#Szociális Munka

[enteresc]

Dalos György: Beszélgetés Márkus Piroskával, London, 1993, május 25

Dalos György 1993 tavaszán Londonba érkezett Berlinből, azzal a céllal, hogy interjút készítsen velem. Párizsba is ment Körösi Zsuzsával, és Amszterdamba Veres Júliával interjút készíteni. Az volt a terve, hogy egy cikket ír, amiben összegzi a három interjút. 20 évvel korábban, 1973-ban mind a hárman részt vettünk Magyarországon az ’abortusz-akcióban’. Dalos György ezzel kapcsolatban készítette…

View On WordPress

#70-es évek #Abortusz #Abortusz Petició #Dalos György #Disszidálás #Ellenzék #Emigrálás #Férfiak #feminizmus #Feminizmus Angliában #Feminizmus Magyarországon #Greenham Common #Greenham Common Women&039;s Peace Camp #Gyoergy Dalos #Interjú Márkus Piroskával #Magyarország #Nők #Pszichiátria #Szociális Munka

[multidezo]

1994. óta működik Orosházán a Hajléktalan Szálló

Békés Megyei Hírlap, 2002.10.21.

#oroshaza #Hajléktalanok #hajléktalan szálló #szociális munka

[zoeeozzoeeoz]

A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.

#napi én off

[calm-of-a-guy]

Utolsó reggeli a bécsi hajléktalanszállón, ahol az elmúlt hónapokban dolgoztam

holnap bezárunk, véget ér a 2023-2024 évi Winterpaket/téli csomag. 2023 november elején nyitottunk (több tucat más szervezettel egy időben) hogy a leghidegebb hónapokban szállást nyújtsunk a legelesettebbeknek. A kb. 80 férőhelyen több százan megfordultak nálunk, érzésre 20-30% magyar honfitársunk is.

A szervezet ahol én dolgoztam az alábbiakat tudta nyújtani:

Napi 3x-i érkezés (ebből 1 meleg érkezés) tiszta ágynemű/törölköző heti cserével, tisztálkodási/higiéniai szerek, 2-5 ágyas szobák, napi takarítás a szobákban, ingyen meleg ruha, ruha mosási és szárítási lehetőség, tűcsere program, szociális munkások általi támogatás. A háttérben felsír egy átlag magyar kórház.

Magyarországon Budapesten élve, albérletet fizetve korábban sosem volt lehetőségem szociális területen dolgozni főállásban... lássuk be: nem lett volna elég a keresetem arra, hogy fenntartsam magam Budapesten...(itt egy tisztességes bért kapnak azok, akik ebben a szektorban dolgoznak)

Azonban a multi céges irodai munkáim mellett mindig is imádtam önkénteskedni ebben a szektorban. Elmondani nem tudom, hogy jelenleg mennyivel sokkal szívesebben hajtogatok meg szortírozok például adomány ruhákat, minthogy bármilyen Zoom meetingen üljek.

Rengeteg embernek segítettem ezen a télen, főleg elsősorban a nyelvi akadályok leküzdésében, mint gondozó. Ahogy fentebb írtam az arányt, sajnos nagyon sok honfitársunk fordul meg sajnos a bécsi hajléktalanellátó rendszerben. Valakinek a külföldi munka nem jön össze, más egyenesen Budapest utcáiról jön...

Hova tovább nekem? Irány a Szociális Munka MA képzés! (Anno csináltam szociológia BA-t, azt is kb. csak azért, hogy a multis világban többet érjek felsőfokú végzettségűként) A mostani munkának azt a részét élveztem a legjobban, amikor volt idő (elsősorban magyarokkal) leülni lakcím bejelentést intézni, önéletrajzot írni, munkát keresni. Pár embernek sikeresen segítettem is elhelyezkedni. (Pedig még nem is vagyok szociális munkás. 🙃)

ps: Nem, már nem gondolkozom azon, mi lett volna ha otthon....ha otthon nem úgy lenne ahogy. Túlvagyok ezen, megtaláltam önmagam. Boldog vagyok, boldogok vagyunk. Imádunk itt élni, 80km-re a magyar határtól, egy teljesen más valóságban...

