#független sajtó

[atlatszo]

#független sajtó #kisbolt #média #nógrád megye #sajtószabadság

[zeroz2ro]

Visszanyal az illiberális fagyi.

[tobbpenztazembereknek]

Ma nosztalgikus hangulatban ébredtem, és eszembe jutott, hogy amikor 2004 magasságában Medgyessy Péter miniszterelnöki minőségében azt találta mondani, és nem titkos felvételen, nem sunyiban, nem otthon, a négy fal között, hanem bele a kamerába, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, akkor valami miatt a demokratikus és tényfeltáró sajtó nemhogy hónapokig nem arról faggatta Medgyessy Pétert, a komplett MSZP-t, és valamennyi létező SZDSZ-est, reggel, éjjel és este, hogy mik azok a korrupciós ügyek úgy mégis, tessék mán mondani, amikről a miniszterelnök úr beszél, tényfeltárásilag, demokratikusan, hanem a korrupciós ügyekről való gigantikus kussolás közepette szép sunyiban besegítettek Gyurcsány Ferinek megbuktatni Medgyessy Péter miniszterelnököt. Ámde, most, hogy Varga Judit mondott valamit egy titokban és igen fura körülmények között rögzített felvételen, arról immár harmadik hónapja permanensen teszik fel a kábé tízezredik kérdést a független és tényfeltáró kis Simorok, 444-es gyíklények, RTL-es és egyéb médiapszichopaták és minden minden mikrofont a kezében tartó droid mindennek és mindenkinek, aki éppen szembe jön vagy éppen az ellenkező irányba megy. De meglehet, ha egy erre hivatott Szakértő összeszámolná egy erre hivatott tényfeltárás keretében, hányszor hangzott el eddig a kérdés Varga Judit titkos hangfelvételéről, akkor az valahol 600 ezer és 4 millió között lenne.

[rosszulorzott]

Hogyan és miért robbantottam ki a kegyelmi botrányt?

2. rész: a „miért”

„Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei,...”

Miután tegnap tisztáztam a "hogyant", térjünk át a „miértre”, vagyis annak kifejtésére, miért lettem a NER kritikusa, ellenzékének tagja, és milyen okokból kifolyólag alakultak ki bennem azok az érzések, melyek arra sarkalltak, hogy a botrányos kegyelmi döntésre felhívjam a független sajtó figyelmét. Mielőtt azonban ezt megtenném, szeretnék röviden bemutatkozni a közvélemény és az utókor számára.

Azok közé tartozom, akiket a magyar politikai szakzsargon „Fidesz-árváknak” nevez. Bizony, az a rossz hírem van a fideszes nagyurak számára, hogy ezt a kegyelmi botrányt a nemzeti jobboldali politikai közösség egy régi tagja, egy dühös és elkeseredett „Fidesz-árva”, egy egykori Fidesz-tag robbantotta ki, aki előbb volt jobboldali és konzervatív, mint Orbán Viktor, Kövér László, Deutsch Tamás, vagy Rogán Antal, és talán előbb lett a Fidesz tagja, mint Novák Katalin. De Győzikénél egész biztosan. Magyar Péter után itt van tehát még egy volt fideszes a történetben, igaz, nekem Magyar Péterrel ellentétben nem kellett „kicsekkolnom” a NER-ből, mert nem is léptem be oda soha. Az én gyomrom a NER-t egy pillanatig sem viselte volna el.

Felmenőim egyik ágon örmény eredetű erdélyi nemesek, a másik ágon pedig német és magyar ajkú felvidéki polgárok. Büszke vagyok arra, hogy egyik ősöm egyik vármegyénk alispánja, táblabírája és a reformkorban – Széchenyi, Kossuth, Eötvös és Deák párthíveként - reformpárti országgyűlési követe volt. Egy másik ősöm főhadnagyként vett részt az 1848-49-es szabadságharcban, ami után kivégezték. Távolról az 56-os hőssel, Pongrácz Gergellyel is rokonságban állok. Olyan nevelésben részesültem a szüleim által, hogy kisiskolás koromban már kívülről tudtam Erkel Bánk bánjának legszebb részeit. Városomban az elsők között voltam, aki – gimnazista diákként – a könyvtárban kikérte és átolvasta az addig nem nyilvános 56-os helyi forradalmi újságokat. Még a gimnáziumi tanórák alatt is frissen megjelent 56-ról szóló könyveket olvastam titokban. Amint az életkorom lehetővé tette, beléptem a Magyar Demokrata Fórumba és lelkes antallista lettem. Ma is az vagyok és halálomig az leszek. Számomra a mai napig Antall József jelenti a mércét nemzet- és hazaszeretetben, elv- és értékhűségben, konzervatívizmusban és a politika mesterségében is. 1990. április 8-án, a győzelem éjszakáján ott voltam a Bem téren, amikor a miniszterelnök úr bejelentette a győzelmet. Míg élek, nem felejtem el azt a tavaszi éjszakát: nemzeti színű zászlókat lobogtatva vonultunk barátaimmal a Bem tértől a Móricz Zsigmond körtérig, az emberek megálltak és gratuláltak a történelmi győzelemhez. Csodálatos idők voltak, egész életemben hálás leszek a sorsnak, hogy azokat a nagyszerű éveket az eszmékre, elvekre és érzelmekre legfogékonyabb életkorban élhettem meg. Ahogy Marius énekli a Nyomorultak című musicalben: „Eszmék vívtak és mi hittük: velünk győz az új világ! "Talpra hát!" A dal, hogy zendült!” Bizony, akkor meg voltam győződve arról, hogy történelmet írunk és velem, velünk győz majd az új világ.

