#interjú magammal

[thedeliblog]

#500 An exclusive interview with myself

Deli Skate Blog was born on 24th March 2020. in adverse times, but thank God, the world of skateboarding has never been slowed down. Now, after more than two years we can celebrate the 500th blog post. Even if you don’t know who is behind the blog, now it’s to be revealed. An exclusive interview with myself. Make yourself comfortable and have fun reading.

Hi!

Hi!

Tricky situation is this. I don’t really used to talk to myself, maybe only in times if I have to make a wise decision or I tend to evaluate a season within myself.

Nice touch! So how would you evaluate the last couple of years?

Regarding to?

Regarding to the blog.

The idea of this blog was circulating much more earlier, but arrived to its destiny only during the quarantine of covid. That was the time when I decided to post a video every single day until the quarantine would last. Since the lock-down hasn’t lasted for so long, but daily content creating has become a habit, and traveling in time two years, now we are at the 500th article.

Congratulations! But if I do the math you couldn’t keep up with the daily posting.

There are seasons when I’m literally not able to write beside my family and my job. And it’s not even an easy task to select a reasonable content.

That means you are filtering. Based on what? In other words, what’s the purpose of Deli Skate Blog?

You have a good sense connecting the two. The main principle is to “Entertain & Educate”, which means finding a good balance between entertainment and education, teaching and discipline. Nowadays tons of content wants our attention from every kind of sources. In my opinion not all of them are relevant. So we arrived to our first guiding principle. Another one is coming from the belief that we see and watch too many things that we shouldn’t. Today’s culture offers freedom in its own particular way, but not everything is good just because it was posted or was brought into your attention.

I don’t get it.

I tend to use contents that influence my audience in a positive way. That e.g. do not encourage drinking, smoking just to have an example, and leastwise profanity is minimalized.

But you were a youngster too.

I don’t feel myself old either and of course even if I understand and comprehend these behaviours I don’t think they’re good or would be virtues, neither I think they should be followed or copied. That’s why I share rather paths of lives which, at a certain point, arrived to the valley of decision, had to make a choice and then were turned 180 degrees. There are a lot of dramatic experience among well known skateboarders too but we see the so called catharsis or positive turnbacks as well. I try to dig up these stories to show them.

Tough ground. Because then you have to watch every single piece, have to read through everything to check if it fits. And it’s not sure even then that you can create a post out of it. Can you remember of something that didn’t make it at the end?

I remember some cases when the last some seconds cancelled to whole thing to be posted.

Ok. Then what’s the deal with entertainment?

Loads of content floods us every day nearly everywhere. I used to dare to think, who is reading Deli, shall get the whole picture even he doesn’t follow any other sources. This isn’t our goal of course, but if someone wants to have a nice dish he can eat it in our space, we used to say. The main focus is to have recent topics, news but we shall talk about the roots and the history of skateboarding as well. Skateboarding has its own philosophical depths that we can only understand interpret by and through the respect of the generations before. Then when I choose a certain content I post it in a digestable way, I write only that many text to a video with which it can be put in the context. I used to translate interviews and I show excerpts of old magazines and books. I deal mostly with american skateboarding, because that’s what I like and know, but I like to have delicacies from here and there too.

Coming back to the education of people part for a moment. It sounds a little bit rigorous to me. Why is it not at the end?

I try to explain it through an example. If skateboarding had its beginnings in the 70s, then it had its adolescent years in the 80s, became a young adult in the 90s and now it is deeply in its B-side of midlife. If I follow this analogy, which is now important but was not in teenagerhood is mostly nutrition and purposeful workout. So we have encouraging posts to make more and focused warm-ups, do workout so we could skate for longer without injuries.

Sounds like a PE teacher. I agree that this is not the most important thing for teenagers and not even in the 20s.

It’s not in focus and not even something like an investment for later. Nowadays we can see a lot of pro skaters complementing their skateboarding with workout and special trainings in order to be better at skateboarding. This is not lame it’s good.

At this point I take the opportunity to ask: Olympics or not?

For sure it’s a divisive topic. In my opinion, becoming a sport in the olympics is an acknowledgement that more and more skaters do it on a very high level. This way skateboarding is getting more recognition which is good for the industry, higher amounts are flowing into it. On the other hand for sure skateboarding would loose something from its subcultural substance and kind of exclusivity, where we have to be careful not to let loose its whole taste.

Are you telling me that in the future skateboarding would disappear from the streets and would be pushed back to skateparks?

No. But there will be generations who will grow up in skateparks, will train in skateparks and will consider and will practice skateboarding as a sport. For them skateboarding on the streets wouldn’t mean anything, neither the subcultural involvement, including dress codes or clothing habits. But competitions have always been a part of skateboarding. In the 80s tricks were invented during competitions. Skateboarding today is very versatile and colorful so I think olympics would fit in the picture too.

Who are your favourite skateboarders of today?

I have a lot, but whom I really like to watch are: Erik Herrera, Walker Ryan, Deedz, Mark Suciu, John Shanahan, Brad Comer, Tom Karangelov.

They are more likely the mainstream. Anyone else?

Ok, then: Nyle Lovett, Brian Delatorre, Aleka Lang, Hosea Peeters or in the middle field: Max Palmer, Cyrus Bennett.

No Nyjah nor Tyshawn?

Smart. They are the two extremes of the equation. Nyjah has never been among my favourites, but I really appreciate his performance. Eventually he has built up some kind of a rockstar-athlete lifestyle, which is strange for some, while he put everything on it, there are a lot of work and suffer invested into the whole thing. On the other end Tyshawn is a rockstar too, but he is more likely one of us. We don’t see him that much, but it doesn’t mean he is not doing awesome things.

Old school ones?

Oh yeah. I started skateboarding in 1991 in Szeged and after that I found myself and spent most of my best skateboarding in the middle of an era in which nearly every year something new happened and something changed drastically. From the shapes of the decks to the sizes of wheels and jeans nearly everything had its upside-downs and back. As of the opinion of many, that was the golden era of skateboarding, which happened in the same time as my teenagehood so it made a deep impression on me. My alltime favourites are: Mike Carroll, Rick Ibaseta, Lavar McBride, Weston Correa, Shawn Mandoli, Steve Caballero.

You have now everything here like in a grocery store. Do these things fit altogether?

Everyone gets his own inspiration out of different things. After all that’s why we watch skate videos. Or before social media rather to follow up what was happening, who was who and what were the trends. Nowadays more likely to have a spark to go to skateboarding. It’s not so easy to maintain motivation and to be inspired constantly, but a wide selection is given so everyone can have his regular motivaton for a nice session.

What do you like in a video?

I like the harmony of all components. I mean good skateboarding should be matched with good music. I need the harmony this way. Style, music, mood.

That’s all?

Basically yes. Additionally I miss the lines in today’s videos. We see nearly only solo tricks, maybe a bridging trick plus.

What’s the problem with this?

A line is happening on spot, real time so to speak. For me it gives back more the feeling and the relation between the skater and the streets or spots. Solo tricks, in most of the cases, are practiced for month before they are done and recorded. Don’t misunderstand me I’m not questioning that these tricks are legit I’m just talking about the proportions. I enjoi flow more. Alright, one more thing. For me hillbomb is a no go. I don’t like it, but this is my personal opinion.

Deli or déli?

Deli of course. (Déli means “Southern” in Hungarian)

What’s that then?

You said it some minutes ago. By definition: ‘Delicatessen’ or shortly ‘Deli’ is a retail establishment, which sells a selection of fine, exotic or foreign prepared foods often known as delicacies.

So?

I really like the concept of those cornerstores in New York where you can have a wide range of goods supplemented with special food, sandwiches and coffee. Or in which you can only eat good food. These are the Delis.

“Vegetables, sandwiches and coffee to go from the world of skateboarding.” Now I quoted.

Exactly. I’m writing about fine things with good taste, often rarities. If for no other reason that they appear in a Hungarian blog. As I told you earlier, people visiting us regularly would be up to date what’s happening in skateboarding.

Shouldn’t be considered something as a retail establishments if it’s selling something? A blog can only offer.

That’s why I launched a skateshop too.

Which is…

Deli Home Skateshop. I suppose I should explain…

Yes, please…

Now we know what a Deli is. Skateshop is clear too. Home in the name refers to a model in which I take advantage of the fact that I like to speak a lot about skateboarding in person, so I do it in our home, where the shop is located too. Even beside a coffee we can find out the best setup for you or can have a discussion on the latest magazine cover or can repair your semi-destroyed accessories. As I used to say, we are at home in skateboarding. Now I was the one who quoted. Whoever has been at us can prove that I like to taylor-make and personalize everything I suggest and sell.

Did you have a clear path from the blog to the shop?

Literally not and not even theoretically. Actually the shop was the first. I dealt with second hand accessories through a webshop.

Which died.

Not exactly. I let it die, because I didn’t had the time and energy to run it.

So the shop returned. As I see you don’t have too many brands.

The goal is to have brands I believe are special ones in a way representing raw street skateing, supplemented with others which are well known and supposed to be top quality ones. We have a lot of brands from New York.

If I’m right when you are at home, the shop is at home too.

Something like that.

What if I wanted to buy a beanie at 9 pm?

Then you drop me a line, most probably you come by and you leave with your new beanie.

I usually see around you this dot-dot-comma-dash thing.

You mean the ‘dotboard’.

Can be.

If I would like to interpret it in a philosophical way, I would say the blog, the writing is rooted in skateboarding and this skateboard shaped of punctuation marks and dashes, which I call the dotboard, is coming from the writing. So the formation of dash-dot-dash-dash-dot-dash became our logo. This kind of small skateboard can be easily inserted into any chat flow of text messages too.

What’s the situation here at home? I mean in Hungary?

In Hungary more and more people are skateboarding, parks are built a lot of good circumstances are given. I hope more and more talented skateboarders will grow up who will dedicate themselves and be very counscious and disciplined in what they want to reach with their skateboarding. Now we can see that the range of ages involved are wider so every age group wants to have possibilities and spaces according to their very own abilities and understanding. It would be optimal if everyone’s taste could be taken into consideration.

What can you to this issue?

Entertain & educate. In addition I try to back good initiatives and support dreams come true. I hope I can add my long lasting enthusiasm for skateboarding which would motivate others as well. -.—.-

I’m thankful for all of you who read, follow, ever read, ever followed, will read, will follow, and trust in what we write on this blog. You are keeping this blog alive and I wish you can skate as long as you want and to live your everyday lives in constant inspiration. Spread the good news!

#deli skate blog #deli home skateshop #deli #interjú magammal #exkluzív

[starmythelonesurvivor]

Zagyva

Ma délben megvolt az interjú, tegnap délben meg a leadás, meg vagyok elégedve magammal, mégis ideges vagyok, feszült. Nagyrészt teázok, és napi kétszer próbálok valami kaját leerőltetni a torkomon. Várom A-t, hogy végezzen a munkában, emberek hömpölyögnek a bevásárlóközpontban, a tegnapi randi pocsék volt, fáradt volt a mexikói, fáradt voltam, és azoknál a részeknél, ahol arról mesélt, hogy majd a párját egy újhullámos kávézóban, vagy bárban fogja megtalálni, majdnem ráborítottam az asztalt, Én csak egy nyomvadék vagyok a piros apról, aki a racionális eszével ugyanezt gondolja, de egészen mostanáig, a harmadik randiig nem akartam tisztán látni. Egy fél óráig alig bírtam tartani az arcom, zárásig beszélgettünk, aztán sétáltunk, és Én mentem haza, üres voltam, rettenesen. Vannak "jelentekzők", pofátlanok, kevésbé pofátlanok is az életemben, de ha nem érdekelnek?! Nem azért radizok vele, mert csak a piros appal vagyok életképes. Tetszem neki, majd szexelne velem, de nincs túl az exén, és amúgy nem bánja, hogy széjjel csalta a háta mögött. Azt hiszem nem baj, ha tényleg csak barátok leszünk, minek hívott fel a múltkor is,és nevettünk együtt másfél órát a telefonba, minek találkozunk két naponta?! Mi van, ha nekem ez jutott?! Elég önbecsülésem van, hogy ne próbálkozzak általában olyanokkal, akikkel tudom, hogy nem jön össze, de ha szökőévente tényleg érdekel valaki, ziher, hogy így járok. Apropó, önbecsülés, vagy másfél hónapoal ezelőtt megint beleugrottam majdnem egy katasztrófális valamibe, úgyhogy mígsem megy ez a dolog, lekopogom. Senki nem kell, de mégis, Z. anno azt mondogatta, hogy csak saját magamnak köszönhetem, hogy egyedül vagyok, mert túlságosan válogatok, de eskü, most úgy a fejére olvasnám azt az 1 hónappal ezelőtti próbálkozást, és tudtam Én, hogy nem jó, de mégis. Lehet ez a mexikói is ilyen, eddig tényleg azt hittem, hogy kedvelem, de a tegnapi elszólása után nem tudnék benne bízni...túlságosan vágyom arra, hogy szeressenek, és elfogadjanak, nem vagyok képes egy egészséges kapcsolatot fenntartani. A, meg talán 1 barátnőm van az egyetemről, akik tényleg úgy kedvelnek, ahogy vágyok, és ezért is nehéz idegenek emberek felé kötődést kialakítanom, mert mindig félreiismernek. Holnap után elkísérem A-t Pestre, és C-nél alszunk, az egyeteln pozitívuma, hogy egy himi-humi egyetemre járok, hogy megtehetem, nem érdekel, arra a 2 napra minek menjek most le, a gyomoridegtől csak meghibbannék.

[wpkurzus]

23+ legjobb Youtube csatorna, ha tanulni szeretnél

PERCENKÉNT több, mint 500 óra videót töltenek fel a Youtube-ra. Én imádom a videós tartalmakat, de lelkiismeretfurdalásom van, ha olyan csatornákat nézek, amiből nem tanulok semmit. És valljuk be… Ez is megesik.

A félmegoldásom a kisebb Youtube függőségemre, hogy olyan embereket követek, akik értéket adnak és ez az érték nem csak az unalom megszüntetése.

Szeretek tanulni és a Youtube-on az “infotainment” (tanulva szórakoztató) tartalmakból és a konkrétan oktató anyagokból is nagyon jó a felhozatal.

Már túl jó…

Ezért is szedtem össze ezt a listát, hogyha te is szeretnél okosodni, fejlődni, akkor milyen csatornákat érdemes követni.

Teljesen szubjektív a lista és minden évben tervezem bővíteni, ez most jelenleg a 2020 januári állapotom.

Van, amikor egy időben egy csatorna jobban rezonál, szóval elég hullámzó, hogy épp miket nézek. Persze nem nézek meg minden videót, nem is lenne életem, de azért ezekből jópár videót elfogyasztottam.

Főleg angol nyelvűeket nézek és ajánlok, de néha, amikor le van szívva az agyam, akkor magyarokat is megtekintek, mert könnyebben fogadom be. Ha nem tudsz angolul, akkor arra is vannak csatornák, szóval a lehetőségek tárháza itt már tényleg végtelen.

Több témára bontottam őket, de persze vannak átfedések. Egy olyan videót raktam be tőlük, amit láttam és szívesen ajánlom neked is.

Nézzük is a lustaságom legfőbb okait, a kedvenc Youtube csatornáim…

Vlog

Egyre kevesebb vlog formátumot nézek, de azért párszor becsúsznak ilyen tartalmak is.

Casey Neistat

Talán az egyik legismertebb vlogger. Izgalmas videói vannak, király világnézete, ért a videózáshoz és business-hez is. Nehéz nem követni.

Magyarósi Csaba

A magyar Casey Neistat? Kétségtelen a hasonlóság, lehet már unja is az összehasonlítást, de ezen kár lenne megsértődni.

Ő az, aki igazán tesz Magyarországért és az emberek gondolkodásának javításáért. Nem fél beleállni kényesebb témába, politikába se és hihetetlen munkabírása van.

Vállalkozás, tech, videózás, utazás és sok-sok okos gondolat jellemzi a csatornáját.

GaryVee

A legnagyobb hősöm.

Amikor elkezdtem önfejlesztéssel, online dolgokkal foglalkozni, akkor minden egyes videóját megnéztem.

Ittam a szavait és folyamatosan egy jobb irányba formálta a gondolkodásom.

Ma már ritkábban nézem, mert ahogy ő is mondja, ugyanazokat a dolgokat ismételi, nincs igazából nagy titok.

Ha GaryVee nem létezne, akkor én se lennék ott, ahol most vagyok.

Peter McKinnon

Valami videózással kapcsolatos útmutatójával találkoztam elsőnek, de azonnal beszippantott.

Ex bűvész, szóval nem véletlenül tudja ennyire jól tartani a figyelmet.

Nagy idol videózás téren, de más témákba is sokszor beleszagol.

Matt D’avella

2019 nagy felfedezettje. Foggalmam sincs, hogy találtam meg, jó lenne ilyenekről valami statisztika vagy adat, hogy kit, mennyit néztem.

Minimalista, 12 különböző 30 napos kihívást vállalt el és ezeket dokumentálta.

Ezeken kívül is igazán érdekes témákat boncolgatott a nyers videózási stílusban készített videóin keresztül. Amikor nézem, mindig csak ámulok, hogy milyen király megoldásai vannak.

Interjú (szerű) műsorok

Az interjú egy nagyon hálás formátum, sok új arcot lehet megismerni és ha jó a riporter, akkor szuper érdekes és szórakoztató tud lenni.

Háttérben is szokott menni, de az izgalmas vendégeket fókuszáltan is szoktam nézni.

Ide tettem az egy az egy “elleni” és csoportos kérdezős tartalmakat is.

First We Feast – Hot Ones

Egyre erősebb csirkeszárnyakat esznek sztárok és közben az egyik legjobb riporter kérdez érdekes kérdéseket.

Konkrétan sírni szoktam a röhögéstől.

Fel se tudom sorolni, hogy mennyi epic epizódot készítettek, de szinte az összeset láttam már.

Imádom!

WMN – D. Tóth Kriszta: Elviszlek magammal

Anyukám, mamáim és a barátnőm után, nők közül szerintem D. Tóth Krisztát szeretem a legjobban.

Végtelenül okos, gyors észjárású, vicces, magas érzelmi intelligenciával rendelkezik, ügyesen kérdez, könnyen megtalálja a hangot és felépített egy komoly vállalkozást is, ami igazi értéket ad.

Bízom benne, hogy nem hagyja abba, mert rengeteget lehet már abból is tanulni, hogy nézed, ahogy kommunikál.

Jubilee

Tőlük tanultam a “radikális empátia” kifezést. Így próbálok élni én is.