[konyvekkozt]

Sánti

@oldmacykerenew jóvoltából tegnap óta nálam lakik Sánti, akit ő készített. már mikor postolt róla, akkor nagyon megtetszett, de élőben még csodálatosabb

ilyen csodaszép dobozban kaptam

mivel társasozást terveztem, el is vittem rögtön játszani, a társaságban nagy sikert aratott

ma moziban voltunk. rég terveztem megnézni ezt a filmet, s most jó időpontban játszották, egy barátom is ráért

itthon bekapcsolódott az egyik kedvenc tevékenységembe is

mikor @oldmacykerenew bemutatta Sántit, szót ejtett róla, hogy nem tökéletes - erre utal a neve is. nekem pedig pont ez tetszett meg. olyan emberekkel dolgozom, akik napról-napra megélik, mennyire hibásak, sérültek a társadalom szerint. én pedig többek közt azon is dolgozom velük, hogy megtalálják az értékeiket, reális célokat fogalmazzanak meg, újra és újra talpra álljanak. Sánti eztán a munkahelyemen az asztalomon él majd, hogy mindig emlékeztessen, mit jelent számomra a szociális munka és ha elvesztem a sok nehéz dolog közt magamat, legyen, ami emlékeztet

ha szeretnétek nyomon követni, hogy fejlődik @oldmacykerenew horgolási technikája, s cuki horgolt mindenféléket nézegetnétek, kövessétek

[csacskamacskamocska]

Tegnap azt basztam el,

hogy munka közben elkezdtem zenét hallgatni. Lehozott az életről. Most itt állok, egy egész használható élettel, és még azt se mondanám, hogy semmihez sincs kedvem, csak... ha érzékeny vagy a világra, akkor mindig érzékeny vagy, nem csak alkalmanként. Ha látod a fonákságokat meg az emberek "valódi" arcát, azt mindig látod, nem csak akkor amikor van erőd hozzá. Ha szerelmes vagy, nem múlik el csak attól, hogy itt az ideje. Ha megbántottak, az nem oldódik fel csak azért mert úgy teszünk, mintha meg sem történt volna. És, ha mindenki arra számít, hogy te majd megoldod, megvitatod, megcsinálod és lerendezed, akkor mindig elő kell kaparni a sarokból még egy kis lelkierőt a mosolygáshoz, hogy igen, ez csak természetes, hisz szegény kisöregek, mi a faszt csinálnának nélkülem? Amúgymeg, persze működik a világ nélkülem is, szerencsére, de egy kis ölelgetés már nagyon kijárna nekem. Nem tudom, hol kell a kuponokat beváltani? Cirka másfél éve volt, amikor indítottam egy projektet a melóhelyemen. Önfenntartónak volt tervezve. Ilyen "vidd el amire szükséged van és rakj a helyére valamit, amire másoknak szüksége lehet" Kb ez volt. Nem akarom a részleteit elmesélni. Fél éve megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A négyből három lerabolva. Kettőt kivontam a forgalomból és összeraktam a maradék cuccot 2 dobozba, a két központi helyen. Egyetlen emeleten vagyunk, 3 folyosón, nem nagy hely, amúgy kb 120 ember dolgozik itt. Tegnap megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A maradék kettő is lerabolva. Akik itt dolgoznak, azok többdiplomás, stabil anyagi háttérrel rendelkező, nem rászorult emberek. És képtelenek egy szociális, közösségi alapon működő dolgot fenntartani. „Az ember okos. De nagy tömegben buta és hisztérikus állattá válik. Ezerötszáz éve mindenki szentül hitte, hogy a Föld körül forog a világ. Ötszáz éve még mindenki szentül hitte, hogy a Föld lapos, és öt perce maga még szentül hitte, hogy a Földön csak emberek élnek. Vajon mit fogunk hinni holnap?” Az emberek, irigyek, önzők, kegyetlenek egymással. Azt mondjuk, hogy van amiért ölni tudnánk. A gyerekünkért, az anyánkért, a szerelmünkért. Ölni tudnánk, ha azzal megmentjük, megvédjük. De valójában kegyetlenül öldökölünk minden pillanatban. Rávilágítanál egy ellentmondásra, egy tudatlanságra, egy ferdeségre vagy betegségre? Ha megteszed, valakibe belemártod a kést. És néha persze nem lehet kibírni, hogy ne tegye meg az ember. Ez akkor szokott lenni, amikor a belső tartás gyenge, az önértékelés sebzett, a frusztráció tehetetlen dühé érett, és akkor kerüli az ember az érzelmeket, a lírai dolgokat, az intimitást is, mert fél, hogy összeomlik a látszat gondosan épített vára. Ha a saját gyengeségeinkkel nem tudunk szembenézni, a mások érzelmeit is utálni fogjuk. Két lábon járó szenzibilitás vagy – írta nekem valaki – annak minden előnyével és hátrányával. Nos, a való életben erről nem nagyon tudnak. Szerencsére. :) Ők élvezik az előnyét, én viselem a hátrányait.