A miniszterelnök úr ravatalánál kapott emléklap ma is ott lóg bekeretezve az íróasztalom fölött. Akárcsak az MDF-tagsági igazolványom, valamint az MDF egyik országos gyűlésén viselt kitűzőm Antall József, Bethlen István, Szabad György és más MDF-es vezető politikusok aláírásával. A legbecsesebb relikviáim ezek a tárgyak, s egyben politikai iránytűim is. A történelmi és politikatudományi könyvekből álló kis könyvtáramat Széchenyi István, Eötvös József arcképei, valamint Széchenyi István és Szent István mellszobrai díszítik. Jogi publikációim mellett számos politikai tárgyú írásom, tanulmányom jelent meg jobboldali napi- és hetilapokban és egyéb neves kiadványokban.

Aztán később én is Orbán Viktor híve lettem, mert – fiatal, tehetséges politikusként - ő lett a nemzeti oldal nagy reményű vezére. Hittem benne. A 2002-es – nem várt - vereség után én is úgy éreztem, hogy nekem is tennem kell a nemzeti oldal újbóli hatalomra kerüléséért, ezért én is beléptem a Fideszbe. Hány és hány vitát folytattam akkoriban baloldali meggyőződésű ismerőseimmel, kollégámmal a Fidesz és Orbán Viktor védelmében! Ezek még azok az idők voltak, amikor a jobboldaliság felvállalása, a konzervatív politikai elvek kinyilvánítása nem hogy nem járt semmiféle anyagi előnnyel, hanem – a baloldali, posztkádárista közegben - a társadalmi kisebbséghez tartozás tudatos vállalását jelentette. Akkoriban annyian voltunk a városi szervezetben, hogy amikor taggyűlést tartottunk, egy nagyobb asztal elegendő volt, hogy körülüljük. Emlékezetes, daliás idők voltak azok is!

Nagyon örültem a 2010-es győzelemnek és nagy reményeket fűztem Orbán Viktor újbóli, ráadásul ezúttal koalíciós kényszer nélküli hatalomra kerüléséhez A baljós, sötét fellegek azonban helyi szinten már ekkor is jól láthatók voltak. 2010-re ugyanis nem csak megjelentek közöttünk azok a jellemtelen és gátlástalan hiénák, akik 15-20 évvel a rendszerváltozás után, a zsákmány szagát megérezve úgy fedezték fel magukban hirtelen a keresztényt, a vallásost és a jobboldalit, mint annak idején a kommunisták a reformert meg a szociáldemokratát, hanem teljesen átvették az irányítást és a gátlástalan egyéniségüket felhasználva visszataszítóan erőszakos módon kezdtek el mindent leuralni és behálózni. Lassan már nem csak egy nagy asztal nem volt elég a taggyűlések lebonyolításához, hanem egy nagy terem sem. Jöttek a nagypofájú „vállalkozók”, a gátlástalan szerencselovagok, a sunyi kis ügyeskedők, akik amolyan üzleti befektetésnek tekintették a politikát, a „fideszezést”, mégpedig a szó legszorosabb értelmében, mivel a kampányukba a saját pénzüket is hajlandók voltak beletolni. Ezt el is várták tőlük. Ezek a figurák alkotják ma is a NER ocsmány, mindent átszövő feudális vidéki struktúrájának a személyi állományát. Nem tudtam és nem is akartam velük bármilyen módon közösséget vállalni, ezért a 2010-es győzelem idejére már elmaradtam, ha úgy tetszik: kiléptem. Már 2010-re megértettem, hogy a magamfajta, elvi alapon politizáló „doktrínereknek” nem lesz helyük a Fideszben. Igazam lett.

Hatalomra kerülése után Orbán azonnal nekiállt formálissá tenni a demokráciát és leépíteni a jogállamot. Bár a demokrácia látszatát kelteni hivatott alkotmányos intézmények maradéktalanul léteznek, valójában ezek nem az alkotmányos szerepüknek megfelelően működnek, hanem a kizárólag a kormányt és a miniszterelnököt szolgálják. Ezt Orbán azzal érte el, hogy – a köztársasági elnöki pozíciótól az Alkotmánybíróságon és a Számvevőszéken át a legfőbb ügyészig – a kétharmados többsége birtokában – ha úgy tetszik: azzal visszaélve - minden olyan alkotmányos intézmény élére megbízható pártkádert állított, melyek alkotmányos feladata éppen az lenne, hogy vele szemben, a kormány és a miniszterelnök túlhatalmának megakadályozása érdekében fékként és ellensúlyként lépjenek fel. Mindezt annak köszönhetően tehette meg, hogy az alkotmányos többségből származó, szinte korlátlan hatalmát nem korlátozták azok a közjogon túli, közmorálból és közfelfogásból eredő korlátok, melyeket a szerencsésebb történelmű nyugati demokráciákban a hosszú és szerves alkotmányos politikai és közjogi fejlődés alakított ki. A magyar társadalom demokrácia és jogállam iránti „elkötelezettségét” ismerve nem kellett attól tartania, hogy a társadalom részéről büntetésben lesz része a demokrácia formálissá tétele és a jogállam lebontása miatt.

