#dalszerző

[wildiesong]

Örkény István: Dal

Janász Jenőnek hívták a dalszerzőt.

Az orosz áttörés után csapódtunk egymáshoz, mert az ő ütegét szétlőtték, én pedig Nikolajevkán elveszítettem az alakulatomat. Majdnem háromszáz kilométert tettünk meg együtt, néha-néha egy járműre kéredzkedve, a legtöbbször azonban gyalogszerrel, hóban, jégben, állandó ellenséges tűzben, míg csak le nem terítette Bjelgorod határában egy rövid sorozat.

Mindazodáig sejtelmem se volt róla, hogy szerzik a dalt. Ki hitte volna, hogy ilyen könnyedén? Janászból jött a dal, ömlött, fakadt, ahogy forrás buzog a földből. Amit csak látott, amit csak hallott, abban a szempillantásban dallá lett, szöveggel, rímekkel, melódiával. Csak a címet kellett kitalálni hozzá.

Népdal lett abból a bádogbödön gyümölcsízből, melyet egy szétlőtt raktár romjai alól kapartunk ki. És volt ott egy híd, amelyet épp az orrunk előtt robbantottak föl a partizánok. Miközben a hídroncs alatti föltorlott jégen átevickéltünk, Janász Jenő már énekelt:

Elkorhadt a vénfahíd a Tarcalon Istenem, csak te tudod az én bajom. Hogy megyek én Annuskámhoz már eztán? Hogy ússzak át halált hozó zúgóján?

Faggattam, hogy csinálja ezt. Azt mondta, nem tudja.

Faggattam, hány dalt szerzett már. Azt se tudta. Talán három-, de lehet, hogy négyezret.

Bjelgorod már odalátszott, amikor lassan eleredt a hó. Legomboltam a sapkám fülvédőjét, de úgy is hallottam Janászt dudorászni:

Lassú pelyhekben hullik a hó Csilingelve fut az orosz szánkó. Szállj, szállj, kicsi hópehely...

Öt gyors roppanás hallatszott. Vége lett Janásznak, bevégzetlen maradt a dal.

Néha eszembe jut. Megpróbálom folytatni. Töröm a fejem, rímet keresek a hópehelyre. De hiába. Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki se képes utánunk csinálni. Ez így van.

#Örkény #Örkény István #Dal #egyperces #novella #tél #háború #dalszerző #hó #legyenbéke #sohatöbbéháború

[markoferko]

ma küldtek egy ilyen ünnepi dísztehénnek komponált dalt, minden férfinak megvan a maga a dala a dinkák között, ehhez hónapokra beköltözöl egy dalszerzőhöz, akinek két marhát fizetsz, az egyik a dal ára, a másik a lakhatásod költségei. ezalatt megismer téged a dalszerző, és megírja és betanítja a dalodat, amelyik simán lehet másfél óra hosszú is. ez a dal egész életedben elkísér, a családodról szól, minden felmenődről, a barátaidról, a család ellenségeiről, a te eddigi életedről, az általános politikai helyzetről, nagyjából mindenről. nagyon szeretnék egyszer hónapokat tölteni dinka marhatáborokban és falvakban, és csak ilyen dalokat gyűjteni.

[retisonic]

21. Daughter- Stereo Mind Game

Azért jó, hogy magyar vagyok, mert amikor meghallom, hogy folk zene, akkor egyből ronda, bajszos, csizmás táncosok ugranak be, ha meg olvasom, hogy folk zenekar, akkor meg valami olyan bénaság, mint a MUZSIKÁS együttes vagy Szalóki FIDESZ Ágnes, ha meg olyat látok, hogy folkkal kevert könnyűzene, akkor meg a NOX! Persze angolszász nyelvterületen sem olyan jó a helyzet ilyen téren, mert ott meg ott van a Mumford & Sons, hogy csak a legismertebb, béna, folknak nevezett zenekart említsem, de na. ÉRTI, AKI ÉRTI!