#02-27

[bestoforban]

Az Isztambuli egyezmény politikai hiszti

"A nők helyzete a legjobb állapotban van Magyarországon, nem kell választani a család és munka között, a kormány fellép a családon belüli erőszak ellen is. Az áldozatsegítésben, szociális és családpolitikában minden védelem adott."

Varga Judit, 2019. július 4.

[otthonzulles]

Olvasom olvtárs beszámolóját hogy a kemoterápiás kezelés után milyen egy kedvező leletet kapni. Ez átértékeli az ember saját szenvedéseit - jobb esetben

személyes vernyogás a hajtás után

Nekem ma egy rettenetesen szar napom volt, lejárt egy okmányom a Lehető Legszarabb időpontban és egy bürokratikus fekete lyukba kell alámerülnöm hogy megújíthassam (fun fact: nem is dolgozhatok addig amíg nincs meg, ~1 hónapig kb.) és már megint elég sötét gondolataim voltak (vannak), pedig a faszomat nem hogy örülhetnék hogy élek vagy egészséges vagyok (testileg?), miafasz :(((((

megint ott vagyunk hogy utálom ezt az egész kibaszott életet

felvetette ma itteni cimbora, hogy egyáltalán felnőttnek érzem-e én magamat merthogy ő kurvára nem. ember, én sem. 39 leszek idén de eddig csak sodródtam az árral. bejött a taktika nagyon sokáig, hogy a víz felszínén lebegek háborítatlanul mint egy szardarab a szolnoki dami strand nagy medencéjében; de 2020 óta, 2022 óta bekerültem valami örvénybe és kezd gecire kényelmetlen meg fárasztó lenni ez az egész. egy éve lesz - az ukrajnai háború kitörésének reggelén - hogy eldöntöttem, lépek a munkában egy nagyobbat (=a rohadék* osztrákoknál próbálok boldogulni) na és azóta egy nyugodt pillanatom nem volt bazdmeg. lesz még olyan, hogy élvezem az életet valaha is?????**

*előre elnézést az itt olvasó osztrákoktól, csak a faszom televan most a nyelvvel, az osztrákkal, nem a némettel, de a némettel is. pár hete egy hochdeutsch kolléganővel összefutottam és sziporkáztam az örömtől, hogy jé én ezt ÉRTEM?!?! minden szavát? nem vagyok retardált csak ezt a kibaszott boarischt kell megszokni? ne szóljatok hozzám németül pls

**igen tudom bazdmeg, terápia, terápia, terápia; sajnos ebben a gecis légüres térben ahol munkaügyileg éppen állok NINCS IDŐM erre, egész egyszerűen annyi tenni- és tanulnivalóm van hogy nincs rá most idő. nem volt rá idő már vagy 9 éve (munka, beosztás, 7/24 készenlét). vagy 4-5 amikor már kezdett nyilvánvaló lenni, hogy a szar NAGY.