Ma Orbánnak van Országgyűlése, köztársasági elnöke, Alkotmánybírósága, Számvevőszéke, médiahatósága, választási bizottsága, ombudsmanja, legfőbb ügyésze. Az alkotmányos intézmények egységbe tömörült, masszív konglomerátumot alkotnak, melynek tetején ő trónol amolyan korona nélküli királyként. Orbán – ízlelgessük csak a szavakat - „magyarázatot kérhet” a köztársasági elnöktől és – a szent közvéleménykutatási adatok beérkezését követően – egyedül dönthet arról, hogy le kell-e mondania. Nem is próbálják tagadni, hogy döntéseiket nem az erkölcs és az elvek, hanem kizárólag a közvéleménykutatási adatok vezérlik. Magyarország már régen nem jog-, hanem pártállam, és nem a hatalommegosztás, hanem az államhatalom egységének elve érvényesül. Egyetlen egy alkotmányos intézmény van, mely a kormánytól jelentős részben függetlenül működik, nevezetesen a bírói hatalom, s éppen ezért kell megbízható pártkádert tartani a legfőbb ügyészi funkcióban, hogy – a törvény előtti egyenlőség elvét lábbal tiporva – az ügyészi vádmonopólium intézményével visszaélve el lehessen kerülni a hatalom számára veszélyesnek tűnő büntetőügyek bírói szakba kerülését. A politikai hatalomért versengő pártok anyagi lehetőségei között nagyságrendi különbség van, mivel a kormánypárt – kormányzati kommunikáció címén – közpénzből is kampányolhat, mégpedig folyamatosan és teljesen korlátlanul, ráadásul a kezében tartja az ugyancsak közpénzből működő közmédiát, miközben a szabad sajtó lényegében csak az online térben működhet, közösségi adományokból.

A politika, a közélet és a társadalom mára nagyon mély morális válságba jutott. Az egzisztenciális következmények miatti fortélyos félelem tudatos és sunyi kialakításával a rendszerváltást követően a polgárosodás útján épphogy csak nagy nehezen elinduló magyar társadalmat tudatosan visszalökték a kádári állapotába, újra uralkodóvá váltak a kádári kispolgár olyan magatartásformái és viselkedési reflexei, mint a közélettől, a politikától való tartózkodás, a „ne szólj szám, nem fáj fejem”, a „megvan a véleményem, de megtartom magamnak”, vagy éppen a „kapcsolati tőke” mindenhatósága. A magyar társadalom ma ugyanúgy elfogadja a korrupciót és ugyanúgy immunis a közvagyon ellen elkövetett bűnölre, mint a Kádár-rendszer idején. Újra a bűzlő kádári posványban élünk, csak most éppen Orbánnak hívják az aktuális Kádárt. Orbán politikai propagandája a lehető leprimitívebb és legvulgárisabb üzeneteivel tudatosan a társadalom legkevésbé művelt, legkevésbé iskolázott és legkevésbé polgárosodott rétegeit célozza; teljesen mindegy nekik, kik szavaznak rájuk, a lényeg, hogy elegen legyenek, és ennek eléréséhez minden eszközt megengedettnek tartanak. A tudatos hazugságokat is. A gyűlöletkeltést is. A lejáratókampányokat és a karaktergyilkosságokat is. Miközben persze kioktatják a világot kereszténységből.

Emlékezzünk csak arra, hogy a koronavírus-járvány egy, a gyöngyöspatai szegregált oktatás miatt meghozott bírósági döntésen alapuló cigányellenes gyűlöletkampányt akadályozott meg, mely nemzeti konzultáció formájában is pusztította volna a közéletet. Magyarország – magát nemzetinek és kereszténynek hazudó - miniszterelnöke bement a közrádióba és elmondta, hogy a cigányok ingyenpénzt kapnak, miközben ő (meg a rendes magyarok) egész nap „keccsölnek”. Azokról a mélyszegénységben élő cigányokról beszélt így, akiket egyébként választásról választásra „mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát”. Ha van a magyar történelemnek tanulsága, akkor az az, hogy attól a politikustól, aki a hatalmát a nemzet egyes részeinek egymás iránti gyűlöletének kialakításával és szításával akarja megerősíteni, mint nemzetárulótól, meg kell szabadulni. Mégpedig a lehető leggyorsabban. Emlékezetes az a gyalázatos eset is, amikor - a magát nemzetinek és kereszténynek hazudó – miniszterelnök nyilvánosan megdicsérte a menekült gyerekeknek segítséget nyújtani kívánó panziós ellen bűncselekményt elkövető, a propagandistái által feluszított csürhe tagjait. Egy magyar ember igaz keresztényként segítséget kívánt nyújtani szerencsétlen sorsú menekült gyerekeknek, s az ország miniszterelnöke, akinek erkölcsi példát kellene mutatnia a nemzetének, nem mellé állt, hanem azok mellé, akik ezért önbíráskodást gyakorolva megbüntették. Tud politikus ennél mélyebbre süllyedni erkölcsileg? Lehet ennél jobban és gátlástalanabbul megtagadni Jézust és leköpni a Bibliát?

Amikor kitört a járvány, a „keresztények” első gondolata az volt, hogy miképp lehetne ezt a szörnyűséget is lopásra felhasználni. Miközben lepusztult kórházainkban a vírusnak és a kórházi fertőzéseknek köszönhetően aratott a halál és tízezrével haltak meg a magyarok, egyesek milliárdokkal lettek gazdagabbak a felesleges, túlárazott és közvetítőkön keresztül beszerzett lélegeztetőgépeknek és más orvosi eszközöknek köszönhetően.

