#A tizedes meg a többiek

[magyarfilmekatolcettig]

A tizedes meg a többiek - 1965. Rendezte: Keleti Márton. Főszerepben: Sinkovits Imre, Major Tamás, Darvas Iván, Pálos György, Márkus László, Horváth Tivadar, Cs. Németh Lajos. https://podcasters.spotify.com/pod/show/magyarfilmekatolcettig

#magyar #film #hungarian #movie #mfac #magyar filmek ától cettig #régi #retro #keleti márton #a tizedes meg a többiek #1965 #sinkovits imre #darvas iván #pálos györgy #márkus lászló #horváth tivadar #cs németh lajos #major tamás

[ozdeg]

#A tizedes meg a többiek #1965 #Keleti Márton #2024/019

[angelofghetto]

Grisa

Újranézem a Kisvárosi gyilkosságokat. Annyira angol az egész, hogy visszajönnek az úti emlékeim az East-Midlandsben töltött napokról, a hűvös, nedveskés, öt percenként változó időjárásról, a homokkő falak tetején burjánzó moháról. Az egyik szereplőt Tóth Judit szinkronizálta, az egyik kedvenc hangom: bársonyos, közepesen mély, szexi női hang, amihez egy gyönyörű arc és csinos alak párosult (persze ma már őt is leharcolta az idő). Valamikor ő volt a Családi kör című demagóg, népnevelő sorozat kissé hűvös, kimért anyuka vagy tanárnéni figurája is. Mikor rákerestem a neten, hogy manapság mi van vele, meglepődve láttam, mert nem tudtam róla, hogy a férje 1961 óta Cs. Németh Lajos volt, aki idén áprilisban hunyt el a legnagyobb csendben. Döbbenet, mennyi infót rejt a net, amiről most csak így, évtizedekkel később értesülök. Persze nyilván vannak, akik nagyságrendekkel jólértesültebbek mint én.

Cs. Németh Lajos nem volt egy főszereplő alkat, inkább az örök mellékszereplő (mint mondjuk Horesnyi László, aki szintén nincs már közöttünk), aki előkészíti és aláfesti a poénokat a főszereplők számára. Mégis volt egy ikonikus szerepe, Grisa figurája A tizedes meg a többiek moziban. Igen, az orosz katona, aki már a spájzban van.

Nagyobb nyilvánosságot érdemelt volna az élete és halála, de csöndben ment el, a háttérbe húzódva, szerényen, mint ahogy egész színészi pályáját élte. Daszvidanyia Grisa.

#cs németh lajos #tizedes meg a többiek #tóth judit #kisvárosi gyilkosságok #moziazéletem #Youtube

[bosskakao]

" - Kuss! A Tizedes Úr gondolkodik.

- Gondolkodik, tehát van."

- A tizedes meg a többiek, 1965.

[fagcrisis]

ryan @kalaharidown tagged me to list my ten comfort movies thank u Mwah

1. lord of the rings (all 3 count as one.)

2. a tizedes meg a többiek

3. zanox kockázatok és mellékhatások

4. macskafogó

5. a pogány madonna

6. space sweepers

7. castle in the sky

8. hot fuzz

9. drakulics elvtárs

10. pirates of the caribbean (the first one)

listen u said comfort movies not good movies. i mean i maintain that most on this list are good but

tagging umm @hijodelvikingo @zumo-san @chess1984 @catboychuuuya

#galléros fecó naplója

[keresztyandras]

Bespájzolt oroszok

“>Csillag István “>Egész Magyarország röhögött, amikor a tizedes visszafordult az eldugott erdészlak kamrájából, és halottsápadtan megismételte azt a mondatot, amin a spájzba tartva ő is tréfálkozott. Röhögtünk, mert a Tizedes meg a többiek című Keleti Márton-film 1965-ös bemutatásakor az oroszok még tényleg a spájzban voltak. Csak három év telt el a kolhozosítás – magyar gyomroknak…

View On WordPress

#Csillag István

[csorbade]

A tizedes meg a többiek. Végignyálaztam 1965-ös újságokat(akkor volt a premier), ömlött rá a nép, de pl ez volt a legszínvonalasabb reklám amit találtam. 