Egy ilyen bevezető után nyilván mindenkinek egyértelmű, hogy a Daughter ilyen folk hatásokban bővelkedő angolszász (londoni) zenekar, amit úgy szoktak címkézni, hogy indie-folk. Hál istennek ez a folk egy elég tág fogalom. Annyira tág, hogy amikor az ember meghallgatja ezt a lemezt, akkor eszébe sem jut. Mondjuk nekem a korábbi dolgaikról sem feltétlenül az volt az első gondolatom, hogy hoppá, de fincsi kis folk zene ez! Azt persze hozzá kell tennem, hogy elég fake Daughter rajongó vagyok. Jó tíz éve párszor meghallgattam az első lemezüket, és azóta kb semmi kapcsolatom nem volt velük. Most is csak egy szokásos péntek hajnali új zene hallgatáskor keveredett véletlenül elém az első kislemez a közelgő lemezről. Ez a dal annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy akkor most várom a lemezt! Addig még jött két kislemez, és azok sem vették el a lelkedésem, sőt! Emlékszem, megjelenés napján reggel 9-re már kétszer végighallgattam a lemezt, és aznap még legalább egyszer lement. Nem hiába az jött ki a Spotify Wrappeden, hogy Hipnotizőr vagyok vagy mi, aki annyira koncentrált, hogy végighallgat egy lemezt! Mondjuk ez elég szomorú, hogy ide jutottunk, hogy ez egy külön, csodabogár, boomer kategória lett. Remélem van egy kategória a dalról-dalra ugrálóknak, azokat is megbélyegezve, mondjuk, hogy figyelemhiányosok! A Last fm szerint ezt a lemezt kb 12-szer hallgattam, és mivel megvettem lemezen, akkor ehhez hozzá lehet adni még vagy 10 hallgatást. Az legalább húsz meghallgatás, és ez még csak a 21. helyezett a listán! Mi lesz még itt, te jó isten! Na de vissza oda, hogy miért szeretem ezt a lemezt. A válasz nagyon egyszerű. Egyrészt eléggé karmolom az énekesnő/dalszerző Elena Tonra hangját. Nem az a típus, akire a Metal Hammerben azt mondanák, hogy ha odaadnák neki a telefonkönyvet, akkor azt is tökéletesen elénekelné, de nekem pont kurva jó. Amiért még szeretem a lemezt, hogy hangulatban tök sok helyen emlékeztetnek a dalok a hibátlan Slowdive visszatérő lemezre 2017-ből. Nem vagyok ilyen hangzás buzi, általában nem zavar, ha valami nem szól tökéletesen, de ezen az albumon érezni, hogy így kb minden másodperc tökéletesre van csiszolva, és ezért jár a taps. Ezt a lemezt nyugodt szívvel ajánlom Hipnotizőröknek, mert eléggé egyben van az egész, nincsenek unalmas részek. És persze ajánlom Figyelemhiányosoknak, mert vannak rajta csúcspontok. Mutatom!

Kedvenc számok: Be Your Own Way, Party, Swim Back, Future Lover

[dendre]

Reggel a Luke Haines Is Dead tripla cd első cd-jét hallgattam, és azt gondoltam, hogy Luke Haines bármilyen mizantrópnak is állítja be magát, az egyik legnagyobb szívű dalszerző, aki mestere műfajának, csodálatos dalok hosszú sorához lehet fordulni, neki köszönhetően. 

Aztán délben váratlanul kiderült, hogy Budapesten, koncertszínpadon lehet látni Bernard Butlert, alig egy hét múlva. A Suede és az Auteurs naná, hogy nálam is kéz-a-kézben járt egymással 1993-94 folyamán. Vagyis én a zenéjükkel. 

A Suede aztán a második lemez után már jóval kevésbé érdekelt. Butleres voltam, nincs mese. Ő a zseni, aki nélkül a másik zseni, Anderson már kicsit kevés. Persze ezt a nézetet korrigáltam később, de 1996-ban üres lufinak tartottam a Coming Upot és hát a Dog Man Star után még ma is képtelen lennék végighallgatni, klasszikus ég és föld különbség. Merthogy a Dog Man Star az tényleg valami egészen más valami.

Nem szeretem a gitárszólókat, becsületemre mondom, mennyire nem, és nem szeretem különösebben a pátoszos előadást, vagy legalábbis idővel egyre kevésbé tolerálom. A Dog Man Staron azonban Butler végigszólózza a lemezt, az Asphalt Worldöt meg ugye pláne. Anderson a teátrális éneklés magasiskoláját mutatja be az albumon. Nem kéne, hogy szeressem, de az egyik legnagyobb kedvencem. Nyilvánvaló, hogy a debütálásnál is mennyivel jobbak lettek ekkorra, minden sokkal mélyebb, tisztább, erősebb. Jaj, de sokkal. 