A korrupció vonatkozásában Orbán és a társadalom viszonya a bántalmazó kapcsolatban élők viszonyához hasonló. A bántalmazók célja mindig olyan alá-fölérendeltségen alapuló pszichés viszony kialakítása, melyben a bántalmazott tudomásul veszi, hogy bántalmazzák és azt el is fogadja, beletörődik, sőt, egy idő után normálisnak tekinti. Orbán éppen úgy tudatosan nem titokban tette hazánkat az EU legkorruptabb országává, mint ahogy a kocsmából naponta részegen hazatérő férj sem titokban veri meg a feleségét, miközben üvöltve vacsorát követel tőle. Ez a bántalmazáshoz való szoktatás része, sőt lényege. Azzal, hogy a legszűkebb környezetének, a családjának és a baráti körének tagjait tette – mégpedig nem is titkoltan - közpénzből milliárdossá, bántalmazóként azt üzente a társadalomnak, hogy „igen, én ezt teszem veled, mert megtehetem és te el fogod viselni, mert nem tehetsz mást.” Jól tudta, hogy ennek a bántalmazó kapcsolatnak a kialakítása nem fog különösebb nehézségekbe ütközni egy olyan társadalom részéről, mely „...ezer éve / magával kötve, mint a kéve, / sunyít, vagy parancsot követ.”, melynek tagjai őstől örökölt ösztönnel büszkén oldanak meg még ma is mindent „okosba”, s generációkon át akként szocializálódtak, hogy ha azt szeretnék, hogy az orvos normálisan beszéljen velük és legalább a kis reményük meglegyen arra, hogy emberséges és szakszerű ellátásban lesz részük, akkor bizony vastag borítékkal kell a doktor úr elé járulni. Ha Orbán tényleg erős magyar tőkésosztályt szeretett volna teremteni – ami egyébként valóban nemzeti érdek és történelmi szükségszerűség -, megtehette volna úgy is, hogy a tehetséges és ambiciózus vállalkozókat, valamint a külföldön is versenyképes, magas szellemi hozzáadott-értékű, innovatív termékeket és szolgáltatásokat előállítani képes vállalkozásokat támogatja minden lehetséges eszközzel. Ebben az esetben ma nem olyan „kapitalistáink” lennének, akik csak a cementhez, az aszfalthoz, a betonhoz, meg a szálloda-üzemeltetéshez értenek és harmincnégy évvel a rendszerváltás után nem az lenne a magyar gazdaság jövőképe, fő kitörési iránya, hogy immár nem csak a nyugat, hanem a kelet bűzlő, rákkeltő összeszerelő-üzeme és hulladéklerakata is leszünk.

Ma ott tartunk, hogy egy egészséges erkölcsiséggel és az átlagosnál magasabb intelligenciaszinttel rendelkező, az aljasságot és a hazudozást közömbösen elviselni nem képes magyarnak a mentális egészsége megőrzése érdekében tudatosan távol kell tartania magát a hazája miniszterelnökének megnylvánulásaitól.

Ha Orbán valóban hívő ember, tényleg azt gondolja, hogy el fogja kerülni a büntetést, ami ezért a - kegyelmi botrány által is nyilvánvalóvá tett - erkölcsi züllésért, a kereszténységnek a tízparancsolatban is megjelenő, legalapvetőbb morális parancsainak folyamatos és súlyos megszegéséért vár rá? Nem, nem fogja elkerülni. A büntetés – legkésőbb a mennyei ítélőszék által - el fog jönni és arányos lesz az elkövetett bűnökkel.

(Folytatása következik.)

Vidéki prókátor

[chimie]

Most, hogy kikerült a paywall mögül az új 444 podcast, amiben azon értetlenkednek, hogy az emberek miért is berzenkednek ettől a paywall dologtól, remélem, ez a kép kifejezi, hogy mi is (számomra) a fő probléma. Szóval. Megy most ez a Hatalom igazi arca kampány, sok helyen Novák Katalin képével. Szerintem ezt nehéz máshogy interpretálni, mint hogy a 444 nem egyszerűen híreket közöl, hanem valamilyen szinten ellensúly a propagandagépezettel szemben - a működő demokrácia egyik utolsó bástyája (bocs). Lám-lám, még egy köztársasági elnöknek is mennie kellett miatta. De ha már ez az üzenet, ha már erre hivatkozva gyűjtitek a pénzt, akkor teljesen természetes, hogy az előfizetők elvárják, hogy ez az ellenőrző funkció a lehető legteljesebb legyen. Tök mellébeszélés arról beszélni, hogy a somogyi viskókban (vagy hol, nem hallgatom most csak ezért vissza, bocs) úgysem olvasnának ilyen cikkeket - ez ilyen erővel amellett is év lehetne, hogy akkor minek is van ez paywall. Pontosan tudjátok, hogy sokan nem látják ezeket a cikkeket, és logikus, hogy egy részük épp az, aki sehol nem fizet a tartalomért és így erősen ki van téve a propagandának. Szintén mellébeszélés 70 évvel ezelőtti példákkal jönni - tök más volt a nyomtatott sajtó, például egy példányt százan is elolvashattak egy kávé mellett a kávézókban. Egyáltalán nem arra akarok kilyukadni, hogy NE legyen paywall, pláne egy halódó demokráciában / gazdaságban, ahol a független sajtó megszüntetése kifejezett kormánycél. De miért ne lehetne szempont a Paywall mögé rakott cikkek válogatásánál, hogy az adott tartalom mennyire lát el "közfeladatot"? Ha egy cikk ilyen, akkor azt olvashassa már el bárki. Vagy legalább hadd tudjon az előfizető meghívni X embert, hogy ők is elolvassák (egy-egy alkalommal). Ha már épp az az ígéret, hogy megmutatjátok a hatalom valódi arcát. (A szerző amúgy 444 előfizető)

[tamasinbrooklyn]

Óriásit megy mostanában a független magyar sajtó

Kezdődött a 444 cikkével Sanna Marinról, ami miről is szól igazából? Hogy a Guardianben egy publicista szerint a szexizmus is szerepet játszott a bukásában, de mások szerint meg nem. Azért ez igazi kőkemény oknyomozó munka.