#tizedes #meg #többiek

[pajjorimre]

A tizedes meg a többiek

[grofjardanhazy]

A háromszoros Kossuth-díjas Keleti Márton (1905-1973) nevét hallva nyilvánvalóan azonnal a filmjei – a Mágnás Miksa (1948), az Ifjú szívvel (1953), A csodacsatár (1956), A tizedes meg a többiek (1965), vagy a Butaságom története (1965) – jutnak eszünkbe, pedig a pályáját színházi rendezőként indított filmes húszas éveiben ifjúsági regényt is írt. Ez volt a Repülj Ferkó csudálatos kalandjai, ami 1927 őszén jelent meg a Mentor Könyvkereskedésnél.

Számos forrás legalábbis ezt állítja, pedig az állítás egyáltalán nem igaz.

_____________________

A kötetet ugyanis apja, egy nyugalmazott polgári iskolai igazgató írta, aki pedagógiai munkáiban a Keleti Adolf nevet használta.

A főváros szolgálatából 1920-ban – gyanítom, hogy a Tanácsköztársaságban betöltött szerepe miatt – távozni kényszerült férfit a Társadalmi Lexikon (szerk. Madzsar József, 1928) elég szűkszavúan mutatta be:

„A szocialista pártmozgalomban tevékenykedik szemináriumok tartásával és számos oktató előadással. Irodalmi munkássága: Emberek, Parasztok, négyfölvonásos dráma; Szomszédok, novellák; Szürke madarak, regény; Leányvár, regény; Repülj Ferkó. Pedagógiai munkái: Vázlatok a modern nevelésről és oktatásról; Pedagógiai tanulmányok. Ez utóbbiak Keleti Adolf néven jelentek meg.”

Az 1947-ben megjelent Hungária Irodalmi Lexikon pedig még ennél is rövidebbre fogta:

„Keleti Márton, (Adolf) 1874–. író, tanár. Szociális tartalmú munkákat írt: Szürke madarak, Az elpusztult saroküzlet, Szomszédok, Nyugdíjasok. Színművei: Emberek-parasztok, Csókoltatom az anyósomat. Ifjúsági könyved: Légi utazás 2000-ben, Leányvár, Repülj Ferkó.”

A kötet borítóját tervező, illetve a belső oldalakon lévő rajzokat elkészítő Huberné Csépay (máshol Csépai) Margitról sem derül ki sokkal több, bár vannak itt egészen érdekes részletek. A középiskolai tanári diplomáját 1915-ben átvett nő 1921-től a VIII. kerületi Zrínyi Ilona Leánygimnáziumban tanított művészeti és mértani rajzot – a könyv kiadásának évében heti 16 órában –, sőt, még 1946-ban is ugyanazokban a termekben próbálta meg oktatni a diákokat.

A nem csak tanárként, illetve a Rajzoktatás című szakmai lap szerzőjeként, és a Rajztanár Egyesület előadójaként művésztanári körökben egészen ismert nő sportolóként is aktív volt: a gimnázium 1927-es értesítője szerint „a FTC alapító [...] tagja, a Vívó Szövetség és a Lawntennis Szövetség igazolt versenyjátékosa” volt.

Halála előtt négy évvel, 1976-ban – diplomaszerzése hatvanadik évfordulóján – gyémántoklevelet vett át a Képzőművészeti Főiskolán, ahol a fél évszázados pályájáról is megemlékeztek, most azonban alig lehet találni róla információt...

