#2023 filmnaplo

[matekonkol]

Császi Ádám: Háromezer számozott darab (2023)

Régóta nem hagytam ki ennyi időt (8 napot) filmnézés és filmnaplózás közt. Ennek több oka is van: a kézenfekvő magyarázat az, hogy annyira tetszett a film, hogy nincs kérdésem, nincs nagy hiányérzetem -- legfeljebb annyi, hogy minden karakterrel töltöttem volna több időt még és az egész filmet néztem volna még egyszer ennyi ideig. Gratulálok, köszönöm, és várom az újranézést.

A másik része a dolognak, hogy én a cigánytémában nem vagyok elég képzett, tapasztalt pedig pláne nem. Egy olyan filmnél, ami a megszólalás lehetőségeit keresi és kritizálja egyszerre, nehéz volt nem azzal kezdeni a megszólalást, hogy a beszélői pozícióm és privilégiumaim interszekcionális, újbaloldali közegekben olykor rituálisan végzett önkritikájával kezdjem. Pedig létfontosságú, hogy ahogy a feminizmusért tennie, változtatnia, küzdenie kell férfiaknak is, az osztálytársadalom meghaladásáért a polgári családból jövőknek is, a heteronormativitás ellen annak kedvezményezettjeinek is, úgy az antirasszizmusért a fehéreknek is.

Nem az a kérdés, hogy miért beszélhetek én vagy Császi Ádám vagy bárki cigányokról, hanem az, hogy mit mondunk, és amit mondunk, azok tettekké válnak-e (vagy megmaradnak virtue signaling szintjén), közösségben/népben gondolkodnunk-e (vagy lehajolás, sajnálat, stb marad a tett), és hogy az önmagában nem elégséges, sőt, kizsákmányoló reprezentáción túl tud-e a tett emancipáció, részvételiség is lenni.

Minden igaz tehát, amit Nefelejcs Gergő írt a Tetten a filmről és András Csaba az új szemen (nagyon ajánlom mindkét cikket!), és kivételesen örülök, hogy a film előtt olvastam a két baloldali keretezését -- ugyanis (sajnos?) szinte figyelemelterelő módon esztétikus és érdekes maga a posztmodern játékosság, a forma, a filmnyelv is; illetve a játékosság miatt elég könnyen nézhető ironikus, poénos, liberális, polgárpukkasztó öncélként is.

Bárcsak lenne valamilyen témában egyszer bátorságom egy ilyen filmet csinálni. A Ki mint veti ágyát kezdeti ötlete majdnem egy hasonló, negyedik falat sorozatosan megtörő, brechti videóesszé lett, de inkább az elkötelezett realizmus irányába írtam tovább. A következő filmünk eggyel önreflexívebb és kizökkentőbb lesz, de még várat magára a kiáltvány.

Amúgy ahogy látom, három fun fact mellett elment a legtöbb kritika: hogy a rasszista rendezőt alakító Horváth Kristóf is cigány; hogy a színházigazgatót alakító Wieland Speck a Berlinale elmúlt 30 évének egyik legbefolyásosabb szekcióvezetője, off screen is hivatásos kapuőr; és hogy a riportereket szinte mind Budapestre immigrált színészek játsszák.

#film #magyar film #filmnaplo #2023 filmnaplo #császi ádám #háromezer számozott darab #roma #cigány #magyarország #rasszizmus

[matekonkol]

Megdöbbentő volt tegnap a Gólyában a Mérce filmklubján, hogy még a szűk körű, talán baloldali közönségben sem volt konszenzus abban, hogy a lakhatás alapjog, és onnantól beszélhetünk egyéni felelősségről és saját döntésekről, hogy van fedél és jog.

Mert ugyebár az az eredeti cím, hogy Hajléktalan(ul), törvénytelen(ül), vagy a hivatalos fordításban Sem fedél sem törvény. De az angol (Vagabond) sokat tesz azért, hogy a rendszerkritikus hangvételt átkeretezze a csavargósors romantizálásába egyfelől -- és elítélésébe, áldozathibáztatásába másfelől.

Itt a főszereplő egy általános, nagy vonalakban megrajzolt alany, akit vagy elhajtanak a neki szimpatikusak, vagy megerőszakolják, kihasználják, dolgoztatják azért, hogy az alapjogával élhessen. Pedig ő mást sem szeretne, csak behúzódni valahova, enni egy kicsit, és kipihenni magát. Esetleg neadjisten zenét hallgatni és cigizni. Iszonyú pontos előjelzés a társadalmi intézmények nélkül maradt neoliberális élethelyzetről, a dicsőséges 30 év után 10 évvel, a Reagan-Thatcher korszak közepéről.

Nagyon örülök, hogy ezt a filmet az idei Berlinale is véletlenül éppen most fölfedezte magának, de közben attól tartok, hogy ha Varda társadalmilag elkötelezett alkotását csak egy igen esztétikus művészfilmként nézik (ami szintén igaz rá), akkor a mondanivaló félremegy, és a drága européer középosztálybeli közönség is azt hümmögi majd (pláne ha férfi), hogy a stoppos/csöves/lusta/nő mi másra számított, amikor az utat választotta.

