Pac & Ramon’s reaction to Empanada’s 100th Day Birthday outfit, ain’t she the cutest little pancake baby? Bagi and Pac just gushing over how cute she is, and Ramon giving his little sister a big hug. Both Pac and Bagi asking if she can be like this forever 🥹
I should do something to help celebrate Smith this Friday, don't know what though. SURELY you can come up with an idea for what I could do!
5-8-24 WIP Wednesday (Open) | Surely
He can't quite help the tears. He doesn't want to cry, he knows that he's the one who messed up tonight because he knows the rules but the betrayal stings far more than his cheek.
"You hit me." comes out of his mouth before he can help it.
His mother lets go of his hand, and for a moment Lewis wonders if she's about to run. He knows that she's considered it plenty of times. He's seen how she looks at him when he's fucked up a cover story. Has pretended to sleep when his mother hovered over him, hands poised to tuck him in or grip his neck.
Every night so far she's tucked him in, but he knows better than to trust that if he isn't good that'll continue to be what she picks.
Do you ever think about Jouno dying in Tetchou's arms and Tetchou crying, disbelieving and desperate, telling Jouno “You can't die– you're the strongest Hunting Dog, remember?”
WIP Wednesday - 11/29/23 (Closed) | A Foxhole Bake
Neil looks away from Noel and the camera manages to follow his gaze after seemingly struggling to look away from his smiling face. The camera manages to shift to Andrew across the walkway. The other man's eyes are laser focused on Neil.
He certainly has quite the grip to juice that lemon by crushing it in his hand like that.
"I'll be the one smashing my cake in your face." Neil says camera magnetically attracted back to him and back to the smile that fills his face.
Pár éve volt egy férfi az életemben. Nem a tumblin ismertem meg, de végül kiderült, hogy a blogolás is egy közös pont. Kövess be és akkor ott is beszélgethetünk, mondta a pasas, és én meg, persze, jajdejó.
Hogy hogyan hatottak egymásra a dolgok, azt nem tudom, de végül nem lett belőle kapcsolat, csak valami ismeretségféle. Soha nem is beszéltünk róla, hogy lehetett volna belőle valami. Picit, mint amikor a két partról elkezdenek hidat építeni, aztán fél méter híján nem ér össze középen. Nem kezdik újra, inkább úgy döntenek, hogy nem is híd az, hanem egy gigantikus térplasztika. Kész, nincs miről beszélni többet.
Nade nem is ez a lényeg vagyis ebből csak annyi, hogy nem volt dugás meg semmi szerelmes andalgás. Chateltünk néha, ennyi. NINCS MIT SZÁMONKÉRNI. Ez fontos.
Már nem is tumblizik, vagyis azon a nicken amit ismertem, nem. Azt gondolom, felismerném a stílusát de valójában az emberek sokszor a rosszabbik énjüket vagy a számukra vállalhatatlan dolgaikat rejtik egy új nick alá. Szóval nem biztos, hogy felismerném.
Minden nap beszéltünk, de a tumblin soha nem szólt hozzám.
Soha nem lájkolt semmit amit kiraktam. Se képet se írást, se g-poyt, semmit.
Egyszerűen nem tudtam elég érdekes lenni – ez volt az élményem.
De rendszeresen visszajelezte valami módon, hogy olvasta valami posztomat, a tumbli téma volt köztünk. De a kapcsolat még elemi szinten sem jelent meg a tumblin. Mintha nem is ismertük volna egymást.
Annyira zavaró meg bántó volt az egész, hogy többször rákérdeztem, hogy mi ez?
A magyarázkodása, hogy nem látja, hogy túl hosszú, túl rövid, túl kerek, túl más, tökmindegy, hogy valid volt vagy nem, mert a lényeg, hogy semmi sem változott. Ő nem reagált, én nem értettem.
Egész addig míg egy barátnőm azt nem mondta, hogy szarjak bele. Úgy gondolta, hogy jó ötlet, de aztán meg már nem úgy gondolta. Ennyi. Nem volt neki kényelmes, komfortos, de ezt nem tudhatta előre.
Nagyon furcsa dolog belegondolni, hogy valakinek nem kényelmes, komfortos, NEM JÓ ÉRZÉS egy baráttal összenevetni, froclizni egymást, reagálni egymás dolgaira, tudatosítani egymás érdeklődéseit, felbaszódásait.
Soha nem utaltam rá, hogy ismerem. Nem mondtam el a titkokat amiket elmesélt, nem éltem vissza az ismeretséggel.
Voltak más barátaim akikkel megéltem azt, hogy itt is és ott is ismerjük egymást és az vicces is meg kibaszott támogató. A többség persze fordítva volt, a tumbliról szivárogtak át az IRL életembe. Nem sokan, mert elég távolságtartó vagyok. Meg időhiányos. A kapcsolatokat viszont ápolni kell.
Érdekes dolog, hogy egy problémát le lehet tenni úgy, hogy egy külső szemlélő ad egy teljesen elfogadható magyarázatot. olyat, ami bárkivel megeshet. Úgy gondolta jó ötlet, de aztán meg már nem érezte annak. És soha többet nem gondolkodott rajta, hogy a másik hogyan is van a dologban.
Többször lájkolt olyan posztomat, amit általa ismeretlen nicken írtam.
Na, ezt add össze!