Sok különböző formátumuk van, de minden a különböző vagy épp nagyon hasonló emberek kommunikációjára épül.

A lényeg, hogy próbáljuk meg átérezni, hogy mit is gondol a másik, miért viselkedik úgy, ahogy. Ha erre kicsit több időt fordítanánk, akkor sokkal jobb kapcsolatok és kevesebb konfliktus alakulna ki, az biztos.

Cut

Hasonló a Jubilee-hez, de inkább a szórakoztató irányba megy el.

Mégis bőven felfér a listámra, mert rengeteget tanultam az elfogadásról a videóikból és mellette még jól is szórakoztam.

Dallos Zoltán

Számomra eléggé szimpatikus, Dallos Zoli 2 fő témája – Üzlet és utazás

Főleg interjúkat találhatsz, de vannak rövidebb, gondolatébresztő anyagai is.

Vállalkozás, marketing

A fő fókuszom mindig is a vállalkozás volt és szerencsére ebben a témában is vannak király csatornák.

A vlog részből is lehetett volna párat ide rakni, de, mint mondtam sok átfedés van.

Ben Francis – Gymshark

Igencsak meglepődtem, amikor megláttam az első videóját. Kb. akkor kezdte, amikor mi is megnyitottuk az edzőtermünk. Ő kicsit gyorsabban halad 😀

A Gymshark az egyik leggyorsabban növő brit eCommerce vállalkozás.

Talán ő hasznosította a legügyesebben a közösségi média inluencereket.

Bámulatos, amit véghez vitt, főleg, hogy azt is megmutatja, hogy mi folyik a háttérben.

Szendrei Ádám

Kevés magyar vállalkozó van, aki rendszerresen posztol a témában és persze az angol nyelvű tartalmakhoz képest elmarad a minőségük.

Ádám viszont elég jól vegyíti a pénzügyi, vállalkozásbeli, önfejlesztéses témát.

Think Media

Amikor elkezdtem tanulni a videózásról, akkor szinte minden keresőszóra, amit beírtam megjelent a Think Media.

Ebben és Youtuber-ré válásban is vannak kalssz tartalmaik. Nélkülük ennél is rosszabb minőségű videókat készítenék.

Nagy Attila

Csak nem hagyhatom ki magam a saját felsorolásomból.

Elég alacsony szinten vagyok még, de jól esik néha összefoglalni a gondolataim. Ezekből tervezek, minél többet a jövőben.

Ahrefs

Ha SEO-ról, keresőoptimalizálásról tanulnál, akkor ennél a csatornánál jobb ingyenes tartalomcsokrot nem fogsz találni.

Egy hét alatt megnéztem szinte mindent és szépen a gyakorlatba is ültettem a tanultakat.

Egyéb oktatás, szórakoztatás

Jöjjenek azok a csatornák, amiket nem tudtam befogni külön kategórába. Ez nem baj, csak azt mutatja, hogy valamit máshogy csinálnak.

Kurzgesagt – In a nutsell

Így kell animációs videók segítségével tanítani.

Nehezen megérhető témákat bontanak szét, hogy átlag emberek is megértsék.

Mély, depresszív témákba is belemennek, amit mások nem mernek megcsinálni.

The Nerdwriter

Művészet, filmek és sorozatok a főbb témák, de mindig van benne valami csavar.

Mennyire király, hogy van egy videó arról, hogy milyen a Harry Potterben a varázslat hangja.

Van, hogy nem értem a szavait, de elképesztő meglátásai vannak.

The infographic Show

Egy másik animációs oktató csatorna. Futószalagon gyártják a tartalmat, annyira nem egységes az arculatuk, de ők is fura kérdésekre keresik és bontják le a választ.

Yes Theory

Seek Discomfort – Mennyire jól hangzik?

Főleg szórakoztató anyagokat készítenek, de a komfort zónából való kilépés van középpontban. Ilyen baráti társaságot kívánok mindenkinek.

Tanulom magam

Egy magyar csatorna, ahonnan tanulni lehet. Ez is ritkaság számba megy sajnos, de örüljünk, hogy vannak, akik meg tudják csinálni.

Néha kicsit popcornos témákba megy, de Atis szépen össze tudja szedni a lényeget.

Charisma on Command

A karizma is tanulható, ezt a csatorna videói be is bizonyítják.

Elég gyenge vagyok a témában, de az évek folyamán azért már sikerült fejlődnöm, amiben az itt lévő anyagok is segítettek.

Tifo Football

Kevés igényes focis videós tartalom van, de itt gazdasági, mentális témákról is beszélnek, ami számomra rettentő szimpatikus.

TED

A nagy klasszikus nálam se maradhat ki. Jobbnál jobb prezentációkat tesznek fel, amelyekből mindenképp érdmes szemezgetni.

Összefoglalás

Az biztos, hogy nem kellene ennyit a Youtube-on lógnom, viszont ha már beszív a “kapcsolódó videók” algoritmusa, akkor legalább olyat nézek, ami új gondolatokat indít el bennem, ami inspirál.

Nem leszek azért álszent, néha leragadok pár szimplán szórakoztató vagy klasszik trash videónál, de ez van.

Az egyik oka az volt, hogy összeszedjem ezt a listát, hogy kérjek én is ajánlásokat. Szóval te miket nézel? Írd meg kommentben!

A következő bejegyzés 23+ legjobb Youtube csatorna, ha tanulni szeretnél elsőnek ezen a webcímen jelent meg: WPKurzus | WordPress tanfolyam.

[parsorosok]

Én kis naiv

Aki azt gondolta, hogy hét hónap sikertelen munkakeresés, 43 sikertelen jelentkezés, 30 interjú, 6-7 próbafeladat és 1 álommeló (ahová először azt mondták felvesznek és csak aztán, hogy mégsem) elvesztése után képes voltam azt hinni, hogy ez a béka segge, alább nincs. Hát van:)))) még internshipre sem vettek fel :)))))) ez nem meglepő, nem ez a kanyar. A csel az egészben az, hogy EZ CSEPPET SEM ZAVAAAARRRR!!!!!!

Még csak kóstolgatom azt az érzést, amikor jó érzéssel és nem keserűséggel, kínnal tölt el, hogy tanulsz valamit. Annyi minden van most bennem, akkora hála és öröm, hogy nem tudom elmondani:)))))

Olyan jók a megérzéseim, és olyan jó végre elég bátornak lenni ahhoz, hogy hallgassak rájuk.

Tegnapi nap tanulsága, hogy akárhányszor bajom van, rosszul vagyok, üljek le, beszéljem meg magammal és legyek őszinte. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni hogy milyen fontos az őszinteség. Erő van benne, sugárzik és bátorságot ad. Az emberek jobban tisztelnek, ha őszinte vagyok. Kapcsolódni is könnyebb, ráadásul jó szűrő: a gyávák futnak, szóba se mernek állni:DDD

Ja és van egy új barátom, abból a generációból, akitől megtanulhatom hogyan ne csesszem el az életem. Végre.

A tinderen alig vannak matcheim, de akivel igen, azzal mindig tali és mindig feltölt (még ha nem is lesz kapcsolat belőle, néha jól esik tapasztalni a női erőt, hogy van bennem, és szeretnek, jó nő vagyok, haha)

[graffitinotes]

INTERJÚ 1/I.

És érkeznek az interjúk, melyeket darabokban fogunk közzé adni - ezt az elsőt három szekcióban. A beszélgetés előtt mindenképpen érdemes elolvasni a Bevezőt. A fotókat saját terepszemle során készítettük, melyből külön posztok is készülnek, graffiti gallery jellggel. 

***

2022. 04. 09.

Pesterzsébet vasútállomás – 11:40

Az interjúalanyok névtelenségének megőrzése érdekében kitalált neveket adtunk nekik. Az interjú előtt egy vázlatot készítettem, amit bekészítettem a telefonomba, hogy szükség esetén tudjak mire támaszkodni. Azonban alapvetően nem az volt a célom, hogy az előre megírt kérdések sorrendjét szigorúan kövessük, mivel nem szerettem volna olyan formális hangulatot teremteni, sokkal inkább egy kötetlen, könnyebb hangvételű beszélgetést. Ezt részben a téma tabu jellege miatt, valamint a személyes ismeretségünk miatt is indokoltnak éreztem. Ezen kívül pedig, hogy a beszélgetés és annak hangulata még fókuszáltabb és hatásosabb legyen, azt kértem Marcitól, hogy egy semleges, ugyanakkor számára és a téma szempontjából megfelelő helyen beszéljünk. A találkozóra vittem magammal egy fényképezőgépet, hogy a beszélgetés során felmerülő alkotásokat, illetve azok típusait megfelelően szemléltetni tudjuk. 

Első alanyunkkal szombat délelőtt találkoztunk a pesterzsébeti vasútállomás aluljárójában. Az aluljáróból kiérve a peron melletti keskeny betonozott úton sétáltunk tovább az egyvágányos vonatsín mellett. A sín mellett kétoldalt a Los Angeles-i nagyvárosi vízelvezetők (levy) hangulatát idéző betonfalak vonultak végig.A növényzet egy kicsit benőtte ugyan, de a csupaszabb részeket, az állomástól távolodva egyre több falfestmény borította. Az idő borongós és nyírkos volt, amivel egy rendkívül hangulatos atmoszférát teremtett a beszélgetéshez és a graffitik nézegetéséhez egyaránt.

***

Milyen megnevezést szeretsz, hogyan reflektálsz magadra? //graffitis, festő, firkász, stb.//

Marci: Alapvetően nem nagyon szoktam sehogy. Nem szoktam senkinek sem szólni erről, de hogyha rákérdeznek, akkor mondom, hogy igen, graffitizek.

Geri: Művészként (viccesen). Alapvetően tök tabu az egész… egy szűk kör tudja csak. Ha egy új embernek elmondanám, akkor azt mondanám, hogy szeretek rajzolni, betűket irkálni. 

Viktor: Mondjuk én ezt élvezem is, hogy tabu…, hogy senki nem tudja…, szerintem jó érzés is. 

Mikor/mi miatt kezdtél graffitizni?

Viktor: Hetedikes koromban kezdődött, egy osztálytársam által ismerkedtem meg ezzel a világgal, és miután amúgy is imádtam rajzolni, így kézenfekvő volt, hogy ezt egy ilyen lázadóbb formában csináljam.

Mit szeretsz benne? 

Viktor: Valahogy magával ragadott ez a mocsok hangulat, meg szeretem az ilyen vadregényes területeket. Nem feltétlen abban az értelemben, mint egy természeti csoda, hanem érdekes megfigyelni, ahogy a természet visszafoglalja, ami az övé és az egész összeér az emberi civilizáció mocskával.

Ki a közönség? 

Viktor: Nekem személy szerint bárki lehet, akinek ez tetszik.

Vannak, akik a szöveg mellé valamilyen művészibb rajzot is készítenek. Az ilyen művek célközönsége egy kicsit tágabb

A graffitinek nincsen üzenete: „itt voltam, nézd meg, aztán menj tovább”. Vagy legalábbis nem olyan egyértelmű, mint a streetart alkotásoknál. A kettő szerintem abban különbözik, hogy utóbbinak van igazi, könnyebben megérthető mondanivalója. Például, amikor Banksy Magyarországra jött és megcsinálta azt a képet, amin Orbán Viktor ül a kisvasúton… Előbbi pedig szép… de nem üzen semmit szerintem.

Graffitizés és a közösségi lét: milyen a viszony? Mi az oka, ha valakik együtt festenek? //Egyéni vagy inkább közösségi tevékenység?//

Marci: Régen, amikor elkezdtem ide lejárni, akkor tök nagy volt a pörgés, mindig találkoztál valakivel.

Geri: Mi amióta ismerjük egymást csak együtt festünk, csak néha vannak olyan emberek, akikkel elmegyünk fújni.

Marci: én elszoktam járni egyedül is meg társaságban is, mindkettőt szeretem, csak más miatt.

Viktor: Én nem igazán.

//

Marci: Alapvetően elég jó közösség összekovácsoló ereje van. Nekem az összes barátom innen van

Viktor: Sok embert megismerhetsz, ha szeretnél

//

Marci: Viszont van egy olyan oldala is, hogy ha elmész egy péntek este borozgatni egy ilyen társasággal, egy idő után előkerülnek a filctollak, festékek és egy ilyen társaságban legalább egy bajkeverő lesz és belerángat valamibe, amit nem feltétlen szeretnél. Mert lehet ezt is úgy csinálni, hogy felírod kicsiben, hogy itt voltál, vagy felirod egy kibaszott üvegfalra, hogy Orbán takarodj… - azt talán mégsem, mert az nem graffiti, de a nevét.

Mi az oka, ha valakik együtt festenek?

Geri: Alapvetően azért is szoktak együtt fújni, mert gyorsabb és nagyobb felületet lehet egyszerre együtt megfesteni.

Marci: Én pl nem szoktam, mert mindig összevesztem a spanommal, hogy mi hogy legyen.

Nem egyszerűbb inkább egyedül csinálni?

Viktor: De igen, de ha mondjuk utcán festesz, akkor gyorsabban megfestetek egy nagyobb rajzot, meg ha egy csapatban vagytok, akkor tudjátok hirdetni a csapat nevét.

#graffiti #worldofgraffiti #graffitinotes #interview

[korkep-blog]

Peter Cmorík bandájának magyar tagja: Interjú Kiss Kristóf billentyűssel

Ipolynagyfalu szülöttjének, Kiss Kristófnak (27) a tehetsége mellé szorgalom is párosult. Hosszú évek útkeresései után mára révbe ért. A Szlovákia szerte nagy népszerűségnek örvendő Peter Cmorík Band billentyűse , immár harmadik éve. Sikerről, kulisszatitkokról a szlovákiai zenei életről beszélgettünk vele.

Szűk pátriám Ipolyság és annak környéke nem csak a természeti szépségéről, zsíros megművelhető földjeiről vagy a nem messze elhelyezkedő Ipolynyék zamatos borairól híres. A Teremtő mikor a Börzsöny vonulatait átellenben dimbes-dombosra rendezte nem feledkezett meg az Ipoly menti falvakba tehetségtől áldott embereket megteremteni. Ipolynagyfalu szülöttjének, Kiss Kristófnak (27) a tehetsége mellé szorgalom is párosult. Hosszú évek útkeresései után mára révbe ért. A Szlovákia szerte nagy népszerűségnek örvendő Peter Cmorík Band billentyűse , immár harmadik éve. Sikerről, kulisszatitkokról a szlovákiai zenei életről beszélgettünk vele.

  Mikor kezdtél zenével foglalkozni ?

  9 éves koromban jött Ipolybalogra a nagykürtösi zeneiskolának egy kihelyezett tagozata. Nekem ez annyira megtetszett, hogy egyszer iskolából hazamenve én otthon kijelentettem, hogy már én pedig zeneiskolába szeretnék járni. Édesanyám először nem vett komolyan ám látva eltökéltségemet mégiscsak áldását adta.

  Úgy a hatodik osztály környékén mikor minden velem egykorú kint a grundon a focilabdát rúgta úgy éreztem nekem is köztük a helyem. Ám rövid pár hónapos kitérő után elkezdett hiányozni a zenélés és újból elkezdtem tanulmányaimat de már komolyabb szinten. Később hétfőtől péntekig a gimnázium padjait koptattam miközben távúton egy konzervatóriumban sajátítottam el az alapokat zongorán. Míg egész héten az iskolában kellett megfelelnem közben esténként gyakoroltam, hogy hétvégen a konzervatóriumban is jól teljesítsek.

  Milyen zenei behatások értek?

  Testvéreimnek köszönhetően nagyon kemény rock és metál zenén nevelkedtem. A Def Lepardtól a Tankcsapdáig bezárólag. Már 14 éves koromban megalapítottam az első zenekarom és lényegében itt kezdődött el a zenei pályafutásom. Bár én zongorán kezdtem el tanulni de rájöttem, hogy az olyan típusú zenékben amit mi játszunk a zongorán kívül szükségünk van más hangszínekre is. Ekkor kerültem mély „barátságba” a szintetizátorral.

    Rock zenekarba hogyan kerül szintetizátor?

  Szintetizátorral lehet pop, rock, lakodalmas zenét is játszani, bár ez a műfaj nagyon távol áll tőlem. Nagyon sokrétű hangszer. A szintetizátor megítélése a laikusok körében nem éppen hízelgő. Előre beprogramozott dallamok, ötlettelen kísérő automata. Ezt a sztereotípiát felejtsük el. Ha van egy szereped a zenekarban ami neked a dolgod azt teljes erőbedobással ki kell töltened. Te teszed bele azt a pluszt a hangszer segítségével ami benned van ami foglalkoztat. Ez a művészet egyik megnyilvánulási formája.

  Hogyan születnek a dalok?

  Az esetek nagy többségében előbb a dallam kész ahhoz íródik aztán a szöveg. Bárhol, a kocsiban, a nappaliban meglephet egy dallam amit csak úgy elkezdek dúdolgatni majd feljátszom a telefonommal, hogy el ne felejtsem. Aztán ez olyan, mint egy házépítés. Megvan az alap és erre már tehetünk sok mindent. Valamikor a vers születik meg van amikor az összekötő rész valamikor a refrén. Persze mindig van kiváltó ok, szerelem, társadalmi kérdések, politika. De egy dal attól is jó ha több ember keze munkája van benne. Nálunk is így működik a zenekarban, mindenki hozzáteszi a magáét az alap ötlethez.

  Peter Cmoríkkal hol találkoztál?

  Sokáig vendég zenészként tevékenykedtem, különböző zenekaroktól kaptam felkéréseket. Ami nem volt mindig egyszerű, sokszor rövid idő alatt kellett megtanulnom egész repertoárokat. Dolgoztam már Alapi Istvánnal az Eddából, Homonyik Sándorral, Varga Miklóssal. Mikor befejeztem a magyarországi tevékenységem egy év pihenő után elkezdtem a szlovák zeneipar felé nyitni. Ekkor hallottam, hogy a Nagykürtösről származó Peter Cmorík  zenekarában nincs billentyűs és erre felfigyelve megkerestem őt. Bár ekkor még nem nagyon beszéltem jól szlovákul de gondoltam egy próbát megér. Lám immár három éve együtt zenélünk.

    Valahol azt hallottam, hogy elég jól beszél magyarul?

  Mondhatnám úgy, hogy kiválóan. Egymás között sokat beszélünk magyarul. A családjuk Krasznahorkaváraljáról került Nagykürtösre. Peter magyar zenéken nőtt fel, szinte az összes nagy klasszikus rock zenekar számait fújja kívülről, párszor a turnébuszban előfordult, hogy ezek éneklésével múlattuk az időt.