Aztán jött a Telex interjú Lázár Jánossal, ahol sikerült konkrétan nulla magas labdát lecsapni, igazán örülök, hogy van még egy safe space, ahol nernyikek bármiféle belekérdezés nélkül hazudozhatnak.

Aztán mai ájult interjú tette fel a pontot az i-re egy egyébként biztos nagyon szimpatikus és okos sráccal, akit több amerikai egyetemre is felvettek, ami nyilván semmilyen összefüggésben sem áll azzal, hogy - legalábbis némi googleözés alapján - a család a tízmilliárdos nagyságrendben az állam által kitömött, a Balatont másokkal együtt leuraló oligarchák egyike.

[frankyoungestein]

Kire szavazunk majd?

Érdekes interjú, döbbenetes betekintés a koszlott függöny mögé.

Zárójelben furcsa ez, ahogy a kormánypénzen futtatott ATV húzóneve a kormánypénzen futtatott index csatornáján interjúvol. A "független" sajtó pedig másról sem szól mint Viktor tik-tokjáról vagy pénteki baromságairól, néha egy kis ellenzék köpködéssel színesítve.

#szavazás #választások #Youtube

[petrany]

Tökös tudományos munka, ám nem azért gurulnak a Telex felé a dollárok, hogy nyomorult Illy kapszulás szart igyon a független sajtó. Szebb jövőt, mondá egykoron a néppártosodó, s valóban.

[atlatszo]

#bíróság #független sajtó #kormánypropaganda #sajtóhelyreigazítás #sajtóper #személyiségi jogi per

[plumsworld]

Mit kezdjünk az állampárti propagandával?

Lehetséges-e legyőzni egy atomhatalmat? 

"Russian propagandists want us to think that nuclear powers can never lose wars, on the logic that they could always deploy nuclear weapons to win. This is an ahistorical fantasy. Nuclear weapons did not bring the French victory in Algeria, nor did they preserve the British Empire. The Soviet Union lost its war in Afghanistan. America lost in Vietnam and in Iraq and in Afghanistan. Israel failed to win in Lebanon. Nuclear powers lose wars with some regularity."

írja Timothy Snyder a New York Times-ban. Tehát igen: lehetséges. Ha valaki olyanokat mond, hogy "nincs olyan élénk fantáziám, hogy valaki egy atomhatalmat képes legyőzni", akkor az vagy tévedésben él, vagy sokkal inkább: tudatosan segít az agresszornak. Orbán higgadt reálpolitikusként tetszelegve mondhatta ezt el múlt pénteken a rádióban, mert nem kérdezett vissza a riporternek odaültetett propagandista. 

Mit lehet ezzel kezdeni?

Véleményem szerint a maradék független sajtónak egyáltalán nem kellene közvetíteni az ilyen interjúnak álcázott propagandaeseményeket. Két órával később ki lehetne tenni egyetlen cáfoló cikket, nem pedig mondatonként posztolni róla. Fel kellene építeni egyetlen egy orban_ ma_igy_hazudott_pont_hu oldalt, ami tényellenőrzött, aminek nagy a látogatottsága, és amiről az ellenzéki és bizonytalan szavazók széles körben tudnak. És ez a sajtó feladata lenne elsősorban. 

Az ellenzék feladata egy alternatíva felmutatása, a saját ügyek pörgetése, annak elmondása, hogy az EU-ban legnagyobb magyarországi infláció fő oka Orbán, és nem pedig egy erősen reaktív politizálás. A helyi ügyeket a rezsim nem tudja átkeretezni, és azokban vannak is ellenzéki sikerek, csak ezek nem ütik át az országos sajtó ingerküszöbét, hiszen helyi ügyek.

A 2019-es önkormányzati választások után 

a Fidesz nekiállt az online térre is kiterjeszteni a propagandát. 

Miközben a klasszikus vidéki NER-lapoknál még leépítésekről is hallani, a Megafont tovább fejlesztik. Ebből személy szerint semmit sem látok, mert földrajzi okokból kiesek a célzásból. Ezért leginkább a külföldön élő barátaimnak ajánlom a Telex erről szóló videóját. 

A Facebookkal egyre több gond van, a KARD és a Vox Populi mindezt jól összegezte tegnap egy grafikonnal. Miközben a Megafon tarol, addig a kisebb oldalak elérését egyszerűen letekerték. A legfrissebb mellékszál, hogy a május 19-én 16:30-ra meghirdetett diáktüntetés Facebook-eseményét egyszerűen törölték. Valószínű sokan jelentették az eseményt, és találtak valami kifogást a moderátorok. Volt rajta 15 ezer feletti visszajelzés, most nem elérhető.  

Volt nemrég egy újabb Hadházy-Jámbor-vita a Partizánon, ahol Gulyás Márton felvetette, hogy az ellenzéknek legalább a Facebook-kal kellene kezdeni valamit. Az érvelése 1:28-tól hallható . 