Ez a baloldali művészet rákfenéje, és ezért állandó kihívás számomra is, hogy miként lehet felrázó lírai materializmust csinálni -- mert a felelős realizmusra ezzel szemben kisujjeltartva rásütik, hogy nem illik "nyomorpornót" készíteni. Kösz, filmszakma, meg vagyok áldva veled.

Viszont Kovács Vera, az Utcáról Lakásba Egyesület egyik alapítója és vezetője nagyon jókat mondott a vetítés utáni panelbeszélgetésen, érdemes követni a munkásságát és írásait, vagy konkrétan a női hajléktalanságról tájékozódni egy kicsit: merce.hu/2021/04/08/a-hajlek-nelkul-maradt-nok-sajatos-nehezsegei-specialis-lakhatasi-tamogatasokat-igenyelnek/

#agnes varda #vagabond #sans toit ni loi #sem fedél sem törvény #film #mérce #gólya #magyarország #politika #hajléktalanság #filmnaplo #2023 filmnaplo

[matekonkol]

Tegnap este megnéztem végre a Petőfi '73-at (Kardos Ferenc, 1973)

Eddig csak sok részletét láttam a 4 éve megjelent 1848-as montázsfilmem készítése során. Ajánlom nagyon (a Filmio-n elérhető) és legalább ennyire ajánlom Babos Anna nemrég megjelent izgalmas esszéjét a filmről, ami többek között Brecht, Godard és Jancsó kontextusában is elhelyezi a Petőfit.

Egyik legfontosabb része számomra, amikor azt mondja a címszerepet alakító gimnazista a játékfilm egyik dokumentum-jelenetében, hogy "Szerintem mindenképpen kapcsolni kell a '48 analógiai vagy különbségi formáin keresztül '72-höz, a mai társadalomhoz, ehhez a Magyarországhoz, amiben élünk."

A Föltámadott a tenger (1953) a munkásmozgalmi képeivel és a költő halálának elhazudásával (akár csak a Hídember 2002-ben Széchenyi öngyilkosságával) jól jellemzi a Rákosi-rendszert. A Petőfi '73 is izgalmas, rétegelt dokumentuma a Kádár-korszaknak, tele kreatív ellentmondásokkal. Bárcsak itt lenne már az Orbán-rezsim Petőfi-értelmezése is, amiről egyelőre csak az árul el sokat, hogy a nagy menedzser-szemlélet és a világ összes pénze ellenére sem készült el időben (a komenistákéival szemben).

"Minket az ellenség felforgatóknak, pártütőknek, a kommunizmus bajnokainak nevez, akik anarchiába döntik egész Európát. Mi ezeket a vádakat éremmé kovácsoljuk és hőseinket tüntetjük ki vele." 🔥

#politika #petőfi #petőfi '73 #kardos ferenc #babos anna #filmhu #filmio #kádár #film #magyar film #filmnaplo #2023 filmnaplo

[matekonkol]

Kécza András: Ott torony volt (2022)

Technikailag: felháborítóan ócskán néz ki és pocsékul is hangzik. Érdektelen várositévés beszélő fejek sorjáznak egymás után, néha kiég a kép, néha a kameraman újrakomponálását benne hagyja a vágó, és Víg motyogását az istennek sem feliratoznák egy percre sem (és a Filmión nincs felirat hallássérülteknek sem, ki tudja miért). Ha egy film technikailag élvezhetetlen, akkor nehéz a többi részét értékelni.

Tartalmilag (rendezőileg/riporterileg): nem értem, miért gondoljuk, hogy egy ember portréjának megfestéséhez elegendő, ha az alany fogja az ecsetet. A kérdező pedig nem csak nincs jelen, de látszólag nem is konfrontáló, kutakodó, kritikus. Az izgalmas Partizán-életútinterjúk korában egy ilyet gurítani és dokumentumfilmnek nevezni erősen túlzás, de minimum anakronisztikus. Legalább az (alkotó)társakat kérdezhették volna, ahogy a Bereményi-imázsfilmben relatíve megpróbálták.

És például a különböző szerhasználatok, vagy a Mocskos idők doksi alapján (amiről itt írtam pár kéretlen szót) elég para "Dönci" (gitáros és barát) problematizálása elég nagy lépés lett volna azért, hogy legyen jelentősége ennek a filmnek. (Vagy amúgy: hogy amíg ő a Sátántangón dolgozott és megözvegyült, ki foglalkozott a sok gyerekével. Arról valahogy nincs szó, hogy milyen apa lett, pedig érdekes lenne.)

A szekta kritikája és a Tarr-filmekről mesélő második fele a filmnek egész érdekes volt, de összességében nem értem, hogy ez miért készülhetett el ilyen színvonalon.

https://linktr.ee/matekonkol

#film #magyar film #dokumentumfilm #documentary #filmnaplo #2023 filmnaplo #víg mihály #kécza andrás #tarr béla #bela tarr