  Beszéltek a magyarságodról?

  Igen volt erről szó de ezzel sem neki sem másnak a zenekarban nincs baja. Sőt a basszusgitárosunk is beszél egy kicsit és szinte mindent megért.

  Létezik a külföldi nagy sztárokhoz hasonlóan a koncertszervezők felé megfogalmazott igény? Milyen étel, ital vagy milyen feltételek várjanak az öltözőben?

  Igen ez nálunk is létező jelenség. De el kell, hogy mondjam mi semmilyen extra kéréssel nem szoktunk előállni. Immár másfél éve én látom el a menedzseri feladatokat is. Rám hárul a koncertszervezés, az új dalok menedzselése, szerződések megkötése, tv fellépések megbeszélése. Mondok egy példát, hogy tényszerűbb legyek. Egy tv szereplés vagy koncert előtt, mi előre elküldünk egy listát, hogy milyen technikára van szükségünk a színpadon és mire tartunk igényt az öltözőben. Ezeknek a teljesítésének az ígérete után kötjük meg a szerződést.

    A mai zenei piacon milyen létjogosultsága van még a saját szervezésű koncerteknek?

  Önálló koncertet, turnét már ritkán vállalnak be zenekarok. Most inkább a fesztiválfellépéseknek van divatja. Meg a manapság közkedvelt város és falunapoknak. Mi szívesen játszunk mindenhol ahol kíváncsiak ránk. Mindegy, hogy kétszáz vagy kétezer ember van jelen ez nem von le semmit az előadás minőségéből. Minden egyes rajongó aki eljön megnézni bennünket megérdemli a tőlünk megszokott profizmust.

  A földrajzi közelség és a tapasztalataid miatt is adott a kérdés mi a különbség a magyar és a szlovák zenei élet között?

  Magyarországon nagyobb fesztiválok esetleg koncertek vannak ha csak a nézőszám tekintetében nézzük. A gázsi szempontjából nincsenek olyan nagy különbségek. Vannak Szlovákiában is olyan együttesek akik mondjuk egy Ákossal hasonló kaliberűek, mondjuk a Team. Az ő tiszteletdíjuk is több tízezer euró körüli összeg között mozog. Velük éppen a napokban jutottunk megállapodásra. Jövő évben egy csehországi turné keretén belül elő zenekarként fogunk fellépni.

    Meg lehet ebből életvitelszerűen élni?

  Igen meg. Persze a bevételek itt rendszertelenek nem úgy, mint egy szokványos munkahelyen. Egy éves átlagot kell nézni. Vannak hónapok mikor sok fellépésünk van aztán olyan is  mikor jóval kevesebb. A zenekaron belül viszont mindenkinek van állandó munkahelye. Én például zeneiskolában zongorán tanítom az arra vágyókat. A tanítás nálam viszont nem elsősorban a pénzről szól. Szeretem átadni a tudásomat és az órák által saját magammal szemben is fenntartom az érdeklődésemet, új impulzusokat, ötleteket kapok.

  Megfelelőnek tartod az aktuális zenei képzést ami az országban elérhető?

  A zeneiskolák legtöbbje a komolyzene elsajátítására helyezi a hangsúlyt. Ami nagyon jó, mert kiváló alapokat ad. Ahhoz viszont, hogy a fiatalokban hosszabb távon fenntartjuk az érdeklődést olyat kell adni nekik ami közelebb áll hozzájuk amit szeretnek. Ennek a kettősnek az ötvözésével érhetünk el hosszabb távú sikereket.

  A több éves összeszokottság sem garancia arra, hogy bakik előforduljanak az élő koncerteken. Hogyan kezelitek ezt?

  Emberek vagyunk. Ha ez előfordulhat akkor elő is fog fordulni.  A lényeg az, hogy ebből a közönség semmit ne vegyen észre. Ha valamilyen szinten zenélsz akkor neked kutya kötelességed az, hogy ebből minél kevesebb jusson kifelé. A sok gyakorlás sem tud biztosíték lenni.

  Végezetül hadd kérdezzem meg, van kedvenc Peter Cmorík számod, szoktad hallgatni saját magatokat?

  Igen szoktam hallgatni főleg az autóban. Nem is szakmai szempontból inkább a zene élvezete miatt. Az előző albumok készítésében én nem vettem részt. Zseniális emberekkel dolgozott együtt. Előfordul, hogy egy szám többszöri meghallgatása után is találok benne egy olyan hangszínt, dallamot amit addig még nem fedeztem fel.

  Fontosnak tartom megemlíteni, hogy mikor új tagot kerestek a zenekarba akkor nem is csak egy jó billentyűst kerestek kizárólag, abból nagyon sok van. Hanem egy olyant akit családtagjuknak tekinthetnek és úgy érzem így évek múltával és annak fényében ahogyan egymásra találtunk, hogy megfeleltem ennek a követelménynek.

  Kiss Kristófnak további sikeres és termékeny éveket kívánunk. Közösségünk egy olyan tagjának akire mindenki büszke lehet ismerve – ismeretlenül.

  Dian Csaba

A cikkben szereplő képek Kiss Kristóf oldaláról származnak

#banda #billentyűs #Dian Csaba #interjú #ipolynagyfalu #Ipolyság #kiemelt #kiss kristóf #peter cmorík #zenekar

[nemzetinet]

Schiffer András: „A stadionépítési őrület halálra sebezheti Orbán Viktort”

A Vasas-őrült Schiffer András első futballsokkja az 1986-os szovjet–magyar vb-csoportmeccs volt. Azóta végigjárta a legkietlenebb magyar stadionokat, de képtelen kiszeretni a hazai klubfutballból. A fradisták előli futásról és arról is beszélgettünk az egykori parlamenti képviselővel, miért fontosabb a jó körülmények között megtartott testnevelésóra egy csillogó stadionnál. Bírálja az MLSZ edzőképzését, és úgy véli, Patyomkin-falu a jelenlegi futballépítmény, mely ha összeomlik, a miniszterelnököt is magával ránthatja. Interjú.

– Minden egyes Vasas-meccsen kint van? – Az összesre sajnos nem tudok kimenni, de keveset hagyok ki. A maradék alkalmakat a technika segítségével meg tudom oldani. Például tavaly októberben voltam a PlanB konferencián Lisszabonban, ahol furán néztek, amikor kiültem az előtérbe és a Vasas–Balmazújvárost elkezdtem nézni streamen. Nem kellett volna, elég lehangoló látvány volt. Amíg képviselő voltam, azért nehezebb volt megoldani a meccseket, ráadásul a német tulajdonos idején nem is volt kedvem. Nem jó, ha a tulajdonos hülyének nézi a drukkereket is.

– Aztán visszatért? – Igen, amikor Jámbor János visszavette a klubot, utána már sűrűbben kijártam. Sőt, a 2014-es kampány idején úgy alakítottam a békéscsabai látogatást, hogy az egybeessen a Békéscsaba–Vasas NB II-es rangadóval.

– Nem furcsállták ezt a közvetlen kollégái? – Nem. A tapolcai időközi előtti kampányban például úgy mentünk Ajkára, hogy a Vasas elleni összecsapás azért beleférjen, a tapolcai jelöltet is vittem magammal. Thomas Sowunmi, aki előtte a jelöltünk volt Székesfehérváron, akkor épp a Vasas ellen játszott az Ajkában. Furcsa helyzet volt, mondhatom.

http://mno.hu/

– Miért lett Vasas-szurkoló? – Az apámtól 2-3 éves koromtól azt hallottam, hogy a Vasasnak kell szurkolni. Őt és a bátyját a családi legenda szerint a nagybátyjuk vitte ki ’45-ben: egy rendes szociáldemokrata családban a Vasasnak kellett drukkolni. Ennek ellenére apám először egy Fradi–Tatabánya meccsre vitt ki, mert valami tanítványa meglepte a jeggyel. Arra emlékszem, hogy végig azt kérdezgetem tőle: na, de hol a Vasas? Amikor már elég csúnyán néztek ránk, azt mondta, hogy most már fejezzem be. Rendszeresen 10-11 évesen, 1982 körül kezdtem el Vasas-mérkőzésekre járni osztálytársakkal, a nagybátyámmal. 1983-84-ben már egyedül jártam, célba vettem a B közepet. A mai napig van, akit a Népstadion kakasülőjéről ismerek.

A nyakamba akasztottam a nagyanyám piros-kék függönyét, és mentem, aztán amikor a megállóban megláttak a fradisták, kellett szaladni.

Válogatott meccsre is jártam persze.

– A Costa Rica elleni összecsapáson a sajtópáholy alatt láttam ülni. Most is kijár a válogatott találkozókra? – Persze, igyekszem. Gyerekkoromban tetőzött a fociláz, az 1986-os világbajnokság előtt mi vezettük a világranglistát, meg voltam győződve róla, hogy mi nyerjük a tornát. Gimi elsős voltam, meg akartak fűzni, hogy menjek a nyári táborba. Én meg mondtam, hogy nem fog összejönni, mert úgy számítottam, akkor fog majd hazaérkezni az aranygép a magyarokkal Mexikóból. Finoman szólva nem a tanulással foglalkoztam, hanem a válogatottal, s bukásra álltam fizikából. A 3-0-s magyar-brazil után kizárólag a nemzeti csapat járt az eszemben. Aztán megírtam ötösre a fizika témazárót, elkezdődött a vébé, és ott – ahogy a kortársaim nagy részében – bennem is eltört valami. A magyar-szovjetre valamiért pár perc késéssel kapcsoltunk oda, azt hittem képhiba van, amikor megláttam, hogy 0-3-ra állunk. Dráma volt, sokkal ritkábban jártam ki meccsekre ezután. Ahogy akkor Mezey Györggyel elbántak…A magyar foci máig tartó gyötrődésének sok oka visszavezethető oda. A hazai futball utolsó sikeres időszaka volt ez: 1984-ben ifi-Eb-győzelem Bicskei Bertalan vezetésével, 1985-ben a Videoton menetelése az UEFA-kupában – a Real elleni meccsen kint voltam szakadó esőben –, majd a vb-szereplés.

http://mno.hu/

– Teljesen eltávolodott a focitól a 86-os „dráma” után? – Az 1996-97-es idényben kezdtem újra rendszeresen Vasas-meccsekre járni. Illovszky Rudolf megmentette a kieséstől a Vasast, és elkezdte pályára küldeni Váczi Zoltánt, úgyhogy volt mit nézni.

– Váczi nekem azt mondta, nagyon jó a kapcsolatuk, együtt jártak Vasas-meccsre, és ön beszélte rá a politikai szerepvállalásra. – Zolit aktív játékoskorától kezdve ismerem, az igazságérzetével tisztában voltam, így a 2014-es parlamenti választás előtt kértük meg, hogy segítsen Angyalföldön. Moldován Laci barátom volt akkor az angyalföldi LMP-s jelölt, szintén hatalmas Vasas-drukker. Egy óriási szerelmi csalódás után ő csábított vissza 1996-ban a Vasas-pályára. Együtt jártunk végig olyan kies – NB I-es csapatoknak helyet adó – helyeket, mint Akasztó vagy Tiszakécske. Aztán ott voltam a debreceni Nagyerdőben, 2002-ben, amikor először kiestünk, majd a klub jelképes temetésén 2003. februárjában. Váczi Zoli nagyon aranyos volt, az önkormányzati választásokon is besegített. Néha nem értette, miért ott húzódnak a körzethatárok, ahol, s ő miért nem gyűjthet kopogtató cédulát az utca egyik oldalán, csak a másikon..

– Vissza a pályára: ahogy tudom, az Eb-n is kint volt a magyar válogatottat buzdítani. – Toulouse-ban már ott voltam, óriási élmény volt. Azt persze kijózanító volt látni, ahogy Nagy Ádám labdaként pattan le Lukakuról. Viszont az eredménytől függetlenül a szurkolói vonulás egészen elképesztő érzés volt. Ahogy megtelt több ezer magyarral a folyóparti szűk utca…

http://mno.hu/

– Nem veszi el a kedvét a meccsre járástól egy andorrai vagy luxemburgi vereség? – Nem. Engem a magyar foci érdekel, a külföldi nem is igen hoz lázba.

– Nincs is kedvenc csapata határon túl? – Dehogy van. Nem is értettem azt, hogy másnak hogy lehet, mi közöm nekem egy spanyol csapathoz? A vb-ket, Eb-ket mindig megnéztem, viszont a BL, EL-döntők se érdekelnek. Én magyar klub csapatokkal, a magyar válogatottal tudok azonosulni, így vagyok összerakva..

– Szóval akkor is szurkol, ha a Ferencváros vagy a Videoton játszik nemzetközi meccset? – Persze, ez csak természetes. A Vasas-táborban persze ez mindig vita tárgya volt. A 90-es évektől például a Videotont övezte a legnagyobb utálat a Vasas-drukkerek között. A Videotonról a vasasosok közül most sokan azt mondják, a hatalom csapata, nem szeretjük. Erre én meg azt mondom: a Honvédnál nem volt nagyobb állami kedvenc az ötvenes években, akkor Puskásékat is utálni kellene? Hazafias kötelesség szerintem, hogy az ember az aktuális nemzetközi kupaszereplőnek drukkoljon a nemzetközi kupameccsen.

– Amikor meccsre megy, cikkeket olvas a tao-pénzek elfolyásáról, elképesztő közpénzszórás mellett csökkenő nézőszámokról, és látja a színvonalat, nincs olyan gondolata, hogy hagyni kéne ezt az egészet a fenébe? – A magyar közgondolkodás perverz mivoltának bizonyítéka, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet. Mondok egy példát: szeptemberben aláírtam a Jobbik által felkarolt bérunió tervét. Miután ezt megtettem, egy idősebb szociológus barátom – aki egyébként egyetért a törekvéssel – nyilvános Facebook-oldalon tette közzé, hogy mivel én „aláírtam a fasisztáknak”, megszakítja velem a barátságot. Látszólag ennek semmi köze a futballhoz, de mégis van. Ha valaki a barátom, abba bele kell, hogy férjen, hogy politikai kérdéseket homlokegyenest eltérően ítélünk meg. Ugyanígy elfogadhatatlan lenne, hogy én, aki egy másik politikai rendszerben megszerettem a focit, most azért ne járjak meccsre, mert az aktuális miniszterelnöki agenda élén a foci szerepel. Akkor is jártam meccsre, amikor azt sem tudtam, hogy Orbán Viktor a világon van.

http://mno.hu/

– A profi fociban való, minden eddiginél komolyabb állami szerepvállalást illetően korábban azt mondta, bizonyos szintű közpénzköltést elfogadhatónak tart a labdarúgásban. – Anno politikusként is elmondtam:

a Fidesz problémafelvetése, ahogy más témakörökben, úgy a fociban is néhol helyes, de a helyes diagnózis után egy pusztító terápiát választanak.

Helyes, hogy Orbán felismerte: a 20. századi Magyarországon a sport, azon belül a futball nagyszerű közösségszervező erővel bírt. Az erre szolgáló terek azonban a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus idején elkezdtek megszűnni, plázák épültek például a helyükre. Ebben egyébként a Fidesznek, az első Orbán-kormánynak is felelőssége van. Az egészség, a hazafias nevelés, a közösségépítés szempontjából egyaránt fontos a sport, s így abban sincs feltétlenül kivetnivaló, hogy az állam szerepet vállal benne, így a fociban is.

– Na, de hol a határa a közpénz elköltésének ezen a téren? – A futballba befizetett összegek volumenével nem lenne gondom. Azzal viszont van, hogy vasba, betonba öntik. Eközben még a budai agglomerációban is tudok olyan települést, ahol a suli pincéjében tartják a testnevelés órát. Azok az ellenzéki megszólalások, melyek a stadion vs. lélegeztetőgép tengelyen mozognak, a nettó demagógiáról szólnak, ez nem fog lyukat ütni Orbán Vikor páncélzatán. Viszont

amikor valaki a falusi iskola szenespincéjében berendezett tornatermet összeveti a csillogó-villogó kisvárdai stadionnal, az már érdekesebb kép.

Miközben a mindennapos testnevelésnek a szervezeti keretei finoman szólva sem adottak, százmilliárdokat költünk stadionra. Ez a bajom. Ahogy a világon máshol is, a futball alapjait az iskolákban rakják le. Bár én a miniszterelnökkel szemben nem tartom magam futball szakembernek, az már látszik jó tíz év után, hogy a például a futball akadémiák rendszere sem sikertörténet.

http://mno.hu/

– Ráadásul most a Bethlen Gábor Alapból – vagyis a határon túli magyarok megsegítésére szolgáló összegből – olyan határon túli akadémiák is kapnak több milliárd forintot, melyek egy része biztosan nem magyar fiatalokat fog kinevelni, hisz az adott területen alig él magyar ajkú lakosság. Nem valószínű, hogy az intézmény kapujában megkérdezik majd, hogy az illető magyar-e vagy sem…Ha mégis, akkor ez etnikai megkülönböztetés. – Önmagában nem bírálom, hogy a Kárpát-medencében keresünk honosítható játékosokat, az akadémiák gyér hatékonyságát viszont ideje lenne észrevennie Orbán Viktornak. A stadionépítésről pedig annyit: ez az őrület csimborasszója, teljesen értelmetlen folyamat.

– Mitől értelmetlen? – Például attól, hogy Kozármislenybe építenek egy kétezres stadiont, majd a csapat kiesik a harmadosztályba. Ha a hülyeség fájna, sokan üvöltenének. Hogy Kisvárdán, Mezőköveden, Balmazújvárosban, és a magyar futball hasonló fellegváraiban miért kell új stadion, szintén nem fér a fejembe. Emlékszem, amikor bíráltam a stadionépítést, a miniszterelnök odaszólt nekem, hogy mit panaszkodom, a Vasas is kap új stadiont.

– Gondolom, nem plenáris ülésen történt. – Nem, egy ötpárti után. Mondtam neki, hogy figyelj: én 11 éves korom óta megtanultam, hogy meccs elején, meg a végén megyek mosdóba, közben nem. Hozzászoktam a puritán szocreálhoz, nincs gondom vele. Azt gondolom, hogy Magyarországnak kell egy több tízezres nemzeti stadion, melyben akár nemzetközi kupadöntőket, óriási koncerteket meg lehet rendezni. Az összes többi arénát feleslegesnek érzem a magyar futball jelenlegi állapotában, amikor még a testnevelés órák szervezett megtartása is gondot okoz, az NB I-es átlag-nézőszám viszont alig haladja meg a kétezret. Olyan ez, mintha a tetőtől kezdenénk el építeni a házat. A taónál is meg kell nézni, hogy hasznosul.