_____________________

Na de ugorjunk vissza a kötetre, aminek lényegét a legjobban talán a Budapesti Hírlap (1927. okt. 20.) foglalta össze:

„Jó pedagógus irta ezt a kedves, vidám, eseménydus, egészséges sportszellemmel átitatott könyvet. Alaposan ismeri a 10—14 éves fiuk természetrajzát, akiknek könyvét irta. Arról ir, ami mindnyájuk titkos vagy nyílt szive vágya: a repülőgépről. Ezt a közérdeklődésnek örvendő tárgyat olyan események központjává teszi, amik kalandosságukkal, tehnikai nagyszerűségeikkel végig lekötik az olvasót. Repülj Ferkó IV. osztályos főreáliskolai tanuló készíti a hires gépet. Bizony még csak a tervrajzoknál tart a valóságban, igen messzi a repüléstől. De buzgón és biztos siker reményében dolgozik és egy pillanat! – és minden megvalósul álmában. Ferkónak ez a hosszú lélegzetű, szines álma az Írónak álmát is elárulja, a messzi jövő középiskolájáról. Iskolatelepnek nevezi, a városon kivül fekszik, virágos, gyümölcsös kertek között, szép fehér villákban, a legtökéletesebb tehnikai fölszereléssel, ahová boldog örümmel sietnek repülőgépeiken a fiuk, hogy hamar önálló, kutató, alkotó munkába merüljenek. Az iskolai élet csábos leírása után kiderül, hogy nagy küzdelem készül egy másik iskolatelep repülőcsapatával, a Sirályokkal. A két csapat készülődésének, egymás kikémlésének, végül a különböző versenyeknek története helyesen elégíti ki a 10—14 éves fiuk kalandvágyát, akik bizonyosan nem teszik le ezt a szebb, jobb világot festő könyvet, mig utolsó betűig el nem olvassák.”

A könyv azonnal sikeres lett, így megjelenése után két hónappal a Magyar Hírlap már arról tudósított, hogy a Városi Színház igazgatósága elfogadta előadásra a művet, így januárban az már színre is kerül. Nagyon úgy tűnik, hogy végül ez sosem vált valósággá.

(Ha valaki rákívánt volna a kötetre, akkor jó hírem van, ugyanis az Antikvarium.hu 4740 forintért ad belőle egy példányt: https://cutt.ly/EhMnvTW )

[matekonkol]

Negyven év negyven legjobb magyar filmje

A felszabadulás 40. évfordulója alkalmából „Sorsforduló” címmel országos filmrendezvényt szervezett a MOKÉP. 1984. szeptember 23. és 1985. május 9-e között az elmúlt négy évtized eredményeit, változásait bemutató, filmtörténeti értékű alkotások szerepelnek a mozik műsorán.

A rendezvény keretében a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége Kritikusi Szakosztályának és a MUOSZ Film- és tévékritikusi tagozatának tagjai szavaztak az elmúlt negyven esztendő negyven legjobb magyar filmjére. Az eredmény – a szavazatok arányában – a következő:

1. Szegénylegények (Jancsó Miklós, 1966) 2. Valahol Európában (Radványi Géza, 1948) 3. Szindbád (Huszárik Zoltán, 1971) 4. Hideg napok (Kovács András, 1966) 5. Napló gyermekeimnek (Mészáros Márta, 1984) 6. Talpalatnyi föld (Bán Frigyes, 1948) 7. Körhinta (Fábri Zoltán, 1956) 8. Hannibál tanár úr (Fábri Zoltán, 1956) 9. Tízezer nap (Kósa Ferenc, 1967) 10. Szerelem (Makk Károly, 1971) 11. Mephisto (Szabó István, 1981) 12. Megáll az idő (Gothár Péter, 1982) 13. Csillagosok, katonák (Jancsó Miklós, 1967) 14. Sodrásban (Gaál István, 1964) 15. Angi Vera (Gábor Pál, 1978) 16. Budapesti tavasz (Máriássy Félix, 1955) 17. Ház a sziklák alatt (Makk Károly, 1959) 18. Húsz óra (Fábri Zoltán, 1965) 19. Veri az ördög a feleségét (András Ferenc, 1977) 20. A tizedes, meg a többiek (Keleti Márton, 1965) 21. Régi idők focija (Sándor Pál, 1973) 22. Bakaruhában (Fehér Imre, 1957) 23. Nehéz emberek (Kovács András, 1964) 24. Így jöttem (Jancsó Miklós, 1965) 25. Jutalomutazás (Dárday István, 1975) 26. Oldás és kötés (Jancsó Miklós, 1965) 27. Apa (Szabó István, 1966) 28. Álmodozások kora (Szabó István, 1965) 29. Fényes szelek (Jancsó Miklós, 1969) 30. Feldobott kő (Sára Sándor, 1969) 31. Fotográfia (Zolnay Pál, 1973) 32. A tanú (Bacsó Péter, 1968–1977) 33. Ajándék ez a nap (Gothár Péter, 1979) 34. Sípoló macskakő (Gazdag Gyula, 1972) 35. A kis Valentino (Jeles András, 1979) 36. Megszállottak (Makk Károly, 1962) 37. Ismeri a Szandi Mandit? (Gyarmathy Lívia, 1969) 38. Simon Menyhért születése (Várkonyi Zoltán, 1954) 39. Liliomfi (Makk Károly, 1955) 40. Két félidő a pokolban (Fábri Zoltán, 1961)

