zsidókkal szemben.

Azért kérdeztem, múlik-e valami a zsidók viselkedésén, mert egy ősrégi vád szerint a zsidók tele vannak fensőbbség érzettel. Különbnek érzik magukat másoknál, s ez az oka annak, hogy nem fogadják el őket.

Képtelenség. Aki ezt állítja, nem ismeri a zsidó szellemet, lelket, hagyományt. Mi nem hiszünk a fennsőbbségben. Egyetlen ember sem különb, vagy alacsonyabb rendű a társánál. Ugyanez érvényes a vallásokra is. Szerintem a zsidó egyszerűen csak zsidó akar lenni.

Csakis a tanulás segíthet

Hogyan gyógyíthatók a lelki sérülések, hogyan birkózhatnak meg a felnövekvő zsidó generációk a beléjük ivódott bánattal?

A fájdalom az emlékekben, emlékezetükben él. Csakis a tanulás segíthet. Meg kell tanulniuk, hogy egyetlen témát se kerüljenek el. A zsidó történelem elég sok szenvedést ismer, de elég sok ünnepet is. Mindkettő a történelem része, és a zsidó fiataloknak pszichológiailag is meg kell tanulniuk az örömet és a szenvedést. El kell sajátítaniuk mindazt, ami remény re, vagy kétségbeesésre ad okot. Ebben a folyamatban alakul az univerzum, amelyben az élet, a felnövekvés, a tanulás privilégium lesz.

Nem süllyedhetnek a zsidó fiatalok elkeseredett lelkiállapotba, ha szembesülnek a történelemmel?

Nem. Igaz, a magyarországi helyzetet nem ismerem. De ott, ahol tanítottam Franciaországban, az Egyesült Államokban, egészen mást tapasztaltam. Éppen a tudatlanság taszíthat kétségbeesésbe, ezért a fiatalok mindent meg akarnak ismerni: a hagyományokat, a kultúrát, a legendákat, a törvényeket, az emlékeket, a reményeket és a félelmeket, mindent a népünkről.

Hogyan érhető el, hogy a különböző kultúrák, vallások békésen megférjenek egymással, megtanulják becsülni a másik értékeit?

Ismét csak tanulással. A különböző vallások kép viselői, magas rangú tisztségviselői néha találkoznak, bár előfordul, hogy csak titokban, de mégis beszélnek egymással és így megismerhetik a másik gondolkodásmódját.

S ez elég?

Ebből a párbeszédből soha nem elég. Persze az írásra is szükség van.

Oslo, Boston, Haifa, New York és Moszkva után hol tervez újabb konferenciát a gyűlölet anatómiájáról?

Szeretném, ha Hiroshimában tartanánk ezt a találkozót, és a gyűlölet mozgatórugóin kívül a nukleáris fenyegetésről is beszélnénk.

(via Szombat, 1992)

#elie wiesel #interjú #zsidóság #antiszemitizmus

[videkma]

Izraelieket akarnak közelebb hozni Magyarországhoz - Több magyar film vetítési jogát is ingyen átadták az izraeli köztévének

Izraelieket akarnak közelebb hozni Magyarországhoz – Több magyar film vetítési jogát is ingyen átadták az izraeli köztévének

Magyarország képviselői szerdán díjmentesen átadták három film vetítési jogait az izraeli köztévé képviselőinek a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának harmincadik évfordulóját ünneplő kulturális évad keretében.

A Berni követ, a Félvilág és a Szabadság – különjárat című filmek vetítési jogait Benkő Levente izraeli magyar nagykövet, Köbli Norbert, a felajánlott filmek forgatókönyvírója, Lajos…

View On WordPress

#állami támogatással készült film #bevándorlás #diplomácia #fidesz #fidesz és a migráció #ingyen #Izrael #izraeli magyar nagykövet #izraeli tévénéző #kulturális attasé #magyar állam #magyar kormányzati törekvés #Magyar Média Mecenatúra program #Magyarország #migráció #migrációs politika #Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság #Orbán-kormány

[peterbreuerblog]

Fidesz részéről az egyik legnagyobb sikere az elmúlt éveknek a nemzetpolitikája, a határokon átívelő nemzetegyesítési politika

Fidesz részéről az egyik legnagyobb sikere az elmúlt éveknek a nemzetpolitikája, a határokon átívelő nemzetegyesítési politika (more…)