– Hogyan?  – Tisztázzuk: a társasági adó – ezt a parlamentben is elmondtam többször –, attól, hogy sportcélra fordítják, ugyanúgy adóbefizetés, így közpénz, még ha nem is kerül be a központi büdzsébe. A közpénz hasznosulásáról: meg lehet nézni, hogy kisebb kluboknál a 10-14 éves gyerekek milyen körülmények között öltöznek, milyen fizetést kapnak az edzőik? Az ő trénereiknek kéne a legmagasabb fizetést adni a fociban, hisz ők a legfontosabb lépcsőfokok a fejlesztésben. Ha majd az utánpótlás, az iskolai sport rendbe lesz téve, el lehet gondolkozni, hogy a stadionokat is fel kéne már újítani. Addig nem.

http://mno.hu/

– Ha egyszer itt kormányváltás lesz, az NB I össze fog omlani, mert nem lesz többé kiemelt sportágfejlesztési támogatás, taó, klubok élén álló kedvezményezett helyzetű politikus, irgalmatlan tévés pénz – lépten nyomon ezt hallani a hazai szurkolóktól, futballkedvelőktől. Osztja ezt a nézőpontot? – Nem fekete-fehéren látom a dolgokat. Egyrészt ha egyszer kormányváltás lesz, az új hatalom már csak választói nyomásra is kivonja az irdatlan mennyiségű közpénzt a fociból, tehát ha innen nézzük, ez valós veszély. Nem követelték meg az állami pillér nélküli biztos fennmaradást a kluboktól, tehát az összeomlás simán bekövetkezhet. Az sincsen kitalálva, mitől fognak rentábilisan működni a frissen átadott stadionok.

– Tehát ön szerint a létesítmények felhúzása nem sportszakmai, hanem kizárólag politikai célt szolgál?

– Így van. Nem a fejlesztés az elsődleges cél, hanem a klientúra építés, egyes nagyvállalkozók kitömése közpénzzel. Ugyanezért titkolja körömszakadtáig a kormány azt is, hogy mely cégek, hova adják a taójukat, hisz így kiderülne, hogy politikailag motivált rendszerről van szó. Ha az iskolai testnevelést, vagy az utánpótlást fejlesztem, abból problémásabb kivenni a pénzt. Nyilvánvalóan erről van szó, ne nézzük egymást hülyének. Plusz Orbán Viktor az erőből ért, a nagy dolgokban lát fantáziát, s a stadionépítés ilyen. Sok pénzből húzzunk fel monstrumokat, melyek 50 év múlva is az én dicsőségemet hirdetik, majd ettől megjavul a magyar futball – ő így látja ezt a dolgot.

– Visszatérve a bajnokság összeomlásának lehetőségére.. – Tény, hogy 2015-ben, amikor a Kecskemétet, a Pécset, a Nyíregyházát kirúgták az NB I-ből, pénzügyi összeomlás szélén állt a bajnokság. Jó döntés volt a 12 csapatos első osztály, most – legalábbis a felszínen – nincsenek csődközelben lévő egyesületek. Viszont ez egy Patyomkin-falu, ebben benne van a taó, a direkt, indirekt politikai beavatkozások, melyeknek közük sincs a piaci viszonyokhoz. Ezért a kérdésben megfogalmazott félelem valahol jogos. Azokat a strukturális gondokat, melyek 2012 környékén majdnem bedöntötték itthon a profi focit, nem oldotta meg az MLSZ vagy Orbán Viktor. 2013-ban bent volt egy törvényjavaslatom, hogy kőkeményen szabályozzuk a látványcsapatsportágakban előbb a szakmai-pénzügyi követelményrendszert, utána az állami befektetést: nem szabad a sorrendet felcserélni. A javaslatom az volt, hogy ha már ilyen előnyt élvezhetnek a sportszervezetek, akkor feléjük is támasszon hasonló feltételeket az állam, mint mondjuk a banki és tőkepiaci szereplők felé.

– Ez pontosan mit jelentene? – Hogy ne kelljen állami részről megtámasztani őket, valódi piaci folyamatok menjenek végbe. Ehhez persze társulnia kéne komoly kritériumoknak a szakma felé is. Például van ez az MLSZ által 20-25 éve működtetett Pro-licences edzőképzés. Eközben a Testnevelési Egyetem is ontja magából a sportmenedzsereket, képzett szakembereket, de a magyar futballra ez semmilyen hatást nem gyakorol. A szűk kör, aki Pro-licences-diplomát kap, bekerül a vérkeringésbe, és soha ki nem lökhetővé válik onnan. Az MLSZ részéről nem az volna a normális, ha játékosmenedzserként, klubmenedzserként csak olyan személyt engedne dolgozni, aki államilag akkreditált intézményben szerzett diplomát? Micsoda dolog, hogy az államilag megszerzett papírnak az MLSZ szemében semmilyen értéke nincs?

– Az MLSZ az edzőképzésre mondhatja azt, hogy az az európai szövetség, az UEFA égisze alá tartozó, a szervezet által elismert tananyagra épül. – Bocsánat, de magyar adófizetőként hadd tegyem már fel a kérdést: ha az általam befizetett adóból fenntart a magyar állam egy egyetemet, ahol van edzőképzés, akkor a közhatalmi jogokkal felruházott, direkt és indirekt állami támogatásban részesülő sportszervezet, az MLSZ miért nem fogadja be az adóforintokból fenntartott képzést elvégző edzőket? Az orvostovábbképzés érdekes módon például megoldható az egyetemen, az edzői miért nem?

Nem arról van itt inkább szó, hogy a Mezey György – akit szövetségi kapitányként amúgy végtelenül tisztelek – és köre által anno megálmodott belterjes, szűk körnek fenntartott, kudarcot kudarcra halmozó futballvezetői lobbi megtartsa a hatalmát? Mert szerintem erről van szó.

Hány olyan magyar futballedzőt adott az MLSZ-képzés, aki Nyugat-Európában sikeres? A két világháború között, a kommunizmus alatt valósággal elárasztották a világot a fantasztikus tudású magyar trénerek, most hogy állunk ezen a téren? Egy csődtömeg a jelenlegi képzés, a stadionépítések előtt a kormányoldalnak talán ezt a helyzetet kellett volna például orvosolnia.

http://mno.hu/

– Nem ön az első, aki ádáz kritikusa az MLSZ-edzőképzésének.  – Külföldön a 10-12 éves gyerekeknek nem az erőnlétüket fejlesztik, hanem hagyják játszani őket. Itthon meg bajnokságban kell futballozni, ez őrület, romboló döntés… A magyar fiatalok 18-19 évesen még versenyképesek, aztán vége a dalnak. Nézzük meg Mervó Bence, Filkor Attila, Koman Vladimir történetét, ők a bizonyítékok arra, hogy fiatalon a magyarok még egy szinten vannak a későbbi világklasszisokkal, a felnőttek között pedig csődöt mondanak. Szerintem nem a fizikumukkal, technikájukkal volt a gond, mentálisan nem bírták a terhet, ez pedig elsősorban az elfuserált magyar edzőképzés hibája.

– Az edzőképzést a szövetség irányítja. Probléma-e az ön szerint, hogy az MLSZ vezérkarában zömmel nem futballhoz szorosan kötődő szakemberek ülnek? – Az, hogy egy sportági csúcsszervben nem csak az adott sportágat tökéletesen értő szakemberek ülnek, természetes. Ez mindig is így volt. Garancsi István a pénzét teszi bele a magyar fociba – azt most hagyjuk, hogy Orbán Viktor oligarchájaként miként tett szert a vagyonára –, persze, hogy ott van, és az sem baj, hogy Török Gábor a magyar társadalmi viszonyokra rálátó politikaelemzőként bent van az elnökségben. Picit olyan ez, mint a kormány: oda sem a szakemberek kellenek, hanem a megfelelő politikusok. A kérdés az, hogy az elnökség alatt milyen szakapparátus ül a bizottságokban, ők értik-e a szakmát?

– A magyar foci egy időben járta a holland, később a német utat, utóbbi szakemberek most is ott vannak az utánpótlás válogatottak körül. A külföldi tudást kell mindenképp importálni, vagy érdemes ötvözni a magyarral? – Én kívülről, nem szakemberként azt látom, hogy a német út – Dárdait, Bódog Tamást, Michael Oenninget és Bernd Storckot is ide veszem – kifejezetten pezsdítőleg hatott a magyar közegre. A magyar futball történetéből, hagyományaiból fakadóan is számos ponton kapcsolódik a német-osztrák labdarúgáshoz. Még akkor is, ha a 30-as évektől kialakult a magyar stílus is. Viszont az is látszik, hogy a német mentalitással megáldott edzők a magyar focista lelkületével nem tudnak mit kezdeni. Ami a zuhanyhíradóból kihallatszott a játékosok részéről Storckkal szemben, most ugyanez hallatszik Oenninggel kapcsolatban a Vasasnál. Az a panasz róluk, hogy nem törődnek a játékos lelkével. Ők bizonyosan nem olyan közegben nőttek fel, ahol erre egészen különleges figyelmet kellene fordítani. Érdekes, a volt Honvéd-edző olasz Rossinak nem volt ilyen típusú konfliktusa a játékosokkal. Megjegyzem, van sportpszichológus képzés is a hazai állami felsőoktatásban, mégsem veszi ezt igénybe minden hazai klub. A futballfejlesztésnek ez is a része kellene, hogy legyen, akár tegyék kötelezővé az NB I-ben. A futballista menedzserekről csak annyit, tele van kóklerekkel a magyar foci. Az Eb-n szerepelt játékosaink nem voltak rosszabbak, mint az albán, izlandi játékosok, mégis alig lehetett eladni néhányukat a torna után. Hogy lehet ez? Ez egyszerre menedzselési és mentális probléma.

– Van egyáltalán megfelelő piac idehaza ahhoz, hogy iparággá váljon a futball? – Miért ne lehetne? Portugáliában is van, mely sok tekintetben hasonlít Magyarországra. Ha valahol jól érzem magam külföldön, az ott van. A múltjukat, a lélekszámukat, az életszínvonalukat nézve nem állnak annyira távol tőlünk. Bár nekik előnyük, hogy volt gyarmatbirodalomként Afrikából számtalan fiatal tehetséget tudnak áthozni, de állítom, hogy ha ők velünk azonos lélekszámmal tudnak világszínvonalú klubfutballt, válogatottat csinálni, mi is tudunk.

– A sokszor csillagászati focista fizetésekről mi a véleménye? – Ugyanúgy az állami dotációnak köszönhető, hogy a közpénzből kisegített klubok többet tudnak költeni a bérekre. A lengyel bajnoksághoz képest ugyanakkor nincs szó csillagászati összegekről, és ha a magyar foci akarja tartani a szintet, akkor lépést kell tartani a lengyel, horvát, osztrák, cseh fizetésekkel. A probléma a következő: a magas hazai focistabérekhez nem társul komoly mentális erő, így eredmények sem jönnek, ez pedig a gigászi futballköltségek mögött elolvasztja a megmaradt társadalmi támogatottságot, és csak dühöt szül a futballal szemben. Ha nem lesz változás, szép lassan ki fog alakulni egy futballellenes közhangulat, ez pedig végképp tönkreteheti itthon ezt a sportágat.

Talán a stadionokat nem fogják lerombolni, de az emberek azt fogják mondani, hogy évekig öntötték bele a pénzünket, nulla eredményt sikerült elérni vele, inkább pusztuljon az egész.

– Szóval azt állítja, hogy amíg ez a politikai kurzus van, addig nincs remény a rendszerszintű megújulásra a magyar futballban? – Azt nehéz lenne állítani, hogy Orbán Viktort ne érdekelné a politikai racionalitás. Ezért abban bízom, hogy ha már neki szívügye a foci, fel fogja ismerni, hogy az általa képviselt fejlesztési irány hosszú távon veszélybe sodorhatja a sportág fennmaradását. Ráadásul a stadionépítési toposz nagyon könnyen Orbán Waterlooja lehet. Előbb-utóbb rá kell ébrednie Orbánnak, hogy ha egyéb politikai okokból valamikor kedvezőtlenné válik a lapjárás számára, akkor a stadionépítési őrület halálra sebezheti.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.17.

Schiffer András: „A stadionépítési őrület halálra sebezheti Orbán Viktort” a Nemzeti.net-en jelent meg,

#foci #futball #stadion

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Stohl András: a Tv2-nél most van minden: pénz, paripa, fegyver

New Post has been published on https://zarojel.hu/stohl-andras-tv2-nel-van-minden-penz-paripa-fegyver/

Stohl András: a Tv2-nél most van minden: pénz, paripa, fegyver

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Stohl András igent mondott a TV2 felkérésére, és Andy Vajna televíziójához szerződött. A színész elvállalta a hét végén kezdődő Sztárban Sztár című műsor zsűritagságát. Van az a pénz….[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBlbHMlQzUlOTElMjBCTCUyMC0tJTNFJTBBJTNDaW5zJTIwY2xhc3MlM0QlMjJhZHNieWdvb2dsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMHN0eWxlJTNEJTIyZGlzcGxheSUzQWJsb2NrJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjM1MzUzMDE5ODMlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG8lMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNFJTNDJTJGY2VudGVyJTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”144106″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][vc_column_text]

Hamarosan kezdődik a Sztárban sztár idei évada.

A TV2 néhány héttel ezelőtt már bemutatta azt a 12 énekest, akik vállalták, hogy más sztárokká változnak át a kamerák előtt egy-egy dal erejéig. A csatorna azonban eddig adós volt a zsűri névsorával.

A TV2 hétfőn este jelentette be a Sztárban sztár 2017-es zsűrijének névsorát:

Liptai Claudia, Stohl András, Majka, Papp Szabi

https://www.facebook.com/sztarbansztar/videos/1645870332112852/

Fischer Gábor, a TV2 Csoport programigazgatója a csatorna közleményében kiemelte: Stohl András átigazolásával újabb rendkívül népszerű és profi műsor vezetővel bővül a csapat.

Stohl ezt fűzte hozzá:

“Az elmúlt években fogalmazódott meg bennem, hogy hiányzik a televíziós műsorvezetés. Rengeteg munkám van, folyamatosan játszom színházban, rádiózom, de vágytam arra a fajta adrenalin löketre, amit csak az élő show-k nyújtanak. A TV2 volt az, aki erre lehetőséget adott, ráadásul rögtön egy olyan népszerű műsorban, mint a Sztárban Sztár. Zsűritag még nem voltam, éppen ezért nagy izgalommal várom szeptember 17-ét”

A Zárójel is beszámolt arról az interjúról, amelyet két hete Stohl, a Magyar Narancsnak adott.

A riportban megkérdezték -talán már fülesek birtokában-, hogyan vélekedik a nemzet kaszinósa televíziójáról, mit tenne, ha hívnák a TV2-höz. A színész akkor így válaszolt:

“Az egy érdekes helyzet lenne. Elvileg az van, hogy te egy színész vagy, vagy egy műsorvezető vagy, és amivel megbíznak, az nem féltetlenül politikai irányultságú. Viszont ott van ugyanezen a csatornán a Tények, ami erősen befolyásolt. A hírműsorok meglehetősen határozott vonalat képviselnek. Na, akkor mi van, mit tesz a színész vagy a műsorvezető? Azt mondom, oké, belefér, mert én csak egy szórakoztató műsort csinálok? Vagy nem fér bele, mert ahol én szórakoztatok, ott megy a Tények is? Ez egy nagy dilemma. Bevallom, nem tudom, hogyan döntenék. Ráadásul a Tv2-nél most van minden, pénz, paripa, fegyver.”

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBtJUMzJUExc29kaWslMjBCTCUyMC0tJTNFJTBBJTNDaW5zJTIwY2xhc3MlM0QlMjJhZHNieWdvb2dsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMHN0eWxlJTNEJTIyZGlzcGxheSUzQWJsb2NrJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjUwMTIwMzUxODUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG8lMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNFJTNDJTJGY2VudGVyJTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Egy illúzió vége

Ráadásul Stohl nem kimondottan NER kompatibilis művész. Az interjúban Schilling Árpád kiállása kapcsán így fogalmazott:

“Saját magammal is rosszban vagyok emiatt. Én ugyanúgy kiabálnék, mint Schilling, csak gyáva vagyok hozzá. Ezt nagyon nehéz nekem beismerni, mert elvileg én egy macsó férfi vagyok. Néha betelik a pohár és akkor elmormolom magamban, hogy gyáva és cinkos, aki néma. Néha meg azt gondolom, hogy nekem nem a kiállás a dolgom, aztán meg azt, hogy nincs olyan, hogy nem ez a dolgom. Zavarban vagyok, és ez dühít. Zavar, hogy saját magammal sem vagyok jóban emiatt. Legszívesebben ordítanék, de nem merek. Tartok a következményektől. Hogy mi lesz velem, de nemcsak velem, hanem a környezetemmel is.”

Később még hozzátette:

“..a közérzetem afelé visz, hogy előbb-utóbb én is kimegyek az utcára. Egyszerűen nem értem, hogy amikor nap mint nap egyre több dolog derül ki a politikusok és a barátaik ügyeiről, hogyan lehetséges, hogy minden csak két-három napig téma, aztán elfelejtjük, mint egy bulvárhírt.”

Nincs jogunk megszólni Stohl Andrást, saját lelkiismeretével mindenki maga számol el. Esetében a szerződésért kapott pénz, fontosabb lehetett az erkölcsi tartásánál. Anyagi helyzetéről is beszélt a riporternek, elmondta mennyit kell “megtermelnie” havonta, hogy „jól” álljon:

” Ahhoz, hogy nullán legyek, olyan másfél milliót. Ebben a gyerektartástól a ház hiteléig sok minden benne van.  “

Egy illúzióval ismét szegényebbek lettünk. Mert van az a pénz…[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBoYXJtYWRpayUyMEJMJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyNjQ4ODc2ODM4MiUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

#Andy Vajna #Stohl András #TV2

[thedeliblog]

#500 Exkluzív interjú magammal

A Deli Skate Blog 2020. március 24-én, viszontagságos időszakban született, de hála Istennek, a gördeszkás világ egy percre sem lassult le. Így most több, mint két év után már az 500. bejegyzést ünnepelhetjük, illetve ha még nem ismeritek ki áll a blog mögött, most lehull a lepel. Exkluzív interjú következik magammal. Jó olvasást és ismerkedést!

Szia!

Szia!

Érdekes helyzet ez. Nemigen szoktam magammal beszélgetni, talán csak akkor, ha mérlegelnem kell bizonyos fajsúlyú döntéseket, vagy belül értékelnem kell egy időszakot.