#film #magyar film #filmvilág #lista #jancsó miklós #makk károly #fábri zoltán #huszárik zoltán #mészáros márta #radványi géza #kovács andrás

[foulchildtiger]

Senki sem tudta, honnan érkezett az a furcsa, szakállas alak

Mező Gábor – 2014.11.29. 04:31

Senki sem tudta, honnan érkezett az a furcsa, szakállas alak, aki „megváltást”, „istenkáromlást”, „dicső szegénységet” emlegetve összerugdosta a bazilika előtt álló bódékat, lesöpörte a pultról az arany ékszereket, giccseket és színes nyakláncokat. „Őrült” – kiáltotta valaki, s a járókelők csak akkor nyugodtak meg, amikor a rendőrök végre megbilincselték és elvezették a fehér lepelbe öltözött embert, aki egy öregasszony szerint „egészen biztosan elmeháborodott” volt.

Az őrszobán őt kifaggató hadnagy is így gondolta, mert már az is gyanús volt, hogy a válaszadást megtagadva, s a „kihallgatás menetét megakasztva” csak „szelídségről” és „szeretetről” beszélt, hát még amikor kitartóan „Isten országát” dicsőítette. „Milyen Isten?” – dörögte magából kikelve a beosztottjai által barátságos emberként jellemzett hadnagy. „Hát nézz már körül, te szerencsétlen, hol élsz te?”, amire a kihallgatott valami olyasmit motyogott, hogy „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”, amivel aztán végképp betelt a pohár.

„Drogos hippi”, mondta búcsúzóul az „ezt a rohadt munkát” „nyamvadt kétszázezerért” végző, és az egészbe már belefáradt hadnagy, majd otthagyta a szelíd tekintetű fiatalembert, és rácsapta az ajtót. A tizedes és az őrmester a kis ablakon keresztül bámulta a furcsa alakot, aki magába merülve imádkozott. „Mi legyen vele, főnök? – kérdezte a tizedes az idegesen cigarettázó hadnagytól. – Mégiscsak megrongálta a bódékat.” „Mindegy – mondta a hadnagy. – Hagyjátok a fenébe. Majd az élet megoldja. Nézz rá, úgysem éri meg a tavaszt”.

A „garázdasággal gyanúsított személyt” végül kiengedték, így visszasétált a Blaha Lujza térre, ahol megpróbálta szeretetre tanítani a járókelőket, az ott élő hajléktalanokat, dílereket és a szatyrukat két kézzel védő nyugdíjasokat. A többség egyáltalán nem kért a szeretetből, unta már az ilyen „hadovát”, „hülye krisnás”, mondták egyesek, mások meg, hogy a „hitgyüliben okoskodj”. Az idegent látszólag nem zavarta az elutasítás, s az sem, hogy két részeg összeverte. Úgy tűnt, már ütlegelés közben megbocsátott nekik. S bár egy másik nap egy mosolygós egyetemista lány ebéddel kínálta, ő szépen megköszönte, és inkább szétosztotta az őt körülvevő ágrólszakadtak között. Nem törődött korgó gyomrával, az ételnél, életnél is többet jelentett neki a többiek mosolya. Végül a koszos, büdös, elkerült számkivetettek egészen megkedvelték, érdekes, képekben gazdag történeteket mesélt, és a palackos borukra sem járt rá.