***na mindegy bazdmeg nyilván ezeket nem kellene megírnom sehova meg nem is vezet sehova ez az egész de sajnos az a helyzet hogy sikerült szociálisan igen ügyesen izolálnom magam; jó én ezen kamaszkorom óta erősen dolgoztam (ld. előző pont) és mostanra beérett a munka. nincs kivel beszéljek erről, vagy ha beszélek, lófaszt sem segít. csak az van hogy itt kiírom aztán reblogolok még pár kamasz-testű japán fürdőruhás csajt és le van tudva. merthogy szociális életem, az nem nagyon van. mondjuk úgy, most éppen nincs. intimitás, szeretet meg... mik azok, te jó ég

#otthonzüllés #PERSZONÁL #nem reblogolod meg minek tennéd :D #ugyan nem érdekel #azt csinálsz amit akarsz #az a jó a tumblerben ezeket idefoshatom anonim #jó fél-anonim #nyilván ezek nem vetnek rám jó fényt #de kezdem erősen leszarni #shitposting for life #jobb úgysem lesz

[thisisnotadiehardmovie]

Kicsit össze vagyok zavarodva, hogy mik most a társadalmi és professzionális normák a covidra vonatkozóan. Egész este a lázas beteg gyerekedet ölelgetted, mert teljesen el volt anyátlanodva?

Munka: olyan munkaköröd van, ami annyi szociális interakcióval jár, mintha te osztogatnád a forralt bort a karácsonyi vásárban? Akkor feltétlenül gyere be dolgozni.

Privát: 20 fős társasági esemény, amihez egy órát kell tömegközlekedni irányonként? Persze, gyere, minket nem zavar, max elkapjuk. (És nagyon szeretnék menni amúgy, de gondolom, senkinél nem rizikózom, hogy esetleg karácsony előtt passzolom át a vírust. Meg nyilván a gyerek továbbra is beteg itthon.)

Ez csak nekem fura? Oké, én se tartanék 2 hét karantént már és lehet, hogytúlzottan belém égett a kétéves covid drill, de jelenleg én vagyok a székely fia a hegyen, amikor találkozik a polippal: édesapám, mi kurvára eltévedtünk. 🤷‍♀️

[lilcantina]

Fél évvel a költözés után

és még mindig egy félkész lakrészben élve, munka és szociális háló nélkül kezd kicsit sok lenni a minden. Még nem tudtam elgyászolni az előző életet, még nem indult be a mostani, és lógok a levegőben. Zuhanás közben nehéz azt érezni, hogy tartva vagyok. Közben félek a pénztelenségtől, és nálam nem, de legalább B esetében látszik a fény az alagút végén, mégis rémisztő az egész. A számolgatás, a kilátás nélküliség, minden. Közben az esküvőnket kéne szervezni, de egyszerűen nincs lelkierőm, és egyre kevésbé látom magam előtt, ahogy megvalósul az egész. Közben meg ott van, hogy hozzámegyek egy pendelyben tescos bizsu gyűrűvel, kérdés nélkül, mégis nehezen veszem rá magam, ha egyáltalán, hogy ezen agyaljak. Jön a karácsony, amit imádok, de kicsit félek tőle, hogyan alakul idén. Látom ahogy bár rendkívül lassan, de alakulnak a dolgok, viszont kontrollvesztettnek, otthontalannak és szomorúnak érzem magam. És nem akarok így érezni. :(

#nyíg

[szeretnelekdeminek]

10-évesen építkezés reggeltől estig, hogy jól élhessünk egyszer

11-évesen rászokni a cigire mert az iskolában senki nem ért meg, sok a követelmény, bántanak, megaláznak, otthon pedig annyi a munka hogy nem érsz rá tanulni

12-évesen rossz társaságba keveredni

13-évesen a rossz társaság hatására túl korán elveszteni a szüzességed

14-évesen iskolát keresni

15-évesen suli mellett dolgozni járni

16-évesen kapcsolatban egy normális emberrel, munka mellett tanulni, szociális életet élni

17-évesesen olyan jó emberismerőnek lenni hogy nincsenek rossz, mérgező emberek a környezetedben, továbbra is dolgozni, egyensúlyt tartani az élet minden pontján

18-évesen külön költözni egy házba amit az ez idő alatt összespórólt pénzől folyamatosan lehet építgetni

19-évesen készülni az érettségire folyamatos munka mellett esti iskolában, már a saját házadban hitel mentesen együtt élni életed szerelmével

20-évesen már véglegesen elhelyezkedni egy jobban fizető munkahelyen érettségivel, a pároddal, és a leendő gyermeketekkel

#gyerek #rossz #felnőni #tapasztalat #kár #otthon

[szanyitibor]

Az egész magyar kormány egy szakmai csőd

Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom helyesli, hogy súlyos szakmai hibák esetén az illetékes vezetők igenis távozzanak a posztjukról. Ez esetben viszont a kormány valamennyi tagja és környezete haladéktalanul mondjon le, hiszen a 12 éve ígérgetett Kánaán helyett az ország fokozatosan legatyásodott, elveszítette szuverenitásának szinte minden elemét, és elképesztő szociális válság alakult ki, amely jól láthatóan napról-napra csak romlik! Egy szó, mint száz, a kormány prognózisai rendre füstbe mentek.