Ez a felütés most egyébként jó apropó is lehet. Hogyan értékelnéd akkor az elmúlt pár évet?

Milyen távlatban?

Mondjuk a blog távlatában.

A blog gondolata már korábban megfogalmazódott, de fókuszba csak a covid miatti bezárások idején került. Akkor döntöttem el, hogy ameddig tart a karantén, addig minden nap posztolok egy videót. Bár a karantén nem tartott olyan sokáig, a napi bejegyzésgyártásból szokás vált és egy kis ugrás több, mint két és fél évvel későbbre, ez most az 500. cikk.

Gratulálok! De a matek szerint akkor leadtál a napi rendszerességből.

Vannak időszakok, amikor egyszerűen nem megy a napi írás a család és a munka mellett. Egyébként sem könnyű feladat kiválogatni a lényeges tartalmat.

Ezek szerint szűrsz. De mi alapján? Sőt, tovább megyek. Mi a Deli Skate Blog küldetése?

Jól ráéreztél a kettő közti összefüggésre. Angolosan szólva a fő vezérelv az „Entertain & Educate”, azaz szórakoztass, de közben taníts, oktass, nevelj is. Manapság rengeteg tartalom próbál a figyelmünkbe férkőzni mindenféle forrásból. Szerintem nem mind releváns. Ez az egyik válogatási szempont. Egy másik abból a meggyőződésből fakad, hogy túl sok olyat látunk, amit nem biztos, hogy kellene. A mai kultúrához köthető egyféle szabadosság, ami nem feltétlenül jó csak azért mert megjelenik.

Nem értem.

Igyekszem olyan tartalmakat átvenni, amelyek pozitív irányba terelik a nézőt, olvasót. Amelyek nem sarkallnak nyilvános ivászatra, szívásra és a káromkodás is legalábbis minimális.

Pedig te is voltál fiatal.

Most sem érzem magam öregnek és persze attól, hogy értem és megértem mindezt, nem tartom erénynek vagy jónak, pláne nem követendőnek. Ezért is mutatok be például olyan életutakat is, amelyek egy ponton döntéshelyzetbe kerültek és így pozitív fordulatot vettek. Az ismert gördeszkások körében is sok a dráma, de sok a katarzis is. Ilyeneket kutatok fel és mutatok be.

Nehéz terep. Már csak azért is, mert akkor tényleg mindent meg kell nézned, el kell olvasnod, értelmezned kell. És akkor még nem biztos, hogy lesz is belőle poszt. Volt olyan, ami súrolta a határt és végül offos lett?

Volt olyan, hogy az utolsó pár másodperc miatt maradt le, hogy bejegyzés legyen.

És akkor mi van a szórakoztatással?

Rengeteg téma ömlik ránk ma mindenhol. Azt szoktam merni gondolni, hogy aki a Deli-t olvassa képben lesz anélkül is, hogy bármi mást követ. Persze nem ez a cél, csak ha valaki arra vágyik, hogy főzzenek neki egy jót, akkor itt ilyesmit ehet. A fő szempont az, hogy legyenek aktualitások, hírek de emellett sok szó essen a gyökerekről és a történelemről is. A gördeszkázásnak is vannak filozófiai mélységei, amit csak az előző generációk tiszteletével lehet megérteni és a helyén kezelni. A kiszemelt tartalmat pedig könnyen emészthető formában mérem, tehát éppen annyi szöveget írok a videókhoz, hogy kontextusba lehessen őket helyezni. Fordítok még interjúkat és vannak régi magazin- és könyvbemutatók is. Főleg az amerikai deszkázással foglalkozok, mert azt szeretem és ahhoz értek, de előfordulnak ínyencségek innen is onnan is.

Visszatérve egy kicsit a népnevelésre. Azért ez így elsőre kicsit szigorúnak tűnik. Miért nem az végülis?

Megpróbálom egy példán keresztül elmagyarázni. Ha a gördeszkázás az 1970-es évek közepe-vége felé indult, akkor a 80-as évek vége felé élte a tinédzserkorát, a 90-es években vált felnőtté és mára a középkor B oldalán tart. Ha ezt az analógiát nézzük, akkor ami ebben a korban fontos és ami fiatal korban nem volt az, az leginkább a táplálkozás és a célirányos mozgás. Tehát vannak például olyan posztok, amelyek azt szeretnék elérni, hogy többet és céltudatosabban melegítsünk, eddzünk, hogy minél tovább deszkázhassunk sérülések nélkül.

Tornatanár. Hát igen, tinédzser és huszonéves korban ez nem szempont.

Nem szempont, de még csak befektetési szándék sem későbbre. Igazából mostanában látni egyre több pro gördeszkásnál, hogy komolyan mellé teszi az edzést a deszkázás érdekében. És ez nem gáz, ez így jó.

Ha már itt tartunk. Olimpia vagy nem?

Megosztó téma. Szerintem az, hogy a gördeszka olimpiai sport lett annak az elismerése, hogy rendkívül magas szinten művelik egyre többen. Ismertebbé válik, ami kedvező lehet az iparnak, hogy egyre több pénz áramoljon be. A másik oldalon viszont biztosan veszít a szubkulturális voltából, exkluzivitásából, amivel, ha nem vigyázunk az íze is könnyen elmehet.

Azt állítod, hogy a gördeszkázás idővel eltűnik az utcákról és visszaszorul a parkokba?

Nem. Viszont fel fognak nőni olyan generációk, akik a parkban edzenek, sportnak tekintik és sportként fogják fel az egészet. Nekik nem sokat fog jelenteni az utca, a szubkulturális jegyek beleértve mondjuk a ruházkodási szokásokat is. A gördeszkázásnak mindig is része volt a versenyzés. A 80-as években a trükköket versenyeken találták fel. Nagyon sokszínű ma a deszkázás és szerintem ez is bele fog férni.

Kik a mai kedvencek?

Sok van, de akiket nagyon szeretek nézni azok: Erik Herrera, Walker Ryan, Deedz, Mark Suciu, John Shanahan, Brad Comer, Tom Karangelov.

Ők mondjuk a mainstream. Más?

Jó, akkor legyen még Nyle Lovett, Brian Delatorre, Aleka Lang, Hosea Peeters vagy a középpályán Max Palmer, Cyrus Bennett.

Semmi Nyjah vagy Tyshawn?

Ügyes. Az egyenlet két vége. Nyjah sosem tartozott a kedvenceim közé, de nagyra becsülöm a teljesítményét. Ő végülis felépített egy rocksztár-atléta életmódot, ami sokaknak csípi a szemét, pedig mindent feltett rá és rengeteg munka és szenvedés áll benne. A másik oldalon Tyshawn ugyanúgy rocksztár, csak ő inkább a nép gyermeke. Nem látjuk annyit, de így is elképesztő, amit művel.

Régi iskola?

Hát ja. Én 1991-ben kezdtem deszkázni Szegeden és akkor és utána pont azokba az évekbe csöppentem és éltem a gördeszkázásom legjavát, amikor szinte minden évben változott valami drasztikusat az egész. A lapok alakjától a kerekek és a nadrágok méretéig minden többször a feje tetejére állt és vissza. Sokak szerint ez volt a gördezkázás aranykora, ami egyúttal egybeesett a tinédzserkorommal, így nagy hatással volt rám. Örök kedvenceim Mike Carroll, Rick Ibaseta, Lavar McBride, Weston Correa, Shawn Mandoli, Steve Caballero.

Van itt minden, mint egy vegyesboltban. Megfér ez így egymás mellett?

Mindenkinek mást jelent az inspiráció. Elvégre ezért nézünk deszkás videókat. A közösségi média előtti korban azért, hogy hol tart éppen a gördeszkázás, mik az aktualitások, mik a trendek. Ma viszont már inkább azért, hogy szikrát kapjunk a deszkázáshoz. Nem könnyű fenntartani a motiváltságot és az inspirációt, viszont nagy a választék és mindenki megtalálhatja azt, amitől kedvet kap az aznapi hajtáshoz.

Te például mit szeretsz egy videóban?

Nekem fontos az összhang. Mármint legyen jó a deszkázás, de ha nem jó hozzá a zene akkor annyi. Az összkép kell. Stílus, zene, hangulat.

Ennyi?

Alapvetően igen. Illetve hiányolom a mai videókból a trükksorokat. Szinte csak szóló trükkök vannak, max némi átkötéssel.

Mi ezzel a baj?

Egy trükksor ott történik élő időben úgymond, sokkal jobban visszaadja az utca és a deszkázás kapcsolatát és hangulatát. A szóló trükköket sokszor hónapokig gyakorolják, míg végül beadják és ezt rögzítik. Ne értsd félre, nem a legitimitást kérdőjelezem meg, csak az arányokról beszélek. Jobban élvezem a flow-t. Na jó, még egy dolog, nálam a hillbomb egy nagy no-go. Nem szeretem, de ez csak egyéni ízlés.

Deli vagy déli?

Természetesen Deli.

És akkor az meg mi?

Az előbb te mondtad ki, hogy vegyesbolt. Definíció szerint: A ‘delicatessen’ vagy röviden ‘deli’ egy olyan kiskereskedelmi létesítmény, amely minőségi, nem szokványos vagy külföldön elkészített ételválasztékot, úgynevezett “delikátokat” árul.

Tehát?

Nagyon tetszenek azok a New York-i vegyesboltok, sarkiboltok, ahol mindenféle árucikk van és emellett még speckó kajákat is lehet venni, szendvicset, kávét. Vagy éppen csak finomakat lehet enni. Ezek a Deli-k.

Zöldségek, szendvicsek és elviteles kávé a gördeszkázás világából. Idéztem.

Pontosan. Olyan dolgokról írunk, amik finomak, sokszínűek, sokszor kuriózumok. Ha másért nem azért, mert megjelennek egy magyar nyelvű blogon. Ahogy mondtam korábban, képben lesz az ember, hogy mik mennek.

Nem attól lesz kiskereskedelmi létesítmény egy hely, hogy tényleg árul is valamit? A blog csak kínál.

Ezért indítottam a skateshop részét.

Ami a…

Deli Home Skateshop. Gondolom magyarázzam.

Kérlek…

A Deli-t már belőttük. A Skateshop-ot nem kell fejtegetni. A Home egyrészt arra a modellre utal, hogy mivel szeretünk beszélgetni a gördeszkázásról személyesen is, az otthonunkban tesszük ezt, ahol a ‘shop’ is van. Akár egy kávé mellett is tudunk agyalni az új setup-on vagy átrágni egy új magazint vagy netán szervizelni a tönkrevágott alkatrészt. Egyébként otthon is vagyunk a gördeszkában. Most én idéztem. Aki már járt nálunk, az tudja, hogy igyekszek a legnagyobb mértékben személyre szabni, javasolni, amit eladok.

Egyenes út vezetett a blogból a skateshopig?

Szó szerint sem és átmeneti értelemben sem. Tulajdonképpen egy shop volt előbb. Használt gördeszka alkatrészek webshopja volt.

Ami behalt?

Nem teljesen. Én halasztottam be, mert nem volt annyi energiám és időm rá.

Aztán a shop is újra. Ahogy néztem nem sok brand-et tartasz.

A cél inkább az, hogy olyan brand-ek legyenek, amikben hiszek, amik valamilyen formában kuriózumok, egyediek kiegészítve olyanokkal, amelyeknek jól cseng a neve és minőségben lehetőség szerint inkább a felső kategóriába tartoznak.

Ezek szerint, amikor otthon vagy akkor a skateshop is otthon van.

Többé kevésbé így valahogy.

És ha este 9-kor jut eszembe, hogy kellene egy sapi?

Akkor rám csörögsz este 9-kor és nagy valószínűséggel feljössz és az új sapiddal távozol.

Gyakran látom nálad vagy körülötted ezt a pont-pont-vesszőcskét.

A ‘dotboard’-ra gondolsz.

Gyanítom.

Ha most nagyon filozofikusan akarnám megfolgalmazni, akkor a blog, az írás a gördeszkázásból ered és ez az írásjelekből alkotott gördeszka, amit dotboard-nak neveztem el, pedig az írásból fakad. Magyarán a gondolatjel-pont-gondolatjel-gondolatjel-pont formáció lett a logo-nk. Ez a kis deszka egyébként simán beilleszthető bármilyen chat-folyamba is.

Mi a helyzet itthon? Nem otthon.

Itthon egyre többen deszkáznak, épülnek a parkok, sok jó körülmény adott lenne. Remélem, hogy egyre több tehetség nő majd ki, akik minden téren odateszik magukat és nagyon tudatosak abban, amit a gördeszkázással el akarnak érni. Emellett egyre szélesebb az életkor-skála és mindenki azt szeretné, ha a maga adottságaihoz, képességeihez és kedvéhez alkalmas felületek jönnének létre. Jó lenne, ha figyelembe lehetne venni mindenki ízlését.

Ehhez te mit tudsz hozzátenni?

Entertain & educate. Illetve igyekszem beállni jó kezdeményezések mögé és támogatni egy-egy álom megvalósulását. És remélhetőleg hozzá tudom adni a gördeszkázás iránti hosszantartó lelkesedésemet is, ami talán másokat is motivál majd. -.—.-

Köszönöm mindenkinek, aki olvassa, követi, valaha olvasta, valaha követte, olvasni fogja, követni fogja, hitelt ad az irományoknak, amelyek ezen a blogon megjelennek. Ti tartjátok életben és kívánom, hogy sokáig tudjatok gördeszkázni és folyamatos inspirációban éljétek a mindennapjaitokat. Szórjátok az igét!

#deli skate blog #deli home skateshop #deli #interjú magammal #exkluzív

[thedeliblog]

#199 Hatalmas ollie-k és a majmolás - Jeremy Wray-jel

cikk: 04:10 perc olvasás videó1: 03:42 perc videó2: 00:17 perc

Jeremy Wray kétség kívül minden idők egyik legnagyobb gördeszkása. A lehetetlenség határát súroló trükkjei újra és újra felvetették a kérdést: mi az, amit még meg lehet csinálni egy gördeszkával? A híres víztorony ollie-ja a mai napig az egyik legőrültebb trükk a gördeszka történetében. (A No Comply Network-ön megjelent interjú szerkesztett változata.)

Azzal kezdem, amit általában mindenkitől megkérdezek az elején: szerinted létezik valóságos kapcsolat a gördeszkázás és a kreativitás között? Úgy gondolom, hogy kétségkívül összekapcsolódik a kettő. Legalább is régebben így volt. Számos deszkás a 80-as, 90-es évekből egyben művész is volt vagy dizájner és kreatív körökben mozgott. Én igyekeztem mindig is felnézni azokra, akik előttünk voltak, tanulni tőlük és megpróbálni úgy csinálni a dolgokat, hogy büszkék legyenek rám.

Jó pár cipő tervezésében részt vettél annak idején. Mesélnél erről? A cipőtervezésbe legelőször a Dukes Shoes kapcsán csöppentem. Ott teljesen az alapoktól alkothattam meg, amit szeretnék. Nekem kellett a brand nevét kitalálnom, megterveznem a cipőket, a logot de még a dobozt és a cimkéket is. Hatalmas vállalás volt és nagyon élveztem, hogy mindent én rakhatok össze.

Miután ez a márka befutott, Rocco eladta (Steve Rocco, tulajdonos és a World Industries alapítója) így Jamie Thomas-hoz, Chris Miller-hez és Jose Gomez-hez csatlakoztam, hogy segítsek az Adio Footwear megalkotásában. Újabb nagyívű projekt, de ezúttal legalább mind olyanokkal dolgozhattam együtt, akikkel valami egyedit tudtunk létrehozni. Jó néhány kiváló deszkás cipőt csináltunk az évek alatt.

Miután az Adio-t is eladták, terveztem egy újabb cipőt, ezúttal az Element-nek, amiben felhasználtam az eddigi összes tudásomat és megalkottam egy elég masszív deszkás cipőt. De nem sokkal utána az Element leállította a pro cipő programját. Az elmúlt 16 év java részében cipőket terveztem és komolyan megfordult a fejemben, hogy a jövőben is ezzel fogok majd foglalkozni, de a soron következő lehetőség nem jött el, legalább is még nem.

""Az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs arról, hogy ki is valójában.""

Mit ajánlanál azoknak, akik még csak most bontogatják a kreatív szárnyaikat? Erre mindenki rögtön rávágná, hogy „Légy önmagad!” Ez a legjobb és a legrosszabb tanács is egyben. Az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs arról, hogy ki is valójában, kiváltképpen fiatalkorban, amikor alakulóban van a személyiség. Így a legjobb tanácsom az, hogy hallgass a szívedre. Ha jónak találsz valamit, az nagy valószínűséggel az is – neked - attól függetlenül, hogy mások mit mondanak róla. Ha valamit nem érzel őszintének vagy erőltetett a művészetben, de ez a deszkázásra is igaz, akkor az nagy valószínűséggel az is és ezekre a benyomásokra érdemes odafigyelni.  

A gördeszkás világon kívül van általad igen tisztelt tervező? Hogy őszinte legyek, nem nagyon lépek ki a deszkás világból. De mindig is rajongtam a letisztult és intelligensen megtervezett munkákért. Van néhány dizájner, aki szerintem nagyon jó ebben: Benny Gold, Bohnam, a Loser Machine, a Dark Seas és Shepard Fairey, hogy említsek párat.

Mikor indítottátok a Wraybros-t, ki van a csapatban és mi a cég filozófiája? A testvéremmel, Jonas-szal indítottuk a Wraybros-t 2013-ban. A csapat jómagam, Jonas, Paul Luna és Pat Channita. A 90-es évek óta deszkázunk együtt. A célunk az, hogy jól érezzük magunkat miközben jókat deszkázunk és így kiszakadunk egy kicsit a világból.

Min dolgoztok mostanság? Az újabb póló, sapka és lap kollekción dolgozunk. Szeretnénk pár video-t is csinálni azokkal, akikkel együtt szoktunk hajtani. De semmi túl komoly.

Mit emelnél ki a gördeszkás karrieredből? Nemrég újra felkerestük azt a San Diego-i spotot, amit a Color video bevezetőjében ollie-zok. Arra emlékeztem, hogy nagyon hosszú, mert lemértem a lábammal és úgy szűk 6 méterre saccoltam. Ezúttal vittem magammal mérőszalagot és nem csak, hogy eléri a 6 métert, de a felvétel alapján, ahova érkezem, az meg is haladja azt, így ez az első dokumentált 6 méter hossz fölötti ollie. Még most is elképesztő a számomra, hogy lehetséges volt ekkorát ollie-znom, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban 39-40 mm-es kereken gurultunk. Örület.