Ehhez azt érdemes hozzátenni, hogy az Európai Parlament részéről Donáth Anna a témafelelőse ennek: őt bízták meg azzal, hogy az Unió többi szervezetével közösen egy mindenki által elfogadható, szigorú szabályozást. Az erről szóló alaphír április 3-án jelent meg a falán. Május 9-én pedig a konkrét javaslatról írt: egyetlen médium se szerezhesse reklámbevételeinek több mint 20%-át állami szereplőktől, mert egyeseknél akár a reklámbevételeik 90%-át is elérhetik az állami, vagy államhoz közeli szereplők hirdetései.

Kép innen.

SZA

[tobbpenztazembereknek]

:DDD Antall Péter kicsit későn ábrándult ki. Ha 3 hónappal korábban ábrándult volna ki, és lett volna egy titkos hangfelvétele is, akkor úgy körbeszopkodta volna a Független Sajtó, hogy most 44 százalékon állna!

@szupertibi Áronkáim, óriási műsort jósolok az elkövetkezdendő 2 hónapban.

[rosszulorzott]

Egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül a HVG szerkesztőségében tegnapi történtek mellett. Ez ugyanis sokkal súlyosabb, és hosszú távon sokkal károsabb dolog is lehet, minthogy néhány komoly újságíró és szerkesztő távozni kényszerült egy meghatározó laptól.

A hozzám több irányból eljutott, de nagyjából egybevágó információk szerint ugyanis a történtek összefügghetnek azzal, hogy a Diákhitel Központ korábbi vezérigazgatója „rogánista propagandalapnak” nevezte a HVG-t, és szabályosan felheccelte ellene a követőit – mivel az írni mert egy őt és a korábbi feleségét érintő ügyről. (Egyáltalán nem mellékes körülmény, hogy a cikk csak azután jelent meg, hogy Magyar Péter nyilvánosságra hozta a saját verzióját.)

Az újdonsült politikusban utolsó reményt látó, szavaira figyelő tömegek elkezdték gyalázni a lapot és az újságírót. Még egy általam nagyon tisztelt tudós ember posztját is láttam, amelyben Rogán Antal fotójával kommentálta a cikket (igaz, örömömre rövid idő után levette azt a bejegyzést). Külön mozgalom indult a HVG online és print előfizetésének lemondásáért. Nem tudom, ez mennyire volt hatásos, mindenesetre az egyáltalán nem életszerűtlen feltevés, hogy -egyéb okok mellett- az újságírók távozása összefügghet a HVG elleni hecckampánnyal is. Két megjegyzést kell ehhez tennem:

1) Lehangoló újra és újra megtapasztalni, hogy az ellenzéki szavazók között sem tudja mindenki, hogy mit jelent a független sajtó. Visszatérő kritika, hogy a sajtó „miért nem segíti” ezt vagy azt az ellenzéki szereplőt. Hát azért, mert nem az a feladata! Ha valami pozitívuma volt az elmúlt 14 évnek, akkor az az, hogy az ellenzéki pártok nyomora miatt az ellenzéki oldalon nagyjából megszűnt a hagyományos pártsajtó, ahová a politikusok odaszólhattak, hogy mit kellene megírni és mit nem szabad. Teljes tévedés azt kívánni, hogy az ellenzék is csináljon egyet magának olyat, mint a kormánypárti propaganda (szerencsére lehetetlen is, hiszen nincs rá pénze).

2) A független sajtó a kormány egyik legbátrabb kritikusa, nem véletlenül lett a kormány által többször nevén nevezett ellenség. Sokkal bátrabban írt a kormány bűneiről és hibáiról, mint sok ellenzéki politikus. Nagy kérdés számomra, hogy ezután mennyire lesznek bátrak, ha esetleg az önmagát a régi elit lebontójakét (és értelemszerűen az új elit létrehozójaként) meghatározó, a független média által eddig kétségtelenül nagyon támogatott Magyar Péter esetleges hibáiról, horribile dictu esetleges bűneiről kell írni (ilyenek is lehetnek, számomra ilyen volt az, amikor Baranyi Krisztinát támadta méltatlanul).

Tudni kell ugyanis – a 444 mai véleménycikke részletesen is ír róla –, hogy a Diákhitel Központ korábbi vezetője sikereit az időzítésen és a tehetségén kívül a maradék független sajtó nyomorának is köszönheti. Nem titok ugyanis, hogy az utóbbi időben (elsősorban a Facebook-algoritmus megváltozása miatt) komolyan csökkent ezeknek a lapoknak a „kattintásszáma”. Emiatt kapva kaptak az alkalmon, hogy megjelent egy érdekes ember, akire sokan kíváncsiak. A kíváncsiság miatt pedig egymással versenyezve adtak neki egyre nagyobb felületet – tegnap már az is címoldalas cikk volt valahol, hogy Magyar Péter egy lángossütőben lángost evett.

Ha ez, illetve a felhergelt emberek HVG-t érő támadásai oda vezetnek, hogy az olvasók egy rétegének haragjától félve a független sajtó nem mer majd kritizálni egyes politikai szereplőket – mint ahogyan a kormánypárti sajtó a Főnök haragjától félve nem meri azt megtenni –, akkor megette a fene az egészet! (Az meg csak az én személyes bajom, hogy akkor tíz évig teljesen feleslegesen dolgoztam -demokráciáért, egy olyan országért, ahol hergelés helyett észérvek vitatkoznak és egy országért, ahol következménye van a dolgoknak)

Hadházy fb

[mtahooligans]

Kiváncsi leszek erre a szuverenitásos tövényizére

Ilyeneket szokott írni a sajtó:  "A módosítás célja, hogy a jövőben a választásokon induló civil szervezetek és mozgalmak is a pártok gazdálkodására vonatkozó szabályok szerint működjenek, miután a tavalyi parlamenti választás előtt Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt mozgalma 1,8 milliárd forintnyi támogatást kapott az USA-ból."