És akkor tudod, hogy ez egy befejezetlen lemez. A két főhős a készítés közben veszett össze, Butler kiszállt, mielőtt megkeverték, maszeterelték volna. Ez egy nem olyan lemez, amilyennek bárki is szánta. Senki szándékát nem tükrözi. Anderson, a producer és a zenésztársak befejezték valahogy, de Butler nélkül ők is a sötétben tapogatóztak, csináltak valamit, ami biztosan lehetett volna jobb, sokkal jobb. Vannak rajta elég félresikerült pillanatok, bár nem sok. De ez egy tökéletlen lemez, amivel együtt tudja azt képviselni, ami nagyon kevés lemez (műalkotás) sajátja. Úgy, így csak tökéletlenül jó. 

Elképzelni, hogy milyen lehet(ett volna) a Smile, ez volt a zenebuzik elsőszámú álma 2004-ig. Utána az álom szertefoszlott. Itt elképzelni azt, hogy Butler ott van a keverésnél, a döntéseknél, hogy még tovább csiszolják, hogy még kevésbé törjön rajta a fény. Elképzelni, hogy Butler negyed óráig játssza az Asphalt Worldöt koncerten. Vagy bármelyik számot innen, mert azt a sok egymásra vagdosott sáv miatt nyilván csak legalább három Butler tudta volna eljátszani élőben.

Amikor Anderson elmesélte a történetet, hogy a szakítás után egyszer látta Butlert, amikor előtte kelt át egy zebrán. Egymásra néztek, ők meg azon gondolkozott, hogy fék vagy gáz. Jó, nyugi, kibékültek, csináltak egy még kevésbé perfekt, már szikrát vesztett állapotban készült békelemezt 2005-ben. Turnéztak, láttam egy koncertet, jó volt, nagyon jó volt látni őket együtt. 

És most sem lesz semmi komoly relevancia, nem hiszem. Sam Lee nem igazán fog meg, Butler bizonyára úgy volt vele, hogy miniturné, megnézem Prágát és Budapestet. De Butlert megnézni itthon, hát ezt azért egész nap nem nagyon tudtam feldolgozni. 

Hát, hogy gitározik már ebben a Heroine-ban is?! Atyaég!

#suede #bernard butler #luke haines #the auteurs #the tears

[xmorrowx]

Ebrahim Monsefi  - Labkhand

Ebrahim Monsefi a soha nem létezett iráni lo-fi dalszerző-énekesek ősatyja, 1945-ben született, majd 1997-ben halt meg tisztázatlan körülmények között, lehet, hogy természetes halállal, de az is lehet, hogy szándékosan adagolta túl a heroint. 

Egy biztos: egész életében dalokat írt, amiket aztán soha nem vitt be stúdióba, csak egy kazettás magnóra rögzítette őket, ott ahol éppen a dalszerzés érte. 

Ez itt a leghíresebb száma, egy szívbemarkoló, azonnal fülbemászó népdalszerű Nagybetűs Sláger, amit már egy hallgatás után is kívülről énekelsz, és amit most is, 2022-ben énekelnek az utcán az emberek Dél-Iránban, leginkább Bandar Abbas kikötővárosban, ahol született Ebrahim, és amit egykor még a portugálok is elfoglaltak, és éppen ezért a ritmusban egy pici brazil hatást is hallok, de ez lehet, hogy hülyeség. 

Mindegy is, varázslat az egész, ahogy ez a rövidke feldolgozása is, amivel először megismertem a dalt. Az életéről pedig egy dokumentumfilmet is csináltak. 

[csajokamotoron]