Igen, te mindig is bevetted a legnagyobb dolgokat, tetőket, rengeteg nagy magasság és veszély. Mi vitt arra, hogy ezeken a helyeken deszkázz? Fejben ki tudtam kapcsolni a magasságot és csak az áthidalandó távolságra fókuszáltam. Ha meg tudsz csinálni bizonyos trükköket síkon valamin át, vagy lépcsőről, akkor a helyes gondolkodásmóddal ugyanazt meg tudod csinálni bármilyen magasan, akár tetőkön át is. A legnagyobb rizikó az lehet, hogy nem mész elég gyorsan, hogy át tudd ugrani. Én próbálok inkább mindig gyorsabban menni, hogy magabiztosan átugorjam, minthogy véletlenül felakadjak.

Korábban említetted az „erőltetett” stílust. Miért gáz szerinted, ha valaki utánoz egy stílust, amin érződik, hogy nem igazán az övé? Szerintem nem mondok újat, ha azt állítom, hogy bizonyos mozdulatok, vagy természetellenes kéztartások pl. miután bejön egy trükk csak attól nem lesz laza, hogy más valakinél jól nézett ki egy videóban. Biztos sokan nem értenek ebben egyet velem, amivel nincs is gond. Ízlések és pofonok. Ami nekem bejön és szerintem laza, az nem biztos, hogy másnak is úgy áll. Úgy gondolom, hogy a deszkázás természetesen néz ki a legjobban.

Igazad lehet. Mik az említésre méltó terveid a közeljövőben? Szeretném, ha a Wraybros brand növekedne, fejlődne a művészeti értéke, a grafikák kifinomultabbak és az arculat minél letisztultabb lenne. Emelni a termékeink minőségét, ameddig csak lehet és eljuttatni őket minél több skateshopba. Lesznek kollab-ok más brand-ekkel is, legújabban például a Forty-val, akik indítanak egy „designed by” sorozatot. Ez lesz a következő projektem.

Remek! Köszönjük, Jeremy.

fotók: no comply network, atiba jefferson, internet

#jeremy wray #jonas wray #paul luna #pat channita #wraybros

[thedeliblog]

#114 Pete Thompson: "A vadonban éltünk elszigetelten!"

00:17 perc olvasás

Közel egy évtizeddel azután, hogy hátat fordított a gördeszkás világnak, Pete Thompson fotós egy új könyvvel tért vissza ‘93 til címmel, amely képekben mutatja be a pályáját a korai 90-es évektől a 2000-es évekig. és foglalja gyűjteménybe az eddig főleg kiadatlan, de a korszakot hűen visszaadó képeit. Tekintsünk vissza együtt, hogyan indult a karrierje 1993-ban, és mitől váltak azóta történelmivé képei. A VHS Mag-ben megjelent interjú szerkesztett változata.

VHS Mag: Gratulálunk a könyvhöz! A könyv előszavában vannak képek a 80-as évekből is. Mikor kezdtél fotózni?

Pete Thompson: Szerintem úgy 10 éves lehettem, de akkor még csak egy kis kompakt gépem volt. Egy Konica, amit a nagymamám vett nekem. Mindenhova magammal vittem, de nem azért, hogy fotós legyek. A körülöttem lévő tárgyakat fényképeztem és csak ritkán a gördeszkázást. Így kezdődött valahogy. Talán úgy 1986 és 1991 között csak a kompaktomat használtam. 1990-ben szereztem egy tükörreflexes gépet, egy Ricoh-t. Onnantól kezdtem egy kicsit célirányosabban fotózni. De a kis kompakt volt nálam abban az évben a YMCA Santa Clara Skate Camp-en.

V: 1988-at írunk, ezek a fotók is szerepelnek a könyvben.

PT: Igen, azon a nyáron indult az H-Street (Skateboards). Azon a nyári táboron láthattam Matt Hensley-t, Brian Lotti-t, Ron Allen-t, Ray Barbee-t, Carl Hyndman-t. A Danny Way-ről és Neil Blender-ről készült képek is akkoriak.

V: Danny Way még Vision lappal hajtott.

PT: Korábban nem hallottam Danny Way-ről, de ott minden pro róla beszélt. Én meg csak azt kérdeztem, ki ez a Danny Way? Aztán csak deszkáztam és fotózgattam a kis kompaktommal és nagy szerencse, hogy azokból a képekből még van, ami megvan.

V: Te Észak Karolina-i vagy. Kifejezetten a tábor miatt repültél át Kaliforniába?

PT: Tulajdonképpen 12 éves koromig Észak Kaliforniában éltünk, aztán költözött át a családunk Észak Karolinába. Már akkor deszkáztam Kaliforniában és csak utána költöztünk át. Észak Karolinában éltem 12 évet és abban az időszakban fényképeztem a legtöbb gördeszkázást ami végül a szakmámmá is vált.

V: Hogyan kell elképzelni azokat a 90-es éveket, amikor egyre céltudatosabban kezdtél fotózni?

PT: Nem tudom, hogy a mai gördeszkások át tudják-e érezni, hogy hogyan működtek a dolgok akkor. Amikor megjelent egy (gördeszkás) magazin, leálltunk mindennel, amivel éppen foglalkoztunk. Leültünk és az elejétől a végéig átolvastuk négyszer. Látni akartuk, hogy mi történik, mik a trendek, milyen trükköket csinálnak az emberek. Minden nagyon gyorsan változott. Ha akkortájt gördeszkásként nem Kaliforniában éltél, akkor lényegében a vadonban éltél elszigetelve. Szóval amikor a deszkás újságokat néztem, egy fantáziavilág tárult fel előttem. Szerettem az elkapott pillanatokat és azon tűnődtem: „Milyen volt az a nap? Mi történt a trükk előtt és után?” A legjobb pillanatok magazinokban jelentek meg, nyomtatott formában. Gyönyörű pillanatok voltak, merengeni a képeken és beszívni magunkba az egészet.

V: Kik voltak rád hatással szakmailag?

PT: Grant Brittain, Spike Jones, Dan Sturt. Imádtam a fotóikat, mindegyikükét másért, de talán Dan Sturt bírt a legnagyobb hatással rám. Így utólag visszagondolva, ő újraalkotta annak a fogalmát, ahogyan a deszkás fotók készültek. A gördeszkázás elég merev tud lenni, ha úgy kapják lencsevégre. Lényegében van egy íratlan szabály, amelyet általában mindenki követ. Meg kell mutatnod, hogy honnan indul a deszkás, hol van a trükk csúcspontja és hova fog érkezni. Ezzel nincs is semmi baj. Ez egyfajta aranyszabály. Kiszámítod, hogy mi fog történni, így az olvasó könnyen elképzelheti a trükk keletkezésének a körülményeit. Szerintem Dan Stuart felrúgta ezt a szabályt és azt mondta: „Elég ebből. Most mutatok neked valamit, amit nem láttál korábban.” Nem egy titkot árult el, hanem egy új szemszöget és, hogy mit szeretne közölni a vaku beállításoktól kezdve a hangulaton át az érzésig, amit fel akar kelteni abban, aki majd a képet nézi. Minden egyes gördeszkás fotónál érzünk valamit, mondjuk, hogy „Úh, ez egy egy kemény trükk!”, vagy, „Ettől megjön a kedvem hajtani!”. És ezen a téren szerintem Dan Sturt egy kicsit mélyebbre ásott a tudatalattinkba.

V: A könyv címe alapján 1993. sokat jelentett számodra.

PT: 1993-ban jelent meg az első fotóm a Slap magazinban. (a Slap magazin egy 1992-ben indított amerikai gördeszkás újság volt, amely 16 évet élt meg. A magazin honlapja ma egy közkedvelt deszkás chat fórum. -szerk.) Ha jól emlékszem Mike Sinclair volt a képen. Életlen, bemozdult, borzalmas kép…(nevet) Aztán megjelent egy kép Daniel Powell-ről, aki az Underworld Elementnél volt amatőr Atlantában. A kép egy Underworld Element hirdetésben szerepelt. A könyv címe emellett utal egy Souls of Mischief dalra is. 21 évesen azt gondoltam, hogy örökké csak gördeszkásokat fogok fotózni. Szóval a címben van egyfajta lezáratlanság. Soha sem tudhatod, hogy ez a művészeti ág merre visz majd az életben.

V: A könyvedben azt írod, hogy a pályád Washington DC-ben indult. Rögtön be tudtál illeszkedni? Milyen volt akkor ott a hangulat?

PT: A találkozásom és az idő, amit a Pulaski Parkban (híres spot Washington DC-ben -szerk.) és DC-ben az ottani srácokkal töltöttem valószínűleg más volt, mint az átlag. Észak Karolinából mentünk fel a haverjaimmal és mivel ismertem ott Lance Dawes-t (gördeszkás, fotós -szerk.) rögtön a banda részei lettünk és szívesen is fogadtak. Addigra a képeim is eljutottak egy olyan szintre, ami már egy állandósult színvonalnak volt tekinthető. Észak Karolinából DC volt a legközelebbi olyan nagyváros, ami alkalmas volt a deszkázásra. És a helyi kölykök nagyon jó fejek voltak velem. Akkor is rá lehetett érezni a dolgokra, ha nem ismertél senkit. És általában így történt, bármelyik városba is mentünk. Itt sem volt nagy szám maga a város. Általában küzdeni kellett azért, hogy motivált maradj. Néha csak leszegted a fejed, magad elé néztél és mentél hajtani. Vagy próbáltál mókás lenni. És ha vidám is voltál és egy crew része is egyben, na az volt az igazi. Érted, mire gondolok?

V: Milyen volt Pepe Martinez? (Washington DC rezidens pro, 2003-ban hunyt el -szerk.)

PT: Alapvetően amolyan csendes egyéniség volt. Inkább megfigyelő típus volt nem nagy dumás. De amikor beszélt, akkor nagyon vicces volt. Dőltek belőle a poénok. Mindenkinek nagyon nagyon jó barátja volt a DC bandában. Ő is tudta, hogy a tehetsége túlszárnyalja mindenki másét a környezetében. Tudta milyen jó, de mégis alázatos volt. Mindenki oda volt érte. Egy klasszis volt, volt benne tartás. És ha mindezekhez a tulajdonságaihoz hozzáadjuk, ahogy deszkázott, érthető, hogy az emberek miért rajongtak érte. Egy érzékeny, jószívű és fantasztikus deszkás. Vele lőttem az első színes sorozatot, egy switch backside kickflip tailslide-ot a Pulaski-n. Már elment vagy négy-öt tekercs film és az utolsónál tartottam. És újra elrontja a trükköt. Felveszi a deszkát én ott guggolok a földön. Ahogy veszi fel a deszkát, mondom neki, hogy már csak egy sorozatra való kép van. Erre ő: „OK, most beadom.” Visszamegy, megfordul és ráhajt a padkára. Tökéletesre bevágja és továbbgurul.

V: Mi a helyzet Tom Penny-vel? Sokat foglalkozol vele a könyvben.

PT: Igen. Jókor voltam jó helyen. 1995-ben utaztam először Európába a Transworld (Skateboarding magazin -szerk.) jóvoltából, akiknél abban az évben kezdtem dolgozni.

V: Így sikerült egy csomó Tom Penny-t lencsevégre kapni…

PT: Igen. Erre utaltam azzal, hogy jókor voltam jó helyen. Extra szerencsés voltam már csak azért is, mert ott lehettem. Aztán, hogy egy furgonban utazgathattam Penny-vel, (Andrew) Reynolds-szal, Matt Beach-csel.

V: Láttam azt a videódat, amiben Tom Penny-t vetted, ahogy a buszban alszik. Filmeztél is azon az úton?

PT: Igen, így mentek a dolgok akkor. A videó részek minősége még nem volt annyira fontos tényező. Korábban Stacy Peralta odafigyelt erre a Bones Brigade-del, de az egy teljesen más korszak volt. De csak addig nem volt fontos, amíg meg nem jelentek az olyanok, mint Dan Wolfe, aki egyből 10 szinttel följebb tolta a mércét. Meg hát ha volt egy filmes is, akkor a srácoknak nem kellett egy trükkel többször bajlódni.

V: Gondolod, hogy a filmezés is fontos szerepet játszott a fotózás terén formálódó kreativitásodban?  

PT: Biztosan. Lelassítja az embert, mert éberebbnek kell lenned, jobban meg kell tervezni a menetet és lényegében folyamatosan jelen kell lenni fejben, miközben csinálod. És ha már egyszer lelassultál, akkor rengeteg kreativitás szabadul fel és épül be a munkába. Van időd azon gondolkodni, hogy mit is próbálsz megmutatni az embereknek. De azért az nagyon jó lett volna, ha akkoriban lett volna lehetőségünk nagy sebességű szinkron vakut használni. De végül abban, hogy felhagyjak a deszkás fotózással inkább az játszott szerepet, hogy úgy éreztem, mindig ugyanazt csinálom, nincs változatosság. Egy idő után nem mozdult új irányokba a kreativitásom, ami egy elég frusztráló állapot. És a deszkás fotózás lehetőségei is korlátoltak. Ott van a halszem optikás fotózás, csak beállsz a lépcső aljába és kész. Kényelmes, mindenki hozzá van szokva. Szóval valami mást kellett csinálnom és nem tudtam egyszerre deszkás fotókat lőni és valami másban is kipróbálni magam. Arra nem emlékszem már, hogy abban az időben ez ilyen formában tudatosult-e bennem, de azt tudom, hogy ki kellett lépnem a deszkás világból ahhoz, hogy helyet adjak valami másnak, hogy beszivároghasson. Teljesen hátat akartam fordítani az egésznek. Számos olyan dolog volt, amit fényképezéssel akartam elmondani, de addig nem tudtam megtenni. Ebben biztos voltam. Tudtam, hogy valami másra vágyom, de nem tudtam, hogy mire és ahhoz, hogy ezt megtaláljam teljesen ki kellett iktatnom a gördeszkát az életemből. Ha meg akarod találni a saját kreatív utadat, először ki kell magadat üresíteni teljesen és elkezdeni befogadni, magadba szívni új dolgokat.  

V: Hogy sikerült az átmenet az új korszakodba? Járt ez valamiféle küzdelemmel?

PT: Ahh, ne is mondd! Úgy tíz évig totál le voltam égve. Ez azért is vicces, mert amikor elkezdtem dolgozni ezen a könyvön, hallottam olyanokról, akik azt állították, hogy haszonleső voltam azokban az időkben és eladtam magam (nevet). Mondom, „Eladtam magam?!” Zacskós levest ettem nyolc évig. Le voltam égve. Azt tettem, amit tennem kellett. Esküvőkön fotóztam. Ami egyébként nagyon, de nagyon jó terep arra, hogy megértsd a fotográfiát. Nem kreatív értelemben. De ha a fotózás technikai mibenlétét akarod megérteni viszonylag rövid idő alatt és hatékonyan, akkor menj és fotózz esküvőket. A másik terület, ami segített, hogy négy évig fő asszisztens voltam. De szerintem az a küzdelem, amin keresztülmentem egy identitásválság volt. Tíz éves koromban kezdtem deszkázni, így az identitásom és világlátásom egészét a gördeszkázás formálta. Elnézve a pályámat, a gördeszkázás mélyen megbélyegezte a kreativitásomat az egész életemre. Ez a legjobb oldala a gördeszkázásnak. Részesülni ebben a megtapasztalásban az felbecsülhetetlen. És ha a gördeszkázás kontextusában nézem a kreativitást, nincsenek rossz válaszok. Nem mondhatja senki, hogy rosszul csinálod. Ugyanez érvényes a fotózásra.

V: Hogy szubjektív.

PT: Teljes mértékben szubjektív. Olyasvalami, ami az ízlésben gyökerezik. Az ízlés pedig nagyon fontos szerepet játszik a művészetben. Szerintem a gördeszkázással, a deszkások idővel ugyanolyan ízlést fejlesztenek ki, mint a művészek. Változik. Fejlődik. Szóval, ha arról beszélünk, hogy mit kaptam  a gördeszkázástól és mi az, amit a mai napig magamban hordozok, az ez. Nincsenek rossz válaszok. És ez felszabadít arra, hogy azt tedd (a művészetben), amitől élettel teli lesz. Akár az utcán gurulsz és beadsz egy 360 flipet, akár egy fotót lősz.

V: Így, hogy már több, mint egy évtizede nem a gördeszkás világban élsz, mi késztetett ennek a könyvnek az összerakására?

PT: Nem tudom, hogy az inspiráltság-e a legjobb szó erre, de az biztos, hogy ami a leginkább szíven talált ebben a teljes fotó archívumban az az, hogy a róluk alkotott képem megváltozott. Nem is tudom, hogy ezt össze tudtam volna-e hozni úgy, hogy benne maradok a deszkás fotózásban, mert a gondolatainkban, mindaz, amit megalkottunk egy fajta értéket hordoz a számunkra, mint azok is, akik a történések résztvevői voltak. Ebből a gondolatvilágból egy kicsit ki kellett lépni, kicsit más szemmel kellett nézni a képeimet, vagy más szemszögéből, aki mondjuk nem deszkázik. És ez volt a vezérfonal, hogy a képek kifejezetten vonzóak legyenek a gördeszkásoknak, de ugyanakkor azok az emberek, akik nem részei a gördeszkás világnak, kézbevéve a könyvet azt mondják, „Wow, ezek tényleg remek képek!” Szóval le kell magad tudni választanod azon képeidről, amelyekről az egész deszkás-fotós pályafutásod során mindenki azt mondta, hogy azok a jó képek.

V: Értem.

PT: Mint a Pavlovi-reflex., amikor ugyanazt a kart nyomkodod, hogy ugyanazokat a válaszokat kapd, mert az jó érzés. De amikor elkezdtem ezekre a fotókra másképpen tekinteni, akkor úgy éreztem, hogy benne vagyok egy olyan pillanatban, amikor össze tudok állítani egy kerek egészet, amit ha kiadok, úgy inspirálok embereket, hogy közben nem a gördeszkás magazinok elismerésére vagy engedélyére alapozom azt, amit teszek. Tudom, hogy az emberek több Tom Penny-t akarnak látni. De én mégsem akarok egy halom Tom-ról készült képet megmutatni, amik java része már megjelent, hacsak nem egy másik szögből mutatom meg. Például, a hátsó borítón szereplő kép Tom-ról egy sorozat egyik kiragadott képkockája. A könyv legfőbb célja, hogy valami újat mutasson az embereknek és hogy kiszélesítse a látóterüket, hogy megértsék azt a korszakot és a korszak képi világát. Mert a számomra már nem arról szól a könyv, hogy a legjobb gördeszkás fotót leközöljem.