Az a mozgalom persze nem indult a 22-es választásokon, és a 99 Mozgalom sem. Már csak azért sem, mert a parlamenti, meg az EP-választásokon csak pártok (meg független jelöltek) indulhatnak. szóval nem tudom, hogy írják bele, hogy választáson nem induló civil szervezet nem támogathat kampányt, mert ugye akkor CÖF-CÖKA. arról azért nincs kétségem, hogy meg fogják oldani.

[otthonzulles]

PRÉSEMBER xDDDDDDDD

teljes mértékben érdektelen mit ugat ez a Pressbaum...

Ez finom lesz:

Hetek óta magyarok elleni szankciókról találgatnak nyugati diplomaták - 444

Magyari Péter

POLITIKA / április 11., 06:03

Több, egymástól független diplomáciai forrástól is azt hallottuk, hogy az amerikai kormány új intézkedést tervez a magyar kormány megbüntetésére, például felmerült, hogy szankciót vetnek ki befolyásos személyekre. A 2014-es kitiltásokhoz hasonló ügyről is lehet szó, amikor korrupció vádjával tiltottak ki hat magyar állampolgárt az USA-ból.

David Pressman amerikai nagykövet szerdára sajtótájékoztatót hívott össze. Egyes feltételezések szerint akár szankciókat is bejelenthet akkor, bár hivatalosan semmilyen témát nem jelölt meg az eseményt szervező nagykövetség.

Rossz a viszony

A magyar és az amerikai kormány viszonya mélyponton van.

Orbán Viktor miniszterelnök februári évértékelő beszédében amerikai diplomaták nevéből csinált viccet, a mostani nagykövetet, David Pressmant például Présembernek nevezte, és azóta sokszor elismételte, hogy Magyarországot “bele akarják préselni” az Oroszország elleni Oroszország. Orbán úgy fejezte be a gondolatát az évértékelőn, hogy reméli, a következő nagykövetet nem Puccininak hívják majd - arra utalva, hogy az USA esetleg puccsot készíthet elő a kormányával szemben.

Pressman nagykövet sem fukarkodott a kritikákkal. Rendszeresen sérelmezte, hogy a kormánypárti sajtó orosz állami propagandát terjeszt. A budapesti követség ennek bizonyítására tavaly októberben egy kvízt jelentetett meg, ahol többek között azt kellett eldönteni, hogy Kövér László házelnöktől vagy Vlagyimir Putyintól idéznek-e. Április 3-án Pressman nagykövet Szijjártó Pétert gúnyolta Orbán Viktor Trumpnak küldött üzenete miatt a Twitteren, felhozva, hogy a magyar külügyminiszter azt szokta mondani, ők sosem szólnak bele más országok belügyeibe.

A gúnnyal átszőtt üzengetés mögött nagyon komoly feszültség van a két kormány között. Pressman és stábja többször is jelezte a magyar sajtónak, hogy ezek nem csupán kedélyes beszólogatások, mert ő a washingtoni kormányt képviseli, így amikor őt támadják, az olyan, mintha az USA kormányát támadnák; és amikor ő fogalmaz meg kritikát, akkor az nem a személyes véleménye, hanem az amerikai állam üzenete. Húsvét előtt a Népszavának azt mondta, hogy a kormányközeli sajtóban ellene indított kampányt az USA felülről irányított támadásnak tekinti, azaz a magyar kormány álláspontjának.

Diplomáciai forrásaink szerint hiába rendszeresek az egyeztetések a magyar kormány embereivel, az USA egyre rosszabbul viseli, ahogy a magyar kormány kezeli az ukrajnai háborút. Problémásnak tartják,

- Hogy a magyar kormány azért blokkolta sokáig a finn, és azért blokkolja még mindig a svéd NATO-csatlakozást, hogy pénzt csikarjon ki az EU-tól, és a két ügy összekapcsolását elfogadhatatlannak tartják.

- Hogy a magyar kormány egyetlenként az EU-ban alig tett valamit, hogy függetlenedjen az orosz energiától, sőt inkább a függés fenntartása érdekében igyekszik blokkolni vagy felvizezni az uniós szankciókat. Hogy a paksi orosz beruházásról még mindig nem mondtak le.

- Hogy orosz diplomaták sokasága mozoghat itt szabadon, többek között a kémbanknak csúfolt IIB budapesti központja miatt, és a bank egyetlen EU-tag részvényese a magyar állam maradt.

- És nem utolsó sorban, hogy a kormány és a sajtója orosz propagandát terjeszt a háborúról.

Úgy tudjuk, hogy e kritikákra a magyar kormányzati szereplők rendre azt válaszolják, hogy közben az Orbán-kormány hozza a kötelezőt, megszavazott minden EU-s szankciót, és bár másképpen kommunikál, mint a nyugati szövetségesek, valódi lépésekkel nem okoz gondot a nyugati szövetségeseknek. Az amerikaiak szerint viszont mivel igazi háború van Ukrajnában, és egy háborúban a propaganda is fegyver, ráadásul a magyar kormány egyre durvább gesztusokat tesz, az olló egyre záródik a kommunikáció és a tettek között. Ahogy egy, a vitára rálátó, az atlanti diplomáciát jól ismerő forrásunk mondta “a magyar kormány a tűzzel játszik”.