Később egyre hidegebb lett, éjszakánként már nagyon fázott, ócska, koszos, egykori fehérségéről már lemondott vászonruhája nem védte meg a fagytól. Az egyik különösen kegyetlen éjjelen megfázott, majd tüdőgyulladást kapott, nehezen, zihálva beszélt, de ezután sem panaszkodott, megértésről, alázatról, szerénységről prédikált. Volt, aki megállt, s hallgatta egy darabig, bár azt senki sem értette, miért nem rakott ki legalább egy ócska kalapot az aprónak.

Éppen karácsonykor halt meg, huszonnegyedikén éjjel. Másnap már nem állt, nem prédikált, nem imádkozott, nem mosolygott ott a tér közepén, elhamvasztották, és szinte rögtön elfelejtették. Kihullott a történelemből, mintha ott sem lett volna. Bizony, mintha ott sem lett volna.

- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/11053/Elmaradt_megvaltas#sthash.s037espc.dpuf

[angelofghetto]

halottak játszanak

Amikor nagyon régi filmeket nézek, azt szoktam mondani, "halottak játszanak nekünk". Lányom ezt nem szereti, mert szerinte ez így túl morbid, rossz hangulatot kelt. Én ezt másképp látom. Hálás vagyok a mozgókép műfajnak, hogy megőrzi őket nekünk, és akár évtizedekkel eltávoztuk után is élvezhetjük a játékukat.

A tizedes meg a többiek 1965-ben készült, fele annyi idővel a háború után, mint amennyi a mi csodás rendszerváltásunk óta eltelt. Az oroszok minden spájzban ott voltak, az 56-os politikaiakkal tele voltak a börtönök (már akit életben hagytak), mégis volt a levegőben valamiféle túlélő életöröm, és egy kis cinkos összekacsintás a diktatúra háta mögött. A nyolcvanas évek végén volt egy felbuzdulás, hogy legyen egy második rész, amiben arról lenne szó, kivel mi lett, a Tizedes hogyan boldogul a gmk-k, fusi és ügyeskedés világában. Aztán ez elült, mert rendszert váltottunk, mással voltunk elfoglalva. Aztán megint feltámadt az ötlet, de inkább csak beszélgetés vagy vágy szinten, mert mi magyarok mindig is szerettük a betyár virtust, legyen az Rózsa Sándor, a Tizedes, vagy a Viszkis. Ők helyettünk is borsot törnek a hatalom orra alá, és van bennük némi huncut, egészséges pofátlanság. Nem tudni, hogy írói tehetség, pénz, vagy központi akarat hiányzott az új folytatáshoz. Végül Sinkovits átigazolt az égi társulathoz, és nélküle ugye...

Úgy tudom, külföldön is nagyot ment a film, szerintem jól szemlélteti a magyarok túlélő képességét (és hogy miért nem fogadunk szót a nyakunkra ülő törvényhozóknak). Csilliószor láttam már de képtelen vagyok megunni :) Abban biztos vagyok, hogy a legjobb magyar filmek listáján mindig dobogó-közeli marad.

1970: Pálos György 1971: Szendrő József 1973: Keleti Márton (rendező) 1982: Ungváry László 1984: Bánhidi László 1986: Major Tamás, Márkus László 1988: Gobbi Hilda 1997: Kozák László 2001: Sinkovits Imre 2003: Horváth Tivadar 2005: Horváth Gyula 2006: Agárdy Gábor 2007: Darvas Iván 2008: Raksányi Gellért 2009: Iglódi István 2014: Szabó Gyula, Fülöp Zsigmond 2017: Gyimesi Pálma 2019: Kautzky József 2023: Cs Németh Lajos ... és még sokan mások

[beriberi69]

A matematikusok kedvenc filmje:

-A tizedes meg a többiek.

[fagcrisis]

top five movies or top five tv shows

help like ever? um.

1. lord of the rings basic answer but like. out of every movie ever.