Hamarosan megjelenik Eric Buell második stúdióalbuma

Erik Buell a motorozás legendás alakja, aki a Buell Motorcycles alapítójaként vált híressé, amelyet 1993-ban a Harley-Davidson felvásárolt. Később létrehozott egy mellékvállalatot, az EBR-t, amely amerikai szupermotorkerékpárokat gyártott. Újabban a Fuell elektromos kerékpárokkal és motorkerékpárokkal foglalkozó céggel foglalkozik. Erik Buell másik szenvedélye a zene. 2010-ben adta ki a kemény rockos Anthem albumot. Az énekes-dalszerző most június 7-én adja ki második stúdióalbumát, a Dust Settles-t. A lemezen keveredik az amerikai és a heartland rock hatása, miközben az őszinteségben rejlő erő megtalálása, a sebezhetőség ereje, valamint az évtizedek óta tartó különélés utáni újbóli kapcsolatfelvétel és házasságkötés élményeiről énekel főiskolai szerelmével. "Összességében csodálatos és áldott életem volt" - mondja Buell. - "Voltak sötét és szomorú, valamint fényes és boldog idők. Számomra ez az album az első alkalom, hogy olyan dalokat tudtam felvenni, amelyek megragadják ezeket a mély érzéseket. Minden, amit mostanában írok, ebből a fedetlen kútfőből fakad". A Dust Settles-t a kaliforniai Venturában, a Ralph's Garage-ban vették fel, és Ralph Carter (Eddie Money, Dancing With The Stars) volt a producere, aki basszusgitáron, gitáron, billentyűkön és ütőhangszereken is közreműködött. Az albumon 12 eredeti, Buell által írt dal található, amelyet egy csapat session-játékos és zenész barátja támogat, akiket ő "Friends Out West"-nek nevezett el. https://csajokamotoron.hu/elkotelezodve-a-szabadsag-irant-2023-buell-hammerhead-1190-freedom-edition A zenészek közé tartoznak többek között: Carter; Gary Mallaber (Steve Miller, Eddie Money, Bruce Springsteen) dobok és ütőhangszerek; Phil Parlapiano (John Prine, The Shape of Water) billentyűk; Jesse Kennemer gitár; Doug Pettibone (Lucinda Williams, John Mayer) pedal steel; és Annie Bzdawka harmónia ének. Az albumot a "You're Not Alone In this World" indítja, egy roots-rocker a feleségével való újbóli kapcsolatról 25 év különélés után, majd a hangulatos "Fading Perfume" következik. További csúcspontok közé tartozik a lendületes "Mr. Pious", amely a vallási képmutatást kommentálja, és a prog-rockos hangvételű címadó dal.A "Crank Up That Jukebox" a western swing keverékével teli, amely visszavezeti a hallgatót Buell San Antonio-i honkytonksban töltött napjaiba. A "Together" egy vidám, popos hangvételű dal arról, hogy a szerelem hogyan változtathatja meg az ember szemléletét és életét a legjobb irányba. Az albumot a szentimentális, karibi hangzású "In My Arms Again" zárja, amelyben Buell elismerését fejezi ki élete szerelmének, és háláját fejezi ki, amiért hosszú évek különélése után újra megtalálta őt."Remélem, hogy ezek a dalok másokkal is kapcsolatba kerülnek" - kommentálja Buell. "Alapjában véve mindannyian nagyon hasonlítunk egymásra. Tele vagyunk olyan érzelmekkel, amelyeket magunkban tartunk, miközben azon tűnődünk, vajon mások is éreznek-e ugyanígy. Ismerjük fel ezt. Legyetek kedvesek egymáshoz. A legjobb utak állnak előttetek." Forrás Read the full article

[kozbeszedhu]

Skatulya I. címmel csütörtökön megjelent Azahriah új albuma, amelyet az egyik legnépszerűbb hazai dalszerző-előadó májusi tripla Puskás Aréna-koncertjéhez időzítve tett közzé.

#puskás aréna

[bdpst24]

Partylemez a világvégére – Zheani először Budapesten

Partylemez a világvégére – Zheani először Budapesten

A provokatív stílusáról is ismert, szókimondó, ausztrál rapper, énekes-dalszerző, Zheani tavaly jelentette meg új, The Spiritual Meat Grinder című lemezét, amely elmondása szerint egy olyan partylemez lehet, amely remekül illene a világvégéhez is. Noha reméljük a világvége még nem jön el, Zheani első magyarországi koncertjén azonban belevethetjük magunkat az énekesnő hedonizmust éltető dalaiba…

View On WordPress

#Zheani

[partyanimalshu]

„Mindig visszatérek e földre, ugyanúgy az a kisfiú néz a tükörben” – Megjelent Caramel legújabb dala