A kormány szakmai hibája, hogy nem számolt előre az orosz-ukrán háborúval, jóllehet az amerikai hírszerzés hónapokkal előtte ezt komoly eshetőségként tálalta a  NATO-partnereknek. A kormány szakmai hibája, hogy hazánknak az orosz energiaforrások felé való kitettsége csak nőtt az elmúlt években, ahogy az is, hogy az igen előnyös EU-hitelek helyett méregdrága piaci finanszírozással növelte az egekbe az államháztartás kamatkiadásait. A kormány szakmai hibája, hogy a magyar életszínvonal lassan a legnyomorúságosabbá válik egész Európában, továbbá az is, hogy hazánk, amely egyébként vizekben bővelkedő területnek számít, mégis egyre inkább elsivatagosodik. A kormány szakmai hibája a forint mélyrepülése, és ezzel párhuzamosan a bérek és a nyugdíjak elértéktelenedése. A kormány szakmai hibája az állami egészségügyi szolgálatok emberi és anyagi kivéreztetése, valamint az iskolákban folyó pedagógiai munka elkorcsosulása. A kormány szakmai hibája a lakhatási viszonyok ellehetetlenítése, ideértve a lakosság életfogytiglan való eladósítása. A kormány szakmai hibája a fiatalok elvándorlása, és általában is a társadalmi viszonyok szétszakítása.

Az ISZOMM a jelenlegi országvezetés helyett inkább látná kormányzati feladatkörben a sztálini módon most elbocsátott meteorológusokat, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy inkább viharosnak vetítették előre augusztus 20-a estéjét, mint sem.

ISZOMM Sajtó

[weedamka]

"Azért vannak az életben kratom által produkált dolgok, nem tudsz mindent annak betudni, hogy más hatást érsz el ekkor és akkor. Ott van a munka, másnak a család, párkapcsolat okozta problémák, kérdések. Sok mindent elnyom ez a dolog, tudjátok. Úgy van ez, én úgy tudom a legjobban megfogalmazni, hogy az ember egy sokszög, a szögek sarkai pedig a problémái, kérdései, kifinomultsága - legyen ez bármi, zenei talentum, produktivitás - és a kratom úgy érzem, hogy ezeket az éleket szépen lecsiszolja. Ad és elvesz. Elvesz, a másik karjával ad. Traumáimat dolgoztam meg vele, sok mindenben segített, hogy nem én vagyok a hibás, vagyis ha én is, hát gyarlók vagyunk, hibázunk, az egész élet egy fejlődés, hogy a reinkarnációnk után még jobbak lehessünk - mint egy mmorpg-ben, ahol szintezed a karaktered, és a következő életedben jobb lehetsz - biztos ti is találkoztok emberekkel, akik apró, kis dolgoknak is mennyire képesek örülni, vagy meglepődni, újként megélni, mások ugyanehhez kicsit lomhán, unottan állnak, vagy épp tapasztaltabbak, jobban ráéreznek az élet hétköznapi dolgaira. Nekik vélhetőleg már többedik életük. Elkalandoztam; a lényeg, hogy a kratom lesarkítja a dolgaid. Segít a problémáidon, legyint, azt mondja ne foglalkozz vele, menj tovább, koncentrálj a jelenre, abba vagy most, a múlton nem tudsz változtatni, a jövő még nem ért utol, felesleges izzadnod rajta. De ugyanakkor az érzékeid, egy idő után elkoptatja. Jobban élveztem régen a zenét, jobb dalokat szereztem, régen jött az ihlet a versekhez, mert inkább a borban oldottam a démonaim. És ahogy Hamvas Béla fogalmaz:

"Bort! Megint csak azt mondom, hogy: bort igyatok! Aztán majd kedvet kaptok a csókolózásra, a virágszedésre, a barátságra, a jó mély alvásra, a nevetésre, és újság helyett reggel költőket fogtok olvasni."