2. tizedes meg a többiek

3. the twelve trials of asterix and obelix or whatever it was called in english

4. MIND GAME

5. this one whale documentary i saw 2 or 3 yrs ago stoned at a houseparty bc i was trying to avoid talking to anyone. changed my life fr fr

[hirzilla]

Az erőszakot a győzelem ejakulációja szokta követni http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/24-hu/2019/03/31/az-eroszakot-a-gyozelem-ejakulacioja-szokta-kovetni/?feed_id=3129&_unique_id=5ca0682db3004 Vonneguttal matinézunk. A szerzőről érdemes tudni, hogy amerikaiként a második világháborúban német fogságba esett, s egy drezdai pincében élte túl a város lebombázását. Leghíresebb regényéről, Az ötös számú vágóhídról meg egyrészt azt kell tudni, hogy az öldöklés ellen íródott, másrészt azt, hogy főhőse „kiesik az időből”, véletlenszerűen mozog élete különböző állomásai között. Meg azt is kell tudni róla, hogy ma ötven éve, hogy megjelent. A katonák és az eb harcászati műveletet hajtottak végre. A művelet mulatságos elnevezése önmagáért beszél. Ritkán részletezik, hogyan is fest ezen merész emberi tevékenység. Ha hírekben hangzik el, ha a történelemkönyvekben bukkan fel, a sok háborúrajongó orgazmus utáni kielégülés állapotába kerül tőle. Az erőszak hívei képzeletben azt a mennyeien oldott cirógatást élik át, amely a győzelem ejakulációját szokta követni. „Tisztogatás.” Így emlegetik. Az eb németjuhász szuka volt. Csaholása a téli távolból vérszomjas fenevad ugatásának hangzott. Most épp reszketett. Farkát lába közé húzta. Aznap reggel egy gazdától kérték kölcsön. Életében először háborúzott. Elképzelni sem tudta, mi a játék lényege. Princessnek hívták. Mi az a Matiné? Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár. A Matiné eddigi termését itt találni. A németek közül kettő tizenéves fiúgyermek volt, de közelebb a tízhez, mint a húszhoz. Két nyáladzó aggastyán is jött velük, fogatlanok, akár a ponty. Afféle önkéntesek. Katonai gönceiket és fegyvereiket vagy a komód aljából, vagy frissen elesett valódi katonákról szedték össze. Így megy ez. Közelben lakó farmerek voltak a német határ túloldaláról. Középkorú tizedes irányította őket. Vöröslött a szeme, vézna volt, de inas, mint a szárított marhahús. Gyűlölte a háborút. Négyszer sebesült meg. Mind a négyszer valahogy összefoltozták, és visszazavarták a frontra. A kiváló harcosnak elege lett. Alig várta, hogy találjon valakit, akinek megadhatná magát. Karikalábán aranyszínű lovassági csizma ragyogott. Az orosz hadszíntéren, egy halott magyar ezredesről ráncigálta le. Így megy ez. Gyakorlatilag a szép pár csizma képezte minden vagyonát. Bennük lakott. Íme, egy anekdota. Történt pedig, hogy egy újonc figyelte, amint a tizedes pucolgatja, viaszolja az aranyozott csizmát. A tizedes az újonc orra elé tartotta az egyiket. „Ha elég mélyen nézel belé, megpillantod Ádámot és Évát.” Billy Pilgrim nem hallotta ezt az anekdotát. De amint ott feküdt a sötét jégen, belebámult a tizedes csizmájának ragyogásába. Az aranyló mélységben megpillantotta Ádámot és Évát. Nem viseltek ruhát. És oly ártatlanok, oly védtelenek voltak. Annyira iparkodtak, hogy rendesen viselkedjenek. Billy Pilgrim megszerette őket. Az aranycsizmák melletti lábakat rongyokba bugyolálták. A rongyokat keresztbe-kasul vászoncsíkokkal rögzítették. Zsanérokkal és fából faragott