Az Analógia önéletrajzi jellegű: Caramel nagyon erős és konkrét emlékképeket hívott vissza a gyerekkorából. „Többen mondták, hogy ez az utóbbi idők egyik legmélyebb dala tőlem. Nem szerettem volna, hogy szájbarágós legyen, de azt igen, hogy megjelenítsen olyasmiket, amiket tényleg átéltem” – meséli Caramel. Zeneiségét tekintve az Analógia kicsit trappes dal lett rapszerű énekkel. A stílus nem áll távol Carameltől, több lemezén is szerepelnek hasonló darabok. „Nem hagyom el továbbra sem a jól megszokott, carameles balladákat, de ezt a világot is nagyon szeretem, és azt érzem, épp ideje volt, hogy ismét szülessen egy ilyen dal. Nem gondolkodtam rajta, milyen zenei köntösbe kéne öltöztetni, csak elkezdtem összerakni és ezt hallottam rá” – fogalmazott az énekes-dalszerző. A nagyon személyes, konkrét emlékeket megjelenítő részeket egy elemeltebb refrén ellensúlyozza. „Először a verzéken kezdtem dolgozni, és az ezekben megjelenő képeket valamiféle lebegéssel akartam összekötni” – meséli Caramel. Már az első sorok rendkívüli erővel húzzák be a hallgatót a múltidézésbe: „Nem feledem, ami volt régen, egy cigánytelep van a felvégen, 5200 Törökszentmiklós, emlékszem. Elfeledettek környéke, földutak írott törvénye, viharban felejtett emberi sorsok körképe”. https://youtu.be/owWhAUUcHXs?si=zA_M18iNH5BoCz2k A klip ismét a zenész munkáját is dicséri: legfőbb alkotótársa Vincze Gábor volt, ő maga pedig a szereplés mellett operatőrködött, rendezett és coloringolt is. Caramel egyébként óévbúcsúztató koncertet ad a Vígszínházban december 29-én, méghozzá rögtön duplázással: az első előadás 16:30-kor, a második 20 órakor várja a közönséget. Esemény: https://www.facebook.com/events/213033551772045 Read the full article

[metalindex-hu]

Omega Diatribe: Deviant (2023)

Omega Diatribe: Deviant (2023) - https://metalindex.hu/2023/12/02/omega-diatribe-deviant-2023/ -

December 1-én megjelent az Omega Diatribe ötödiklemeze, a Deviant, melynek társproducere és mixing/mastering mérnöke a dán Tue Madsen (Meshuggah, Suicide Silence, The Haunted stb…).

Hájer Gergő (dalszerző gitáros) az alábbiakat nyilatkozta a közelgő lemezről: „Sajnos minket és a családjainkat sem kímélt a pandémia, így számos emberi veszteséget kellett feldolgoznunk az utóbbi időben. Ebben a dalban tudtuk kiadni ezeket a negatív energiákat és feldolgozni a gyász folyamatát. Nekem rengeteget segített 1-1 dal, vagy lemez átvészelni a sötét időszakokat fiatalkoromban, de a mai napig is. Hiszek benne, hogy ez a dal (vagy akára  teljes lemez) támaszt nyújthat azoknak, akik hasonló traumákon mentek át, vagy fognak átmenni az életük során. Egyáltalán nem lett egy vidám lemez a Deviant, de nem is volt célunk soha, hogy vidám zenéket írjunk. Cserébe viszont a legmélyebb és legőszintébb korong, amit valaha kiadtunk.”

Majd Szathmáry Ákos (basszusgitáros) folytatta: „Ez egy olyan téma amit a mindennapokban igyekszünk elkerülni. Aki nem tapasztalta meg testközelből, annak nehéz átérezni, mert annyira hihetetlen. Aztán csak megtörténik veled is és ott állsz tehetetlenül, bele kell törődnöd, hogy nem segíthetsz. Sajnos mindenki számára elkerülhetetlen és folyamatosan ott liheg a nyakunkban a halál. A Deviant témáját azt hiszem nem terveztük, csak jött és tarkón vágott minket az élet majd átvette az irányítást. A lemezborító grafikái is az elmúlás köré épülnek, a 8 paneles digipak oldalain egy emberi lény életének utolsó pillanatait ábrázoltuk.”

Végül Király Krisztina (rendező) az alábbiakat mesélte a közös munka és a klip tematikája kapcsán: „Az utóbbi években intenzíven foglalkoztatott az elengedés metafizikája – a gyász, a ragaszkodás, az időn és téren átívelő szeretet témaköre. Így amikor megkaptam a zenét és a szöveget, azonnal jöttek a képek, az atmoszféra, de csak később derült ki számomra, milyen események ihlették a dalt, megerősítve bennem az elképzelést. Szerettem volna, ha több létsíkon keresztül tudunk megjeleníteni egy gyászfolyamatot: A tér kiüresedik, majd beszűkül, – ahogy bánatunkban szeretteink után mennénk a halálba, hogy ott újra egyesüljünk velük, – ahogy talán ez a ragaszkodás a síron túli létben is béklyózza a lelkeket. Maga az elengedés lehet végül mégis a szeretet legtisztább megnyilvánulása, legyen a tárgya valamelyik elhunyt vagy még élő fontos személy. Hálás vagyok és örülök, hogy a zenekarral és Baki Zoliékkal közösen dolgozhattunk a klipen, megpecsételve régre nyúló ismeretségünket.”

