Tumgik
#bthetrumpetboy
ascoldasu · 3 years
Text
Olyan sokszor próbálom belőlünk a jót kihozni. Próbálok mindig arra emlékezni amit tanítottottál... például, hogy nem minden fekete vagy fehér. Hogy nem feltétlenül kell mindig szomorúnak lenni és magamat hibáztatni mindenért. De tudod milyen nehéz ezt elhinni azok után, ami történt? Mára már csak emlék vagy nekem, hiszen 4 hónapja nem beszéltünk már. Nem osztogatsz tanácsokat, nem nézünk együtt mesét, nem zenélsz nekem, nem okítasz. Nem borozol, nem főzöl.. legalábbis nem nekem. Neki. Egyszerűen megszűntél létezni. — Nem vagy — Nem írok rád, mert úgy érzem, hogy sosem volt olyan igazán, hogy MI. Szörnyű érzés rádöbbeni nap-mint-nap, de muszáj szembenéznem vele, különben még a szívemben maradsz egy darabig. ( Ó, ha tudnád mennyire vágyom arra, hogy odabent legyél még hosszú hosszú éveket... ) de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy csupán az hiányzik, aki nem vagy, hiszen azt sem tudom, hogy milyen az amikor önmagadat adod. Olyan képet festettél elém, ami egy hazugság. Egy hazugságba szerettem bele. Tudod milyen érzés ez? Mint amikor megérintenél valakit, de a földön leled magad, mert ő nem más csupán csak egy hologram. Egy hazug, átlátszó kép valakiről, akiről azt hitted, hogy valódi, közben pedig csak egy félelmekkel teli nagyra nőtt gyerek.
Hiányzol. Minden nap. De igyekeztem emelt fővel távozni. Nem rá haragszom, hanem rád, de bármikor megtudnék bocsátani. Gyere vissza.
“Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani,amit még utoljára akartál mondani.”
Váci Mihály - Nélküled
6 notes · View notes