peckekkel meg is talpalták. Billy felnézett a faragott peckekhez tartozó személyre. Szőke angyal arcát látta. Egy tizenöt éves fiúét. Ugyanolyan gyönyörű volt, mint Éva. Ez az égből alászállt önbeporzó, a szépséges fiú segített Billynek talpra állni. Majd a többiek is odajöttek. Leporolták róla a havat. Átkutatták a zsebeit, hogy kiderítsék, van-e nála fegyver. Nem találtak. Legveszedelmesebb eszköze egy négy centiméter hosszúságú ceruzacsonk volt. A távolból három ártalmatlan durr hallatszott. Német puskák dördültek el. Most terítették le a két felderítőt, akik hátrahagyták Billyt és Wearyt. Egész idáig meglapulva várták, hogy a németekre támadhassanak. A németek azonban észrevették és hátulról lepuffantották őket. A két felderítő a hóban fekve haldokolt. Nem éreztek semmit. Alattuk málnafagylalt lett a hó. Így megy ez. A három testőr Roland Wearyre fogyatkozott. A félelemtől kigúvadt szemű Wearytől sorban minden fegyverét elvették. A tizedes az angyalfiúnak ajándékozta Weary pisztolyát. Utána megcsodálta Weary ádáz tőrét. Német nyelven közölte, hogy Weary kétséget kizáróan szívesen kipróbálta volna rajta a kést. A tüskés bokszerrel lehámozta volna az arcát, a pengét pedig a torkába vagy a hasába döfte volna. A tizedes nem tudott angolul. Billy és Weary nem tudott németül. – Neked aztán szép kis mütyürkéid vannak – mondta Wearynek a tizedes. A kést átadta az egyik vénembernek. – Ugye, milyen csinos jószág? – kérdezte. Feltépte Weary nagykabátját és zubbonyát. A rézgombok szálldostak, mint a pattogatott kukorica. A tizedes Weary fedetlen mellkasa felé nyújtotta a kezét, mintha ki akarná tépni lüktető szívét. De nem tépte ki. Előhúzta Weary golyóálló Bibliáját. A golyóálló Biblia kisméretű Szentírás. Belefér a katona felső zubbonyzsebébe. Takarja a szívtájékot. Acél a borítója. A tizedes Weary farzsebében megtalálta a pónilovas képet. – Micsoda mázlista ez a póniló – elmélkedett. – Hát nem az? Hát nem az? Ugye, örülnél, ha te lehetnél a póniló? – Azzal a képet a másik aggastyánnak nyújtotta. – A háború örömei! Nesze! A tiéd, te szerencsés kamasz! A tizedes a hóra ültette Wearyt, és levetette vele a bakancsát. Az angyalarcú fiúnak adta. Weary cserébe megkapta a zsanéros és fapeckes talpú rongycipőt. Már se Wearynek, se Billynek nem volt tisztességes katonai lábbelije. Rótták a kilométereket. Egyiket a másik után. Weary fatalpa minden lépésénél csattant egyet. Billy bicegve haladt. Fel és le. Fel és le. Időnként beleütközött Wearybe. – Elnézést – szabadkozott. – Bocsánat. És végül megérkeztek. Egy útelágazásnál kőházikó állt. Ide gyűjtötték a hadifoglyokat. Billyt és Wearyt bekísérték az épületbe. Meleg volt odabent és füst. Sistergett és pattogott a tűz a kandallóban. Bútorral fűtöttek. Nagyjából húsz amerikai ült a padlón, és bámulta a lángokat. Mi járt az eszükben? Ami ilyen helyzetben az emberek eszében jár: az égvilágon semmi. Senki nem beszélt. Senki nem állt elő valami csattanós kis háborús történettel. Billy és Weary helyet találtak maguknak. Billy egy százados vállára hajtotta a fejét, és elaludt. A tiszt nem tiltakozott. Tábori lelkészként szolgált. Rabbi volt. Átlőtték a kezét. Billy utazott az időben. Épp világoszöld gépbaglyának üvegszemébe meredt. A bagoly egy rozsdamentes acélrúdon függött fejjel lefelé. Billy iliumi rendelőjében a bagoly volt az optométer. Az