Az új korong a hazai Metal.hu kiadó szárnyai alatt landol, egy impozáns 8 paneles DIGIPAK CD és 2 fajta vinyl kiadásban és itt rendelhető meg:

https://metal.hu/shop/en/zenekar/omega-diatribe/

Omega Diatribe kontakt: https://omegadiatribe.com http://facebook.com/omegadiatribe

[himgklinika]

Gáspár Laci Hajbeültetése előtt és után a HIMG Hajbeültetési Klinikán.

A sokoldalú és elismert énekes, dalszerző és az X-Faktor egyik mentora, Gáspár Laci 2022. januárjában vett részt hajbeültetésen a HIMG Klinikán. 2022. decemberében ismét vissza tért a Klinikára, hogy meséljen arról, hogyan van megelégedve a hajbeültetésének eredményével, hogyan érezte magát a beültetés napján és mit ajánlj azoknak a férfiaknak akik szintén kopaszodással küzdenek.

📍HIMG Hajbeültetési Klinika – További információk: • Weboldal: https://himgeurope.com • Telefon: [phone]

#hajbeültetés #hajátültetés #hajbeültetési klinika #gáspár laci #gáspár laci x-faktor #hajbeültetés előtte utána #hajbeültetés eredménye #hajbeültetés budapest #hajbeültetés eredmény #hajátültetés budapest #hajbeültetés ár #hajbeültetés árak #hajbeültetési klinika budapest #himg klinika budapest

[keresztyandras]

Helyzetjelentések

Cseh Tamás-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban turizmusonline.hu Helyzetjelentések címmel emlékezik a nyolcvan éve született Cseh Tamásra a Petőfi Irodalmi Múzeum  keddtől látható kiállítása. Az emlékkiállítás különlegessége, hogy társkurátorai, Cseh Bori és Csengey Balázs – Cseh Tamás gyermekei -,illetve a dalszerző-énekes egyik alkotótársa, Csengey Dénes költő, , akik ritka alázattal és…

View On WordPress

#Cseh Tamás kiállítás #Helyzetjelentések

[wmmusicacademy-blog]

Hiánypótló oldal dalszerzőknek!

Songwriting HUB néven indított online gyűjtőoldalt dalszerzői témákban az Artisjus. Az új felület célja, hogy egy helyen elérhetővé tegye a dalírással kapcsolatos összes hazai szakmai eseményt, programot, pályázatot, kiadványt, tartalmat – beleértve a saját és más zeneipari szereplők kezdeményezéseit is. 

Az Artisjus maga is támogatja dalszerzői programok megvalósulását, 2018 óta összesen 288 millió forintot fordított erre a célra.

Olvass bővebben a kezdeményezésről a Dalszerző oldalán.

#artisjus #songwritinghub #dalszerzők #előadók #újdonság #magyarzene

[agnessbicikliszenei]

220808

MA két csodálatos énekes-dalszerző dala menta fejemben,

Noémi és Dóri más stílusban tevékenykednek, de mindketten csodálatosak. 

Belső Udvar

https://www.youtube.com/watch?v=62U6lWxjoMM

Kriszta

https://www.youtube.com/watch?v=6Ahk0WfiqTo

#zene #dudolás #bicikli #ohnody #barkóczi noémi

[nemhiszlekelvilag]

Az artisjus által támogatott műsorban, a dalból történő pénzkeresés gondolatának hallatán felcsattanó, cinikus kacaj az életem! 

#életke #dalszerző #hajós

[dendre]

ListaszezON

Na, most, hogy kijöttek az első 2021-es év végi albumlisták, itt a tökéletes időpont megosztani a 2020-as félkész (jó, 7/8-ad kész) albumlistámat.

Ex-recorderes barátokkal tettünk egy szolid kísérletet arra, valamikor januárban, hogy megint összedobunk egy közöset, de az rajtam ment el, elnézést, viszont a 2000-es és a 2001-es visszatekintőt megcsináljuk, ígérem!