V: Voltak olyan képek, amelyeket érzelmi alapon választottál?

PT: Minden bizonnyal. Az elmondottak ellenére azért egy lágyság és szentimentalizmus működött bennem, ami lehetővé tette azt, hogy gyengédséggel nézzek ezekre a képekre és nem egy „Le kell lépnem ebből a világból, hogy valami mást csináljak!” életérzéssel, ami kétség kívül megtörtént. De ahhoz, hogy újra visszataláljak ebbe a világba, a korábbiaknak meg kellett történnie. És annak is, hogy csupán egy fotós szemével tudjam nézni a képeim.

V: Van olyan deszkás vagy fotó az archívumban, ami végül nem került be a könyvbe?

PT: Persze. Amikor egy ehhez hasonló könyvet állítasz össze, nagyon nehéz eldönteni, hogy mi kerüljön bele és mi ne. Több olyan pillanat volt, amikor ott álltam, hogy „ezt a srácot be akarom tenni egy képpel, de csak kb. három képem van róla és pont egy olyan spot-on készült a kép, amin más is csinál trükköt.” Vagy nem volt jó a kép minősége. Vagy már megjelent valahol a kép. Tehát vagy nem volt megfelelő képem róla, vagy ami volt, publikálták korábban. Azért vannak máshol publikált képek is a könyvben, de egy ilyen horderejű projektnél igyekszik az ember minél több kiadatlan, eddig nem látott képet felhasználni. Vagy vannak olyan deszkások, akiket nagyon sokat fotóztam, de jó lett volna, ha van róluk portré is. Nagyon nehéz úgy elrendezni a képeket, hogy összeálljon minden. Jó lett volna, ha bekerül egy-egy fotó pl. Jose Rojo-ról, Rob G-ről (Rob Gonzales -szerk.) vagy Ricky Oyola-ról.

V: Mi az, ami hiányzik azokból az időkből?

PT: Amiért az egyik legcsodálatosabb dolog gördeszkás fotósnak lenni az az, hogy senki nem súgdossa a füledbe közben, hogy mit hogyan csinálj. Ott vagy a helyszínen és azt csinálsz, amit akarsz. Ez a kreatív szabadság megfizethetetlen. És az, hogy akiket fotózol pontosan azt csinálják, amit akarnak, kihasználva ehhez minden egyes percet. Imádják amit csinálnak, különböző okok hajtják őket, ami leginkább az a vágy, hogy kihozzák magukból a legjobbat és megtudják, hogy még mire képesek. Mámorító érzés ilyen extrán szenvedélyes emberek környezetében lenni.

V: Hogyan szeretnéd, hogy érezzenek a deszkások és a kívülállók, amikor belenéznek a könyvedbe?

PT: Szeretném, ha visszaemlékeznének, hogy milyen volt 13-14 évesen. Milyen érzéseik voltak azokban az időkben és milyen volt mindent beleadni abba, amijük volt. Ha ez megvan, akkor szerencsés vagy, legyen az a gördeszkázás vagy bármi más. Ezekre az érzésekre sokan visszavágynak, főleg azért, mert az élet aztán komolyra fordul. Elmennek barátok. Kudarcok érnek, válságos helyzetek adódnak, és az élet egyéb velejárói. De ezekben az időszakokban ott van a sértetlen tisztaság.

 Pete Thompson @93til_skateboarding / petethompsonphoto.com

Pete Thompson a Slap és a TWS (Transworld Skateboarding) fotósa volt az 1990-es években. Számos történelmi fotó fűződik a nevéhez. 2004-ben otthagyta a deszkás világot, hogy fotósként valami újat fedezzen fel. Most jelent meg új könyve a ’93 til, amely a gördeszkás fotóinak archívumából összeállított gyűjtemény.

fotók: Pete Thompson; VHS Mag

#pete thompson #'93 til #photo #book #album #washington DC #tom penny #pepe martinez

[korkep-blog]

Barangolások Jacsemenyik József füleki festőművésszel (Képriport, interjú)

A füleki Városi Honismereti Múzeumban nyílt meg Jacsmenyik József festőművész kiállítása. Vele beszélgettünk eddigi életútjáról.

Barangolások címmel nyílt meg a füleki Városi Honismereti Múzeumban Jacsmenyik József festőművész kiállítása. A festőművészt és a kiállítást annak kurátora, H. Szabó Kinga a losonci Szabó Gyula emlékház alapítója és vezetője mutatta be.

  Titton Viktória, Jacsmenyik József, Szabó Kinga. Felvétel: Mesiarik Marián.

  Jacsmenyik József. Felvétel: Mesiarik Marián.

  „Amióta Jacsmenyik József munkásságát megismertem, azóta egy rendkívül sokoldalú művész munkásságát figyelhetem. Szinte megható, hogy milyen szeretettel és milyen alázattal nyúl mind a választott témához,  mind pedig az éppen az éppen alkalmazott művészi technikához, amellyel dolgozik. Ez a nagy erőssége és mindemellett természetesen az a szeretetteljes tekintet, viszonyulás a témakörhöz, ami rá abszolút jellemző.

  A füleki városrészletek mellett a külföldön és idehaza megtett barangolások során megismert tájak mindegyikéből találhatunk egy-egy jellegzetes festményt, rajzot, kastélyokat, amelyeket megörökített.  És természetesen a kitűnő portrék, melyeknek remekek. Anyagon dinamikusan használt olajfestékek mellett külön jellegzetessége a diófa pác. Ezzel más művésznél én még nem is találkoztam. Szépen, mesterien kezeli ezt a különleges,  saját maga által kikevert festékanyagot … ez külön erőssége. Értékes a munkája, megörökíti a látványt, a múló idő nyomait is a szép műemlékeken.”

  Szabó Kinga. Felvétel: Mesiarik Marián.

  A kiállításon a művész életművészetéből látható válogatás, olajfestmények, akvarrellek, diópácrajzok. Jacsemnyik József Kassán tanult, sokáig ott is élt, ahol több neves alkotótól, grafikustól tanult. A mesterei közé tartozott Feld Lajos, Jakoby Gyula. Visszatérve Fülekre egy ideig a füleki iparművekben dolgozott, hosszú ideig a Füleki Városi Múzeum vezetője, kurátora, restaurátora volt.

  Felvétel: Mesarik Marián.

  A kiállítás után beszélgettünk.

  Mikor ihletett meg a festészet?

  Már a korai gyerekkoromban rajzolgattam, 4-5 évesen megfestettem a nagyfater portréját egy szétcsomagolt „taraszbulba” dohány papírjának fehér belsejére. A pipáját fadarabbal gyújtotta meg, én pedig a megszenesedett fával rajzoltam. Valahogy így kezdődött.

    És hogyan folytatódott?

  Alapiskolában rajzkörökkel! Szilágyi Ida, a Pozsonyban végzett akadémikus festőművész vezetésével. Az iskolai tanítói közül Vassányi Zsuzsa néni figyelt fel rám, később pedig Dánai Irénke, aki  Füleken, Losoncon is tanított.

  Az iskola végéhez közeledve úgy volt, hogy a kassai Képzőművészeti Szakközépiskolába megyek felvételezni. De … az előtte való nyáron eltörtem a kezem, 12 helyen volt törés a kezemen. Legurultam egy völgyzáró gátnál, egy pionírtáborban. Ugyan úgy-ahogy összerakták a kezem, de a január végi felvételiről kényszerűen lemaradtam.

  Végül is Kassa maradt, az Ipariba vettek fel, elektrotechnikát tanulni. Érdekelt. Gyerekkoromban rádió amatőrködtem, 10 éves koromban rádiókat készítettem magamnak.

    És a festészet?

  A kezem kezdett rendbe jönni, járogattam rajzolni. A kassai nagykönyvtárba jártam festészetet tanulni – anatómiát, művészeti anatómiát. De rajzolgattam a városban is, s azt észrevette az egyik tanárom, T. Emil bácsi. Másnap az órán mondta, „no fiatalember szedje össze a holmiját, s elmegy ide meg ide”, Feld Lajos, grafikushoz és festőhöz. Pesten végzett grafika és festészet szakot, akkor már megszüntette a magániskoláját, „de a maga rajzait megnézi”.

  Elvittem a rajzokat. Lajos bácsi egy 1,20 méter magas emberke volt. Szétrakta a képeimet, megnézte, s mondta, ezzel foglalkozunk, ez jó lesz … Akkor már verebet lehetett volna velem fogatni, tudtam, hogy nyert ügyem van. Hetente egy-két alkalommal jártam hozzá tanulni. Az első évben fizettem a tandíjat, azután már egy fillért nem vett el soha.

    Más művészekkel is kapcsolatba kerültél?

  A baráti körén keresztül jutottam el további szobrász- és restaurátor műhelyekbe. Tanultam még Eckerdt Sándornál, konkrétan grafikát, grafikai technikákat. Eljutottam Jakoby Gyulához, Löffler Béla szobrászművészhez és néhány további alkotóhoz is. Mondhatom, hogy a kassai magyarság felkarolt.

  Még iparista voltam, amikor a kassai Fábry klubban megrendezték az első kiállításomat, majd egy évvel később még egyet. Az első főleg rajzokból volt, a másodikban festmények, akvarellek is jöttek hozzá. Akkoriban szürrealista irányba is elmentem,  az egyik képnek az volt a címe, hogy „Tiltakozás a művészet meggyalázása ellen”. Orgonasípok voltak rajta, előterében egy klaviatúra és levágott kéz fröcsögő vérrel.

  A Kommunista Párttól jöttek ellenőrizni a kiállítást – megnyithatom-e? Megálltak a kép mellett … „ez bizony gond … hogy képzelem én ezt …” Az  egyik barátom az emeleten gépelte a képek címeit, s hallotta, hogy mi történik. Lejött a szájában gombostűk, papírok… „Józsikám ne haragudj eltévesztettem a címeket, valamit elírtam” – mondta s a kép alá odatette… Protest proti zničeniu umeniu v Čile (tiltakozás a chilei művészet megsemmisítése ellen). „Nyithatják a kiállítást!” – mondták az illetékesek.

  A középiskola után másfél évet Kassán töltöttem, a Thália Színháznál dolgoztam, mint világosító, Közben Lajos bácsinál még festést tanultam, anatómiát.  Az 1980-as években hazajöttem Fülekre kerültem, s azóta is itt vagyok.

    Nem jutott eszedbe, hogy  képzőművészeti főiskolán tanulj tovább?

  Dehogynem. Nyolcszor Prágában, hatszor Pozsonyban felvételiztem. Feketén Budapesten is, de oda nem lehetett kimenni, mert arra akkor nem volt nemzetközi egyezség.

  Prágából többször kaptam azt a választ, hogy helyszűke miatt nem vettek fel, de volt olyan is, hogy nincs tehetségem. Hasonló válaszokat kaptam Pozsonyból is. Ajánlották, hogy próbáljak meg más szakra felvételizni, mert amire felvételiztem, az nem nekem való. A következő évben arra mentem, akkor megint egy másikat ajánlottak, éppen azt, amire egy évvel azelőtt voltam.

    A restaurátori tevékenységed hogy jött a képbe?

  Úgy, hogy festéstechnológiát is illik tanulni, hiszen nem az a művészet, hogy az ember ecsetet fog a kezébe.  Az vagy van, vagy nincs, vagy jön, vagy nem. Festéstechnológiára szükség volt, több idős magyar festőnél, restaurátornál is gyakran megfordultam. Löffler Béla bácsi akkor szobrokat restaurált, s nála gyakran voltam.

  Mint festőtanonc pucoltam a tyúkszart valamelyik képről, amiről azután kiderült, hogy óriási értéke van. Kiderült, hogy Munkácsinak egy virágcsendélet vázlata volt. Miután megtisztítottam, szóltam a mesternek, hogy nézze meg … először azt mondta, hogy ez nem az … de azután egyszer odajött a hátam mögé „…tudod mit Józsikám menj át és azokat a bőrszékeket kell megcsinálni, majd azon tanítalak tovább …. a képet majd befejezem.” – mondta.  Azután már nem láttam a képet.

  A restaurálási érdeklődésem a festészettel párhuzamos alakult ki. Azokat a régi restaurálási módszereket tanultam, amelyek 2-300 évvel azelőtt már használatosak voltak –  a mai kor vegyszereit azóta sem használom.

  Milyen technológiákat használsz?

  Mivel bizonyos típusú olajfestékeket nem tudtam megvásárolni, saját magamnak keverem őket. Töröm a színpigmenteket különböző olajokkal (pl. len, mák), adalékanyagokat teszek hozzá, tárolom. Ezeket a színeket kapni nem lehet, vagy csak nagyon nehezen lehet hozzájutni.

    A diópác?

  Magam főzöm. Az asztalosok, bútorasztalosok mindig is használták a fát pácolni. A jelenkor ún. diópác porai az utóbbi kb. 50 évben valamilyen kőolajszármazékból készülnek, aminek az az átka, hogy nem fényállók.

  Diópácot akvarellfestéknek használni?

  A lényege, hogy olyan adalékanyagokat használjon az ember, amit a híres akvarellfestékgyárak is használtak egy-kétszáz évvel azelőtt és a művészek is  természetesen. Sikerült különböző technológiáknak utána néznem, hogy milyen adalék anyagokkal lehet tartósítani. Ennek végül is diószín akvarellfesték lett a vége. Kb. 4-5 kg alapanyagból készül, egy pontos technológiával, kb. 2 dc sűrű intenzív festék lesz belőle, ami azután úgy viselkedik az akvarell papíron ahogyan én szeretném.

  Tehát ha jól értelmeztem, természetes anyagokat használsz?

  Igen mindenképpen! A művészellátókban ma is lehet diópácot kapni festésre. De amit annak idején próbáltam, nekem nem jött be, s így kezdtem el saját magam kutyulni a dolgokat.

    Kik azok a festőművészek, akik hatottak rád?

  Úgy átlagban az expresszionisták és impresszionisták tudtak nekem valamit mondani, a fauisták szintén. A környezetemben Kassán a Roskoványi Pista munkássága nagyon sokat hatott rám, előtte Bacskai Béla, Szabó Gyula. Kassán Jakoby Gyulának a színhasználata, kompozíciója nagyon megfogott. Ami a grafikai részt illeti, a művészeti alapokat Feld Lajos bácsitól kaptam meg, tőle tanultam a legtöbbet.

    A füleki kiállításodon számos helyszínről vannak festményeid. Tudatosan járod az országot, vagy spontán azt fested, ahol éppen vagy?

  Van egy vázlattömböm, amit magamnál tartok, abba készítek vázlatokat A feleségem sokszor morgolódott, hogy miért nem a családdal törődök, hanem a festészettel, s minek hordok magammal nagy blokkokat. Így az egyre kisebb lett, de mindig magammal hordom. Ha valahová elkerülök és megtetszik a táj, akkor egy jó pár rajzot készítek, amit azután itthon a műhelyemben dolgozom fel ha éppen hangulatom van rá. Van olyan vázlat, amit 20 év után vettem elő.

    Van kedvenc témád, amit a egszívesebben festesz?

  Egyesek azt mondják, hogy sok a tájkép, valószínűleg ezeket festem a legszívesebben. Mások sok portrét látnak, azok szerint a portrék a kedvenceim. A harmadik a városrészleteket, a vedutokat. Hangulat kérdése az egész. Ami, az adott pillanatban megfog, éppen azt!

  Vannak tanítványaid?

  Tavaly már a 17. martosi akvarelltábort tanítottam le. Ezek azok a tanulni vágyó gyerekek, akik később közép- vagy éppen főiskolai szinten művelték a képzőművészetet. Most kb. a harmadik generáció végzett. Tehetségek is voltak közöttük, akiknek követem, figyelem az útját. Nagyon tehetséges pl. Berkes Csilla, aki fémszobrászattal foglalkozik.  Martoson, a Feszty – parkban látható a Brémai muzsikusok c munkája. Fenomenális alkotás.

    Sok kiállításod van?

  Losonc, előtte Rimaszombat, Párkány, márciusban Bősön nyílik egy újabb. Vannak még egyéb tervek, de arról majd akkor. Öreg vagyok már és fáradok. A mostani, fülek kiállítás olyan 35-36-dik önálló kiállításom. Az első kettő, mint említettem Kassán volt, Füleken az Üzemi Klubban volt az első 1982-ben. Úgy vagyok ezekkel, hogy ahová meghívnak, s úgy ítélem meg, hogy van erőm, energiám rá, hogy levigyem rá a képeimet, akkor szívesen elfogadom. A külföldi  kiállítások előkészítése egykor nem volt annyira egyszerű, engedélyek kellettek hozzá, sok pénzbe került.  Ma már kicsit egyszerűbb a helyzet.

  Tudod, hogy hány helyre kerültek el a képeid?

  Vannak Dél-Afrikában, Ausztráliában is, Kanadában, Japánban  talán egy, Magyaroszág, Németország, Ausztria, Olaszország stb.

  Felvétel: Mesiarok Marián.

  Terveid? Meg nem valósított vágyak?

  Persze hogy vannak, A helyzet az, hogy még mindig nagyon sok vázlat van, amit nem dolgoztam fel. Amíg mozgok, és ceruzát, ecsetet tudok tartania kezemben, járom a környéket. Készülnek a vázlatok…

    Puntigán József

Nyitókép: Mesiarik Marián

#diópác #Feld Lajos #Főoldal #Fülek #Füleki Honismereti Múzeum #Jacsmenyik József #Jakoby Gyula #Kassa #pozsony #Prága #Roskoványi István #Szabó Kinga #Szilágyi Ida #Vassányi Zsuzsa

[nemzetinet]

Tizenhat mázsás pálmaág a város felett – A Szabadság-szobor története (2.)

Sokáig bizonytalan volt, hol áll majd a Felszabadulási Emlékmű. Helyszínként felmerült a Tabán, a Döbrentei tér, a Vérmező és a Horváth-kert is. A Gellért-hegy kifejezetten az oroszok kérése volt. Az új helyszín teljesen új terveket kívánt. Hegytetőre látványos, óriás szobor kell.

A helyszíni szemlén Kisfaludi megjegyezte, hogy a hegyoldalt alaposan át kell alakítani és az sok pénzbe kerül. „Ezzel ne törődjék” – válaszolta Vorosilov. „Csak dolgozzon – a többi a mi gondunk!” Pénz nem számított. Főleg, hogy a költségeket a magyar állam állta. Moszkvából eljött Geraszimov és Jofán építész, felmérték a terepet és rajzokat készítettek. A szobor bronzba öntésére Krausz Ferenc és Gusmano Vignali, két angyalföldi mester kapott megbízást.