optométer a szem fénytörési hibáinak mérésére szolgáló látszerészeti eszköz. A hibák mérése azért szükséges, mert az adatok alapján lehet felírni a látásjavító lencséket. A bagoly túlsó oldalán egy asszony ült. Billy páciense. Billy őt vizsgálta, de egyszer csak elaludt. Nem először fordult elő, hogy szemvizsgálat közben elnyomta az álom. A dolog először mulatságosnak tűnt. Később aggasztani kezdte Billyt. Nemcsak az elalvásai, hanem úgy általában az elmeállapota. Hány éves is vagyok?, töprengett. De hiába töprengett. Melyik év az idei? Ezt se tudta. – Doktor úr? – szólalt meg félénken a páciens. – Én? – Olyan csendben van. – Elnézést. – Idáig folyamatosan beszélt. Aztán meg úgy elnémult. – Én? – Súlyos a betegségem? – Súlyos? – A szembajom. Súlyos? – Dehogy. – Billy szeretett volna újra elszundikálni. – Kitűnő a szeme. Csak olvasószemüvegre lesz szüksége. – Billy azt tanácsolta az asszonynak, hogy menjen át a folyosó másik oldalára, ahol széles keretkínálatból válogathat. Az asszony távozása után Billy elhúzta a sötétítőfüggönyt, hogy megnézze, mi van odakinn. De hiába húzta el, nem lett okosabb. Útban volt a leeresztett redőny. Billy felhúzta. A redőny csattogott és kattogott. Ragyogó napfény tűzött be. Az ablakon túl sok ezer autó parkolt. Csillogtak a hatalmas aszfalttavon. Billy egy városszéli bevásárlóközpontban rendelt. Közvetlenül az ablak előtt állt Billy saját kocsija, egy Cadillac El Dorado Coupe de Ville. Olvasni kezdte az ütközőjére ragasztott matricákat. „Keresse fel az Ausable Chasm tájvédelmi körzetet.” „Támogassa városa rendőrségét!” Volt egy harmadik matrica is. Billy elolvasta. „Ítéljék el Earl Warrent.” A két utóbbi matricát Billy az apósától kapta. Apósa belépett a John Birch Társaságba. 1967. Ez állt Billy autójának rendszámtábláján. Billy Pilgrim kiszámolta, hogy negyvennégy éves. Hová tűnhetett az a sok esztendő? – tépelődött. Billy az asztalát vette szemügyre. Egy kinyitott Látszerészeti Közlönyt pillantott meg. A szerkesztőségi vezércikknél volt nyitva. Billy elkezdte böngészni. Olvasás közben alig észrevehetően mozgatta az ajkát. Az európai látszerészek sorsát legalább fél évszázadra meghatározza, mi történik 1968-ban – olvasta Billy. – A Belga Látszerészek Nemzeti Szövetségének főtitkára, Jean Thiriart ezen figyelmeztetéssel sürgeti az Európai Látszerész Szövetség megalapítását. Mint mondja, két lehetőség között választhatunk. Vagy a szakmai rang elérése, vagy 1971-re lesüllyedünk a szemüvegárusok szintjére. Billy Pilgrim erősen iparkodott, hogy belegondoljon. Felbőgött egy sziréna. Billy rémületében kis híján betojt. Úgy gondolta, hogy a harmadik világháború bármelyik percben kitörhet. De a szirénaszó csupán a delet jelezte. Az eszközt Billy irodájával átellenben, az utca túlsó oldalán álló tűzoltóság kupolájában szerelték fel. Billy lehunyta a szemét. Amikor kinyitotta, újra a második világháborúban volt. Feje a sebesült kezű rabbi vállán pihent. Egy német épp a lábát rugdosta. Így hozta tudomására, hogy ébresztő, ideje továbbindulni. Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd Helikon, 2017 Kiemelt kép: iStock https://24.hu/kultura/2019/03/31/az-eroszakot-a-gyozelem-ejakulacioja-szokta-kovetni/

[theivorytusk]

-Uraim! Uraim! Gondoljanak a genfi egyezményre!

- Majd Genfben. 

#tizedes meg a többiek #magyar #film #the corporal and others