Ezt valamikor akkoriban, 2021 elején hagytam így, azóta se volt érkezés befejezni, a terv az volt, hogy egy rendes évvégi, rangsoros top 50 mellé odateszek még 200-at, mondvacsinált szétválasztással (mainstream, undergound), abc-ben, ennek a pontosítása akadt el, még várakozik egy rakás 2020-ban hallott, félig hallott lemez, hogy ide bedobáljam őket (a top 50-ben ezek közül talán már semmit nem gondoltam betenni). Persze azóta már hallottam nagyon jó 2020-as lemezt idén is, most nem ugrik be hirtelen mit, de egy ilyen lista amúgy is az adott évet, annak hangulatát, hallását kéne lefedje. A magyarokról írtam egy nagy cikket a Jelenbe, tavaly januárban.

Na mindegy, ennél tuti nem jutok előbbre vele már idén, vagy mostanában, a közeljövőben, szóval, muhahha, azt hiszem itt az ideje elengedni. Az első, Honey Harper egy nagyon jó kozmikus country-lemez, egészen biztosan az tetszett tavaly a legjobban.

Íme 2020 legjobb lemezei. Ja, várj, már a 2021-est kéne? Hát, azt nem látom jönni egyelőre.

2020 évvége

1-10 Honey Harper: Starmaker (alt-country) Charli XCX: How I’m Feeling Now (hyperpop) Annie: Dark Hearts (szintipop) Natalia Lafourcade: Un canto por México vol. 1 (ranchera, mexican folk) Lido Pimienta: Miss Columbia (latin elektronika)

Khruangbin: Mordechai (psych-rock-exotica) DJ Python: Mas amable (house-reggaeton) Maria Schneider Orchestra: Data Lords (big band jazz) Hen Ogledd: Free Humans (progfolk-artpop) Cindy Lee: What’s Tonight To Eternity (avantpop)

11-20 Róisín Murphy: Róisín Machine (discopop) Phoebe Bridgers: Punisher (indie-barokk-folk) Porridge Radio: Every Bad (indierock) Arca: KiCk i (deconstructed club) Rina Sawayama: Sawayama (nu-pop)

Beatrice Dillon: Workaround (elektroakusztikus idm) Jessie Ware: What’s Your Pleasure? (discosoulpop) Dan Deacon: Mystic Familiar (neopsych indietronica) Kali Uchis: Sin Miedo (del Amor y Otros Demonios) ∞ (latin neosoul&b) DJ Sabrina The Teenage DJ: Charmed (90s club nostalgia)

21-30 Eartheater: Phoenix: Flames Are Dew Upon My Skin (avant-folktronica Yves Tumor: Heaven To A Tortured Mind (artrock) Against All Logic: 2017-19 (tech house, industri techno) Gil Scott-Heron–Makaya McCraven: We’re New Again - A Reimagining (jazz) AceMoMa: A New Dawn (d’n’b, techno)

Mac Miller: Circles (neosoul) Trance Wax: Trance Wax (trance, progbreaks) 070 Shake: Modus Vivendi (pop rap, alt r&b) Laura Marling: Song For Our Daughter (dalszerző-előadó) Duval Timothy: Help (jazz-hop-idm)

31-40 Elison 404: Pebbledash (uk hiphop, grime) Sparkle Division: To Feel Embraced (lounge-jazz) Moses Sumney: Græ (artpopsoul) Caroline Rose: Superstar (indie electro pop) Katie Gately: Loom (artpop, progelectonic)

Bill Fay: Countless Branches (kamarafolk) Tame Impala: The Slow Rush (szintipop) K-Lone: Cape Cira (tropical house) Kelly Lee Owens: Inner Song (tech housepop) Rafael Anton Irisarri: Peripeteia (ambient, drone)

41-50 Pa Slaieu: Send Them To Coventry (afroswing, uk hiphop) Helena Deland: Someone New (dreampop) E.M.M.A.: Indigo Dream (progresszív elekronika) Julianna Barwick: Healing Is A Miracle (kórusambient) Hey Colossus: Dances/Curses (psychrock)

Gallery S: Gallery S (house, breakbeat) Sega Bodega: Salvador (experi artpop) Aoife Nessa Frances: Land Of No Junction (indiefolk) Lorenzo Senni: Scacco Matto (ambient trance) Omar Apollo: Apolonio (neosoul) Kylie Minogue: DISCO (disco)

---------------------------------------------------------------------------------