Vorosilovék először 1946. február 12-ét, Buda elfoglalásának egyéves évfordulóját jelölték meg a szoboravatás dátumaként. Ezt aztán augusztusra módosították. De az alapkőletétel is csak áprilisban történt meg, így novemberre tolódott az időpont. Végül már december 18-a, Sztálin születésnapja is jó dátumnak tűnt.

„1946 augusztusában egy alkalommal be kellett rendelnem a kőfaragókat és az építés technikusát, Kintli Jenőt is. Délelőtt 11 órakor pontosan megérkezett Vorosilov, Puskin követ és Szviridov tábornok, Nikolajcsuk ezredes és Grigorjev tolmács őrnagy. – Mikor lesz kész a szobor? – kérdezte Szviridov. A munkavezetőnkhöz fordultam: – Nos, Vignali? – Hát, úgy tavaszra. – Nos, Fischer? – Hát, talán a tavaszra. Szigorúan nézett végig a társaságon Szviridov generális. – Ez nálunk nem így van! Ha kell, akkor készen kell lenni november 7-re! Szevasztopol ostrománál – folytatta- a generális megkérdezte a parancsnokát, mennyi idő alatt veszik be a várost? »Jelentjük, sok a védő, fegyverrel és élelemmel nagyon el vannak látva, úgy két hónap múlva.« – És ha megparancsolom, hogy három héten belül be kell venni?! – »Akkor bevesszük!« – Így van ez nálunk!” – emlékezett vissza Kisfaludi. 

http://mno.hu/

A szobrász és csapata aztán mégis haladékot kapott. 1945. április 4-én szabadult fel Magyarország, a kétéves évfordulón leleplezik végre az emlékművet.

A talapzathoz Süttőről és Budakalászról szállították az anyagot. Gipszet Romániából kellett hozatni. Lovaskocsival és teherautókkal vitték fel a hegyre a haraszti mészkövet. A magas hóban elakadtak az anyagot szállító járművek. Szűk volt a műhely, csak kis darabokban önthették a szobrot, a szobrot csak a helyszínen lehetett összeszerelni. A Géniusz 58 darabban készült el. 240 mázsa bronzot használtak fel hozzá, a pálmaág 16 mázsát nyomott. A nőalak fejében négy munkás kényelmesen elfért.

Az egyik kőfaragó, Eipel Ferenc járt be a központba a brigád fizetéséért. Történt egyszer, hogy míg odavolt, a többiek beültek egy közeli kisvendéglőbe. Mire visszatért, a hozott pénz értéke már annyit romlott, hogy nem tudták kifizetni a fogyasztást sem. Inflációs idők jártak.

http://mno.hu/

A csapat rohamtempóban dolgozott, de úgy tűnt, ez sem lesz elég. A határidő vészesen közelített, a Géniusz alsó részébe kirendelt Mávag munkások is besegítettek. A Fáklyavivő és a Sárkányölő így sem készült el az avatásra, azok gipszöntésben kerültek fel az emlékműre. A két figurára patinaréteg került, hogy senki se vegye észre a csalást. A bronzalakok három hónap múlva kerültek a helyükre.

Századokon keresztül hirdetni fogja

1947. február 23-án már állt tehát a szobor, a hivatalos átadásra azonban csak 1947. április 4-én került sor. Vagyis, csak került volna sor. Negyedike nagypéntekre esett abban az évben, az emlékmű leleplezését ezért a következő napra tették át. 

http://mno.hu/

Az ünnepség 1947. április 5-én, délelőtt 11 órakor kezdődött. Ott volt Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, Balogh István államtitkár, Zamercev ezredes, Budapest orosz városparancsnoka, Weems tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője, Rákosi Mátyás, Rajk László, Szakasits Árpád miniszterek, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjai, külföldi követségek vezetői. Nagy Ferenc miniszterelnök mondott ünnepi beszédet, Kővágó József, Budapest polgármestere vette át az emlékművet, Szviridov altábornagy pedig koszorút helyezett rá. 

„Századokon keresztül hirdetni fogja ez a monumentális emlékmű népünk el nem múló háláját a Szovjetunió nemzetei és katonái iránt” – mondta Tildy Zoltán köztársasági elnök. „Nékünk marad a szabadság próbája: vajon ezer év megtanított-e annyi bölcsességre, hogy élni tudjunk a szabadsággal, az ország külső és belső szabadságával egyaránt?” – fogalmazott Nagy Ferenc miniszterelnök. Mikor lehullt a lepel huszonegy ágyúlövés dördült. Szovjet repülőgépek szórtak piros virágesőt a szoborra.

Ott volt az avatáson Gaál Erzsébet, a szobor modellje is, aki nagyon meglepődött, mert sehogyse ismert magára. “Morogtam is, hogy ezért kellett nekem ennyi időt elpazarolnom az álldogálással. De azóta megbékéltem »magammal«. Mégiscsak a szabadság jelképe lettem Magyarországon. Azóta is büszke vagyok, hogy a Gellért-hegyen tulajdonképpen engem látnak a turisták ezrei” – emlékezett vissza később egy interjúban.

Délután ötkor a köztársasági elnök fogadást adott, este a kormány rendezett díszelőadást az Operában. A szobor lábánál még a kőfaragókat, bronzöntőket is megvendégelték. Fehér cipó, virsli, szalámi, sör és jó sok pálinka volt a menü.

http://mno.hu/

A Ludas Matyi következő számában megjelent egy karikatúra, a rajzon a budapesti és a New York-i szabadságszobor beszélget. „Lehet, hogy te magasabban vagy, de innen jobbak a kilátások” – mondja a magyar emlékmű az amerikainak. A szocdemek Szabad Száj című vicclapjában a szoboralak pálma helyett egy nagy halat emelt a magasba, ezzel az aláírással: „Ezt jól kifogtuk!”

A szobrász csak azon dolgozhatik, amit megrendelnek

Kisfaludi az emlékművel legitimálta magát. Lettek is irigyei a szakmában. Morogtak az érintettek, hogy méltatlan személy kapta a megbízást. A régi rendszer, az arisztokrácia házi szobrásza. De hát mit lehetett tenni? Vorosilov Kisfaludit választotta, ez ellen nemigen volt vétó.

1949 augusztusában készült vele egy interjú a Szabad Népben. Az aláírás szerint bizonyos Ö.I. tette fel neki a kérdéseket, aki akár Örkény István is lehetett. A riporter is utal Kisfaludi nem túl makulátlan múltjára. „A te műtermedben – mondom – nem ártana egy kis takarítás. Gyanakodva nézek végig ezen a kevert tárlaton: az Íjász könyöke mögül Tisza István néz vissza rám, üres szemgödreivel, ellenségesen. Odébb, a két kőfejtő mögül a bronz szakállú Apponyi, fensőbbséges tekintettel, akár egy bálvány. (…) A Vénusz mellett a Mária Terézia huszár, a kenti herceg, Petőfi, G. B. Shaw, Prohászka és az ifjabb Churchill és egy kubikos.” „Egy szobrász nem maga választja a modellt, mert csak azon dolgozhatik, amit megrendelnek. Minden szobor temérdek pénzbe kerül” – próbált magyarázkodni a művész.

Aki aztán panaszkodott is egy kicsit: „Mikor az emlékmű elkészült, egyszer csak csönd lett körülöttem. A kritika nem adott egy jó szót és én hiába vártam a rendelést. (…) Az Emlékmű leleplezése után levelek tömegét hozta a posta. De csak egyszerű, névtelen emberekét. A szakmám kivetett magából. Egy maroknyi csoport lett a szobrászat ura. Azt mondták, hogy ők kommunisták és úgy viselkedtek, mintha csak ők lennének kommunisták, s aki nem tartozik a csoportjukhoz az se nem művész, se nem kommunista.”

Horthy szobra? 

Arról is megindult a sugdolózás, hogy a nagy mű valójában az el nem készült Horthy-szobor átalakított változata. A pletykából máig élő városi legenda lett.

Pótó János szobortörténész szerint Sulyok Dezső, kisgazdapárti politikus 1948-ban írt visszaemlékezéseiben bukkant fel először a sztori. „Strobl úgy ábrázolta a géniuszt, amint az a felszabadító csapatok fölé pálmaágat nyújt. Más volt-e ez, mint az »ismeretlen óratolvajok« és milliónyi magyar nő megbecstelenítőinek dicsőítése? Strobl ugyanezt az emlékművet ugyanezzel a géniusszal eredetileg Horthy Istvánnak tervezte. De változtak az idők. És a művész, »aki nem politizált, hanem csak a művészetnek élt«, az emlékművet az antibolsevista kormányzó helyettesének emléke helyett a bolsevista csapatok emlékének szentelte.”

„Az emlékmű felavatása után nemcsak megbecsülésben volt részem, megindult az irigy és rosszindulatú rágalmak áradata is. Azt terjesztették, hogy az eredetileg Horthy István emlékművének készült volna, s e rágalmat igyekeztek mennél szélesebb körben elterjeszteni. Az illetékes kormányférfiak már akkor megtekintették mindkét tervemet. Műtermemben még megvan a Horthy emlékmű férfialakja, egy repülő figura, mely röptében hinti szét az emlékezés virágait. Aki a két alkotásra rápillant, nyomban láthatja, hogy a legtávolabbi szál sem fűzi őket egymáshoz” – emlékezett vissza a művész önéletrajzi könyvében.

„A budapesti szobrokhoz fűződő legendák többségét nem könnyű teljes biztonsággal megfejteni. A gellért-hegyi emlékművel kapcsolatban azonban biztos támpontjaink vannak, így a vita egyértelműen lezárható. Horthy István emlékművét először a Horthy Miklós (ma Petőfi) híd budai hídfőjénél, később a Tabánban szándékoztak felállítani. Ez utóbbi változat építészetileg valóban szinte azonos a későbbi Felszabadulási emlékművel, a szobrok viszont teljesen mások” – írja Szoborhistóriák című könyvében Prohászka László.

Hasonló véleményen van Pótó János is: „Ha a Repülős-emlékmű végleges tervének és a Gellért-hegyi szovjet emlékműnek a felépítését vetjük össze, látható, az alakok egyáltalán nem, csak a kompozíció a hasonló. A főalakok – itt orosz katona, ott Horthy István – centrális elhelyezése egy obeliszk előtt, melyen mindkét esetben egy szimbólum, géniusz – itt a szabadságé, ott a repülése – áll, a domborművek és a mellékfigurák elhelyezésének hasonlósága szembetűnő. Ezek a párhuzamok azonban szobrászi panelek, s nem szolgálhatnak alapul semmiféle azonossághoz.”

http://mno.hu/

A két szobornak nem volt sok köze egymásnak, főleg, hogy az egyik el sem készült. Az alkotó személye viszont megegyezett, a koncepció és a zavaros történelmi helyzet pedig hasonló volt. A sztori adta magát, és túl jó volt ahhoz, hogy ne izgassa az emberek fantáziáját.

Az el nem készült Horthy-szobor még Vorosilov érdeklődését is felkeltette. Ő is szeretett volna egy ilyet, vagy valami hasonlót. „Vorosilov marsall rendkívüli érdeklődést mutatott a munka iránt. Amíg Pesten tartózkodott, naponta meglátogatott műtermemben, több ízben telefonon érdeklődött. Az ő ösztönzésére állítottam össze bombasérült Repülőalakomat. A marsall ugyanis foglalkozott azzal a gondolattal, hogy hősi halált halt fogadott fiának emlékét ilyen géniusszal örökíti meg” – mesélte a szobrász 1947-ben a Képes Figyelőnek. A tervből azonban nem lett semmi.

Egy szobor, rossz helyen

A kommunista hatalomátvétel után a reakciós szobrok lomtárba kerültek. A Fővám téren állt egy I. világháborús szoborcsoport, az 1. honvéd és népfölkelő gyalogezred emlékműve. Azzal nem volt különösebb baj, nem sok vizet zavart, ugyanolyan ártalmatlan volt, mint mondjuk a 32-es háziezred szobra a Harminckettesek terén. Nem is kellett lebontani. Hanem aztán kiderült, egy kis baj mégis van vele. Egyszerűen rossz helyen áll. 

http://mno.hu/

Az 1938-ban felavatott emlékmű pont a Gellérthegy felé, a Citadellára nézett. Rajta két világháborús katona. Az egyik gránátot dob, a másik puskatussal készül sújtani. Mintha pont a szemben lévő szovjet emlékművet vennék célba. Mintha az lenne az ellenség, aki fenyegeti az országot, akit el kell pusztítani. Ez az egész így egyszerűen rosszul vette ki magát. Valamikor 1948 őszén tűnt fel az illetékeseknek, a pesti emberek nyilván hamarabb észrevették. Mit lehetett tenni, megfordítani csak nem lehetett, az még röhejesebb lett volna. Inkább sietve elbontották az egészet. Az emlékmű nyugalmát így már tényleg nem fenyegette semmi.

Egy szobor mindenhol

A Felszabadulási Emlékmű nem csak Budapest panorámáját uralta, az országban mindenütt ott volt. Szerepelt festményen, plakáton, kitüntetésen, bélyegen, emléklapon, kerékpár nyaktáblán. 1947-ben a 800 éves fennállását ünneplő Moszkvának a szobor kicsinyített mását ajándékozta a miniszterelnök. Még a Civil a pályán és Állami Áruház című filmekben is felbukkan, mint irodai dísztárgy. Nyilván ugyanazt a kellékszobrot használták a filmgyárban. 

http://mno.hu/

Egy Heves megyei kisközségben, Apcon, még kistestvére is született. A községháza előtt 1950-ig millenniumi emlékoszlop állt, kettős keresztes országalmával. Az aranyszínű almát aztán levették, egy pálmaágas nőalak, egy mini Szabadság-szobor került a helyére. Ma már nem tudni, ki volt az alkotó, talán a helyi sírköves lehetett. A Szabadság-szobornak Miskolcra is került egy mása. A gépgyár területén állt, a főbejárat közelében, az üzem két amatőr művésze készítette gipszből, 1953-ban.

Kisfaludi Strobl Zsigmond 1950-ben és 1953-ban is Kossuth-díjat kapott. Vezetőségi tag lett a Magyar-Szovjet Baráti Társaságban, hetvenedik születésnapja alkalmából a Műcsarnok mutatta be gyűjteményes tárlatát. 1955-ben szovjet turnéra ment, Leningrádtól Odesszáig számos városban mutatták be kiállítását, Moszkvában tízezren voltak kíváncsiak a megnyitóra.

http://mno.hu/

1952-ben ő készíthette a Parlament előtt felállított új Kossuth-emlékmű főalakját. (Rákosiéknak nem tetszett a Horthy-korszakban emelt Kossuth-szobor, túl pesszimistának találták, valami forradalmibbat akartak). Csinált magyar-szovjet barátság szobrot, és ő mintázta Kossuth és Rákóczi alakját is a millenniumi emlékműre, a Habsburg szobrok helyére. A Felvonulási téri Sztálin-szobor elkészítésére is pályázott, de végül nem ő nyert, hanem Mikus Sándor. Azért Kisfaludi is alkotott egy kisebb emlékművet. „A nagy Sztálinnak a hálás magyar nép” feliratú márványszobor a Szabadság téren kapott helyet.

Jobblábas csizma, magyar zászlóval

Mikus 18 méteres Sztálin-szobrát 1956. október 23-án, este fél tíz körül döntötték le a budapesti tüntetők. Csak egy pár csizma maradt az egészből. És ezzel elkezdődött a forradalom. Kisfaludi Sztálin emlékműve is a porba hullt. Hat nap múlva már a Gellért-hegyi emlékmű került sorra. A szovjet zászlótartót a földre vitték a felkelők. Csak egy jobblábas csizma maradt a helyén, amihez nemzeti zászlót tűztek. A tömeg egy része a pálmaágas főalakkal is végezni akart. Fegyveres műegyetemista fiatalok egy hangszórós kocsiból agitáltak a terv ellen, végül sikerült megvédeniük a szobrot.

http://mno.hu/

Állítólag a modelljét, az akkor már 39 éves Gaál Erzsébetet is megtalálták a felkelők. „Engem csak kővel dobáltak meg. Többre nem szánták rá magukat, bronz hasonmásomra azonban már kötelet vetettek, megkísérelték ledönteni talapzatáról. De ehhez nem volt elég erejük. (…) Én ott óriás vagyok. 30 méter magas. A bronz Erzsébet szilárdan áll a lábán” – idézte egy szovjet lap a modellt. „A Szabadság-szobromat fel akarták robbantani, csak hallomásból tudom, hogy egy fiatalember nagy beszédben védte meg a monumentet” – emlékezett vissza az alkotó

A Fáklyavivő alakja, Hegedűs István, 1956-ban már testnevelő tanár és edző volt. Október 23-án ünnepelte 32-ik születésnapját. A forradalom másnapján, 24-én hajnalban barátjával – a szintén úszóedző Gerendás Lászlóval – indult el Izabella utcai otthonról edzést tartani. A Szófia (akkor Majakovszkij) utcában már állt a bál, amikor arra haladtak. A felkelők a szovjet könyvesboltból dobálták ki az utcára az elégetnivaló könyveket. Hirtelen megjelent egy teherautó, amiből tüzet nyitottak az ávósok. A következő pillanatban holttestek hevertek az utcán. Hegedűs István aortalövést kapott, azonnal meghalt. A forradalom egyik legelső áldozata volt.

Barátja gyalog, majd egy targoncával tolta haza a testét. Hegedűs édesanyja az ablakban könyökölt, amikor befordult az utcára. A fáklyaszobrot az Izabella utca 50. számú ház udvarán temették el. 1957 februárjában aztán a Kerepesi temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyen hantolták el újra.

Vaszilij, a szovjet zászlótartó modellje 36 éves volt a forradalom idején. Nem volt már katona, nem vezényelték Budapestre. Nem jött létre a modelltalálkozó. 

A forradalom végül elbukott. A ledöntött szovjet katona alakját újra elkészítette Kisfaludi és 1958. február 10-én visszahelyezték az emlékműre. Csendben, minden feltűnés nélkül. Az eseményről két mondatos rövidhírben számoltak be másnap a lapok.

(A sorozat harmadik, befejező részét szombat este olvashatják a Magyar Nemzet Online-on! Következik: Pap temette el a Felszabadulási Emlékmű modelljét)

A sorozatban eddig megjelent:

http://mno.hu/

http://mno.hu/

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.29.

Tizenhat mázsás pálmaág a város felett – A Szabadság-szobor története (2.) a Nemzeti.net-en jelent meg,