Ennek máris vannak következményei. Az április eleji NATO külügyminiszteri csúcson a magyar kormány határozott kérése ellenére is az asztalhoz engedték az ukrán minisztert - Magyarország hosszú évek óta nem engedte a miniszteri szintű találkozókat a NATO és Ukrajna között, hogy így kényszerítse a kijevi vezetést a kisebbségi oktatást korlátozó törvény visszavonására. Csakhogy ezúttal először a NATO elnöke figyelmen kívül hagyta a magyar ellenállást, ami nagyon szokatlan és kifejezetten barátságtalan gesztus egy tagállammal szemben. A találkozó megtörténte világos üzenet a magyar kormány felé: a többi tagállamot nem különösebben érdekli, hogy Budapest mit akar.

Az USA már a nyáron felmondta a kettős adóztatás elkerülését biztosító, még 1979-ben kötött szerződést. A felmondás 2024 első napján lép hatályba, és az USA azért büntette meg vele Magyarországot, mert az Orbán-kormány megvétózta a globális minimumadó bevezetését az EU-ban.

Szintet lépnek?

Diplomáciai körökben az a feltételezés terjed, hogy az amerikai kormány most újabb szankciót fontolgat, ezúttal konkrét személyekkel szemben. Egy külföldi forrásunk szerint három magyar személy ellen hoznának intézkedéseket.

Pressman nagykövet szerda délutánra sajtótájékoztatót hirdetett, lehetséges, hogy éppen ebben az ügyben (a sajtótájékoztató témáját nem hozták nyilvánosságra).

Egy másik forrásunk szerint már márciusban keringtek pletykák a nyugati szövetségesek között arról, hogy valamifajta szankció érhet kormányzati vagy a kormányhoz közel álló személyeket. Egyes pletykák szerint ezt készíthették elő Pressman nagykövet márciusi találkozói, amikor külpolitikai kérdésekben befolyásos szenátorokkal tárgyalt személyesen, demokratákkal és republikánusokkal is. A Népszavának azt mondta, hogy utóbbiak szerint is aggályos, hogy az Orbán-kormány a háború ellenére sem távolodott el Oroszországtól, és hogy néhány republikánus vezető álláspontja a saját kormányánál is keményebb a magyar vezetéssel szemben. Ezzel azt a magyarországi tévhitet akarta eloszlatni, hogy ha 2025-től a republikánusok kerülnének kormányra, akkor Budapest és Washington viszonya gyorsan megjavulhat.

Szintén márciusban Pressman találkozott Antony Blinken külügyminiszterrel is, hogy áttekintsék a magyar ügyet. Ez szokatlan, hiszen ilyen szintű találkozókra - egy nagykövet jellemzően nem egyeztet személyesen a külügyminiszterrel - csak egészen rendkívüli esetekben szokott sor kerülni.

Egyes feltételezések szerint már e találkozók alkalmával felmerülhettek a szankciók, amelyekre számos lehetősége van az amerikai kormányzatnak.

Létezik az az elnöki rendelet, ami alapján 2014 őszén már hat, a magyar kormányzathoz közel álló személyt kitiltottak az USA-ból korrupció vádjával. Az USA akkor nem hozta nyilvánosságra, hogy kik az érintettek, egyedül a NAV akkori vezetője, Vida Ildikó árulta el, hogy ő az egyikük.

Van azonban más módszer is. A 2014-ben alkalmazott, úgynevezett 7750-es elnöki rendelethez hasonlít a 7031/c számmal jelölt eljárás, ami a külügyi tárcának ad lehetőséget, hogy korrupt személyeket és a közeli családtagjait akár örökre kitiltsák az USA-ból. Ráadásul ebben az eljárásban nyilvánosságra lehet hozni a kitiltottak nevét, ahogy ez néhány nappal ezelőtt történt például, amikor 4 georgiai (grúziai) főbírót tiltottak ki az USA-ból, mert ellenzékieket ítéltek el koncepciós eljárásokban. A bírák mindannyian a georgiai kormánypárthoz közeli emberek.

És van egy ezeknél is keményebb eljárás, a Magnickij-törvény, amit a közelmúltban például bolgár politikusok és állami vállalatok vezetői ellen vetett ki az USA kormánya, mindannyiukat azzal vádolva, hogy orosz energetikai cégektől fogadtak el kenőpénzt.

A Magyarországon is aktív Roszatom és Gazprom leányvállalatai fizethették le őket az amerikai gyanú szerint. Az e törvény alapján szankcionált személyeket (és családtagjaikat) nemcsak kitiltják az USA-ból, de az ottani vagyonukat is befagyasztják, továbbá megtiltják az amerikai cégeknek, hogy bármilyen üzletet kössenek velük.

Arról nincsenek információink, hogy e szankciók valamelyikének kivetése valóban napirenden van-e, vagy csak fenyegetésről, nyomásgyakorlásról van szó. Az viszont biztosnak látszik, hogy a téma már hetek óta foglalkoztatja a nyugati szövetséghez tartozó, magyar ügyekben illetékes diplomatákat, és az elmúlt napokban a találgatások megélénkültek.

[konyvtaros]

Óriási, hogy egy fake Attila fotón rágodik a komplett független sajtó include lomis fotós vállalkozó projektjét puszilgaatás, közben egy halom digitális corvinát lehet online nézegetni, de az nem hír náluk. Kapuőrök ezek bárki meglássa

[libirk]

Tényleg, hogy lehetne a Völner-Schadl horrorbűnügyet megismertetni a kormánypárti szimpatizánsokkal??