View On WordPress

#a határokon átívelő nemzetegyesítési politika Németh Zsolt #a Népszava főmunkatársa előtt beszélt a képviselő. #az izraeli védelmi és külügyi bizottság elnökét. #az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke beszélt külpolitikai aktualitásokról #de szóba került még a kormány nemzetpolitikája is. Mindezekről Breuer Péter és Gulyás Erika #Fidesz részéről az egyik legnagyobb sikere az elmúlt éveknek a nemzetpolitikája #https://youtu.be/QhR6-EMzcjM #Magyarország helyéről és szerepéről #Nemrégiben fogadta Avi Dichtert

[h3ymyf1sh]

civilezésről jobbosoknak, tldr

csak hogy egyértelmű legyen, hogy hol nincsen baj:

1. nem gondolom, hogy a Fidesz terve putyini típusú felülről irányított politikai rendszer létrehozása lenne, azt viszont gondolom, hogy a 2002-es választás, a 2010-es kormányalakítás utáni krízis, majd a G-nap tanulságai alapján Orbán mindent megtesz a maximálisan lojális gazdasági és szellemi hátország létrehozása érdekében, és természetesen saját ellensúlyait ő maga ugyanúgy nem fogja megteremteni, mint ahogy egyetlen választott politikus sem tenné.

2. nem kell, hogy a kormány kesztyűs kézzel bánjon az őt kritizáló civil szervezetekkel (nem is teszi), számos olyan téma van, amikor alaptalan vagy irreális elvárásokon alapuló kritikát fejtenek ki, és attól, hogy valaki a hatalommal szemben lép fel, még nem biztos, hogy igaza van valamiben.

3. önmagában nem gáz, ha valaki szerint nem jó, hogy Soros, a norvégok, a hollandok, a német pártalapítványok vagy bármely más külföldi donor pénzéből élnek a kormánykritikus civil szervezetek. akkor se gáz, ha ezek amúgy korábban őt magát vagy a saját céljait is támogatták. teljesen legitim szempont és képviselhető politika, hogy a külföldi finanszírozásra vonatkozó információk legyenek megismerhetőek. (jórészt most is azok, sokféle alapon lehet kritizálni például az OSI-t, de hogy titokban tevékenykedne és ne várná ő maga el, hogy a támogatott kommunikálja a projektjeit és igyekezzen önfenntartó működést elérni, azt elég nehéz lenne bizonyítani)

ugyanakkor ahol meg baj van:

1. egy kormány rendes demokratikus működés mellett semmilyen (sem aktuálpolitikai, sem kommunikációs, sem policy) megfontolásból nem mehet el odáig, hogy a politikai közösség egyes tagjait megbélyegezze, odáig meg végképp nem, hogy a közjó meghatározását kizárólagos jogát formálisan magának vindikálja. márpedig a mostani dumákban pont ez történik: a Soros-civilek ugye semmilyen tevékenységgel nem szolgálták még soha a magyar emberek érdekeit, vettek volna részt a választásokon, egy az egyben idegen érdekeket képviselnek (önálló véleményük nyilvánvalóan nem is lehet), anélkül akarnak beleszólni (ezek szerint bele tudnak szólni) a fontos dolgokba, hogy erre bárki felhatalmazta volna őket, stb. közben ugye Orbán Viktor nem szokott tévedni, és hogy mert bárki is a népszavazási kampányban érvénytelenség mellett kampányolni.

2. a nemzetbiztonsági szempontokkal kapcsolatos ijesztgetés vállalhatatlan. egy hadban álló állam háborúellenes törekvésekkel szembeni fellépése során vagy a most éppen mintaként hivatkozott jelenlegi izraeli belpolitikai helyzetben valóban van érdemi nemzetbiztonsági szál, amit mérlegelni kellene. ehhez képest szerintem senki nem gondolja komolyan, hogy néhány, társadalmi hatásában, lássuk be, jelenleg marginális szervezettől a magyar államnak békeidőben, stabil kormányzás mellett, bármiféle erőszakos cselekmények legkisebb esélye nélküli helyzetben tartania kellene. nem is tart, csak azért hozza létre ezt a veszélyt, hogy a kreált új főgonoszt felemelje a saját szintjére. de most ez komolyan a gázai jogsértéses ügyekről az izraeli hivatalos állásponttal ellentétesen tanúskodó civil szervezetek ügye vagy egy hazai güllenista puccs elhárítása?