A kratom megold, kitisztít, és jobbá tett. De elvette azokat a gyarlóságaimat, amiket utólag nézve szerettem magamban, az emberi esendőségem. Ugyanakkor segített az ADHD-ban, vállalkozni tudtam, elmúlt a szociális szorongásom, a depressziós srác életvidám lett, aki szívesen beszélgetett idegenekkel. De az autentikus sarkaimat is lecsiszolta. Talán visszakapom, talán nem. Talán az csak az alkoholnak tekinthető időszakom volt, ahová semmiképp sem szeretnék visszatérni. Már jól vagyok egyedül, nem görcsöl��k hogy nincs párkapcsolatom, megszerettem a magányt, berendeztem az életemet erre. Amellett, hogy neki köszönhetem a jelenlegi életvitelem, az anyagi dolgaim; aszexualizál, mondhatni imádtam a szexet, mostanra nem igazán mozgat már ez, emiatt, hogy elmúlt a szexuális túlfűtöttségem, a libidóm, csökkent a motivációm, ahogy az ellenkező nemhez viszonyulok. Már nem akarok hódítani, és nem vágyok erre. Vigyázzatok magatokra, ne örüljetek a kratomnak elborultan, használjátok ti őt, és ne hagyjátok, hogy ő irányítson titeket. Nem démonizálom, mert engem kihozott sok mindenből, de előbb utóbb a második fogja átvenni. Persze, jönnek ezek a bullshitek, hogy le tudnám tenni, ha akarnám, de nem akarom, meg tudom a kontrollt...lófaszt, sokan már nem ti fogjátok a gyeplőt, én is sokáig azt éreztem, hogy a kezemben van, és realizálni, hogy nem, rettentően nehéz volt, de fel kellett ismernem, mert ez az első lépés. Nem csak a leszokásban, úgy anblokk az önismeretben, hogy bevalld magadnak. Nézzétek meg a Toxikomát, vagy a Trainspottingot, és ha nem fedeztek fel hasonlóságot magatokkal kapcsolatban, akkor örüljetek és adjatok hálát.

#weedamkatanacsotad

[konyvekkozt]

egy szociális munkás rengeteg dolgot intéz. csak példaként, a tegnapi napom alapján: adatlapot tölt ki, életútról beszélget, alkoholproblémákat tárgyal, segélyről tájékoztat, rózsaszín álmokat hallgat meg, konfliktust kezel, pénzbeosztásról beszélget, pakol, bátorít, eltűnt demens lakó miatt telefonálgat, mindent adminisztrál (és még ezer dolgot intéz)

de mindezek mellett egy szociális munkás játszik is, pontosabban játszhat

tegnap egy lakóval sakkoztam. nem azért, mert rengeteg időm volt, hanem mert a közös játék, az egyéni figyelem ideje teret kínált arra, hogy máshogy kapcsolódjon, máshogy érezze magát biztonságban, s így beszélni tudjon magáról. nekem pedig arra, hogy más dolgokra reflektáljak és máshogy adjak támogató és pozitív visszajelzéseket

szerencsés vagyok, hogy a sok minden nehézségben egy ügyfél elfogadja a játékra hívást és hogy alternatívan határozhatom meg a szociális munka eszköztárát

[csillagpontradio]

A kórházi szociális munka „híd”szerepéről

A kórházi szociális munkás elsőrendű feladata, hogy segítse a kommunikációt, az együttműködést az egészségügyi szakszemélyzet, az orvos és az ápolást végzők, valamint a beteg között. Segítse továbbá a betegség elfogadását, oldja a szorongást, javítsa a beteg jövőképét, nem utolsó sorba pedig...

#A mi kórházunk #Egészségmegőrzés #Gyógyászat #Prevenció #Psziché

[crazypinklover]

Fact: ha szociális munka szakra jársz, akkor rajtad is mindenki segíteni akar majd.😂