+100 mainstream

420: 420 (deep house) AceMo: Mind Jungle (jungle) Beabadoobee: Fake It Flowers (bedroom indiepop)  Charles Webster: Decision Time (deep house/triphop)  Chloe x Halle: Ungodly Hour (cont r&bpop)  Cornershop: England Is a Garden (indiepoprock)  Drakeo the Ruler & JoogSzn: Thank You for Using GTL (jailrap)    Drakeo the Ruler: We Know The Truth (gangsta rap)  Dua Lipa: Future Nostalgia (pop)  Fiona Apple: Fetch The Bolt Cutters (dalszerző-előadó)  Fleet Foxes: Shore (indiefolk) Fontaines D.C.: A Hero’s Death (artpunk)  Grimes: Miss Anthropocene (artpop) Haim: Women In Music Pt. III (poprock)  HMLTD: West Of Eden (artglamsynthpoppunk) Idles: Ultra Mono (artpunk)  Jessie Reyez: Before Love Came To Kill Us (r&b-soul)  Jessy Lanza: All The Time (alt r&b uk bass)  Ka: Descendants Of Cain (abstract hiphop)  Kehlani: It Was Good Until It Wasn’t (cont r&b)  KeiyaA: Forever, Ya Girl (neosouldreamhop)  Machinedrum: A View of U (future/uk bass)  MoMa Ready: Deep Technik (deep house)  Moses Boyd: Dark Matter (nu-jazz)  Nídia: Não Fales Nela Que A Mentes (batida, tarraxinha)  nthng: Hypnotherapy (dubtechno)  Nubya Garcia: Source (spiritualjazz) Perfume Genius: Set My Heart On Fire Immediately (dalszerző-előadó)  Poliça: When We Stay Alive (indiepop)  Run The Jewels: RTJ4 (hiphop)  Sault: Untitled (Black Is) (neosoul)  Sault: Untitled (Rise) (neosoul)  Shabaka And The Ancestors: We Were Sent Here By History (afrojazz)  The Avalanches: We Will Always Love You (neopsych-elektronika) Working Men’s Club: Working Men’s Club (dancepunk) 

+100 underground

A.A. Williams: Forever Blue (kamarafolk, posztrock)  Ana Roxanne: Because Of A Flower (ambient pop) Azu Tiwaline: Draw Me A Silence (illbient)  Backxwash: God Has Nothing to Do With This Leave Him out of It (horrorcore)  Bananagun: True Story Of Bananagun (psychpop)  Christian Lee Hutson: Beginners (indiefolk)  Dorian Electra: My Agenda (hyperpop)  Gia Margaret: Mia Gargaret (ambient)  Green-House: Six Songs For Invisible Gardens (fieldrec-ambient)  Growing Concerns Poetry Collective: Big Dark Bright Future (spoken w, abstract rap)  Ian William Craig: Red Sun Through Smoke (acapellaambient)  Irreversible Entanglements: Who Sent You? (jazz poetry)  Jasmine Infiniti: Bxtch Slap (industritechno)  Jerskin Fendrix: Winterreise (weirdpop) Juniore: Un Deux Trois (french pop)  Jyoti: Mama, You Can Bet! (psychsoul nujazz)  Kairon; IRSE!: Polysomn (shoegaze) KMRU: Peel (ambient, drone)  Lina_ Raül Refree: Lina_ Raül Refree (fado)  Luedji Luna: Bom mesmo é estar debaixo d'água (MPB)  Lyra Pramuk: Fountain (acapellaambient)  Nazar: Guerrilla (kuduro, deconstructed club)  Ovrkast.: Try Again (abstract hiphop)  Sarah Davachi: Cantus, Descant (kamaradrone)  Space Afrika: hybtwibt? (soundcollage)  Spillage Village: Spillagion (rap)  The Sonic Dawn: Enter the Mirage (psychrock)  UKAEA: Energy Is Forever (dub techno)  Ulla: Tumbling Towards a Wall (ambient-glitch) 

És az eredeti doksiban itt van még nagyjából stílusok szerint egy rakás lemez unsorted, meg egy jegyzet, idebiggyesztem azt is a teljes transzparencia nevében, fogalmam sincs már mire akartam kifuttatni. :DD

Az imitálás kora

mindent elég magas szinten tudunk imitálni. Ismerjük a szabályokat, azok mentén könnyen létre tudunk hozni, imitációkat, megvannak hozzá az eszközeink, sőt azok egyre jobbak. Egyre többen imitálunk, közte egyre több a jó imitáció, természetesen folyamat ez. A létrehozás alapjai azonban változatlanok, a forma már kevéssé tágítható, így az újszerűség élménye ritkább.

#2020 #2020 eoty #best albums 2020 #honey harper