3. valójában a Trump-éra kezdete nemcsak arra adna lehetőséget, hogy nekimenjen a kormány itthon a civileknek, hanem arra is, hogy hátradőljön, hiszen itthon egyelőre nincs semmi jele, hogy veszélyben lenne a választói többsége bárki részéről, a külföldi nyomás pedig esetleges civil kritikák miatt várhatóan jelentősen csökken majd.

4. végül, és szerintem ez a legfontosabb: az rendben van, hogy kiszorítják vagy megbélyegzik a Soros-civileket, de mi lesz utána? van talonban egy bármikor aktiválható alternatíva, ami majd elvégzi azt a melót, amit azért el kell?

a fideszes térfoglalás jelenlegi formájával ugyanis nem az a baj, hogy a vitathatatlanul erős választói támogatást és a választási legitimációt a Fidesz hátországépítésre használja, hanem az, hogy amit létrehoz, az belső dinamikájában nagyjából a nyolcvanas évek Hazafias Népfront-Központi Népi Ellenőrzési Bizottság-állami tévé-állami vállalatok struktúrájának szintjén autonóm. és még nyomaiban sem mutat következetesen végigvitt értékeket a kormányhűségen túl. 

mindenkinek az egzisztenciája közpénzeken és feltétlen lojalitáson alapul, kormánnyal szembeni kritika fogalmilag nincs. most olvastam el a török Alkotmánybíróság egyhangú határozatát arról, hogy a mennyire rendben van az elnök megsértésének büntetőjogi szankcionálása, és tele van a szöveg olyan fordulatokkal, amiket Balsai bármikor aláírna. a közmédia világa legyen a valóság, ahol az Alapjogokért Központ, a CÖF és a Nézőpont adják a független hangot?

a Soros-szervezetek politikai és ideológiai minősítéseket zárójelbe téve is egészen biztosan nem álcivilebbek, mint a CÖF “civilitikai világa”. aki ezen a területen akar a fennálló rendszerrel szemben lázadást, az szerveződjön, és csináljon szerinte hitelesebb jogvédelmet, környezetvédelmet, információszabadságot, de tőlem akár magzatvédelmet vagy családvédelmet is. lehet hadoválni arról, hogy a függetlenség mítosz, a civil szervezetek kora végre a píszível együtt lejárt és most már mindenben igaza lesz a többségnek, de aki ezt leírja, az is pontosan tudja, hogy ez faszság, és nem azért lett itt demokrácia, hogy a gyerekeink megint pártállamban nőjenek fel. (a személyes véleményem amúgy az, hogy nem fognak pártállamban felnőni, a jelenleg követett útvonal éppen az alacsony önkorrekciós képesség miatt vezet a NER összeomlása felé, de ez tisztán spekuláció)

[hirzilla]

Évek óta elnököt játszik tévés komédiában, és most ő a legesélyesebb elnökjelölt Ukrajnában http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/kulfold/2019/03/30/evek-ota-elnokot-jatszik-teves-komediaban-es-most-o-a-legeselyesebb-elnokjelolt-ukrajnaban/?feed_id=1272&_unique_id=5c9f4ec2513c0 - Miért akar Porosenko megint elnök lenni?- Hogy ne kelljen börtönbe mennie. Többek között ezzel a viccel szórakoztatta a közelmúltban a tévénézőket Vologyimir Zelenszkij, aki alig öt nappal az ukrán elnökválasztás első fordulója előtt meggyőzően vezeti a népszerűségi rangsort. Jó eséllyel ő lesz az egyik jelölt, aki bejut az április 21-i második fordulóba, ahol a mostani állás szerint Julia Tyimosenko vagy Petro Porosenko lehet az ellenfele a második fordulóban. Régi motorosok között Tyimosenko évtizedek óta az ukrán politika élvonalában van: a függetlenség elnyerése után kapta a "gázhercegnő" becenevet, mert politikai kapcsolatait az első nagy ukrajnai gázvállalat kiépítésére használta a 90-es években, aztán egyik főszereplője volt a 2004-es narancsos forradalomnak, miniszterelnök lett, aztán börtönbe csukták (az volt a vád ellene, hogy túl drágán vette a gázt Oroszországtól, és ezzel túl nagy lett a rezsi), kiszabadult, és most elnök szeretne lenni. Azt ígéri, hogy felemeli majd a szegény vidéki lakosság életszínvonalát. Julia Tyimosenko kampánysátra KijevbenFotó: Celestino Arce / NurPhoto / AFP Petro Porosenko is veterán politikus, és szintén dúsgazdag üzletember, csak ő mezőgazdaságban és édesiparban utazik. Volt már külügyminiszter és gazdasági miniszter is, amikor 2014-ben, a kijevi Majdan téren lezajlott forradalom után az első elnökválasztást megnyerte. Porosenko háznyi reklámja Kijevben. A szlogen: "Jelölt sok van, de elnök csak egy"Fotó: Celestino Arce/NurPhoto/AFP Bár Tyimosenko és Porosenko is elkötelezett nyugatbarát, oroszellenes politikát ígér, mindketten éppen úgy részei voltak a 2014-es fordulat előtti ukrán politikai elitnek, mint azok, akiket elsöpört a forradalom, ami után kitört a háború Oroszországgal. És ebben benne van az is, hogy a forradalom inkább elveket, és nem személyeket söpört el valójában. Éppen ezért nem olyan meglepő, hogy a felmérések szerint Zelenszkij 20 százalék körüli eredményre számíthat vasárnap, és ezzel várhatóan megnyeri az első fordulót. Zelenszkij ugyanis eddig nem volt politikus. Viszont évek óta politikust játszik a tévében, egy szatirikus sorozatban. Az egyik epizód arról szólt, hogy álmában mindkét kezében egy-egy gépfegyverrel betört az ukrán parlamentbe, és halomra ölte a képviselőket. A nép szolgája Zelenszkij tévéműsorának "A nép szolgája" a címe. Egy vidéki történelemtanárt alakít benne, aki a véletlenek sajátos összjátékaként Ukrajna elnöke lesz, és megpróbálja az egyszerű emberek érdekében a józan paraszti ész logikája szerint irányítani az országot, miközben oligarchák és más korrupt elemek akadályozzák ebben. Zelenszkij azt ígéri, hogy ha elnök lesz, akkor ugyanebben a szellemben fog működni. Komédiáshoz méltóan indulási szándékát szilveszterkor jelentette be. Zelenszkij egy tévés felvétel előtt a jelenetére vár a kulisszák mögött.Fotó: SERGEI SUPINSKY/AFP Ugyanakkor nem a semmiből jött a politikai ambíciója. Már tavaly márciusban megalakította "A Nép Szolgája" nevű pártját - aminek ugyanaz a neve, mint a tévéműsorának. Ősszel parlamenti választások is lesznek Ukrajnában, ahhoz, hogy tényleg hatékony elnök legyen, a pártjának ott is jó eredményt kellene elérnie. Zelenszkij a többi esélyes jelölthöz hasonlóan nyugatos politikát, NATO- és EU-csatlakozást ígér, de leginkább a korrupció felszámolását. Elvenné a mentelmi jogot a képviselőktől, és sokakat lecsukna a mostani politikai és gazdasági elitből. Választási szlogenje egy szójáték, ami magyarul valahogy így hangzik: "ha eljön a tavasz, mi (le)ültetünk". A nép egyszerű producere Zelenszkij évtizedek óta ismert komikus Ukrajnában, számos romantikus vígjátékban és sok tévéműsorban szerepelt már. Politikai ellenfelei szerint azonban nem egyszerűen a nép hangján megszólaló színész, hanem egy gyanús alak. Az biztos, hogy meglehetősen jómódú, a vagyonát több tízmillió dollárra teszik, ami az ukrán oligarchákhoz képest nem sok, de az ukrán átlaghoz képest mesés gazdagság. Zelenszkij egy orosz anyanyelvű, ukrajnai zsidó értelmiségi családba született, óvodás éveit Mongóliában töltötte, ahol az apja akkoriban bányaipari szakértőként dolgozott. Jogot végzett Ukrajnában, de sohasem lett jogász, mert hamar csatlakozott egy népszerű humorista társasághoz, akikkel az ezredfordulón Moszkvába költöztek, és az egész posztszovjet térségben komoly sikereket értek el. Zelenszkij interjút ad, abban a jelmezben, amiben elnököt játszik.Fotó: Sergei SUPINSKY / AFP Ukrajnába visszaköltözve saját műsorkészítő stúdiót alapított, ami már több mint egy évtizede sikeresen működik. Sokáig egyik vezető producere volt annak a tévécsatornának, ami a 2014-es majdani forradalomban elűzött elnök, Viktor Janukovics szócsövének számított. Mint a mostani kampányban kiderült, közben egy ciprusi cégen keresztül társtulajdonosa volt egy orosz filmstúdiónak is, ami az orosz kulturális minisztérium támogatását is élvezte néhány produkciója elkészítésekor. Zelenszkijt ezért szokták azzal vádolni, hogy túl közel van az oroszokhoz. Ugyanakkor a műsoraiban kifejezetten harcos oroszellenes szövegeket ad elő, hazafias dalokat is énekel, és támogatja a Donyeckben harcoló ukrán alakulatokat. Egyik fontos kampányígérete, hogy jelentősen megemeli a katonák zsoldját. Kolomojszkij árnya Az orosz kapcsolatnál is nagyobb árnyék Zelenszkij felett Igor Kolomojszkij, aki Ukrajna egyik legbefolyásosabb oligarchája. Kolomojszkij is minden volt már, ahogy ez a fiatal ukrán állam elitjének tagjaira jellemző. Volt már olajos cége, légitársaságai, bankja, futballklubja, kohója és jelenleg is van tévécsatornája. Az, amelyiken Zelenszkij műsora, A nép szolgája is fut. Kolomojszkij volt már Tyimosenko bőkezű kampánytámogatója, tartották oroszpártinak is, aztán 2014-ben hamar átállt a nyugatos oldalra. Alakított egy nacionalista pártot, aminek két képviselője jutott az ukrán parlamentbe, Dnyetropetrovszk kormányzójának nevezte ki a forradalom utáni kormány, és milíciákat szervezett az oroszok elleni harchoz, még vérdíjat is kitűzött az oroszbarát felkelők fejére. Igor Kolomijszkij, még 2015-ben, itt éppen egy focicsapat tulajdonosaként szólal fel az ukrán labdarúgószövetség ülésén.Fotó: AFP PHOTO/ UNIAN/ VLADYSLAV MUSIENKO VLADYSLAV MUSIENKO / UNIAN / AFP Aztán összeveszett Porosenkóval, leváltották a kormányzóságról, és államosították a bankját is. Zelenszkijhez hasonlóan szintén zsidó származású, az ukrán mellett izraeli állampolgársága is van, amit nyíltan vállal, annak ellenére, hogy a kettős állampolgárságot Ukrajna tiltja (igaz, nem is szankcionálja, így élhet legalább százezer kárpátaljai magyar is kettős állampolgárként). Kolomijszkijról számos egészen durva híresztelés terjed Ukrajnában: állítólag többször előfordult, hogy vascsövekkel és baseball ütőkkel felszerelt osztagaival oldott meg üzleti vitákat, emberei egyszer állítólag az állami olajvezetékeket fenntartó vállalat irodáját is elfoglalták. Az orosz sajtóban az is terjedt róla, hogy egyszer óriási összeggel lehúzta Roman Abramovicsot, a Chelsea tulajdonosát, Putyin szövetségesét, egy trükkösen megfogalmazott szerződésnek köszönhetően. Kolomojszkij és Zelenszkij határozottan állítják, hogy kettejük között semmilyen politikai kapcsolat sincs, ugyanakkor Zelenszkij riválisai igyekeznek úgy beállítani a komédiás - producert, hogy valójában ő is csak egy oligarcha játékszere. Vidám, de sötét ló Zelenszkij másik problémája, hogy senki sem tudja, hogy igazából mit akar, és hogyan irányítaná Ukrajnát, hiszen eddigi üzenetei leginkább arra koncentrálnak, hogy elég a rettenetes korrupcióból, ami egyébként tényleg rettenetes Ukrajnában. Nemrégiben EU-s országok nagyköveteivel találkozott, aki közül az egyikük azt mondta, hogy félelmetes volt, hogy mennyire felkészületlennek látszott politikai és törvényhozási ügyekben. Zelenszkij A nép szolgája forgatásánFotó: Sergei SUPINSKY / AFP Közben úgy néz ki, hogy lehet, hogy hamarosan Ukrajna elnöke lesz, egy hatalmas, igen szegény és Oroszországgal háborúban álló ország első embere. Népszerű https://444.hu/2019/03/30/evek-ota-elnokot-jatszik-teves-komediaban-es-most-o-la-egeselyesebb-elnokjelolt-ukrajnaban